//Nagycsarnok--->Tanácsterem//
*A szürke bőrű meglehetősen hallgatagnak látszik.
Talán egyébként is ilyen, talán mesterkedik valamiben... nem tudni, de azért Sylweran úgy dönt, jó lesz odafigyelni rá.
A szőke lány viszont megszólal. Az elf próbálja magában felmérni, hogy mennyi idős lehet. Elég fiatalnak, még húszon alulinak tűnik, de a szemében meglepő komorság tükröződik, ami azt mutatja, mintha jóval idősebb lenne a gondoltnál.*
- Ha az erdőbe jött és egyedül... és nem valami remek kardforgató vagy mágus... *szomorkásan megrázza a fejét a férfi és felsóhajt.*
- Nem akarok vészmadárkodni, de számítsatok a legrosszabbra inkább. *mondja csöndesen, aztán egy kis szünet után megköszörüli a torkát.*
- Nos, rendben van. *mondja aztán.*
- Nem volnánk igazi venárok, ha nem adnánk menedéket két megfáradt utazónak. *nyom el egy biztató mosolyt, majd a lányok háta mögött a többiekre pillant.*- Niavi, hozz kérlek a konyháról kenyeret és sót. A régi szokás szerint köszöntsük a vendégeket, hogy lássák, nem érheti őket bántódás amíg itt vannak.
*Visszafordul a két jövevényhez.*
- Amíg itt vagytok, magunknál tartjuk a fegyvereiteket, ha nem baj. *biccent.*- Elővigyázatosság, remélem megértitek. Ha úgy látjuk, hogy jól megvagyunk egymás mellett, akkor nem fogunk kidobni benneteket a későbbiekben sem. *mosolyog.*- Kaptok ideiglenes szobát, de nem az emeleten a többieknél, hanem csak itt lent, a földszinten. Van ágy, asztal, szekrény vagy láda, amibe pakolhattok, a szobáitok kulcsát pedig eltehetitek. Egyelőre csak dézsa van az ágyatok mellett, amibe vizet kell hordani a fürdéshez.
*Tart egy kis szünetet, közben pedig alighanem megjelenik Niavi is a konyháról hozott kenyérrel és sóval - és a lánynak biztos van annyi sütnivalója, hogy egy kancsó vizet és három fakupát is hoz, hogy legyen mivel leöblíteniük ezt a nem túl ízletes welcome falatkát.
Sylweran máris vesz egy csipet kenyeret, belemártja kicsit a sóba, majd tölt vizet a három kupába.*
- A békére, barátaim. *mosolyog, majd bekapja a falatot, gyorsan lenyeli, aztán pedig kiissza a kupa vizet.*
- Vendégekként nem foglak rávenni benneteket, hogy segítsetek a ház körüli szokásos teendőkben, de ha késztetést éreztek rá, szívesen fogadunk mindennemű segítséget. *mondja eztán mosolyogva.*
- Most egy nagyobb karavánt várunk, és arra készülünk egy kisebb lakomával, hogy mindenki jóllakhasson. Benneteket is szívesen látunk majd kint, a Nagycsarnokban, ha kezdetét veszi ez az apró köszöntő ünnepség. *mondja.*- Most menjetek csak nyugodtan, pihenjetek, fürödjetek, vagy épp szárítkozzatok meg az esőtől, Shiriqa megmutatja a szobáitokat. Szétnézhettek a házban is, de előre jelezném - bár nem azért, mert kinézném belőletek - nem szívleljük a lopást, úgyhogy vigyázzatok mihez nyúltok. Ha jobb lesz az idő, az udvaron vagy az erkélyen is nyugodtan lófrálhattok. *feláll a helyéről, majd kezét nyújtja a jövevényeknek, és ha megkapja azokat, akkor gyors kézcsókot lehel mindkét női kacsóra, s az utolsó mondataival útjára is engedi őket Shiriqa társaságában.*
- Bármi kérdésetek vagy kérésetek van, bátran forduljatok hozzám! Nem harapok. A nevem pedig Sehonnai Sylweran. *mondja csak úgy mellékesen az északon már legendaként suttogott nevet.*- Érezzétek magatokat itthon Vadvédben!