//Jezabiel, Meruwiel és Trayak//
*Ahogy a rögtönzött gyűlés után oszlani kezd a tömeg, valahogy nem akaródzik folytatnia a gyakorlást, csak úgy elindul egy irányba, történetesen az épületegyüttes főkapuja felé. Hirtelen egy csapást érez a vállán. Ahogy odakapja a fejét, Trayak halad el mellette, tekintete a vörös elfet követi. Gius keze megrándul a kard felé, aztán alig észrevehetően megrázza a fejét és egy apró félmosoly jelenik meg a szája szögletében. ~Ha így állunk, hát jövök eggyel!~ Maga sem tudja, mire érti, de rossz érzés és bosszúvágy nélkül indul tovább. Azért azt megjegyzi magának, hogy a mélységi mintha a Meruwiel nevű lány feneke iránt tanúsított volna fokozott érdeklődést.* ~Ez még jól jöhet…~
*A bejárathoz érve egy pillanatra megtorpan és elgondolkozik, hogy mit is kezdjen magával. Az erőd építése befejeződött és bár körülnézve maga is számtalan elvégzendő feladatot lát, nagymennyiségű faanyagra már nincs szükség. Ilyen helyzetben a több hónapos favágó tapasztalatával joggal érzi magát kissé elveszetten. Ha nem akarja magát mohává unni, találnia kell valami elfoglaltságot. Adja magát az ötlet, hogy valakihez csatlakozzon, valakinek segítsen, de az eszébe jutó lehetőségek közül egyik sem nyeri el a tetszését. A tűzzel matatáshoz a rossz emlékek miatt nincs kedve, a konyha a sok monoton munka és a kosz miatt nem tűnik vonzónak, a berendezési tárgyak készítéséhez nem ért, más meg most nem ugrik be neki. Jobb híján a szobája felé veszi az irányt.*
*Belépve körülnéz, még nem szokta meg, hogy itt lakik. A berendezés szegényesnek is mondható, már persze csak akkor, ha valakinek Giusnál komolyabb igényei vannak. Neki tökéletesen megfelel és elég az ágy, a falon a polc és a padlón a nagy láda, amiben kevés ruhája, kardja, tőre és kevés más holmija elfér. Az ágy ugyan még csak csupasz deszka, de nem rosszabb, mint a sátorban a földön egy takarón aludni. A takaró itt is megvan, de a feje fölött plafon, az ajtó zárható, más nem is kívánhatna. Persze jó lenne nem mindig emlékezni arra, kivel is oszthatná meg ezt a kevéske luxust. Nem is tud tovább nézelődni, inkább pakolászásba kezd, csak, hogy elterelje gondolatait. Azonban nem sok mindent tud pakolni azon túl, hogy a cuccait a láda egyik sarkából a másikba tologatja. Ezt hamar el is unja és inkább pengéit kezdi vizsgálgatni. Hónapok óta nem használta őket, biztosan nincs rajtuk új karcolás, de azért akkurátusan végignézi azokat, hüvelykről hüvelykre haladva. Természetesen semmilyen kivetnivalót nem talál rajtuk, így kissé csalódottan teszi el a fenőkövet. A szobát kezdi vizsgálgatni, töpreng, hogy lehetne még kényelmesebbé, praktikusabbá vagy akár jobban védhetővé tenni. ~Talán az ablakra kellenne rács. Legalábbis a külsőre. Aztán ide, az ágy és a fal közé el lehetne rejteni egy kést. De hogyan? Ha ide szögelnék egy bőrtokot…~ Agya kattogva dolgozik. ~Syma biztos szívesen megcsinálná a tokot. Jezabiel elmondja, hogyan lehetne ide rögzíteni. Ide tenném, erre állna a kés nyele. Ha valaki rám tör, hamarabb tudnám kirántani, mint ahogy a támadó ideér az ajtótól. Milyen jó ötlet!~ Elhatározza, hogy megbeszéli a dolgot Jezabiellel.*
~Tényleg, a kis vörös ezermester! Hogy miért pont Ő nem jutott eszembe?!~ *Örömmel döbben rá, hogy ha valaki, hát Jezabiel Tinkerin akármikor képes lesz feladatot szabni neki, távol a konyhai munkáktól és egyéb, számára nem túl kedves elfoglaltságoktól. Ahogy kilép az ajtón, hallja, ahogy Sylweran a konyhába szólítja segíteni a ráérős venárokat. Gius úgy dönt, nem sorolja magát ebbe a kategóriába és lépteit megszaporázva a műhely felé indul. Hogy minél előbb hallótávolságon kívül érjen, az udvar felől közelít, így szerencsésen észreveszi, hogy a vörös hajzuhatag alacsony tulajdonosával együtt éppen a kapun tart kifelé egy kisebb csapattal. Akármire is készülnek, jobbnak ígérkezik, mint a konyhán sürgölődés, így Gius futásnak ered, hogy aztán már ne tudjon megállni, mikor Shiriqa számára váratlanul fürgén bezárja a kaput a távozók után. Tompa puffanással kenődik fel az egyik kapuszárnyra, de hamar összeszedi magát és óriás lányra pillant.*
-Kinyitnád, kérlek? Én is velük tartok. *Bár fogalma sincs, azok hova indultak, de biztosan nem főzni vagy asztalt törölgetni, szóval megy Ő is, nincs mese. Ha kijutott a kapun, felzárkózik a gnóm lány mellé és tárgyilagosan csak ennyit közöl, mintha tudná, miről van szó.*
-Én is jövök.