//Még az első venár lakomán//
//Emeletek, Shiriqa szobája//
*Úgy tűnik, a vakondos vicc tetszik a lánynak, vagy pedig annyira rossz volt, hogy még mélyebb kétségbeesésbe taszította, mindenesetre Shiriqa nevetése új lendületet kap tőle. Végül csak elkezd feltápászkodni, amihez elfogadja a felé nyújtott kezet, de ahogy feláll, feje nagyot koppan a plafonon. Nyilván megfeledkezett róla, hogy ez a rész még mindig nem az Ő mérete. Gius felszisszen, ez biztos nem esett jól. Azért csak tovább indulnak, de a lány keze a kezében marad. Vagy inkább fordítva, ha a méreteket nézzük. Jól esik a lány kezének melege, de nem hagyja, hogy gondolatai rossz irányba kalandozzanak a kellemes érzéstől. ~Előbb orra bukott, aztán meg lefejelte a plafont. Persze, hogy igényli a támaszt.~ Természetesen ha a lány teljes súlyával rá támaszkodna, ilyen ittasan biztos, hogy képtelen lenne akár csak egy pillanatig is megtámasztani, de erre nem is kerül sor.
A galérián keresztül úgy osonnak, mint két tolvaj. A férfi sem szeretné, ha bárki meglátná őket ilyen állapotban. Bár saját sarassága nem zavarná, Shiriqát nem szeretné, hogy így, részegen és mocskosan lássák. ~Ő mindig szép. Nem lenne jó...~ Kicsit zavarba is hozza magát, miért is aggódik a lány megítélése miatt, de nem sokáig agyal a dolgon, ahhoz túlságosan koncentrálnia kell az egyenesen menéshez, bár a lány keze tulajdonképpen neki is segítség. Ahogy elérik az északi szárnyat, javul a helyzet, Shiriqa végre fel tud egyenesedni, járása is meggyorsul, bár a kilengések is gyakoribbak lesznek, nem egy sáros kéznyom marad a falakon. Céljukhoz közeledve Gius elgondolkozik, végül is hogy alakult úgy, hogy a szobájáig kíséri a lányt, de mielőtt megtalálná a megoldást, Shiriqa beszélni kezd. A férfi nem tud olyat válaszolni, amit ne mondott volna már el az este folyamán, így inkább csak hallgat, csak a végén bólint egyet.*
-Tényleg az lenne a legjobb, ha elfelejtenénk ezt az egészet.
*Elérik a szobát, Shiriqa be is megy, már az ajtón belülről fordul vissza. Gius levegőt vesz, hogy jó éjszakát kívánjon, de a lány gyorsabb és sikerül még egyszer meglepnie. ~Hogy... bemegyek-e?~ Nem, nem fog elkezdeni gondolkozni. Nem érdekli, minek mi értelme vagy ki mit akar. Teszi, ami akkor és ott jó ötletnek tűnik.*
-Rendben.
*Nem tudja, mik a lány további tervei, de nyugodt marad. Most már tényleg csak egy jó nagy alvásra és a ma este emlékeinek leülepedésére, rendeződésére vágyik. Ha ez Shiriqát ölelve történik, annyival jobb. Miután belépett, megvárja, mit tesz a lány. Amennyire Shiriqa levetkőzik, annyi ruhától válik meg Ő is és ha az óriás ezután ágyba bújik, Gius is mellé fekszik és ha nem tolja el magától, átkarolja a lány nyakát.*
-Jóéjt, Shiriqa. *Mielőtt elaludna, félálomban motyogja.*
-Ha horkolok, rugdoss meg, az segíteni szokott.