Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-23 00:04:53
Üzenet elküldve: 2018-06-23 00:04:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Szerencsére a kis szünet nem okoz gondot, folytatják, ahol abbamaradt a dolog. Aryna közelebb húzódik és hát nem akarja a tündét hátát piszkálni, inkább csak megöleli a nyakánál két kezével és átadja magát Ertnek, a csókok terén, ő irányíthat, ebbe mindenki hamar belejön, velük született ösztön, ott él mindenkiben, ahogy azt meg is mondta. Jön is a következő lépcsőfok, amikor a test egy másik közelségére vágyik, így szorosabban találkozik a két nem, mint egy általános beszélgetés során. Olyan érdekes, kicsit úgy érzi magát, mint aki szerelmes, pedig az esze tudja, hogy ez csak a pillanatnyi hév miatt van így. Persze az emlékei után, inkább kikapcsolta az agyi dolgokat, nem akar gondolkozni, lesz ami lesz. Kezei lecsúsznak a tündér mellkasára, majd a saját ruhájához nyúl, oldalt van a cipzárja, amit leenged. Ettől még nem kerül le róla persze a ruha, hisz van ami rajta tartja, de könnyedén kihámozható belőle, ha tovább szeretne lépni majd Ert. Persze ez csak egykezeses kis művelet, a másikkal közben a fiú tarkóját cirógatja, majd a száját leválasztva a másikéról elindul gyengéd puszikkal az arcon a fülekig, majd onnan lentebb a nyakához.*
// A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Szerencsére a kis szünet nem okoz gondot, folytatják, ahol abbamaradt a dolog. Aryna közelebb húzódik és hát nem akarja a tündét hátát piszkálni, inkább csak megöleli a nyakánál két kezével és átadja magát Ertnek, a csókok terén, ő irányíthat, ebbe mindenki hamar belejön, velük született ösztön, ott él mindenkiben, ahogy azt meg is mondta. Jön is a következő lépcsőfok, amikor a test egy másik közelségére vágyik, így szorosabban találkozik a két nem, mint egy általános beszélgetés során. Olyan érdekes, kicsit úgy érzi magát, mint aki szerelmes, pedig az esze tudja, hogy ez csak a pillanatnyi hév miatt van így. Persze az emlékei után, inkább kikapcsolta az agyi dolgokat, nem akar gondolkozni, lesz ami lesz. Kezei lecsúsznak a tündér mellkasára, majd a saját ruhájához nyúl, oldalt van a cipzárja, amit leenged. Ettől még nem kerül le róla persze a ruha, hisz van ami rajta tartja, de könnyedén kihámozható belőle, ha tovább szeretne lépni majd Ert. Persze ez csak egykezeses kis művelet, a másikkal közben a fiú tarkóját cirógatja, majd a száját leválasztva a másikéról elindul gyengéd puszikkal az arcon a fülekig, majd onnan lentebb a nyakához.*
4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 23:34:38
Üzenet elküldve: 2018-06-22 23:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Mikor a lány közli, hogy túltette magát a dolgon, legyen az bármi is, Ertatsnoy kétszín szemébe különös láng ébred. Nem tudja, hogy Ary tényleg megijedt-e, vagy valami más történt, de úgy érzi, nagyon nincs köze hozzá. Legalábbis még. Ha talán a jövőben folytatódik a kapcsolatuk - ami elég kétesélyes - majd kiderül.
Az a keze, ami eddig a lány hajába túrt most lecsúszik annak tarkójára, hogy közelebb húzhassa magához.
Először csak kíváncsian csókol, mintha ki akarná elemezni az érzést, de mikor pár érintés után megérzi azt a különös bizsergést, amit még soha, sokkal határozottabb lesz. Önkénytelenül is megnyalja az ajkait, hogy utána sokkal hevesebben csókoljon vissza. Még jobban a lány felé fordul, hogy testük teljesen összeérhessen.
A bal keze, ami eddig a törékeny gerincet cirógatta, most enyhe, feszült remegéssel a másik hátába markol, és reszketeg simítja végig a ruhán keresztül Ary oldalát és derekát.*
// A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz! //
*Mikor a lány közli, hogy túltette magát a dolgon, legyen az bármi is, Ertatsnoy kétszín szemébe különös láng ébred. Nem tudja, hogy Ary tényleg megijedt-e, vagy valami más történt, de úgy érzi, nagyon nincs köze hozzá. Legalábbis még. Ha talán a jövőben folytatódik a kapcsolatuk - ami elég kétesélyes - majd kiderül.
Az a keze, ami eddig a lány hajába túrt most lecsúszik annak tarkójára, hogy közelebb húzhassa magához.
Először csak kíváncsian csókol, mintha ki akarná elemezni az érzést, de mikor pár érintés után megérzi azt a különös bizsergést, amit még soha, sokkal határozottabb lesz. Önkénytelenül is megnyalja az ajkait, hogy utána sokkal hevesebben csókoljon vissza. Még jobban a lány felé fordul, hogy testük teljesen összeérhessen.
A bal keze, ami eddig a törékeny gerincet cirógatta, most enyhe, feszült remegéssel a másik hátába markol, és reszketeg simítja végig a ruhán keresztül Ary oldalát és derekát.*
4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 23:09:21
Üzenet elküldve: 2018-06-22 23:09:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Néha azért örült a boldog tudatlanságnak, most is jobb lett volna együtt felfedezni ezt a dolgot, de persze miért is alakult volna jól a dolog. Most emlékszik mindenre, tudja miért érezte át a könyveket olyan érzelmesen, amit nem tudott megmagyarázni. Persze gyorsan megpróbál visszagondolni, milyen érzés volt, de nem érez semmit, csak űrt, amit rég nem töltött be senki. Szerencséjére Ert nem húzódik el és ad neki pár percet, hogy össze szedje magát. Most már csak azt nem tudja, elmondja e, mi történt, vagy sem. Nem szeretné elrontani a pillanatot, hisz ez a kettejüké, a kis titkuk marad bizton meri állítani, hisz komolyabb érzelmek nélkül is lehet élvezni ezeket a dolgokat.*
- Jó, megvagyok. *Mosolyog és felemeli a fejét, hogy a fiú világos szemeibe nézzen, majd lehunyva pilláit közelít ismét a szájával, jobb kezével a másik tarkóját cirógatva, balját pedig a tündér bal vállán pihenteti. Persze a csók még csak a kezdet, a folytatás meg még kiderül, hogy lesz e. Aryna nem tartja magát annyira csinosnak, kicsit teltebb mint a többi nő itt a vadvédben, nem tudja ez elég lesz e tovább lépniük ezen a ponton, ahol tartanak.*
*Néha azért örült a boldog tudatlanságnak, most is jobb lett volna együtt felfedezni ezt a dolgot, de persze miért is alakult volna jól a dolog. Most emlékszik mindenre, tudja miért érezte át a könyveket olyan érzelmesen, amit nem tudott megmagyarázni. Persze gyorsan megpróbál visszagondolni, milyen érzés volt, de nem érez semmit, csak űrt, amit rég nem töltött be senki. Szerencséjére Ert nem húzódik el és ad neki pár percet, hogy össze szedje magát. Most már csak azt nem tudja, elmondja e, mi történt, vagy sem. Nem szeretné elrontani a pillanatot, hisz ez a kettejüké, a kis titkuk marad bizton meri állítani, hisz komolyabb érzelmek nélkül is lehet élvezni ezeket a dolgokat.*
- Jó, megvagyok. *Mosolyog és felemeli a fejét, hogy a fiú világos szemeibe nézzen, majd lehunyva pilláit közelít ismét a szájával, jobb kezével a másik tarkóját cirógatva, balját pedig a tündér bal vállán pihenteti. Persze a csók még csak a kezdet, a folytatás meg még kiderül, hogy lesz e. Aryna nem tartja magát annyira csinosnak, kicsit teltebb mint a többi nő itt a vadvédben, nem tudja ez elég lesz e tovább lépniük ezen a ponton, ahol tartanak.*
4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 22:52:26
Üzenet elküldve: 2018-06-22 22:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Mikor Aryna kijelenti, hogy mennyire csábítja a dolog, mintha kicsit elszállna a fiú magabiztossága. A tündér arcán is látni a zavartságot, és az izgalmat, kicsit úgy nézhet ki, mint egy gyermek, aki végre megkapja szüleitől azt a játékot, amire már évek óta várt.
A lány is lepirul, Ertatsnoy felemeli az egyik kezét, hogy végigsimíthasson Aryna arcán, ott, ahol a pír megjelenik. Pár pillanatra lehunyja a szemeit, ha már ez az első alakalma, szeretne minden részletére emlékezni.
Ekkor érzi meg a hajába túró ujjakat, és az ajkakat az ajkain. Egy kicsit lefagy, hiszen sosem csókolózott még, hosszan, sokáig akarja megtapasztalni ezt az új érzést, de nincs rá lehetősége. A lány, mintha megijedne a saját tettétől, kissé elhúzódik, de utána rögtön visszabújik a tündérhez.
Ertatsnoy nem szeretné elszalasztani a lehetőséget, ezért még Ary rendezi a gondolatit, ő egyik kezével a másik puha fejbőrét masszírozgatja, és ujjaival a hajszálai között játszik; a másik kezének mutatóujja fel s le simít a lány gerincének azon részén, amit éppen elér.
Az ajkai bizseregnek a röpke érintéstől, már tudja, hogy ebből többet akar. Sokkal többet.*
*Mikor Aryna kijelenti, hogy mennyire csábítja a dolog, mintha kicsit elszállna a fiú magabiztossága. A tündér arcán is látni a zavartságot, és az izgalmat, kicsit úgy nézhet ki, mint egy gyermek, aki végre megkapja szüleitől azt a játékot, amire már évek óta várt.
A lány is lepirul, Ertatsnoy felemeli az egyik kezét, hogy végigsimíthasson Aryna arcán, ott, ahol a pír megjelenik. Pár pillanatra lehunyja a szemeit, ha már ez az első alakalma, szeretne minden részletére emlékezni.
Ekkor érzi meg a hajába túró ujjakat, és az ajkakat az ajkain. Egy kicsit lefagy, hiszen sosem csókolózott még, hosszan, sokáig akarja megtapasztalni ezt az új érzést, de nincs rá lehetősége. A lány, mintha megijedne a saját tettétől, kissé elhúzódik, de utána rögtön visszabújik a tündérhez.
Ertatsnoy nem szeretné elszalasztani a lehetőséget, ezért még Ary rendezi a gondolatit, ő egyik kezével a másik puha fejbőrét masszírozgatja, és ujjaival a hajszálai között játszik; a másik kezének mutatóujja fel s le simít a lány gerincének azon részén, amit éppen elér.
Az ajkai bizseregnek a röpke érintéstől, már tudja, hogy ebből többet akar. Sokkal többet.*
4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 22:01:39
Üzenet elküldve: 2018-06-22 22:01:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Aryna elmosolyodik, kissé csiklandós a keze, ahogy a finom mozdulat végigmegy a mintán, majd újra a karját simítja.*
- Aha. *Jegyzi meg tőle szokatlanul kicsit viccesen, ettől csak még inkább zavarba jön, kicsit olyan, mintha hasonlóak lennének, amolyan lelki barátok, más problémákkal persze, de még is hasonlítanak bizonyos dolgokban. Ezt is tárgyilagosan veszik, semmi érzelem, csak valami új megismerése.*
~Ó, mikor lett Ert ennyire magabiztos? Ha neki megy, akkor nekem is muszáj!~
- Igen, szerintem látszik is rajtam, hogy mennyire csábító ez az egész. *Aryna nem tartja sokáig a szemkontaktust, néha oldalra pillant, eléggé elpirult, na de próbál magabiztos lenni, ő olvasott több könyvet is, az első mozdulatok még lehetnek furák, de ha átadja magát az érzésnek, ami talán megszállja, majd jön magától a többi. Az egyik kezével a tündér hajába túr és közelebb húzódik hozzá, hogy ajkait a másikéhoz érintse, persze csak annyira, hogy érezzék a közelséget, meg a másik leheletét, majd kicsit szétnyitva ajkait jön az egész, az emlékeivel együtt persze. Zaras, egy elf herceg, akivel nem csak csókig jutottak villan fel gyors képekben, meg is ijed kicsit és fellélegezve elhúzódik, de nem túl messzire.*
- Bocsi, de kérek egy percet. *A fejét a tündér vállára hajtja, nem fog visszakozni, csak gyors fel akarja dolgozni a dolgot és elhessegetni a gondolatait a volt elf pasijáról.* ~Nem hiányzok neki, az egy lezárt dolog.~
*Aryna elmosolyodik, kissé csiklandós a keze, ahogy a finom mozdulat végigmegy a mintán, majd újra a karját simítja.*
- Aha. *Jegyzi meg tőle szokatlanul kicsit viccesen, ettől csak még inkább zavarba jön, kicsit olyan, mintha hasonlóak lennének, amolyan lelki barátok, más problémákkal persze, de még is hasonlítanak bizonyos dolgokban. Ezt is tárgyilagosan veszik, semmi érzelem, csak valami új megismerése.*
~Ó, mikor lett Ert ennyire magabiztos? Ha neki megy, akkor nekem is muszáj!~
- Igen, szerintem látszik is rajtam, hogy mennyire csábító ez az egész. *Aryna nem tartja sokáig a szemkontaktust, néha oldalra pillant, eléggé elpirult, na de próbál magabiztos lenni, ő olvasott több könyvet is, az első mozdulatok még lehetnek furák, de ha átadja magát az érzésnek, ami talán megszállja, majd jön magától a többi. Az egyik kezével a tündér hajába túr és közelebb húzódik hozzá, hogy ajkait a másikéhoz érintse, persze csak annyira, hogy érezzék a közelséget, meg a másik leheletét, majd kicsit szétnyitva ajkait jön az egész, az emlékeivel együtt persze. Zaras, egy elf herceg, akivel nem csak csókig jutottak villan fel gyors képekben, meg is ijed kicsit és fellélegezve elhúzódik, de nem túl messzire.*
- Bocsi, de kérek egy percet. *A fejét a tündér vállára hajtja, nem fog visszakozni, csak gyors fel akarja dolgozni a dolgot és elhessegetni a gondolatait a volt elf pasijáról.* ~Nem hiányzok neki, az egy lezárt dolog.~
4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:36:53
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Mikor Aryna megemlíti a lótusz virág tetoválást, ami a kézfején pihen, a tündér finoman végighúzza rajta egyik ujját a mintán, és hanyagul követi a vonalakat körbe-körbe.*
- Hát...
*Mondja, miközben újra végigsimít a kar puha bőrén.*
- Lehet, hogy úgy is mondtam.
*A lány rendesen átöleli, a kezét a fiú ruhátlan mellkasára teszi, egymásnak döntik a fejüket, mintha igazi szerelmesek lennének. A hiba egyszerűen csak az, hogy ez nem igaz. Ertatsnoy nem szerelmes, talán Aryna sem, a fiút csak hajtja a kíváncsiság valami új felé.
Próbálja a saját ötletei kivitelezni, félredobva a félénkséget, azokkal talán ráveheti Arynát a dologra, kár, hogy nincs tapasztalata, és még csak utána sem olvasott rendesen az ilyesminek.
Az ölelés számára is kellemes, hiszen ilyesmit sem csinál túl sűrűn. Érzi a másik melegségét, lélegzetvételét, hagy egy kis időt, hogy kiteljesedjen a pillanat.*
- Biztos.
*Nem szeretné, ha a lány kételkedne, ezért picit elfordul, hogy a szemeiben nézhessen.*
- Te mondtad, hogy a tündérek milyen csábítóak tudnak lenni.
~Azaz nem pont ezt mondta, de nem baj.~
*Mikor Aryna megemlíti a lótusz virág tetoválást, ami a kézfején pihen, a tündér finoman végighúzza rajta egyik ujját a mintán, és hanyagul követi a vonalakat körbe-körbe.*
- Hát...
*Mondja, miközben újra végigsimít a kar puha bőrén.*
- Lehet, hogy úgy is mondtam.
*A lány rendesen átöleli, a kezét a fiú ruhátlan mellkasára teszi, egymásnak döntik a fejüket, mintha igazi szerelmesek lennének. A hiba egyszerűen csak az, hogy ez nem igaz. Ertatsnoy nem szerelmes, talán Aryna sem, a fiút csak hajtja a kíváncsiság valami új felé.
Próbálja a saját ötletei kivitelezni, félredobva a félénkséget, azokkal talán ráveheti Arynát a dologra, kár, hogy nincs tapasztalata, és még csak utána sem olvasott rendesen az ilyesminek.
Az ölelés számára is kellemes, hiszen ilyesmit sem csinál túl sűrűn. Érzi a másik melegségét, lélegzetvételét, hagy egy kis időt, hogy kiteljesedjen a pillanat.*
- Biztos.
*Nem szeretné, ha a lány kételkedne, ezért picit elfordul, hogy a szemeiben nézhessen.*
- Te mondtad, hogy a tündérek milyen csábítóak tudnak lenni.
~Azaz nem pont ezt mondta, de nem baj.~
4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:33:19
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Galérián//
//A magánzók tízóraija//
//Umon, Medve, Vali, Sythra, Lyz//
* Kihajolva a korláton, az alma szárát csavargatva, játszadozva várja, hogy válaszoljanak neki. Umon az, aki végül megszólal. Valószínűleg már egy ideje itt lehetnek együtt, így amint Umon elhárítja a kérdést, Lyz nem is habozik továbbmenni.*
- Köszönöm Umon.
*Sythra érkezését csak fél füllel hallja, azt is csak elf adottságának köszönhetően, de annyi fennforgás volt már ma, hogy egy hatra is elegendő volna. Majd utánanéz, ha megtalálta a Isqehát, vagy Selest. Aztán persze Shenről sem feledkezik meg. Még meg kell tudnia, mi volt ez az egész. Az addig rendben van, hogy félreértés történik, de ebben Lyz semmi ilyesmit nem érez. Egyszerűen a bolondját járatja vele a fiú, csak azt nem érti miért. Hazafelé még a szobakulcsára áhítozott, ma meg vásári bolondnak nézi. Szusszanva lép el az erkélyajtó előtt, ki sem pillant rajta, annyira gondolataiba merül, pedig akkor láthatná a kapuban Umont, Aenaet, talán még a távozó elffel sétáló Xauzur macskafarkának végét is elcsípné ahogy elnyeli az erdő. De Lyz csak átsétál a másik szárnyba, Seles és Leon szobája felé.
//Seles és Leon szobája//
Bekopogna, de az ajtó résre van, így hát az ajtófélfán koppant párat, s beljebb nyomja az ajtót. Szokatlan kép tárul elé, egy tanácstalan izompacsirta, és a falfehér Seles, előttük egy jókora tócsa. Lyz meghökkenése szemmel látható, ahogy kezét a szája elé húzza. Érzi, ha nem lép vissza, maga is odateszi sajátját, pedig nem egy kis finnyás, de a mocsárszagú két nap, eléggé felforgatta az ő érzékeit is.*
- Bocsássatok meg, *hátrál ki az ajtón, s húzza is maga után, hogy a hagyott résen át beszéljen tovább a bentiekhez, két mély lélegzet után.* nem akartam rátok törni, csak szólni, hogy Pycta mégsem mond le. Nem hagy itt minket *szinte hadarja.*
- Igazából, csak szólni akartam, de nem is zavarok tovább.
*Újra beljebb tolja az ajtót, hogy még azért megkérdezze:*
- Van esetleg szükségetek valamire? Szóljak Leallának, hogy jöjjön takarítani? Vagy megoldjátok?
//A magánzók tízóraija//
//Umon, Medve, Vali, Sythra, Lyz//
* Kihajolva a korláton, az alma szárát csavargatva, játszadozva várja, hogy válaszoljanak neki. Umon az, aki végül megszólal. Valószínűleg már egy ideje itt lehetnek együtt, így amint Umon elhárítja a kérdést, Lyz nem is habozik továbbmenni.*
- Köszönöm Umon.
*Sythra érkezését csak fél füllel hallja, azt is csak elf adottságának köszönhetően, de annyi fennforgás volt már ma, hogy egy hatra is elegendő volna. Majd utánanéz, ha megtalálta a Isqehát, vagy Selest. Aztán persze Shenről sem feledkezik meg. Még meg kell tudnia, mi volt ez az egész. Az addig rendben van, hogy félreértés történik, de ebben Lyz semmi ilyesmit nem érez. Egyszerűen a bolondját járatja vele a fiú, csak azt nem érti miért. Hazafelé még a szobakulcsára áhítozott, ma meg vásári bolondnak nézi. Szusszanva lép el az erkélyajtó előtt, ki sem pillant rajta, annyira gondolataiba merül, pedig akkor láthatná a kapuban Umont, Aenaet, talán még a távozó elffel sétáló Xauzur macskafarkának végét is elcsípné ahogy elnyeli az erdő. De Lyz csak átsétál a másik szárnyba, Seles és Leon szobája felé.
//Seles és Leon szobája//
Bekopogna, de az ajtó résre van, így hát az ajtófélfán koppant párat, s beljebb nyomja az ajtót. Szokatlan kép tárul elé, egy tanácstalan izompacsirta, és a falfehér Seles, előttük egy jókora tócsa. Lyz meghökkenése szemmel látható, ahogy kezét a szája elé húzza. Érzi, ha nem lép vissza, maga is odateszi sajátját, pedig nem egy kis finnyás, de a mocsárszagú két nap, eléggé felforgatta az ő érzékeit is.*
- Bocsássatok meg, *hátrál ki az ajtón, s húzza is maga után, hogy a hagyott résen át beszéljen tovább a bentiekhez, két mély lélegzet után.* nem akartam rátok törni, csak szólni, hogy Pycta mégsem mond le. Nem hagy itt minket *szinte hadarja.*
- Igazából, csak szólni akartam, de nem is zavarok tovább.
*Újra beljebb tolja az ajtót, hogy még azért megkérdezze:*
- Van esetleg szükségetek valamire? Szóljak Leallának, hogy jöjjön takarítani? Vagy megoldjátok?
4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:31:36
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*Aenae kikel magából, de nem rendíti meg a szerzetest. Sőt, inkább motiválja. ~ Csak add ki magadból a feszültséget, Aenae. ~ Végre beszélnek és csak ez számít. Mindegy, mi lesz a vége, de ez a borzasztó teher talán csökken. De nem ezt érzi, inkább még mélyebbre süllyed. Gyötrelmei csak erősödnek azzal, ahogy a lányra néz. ~ Gyűlöl engem. Mindennél jobban gyűlöl. ~ Aenae szavai gyilkos tőrként hatolnak szívébe. A lány nem akarja megölni, de szavaival lassan mégis megteszi. Stigmái tánca nem csendesül, de ezúttal egy lemondó és szomorú tánc ez, muzsika nélkül.*
- Az nem én voltam. *Mondja révetegen.* Azért vannak ezek is, *mutat stigmáira* mert ilyen vagyok. *Sóhajt fel. Ahogy Aenae hátrál, ő úgy lép egy-két lépést közelebb. Nem adja meg neki a lehetőséget, hogy nekifutásból vetődjön át a kapun, még összetörné magát.*
- Nem ismersz engem, én sohasem akarnálak megölni... mert... mert... *Ismét lemondó sóhaj inkább, mi kikívánkozik továbbra is bent marad.* Igen. Olykor nem vagyok önmagam, olykor hangok szólnak a fejemben, s elmém uralmára törnek. Akkor nem vagyok ura sem tetteimnek, sem érzelmeimnek. Azóta, mióta megtörtént, csak kétszer fordult elő, s mindkétszer legyőztem. Pycta sokat segített és te is. *Aenae kiáltására ismét a lovászfiúból avanzsált őrszemre néz, a kőröző madár vijjogó hangja furcsa, de némiképp megnyugtató, mert a vadon hangját képviseli.*
- Sadmyr, ne! Kérlek. *Immár csendesen kéri a fiút, a kapunak csukva kell maradnia.*
- Igazad van, semmi közöm hozzá. Oda mész ahová akarsz és úgy, ahogy akarsz. Amint Pycta tájékoztat, hogy kinyithatom a kaput. *Utolsó mondata során lassan visszaballag csuhájához és felöltözik, majd a kapu elé ül, törökülésben. Szemei Aenaet figyelik, megszemléli a lány alakját, remegő kezét és félelmet a tekintetében. ~ Ez lennék hát, egy torzszülött. ~ Elfogadja sorsát, s ítéletét is.*
- Ha gyűlölettel, akkor azzal. De nélkülem nem mész sehová. Vigyél el apádhoz a lovad után kötve. *Mondja halkan, s két csuklóját egymáshoz szorítva emeli fel a lány felé.* Ő majd meghozza az ítéletét, vélhetően azt, mire te képtelen lennél, de mégis megnyugtatná háborgó lelked. ~ Talán akkor... én is megnyugszom, végleg. Nem jelentek több veszélyt senkire. ~ *Réveteg tekintete immár a lány mögött jár, olyan mezőkön, hol virágok illata és a szél szelíd sóhaja hallik, s ahol Umon is boldog lehet, mert sem múltja, sem más nem kísérti.*
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*Aenae kikel magából, de nem rendíti meg a szerzetest. Sőt, inkább motiválja. ~ Csak add ki magadból a feszültséget, Aenae. ~ Végre beszélnek és csak ez számít. Mindegy, mi lesz a vége, de ez a borzasztó teher talán csökken. De nem ezt érzi, inkább még mélyebbre süllyed. Gyötrelmei csak erősödnek azzal, ahogy a lányra néz. ~ Gyűlöl engem. Mindennél jobban gyűlöl. ~ Aenae szavai gyilkos tőrként hatolnak szívébe. A lány nem akarja megölni, de szavaival lassan mégis megteszi. Stigmái tánca nem csendesül, de ezúttal egy lemondó és szomorú tánc ez, muzsika nélkül.*
- Az nem én voltam. *Mondja révetegen.* Azért vannak ezek is, *mutat stigmáira* mert ilyen vagyok. *Sóhajt fel. Ahogy Aenae hátrál, ő úgy lép egy-két lépést közelebb. Nem adja meg neki a lehetőséget, hogy nekifutásból vetődjön át a kapun, még összetörné magát.*
- Nem ismersz engem, én sohasem akarnálak megölni... mert... mert... *Ismét lemondó sóhaj inkább, mi kikívánkozik továbbra is bent marad.* Igen. Olykor nem vagyok önmagam, olykor hangok szólnak a fejemben, s elmém uralmára törnek. Akkor nem vagyok ura sem tetteimnek, sem érzelmeimnek. Azóta, mióta megtörtént, csak kétszer fordult elő, s mindkétszer legyőztem. Pycta sokat segített és te is. *Aenae kiáltására ismét a lovászfiúból avanzsált őrszemre néz, a kőröző madár vijjogó hangja furcsa, de némiképp megnyugtató, mert a vadon hangját képviseli.*
- Sadmyr, ne! Kérlek. *Immár csendesen kéri a fiút, a kapunak csukva kell maradnia.*
- Igazad van, semmi közöm hozzá. Oda mész ahová akarsz és úgy, ahogy akarsz. Amint Pycta tájékoztat, hogy kinyithatom a kaput. *Utolsó mondata során lassan visszaballag csuhájához és felöltözik, majd a kapu elé ül, törökülésben. Szemei Aenaet figyelik, megszemléli a lány alakját, remegő kezét és félelmet a tekintetében. ~ Ez lennék hát, egy torzszülött. ~ Elfogadja sorsát, s ítéletét is.*
- Ha gyűlölettel, akkor azzal. De nélkülem nem mész sehová. Vigyél el apádhoz a lovad után kötve. *Mondja halkan, s két csuklóját egymáshoz szorítva emeli fel a lány felé.* Ő majd meghozza az ítéletét, vélhetően azt, mire te képtelen lennél, de mégis megnyugtatná háborgó lelked. ~ Talán akkor... én is megnyugszom, végleg. Nem jelentek több veszélyt senkire. ~ *Réveteg tekintete immár a lány mögött jár, olyan mezőkön, hol virágok illata és a szél szelíd sóhaja hallik, s ahol Umon is boldog lehet, mert sem múltja, sem más nem kísérti.*
4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:10:56
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:10:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Biztos aranyos alvás közben is. *Megpróbálja elképzelni és hát aranyosan fest a kis nullum.* Akkor remélem ott van Virgonccal, ő legalább vigyáz rá biztos. *Bár az istállóban kevés állattól kell tartani, de Csillag ott biztonságban lehet.*
- Igen, sok fajta növény van, nekem a lótusz a kedvencem, persze lehet azért, mert régóta meg van már a tetoválásom. *Már biztos látta a tündér is az elf kézfején a jelképet, ami jó ideje ott lehet már jó ideje. Amint végez a varratokkal elkezdi bekötözni Ertet, aki megfogja a kezeit, hát ha ölelést akar még talán ez a legjobb módja, ha hátulról ölel vissza és nem szemből. Nem húzza el a kezeit, valahogy jól eső érzés, bár nem fűti a szerelem a másik iránt, de olyan kellemes és megnyugtató.*
- Ezt nagyon szépen mondtad, virágnyelven jelenthetne mást is akár. *Fejét nekidönti a fiúénak és megöleli rendesen, a kezét a mellkasára teszi, érzi milyen izgatott, na de mivel kinn már beszéltek a dologról, hamar leesik miről is van szó. Tudja, hogy ez csak kíváncsiság az új dolog iránt.*
- Biztos vagy benne, hogy ezt velem szeretnéd megtapasztalni? *Kérdezi, mert eléggé zavarba van és ebben az esetben lehet jobb lenne teljes sötétségbe burkolózniuk.*
- Biztos aranyos alvás közben is. *Megpróbálja elképzelni és hát aranyosan fest a kis nullum.* Akkor remélem ott van Virgonccal, ő legalább vigyáz rá biztos. *Bár az istállóban kevés állattól kell tartani, de Csillag ott biztonságban lehet.*
- Igen, sok fajta növény van, nekem a lótusz a kedvencem, persze lehet azért, mert régóta meg van már a tetoválásom. *Már biztos látta a tündér is az elf kézfején a jelképet, ami jó ideje ott lehet már jó ideje. Amint végez a varratokkal elkezdi bekötözni Ertet, aki megfogja a kezeit, hát ha ölelést akar még talán ez a legjobb módja, ha hátulról ölel vissza és nem szemből. Nem húzza el a kezeit, valahogy jól eső érzés, bár nem fűti a szerelem a másik iránt, de olyan kellemes és megnyugtató.*
- Ezt nagyon szépen mondtad, virágnyelven jelenthetne mást is akár. *Fejét nekidönti a fiúénak és megöleli rendesen, a kezét a mellkasára teszi, érzi milyen izgatott, na de mivel kinn már beszéltek a dologról, hamar leesik miről is van szó. Tudja, hogy ez csak kíváncsiság az új dolog iránt.*
- Biztos vagy benne, hogy ezt velem szeretnéd megtapasztalni? *Kérdezi, mert eléggé zavarba van és ebben az esetben lehet jobb lenne teljes sötétségbe burkolózniuk.*
4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:02:46
Üzenet elküldve: 2018-06-22 21:02:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Ühüm, a szíved. Érdekes, a legutóbb még a beleimmel akartad ugyanezt. MAJDNEM MEGÖLTÉL TE BETEG ÁLLAT!
*Újra ránt egyet a kantárszáron, mire a lova megint hátrál pár lépést. Aenae nyála meg fröcsög, hangja visszaverődik a falakról, valami furcsa körülmény miatt visszhangzik is. Érdekes, hogy fényes nappal, a nyílt színen és a dobócsillagai nélkül Umon nem is olyan ijesztő. Illetve ijesztőnek ijesztő, de lóhátról kifejezetten biztonságban érzi magát.*
- Nem kérek a felelősségedből, ilyenformán vigyáznod sem kell rám. Ugyan rajtad kívül mi veszély leselkedne rám?!
*Eddig nagyon jó taktika volt az, hogy nem gondolt Umonra, sem pedig arra, amit vele tett. A test sebe hamar begyógyult, a lélek sebeiről pedig tudomást sem vesz, de mások talán észrevették, hogy még visszahúzódóbb lett, bizalmát vesztett. Azelőtt sosem zárta a szobája ajtaját, de már képtelen úgy aludni, hogy ne fordítsa rá a kulcsot. Szörnyű álmok is kísértik, amikből izzadtan, kalapáló szívvel ébred.*
- Mit beszéljünk arról, hogy MEG AKARTÁL ÖLNI?!
*Aenae általában kerüli a konfliktusokat, az meg végképp nem megszokott tőle, hogy kiabáljon valakivel*
- Sadmyr, a kaput.
*Szűri összeszorított fogai között a fiúnak. A ló egyre idegesebben táncol alatta, érzékeli a növekvő feszültséget.*
- Mégis mi dolgom lenne az apámmal?! Az apám!
*Nem is érti a kérdést. Meg aztán Umonnak eleve mi köze van ahhoz, hogy Aenae hová is megy és kivel is tölti az idejét? Ha Arthenior főterére menne egy laza bacchanáliára, akkor ahhoz se lenne köze. Neki nincs köze Aenaehez semmiféle szinten, még akkor is, ha Umonnak van egy olyan kényszerképzete, hogy van.*
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Ühüm, a szíved. Érdekes, a legutóbb még a beleimmel akartad ugyanezt. MAJDNEM MEGÖLTÉL TE BETEG ÁLLAT!
*Újra ránt egyet a kantárszáron, mire a lova megint hátrál pár lépést. Aenae nyála meg fröcsög, hangja visszaverődik a falakról, valami furcsa körülmény miatt visszhangzik is. Érdekes, hogy fényes nappal, a nyílt színen és a dobócsillagai nélkül Umon nem is olyan ijesztő. Illetve ijesztőnek ijesztő, de lóhátról kifejezetten biztonságban érzi magát.*
- Nem kérek a felelősségedből, ilyenformán vigyáznod sem kell rám. Ugyan rajtad kívül mi veszély leselkedne rám?!
*Eddig nagyon jó taktika volt az, hogy nem gondolt Umonra, sem pedig arra, amit vele tett. A test sebe hamar begyógyult, a lélek sebeiről pedig tudomást sem vesz, de mások talán észrevették, hogy még visszahúzódóbb lett, bizalmát vesztett. Azelőtt sosem zárta a szobája ajtaját, de már képtelen úgy aludni, hogy ne fordítsa rá a kulcsot. Szörnyű álmok is kísértik, amikből izzadtan, kalapáló szívvel ébred.*
- Mit beszéljünk arról, hogy MEG AKARTÁL ÖLNI?!
*Aenae általában kerüli a konfliktusokat, az meg végképp nem megszokott tőle, hogy kiabáljon valakivel*
- Sadmyr, a kaput.
*Szűri összeszorított fogai között a fiúnak. A ló egyre idegesebben táncol alatta, érzékeli a növekvő feszültséget.*
- Mégis mi dolgom lenne az apámmal?! Az apám!
*Nem is érti a kérdést. Meg aztán Umonnak eleve mi köze van ahhoz, hogy Aenae hová is megy és kivel is tölti az idejét? Ha Arthenior főterére menne egy laza bacchanáliára, akkor ahhoz se lenne köze. Neki nincs köze Aenaehez semmiféle szinten, még akkor is, ha Umonnak van egy olyan kényszerképzete, hogy van.*
4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:56:47
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A magánzók tízóraija//
//Medve, Vali, Sythra//
*Biccent Umon felé, de nem maradnak sokáig ketten, érkezik a vérfrissítés.*
~Rendmester.~
*Morfondírozik el a fogalmon egy keveset némán, a tányérjára meredve.
Az Umon-Sythra cserével ha más nem is, a vonzerejük biztosan nőtt.*
-Fennforgások.
*Bólogat bőszen, ő maga a Pyr jelenetre asszociál elsőre. Ami azt illeti, a jelenleg zajló eseményeket is hasonló nyugalommal fogadná. Sokat látott, magányban edződött ingerküszöbét nem ütik meg az olyan profán semmiségek, hogy Umonból épp egy démon bújik ki, vagy kiderül valakiről, hogy az apja egy hadúr.*
-Egyél. Jó a hús.
*Nyújt egy véletlenszerűen kiválasztott tálat Sythra felé. Ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy szavak nélkül is megértik egymást ők hárman, de a nyugodt, szótlan közeg és a csendes falatozás hangjai igen csak nyugtatóak tudnak lenni. Főleg, ha évekig csak egy remetével ült össze az ember egy-egy kevésbé kiadós ebéd erejéig hatonta.
Egy ideig kissé lehajtott fejjel szemléli a két nőt, pillantása egyikről a másikra jár. Végül úgy dönt, illik megtörni a csendet, fel is dobja a jelenleg legkedvesebb témát számára.*
-Építek egy házat. Fából.
//Medve, Vali, Sythra//
*Biccent Umon felé, de nem maradnak sokáig ketten, érkezik a vérfrissítés.*
~Rendmester.~
*Morfondírozik el a fogalmon egy keveset némán, a tányérjára meredve.
Az Umon-Sythra cserével ha más nem is, a vonzerejük biztosan nőtt.*
-Fennforgások.
*Bólogat bőszen, ő maga a Pyr jelenetre asszociál elsőre. Ami azt illeti, a jelenleg zajló eseményeket is hasonló nyugalommal fogadná. Sokat látott, magányban edződött ingerküszöbét nem ütik meg az olyan profán semmiségek, hogy Umonból épp egy démon bújik ki, vagy kiderül valakiről, hogy az apja egy hadúr.*
-Egyél. Jó a hús.
*Nyújt egy véletlenszerűen kiválasztott tálat Sythra felé. Ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy szavak nélkül is megértik egymást ők hárman, de a nyugodt, szótlan közeg és a csendes falatozás hangjai igen csak nyugtatóak tudnak lenni. Főleg, ha évekig csak egy remetével ült össze az ember egy-egy kevésbé kiadós ebéd erejéig hatonta.
Egy ideig kissé lehajtott fejjel szemléli a két nőt, pillantása egyikről a másikra jár. Végül úgy dönt, illik megtörni a csendet, fel is dobja a jelenleg legkedvesebb témát számára.*
-Építek egy házat. Fából.
4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:52:47
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:52:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, ő tényleg nem. Egyedül akkor jó őt rajzolni, ha éppen alszik. Szerintem még mindig az istállóban van, szeret a szalmában játszani.
*Mondja, miközben a lány szedi a varratokat. Sokkal könnyebben eltereli a gondolatait a fájdalomról, ha beszél közben.*
- Szeretem megfigyelni a tárgyak alakját és kinézetét. Néha kiülök, és növényeket rajzolgatok, mert azok olyan változatosak.
*Mikor a lány elkezdi bekötözni a sebét, úgy érzi, mintha átölelnék egymást. Megfogja Aryna karjait, és ott tartja őket maga körül.*
- A virágok olyan gyengék, de a szirmaik gyönyörűek, finomak és lágyak. Hasonlítanak a tündérek szárnyaira.
*Nem tudja egyelőre, hogy Ary erre mit fog reagálni, de reméli, hogy semmi negatívat. Sosem csinált még ilyesmit, így a szíve hevesen ver az izgatottságtól. Finoman simogatja a lány bőrét, amíg csendesen várja a reakcióját.*
- Igen, ő tényleg nem. Egyedül akkor jó őt rajzolni, ha éppen alszik. Szerintem még mindig az istállóban van, szeret a szalmában játszani.
*Mondja, miközben a lány szedi a varratokat. Sokkal könnyebben eltereli a gondolatait a fájdalomról, ha beszél közben.*
- Szeretem megfigyelni a tárgyak alakját és kinézetét. Néha kiülök, és növényeket rajzolgatok, mert azok olyan változatosak.
*Mikor a lány elkezdi bekötözni a sebét, úgy érzi, mintha átölelnék egymást. Megfogja Aryna karjait, és ott tartja őket maga körül.*
- A virágok olyan gyengék, de a szirmaik gyönyörűek, finomak és lágyak. Hasonlítanak a tündérek szárnyaira.
*Nem tudja egyelőre, hogy Ary erre mit fog reagálni, de reméli, hogy semmi negatívat. Sosem csinált még ilyesmit, így a szíve hevesen ver az izgatottságtól. Finoman simogatja a lány bőrét, amíg csendesen várja a reakcióját.*
4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:21:13
Üzenet elküldve: 2018-06-22 20:21:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Ne! Kölyök... *Erősíti meg ismét előbbi szavait, de immár nem néz a fiúra. Válla megereszkedik, korábbi megfeszült izmai lassan elernyednek, s fejét normális állásba hajtva figyeli a lányt. Valahogy olyan méltóságteljes a lovon, olyan fennkölt, az immár magasan járó nap áttűz ruháján, megtörve a nyílegyenes sugarakat, s szétszórva az udvar kavicsos, poros felületén, mintha a nap fényéből szőtték volna.*
- Igen, démon vagyok. *Mondja csendesen és lemondóan, fejét lehajtva.* Ezen talán soha nem fogok tudni változtatni! *Hirtelen felnéz.* De attól még ember is vagyok! A magam módján ugyan, de hidd el, inkább a szívemet tépném ki, minthogy szándékosan bántsalak! *Arcra továbbra sem dühös, sem gőgös, talán túl sok időt töltött Pyctával ahhoz, hogy átvegye néhány idegesítő szokását, mert Umon most idegesítően higgadt és nyugodt ember látszatát kelti, holott belül tombolnak az érzelmei, persze stigmái játéka kitűnően jelzi állapotát.*
- Nem hallottam, hogy Pycta ilyesmit mondott volna. De egyben biztos lehetsz! Soha nem fogom engedni, hogy egyedül menj! Mert... mert életem végéig felelősséggel tartozom érted. Mindig vigyázni fogok rád. Amiatt... amit elkövettem. *Ismét lehajtja a fejét, s a földet nézi:*
- Akkor is... akkor is, ha te nem akarod. *Jegyzi meg halkan.* Így továbbra is csak két választásod van. Vagy megölsz helyben, vagy itt beszéljük meg a történteket. Te fent, én pedig lent. ~ Mint az égi tünemény és a föld alatt lakó szörny. ~ *Gondolja magában, de gondolatait nem mondja ki hangosan, inkább a földet nézi, mintha leendő nyughelyét keresné. Persze szeme sarkából figyeli a lányt, hogyha megindulna, akkor utána tudjon eredni. Fogalma sincs mi történne akkor, ha ez megtörténne, de elhatározása erős és megdönthetetlen. ~ Vigyázni fogok rád, akkor is, ha nem akarod. Tartozom ezzel magamnak és Pyctának is... neked is. ~ Felnéz, s szomorú tekintetét a lányon tartja.*
- Mi dolgod apádnál? Neked itt az otthonod. Közöttünk... közöttük... *Néz el az étkező felé.* Mindenki szeret téged... mindenki... *Még mindig nem közeledik, nem akarja elijeszteni, a távolság mindig megnyugtató dolog, bár hosszú ideje csak arra várt, hogy végre a közelében legyen, s eljöjjön a gyónás ideje.*
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Ne! Kölyök... *Erősíti meg ismét előbbi szavait, de immár nem néz a fiúra. Válla megereszkedik, korábbi megfeszült izmai lassan elernyednek, s fejét normális állásba hajtva figyeli a lányt. Valahogy olyan méltóságteljes a lovon, olyan fennkölt, az immár magasan járó nap áttűz ruháján, megtörve a nyílegyenes sugarakat, s szétszórva az udvar kavicsos, poros felületén, mintha a nap fényéből szőtték volna.*
- Igen, démon vagyok. *Mondja csendesen és lemondóan, fejét lehajtva.* Ezen talán soha nem fogok tudni változtatni! *Hirtelen felnéz.* De attól még ember is vagyok! A magam módján ugyan, de hidd el, inkább a szívemet tépném ki, minthogy szándékosan bántsalak! *Arcra továbbra sem dühös, sem gőgös, talán túl sok időt töltött Pyctával ahhoz, hogy átvegye néhány idegesítő szokását, mert Umon most idegesítően higgadt és nyugodt ember látszatát kelti, holott belül tombolnak az érzelmei, persze stigmái játéka kitűnően jelzi állapotát.*
- Nem hallottam, hogy Pycta ilyesmit mondott volna. De egyben biztos lehetsz! Soha nem fogom engedni, hogy egyedül menj! Mert... mert életem végéig felelősséggel tartozom érted. Mindig vigyázni fogok rád. Amiatt... amit elkövettem. *Ismét lehajtja a fejét, s a földet nézi:*
- Akkor is... akkor is, ha te nem akarod. *Jegyzi meg halkan.* Így továbbra is csak két választásod van. Vagy megölsz helyben, vagy itt beszéljük meg a történteket. Te fent, én pedig lent. ~ Mint az égi tünemény és a föld alatt lakó szörny. ~ *Gondolja magában, de gondolatait nem mondja ki hangosan, inkább a földet nézi, mintha leendő nyughelyét keresné. Persze szeme sarkából figyeli a lányt, hogyha megindulna, akkor utána tudjon eredni. Fogalma sincs mi történne akkor, ha ez megtörténne, de elhatározása erős és megdönthetetlen. ~ Vigyázni fogok rád, akkor is, ha nem akarod. Tartozom ezzel magamnak és Pyctának is... neked is. ~ Felnéz, s szomorú tekintetét a lányon tartja.*
- Mi dolgod apádnál? Neked itt az otthonod. Közöttünk... közöttük... *Néz el az étkező felé.* Mindenki szeret téged... mindenki... *Még mindig nem közeledik, nem akarja elijeszteni, a távolság mindig megnyugtató dolog, bár hosszú ideje csak arra várt, hogy végre a közelében legyen, s eljöjjön a gyónás ideje.*
4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 19:36:38
Üzenet elküldve: 2018-06-22 19:36:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Nyiss kaput!
*Szól oda újra a fiúnak, de ezúttal már nem néz rá, tekintetét szigorúan Umonon tartja, a múltkor is olyan hirtelen került elő a dobócsillaga, amivel felhasította őt. Ha netán újra elővarázsolna valami fegyvert, akkor tuti legázolja.*
- Démon vagy, nem érdekel, hogy másokat mivel etetsz.
*Maga sem hitte volna, hogy valaha képes lesz beszélni Umonnal akármiről is, igazság szerint úgy gondolta, hogy ha meglátja, akkor elfut és elájul - szerencsés esetben ebben a sorrendben -, a szíve persze zakatol és az arcszíne is folyamatosan változik. Fél Umontól és dühös is rá. Dühös Pyctára is, hogy faképnél hagyta, azért meg még dühösebb, hogy egyedül hagyta Umonnal. Umon tényleg a legnagyobb félelme, akivel nemigen akart sosem szembenézni, vagy legalábbis Pycta nélkül nem akart sosem szembenézni vele.*
- Pycta utamra engedett. Eressz ki.
*Szeme sarkából pillant csak Sadmyrra. Umon ezalatt a titkáról értekezik, de ezt Aenae elengedi a füle mellett. Topázsárga tekintetét a vetkőző férfira szegezi. Rázza a fejét.*
- Én nem vagyok gyilkos.
*Kagan Thargodar persze más tészta, rossz nyelvek szerint a saját rokonai csontjaiból készült trónuson ül, senkinek nincsenek illúziói a tharg hadúr kezéhez tapadó vérmennyiséget illetően, Aenae viszont tényleg nem gyilkos és nem is óhajt ezen az állapotán változtatni.*
- NEEM!
*Üvölt vissza, akaratlanul ránt egyet a kantáron, amitől lova hátrálni kezd.*
- Apámhoz megyek, te szerencsétlen... Meg a barátnőmhöz.
*Megrándul az arca, nincs sok kedve ahhoz, hogy hosszasan csevegjen Umonnal. Magyarázkodni pláne nincsen kedve, azt viszont nem tudja, hogy miért is van Umonnak az a tévképzete, hogy a halálba fut.*
- Nem ölök meg senkit.
*Kérésre meg aztán pláne nem, akkor sem ha Umon történetesen az ő életére tört. Tudatosan nem akarja büntetni emiatt, neki bőven elég lenne az, hogy elkerülik egymást, de ha belegondolna abba, hogy mi is lehet ideális büntetés a démon-szállta szerzetes számára, akkor arra a megállapításra jutna, hogy az élet és a bűntudat nagyobb büntetés, a halál pedig túl könnyű.*
//Aenae, Umon, Sadmyr//
- Nyiss kaput!
*Szól oda újra a fiúnak, de ezúttal már nem néz rá, tekintetét szigorúan Umonon tartja, a múltkor is olyan hirtelen került elő a dobócsillaga, amivel felhasította őt. Ha netán újra elővarázsolna valami fegyvert, akkor tuti legázolja.*
- Démon vagy, nem érdekel, hogy másokat mivel etetsz.
*Maga sem hitte volna, hogy valaha képes lesz beszélni Umonnal akármiről is, igazság szerint úgy gondolta, hogy ha meglátja, akkor elfut és elájul - szerencsés esetben ebben a sorrendben -, a szíve persze zakatol és az arcszíne is folyamatosan változik. Fél Umontól és dühös is rá. Dühös Pyctára is, hogy faképnél hagyta, azért meg még dühösebb, hogy egyedül hagyta Umonnal. Umon tényleg a legnagyobb félelme, akivel nemigen akart sosem szembenézni, vagy legalábbis Pycta nélkül nem akart sosem szembenézni vele.*
- Pycta utamra engedett. Eressz ki.
*Szeme sarkából pillant csak Sadmyrra. Umon ezalatt a titkáról értekezik, de ezt Aenae elengedi a füle mellett. Topázsárga tekintetét a vetkőző férfira szegezi. Rázza a fejét.*
- Én nem vagyok gyilkos.
*Kagan Thargodar persze más tészta, rossz nyelvek szerint a saját rokonai csontjaiból készült trónuson ül, senkinek nincsenek illúziói a tharg hadúr kezéhez tapadó vérmennyiséget illetően, Aenae viszont tényleg nem gyilkos és nem is óhajt ezen az állapotán változtatni.*
- NEEM!
*Üvölt vissza, akaratlanul ránt egyet a kantáron, amitől lova hátrálni kezd.*
- Apámhoz megyek, te szerencsétlen... Meg a barátnőmhöz.
*Megrándul az arca, nincs sok kedve ahhoz, hogy hosszasan csevegjen Umonnal. Magyarázkodni pláne nincsen kedve, azt viszont nem tudja, hogy miért is van Umonnak az a tévképzete, hogy a halálba fut.*
- Nem ölök meg senkit.
*Kérésre meg aztán pláne nem, akkor sem ha Umon történetesen az ő életére tört. Tudatosan nem akarja büntetni emiatt, neki bőven elég lenne az, hogy elkerülik egymást, de ha belegondolna abba, hogy mi is lehet ideális büntetés a démon-szállta szerzetes számára, akkor arra a megállapításra jutna, hogy az élet és a bűntudat nagyobb büntetés, a halál pedig túl könnyű.*
4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 18:36:58
Üzenet elküldve: 2018-06-22 18:36:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*A fiú a toronyban szerencsére megfelelő ütemben reagál, s a kapu zárva marad. A szerzetes csak tenyerét tartja fel felé, csendre intve a további kérdéseket, tekintetét végig Aenaen tartja. Továbbra sem mozdul, egy tapodtat sem. A válogatott sértések lepattannak róla, arca szigorú, de szelíd. Igyekszik a legszebb képét magára erőltetni, de sohasem volt igazán a szavak embere. Ez most vagy megmutatkozik, vagy nem. A szavakat lassan és tagoltan préseli ki a száján:*
- Sadmyr... nem nyitunk... kaput! *Szemei a fiúra villannak, abban semmi fenyegető nem látszik, legalábbis Umon szerint.* Pycta parancsa! *Ha Umon szavai nem is, Pycta neve bizonyára eszébe juttatja a vezér határozottságát és neki tett esküjét. Immár csendesebb hangra vált:*
- Egyelőre maradj Sadmyr, a biztonság kedvéért. *Azt már nem fűzi hozzá, hogy elsősorban magára gondol, bár semmilyen késztetést nem érez arra, hogy ismét felhasítsa a lányt, sőt mi több, az emlék is borzasztó fájdalmas.*
- Nem vagyok démon. Umon vagyok, a szerzetes, ki esik kel a fürdőben, ki mindennek nekimegy, ki nem ért a nők nyelvén, s folyton kínos szituációba keveri magát. Umon vagyok, a kitaszított, az átkozott. És nem engedhetlek ki, Pycta parancsba adta, aznap éjjel, mikor hazaértünk. *Mondja csendesen fejét rázva, kezei ismét felfelé tartott tenyérrel Aenae felé néznek.*
- Kagan? Kagan Thargodar az apád? *Elmosolyodik, bár nem tudja miért.* Mindenkinek vannak titkai, hát még neked is. *Jelenti ki, de arca már inkább szomorú.*
- Semmire sem vágynék jobban, minthogy meghaljak. *Mondja halkan.* Nem kell Kagan, ott a tőröd, hisz érintett már. *Mondja, majd csuhájától lassan megszabadul, s összegyűrve ledobja a porba. Umon Palasan immár fedetlen felsőtesttel áll a lovon ülő lány előtt. Stigmái csak lassan kúsznak mellkasáról nyakáig, majd át a hátára, olykor kígyózó sorokban, olykor pedig egy-egy gyors mozdulattal, mint az épp lecseppenő viasz, néha hálószerűen borítja testét. A szerzetes arca elgyötört és fáradt, gondolatban saját halálát kívánja, fejét félrebiccenti, s nyakán kidagadnak az erek.*
- Vágd belém... VÁGD BELÉM! *Ordítja hirtelen Aenae tekintetébe fúrva szemeit.* De itt nem jutsz át, nem engedhetem, hogy a halálodba fuss. Pycta a barátom... és téged... téged is... *Szavai elhalnak, arca száraz, mint a sivatag, egy könny sem csordul le, olyan, mintha elfogyott volna, mintha a fájdalom és a gyötrelem felemésztette volna mindet, kék tekintete csak a lányt nézi.*
- Ölj meg... kérlek! *Suttogja halkan.*
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*A fiú a toronyban szerencsére megfelelő ütemben reagál, s a kapu zárva marad. A szerzetes csak tenyerét tartja fel felé, csendre intve a további kérdéseket, tekintetét végig Aenaen tartja. Továbbra sem mozdul, egy tapodtat sem. A válogatott sértések lepattannak róla, arca szigorú, de szelíd. Igyekszik a legszebb képét magára erőltetni, de sohasem volt igazán a szavak embere. Ez most vagy megmutatkozik, vagy nem. A szavakat lassan és tagoltan préseli ki a száján:*
- Sadmyr... nem nyitunk... kaput! *Szemei a fiúra villannak, abban semmi fenyegető nem látszik, legalábbis Umon szerint.* Pycta parancsa! *Ha Umon szavai nem is, Pycta neve bizonyára eszébe juttatja a vezér határozottságát és neki tett esküjét. Immár csendesebb hangra vált:*
- Egyelőre maradj Sadmyr, a biztonság kedvéért. *Azt már nem fűzi hozzá, hogy elsősorban magára gondol, bár semmilyen késztetést nem érez arra, hogy ismét felhasítsa a lányt, sőt mi több, az emlék is borzasztó fájdalmas.*
- Nem vagyok démon. Umon vagyok, a szerzetes, ki esik kel a fürdőben, ki mindennek nekimegy, ki nem ért a nők nyelvén, s folyton kínos szituációba keveri magát. Umon vagyok, a kitaszított, az átkozott. És nem engedhetlek ki, Pycta parancsba adta, aznap éjjel, mikor hazaértünk. *Mondja csendesen fejét rázva, kezei ismét felfelé tartott tenyérrel Aenae felé néznek.*
- Kagan? Kagan Thargodar az apád? *Elmosolyodik, bár nem tudja miért.* Mindenkinek vannak titkai, hát még neked is. *Jelenti ki, de arca már inkább szomorú.*
- Semmire sem vágynék jobban, minthogy meghaljak. *Mondja halkan.* Nem kell Kagan, ott a tőröd, hisz érintett már. *Mondja, majd csuhájától lassan megszabadul, s összegyűrve ledobja a porba. Umon Palasan immár fedetlen felsőtesttel áll a lovon ülő lány előtt. Stigmái csak lassan kúsznak mellkasáról nyakáig, majd át a hátára, olykor kígyózó sorokban, olykor pedig egy-egy gyors mozdulattal, mint az épp lecseppenő viasz, néha hálószerűen borítja testét. A szerzetes arca elgyötört és fáradt, gondolatban saját halálát kívánja, fejét félrebiccenti, s nyakán kidagadnak az erek.*
- Vágd belém... VÁGD BELÉM! *Ordítja hirtelen Aenae tekintetébe fúrva szemeit.* De itt nem jutsz át, nem engedhetem, hogy a halálodba fuss. Pycta a barátom... és téged... téged is... *Szavai elhalnak, arca száraz, mint a sivatag, egy könny sem csordul le, olyan, mintha elfogyott volna, mintha a fájdalom és a gyötrelem felemésztette volna mindet, kék tekintete csak a lányt nézi.*
- Ölj meg... kérlek! *Suttogja halkan.*
4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 18:10:15
Üzenet elküldve: 2018-06-22 18:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae szobája, majd kapu//
*Idegesen fordul az ajtó felé, mikor belép azon Isqeha. Kicsit csalódott, hogy csak a félvér az, nem pedig a bocsánatáért esedező Pycta. Pillantása már csak szomorú, nyoma sincs benne az előző vérszomjas indulatnak. Vonásai csak Isqeha szavaira keményednek meg. Szíve szerint odamondaná, hogy kettőn áll a vásár, de mivel az érzelmi állapota meglehetősen felfokozott, így félő, hogy olyan stílusban válaszolna, hogy az megbántja az ifjút. Csak egy flegma vállrándítást produkál. Ha Pycta szeretete elrohanásban és hűvös pillantásokban nyilvánul meg, akkor kész lemondani róla. Különben meg Pycta útjára engedte, szóval tudja, hogy hol találhatja meg a lányt és Aenae is tudja, hogy hol keresse a férfit. Búcsúzóul biccent a félvérnek, majd elhagyja a helyiséget. A Pyctával közös szobájukat, ahol lényegében nem is aludtak még együtt. Eredetileg maradni akart pár órát, hogy pihenjen ő is és a hátasa is, de a körülmények olyannyira megváltoztak, hogy már szinte egyből újra nyeregben van. Háborgó, feldúlt lélekkel érkezne a kapuhoz, ha nem jelenne meg a színen Umon. Aki a lány megtestesült rettegése. Akkor is, ha feltartja a kezét.
Aenae kezének remegését az sem tudja mérsékelni, hogy markolja a gyeplőt, ráadásul felfokozott idegállapotát lova tökéletesen megérzi, idegesen táncol a lány alatt, mikor Umon közéjük és a kapu közé áll. Aenae halálra rémül a férfitől, arcából kiszalad minden vér, bőre szinte áttetszővé válik.*
- Nyisd ki a kaput Sadmyr. MOST!
*A fiúra könnyen kiabál rá, tőle nem fél, szemben ugye Umonnal.*
- Nem érdekelsz démon! És semmi közöd ahhoz, hogy hová megyek. Nem vagyok Pycta foglya.
*Újra a fiúra néz.*
- Eressz ki! Pycta maga engedett az utamra.
*A topázsárga szempár újra Umonon függ, ugyanaz a gyilkos fény gyúl ki tekintetében, mint amivel nemrég még a távozó Pyctát nézte.*
- Apám tudja, hogy itt vagyok. Kagan Thargodar ki fog belezni. A beleidet a nyakad köré tekeri és azzal akaszt a kapuba.
*Ugyanezt mondta neki Umon - neki a férfi és a démona egy és ugyanaz -, mikor rátámadt. Amúgy meg blöfföl, persze tudja az apja, hogy itt találja, abban viszont nem kifejezetten biztos, hogy apja már azt is tudja, hogy az erdőmélyi erődöt hol találja. Ezt persze Umonnak nem kell tudnia.*
*Idegesen fordul az ajtó felé, mikor belép azon Isqeha. Kicsit csalódott, hogy csak a félvér az, nem pedig a bocsánatáért esedező Pycta. Pillantása már csak szomorú, nyoma sincs benne az előző vérszomjas indulatnak. Vonásai csak Isqeha szavaira keményednek meg. Szíve szerint odamondaná, hogy kettőn áll a vásár, de mivel az érzelmi állapota meglehetősen felfokozott, így félő, hogy olyan stílusban válaszolna, hogy az megbántja az ifjút. Csak egy flegma vállrándítást produkál. Ha Pycta szeretete elrohanásban és hűvös pillantásokban nyilvánul meg, akkor kész lemondani róla. Különben meg Pycta útjára engedte, szóval tudja, hogy hol találhatja meg a lányt és Aenae is tudja, hogy hol keresse a férfit. Búcsúzóul biccent a félvérnek, majd elhagyja a helyiséget. A Pyctával közös szobájukat, ahol lényegében nem is aludtak még együtt. Eredetileg maradni akart pár órát, hogy pihenjen ő is és a hátasa is, de a körülmények olyannyira megváltoztak, hogy már szinte egyből újra nyeregben van. Háborgó, feldúlt lélekkel érkezne a kapuhoz, ha nem jelenne meg a színen Umon. Aki a lány megtestesült rettegése. Akkor is, ha feltartja a kezét.
Aenae kezének remegését az sem tudja mérsékelni, hogy markolja a gyeplőt, ráadásul felfokozott idegállapotát lova tökéletesen megérzi, idegesen táncol a lány alatt, mikor Umon közéjük és a kapu közé áll. Aenae halálra rémül a férfitől, arcából kiszalad minden vér, bőre szinte áttetszővé válik.*
- Nyisd ki a kaput Sadmyr. MOST!
*A fiúra könnyen kiabál rá, tőle nem fél, szemben ugye Umonnal.*
- Nem érdekelsz démon! És semmi közöd ahhoz, hogy hová megyek. Nem vagyok Pycta foglya.
*Újra a fiúra néz.*
- Eressz ki! Pycta maga engedett az utamra.
*A topázsárga szempár újra Umonon függ, ugyanaz a gyilkos fény gyúl ki tekintetében, mint amivel nemrég még a távozó Pyctát nézte.*
- Apám tudja, hogy itt vagyok. Kagan Thargodar ki fog belezni. A beleidet a nyakad köré tekeri és azzal akaszt a kapuba.
*Ugyanezt mondta neki Umon - neki a férfi és a démona egy és ugyanaz -, mikor rátámadt. Amúgy meg blöfföl, persze tudja az apja, hogy itt találja, abban viszont nem kifejezetten biztos, hogy apja már azt is tudja, hogy az erdőmélyi erődöt hol találja. Ezt persze Umonnak nem kell tudnia.*
4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 17:08:12
Üzenet elküldve: 2018-06-22 17:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar, Xauzur ketrecénél//
//Aenae szobája//
*Isq meghőköl, ahogy Aenae sziszegése az arcába csap. Aztán döbbenten nézi-hallja, ahogy a lány Pycta után üvölti az áldáskérést, teljesen kifordulva magából. Még soha sem látta őt ilyennek! De Pyctát sem ilyen hidegen hűvös távolságtartónak.
Fáj neki, nagyon fáj ez az egész, a legrosszabb, hogy pontosan nem is érti, tudja, mi is zajlik most.
Az udvaron még a tér ellenére is szinte tapinthatók a levegőben a fájdalom, az elkeseredés, a düh és az indulat kis percéletű démonai.
~Miért válnak el így egymástól?~
Csak áll még egy ideig az üres ketrecnél, kóvályogva, miután Aenae is elviharzik, és próbálja feldolgozni azt a gyilkos pillantást, amivel őt is illette.
Aztán utána indul.
A szobájában talál rá, ott ül, karba font kézzel, maga elé meredve.
Isq óvatosan belép, és megáll.*
- Aenae...
- Ő nagyon szeret Téged. *Csak ennyit mond, csendesen.*
- Soha, senki nem fog így szeretni. Ne hagyd elveszni ezt!
//Aenae szobája//
*Isq meghőköl, ahogy Aenae sziszegése az arcába csap. Aztán döbbenten nézi-hallja, ahogy a lány Pycta után üvölti az áldáskérést, teljesen kifordulva magából. Még soha sem látta őt ilyennek! De Pyctát sem ilyen hidegen hűvös távolságtartónak.
Fáj neki, nagyon fáj ez az egész, a legrosszabb, hogy pontosan nem is érti, tudja, mi is zajlik most.
Az udvaron még a tér ellenére is szinte tapinthatók a levegőben a fájdalom, az elkeseredés, a düh és az indulat kis percéletű démonai.
~Miért válnak el így egymástól?~
Csak áll még egy ideig az üres ketrecnél, kóvályogva, miután Aenae is elviharzik, és próbálja feldolgozni azt a gyilkos pillantást, amivel őt is illette.
Aztán utána indul.
A szobájában talál rá, ott ül, karba font kézzel, maga elé meredve.
Isq óvatosan belép, és megáll.*
- Aenae...
- Ő nagyon szeret Téged. *Csak ennyit mond, csendesen.*
- Soha, senki nem fog így szeretni. Ne hagyd elveszni ezt!
4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 15:17:43
Üzenet elküldve: 2018-06-22 15:17:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A magánzók tízóraija//
//Medve, Vali, Sythra//
*Egy hálás biccentést még dob Sadmyrnak, majd tényleg eltávozik. Épp akkor mászik le a toronyból, mikor Umon és Aenae eseményei történnek, de ebbe aztán már igazán nem akar belefolyni. Úgy látja, hogy ezt nekik kell elrendezni, Sythrára pedig semmi szükség.
Mielőtt enni menne még visszavonul szobájába, lerakja fegyvereit, vértjét, kicsit szusszan egyet, majd elindul az étkező irányába. Ott is először a konyhába, mert valahogy elkerüli figyelmét Medve és Valea párosa, Banya meg morogva küldi el melegebb éghajlatra, hogy ott van az étkezőben a kaja, ne akarjon már többet. Miután pedig jól kioktatják, vissza is tér a Magánzókhoz, bár szavak éppen nem hangzanak el, valahogy nem tűnnek rossz kedvűnek, sem szomorkásnak. Egy kellemes sóhajjal meg egy hangos gyomor-kordulással helyezkedik be Valea mellé, és nekilát a szolid falatozásnak. Vizet meg cipót vesz magához, ugyanúgy mint előző éjjel, mert nem kifejezetten szeretne annyi ételt tömni magába, hogy aztán meg azért fájjon a hasa.*
- Ne menjetek ki az udvarra, fennforgások vannak.
*Rosszallóan megcsóválja fejét, de kissé felüdül attól, hogy viszonylagos nyugalomba került a páros mellett. Ezek biztosan nem fognak zajongani, szaladgálni, bajt keverni, úgyhogy kissé meg is könnyebül, teste ellazul. Nem tudja miről beszélgettek eddig, de nem is bánja, még ha valami fontosról maradt is le.*
//Medve, Vali, Sythra//
*Egy hálás biccentést még dob Sadmyrnak, majd tényleg eltávozik. Épp akkor mászik le a toronyból, mikor Umon és Aenae eseményei történnek, de ebbe aztán már igazán nem akar belefolyni. Úgy látja, hogy ezt nekik kell elrendezni, Sythrára pedig semmi szükség.
Mielőtt enni menne még visszavonul szobájába, lerakja fegyvereit, vértjét, kicsit szusszan egyet, majd elindul az étkező irányába. Ott is először a konyhába, mert valahogy elkerüli figyelmét Medve és Valea párosa, Banya meg morogva küldi el melegebb éghajlatra, hogy ott van az étkezőben a kaja, ne akarjon már többet. Miután pedig jól kioktatják, vissza is tér a Magánzókhoz, bár szavak éppen nem hangzanak el, valahogy nem tűnnek rossz kedvűnek, sem szomorkásnak. Egy kellemes sóhajjal meg egy hangos gyomor-kordulással helyezkedik be Valea mellé, és nekilát a szolid falatozásnak. Vizet meg cipót vesz magához, ugyanúgy mint előző éjjel, mert nem kifejezetten szeretne annyi ételt tömni magába, hogy aztán meg azért fájjon a hasa.*
- Ne menjetek ki az udvarra, fennforgások vannak.
*Rosszallóan megcsóválja fejét, de kissé felüdül attól, hogy viszonylagos nyugalomba került a páros mellett. Ezek biztosan nem fognak zajongani, szaladgálni, bajt keverni, úgyhogy kissé meg is könnyebül, teste ellazul. Nem tudja miről beszélgettek eddig, de nem is bánja, még ha valami fontosról maradt is le.*
4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 15:02:36
Üzenet elküldve: 2018-06-22 15:02:36
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*Sythra elmondja, hogy minden rendben volt, aminek Sadmyr nagyon örül és csak mosolyog, amikor a félvér lány arról beszél, biztosan tudja, milyen őrségben lenni.*
- Igen, tudom, milyen. *Vigyorog és ő is leül a másik székre és lábát lóbázva figyel, de aggodalma nem múlik el. Nem tudja, hogy Pycta nemrég elment, de az udvar ettől még elég feszült, vagyis nem az udvar, hanem akik ott vannak vagy voltak.*
- Menj csak, remélem az a hősszerelmes visszajön majd. *Nevet fel Shenre gondolva, majd átül arra a székre, ha a lány elment, ahonnan jobban lát. Füttyentve hívja magához Szürkeszárnyat, majd amikor a madár leszáll az őrtorony tetejét tartó keresztlécre, folytatják az őrködést.
Kisvártatva Aenae érkezik, teljes menetfelszereléssel és lóval, mögötte pedig Umon, szinte futva.*
- Rendben. *Válaszol aggódva és fel is pattan a székről és figyelni kezdi a torony magasából a kapunál kibontakozó eseményeket.*
- Szóljak Pycta mesternek? *Kérdi óvatosan, hátha a vezér meg tudja oldani ezt a helyzetet. Umont nem szereti annyira. Fél tőle. Van valami abban a férfiban, amit nem tud hova tenni. Szürkeszárny feszülten vijjog fel mögötte.*
A hozzászólás írója (Sadmyr A'Cahiss [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.22 15:03:08
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Sadmyr//
*Sythra elmondja, hogy minden rendben volt, aminek Sadmyr nagyon örül és csak mosolyog, amikor a félvér lány arról beszél, biztosan tudja, milyen őrségben lenni.*
- Igen, tudom, milyen. *Vigyorog és ő is leül a másik székre és lábát lóbázva figyel, de aggodalma nem múlik el. Nem tudja, hogy Pycta nemrég elment, de az udvar ettől még elég feszült, vagyis nem az udvar, hanem akik ott vannak vagy voltak.*
- Menj csak, remélem az a hősszerelmes visszajön majd. *Nevet fel Shenre gondolva, majd átül arra a székre, ha a lány elment, ahonnan jobban lát. Füttyentve hívja magához Szürkeszárnyat, majd amikor a madár leszáll az őrtorony tetejét tartó keresztlécre, folytatják az őrködést.
Kisvártatva Aenae érkezik, teljes menetfelszereléssel és lóval, mögötte pedig Umon, szinte futva.*
- Rendben. *Válaszol aggódva és fel is pattan a székről és figyelni kezdi a torony magasából a kapunál kibontakozó eseményeket.*
- Szóljak Pycta mesternek? *Kérdi óvatosan, hátha a vezér meg tudja oldani ezt a helyzetet. Umont nem szereti annyira. Fél tőle. Van valami abban a férfiban, amit nem tud hova tenni. Szürkeszárny feszülten vijjog fel mögötte.*
A hozzászólás írója (Sadmyr A'Cahiss [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.22 15:03:08
4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-22 14:49:47
Üzenet elküldve: 2018-06-22 14:49:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon//
*Lyz érkezésére felkapja tekintetét, majd mosolyogva üdvözli a lányt, kérdésére azonban sajnálkozva rázza meg a fejét:
- Sajnálom Lyz, csak hárman eszegettünk itt, azóta nem láttam mást mióta a nap egy karcsapásnyit haladt az égen. *Elgondolkodva, néz előbb Valira, majd Medvére.*
- De... történt valami? *Kérdezi hirtelen és azonnal feláll.* Ugye nem ment ki senki engedély nélkül a kapun? *Elméjében még Pycta előző utasítása áll, senki se be, se ki. Függetlenül attól, hogy a vezér immár visszaérkezett, ezen parancsát nem vonta vissza.*
- Még csak az hiányzik, hogy az ifjú novusok felelőtlen rohangálása miatt valamin gond történjen. *Aggódva ráncolja össze a szemöldökét.* Túl sokáig ültem. Kérlek bocsássatok meg nekem, de a feladat az első, itt rendet kell tenni. *Lyzre is elnézést kérő mosollyal néz:*
- Elvégre én vagyok a rendmester, vagy mi, az más kérdés, hogy eddig csak káoszt szítottam, de ez most megváltozik. *Tenyerével a másikba csap, s mielőtt még bárki megakadályozhatná egy gyors intéssel kiviharzik az étkező ajtaján. A régi Umon szelíd suttogása immár a múlté, legalábbis jelenleg. Határozott tartással és kellő lendülettel indul a kapuhoz, de már messziről meglátja Aenaet, szerencsére még senki sem engedte ki. Léptein lassít, s ártatlan képpel közeledik a lányhoz, már messziről, feltartott kézzel jelez:
- Sadmyr ne nyisd ki a kaput! *Kiált fel határozottan, azonban már késő, megelőzik így kedvesebb arccal a lovon kifelé induló Aenae felé fordul:*
- Ne ijedj meg tőlem! Önmagam vagyok! *Mondja szelíden és egyszerűen. Minden bizonnyal Aenae, ahogy meglátja a másik irányba indul, így egy félkört leírva a kapu és a lány közé áll.*
- Pycta azt adta utasításba, hogy se ki, se be. Hová készülsz ilyen idegesen? *Kérdezi, a bocsánatkérés, meg a szánakozás majd akkor, ha egyáltalán szóba állnak vele. Stigmái mozdulatlanok, ahogy keze továbbra is az égben.*
- Fegyvertelen vagyok. *Mondja csak úgy, mellékesen.* Nem fogok védekezni, ha rám akarsz támadni. *Talán ezt hívják felhívásnak keringőre, ki tudja, de a szerzetes komolyan gondolja szándékát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.22 14:51:29
//Aenae, Umon//
*Lyz érkezésére felkapja tekintetét, majd mosolyogva üdvözli a lányt, kérdésére azonban sajnálkozva rázza meg a fejét:
- Sajnálom Lyz, csak hárman eszegettünk itt, azóta nem láttam mást mióta a nap egy karcsapásnyit haladt az égen. *Elgondolkodva, néz előbb Valira, majd Medvére.*
- De... történt valami? *Kérdezi hirtelen és azonnal feláll.* Ugye nem ment ki senki engedély nélkül a kapun? *Elméjében még Pycta előző utasítása áll, senki se be, se ki. Függetlenül attól, hogy a vezér immár visszaérkezett, ezen parancsát nem vonta vissza.*
- Még csak az hiányzik, hogy az ifjú novusok felelőtlen rohangálása miatt valamin gond történjen. *Aggódva ráncolja össze a szemöldökét.* Túl sokáig ültem. Kérlek bocsássatok meg nekem, de a feladat az első, itt rendet kell tenni. *Lyzre is elnézést kérő mosollyal néz:*
- Elvégre én vagyok a rendmester, vagy mi, az más kérdés, hogy eddig csak káoszt szítottam, de ez most megváltozik. *Tenyerével a másikba csap, s mielőtt még bárki megakadályozhatná egy gyors intéssel kiviharzik az étkező ajtaján. A régi Umon szelíd suttogása immár a múlté, legalábbis jelenleg. Határozott tartással és kellő lendülettel indul a kapuhoz, de már messziről meglátja Aenaet, szerencsére még senki sem engedte ki. Léptein lassít, s ártatlan képpel közeledik a lányhoz, már messziről, feltartott kézzel jelez:
- Sadmyr ne nyisd ki a kaput! *Kiált fel határozottan, azonban már késő, megelőzik így kedvesebb arccal a lovon kifelé induló Aenae felé fordul:*
- Ne ijedj meg tőlem! Önmagam vagyok! *Mondja szelíden és egyszerűen. Minden bizonnyal Aenae, ahogy meglátja a másik irányba indul, így egy félkört leírva a kapu és a lány közé áll.*
- Pycta azt adta utasításba, hogy se ki, se be. Hová készülsz ilyen idegesen? *Kérdezi, a bocsánatkérés, meg a szánakozás majd akkor, ha egyáltalán szóba állnak vele. Stigmái mozdulatlanok, ahogy keze továbbra is az égben.*
- Fegyvertelen vagyok. *Mondja csak úgy, mellékesen.* Nem fogok védekezni, ha rám akarsz támadni. *Talán ezt hívják felhívásnak keringőre, ki tudja, de a szerzetes komolyan gondolja szándékát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.22 14:51:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346