//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Gius lassan eszmél dermedtségéből. Egy régi emlék villan át a fejében. A Kikötő egyik halszagú sikátorában áll, mellette Lahar, a kedélyes, medve alkatú bérgyilkos magyarázza, miért nem élte volna túl a percekkel azelőtti késeléses támadást, ha Ő nincs ott.*
-Tudod, Gius, mikor hirtelen valami váratlannal és veszélyessel találkozol, ledermedsz és csak nézel, mint a borjú a vágóhídon. Ilyenkor az agyad azt mondja, hé, csak lassan, csak semmi hirtelen mozdulat! Még élünk, de ha most elkezdünk valamit csinálni, abba akár bele is halhatunk! Úgyhogy csak állsz, minden lelassul és simán végignézed, ahogy megölnek. Ezért kell tudnod kitörni ebből az állapotból. Üvölts, ha kell vagy csípj magadba, de tudnod kell mozdulni, cselekedni!
~Mozdulni, cselekedni!~ *A gondolatok nagyon távolról szólnának, egy kongóan üres, hatalmas csarnok mélyéről. Igen, mozdulnia kell! Mintha nagy magasságból zuhanna vissza, hirtelen minden újra éles lesz, megfogható és gondolkozás nélkül tudja, mit akar tenni. Elengedi a kardot és már indulna a lány felé, mikor eljut a tudatáig Shiriqa dühös kérdése, ami pofonként józanítja ki és férfi ösztöneit egy jól irányzott seggberúgással küldi vissza az értelme mögé. Egek, mi a vihart gondolt?! És tényleg, mi a faszt keres itt? ~Azt mondjuk pont nem.~ Lehet akármilyen sokkolt állapotban, a szarkazmusa természetesen még most is teljes erővel dolgozik. Levegőt vesz, hogy mondjon valamit, de teljesen össze van zavarodva. Kérjen bocsánatot? Mit mondjon, vagy mit csináljon, hogy ezt jóvá tegye? A szégyenérzet megbénítja még egy pillanatra, csak, hogy még magasabbra csapjon, mikor rájön, hogy még mindig csak nézi a lány arcát.*
-Öhm, nem gondol… *Eddig jut, mikor a lány újra rásüvölt. Szinte örül neki, világos utasítás, leveszi a válláról a helyes döntés most oly nehéz terhét. Fürgén nyúl hátra és zárja be az ajtót, majd visszafordul a lány felé. Eltelik egy pillanat, aztán még egy. Aztán leesik neki.*
-Hogy az a jó… Bocsánat! *Elfordul, feltépi az ajtót, kilép és lendületesen behúzza maga után. Sietségében akkorát ránt a nyílászárón, hogy a falak is beleremegnek.*
*Áll, nézi kívülről a zárt ajtót. Érzi, tudja, hogy most nagyon mélyre gázolt a lány saját kis világába, olyan mélyre, ahová nem volt beengedve, barátság ide vagy oda. Elképzeli, ahogy az ajtó belső oldalán most nyílvesszőként kopognak a lány átkai. Aztán saját szobája jut eszébe. Még jó, hogy ott vannak azok a szép nagy, fedetlen falfelületek. Lesz hova vernie a fejét. Már indul is, hogy ha már elsüllyedni nem tud szégyenében, legalább a szobájába bújjon el, de aztán megáll. Shiriqa most mit gondolhat róla? Lehet, hogy ezek után szóba sem áll vele. Látja maga előtt, ahogy a lány kék szemei dühösen villanak, ahogy ránéz, majd tüntetően elfordul. Eléggé felkavarja a lehetőség, hogy ez tényleg megtörténhet. Nem, ezt nem lehet ennyiben hagyni. Magában morogva elátkozza az összes isteneket és mindenkit, aki ide vezette, de végül karba font kézzel a falnak veti a hátát és várja, hogy a lány előkerüljön.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.03 17:24:54