Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 19:57:34
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Isqeha, Ostor//

*Umon megértően bólogat Isqeha válaszaira, azonban mégsem ért vele egyet. Véleménye szerint tagadása csupán megerősítése annak, mit eddig is gondolt. Nyilván kialakult valamiféle kötelék a lány és Isq között, de lehet, hogy ezt a félelf fél magának beismerni, vagy attól tart, hogy a varázs kimondva már nem oly misztikus.*
- Nézd. Értem amit mondasz. Egyet is értünk abban, hogy néhány nap alatt nem alakulhat ki szerelem. Az első látásra dolgok csak apró csodák, melyeket pillanatig élvezünk, majd jön a puszta valóság. Ne is beszéljünk így erről. Nem akarom ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. Seles most érkezett és Vadvéd varázslatos hely, ahol furcsa dolgok történnek. *Umon itt magyarázatát elvágja. Esetében a furcsa történések kissé másképp nyilvánulnak meg. Pyctával való értekezése során szintén Vadvédet és annak sokaságát hozták fel fő okként, ami a benne rejlő gonoszt előtérbe hívhatta.*
- A titkok nem azért titkok, hogy azonnal rájuk leljen az ember. *mosolyodik el kedvesen, egyáltalán nem kioktatóan, inkább támogatva Isq korábbi mondandóját. *
- Lehet, hogy még mindig itt rejlik valahol és a te feladatod lesz segíteni ebben őt. Hogy az istenek, az Erdő Szelleme, a Fekete Fa, vagy mestered benned rejlő szavai mit terveznek veled, vagy Selessel, senki sem tudhatja előre.
*Egy pillanatra elgondolkodik, még fázni is elfelejt, pedig a patak vize kezd eléggé kihűlni, ahogy benne mártózó teste is.*
- Leon, a maga módján azt mutatta, ami mindegyikünkben megvan. Ő nem félt ezt kissé kihasználni. Vadvédbe mindenki okkal érkezik. Ha nem lenne az ok, nem találtunk volna rá, erre a varázslatos helyre, hanem Arthenior városának utcáit rónánk céltalanul. Ide mindenki vagy titkokat őrizve érkezik, vagy menekül valami elől, vagy valamit keres. Gondold át, te miért vagy itt!
*Itt még mindig mosolyogva odalép, s meglapogatja mindkettejük vállát.*
- Lehet, hogy a helyet kell felvirágoztatunk, s kezünk erején múlik, hogy este csobogó vízben fürödhet e meg mindenki. Elostor! Hordjuk hát azokat a köveket és örüljünk a jó társaságnak, messze még az este!
* Szavait követően visszagázol a mederbe, mely a hosszas takarítás után egyre mélyül, immár lassan dereka fölé ér. Úgy ítéli meg, hogy a lapát környéke már elég lehet a forgáshoz, így kissé feljebb sétál folyás iránnyal ellentétesen, hogy a kisebb zúgók környékét is megtisztíthassa az elburjánzó növényektől, nádtól. Elostor az akadályt képező köveket már szinte teljesen elhordja, így a többi, megbújó hínárhoz is hozzáfér. A pillanatnyi szünetben meghallja Isqeha kérdését, előző életével kapcsolatosan:*
- Hogy emlékszem-e valamire? *Nehéz a döntés, de e rövid beszélgetés után még nem alakul ki a kellő bizalom, így álmairól nem kíván jelenleg mesélni.*
- Csak villanások vannak, melyeket nem tudok értelmezni. Jórészt mind a kikötőre vezethető vissza, szóval nem, *rázza meg a fejét* sajnos nem emlékszem semmi másra. Hogy visszamennék-e? Egyszer biztos, de nem a közeljövőben tervezem. Nagyon élvezem az itt létet és a társaságot. Van egy olyan érzésem, hogy korábban nem voltam még soha ilyen forgatagban.
*Utolsó szavaikor már nevet, tényleg élvezi a munkát, az Isqel és Elostorral való beszélgetést, várja már a vacsorát, a következő edzést és... nagyon várja Xotarával való beszélgetést is. Isqeha vele kapcsolatos további szavaira mélységesen elszörnyed, alaposan el is fehéredik:*
- A Fekete Fára. Isq, meg ne próbáld! Nehogy szólj valakinek, félreérted a helyzetet!
*Látszik, hogy kocsonyaként remeg, pofazacskója szinte leng a hűvös szélben, oly módon retteg zavarában. No nem Xotarától, hanem attól, ha gondolatai kiderülnek, melyeket Isq minden bizonnyal félreértett, a nő még kevesebbet beszélne vele.*
- Félreértesz Isq. Számomra, hogy rá gondolok, nem szerelem, legalábbis nem olyan, mint, általában, inkább szeretet. Tisztelem és kedvelem őt, rengeteget segített, hogy e helyet elfogadjam, viszonozni akarom ezt a szívességet egyszer barátként számára. Hisz alig vagyunk három napja Vadvéd erődjében, idő sem volt hogy megismerhessük egymás életét.
*Umon, úgy érzi tisztázza a dolgokat és reméli Isqeha is megérti helyzetét és tiszteletben tartja kívánságát.*
- De nagyon kedves tőled, hogy segíteni szeretnél. *mosolyodik el* Vajon örülnél neki, ha visszafelé menet Seleshez szólnék érdekedben? *kacsint Isqre, majd felnevet, úgy érzi biztos a félelf válaszában. Közben Elostornak is megjön a szava, tiszteli a félelf szűkszavú életét, magányos lehet, ezért egy picit még talán szánja is.*
- A jelek jelentését nem ismerem. Amióta eszemet tudom velem ébrednek és velem fekszenek.*Itt ismét felnevet, számára ez már nem furcsa.*Ha nevetek nevetnek, ha szomorú vagyok, ők is azok, mintha külön életét élnének.
*Mintha stigmái bizonyítani akarnának, nevetésére furcsa táncba kezdenek, egymásba fonódnak, majd lassan válnak szét, mint a tüskös gaz az állatok szőréből.*
- Lyzzel nehéz dolgod lesz.*mosolyog Elostorra* Csodálatosan gyönyörű. Ahogy rápillant az ember, minden búja elszáll, hisz nem lehet szörnyű az élet, ha ily csodás teremtést visel hátán a föld, ékköveként. De kissé magának való is, azt gondolom meglehetősen komoly, még soha nem hallottam igazán kacagni. Annyi bizonyos, hogy a fél vadvédi könyvtárat el kell olvasd, mielőtt beszédbe elegyedsz vele.*kacag fel hirtelen, korábbi erkélyes jelenetükre gondolva* Kíváncsi vagyok az ő életére is, vajon milyen titkokat rejthet?*tűnődik el, s közben folytatják a munkát, melynek eredményeképpen a part egyre szebb és tisztább. Immár a takarítással végez, így ásót ragad, hogy az itt-ott beomlott medert szélesítse segítségével.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.26 20:19:03

2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 06:18:16
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles//

*Leon meghökkenne, ha hallaná, hogy a lány, saját maga szerint mindenkihez pozitívan áll hozzá, hiszen az első találkozásuk alkalmával keresztül akarta lőni. Az viszont már elmúlt szerencsére. Leon, maga nem figyel a környezetére, hiszen jelleme ilyen, ha valamibe belekezd, akkor arra koncentrál teljesen, bár ebben az is nagy szerepet játszik, hogy nem is lenne annyi agyi kapacitása, hogy egy beszélgetés közben sokáig értelmezze a körülötte zajló egyéb eseményeket. Persze azért nem zavarja, ha a lány nem teljesen csak vele foglalkozik, főleg mikor látja, hogy Xotot bámulja.* ~Egy asszonyra igazán nem lehetek féltékeny!~
-Az biztos, bár a macskással azért még el kéne beszélgetnem, hogy találjak benne valami kedvelhetőt! *Leon igazán igyekszik, mindenkivel jóban lenni, és talán jelenleg Isqeha az egyetlen aki neheztel rá valami miatt, de biztos benne a kalóz, hogy az is megbékél, amint talál magának valami párt.* ~Legyen az asszony, vagy ember, vagy bármi, nekem olyan mindegy!~ *Nevetgél magában, de ebből egy rezzenés se látszik, hiszen nem szeretné nyíltan megsérteni újdonsült kis barátnője pajtását. Mikor látja tovább pirosodni a lányt, nem igazán érti a dolgot, de nagyon aranyosnak találja a reakciót.* ~Talán többször kéne zavarba hozzam! Igazán édes pofa amikor elvörösödik!~ *A csókot viszonozza, és érzi, hogy kezd beindulni, éppen ezért örül a hirtelen témaváltásnak.*
-Természetesen! Azonban készülj fel, nem foglak kímélni, hiába vagy nő, és hiába vagy jelenleg számomra a legfontosabb nő itt a közelben! Ha belekezdünk, bőrkeményedéses lesz a kezed, kész vagy vállalni a kockázatot? *Abba már nem megy bele, hogy utóbb mikor gyakorolt valakivel, annak eltörte egy ujját. Ez már csak részletkérdés, most majd jobban fog vigyázni! Aztán, mikor végig hallgatja a lányt, ő is mosolyog hozzá, próbál nem szomorúnak tűnni, de azért kissé megrázza, hogy egy nőnek ilyen fiatalon el kellett vesztenie urát, és oltalmazóját, és akármennyire próbálja elnyomni a gondolatait, egy pillanatra egész testében megrezzen, ahogy elé tolulnak fiatalkorának gaztettei, hiszen nem egy ilyen lány életét tette tönkre már azzal, hogy megölte férjüket amikor fosztogattak kalózcsapatával. Amiatt, hogy leplezze ilyetén ijedelmét, arcát a lány hajába temeti, úgy figyel tovább.*
-Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni! *Ezután már csak italra csillan fel a tekintete, hiszen neki már alig van egy fél korty rum a kulacsában, és azzal sokáig nem fog jutni, hiszen már mostan is érzi, hogy összetolul a nyál a szájában bárminemű alkohol gondolatára.* ~Hányszor kell még leszoknom és visszaszoknom rá? ~



2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 01:40:39
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zara//

*Xotara agyán rögtön átvillan a gondolat, amikor Zara felül a korlátra, hogy lelöki a mélybe, de az még egy mélységitől is túl durva tréfa lenne, még akkor is, ha a vörös csajnak nem esne baja a szalmakazalnak hála. A sötételf lány elhessegeti magától az otromba gondolatot, de erősen ellen kell állnia a csábításnak. Ha Xotara engedne üldözési mániájának, akkor még azt gondolná őrtársáról, hogy provokálja, de nem gondol ilyeneket, mert éppen magában vívódik.
~Neeem… nem lehet… már így is irritáló dúvadnak tartanak a többiek… milyen jelzőket aggatnának rám ezután? … *kajánul vigyorodik el magában*… tényleg nem lehetek ekkora paraszt… pedig olyan vicces lenne… deee nem!... megállom… képes vagyok rá… kibírom… komolyság.~
Végül gondolatban pofán is csapja magát, mint egy pimasz kölyköt, aki ráadásul még nem is figyel arra, amit Zara mond.
Xotara az „őszintén” kérdésre kapja fel a fejét. Ugyanis ez a szó nagyon kedves a számára. Sokan nem szeretik, mert sokszor olyan dolgokat rejt, amikkel általában az emberek nem szeretnek szembesülni. Még szerencse, hogy Xotara sötételf.*
- Persze, hogy őszintén! Az a legegyenesebb és a legrövidebb Út (igen ez direkt nagybetű, mert az út a cél).
*Vágja rá komolyan, gondolkodás nélkül a kérdésre.
A mélységi lány a vörös csaj 'nesze semmi, fogd meg jól' elkerülő válasza miatt mély csalódottságot érez, de egy sejtelmes mosollyal elfátyolozza ezt az érzését, és méregzöld szemeivel megkeresi Zara világoskék szemeit.
A vörös csaj, a kitérő válaszát, megtoldja még egy rejtett visszakérdezéssel is, de Xotara szeme se rebben a kérdezésre.
~Szép próbálkozás… kezdjem én? … ám legyen… kezdődjék hát a tánc, de Téged is magammal rántalak.~
Xotara tartva a szemkontaktust, magabiztosan, szájmenősen válaszol: *
- Ugyan, hiszen tudod. A nyugalomra vágytam, messze a nyüzsgő város zajos forgatagától.
*Kezdetnek visszavág egy hasonló 'nesze semmi fogd meg jól' válasszal, ami nem hazugság, csak féligazság, vagy fogalmazzunk úgy, az érme egyik oldala.*
- Pirtianes-ból jöttem, de zömmel az azt körbe vevő erdőségekben éltem, és sokat „költöztünk” a családommal egyik faluból, erdei kunyhóból, tanyáról ide-oda.
*Részletekbe nem bocsátkozik, hiszen semmi oka rá, csak annyit mond, amit feltétlenül szükségesnek tart megosztani a vörös csajjal, hogy elérje a kívánt hatást.*
- A hosszú évek alatt úgy viselkedtem, ahogy a családom elvárta tőlem, de megelégeltem ezt az életformát, igazából mindig is csak tettem, amit kellett, ameddig kellett. Talán csak vártam. Vártam valamire. A megfelelő pillanatra. Saját magamban az elhatározásra. Hogy merjek, ne viselkedni, hogy merjek Én lenni. Legyen, elég annyi, hogy egy pár hónapja eljött ez a pillant. Elhagytam a családomat, és a városba jöttem. A többit tudod.
*Elmosolyodik.*
- Ahogy azt is pontosan, ugyan olyan jól tudod Te is, mint én, hogy nekünk most miért kell éjjel itt őrségben ülnünk.
*Eltűnik mosolya, és rideg komolysággal folytatja.*
- A Mi „fajtánk” éjjel jár mételyesen latorkodni. Szerintem, ez itt sincs másképpen az erdő mélyén sem. Egy tolvajbanda, ha megneszelné ezt a helyet itt! Fúh, kész ínyenc falat lenne nekik. Ketten az őrségben, talán kevesen is lennénk, és úgy vágnák el a torkunkat, hogy tán észre se vennénk.
*Itt ravaszul elmosolyodik.*
- A kapuban szúrtam ki a rágcsáló amulettedet…
*Xotara pontosan tudja kik viselnek ilyet, hiszen sokakat ismert közülük. Azokból is, volt nem is egy olyan furmányos zenei módszerekkel dolgozó, mint Zara.
A sötételf lány féligazságokkal, félmondatokkal fejezi be, és kíváncsian mosolyogva várja, hogy mit lép erre a vörös csaj.*
~Ismét hárít, és tesz az egészre, vagy… ?~

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.26 01:49:05

2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 00:35:44
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Leon//

*Bár Seles mindenkihez nagyon pozitívan áll hozzá - hiába, ilyen a lány természete -, ebben igazat kell adnia Leonnak.*
- Tényleg vannak itt különös alakok. *Ismeri be, elég csak a néha az udvarban felbukkanó Umonra, a stigmákkal teli szerzetesre, vagy a most is lent tébláboló Xotra gondolnia. Nézi, ahogy a lány kivezeti a lovat, de látja, hogy bosszús valamiért. Seles nem igazán ért a lovakhoz, de tart tőle, hogy nem úgy viselkedik, ahogy kellene.* ~ Remélem, nem rúgja meg Xotot. ~ *Aggódik, majd, mikor úgy látja, már jobb a helyzet, visszafordul Leonhoz.*
~ Isqeha is furcsa. Talán nem kéne az orra előtt ácsorognom Leonnal. ~ *Jut eszébe, de el is hessegeti a gondolatot. Végtére is mindketten felnőttek, és Isqeha is az, fel kell tudnia ezt dolgozni. Talán már azóta meg is békélt a dologgal, talán csak Seles aggódik túlságosan a félelfért.*
- Ettől függetlenül jó itt lenni. Mindenki nagyon szerethető, mindenki a maga fura módján. *Mosolyog Leonra, hogy érezze, ez rá is vonatkozik.* És teljesen igazad van. *Teszi hozzá, de a paradicsomos megjegyzés hatására, ha lehet, még az előzőnél is jobban kipirul az arca.*
- Az őrségváltás… *Mondandójában megakasztja, hogy Leon ölelgetni és simogatni kezdi, úgyhogy egy pillanatra elakad a levegője. Nagyon megörül a hirtelen jött kedvességnek, és egy csókkal viszonozza. Most már nyugodtabbnak érzi magát, hogy talán a férfi nem nézi bolondnak.* Az őrségváltás utánra gondoltam. Hogy vívhatnánk egy kicsit. Ha nem bánod, hogy már sötétedik akkor, végtére is egy fáklyával még könnyen látjuk egymást, nem olyan ez, mint a célba lövés. Már azért is hálás lennék, ha az alapokat megmutatnád, amíg nincs nagyon hideg.
*Úgy érzi, tartozik Leonnak egy kis igazsággal mind a vívást, mind az életét illetően, ezért egy kis töprengés után belefog a mondandójába.*
- Őszinte leszek, a kard a férjemé volt. *Mosolyog kedvesen, hogy Leon lássa rajta, nincs oka aggodalomra emiatt. Úgy gondolja, a férfi talán még nem tud róla, hogy Seles tulajdonképpen házas (volt), pedig ez véletlenül közös kettejükben.* Már nem él. Magamtól tanultam meg forgatni a kardot, hogy meg tudjam magam védeni, ha esetleg közelről támadnának meg. Elég ügyes a kezem, megbirkózom vele valamennyire, de attól tartok, ha csatára kerülne sor, én lennék a leggyengébb. Itt majdnem mindenki harcos, én meg csak nyulat tudok lőni. Meg süteményt sütni. Aztán, ha úgy látod, hogy nagyon reménytelen eset vagyok, még mindig táncolhatunk egyet, hogy meglegyen a mozgás. Vagy feladhatjuk a próbálkozást, és ihatunk valami meleg italt.

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.26 00:37:17

2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 23:23:21
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Xotara//

- Lelkes valóban nem vagyok, de nem jelent problémát sem, hogy itt kell lennem. *Egy kecses, gyors mozdulattal felül a korlátra. Alatta egy szalmakupac van, és Vadvéden belül amúgy is kicsit magasabbra van feltöltve a talaj, mint az erdőben, így ha még hátra is esne, komolyabb baja akkor sem esne. Ennek ugyan a valószínűsége elég kicsi, tekintve, hogy korábban ennél merészebb mutatványokat is csinált már, ráadásul elég sűrűn nem túl szent élete révén.*
- Sőt, egész jól elvagyok. Legalább bőven volt időm a dalomon dolgozni. Már majdnem kész, csak finomítani kell rajta egy keveset.
*A Bayderól mondottakon hangosan felnevet.*
- Speciel a cicájára gondoltam, elég nehéz lenne Baydet egy vadállathoz. Viszont azért okos fickó ő, nem olyan mint egy nagy gyerek. Csak szereti eljátszani.
~De legalább jót szórakozik rajta mindenki. Legalábbis én mindenképp, akit meg zavar... Ez van.~
- Őszintén? *Megvonja vállait, majd egy vörös fürttel kezd játszadozni.* Magam sem tudom. Véletlenül idekerültem, aztán itt maradtam. Kalandból, vagy csak változásra vágytam, a jó ég tudja miért! Aztán ha megunom az erdészkedést, továbbállok, és kipróbálok valami mást. Hogy Vadvédben mi lesz... Majd lesz, ami lesz. De nem erre teszek, szimplán az életfelfogásom ilyen. Na de ugyanezt kérdezhetném tőled is, hisz nem nagyon tudom még, te miért vagy itt.

2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:44:48
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles//

*A lány beleegyezik, hogy nem fog máskor ilyet csinálni, ami Leonnak nagyon is jó, hiszen úgy nem következik be semmi baleset a közeljövőben ilyesmi miatt.*
-Jaj semmi probléma, nem gondolhattad, hogy ez lesz! Normál esetben nem is lett volna, de itt Vadvédben ki normális? *Teszi fel a költői kérdést, hiszen már ismeri valamennyire a többieket, hogy tudja, mindenkinek van valami gikszere. Jó tanár lévén elnézi, hogy áll Seles kezében a kardja, és végül arra jut, hogy a tehetsége megvan ahhoz, hogy ügyes legyen, de ahhoz nagyon sokat kell még gyakorolniuk még.* ~Na, majd legközelebb kipróbáljuk ezt is!~ *A lány rövidkardjában semmi hibát nem talál. Persze nem egy mestermű, de csak a forgatóján múlik a dolog. Leon jó ideig egy törött szablyával járkált, mégis elég volt neki ahhoz, hogy megvédje magát. Ez pedig ahhoz képest több is, mint ami kell!*
-Előttünk a jövő, és azt mi alakítjuk, olyanra, ami miatt nem kell bánkódnunk később! *Ez egy egyszerű klisé szöveg, de a kalóz hisz az igazában. Még úgy is, hogy minden alkalommal elmondja, és ezután mindig bánattal tekint vissza múltjára, különösképpen nőügyeire. Már, ami komoly dolognak indult, hiszen az egy-egy éjszakákon nem sok búsulni való van. Mikor észreveszi, hogy Seles végig méri őt, enyhén befeszíti izmait, hogy a lehető legkellemesebb látványt nyújtson, majd egy kaján vigyorral ő maga is elindul a nő talpától, majd megállapodik annak tekintetében.*
-Rendes lány vagy! *Válaszol, majd észre véve annak pirosságát, próbál megejteni egy viccet, csak hogy oldja Seles nagy feszültségét.*
-Egy rendes paradicsom! Szeretnéd kipróbálni a kardom, mi? *Majd közelebblép, és átkarolja a lányt, úgy, hogy annak feje a férfi mellkasán legyen. Majd végig simít a haján, arcán, és csak úgy felette elnézve válaszol.*
-Nem terveztem semmit, így, ha van valami ötleted, bármire vevő vagyok!



2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:33:45
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Isq, Umon//
-Nekem is apám volt az elf. Bár nagyapám furán viselkedett vele, de ennyi. De látom, te is közülünk féllények közül való vagy. Bár az aggasztó, hogy neked sincs asszonyod. A végén még egyre vetünk szemet!
*Utolsó mondata végén felkacag.*
-Bár nem hiszem. Igaz Seles szemrevaló teremtés, de nekem mégis csak a nagyszájú szőkeség az eszményképem. Ha jól tudom, Lyz...vagy hasonló nevű
*Közben Umon történetén töpreng. Majd Ő is kérdez.*
-Umon, ara sem emlékszel mit jelentenek a jelek a testeden. És legfőképpen, miért csak vész esetén táncolnak vagy ha túlittad magad?
*Kénytelen kihagyni, az előző hattal ezelőtti esemény felemlegetését.*

2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:39:36
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Komolyan hallgatja Sunukot. Megtisztelve érzi magát, hogy ennyire megnyílik neki, holott valóban alig-alig ismerik még egymást. A kölcsönös őszinteség valószínűleg örök pecsét lesz, mely e két embert egymáshoz köti harcban és munkában, Vadvéd életében egyaránt.*
- Valahol sorsunk közös. Hányattatott életed volt, melynek minden percére emlékszel. Nem tudom melyikőnk van jobb helyzetben. Én nem emlékszem semmire, te mindenre. Mi a jobb, ha a Fa árnyékába burkolózik elménk, vagy ha a fényt átengedve teret enged az emlékeknek? *Kérdése csupán költői, így igazából nem vár választ rá, inkább Sunuko és saját múltját próbálja magában egy kicsit összehasonlítani. Egy pillanatnyi gondolkodás után, fejét lassan felemeli és a harcos társára pillant:*
- Őszinteséged és emlékeid megosztása megfizethetetlen kincs nekem, melyet mélyen megőrzök magamban. Megtiszteltetésnek érzem, hogy mindezeket tudhatom és őrizhetem, így engedd meg, hogy én is elmeséljek valamit. *Hosszasan elhallgat ezután, a földre tekint, jobb kezének mutatóujjával zavartan rajzol félköröket az előtte lévő kavicsos talajba. Talán mikor már a csendet túl hosszúnak ítéli mondandója kikívánkozik belőle, a korábbi, bensőjében lévő gát hamarosan, hirtelen átszakad:*
- Álmomban kisgyermekként vagyok otthon, s a házunk udvarán játszom. Anyám szavára kapom fel fejem, vacsorához szólít, majd lefeküdni küld. Én nem akarok lefeküdni, mert tudom... tudom, hogy mi vár ott rám. *Itt ismét meg kell állnia, eddig mélyen őrzött emlékeinek, álmainak felidézése komoly megterhelést okoz neki. Érzi, ahogy testét stigmái konkrétan elöntik és az ébenfekete színük immár fakóból meglehetősen éles kontraszttal különülnek el, a hűvösebb időben kissé kipirosodott testén. Sunuko kis fantáziával, talán úgy láthatja, mintha fekete csíkjai összeállva lángnyelvekként terjedve lobognának a szerzetes testén, egyre több felületet eltakarva. De szeme nem változik, továbbra is szürkés-kék. Hosszas sóhaj után halkan folytatja:*
- Anyám szigorú asszony volt, így nem engedett most sem, mint ahogy korábban sem. Nem hibáztatom, hosszú szenvedésemnek nem ő volt az oka, nem tudhatta, mi történik, miután a ház elcsendesedik és az utolsó gyertyát is elfújják. Apám csendes ember volt, arcára nem emlékszem, csak kezének érintésére homlokomon. Így köszönt el tőlem, utolsó éjszakáján. Megérintette a homlokom. Semmi másra nem emlékszem róla. *A feltörő emlékek nem árasztják el könnyekkel arcát. Szemei szárazak és továbbra is őrzik színüket. Egy kicsit úgy érzi, hogy érzelmei elfogytak, nincsenek tovább, bár tény, hogy álmainak elmesélése bizony nagy erőfeszítést kíván.*
- Anyám arcon csókolt és rám nevetett. Kérte, hogy ne féljek, szörnyek nem léteznek sem az ágy alatt, sem a szekrényben. *Felnevet, kissé talán erőltetetten.* - Pedig vannak Sunuko, mindenhol ott vannak, csak nem mindenki látja őket. *Elejtett keskeny mosolya közben szemfehérje egy pillanatra ébenfekete színbe borul és egybeolvad szembogarával, majd felvillan. Aztán oly gyorsan változik vissza, hogy talán Sunuko nem is veszi észre. Talán. Umon érzi, de saját magát is meglepve, érdekes módon uralkodik érzelmein és olykor önálló életre kelő testén.*
- Az ágyban fekve, bár nem akarok, de hamar elalszom, s álmomban látok... álmokat. *Itt hosszabb időre áll meg, mindent nem szeretne elárulni, Pyctának tett ígérete köti őt, melyhez ragaszkodik és tartja magát. Belső démonának valódi kiléte és megjelenése egyelőre rejtve marad, míg ideje el nem érkezik.*
- A következő pillanatban, szüleim ágya mellett állok a korom sötétben, s merev arccal nézem ahogy alszanak mozdulatlanul. Hosszasan. Ok nélkül. A kezemben lévő, valószínűleg a konyhából elcsent kés, csak lassan indul el. Amikor valójában felébredek reggel, szobájuk ajtaja alatt kiszivárgó vér hamar rádöbbent arra, amit láttam, nem álom volt. Nem álom. *Umon itt feláll, stigmái mozgása már-már vibrálásnak hatnak, zaklatott bensője lassan külsőjére is kiütközik. Mellkasa gyorsan jár föl, s le, de ura testének és elméjének, ebben lehet segítségére volt az edzés okozta fájdalom és fáradtság is, mely a fékevesztett gonoszt is lecsendesíti.*
- Csak néhány percig nézem őket a földön, aztán őrjöngve rohanok el, hogy végül az erdőben essek össze. Álmom itt véget ér, s felébredek. * A szerzetes itt azonnal elhallgat és úgy állva a még ülő Sunukonak kezet nyújt, s ha az elfogadja, felsegíti. Stigmái testén megállnak, s nem mozdulnak tovább. Ismét visszarendeződnek megszokott formájukba, csak némelyik mozdul aprót, mely talán nem is észrevehető.*
- Mindketten terhet cipelünk, oly terhet, melyet egyedül nem bírhatunk el. Adj át a tiédből, s megosztom veled enyémet. Remélem nem ez volt az utolsó edzésünk. Örülök, hogy otthonodba visszatértél. *Talán meglehetősen groteszk, ahogy a szerzetes hirtelen vált, s jelenleg már vidám, mosolygós arcát mutatja, de elege van. Elege van a menekülésből, s elege van a bujkálásból, hiszi, hogy ezen titka is biztonságban van, Sunuko őrizni fogja. Nem bánja, hogy ő az első ki ezt majdnem teljes egészében hallja, soha nem lehet tudni, mikor lesz szükségük egymás segítségére, belső démonaikkal megvívott harcukban, még ha Umon esetében ez bizony elég konkrét és kézzelfogható is. A gyakorlótér feletti nap, egy pici felhő mögé bújik, rövid ideig elsötétítve a teret és baljós hangulatot árasztva magából. Aztán a tér melletti fán halkan énekbe kezd egy madár, s a gyakorlótér ismét fénybe borul. A madarak énekéhez továbbiak csatlakoznak, hogy az élet kórusa lassan ismét átvegye a csend feletti hatalmat.*

2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:22:08
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Istálló//

*A lesokkolt Umon távozása után Xotara elvigyorodik, és nevetve odafordul a vállát bökdöső Kajtárhoz.*
- Hát, ez pazar volt!
*Közben dicsérően megpaskolja a pej ló erős nyakát.*
- Nah, már csak a Tied vagyok.
*Jegyzi meg kacagva, majd befejezi az igás jószág pucolását. Különös gondot fordítva, annak dús, hosszú sörényére és farkára, hogy elkerülje a tincsek berasztásodását. A lány magához veszi a patakaparót, és a ló fara felé nézve vállával neki dől Kajtárnak, hogy az helyezze át a testsúlyát, szépen lassan végig simítja a lapockájától a lábszáráig, és a csüdjénél meghúzva a lábát kéri a lovat, hogy adja fel a patáját. Kajtár rendes ló, így is tesz. A lány térdei közé veszi a vaskos lábat, és kikaparja a méretes patát. Addig kaparja, míg a jellegzetes „v” betű ki nem tisztul teljesen, hiszen egy nagyobb terhelésnél egy beleragadt kavics is okozhat sántaságot. A műveletet a másik három patánál is elvégzi. Kajtár egyik patáján sincs patkó, mert nincs olyan terhelésnek kitéve, ami ezt indokolná. Viszont, hat hatonta akkor is körmölni kell a lovakat.
~Lassan kéne körmölni… de hol fogok itt az erdő közepén kovácsot találni?... mehetek majd be emiatt a városba… csak nem úszom meg… hmm… de a műhelyben talán akadnak patkolókovács szerszámok is… áh, hülyeség, hiszen nem értek hozzá... a végén csak lesántítanám.~
Töprengése közben már a nyergesben pakolászik. Xotara a vállára veszi a lova kantárját, fél kézzel a csípőjére dobja a nyergét, és a megmaradt szabad kezével magához veszi Kajtár zöld lópokrócát is.
Xotara csörgőszerszámos jöttére Kajtár toporogni kezd a bokszban. A bokszba lépve kis híján fellöki örömében a böszme patás.*
- Maradj már! Há' mindjárt rám lépsz!
*~Aztán hónapokig várhatok mire lenő a lila folt a körmömről. Bár, ha Te lépsz rám... szerintem körmöm se marad.~
Xotara jobb híján könyökével vágja erősen szügyön a lovat, hogy azért az csak vegyem már észre magát, vagy is inkább gazdáját. A lány hozzálátna a nyergeléshez, de egyszerűen Kajtár nem bír magával.
A sötételf lány belátja ostobaság tovább tusakodnia a lóval, mert annak nagyon mehetnékje van.*
- Jól van! Nem bánom.
*Xotara lehány mindent felszerelést a boksz ajtó mellé. Kötőféket tesz a ló fejére, majd vezetőszárat csatol hozzá, és kivezeti az istállóból az állatot. A kitárt ajtóhoz érve Kajtár sietősebben kezd lépni. A sötételf lány csitítani próbálja, de a ló ügetésbe vált. Xotara a vezetőszárat tépve próbálja visszafogni, de nehezen bír vele. Csak Kajtár jóindulatának köszönhető, hogy a lány nem lobog utána a levegőben.*
- Mi a fene bújt beléd?! Maradj már! Jól van. Te akartad.
*Egy határozott mozdulattal a ló szájába nyúl és oldalra kihúzza a nyelvét, amit jobb kézzel a kötőfékhez fog. A ló a nyelvét féltve kezesebbé válik, és a lány így gond nélkül tudja kivezetni Kajtárt a gyakorlótérre. Xotara elengedi a lovat, és hagyja, hogy kedve szerint kitombolja magát.
Közben Xotara így töpreng magában.
~Van némi levezetetlen energiája a téli bokszban állástól, tele van. Bár, nem értem... elég sokat foglalkoztam vele az elmúlt hatban... lehet Umontól bolondult így meg? Lehet ragadós.~*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 19:32:58

2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 16:07:59
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok és a szél//

*Tessék, nem sokkal ezelőtt gondolja magában, hogy Aenae milyen rendkívül nyugodtan cselekszik, aztán most meg földhöz vágja az íjat, amellyel gyakorolnia kellene. A csuhás arcán nem tükröződik semmiféle érzelem, talán csak a könnyedén ívelt szemöldök mozdul kicsit magasabbra, de azt a topázszemű lány talán nem is látja. Ssyleana-n is látszik, hogy nehezen viseli a tanítás feletti kudarcát, ami nem is igazán kudarc. Bár mosolyog, a tartásán látható a változás, s ez meglehet, csak egy fajtársának tűnik fel. Bár az is lehet, hogy a csuhás téved.
A földre dobott íj viszont elég nagy sértés egy elfre nézve. A saját közösségében az elf vadászok jobban szerették az íjukat, mint a saját családjukat, azt tartották róluk, hogy a fegyverükbe szerelmesek. Jó, ebben biztosan van némi túlzás is, de hogy tisztelettel bántak a fegyverrel, az nem kétséges.
Ám Lyz nem hazudtolja meg elf vérét, türelmes és nyugodt marad, legalábbis kívülről ezt olvassa le róla az iménti pillanatnyi zavar után. A csuhás keskeny szája sarkába halovány mosoly árnyéka bújik. Aenae és a venár vadász között könnyed beszélgetésbe olvad a korábbi feszültség. Az egykori városi nemes kisasszony láthatóan még őriz magában rossz emlékeket korábbi nevelését illetően. Meglehet, hogy sohasem fogja levetkőzni teljesen egykori énjét, akkor sem, ha mostanra szinte már nem is hasonlít akkori önmagára. Ám ha ezeket a rossz beidegződéseket levetkőzi, már az anyja sem ismerne rá, a férfi pedig, akit egykor neki szántak, fülét-farkát-behúzva rohanna el a közeléből is. A gondolatra kiszélesedik a mosolya az épület falánál ücsörgő csuhásnak. Hogy mosolyát rejtse, beleiszik a teába, amely eddigre már szinte teljesen kihűlt. Halkan sóhajtva engedi le a kupát, amikor összeakad tekintete topáz párjával. Pár szívdobbanásnyi ideig fogva is tartja az a pillantás, majd szégyenlősen lesüti lombzöld szemeit. Hiába, neki is szoknia kell még, hogy magánéletét Aenae-vel osztja meg.
Felkel ültéből és elindul a terasz felé, hagyja, hogy a lányok nyugodtan beszélgessenek. Jól fog neki esni egy újabb kupa meleg tea.*

2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 15:50:13
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Umon, Ostor//

*~Gyönyörű nő~ akad fenn Umon megjegyzésén. Ami azt illeti, Isq nem is nagyon gondolt eddig ebbe bele így. Ő saját magának sosem jellemezné ezzel a két szóval Selest. Seles kedves, és tényleg, nagyon szép volt az arca, amikor a tábortűz megvilágította a tisztáson. Isqeha örül, hogy összetalálkozott vele, és eltaláltak együtt ide, Vadvédbe. Ez mind végigfut a gondolataiban, csak utána figyel újra teljesen megint a szerzetesre. Amikor Umon felteszi a vagy vagy kérdést, arra végképp nem tud válaszolni.*
- Tudod, az ideérkezésünk előtti este, az erdőben találkoztunk, éppen egy nyulat sütögetett. Már késő este volt. Ott töltöttük az éjszakát, aztán reggel elindultunk, hogy megkeressük a helyet, amit álmában látott. Nagyon kíváncsivá tett, és én is vele tartottam. Úgy találtunk ide. *Magyarázza. Sehogysem akarja azt mondani, hogy "együtt jöttünk, persze, de hát alig ismerem" mert valamiért úgy érzi, ez nem igaz!*
- Én nem akarok a szerelmese lenni! *rezeg egy kis méltatlankodás a hangjában.* - Nem bánom, hogy nem "léptem"! *igyekszik megvilágítani, amit érez, Umon kifejezését használva.*
- Csak valahogy... azt hittem... valami másért hívja őt ez a hely! Hogy lesz itt valami... titokzatos dolga. *keresi a szavakat, és nem egészen biztos benne, hogy Umon megérti őt, hogy van értelme ennek a magyarázkodásnak.*
- Leon... nem titokzatos. *teszi még hozzá, leszögezve a dolgot. Persze, ez nagyon nagy butaság, mert Seles számára Leon akár az egyik legtitokzatosabb dologgá is válhat az életében. Csak éppen Isq jelenleg nem nagyon akarná a fejében elképzelt titokzatosságot Leonra cserélni. Persze, ha Seles és Leon kitartanak egymás mellett, és nem csak egy múló fellángolás lesz a dologból, akkor úgyis kénytelen lesz megbékélni a párossal, és hát nem egy hosszútávon mogorva, harag tartó természet.
A válaszadást és az ezen való gondolkodást már ő maga is megunta, zavarban is van, meg kezdi bánni, hogy így kitárgyalja ezt az egészet valakivel. ~Seles helyett. Hiányzik Kimmeri! Vajon ő mit mondana minderre? Tudom, mit.~ mosolyodik el. ~Azt mondaná: engedd el a bosszúságodat, és kinyílik a titok ajtaja!~
A munka is megállt, úgyhogy megrántva a vállát, elengedve a mérgét, elmosolyodik. Bőszen nekiáll újra a talicskázásnak, úgy, mintha most már aztán egyetlen pillanat alatt be akarná pótolni az elvesztegetett perceket.
Jócskán kimelegszik, amikor újra megáll, és felteszi a kérdést Umonnak, és elvigyorodva figyeli a táncoló jeleket a szerzetes bőrén.*
- És a Kikötő előtti időkről nem emlékszel semmire? *kérdezi tűnődve.*
- Nem akarsz egyszer visszamenni oda? Lehet, hogy ott visszatérnének az emlékeid! Van bármi, amire emlékszel? *kérdezi Umontól.
Később, amikor a sötételf lányról mesél, egészen elcsodálkozik, annyira, hogy újra elfelejtkezik a munkáról. Igaz, ekkorra már majdnem végeznek, Ostor az utolsó köveket hordja fel, a patakmeder mindkét oldala tiszta és jól megközelíthető, a víz egyre mélyebben és egyre nagyobb erővel folyik a mederben. Isq a partoldalra telepedik, egy fűszálat rágcsál, úgy hallgatja Umont. Mondjuk az nem fér a fejébe továbbra sem, hogy miért pont Xotara az a nők közül, akit Umon kiszúrt magának ~jahogy éppen fürdött!~vigyorodik el ~hát így azért jobban értem~ de ahogy a szerzetes beszél róla, kezdi megérteni a dolgot. Sosem tudta volna elképzelni, hogy egy mélységi nőt egyszer közelebbről is megismerjen, a városban is messziről kerülte őket, de Xotarát kénytelen volt megismerni, állandóan ott van mindenütt az erődben, és tagadhatatlan, hogy még ő is megkedvelte. ~Umon meg kétség kívül belezúgott.~ állapítja meg magában.*
- Tudod mit? Majd szólok az érdekedben! *mondja, felállva, és leporolva a nadrágját.*
- Sokszor lóg Selessel. *mondja ezt úgy, mintha minden a régi lenne, és várhatóan ő is sokszor lógna Selessel, meg kettejükkel. Csak hát ugye ez a felállás valószínű változni fog a közeljövőben. Ettől egy kicsit elkomorul megint, aztán hozzáteszi.*
- Vagyis megpróbálom a dolgot. *vigyorodik el.
Aztán Ostor kerül terítékre. Kiderül, hogy senkit nem szolgált, legfeljebb a makacsságával saját magát. Na és amin Isqeha meglepődik, hogy elfek között nőtt fel ő is. ~Hát persze, hát ő is félvér!~*
- Ostor, apád... ő volt elf? *kérdezi meg. Aztán visszakapja a kérdés feltevést, de nem akarja hosszúra nyújtani a dolgot.*
- Nekem apám volt elf, ő hozott haza. Aztán elment. Nagyon kicsi voltam. Kimmeri nevelt fel. Ő növénytudós, a falunk gyógyító mestere. Sok mindenre megtanított. Az erdőre, a fákra, a növényekre.
- Ő mondta, hogy jöjjek Artheniorba. Amikor Selessel találkoztam, épp oda tartottam. De ez már a harmadik utam volt.
- És asszonyom nekem sincs! *nevet a feltételezésen.*
- Nem érdekelnek a nők! *húzza el a száját. Ahogy ő eddig látta, mindig csak a gond van velük!*

2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-25 06:20:59
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Isqeha, Ostor//

*Lázasan folyik a munka, mindenki feladatát végzi, melyet jó látni, a szerzetes ettől azt érzi, hogy immár többen sajátjuknak, sőt otthonnak tekintik a helyet, hát még, ha elindul a vízkerék is. Bőszen lapátol hát, hadd tisztuljon a meder. Jól érzi magát, bár Isq szomorú, vagy inkább bosszús arckifejezése aggasztja, ezért kérdez rá ily konkrétan a történtekre:*
- Seles? Gyönyörű nő, megértem érzéseid. A világért sem szeretnék indiszkrét lenni, de melyik az erősebb: Seles iránt táplált érzéseid, vagy az miatti sértettséged, hogy veled érkezett, mégis most egy idegen férfival van? Magadra vagy mérges, hogy nem léptél, vagy Leonra, hogy lépett?
*Umonról ez alapján azt gondolhatják, hogy mélyen szántó filozofikus ismeretekkel bír az emberek, elfek és egyéb szerzetek érzelmi kapcsolatai terén, pedig dehogy van így. Nem emlékszik arra, hogy neki lett volna bárkivel kapcsolata valaha. Kérdések csak egyszerűen és logikusan érkeznek, mellőzve mindenféle értekezést, vigyázva, hogy senkit se bántson meg. Magában bevallja, hogy Leon számára nem kevésbé szimpatikus, mint Isq, pedig a két személyiség szöges ellentéte egymásnak. Leon csapodár, harcias, határozott ember benyomását kelti, ellentétben Isqehával, aki érzelmes, kicsit naivan őszinte, és Umon szerint végletekig romantikus.*
~ Talán immár három embertől is tanulhatnék nőügyek terén. ~ *fontolgatja magában őszintén, bár esze ágában sincs ezeket a szavakat kimondani. Isqeha további kérdése váratlanul éri, Pycta intelmei és esetleges elüldöztetésének lehetősége jut azonnal eszébe, azonban a félelf őszinte volt vele, talán kezdi őt is megkedvelni. Umon egyik legmegbecsültebb képességnek az őszinteséget és az igaz szavakat találja, úgy, hogy ő közben titkolózik:*
~ Galád ember vagyok. ~ *korholja magát, de nem tesz ez ellen semmit, jelenleg egész egyszerűen nem tehet. *
~ A Fekete Fa majd eldönti, mikor kell megnyilatkoznom. ~ *gondolja, majd folytatja a válaszolást.*
- A stigmák? Több hattal ezelőtt, mikor a kikötőben ébredtem már rajtam voltak. Úgy érzem talán már születésem óta velem vannak. Megszemélyesítem őket, mert nem engedik, hogy titkolt érzelmeim legyenek, azokkal együtt változnak, jelezve éppen mit gondolok. Ha volt előző életem, lehet akkor hazug ember voltam *fontolgatja szomorúan* - és a Fekete Fa karcolta rám ágaival, hogy tanuljak belőle. *Nem hazudott, igaz nem is mondott el mindent. Azt gondolja ennyi magyarázat talán elegendő lesz, s hogy előbbi állítását bizonyítsák, stigmái kedves táncba kezdenek, félkört leírva nyakától felfelé tarkójáig. Ezt megérezve Isqre mosolyog:*
- Látod? Ne aggódj, nem fáj! *Nem tudja eldönteni, hogy a félelf ezen kérdése, vagy inkább az előbbi rázza meg jobban, így amikor Xotarára kérdez, kissé megrezzen. Stigmái immár zavartan bújnak el füle mögött. A félelf az első, aki erre konkrétan rákérdez, a Leonnal és Ostorral történt mulatozása óta. Emiatt kicsit el is mosolyodik:*
- Leon volt az első, aki hasonlót kérdezett tőlem, tudod? Emberismereteteket és választásotokat tekintve, annyira talán nem is különböztök egymástól, mint elsőre gondolnád. *Nem akarja elodázni a kérdést, Isqeha megtiszteli azzal, hogy belső vívódását megosztja vele, így megpróbál egy olyan kérdésre válaszolni, melyet még magának sem tett fel soha:*
- Xotara. Neki van lova, igen. *mosolyodik el, válaszolva a korábban elhangzott kérdésre* - Nem lökött fel, körbeszaglászott, lehet, hogy kedvel, mármint a ló. De én félek a lovaktól. *Itt megint kissé zavarba jön, nem tudja, ez mennyire tűnik szánalmasnak és mennyire nem.* - Xotarával való viszonyom minimum különlegesnek mondható. Vele találkoztam legkésőbb, mikor ideértem Vadvédbe, ő a városban járt akkor, így később érkezett. Rövid köszönés után váltunk el, hogy a fürdőben találkozzunk újra. *A szerzetes arca itt vérvörössé válik, stigmái immár az összes redőt megkeresik arcán, és test szerte, hogy oda bújjanak el zavarukban:*
- De véletlen volt esküszöm! Nem tudtam, hogy éppen fürdik. *Erről a részről többet nem árul el, inkább csak jelenlegi gondolatairól.* - Nem tudhatom, mit érzek, mert nincs viszonyítási alapom. Nem emlékszem, hogy nőtlenséget fogadtam volna, de arra sem, hogy volt-e valaha kapcsolatom bárkivel. Annyi bizonyos, hogy gyönyörűnek találom és sokszor ébredek, vagy fekszem le úgy, hogy rá gondolok. Olykor meglátom egy virágban, vagy az éneklő madarakban a fákon, többször keresem tekintetemmel, hátha meglátom a falon őrségben, miközben a gyakorlótéren meditálok. Talán egyszer éjjel, az ablakomon kitekintve még a csillagokban is az arcát láttam. *Nevet fel kényszeredetten, mert nem tudja, hogy ez mit jelent.* - Nem mondhatom ki, hogy ez férfi-nő kapcsolatról szólna. Lehet egy mély barátság kezdete, mert megbízom benne, mert tisztelem. Tisztelem őszinteségét, határozottságát, kedvelem humorát. De nem vagyok benne bizonyos, hogy ez valaha több lehet ennél. *Umon arca itt elsötétül. Arra gondol, hogy aki vele van, meghal. Soha nem tudja, a lelkében élő gonosz, mikor ébred fel, s magában elképzeli, ahogy egy csodálatos éjszakán, a maga mellett lévő sötételfet fojtogatja. Megrázza magát, majd hallgatja Ostor beszámolóját. Érdekes és szűkszavú személynek tartja, aki nehezebben találja a szavakat, azonban ha válaszol, akkor azok nyíltak és őszinték. Mosolyogva kezdi el ismét a munkát, hisz Xotaráról alkotott véleménye óta lapátját támasztja inkább, s így kezd elég hűvös lenni. Kissé megcsapkodja magát, majd folytatja a lapátolást, s közben Isqeha élettörténetéről szóló beszámolóját hallgatja figyelmesen, amit Ostornak szán.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 06:22:53

2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 23:34:24
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Leon//

- Hallottam híredet, de mint tudod, én pedig egy rendes lány vagyok. *Mondja Seles, de nem valami őszinte, mert már addigra kiforrt benne a kardlopási terv, és csak azon töpreng, hogyan kivitelezze.
Azt csalafinta mosollyal nyugtázza, hogy Leon állítása szerint csak meglepődött rajta a kapuban. Ezzel azért tudna vitatkozni, de inkább nem szól, csak nevet. A pimaszságának is van egy határa, és elcsenni Leon kardját már ezt a határt súrolja. Arra nem számít, hogy éppen az érintése fogja megzavarni a kalózt, mert az egy a lány felfogása szerint teljesen ártalmatlan és gyengéd mozdulat. Ahogy Leon szemében megvillanni látja a feszültséget, egy pillanatra Seles megijed, hiszen annyi agresszív férfit látott már élete során. Nem gondolt bele, hogy nem ismeri olyan régóta Leont, és fogalma sincs, hogy a férfi hogy reagál egy ilyen helyzetben. A férfi a vártnál erősebben megragadja Seles az övénél jóval kisebb kezét. Seles szíve a torkában dobog néhány pillanatig, aztán mikor a férfi magához rántja és megcsókolja, a rémület valami meleg elégedettséggé és megkönnyebbüléssé változik.*
- Megígérem, hogy ügyelni fogok. *Mondja neki, és az se érdekli, hogy Leon az ő épségét féltette, lelkifurdalást érez.* Bocsáss meg, nem gondoltam bele. Bízhatsz bennem. *Teszi hozzá, bár az, hogy Leon már a testét emlegeti, egyre inkább izgalomba hozza. Inkább babrál a kapott karddal, aztán nem is akarja túl sokáig bitorolni, visszanyújtja neki. Leon elég ideges típus, azért jobb, ha Seles nem játszik vele lekardozósat, mert még komolyan elhiszi, hogy lekardozza.* Nagyon hálás lennék, ha tanítanál. *Megmutatja saját kis rövidkardját, ami persze meg se közelíti Leonét.* Ez az enyém, egy régi emlék. *Megint körülnéz, mert a környéken egy rezzenést hall a fák között, de látja, hogy csak egy vaddisznó csörtet odalent.* Sok régi emlékem van itt, több, mint amit szeretnék. Talán jobb lenne, ha mással töltenénk az időt, mint az emlékezéssel. *Kicsit a lába elé néz, aztán tekintete végigmustrálja Leont. Kicsit furcsa ezt mondani, de nekiveselkedik, még akkor is, ha belepirul.* Van valami teendőd estére?

2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 22:47:16
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles//

*Leon bizonyára megsértődne, ha olcsó hősnek titulálnák, hiszen ő azért elég költséges hős. Sokat eszik, meg iszik, meg minden…*
-Remélem is, hogy így van! Majd mellettem levetkőzheted ezt a fene nagy ártatlanságot, ha szeretnéd, de ismersz! Én vagyok a leggyengédebb szerelmes itt a környéken! *Veszi tenyerébe a lány kezét, és hüvelykujjával, csak úgy feszültséglevezetésképpen elkezdi simogatni azt.*
-Hát a meglepettség egy dolog, de azért megijedve nem voltam tőled! *Vigyorog a lányra. Mikor mellkasára kerül a lány keze, azért már automatikusan úgy helyezik el reflexei, hogy támaszkodik a lábára, hogy könnyen kitérjen. No, nem számít arra, hogy kihúzza a lány a kardját, sokkal inkább az van benne izmaiban, hogy egy falon áll, és valaki úgy nyugtatja rajta a kezét, mintha le akarná taszajtani a mélységbe. Így, a felé lendülő kezet egy gyors mozdulattal elkapja és megpróbálja úgy fordítani a lányt, hogy azt szorosan magához ölelhesse, miközben kezeit finoman, mégis határozottan fogja. Mikor ez megtörténik, odahajol hozzá, egy cuppanósat nyom a nyakára, a válla felett, majd nyugodt hangon válaszol.*
-A saját érdekedben, ilyet kérlek ne csinálj többet, mert katasztrófa lehet belőle! Tudod, a végtagjaimba már beleivódottak ezek a mozdulatok, és ha meglepsz, a testem nem úgy reagálja le, ahogyan szeretném, és még bajod esik. Akárhogy van, ha bántanálak véletlenül, nem tudnám megbocsátani magamnak! *Mikor ezzel megvan, elengedi a lányt, méghozzá úgy, hogy kipörgeti, mintha csak táncolnának, majd a kezébe adja a kardot és végig hallgatja amit mondani szeretne.*
-Nem vagyok olyan jó tanár, de a kedvedért igyekszem mindent megtenni! *Hajol meg Seles előtt.*
-Rendelkezzen velem, Úrnőm!

2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 19:55:11
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zara//

- Köszcsi!
*Xotara lelkesen kiissza az utolsó korty erjesztett szőlőlét is az üvegből, ami vajmi kevésre elég, de aki a kicsit nem becsüli (…). A sötételf lány kényelmesen bevackol a sarokba, és unottan játszani kezd az üres üveggel.*
- Látom, nem vagy valami lelkes. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most miattam van, vagy az őrségben éjszakázást tartod ekkora baromságnak?
*Miközben beszél, ide-oda görgeti az üveget a padlón. Zara az oroszlánszelídítő druidára tett megjegyzésén elvigyorodik.*
- Vadállat? Most a cicájára vagy magára Bajdira gondolsz?
*Lélegzetvételnyi hatásszünet tartva.*
- Nem hiszem, hogy az a bájgúnár bármit is képes volna kordában tartani, olyan, mint egy nagy gyerek, de legalább nem sótlan a pali.
*Zara válaszai után, Xotara elmosolyodva így szól: *
- Te, ha már ilyen bensőségesen el vagyunk…
*Szórakozottan megpörgeti az üveget, aminek szája a vörös csajra mutatva áll meg.*
-… egy olyan csaj, mit Te. Mit keres itt? Főleg, hogy magasról teszel rá, hogy itt a Vadvédben mi lesz.

2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 15:19:30
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Isq, Umon//
~Nocsak. A szerzetes is velünk tart? Ez egy jó alkalom lesz a beszélgetésre is akár.~
*Lassacskán odaérnek, és meglepődve tapasztalja a szerzetes hirtelen nekibuzdulását. Ahogy a két férfi össze szokottan dolgozik, már ő is közéjük áll. Pont mikor Isq megkéri a kövek hordására. Leveszi fegyverét, nehogy kár érje, és nekiveselkedik. Egyik követ a másik után hordja kifelé. Rinald közben a szerzeteshez beszél, viccelődve, egy-egy komolyabb mondat is elhangzik. Olyanokra is rákérdez, amire más nemigen. Ekkor a másik félelf hozzá is intéz pár kérdést. Fejben tartani is sok, nemhogy megválaszolni de nekilát.*
-Hogy, honnan származom? Egy kis elf faluból, a peremvidékről. Nem szolgáltam semmilyen nagyurat, ahhoz túl makacs és önfejű vagyok. Bár az illemtant kicsit túlerőltette apám. Problémás gyerek voltam, egy szabály vagy törvény nem állt meg előttem. Ha azt mondták menj balra, én azért is jobbra fordultam. Rengetegszer elpáholtak. Hol apám és anyám, hol a társaim. Pláne az íjjász iskolánkban. Ott a büntetés kollektív volt. Mindenki egyformán kapott. Szóval nem voltam túl népszerű. Az iskola után, éreztem el kell indulnom. Apám azt hitte, majd ott megreguláznak. Hát nem jött össze. Pont ellenkezőleg. Így muszáj volt mennem, mindegy hova csak el. Így, kóborlásom végén jutottam el Vadvédbe.
Asszonyom, nekem? Nincs, és nem is volt. Ugyan milyen nő viselné el a folyamatos úton levést? A megállíthatatlannak tűnő vándorlást? Segítek, egy sem. De most, hogy megtaláltam a számításaimat és letelepedtem, ki tudja?
*Beszéd közben hangosan fújtat, mert kezei nem álltak meg munka közben.*
- Remélem kielégítő választ kaptál. De most felelj Te! Hisz' alig ismerlek.

2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 15:07:07
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*A port s kavicsot lesöpörve magáról (túl sokat szedett össze ahhoz képest hogy csak egyszer került földre) hallgatja Umont, egyetértően hümmögve egy-két helyen amikor szünetet tart. Kuncogással válaszol a barát nevetésére; úgy néz ki hogy ez a kíméletlen maraton a fák között tradíció, vagy épp erőfelmérés a új jövevények számára. Nem is annyira bánja. Végül is erdő veszi körül őket, ha még a tempót sem bírod, jobb lesz ha szeded a sátorfádat.*
- Ez a hely valóban segíti összehozni az embereket, származzon az bármilyen fajból, legyen az bármilyen vallás tagja. - *Teszi hozzá, utalva is ezzel Pycta erős hitére az erdőben lakozó jóindulatú erőkkel kapcsolatban. Ő maga kicsit örökké ateista marad. A hit illúziójának felfoghatatlan hegyére való fölkapaszkodás után a valóság kegyetlen lökésével járó zuhanás túl sok lenne számára ahhoz, hogy elviselje. Ő járja tovább a síkságokat.
Szomorúan bólint amikor Umon származását hallgatja. Még egy eredet nélküli áldozat a sok közül, emlékek vagy sors teljes hiányában. Nem ő az első, és valószínűleg az utolsó sem. Sa'argathot előtt is olyan rendszertelen világ volt ez, amilyen, s a Három bemutatkozása csak kiismerhetetlenebbé tett mindent. Tekintetét az égre emeli, mely még mindig ártatlanul felhőtlen volt s a téli reggel ellenére kellemesen meleg levegő kavargott körülöttük.*
~ Mikor lesz vége ennek a szadista sorsjátéknak?! ~
- Annak örülj hogy eltaláltál ide. Egy ujjamon meg tudom számolni mennyien indultak minden felszerelés nélkül az erdőbe s tértek vissza egy darabban. - *Valóban csodának kellett történnie ahhoz hogy idetaláljon. Más magyarázat elég valószerűtlen.*
- Hogy honnan származom... jó kérdés. Nekem még van memóriám, bár jobb lenne ha nem lenne. - *A csetepaté által agya, ami általában ugorva szokott kitérni e kérdés elől, most belefáradva nyújtotta az elfelejteni kívánt információkat. Eddig még senki ember fiának nem mesélt erről. Még magának sem.*
- Valahol a végeláthatatlan pusztaság és a szántóföldek között, pontos koordinátákat nem tudok mondani, több kisebb település húzódik végig. Amolyan falufélék, alig nagyobbak a községeknél. A folyóktól egészen a nagy vizekig. Ezek egyikében nőttem föl, születésem helyének teljes tudatlanságában. Nevelőapa. Nagy becsvágy. Sok munka a földeknél. El tudod képzelni hogy van ez. - *Kezével gesztikulál miközben beszél, még mindig törökülésben.* - Minden áldott nap belevetni magad a végtelen búzamezőkbe, és kis híján szakadásig dolgoztatni a kezed, miközben arról álmodsz, hogy egy nap fehér lovon ülve, mindezek földek jogos tulajdonosaként ezt fogod tettetni ellenségeiddel. De én szerencsésebb voltam. A férfi, aki fölnevelt, értette a dolgát, s némiképp élvezte is. Megtanított írni és olvasni. Bevezette nekem az etnikai szabályokat. Kapcsolatainak és némi vagyonának köszönhetően beíratott egy olyan kolostorba, ahol mindemellett fegyvert forgatni is megtanítottak. Mindezt úgy, hogy közben tisztességes és életre képes embert is faragott belőlem. Rövidre foglalva: apám helyett apám volt. -
*Kissé fátyolos tekintettel néz farkasszemet egy darabig Umonnal, s ha az fejét véletlenül elfordítja, lopva kitöröl szeméből egy könnycseppet. Folytatja:* - Persze egy ilyen embernek is voltak ellenségei. Nem kevesen. Maga a kolostor és a kis falvam közt majd' négyórányi gyaloglás volt az út. Egyik nap úgy jöttem haza, hogy az öreg halálának a hírével mentek elém. Már nem volt fiatal, tehát nem lehet tudni hogy csendben ment el, vagy... igen. Másnap emberek jöttek. Sokan. Kivonszoltak a házból. Kérdeztek valamit a vérrokonsággal kapcsolatban. A földet akarták, a házzal együtt, ugyanis valahogy rám öröklődött az. De őket az nem érdekelte. Pár pillanat múlva azon kaptam magam, hogy dühömben valakinek a torkába mártottam a pengémet, amikor megpróbáltak lefogni. És elfutottam. - *Fejezi be élettelen hangon. Még ennyi idő után is oly zavaros neki ez az egész. Talán sokat mondott, talán keveset. De ezen a ponton hidegen hagyja őt már az.*

A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.24 15:08:31

2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 14:20:55
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//

*Úgy érzi, hogy végtelenül béna, és úgy, hogy vélhetően sosem fog tudni maradandót alkotni semmiben, mivel nincsen különösebb tehetsége semmihez. Egy krumplit nem tud úgy megpucolni, hogy túl vastag ne legyen a héj, vagy ne szabdalja össze magát, pedig sokkal régebb óta gyakorolja, mint az íjászatot. A lovaglás sem megy neki úgy, mint azt szeretné, bár már nem kell tíz körömmel kapaszkodjon a nyeregkápába ahhoz, hogy nyeregben maradjon. Tulajdonképpen mit is tud felmutatni? Ha belegondol, akkor semmit. Egy ostoba leány csak, aki elszökött otthonról és azóta is elszántan dolgozik azon, hogy bebizonyítsa azt, hogy egyedül is képes megállni a lábán. Persze ő maga is tudja, hogy mennyire szerencsés, hogy egy közösség tagja és nincs ténylegesen önmagára utalva, ha egymaga lenne, akkor már vélhetően hazaszaladt volna és sírva könyörgött volna a fekete fogú, erőszakos férfinak, hogy vegye feleségül. Őszintén hálás a közösségért. Minden egyes tagjáért, még azokért is, akiket nem kedvel annyira.
És pont ezért bánja meg egy pillanat múlva azt, hogy földhöz vágta az íjat.*
- Bocs. Én asszem, hogy túl magasak az elvárásaim magammal szemben. Talán ezért nem tudom teljesíteni egyiket sem.
*Elhúzza a száját, rossz ezt így kimondani, de ha mélyen, ha tényleg mélyen belegondol, akkor tényleg rájöhet arra, hogy a saját kudarcainak csakis ő maga az oka, és a magával szembeni túlzott elvárások. Ha adna magának időt, akkor sokkal sikeresebb lehetne mindenben. Illetve hát a fene sem tudja, lehet, hogy tényleg annyira fakezű és tehetségtelen? Még elpakolás közben is ezen mereng. Talán azért barátkozik főként könyvekkel, mert az olvasásra muszáj rászánni az időt? Vagy mert azt csendes magányban a legjobb művelni? Igen, az olyan dolgokban határozottan ügyesebb, amikhez nincsenek vele mások is, nem szereti ugyanis ha mások is látják a bénázását, viszont ha egyedül van, akkor simán kineveti a saját sutaságát.*
- Ó, hát szívesen, mit szeretnél, mit meséljek? Cicomás hely, annyi szent. A mi házunkon nem volt címer sosem, de a környéken mindenkinek. Szinte mindenkinek.
*Hiszen Aenae nevelőapjának a családja sosem szerzett nemesi kiváltságlevelet, pedig a háború előtt bőven megvolt a vagyonuk, hogy megtehessék. Csípőjével és fél kezével támaszkodik meg az egyik hordón.*
- Rátarti népek lakják. Lenéznek mindent és mindenkit.
*És Aenae valamikor éppen ugyanolyan rátarti volt, és pont ugyanúgy lenézett másokat. Csak a családi vagyon elvesztésével a másik oldalra került, így volt lehetőleg megismerni azt is, hogy milyen ott lenni. Pycta felé pillant és elmosolyodik. Ha továbbra is egy gazdagnegyedi kisasszonyka lenne, akkor aligha lennének olyan mély érzelmei bárki felé, mint ahogyan Pycta iránt érez.*

2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-24 11:11:11
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//Umon, Ostor//

*Ostor is csatlakozik hozzájuk, és Umon is előkerül, hamarabb, mint amire a félelf számított. Úgyhogy újra végigcaplatva az ösvényen, most már hárman, hamar elérnek az erdő délnyugati sarkához, oda, ahol a hatalmas, lapátos faszerkezet várja, hogy újra munkába foghassák.
Umon mondatát nem tudja hová tenni, csak elvigyorodik. ~Xotarának van lova, talán seggbe billentette a szerzetest?~ Futtatja rajta végig a tekintetét, felvihogva az itt-ott még mindig kandikáló szalmaszálak, meg a köpenyen lévő árulkodó foltok láttán.*
- Fellökött Xotara lova, vagy mi történt? *érdeklődik együttérzően, de a vigyort nem tudja letörölni az arcáról. A mondat filozófiai tartalmán azért eltűnődve magában rögtön arra asszociál, hogy lám, Selesnek nincs lova. Sőt, valamilyen számára is érthetetlen okból az is bevillan neki, hogy Aenae-nek sincs (legalábbis ő úgy tudja.) Még sohasem látta Aenae-t az istállóban, ellentétben a mélységi lánnyal, aki folyton ott lóg. Ezen megnyugszik.
Odaérve Umon félmeztelenre vetkőzik, lehántva magáról a mindig hordott csuklyás köpenyét, combközépig feltűri a gatyaszárát, és hezitálás nélkül belegázol a hideg patakba, hát, Isqeha nem cserélne vele. Aztán a patakmeder alapos szemrevételezése után serényen nekiáll a lapátolásnak. Isq újra Selesen agyal, úgyhogy elég szótlan, a vigyorgás is rég eltűnt az arcáról.
Ő is beáll a sorba, az elszáradt sást, bugás füvet, növénymaradványokat szedi, tépi, gyűjti össze a meder oldalán. Amikor pedig megtelik a talicska, feltolja Umontól, és kiegyengeti megerősíti a kiszedett iszappal és törmelékkel a mederoldalt odébb, ott, ahol szükség van rá.*
- Ostor! *mondja (még mindig kicsit mogorván Seles miatt) a másik félelfnek, aki velük tartott.*
- Nézd csak, kiszeded és felhordod azokat a köveket a mederből? *Mutat rájuk. Jó néhány hever a kerék útjában, amit a vízmosás hordott oda. Ha keményen belehúznak, akkor még azelőtt végezni tudnak, hogy lemegy a nap. Ekkor kérdez rá Umon a rosszkedvére.*
- Ja, nem, dehogy! *legyint felpillantva, de közben rácsodálkozik a szerzetesre, nem bírva elvenni a tekintetét a nyakáról. Az arcát már látta, de döbbenet nézni, ahogy a nyaka, és a tarkójának egész felülete fekete, rovátkolt, folyton változó jelekkel ékített.* - Van kedvem, azzal semmi gond! *Nem szívesen beszélne Selesről, pláne így, hogy itt van velük Ostor is. Egyrészt ő maga sem tudja, pontosan mi is a baja, másrészt még a végén azt hiszik, hogy féltékeny! ~Vagy az lennék?? Uuh, de bonyolult ez! Umonnak láthatóan semmi problémája nincs Leonnal, csak nevetett rajtuk, mint Xotara!~ Ha meg nem mondja el, mi baja, ha már ennyire rá van írva, hogy valami baja van, Umon tényleg azt hiszi, nincs is kedve itt ehhez az egészhez, ami egyáltalán nem úgy van.*
- Seles! *nyögi ki hát végül egy szuszra, ahogy áttolja épp a talicskát, és leborítja.* - Utálom, hogy Leonnal van! *böki ki, ahogy leadja az üres talicskát Umonnak.*
- Umon! *kérdez rá kicsit óvatosan, ahogy a sokadik talicska megpakoláson és feltoláson vannak már túl, és láthatóan egészen jól haladnak, mindenesetre valószínű már Umon se fázik, Isq legalábbis alaposan kimelegedett. Szóval óvatosan rákérdez, nem akarja véletlenül se megsérteni a szerzetest.*
- Azok, a hátadon, meg az arcodon. Micsodák? Hogy szerezted? *Ha a szerzetes mond valami épkézláb magyarázatot a rejtélyes stigmákra, felegyenesedve, nagy kíváncsisággal végig hallgatja. Ha így történik, akkor, talán mert úgy érzi, a szerzetes a bizalmába avatta, vigyorogva, kíváncsian megkérdezi.*
- Te figyelj, Umon, mondd csak, tetszik neked Xotara??
*Aztán, látva, ahogy Ostor csendben, szívósan pakolja a köveket, ha valóban belefogott a dologba, tőle is megkérdezi, amire kíváncsi, hiszen alig váltott eddig pár szót vacsoránál a sötétszőke, hallgatag íjásszal.*
- Ostor, Te honnan származol? Él még a családod? Szolgáltál valami nagyurat? *Isqeha valamiért erre gondol.* - Miért kellett eljönnöd? Hallottál Vadvédről, úgy kerültél ide? Vagy véletlenül találtál rá az erődre? Asszonyod, nincsen?

2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:54:45
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Rinald//
*A megszólításra felkapja a fejét.*
~Úgy látszik valaki mégsem néz teljesen bolondnak.~
-Természetesen jövök!
*A kelleténél lassabban indul útnak. Borongós kedve is alábbhagy. Hasznosnak érzi magát. Könnyed léptekkel indul, a másik után.*
~Patakmeder tisztogatás. Jó mókának tűnik.~
*Menet közben át ellenőrzi felszerelését.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346