//Az első venár lakoma//
//Meruwiel//
*Óráknak tűnő néhány perces parkett-koptatás után Meruwiel lába megfájdulni látszik, így véget vet a mélységi kálváriájának. Egy kissé erőltetett mosollyal zárja le a táncnak nem nevezhető műveletet, miközben a lány pusztán udvariasságból megköszöni és kedves szavakkal méltatja.*
-Hát ez igazán érdekesnek ígérkezik.
*Fordítja tekintetét az említett páros felé, akik lelkesen döntik magukba a lőrét. Szavaiból éppen ugyanannyira azt szűri le Tray, hogy a lány keresne más társaságot, mint hogy a mélységit engedi útjára, de ezt ő nem bánja, nem lehetnek huszonnégy órában összenőve.*
-Ö, oké. Menj csak.
*Mosolyog felé.*
-Igen, persze, tudom.
*Válaszolja a szoba kapcsán feltett kérdésre csuklóból, közben el-el tekintget a versenyzők felé. A méretére vonatkozó aggályai taglalása tájékán kezdi összerakni a kirakóst, hogy mégis mit próbál közölni vele a lány. Ezzel újra elnyerte a férfi teljes figyelmét, aki válaszul tesz egy lépést felé, a lány csípőjére teszi a kezét, magához húzza és visszasúgja a fülébe.*
-Szavadon foglak.
*A pillanat megkívánna minimum egy csókot, de ezt most Tray megtagadja a lánytól, s ahogy a szavak elhagyják a száját, tesz egy lépést hátra, majd még utoljára Meruwiel felé villant egy pajkos mosolyt és elindul a dolgára. Beáll az ekkor már Sharall által elfoglalt trónus mögé, hogy első sorból nézhesse a párbajt. Magának is tölt egy pohárral s elszürcsöli, amíg azok ketten mértéket nem ismerve hajtják fel a piát. De hát erről szól a verseny, nemde?*
-Ne kelljen csalódnom, Sylweran!
*Figyelmezteti az elfet mókásan. Mire az első pohara végére ér, látja kedvesét egy szépen megrakott tállal; önkéntelenül mosolyra húzza a száját, de megfékezi magát, s nem ered nyomban utána. Inkább tölt magának még egy pohár vörös bort, az első két korty után pedig már jónak látja Bolhás után füttyenteni. Ahogy a kutya meghallja a jellegzetes jelzést, felkapja a fejét, a szoba adottságainak köszönhetően a hangforrás irányát nem sikerült kiszűrnie, de néhányszor körbekapkodja a fejét, s kiszúrja a gazdáját, aki ekkor már egyenesen rá néz. Bizonytalan léptekkel hátrál ki az asztal alól, ahonnan éppen valami maradékot nyalt fel, és emberrel-elffel-gnómmal nem foglalkozva egyenesen a gazdájához üget. Szerencsére senkit nem lök fel út közben, csak néhány álldogálónak megy neki kevéssé finoman. Odaérvén megörül a gazdájának, s nem titkolja, hogy bizony megkóstolná, amit az a szájába vesz, de Traynek esze ágában sincs leitatni a kutyát, így rövid játékos dorgálás után világossá válik a jószágnak is, hogy itt és most neki nem terem babér. Mivel felügyelet nélkül nem szívesen hagyná a nagyteremben, ennyi törékeny dolog közt a kutyát, magával hívja, ahogy kilép az ajtón, és elindul Meruwiel szobája felé. Odaérvén ébred rá, hogy a pohár még mindig a kezében van, de az ajtóban állva meg sem fordul a fejében, hogy most visszafordulna; csak lehúzza a maradék néhány kortyot és leteszi a poharat az ajtó mellé majd suttogva inti a kutyát nyugalomra.*
-Feküdj le. Vagy itt alszol és nyugton maradsz, vagy mész vissza az istálló mellé.
*Talán kicsit hangosabbra sikerült a suttogás mint tervezte, nem hibátlanul érzékeli most a világot, de az szinte biztos, hogy a folyosó túlvégén már senki nem hallhatta. Felegyenesedik, néhány pillanatos hezitálás után pedig bekopog Meruwiel ajtaján. Ha bebocsátást nyer, belép, de mielőtt behajtja az ajtót, megbizonyosodik afelől, hogy a kutya nyugton fekszik, majd visszafordul a lány felé, hogy minden figyelmét neki szentelhesse.*