//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mint vacsoránál a kóstoló, a bor első zamata, ahogy a kancsóban illatozik, a tökéletesség érzése, s az érzelmek gazdag játéka. Ebben az esetben a kóstoló, ameddig eljutottak, s kérdésként felvetődhet, vajon a kancsó oldalán gyöngyöző hűvös buborék, vagy inkább az első korty ízének tudata az, mi egy pillanatra megváltozik. De valami megváltozik, mert azon felül, hogy Pyr nadrágja is egyre szűkösebb, melyet Zsenge kiválóan érezhet apró mozdulataival, a tündér agya is elkezd kattogni, mindenféle butaságokon. Például, hogy akivel van, annak tulajdonképpen ez az első. Eszébe jut az is, hogy vajon Aenae mit szólna ehhez, hisz előző nap még a virágágyásokat illette azzal, mi most tán Zsengéé lehet. De az is eszébe jut, vajon mit gondolhat az erdő, ha türelmetlenségéből adódóan egy gyönyörű virág vész kárba, ki még szinte alig bújt ki a földből. Talán ez az, mi Zsenge majdnem félmeztelen testének látványától, merthogy a gyolcs fennmarad, kényszeredetten eltereli figyelmét. Hogy a gyönyörű testről, a szürke szemekről, vagy a húsos ajkakról, no nem, azt azért nem, Pyr továbbra is sóhajával fejezi ki, mit valójában érez, azonban pillanatokon belül az ész lesz úrrá rajta, s a türelmetlenségen, Zsenge mozdulatain, Pyr kívánalmain és ösztönein felülkerekedik. Hirtelen minden mozdulata megáll, s ha Zsenge figyel, ezt könnyen észreveheti, hogy immár nem talál viszonzásra esetleges tapintása és simogatása. Ha a lány abbahagyja, s a minden valószínűség szerint sarkokban pókokként megbúvó, árgus szemekkel figyelő közönség felhördülése is elhallgat, Pyr végig simítja Zsenge homlokát, s szelíden csókolja meg azt, ha a lány hagyja:*
- Nem. Még nem. Nem most és nem itt. *Hogy a lány ne értse félre, s ne érezze úgy, hogy nem okoz elég kívánalmat a tündérfiúnak, élete talán első hazugságát mondja ki, s hozzáteszi:* Még nem állok készen! ~ Dehogynem, a rohadt életbe! ~ *Csendesen teszi le a lány öléből, s lassan szárnyait tárja ki, ahogy feláll az ágy mellé. Lágyan hajol vissza, s kezével a lány állát tartva csókolja szájon.*
- Gyönyörű vagy! *Mosolyog, majd az ablakot kitárva veti le magát. Mosolya már röptében arcára fagy:*
~ Te idióta barom, mi a francot művelsz?! Takarodsz vissza a szobába, de rögtön! ~ Korholja magát, de nem enged érzéseinek, s az erőd fala gyorsan közeledik, a tündér olykor futva, olykor repülve érkezik. A fal magassága nem lehet akadály, bár az őröknek azért odaüvölti:*
- Mindjárt jövök! Nyugi csak én vagyok! ~ Nyugi, bakker, még hogy nyugi, a gatyám szétszakad, a pofám meg le! ~ Nehéz és súlyos férfiúi gondolataival rohan és repül oda, hová korábban Aryval mentek ki. Egyetlen célja van csak, s hogy ezt elérje, már a levegőben ledobálja nadrágját, lábbelijét, alsónadrágját, s hogy anyaszült meztelenül vesse bele magát a még hűvös, de már nem oly hideg patakba. Mert a hideg víz tisztít, elmét és szívet egyaránt. Persze a legfontosabb nem ez, hanem, hogy azt, mi már lassan szőlőkaróvá érett, kissé lehűtse. Talán még a víz is felszisszent, mikor beleért.*
- Az erdő szellemre! *Csak a fél feje búbja látszik ki, amint a víz alatt ordít, s a buborékok messzire menekülnek szájából.*