Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:43:36
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:43:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Folyosó, majd Shiriqa szobája//
*Nem úgy tűnik, mintha a lányt érdekelné, amit mond. Csak megy előre, mozdulatai mintha idegességről árulkodnának. Giuson is inkább a harag kezd úrrá lenni. Itt kullog, mint valami csínytevésen kapott kutya a gazdája után. ~Miért kell ennek a lánynak ekkorának lennie?~ Mögötte kicsinek érzi magát és emiatt eszi a méreg. Miért is nem fordul meg és hagyja itt? Elmondta, mi történt, mi mást tehetne még? Mondja, hogy bocsánat? Nagyon sajnálja, többet nem fordul elő? Senkinek nem mondja el, örökre kettőjük titka marad? ~Miért kell ennek a lánynak EKKORÁNAK lennie?!~ Ezek után nagyon meglepődik, mikor a lány szinte mentegetőzni kezd a kialakult helyzet miatt.*
-Na igen. Gondolhattam volna rá. *Nem folytatja, de valóban gondolhatta volna, hogy egy óriásnyi víz megmelegítése azért hosszabb idő. Hirtelen dühének tüzét egy pillanat alatt oltja ki a tárgyilagosság hűvös folyama. ~Mindketten hibáztunk. Eszembe juthatott volna, hogy esetleg még bent van. Vagy akárki más is használhatta volna a fürdőt éppen most. Semmibe nem került volna bekopogni. Ahogy a retesz használata sem. Hülyék voltunk, mindketten.~ Örül a higgadt gondolatnak, úgy érzi, most kellene lezárni ezt és továbblépni. Most kellene valami okosat, valami barátságosat mondani, hogy a lány is így érezze magát és végre elfelejthessék ezt a bolond históriát.*
*Nem fog menni. Látja Shiriqán, hogy benne nincs rendbe téve semmi, Ő menekülne, ezért küldi most el. ~De akkor miért hívott ide? Nem is hívott, csak hagyta, hogy jöjjek. Miért jöttem? Én akartam jönni, vagy Ő akarta? Miért gondolkozom ilyen baromságokon?~ Gius érzi, most könnyű lenne elmenni, a lány meg majd átgondolja, ahogy akarja. De nem megy el. Nem akarja úgy otthagyni, hogy nem nézett a szemébe. Maga sem tudja, miért olyan fontos ez. Fogalma sincs, miért, de belép a szobába, két lépésre a lánytól. Még nem a személyes terében, de nagyon közel a határhoz. Amolyan barátságos távolságban.*
-Shiriqa. *Halkan, határozottan mondja a lány nevét és keresi a pillantását. Akár megtalálja a kék szemeket, akár nem, folytatja.*
-Nem akartam rád törni. Nem szoktam olyan helyre menni, ahova nem hívnak vagy ahol nem várnak rám. *Kicsit homályosra sikerült, de ebben a helyzetben a lány talán érteni fogja, mire gondol.*
-Nem szeretném, ha emiatt valami változna. Én... *Elakad egy kicsit. A fölfelé nézéstől kezd kicsit beállni a nyaka és ez fájón emlékezteti, milyen magasan vannak azok a gyönyörű, kék szemek. Rájön, hogy de, igenis szeretné, ha valami változna. Szeretné, ha a lány most akkora lenne, hogy megölelhesse.*
-Fontos vagy nekem. ~Na, ez de hülyén hangzott.~ Szóval... sajnálom ezt az egészet. Nem így kellett volna. *Kicsit megvonja a vállát, mintha azt mondaná, "én ennyi vagyok, nem túl bonyolult, de ez van." Nézi a kék szemeket és várja, mit mond a lány. Üresnek érzi magát, de ez most furcsán jó érzés. Ő kiterítette a lapjait, tiszta a lelkiismerete.*
*Nem úgy tűnik, mintha a lányt érdekelné, amit mond. Csak megy előre, mozdulatai mintha idegességről árulkodnának. Giuson is inkább a harag kezd úrrá lenni. Itt kullog, mint valami csínytevésen kapott kutya a gazdája után. ~Miért kell ennek a lánynak ekkorának lennie?~ Mögötte kicsinek érzi magát és emiatt eszi a méreg. Miért is nem fordul meg és hagyja itt? Elmondta, mi történt, mi mást tehetne még? Mondja, hogy bocsánat? Nagyon sajnálja, többet nem fordul elő? Senkinek nem mondja el, örökre kettőjük titka marad? ~Miért kell ennek a lánynak EKKORÁNAK lennie?!~ Ezek után nagyon meglepődik, mikor a lány szinte mentegetőzni kezd a kialakult helyzet miatt.*
-Na igen. Gondolhattam volna rá. *Nem folytatja, de valóban gondolhatta volna, hogy egy óriásnyi víz megmelegítése azért hosszabb idő. Hirtelen dühének tüzét egy pillanat alatt oltja ki a tárgyilagosság hűvös folyama. ~Mindketten hibáztunk. Eszembe juthatott volna, hogy esetleg még bent van. Vagy akárki más is használhatta volna a fürdőt éppen most. Semmibe nem került volna bekopogni. Ahogy a retesz használata sem. Hülyék voltunk, mindketten.~ Örül a higgadt gondolatnak, úgy érzi, most kellene lezárni ezt és továbblépni. Most kellene valami okosat, valami barátságosat mondani, hogy a lány is így érezze magát és végre elfelejthessék ezt a bolond históriát.*
*Nem fog menni. Látja Shiriqán, hogy benne nincs rendbe téve semmi, Ő menekülne, ezért küldi most el. ~De akkor miért hívott ide? Nem is hívott, csak hagyta, hogy jöjjek. Miért jöttem? Én akartam jönni, vagy Ő akarta? Miért gondolkozom ilyen baromságokon?~ Gius érzi, most könnyű lenne elmenni, a lány meg majd átgondolja, ahogy akarja. De nem megy el. Nem akarja úgy otthagyni, hogy nem nézett a szemébe. Maga sem tudja, miért olyan fontos ez. Fogalma sincs, miért, de belép a szobába, két lépésre a lánytól. Még nem a személyes terében, de nagyon közel a határhoz. Amolyan barátságos távolságban.*
-Shiriqa. *Halkan, határozottan mondja a lány nevét és keresi a pillantását. Akár megtalálja a kék szemeket, akár nem, folytatja.*
-Nem akartam rád törni. Nem szoktam olyan helyre menni, ahova nem hívnak vagy ahol nem várnak rám. *Kicsit homályosra sikerült, de ebben a helyzetben a lány talán érteni fogja, mire gondol.*
-Nem szeretném, ha emiatt valami változna. Én... *Elakad egy kicsit. A fölfelé nézéstől kezd kicsit beállni a nyaka és ez fájón emlékezteti, milyen magasan vannak azok a gyönyörű, kék szemek. Rájön, hogy de, igenis szeretné, ha valami változna. Szeretné, ha a lány most akkora lenne, hogy megölelhesse.*
-Fontos vagy nekem. ~Na, ez de hülyén hangzott.~ Szóval... sajnálom ezt az egészet. Nem így kellett volna. *Kicsit megvonja a vállát, mintha azt mondaná, "én ennyi vagyok, nem túl bonyolult, de ez van." Nézi a kék szemeket és várja, mit mond a lány. Üresnek érzi magát, de ez most furcsán jó érzés. Ő kiterítette a lapjait, tiszta a lelkiismerete.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:43:04
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Folyosó, majd a szobája//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~És mégis mit gondoltál, hogy beférsz még mellém a kádba?!~
*Nem néz a férfira csak előtte sétálva forgatja a szemeit.*
~Azt hitte hogy már kijöttem...~
*Ez többé-kevésbé hihetőnek tűnik, de mi ez a különös érzés ami a szavak hatására elönti? Csalódott lenne?*
~Hát persze, csak én lehetek olyan ostoba hogy azt gondoljam, valaki szándékosan nyitna rám. Hanarel is hamar feladta. A pokolba vele is, miatta jutnak eszembe ilyen hülyeségek!~
*Sylweran jut eszébe és a medál ami most szekrénye egyik fiókjában pihen. Igazából csak saját magát hibáztathatja amiért nem zárta be az ajtót.*
- Elég sokáig tart vizet melegíteni...
*Még a végén ő fog magyarázkodni? Borzasztóan érzi magát. Egy egyszerű mozdulattal el lehetett volna kerülni ezt az egészet, ha rátolja az ajtóra a reteszt. Ezt nem lehet visszacsinálni, ez megtörtént, és a leghalványabb fogalma sincs mi járhat a férfi eszében. Véletlen volt? Rendben. Hibáztathatja? Nos, hamarabb is észrevehette vagy hallhatta volna hogy nem üres a fürdő, de hát ha valaki nem zárja be az ajtót... Ki gondolná hogy valaki nyitott ajtó mögött fürdik? Most viszont nem igazán tud se a szemébe nézni, se úgy megállni előtte hogy ne fonja egymásba mellkasa előtt a kezeit...*
- Hagyjuk jó? Elég szar dolog történik körülöttünk anélkül is hogy ezzel kéne foglalkoznom. Baldrol betegsége, Soreyl hülyeségei, ez a kurva vihar, és még a karaván is ma este fog befutni. Bent hagytam a törölköződ, de elég vizes lett az is.
*Állával a fürdőszoba felé bök, tekintete viszont kínosan kerüli Giusét.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~És mégis mit gondoltál, hogy beférsz még mellém a kádba?!~
*Nem néz a férfira csak előtte sétálva forgatja a szemeit.*
~Azt hitte hogy már kijöttem...~
*Ez többé-kevésbé hihetőnek tűnik, de mi ez a különös érzés ami a szavak hatására elönti? Csalódott lenne?*
~Hát persze, csak én lehetek olyan ostoba hogy azt gondoljam, valaki szándékosan nyitna rám. Hanarel is hamar feladta. A pokolba vele is, miatta jutnak eszembe ilyen hülyeségek!~
*Sylweran jut eszébe és a medál ami most szekrénye egyik fiókjában pihen. Igazából csak saját magát hibáztathatja amiért nem zárta be az ajtót.*
- Elég sokáig tart vizet melegíteni...
*Még a végén ő fog magyarázkodni? Borzasztóan érzi magát. Egy egyszerű mozdulattal el lehetett volna kerülni ezt az egészet, ha rátolja az ajtóra a reteszt. Ezt nem lehet visszacsinálni, ez megtörtént, és a leghalványabb fogalma sincs mi járhat a férfi eszében. Véletlen volt? Rendben. Hibáztathatja? Nos, hamarabb is észrevehette vagy hallhatta volna hogy nem üres a fürdő, de hát ha valaki nem zárja be az ajtót... Ki gondolná hogy valaki nyitott ajtó mögött fürdik? Most viszont nem igazán tud se a szemébe nézni, se úgy megállni előtte hogy ne fonja egymásba mellkasa előtt a kezeit...*
- Hagyjuk jó? Elég szar dolog történik körülöttünk anélkül is hogy ezzel kéne foglalkoznom. Baldrol betegsége, Soreyl hülyeségei, ez a kurva vihar, és még a karaván is ma este fog befutni. Bent hagytam a törölköződ, de elég vizes lett az is.
*Állával a fürdőszoba felé bök, tekintete viszont kínosan kerüli Giusét.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 17:46:51
Üzenet elküldve: 2016-08-15 17:46:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa//
//Folyosó//
*Lépéseket hall, majd megint csend lesz. Mintha a lány az ajtó túloldalán torpant volna meg. Hallgatózna? Gius nem tudja, de úgy dönt, amiről most nem kell tudnia, azt nem veszi tudomásul. Ha Shiriqa ki akar jönni, ki fog jönni, elég nehéz lenne eltéveszteni a pillanatot. És valóban, néhány pillanat múlva a lány teljes életnagyságban áll az ajtóban. Kimondottan csinos, nyilván a tervezett lakomára öltözött ki. Gius agyán átsuhan, hogy neki nincs olyan, hogy "jobb" ruhája. Ingjei, nadrágjai és egyéb ruhadarabjai jóformán teljesen egyformák. Most felvenni szánt ruhái tisztaságukban is kopottak. Vár egy pillanatot, próbálja felmérni, mire számíthat. Shiriqa nem mereget rá vasvilla szemeket és nem is úgy tűnik, hogy egy szó nélkül akarna elrohanni. Gius kicsit megnyugszik. Levegőt vesz, hogy mondjon valamit, de a lány megelőzi.*
*Most erre mit mondjon? Mit keresett volna, fürödni akart. De minden istenekre, mit gondol a lány, hogy ilyen ostoba módon akarta kilesni? Jó, ha belegondol, eljátszott már a gondolattal, hogy egyik-másik formás női társát megleshetné vetkőzés közben, na de odáig sosem jutott, hogy akár csak komolyan vegye magát, mikor ilyesmiken járt a feje. De a lány szavai mögött ott lebeg a ki nem mondott vád. Gius maga is meglepődik, de kicsit megsértődik.*
-Ha hiszed, ha nem, egy fürdőt akartam venni a lakoma előtt.
*Ahogy a lány elindul a szobája felé, a férfi legszívesebben leharapná a nyelvét. ~Megint az a fene nagy büszkeségem...!~ Ez így nem lesz jó, így hamar egy, az orra előtt becsapódó ajtóval találja magát szemközt. Vesz egy mély levegőt és újra megszólal.*
-Meg sem fordult a fejemben, hogy még a fürdőben vagy. Régen elmentél már, én meg közben lent a konyhán dolgoztam, a vihar tudja, meddig. Soknak tűnt. Mikor végeztem, végig sem gondoltam, csak mentem lemosni magamról a szutykot.
*Azért szánalmasan mentegetőzni nem akar, ennyi bőven elég. Hibázott, ezt készséggel belátja, bánja is a dolgot, de bárki mással is előfordulhatott volna, úgyhogy földig alázkodni nem fog. A lány nyomában lépked a szobájáig és várja, hogy mit szól a másik az elmondottakhoz.*
//Folyosó//
*Lépéseket hall, majd megint csend lesz. Mintha a lány az ajtó túloldalán torpant volna meg. Hallgatózna? Gius nem tudja, de úgy dönt, amiről most nem kell tudnia, azt nem veszi tudomásul. Ha Shiriqa ki akar jönni, ki fog jönni, elég nehéz lenne eltéveszteni a pillanatot. És valóban, néhány pillanat múlva a lány teljes életnagyságban áll az ajtóban. Kimondottan csinos, nyilván a tervezett lakomára öltözött ki. Gius agyán átsuhan, hogy neki nincs olyan, hogy "jobb" ruhája. Ingjei, nadrágjai és egyéb ruhadarabjai jóformán teljesen egyformák. Most felvenni szánt ruhái tisztaságukban is kopottak. Vár egy pillanatot, próbálja felmérni, mire számíthat. Shiriqa nem mereget rá vasvilla szemeket és nem is úgy tűnik, hogy egy szó nélkül akarna elrohanni. Gius kicsit megnyugszik. Levegőt vesz, hogy mondjon valamit, de a lány megelőzi.*
*Most erre mit mondjon? Mit keresett volna, fürödni akart. De minden istenekre, mit gondol a lány, hogy ilyen ostoba módon akarta kilesni? Jó, ha belegondol, eljátszott már a gondolattal, hogy egyik-másik formás női társát megleshetné vetkőzés közben, na de odáig sosem jutott, hogy akár csak komolyan vegye magát, mikor ilyesmiken járt a feje. De a lány szavai mögött ott lebeg a ki nem mondott vád. Gius maga is meglepődik, de kicsit megsértődik.*
-Ha hiszed, ha nem, egy fürdőt akartam venni a lakoma előtt.
*Ahogy a lány elindul a szobája felé, a férfi legszívesebben leharapná a nyelvét. ~Megint az a fene nagy büszkeségem...!~ Ez így nem lesz jó, így hamar egy, az orra előtt becsapódó ajtóval találja magát szemközt. Vesz egy mély levegőt és újra megszólal.*
-Meg sem fordult a fejemben, hogy még a fürdőben vagy. Régen elmentél már, én meg közben lent a konyhán dolgoztam, a vihar tudja, meddig. Soknak tűnt. Mikor végeztem, végig sem gondoltam, csak mentem lemosni magamról a szutykot.
*Azért szánalmasan mentegetőzni nem akar, ennyi bőven elég. Hibázott, ezt készséggel belátja, bánja is a dolgot, de bárki mással is előfordulhatott volna, úgyhogy földig alázkodni nem fog. A lány nyomában lépked a szobájáig és várja, hogy mit szól a másik az elmondottakhoz.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 16:09:22
Üzenet elküldve: 2016-08-15 16:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Baldrol//
*Bizony Soreyl is furcsállaná, hogy miért is hagyná el a lábát valaki.*
~Bizonyára láb alatt lenne, egy gazdátlanul lábatlankodó lábaló láb.~
*Mondaná Perchi, de persze ezt nem hallja sem a férfi sem a kardja. Ehelyett Soreyl finoman elengedi a még betegségben is vaskos izomzatú barátját, és ha már így álldogál, hagyja egy kicsit levegőhöz jutni. Nagyon megörül, a lehetőségnek. Egy finoman megveregeti barátja vállát, látván hogy jobban van.*
-Gyere barátom.
*Mondja, s szinte eltervezi, hogy körbevezeti az épületben.*
~Bolond! Hiszen ő építette.~
*Inti figyelemre Perchi.*
~Ja! Tényleg!~
*Érkezik a bamba felismerés a férfitől, de ez sem szegi kedvét. Eláll a férfi útjából, hagyja hogy ő menjen ki a szobából először. Legyen az ő tempója az első, nehogy sietnie kelljen a lovag miatt. Ha kilép az ajtón, akkor követi, s finoman becsukja maga mögött az ajtót. A folyosón mer hangosan beszélni, hiszen ezen a szárnyon mindenki a karaván elé ment. Így hát a feltehetően lomha, kellemes séta közben kezdi mondandóját.*
-Az igazat megvallva, olyan régen láttalak, már nem emlékszem mikor tuszkolt a szobába a betegség, de sokkal jobban nézel ki mint akkor.
*Tart egy kis szünetet a finom, baráti bóknak.*
-Volt itt minden. Verekedés, párbaj, karaván, és ma egy tivornyát rendezünk, az utóbbi megérkezésének alkalmából.
*Mondja, s még csak most jut eszébe. Hiszen végre ihat egy jót Baldrollal.*
-Mi még nem is koccintottunk a barátságra, mivel mindig munka volt. Ha minden igaz északi sört hozatnak a hegyekből.
*Mondja, már-már nyálcsorgatva. Elérkeznek a lépcsőhöz, mely mellett ugyan van kapaszkodó, de most nem tudja mi tévő legyen, tehát megtorpan.*
~Megsértem ha felkínálom hogy segítsek?~
*Gondolja miközben tétován totyog a lépcső fokán. Ismeri az északi büszkeséget, nem sértené meg. Szóval várja, hogy barátja jelezze mire van szüksége.*
*Bizony Soreyl is furcsállaná, hogy miért is hagyná el a lábát valaki.*
~Bizonyára láb alatt lenne, egy gazdátlanul lábatlankodó lábaló láb.~
*Mondaná Perchi, de persze ezt nem hallja sem a férfi sem a kardja. Ehelyett Soreyl finoman elengedi a még betegségben is vaskos izomzatú barátját, és ha már így álldogál, hagyja egy kicsit levegőhöz jutni. Nagyon megörül, a lehetőségnek. Egy finoman megveregeti barátja vállát, látván hogy jobban van.*
-Gyere barátom.
*Mondja, s szinte eltervezi, hogy körbevezeti az épületben.*
~Bolond! Hiszen ő építette.~
*Inti figyelemre Perchi.*
~Ja! Tényleg!~
*Érkezik a bamba felismerés a férfitől, de ez sem szegi kedvét. Eláll a férfi útjából, hagyja hogy ő menjen ki a szobából először. Legyen az ő tempója az első, nehogy sietnie kelljen a lovag miatt. Ha kilép az ajtón, akkor követi, s finoman becsukja maga mögött az ajtót. A folyosón mer hangosan beszélni, hiszen ezen a szárnyon mindenki a karaván elé ment. Így hát a feltehetően lomha, kellemes séta közben kezdi mondandóját.*
-Az igazat megvallva, olyan régen láttalak, már nem emlékszem mikor tuszkolt a szobába a betegség, de sokkal jobban nézel ki mint akkor.
*Tart egy kis szünetet a finom, baráti bóknak.*
-Volt itt minden. Verekedés, párbaj, karaván, és ma egy tivornyát rendezünk, az utóbbi megérkezésének alkalmából.
*Mondja, s még csak most jut eszébe. Hiszen végre ihat egy jót Baldrollal.*
-Mi még nem is koccintottunk a barátságra, mivel mindig munka volt. Ha minden igaz északi sört hozatnak a hegyekből.
*Mondja, már-már nyálcsorgatva. Elérkeznek a lépcsőhöz, mely mellett ugyan van kapaszkodó, de most nem tudja mi tévő legyen, tehát megtorpan.*
~Megsértem ha felkínálom hogy segítsek?~
*Gondolja miközben tétován totyog a lépcső fokán. Ismeri az északi büszkeséget, nem sértené meg. Szóval várja, hogy barátja jelezze mire van szüksége.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 14:58:11
Üzenet elküldve: 2016-08-15 14:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
~Már foglalt volt mi? Mintha nem tudtad volna hol vagyok!~
*A szemeit forgatja, de odakint egész hamar lerendezik a kis beszélgetést. Lépteket hall, de csak a lépcső felé halkan, a lány bizonyára elment, Gius viszont a hangokból ítélve továbbra is a bejáratnál strázsál. Az óriás még visszasétál összeszedni a cókmókját, leszedi hajáról a törölközőt, csak mert úgy idétlenül festene, de ennél szárazabbra úgysem tudja törölni, majd megszárad ahogy van. Tisztán és frissen nyúl a kilincsért, de még tétovázik mielőtt lenyomná.*
~És most mi a franc lesz?~
*Különös izgatottság lesz rajta úrrá, valahogy várja is a beszélgetést meg nem is. Gius körülbelül a köldökéig ér... Elege van már abból hogy mindenki ilyen kicsi. Mások szemszögéből persze ő a nagy, de hát ez ugye nézőpont kérdése. Amióta csak elzavarták otthonról, minden problémája abból fakad hogy sokkal nagyobb az embereknél. Így sosem lesz normális élete, errefelé legalábbis nem... Ha találna egy másik óriás falut vagy legalább egy csoportot akkor talán, de Vadvédben? Kényelmes, jó, hasznos élete persze lehet, de normális... az semmiképpen. Egy nagy lélegzetvétel után nyomja végül le a kilincset és tárja fel az ajtót hogy kilépjen rajta, kezében a régi, vizes göncei, rajta az új, szebb, ünnepibb, tiszta holmi. Igyekszik nem összevizezni magát, de csak mellkasa elé vonja ami a kezében van. Ruhák ide vagy oda, most eléggé meztelennek érzi magát. Az ajtót nem is csukja be maga után, hadd szellőzzön ki a szoba.*
- Mi a francot kerestél odabent?
*Ezt sikerül összehoznia néhány pillanatnyi zavart csend után. A lépcső felé is elpislog, talán nem a legokosabb ezt itt a folyosón megtárgyalni. Hangja továbbra is halk, hiszen véletlenül se szeretné ha más is megneszelné a történteket. Nem is kifejezetten ingerült. Valahogy nem tud komolyan haragudni valakire aki ilyen apró... Ez az egész túlságosan furcsa és bizarr. Annak azért kifejezetten örül hogy Jezabiel beépített egy lefolyót így a vizet nem kell se az ablakon kiönteni, se vödrönként lecipelgetni. Inkább elbújna a szobájában a karaván érkezéséig minthogy most nekiálljon ezzel szenvedni. El is indul arra, de gesztusai és a hangsúly egyértelműen jelzik a férfinak hogy esetleg követnie kellene, jobb az ilyesmit biztos helyen letisztázni. Nem is kell messzire menniük így ha Gius tényleg követi akkor hamar a szobájában találhatják magukat. Az ajtó csukását rá is bízná, vizes ruháit csak ledobja az egyik üres sarokba, a tőlük enyhén átnedvesedett felsője előtt összefonja karjait és hátsóját komódjának döntve várja a magyarázatot.*
~Már foglalt volt mi? Mintha nem tudtad volna hol vagyok!~
*A szemeit forgatja, de odakint egész hamar lerendezik a kis beszélgetést. Lépteket hall, de csak a lépcső felé halkan, a lány bizonyára elment, Gius viszont a hangokból ítélve továbbra is a bejáratnál strázsál. Az óriás még visszasétál összeszedni a cókmókját, leszedi hajáról a törölközőt, csak mert úgy idétlenül festene, de ennél szárazabbra úgysem tudja törölni, majd megszárad ahogy van. Tisztán és frissen nyúl a kilincsért, de még tétovázik mielőtt lenyomná.*
~És most mi a franc lesz?~
*Különös izgatottság lesz rajta úrrá, valahogy várja is a beszélgetést meg nem is. Gius körülbelül a köldökéig ér... Elege van már abból hogy mindenki ilyen kicsi. Mások szemszögéből persze ő a nagy, de hát ez ugye nézőpont kérdése. Amióta csak elzavarták otthonról, minden problémája abból fakad hogy sokkal nagyobb az embereknél. Így sosem lesz normális élete, errefelé legalábbis nem... Ha találna egy másik óriás falut vagy legalább egy csoportot akkor talán, de Vadvédben? Kényelmes, jó, hasznos élete persze lehet, de normális... az semmiképpen. Egy nagy lélegzetvétel után nyomja végül le a kilincset és tárja fel az ajtót hogy kilépjen rajta, kezében a régi, vizes göncei, rajta az új, szebb, ünnepibb, tiszta holmi. Igyekszik nem összevizezni magát, de csak mellkasa elé vonja ami a kezében van. Ruhák ide vagy oda, most eléggé meztelennek érzi magát. Az ajtót nem is csukja be maga után, hadd szellőzzön ki a szoba.*
- Mi a francot kerestél odabent?
*Ezt sikerül összehoznia néhány pillanatnyi zavart csend után. A lépcső felé is elpislog, talán nem a legokosabb ezt itt a folyosón megtárgyalni. Hangja továbbra is halk, hiszen véletlenül se szeretné ha más is megneszelné a történteket. Nem is kifejezetten ingerült. Valahogy nem tud komolyan haragudni valakire aki ilyen apró... Ez az egész túlságosan furcsa és bizarr. Annak azért kifejezetten örül hogy Jezabiel beépített egy lefolyót így a vizet nem kell se az ablakon kiönteni, se vödrönként lecipelgetni. Inkább elbújna a szobájában a karaván érkezéséig minthogy most nekiálljon ezzel szenvedni. El is indul arra, de gesztusai és a hangsúly egyértelműen jelzik a férfinak hogy esetleg követnie kellene, jobb az ilyesmit biztos helyen letisztázni. Nem is kell messzire menniük így ha Gius tényleg követi akkor hamar a szobájában találhatják magukat. Az ajtó csukását rá is bízná, vizes ruháit csak ledobja az egyik üres sarokba, a tőlük enyhén átnedvesedett felsője előtt összefonja karjait és hátsóját komódjának döntve várja a magyarázatot.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-15 13:51:37
Üzenet elküldve: 2016-08-15 13:51:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*Mivel valakinek csak etetni, itatnia kellett és ezt a műveletet bajos lett volna zárt ajtón keresztül végezni, így igen, nyitva van. Már csak a megszokás kedvéért is. Így kevésbé érzi magát bezárva.
Az igen nagy lendülettel betoppanó Soreyl pedig magával hozza a kinti levegő friss illatát is.*
~Jó lenne végre kimenni innen.~
*Persze ki tudja meddig jutna. Magában ugyan minden méltósága ellenkezik a segítség ellen, mikor barátja a karját nyújtja és felsegíti, de a józan ész mégis csak meggyőzi arról, hogy itt bizony nem kell szégyenkeznie miatta. Szerencsére úgysem látja más.
Ennek köszönhetően pedig hamar talpra áll. Délcegnek ugyan még korán sem nevezhető testtartással, de a talpak már a padlóra nehezednek.
A kissé talán zavart, magyarázkodó nevetésre csak legyint egyet.*
- Nem tesz semmit. Örülök, hogy meglátogattál!
*Elvileg a jó társaság nagyban hozzá tud járulni a felépüléshez. Akkor pedig? Ki más értené meg jobban, mint egy hasonló gondolkodású honfitárs?
A lelkes szóáradat szintén nagyon jól esik a lelkének, s habár többször is megpróbál válaszolni a feltett kérdésekre, valljuk be nem túl sok sikerrel azok gyorsasága miatt, a meglepő ölelés után csak kinyögi, amit szeretne.*
- Egy kis séta jót tenne. Talán elmehetnénk a konyháig. Most, hogy mondtad, tényleg jól esne valami meleg folyadék. Persze csak ha van rá időd!
*Nem akar ő senki terhére lenni.*
- Addig is mesélhetnél nekem. Tudod, azt hiszem lemaradtam néhány apróságról.
*Dörmögi szórakozott vidámsággal. Ki tudja mi történt azóta Vadvédben! Reméli mindenki jól van és senki nem hagyta el semmilyen testrészét vagy az eszét. Esetleg a bokáját. Furcsa, miért pont a boka jutott az eszébe?*
*Mivel valakinek csak etetni, itatnia kellett és ezt a műveletet bajos lett volna zárt ajtón keresztül végezni, így igen, nyitva van. Már csak a megszokás kedvéért is. Így kevésbé érzi magát bezárva.
Az igen nagy lendülettel betoppanó Soreyl pedig magával hozza a kinti levegő friss illatát is.*
~Jó lenne végre kimenni innen.~
*Persze ki tudja meddig jutna. Magában ugyan minden méltósága ellenkezik a segítség ellen, mikor barátja a karját nyújtja és felsegíti, de a józan ész mégis csak meggyőzi arról, hogy itt bizony nem kell szégyenkeznie miatta. Szerencsére úgysem látja más.
Ennek köszönhetően pedig hamar talpra áll. Délcegnek ugyan még korán sem nevezhető testtartással, de a talpak már a padlóra nehezednek.
A kissé talán zavart, magyarázkodó nevetésre csak legyint egyet.*
- Nem tesz semmit. Örülök, hogy meglátogattál!
*Elvileg a jó társaság nagyban hozzá tud járulni a felépüléshez. Akkor pedig? Ki más értené meg jobban, mint egy hasonló gondolkodású honfitárs?
A lelkes szóáradat szintén nagyon jól esik a lelkének, s habár többször is megpróbál válaszolni a feltett kérdésekre, valljuk be nem túl sok sikerrel azok gyorsasága miatt, a meglepő ölelés után csak kinyögi, amit szeretne.*
- Egy kis séta jót tenne. Talán elmehetnénk a konyháig. Most, hogy mondtad, tényleg jól esne valami meleg folyadék. Persze csak ha van rá időd!
*Nem akar ő senki terhére lenni.*
- Addig is mesélhetnél nekem. Tudod, azt hiszem lemaradtam néhány apróságról.
*Dörmögi szórakozott vidámsággal. Ki tudja mi történt azóta Vadvédben! Reméli mindenki jól van és senki nem hagyta el semmilyen testrészét vagy az eszét. Esetleg a bokáját. Furcsa, miért pont a boka jutott az eszébe?*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-14 21:05:12
Üzenet elküldve: 2016-08-14 21:05:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Baldrol//
*A kopogás roham amit az ajtónak indított egy szívet melengetően ismerős hang halvány foszlányát váltja ki. Persze még egy pillanatig tétovázik, hiszen ő mindig magára zárja a szobája ajtaját.*
~Bizonyára tudja mit beszél.~
*Mondja magában, s azonnal lenyomja a kilincset. Jó látni a szokottnál ugyan kicsit fehérebb társát, s oda is siet segíteni felkelni, ha engedi a férfi.*
-Semmi szellem, csak a feledékeny baráti szeretet.
*Magyarázkodik egy északi nevetéssel.*
~Örülsz mi? Hogy van egy ember aki nem értesült még a bútor berendezési afférodról?~
*Élcelődik Perchipfell, de Soreyl izgatott boldogsága mellet ez eltörpül.*
-Olyan rég láttalak azt is elfelejtettem, hogy itt vagy. Én hazug barát, pedig azt is hagytam hogy itt lábadozz egyedül! Hoztak neked levest vagy egy jó teát?
*Kérdezi érdeklődve mintsem aggodalmaskodva. És ez az indokolatlan lelkesedés, még több kérdéssel is elhalmozza Baldrolt.*
-És most kérsz? Kísérlek a konyháig, vagy hozok ha kell. Rossz színben vagy, mikor ettél utoljára. Jaj! Barátom de örülök hogy látlak.
*Mondja nagy összevissza zagyválása közepette és ezt a lelkes felkiáltást egy északi venáröleléssel karöltve teszi. Óvatosan veszi keblére barátját, még fájhat a betegség miatt gyenge test.*
-A lényeg, hogy élsz és virulsz! Mit tehetek érted?
*A kopogás roham amit az ajtónak indított egy szívet melengetően ismerős hang halvány foszlányát váltja ki. Persze még egy pillanatig tétovázik, hiszen ő mindig magára zárja a szobája ajtaját.*
~Bizonyára tudja mit beszél.~
*Mondja magában, s azonnal lenyomja a kilincset. Jó látni a szokottnál ugyan kicsit fehérebb társát, s oda is siet segíteni felkelni, ha engedi a férfi.*
-Semmi szellem, csak a feledékeny baráti szeretet.
*Magyarázkodik egy északi nevetéssel.*
~Örülsz mi? Hogy van egy ember aki nem értesült még a bútor berendezési afférodról?~
*Élcelődik Perchipfell, de Soreyl izgatott boldogsága mellet ez eltörpül.*
-Olyan rég láttalak azt is elfelejtettem, hogy itt vagy. Én hazug barát, pedig azt is hagytam hogy itt lábadozz egyedül! Hoztak neked levest vagy egy jó teát?
*Kérdezi érdeklődve mintsem aggodalmaskodva. És ez az indokolatlan lelkesedés, még több kérdéssel is elhalmozza Baldrolt.*
-És most kérsz? Kísérlek a konyháig, vagy hozok ha kell. Rossz színben vagy, mikor ettél utoljára. Jaj! Barátom de örülök hogy látlak.
*Mondja nagy összevissza zagyválása közepette és ezt a lelkes felkiáltást egy északi venáröleléssel karöltve teszi. Óvatosan veszi keblére barátját, még fájhat a betegség miatt gyenge test.*
-A lényeg, hogy élsz és virulsz! Mit tehetek érted?
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:52:36
Üzenet elküldve: 2016-08-14 20:52:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*A betegség eleinte nem is tűnt olyan súlyosnak. Azt ugyan megérezte, hogy jobb lesz vele vigyáznia, de egy északi férfit kevés kór tudja ledönteni a lábáról. Próbálta maga alá gyűrni, de egyre többször kellett leülnie, hogy rendesen kapjon levegőt. Végül addig-addig húzta, halasztotta a dolgot, hogy több napra, majd több hatra ágynak esett. Még szerencse, hogy ekkor már saját szobát birtokolt. Gondosan összecsomagolt, kevés cuccából nem futotta sok dekorációra, de a prémtakaró és a szőrme szőnyeg egy fokkal otthonosabbá tette Baldrol számára a szobát. Aztán semmi. Képszakadás. Valószínűleg a láz miatt.
A körülötte zajló dolgokról semmi nem jutott el a tudatáig. Hosszú, félálomban tengődő, valószínűtlen napok után végre kezdtek összeállni a képek.
Lassan ki tudta venni a szoba körvonalait, érezte a szőrmékből áradó enyhe pézsma szagot és valami hihetetlenül fájt a feje. Aztán megpróbált felülni.
Ez is belekerült még néhány napjába.
Mikor viszont Soreylnek eszébe jut kedves bajuszos honfitársa, s nagy léptekkel, zörögve csörögve felcsörtet az ajtajáig, majd bedörömböl, már egy egészen emberre, sőt, férfira emlékeztető hang válaszol ki neki.*
- Gyere csak!
*Ha Soreyl belép az ajtón, Baldrol fehér vászon ingben és természetesen nadrágban, éppen feltápászkodik az ágyról, hogy köszöntse váratlan látogatóját. Amint meglátja a másik férfit, szerény, bajszos mosollyal köszönti Soreylt. Sápadtan ugyan még sápadt, de már egészen jól van.*
- Talán szellemek kergettek idáig?
*Szív melengető érzés, hogy valaki idáig futott miatta.*
*A betegség eleinte nem is tűnt olyan súlyosnak. Azt ugyan megérezte, hogy jobb lesz vele vigyáznia, de egy északi férfit kevés kór tudja ledönteni a lábáról. Próbálta maga alá gyűrni, de egyre többször kellett leülnie, hogy rendesen kapjon levegőt. Végül addig-addig húzta, halasztotta a dolgot, hogy több napra, majd több hatra ágynak esett. Még szerencse, hogy ekkor már saját szobát birtokolt. Gondosan összecsomagolt, kevés cuccából nem futotta sok dekorációra, de a prémtakaró és a szőrme szőnyeg egy fokkal otthonosabbá tette Baldrol számára a szobát. Aztán semmi. Képszakadás. Valószínűleg a láz miatt.
A körülötte zajló dolgokról semmi nem jutott el a tudatáig. Hosszú, félálomban tengődő, valószínűtlen napok után végre kezdtek összeállni a képek.
Lassan ki tudta venni a szoba körvonalait, érezte a szőrmékből áradó enyhe pézsma szagot és valami hihetetlenül fájt a feje. Aztán megpróbált felülni.
Ez is belekerült még néhány napjába.
Mikor viszont Soreylnek eszébe jut kedves bajuszos honfitársa, s nagy léptekkel, zörögve csörögve felcsörtet az ajtajáig, majd bedörömböl, már egy egészen emberre, sőt, férfira emlékeztető hang válaszol ki neki.*
- Gyere csak!
*Ha Soreyl belép az ajtón, Baldrol fehér vászon ingben és természetesen nadrágban, éppen feltápászkodik az ágyról, hogy köszöntse váratlan látogatóját. Amint meglátja a másik férfit, szerény, bajszos mosollyal köszönti Soreylt. Sápadtan ugyan még sápadt, de már egészen jól van.*
- Talán szellemek kergettek idáig?
*Szív melengető érzés, hogy valaki idáig futott miatta.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-14 18:45:21
Üzenet elküldve: 2016-08-14 18:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar-Nagyterem-Szobák//
//Baldrol//
*A kapuban még percekig áll s várja a semmit. A legkisebb rezzenés sem történik az erdő irányából, amit a szél kivételével kiszűr. Tehát Soreyl feladja a dolgot. Megfordul, s visszafele ballag az otthont jelentő építmény felé. Páncélja súlya alatt kicsit átgondolja a dolgokat, s újabb szeretetteljes büszkeség fogja el a "vár" láttán. Beissza a hónapos munka látványát. Nézegeti a sötétben, megrendíthetetlenül álló falakat. Valami furcsaság üti meg a szemét.*
~Az kinek a szobája?~
*Kérdi magában, egy finoman sárgálló ablakra pillantva. Azon a folyosón akikre emlékszik, mind a karavánért mentek.*
~Kint kell lenniük Erdőmélyén. Vagy egy égve maradt gyertya, vagy...~
*Kezd derengeni a dolog neki. Lassan megáll, s a tágra nyílt szemeit a pislákoló ablakra szegezi. Meglepet, öröm járja át a szívét, és egy kis szégyenérzet hogy szinte teljesen kiment a fejéből.*
~Drága barátom, honfitársam Baldrol! Hát hogy szolgálhat az egészsége? Jól van vajon? Napok-hatok óta nem láttam! Talán a karaván híréről sem hallott, mióta hogy ágynak dőlt.~
*Mondja magában, s amennyire siettetni tudja hosszú lépteit páncéljában, annyira próbálkozik. Fut. A nemrégiben tapogatott ajtót berúgja, s a nagyterembe rongyol. Nehezen veszi a lépcsőakadályt, de nem veszít vele sok időt. Noha nem is a páncélfutás rekordja, de igencsak jó időt futott.*
~Futárnak kellet volna mennem.~
*Mondja magának, miközben úgy cseréli tüdejében a levegőt mint aki mindjárt megfullad. Nekitámaszkodik a feltételezett ajtónak, s ezáltal a bentlakó már hallhatja is a zihálást, amit egy fél percnyi kopogás követ, erősödő intenzitással.*
~Biztos ami biztos.~
*Csak, hogy biztosan meghallja szakállas barátja.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.14 18:47:08
//Baldrol//
*A kapuban még percekig áll s várja a semmit. A legkisebb rezzenés sem történik az erdő irányából, amit a szél kivételével kiszűr. Tehát Soreyl feladja a dolgot. Megfordul, s visszafele ballag az otthont jelentő építmény felé. Páncélja súlya alatt kicsit átgondolja a dolgokat, s újabb szeretetteljes büszkeség fogja el a "vár" láttán. Beissza a hónapos munka látványát. Nézegeti a sötétben, megrendíthetetlenül álló falakat. Valami furcsaság üti meg a szemét.*
~Az kinek a szobája?~
*Kérdi magában, egy finoman sárgálló ablakra pillantva. Azon a folyosón akikre emlékszik, mind a karavánért mentek.*
~Kint kell lenniük Erdőmélyén. Vagy egy égve maradt gyertya, vagy...~
*Kezd derengeni a dolog neki. Lassan megáll, s a tágra nyílt szemeit a pislákoló ablakra szegezi. Meglepet, öröm járja át a szívét, és egy kis szégyenérzet hogy szinte teljesen kiment a fejéből.*
~Drága barátom, honfitársam Baldrol! Hát hogy szolgálhat az egészsége? Jól van vajon? Napok-hatok óta nem láttam! Talán a karaván híréről sem hallott, mióta hogy ágynak dőlt.~
*Mondja magában, s amennyire siettetni tudja hosszú lépteit páncéljában, annyira próbálkozik. Fut. A nemrégiben tapogatott ajtót berúgja, s a nagyterembe rongyol. Nehezen veszi a lépcsőakadályt, de nem veszít vele sok időt. Noha nem is a páncélfutás rekordja, de igencsak jó időt futott.*
~Futárnak kellet volna mennem.~
*Mondja magának, miközben úgy cseréli tüdejében a levegőt mint aki mindjárt megfullad. Nekitámaszkodik a feltételezett ajtónak, s ezáltal a bentlakó már hallhatja is a zihálást, amit egy fél percnyi kopogás követ, erősödő intenzitással.*
~Biztos ami biztos.~
*Csak, hogy biztosan meghallja szakállas barátja.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.14 18:47:08
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-14 18:30:02
Üzenet elküldve: 2016-08-14 18:30:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
*A várakozás kezd hosszúra nyúlni. Gius egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Amíg tétlenségre kárhoztatva támasztja a falat arra várva, hogy a lány előkerüljön, próbálja megfogalmazni a neki szánt mondandóját. Mert mi is járhat most Shiriqa fejében? A reakciója alapján azt gondolhatja, hogy szándékosan rontott rá. Tehát logikus lenne ennek ellenkezőjéről meggyőznie. De kezdjen magyarázkodni, mint egy idióta? Hibázott egyáltalán? Ki gondolta volna, hogy a lány ilyen sokáig óhajt a fürdőben ázni? Különben is, bereteszelhette volna az ajtót. Lehet, hogy egyszerűen csak bocsánatot kellene kérnie azért, ami történt. Vajon elég lesz-e ez a lány megbékítéséhez? Mikor már megtörtént a baj, elég lehetetlenül viselkedett. Ha Ő lenne a helyében, neki elég lenne egy sima „sajnálom, hogy így történt”?*
*Gius fejében össze-vissza kavarognak a gondolatok. Nem biztos benne, mit akar mondani és amikor úgy tűnik, rájött, akkor sem tudja megfogalmazni. Úgy érzi magát, mintha egy tál liszt aljáról kellene hátrakötözött kézzel, csak a szájával kivennie egy aranyérmét. Fullasztó érzés keríti hatalmába, miközben, mintha a liszt alján mindig arrébb csúszó pénzérmére vadászna, nem tudja megragadni a megoldást és egyben menekülést jelentő gondolatot. ~De itt legalább nem lesz tésztás a szemöldököm és senki nem esik be a virágok közé a röhögéstől.~ Próbálja magát a ki tudja, honnan eszébe jutó hasonlat humoros oldalával vigasztalni, kevés sikerrel. Végül vállat von. ~Majd mondom, ami eszembe jut. Nem volt bennem rossz szándék, miért kéne szégyenkeznem?~ Jobb híján tovább várakozik, és azon elmélkedik, vajon inkább gyűjtene-e hangyát egy üvegbe a tál lisztben érmevadászat helyett.*
*A várakozás kezd hosszúra nyúlni. Gius egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Amíg tétlenségre kárhoztatva támasztja a falat arra várva, hogy a lány előkerüljön, próbálja megfogalmazni a neki szánt mondandóját. Mert mi is járhat most Shiriqa fejében? A reakciója alapján azt gondolhatja, hogy szándékosan rontott rá. Tehát logikus lenne ennek ellenkezőjéről meggyőznie. De kezdjen magyarázkodni, mint egy idióta? Hibázott egyáltalán? Ki gondolta volna, hogy a lány ilyen sokáig óhajt a fürdőben ázni? Különben is, bereteszelhette volna az ajtót. Lehet, hogy egyszerűen csak bocsánatot kellene kérnie azért, ami történt. Vajon elég lesz-e ez a lány megbékítéséhez? Mikor már megtörtént a baj, elég lehetetlenül viselkedett. Ha Ő lenne a helyében, neki elég lenne egy sima „sajnálom, hogy így történt”?*
*Gius fejében össze-vissza kavarognak a gondolatok. Nem biztos benne, mit akar mondani és amikor úgy tűnik, rájött, akkor sem tudja megfogalmazni. Úgy érzi magát, mintha egy tál liszt aljáról kellene hátrakötözött kézzel, csak a szájával kivennie egy aranyérmét. Fullasztó érzés keríti hatalmába, miközben, mintha a liszt alján mindig arrébb csúszó pénzérmére vadászna, nem tudja megragadni a megoldást és egyben menekülést jelentő gondolatot. ~De itt legalább nem lesz tésztás a szemöldököm és senki nem esik be a virágok közé a röhögéstől.~ Próbálja magát a ki tudja, honnan eszébe jutó hasonlat humoros oldalával vigasztalni, kevés sikerrel. Végül vállat von. ~Majd mondom, ami eszembe jut. Nem volt bennem rossz szándék, miért kéne szégyenkeznem?~ Jobb híján tovább várakozik, és azon elmélkedik, vajon inkább gyűjtene-e hangyát egy üvegbe a tál lisztben érmevadászat helyett.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:42:37
Üzenet elküldve: 2016-08-14 15:42:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Indokolatlan Perchipfell//
//Bárki aki ráér//
*A senki által belakott nagyterem kongatja vissza az acélcsizma ritmusos kopogását. A hatalmas fa ajtó, ami Shiriqara lett tervezve első sorban, kissé elnyeli a hangot, ahogy a hajlékony tölgyfa beleremeg, amit éppen megtámaszt a férfi. Valahogy most elhatalmasodnak felette az apróságok. Ezt a hang-rezgés kompozíciót figyeli, ahogy kitaszítja az ajtót, amit eddig támogatott, s kilép az udvarra. Kisebb ereszféle védi az esőtől, bár a páncélja, nem egy satnya anyag, nem rozsdál. Ez a kis fedezék egész a kapuig tart. Kedvetlenül sétál, a fél sötét kezdeti estében. A fal mellet halad, s egy a tartó gerendán pihenő holló rezzen az eresz alatt. Soreyl ijedségében, csak az ösztönös kardrántásig jut, és oda is csapna, aztán eszébe jut mi történt a múltkor.*
~Már széjjel verted a szobád, ha most neki esel agy falnak, biztos bohócnak öltöztetnek, s eladnak lóért udvari bolondnak.~
*Jelenti ki a várható kimeneteleket Perchipfell. Soreyl megfogadja a maga által is kitalált tanácsot, s megfogja az ösztönös mozdulat lendületét. Elnézegeti a hollót, és a kardját ezalatt a helyére csúsztatja.*
~Megijedtem.~
*Magyarázza a furcsa helyzetet a lovag.*
~Mert gyáva vagy.~
*Egyszerűsíti a pallos a helyzetet.*
~De mindig a dolgok közepébe vágsz.~
*Mondja rosszmájúan Soreyl.*
~Mi a fenét csináljak?! EGY KARD VAGYOK!~
*Önirónia száll ki a lélekhangokból, amivel egymással beszélgetnek.*
~Talán ne szidd a gazdád mert ő megvághat téged, de te nem vághatod meg őt.~
*Folytatja az eszmecserét.*
~Hát ha elég ügyetlen vagy...~
*Kontrázz rá Perchi végleg, hiszen erre a gyenge eszmei vágásra Soreyl inkább nem reagál. Kegyelemdöfés volna. Elijeszti a madarat, s nézi ahogy azt tovaszáll. Az ablakokon át kiszabaduló fény annyira élvezi újdonsült szabadságát, hogy hamar el is tűnik a sötétségben, ezáltal nem világíthatja sokáig a vadmadár szép tollait miközben száll a fénnyel.*
~Hátborzongatóan gyönyörű!~
*Mondja magában, s ezt sem hagyhatja szó nélkül a pallos.*
~Mondtam, hogy nem te vagy a legbátrabb lovag.~
*Utal a "hátborzongató" kifejezésre.*
~De elég bátor vagyok ahhoz, hogy beolvasztassalak Jezabiellel.~
*A baráti veszekedés itt sértődéses hallgatásba fullad, miközben Soreyl tovább haladt az eresz alatt. Füttyent mikor az őrtoronyhoz ér, és felköszön.*
-Jó estét barátom.
*Függetlenül attól, hogy ki lehet odafent, s nem is vár választ. Sokan alszanak az őrségben, nem akarja felébreszteni. Továbbhalad a főkapuig. Aggódva néz az erdő fái közé.*
~Rég elmentek már. Merre járhatnak?~
//Bárki aki ráér//
*A senki által belakott nagyterem kongatja vissza az acélcsizma ritmusos kopogását. A hatalmas fa ajtó, ami Shiriqara lett tervezve első sorban, kissé elnyeli a hangot, ahogy a hajlékony tölgyfa beleremeg, amit éppen megtámaszt a férfi. Valahogy most elhatalmasodnak felette az apróságok. Ezt a hang-rezgés kompozíciót figyeli, ahogy kitaszítja az ajtót, amit eddig támogatott, s kilép az udvarra. Kisebb ereszféle védi az esőtől, bár a páncélja, nem egy satnya anyag, nem rozsdál. Ez a kis fedezék egész a kapuig tart. Kedvetlenül sétál, a fél sötét kezdeti estében. A fal mellet halad, s egy a tartó gerendán pihenő holló rezzen az eresz alatt. Soreyl ijedségében, csak az ösztönös kardrántásig jut, és oda is csapna, aztán eszébe jut mi történt a múltkor.*
~Már széjjel verted a szobád, ha most neki esel agy falnak, biztos bohócnak öltöztetnek, s eladnak lóért udvari bolondnak.~
*Jelenti ki a várható kimeneteleket Perchipfell. Soreyl megfogadja a maga által is kitalált tanácsot, s megfogja az ösztönös mozdulat lendületét. Elnézegeti a hollót, és a kardját ezalatt a helyére csúsztatja.*
~Megijedtem.~
*Magyarázza a furcsa helyzetet a lovag.*
~Mert gyáva vagy.~
*Egyszerűsíti a pallos a helyzetet.*
~De mindig a dolgok közepébe vágsz.~
*Mondja rosszmájúan Soreyl.*
~Mi a fenét csináljak?! EGY KARD VAGYOK!~
*Önirónia száll ki a lélekhangokból, amivel egymással beszélgetnek.*
~Talán ne szidd a gazdád mert ő megvághat téged, de te nem vághatod meg őt.~
*Folytatja az eszmecserét.*
~Hát ha elég ügyetlen vagy...~
*Kontrázz rá Perchi végleg, hiszen erre a gyenge eszmei vágásra Soreyl inkább nem reagál. Kegyelemdöfés volna. Elijeszti a madarat, s nézi ahogy azt tovaszáll. Az ablakokon át kiszabaduló fény annyira élvezi újdonsült szabadságát, hogy hamar el is tűnik a sötétségben, ezáltal nem világíthatja sokáig a vadmadár szép tollait miközben száll a fénnyel.*
~Hátborzongatóan gyönyörű!~
*Mondja magában, s ezt sem hagyhatja szó nélkül a pallos.*
~Mondtam, hogy nem te vagy a legbátrabb lovag.~
*Utal a "hátborzongató" kifejezésre.*
~De elég bátor vagyok ahhoz, hogy beolvasztassalak Jezabiellel.~
*A baráti veszekedés itt sértődéses hallgatásba fullad, miközben Soreyl tovább haladt az eresz alatt. Füttyent mikor az őrtoronyhoz ér, és felköszön.*
-Jó estét barátom.
*Függetlenül attól, hogy ki lehet odafent, s nem is vár választ. Sokan alszanak az őrségben, nem akarja felébreszteni. Továbbhalad a főkapuig. Aggódva néz az erdő fái közé.*
~Rég elmentek már. Merre járhatnak?~
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-12 14:47:03
Üzenet elküldve: 2016-08-12 14:47:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
-Nem gondoltam, hogy tolvaj vagy… *Gius kezdene magyarázkodni, de aztán csak legyint. Végül is valami ilyesmire gyanakodott a lánnyal kapcsolatban. Most hazudjon, hogy nehogy megsértse? Majd megbékél, ha úgy alakul, vagy úgy marad, ha nem úgy alakul, neki voltaképpen mindegy. Holnapra talán már nem is lesz itt, hiszen „vendégnek” nevezte magát. De vajon hogy került ide? Erre járt? Lehetetlen, hova a viharba menne, ami felé ez a hely útba esik? Ha megint találkoznak és szóba áll vele a lány, majd megkérdezi. Most mindenesetre nézi, ahogy duzzogva elvonult, aztán újra a falnak veti a hátát és várja, hogy Shiriqa előkerüljön.*
-Nem gondoltam, hogy tolvaj vagy… *Gius kezdene magyarázkodni, de aztán csak legyint. Végül is valami ilyesmire gyanakodott a lánnyal kapcsolatban. Most hazudjon, hogy nehogy megsértse? Majd megbékél, ha úgy alakul, vagy úgy marad, ha nem úgy alakul, neki voltaképpen mindegy. Holnapra talán már nem is lesz itt, hiszen „vendégnek” nevezte magát. De vajon hogy került ide? Erre járt? Lehetetlen, hova a viharba menne, ami felé ez a hely útba esik? Ha megint találkoznak és szóba áll vele a lány, majd megkérdezi. Most mindenesetre nézi, ahogy duzzogva elvonult, aztán újra a falnak veti a hátát és várja, hogy Shiriqa előkerüljön.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-12 07:01:56
Üzenet elküldve: 2016-08-12 07:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
*Mikor Gius megemlíti, hogy fürdeni indult, Paru felvonja kissé a szemöldökét zsíros haja rejtekében, egy olyan ember arckifejezésével, aki sok furcsaságot látott már életében, de elfogadja, hogy mindenkinek megvannak a maga perverziói, amibe ő nem szól bele. Nincs kifejezetten ínyére, hogy elzavarják, de azért egy kard az mégis csak kard ~Mi a kánya cifra csípésének visz kardot a fürdőzéshez? És különben is, miért az emeleten van a dézsa? Ki hordja fel a meleg vizet?~*
-Nem vagyok én tolvaj! *válaszol sértődötten a feltevésre, ami kiszakította a filozofikus merengéséből. Még egy pár pillanatig mereven farkasszemet néz a férfival, aztán se szó se beszéd, sarkon fordul és visszaindul a földszintre. ~Kék... egészen szürkés kék...~*
*Mikor Gius megemlíti, hogy fürdeni indult, Paru felvonja kissé a szemöldökét zsíros haja rejtekében, egy olyan ember arckifejezésével, aki sok furcsaságot látott már életében, de elfogadja, hogy mindenkinek megvannak a maga perverziói, amibe ő nem szól bele. Nincs kifejezetten ínyére, hogy elzavarják, de azért egy kard az mégis csak kard ~Mi a kánya cifra csípésének visz kardot a fürdőzéshez? És különben is, miért az emeleten van a dézsa? Ki hordja fel a meleg vizet?~*
-Nem vagyok én tolvaj! *válaszol sértődötten a feltevésre, ami kiszakította a filozofikus merengéséből. Még egy pár pillanatig mereven farkasszemet néz a férfival, aztán se szó se beszéd, sarkon fordul és visszaindul a földszintre. ~Kék... egészen szürkés kék...~*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:15:11
Üzenet elküldve: 2016-08-11 18:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi//
*Teljesen egyetért a lánnyal és ennek hangot is ad.*
-Azt én is nagyon remélem, hogy nem fog. Képzeld el, hogy nem a berendezés esik a kardja alá, hanem valaki közülünk! Akkor most nem beszélgetés lenne, hanem hajtóvadászat, aztán kivégzés.
*Nagyon is el tudja képzelni, hogy például a karcsú lány marad egy szobában az őrjöngő Soreylel. ~Mennyi maradna belőle, ha a szekrényekből annyi maradt? Jó, ha felismernénk a halom belső szervből, hogy ki volt az áldozat. Talán a haja lenne az egyetlen árulkodó jel.~ A lány kérdésére nem tudja a választ, pedig ez Őt is módfelett érdekli.*
-Nem tudom. Amit eddig láttam, az alapján Sylweran megadja neki az esélyt, hogy tisztázza magát és megnyugtató magyarázatot adjon a történtekre. Ha ezzel nem él… *Elharapja a mondat végét és vállat von. Akkor elmegy innen, ez nem kérdés. Így vagy úgy. Ő a maga részéről nem szeretne egy közveszélyes őrülttel egy fedél alatt élni és ha a vezér nem rendezi a kérdést, majd Ő megoldja a maga módján.*
-Bízzunk Sylweran bölcsességében! *Csak azért mondja, hogy ne lógjon a levegőben olyan baljóslatúan a mondandója. Valamennyire bízik ugyan az elf ítélőképességében, de azért az életét nem tenné fel rá.*
//Pszciho-horror//
//Niavi//
*Teljesen egyetért a lánnyal és ennek hangot is ad.*
-Azt én is nagyon remélem, hogy nem fog. Képzeld el, hogy nem a berendezés esik a kardja alá, hanem valaki közülünk! Akkor most nem beszélgetés lenne, hanem hajtóvadászat, aztán kivégzés.
*Nagyon is el tudja képzelni, hogy például a karcsú lány marad egy szobában az őrjöngő Soreylel. ~Mennyi maradna belőle, ha a szekrényekből annyi maradt? Jó, ha felismernénk a halom belső szervből, hogy ki volt az áldozat. Talán a haja lenne az egyetlen árulkodó jel.~ A lány kérdésére nem tudja a választ, pedig ez Őt is módfelett érdekli.*
-Nem tudom. Amit eddig láttam, az alapján Sylweran megadja neki az esélyt, hogy tisztázza magát és megnyugtató magyarázatot adjon a történtekre. Ha ezzel nem él… *Elharapja a mondat végét és vállat von. Akkor elmegy innen, ez nem kérdés. Így vagy úgy. Ő a maga részéről nem szeretne egy közveszélyes őrülttel egy fedél alatt élni és ha a vezér nem rendezi a kérdést, majd Ő megoldja a maga módján.*
-Bízzunk Sylweran bölcsességében! *Csak azért mondja, hogy ne lógjon a levegőben olyan baljóslatúan a mondandója. Valamennyire bízik ugyan az elf ítélőképességében, de azért az életét nem tenné fel rá.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-11 15:55:29
Üzenet elküldve: 2016-08-11 15:55:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Sylweran//
*Szinte elengedi magát, ahogy kimennek. Nem titkolt, látszik az arcán az aggodalom, és az izgalom. Nivai iránt érzett meghatározhatatlan melegség, és a Giusból érződő hidegség, nem egy kedves langyos érzés, mint ahogy azt várnánk. Főleg ha olyan kínos dolgokról van szó, mint esetleges őrültsége.*
~De nem vagyok őrült!~
*Csattan föl magában gondolatai ellen.*
~Perchipfell igen is létezik.~
*Márpedig ami egy ember számára létezik, az bizony megkérdőjelezhetetlen.*
~Ha csak egy ember is hisz egy istenben, annak az istennek léteznie kell.~
*Régi tanárai által támasztott filozófiai eszme jut az eszébe, s tovább is viszi magában ezt a remekművű etikai tételt.*
~Ez meg csak egy kard!~
*Háborog magában, majd lélekben bocsánatot kér Perchitől a lenézésért. Aki persze nem válaszol, mert megsértődve duzzog valahol, hogy gazdája kételkedik, a puszta létezésében is.*
-Köszönöm.
*Mondja, önnön maga tusakodásai közepette, mikor a becsukódó ajtó nyikorgása felébreszti röpke elmerengéséből. A tölgylapokból összeszerelt ajtó elrejti aggodalmát, hogy a lány aki iránt olyan kedvesen érez, bolondnak higgye.*
~Vagy hogy a férfi, aki olyan furcsa, tegye ugyan ezt.~
*Könnyebbült sóhajtással, fordul vissza vezéréhez, s látszik rajta ez a felszabadult állapot, és a nyugodalom is melyet valahogy Niavi csalt az arcára. Már szavakat kapirgál gondolatban ami válaszol szolgálhat, a nyilvánvaló kérdésekre.*
-Ne haragudj, de inkább állnék.
*Valami oknál fogva nem ülne most le. Kényelmetlen érzés, már így is megvert kutyának képzeli magát. Ha ez a stabil, kétlábas padlótámasz is egy vesztes érzetű ülőhelyzetre gyengül, biztos összetörik. Kibékéltető, nyugodt hangja talán meggyőzi Sylwerant, hogy nem az akaratával dacol, hanem önmagával. Ha a vezér, hagyja tovább álldogálni akkor meghunyászkodó, keresgélő pillantásokkal hallgatja végig a kérdéssorozatot, és majd kronológiai sorrendben próbál válaszolni, ha viszont leültetik, hát leül... s szinte azonnal könny szökik a szemébe, akár egy féllábú ólomkatonának.*
-Tudok magyarázattal szolgálni, de nem lesz kielégítő.
*Mondja a vezérének bennfentes tárgyilagossággal, és szomorú kutya arccal. Az "együtt" kifejezés, nagyon felmelegíti lelkét, amit Sylweran a vallatása végére biggyesztett.*
~Testvéries.~
*Magyarázza meg magának ezt a jóleső, nyugtató érzést. Már a feje is csak alig lüktet. Feladja, hogy megpróbáljon sorrendben válaszokat adni, így is alig jutnak eszébe a pontos kérdések.*
-Hozzád indultam. Elmesélni mindent.
*Kezdi lyukacsos magyarázatát a maga barátságosan mély hangján.*
-Nem emlékszem, hogy bárkit is bemártottam volna.
*Mondja, mert tényleg így van. Nem emlékszik ilyesmire, s nem is az a fajta.*
-Tisztelem Gius szabályszerűségét.
*Teszi hozzá, hogy őszinteségével, alátámaszthassa, hogy nincs semmi problémája Giussal.*
~Más a természetünk.~
*Ez valamiért nem hangzik el a szájából. Talán nem tartja idevágónak, és így is több mindenről beszél mint kellene.*
-Rémképek szálltak meg Sylweran. Csak azt tudom mi történt az elmémben...
*Hatás, és lélektani szünetet tart. Visszanyeli könnyeit. Nem meri becsukni a szemét, nehogy újra a képek gyötörjék, akár emlékezetből is. Persze odafigyel a múltidőre. Mindenképpen azt a hatást akarja kelteni, hogy ez egyszeri volt, s pillanatnyi, de mindemellett hazudni sem akar.*
-Semmire nem emlékszem ami a szobában történt.
*Őszinte, töredelmes, egyenességet sugároz a megtört lovag. Becsületvesztetten vizenyős szemmel néz bele a vezérébe. Ennyit tudott mondani magától, nem tud továbbá összeszedetten gondolkodni. Látja maga előtt Sylweran integető rémképét a torkából patakzó vérrel. Szemében rettenés csillan, de ha állhat még tartja magát. Ültében biztos zokogni kezd. Innentől a vezérnek pontosabban kell kérdeznie, ha többet akar megtudni. Elméjének húrjai eddig bírták a nótát, nem tud továbbá koncentrálni. Elkapja a tekintetét. Balra rántja a fókuszát, majd lesüti, s fejét is a föld felé fordítja. Várja a kérdéseket.*
//Pszciho-horror//
//Sylweran//
*Szinte elengedi magát, ahogy kimennek. Nem titkolt, látszik az arcán az aggodalom, és az izgalom. Nivai iránt érzett meghatározhatatlan melegség, és a Giusból érződő hidegség, nem egy kedves langyos érzés, mint ahogy azt várnánk. Főleg ha olyan kínos dolgokról van szó, mint esetleges őrültsége.*
~De nem vagyok őrült!~
*Csattan föl magában gondolatai ellen.*
~Perchipfell igen is létezik.~
*Márpedig ami egy ember számára létezik, az bizony megkérdőjelezhetetlen.*
~Ha csak egy ember is hisz egy istenben, annak az istennek léteznie kell.~
*Régi tanárai által támasztott filozófiai eszme jut az eszébe, s tovább is viszi magában ezt a remekművű etikai tételt.*
~Ez meg csak egy kard!~
*Háborog magában, majd lélekben bocsánatot kér Perchitől a lenézésért. Aki persze nem válaszol, mert megsértődve duzzog valahol, hogy gazdája kételkedik, a puszta létezésében is.*
-Köszönöm.
*Mondja, önnön maga tusakodásai közepette, mikor a becsukódó ajtó nyikorgása felébreszti röpke elmerengéséből. A tölgylapokból összeszerelt ajtó elrejti aggodalmát, hogy a lány aki iránt olyan kedvesen érez, bolondnak higgye.*
~Vagy hogy a férfi, aki olyan furcsa, tegye ugyan ezt.~
*Könnyebbült sóhajtással, fordul vissza vezéréhez, s látszik rajta ez a felszabadult állapot, és a nyugodalom is melyet valahogy Niavi csalt az arcára. Már szavakat kapirgál gondolatban ami válaszol szolgálhat, a nyilvánvaló kérdésekre.*
-Ne haragudj, de inkább állnék.
*Valami oknál fogva nem ülne most le. Kényelmetlen érzés, már így is megvert kutyának képzeli magát. Ha ez a stabil, kétlábas padlótámasz is egy vesztes érzetű ülőhelyzetre gyengül, biztos összetörik. Kibékéltető, nyugodt hangja talán meggyőzi Sylwerant, hogy nem az akaratával dacol, hanem önmagával. Ha a vezér, hagyja tovább álldogálni akkor meghunyászkodó, keresgélő pillantásokkal hallgatja végig a kérdéssorozatot, és majd kronológiai sorrendben próbál válaszolni, ha viszont leültetik, hát leül... s szinte azonnal könny szökik a szemébe, akár egy féllábú ólomkatonának.*
-Tudok magyarázattal szolgálni, de nem lesz kielégítő.
*Mondja a vezérének bennfentes tárgyilagossággal, és szomorú kutya arccal. Az "együtt" kifejezés, nagyon felmelegíti lelkét, amit Sylweran a vallatása végére biggyesztett.*
~Testvéries.~
*Magyarázza meg magának ezt a jóleső, nyugtató érzést. Már a feje is csak alig lüktet. Feladja, hogy megpróbáljon sorrendben válaszokat adni, így is alig jutnak eszébe a pontos kérdések.*
-Hozzád indultam. Elmesélni mindent.
*Kezdi lyukacsos magyarázatát a maga barátságosan mély hangján.*
-Nem emlékszem, hogy bárkit is bemártottam volna.
*Mondja, mert tényleg így van. Nem emlékszik ilyesmire, s nem is az a fajta.*
-Tisztelem Gius szabályszerűségét.
*Teszi hozzá, hogy őszinteségével, alátámaszthassa, hogy nincs semmi problémája Giussal.*
~Más a természetünk.~
*Ez valamiért nem hangzik el a szájából. Talán nem tartja idevágónak, és így is több mindenről beszél mint kellene.*
-Rémképek szálltak meg Sylweran. Csak azt tudom mi történt az elmémben...
*Hatás, és lélektani szünetet tart. Visszanyeli könnyeit. Nem meri becsukni a szemét, nehogy újra a képek gyötörjék, akár emlékezetből is. Persze odafigyel a múltidőre. Mindenképpen azt a hatást akarja kelteni, hogy ez egyszeri volt, s pillanatnyi, de mindemellett hazudni sem akar.*
-Semmire nem emlékszem ami a szobában történt.
*Őszinte, töredelmes, egyenességet sugároz a megtört lovag. Becsületvesztetten vizenyős szemmel néz bele a vezérébe. Ennyit tudott mondani magától, nem tud továbbá összeszedetten gondolkodni. Látja maga előtt Sylweran integető rémképét a torkából patakzó vérrel. Szemében rettenés csillan, de ha állhat még tartja magát. Ültében biztos zokogni kezd. Innentől a vezérnek pontosabban kell kérdeznie, ha többet akar megtudni. Elméjének húrjai eddig bírták a nótát, nem tud továbbá koncentrálni. Elkapja a tekintetét. Balra rántja a fókuszát, majd lesüti, s fejét is a föld felé fordítja. Várja a kérdéseket.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-10 21:35:13
Üzenet elküldve: 2016-08-10 21:35:13
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Gius és Soreyl//
*Bent van mindenki az ajtó zárva, és már is kezdődik a kikérdezés.*
~ Remélem erre semmi szükség nem lesz. Nem szeretném, mint "megoldás".~
* Giusra felpillant, mert nem kell sok ész ahhoz, hogy ezt véghezvigye.*
~ Ugye egy oldalon állunk?~
* Itt nem a helyzetre gondol, hanem társaként tekinthet rá, hiszen ha fordított lenne a szituáció, akkor, azon van, hogy neki segítsen. Akár harcban, vagy kiálljon mellette az ő igaza mellett. Egy nap talán tettekben is meg fog valósulni, de eddig még semmi olyasmit nem csinált, amivel alá tudná támasztani, ezt az elképzelést.
Majd visszanézz a lovagra, s az elfre, s felsóhajt egy nagyot, hogy egyelőre nem vonják be őket a beszélgetésbe, azonban még ki sem fújja a levegőt teljesen mikor a vezér feláll. Igen csak aprócska teremtés mindenkihez képest, így jelenleg a harmadik legkisebb az egész táborban.*
~ Ezért vagyunk, hogy bízzunk egymásban, és ami elénk kerül akadály azt legyűrjük. ~
*Ezzel a gondolattal együtt távoznak; Gius és a fél-elf ahogy Sylweran parancsolta.
Ahogy az ajtón kívülre érnek érkezik a kérdés.*
- Nem tudom. *A kérdést tisztán hallotta és értette, ennek ellenére az ábrázata eléggé furcsa grimaszt vesz fel. A feje búbját elkezdi vakarni az egész szituáció miatt, ami megtörtént. Nagyon is jól tudja, hogy ez a legrosszabb válasz a jelenlegi helyzetre nézve, csak szeretné azokat a szavakat megtalálni, melyekkel nem mond ellent a megérzéseivel szemben sem. Senkit nem akar kibeszélni a háta mögött, s emellett nem is akarja, hogy távozzon Soreyl.
Másik részről, azért érzi kellemetlenül magát, hiszen az az előérzete, hogy ebben a állapotban nem lehet semleges vagy pártatlan. Illetve Giussal szemben sem volt akkor teljesen őszinte, habár részben szükségtelen is volt, mivel Soreyl ha nem is pontosan, de részben elmondta a történteket. Bántja a lelkiismerete, mert az ő fejében úgy zajlik le, miszerint benne kevésbé bízna meg, holott erről szó sincs, csak fél…*
- Cs-csak… *Hezitál egy pillanat erejéig, még mielőtt folytatná a mondatát.*
- Reménykedem, hogy ez az esett nem fog megismétlődni a jövőben.
~ Tudom, hogy bízhatunk benne!~
*Egy téves megérzésnél nincs rosszabb, főleg éles helyzetben; nincs semmi kézzel fogható, ami alátámaszthatná a józan ésszel szemben, ekkor nagyon veszélyessé tud válni. Jelenleg a józan észt, a mellette lévő társa képviseli, míg a lány csak vakon bizakodik, hiszen az ő fejében ez az alapja, hogy valakit bajtársnak lehet nevezni. A feltétel nélküli bizalom. Mindenki azt nyújtsa amiben jó, s a gondokat közösen oldják meg. Kíváncsi a Gius véleményére is, mivel az érvei leginkább az tényeken alapszik.*
- Ahogy elnézem, egyből a vezérhez vetted az irányt. Szerinted mi lesz a végkimenetele? *Hangján érezhető, hogy nem kérdő jelezi a tettének a helyességét.*
~ Szerinted itt hagyott volna minket szó nélkül?~ *Az utóbbi gondolat menetével ellentmond. Teljes képtelenségnek tartja, hogy ez ebben a formában történne meg a lovag részéről. Vajon létezik _jó_ megoldás, mindenki számára? Niavi úgy tarja, hogy jobb lett volna még egy kicsit várni ezzel a lépéssel, miszerint Soreyl számoljon be a történtekről.*
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.10 21:49:04
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Gius és Soreyl//
*Bent van mindenki az ajtó zárva, és már is kezdődik a kikérdezés.*
~ Remélem erre semmi szükség nem lesz. Nem szeretném, mint "megoldás".~
* Giusra felpillant, mert nem kell sok ész ahhoz, hogy ezt véghezvigye.*
~ Ugye egy oldalon állunk?~
* Itt nem a helyzetre gondol, hanem társaként tekinthet rá, hiszen ha fordított lenne a szituáció, akkor, azon van, hogy neki segítsen. Akár harcban, vagy kiálljon mellette az ő igaza mellett. Egy nap talán tettekben is meg fog valósulni, de eddig még semmi olyasmit nem csinált, amivel alá tudná támasztani, ezt az elképzelést.
Majd visszanézz a lovagra, s az elfre, s felsóhajt egy nagyot, hogy egyelőre nem vonják be őket a beszélgetésbe, azonban még ki sem fújja a levegőt teljesen mikor a vezér feláll. Igen csak aprócska teremtés mindenkihez képest, így jelenleg a harmadik legkisebb az egész táborban.*
~ Ezért vagyunk, hogy bízzunk egymásban, és ami elénk kerül akadály azt legyűrjük. ~
*Ezzel a gondolattal együtt távoznak; Gius és a fél-elf ahogy Sylweran parancsolta.
Ahogy az ajtón kívülre érnek érkezik a kérdés.*
- Nem tudom. *A kérdést tisztán hallotta és értette, ennek ellenére az ábrázata eléggé furcsa grimaszt vesz fel. A feje búbját elkezdi vakarni az egész szituáció miatt, ami megtörtént. Nagyon is jól tudja, hogy ez a legrosszabb válasz a jelenlegi helyzetre nézve, csak szeretné azokat a szavakat megtalálni, melyekkel nem mond ellent a megérzéseivel szemben sem. Senkit nem akar kibeszélni a háta mögött, s emellett nem is akarja, hogy távozzon Soreyl.
Másik részről, azért érzi kellemetlenül magát, hiszen az az előérzete, hogy ebben a állapotban nem lehet semleges vagy pártatlan. Illetve Giussal szemben sem volt akkor teljesen őszinte, habár részben szükségtelen is volt, mivel Soreyl ha nem is pontosan, de részben elmondta a történteket. Bántja a lelkiismerete, mert az ő fejében úgy zajlik le, miszerint benne kevésbé bízna meg, holott erről szó sincs, csak fél…*
- Cs-csak… *Hezitál egy pillanat erejéig, még mielőtt folytatná a mondatát.*
- Reménykedem, hogy ez az esett nem fog megismétlődni a jövőben.
~ Tudom, hogy bízhatunk benne!~
*Egy téves megérzésnél nincs rosszabb, főleg éles helyzetben; nincs semmi kézzel fogható, ami alátámaszthatná a józan ésszel szemben, ekkor nagyon veszélyessé tud válni. Jelenleg a józan észt, a mellette lévő társa képviseli, míg a lány csak vakon bizakodik, hiszen az ő fejében ez az alapja, hogy valakit bajtársnak lehet nevezni. A feltétel nélküli bizalom. Mindenki azt nyújtsa amiben jó, s a gondokat közösen oldják meg. Kíváncsi a Gius véleményére is, mivel az érvei leginkább az tényeken alapszik.*
- Ahogy elnézem, egyből a vezérhez vetted az irányt. Szerinted mi lesz a végkimenetele? *Hangján érezhető, hogy nem kérdő jelezi a tettének a helyességét.*
~ Szerinted itt hagyott volna minket szó nélkül?~ *Az utóbbi gondolat menetével ellentmond. Teljes képtelenségnek tartja, hogy ez ebben a formában történne meg a lovag részéről. Vajon létezik _jó_ megoldás, mindenki számára? Niavi úgy tarja, hogy jobb lett volna még egy kicsit várni ezzel a lépéssel, miszerint Soreyl számoljon be a történtekről.*
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.10 21:49:04
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-10 15:26:04
Üzenet elküldve: 2016-08-10 15:26:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi és Soreyl//
*Semleges és rezzenéstelen arcot ölt magára, úgy figyeli a beszélgetést. Bár belül érdeklődve figyel, főleg, mikor Soreyl a jelek szerint nem kívánja betölteni a helyzetben Sylweran által számára kiosztott szerepet. A neve említésénél majdnem elmosolyodik, a kínvallatást hallva kevés híján felröhög. Azért élénk a férfi fantáziája, ha Őt a kínvallatással hozza összefüggésbe. Nem éri váratlanul, hogy a lovag ki akarja rúgni a szobájából, a történtek és főleg az elmondottak fényében inkább akkor lepődne meg, ha nem így lenne. Mindenesetre mulattatja, hogy a férfi ezt nyíltan fel is vállalja. ~Sylweran ettől biztosan nem lesz békülékenyebb.~ Igaza lesz. Bát Soreyl igyekszik hangsúlyozni a társai iránt érzett bizalmát, ez már nem segít rajta, Gius a maga részéről nem is hisz neki, de legalábbis fenntartásokkal kezeli a kijelentést a saját irányában. Mindenesetre meg sem rezdül, csak kérdőn pillant Sylweranra. Az elf nem okoz csalódást, úgy tűnik, tud Ő kemény lenni, ha akar. Feláll és részben puszta méreteivel, részben pedig határozott, ellentmondást nem tűrő hangjával betölti a teret. Gius elismerően bólint, be kell látnia, most Ő sem szívesen állna szembe vele. A félig neki címzett dicséretet igyekszik szintén rezzenéstelenül fogadni, bár szíve szerint egy horkantással jutalmazná az elf jóhiszeműségét. Bár tény, hogy nem akart feleslegesen nagy nyilvánosságot keríteni az ügynek, de, hogy nem elsősorban a Soreyl iránti aggodalom vezette, az egészen biztos.*
*Sylweran végül mégis kiküldi Niavit és Őt a szobából. Egy pillanatra eszébe ötlik, hogy megjegyezze, Sylweran így egyedül marad a még mindig nem tudni, mire képes lovaggal, de aztán úgy van vele, hogy tud az elf vigyázni magára, ha meg mégis valami gond lenne, egy kiáltásra vagy egy nagyobb csattanára majd beront, hiszen itt lesz, az ajtó előtt. Ezért bólintva veszi tudomásul az utasítást, majd Niavit előreengedve kimegy. Odakint hátát a falnak veti az ajtó mellett, majd Niavihoz fordul.*
-Mit szólsz ehhez?
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi és Soreyl//
*Semleges és rezzenéstelen arcot ölt magára, úgy figyeli a beszélgetést. Bár belül érdeklődve figyel, főleg, mikor Soreyl a jelek szerint nem kívánja betölteni a helyzetben Sylweran által számára kiosztott szerepet. A neve említésénél majdnem elmosolyodik, a kínvallatást hallva kevés híján felröhög. Azért élénk a férfi fantáziája, ha Őt a kínvallatással hozza összefüggésbe. Nem éri váratlanul, hogy a lovag ki akarja rúgni a szobájából, a történtek és főleg az elmondottak fényében inkább akkor lepődne meg, ha nem így lenne. Mindenesetre mulattatja, hogy a férfi ezt nyíltan fel is vállalja. ~Sylweran ettől biztosan nem lesz békülékenyebb.~ Igaza lesz. Bát Soreyl igyekszik hangsúlyozni a társai iránt érzett bizalmát, ez már nem segít rajta, Gius a maga részéről nem is hisz neki, de legalábbis fenntartásokkal kezeli a kijelentést a saját irányában. Mindenesetre meg sem rezdül, csak kérdőn pillant Sylweranra. Az elf nem okoz csalódást, úgy tűnik, tud Ő kemény lenni, ha akar. Feláll és részben puszta méreteivel, részben pedig határozott, ellentmondást nem tűrő hangjával betölti a teret. Gius elismerően bólint, be kell látnia, most Ő sem szívesen állna szembe vele. A félig neki címzett dicséretet igyekszik szintén rezzenéstelenül fogadni, bár szíve szerint egy horkantással jutalmazná az elf jóhiszeműségét. Bár tény, hogy nem akart feleslegesen nagy nyilvánosságot keríteni az ügynek, de, hogy nem elsősorban a Soreyl iránti aggodalom vezette, az egészen biztos.*
*Sylweran végül mégis kiküldi Niavit és Őt a szobából. Egy pillanatra eszébe ötlik, hogy megjegyezze, Sylweran így egyedül marad a még mindig nem tudni, mire képes lovaggal, de aztán úgy van vele, hogy tud az elf vigyázni magára, ha meg mégis valami gond lenne, egy kiáltásra vagy egy nagyobb csattanára majd beront, hiszen itt lesz, az ajtó előtt. Ezért bólintva veszi tudomásul az utasítást, majd Niavit előreengedve kimegy. Odakint hátát a falnak veti az ajtó mellett, majd Niavihoz fordul.*
-Mit szólsz ehhez?
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-10 14:06:35
Üzenet elküldve: 2016-08-10 14:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Niavi, Gius és Soreyl//
*Sylweran leül az ágyra, de Soreyl csak furcsa tekintettel megáll előtte és úgy néz le rá. Az elf eddigre már kedvesen szólal meg, amennyire kedves lehet ebben a helyzetben, de a nyílt "már csak azért sem teszem" dolog roppant mód nem tetszik neki.*
- Megkértelek rá, hogy ülj le. Azt hiszem nem volt nagy kérés, csak kényelmesen szeretnék veled beszélgetni. *mondja kissé komoran ismét, ezzel arra célozva, hogy jobb volna, ha Soreyl ebben a helyzetben nem önállósítaná magát, hanem baromira meghunyászkodna. Nem szeretné kimutatni az elf a foga fehérjét, inkább csak megértené a helyzetet, ahogyan csak lehet.
Soreyl végre megszólal, de egyáltalán nem tetszenek neki a férfi szavai. Elsötétül a tekintete.*
- Nem kínvallatás, de majd én eldöntöm, hogy kire és mire van szükség, köszönöm Soreyl. *áll fel Sylweran, ha leült a lovag ha nem. De így is úgyis mindenképpen a férfi felé tornyosul jócskán több, mint két méteres magasságával, és most először ez egészen félelmetesnek hathat, még ha nem is látszik az agressziónak vagy dühnek nyoma sem az elf arcán. De az ellentmondást nem tűrés annál inkább.*
- A társad eljött hozzám, mert aggódik érted. Légy hálás Giusnak, hogy segítséget kért tőlem, ahelyett, hogy szétkürtölte volna az itt történteket.
*Egy ideig hallgat, ahogy fürkészi a lovag arcát, aztán folytatja csak.*
- De ha négyszemközt szeretnél beszélni velem, jobb lett volna ezzel kezdeni az ellenségeskedés helyett. Ez mindjárt érthetőbb indok. *mondja aztán, még mindig szigorúan, egy leheletnyi megértéssel a hangjában. Majd Niavi és Gius felé fordul.*
- Menjetek ki az ajtó elé. *mondja aztán.*- Kint várjatok, nem lesz gond.
*Sylwerannak eszébe sem jutna, hogy a lovag bármilyen merényletet tervezne ellene. Egyrészt, mert alapjáraton nem nézi ki ezt belőle, másrészt pedig, ha megőrült volna, vagy valami komolyabb baja lenne, csak képes rá, hogy leszerelje őt.*
- Ha bárki kérdezi, miért álltok ott, mondjatok annyit, hogy dolgom van odabent, és senki nem zavarhat. Ne beszéljetek Soreylről. *fűzi még hozzá a mondandóhoz.*- Köszönöm. *biccent a fél-elf lánynak és az ember férfinak, majd megvárja amíg azok távoznak, bezárják az ajtót, és visszafordul Soreylhez. Az első pedig amit hallat egy hatalmas sóhajtás.*
- Mondd csak Soreyl, mi folyik itt? Darabokra cincálod a szobád, aztán pedig nem vagy képes egy apró kérést sem teljesíteni, és bemártod a társadat, aki csak neked akart jót? *kérdezi, az előbbieknél sokkal enyhébb, sőt mi több, érdeklődő hangnemben, mint aki tényleg nem érti, hogy mi történik itt.*
- Különben is hová indultál el? És mégis mi történt itt? *tárja szét ismét a karjait.*
- Szerintem jobb ezt békességben megbeszélni, és letudni minél hamarabb, mielőtt bárki is megneszel valamit erről. Igen. *válaszol egy valószínűleg fel nem tett kérdésre.*
- Nem áll szándékomban ezt fűnek fának elmondani, amennyiben kapok megfelelő magyarázatot, és meg tudjuk oldani a helyzetet. Együtt. *néz nyomatékosítva szavait a lovag szemébe mélyen.*
//Pszciho-horror//
//Niavi, Gius és Soreyl//
*Sylweran leül az ágyra, de Soreyl csak furcsa tekintettel megáll előtte és úgy néz le rá. Az elf eddigre már kedvesen szólal meg, amennyire kedves lehet ebben a helyzetben, de a nyílt "már csak azért sem teszem" dolog roppant mód nem tetszik neki.*
- Megkértelek rá, hogy ülj le. Azt hiszem nem volt nagy kérés, csak kényelmesen szeretnék veled beszélgetni. *mondja kissé komoran ismét, ezzel arra célozva, hogy jobb volna, ha Soreyl ebben a helyzetben nem önállósítaná magát, hanem baromira meghunyászkodna. Nem szeretné kimutatni az elf a foga fehérjét, inkább csak megértené a helyzetet, ahogyan csak lehet.
Soreyl végre megszólal, de egyáltalán nem tetszenek neki a férfi szavai. Elsötétül a tekintete.*
- Nem kínvallatás, de majd én eldöntöm, hogy kire és mire van szükség, köszönöm Soreyl. *áll fel Sylweran, ha leült a lovag ha nem. De így is úgyis mindenképpen a férfi felé tornyosul jócskán több, mint két méteres magasságával, és most először ez egészen félelmetesnek hathat, még ha nem is látszik az agressziónak vagy dühnek nyoma sem az elf arcán. De az ellentmondást nem tűrés annál inkább.*
- A társad eljött hozzám, mert aggódik érted. Légy hálás Giusnak, hogy segítséget kért tőlem, ahelyett, hogy szétkürtölte volna az itt történteket.
*Egy ideig hallgat, ahogy fürkészi a lovag arcát, aztán folytatja csak.*
- De ha négyszemközt szeretnél beszélni velem, jobb lett volna ezzel kezdeni az ellenségeskedés helyett. Ez mindjárt érthetőbb indok. *mondja aztán, még mindig szigorúan, egy leheletnyi megértéssel a hangjában. Majd Niavi és Gius felé fordul.*
- Menjetek ki az ajtó elé. *mondja aztán.*- Kint várjatok, nem lesz gond.
*Sylwerannak eszébe sem jutna, hogy a lovag bármilyen merényletet tervezne ellene. Egyrészt, mert alapjáraton nem nézi ki ezt belőle, másrészt pedig, ha megőrült volna, vagy valami komolyabb baja lenne, csak képes rá, hogy leszerelje őt.*
- Ha bárki kérdezi, miért álltok ott, mondjatok annyit, hogy dolgom van odabent, és senki nem zavarhat. Ne beszéljetek Soreylről. *fűzi még hozzá a mondandóhoz.*- Köszönöm. *biccent a fél-elf lánynak és az ember férfinak, majd megvárja amíg azok távoznak, bezárják az ajtót, és visszafordul Soreylhez. Az első pedig amit hallat egy hatalmas sóhajtás.*
- Mondd csak Soreyl, mi folyik itt? Darabokra cincálod a szobád, aztán pedig nem vagy képes egy apró kérést sem teljesíteni, és bemártod a társadat, aki csak neked akart jót? *kérdezi, az előbbieknél sokkal enyhébb, sőt mi több, érdeklődő hangnemben, mint aki tényleg nem érti, hogy mi történik itt.*
- Különben is hová indultál el? És mégis mi történt itt? *tárja szét ismét a karjait.*
- Szerintem jobb ezt békességben megbeszélni, és letudni minél hamarabb, mielőtt bárki is megneszel valamit erről. Igen. *válaszol egy valószínűleg fel nem tett kérdésre.*
- Nem áll szándékomban ezt fűnek fának elmondani, amennyiben kapok megfelelő magyarázatot, és meg tudjuk oldani a helyzetet. Együtt. *néz nyomatékosítva szavait a lovag szemébe mélyen.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-10 13:45:22
Üzenet elküldve: 2016-08-10 13:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi, és Gius//
~Miért ne estézzek ha este van?~
*A goromba hangulat Soreylnek sem tesz jót. A parancs, és a hideg akarat ami a vezéréből árad, betuszkolja őt a szobába, viszont egy elég erős célzás jellegű sóhajtás bontakozik ki mikor társait is beinvitálja. Naivi még hagyján, de Giushoz nincsen semmi kedve.*
~Éppen Sylweranhoz indultam, de nem hinném, hogy ez egy hihető távozási ok lenne. Én sem hinnék magamnak.~
*Gondolja magában, mire rákontrázz Perchipfell.*
~Ha bármiféle tartást is kinéz belőled ez a senkiházi, tudhatta volna, hogy elmész a Sehonnaihoz.~
*A furcsa névösszetétel, Soreyl homlokát ráncolja, de mintegy alig elmélázva, inkább a helyzetben marad az agya. Nem ül le. Lecsatolja a kardját, és sóhajt még egyet. Ez már sokkal inkább egy mondatkezdő sóhaj, mintsem bosszankodó. Még mindig hasogat a feje, s kicsit a válla is valamiért. Katonás vigyázzban hallgatja a kérdéseket.*
~Pont az. Ezer pokol. Pont úgy néz ki a szoba.~
*Nem mondhatja ki szarkasztikus válaszát, de Perchi jót kacag rajta. Soreyl semmi mást nem érez csak zaklatottságot, a kéretlen személyektől túlzsúfolt szobában. A társainak is tudniuk kell az eseményeket, de nem biztos hogy célszerű tovább részletezni ezt Giusnak. Egy pillanatig némán áll. Majd a jogos kérdéseket ennyivel hárítja.*
-Ha ez nem egy kínvallatás akkor Guisra semmi szükség, Niavi pedig kintről is vigyázhat az ajtóra.
*Elég erős utalás, a célja elérésében, ami pedig további részletezést kíván.*
-Bízom a társaimban, egytől egyig. Mégis jobb volna ezt négy szem közt.
*Mondja, és az egytől egyig Giusnak is címzi. Hangja őszinte, arca tükrözi az érzelmeit, ha ránéz valakire. Niavi aggodalmat, hogy a félelem eltaszítja tőle, Gius valami fura utálattal megtöltött bajtársi tiszteletet, Sylweran meg félelmes tiszteletet varázsol az arcára. És most a legutóbbira tekint, hogy nyomatékosítsa a dolgot.*
-Kérlek.
*Hirtelen megfordul a fejében hogy mi foroghat a fajtársa fejében.*
~Ha valaki ennyire szorgoskodna kizavarni az embereket, azt gondolnám merényletre készül. De csak nem erősködhet, hogy védje a vezérét! Keresztbe hasítana az elf ha arról lenne szó.~
*Tisztázza magában a dolgot, persze ezt szóban nem tette meg.*
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi, és Gius//
~Miért ne estézzek ha este van?~
*A goromba hangulat Soreylnek sem tesz jót. A parancs, és a hideg akarat ami a vezéréből árad, betuszkolja őt a szobába, viszont egy elég erős célzás jellegű sóhajtás bontakozik ki mikor társait is beinvitálja. Naivi még hagyján, de Giushoz nincsen semmi kedve.*
~Éppen Sylweranhoz indultam, de nem hinném, hogy ez egy hihető távozási ok lenne. Én sem hinnék magamnak.~
*Gondolja magában, mire rákontrázz Perchipfell.*
~Ha bármiféle tartást is kinéz belőled ez a senkiházi, tudhatta volna, hogy elmész a Sehonnaihoz.~
*A furcsa névösszetétel, Soreyl homlokát ráncolja, de mintegy alig elmélázva, inkább a helyzetben marad az agya. Nem ül le. Lecsatolja a kardját, és sóhajt még egyet. Ez már sokkal inkább egy mondatkezdő sóhaj, mintsem bosszankodó. Még mindig hasogat a feje, s kicsit a válla is valamiért. Katonás vigyázzban hallgatja a kérdéseket.*
~Pont az. Ezer pokol. Pont úgy néz ki a szoba.~
*Nem mondhatja ki szarkasztikus válaszát, de Perchi jót kacag rajta. Soreyl semmi mást nem érez csak zaklatottságot, a kéretlen személyektől túlzsúfolt szobában. A társainak is tudniuk kell az eseményeket, de nem biztos hogy célszerű tovább részletezni ezt Giusnak. Egy pillanatig némán áll. Majd a jogos kérdéseket ennyivel hárítja.*
-Ha ez nem egy kínvallatás akkor Guisra semmi szükség, Niavi pedig kintről is vigyázhat az ajtóra.
*Elég erős utalás, a célja elérésében, ami pedig további részletezést kíván.*
-Bízom a társaimban, egytől egyig. Mégis jobb volna ezt négy szem közt.
*Mondja, és az egytől egyig Giusnak is címzi. Hangja őszinte, arca tükrözi az érzelmeit, ha ránéz valakire. Niavi aggodalmat, hogy a félelem eltaszítja tőle, Gius valami fura utálattal megtöltött bajtársi tiszteletet, Sylweran meg félelmes tiszteletet varázsol az arcára. És most a legutóbbira tekint, hogy nyomatékosítsa a dolgot.*
-Kérlek.
*Hirtelen megfordul a fejében hogy mi foroghat a fajtársa fejében.*
~Ha valaki ennyire szorgoskodna kizavarni az embereket, azt gondolnám merényletre készül. De csak nem erősködhet, hogy védje a vezérét! Keresztbe hasítana az elf ha arról lenne szó.~
*Tisztázza magában a dolgot, persze ezt szóban nem tette meg.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-09 18:11:54
Üzenet elküldve: 2016-08-09 18:11:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi és Soreyl//
*A lovag éppen indulni készül valahova, de hamar meg is torpan, ahogy az elffel találja magát szemközt. Gius némi elégedettséggel konstatálja, hogy vezérük képes ellentmondás nem tűrő is lenni, ilyennek eddig nem nagyon látta. Niavit és Sylwerant is előreengedi az ajtóban, majd némán követi őket. Számít némi ellenségességre a lovag részéről, hiszen teljesen egyértelmű, hogy Ő hívta ide a vezért és Soreyl azt is sejtheti, hogy nem sok hízelgőt mondott róla. Ennek ellenére teljesen nyugodtan áll meg közvetlenül az ajtó mellett, kezeit maga előtt összefogva. Sylweran is nyugodtan tűnik, kardját a földre teszi, de Gius elfojtott mosollyal veszi észre, hogy azért az elf sem bíz semmit a véletlenre.*
//Pszciho-horror//
//Sylweran, Niavi és Soreyl//
*A lovag éppen indulni készül valahova, de hamar meg is torpan, ahogy az elffel találja magát szemközt. Gius némi elégedettséggel konstatálja, hogy vezérük képes ellentmondás nem tűrő is lenni, ilyennek eddig nem nagyon látta. Niavit és Sylwerant is előreengedi az ajtóban, majd némán követi őket. Számít némi ellenségességre a lovag részéről, hiszen teljesen egyértelmű, hogy Ő hívta ide a vezért és Soreyl azt is sejtheti, hogy nem sok hízelgőt mondott róla. Ennek ellenére teljesen nyugodtan áll meg közvetlenül az ajtó mellett, kezeit maga előtt összefogva. Sylweran is nyugodtan tűnik, kardját a földre teszi, de Gius elfojtott mosollyal veszi észre, hogy azért az elf sem bíz semmit a véletlenre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346