//Második szál//
//Ary, Pyr//
-Aha, szóval megfáztál és amiatt gúnyolódtak veled. *Így érthető a dolog, na de akkor sem illik egy beteget csúfolni olyan miatt, amiről nem tehet. A betegség bárkivel megesik.*
-A városban szárnyaszegett tündéreket lehet látni, ritka ha olyat látsz, akinek van szárnya, na az meg még ritkább, aki egy méter felé fel is tud reppenni kedvére. *Mosolyodik el barátságosan, mert Pyr szerencsés, hogy ilyen szárnyai vannak, de nyilván ő ezt nem így látja.*
-Szerintem különleges vagy és aki beszól miatta, az féltékeny, mi nem tudjuk milyen lehet repülni, legalábbis szárnyak nélkül nem szeretnénk megtudni milyen. *El is neveti magát, mert ezt inkább a végén viccnek szánja, de valószínű elég szánalmas próbálkozás részéről, ő nem olyan vicces lány.*
-Igen, elég jó érzékem van hozzá. *Vallja be szerényen és közben baljával hátranyúl a tarkójához a haját igazgatni.*
-Ő igen, tudom micsoda. *Na de azért a kezes kis bemutatót kíváncsian figyeli és elpirul. Ahogy ezt mutatja, na meg elkuncogja magát, kicsit félreérthetőbbé teszi az egészet. Arra meg Ary gondolni sem mer, már amikor meglátta a meztelen fürdőzőt még Albunnal, akkor is elkapta a tekintetét. Bár az is felhozott pár homályos emlék képet, ami valószínű csak valami rémálmában lehetett.*
-Köszi, szerintem is szép. *Na de, hogy mikortól viseli az jó kérdés.
Az etikett magyarázása közben elég vicces a kis tündér fiú, gyakran kacagja el magát a kifigurázott mozdulatokon, a szája elé téve a kezét.*
-Szóval olyan tipikus nemesi család szokásokat erőltettek rád, aki túl fiatal és eleven, hogy megmaradjon egy helyben, szomorú mikor nem veszik észre a szülők a gyerekükben a jót és unalmassá akarják formálni őket, én örülök, hogy ott hagytad őket, jó döntést hoztál. *Bátorítja a kissé elszomorodott Pyrt, hiszen ez egy komoly döntés volt és hát ügyesen megvolt egyedül is, na de új családja van, a venárok.*
-Itt a Vadvédben a közösség olyan volt, mint egy család, azért múlt idő, mert én elmentem tanulni és mire visszajöttem, teljesen más társaság fogadott, a régiek közül már nincs itt senki. *Meséli kissé szomorúan, na de eddig mindenki kedves volt vele, így nem fél hogy a jelenlegi társaság is családdá kovácsolódik majd.*
-Igen, olyanhoz, akinek a nevét sem tudtam, a korát sem és még életemben nem is láttam, milyen apa akar ilyet kérni a lányától? Örülök, hogy nem mentem el, bár az okát nem tudom, csak sejtem, hogy a mágiatanulás volt. *Megint felkacag, aranyos, ahogy reprezentálja a tudás kihúzását a kobakjából.*
-Egy részét visszaszereztem, de a többi megváltozott szerintem, ahogy megjelentek az istenek Lanawinon- *Nyugtatja meg a tündért, hogy azért nincs annyira elveszve, elég sok dolgot tud már.*
-Hát ijesztésben tényleg jó vagy. *Ismeri el, mert olyan halkan közlekedik és még halkan is köszön oda, rémes, ily módon a frászt hozni szegény elf lányra.*
-Aha, olvastam arról a varázslatról valamelyik jegyzetemben, sőt olyan is volt, hogy a közeli kisállatok hoznak a mágusnak bogyókat és magokat. *Talán ez is ismerős lehet Pyrnek, de ha nem, akkor okosabb, hogy van ilyen varázslat is.*
-Attól félek, az emlékeim már a jegyzetekből nem szerzem vissza, azok általában akkor törnek elő, ha valami nagyon sokkol vagy kétségbe ejt, de azokat az érzéseket nem szeretném, szóval ha találunk más módszert majd, akkor segíthetsz, de nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék emlékezni, lehet ez így jobb. *Mutat körbe.*
-Na és hányan laktok most itt körülbelül? *Kérdezősködik, ha segíteni akar neki a fiú, hát ez is az, legalább tudni fogja kikkel érdemesebb előbb megismerkedni és kikkel jobb, ha rövidre fogja a beszélgetést eleinte.*