Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:12:00
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:12:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Facsemeténél//
*Az esti olvasás nagyon kellemes volt, na de a reggeli kipihenten ébredés még nagyobb kincs. Legalábbis Aryna számára az, szeret fitt és üde lenni. Bár nem mint ha bárkinek is tetszelegni akarna, ahhoz túl félénk, na de a jó benyomás az fontos. Kikel az ágyból és megmossa az arcát, majd kifésüli hosszú haját, amivel már kéne valamit kezdenie, majd felöltözik szépen, hogy lemenjen az udvarba, ott is a kis csemete fához, ami annyira különleges. A tegnap megkezdett könyvet is viszi magával, lehet hogy keres majd egy árnyékos helyet, ahol leülhet olvasni, már ha nem akad jobb dolga. A fánál észreveszi a kedves Isqehát, aki épp kertészkedik.*
-Szép napot! Mi jót csinálsz? *Érdeklődik és közelebb is megy, hogy lássa is mi történik, mit ültet a csemete mellé a félelf.*
*Az esti olvasás nagyon kellemes volt, na de a reggeli kipihenten ébredés még nagyobb kincs. Legalábbis Aryna számára az, szeret fitt és üde lenni. Bár nem mint ha bárkinek is tetszelegni akarna, ahhoz túl félénk, na de a jó benyomás az fontos. Kikel az ágyból és megmossa az arcát, majd kifésüli hosszú haját, amivel már kéne valamit kezdenie, majd felöltözik szépen, hogy lemenjen az udvarba, ott is a kis csemete fához, ami annyira különleges. A tegnap megkezdett könyvet is viszi magával, lehet hogy keres majd egy árnyékos helyet, ahol leülhet olvasni, már ha nem akad jobb dolga. A fánál észreveszi a kedves Isqehát, aki épp kertészkedik.*
-Szép napot! Mi jót csinálsz? *Érdeklődik és közelebb is megy, hogy lássa is mi történik, mit ültet a csemete mellé a félelf.*
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:53:51
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
-Talán az alacsony embernek jól jönne egy a kis nullumjának... *Jut eszébe, hisz amiatt ment oda a kapuhoz a fiú, na de nem oda figyelt, így nem biztos teljesen a dologban. Mikor az ölelést kikerülik meglepődik és kicsit abba is marad a sírás és már inkább csak szipog és az orrát törölgeti az inge ujjába. Amiket mondanak neki, nem tud ellene felhozni bármi jó kifogást, mert hát igaza van, elég önző, de ennek a dolognak előző napokon még csak az alját karcolgatta, na de most már teljesen össze áll a kép. Nem sír, nem szipog, csak mérhetetlenül szomorú lesz. Ő nem akar ilyen lenni, de így nevelték kiskora óta, a változás érdekli is, de olyan kevesen szóltak ár eddig ilyenek miatt.*
-Tudom, de olyan nehéz tanácsok és útmutatás nélkül... engem hercegnőnek neveltek, aki körül forog a világ, cserébe gondoskodik majd a népéről, amit nem tanítottak meg, mert ahhoz még túl fiatalnak gondoltak. Nem tudom, hogyan kéne viselkednem... *Lesüti a szemeit is ez is csak egy kifogás, de tényleg olyan tehetetlennek érzi magát.*
-Tudom, ez is egy kifogás, de még az olvasás sem megy, hogy megtudjam, hogy kell átlagosnak lenni, egyedül béna vagyok, azt sem tudtam, hogyan kell kalapáccsal beverni egy szöget. *Olyan kis szerencsétlennek érzi magát, na de az önsajnálkozással sem megy semmire, szóval néha magára erőltet egy félmosolyt, ami a természetestől jó távol áll.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
-Talán az alacsony embernek jól jönne egy a kis nullumjának... *Jut eszébe, hisz amiatt ment oda a kapuhoz a fiú, na de nem oda figyelt, így nem biztos teljesen a dologban. Mikor az ölelést kikerülik meglepődik és kicsit abba is marad a sírás és már inkább csak szipog és az orrát törölgeti az inge ujjába. Amiket mondanak neki, nem tud ellene felhozni bármi jó kifogást, mert hát igaza van, elég önző, de ennek a dolognak előző napokon még csak az alját karcolgatta, na de most már teljesen össze áll a kép. Nem sír, nem szipog, csak mérhetetlenül szomorú lesz. Ő nem akar ilyen lenni, de így nevelték kiskora óta, a változás érdekli is, de olyan kevesen szóltak ár eddig ilyenek miatt.*
-Tudom, de olyan nehéz tanácsok és útmutatás nélkül... engem hercegnőnek neveltek, aki körül forog a világ, cserébe gondoskodik majd a népéről, amit nem tanítottak meg, mert ahhoz még túl fiatalnak gondoltak. Nem tudom, hogyan kéne viselkednem... *Lesüti a szemeit is ez is csak egy kifogás, de tényleg olyan tehetetlennek érzi magát.*
-Tudom, ez is egy kifogás, de még az olvasás sem megy, hogy megtudjam, hogy kell átlagosnak lenni, egyedül béna vagyok, azt sem tudtam, hogyan kell kalapáccsal beverni egy szöget. *Olyan kis szerencsétlennek érzi magát, na de az önsajnálkozással sem megy semmire, szóval néha magára erőltet egy félmosolyt, ami a természetestől jó távol áll.*
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:38:24
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:38:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*A munka sohasem hiábavaló, csak mindennek meg van a maga helye a világban, és egy madárház nem való a vadonba. A csuhás úgy érzi, hogy Zsenge csak a felszínt kapargatja, de nem lát tovább az orránál vagy annál, amiről azt hiszi, hogy fontos vagy inkább számára fontos. Ez a gondolkodás roppant elszomorító.*
- Az erdőbe nem. *Ezzel szinte meg is válaszolta a kérdést, kíváncsi rá, hogy a kis elf is fel fogja-e ismerni. Mert nem csak az erdő van, nem csak ez az egy erdő.
Végighallgatja a szavakat és kurtán megcsóválja a fejét, majd amikor Zsenge sírósan meg akarja ölelni, egy kurta mozdulattal hárítja el a gesztust. Az ölelés szép dolog, de nem lehet minden egy öleléssel elintézni.*
- Zsenge, elég legyen. *Csitítja halkan, de határozottan.*
- Hallottad magad az előbb? *Kérdi komolyan nézve a lány szemébe.*
- "Vagyok", "elveszítettem", "nem marad senkim", "nekem". *Ismétli meg a szavakat, remélve, hogy fel fogja fogni, mire is akar rámutatni.*
- Te és te és te. *Mutatóujjával háromszor mutat Zsengére.*
- Aenae eltűnt és neked nem az jut az eszedbe, hogy vajon hol lehet, jó van-e, reméled, hogy nem esett baja, hanem az, hogy itt hagyott téged. *Magyarázza meg, hogy mire is gondol.*
- Pyr sokkal többet vesztett, mint te és te mégis magaddal törődsz, hogy neked mennyire rossz, Seles-nek egy veszélyes küldetésre kell mennie, hogy biztosítsa Vadvéd és a venárok jövőjét és te mégis csak annyit látsz belőle, hogy nem fog neked segíteni. Beilleszkedni. *Nyomja meg az utolsó szót.*
- Beilleszkedned neked kell, nem Seles-nek. És segítség sem kellett neki. Nem azért szeretem Seles-t, Isqeha-t vagy Lyzendra-t, mert bárki segített nekik beilleszkedni vagy megszerettetni magukat, hanem azért, mert azok akik. Érted? *Kérdi, de a kérdés valójában költői, ezt mindenkinek értenie kellene.*
- Úgy érzem, úgy gondolod és te vagy a középpont és mindenkinek körülötted kell forognia, hogy segítsen téged, legyen ott, ha szükséged van rájuk és mindig legyenek kéznél, ha a kedved úgy tartja. Szerinted ez rendjén van? *Teszi fel a kérdést. Ennyiből rá kell jönnie Zsengének, hogy a világ körülötte nem azért van, hogy őt kiszolgálja, hogy ő jobban érezze magát.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*A munka sohasem hiábavaló, csak mindennek meg van a maga helye a világban, és egy madárház nem való a vadonba. A csuhás úgy érzi, hogy Zsenge csak a felszínt kapargatja, de nem lát tovább az orránál vagy annál, amiről azt hiszi, hogy fontos vagy inkább számára fontos. Ez a gondolkodás roppant elszomorító.*
- Az erdőbe nem. *Ezzel szinte meg is válaszolta a kérdést, kíváncsi rá, hogy a kis elf is fel fogja-e ismerni. Mert nem csak az erdő van, nem csak ez az egy erdő.
Végighallgatja a szavakat és kurtán megcsóválja a fejét, majd amikor Zsenge sírósan meg akarja ölelni, egy kurta mozdulattal hárítja el a gesztust. Az ölelés szép dolog, de nem lehet minden egy öleléssel elintézni.*
- Zsenge, elég legyen. *Csitítja halkan, de határozottan.*
- Hallottad magad az előbb? *Kérdi komolyan nézve a lány szemébe.*
- "Vagyok", "elveszítettem", "nem marad senkim", "nekem". *Ismétli meg a szavakat, remélve, hogy fel fogja fogni, mire is akar rámutatni.*
- Te és te és te. *Mutatóujjával háromszor mutat Zsengére.*
- Aenae eltűnt és neked nem az jut az eszedbe, hogy vajon hol lehet, jó van-e, reméled, hogy nem esett baja, hanem az, hogy itt hagyott téged. *Magyarázza meg, hogy mire is gondol.*
- Pyr sokkal többet vesztett, mint te és te mégis magaddal törődsz, hogy neked mennyire rossz, Seles-nek egy veszélyes küldetésre kell mennie, hogy biztosítsa Vadvéd és a venárok jövőjét és te mégis csak annyit látsz belőle, hogy nem fog neked segíteni. Beilleszkedni. *Nyomja meg az utolsó szót.*
- Beilleszkedned neked kell, nem Seles-nek. És segítség sem kellett neki. Nem azért szeretem Seles-t, Isqeha-t vagy Lyzendra-t, mert bárki segített nekik beilleszkedni vagy megszerettetni magukat, hanem azért, mert azok akik. Érted? *Kérdi, de a kérdés valójában költői, ezt mindenkinek értenie kellene.*
- Úgy érzem, úgy gondolod és te vagy a középpont és mindenkinek körülötted kell forognia, hogy segítsen téged, legyen ott, ha szükséged van rájuk és mindig legyenek kéznél, ha a kedved úgy tartja. Szerinted ez rendjén van? *Teszi fel a kérdést. Ennyiből rá kell jönnie Zsengének, hogy a világ körülötte nem azért van, hogy őt kiszolgálja, hogy ő jobban érezze magát.*
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:19:47
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:19:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Amikor kiderül, hogy az a rengeteg munka mind hiába való és nem ér semmit, eléggé elszontyolodik Zsenge, hát most mihez kezdjen ezekkel. Egyet a szobájába visz, de van még kilenc, azzal nem tud mit kezdeni.*
-Értem, de most mit csináljak a többi házikóval? Így nem tehetjük ki őket. *Kétségbeesett, meg aggódik is, mert ezzel így nem sokat segített Pyren, ezzel nem járhat az Erdőszellem kedvében.*
-Hiányzik Pyr, nélküle olyan elveszett vagyok. *Szipog, most már nem bírja vissza fogni a könnyeit sem, megértette, hogy nem tud mit tenni és ezt vagy tönkre teszi magát a sok fölösleges igyekezettel.*
-Elment Aenae, most meg Pyrt is elveszítettem, Seles elmegy küldetésre veletek, nem marad senkim, aki segíthetne nekem beilleszkedni. *Megöleli az elfet és sírni kezd, tudja, hogy nem megy vele semmire, na de ez a kis gesztus valahogy mindig segít rajta, hogy jobb kedve legyen. Persze gondolja, a vezér folyton csak sírni látja őt, biztos ilyen kis sírósnak könyveli majd el, na de tud Zsenge nevetni is, csak ahhoz kell egy bizonyos tündér.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Amikor kiderül, hogy az a rengeteg munka mind hiába való és nem ér semmit, eléggé elszontyolodik Zsenge, hát most mihez kezdjen ezekkel. Egyet a szobájába visz, de van még kilenc, azzal nem tud mit kezdeni.*
-Értem, de most mit csináljak a többi házikóval? Így nem tehetjük ki őket. *Kétségbeesett, meg aggódik is, mert ezzel így nem sokat segített Pyren, ezzel nem járhat az Erdőszellem kedvében.*
-Hiányzik Pyr, nélküle olyan elveszett vagyok. *Szipog, most már nem bírja vissza fogni a könnyeit sem, megértette, hogy nem tud mit tenni és ezt vagy tönkre teszi magát a sok fölösleges igyekezettel.*
-Elment Aenae, most meg Pyrt is elveszítettem, Seles elmegy küldetésre veletek, nem marad senkim, aki segíthetne nekem beilleszkedni. *Megöleli az elfet és sírni kezd, tudja, hogy nem megy vele semmire, na de ez a kis gesztus valahogy mindig segít rajta, hogy jobb kedve legyen. Persze gondolja, a vezér folyton csak sírni látja őt, biztos ilyen kis sírósnak könyveli majd el, na de tud Zsenge nevetni is, csak ahhoz kell egy bizonyos tündér.*
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:03:11
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:03:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Zsenge nem érti, miért hívta a csuhás madáretetőnek a házikót, amit csináltak. Az elf halkan sóhajtva teszi le a kis faházat, ami egy városi parkban biztosan ellátná a funkcióját, amiért készítették, de itt Erdőmélyén erre nem alkalmas.*
- Zsenge, bármennyire is jó szándék vezérelt benneteket, nem működne. Ha az erőd körül teszed ki, vagy nem költözne bele madár vagy Szürkeszárny levadászná mind, amelyik bekötözik. *Mondja szomorúan.*
- Ráadásul az erdőnek nincs szüksége ilyen segítségre. Nem szólhatunk bele a vadon életébe, nem telepíthetünk oda fészket, ahol nincs, mert meg van az oka annak, hogy miért nincs ott. Érted? *Kérdi. Nem ismeri Zsenge múltját, de az már kiderült számára, hogy nem igazán érti még az erdei élet törvényeit. Ha az erdőben egy frissen kirepült növendékmadarat elejt egy ragadozómadár, az nem azét van, mert az erdő kegyetlen, hanem azért, mert ez a Fákban Lakó törvénye.*
- Ami pedig Pyr-t illeti. *Kezd bele már jóval komolyabban.*
- A tette és annak következményei csak az Erdő Szívére és rá tartozik, sem neked, sem nekem nincs rá hatásom. Azt biztosan tudom, hogy pár madáretető és egy lombház terve nem segít a feloldozásán. Ezek csak házikók, a valódi feloldozást segítő dolgok nem foghatók kézzel, nem lehet megépíteni őket. *Magyarázza és csak reméli, hogy Zsenge meg fogja érteni, hogy mit szeretne kifejezni neki. Hogy felfogja, azzal nem segít sem Pyr-nek, sem magának, ha görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen a tündérnek. Lehet, hogy kegyetlennek fogja nézni, lehet, hogy haragudni fog rá, de a csuhás ezt nem azért teszi, mert neki kedvére van. Pyr-nek vissza kell találnia az útra, amelyről letért, az útra, mely visszavezeti az Erdő Szívéhez, különben kiveti magából az erdő.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Zsenge nem érti, miért hívta a csuhás madáretetőnek a házikót, amit csináltak. Az elf halkan sóhajtva teszi le a kis faházat, ami egy városi parkban biztosan ellátná a funkcióját, amiért készítették, de itt Erdőmélyén erre nem alkalmas.*
- Zsenge, bármennyire is jó szándék vezérelt benneteket, nem működne. Ha az erőd körül teszed ki, vagy nem költözne bele madár vagy Szürkeszárny levadászná mind, amelyik bekötözik. *Mondja szomorúan.*
- Ráadásul az erdőnek nincs szüksége ilyen segítségre. Nem szólhatunk bele a vadon életébe, nem telepíthetünk oda fészket, ahol nincs, mert meg van az oka annak, hogy miért nincs ott. Érted? *Kérdi. Nem ismeri Zsenge múltját, de az már kiderült számára, hogy nem igazán érti még az erdei élet törvényeit. Ha az erdőben egy frissen kirepült növendékmadarat elejt egy ragadozómadár, az nem azét van, mert az erdő kegyetlen, hanem azért, mert ez a Fákban Lakó törvénye.*
- Ami pedig Pyr-t illeti. *Kezd bele már jóval komolyabban.*
- A tette és annak következményei csak az Erdő Szívére és rá tartozik, sem neked, sem nekem nincs rá hatásom. Azt biztosan tudom, hogy pár madáretető és egy lombház terve nem segít a feloldozásán. Ezek csak házikók, a valódi feloldozást segítő dolgok nem foghatók kézzel, nem lehet megépíteni őket. *Magyarázza és csak reméli, hogy Zsenge meg fogja érteni, hogy mit szeretne kifejezni neki. Hogy felfogja, azzal nem segít sem Pyr-nek, sem magának, ha görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen a tündérnek. Lehet, hogy kegyetlennek fogja nézni, lehet, hogy haragudni fog rá, de a csuhás ezt nem azért teszi, mert neki kedvére van. Pyr-nek vissza kell találnia az útra, amelyről letért, az útra, mely visszavezeti az Erdő Szívéhez, különben kiveti magából az erdő.*
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:01:49
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:01:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//Seles, Zsenge, Umon//
-Nem egyedül csináltam Pyr segített sokat! *Javítja ki Umont, mert nem fogja elvenni mások sikerét, főleg ha a nagyja munkát nem is Zsenge csinálta.*
-Remélem tényleg nagyon fog örülni. *Szíve csak úgy zakatol, magához is veszi az etető az asztaltól, jó szorosan öleli, ez az egyetlen emléke a még beszélgetős kedves Pyrről.*
-Már találkoztam vele, elég félelmetes, nem is Xauzurhoz megyek, csak Pyctát keresem arrafelé. *A kéz közeledésére csak egy picit húzódik hátra, ami természetes még, de hagyja, hogy lemaszatoljanak az arcáról egy kis szenet. Persze elfintorodik, legszívesebben rácsapna a férfi kezére, na de nem szeretne vissza lendületből egy pofont.*
-Na jó, nekem tényleg mennem kell!
//Az irbisz ketrecénél//
*El is fut sebesen az állat ketrecéhez. Meglepődik, mikor látja hogy üres, ez csak egy dolgot jelenthet, méghozzá azt, hogy elment sétálni vele az erdőmélyébe. Oda nem fog utána menni, csalódottan áll meg a távolban és elmorzsol egy könnycseppet az ujján. ~Elaludtam, nem jöttem időben, annyira sajnálom Pyr.~ Látja is a tündért, aki farönköket dolgoz meg egy szekercével. Sajnálja, hogy ezt teszik vele, nem igazságos, bár csak hamarabb felébredt volna, hogy tudjon beszélni Pyctával. Nem bírja nézni szerelmét, így sarkon fordul és elfut a műhely felé.*
//Seles, Zsenge, Umon//
-Nem egyedül csináltam Pyr segített sokat! *Javítja ki Umont, mert nem fogja elvenni mások sikerét, főleg ha a nagyja munkát nem is Zsenge csinálta.*
-Remélem tényleg nagyon fog örülni. *Szíve csak úgy zakatol, magához is veszi az etető az asztaltól, jó szorosan öleli, ez az egyetlen emléke a még beszélgetős kedves Pyrről.*
-Már találkoztam vele, elég félelmetes, nem is Xauzurhoz megyek, csak Pyctát keresem arrafelé. *A kéz közeledésére csak egy picit húzódik hátra, ami természetes még, de hagyja, hogy lemaszatoljanak az arcáról egy kis szenet. Persze elfintorodik, legszívesebben rácsapna a férfi kezére, na de nem szeretne vissza lendületből egy pofont.*
-Na jó, nekem tényleg mennem kell!
//Az irbisz ketrecénél//
*El is fut sebesen az állat ketrecéhez. Meglepődik, mikor látja hogy üres, ez csak egy dolgot jelenthet, méghozzá azt, hogy elment sétálni vele az erdőmélyébe. Oda nem fog utána menni, csalódottan áll meg a távolban és elmorzsol egy könnycseppet az ujján. ~Elaludtam, nem jöttem időben, annyira sajnálom Pyr.~ Látja is a tündért, aki farönköket dolgoz meg egy szekercével. Sajnálja, hogy ezt teszik vele, nem igazságos, bár csak hamarabb felébredt volna, hogy tudjon beszélni Pyctával. Nem bírja nézni szerelmét, így sarkon fordul és elfut a műhely felé.*
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:56:42
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:56:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Az irbisz ketrecénél//
*Az álom veszélyes. Az álom csendes. Az álom olykor áldás. Az álom olykor kegyetlen. Jelenleg Pyr az igazak álmát alussza összegömbölyödve a földön, csak olykor fordul meg néha, ha nagyon fázik, s ha oldalát már nyomja a hideg föld. Álmában Zsengével épít lombházat, s a lány keményen dolgozik, talán keményebben, mint valaha. A lombház hamar elkészül, s a vadvédi venárok a csodájára járnak. Pyr büszke tekintettel integet a csodálkozó venároknak lábát lógázva a fáról, azonban egy kósza pillanatban megcsúszik, s az összes alatta lévő ágnak nekiütközik, ahogy lefelé esik. Tágra nyílt szemmel ül fel hirtelen, de sehol a lombház és sehol a venárok sem. Egyedül Pycta szigorú arcát látja maga előtt, aki fölé hajol. ~ Hogy?! ~ Egy pillanatig fel sem fogja miről van szó, de Pyr nem buta, hamar észhez tér. Így csak összeszorított szájjal bólint, miután összeszedi magát. Oldalvást pillant a ketrec melletti halomra, persze előbb megcsodálja magát Xauzur méltóságteljes felépítését is. Némán követi tekintetével, amint a vezér távozik, oldalán az irbisszel, majd hangosan fúj egyet a farakásra nézve.*
~ Az Er... a mindenségit. ~ szakítja meg szentségtelen gondolatmenetét hirtelen, mert Pyr tanul a múltból. Kicsit átmozgatja vállát, majd felveszi a szekercét. Szerencsére viszonylag jó fizikai erőnek örvend, de azért a feladat kissé elrémiszti.*
~ Ezt mind ma? ~ Szörnyed el. ~ És ha nem lesz meg? Akkor nem használhatom a szárnyaimat? ~ De csak egy pillanatig fordul önsajnálatba, megacélozza tekintetét és a farakáshoz lép. ~ Fel leszel hasogatva! ~ Mutat fenyegetően az egyik rönkre, még vicsorog is rá. Nekigyürkőzik és lecsap. Hosszú nap vár rá. A szekerce éle szinte alig ejtett sebet a száraz fa oldalán.*
//Az irbisz ketrecénél//
*Az álom veszélyes. Az álom csendes. Az álom olykor áldás. Az álom olykor kegyetlen. Jelenleg Pyr az igazak álmát alussza összegömbölyödve a földön, csak olykor fordul meg néha, ha nagyon fázik, s ha oldalát már nyomja a hideg föld. Álmában Zsengével épít lombházat, s a lány keményen dolgozik, talán keményebben, mint valaha. A lombház hamar elkészül, s a vadvédi venárok a csodájára járnak. Pyr büszke tekintettel integet a csodálkozó venároknak lábát lógázva a fáról, azonban egy kósza pillanatban megcsúszik, s az összes alatta lévő ágnak nekiütközik, ahogy lefelé esik. Tágra nyílt szemmel ül fel hirtelen, de sehol a lombház és sehol a venárok sem. Egyedül Pycta szigorú arcát látja maga előtt, aki fölé hajol. ~ Hogy?! ~ Egy pillanatig fel sem fogja miről van szó, de Pyr nem buta, hamar észhez tér. Így csak összeszorított szájjal bólint, miután összeszedi magát. Oldalvást pillant a ketrec melletti halomra, persze előbb megcsodálja magát Xauzur méltóságteljes felépítését is. Némán követi tekintetével, amint a vezér távozik, oldalán az irbisszel, majd hangosan fúj egyet a farakásra nézve.*
~ Az Er... a mindenségit. ~ szakítja meg szentségtelen gondolatmenetét hirtelen, mert Pyr tanul a múltból. Kicsit átmozgatja vállát, majd felveszi a szekercét. Szerencsére viszonylag jó fizikai erőnek örvend, de azért a feladat kissé elrémiszti.*
~ Ezt mind ma? ~ Szörnyed el. ~ És ha nem lesz meg? Akkor nem használhatom a szárnyaimat? ~ De csak egy pillanatig fordul önsajnálatba, megacélozza tekintetét és a farakáshoz lép. ~ Fel leszel hasogatva! ~ Mutat fenyegetően az egyik rönkre, még vicsorog is rá. Nekigyürkőzik és lecsap. Hosszú nap vár rá. A szekerce éle szinte alig ejtett sebet a száraz fa oldalán.*
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:44:32
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:44:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Zsengét nem foglalkoztatja, hogy a vezér keze koszos e vagy sem, ő csak egy dolog miatt jött, hogy megmutassa a madáretetőjét, na meg a nagy tervet a faházikóról, amit nagy odafigyeléssel tervezett meg.*
-Ez a házikó, úgy terveztem, hogy az alsó ágak még takarják, mi van a fa tetején, de a lombok még fentről is védjék a tetejét. Persze tanulmányoztam vagyis tanulmányoztuk *javítja ki magát, mert Pyr már néma volt, mikor megrajzolta ezt, na de most a fiún akar segíteni, szóval csinálták mielőtt még büntetésbe került volna a fiú.* a fákat, hogy hogy miként lehet úgy kialakítani, hogy ne nagyon bántsuk őket, mert nem haragítanám magamra az Erdőszellemet ilyesmi miatt. *Mutogat is a papíron közben és kifelé is, mennyire jól lemásolt minden lényeges ágat.*
-Hogy mi? *Kérdezi fátyolos szemekkel, de azért küzd a könnycseppek ellen, nehogy egy is kicsorduljon.*
-De mi rosszat tett, hogy a Fákban Lakó nem enyhít? Nézd, mennyi mindent terveztünk, meg csináltunk is, ez csak enyhít valamit nem? *Érdeklődik, na de most már érdekli, mit tett Pyr, ami ekkora bűn, remélni tudja csak, hogy nem saját maga a hibás, de mondjuk átvállalná a tündér büntetését ez esetben, mert nem szereti ha más viszi el a balhét Zsenge helyett.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Zsengét nem foglalkoztatja, hogy a vezér keze koszos e vagy sem, ő csak egy dolog miatt jött, hogy megmutassa a madáretetőjét, na meg a nagy tervet a faházikóról, amit nagy odafigyeléssel tervezett meg.*
-Ez a házikó, úgy terveztem, hogy az alsó ágak még takarják, mi van a fa tetején, de a lombok még fentről is védjék a tetejét. Persze tanulmányoztam vagyis tanulmányoztuk *javítja ki magát, mert Pyr már néma volt, mikor megrajzolta ezt, na de most a fiún akar segíteni, szóval csinálták mielőtt még büntetésbe került volna a fiú.* a fákat, hogy hogy miként lehet úgy kialakítani, hogy ne nagyon bántsuk őket, mert nem haragítanám magamra az Erdőszellemet ilyesmi miatt. *Mutogat is a papíron közben és kifelé is, mennyire jól lemásolt minden lényeges ágat.*
-Hogy mi? *Kérdezi fátyolos szemekkel, de azért küzd a könnycseppek ellen, nehogy egy is kicsorduljon.*
-De mi rosszat tett, hogy a Fákban Lakó nem enyhít? Nézd, mennyi mindent terveztünk, meg csináltunk is, ez csak enyhít valamit nem? *Érdeklődik, na de most már érdekli, mit tett Pyr, ami ekkora bűn, remélni tudja csak, hogy nem saját maga a hibás, de mondjuk átvállalná a tündér büntetését ez esetben, mert nem szereti ha más viszi el a balhét Zsenge helyett.*
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:33:17
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:33:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*A facsemete gondozása mindennapi rutin, nem csak kötelesség, de kellemes időtöltés is. A csuhás itt mindig képes teljesen kikapcsolni, úgy érzi, közelebb került az Erdő Szívéhez, hogy magához az isteni lényeghez.
Amikor dolgozik, mindig mosolyog, mások számára bárgyú lehet, de akik ismerik, tudják, hogy mit jelent számára a Fákban Lakó. Az egérszürke darócruha van rajta, a derekánál egy kötéllel összekötve, a fa előtt térdel és az Isqeha által ültetett Mezei Harmatkákat gondozza. Nagyon örült, amikor meghallotta, hogy a Füvész mit ültetett a kis fa köré, hol is lehetnének jobb helyen a kis gyógyító erejű virágok, mint a szertartásos keretek között ültetett facsemete.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Zsenge. *Köszönti odafordulva, de még térdelve. A körmei alatt sötét félholdak jelzik, hogy nem degradál neki bekoszolni a kezeit, örömmel túrja a földet, ha kell.*
- Mutasd. *Csak ennyit tud mondani mosolyogva, mert Zsenge máris elkezdi a mondókáját, mintha abba sem akarná hagyni. A csuhás megnézi a házikót, a rajzokat, mindvégig mosolyog és még bólogat is, majd amikor a kis elf rákérdez, hogy enyhít-e Pyr büntetésén, akkor csak szomorú mosollyal teszi jobbját Zsenge vállára.*
- Pyr-t csak az Erdő Szíve mentheti fel a büntetése alól. Én róttam ki rá, de a Fákban Lakó kegye oldhatja fel. *Mondja magyarázóan, de nem kioktatva, ám egy cseppet sem látszik rajta, hogy ezt bánná.*
- És attól tartok, ti nem házikót építettetek, hanem madáretetőt. *Veszi kézbe és nézi meg jobban a kis házikókat.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*A facsemete gondozása mindennapi rutin, nem csak kötelesség, de kellemes időtöltés is. A csuhás itt mindig képes teljesen kikapcsolni, úgy érzi, közelebb került az Erdő Szívéhez, hogy magához az isteni lényeghez.
Amikor dolgozik, mindig mosolyog, mások számára bárgyú lehet, de akik ismerik, tudják, hogy mit jelent számára a Fákban Lakó. Az egérszürke darócruha van rajta, a derekánál egy kötéllel összekötve, a fa előtt térdel és az Isqeha által ültetett Mezei Harmatkákat gondozza. Nagyon örült, amikor meghallotta, hogy a Füvész mit ültetett a kis fa köré, hol is lehetnének jobb helyen a kis gyógyító erejű virágok, mint a szertartásos keretek között ültetett facsemete.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Zsenge. *Köszönti odafordulva, de még térdelve. A körmei alatt sötét félholdak jelzik, hogy nem degradál neki bekoszolni a kezeit, örömmel túrja a földet, ha kell.*
- Mutasd. *Csak ennyit tud mondani mosolyogva, mert Zsenge máris elkezdi a mondókáját, mintha abba sem akarná hagyni. A csuhás megnézi a házikót, a rajzokat, mindvégig mosolyog és még bólogat is, majd amikor a kis elf rákérdez, hogy enyhít-e Pyr büntetésén, akkor csak szomorú mosollyal teszi jobbját Zsenge vállára.*
- Pyr-t csak az Erdő Szíve mentheti fel a büntetése alól. Én róttam ki rá, de a Fákban Lakó kegye oldhatja fel. *Mondja magyarázóan, de nem kioktatva, ám egy cseppet sem látszik rajta, hogy ezt bánná.*
- És attól tartok, ti nem házikót építettetek, hanem madáretetőt. *Veszi kézbe és nézi meg jobban a kis házikókat.*
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:20:21
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:20:21
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//Seles, Zsenge, Umon//
*Seles még soha nem volt ennyire hálás Umonnak, pontosabban annak, hogy olyan csendes, szűkszavú. A benne fortyogó sok száz megmagyarázhatatlan indulat is megtorpan egy kissé, most, hogy megbeszélheti valakivel az érzéseit, és nem vödörként loccsantja a nyakába.*
~ Szegény Zsenge… ~ *Emlékszik vissza a tegnapi incidensre. Nagyon szeretné, ha Pyrrel megint olyan jóban lennének, mint eddig, de ez leginkább rajtuk múlik, sok köze közvetlenül nincsen hozzá. Azért bátorítóan mosolyog a Pyctát kereső lányra.*
- Drukkolunk!
- Igen, nagyon kedvelem Zsengét. *Vigyorodik el végre valahára.* Meg Leon is, mindhárman nagyon összebarátkoztunk mostanában. Csak Patkánnyal vannak gondjai.
- Talán majd, ha… *Mondja Seles, de abban a pillanatban eszébe jut, hogy a babás terveit eddig csak Isqehával és Xotarával osztotta meg. Egy pillanatra megszeppen, de Umon szemébe nézve meggyőzi magát, hogy folytathatja, hiszen Leonnak is, neki is közeli barátja.* Talán ha lesz közös babánk, egyszer eljön megnézni. *Megint kezd érzelmes lenni. Talán túlságosan sokat gondolkodott már azon, hogy milyen helyesen mutatna a baba Xotarával, bármennyire is irtózott a gondolattól a barátnője, mikor felhozta előtte.* Egyszerűen nem hiszem, hogy csak úgy elmegy, anélkül, hogy visszajöjjön. Úgy érzem, nem kockáztatná, hogy akár veled, akár velem történjen valami rossz. *Mondja ki a benne motoszkáló, alapvetően optimista érzéseket.*
- Ó, hogyne! *Bólogat, és már tölt is a meggyszörpből Umonnak, aztán magának is. Koccintásra emeli a poharát, aztán iszik.* A gyarapodó venárokra!
*Ekkor eszébe jut néhány fontos dolog, az egyik Aenae eltűnése, a másik pedig a füstölő Arthenior látványa. Az előbbiről nincs szíve a szerzetest kérdezgetni, nem akar felszakítani friss sebeket, de utóbbiról talán tudhat valamit.*
- Nehéz utatok volt? Amikor Arthenior közelében jártunk, a főváros csak úgy eregette a füstöt, de még azóta sem derült ki számomra, mi történhetett. *Seles arcán látszik az aggodalom, fiatalkorában erősen kötődött a város népéhez, főleg a szegényekhez.*
//Seles, Zsenge, Umon//
*Seles még soha nem volt ennyire hálás Umonnak, pontosabban annak, hogy olyan csendes, szűkszavú. A benne fortyogó sok száz megmagyarázhatatlan indulat is megtorpan egy kissé, most, hogy megbeszélheti valakivel az érzéseit, és nem vödörként loccsantja a nyakába.*
~ Szegény Zsenge… ~ *Emlékszik vissza a tegnapi incidensre. Nagyon szeretné, ha Pyrrel megint olyan jóban lennének, mint eddig, de ez leginkább rajtuk múlik, sok köze közvetlenül nincsen hozzá. Azért bátorítóan mosolyog a Pyctát kereső lányra.*
- Drukkolunk!
- Igen, nagyon kedvelem Zsengét. *Vigyorodik el végre valahára.* Meg Leon is, mindhárman nagyon összebarátkoztunk mostanában. Csak Patkánnyal vannak gondjai.
- Talán majd, ha… *Mondja Seles, de abban a pillanatban eszébe jut, hogy a babás terveit eddig csak Isqehával és Xotarával osztotta meg. Egy pillanatra megszeppen, de Umon szemébe nézve meggyőzi magát, hogy folytathatja, hiszen Leonnak is, neki is közeli barátja.* Talán ha lesz közös babánk, egyszer eljön megnézni. *Megint kezd érzelmes lenni. Talán túlságosan sokat gondolkodott már azon, hogy milyen helyesen mutatna a baba Xotarával, bármennyire is irtózott a gondolattól a barátnője, mikor felhozta előtte.* Egyszerűen nem hiszem, hogy csak úgy elmegy, anélkül, hogy visszajöjjön. Úgy érzem, nem kockáztatná, hogy akár veled, akár velem történjen valami rossz. *Mondja ki a benne motoszkáló, alapvetően optimista érzéseket.*
- Ó, hogyne! *Bólogat, és már tölt is a meggyszörpből Umonnak, aztán magának is. Koccintásra emeli a poharát, aztán iszik.* A gyarapodó venárokra!
*Ekkor eszébe jut néhány fontos dolog, az egyik Aenae eltűnése, a másik pedig a füstölő Arthenior látványa. Az előbbiről nincs szíve a szerzetest kérdezgetni, nem akar felszakítani friss sebeket, de utóbbiról talán tudhat valamit.*
- Nehéz utatok volt? Amikor Arthenior közelében jártunk, a főváros csak úgy eregette a füstöt, de még azóta sem derült ki számomra, mi történhetett. *Seles arcán látszik az aggodalom, fiatalkorában erősen kötődött a város népéhez, főleg a szegényekhez.*
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:20:02
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Magányos barangolás//
*Másnap korán kel, nagyon korán és kipihentnek és frissnek érzi magát, pedig az irbisz ketrece nem túl kényelmes. Talán épp ezért, olyan, mint régen, amikor még magányosan rótta a vadont és ott hajtotta álomra a fejét, ahol éppen az éjszaka érte. Szebbnél szebb helyeken aludt, s volt, hogy órákig képtelen volt elaludni, annyira lenyűgözőnek találta a csillagos eget, a hold ezüst fényét a tó tükrén, a levelek ezer színét ősszel.
Xauzur mellett az álma olyan volt, mint régen, nyugodt és békés, talán mindez az irbisz közelségének, talán a kemény derékaljnak tudható be, de ébredés után pár percig még az ébredő erdő hangjait hallja, majd felkel és megsimogatja az irbisz fejét.*
- Jó reggelt, Xauzur. *Köszönti, majd felállva lesöpri magáról a ruhájára tapadt szalmaszálakat.*
- Menjünk, sétáljunk egy nagyot. *Az erőd még fel sem ébredt, kevesen keltek már fel, Banya, talán Sadmyr. A csuhás kilép a ketrecből és megpillantja a nem messze tőle a földön fekvő Pyr-t. Pár pillanatig csak figyeli, ha bárki látná, lombzöld szemeiben talán szomorúságot pillanthatna meg, majd egy sóhajjal odalép hozzá és két barátságtalan lökéssel felébreszti. Éjjel bizonyosan sokáig dolgozott és a szabad ég alatt alvástól is elszokhatott, mióta az erődbe érkezett. Szóval nem lehet túl jó reggele, főleg, hogy még hajnalhasadás előtt felkelti a venár vezér.*
- Famulus, ébredj. *Hangja kifejezéstelen és hideg.*
- Látod azt a rakás száraz fát. *Mutat a ketrecek mellett felhalmozott rönkökre. Az erdőből gyűjtötték össze, olyan fák, amelyeket vihar csavart ki vagy villám sújtott, azokat felhasználhatják és nem kell miatta kivágni egy fát sem.*
- Mire visszaérek, legyen mind felaprítva, ott a szekerce mellette. Állj neki. *Utasítja a famulust, majd meg sem várva a reakciót, Xauzur-ral az oldalán elindul a kapu felé, hogy kilépjen rajta és eltűnjön az erdőben.
Tündérpróbáló feladat lesz Pyr számára a munka, mert akadnak ott combnyi, sőt, deréknyi rönkök is és a kis szekerce sem éppen erre való. De a kemény munka megedzi a testet és a lelket is.*
//Magányos barangolás//
*Másnap korán kel, nagyon korán és kipihentnek és frissnek érzi magát, pedig az irbisz ketrece nem túl kényelmes. Talán épp ezért, olyan, mint régen, amikor még magányosan rótta a vadont és ott hajtotta álomra a fejét, ahol éppen az éjszaka érte. Szebbnél szebb helyeken aludt, s volt, hogy órákig képtelen volt elaludni, annyira lenyűgözőnek találta a csillagos eget, a hold ezüst fényét a tó tükrén, a levelek ezer színét ősszel.
Xauzur mellett az álma olyan volt, mint régen, nyugodt és békés, talán mindez az irbisz közelségének, talán a kemény derékaljnak tudható be, de ébredés után pár percig még az ébredő erdő hangjait hallja, majd felkel és megsimogatja az irbisz fejét.*
- Jó reggelt, Xauzur. *Köszönti, majd felállva lesöpri magáról a ruhájára tapadt szalmaszálakat.*
- Menjünk, sétáljunk egy nagyot. *Az erőd még fel sem ébredt, kevesen keltek már fel, Banya, talán Sadmyr. A csuhás kilép a ketrecből és megpillantja a nem messze tőle a földön fekvő Pyr-t. Pár pillanatig csak figyeli, ha bárki látná, lombzöld szemeiben talán szomorúságot pillanthatna meg, majd egy sóhajjal odalép hozzá és két barátságtalan lökéssel felébreszti. Éjjel bizonyosan sokáig dolgozott és a szabad ég alatt alvástól is elszokhatott, mióta az erődbe érkezett. Szóval nem lehet túl jó reggele, főleg, hogy még hajnalhasadás előtt felkelti a venár vezér.*
- Famulus, ébredj. *Hangja kifejezéstelen és hideg.*
- Látod azt a rakás száraz fát. *Mutat a ketrecek mellett felhalmozott rönkökre. Az erdőből gyűjtötték össze, olyan fák, amelyeket vihar csavart ki vagy villám sújtott, azokat felhasználhatják és nem kell miatta kivágni egy fát sem.*
- Mire visszaérek, legyen mind felaprítva, ott a szekerce mellette. Állj neki. *Utasítja a famulust, majd meg sem várva a reakciót, Xauzur-ral az oldalán elindul a kapu felé, hogy kilépjen rajta és eltűnjön az erdőben.
Tündérpróbáló feladat lesz Pyr számára a munka, mert akadnak ott combnyi, sőt, deréknyi rönkök is és a kis szekerce sem éppen erre való. De a kemény munka megedzi a testet és a lelket is.*
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:57:50
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:57:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Nem sikerült megtalálnia Pytát első alkalommal, de egy újabb reggel újabb esélyek. Ismét a szobájánál kezd, majd az udvarra megy keresni. Szerencséjére nem is kell sokáig elmennie, mert Pyctát meglátja a kis facsemeténél, amit Pyr annyira gondozni akart, nem gondolta volna, hogy ez ennyire fontos dolog, na de ha a vezért ott látja, akkor lehet komolyabban veszi majd, csak kapja vissza a barátját.*
-Az Erdőszellem áldjon Pycta! *Köszön hangosan, már messziről, talán ez az illendő köszönés, na de nagyon mellé csak nem lő vele. Kicsit fújtat, ahogy odaér mindennel a kezében.*
-Mutatnom kell valamit! Ezt meg kilenc társát, tegnap csináltuk Pyrrel, a madaraknak meg kisállatoknak tervezve, hogy legyen hol lakniuk meg ugye lehet bele tenni nekik magokat meg bogyókat meg mindenfélét, így védve őket a zordabb időjárástól! *Kicsit sietősen beszél, nem nagyon hagyja szóhoz jutni még a vezért, mert muszáj elmondania, hogy Pyr milyen jó.*
-Persze nem az én ötletem volt, de ezen felbuzdulva terveztünk egy faházikót is a fákra. *Most vesz levegőt, mert hát le kell tennie a madáretetőt és a lapokat kezdi el a földre pakolászni egymás mellé, amin egy elég alapos terv látszódik, némi ételmaradék is van rajta a jobb sarka környékén.*
-Na ezt is együtt találtuk ki, azoknak, akik a természet lágy ölén szeretnek aludni és idegen nekik az erődi lakosztály. Na? Ugye milyen jó fiú Pyr?! *Kérdezi összekulcsolva maga előtt a kezeit. Arcán még a szén ott van elkenődve, nem sikerült lemosnia magáról, na meg elég csapzott a haja is, még a csipát sem mosta ki a szemeiből, annyira sietett ezt a kis előadást megtartani.*
-Enyhítesz a büntetésén ugye? Biztos valami félreértés volt, bármi is történt. *Jegyzi meg, mivel fogalma sincs, mi is történt amúgy, amiért némaságra száműzték az ő drága tündérkéjét.*
A hozzászólás írója (Mirazsik a Zsenge) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 19:10:10
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Nem sikerült megtalálnia Pytát első alkalommal, de egy újabb reggel újabb esélyek. Ismét a szobájánál kezd, majd az udvarra megy keresni. Szerencséjére nem is kell sokáig elmennie, mert Pyctát meglátja a kis facsemeténél, amit Pyr annyira gondozni akart, nem gondolta volna, hogy ez ennyire fontos dolog, na de ha a vezért ott látja, akkor lehet komolyabban veszi majd, csak kapja vissza a barátját.*
-Az Erdőszellem áldjon Pycta! *Köszön hangosan, már messziről, talán ez az illendő köszönés, na de nagyon mellé csak nem lő vele. Kicsit fújtat, ahogy odaér mindennel a kezében.*
-Mutatnom kell valamit! Ezt meg kilenc társát, tegnap csináltuk Pyrrel, a madaraknak meg kisállatoknak tervezve, hogy legyen hol lakniuk meg ugye lehet bele tenni nekik magokat meg bogyókat meg mindenfélét, így védve őket a zordabb időjárástól! *Kicsit sietősen beszél, nem nagyon hagyja szóhoz jutni még a vezért, mert muszáj elmondania, hogy Pyr milyen jó.*
-Persze nem az én ötletem volt, de ezen felbuzdulva terveztünk egy faházikót is a fákra. *Most vesz levegőt, mert hát le kell tennie a madáretetőt és a lapokat kezdi el a földre pakolászni egymás mellé, amin egy elég alapos terv látszódik, némi ételmaradék is van rajta a jobb sarka környékén.*
-Na ezt is együtt találtuk ki, azoknak, akik a természet lágy ölén szeretnek aludni és idegen nekik az erődi lakosztály. Na? Ugye milyen jó fiú Pyr?! *Kérdezi összekulcsolva maga előtt a kezeit. Arcán még a szén ott van elkenődve, nem sikerült lemosnia magáról, na meg elég csapzott a haja is, még a csipát sem mosta ki a szemeiből, annyira sietett ezt a kis előadást megtartani.*
-Enyhítesz a büntetésén ugye? Biztos valami félreértés volt, bármi is történt. *Jegyzi meg, mivel fogalma sincs, mi is történt amúgy, amiért némaságra száműzték az ő drága tündérkéjét.*
A hozzászólás írója (Mirazsik a Zsenge) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 19:10:10
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:38:45
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:38:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Seles, Zsenge, Umon//
*Seles érzelmi reakciója kissé meglepi a szerzetest, de nem húzódik el. Jóllehet nem szokott hozzá a fizikai reakciókhoz, kezét mégis Selesében tartja, arca hasonló örömet sugároz.*
- Nem a te hibád. *Suttogja, miközben hüvelykujjával végigsimítja Seles kézfejét.* Az ő döntése, így rendeltetett. *Bólint határozottan, önmagát már meggyőzte. Egy pillanatra Zsengére terelődik a szó, aki korábbi viselkedésével ellentétben Umon számára szimpatikus dolgot csinál és félúton megáll. Umon jelenlegi hangulatától eltérően még egy picit szélesebb mosolyt is megenged, stigmái vidám és kedves tánca kezdenek arcán, így jelezve a vidámság érzését. Zsenge ügyesen utánozza a köszöntést, bár kissé bizonytalanul, de a szerzetes meglepődik, más szájából így még sohasem hallotta.*
- Nem haragszom, nem azért mondtam. *Súgja kissé közelebb hajolva a lányhoz, cinkosan.* Csodálatos munkát végeztél! *Bólint a madáretető láttán.* Pycta bizonyára büszke lesz rád! Az erdő madarainak immár van hol laknia és költenie a hideg időszakban is. *Zsenge közben elmeséli további terveit:*
- Xauzur. A név. *Mondja csendesen.* Így hívják az irbiszt. De nem menj túl közel hozzá, veszélyes jószág. *Mondja komoly tekintettel a lányra nézve, még ujját is felemeli hozzá.* Ilyen kormosan még valami kis szörnyecskének néz. *Mosolya ismét szélesedik, majd hüvelykujjával egy komikus tisztább csíkot húz a lány arcára ha engedi. Lehet az előbb túl szigorú volt, de fontos a tisztelet és az egymásra való figyelem Vadvédben. Persze önmagunkat sem kell elhanyagolnunk. ~ Pycta tanítása. ~ Mosolyog magában. Ahogy a lány elszalad, visszafordul Seleshez:*
- Aranyos kislány. Tud változni, ha akar. *Mosolyog, majd arcára felhő árnyéka kerül.*
- Nem tudom visszajön-e még. *Suttogja fejét rázva csendesen.* Remélem! *Tekintete a távolba réved, mintha keresne valakit.*
- Megkínálsz engem is abból a csodaszörpből? *Tereli el a szót, s immár Selesre is vidámabb arccal tekint.* Ismét milyen sokan lettünk. *Mondja csak úgy mellékesen, megfigyelve a gyakorlatozókat.*
//Seles, Zsenge, Umon//
*Seles érzelmi reakciója kissé meglepi a szerzetest, de nem húzódik el. Jóllehet nem szokott hozzá a fizikai reakciókhoz, kezét mégis Selesében tartja, arca hasonló örömet sugároz.*
- Nem a te hibád. *Suttogja, miközben hüvelykujjával végigsimítja Seles kézfejét.* Az ő döntése, így rendeltetett. *Bólint határozottan, önmagát már meggyőzte. Egy pillanatra Zsengére terelődik a szó, aki korábbi viselkedésével ellentétben Umon számára szimpatikus dolgot csinál és félúton megáll. Umon jelenlegi hangulatától eltérően még egy picit szélesebb mosolyt is megenged, stigmái vidám és kedves tánca kezdenek arcán, így jelezve a vidámság érzését. Zsenge ügyesen utánozza a köszöntést, bár kissé bizonytalanul, de a szerzetes meglepődik, más szájából így még sohasem hallotta.*
- Nem haragszom, nem azért mondtam. *Súgja kissé közelebb hajolva a lányhoz, cinkosan.* Csodálatos munkát végeztél! *Bólint a madáretető láttán.* Pycta bizonyára büszke lesz rád! Az erdő madarainak immár van hol laknia és költenie a hideg időszakban is. *Zsenge közben elmeséli további terveit:*
- Xauzur. A név. *Mondja csendesen.* Így hívják az irbiszt. De nem menj túl közel hozzá, veszélyes jószág. *Mondja komoly tekintettel a lányra nézve, még ujját is felemeli hozzá.* Ilyen kormosan még valami kis szörnyecskének néz. *Mosolya ismét szélesedik, majd hüvelykujjával egy komikus tisztább csíkot húz a lány arcára ha engedi. Lehet az előbb túl szigorú volt, de fontos a tisztelet és az egymásra való figyelem Vadvédben. Persze önmagunkat sem kell elhanyagolnunk. ~ Pycta tanítása. ~ Mosolyog magában. Ahogy a lány elszalad, visszafordul Seleshez:*
- Aranyos kislány. Tud változni, ha akar. *Mosolyog, majd arcára felhő árnyéka kerül.*
- Nem tudom visszajön-e még. *Suttogja fejét rázva csendesen.* Remélem! *Tekintete a távolba réved, mintha keresne valakit.*
- Megkínálsz engem is abból a csodaszörpből? *Tereli el a szót, s immár Selesre is vidámabb arccal tekint.* Ismét milyen sokan lettünk. *Mondja csak úgy mellékesen, megfigyelve a gyakorlatozókat.*
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:27:49
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:27:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*A kis rézüstben hamar felforr a víz, Isqeha, amíg erre vár, porrá zúzza és újra meg újra átszitálja a megszáradt Vízi Ryshát, amíg egészen finoman szálló zöldes por nem lesz az egészből.
Legalább egy kicsit elfedi a Vadhorgász bűzét, mert máskor a fellógatott száraz virágok és növények illatától a laborban mindig enyhe balzsamos illat terjeng, de most mindent elnyom a büdösgomba terjengő szaga.
Isq egy porcelántálkába gyűjti az összes ezüstcsörgő virágot, sorban letépkedve a gyöngyszerű, fehér kis fejeket.
Aztán amikor felforr a víz az üstben, beleszórja őket a gyöngyöző forróvízbe, megvárja, amíg az első gőze elszáll, egy kevés ólomport hint bele, aztán letakarja és félreteszi.
Azután Észak Reményét vesz elő, porrá töri, mint a Ryshát, és ugyanúgy újra meg újra átszitálja, amíg egészen finom port nem kap.
Útifű és nyílfű keveréket hint hozzá, aztán a Gbolis bogyóiból is kiprésel vagy hat adagot.
Egy kis teafőzőben vizet forral, a keverékre önt egy keveset, majd újra, és lassan, nagyon lassan, egy kis spatulával elkezdi összekeverni összevegyíteni az egészet, amíg egy zöldes, hűvösen jóillatú keveréket nem kap.
Azt félreteszi, és a Talpas Whula tavirózsaszerű, sárga virágait veszi sorra. Kifejti a nektárral dús bibéket, és Umon tiszta alkoholpárlatába áztatja őket, időnként óvatosan megkeverve.
Aztán eszébe jut a Harmatka. Minél hamarabb el kell ültetnie a tanyánál gyűjtött kis tövet! ~De hova? A kapuban, az őrtoronynal biztos, hogy előbb-utóbb letaposná valaki éjjel. Az tuti. A Gyakorlótérnél se jó. Nem lehet elvárni attól, aki edz, hogy a Harmatkára vigyázzon.~ csóválja a fejét. ~Nem, az nem jó hely. A ketrecekhez? Vagy a kis konyhakertbe ültessem? Banya kiszedné, mint valami gyomot!
Megvan! A kis fa!! Pycta megszentelt kis fája tövében ültetem el! Ha valahol, ott biztos jól fogja érezni magát.~ Dönt, azzal magához veszi a kis tövet, kerít egy kis nyeles lapátot, azzal hagyja ázni az Ezüstcsörgőt, és kibaktat az udvarra, a kis fához, lepakol mindent, és óvatosan elkezd megtisztítani egy kis részt a Harmatka számára.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 18:51:42
*A kis rézüstben hamar felforr a víz, Isqeha, amíg erre vár, porrá zúzza és újra meg újra átszitálja a megszáradt Vízi Ryshát, amíg egészen finoman szálló zöldes por nem lesz az egészből.
Legalább egy kicsit elfedi a Vadhorgász bűzét, mert máskor a fellógatott száraz virágok és növények illatától a laborban mindig enyhe balzsamos illat terjeng, de most mindent elnyom a büdösgomba terjengő szaga.
Isq egy porcelántálkába gyűjti az összes ezüstcsörgő virágot, sorban letépkedve a gyöngyszerű, fehér kis fejeket.
Aztán amikor felforr a víz az üstben, beleszórja őket a gyöngyöző forróvízbe, megvárja, amíg az első gőze elszáll, egy kevés ólomport hint bele, aztán letakarja és félreteszi.
Azután Észak Reményét vesz elő, porrá töri, mint a Ryshát, és ugyanúgy újra meg újra átszitálja, amíg egészen finom port nem kap.
Útifű és nyílfű keveréket hint hozzá, aztán a Gbolis bogyóiból is kiprésel vagy hat adagot.
Egy kis teafőzőben vizet forral, a keverékre önt egy keveset, majd újra, és lassan, nagyon lassan, egy kis spatulával elkezdi összekeverni összevegyíteni az egészet, amíg egy zöldes, hűvösen jóillatú keveréket nem kap.
Azt félreteszi, és a Talpas Whula tavirózsaszerű, sárga virágait veszi sorra. Kifejti a nektárral dús bibéket, és Umon tiszta alkoholpárlatába áztatja őket, időnként óvatosan megkeverve.
Aztán eszébe jut a Harmatka. Minél hamarabb el kell ültetnie a tanyánál gyűjtött kis tövet! ~De hova? A kapuban, az őrtoronynal biztos, hogy előbb-utóbb letaposná valaki éjjel. Az tuti. A Gyakorlótérnél se jó. Nem lehet elvárni attól, aki edz, hogy a Harmatkára vigyázzon.~ csóválja a fejét. ~Nem, az nem jó hely. A ketrecekhez? Vagy a kis konyhakertbe ültessem? Banya kiszedné, mint valami gyomot!
Megvan! A kis fa!! Pycta megszentelt kis fája tövében ültetem el! Ha valahol, ott biztos jól fogja érezni magát.~ Dönt, azzal magához veszi a kis tövet, kerít egy kis nyeles lapátot, azzal hagyja ázni az Ezüstcsörgőt, és kibaktat az udvarra, a kis fához, lepakol mindent, és óvatosan elkezd megtisztítani egy kis részt a Harmatka számára.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 18:51:42
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:02:18
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:02:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//Umon//
*Figyelmesen nézi, ahogy a lábait nyújtja a furcsa ember. A feje tele van feketével rajzolva és mintha mozogna is, na de lehet csak az álmatlanság műve az egész.*
-Ő igen, fogadjon az erdő. *Ismétli meg kicsit zavartan, mert biztos úgy kellett volna köszönnie.*
-Én tegnap láttalak, de nem hallottam ki vagy, bocsáss meg Umon. ~Mennyien vagyunk, mennyi új fura név.~ *Gondolja magában, meg sóhajt is, hogy nincs meg Pycta, pedig annyira azt hitte, itt lesz kint valahol.*
-Ezt meg akarom mutatni Pyctának, azért is keresem. *Közben szemével az érkezőket nézi, meg elkalandozik másfelé is, keresve, hát ha felbukkan a vezér is, de nincs szerencséje. másodszor kapja meg, hogy kormos a képe, így el is megy lemosni magáról.*
//Seles//
-Aha, még nem ittam ilyet eddig, de meggyet sem ettem szerintem. *A papírok meg persze elszállnak, de Seles segít neki összeszedni, így időt nyer, hogy újra egyesítse azokat.*
-Remélem tetszeni dog neki, meg a tervem is, csak találjam meg és legyen ideje, hogy megmutathassam neki. *Kicsit szomorúan felsóhajt, Pyr még be se ment aludni hozzá, reméli nem menekült el megint.*
-Öhm, megyek megnézem a vadállatnál, hát ha ott van Pycta, hogy is hívják azt az irbiszt? *Kérdezi még Selest, meg a hozzá sétáló Umont, mielőtt elhúzná a csíkot, amint megvan a név szelel is az állat ketrece felé.*
//Umon//
*Figyelmesen nézi, ahogy a lábait nyújtja a furcsa ember. A feje tele van feketével rajzolva és mintha mozogna is, na de lehet csak az álmatlanság műve az egész.*
-Ő igen, fogadjon az erdő. *Ismétli meg kicsit zavartan, mert biztos úgy kellett volna köszönnie.*
-Én tegnap láttalak, de nem hallottam ki vagy, bocsáss meg Umon. ~Mennyien vagyunk, mennyi új fura név.~ *Gondolja magában, meg sóhajt is, hogy nincs meg Pycta, pedig annyira azt hitte, itt lesz kint valahol.*
-Ezt meg akarom mutatni Pyctának, azért is keresem. *Közben szemével az érkezőket nézi, meg elkalandozik másfelé is, keresve, hát ha felbukkan a vezér is, de nincs szerencséje. másodszor kapja meg, hogy kormos a képe, így el is megy lemosni magáról.*
//Seles//
-Aha, még nem ittam ilyet eddig, de meggyet sem ettem szerintem. *A papírok meg persze elszállnak, de Seles segít neki összeszedni, így időt nyer, hogy újra egyesítse azokat.*
-Remélem tetszeni dog neki, meg a tervem is, csak találjam meg és legyen ideje, hogy megmutathassam neki. *Kicsit szomorúan felsóhajt, Pyr még be se ment aludni hozzá, reméli nem menekült el megint.*
-Öhm, megyek megnézem a vadállatnál, hát ha ott van Pycta, hogy is hívják azt az irbiszt? *Kérdezi még Selest, meg a hozzá sétáló Umont, mielőtt elhúzná a csíkot, amint megvan a név szelel is az állat ketrece felé.*
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 17:15:10
Üzenet elküldve: 2018-06-10 17:15:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar//
//Céltábláknál//
//Ishala//
*A fiatal elf észre se veszi, hogy a nő már figyeli a mozdulatait. Ahogy a harmadik lövésre készül, a nő megállítja, úgyhogy érdeklődve fordítja felé a tekintetét. Nem néz le, ahogy a könyökét feljebb tolja, amúgy se az számít, hogy mit lát, hanem az, hogy mit érez, hogyan tartja a karját. Ahogy megkapja a lövési engedélyt, tartva a tartást amire beállították, elengedi a nyilat, ami még sose ért ilyen közel a céltábla közepéhez. Boldog mosollyal az arcán néz a hosszú szőke hajú elfre. Figyeli, ahogy a nő most demonstrálja azt, amit kijavított Ishala mozdulatain, és magában jegyzetel. *>
- Köszönöm. *Bólint, és igyekszik önállóan is úgy helyezkedni, ahogy a nő tanította. Miközben a nő beszél hozzá, bár figyel rá, a célra összpontosít, és a tartására, úgyhogy amíg nem lőtt, nem felel. A nyilat elengedve, bár nem tökéletes a lövés, és nem is ott találja el a táblát ahol szerette volna, mégis jobb, mint a korábbi és önálló lövései.*
- Köszönöm a dicsérő szavakat. Nagyon hálás lennék, ha gyakorolnánk, de nem tudom, hogy mi lenne a helyes, ha csak a tartásra, vagy másra is összpontosítanánk. Úgyhogy ebben a kérdésben rád bízom magam, szerinted mivel érnénk el javulást. * Mosolyog, mint egy türelmes diák, aki alig várja, hogy tanítsák. Azzal nem foglalkozik, hogy mögöttük mi történik, csak elvonná a figyelmét, amit nem szeretne, hogy megtörténjen. Most azért van itt, hogy tanuljon és fejlődjön, beszélgetni és társalogni ráér utána is. *
- De mindenképp szeretnék jobb lenni, olyan jó, mint te. És hasznos lenni a vadászatok alkalmával. *Teszi még hozzá boldogan mosolyogva. *
//Céltábláknál//
//Ishala//
*A fiatal elf észre se veszi, hogy a nő már figyeli a mozdulatait. Ahogy a harmadik lövésre készül, a nő megállítja, úgyhogy érdeklődve fordítja felé a tekintetét. Nem néz le, ahogy a könyökét feljebb tolja, amúgy se az számít, hogy mit lát, hanem az, hogy mit érez, hogyan tartja a karját. Ahogy megkapja a lövési engedélyt, tartva a tartást amire beállították, elengedi a nyilat, ami még sose ért ilyen közel a céltábla közepéhez. Boldog mosollyal az arcán néz a hosszú szőke hajú elfre. Figyeli, ahogy a nő most demonstrálja azt, amit kijavított Ishala mozdulatain, és magában jegyzetel. *>
- Köszönöm. *Bólint, és igyekszik önállóan is úgy helyezkedni, ahogy a nő tanította. Miközben a nő beszél hozzá, bár figyel rá, a célra összpontosít, és a tartására, úgyhogy amíg nem lőtt, nem felel. A nyilat elengedve, bár nem tökéletes a lövés, és nem is ott találja el a táblát ahol szerette volna, mégis jobb, mint a korábbi és önálló lövései.*
- Köszönöm a dicsérő szavakat. Nagyon hálás lennék, ha gyakorolnánk, de nem tudom, hogy mi lenne a helyes, ha csak a tartásra, vagy másra is összpontosítanánk. Úgyhogy ebben a kérdésben rád bízom magam, szerinted mivel érnénk el javulást. * Mosolyog, mint egy türelmes diák, aki alig várja, hogy tanítsák. Azzal nem foglalkozik, hogy mögöttük mi történik, csak elvonná a figyelmét, amit nem szeretne, hogy megtörténjen. Most azért van itt, hogy tanuljon és fejlődjön, beszélgetni és társalogni ráér utána is. *
- De mindenképp szeretnék jobb lenni, olyan jó, mint te. És hasznos lenni a vadászatok alkalmával. *Teszi még hozzá boldogan mosolyogva. *
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 16:06:00
Üzenet elküldve: 2018-06-10 16:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Udvar//
//Céltábláknál//
//Ishala//
*Ishala is lövésre kész, s útjára is engedi a vesszőt. Lyz a kezeit figyeli, a tartását. Lyz úgy érzi a mozdulataiból, hogy érzéke volna hozzá, valami más a gond. Talán az, hogy nem úgy foglalkoztak Ishala adottságaival, mint ahogyan azt megérdemelte volna. Ezt persze nem tudhatja, csak, mint megérzés körvonalazódik benne. Mielőtt a harmadik nyilat is ellőné Ishala, Lyz mellé lép, és a könyökén igazít egy kicsit, majd mögé hogy a csípőjénél is egy aprót mozdítson, aztán adja ki az engedélyt.*
- Most próbáld.
*Ishala lövése után, visszalép a helyére.*
- Látod, ha így csinálod, stabilabb.
*Leutánozza Ishala korábbi tartását, és javítja magán is.*
- A kezedet így tarts, ott a könyököd így állt, látod? Majd próbáld inkább így.
*Mutatja a korábbi tartást, és a javítottat is. Aztán visszaengedi az íjat, de csak hogy újra immár csakis a célpontra figyelve engedje útjára. Pontosan a tábla közepébe talál. Nem is lehetne szebb példája annak, amit bizonyítani szeretett volna. Mikor puffan a nyíl, Lyz megfordul, és vár Ishala újabb lövésére.*
- Szerintem egészen ügyes vagy, csak egy kicsit gyakorolni kell. Ha szeretnéd, gyakorolhatjuk csakis a tartást, de legutóbb ezzel a módszerrel befürödtem, úgyhogy vannak kétségeim *mosolyodik el zavartan.
Szívesen tesztelné újra a módszert, de már közel nem biztos, hogy működik. És kimondottan tart egy újabb kudarctól.
Fél szemmel látja, hogy Seles hozott egy kis frissítőt. Nagyon jól fog esni, mikor végeznek a gyakorlással, éppen úgy, ahogy a pogácsa is, de most olyan jól esik lövöldözni, hogy vissza is fordul, hogy útjára indítson egy újabb vesszőt, ám a következő lövés a középtől eltér egy-két ujjnyival a középtől. Összességében viszont minden eddigi lövése a közép, vagy annak holdudvarába jutott.*
//Céltábláknál//
//Ishala//
*Ishala is lövésre kész, s útjára is engedi a vesszőt. Lyz a kezeit figyeli, a tartását. Lyz úgy érzi a mozdulataiból, hogy érzéke volna hozzá, valami más a gond. Talán az, hogy nem úgy foglalkoztak Ishala adottságaival, mint ahogyan azt megérdemelte volna. Ezt persze nem tudhatja, csak, mint megérzés körvonalazódik benne. Mielőtt a harmadik nyilat is ellőné Ishala, Lyz mellé lép, és a könyökén igazít egy kicsit, majd mögé hogy a csípőjénél is egy aprót mozdítson, aztán adja ki az engedélyt.*
- Most próbáld.
*Ishala lövése után, visszalép a helyére.*
- Látod, ha így csinálod, stabilabb.
*Leutánozza Ishala korábbi tartását, és javítja magán is.*
- A kezedet így tarts, ott a könyököd így állt, látod? Majd próbáld inkább így.
*Mutatja a korábbi tartást, és a javítottat is. Aztán visszaengedi az íjat, de csak hogy újra immár csakis a célpontra figyelve engedje útjára. Pontosan a tábla közepébe talál. Nem is lehetne szebb példája annak, amit bizonyítani szeretett volna. Mikor puffan a nyíl, Lyz megfordul, és vár Ishala újabb lövésére.*
- Szerintem egészen ügyes vagy, csak egy kicsit gyakorolni kell. Ha szeretnéd, gyakorolhatjuk csakis a tartást, de legutóbb ezzel a módszerrel befürödtem, úgyhogy vannak kétségeim *mosolyodik el zavartan.
Szívesen tesztelné újra a módszert, de már közel nem biztos, hogy működik. És kimondottan tart egy újabb kudarctól.
Fél szemmel látja, hogy Seles hozott egy kis frissítőt. Nagyon jól fog esni, mikor végeznek a gyakorlással, éppen úgy, ahogy a pogácsa is, de most olyan jól esik lövöldözni, hogy vissza is fordul, hogy útjára indítson egy újabb vesszőt, ám a következő lövés a középtől eltér egy-két ujjnyival a középtől. Összességében viszont minden eddigi lövése a közép, vagy annak holdudvarába jutott.*
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 15:14:00
Üzenet elküldve: 2018-06-10 15:14:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
*Seles csak ekkor veszi észre Ertatsnoyt és a kis nullumát, akit éppen idomít. Nekik is odainteget.*
- Ertatsnoy, ez rád is vonatkozik! Szolgáljátok ki magatokat, ha éhesek, szomjasak vagytok! *Kiáltja, és a szörpös kannára meg a sütikre mutat mosolyogva. Kicsit leengedi az íjat, figyeli Zsengét, ahogy megkóstolja őket, és nagyon örül neki, hogy ízlenek a lánynak.*
- Az meggyszörp, Zsengém. Még a Vadvédbe érkezésünk előtt tette el Banya, azt mondta, már meg kell inni. Jó frissítő, ha az ember izzad.
*Látja, hogy a lány felszerelvényezte magát mindenféle kellékkel, amit majd bemutathat Pyctának, de a lapok nem tudnak veszteg maradni, összevissza repdesnek. Seles a hátára teszi az íjat és Zsenge segítségére siet, összeszed néhány oldalt, amik távolabb röppentek, és odaadja.*
- Ez nagyon szép kis etető. *Ismeri be.* Ügyes munkát végeztetek! Pycta örülni fog neki, biztosra veszem! *Látja, hogy a lány nagyon ideges, még a keze is remeg, ezért igyekszik lelket önteni belé.* Egyébként én még ma nem láttam, azt hittem, itt van. Biztos alszik még. *Körülnéz, mintha bármi nyomát kéne találnia Pyctának, de igazából ő se tudja, hol keresse pontosan. Ekkor odaér hozzá Umon.*
//Umon//
*Selest elkapják az érzelmek, mikor meglátja Umont. Logikusnak tűnik, hogy Xotara elvesztésének fájdalmában mindketten osztoznak, még akkor is, ha Seles szerint valószínűleg másképp. Megragadja Umon két kezét.*
- De jó, hogy látlak, én annyira sajnálom! *Suttogja a szerzetesnek.* Még mindig úgy érzem… Úgy érzem, hogy én is hibás vagyok. Nem akartam, hogy elmenjen, de én sem viselkedtem vele úgy, ahogy kellett volna… *Rebegi, és szemét elöntik a bűntudat könnyei.* Mostanában nem úgy viselkedek, ahogy szoktam, nem tudom, mi ütött belém. Xot is olyan furcsa volt…
*A szerzetes a lányról kezd beszélni, ő pedig követi a pillantását. Egy kicsit mintha megenyhítené egy gyerek látványa.*
- Ő Zsenge. Csodálom, hogy nem találkoztatok még. Nagyon jóban vagyunk, és igyekszik jól viselkedni, csak nem mindig sikerül. Most nagyon ideges. *Teszi hozzá a mentségére.* Umon… Szerinted visszajön valaha? *Gondolja, tudja a stigmás szerzetes, kiről beszél.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 15:14:53
*Seles csak ekkor veszi észre Ertatsnoyt és a kis nullumát, akit éppen idomít. Nekik is odainteget.*
- Ertatsnoy, ez rád is vonatkozik! Szolgáljátok ki magatokat, ha éhesek, szomjasak vagytok! *Kiáltja, és a szörpös kannára meg a sütikre mutat mosolyogva. Kicsit leengedi az íjat, figyeli Zsengét, ahogy megkóstolja őket, és nagyon örül neki, hogy ízlenek a lánynak.*
- Az meggyszörp, Zsengém. Még a Vadvédbe érkezésünk előtt tette el Banya, azt mondta, már meg kell inni. Jó frissítő, ha az ember izzad.
*Látja, hogy a lány felszerelvényezte magát mindenféle kellékkel, amit majd bemutathat Pyctának, de a lapok nem tudnak veszteg maradni, összevissza repdesnek. Seles a hátára teszi az íjat és Zsenge segítségére siet, összeszed néhány oldalt, amik távolabb röppentek, és odaadja.*
- Ez nagyon szép kis etető. *Ismeri be.* Ügyes munkát végeztetek! Pycta örülni fog neki, biztosra veszem! *Látja, hogy a lány nagyon ideges, még a keze is remeg, ezért igyekszik lelket önteni belé.* Egyébként én még ma nem láttam, azt hittem, itt van. Biztos alszik még. *Körülnéz, mintha bármi nyomát kéne találnia Pyctának, de igazából ő se tudja, hol keresse pontosan. Ekkor odaér hozzá Umon.*
//Umon//
*Selest elkapják az érzelmek, mikor meglátja Umont. Logikusnak tűnik, hogy Xotara elvesztésének fájdalmában mindketten osztoznak, még akkor is, ha Seles szerint valószínűleg másképp. Megragadja Umon két kezét.*
- De jó, hogy látlak, én annyira sajnálom! *Suttogja a szerzetesnek.* Még mindig úgy érzem… Úgy érzem, hogy én is hibás vagyok. Nem akartam, hogy elmenjen, de én sem viselkedtem vele úgy, ahogy kellett volna… *Rebegi, és szemét elöntik a bűntudat könnyei.* Mostanában nem úgy viselkedek, ahogy szoktam, nem tudom, mi ütött belém. Xot is olyan furcsa volt…
*A szerzetes a lányról kezd beszélni, ő pedig követi a pillantását. Egy kicsit mintha megenyhítené egy gyerek látványa.*
- Ő Zsenge. Csodálom, hogy nem találkoztatok még. Nagyon jóban vagyunk, és igyekszik jól viselkedni, csak nem mindig sikerül. Most nagyon ideges. *Teszi hozzá a mentségére.* Umon… Szerinted visszajön valaha? *Gondolja, tudja a stigmás szerzetes, kiről beszél.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 15:14:53
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 13:56:41
Üzenet elküldve: 2018-06-10 13:56:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Patak, Tisztás, Labor//
//1 tő Ezüstcsörgő//
*A mocsári palánták a patak mellett a kis nádas hűvösében, Vadvéd nyugati oldalán, nem messze a vízkerék mozgását szabályozó kis zsiliptől, ami eltereli vagy a kerék alá engedi a vizet, megakasztva a Vadvédhez érkező kis patak futását. A lelassuló víz itt nyirkos, vizenyős élőhelyet teremtett, amit az erőd nyugati falának hűvöse még véd is a hajnali órákban. Banya egy ideje mocsári pityókát termeszt ezen a részen, a konyhára, de Isqehának a begyűjtött lápi növényekkel nagy tervei vannak: Pycta kérésére mocsári gyógynövénykertet akar idetelepíteni. A palántákat még az este elrejtette a nád között, aztán a kimerítő, hosszú nap után ő is nyugovóra tért a déli szárny legfelső emeleti kis szobájában.
Korán kel, és jó szokása szerint a nap első sugarai a pataknál érik. Isq nem használja az erődbeli fürdőt, ehelyett minden reggel anyaszült meztelen a patakban fürdik le, nem messze onnan, ahol a csobogó víz újra eltűnik az erdő fái alatt.
Fürdés után szárazra dörgöli a bőrét egy érdes vászonnal, magára kapkodja a nadrágot, inget, bőrövet, vizes kézzel végigtúr a haján, ezzel kész is, indul vissza a laborba.
Mielőtt azonban felkiabálna Sadmyrnak, még megnézi a két közeli tisztást, ahol az Ezüstcsörgőt szokta szedni, és ha talál, begyűjt megint egy újabb adagot.
Aztán siet befelé Vadvédbe.
Még nagyon korán van, de Umont már ott látja a Gyakorlótéren, ritmikusan csépeli a gyakorlófát. Elmélyülten belefeledkezik, csak egy-egy teljes erővel, szinte megrendítő mélységből érkező dühvel bevitt rúgás, és hirtelen oldalcsapás szakítja meg időnként a véget nem érő sorozatait.
Isq tovább indul a laborba, eltűnődve azon, vajon milyen küzdelmeket vívhat meg naponta magában az elátkozott szerzetes, és hogy Xotara távozása vajon könnyebbé teszi-e majd mindezt számára, vagy nehezebbé. ~Az Erdő Szellemére, nem tudom! Talán egyszer megkérdezem tőle...
Vajon milyen lehetett az újra találkozásuk Aenae-vel? Úgy tűnik, elkeseredetten próbálkozik, így, hogy Pycta újra adott neki egy esélyt.~
A laborban lepakolja az új szerzeményeket, aztán szemrevételezi a szárítmányokat.
Azután pedig felállítja és gondosan összeszereli a lepárlót. A rézcsövek hol kígyóként tekeregnek, hol körteszerűen kiöblösödnek, rafinált szűrőkön és ülepítő részeken átvezetve a beléjük kerülő összetevőket, hogy a legvégén összeszűkülő nyíláson cseppenként nyerje ki a félvér a remélt eredményt. Ami persze, tekintve Isqeha kísérletező kedvét, nem mindig ugyanaz, amit Isq előre elképzel magának, érték már meglepetések, finoman talán így is lehet fogalmazni. Ezek közül némelyik akkora meglepetés volt, hogy igaz ami igaz, a mai napig még őrzi a nyomát a labor mennyezete. Na de azért nagy örvendezések is születtek már itt az alkímiás műhelyben.
Kikészít még egy érdes, őreg vasreszelőt, néhány porcelántálat, kő mozsarakat törővel, faspatulákat, gondosan elmosott kecses, hosszúnyakú üvegeket, tégelyeket, néhány tisztaezüst kanalat, két szőrszitát, és azokat a dolgokat, amiről úgy gondolja, kelleni fog neki a következő néhány órában.
Kimmeri Gyógynövények alapfokonját, egy öreg fóliánst, amit a könyvtárban talált a vérzés csillapítás módjairól és a vér megalvadási folyamatáról, ábrákkal, egy régi, megsárgult könyvet a kábaságot okozó, nyugtató hatású főzetekről és párlatokról, megemlítve a véráramban hatókat is.
Aztán alágyújt a kis rézüstnek, amit színültig töltött ezüstön átszűrt tiszta vízzel. Hadd lobogjon!*
//1 tő Ezüstcsörgő//
*A mocsári palánták a patak mellett a kis nádas hűvösében, Vadvéd nyugati oldalán, nem messze a vízkerék mozgását szabályozó kis zsiliptől, ami eltereli vagy a kerék alá engedi a vizet, megakasztva a Vadvédhez érkező kis patak futását. A lelassuló víz itt nyirkos, vizenyős élőhelyet teremtett, amit az erőd nyugati falának hűvöse még véd is a hajnali órákban. Banya egy ideje mocsári pityókát termeszt ezen a részen, a konyhára, de Isqehának a begyűjtött lápi növényekkel nagy tervei vannak: Pycta kérésére mocsári gyógynövénykertet akar idetelepíteni. A palántákat még az este elrejtette a nád között, aztán a kimerítő, hosszú nap után ő is nyugovóra tért a déli szárny legfelső emeleti kis szobájában.
Korán kel, és jó szokása szerint a nap első sugarai a pataknál érik. Isq nem használja az erődbeli fürdőt, ehelyett minden reggel anyaszült meztelen a patakban fürdik le, nem messze onnan, ahol a csobogó víz újra eltűnik az erdő fái alatt.
Fürdés után szárazra dörgöli a bőrét egy érdes vászonnal, magára kapkodja a nadrágot, inget, bőrövet, vizes kézzel végigtúr a haján, ezzel kész is, indul vissza a laborba.
Mielőtt azonban felkiabálna Sadmyrnak, még megnézi a két közeli tisztást, ahol az Ezüstcsörgőt szokta szedni, és ha talál, begyűjt megint egy újabb adagot.
Aztán siet befelé Vadvédbe.
Még nagyon korán van, de Umont már ott látja a Gyakorlótéren, ritmikusan csépeli a gyakorlófát. Elmélyülten belefeledkezik, csak egy-egy teljes erővel, szinte megrendítő mélységből érkező dühvel bevitt rúgás, és hirtelen oldalcsapás szakítja meg időnként a véget nem érő sorozatait.
Isq tovább indul a laborba, eltűnődve azon, vajon milyen küzdelmeket vívhat meg naponta magában az elátkozott szerzetes, és hogy Xotara távozása vajon könnyebbé teszi-e majd mindezt számára, vagy nehezebbé. ~Az Erdő Szellemére, nem tudom! Talán egyszer megkérdezem tőle...
Vajon milyen lehetett az újra találkozásuk Aenae-vel? Úgy tűnik, elkeseredetten próbálkozik, így, hogy Pycta újra adott neki egy esélyt.~
A laborban lepakolja az új szerzeményeket, aztán szemrevételezi a szárítmányokat.
Azután pedig felállítja és gondosan összeszereli a lepárlót. A rézcsövek hol kígyóként tekeregnek, hol körteszerűen kiöblösödnek, rafinált szűrőkön és ülepítő részeken átvezetve a beléjük kerülő összetevőket, hogy a legvégén összeszűkülő nyíláson cseppenként nyerje ki a félvér a remélt eredményt. Ami persze, tekintve Isqeha kísérletező kedvét, nem mindig ugyanaz, amit Isq előre elképzel magának, érték már meglepetések, finoman talán így is lehet fogalmazni. Ezek közül némelyik akkora meglepetés volt, hogy igaz ami igaz, a mai napig még őrzi a nyomát a labor mennyezete. Na de azért nagy örvendezések is születtek már itt az alkímiás műhelyben.
Kikészít még egy érdes, őreg vasreszelőt, néhány porcelántálat, kő mozsarakat törővel, faspatulákat, gondosan elmosott kecses, hosszúnyakú üvegeket, tégelyeket, néhány tisztaezüst kanalat, két szőrszitát, és azokat a dolgokat, amiről úgy gondolja, kelleni fog neki a következő néhány órában.
Kimmeri Gyógynövények alapfokonját, egy öreg fóliánst, amit a könyvtárban talált a vérzés csillapítás módjairól és a vér megalvadási folyamatáról, ábrákkal, egy régi, megsárgult könyvet a kábaságot okozó, nyugtató hatású főzetekről és párlatokról, megemlítve a véráramban hatókat is.
Aztán alágyújt a kis rézüstnek, amit színültig töltött ezüstön átszűrt tiszta vízzel. Hadd lobogjon!*
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 09:29:26
Üzenet elküldve: 2018-06-10 09:29:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//Zsenge, Denzack, Lyz, Ishala, Ert, Seles//
*Bőszen futja a köröket, tarkóján nyirkos izzadtság gyöngyözik, stigmái visszaálltak a normál és csendes állapotba, a meditáció sikeresnek bizonyult. A magányt nem sokáig élvezheti, mert egy ifjú hölgy érkezik a térre, ki vélhetően a kéményre akarta a kis madáretetőt kiszögelni, vagy félsötételf, a szerzetes ezt így futás közben nem tudja megállapítani. Egy utolsó sprintet vág le hirtelen, közben feltűnik a csuklyás sötételf is, aki az oszlopot kezdi támasztani. Futás közben odaint neki, ahogyan Selesnek is, ki időközben szintén megérkezik. Zsenge előtt megáll, s lábait kezdi nyújtani:*
- Szervusz kedvesem, fogadjon az erdő! *Bólint neki, miközben kezeit összeakasztva végez csuklókörzéseket.* Nem tudom sajnos, korán érkeztem, te vagy az első akivel találkoztam. *Halványan elmosolyodik, majd végigméri a lányt.* Hová cipeled azt az etetőt ilyen kormos képpel? Egyébként ne hívj idegennek, Umon vagyok, tegnap láthattál esetleg az étkezőben a kandalló mellett.
*Miközben rövid beszélgetésüket folytatják, befutnak a többiek is, lassan a gyakorlótér eddig nyugalma a hajnali pára ködébe vész, bár Umon nem bánja különösebben. Lassan az érkező Lyzhez és Ishalához fordul, majd meghajol:*
- Fogadjon benneteket az erdő ezen a szép reggelen! *Mosolyog rájuk halványan, majd feltűnik neki, hogy Ertatsnoy a tündér is megérkezik, Umon vidám arccal visszainteget neki, láthatóan a tündér jobban van már, nullumjával játszik. Időközben Selesnek is feltűnik a kormos leányarc, így Zsenge felsikkantva szalad el mosakodni, figyelmen kívül hagyva, hogy gyakorlatilag Umonnal beszélget, bár nyilván nagyon zavarba jöhet, így a szerzetes nem bánja.*
//Seles//
- Örülök, hogy visszatértél! *Suttogja a lánynak.* Hallottam Xotaráról. *Fűzi hozzá szomorúan, de csak azért, hogy a lány tisztába kerüljön vele.*
- Ki ez a madáretetős kislány? *Kérdezi.* Meglehetősen tiszteletlenül elrohant, nem ártana egy kis venár jómodort tanítani neki. *Mondja elmélázva, aztán persze mosolyogva rázza meg fejét.* Gyerekek. *Majd hirtelen ismét felnéz Selesre.*
- Mindenki elégedett a szobájával? *Kérdezi, mintha a lány ezt pontosan tudná, közben tovább folytatja a nyújtógyakorlatokat, s lábát felhajlítja hátrafelé derekáig.*
//Zsenge, Denzack, Lyz, Ishala, Ert, Seles//
*Bőszen futja a köröket, tarkóján nyirkos izzadtság gyöngyözik, stigmái visszaálltak a normál és csendes állapotba, a meditáció sikeresnek bizonyult. A magányt nem sokáig élvezheti, mert egy ifjú hölgy érkezik a térre, ki vélhetően a kéményre akarta a kis madáretetőt kiszögelni, vagy félsötételf, a szerzetes ezt így futás közben nem tudja megállapítani. Egy utolsó sprintet vág le hirtelen, közben feltűnik a csuklyás sötételf is, aki az oszlopot kezdi támasztani. Futás közben odaint neki, ahogyan Selesnek is, ki időközben szintén megérkezik. Zsenge előtt megáll, s lábait kezdi nyújtani:*
- Szervusz kedvesem, fogadjon az erdő! *Bólint neki, miközben kezeit összeakasztva végez csuklókörzéseket.* Nem tudom sajnos, korán érkeztem, te vagy az első akivel találkoztam. *Halványan elmosolyodik, majd végigméri a lányt.* Hová cipeled azt az etetőt ilyen kormos képpel? Egyébként ne hívj idegennek, Umon vagyok, tegnap láthattál esetleg az étkezőben a kandalló mellett.
*Miközben rövid beszélgetésüket folytatják, befutnak a többiek is, lassan a gyakorlótér eddig nyugalma a hajnali pára ködébe vész, bár Umon nem bánja különösebben. Lassan az érkező Lyzhez és Ishalához fordul, majd meghajol:*
- Fogadjon benneteket az erdő ezen a szép reggelen! *Mosolyog rájuk halványan, majd feltűnik neki, hogy Ertatsnoy a tündér is megérkezik, Umon vidám arccal visszainteget neki, láthatóan a tündér jobban van már, nullumjával játszik. Időközben Selesnek is feltűnik a kormos leányarc, így Zsenge felsikkantva szalad el mosakodni, figyelmen kívül hagyva, hogy gyakorlatilag Umonnal beszélget, bár nyilván nagyon zavarba jöhet, így a szerzetes nem bánja.*
//Seles//
- Örülök, hogy visszatértél! *Suttogja a lánynak.* Hallottam Xotaráról. *Fűzi hozzá szomorúan, de csak azért, hogy a lány tisztába kerüljön vele.*
- Ki ez a madáretetős kislány? *Kérdezi.* Meglehetősen tiszteletlenül elrohant, nem ártana egy kis venár jómodort tanítani neki. *Mondja elmélázva, aztán persze mosolyogva rázza meg fejét.* Gyerekek. *Majd hirtelen ismét felnéz Selesre.*
- Mindenki elégedett a szobájával? *Kérdezi, mintha a lány ezt pontosan tudná, közben tovább folytatja a nyújtógyakorlatokat, s lábát felhajlítja hátrafelé derekáig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346