//Érkezés Vadvédbe//
//Nagycsarnokban, a kandallónál//
* Xotara szótlanul követi a toronyból az eseményeket, de nem kíván belefolyni semmibe. Hadd lássák a többiek, hogy tud ő csendben is lenni, ha akar.
Figyeli Selest, ahogy fogadja az érkezőket a kapuban. *
~ Sose, fogom ezt a naiv pacifista hozzáállást megszokni. Én megkérdeztem volna legalább, hogy mi a jelszó, ami persze nincs, de pont azért. Bár, ez lehet nem is rossz ötlet. Jelszó. Hmm. ~
* Ízlelgeti a gondolatot a fejében, de most annyiban hagyja a dolgot. Szinte, hihetetlen egybeesésnek tartja, hogy a vadászcsapat, és a városi csapat egyszerre érkeznek meg az erődhöz, és mindegyik csapat legalább egy idegent is hazacitál magával. Látja, az elejtett vadkant is. *
~ Hm, szép! No fene! Azt hittem, ezek hárman csak bakot képesek lőni. Bár, a szőke-ciklon elég durcásnak tűnik. Vajon, mé'… ~
* Ezen, a ponton elveti a gondolat további részeit, és csak sejtelmesen elmosolyodik. Figyelmét, az idegenekre összpontosítja. Röviden, szemrevételezi az idegen elf nőt, csak a szokásos gyönyörű, és finoman káprázatos, mint ahogy az egy elftől elvárható, de azért látszik rajta, hogy városiféle lehet. Nem olyan természetes, vadóc szépség, mint Lyz.
Árgus szemeit, most a két Vörösre szegezi. Zarára, és a vörös csuhásra, akit egyből felismer, mert pocsék névmemóriája ellenére arcmemóriája kitűnő. Bár, ez elég ironikus kijelentés, hiszen, ennek a csuhásnak még sose látta az arcát.
Vadvédbe érkezésekor a vörös csuhás is az asztaltársaság része volt. Azonban, mivel Xotara csak a vacsora végére esett be, nem tudott meg semmit a csuhásról, még a nevét se, csak annyit, amit a maga kis módján levesz az idegenekről. Csendben, figyel és gyűjti a részleteket. A kézfejét látva esett le neki, hogy a férfi egy sötételf, ami elégé meglepte Xotarát. Azt is levette a férfiról, hogy Lyznek valami ismerőse lehet, a lány közvetlenebb viselkedéséből, amit persze totál furcsának tart még most is. Hogy, egy elf, egy sötételffel valóban közvetlen legyen, nevetségesen bizarr. Felszínes udvariasságon meg átlát. Érdekes. Már, csak azért is, mert Artheniorba érkezése óta ez a csuhás mélységi volt az első, és eddig az egyetlen, akivel a fajtája béliek közül találkozott, itt Arthenior környékén. De, a mélységi még Xotaránál is passzívabban viselkedett az asztalnál. Aztán, ahogy a sötételf lány, úgy a vörös csuhás is másnap elhagyta az erődöt. Xotara pár nap után visszatér a Vadvédbe, de a csuhásról, azóta még csak nem is hallott. Erre, most itt megjelenik, és éppen Zara vállaira omolva. Láthatóan megsérült, és menten összeesik. Még, Sun is ott terem, hogy segítsen. *
~ Mi a fene? Milyen bensőséges. Most, vagy a venár vadászok intézték el így, vagy a Pycta Fában Lakója szeret, így elbánni a fajtánkkal, ha az erőd közelében járunk, vagy elhagyjuk azt? Badarság, de akkor is érdekes párhuzam. Hmm. Én még olcsón megúsztam a medvével. ~
* Tovább, fürkészi a társaságot, amikor Ert, a tündéri druida barátja kurjant fel, az édes kis hangján, hogy elmegy az erdőbe. Erre, már Xotarának is szólnia kell, mert láthatóan senki nem fogja fel, milyen veszélyes dologra is készül a tündér. *
- Egyedül?! Ne menjek Veled?! Egyébként, okos vagy! Látom, bezártad a Xazaurt, hogy nehogy galibát okozzon a véres vadkannal.
* Elismerően, mutatja a tündérnek felfelé mutató hüvelykujját. *
- Nah, de ne legyél bolond! Nehogy már egyedül menjél az erőbe. Majd, megyünk reggel a vadászokkal. Eskü elmegyek veled, ha akarod. Úgy, akarsz járni, mint az a fickó ott?
* Bök a fejével jelentőség teljesen, a ramaty állapotban lévő sötételf csuklyás felé.
Ekkor, szólítja meg Xotarát, a szőke venártársa, Lyz. *
~ Nocsak? Nekem mit? ~
* Xot nem szól semmit, csak eltűnik az őrtoronyban, és pár pillanat múlva lecsúszva feltűnik a létrán. Oda lép Lyzhez, és az idegen elf nőhöz, akinek amúgy irritálóan szép szeme van, olyan jégvarázsos. *
- Igen, Lyz? Mit, hozt'…
* Pillant, a nő kezében lévő hosszúkás, hengerszerű csomagra, és leesik neki, mire lehet furcsa mód, úgy tűnhet eltért a témától, de szerinte nagyon is a témához kapcsolódik kérdése. *
- Hol vannak Pyctáék?
* Xotara tekintete párszor föl-le jár a csomag és Lyz tekintete között, majd határozottan megállapodik az arcán, a válaszra várva.
Ekkor, csapja tarkón Umon ordenáré kajabálása elbődült karcos hangján, amiben lényegében közli vele, hogy méltóztasson már a nagycsarnokba fáradni. *
~ Még, hogy jégcsap-királynő?! Te kis büdös kolostor szökevény! ~
* De, azért persze vigyorog magában valahol, mert hát Umon nem szokta ilyen gúnyos jelzőkkel illetni, talán még se vette annyira a szívére, azt az otromba szendvics dolgot. Sőt, talán még hiányzott is a szerzetesnek, már egy ilyen otromba lelki pofon is, hogy összeszedje magát.
Újra Lyzre, az idegen elf nőre pillant, és persze Ertről se feledkezett meg. *
- Akkor, szerintem menjünk be a nagycsarnokba. Addig is tudunk beszélni, meg ott bent is. Igen, Ert szeretném, ha Te is Velünk jönnél. Mi lenne a Vadvéddel az egyetlen használható druidánk nélkül?
* Vigyorog a tündérre, az sem zavarja, ha Bajdi meghallja előbbi kijelentését, aki egyébként nem is tűnik, most olyan bájgúnárnak, mint szokott. Azzal, Xotara még gyorsan biccentős pillantás küld a két elf nőnek, int kezével Ertnek, és elindul a nagycsarnokba. Amikor, Seles és Leon közelébe ér, akik a falon újból élvezik az őrségi szolgálatot, elvigyorodna, de elfojtja, és elefánt, vagy sem, de azért hivatalosan odakiált nekik. *
- Bemegyek én is. A kapu a tiétek. Van egy olyan sandám, hogy még ne zárjuk kulcsra.
* A tubicái értsék, ahogy tetszik Xotara kinyilatkoztatását, lehet kettős utalás, de lehet, hogy csak egy egyszerű utalás, hogy őrködjenek is, mert tényleg még jöhet még valaki. Int nekik, aztán tovább sétál, somolyogva.
Reméli, hogy mind a négyen együtt lépnek a nagycsarnokba. Xotara tekintete, szokás szerint a fali hidra faragványra siklik először, aztán nyugodtan sétál végig az asztalok között. Látja, megint elég népes a társaság kezd összegyűlni, ide bent, de most nem zavartatja magát, mert több az ismerős, mint az idegen, így nem szedi elő csőlátását, és a tömegfóbiája is csak kicsit bökdösi belülről, de azzal sem foglakozik, mert egy érdekes dolog került a terítékre, a kandallónál. A sötételf hever egy asztalon a csuhájától és csuklyájától megfosztva, aminek következtében láthatóvá válnak sérülései. Láthatóan, Isq vette gondozásába, de látja Umont is tüsténkedni a sérült körül. *
~ Hát, igen velem, azért nem bánt el ilyen durván az erdő. Mi a fene, láthatta el így a baját? Talán nem is egy valami volt, hanem valami csapatos állatsereg. ~
* Egyelőre, nem szól semmit. Csak csendben, figyel és gyűjti magában a kis információ morzsákat, persze azért nem felejt el Umonra vetni egy megsemmisítő, fagyos pillantást, csak hogy érezze a törődést, az előbbi jégcsap-királynős jelzős kajabálásért. *
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.11 23:30:23