Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-14 13:10:50
Üzenet elküldve: 2016-06-14 13:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Eddig is érezte a nyúlós, ragadós, bűzös dühfelhőt a párbajozók felől. De pillanatnyi ijedtségét nem szégyellve hátra hőköl fél lábával egy lépést, mikor hasonlatos érzést sejtető villanást pillant meg vezére szemében. Lelke, elméje kiéleződött a az ilyen, és hasonló érzelmek felismerésére. Érezte és látott már eleget, aki ebbe az állapotba került.*
~Ebből már nehéz lesz megállni párbajvágásnál Soreyl.~
*Mondja Perchi incselkedve. Nagyon azt akarja, hogy beleavatkozzon.*
~A vezérem. Bíznom kell benne!~
*Gondolja, színlelt higgadtsággal. Persze fél. Fél hogy a nővérnek baja esik.*
~Testvér a testvért, társ a társat. De miért?~
*Értetlenkedik magában Soreyl. Nem érti a helyzetet.*
~Nem a te dolgod.~
*Teszi helyre Perchipfell.*
~Akkor minek szóljak bele, ha?! Fogd be a szád.~
*Ha ezt a mondatot egy közember is hallotta volna, bizonyára futásnak ered a lába. Ennél sötétebb hangon még Soreyl, hangján sem szólalt meg, nem hogy gondolataiban. Perchi nem is válaszol. Soreyl fél. Ha a vezér valóban, komolyan bántja a nőt, többé nem lehet a vezére. Ezt sosem fogadná el. Idegességét nem tudja leplezni.*
~Óvatosan Sylweran! Kérlek!~
*Talán ennél szívszorítóbb "Kérlek" még nem hangzott el ebben az erdőben, igaz most is csak gondolatban. Aggódva figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 13:14:11
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Eddig is érezte a nyúlós, ragadós, bűzös dühfelhőt a párbajozók felől. De pillanatnyi ijedtségét nem szégyellve hátra hőköl fél lábával egy lépést, mikor hasonlatos érzést sejtető villanást pillant meg vezére szemében. Lelke, elméje kiéleződött a az ilyen, és hasonló érzelmek felismerésére. Érezte és látott már eleget, aki ebbe az állapotba került.*
~Ebből már nehéz lesz megállni párbajvágásnál Soreyl.~
*Mondja Perchi incselkedve. Nagyon azt akarja, hogy beleavatkozzon.*
~A vezérem. Bíznom kell benne!~
*Gondolja, színlelt higgadtsággal. Persze fél. Fél hogy a nővérnek baja esik.*
~Testvér a testvért, társ a társat. De miért?~
*Értetlenkedik magában Soreyl. Nem érti a helyzetet.*
~Nem a te dolgod.~
*Teszi helyre Perchipfell.*
~Akkor minek szóljak bele, ha?! Fogd be a szád.~
*Ha ezt a mondatot egy közember is hallotta volna, bizonyára futásnak ered a lába. Ennél sötétebb hangon még Soreyl, hangján sem szólalt meg, nem hogy gondolataiban. Perchi nem is válaszol. Soreyl fél. Ha a vezér valóban, komolyan bántja a nőt, többé nem lehet a vezére. Ezt sosem fogadná el. Idegességét nem tudja leplezni.*
~Óvatosan Sylweran! Kérlek!~
*Talán ennél szívszorítóbb "Kérlek" még nem hangzott el ebben az erdőben, igaz most is csak gondolatban. Aggódva figyeli az eseményeket.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 13:14:11
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-14 10:20:11
Üzenet elküldve: 2016-06-14 10:20:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Kiáltást hall, valaki Sylwerant emlegeti, a jelek szerint harc készül. Bár nem érti a helyzetet, látja, hogy Shiriqa felkapja a fejét, majd visszafordul a sátorba és egyik pallosával követi az elfet, így Ő is leteszi a fejszét és az előbb Niavitól kapott kesztyűt, fel nem kötött kardját hüvelyében a kezébe kapja és az óriás lány után indul. Ha van már olyan társa, aki mellé odaáll a harcban, az Shiriqa, így kardot rántani készen helyezkedik el a lány jobbján és várja, hogy mi lesz.*
*Harcra készsége indokolatlannak bizonyul, így tétlenül figyeli, ahogy az elf és az asszony nekikészülnek a párbajnak. Ahogy elnézi az élete derekán már túlhaladt nőt és a fölé magasodó, ruganyos elfet, nem szívesen fogadna utóbbi ellen. Várakozásának megfelelően kezdődik a párbaj, a férfi csak játszik, húzza a nőt szóban és tettben is, aki igyekszik lépést tartani a tempóval, amit az elf kényelmesen diktál. Úgy tűnik, Sylweran meg akarja valamiről győzni, Ők biztos értik, miről van szó, Gius csak a küzdelemre figyel. Közben azért fel-fel pillant, hiszen egy csomó fegyveres áll a közelben, jó figyelni, hátha valakiben fellángolnak az indulatok és akkor bármi megtörténhet. Aggodalma helyénvaló, de nem megalapozott, a többiek aggódva vagy érdeklődve, de mindenképpen higgadtan figyelik az eseményeket. A vöröshajú gnóm lány egyenesen érdektelen, miután ellenőrzi, hogy mi történik, már fordul is vissza a műhelye felé. Lelke rajta, Gius mindenesetre kíváncsi a küzdelemre.*
*Sylweran egy ügyes pengecsellel megszabadítja a nőt egyik kardjától és bár valami rosszul értelmezett becsületből fakadó gesztusként Ő is leteszi egyik kardját, azért gúnyolódik egy sort, ahogy a nőben fellángol a harcos haragja és megmaradt fegyverével az elfre ront, aki viszont nagyobb nehézségek nélkül hárítja a csapásokat. De ahogy visszatámad, egyik csapását az asszony keresztvasig csúsztatja, majd lábát megvetve megpróbálja eltaszítani. Bár végül Ő lép hátra, de kissé leejtett pengéje máris szűk körívben száguld felfelé az elf csípője fel. Ahogy amaz alul hárít, mielőtt visszaránthatná a pengét a teste elé, a nő villámgyorsan és irgalmatlan erővel hasba rúgja.*
*Gius lenyűgözve szisszen föl, őszinte elismeréssel adózik a nő ravaszsága, ügyessége és gyorsasága előtt, egyiket sem nézte ki belőle. A jelek szerint az elf sem, aki a méretbeli és az így nyilvánvaló erő béli különbségek ellenére is hátra tántorodik, látszik rajta a meglepetés. De ezzel úgy tűnik, el is dől a küzdelem, ahogy az elf agya is elborul végül és immár minden visszafogottság nélkül, teljes erővel és sebességgel támadja a nőt. A villogó pengéket látva Gius eldönti, ha valaha meg akarná ölni az elfet, hátulról fogja csinálni.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 10:27:56
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Kiáltást hall, valaki Sylwerant emlegeti, a jelek szerint harc készül. Bár nem érti a helyzetet, látja, hogy Shiriqa felkapja a fejét, majd visszafordul a sátorba és egyik pallosával követi az elfet, így Ő is leteszi a fejszét és az előbb Niavitól kapott kesztyűt, fel nem kötött kardját hüvelyében a kezébe kapja és az óriás lány után indul. Ha van már olyan társa, aki mellé odaáll a harcban, az Shiriqa, így kardot rántani készen helyezkedik el a lány jobbján és várja, hogy mi lesz.*
*Harcra készsége indokolatlannak bizonyul, így tétlenül figyeli, ahogy az elf és az asszony nekikészülnek a párbajnak. Ahogy elnézi az élete derekán már túlhaladt nőt és a fölé magasodó, ruganyos elfet, nem szívesen fogadna utóbbi ellen. Várakozásának megfelelően kezdődik a párbaj, a férfi csak játszik, húzza a nőt szóban és tettben is, aki igyekszik lépést tartani a tempóval, amit az elf kényelmesen diktál. Úgy tűnik, Sylweran meg akarja valamiről győzni, Ők biztos értik, miről van szó, Gius csak a küzdelemre figyel. Közben azért fel-fel pillant, hiszen egy csomó fegyveres áll a közelben, jó figyelni, hátha valakiben fellángolnak az indulatok és akkor bármi megtörténhet. Aggodalma helyénvaló, de nem megalapozott, a többiek aggódva vagy érdeklődve, de mindenképpen higgadtan figyelik az eseményeket. A vöröshajú gnóm lány egyenesen érdektelen, miután ellenőrzi, hogy mi történik, már fordul is vissza a műhelye felé. Lelke rajta, Gius mindenesetre kíváncsi a küzdelemre.*
*Sylweran egy ügyes pengecsellel megszabadítja a nőt egyik kardjától és bár valami rosszul értelmezett becsületből fakadó gesztusként Ő is leteszi egyik kardját, azért gúnyolódik egy sort, ahogy a nőben fellángol a harcos haragja és megmaradt fegyverével az elfre ront, aki viszont nagyobb nehézségek nélkül hárítja a csapásokat. De ahogy visszatámad, egyik csapását az asszony keresztvasig csúsztatja, majd lábát megvetve megpróbálja eltaszítani. Bár végül Ő lép hátra, de kissé leejtett pengéje máris szűk körívben száguld felfelé az elf csípője fel. Ahogy amaz alul hárít, mielőtt visszaránthatná a pengét a teste elé, a nő villámgyorsan és irgalmatlan erővel hasba rúgja.*
*Gius lenyűgözve szisszen föl, őszinte elismeréssel adózik a nő ravaszsága, ügyessége és gyorsasága előtt, egyiket sem nézte ki belőle. A jelek szerint az elf sem, aki a méretbeli és az így nyilvánvaló erő béli különbségek ellenére is hátra tántorodik, látszik rajta a meglepetés. De ezzel úgy tűnik, el is dől a küzdelem, ahogy az elf agya is elborul végül és immár minden visszafogottság nélkül, teljes erővel és sebességgel támadja a nőt. A villogó pengéket látva Gius eldönti, ha valaha meg akarná ölni az elfet, hátulról fogja csinálni.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 10:27:56
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-14 07:33:34
Üzenet elküldve: 2016-06-14 07:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Meru//
*A váratlan kérdésre meglepetten felhúzza a vállát. Ha már mindenkinek egyértelmű, minek rejtegetni? Bár a lány gondolatmenete néha egészen követhetetlen, talán már egy egész listányi indoka van, hogy miért ne tegyék azt amit tesznek, de végül a mélységi nagy örömére félresöpri az ellenérzéseket.*
-Tudom, tudom, de érted te, hogy mire gondolok.
*Kacsint a lányra pajkosan.*
-Köszönöm.
*Ezzel a lány távozik, a mélységi pedig újra beleveti magát az izzasztó munkába. Feltöltött szögkészlete jó másfél óráig még biztosan elég, aztán majd ha ebédel, a földszintről újra feltölti.*
~Hiányzik már a talaj.~
*Jegyzi meg magában a vadász, ahogy sóvárogva és irigykedve néz a vörös után, miközben egy szem gyümölcsöt emel a szájához. A csapolt gerendák nagyon szépen illeszkednek, a sarokvasak is szépen vannak hajtva, így az ebédig egész sokat sikerül haladnia. A pihenő alatt jól megtömi bendőjét, meghallgatja, hogy ki hogy áll, kinek mi mesélni valója van, majd visszaered a nap hátralévő részét is hasznosan eltölteni.*
//Két hattal később//
//Meru//
*A váratlan kérdésre meglepetten felhúzza a vállát. Ha már mindenkinek egyértelmű, minek rejtegetni? Bár a lány gondolatmenete néha egészen követhetetlen, talán már egy egész listányi indoka van, hogy miért ne tegyék azt amit tesznek, de végül a mélységi nagy örömére félresöpri az ellenérzéseket.*
-Tudom, tudom, de érted te, hogy mire gondolok.
*Kacsint a lányra pajkosan.*
-Köszönöm.
*Ezzel a lány távozik, a mélységi pedig újra beleveti magát az izzasztó munkába. Feltöltött szögkészlete jó másfél óráig még biztosan elég, aztán majd ha ebédel, a földszintről újra feltölti.*
~Hiányzik már a talaj.~
*Jegyzi meg magában a vadász, ahogy sóvárogva és irigykedve néz a vörös után, miközben egy szem gyümölcsöt emel a szájához. A csapolt gerendák nagyon szépen illeszkednek, a sarokvasak is szépen vannak hajtva, így az ebédig egész sokat sikerül haladnia. A pihenő alatt jól megtömi bendőjét, meghallgatja, hogy ki hogy áll, kinek mi mesélni valója van, majd visszaered a nap hátralévő részét is hasznosan eltölteni.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-14 01:26:49
Üzenet elküldve: 2016-06-14 01:26:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Meruwiel, Tray//
*Egy újabb legallyazott, ölnyi vastag, több méter hosszú ágat húzva érkezik a építkezés mellé. Hatokkal ezelőtt, mikor nekiláttak a munkának, még számolta, hány ilyet rángatott-cipelt keresztül a tisztáson, de már harmadik napra eltévesztette és belátta, semmi értelme. Shiriqával hegynyi faanyagot termeltek már ki és hordtak ide. Ahogy rendesen, most is folyik róla a víz, ahogy a nehéz fát a megfelelő helyre húzza. Amint megszabadul terhétől, letörli az izzadtságot az arcáról. Felpillant a nap irányába, igazán elbújhatna ilyenkor kicsit egy felhő mögé.*
*Mielőtt elindulna vissza fát hasogatni, szusszanásképpen végignéz a készülő épületeken. Elnézve a haladást, érez némi büszkeséget. Az építmények egy jelentős része abból a faanyagból készült, amit Ő vágott ki és hordott ide a két kezével és ez napról nagyobb mennyiség. Egyre több fal áll, a tetővel is jól haladnak, most is páran vadul kopácsolnak a gerendák között… Az a kettő meg mit csinál? Trayakot azonnal megismeri, a sötételfet nem lehet eltéveszteni, egyébként is megtanulta rajta tartani a fél szemét, amint egy társaságba kerülnek. De a vele lévő elf lány neve csak nem akar eszébe jutni.*
*Gondolkozás közben rajtuk felejti a tekintetét, elbambulásának jutalma egy csók látványa. De milyen csók ez? Hogy csókolnak ezek, leharapják egymás ajkát? Vagy mi az a piros lé, ami az állukról csöpög? ~Akarom én ezt tudni? Akarja tudni a hóhér kutyája!~ Már eddig is nyilvánvaló volt számára a két hegyesfülű közti bensőséges viszony, de a tetőn, munka közben enyelegni… Gius maga sem volt a jó erkölcs élő szobra soha, de nézete szerint helye van a szerelemnek és helye van a munkának is, egymástól meglehetősen távol. Otromba és közönséges dolog közszemlére tenni az intim pillanataikat. ~Legközelebb majd a sátramban kezdenek ölelkezni, nem?.~ Elfordul és indul vissza az erdő felé, csak még jobban morogva, mikor rájön, hogy tulajdonképpen kicsit irigykedik.*
~Hogy miért kell nekem minden ilyet észrevennem?!~
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 01:29:12
//Két hattal később//
//Meruwiel, Tray//
*Egy újabb legallyazott, ölnyi vastag, több méter hosszú ágat húzva érkezik a építkezés mellé. Hatokkal ezelőtt, mikor nekiláttak a munkának, még számolta, hány ilyet rángatott-cipelt keresztül a tisztáson, de már harmadik napra eltévesztette és belátta, semmi értelme. Shiriqával hegynyi faanyagot termeltek már ki és hordtak ide. Ahogy rendesen, most is folyik róla a víz, ahogy a nehéz fát a megfelelő helyre húzza. Amint megszabadul terhétől, letörli az izzadtságot az arcáról. Felpillant a nap irányába, igazán elbújhatna ilyenkor kicsit egy felhő mögé.*
*Mielőtt elindulna vissza fát hasogatni, szusszanásképpen végignéz a készülő épületeken. Elnézve a haladást, érez némi büszkeséget. Az építmények egy jelentős része abból a faanyagból készült, amit Ő vágott ki és hordott ide a két kezével és ez napról nagyobb mennyiség. Egyre több fal áll, a tetővel is jól haladnak, most is páran vadul kopácsolnak a gerendák között… Az a kettő meg mit csinál? Trayakot azonnal megismeri, a sötételfet nem lehet eltéveszteni, egyébként is megtanulta rajta tartani a fél szemét, amint egy társaságba kerülnek. De a vele lévő elf lány neve csak nem akar eszébe jutni.*
*Gondolkozás közben rajtuk felejti a tekintetét, elbambulásának jutalma egy csók látványa. De milyen csók ez? Hogy csókolnak ezek, leharapják egymás ajkát? Vagy mi az a piros lé, ami az állukról csöpög? ~Akarom én ezt tudni? Akarja tudni a hóhér kutyája!~ Már eddig is nyilvánvaló volt számára a két hegyesfülű közti bensőséges viszony, de a tetőn, munka közben enyelegni… Gius maga sem volt a jó erkölcs élő szobra soha, de nézete szerint helye van a szerelemnek és helye van a munkának is, egymástól meglehetősen távol. Otromba és közönséges dolog közszemlére tenni az intim pillanataikat. ~Legközelebb majd a sátramban kezdenek ölelkezni, nem?.~ Elfordul és indul vissza az erdő felé, csak még jobban morogva, mikor rájön, hogy tulajdonképpen kicsit irigykedik.*
~Hogy miért kell nekem minden ilyet észrevennem?!~
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.14 01:29:12
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:53:29
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Még mindig nem tiszta számára hogy mi folyik itt, miért is esett egymásnak a két harcos, de neki igazából az ég világon semmi köze hozzá. Biztos hogy mindkettőnek megvan rá az oka és senki nem avatkozik közbe, nem is avatkozhat a kérés szerint, tehát... Maga a küzdelem látványa őt teljesen hidegen hagyja, számára csak egyvalamire jó ez az egész: vesztegetni az időt. Pedig még egy létrát is meg kell javítania, meg persze folytatni a munkálatokat, úgyhogy egyszerűen hátat fordít az eseményeknek. Bánja is ő ha valamelyiknek komoly baja esik, tudják mindketten mire vállalkoztak, úgysem tudná meggyőzni őket hogy ne tegyék. Erővel persze gátat szabhatna a küzdelemnek, de a vezérnek ellent mondani? Ráadásul mindkettő akarata ellen tenne, tehát mindenki őt utálná azért amiért véget vetett ennek. Másrészt bízik Sylweranban, úgy látja csak játszik a nővérrel, baja nem eshet és ő sem okozna komoly sérülést. Akkor meg minek vesztegesse itt az idejét? Visszasétál szépen a műhelyébe és tovább dolgozik. Befejezi a körfűrészen a javításokat, remélhetőleg addigra már vége lesz a csetepaténak és valaki jön majd neki segíteni.*
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Még mindig nem tiszta számára hogy mi folyik itt, miért is esett egymásnak a két harcos, de neki igazából az ég világon semmi köze hozzá. Biztos hogy mindkettőnek megvan rá az oka és senki nem avatkozik közbe, nem is avatkozhat a kérés szerint, tehát... Maga a küzdelem látványa őt teljesen hidegen hagyja, számára csak egyvalamire jó ez az egész: vesztegetni az időt. Pedig még egy létrát is meg kell javítania, meg persze folytatni a munkálatokat, úgyhogy egyszerűen hátat fordít az eseményeknek. Bánja is ő ha valamelyiknek komoly baja esik, tudják mindketten mire vállalkoztak, úgysem tudná meggyőzni őket hogy ne tegyék. Erővel persze gátat szabhatna a küzdelemnek, de a vezérnek ellent mondani? Ráadásul mindkettő akarata ellen tenne, tehát mindenki őt utálná azért amiért véget vetett ennek. Másrészt bízik Sylweranban, úgy látja csak játszik a nővérrel, baja nem eshet és ő sem okozna komoly sérülést. Akkor meg minek vesztegesse itt az idejét? Visszasétál szépen a műhelyébe és tovább dolgozik. Befejezi a körfűrészen a javításokat, remélhetőleg addigra már vége lesz a csetepaténak és valaki jön majd neki segíteni.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:19:19
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*A pengéje a nő kardjának keresztvasáig csúszik, s Sylweran így kissé megijed, hogy megsebzi a Nővért.
Nem könnyű éles fegyverekkel harcolni valakivel úgy, hogy közben nem akarja az illetőt bántani. Nála nehezen megy a dolog. Inkább gyakorló kardokkal kellett volna tenniük. Így nem is tud mindent kellőképpen beleadni, és ha mégis, attól fél majd, hogy a másiknak baja esik.
De azért sikerül hátratántorítania a nőt.
De mintha kimeríthetetlen energiával pezsdült volna fel, Eyldana máris újra támad. Sylweran épp egy villámgyors oldalsó mozdulattal tudja csak kivédeni az alulról jövő cseles ütést. De ennek ára van... Eyldana rúg egyet, méghozzá az elf gyomrába!
Sylweran útközben érzékelte a mozdulatot, de nem volt elég gyors, hogy ne találjon be a dolog, még ha nem is tud annyira, mint amennyire a Nővér szerette volna. El nem esik, de megtántorodik, és úgy kell megvetnie a lábát. Felnevet.*
- Szép volt! *mondja, vagy inkább hadarja, s ekkor valami különös dolog villan meg a férfi szemében. Valami, amit nehéz volna megmagyarázni. Még mindig tiszták az azúr kék íriszek, de valahogy mégis különös sötétség fénylik a tekintetében. Mintha a pupillái is kitágulnának, egyre sötétebbé téve ezzel a férfi szemeit.
Sylweran pedig már ugrik is előre, ruganyosan, mint a macska, és valóságos kardbomba áradatot zúdít a nőre. Emel-lendít-üt, emel-lendít-üt, s közben próbálja egyre hátrébb és hátrébb szorítani Eyldanát. A nőnek vagy hátrálnia kell és küzdenie közben, hogy tartsa a tempót - ha nem megy, akár még el is eshet valamiben - vagy pedig valahogy kitérnie az elmosódott fémes suhogások elől.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.13 19:26:16
//Ha harc, hát legyen harc!//
*A pengéje a nő kardjának keresztvasáig csúszik, s Sylweran így kissé megijed, hogy megsebzi a Nővért.
Nem könnyű éles fegyverekkel harcolni valakivel úgy, hogy közben nem akarja az illetőt bántani. Nála nehezen megy a dolog. Inkább gyakorló kardokkal kellett volna tenniük. Így nem is tud mindent kellőképpen beleadni, és ha mégis, attól fél majd, hogy a másiknak baja esik.
De azért sikerül hátratántorítania a nőt.
De mintha kimeríthetetlen energiával pezsdült volna fel, Eyldana máris újra támad. Sylweran épp egy villámgyors oldalsó mozdulattal tudja csak kivédeni az alulról jövő cseles ütést. De ennek ára van... Eyldana rúg egyet, méghozzá az elf gyomrába!
Sylweran útközben érzékelte a mozdulatot, de nem volt elég gyors, hogy ne találjon be a dolog, még ha nem is tud annyira, mint amennyire a Nővér szerette volna. El nem esik, de megtántorodik, és úgy kell megvetnie a lábát. Felnevet.*
- Szép volt! *mondja, vagy inkább hadarja, s ekkor valami különös dolog villan meg a férfi szemében. Valami, amit nehéz volna megmagyarázni. Még mindig tiszták az azúr kék íriszek, de valahogy mégis különös sötétség fénylik a tekintetében. Mintha a pupillái is kitágulnának, egyre sötétebbé téve ezzel a férfi szemeit.
Sylweran pedig már ugrik is előre, ruganyosan, mint a macska, és valóságos kardbomba áradatot zúdít a nőre. Emel-lendít-üt, emel-lendít-üt, s közben próbálja egyre hátrébb és hátrébb szorítani Eyldanát. A nőnek vagy hátrálnia kell és küzdenie közben, hogy tartsa a tempót - ha nem megy, akár még el is eshet valamiben - vagy pedig valahogy kitérnie az elmosódott fémes suhogások elől.*
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.13 19:26:16
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:01:21
Üzenet elküldve: 2016-06-13 19:01:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Tray//
*Meruwiel mosolyogva nézi, ahogyan a férfi izeg mozog, helyezkedik, és láthatóan kissé gyanakvóan hunyja le a szemét. Ám a száj kinyitásra vonatkozó mondata már valóban sok mindent elárul. S habár az elf nő elég játékos, nem adna holmi ki tudja milyen dolgokat csak úgy a mélységi szájába.
Így Tray kap egy epret, Meruwiel pedig a sajátját rágva figyeli elégedetten a látványt... aztán elneveti magát. Azt hitte ő a romantikusabb ebben a kapcsolatban, bármilyen kapcsolat is legyen ez, erre éppen a mélységi csinál ilyet? Ráadásul úgy tűnik Gius minden hasonló dolgot hat mérföldről kiszagol, így szinte biztos benne, hogyha megcsinálja amit meg kell, bárhol is legyen az ember férfi, az tuti, hogy ezt látni fogja. A táborban keringő pletykák szerint legalábbis szerencsétlen állandóan valami ritka romantikus pillanatnak lesz szem vagy fültanúja. Csoda, hogy még nem menekült be Erdőmélyre.
na de hát - von vállat magában a nő - ha egy férfi aki ilyen hatással van egy nőre epret kínál a szájából, akkor bizony azt az epret el kell venni.*
- Csak így, mindenki előtt? *kuncog a lány. Az apróbb kis húzások, csipkelődések, ölelkezések nem voltak már a többiek számára sem idegenek közöttük, ám ez már komoly csók lenne, és a gerendákon sem csak ők vannak. De a lány végül vállat von. Hiszen neki ez igazán nem számít, vagy legalábbis nem rossz értelemben számít.*
- Hát... én nem állok ellent. *hunyorog, majd már oda is hajol a férfihoz, és lassan, nagyon lassan zárulnak rá ajkai az eperszemre, közben forrón végig simítva a férfiét. Aztán mosolyogva és rágcsálva hajol el tőle. A megköszönésre csak biccent, majd lenyeli az epret.*
- Ó, ez nem ebéd, az majd később lesz, mondtam. *legyint eztán.*- Csak egy kis eper. És otthon vagyok a magasban. *mosolyog továbbra is, majd leteszi a gerendára a maradék gyümölcsöt, de közben még bekap egyet.*
- Tessék, edd meg, neked hoztam. Ebéd előtti kedvhozó a pörkölthöz. *hajol oda a mélységihez, és ad egy puszit az arcára.*
- Megyek, összeszedem a szögeidet, meg viszek inni a többieknek is. *kacsint a férfira, majd már pattan is mellőle, s indul a foghíjas létra felé.*
//Két hattal később//
//Tray//
*Meruwiel mosolyogva nézi, ahogyan a férfi izeg mozog, helyezkedik, és láthatóan kissé gyanakvóan hunyja le a szemét. Ám a száj kinyitásra vonatkozó mondata már valóban sok mindent elárul. S habár az elf nő elég játékos, nem adna holmi ki tudja milyen dolgokat csak úgy a mélységi szájába.
Így Tray kap egy epret, Meruwiel pedig a sajátját rágva figyeli elégedetten a látványt... aztán elneveti magát. Azt hitte ő a romantikusabb ebben a kapcsolatban, bármilyen kapcsolat is legyen ez, erre éppen a mélységi csinál ilyet? Ráadásul úgy tűnik Gius minden hasonló dolgot hat mérföldről kiszagol, így szinte biztos benne, hogyha megcsinálja amit meg kell, bárhol is legyen az ember férfi, az tuti, hogy ezt látni fogja. A táborban keringő pletykák szerint legalábbis szerencsétlen állandóan valami ritka romantikus pillanatnak lesz szem vagy fültanúja. Csoda, hogy még nem menekült be Erdőmélyre.
na de hát - von vállat magában a nő - ha egy férfi aki ilyen hatással van egy nőre epret kínál a szájából, akkor bizony azt az epret el kell venni.*
- Csak így, mindenki előtt? *kuncog a lány. Az apróbb kis húzások, csipkelődések, ölelkezések nem voltak már a többiek számára sem idegenek közöttük, ám ez már komoly csók lenne, és a gerendákon sem csak ők vannak. De a lány végül vállat von. Hiszen neki ez igazán nem számít, vagy legalábbis nem rossz értelemben számít.*
- Hát... én nem állok ellent. *hunyorog, majd már oda is hajol a férfihoz, és lassan, nagyon lassan zárulnak rá ajkai az eperszemre, közben forrón végig simítva a férfiét. Aztán mosolyogva és rágcsálva hajol el tőle. A megköszönésre csak biccent, majd lenyeli az epret.*
- Ó, ez nem ebéd, az majd később lesz, mondtam. *legyint eztán.*- Csak egy kis eper. És otthon vagyok a magasban. *mosolyog továbbra is, majd leteszi a gerendára a maradék gyümölcsöt, de közben még bekap egyet.*
- Tessék, edd meg, neked hoztam. Ebéd előtti kedvhozó a pörkölthöz. *hajol oda a mélységihez, és ad egy puszit az arcára.*
- Megyek, összeszedem a szögeidet, meg viszek inni a többieknek is. *kacsint a férfira, majd már pattan is mellőle, s indul a foghíjas létra felé.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:15:09
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:15:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Bolhás csak nem nyugszik, ezért rendesen meg kell fegyelmezni a jószágot, hozzá ne szokjon, hogy ez a viselkedés büntetlenül marad. Kap a feje tetejére egy fogkocogtatós taslást.*
-Fekszik!
*Parancsol rá határozottan, a kutya pedig teszi is amit tennie kell, ha akar még a héten enni. A mélységi határozott kisugárzása gyorsan a bolhazsákra telepszik, és abbahagyja a morgolódást. Mire végez a neveléssel és felnéz a két párbajozó felekre, Gius felkéréssel fordul felé, ami sokkal inkább hangzik utasításnak mint szívességnek. Tray felhúzza a szemöldökét, de fél másodperc gondolkodás után végül megvonja a vállát, és így felel.*
-Nekem aztán jó.
*A szabályokat nem hallotta, de majd csak félbeszakítja őket, ha egyik-másik nagyon vadul támad, úgyhogy úgy gondolja nem lesz gond a játékmesteri pozíciójával.*
-Akkor -
*Néhány pillanatig zavartan néz jobbra-balra, a két társára mielőtt megszólal.*
-Mehet?
*Egyszerre volt ez kijelentés és kérdés is, lényegében kezdjék amikor akarják, csak jelezte, hogy figyel.*
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Bolhás csak nem nyugszik, ezért rendesen meg kell fegyelmezni a jószágot, hozzá ne szokjon, hogy ez a viselkedés büntetlenül marad. Kap a feje tetejére egy fogkocogtatós taslást.*
-Fekszik!
*Parancsol rá határozottan, a kutya pedig teszi is amit tennie kell, ha akar még a héten enni. A mélységi határozott kisugárzása gyorsan a bolhazsákra telepszik, és abbahagyja a morgolódást. Mire végez a neveléssel és felnéz a két párbajozó felekre, Gius felkéréssel fordul felé, ami sokkal inkább hangzik utasításnak mint szívességnek. Tray felhúzza a szemöldökét, de fél másodperc gondolkodás után végül megvonja a vállát, és így felel.*
-Nekem aztán jó.
*A szabályokat nem hallotta, de majd csak félbeszakítja őket, ha egyik-másik nagyon vadul támad, úgyhogy úgy gondolja nem lesz gond a játékmesteri pozíciójával.*
-Akkor -
*Néhány pillanatig zavartan néz jobbra-balra, a két társára mielőtt megszólal.*
-Mehet?
*Egyszerre volt ez kijelentés és kérdés is, lényegében kezdjék amikor akarják, csak jelezte, hogy figyel.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:05:38
Üzenet elküldve: 2016-06-13 15:05:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Igen, sikerült kellőképpen feldühíteni. A düh pedig olyan erőt ad, amihez nem szívesen fordulnak Irarra követői. Legalábbis azok, akik nem a Penge Útját választották, biztosan a fejüket megrázva néznének félre.
A lentről indított csapás, melybe dühét is beleadta, elkerülve a férfit száguld tovább, maga után rántva a nőt. Két lépést kell tegyen, mire ismét szembefordulhat az elffel.
Biccentést nem lát, igazából mást sem lát, csupán egy mozgó, védekező, támadó céltáblát, akire rá kell szabadítsa a sárkányt. Mert hát minden nőben van egy. Olyan ez, mint a férfiak belsődisznója.
A hím rohamoz végül, kardját emeli, mert hát annyira azért ő sem szerencsétlen, hogy ne legyen képes kivédeni egy fentről indított csapást. Az ő pengéjének lapjának csapódik az Árnykarom, ami a lendülettől valószínűleg lecsúszik és a keresztvas fogja végül fel. Kivéve persze, ha a férfi gyorsabb ennél. De nem számít, végül így is hátra kell tántorodjon, a kis lökés vagy két lépés távolságot csinál közöttük.
~ Nyavalyás! ~
Azzal ismét támadásra szánja el magát; most a másik oldalról, de szintén lentről felfelé vág. A különbség talán annyi, hogy ebbe egy leheletnyivel kevesebb energiát ad bele.
Ha az elf kardját használja ahhoz, hogy megállítsa Eyldana pengéjét, úgy a nő nem felejti el használni a lábát: talppal egyenesen Sylweran gyomrát célozza. Persze ha eltáncol a kard elől, úgy valószínűleg sokkal nagyobb távolság lesz köztük, nem fogja tudni más végtagját is bevetni. Ami meg ezután jön? Jó kérdés. *
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Igen, sikerült kellőképpen feldühíteni. A düh pedig olyan erőt ad, amihez nem szívesen fordulnak Irarra követői. Legalábbis azok, akik nem a Penge Útját választották, biztosan a fejüket megrázva néznének félre.
A lentről indított csapás, melybe dühét is beleadta, elkerülve a férfit száguld tovább, maga után rántva a nőt. Két lépést kell tegyen, mire ismét szembefordulhat az elffel.
Biccentést nem lát, igazából mást sem lát, csupán egy mozgó, védekező, támadó céltáblát, akire rá kell szabadítsa a sárkányt. Mert hát minden nőben van egy. Olyan ez, mint a férfiak belsődisznója.
A hím rohamoz végül, kardját emeli, mert hát annyira azért ő sem szerencsétlen, hogy ne legyen képes kivédeni egy fentről indított csapást. Az ő pengéjének lapjának csapódik az Árnykarom, ami a lendülettől valószínűleg lecsúszik és a keresztvas fogja végül fel. Kivéve persze, ha a férfi gyorsabb ennél. De nem számít, végül így is hátra kell tántorodjon, a kis lökés vagy két lépés távolságot csinál közöttük.
~ Nyavalyás! ~
Azzal ismét támadásra szánja el magát; most a másik oldalról, de szintén lentről felfelé vág. A különbség talán annyi, hogy ebbe egy leheletnyivel kevesebb energiát ad bele.
Ha az elf kardját használja ahhoz, hogy megállítsa Eyldana pengéjét, úgy a nő nem felejti el használni a lábát: talppal egyenesen Sylweran gyomrát célozza. Persze ha eltáncol a kard elől, úgy valószínűleg sokkal nagyobb távolság lesz köztük, nem fogja tudni más végtagját is bevetni. Ami meg ezután jön? Jó kérdés. *
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 14:21:20
Üzenet elküldve: 2016-06-13 14:21:20
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Niavi, erősen próbálja magát visszatartani, annak ellenére, hogy a vezér kiadta a parancsot.*
~ Mi csak megfigyelőnek vagyunk itt? Ennek a párbajnak csúfolt küzdelemnek nincs semmi értelme!~
*Elborzadva nézi ezt az elkeseredett harcot. Ebből a párbajból is remekül ki lehet venni, a két küzdőfél erőkülönbségét.
Sehonnai Sylweran szinte csak játszadozik Eyldana Sveilrunnal, aminek valahol örül legbelül, mert ha vezér is hasonló indítékkal küzdene, akkor nem sokáig tartana ez az egész, aminek végzetes kimenetele is lehetne.
Viszont annak már kevésbé, hogy inzultálja az ellenfelét, s fokozza a dühét, mintha csak egy játék lenne.*
~ Egyszerűen elfogadatlan... két bajtárs küzd egymással. Ez a harc teljes mértékben egy oldalú semmi értelme sincs!~
*Egyre jobban kell türtőztetnie, magát a félvérnek, de egyelőre nem csinál semmit, és csak némán figyeli a végkimenetelét.*
~ Ennyire kiszámítatlan az emberi természet? Nem is olyan rég még együtt dolgoztunk, most pedig egyik társuknak, mint akit meg akar ölni; ráadásul vezetőknek ugrott neki...~
*Szétnézz a "tanuk" között, de ők is csak némán figyelik a harcot.*
~ Vajon ők mit gondolnak erről? Mi lesz ezután? Az már biztos, hogy ezek után másképpen fogok tekinteni Eyldanara...~
*Elfogadhatatlannak tartja ezt a kirohanást. Annak ellenére, hogy nem szeretné még attól, hogy megsérülne bárki is*
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Niavi, erősen próbálja magát visszatartani, annak ellenére, hogy a vezér kiadta a parancsot.*
~ Mi csak megfigyelőnek vagyunk itt? Ennek a párbajnak csúfolt küzdelemnek nincs semmi értelme!~
*Elborzadva nézi ezt az elkeseredett harcot. Ebből a párbajból is remekül ki lehet venni, a két küzdőfél erőkülönbségét.
Sehonnai Sylweran szinte csak játszadozik Eyldana Sveilrunnal, aminek valahol örül legbelül, mert ha vezér is hasonló indítékkal küzdene, akkor nem sokáig tartana ez az egész, aminek végzetes kimenetele is lehetne.
Viszont annak már kevésbé, hogy inzultálja az ellenfelét, s fokozza a dühét, mintha csak egy játék lenne.*
~ Egyszerűen elfogadatlan... két bajtárs küzd egymással. Ez a harc teljes mértékben egy oldalú semmi értelme sincs!~
*Egyre jobban kell türtőztetnie, magát a félvérnek, de egyelőre nem csinál semmit, és csak némán figyeli a végkimenetelét.*
~ Ennyire kiszámítatlan az emberi természet? Nem is olyan rég még együtt dolgoztunk, most pedig egyik társuknak, mint akit meg akar ölni; ráadásul vezetőknek ugrott neki...~
*Szétnézz a "tanuk" között, de ők is csak némán figyelik a harcot.*
~ Vajon ők mit gondolnak erről? Mi lesz ezután? Az már biztos, hogy ezek után másképpen fogok tekinteni Eyldanara...~
*Elfogadhatatlannak tartja ezt a kirohanást. Annak ellenére, hogy nem szeretné még attól, hogy megsérülne bárki is*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 11:35:46
Üzenet elküldve: 2016-06-13 11:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Élénken figyeli a pengetáncot. Meglepődve tapasztalja, amikor az egyik kard elszáll a csatahajadon kezéből. Felvonja jobb szemöldökét.*
~Látod Perchi? Bíró sem kell. A szabályokat betartatja Sylweran.~
*Minden porcikája feszül. Sok az izgalom, elszokott tőle, az itt töltött hatok alatt. Árgus szemekkel figyel. De szinte lemarad a küzdőktől.*
~Túl gyorsak!~
*Már a részletekre nem is nagyon tud figyelni, viszont látható hogy klasszisokkal jobb fegyverforgató Sylweran, mint az őt rohamozó nő. Hallgatja vezérét, ahogy hergeli ellenfelét.*
~Ez is szabályos?~
*Kérdezi Perchipfell. Valóban fennakad igazságérzete rostáján.*
~Nem. Nem hinném hogy az. De nem vétek.~
*Gondolja magában Soreyl, persze hosszasan rágja még magában e helyzetet. Dühre hergelni, és ezzel ellehetetleníteni az ellenfelet, nem a legetikusabb dolog szerinte. Ámbár hagyni magad elterelni, pedig olyan gyengeség, amely kihasználható. Addig hányja veti magában, mígnem arra jut, ha már önkéntes bíra, ezért nem avatkozik közbe. De mindenképpen, később felrója ezt vezérének szóban.*
~Nem szabálytalan, csak etikátlan.~
*Magyarázza kardjának, következtetését. Persze feleslegesen, hiszen Perchi minden gondolatát hallotta.*
~Nem volna szerencsés, megróni a vezéred ezért, nem de bár?~
*Mondja kardja, hallgatásra unszolva ezzel.*
~Ez a te véleményed, ő pedig a vezéred.~
*Folytatja barátja a jó tanácsadást. Belső, haragos hangján, félelmet keltően csitítja el Perchit.*
~Éppen ezért kell meghallgatnia, és magyarázatot adni rá!~
*Határozza el magában, hogy vacsoránál még Niavival való találkozása előtt, ezt négyszemközt megbeszéli vele. Kissé csalódott Sylweranban. De nem rendült meg a hite abban, hogy a legjobb vezér, aki valaha született. Tovább figyeli az ütésváltásokat, tekintetének igazságos pengéjével.*
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Élénken figyeli a pengetáncot. Meglepődve tapasztalja, amikor az egyik kard elszáll a csatahajadon kezéből. Felvonja jobb szemöldökét.*
~Látod Perchi? Bíró sem kell. A szabályokat betartatja Sylweran.~
*Minden porcikája feszül. Sok az izgalom, elszokott tőle, az itt töltött hatok alatt. Árgus szemekkel figyel. De szinte lemarad a küzdőktől.*
~Túl gyorsak!~
*Már a részletekre nem is nagyon tud figyelni, viszont látható hogy klasszisokkal jobb fegyverforgató Sylweran, mint az őt rohamozó nő. Hallgatja vezérét, ahogy hergeli ellenfelét.*
~Ez is szabályos?~
*Kérdezi Perchipfell. Valóban fennakad igazságérzete rostáján.*
~Nem. Nem hinném hogy az. De nem vétek.~
*Gondolja magában Soreyl, persze hosszasan rágja még magában e helyzetet. Dühre hergelni, és ezzel ellehetetleníteni az ellenfelet, nem a legetikusabb dolog szerinte. Ámbár hagyni magad elterelni, pedig olyan gyengeség, amely kihasználható. Addig hányja veti magában, mígnem arra jut, ha már önkéntes bíra, ezért nem avatkozik közbe. De mindenképpen, később felrója ezt vezérének szóban.*
~Nem szabálytalan, csak etikátlan.~
*Magyarázza kardjának, következtetését. Persze feleslegesen, hiszen Perchi minden gondolatát hallotta.*
~Nem volna szerencsés, megróni a vezéred ezért, nem de bár?~
*Mondja kardja, hallgatásra unszolva ezzel.*
~Ez a te véleményed, ő pedig a vezéred.~
*Folytatja barátja a jó tanácsadást. Belső, haragos hangján, félelmet keltően csitítja el Perchit.*
~Éppen ezért kell meghallgatnia, és magyarázatot adni rá!~
*Határozza el magában, hogy vacsoránál még Niavival való találkozása előtt, ezt négyszemközt megbeszéli vele. Kissé csalódott Sylweranban. De nem rendült meg a hite abban, hogy a legjobb vezér, aki valaha született. Tovább figyeli az ütésváltásokat, tekintetének igazságos pengéjével.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 10:11:24
Üzenet elküldve: 2016-06-13 10:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Mondhatjuk szerencsének is, hogy sikerült a manővere.
Végső soron legyen bármilyen képzett és gyakorlott harcos is, az, hogy kétkezesnek született, mindenképpen szerencsének mondható.
Mikor réges-régen, sok-sok évtizeddel ezelőtt elvitték a családjától, még csak tíz éves volt. Sokat sírt éjszakánként, és sokszor zárták be az ifjú, még betanításra váró kutyák mellé, hogy ott sírjon velük, és ne verje fel a többi, már tanuló venárt. Hamar megtanulta, hogyha ember... azaz elf számba akarják venni, erősnek kell lennie, és fel kell nőnie a dologhoz. Akkor pedig már nem a kutyákkal fog aludni, hanem rendes ágyban, és talán azt is megérti, miért kell itt lennie. "Nagy tisztesség ez" mondták mindig. S Sylweran amikor egy napon jóval erősebben és komorabban jött ki a ketrecéből, a mesterek úgy döntöttek, megcsinálják a próbát.
Az első próba az íj volt. Fel kellett vennie és teljesen egyedül rájönnie, hogyan működik, aztán célozni és lőni.
Nem sikerült túl jól, csak a harmadik alkalommal találta el a céltáblát és akkor is inkább csak véletlenül. Aztán az egyik varázslómester átkot lőtt rá, ami fájt... nagyon fájt. Háromszor tette ezt, és Sylwerannak mindháromszor szenvedést okozott. Azt mondták, ha volna elegendő mágikus képessége ahhoz, hogy varázsló legyen, mutatott volna némi alkalmasságot erre. De nem történt meg.
Utoljára maradt a kard. Fakardot dobtak neki... Sylweran pedig elkapta azt. Egy tanuló társa támadt rá, szintén fakarddal, Sylwerannak pedig sikerült úgy ahogy, de kivédenie a csapásokat. Harcos lesz hát - mondták. Ám még valamire felfigyeltek a mesterek. Sylweran egy kézzel forgatta a kardot, de a másik kezét és minduntalan emelte hozzá. Odalépett hát hozzá az egyik mester, Berdred, és azt mondta, tegye le a kardot. Majd kavicsokat dobott a levegőbe, melyeket el kellett kapnia a fiúnak. Sylweran pedig mindkét kezét használta ehhez. Egy kavics sem hullott a földre. Régi módszer volt ez.
"Kétkezes." Sosem felejti el Berdred kijelentését és elismerőnek tűnő arcát. Onnantól kezdve már ő is a többiekkel tanult, és mindig két kard volt a kezeiben.
Egyszóval Sylweran szerencsés. Éppen most is csak szerencsés, hogy a létező és nem létező istenek ilyen ajándékkal áldották meg, s most a harcedzett partnerét félig le tudja fegyverezni így, hogy amíg csak az egyik kardra koncentrál a Nővér, ő kifordítja a kezéből a másikat.
Eyldana pedig hátralép. Talán furcsállja a szavait. Eközben pedig Sylweran a földbe szúrja Iolla Könnyét, és jobb kezébe dobja Árnykarmot. Ha a nőnél csak egy kard van, nála is csak egy lesz.
Ekkor pedig meglátja az ember nő arcát a dühöt. Elérte hát a hatását az, amiket mondott. Eyldana rohamra indul, s immáron a harag hajtja a karjait. Oldalvást akar csapást mérni az elfre, s Sylwerannak nem sok kell, hogy sikerüljön félreugrania. A penge súrolja az oldalát, de nem vágja meg. Azért van ideje egy elismerő biccentésre. De ennyi.*
- Tudsz Te ennél többet is! *mondja fennhangon, majd elvigyorodik, s ekkor végre ő támad a nőre. Elemi erővel ront neki a hatalmas elf, és a sötét szablyát a magasba emelve felülről mér csapás Eyldana felé. Ha sikerrel jár, még mielőtt a nő vállát érné, gyorsan oldalra fordítja a pengét, hogy csak ütést mérjen a lapjával a nőre, de ha Eyldana időben reagál, és felrántja a kardot, hangos éles csattanással találkoznak a pengék egymással. Sylweran pedig akkor máris megtolja azt a Nővér felé, majd lök egyet a nőn, és hátralép kicsit, hogy kényelmesen lendíthessen újból.*
- Elég dühös vagy már?
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Mondhatjuk szerencsének is, hogy sikerült a manővere.
Végső soron legyen bármilyen képzett és gyakorlott harcos is, az, hogy kétkezesnek született, mindenképpen szerencsének mondható.
Mikor réges-régen, sok-sok évtizeddel ezelőtt elvitték a családjától, még csak tíz éves volt. Sokat sírt éjszakánként, és sokszor zárták be az ifjú, még betanításra váró kutyák mellé, hogy ott sírjon velük, és ne verje fel a többi, már tanuló venárt. Hamar megtanulta, hogyha ember... azaz elf számba akarják venni, erősnek kell lennie, és fel kell nőnie a dologhoz. Akkor pedig már nem a kutyákkal fog aludni, hanem rendes ágyban, és talán azt is megérti, miért kell itt lennie. "Nagy tisztesség ez" mondták mindig. S Sylweran amikor egy napon jóval erősebben és komorabban jött ki a ketrecéből, a mesterek úgy döntöttek, megcsinálják a próbát.
Az első próba az íj volt. Fel kellett vennie és teljesen egyedül rájönnie, hogyan működik, aztán célozni és lőni.
Nem sikerült túl jól, csak a harmadik alkalommal találta el a céltáblát és akkor is inkább csak véletlenül. Aztán az egyik varázslómester átkot lőtt rá, ami fájt... nagyon fájt. Háromszor tette ezt, és Sylwerannak mindháromszor szenvedést okozott. Azt mondták, ha volna elegendő mágikus képessége ahhoz, hogy varázsló legyen, mutatott volna némi alkalmasságot erre. De nem történt meg.
Utoljára maradt a kard. Fakardot dobtak neki... Sylweran pedig elkapta azt. Egy tanuló társa támadt rá, szintén fakarddal, Sylwerannak pedig sikerült úgy ahogy, de kivédenie a csapásokat. Harcos lesz hát - mondták. Ám még valamire felfigyeltek a mesterek. Sylweran egy kézzel forgatta a kardot, de a másik kezét és minduntalan emelte hozzá. Odalépett hát hozzá az egyik mester, Berdred, és azt mondta, tegye le a kardot. Majd kavicsokat dobott a levegőbe, melyeket el kellett kapnia a fiúnak. Sylweran pedig mindkét kezét használta ehhez. Egy kavics sem hullott a földre. Régi módszer volt ez.
"Kétkezes." Sosem felejti el Berdred kijelentését és elismerőnek tűnő arcát. Onnantól kezdve már ő is a többiekkel tanult, és mindig két kard volt a kezeiben.
Egyszóval Sylweran szerencsés. Éppen most is csak szerencsés, hogy a létező és nem létező istenek ilyen ajándékkal áldották meg, s most a harcedzett partnerét félig le tudja fegyverezni így, hogy amíg csak az egyik kardra koncentrál a Nővér, ő kifordítja a kezéből a másikat.
Eyldana pedig hátralép. Talán furcsállja a szavait. Eközben pedig Sylweran a földbe szúrja Iolla Könnyét, és jobb kezébe dobja Árnykarmot. Ha a nőnél csak egy kard van, nála is csak egy lesz.
Ekkor pedig meglátja az ember nő arcát a dühöt. Elérte hát a hatását az, amiket mondott. Eyldana rohamra indul, s immáron a harag hajtja a karjait. Oldalvást akar csapást mérni az elfre, s Sylwerannak nem sok kell, hogy sikerüljön félreugrania. A penge súrolja az oldalát, de nem vágja meg. Azért van ideje egy elismerő biccentésre. De ennyi.*
- Tudsz Te ennél többet is! *mondja fennhangon, majd elvigyorodik, s ekkor végre ő támad a nőre. Elemi erővel ront neki a hatalmas elf, és a sötét szablyát a magasba emelve felülről mér csapás Eyldana felé. Ha sikerrel jár, még mielőtt a nő vállát érné, gyorsan oldalra fordítja a pengét, hogy csak ütést mérjen a lapjával a nőre, de ha Eyldana időben reagál, és felrántja a kardot, hangos éles csattanással találkoznak a pengék egymással. Sylweran pedig akkor máris megtolja azt a Nővér felé, majd lök egyet a nőn, és hátralép kicsit, hogy kényelmesen lendíthessen újból.*
- Elég dühös vagy már?
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 02:03:05
Üzenet elküldve: 2016-06-13 02:03:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
*Egy este, mikor a tábortűz mellett ülve, a lángokba meredve falja az ízletes vacsorát, Niavi lép mellé, mint aki mondani akar valamit. A férfi kérdőn pillant rá, de tekintete üres, figyelme még a múltban jár, egy kandalló régen ellobbant lángjai közé révedve, miközben a konyháról lopott húsokat falatozza egy szőke lánnyal, így azt, hogy az elf mit mond, nem érti. Valamit a kezéről kérdezett, ennyit felfog, motyog rá valami beleegyezés félét, csak menjen már innen, hagyja békén. Annál jobban meglepődik, mikor a lány mellé guggol és valami zsineggel kezd el ügyetlenkedni a keze körül. Bosszúsan figyeli, mi fog ebből kisülni, de egy percnyi tekergetés és bogozás után a lány megköszöni a jó ég tudja, micsodát és tovább áll. Giusnak fogalma sincs, mi történt, de nem is igazán érdekli. Visszafordul a tűz felé, tovább falatozik és gondolatban már újra a szőnyegen ül, a kandalló előtt…*
*Pár nappal később, ahogy Shiriqa mellett éppen indulna az aznapra kijelölt fák felé, hirtelen Niavi int feléjük. Mivel Shiriqa arra indul, Gius is csatlakozik. Ahogy kiderül, hogy az elf kesztyűket készített nekik, azonnal eszébe jut az esti jelenet a tűz körül és megérti, akkor mit akart a fehér hajú elfet. Döbbenten kinyög egy köszönömöt, de még órákkal később is azon gondolkozik, mi lelhette a lányt, hogy csak úgy, minden ok nélkül kesztyűkészítésbe fogjon. Talán gyakorolni akarta, hogy hogyan kell ilyesmit készíteni? Tanulná valakitől? Annyira éppen nincsenek jóban, hogy ilyesmivel kedveskedjenek egymásnak, meg hát nem is a személyének szólt a gesztus, hiszen Shiriqa is kapott. Talán Jezabiel ötlete volt? Vagy a csendes kis elf lányban ilyen jóság lakik? Nem tudja eldönteni, pontosan miért is történt, ami történt, úgyhogy inkább elnapolja magában a kérdést.*
*Ahogy fölpróbálja a kesztyűt, saját kesztyűinél kényelmetlenebb, de vastagabb, masszívabb daraboknak tűnnek. Megpróbálja, de a fejsze használata nem kényelmesebb így, sőt, nehézkesebbé válik. Ellenben a kesztyűk kitűnően szolgálnak akkor, mikor az ágakat, kidöntött fákat kell mozgatni. Nap végére Gius már hálás szívvel gondol a lány ajándékára, ami számos szálkától, apró kis vágástól, karcolástól védi meg. Elhatározza, ha alkalma nyílik, viszonozza valamivel az ajándékot, akármiért is kapta tőle.*
//Két hattal később//
*Egy este, mikor a tábortűz mellett ülve, a lángokba meredve falja az ízletes vacsorát, Niavi lép mellé, mint aki mondani akar valamit. A férfi kérdőn pillant rá, de tekintete üres, figyelme még a múltban jár, egy kandalló régen ellobbant lángjai közé révedve, miközben a konyháról lopott húsokat falatozza egy szőke lánnyal, így azt, hogy az elf mit mond, nem érti. Valamit a kezéről kérdezett, ennyit felfog, motyog rá valami beleegyezés félét, csak menjen már innen, hagyja békén. Annál jobban meglepődik, mikor a lány mellé guggol és valami zsineggel kezd el ügyetlenkedni a keze körül. Bosszúsan figyeli, mi fog ebből kisülni, de egy percnyi tekergetés és bogozás után a lány megköszöni a jó ég tudja, micsodát és tovább áll. Giusnak fogalma sincs, mi történt, de nem is igazán érdekli. Visszafordul a tűz felé, tovább falatozik és gondolatban már újra a szőnyegen ül, a kandalló előtt…*
*Pár nappal később, ahogy Shiriqa mellett éppen indulna az aznapra kijelölt fák felé, hirtelen Niavi int feléjük. Mivel Shiriqa arra indul, Gius is csatlakozik. Ahogy kiderül, hogy az elf kesztyűket készített nekik, azonnal eszébe jut az esti jelenet a tűz körül és megérti, akkor mit akart a fehér hajú elfet. Döbbenten kinyög egy köszönömöt, de még órákkal később is azon gondolkozik, mi lelhette a lányt, hogy csak úgy, minden ok nélkül kesztyűkészítésbe fogjon. Talán gyakorolni akarta, hogy hogyan kell ilyesmit készíteni? Tanulná valakitől? Annyira éppen nincsenek jóban, hogy ilyesmivel kedveskedjenek egymásnak, meg hát nem is a személyének szólt a gesztus, hiszen Shiriqa is kapott. Talán Jezabiel ötlete volt? Vagy a csendes kis elf lányban ilyen jóság lakik? Nem tudja eldönteni, pontosan miért is történt, ami történt, úgyhogy inkább elnapolja magában a kérdést.*
*Ahogy fölpróbálja a kesztyűt, saját kesztyűinél kényelmetlenebb, de vastagabb, masszívabb daraboknak tűnnek. Megpróbálja, de a fejsze használata nem kényelmesebb így, sőt, nehézkesebbé válik. Ellenben a kesztyűk kitűnően szolgálnak akkor, mikor az ágakat, kidöntött fákat kell mozgatni. Nap végére Gius már hálás szívvel gondol a lány ajándékára, ami számos szálkától, apró kis vágástól, karcolástól védi meg. Elhatározza, ha alkalma nyílik, viszonozza valamivel az ajándékot, akármiért is kapta tőle.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-13 01:23:43
Üzenet elküldve: 2016-06-13 01:23:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Ahogy végignéz a lányon, már bánja, hogy feltette a kérdést. Nem tudja elképzelni, hogy bármilyen módon, akár a legkisebb mértékben is ártani tudna egy ilyen törékenynek tűnő teremtésnek. Ha nem vigyáz, könnyen komoly kárt tehet benne, legalábbis így tűnik. Az viszont nem gyakorlás lesz, ha nem üthet vissza… Máris semmi kedve az egészhez és ezt csak fokozza a tudat, hogy a sötételf is jelen van. Bizonyára remekül mulat a zavarán. ~Hogy a kórság essen bele!~ De hiába dohog magában, semmilyen módja nem jut eszébe annak, hogy kellemetlenség nélkül kikerüljön a helyzetből, ezért kelletlenül felidézi, amit még az a városőrségtől kirúgott őrmester magyarázott neki, akit a mesterének fogadtak.*
-A szabályok a következőek. Az győz, aki a másikat két vállra fekteti. Nem harapunk, torkot, lágyékot, gerincet nem támadjuk. *A lány csinos arcára pillant és úgy dönt, kicsit még finomít a „szabályokon”.* -Az arcot sem. Ha valaki fel akarja adni, kiabál. Ha nem tud kiabálni, a földön vagy a másikon kopog. *Más fontos nem jut eszébe, de aztán rájön, hogy sehogy sem akaródzik neki kezet emelni a lányra, úgyhogy kénytelen lesz valahogy kimagyarázni a passzivitását.*
-Mivel Te lány vagy, ezért annyi előnyt kapsz, hogy mindig Te kezded a támadást. *Sóhajt, szívesen kibújna ebből az egészből. Azért még egy dologra szükségük lesz, ha már szabályokról van szó. Körülnéz, de sajnos senki más nincs a közelben, ezért Trayakhoz fordul.*
-Te leszel a bíró!
//Egy új világ teremtése//
//Reggeli edzés//
*Ahogy végignéz a lányon, már bánja, hogy feltette a kérdést. Nem tudja elképzelni, hogy bármilyen módon, akár a legkisebb mértékben is ártani tudna egy ilyen törékenynek tűnő teremtésnek. Ha nem vigyáz, könnyen komoly kárt tehet benne, legalábbis így tűnik. Az viszont nem gyakorlás lesz, ha nem üthet vissza… Máris semmi kedve az egészhez és ezt csak fokozza a tudat, hogy a sötételf is jelen van. Bizonyára remekül mulat a zavarán. ~Hogy a kórság essen bele!~ De hiába dohog magában, semmilyen módja nem jut eszébe annak, hogy kellemetlenség nélkül kikerüljön a helyzetből, ezért kelletlenül felidézi, amit még az a városőrségtől kirúgott őrmester magyarázott neki, akit a mesterének fogadtak.*
-A szabályok a következőek. Az győz, aki a másikat két vállra fekteti. Nem harapunk, torkot, lágyékot, gerincet nem támadjuk. *A lány csinos arcára pillant és úgy dönt, kicsit még finomít a „szabályokon”.* -Az arcot sem. Ha valaki fel akarja adni, kiabál. Ha nem tud kiabálni, a földön vagy a másikon kopog. *Más fontos nem jut eszébe, de aztán rájön, hogy sehogy sem akaródzik neki kezet emelni a lányra, úgyhogy kénytelen lesz valahogy kimagyarázni a passzivitását.*
-Mivel Te lány vagy, ezért annyi előnyt kapsz, hogy mindig Te kezded a támadást. *Sóhajt, szívesen kibújna ebből az egészből. Azért még egy dologra szükségük lesz, ha már szabályokról van szó. Körülnéz, de sajnos senki más nincs a közelben, ezért Trayakhoz fordul.*
-Te leszel a bíró!
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-12 23:54:17
Üzenet elküldve: 2016-06-12 23:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* A tiszafa sem törik el, ha a kard lapjával csapják, legyen akármilyen vékony. Ugyanez a helyzet most a Nővérrel is. Ki tudja, valójában mennyit bír el komolyabb fájdalmak nélkül? Már azt leszámítva, hogy csuklóján szép folt van már most.
Valóban az egyik legnehezebben megkerülhető védekezés, de hát mit tegyen? Álljon meg és várja ki, amíg elfáradnak a másik kezei? Ugyan. Ha nem rohamoz, akkor majd megteszi Sylweran. Abból pedig még nagyobb hátránya is származhat.
Támadásnak indított kardja végigsiklik az elf egyik pengéjén, testétől egészen távol suhan el. Amíg Eyldana azért küzd, hogy a lendülete ne vigye tovább, addig Sylwerannak ki tudja, miképp, de sikerül megszabadítania egy pengéjétől. Igazából annyira rá koncentrált, hogy észre sem vette, csak mikor már a levegőt markolta.
~ Cöh. ~
A férfi szavait nem tudja hova tenni, egyáltalán nem így van. Ezek hát megtorpanásra kényszerítik. Akármi is a célja, csupán összezavarják a nőt. Egészen az utolsó szavakig.
Tekintete, arca baljós, sötét felhőbe burkolózik, két kézzel markol rá megmaradt kardjára, s jobb lentről indít egy felfelé ívelő csapást, megspékelve egy ordítással. Ha Sylweran nem táncol el a kard útjából, akkor bizony derék tájékon találja a fegyver. *
A hozzászólás írója (Eyldana Sveilrun Nővér) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.12 23:54:54
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* A tiszafa sem törik el, ha a kard lapjával csapják, legyen akármilyen vékony. Ugyanez a helyzet most a Nővérrel is. Ki tudja, valójában mennyit bír el komolyabb fájdalmak nélkül? Már azt leszámítva, hogy csuklóján szép folt van már most.
Valóban az egyik legnehezebben megkerülhető védekezés, de hát mit tegyen? Álljon meg és várja ki, amíg elfáradnak a másik kezei? Ugyan. Ha nem rohamoz, akkor majd megteszi Sylweran. Abból pedig még nagyobb hátránya is származhat.
Támadásnak indított kardja végigsiklik az elf egyik pengéjén, testétől egészen távol suhan el. Amíg Eyldana azért küzd, hogy a lendülete ne vigye tovább, addig Sylwerannak ki tudja, miképp, de sikerül megszabadítania egy pengéjétől. Igazából annyira rá koncentrált, hogy észre sem vette, csak mikor már a levegőt markolta.
~ Cöh. ~
A férfi szavait nem tudja hova tenni, egyáltalán nem így van. Ezek hát megtorpanásra kényszerítik. Akármi is a célja, csupán összezavarják a nőt. Egészen az utolsó szavakig.
Tekintete, arca baljós, sötét felhőbe burkolózik, két kézzel markol rá megmaradt kardjára, s jobb lentről indít egy felfelé ívelő csapást, megspékelve egy ordítással. Ha Sylweran nem táncol el a kard útjából, akkor bizony derék tájékon találja a fegyver. *
A hozzászólás írója (Eyldana Sveilrun Nővér) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.12 23:54:54
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-12 22:46:41
Üzenet elküldve: 2016-06-12 22:46:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őrségváltás//
//Baldrol//
*Sok mindenben hasonlítanak ők ketten. Hangjuk éppen csak annyiban különbözik, hogy Soreylé mutatja, azért fiú még. Főleg Baldrolhoz képest. Nem kérheti tőle, hogy maradjon még társalogni, de szerencsére nem is kell. Maradást mutat a férfi, és ennek ő nagyon örül. Niavin, és Jezabielen kívül, nem igazán ismerkedett még senkivel.*
~Lesz itt egy jó barátod Soreyl.~
*Jelenti ki Perchipfell. Persze ez nem ilyen egyszerű. Soreyl könnyedén ismerkedik, ad bizalmat, de komoly barátságát, még csak Perchi nyerte el. Azaz ő adta oda.*
-Igen igen, egészen északról. Közel az óriásokhoz, de bizonyára ismered a környéket. Nem láttam egy ilyen emberes szakállt amióta Atheniornak indultam.
*Mondja egy barátságos mosollyal a szája szélén. Nem tagadja, hogy valóban ilyen irigyléses arcszőrzetet akart mindig is.*
-A jó családi iszony. A famíliámmal nem volt túl kedves a kapcsolatom. Hát lemondtam róluk. Délre az hozott hogy bejártam északot. Gondoltam itt is körülnézek.
*Meglepetten felvonja szemöldökeit, hallva, hogy valóban vadász újdonsült őrtársa. Elveti a fejében a gondolatot, nem rokona, vagy ismerőse régebbről. Erre az arcra emlékezne. Most különösen jóleső nézni az otthoni arcot. Honvágy csillapításra tökéletes.*
-Tényleg? Még sosem beszéltem mélységivel.
*Meséli, mint egy mellékesen, ám a lényegre tér, kicsit értetlen arccal.*
-És mivel vadászol? Csak nem értesz az íjhoz is? Vagy csatabárdot dobálsz?
*Északi humor. Ha látja, ha látja, hogy veszi tréfát, akkor kacagásra ereszti a hangját. Nem az a harsány, csak úgy szolidan.*
~Mit tesz ez az ember? Nem szoktam senkit letegezni. Máris fivérem volna?~
*Valóban szokatlan tőle, nem is tudja mikor váltott a beszédmódon.*
-És téged mi, vagy ki hozott ide?
*Nem kerüli el a figyelmét a lánynevére, önkéntelenül húzott mosoly. Azért is tette bele kérdésébe a személy lehetőségét, mint déli vonzerő. Látta egyszer-kétszer a táborban.*
~Valóban nem egy rossz látvány, a neve is szép.~
*Gondolja magában.*
~Persze nem egy Niavi, ugye bár?~
*Javítja ki Perchipfell. Nem törődik kardja félrebeszéléseivel. Hátát egy cölöpnek vetve leül, és helyet mutat Baldrolnak is. Hosszú lesz még ez a beszéd. Főleg ha ő is nekilát.*
//Őrségváltás//
//Baldrol//
*Sok mindenben hasonlítanak ők ketten. Hangjuk éppen csak annyiban különbözik, hogy Soreylé mutatja, azért fiú még. Főleg Baldrolhoz képest. Nem kérheti tőle, hogy maradjon még társalogni, de szerencsére nem is kell. Maradást mutat a férfi, és ennek ő nagyon örül. Niavin, és Jezabielen kívül, nem igazán ismerkedett még senkivel.*
~Lesz itt egy jó barátod Soreyl.~
*Jelenti ki Perchipfell. Persze ez nem ilyen egyszerű. Soreyl könnyedén ismerkedik, ad bizalmat, de komoly barátságát, még csak Perchi nyerte el. Azaz ő adta oda.*
-Igen igen, egészen északról. Közel az óriásokhoz, de bizonyára ismered a környéket. Nem láttam egy ilyen emberes szakállt amióta Atheniornak indultam.
*Mondja egy barátságos mosollyal a szája szélén. Nem tagadja, hogy valóban ilyen irigyléses arcszőrzetet akart mindig is.*
-A jó családi iszony. A famíliámmal nem volt túl kedves a kapcsolatom. Hát lemondtam róluk. Délre az hozott hogy bejártam északot. Gondoltam itt is körülnézek.
*Meglepetten felvonja szemöldökeit, hallva, hogy valóban vadász újdonsült őrtársa. Elveti a fejében a gondolatot, nem rokona, vagy ismerőse régebbről. Erre az arcra emlékezne. Most különösen jóleső nézni az otthoni arcot. Honvágy csillapításra tökéletes.*
-Tényleg? Még sosem beszéltem mélységivel.
*Meséli, mint egy mellékesen, ám a lényegre tér, kicsit értetlen arccal.*
-És mivel vadászol? Csak nem értesz az íjhoz is? Vagy csatabárdot dobálsz?
*Északi humor. Ha látja, ha látja, hogy veszi tréfát, akkor kacagásra ereszti a hangját. Nem az a harsány, csak úgy szolidan.*
~Mit tesz ez az ember? Nem szoktam senkit letegezni. Máris fivérem volna?~
*Valóban szokatlan tőle, nem is tudja mikor váltott a beszédmódon.*
-És téged mi, vagy ki hozott ide?
*Nem kerüli el a figyelmét a lánynevére, önkéntelenül húzott mosoly. Azért is tette bele kérdésébe a személy lehetőségét, mint déli vonzerő. Látta egyszer-kétszer a táborban.*
~Valóban nem egy rossz látvány, a neve is szép.~
*Gondolja magában.*
~Persze nem egy Niavi, ugye bár?~
*Javítja ki Perchipfell. Nem törődik kardja félrebeszéléseivel. Hátát egy cölöpnek vetve leül, és helyet mutat Baldrolnak is. Hosszú lesz még ez a beszéd. Főleg ha ő is nekilát.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-12 20:50:19
Üzenet elküldve: 2016-06-12 20:50:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őrségváltás//
//Darenn//
*Meglepő, de valami miatt automatikus bizalmat szavaz a másiknak. Ennyit számít, hogy valaki ember egy ilyen társaságban? Pedig pont bennük nem lehet a legtöbb esetben bizalmai talajra találni. No mindegy. Rosszat eddig nem tett, ugyanúgy dolgozik, ahogyan ők is, és még társalogni is van kedve.*
- Egyetértek. Ha mondhatom így, nem a szokványos előfordulási helyünk az erdő.
*Nevet fel dörmögő hangján, s szívélyes mosollyal viszonozza azt a bizonyos erős és határozott kézfogást.*
~Ha eddig nem látszott volna, most szinte biztos lehetek benne, hogy egy felől fújt minket a szél.~
*A továbbiakban Baldrol nem lehet tisztában Darenn Perchipfellnek nevezett belső vívmányairól, így máris átugorhat a férfi jöttének okára. A halott említésére viszont az ő homlokán is végigszalad valami sötét fellegszerűség, bár csak egy pillanatra. Átúszik felette. A halál sehol sem jó. Akár ismeri az illető a halottat, akár nem. Annak viszont kifejezetten örül, hogy elégették, s nem elásták. Nem csak az élőhalottakról terjengő rémhírek miatt, hanem mert így a lelke is megtisztulhatott a tűzben. Északon vétek lenne eltemetni valakit a föld alá. Bezárni egy lelket az örök fagyos fogságba, s hagyni hogy a férgek napok alatt elérhessék a húsát, majd tapintat nélkül, emberi tiszteletet nem ismervén mohón lerágják a csontról az életet… Nem. Már a gondolatba is beleborzong.*
- Van időnk. Ha jól sejtem jómagad is északról jöttél. Érdekelne mi űzött onnan tovább délnek.
*Nem kap rá azonnali választ. Jóllehet a másik is elbambult egy időre, így Roll tapintatos modorával köhint egy aprót, mintha magától jönne.*
- Többnyire vadászom Trayakkal a mélységivel, no meg Meruwiellel.
*Meru említése újfent mosolyt csal az arcára. Igen megkedvelte a kedves vörös leányt. Sokszor kész üdülés vele beszélgetni.*
- Bár változó. Mikor hol van szükség. De többnyire táboron kívül voltam eddig. Valószínűleg azért nem futottunk még össze.
*Nem. Egyelőre esze ágában sincs tovább állni. Nem fog megártani néhány elejtett szó egy másik ember társaságában. Az elfek mindent vagy szépnek vagy túl egyszerűnek ítélnek meg sokszor, de azt is képesek a lehető legbonyolultabban előadni, míg a többiek… a többiről ne is tegyünk említést. A jelen lévők persze mindig kivételek.*
//Őrségváltás//
//Darenn//
*Meglepő, de valami miatt automatikus bizalmat szavaz a másiknak. Ennyit számít, hogy valaki ember egy ilyen társaságban? Pedig pont bennük nem lehet a legtöbb esetben bizalmai talajra találni. No mindegy. Rosszat eddig nem tett, ugyanúgy dolgozik, ahogyan ők is, és még társalogni is van kedve.*
- Egyetértek. Ha mondhatom így, nem a szokványos előfordulási helyünk az erdő.
*Nevet fel dörmögő hangján, s szívélyes mosollyal viszonozza azt a bizonyos erős és határozott kézfogást.*
~Ha eddig nem látszott volna, most szinte biztos lehetek benne, hogy egy felől fújt minket a szél.~
*A továbbiakban Baldrol nem lehet tisztában Darenn Perchipfellnek nevezett belső vívmányairól, így máris átugorhat a férfi jöttének okára. A halott említésére viszont az ő homlokán is végigszalad valami sötét fellegszerűség, bár csak egy pillanatra. Átúszik felette. A halál sehol sem jó. Akár ismeri az illető a halottat, akár nem. Annak viszont kifejezetten örül, hogy elégették, s nem elásták. Nem csak az élőhalottakról terjengő rémhírek miatt, hanem mert így a lelke is megtisztulhatott a tűzben. Északon vétek lenne eltemetni valakit a föld alá. Bezárni egy lelket az örök fagyos fogságba, s hagyni hogy a férgek napok alatt elérhessék a húsát, majd tapintat nélkül, emberi tiszteletet nem ismervén mohón lerágják a csontról az életet… Nem. Már a gondolatba is beleborzong.*
- Van időnk. Ha jól sejtem jómagad is északról jöttél. Érdekelne mi űzött onnan tovább délnek.
*Nem kap rá azonnali választ. Jóllehet a másik is elbambult egy időre, így Roll tapintatos modorával köhint egy aprót, mintha magától jönne.*
- Többnyire vadászom Trayakkal a mélységivel, no meg Meruwiellel.
*Meru említése újfent mosolyt csal az arcára. Igen megkedvelte a kedves vörös leányt. Sokszor kész üdülés vele beszélgetni.*
- Bár változó. Mikor hol van szükség. De többnyire táboron kívül voltam eddig. Valószínűleg azért nem futottunk még össze.
*Nem. Egyelőre esze ágában sincs tovább állni. Nem fog megártani néhány elejtett szó egy másik ember társaságában. Az elfek mindent vagy szépnek vagy túl egyszerűnek ítélnek meg sokszor, de azt is képesek a lehető legbonyolultabban előadni, míg a többiek… a többiről ne is tegyünk említést. A jelen lévők persze mindig kivételek.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-12 20:00:05
Üzenet elküldve: 2016-06-12 20:00:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Mint említve volt, csak egy időre csitította el kardját. Alig lépett kettőt, Perchipfell visszavág egy érdekes érveléssel.*
~Pallos lévén, tudom a szabályokat. Két pengét láttál nem igaz? Ez szabályos?~
*Kérdezi vallatólagosan Perchi. Valóban mintha két fémes csillanást látott volna a távolban, de ez nem okozna gondot.*
~Én Sylweran oldalán is két szablyát láttam a minap. Ezek a déliek így párbajoznak. Választhatnak fegyvernemet.~
*Magyarázza barátjának, de már nem lépdel. Megáll, és azért elmereng egy kissé. Nagyjából harminc lépésnyire van. Hallja vezére hangját.*
~Talán mégsem párbaj. Csak gyakorolnak.~
*Odakapja a fejét. Nincs jó érzése. Fortyogó dühfelhő lengi körül azt a területet. Annyi rossz dolog történt vele élete során, hogy már-már megérzi ha vész közeleg. Persze sohasem a magáét. Finoman belengi a köd érzetű düh, és fájdalom a párbajozókat. Sylweranban bízik, nem is félti. Már tényleg csak a szabály, és az igazság képviseletében, kezd el a harc mezeje felé lépegetni.*
~Nem mondom, hogy igazad van Perchi. De ha valami aljas módon próbálkozna valaki...~
*Nem mer belegondolni, hogy vezére esetleg meghal. Soreylt hamar átjárta a lojalitás, amióta a táborban van. Már több társára is tisztelettel, és fejebvalója ként gondol. És elég jó emberismerő. Sylwerannért az életét adná. Szaporázza a lépteit. Hosszú kardja az oldalán, Perchipfell a hátán. A férfi utolsó szavaira érkezik oda. Ha összetalálkozna a tekintetük, csak egy feszült, biccentést vet felé, mutatva ő lesz a párbaj bírája. A nőnek nem a szemét nézi. Minden rezdülését figyeli, rejtett tőrt, mérges tűt, hasonlót keresve. Nem áll gyanú felett maga Sylweran sem, persze ezt Soreyl sem gondolja komolyan. Innentől pillanatra feszül az izgalom. Várja a végkimenetelt és néz. Néz és lát.*
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Mint említve volt, csak egy időre csitította el kardját. Alig lépett kettőt, Perchipfell visszavág egy érdekes érveléssel.*
~Pallos lévén, tudom a szabályokat. Két pengét láttál nem igaz? Ez szabályos?~
*Kérdezi vallatólagosan Perchi. Valóban mintha két fémes csillanást látott volna a távolban, de ez nem okozna gondot.*
~Én Sylweran oldalán is két szablyát láttam a minap. Ezek a déliek így párbajoznak. Választhatnak fegyvernemet.~
*Magyarázza barátjának, de már nem lépdel. Megáll, és azért elmereng egy kissé. Nagyjából harminc lépésnyire van. Hallja vezére hangját.*
~Talán mégsem párbaj. Csak gyakorolnak.~
*Odakapja a fejét. Nincs jó érzése. Fortyogó dühfelhő lengi körül azt a területet. Annyi rossz dolog történt vele élete során, hogy már-már megérzi ha vész közeleg. Persze sohasem a magáét. Finoman belengi a köd érzetű düh, és fájdalom a párbajozókat. Sylweranban bízik, nem is félti. Már tényleg csak a szabály, és az igazság képviseletében, kezd el a harc mezeje felé lépegetni.*
~Nem mondom, hogy igazad van Perchi. De ha valami aljas módon próbálkozna valaki...~
*Nem mer belegondolni, hogy vezére esetleg meghal. Soreylt hamar átjárta a lojalitás, amióta a táborban van. Már több társára is tisztelettel, és fejebvalója ként gondol. És elég jó emberismerő. Sylwerannért az életét adná. Szaporázza a lépteit. Hosszú kardja az oldalán, Perchipfell a hátán. A férfi utolsó szavaira érkezik oda. Ha összetalálkozna a tekintetük, csak egy feszült, biccentést vet felé, mutatva ő lesz a párbaj bírája. A nőnek nem a szemét nézi. Minden rezdülését figyeli, rejtett tőrt, mérges tűt, hasonlót keresve. Nem áll gyanú felett maga Sylweran sem, persze ezt Soreyl sem gondolja komolyan. Innentől pillanatra feszül az izgalom. Várja a végkimenetelt és néz. Néz és lát.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-12 19:17:35
Üzenet elküldve: 2016-06-12 19:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Sikerül a kis manővere.
Habár nem pontosan úgy, ahogy eltervezte, de gondolta is, hogy a Nővért nem puha tiszafából, mint az íjakat, hanem valamiféle erősebb fából faragták. Így félig meg is lepődik, félig pedig egészen büszke.
És a hatást is elérte, amit akart.
Eyldana látszólag feltüzelve, és újult erővel ront neki. Ráadásul látszólag a vállát akarja támadni, de hát Syl pont ezért tartja az kardkereszt védekező állást. Innen olyan könnyen tud védekezni, amilyen könnyen csak lehet. Gondoljunk csak vissza a szegény szerencsétlen árnyéklényre, amely ujjatlanul repült hátra legutóbb. Persze a nővel nyilván nem akar ilyen drasztikus lenni.
Így csak kiemeli egyik szablyáját a tartó pozícióból, hogy kivédje vele a nő pengéjét, s kétkezes lévén már emeli is ezzel egy időben a másikat, hogy azt pedig görbe mivoltának köszönhetően beleakassza Eyldana másik pengéjébe, és kirántsa valahogy a nővér kezéből. Mindenképp arra játszik, hogy csak egy kardjuk maradjon.*
- Dühös vagy Eyldana? *szólal meg közben.*
- Haragszol rám, amiért eddig itt tartottalak és nem tudtad tovább vinni a küldetésed? *cukkolja egy kicsit.*
- Minek tartasz, felelőtlennek? Vagy nemtörődömnek? Esetleg önzőnek, akit csak a saját céljai érdekelnek, és elfelejti a Te sokkal fontosabb küldetésed? Aki a bosszúd útjába áll?
*Előre lép egyik lábával, s továbbra sem támad, csak védekezik, viszont a nő felé tornyosul.*
- Add ki a dühöd... add ki! Az eredar tönkre tette az életedet... mi volna ha én lennék az? Mit tennél? Mutasd meg!
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.12 19:26:15
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
*Sikerül a kis manővere.
Habár nem pontosan úgy, ahogy eltervezte, de gondolta is, hogy a Nővért nem puha tiszafából, mint az íjakat, hanem valamiféle erősebb fából faragták. Így félig meg is lepődik, félig pedig egészen büszke.
És a hatást is elérte, amit akart.
Eyldana látszólag feltüzelve, és újult erővel ront neki. Ráadásul látszólag a vállát akarja támadni, de hát Syl pont ezért tartja az kardkereszt védekező állást. Innen olyan könnyen tud védekezni, amilyen könnyen csak lehet. Gondoljunk csak vissza a szegény szerencsétlen árnyéklényre, amely ujjatlanul repült hátra legutóbb. Persze a nővel nyilván nem akar ilyen drasztikus lenni.
Így csak kiemeli egyik szablyáját a tartó pozícióból, hogy kivédje vele a nő pengéjét, s kétkezes lévén már emeli is ezzel egy időben a másikat, hogy azt pedig görbe mivoltának köszönhetően beleakassza Eyldana másik pengéjébe, és kirántsa valahogy a nővér kezéből. Mindenképp arra játszik, hogy csak egy kardjuk maradjon.*
- Dühös vagy Eyldana? *szólal meg közben.*
- Haragszol rám, amiért eddig itt tartottalak és nem tudtad tovább vinni a küldetésed? *cukkolja egy kicsit.*
- Minek tartasz, felelőtlennek? Vagy nemtörődömnek? Esetleg önzőnek, akit csak a saját céljai érdekelnek, és elfelejti a Te sokkal fontosabb küldetésed? Aki a bosszúd útjába áll?
*Előre lép egyik lábával, s továbbra sem támad, csak védekezik, viszont a nő felé tornyosul.*
- Add ki a dühöd... add ki! Az eredar tönkre tette az életedet... mi volna ha én lennék az? Mit tennél? Mutasd meg!
A hozzászólás írója (Sehonnai Sylweran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.12 19:26:15
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-11 23:09:29
Üzenet elküldve: 2016-06-11 23:09:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Bárki számára könnyen megjegyezhető név, jó választás, akárki is javasolta, piros pontot érdemel, jó munkát végzett.
Ha majd egyszer összeülnek inni - bármi is legyen a végkimenetele ennek a harcnak - talán megtudják, hogy elf vezérük miben is hisz. Mert hát hit nélkül nem igazán lehet létezni. S ha valakinek eltérő a hite, az csupán azért van, mert Irarra másképp mutatkozott meg az illető előtt. Legalábbis Nővérünk nézetei szerint.
Nincs rajta mit szépíteni, s az időhúzás is felesleges; ezt takarja az itt és most. Eyldana pedig itt és most rohamra indul. Nyers erőre támaszkodik, egy elsöprő rohamra készül, mely úgy tűnik célt téveszt. Vagyis pontosabban fogalmazva a cél mozdul el. A kard lapja oldalról érkezik, a nő reflexből rántja hátra a fejét, hiszen a vakfoltjából valami beugrott a képbe, ami nyilvánvalóan mindenkit megijesztene, még ha csak egy pillanatra is. Kezén csattan Sylweran pengéje, aminek hatására ujjai ugyan nem engednek, de tartása elveszti a lendületből nyert biztosságot, s immáron a kard hegye lefelé mutat, minden bizonnyal halálra rémítve egy fűszál takarásában, az életéért imádkozó hangyát. Szerencsés napja van a kis állatnak. Ellenben a nagynak nem. Ezzel annyit ért el, hogy az embernő feltüzeli magát, és ismét szembe fordulva vele, kicsit óvatosabban ugyan, de támad; jobbjában tartott penge a magasba lendül, átlósan akar lesújtani, melyet ha Syl nem hárít és hagyja, hogy eltalálja, valahol a válla körül csapódna be.
Mivel nem mondható egy kimagasló harcosnak, így a másik pengét ezzel egy időben nem képes forgatni, meg kell elégedjen annyival, hogy próbálja védekezőn maga előtt tartani, ha netalán egy szúrást oldalra kell ütni. *
//Két hattal később//
//Ha harc, hát legyen harc!//
* Bárki számára könnyen megjegyezhető név, jó választás, akárki is javasolta, piros pontot érdemel, jó munkát végzett.
Ha majd egyszer összeülnek inni - bármi is legyen a végkimenetele ennek a harcnak - talán megtudják, hogy elf vezérük miben is hisz. Mert hát hit nélkül nem igazán lehet létezni. S ha valakinek eltérő a hite, az csupán azért van, mert Irarra másképp mutatkozott meg az illető előtt. Legalábbis Nővérünk nézetei szerint.
Nincs rajta mit szépíteni, s az időhúzás is felesleges; ezt takarja az itt és most. Eyldana pedig itt és most rohamra indul. Nyers erőre támaszkodik, egy elsöprő rohamra készül, mely úgy tűnik célt téveszt. Vagyis pontosabban fogalmazva a cél mozdul el. A kard lapja oldalról érkezik, a nő reflexből rántja hátra a fejét, hiszen a vakfoltjából valami beugrott a képbe, ami nyilvánvalóan mindenkit megijesztene, még ha csak egy pillanatra is. Kezén csattan Sylweran pengéje, aminek hatására ujjai ugyan nem engednek, de tartása elveszti a lendületből nyert biztosságot, s immáron a kard hegye lefelé mutat, minden bizonnyal halálra rémítve egy fűszál takarásában, az életéért imádkozó hangyát. Szerencsés napja van a kis állatnak. Ellenben a nagynak nem. Ezzel annyit ért el, hogy az embernő feltüzeli magát, és ismét szembe fordulva vele, kicsit óvatosabban ugyan, de támad; jobbjában tartott penge a magasba lendül, átlósan akar lesújtani, melyet ha Syl nem hárít és hagyja, hogy eltalálja, valahol a válla körül csapódna be.
Mivel nem mondható egy kimagasló harcosnak, így a másik pengét ezzel egy időben nem képes forgatni, meg kell elégedjen annyival, hogy próbálja védekezőn maga előtt tartani, ha netalán egy szúrást oldalra kell ütni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346