Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-03 23:56:57
Üzenet elküldve: 2017-09-03 23:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Darenn//
*A csuhás nem lát bele beszélgetőpartnere gondolataiba, ezért nem is tudja, miféle kérdések és válaszok kergetik egymás odabent. De Darenn kérdésére a legnagyobb őszinteséggel válaszolt, bár eleddig még egyetlen egyszer sem kellett alakoskodnia vagy nem valósat állítania magáról vagy céljairól.
A rossz, amire a férfi gondol, ugyanúgy relatív, mint az Erdőszellem megítélése. Saját maga életének megvédése érdekében avagy társai, esetleg szerettei életének megvédése érdekében csúnya dolgokra volna képes, de amíg lehet, s elkerülhető, addig tartózkodna minden agresszív cselekménytől.*
- Kérlek, ne feltételezz rólam túlzó dolgokat. Kibírtam az erdőben, de attól tartok ebben nagy része volt az Erdőszellemnek, az egy év alatt, melyet magányos aszkézissel töltöttem, a legnagyobb rám leselkedő veszélyek a kiszáradás és a kihűlés voltak. *Lesüti újra tekintetét. Valóban nagy szó túlélni az erdőben ilyen hosszú ideig, de még véletlen sem futott össze veszett medvékkel és párducokkal. Ha mégis, akkor széles ívben elkerülte a találkozásuk helyét a továbbiakban.*
- Igyekszem a legjobb tudásom szerint támogatni az utatokat.
*Amikor újra felnéz, a szerénység utolsó szikrái csillognak még mélyzöld szemeiben. A kérésre elmosolyodik, enyhén meghajtja magát Darenn előtt.*
- Felthys valóban sok mindent elmondott, az asztalról, *Int jobbjával az asztal lapjába süllyesztett iránytűk felé.* a hydráról, de oly sok minden még homály fed előttem. *Néz fel a fából faragott alkotásra, de mivel nem illik kérésre kéréssel felelni, ezért az eredeti gondolatnál marad.*
- A vándor szerzetesek életét élem már jó ideje. Mesterem Utolsó Útjára indult, de mindent megtanított nekem, amire utam során szükségem lehet. Az Erdőszellem ifjú koromban emelt magához és világította meg lelkem fényével. Azóta őt szolgálom, ha kell imával, ha kell aszkézissel, ha kell, csatlakozom azokhoz, akik az erdőt tekintik otthonuknak. *Fejezi be halovány mosollyal. Miközben kortyol az előtte lévő kupa vízből, végignéz az üres székeken.*
- Jól érzem, hogy az erőd azelőtt népesebb volt? Különös hangulat érződik a levegőben. *Nem tudja megmagyarázni, de akikkel eddig találkozott, mintha mind kevés ideje laknák Vadvédet. Felthys, a vörös lány, aki Kíváncsinak nevezte magát.*
//Darenn//
*A csuhás nem lát bele beszélgetőpartnere gondolataiba, ezért nem is tudja, miféle kérdések és válaszok kergetik egymás odabent. De Darenn kérdésére a legnagyobb őszinteséggel válaszolt, bár eleddig még egyetlen egyszer sem kellett alakoskodnia vagy nem valósat állítania magáról vagy céljairól.
A rossz, amire a férfi gondol, ugyanúgy relatív, mint az Erdőszellem megítélése. Saját maga életének megvédése érdekében avagy társai, esetleg szerettei életének megvédése érdekében csúnya dolgokra volna képes, de amíg lehet, s elkerülhető, addig tartózkodna minden agresszív cselekménytől.*
- Kérlek, ne feltételezz rólam túlzó dolgokat. Kibírtam az erdőben, de attól tartok ebben nagy része volt az Erdőszellemnek, az egy év alatt, melyet magányos aszkézissel töltöttem, a legnagyobb rám leselkedő veszélyek a kiszáradás és a kihűlés voltak. *Lesüti újra tekintetét. Valóban nagy szó túlélni az erdőben ilyen hosszú ideig, de még véletlen sem futott össze veszett medvékkel és párducokkal. Ha mégis, akkor széles ívben elkerülte a találkozásuk helyét a továbbiakban.*
- Igyekszem a legjobb tudásom szerint támogatni az utatokat.
*Amikor újra felnéz, a szerénység utolsó szikrái csillognak még mélyzöld szemeiben. A kérésre elmosolyodik, enyhén meghajtja magát Darenn előtt.*
- Felthys valóban sok mindent elmondott, az asztalról, *Int jobbjával az asztal lapjába süllyesztett iránytűk felé.* a hydráról, de oly sok minden még homály fed előttem. *Néz fel a fából faragott alkotásra, de mivel nem illik kérésre kéréssel felelni, ezért az eredeti gondolatnál marad.*
- A vándor szerzetesek életét élem már jó ideje. Mesterem Utolsó Útjára indult, de mindent megtanított nekem, amire utam során szükségem lehet. Az Erdőszellem ifjú koromban emelt magához és világította meg lelkem fényével. Azóta őt szolgálom, ha kell imával, ha kell aszkézissel, ha kell, csatlakozom azokhoz, akik az erdőt tekintik otthonuknak. *Fejezi be halovány mosollyal. Miközben kortyol az előtte lévő kupa vízből, végignéz az üres székeken.*
- Jól érzem, hogy az erőd azelőtt népesebb volt? Különös hangulat érződik a levegőben. *Nem tudja megmagyarázni, de akikkel eddig találkozott, mintha mind kevés ideje laknák Vadvédet. Felthys, a vörös lány, aki Kíváncsinak nevezte magát.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:47:15
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
~Biztos ez a legjobb ötlet? Így? Most?~
*Már vagy egy órája forgatja kezében a pennát az üres pergamen felett, és a lehetőségein és érzésein rágódik. Soreylék végre vissza tértek, de ahogy Velsie meglátta a férfit, belé hasított a felismerés, nem maradhat tovább a közelében. Aztán Bó is elment, dolga végeztével, és bár a lány szívesen vált egy-egy szót bárkivel, az óriással érezte magát a legjobban, meg persze Sorelyel, aki állandóan elfoglalt, és gondterhelt.*
~Megértem miért... És félek, éppen ebben a nehéz időszakban hagyom magára. Cserben hagyom... Ő is ezt fogja érezni.~
*Még semmit nem tett, csak megszületett benne az elhatározás, de máris bűntudata van miatta. Talán beszélniük kellett volna erről. Talán együtt kitalálhattak volna erre valami megoldást.*
~Ugyan, ne áltasd magad! Írj, mielőtt feltűnik a hiányod és keresni kezd!~
*Mély, fájó sóhajjal meríti a pennát a tintába, és kezd neki a levélnek. A búcsúlevelének.*
~Kedves Soreyl!... Ahh, nem, ez szörnyű és rideg! Ebből nem jön rá mit érzek!~
*Homlok ráncolva húzza át az első mondatot, és egy pillanatra összeszorítja a szemét, és felidézi a férfi arcát. Röviden kifújja a levegőt a tüdejéből és újra írni kezd.*
~Drága Darenn! Igen, ez jó lesz...~
*Csak elkezdeni volt nehéz, de aztán csak ír és ír, néha áthúzza, majd újra írja a mondandóját, míg a végére nem ér. Sok mindent szeretne még mondani neki. Rengeteg dolgot. De az nem segítene abban, hogy véghez vigye az elhatározását. Átolvassa a levelet, majd újra és újra. Nem tökéletes, és cseppet sem méltó búcsú, de talán így lesz a legkönnyebb, mindkettejüknek. Végül gyors mozdulatokkal össze tekeri, és azt a kevés holmit, amije van, a vállára vetve kilép a szobájából. Nem oson, hiszen nem betörő, de a figyelmet sem szeretné felhívni magára, így halk léptekkel Darenn szobájáig lépked, és ha sikerül, benyit. Ha zárva találja az ajtót, akkor az alatt löki be a levelet, majd igyekezvén, hogy senkivel ne fusson össze, elhagyja az erődöt, majd Vadvédet is. Nehéz szívvel, és kétségektől gyötörve szedi a lábát. Elhatározza, hogy megkeresi Bót, hátha tudna neki segíteni valamiben, aztán pedig keres egy tisztességes munkát, ahol valaki olyat kell megvédenie, akibe még véletlenül se tudna beleszeretni.*
-Sajnálom...
*Suttogja még visszanézve, majd végleg elnyeli az erdő sötétje.*
//Levél//
Drága Darenn!
Bizonyára mire a levelem hozzád kerül, már sejted, hogy miért nem jelentem meg a vacsorán. El kell mennem! El kell mennem, mert olyat érzek, amit még azelőtt sosem, és ez összezavarja a fejem, és a gondolataim. Így pedig nem követhetlek, és nem védhetlek meg. Így nem lehetek méltó katonád... vagy venárod, ahogy ti nevezitek.
Kérlek ne haragudj rám a gyengeségem miatt! Ne gondolj rám nehezteléssel, vagy dühvel, de tudd, hogy mélységesen szégyenlem, hogy a legnagyobb szükségben hagylak magadra! Ezzel is csak azt bizonyítom, hogy nem vagyok méltó, hogy a csapatodhoz tartozzam. Sosem hittem, hogy valaki olyan rövid idő alatt, olyan közel kerül a szívemhez, mint te. Úgy neveltek, hogy ez soha ne fordulhasson elő, de te valamit mégis megváltoztattál...
Egyszer talán elég erős leszek megint, hogy vissza térjek hozzád, de most mennem kell, mielőtt valakinek baja esik, amiért nem tudok tisztán és elfogulatlanul gondolkodni és dönteni.
Kérlek bocsáss meg nekem!
Sosem felejtelek el!
Ölel... Velsie
~Biztos ez a legjobb ötlet? Így? Most?~
*Már vagy egy órája forgatja kezében a pennát az üres pergamen felett, és a lehetőségein és érzésein rágódik. Soreylék végre vissza tértek, de ahogy Velsie meglátta a férfit, belé hasított a felismerés, nem maradhat tovább a közelében. Aztán Bó is elment, dolga végeztével, és bár a lány szívesen vált egy-egy szót bárkivel, az óriással érezte magát a legjobban, meg persze Sorelyel, aki állandóan elfoglalt, és gondterhelt.*
~Megértem miért... És félek, éppen ebben a nehéz időszakban hagyom magára. Cserben hagyom... Ő is ezt fogja érezni.~
*Még semmit nem tett, csak megszületett benne az elhatározás, de máris bűntudata van miatta. Talán beszélniük kellett volna erről. Talán együtt kitalálhattak volna erre valami megoldást.*
~Ugyan, ne áltasd magad! Írj, mielőtt feltűnik a hiányod és keresni kezd!~
*Mély, fájó sóhajjal meríti a pennát a tintába, és kezd neki a levélnek. A búcsúlevelének.*
~Kedves Soreyl!... Ahh, nem, ez szörnyű és rideg! Ebből nem jön rá mit érzek!~
*Homlok ráncolva húzza át az első mondatot, és egy pillanatra összeszorítja a szemét, és felidézi a férfi arcát. Röviden kifújja a levegőt a tüdejéből és újra írni kezd.*
~Drága Darenn! Igen, ez jó lesz...~
*Csak elkezdeni volt nehéz, de aztán csak ír és ír, néha áthúzza, majd újra írja a mondandóját, míg a végére nem ér. Sok mindent szeretne még mondani neki. Rengeteg dolgot. De az nem segítene abban, hogy véghez vigye az elhatározását. Átolvassa a levelet, majd újra és újra. Nem tökéletes, és cseppet sem méltó búcsú, de talán így lesz a legkönnyebb, mindkettejüknek. Végül gyors mozdulatokkal össze tekeri, és azt a kevés holmit, amije van, a vállára vetve kilép a szobájából. Nem oson, hiszen nem betörő, de a figyelmet sem szeretné felhívni magára, így halk léptekkel Darenn szobájáig lépked, és ha sikerül, benyit. Ha zárva találja az ajtót, akkor az alatt löki be a levelet, majd igyekezvén, hogy senkivel ne fusson össze, elhagyja az erődöt, majd Vadvédet is. Nehéz szívvel, és kétségektől gyötörve szedi a lábát. Elhatározza, hogy megkeresi Bót, hátha tudna neki segíteni valamiben, aztán pedig keres egy tisztességes munkát, ahol valaki olyat kell megvédenie, akibe még véletlenül se tudna beleszeretni.*
-Sajnálom...
*Suttogja még visszanézve, majd végleg elnyeli az erdő sötétje.*
//Levél//
Drága Darenn!
Bizonyára mire a levelem hozzád kerül, már sejted, hogy miért nem jelentem meg a vacsorán. El kell mennem! El kell mennem, mert olyat érzek, amit még azelőtt sosem, és ez összezavarja a fejem, és a gondolataim. Így pedig nem követhetlek, és nem védhetlek meg. Így nem lehetek méltó katonád... vagy venárod, ahogy ti nevezitek.
Kérlek ne haragudj rám a gyengeségem miatt! Ne gondolj rám nehezteléssel, vagy dühvel, de tudd, hogy mélységesen szégyenlem, hogy a legnagyobb szükségben hagylak magadra! Ezzel is csak azt bizonyítom, hogy nem vagyok méltó, hogy a csapatodhoz tartozzam. Sosem hittem, hogy valaki olyan rövid idő alatt, olyan közel kerül a szívemhez, mint te. Úgy neveltek, hogy ez soha ne fordulhasson elő, de te valamit mégis megváltoztattál...
Egyszer talán elég erős leszek megint, hogy vissza térjek hozzád, de most mennem kell, mielőtt valakinek baja esik, amiért nem tudok tisztán és elfogulatlanul gondolkodni és dönteni.
Kérlek bocsáss meg nekem!
Sosem felejtelek el!
Ölel... Velsie
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-03 21:42:01
Üzenet elküldve: 2017-09-03 21:42:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Pycta//
*Soreyl belekortyol egy kellemeset a poharába, és jobban megnézi az elfet. Ha végigméri, valóban az általa ismert harcosok jutnak az eszébe, akikre gondolt. Veszélyesek is lehetnek, ha nem olyanok lennének mint Pycta. Semmi rosszat nem tudna róla feltételezni, de akarta hallani a saját fülével hogy a szerzetes mozgáskultúrája valóban azt takarja amire a lovag gondol.*
~Bár egy veszett medve ellen, sem a bot, sem az ököl nem a legjobb fegyver.~
*Szólal meg Perchipfell a férfi elméjében. A kard élces hangja, valami furcsa meglepettséget okoz Soreyl arcán, aztán el is tűnik a gondolatban adott válasz után.*
~A kard sem.~
*Jegyzi meg barátjának keserűen. Eztán Pyctához fordul.*
-Eleddig kibírtad az erdőben egyedül. Sejtettem, hogy nem leszel útban, de a saját szádból akartam hallani.
*Mosolyodik el megnyugtatóan a férfi.*
-Sajnálom hogy nem volt időnk kicsit ismerkedni. Beszélj kicsit magadról kérlek! Én úgysem tudnék sokat mondani ha Felth már mindent elmesélt.
//Pycta//
*Soreyl belekortyol egy kellemeset a poharába, és jobban megnézi az elfet. Ha végigméri, valóban az általa ismert harcosok jutnak az eszébe, akikre gondolt. Veszélyesek is lehetnek, ha nem olyanok lennének mint Pycta. Semmi rosszat nem tudna róla feltételezni, de akarta hallani a saját fülével hogy a szerzetes mozgáskultúrája valóban azt takarja amire a lovag gondol.*
~Bár egy veszett medve ellen, sem a bot, sem az ököl nem a legjobb fegyver.~
*Szólal meg Perchipfell a férfi elméjében. A kard élces hangja, valami furcsa meglepettséget okoz Soreyl arcán, aztán el is tűnik a gondolatban adott válasz után.*
~A kard sem.~
*Jegyzi meg barátjának keserűen. Eztán Pyctához fordul.*
-Eleddig kibírtad az erdőben egyedül. Sejtettem, hogy nem leszel útban, de a saját szádból akartam hallani.
*Mosolyodik el megnyugtatóan a férfi.*
-Sajnálom hogy nem volt időnk kicsit ismerkedni. Beszélj kicsit magadról kérlek! Én úgysem tudnék sokat mondani ha Felth már mindent elmesélt.
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-02 23:53:40
Üzenet elküldve: 2017-09-02 23:53:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Darenn//
*Megkönnyebbült mosollyal veszi, hogy talán sikerült érthetően lefordítania gondolatait. Reméli, hogy Darenn semmit sem értett félre abból, amit előadott. Sajnos ugyanúgy tűnhet egy őrült hitsoros téveszméinek szavai, mint egy rosszul kifejtett teológiai eszmefuttatásnak. Kurtán bólint a férfi válaszára, majd látszólag a hallottaktól elkomorulva süti le lombszín tekintetét. Darenn úgy is érezheti, hogy szégyenkezik amiatt, hogy esetleg, ha a különítménnyel tart, akkor csak hátráltatná őket, ha harci szituációba keveredne a csapat.
Bizonyos, hogy fegyveres harcban képzetlenebb, mint fegyverforgatók, de koránt sem annyira védtelen, mint amilyennek a közvélemény tartja a szerzeteseket. Nem csak meditáció és szellemi próbatétel az, amin keresztül elérik a hit magasabb szféráit. Valószínűleg elég kevés szerzetes járja Arthenior utcáit.*
- Igen, biztosíthatlak, ha ilyen szituációba kerülnénk a feladat teljesítése közben, nem hátráltatnálak benneteket. *Néz fel Darenn szemeibe komolyan, s a férfi most először pillanthatja meg a jámbor szerzetes mögött megbújó harcost. Másképp harcolnak, mint az acélt használó harcosok, de nem kevésbé hatékony a módszer, mellyel meg tudják védeni magukat és hitüket.
Bizonygatni nem is akarja, sem a hely, sem az idő, sem a helyzet nem alkalmas erre, arról nem is beszélve, hogy a csuhás, ha lehet, kerülné az efféle szituációkat, a békés megoldás sokkal vonzóbb számára, mint a nyílt kardcsattogtatás.
Ha Darenn sejtené, hogy a Pycta del Ventus nem az a név, melyet születésekor adtak neki a szülei, ezt a nevet a mesterétől kapta, aki segített neki elmélyülni a Hitben, s amellett azt is megtanította neki, hogyan védje meg magát, ha a szükség úgy hozza.*
//Darenn//
*Megkönnyebbült mosollyal veszi, hogy talán sikerült érthetően lefordítania gondolatait. Reméli, hogy Darenn semmit sem értett félre abból, amit előadott. Sajnos ugyanúgy tűnhet egy őrült hitsoros téveszméinek szavai, mint egy rosszul kifejtett teológiai eszmefuttatásnak. Kurtán bólint a férfi válaszára, majd látszólag a hallottaktól elkomorulva süti le lombszín tekintetét. Darenn úgy is érezheti, hogy szégyenkezik amiatt, hogy esetleg, ha a különítménnyel tart, akkor csak hátráltatná őket, ha harci szituációba keveredne a csapat.
Bizonyos, hogy fegyveres harcban képzetlenebb, mint fegyverforgatók, de koránt sem annyira védtelen, mint amilyennek a közvélemény tartja a szerzeteseket. Nem csak meditáció és szellemi próbatétel az, amin keresztül elérik a hit magasabb szféráit. Valószínűleg elég kevés szerzetes járja Arthenior utcáit.*
- Igen, biztosíthatlak, ha ilyen szituációba kerülnénk a feladat teljesítése közben, nem hátráltatnálak benneteket. *Néz fel Darenn szemeibe komolyan, s a férfi most először pillanthatja meg a jámbor szerzetes mögött megbújó harcost. Másképp harcolnak, mint az acélt használó harcosok, de nem kevésbé hatékony a módszer, mellyel meg tudják védeni magukat és hitüket.
Bizonygatni nem is akarja, sem a hely, sem az idő, sem a helyzet nem alkalmas erre, arról nem is beszélve, hogy a csuhás, ha lehet, kerülné az efféle szituációkat, a békés megoldás sokkal vonzóbb számára, mint a nyílt kardcsattogtatás.
Ha Darenn sejtené, hogy a Pycta del Ventus nem az a név, melyet születésekor adtak neki a szülei, ezt a nevet a mesterétől kapta, aki segített neki elmélyülni a Hitben, s amellett azt is megtanította neki, hogyan védje meg magát, ha a szükség úgy hozza.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-30 12:05:29
Üzenet elküldve: 2017-08-30 12:05:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Pycta//
*Soreyl türelmesen, egy kellemes mosollyal hallgatja végig a rögtönzött teológia órát. Minden mondatot megért amire bólintásos hümmögéssel reagál. Amint befejezte a mondandóját, egy hümmentéssel, egy korty borral, és asztalra könyökléses közelhajlással, egyben szeretne reagálni.*
-Lényegében ugyan ott vagyunk, de legalább értem hogy miért vagy itt, és mit jelent neked az Erdőszellem.
*Mondja kedvesen. Majd kicsit morcosabban folytatja.*
-Viszont sajnos mi nem tudunk megvédeni ha velünk jössz. Legalábbis nem teljesen. Értesz a harchoz, ha arra kerül a sors?
*És itt érzi, hogy picit pontosítania kell.*
-Nem csak bestiák lehetnek az erdőben. A sűrű fák között gyakran rejtőznek szökésben lévő banditák. Rosszabbak mint a sebzett vadak.
*Eztán tart egy kis szünetet.*
-Bizonygatni viszont nem kell, elég ha azt mondod tudsz.
*Mondja ezt olyan hangsúllyal, hogy ő látott már olyat hogy egy tizenéves kislány két fabottal félájultra pofoz két megtermett férfit. Kellemes mosollyal, és borral a kézben várja a választ.*
//Pycta//
*Soreyl türelmesen, egy kellemes mosollyal hallgatja végig a rögtönzött teológia órát. Minden mondatot megért amire bólintásos hümmögéssel reagál. Amint befejezte a mondandóját, egy hümmentéssel, egy korty borral, és asztalra könyökléses közelhajlással, egyben szeretne reagálni.*
-Lényegében ugyan ott vagyunk, de legalább értem hogy miért vagy itt, és mit jelent neked az Erdőszellem.
*Mondja kedvesen. Majd kicsit morcosabban folytatja.*
-Viszont sajnos mi nem tudunk megvédeni ha velünk jössz. Legalábbis nem teljesen. Értesz a harchoz, ha arra kerül a sors?
*És itt érzi, hogy picit pontosítania kell.*
-Nem csak bestiák lehetnek az erdőben. A sűrű fák között gyakran rejtőznek szökésben lévő banditák. Rosszabbak mint a sebzett vadak.
*Eztán tart egy kis szünetet.*
-Bizonygatni viszont nem kell, elég ha azt mondod tudsz.
*Mondja ezt olyan hangsúllyal, hogy ő látott már olyat hogy egy tizenéves kislány két fabottal félájultra pofoz két megtermett férfit. Kellemes mosollyal, és borral a kézben várja a választ.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-28 23:12:08
Üzenet elküldve: 2017-08-28 23:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Darenn//
- Igen, ha megengeded. *Nem szeretne tolakodó lenni, de számára ez a feladat lehet a legtesthezállóbb, arról nem is beszélve, hogy leginkább ebben a feladatban szeretne segíteni a venároknak.
Darenn a következőkben elmondja, hogy mit tapasztalt a vihar folyamán, s amiket elmond, akár lehetnek valamiféle ómenek is, melyekkel az Erdőszellem kéri hívei segítségét. A csuhás már megtanulta, hogy az erdő elég kifejezően tudja a halandók értésére adni, ha valamit szeretne közölni. Az oktalanokat, akik olykor betévednek Erdőmélyére, rendszerint csak "kivezeti" onnan, de vannak ennél kevésbé diplomatikus figyelmeztetései is.
~ Jaj, ez nem lesz könnyű. ~ Sóhajt magában és pár pillanatnyi gondolkodási időt kér magának, hogy összeszedje a válaszra valót. Félreértés ne essék, nem Darenn szellemi képességei aggasztják, inkább attól fél, nem tudja lefordítani az Erdőszellem lényegét hétköznapi mondatokra, főleg olyanoknak nem, akik profánabb módon kapcsolódnak hozzá, mint egy szerzetes, aki a szolgálatára tette fel az életét. Halkan, de nem suttogva kezd a beszédbe.*
- Hmmm, hogy is mondjam. Az Erdőszellemet nem lehet jóként vagy rosszként definiálni, mivel nem élőlény vagy entitás. Inkább nevezném Tudatnak, mely mindent áthat, amely az erdőben él. A jó és a rossz nézőpont kérdése, de ami az erdő szempontjából esetleg jónak mondható, az nem biztos, hogy jó azoknak, akik betérnek a fák közé. *Hagy némi gondolkodási időt a férfinek, mielőtt folytatná és csak reméli, hogy képes kihámozni a választ abból a zagyvaságból, amit most elé tár.*
- Botorság volna azt hinnem, hogy ismerem az Erdőszellemet, annak ellenére is, hogy hosszú évtizedek óta járom azt az utat, mely a megismeréséhez vezet. A tanítóm szerint a megismerése olyan, mint megmászni egy meredek sziklafalat, pihenés nélkül kell törni a cél felé, ami feltétlen és habozás nélküli odaadást követel. A Megismerés Útja pedig ezer nap után kezdődik és tízezer nap után éri el a beavatott szintet. *Érzi, hogy ezzel kicsit eltér a témától, de szeretné, ha Darenn értené a céljait.*
- Igen, ha egy helyre háromszor csap bele a villám, az tekinthető jelnek, érdemes utánanézni. *Mosolyodik el, hogy a komor témát némiképp hígítsa.*
- Mielőtt elindulunk, áldozzunk neki az oltáránál és kérjük útmutatását, hátha nem kell az egész erdőt átkutatnunk. Ha sikerrel járunk, talán többet megtudhatunk.
*Egyelőre ennyit tud mondani elsőre, ez a legkevesebb, amit megtehet, de ennél sokkal többet fog tenni. Megvárja Darenn válaszát, és közben kortyol egyet a kupájából, a nagy beszédben egészen kiszáradt a szája.*
//Darenn//
- Igen, ha megengeded. *Nem szeretne tolakodó lenni, de számára ez a feladat lehet a legtesthezállóbb, arról nem is beszélve, hogy leginkább ebben a feladatban szeretne segíteni a venároknak.
Darenn a következőkben elmondja, hogy mit tapasztalt a vihar folyamán, s amiket elmond, akár lehetnek valamiféle ómenek is, melyekkel az Erdőszellem kéri hívei segítségét. A csuhás már megtanulta, hogy az erdő elég kifejezően tudja a halandók értésére adni, ha valamit szeretne közölni. Az oktalanokat, akik olykor betévednek Erdőmélyére, rendszerint csak "kivezeti" onnan, de vannak ennél kevésbé diplomatikus figyelmeztetései is.
~ Jaj, ez nem lesz könnyű. ~ Sóhajt magában és pár pillanatnyi gondolkodási időt kér magának, hogy összeszedje a válaszra valót. Félreértés ne essék, nem Darenn szellemi képességei aggasztják, inkább attól fél, nem tudja lefordítani az Erdőszellem lényegét hétköznapi mondatokra, főleg olyanoknak nem, akik profánabb módon kapcsolódnak hozzá, mint egy szerzetes, aki a szolgálatára tette fel az életét. Halkan, de nem suttogva kezd a beszédbe.*
- Hmmm, hogy is mondjam. Az Erdőszellemet nem lehet jóként vagy rosszként definiálni, mivel nem élőlény vagy entitás. Inkább nevezném Tudatnak, mely mindent áthat, amely az erdőben él. A jó és a rossz nézőpont kérdése, de ami az erdő szempontjából esetleg jónak mondható, az nem biztos, hogy jó azoknak, akik betérnek a fák közé. *Hagy némi gondolkodási időt a férfinek, mielőtt folytatná és csak reméli, hogy képes kihámozni a választ abból a zagyvaságból, amit most elé tár.*
- Botorság volna azt hinnem, hogy ismerem az Erdőszellemet, annak ellenére is, hogy hosszú évtizedek óta járom azt az utat, mely a megismeréséhez vezet. A tanítóm szerint a megismerése olyan, mint megmászni egy meredek sziklafalat, pihenés nélkül kell törni a cél felé, ami feltétlen és habozás nélküli odaadást követel. A Megismerés Útja pedig ezer nap után kezdődik és tízezer nap után éri el a beavatott szintet. *Érzi, hogy ezzel kicsit eltér a témától, de szeretné, ha Darenn értené a céljait.*
- Igen, ha egy helyre háromszor csap bele a villám, az tekinthető jelnek, érdemes utánanézni. *Mosolyodik el, hogy a komor témát némiképp hígítsa.*
- Mielőtt elindulunk, áldozzunk neki az oltáránál és kérjük útmutatását, hátha nem kell az egész erdőt átkutatnunk. Ha sikerrel járunk, talán többet megtudhatunk.
*Egyelőre ennyit tud mondani elsőre, ez a legkevesebb, amit megtehet, de ennél sokkal többet fog tenni. Megvárja Darenn válaszát, és közben kortyol egyet a kupájából, a nagy beszédben egészen kiszáradt a szája.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-28 19:08:44
Üzenet elküldve: 2017-08-28 19:08:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Pycta//
*Egy kis idő elteltével, amint ő maga is közepes tempóban enni kezdett, odafordul hozzá a csuhás Pycta. Soreyl megtörli a száját, és leborít egy nagyobb korty bort, majd a kupát nem teszi le.*
-Ne kérj bocsánatot.
*Mosolyodik el.*
-Mondd nyugodtan.
*Végighallgatja a kérdését.*
~Csak nem?~
*Sokat sejtetően kérdezi meg.*
-A felderítő osztaggal tartanál?
*Rájön, hogy a kérdése lényegtelen, és nem válasz, így egy újabb, de sokkal kisebb ízes korty után mondja.*
-Fogalmam sincs, hogy az Erdőszellem hogyan üzen. Én nem beszélgetek vele, nem imádkozom, de hiszem hogy van, és hiszem hogy jó entitás...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-És ha azt látom, hogy háromszor csap be egymás után a villám ugyan oda, és akkora szél van, hogy csontropogásnak hallatszik a Nagy Tölgy dereka, a mező szélén, akkor én körülnéznék. De te ismered jobban őt. Szerinted ezek jelek lehetnek?
*Kérdezi a lovag kicsit ironikusan, de nem gúnyosan, majd hátradől a székében.*
//Pycta//
*Egy kis idő elteltével, amint ő maga is közepes tempóban enni kezdett, odafordul hozzá a csuhás Pycta. Soreyl megtörli a száját, és leborít egy nagyobb korty bort, majd a kupát nem teszi le.*
-Ne kérj bocsánatot.
*Mosolyodik el.*
-Mondd nyugodtan.
*Végighallgatja a kérdését.*
~Csak nem?~
*Sokat sejtetően kérdezi meg.*
-A felderítő osztaggal tartanál?
*Rájön, hogy a kérdése lényegtelen, és nem válasz, így egy újabb, de sokkal kisebb ízes korty után mondja.*
-Fogalmam sincs, hogy az Erdőszellem hogyan üzen. Én nem beszélgetek vele, nem imádkozom, de hiszem hogy van, és hiszem hogy jó entitás...
*Tart egy kis hatásszünetet.*
-És ha azt látom, hogy háromszor csap be egymás után a villám ugyan oda, és akkora szél van, hogy csontropogásnak hallatszik a Nagy Tölgy dereka, a mező szélén, akkor én körülnéznék. De te ismered jobban őt. Szerinted ezek jelek lehetnek?
*Kérdezi a lovag kicsit ironikusan, de nem gúnyosan, majd hátradől a székében.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:39:15
Üzenet elküldve: 2017-08-28 11:39:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Felkészülés//
//Vacsora előtt//
- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni. *Hajol meg kissé, amikor Darenn összerezzen a hangjától. Nem gondolta, hogy ennyire a gondolataiba van merülve, azt hitte, hallja a csuhás érkezését.
Újabb enyhe meghajlás kíséretében elfoglalja a felajánlott helyet a férfi mellett, majd kissé fészkelődve helyet foglal. Furcsa lehet másnak, de ennyi nélkülözés - ami persze nem jelentett valódi nélkülözést, hanem inkább a luxus hiányát - után valakinek kellemes meglepetés lehet egy kényelmes szék is.
Hallgatja a cseppet sem vidám beszámolót, de valójában nem tudja átérezni a még a problémákat, hisz csak egy napja érkezett, pár személyen kívül alig ismer mást.*
- A lovag? *Kérdez rá mintegy megerősítésként, de amikor biztossá válik a dolgában, hogy Felthysről, a bajszos harcosról van szó, azonnal válaszol.*
- Igen, szimpatikus ember, megkaptam minden kérdésemre a választ. *Biztosítja Darennt, majd csendben kivárja, míg a férfi megkongatja a gongot, vélhetően ezzel adva tudtára a többi erődlakónak, hogy a vacsora kezdetét vette.
A továbbiakban csendesen üldögélve várja ki, míg a többiek is megérkeznek. Türelme kőszikla, számára az idő fogalma teljesen más mértékegységet képvisel, s most nem csak a fajáról van szó, hanem a hitvallásáról is.*
//Vacsora//
*Ahogy megérkezik a többi erődlakó, tiszteletteljes fejhajtással köszönti őket. Igyekszik megnevezni az arcokat és a hozzájuk tartozó neveket is. Darenntől külön bemutatást is kap, amit rosszul leplezett zavarral fogad, nincs igazán hozzászokva a rivaldafényhez, még akkor sem, ha most csak kevés figyelem irányul rá.
A Darennen látszik, hogy nincs hozzászokva a szerepléshez, talán kissé zavarban is van a pillantások kereszttüzében, de a csuhás biztos benne, hogy gyorsan bele fog tanulni a feladatába, s reméli, hogy elégedett lesz magával.
A beszéd sötétebb fordulatot vesz, az elsorolt dolgok elgondolkodtatják a vándort, lombzöld tekintetét az asztalra szegezve hallgatja a férfi szavait, miközben igyekszik megfelelő választ keresni rájuk.
Vadászni nem szeretne, bár megérti a szükségességét. Ha a venárok nem okoznak szükségtelen veszteségeket az Erdőszellemnek, akkor feltehetően nem lesz gond, de akkor is szükségesnek érezne egy kiengesztelő szertartást a vadászat után.
Arynát nem ismeri, így elképzelni sem tudja, hogy hova tűnhetett, de sajnos így a keresésében sem tudna sokat segíteni, akik ismerték, valószínűleg nagyobb eséllyel akadnak a nyomára, mint ő, aki soha nem találkozott vele.
A harmadik lehetőség viszont felkelti az érdeklődését. Valami burjánzik az erdőben? Homlokráncolva pillant fel Darennre, majd hagy időt magának, hogy alaposabban átgondolja a hallottakat. Ha valóban úgy van, ahogy a férfi mondja, akkor tényleg mihamarabb a dolog végére kell járni, hisz lehet, hogy a baljós események, melyek a venárokat sújtják mostanság, ebből következhetnek.
Azután, hogy Darenn befejezte a beszédét és megkezdődik a lakoma, hosszú percekig nem nyúl sem étel, sem ital után. Megérzésire, gondolataira figyel, kutat emlékei közt a jelekre, melyek a történtekre utalhatnak. Talán nem is csak azért vezette ide az Erdőszellem, hogy otthonra leljen, hanem, hogy segítséget nyújthasson a venároknak felderíteni a fenyegetést kiváltó okokat? Meglehet.
Nagy sokára egy kupáért nyúl, hogy vizet tölthessen magának, ha nem talál az asztalon, felkel és kér a Banyától, majd visszatérve az asztalhoz, tölt magának és kevés ételt is szed a tányérjára, főleg zöldségeket és némi sült húst.*
- Bocsáss meg, Darenn. *Fordul a mellette ülő férfi felé, remélve, hogy nem zavarja meg a vacsora elköltésében, de nem hagyja nyugodni a dolog.*
- Voltak más jelek is a viharon kívül, mely az erdőben megjelenő fenyegetésre utalt? *Kérdi komoly arccal. Számára nem is lehet fontosabb, mint az erdő megtisztítása és az Erdőszellem megvédése. A vihar, az eső a megtisztulás jele lehet, s ha igaza van, segíteniük kell megtisztítani az erdőt a belé fészkelt gonosztól vagy bármilyen formájától.*
//Vacsora előtt//
- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni. *Hajol meg kissé, amikor Darenn összerezzen a hangjától. Nem gondolta, hogy ennyire a gondolataiba van merülve, azt hitte, hallja a csuhás érkezését.
Újabb enyhe meghajlás kíséretében elfoglalja a felajánlott helyet a férfi mellett, majd kissé fészkelődve helyet foglal. Furcsa lehet másnak, de ennyi nélkülözés - ami persze nem jelentett valódi nélkülözést, hanem inkább a luxus hiányát - után valakinek kellemes meglepetés lehet egy kényelmes szék is.
Hallgatja a cseppet sem vidám beszámolót, de valójában nem tudja átérezni a még a problémákat, hisz csak egy napja érkezett, pár személyen kívül alig ismer mást.*
- A lovag? *Kérdez rá mintegy megerősítésként, de amikor biztossá válik a dolgában, hogy Felthysről, a bajszos harcosról van szó, azonnal válaszol.*
- Igen, szimpatikus ember, megkaptam minden kérdésemre a választ. *Biztosítja Darennt, majd csendben kivárja, míg a férfi megkongatja a gongot, vélhetően ezzel adva tudtára a többi erődlakónak, hogy a vacsora kezdetét vette.
A továbbiakban csendesen üldögélve várja ki, míg a többiek is megérkeznek. Türelme kőszikla, számára az idő fogalma teljesen más mértékegységet képvisel, s most nem csak a fajáról van szó, hanem a hitvallásáról is.*
//Vacsora//
*Ahogy megérkezik a többi erődlakó, tiszteletteljes fejhajtással köszönti őket. Igyekszik megnevezni az arcokat és a hozzájuk tartozó neveket is. Darenntől külön bemutatást is kap, amit rosszul leplezett zavarral fogad, nincs igazán hozzászokva a rivaldafényhez, még akkor sem, ha most csak kevés figyelem irányul rá.
A Darennen látszik, hogy nincs hozzászokva a szerepléshez, talán kissé zavarban is van a pillantások kereszttüzében, de a csuhás biztos benne, hogy gyorsan bele fog tanulni a feladatába, s reméli, hogy elégedett lesz magával.
A beszéd sötétebb fordulatot vesz, az elsorolt dolgok elgondolkodtatják a vándort, lombzöld tekintetét az asztalra szegezve hallgatja a férfi szavait, miközben igyekszik megfelelő választ keresni rájuk.
Vadászni nem szeretne, bár megérti a szükségességét. Ha a venárok nem okoznak szükségtelen veszteségeket az Erdőszellemnek, akkor feltehetően nem lesz gond, de akkor is szükségesnek érezne egy kiengesztelő szertartást a vadászat után.
Arynát nem ismeri, így elképzelni sem tudja, hogy hova tűnhetett, de sajnos így a keresésében sem tudna sokat segíteni, akik ismerték, valószínűleg nagyobb eséllyel akadnak a nyomára, mint ő, aki soha nem találkozott vele.
A harmadik lehetőség viszont felkelti az érdeklődését. Valami burjánzik az erdőben? Homlokráncolva pillant fel Darennre, majd hagy időt magának, hogy alaposabban átgondolja a hallottakat. Ha valóban úgy van, ahogy a férfi mondja, akkor tényleg mihamarabb a dolog végére kell járni, hisz lehet, hogy a baljós események, melyek a venárokat sújtják mostanság, ebből következhetnek.
Azután, hogy Darenn befejezte a beszédét és megkezdődik a lakoma, hosszú percekig nem nyúl sem étel, sem ital után. Megérzésire, gondolataira figyel, kutat emlékei közt a jelekre, melyek a történtekre utalhatnak. Talán nem is csak azért vezette ide az Erdőszellem, hogy otthonra leljen, hanem, hogy segítséget nyújthasson a venároknak felderíteni a fenyegetést kiváltó okokat? Meglehet.
Nagy sokára egy kupáért nyúl, hogy vizet tölthessen magának, ha nem talál az asztalon, felkel és kér a Banyától, majd visszatérve az asztalhoz, tölt magának és kevés ételt is szed a tányérjára, főleg zöldségeket és némi sült húst.*
- Bocsáss meg, Darenn. *Fordul a mellette ülő férfi felé, remélve, hogy nem zavarja meg a vacsora elköltésében, de nem hagyja nyugodni a dolog.*
- Voltak más jelek is a viharon kívül, mely az erdőben megjelenő fenyegetésre utalt? *Kérdi komoly arccal. Számára nem is lehet fontosabb, mint az erdő megtisztítása és az Erdőszellem megvédése. A vihar, az eső a megtisztulás jele lehet, s ha igaza van, segíteniük kell megtisztítani az erdőt a belé fészkelt gonosztól vagy bármilyen formájától.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-28 02:30:18
Üzenet elküldve: 2017-08-28 02:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Felkészülés//
//Vacsora előtt//
*Egyszer csak a múlt reggeli jövevény Pycta lövi hátba a hangjával a gondolkozó Darennt. Kicsit meg is rezzen az első szóra, hisz eleddig még a nyikorgós lépcsők adta zajra sem neszelt fel. Gyorsan próbálja elhessegetni eddigi gondolatait. Zavartan megrázza fejét mikor hátra fordul. Mély levegővel, és kellemes hangon szólal meg.*
-Üdv. Látom megtaláltad nálunk a helyed.
*Mondja, és még egy mosolyt is elereszt mellé, s most látszik rajta hogy nem csak udvariaskodásból, ellenben oly sokszor máskor, mikor így van ez.*
-Foglalj helyet.
*Mutat a mellette lévő helyre.*
-Igen.
*Mondja édes kesernyés hangon.*
-A városban igen, de idehaza nagyon megfogyatkoztunk. Szinte kiürült az erőd. Mindazonáltal két új taggal, és lehetséges még kettővel tértünk haza. Mindjárt itt lesznek a vacsorán. Felthel jól kijöttetek?
*Vált témát gyorsan. Egyre több feladatot adna át majd a férfinak az idő elteltével. Örülne ha segítene neki majd. Szeretné tudni, hogy bánik az emberekkel. Megkérhető-e nehezebb diplomáciai feladatokra. A válasz után, hümmögve feláll és a gonghoz sétál a Hydra szobor mellett, és jelzi a vacsora kezdetét egy közepesen erőset ütve rajta. Ez Banyának is jelzés arra, hogy elkezdi behordani a húsokat, borokat, köreteket. Soreyl kérésére ma még bőségesen.*
~De nem mehet ez így sokáig.~
*Rágja ki a fogai közt a gondolatot. Sohasem szeretett rossz hírt közölni. Most pedig muszáj.*
//Vacsora//
*Eztán megvárja míg mindenki leér a nagyterembe. Ha hozzávetőlegesen mindenki megtalálta a helyét, és elhelyezkedtek, akkor feláll és megvárja a csendet. Nem ad hangot annak, hogy beszélne. Nem tudja meddig kell várnia, de kellemes arccal kivárja míg mindenki rá figyel. Csak aztán szólal meg.*
-Szervusztok.
*Kezdi.*
-Első soron szeretném nektek bemutatni Vadvéd néhány új lakosát. Ymra, és Sythra.
*Mutat a két hölgyre, akikkel nemrég érkezett vissza.*
-Legyetek üdvözölve. Az toronyőrség beosztását nemsokára kiegészítem veletek, bár nem ez lesz a fő feladatotok.
*Húzza fel a szája szélét kissé. Majdhogynem irigyli őket.*
~Hát igen. Ők kapják az izgalmasabb részt, de velük tarthatsz ha akarsz.~
*Mondja a kard a gazdájának. Perchipfell már többször is buzdította, hogy a kiküldetésre menjen az íjászokkal. Sokat töri rajta a fejét mostanság.*
-És persze Pycta. Az Erdőszellem lelkes híve. Vadvédben mindig otthonra lelsz.
*Ígéri a lovag, és már ős is érzi, hogy csépli a szavakat, pont olyan fölöslegesen mint Sylweran tette egykor. Azzal az apró különbséggel, hogy ez Soreylnek messze nem áll annyira jól.*
- Volt jó, és most jöjjön egy két rossz hír. Mind Jezabiell, mind Nara, és Baldrol, és mind Bó elhagyta az erődöt különböző okokból, de véglegesen. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy Aryna eltűnt. Egy hang nélkül. Akik ismerik, tudják hogy ez nem vall rá.
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Ezenfelül az erőd élelmiszerkészlete lassan kiürül, és még egy igencsak baljós vihar is volt a napokban. Ha az erdőszellem üzenni akart vele, én úgy érzem olvastam a jelekből. Valami burjánzik az erdőben. Tehát holnap reggel három feladat vár ránk.
*Mondja, és pontokba szedve sorolja.*
-Először: Kell két személy aki vadászni indul Erdőmélyére. Másodszor: Szükségünk van egy kutató csoportra, akik Arynát keresik itt a környéken. Harmadszor: Aki akar jöjjön velem, és együtt a végére járhatunk mi folyhat az erdőben. Holnap reggelig kérlek jelentkezzetek nálam, hogy melyik csoporthoz csatlakoznátok.
*Fejezi be, majd figyeli a szempárokat, reakciókat. Ha nem lát nagyobb mozgolódást bólint.*
-Most viszont jó étvágyat. Együnk.
*S azzal poharat emel, és kezdetét veszi a lakoma.*
//Vacsora előtt//
*Egyszer csak a múlt reggeli jövevény Pycta lövi hátba a hangjával a gondolkozó Darennt. Kicsit meg is rezzen az első szóra, hisz eleddig még a nyikorgós lépcsők adta zajra sem neszelt fel. Gyorsan próbálja elhessegetni eddigi gondolatait. Zavartan megrázza fejét mikor hátra fordul. Mély levegővel, és kellemes hangon szólal meg.*
-Üdv. Látom megtaláltad nálunk a helyed.
*Mondja, és még egy mosolyt is elereszt mellé, s most látszik rajta hogy nem csak udvariaskodásból, ellenben oly sokszor máskor, mikor így van ez.*
-Foglalj helyet.
*Mutat a mellette lévő helyre.*
-Igen.
*Mondja édes kesernyés hangon.*
-A városban igen, de idehaza nagyon megfogyatkoztunk. Szinte kiürült az erőd. Mindazonáltal két új taggal, és lehetséges még kettővel tértünk haza. Mindjárt itt lesznek a vacsorán. Felthel jól kijöttetek?
*Vált témát gyorsan. Egyre több feladatot adna át majd a férfinak az idő elteltével. Örülne ha segítene neki majd. Szeretné tudni, hogy bánik az emberekkel. Megkérhető-e nehezebb diplomáciai feladatokra. A válasz után, hümmögve feláll és a gonghoz sétál a Hydra szobor mellett, és jelzi a vacsora kezdetét egy közepesen erőset ütve rajta. Ez Banyának is jelzés arra, hogy elkezdi behordani a húsokat, borokat, köreteket. Soreyl kérésére ma még bőségesen.*
~De nem mehet ez így sokáig.~
*Rágja ki a fogai közt a gondolatot. Sohasem szeretett rossz hírt közölni. Most pedig muszáj.*
//Vacsora//
*Eztán megvárja míg mindenki leér a nagyterembe. Ha hozzávetőlegesen mindenki megtalálta a helyét, és elhelyezkedtek, akkor feláll és megvárja a csendet. Nem ad hangot annak, hogy beszélne. Nem tudja meddig kell várnia, de kellemes arccal kivárja míg mindenki rá figyel. Csak aztán szólal meg.*
-Szervusztok.
*Kezdi.*
-Első soron szeretném nektek bemutatni Vadvéd néhány új lakosát. Ymra, és Sythra.
*Mutat a két hölgyre, akikkel nemrég érkezett vissza.*
-Legyetek üdvözölve. Az toronyőrség beosztását nemsokára kiegészítem veletek, bár nem ez lesz a fő feladatotok.
*Húzza fel a szája szélét kissé. Majdhogynem irigyli őket.*
~Hát igen. Ők kapják az izgalmasabb részt, de velük tarthatsz ha akarsz.~
*Mondja a kard a gazdájának. Perchipfell már többször is buzdította, hogy a kiküldetésre menjen az íjászokkal. Sokat töri rajta a fejét mostanság.*
-És persze Pycta. Az Erdőszellem lelkes híve. Vadvédben mindig otthonra lelsz.
*Ígéri a lovag, és már ős is érzi, hogy csépli a szavakat, pont olyan fölöslegesen mint Sylweran tette egykor. Azzal az apró különbséggel, hogy ez Soreylnek messze nem áll annyira jól.*
- Volt jó, és most jöjjön egy két rossz hír. Mind Jezabiell, mind Nara, és Baldrol, és mind Bó elhagyta az erődöt különböző okokból, de véglegesen. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy Aryna eltűnt. Egy hang nélkül. Akik ismerik, tudják hogy ez nem vall rá.
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Ezenfelül az erőd élelmiszerkészlete lassan kiürül, és még egy igencsak baljós vihar is volt a napokban. Ha az erdőszellem üzenni akart vele, én úgy érzem olvastam a jelekből. Valami burjánzik az erdőben. Tehát holnap reggel három feladat vár ránk.
*Mondja, és pontokba szedve sorolja.*
-Először: Kell két személy aki vadászni indul Erdőmélyére. Másodszor: Szükségünk van egy kutató csoportra, akik Arynát keresik itt a környéken. Harmadszor: Aki akar jöjjön velem, és együtt a végére járhatunk mi folyhat az erdőben. Holnap reggelig kérlek jelentkezzetek nálam, hogy melyik csoporthoz csatlakoznátok.
*Fejezi be, majd figyeli a szempárokat, reakciókat. Ha nem lát nagyobb mozgolódást bólint.*
-Most viszont jó étvágyat. Együnk.
*S azzal poharat emel, és kezdetét veszi a lakoma.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-25 12:44:29
Üzenet elküldve: 2017-08-25 12:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Felkészülés//
//Vacsora előtt//
*Ha arra számított, hogy kipihenten és szinte új elfként fog ébredni másnap, akkor csalatkoznia kell. Az elmúlt egy esztendő, mely alatt még véletlenül sem hajtotta álomra a fejét ilyen kényelmes ágyban, nem múlt el "büntetlenül". Hozzászokott a kemény, levelekkel és mohával bélelt erdei fekhelyekhez, olyannyira, hogy most sajgó derékkal és zsibbadt nyakkal köszönt rá az ébredés. Fáradt volt, meg kell hagyni, ezért sem ébredt fel korábban a fájdalomra, de amint kitelik az idő, a kín csahos kutyái marcangolni kezdik testének említett részeit.
Halkan nyögve támaszkodik fel, álomtól ittas szemmel próbál felkelni, elég nehézkesen. Kénytelen elmosolyodni fájdalmában, jobb lesz, ha kis szobájában inkább a földön alszik, hogy megkímélje magát a hasonló ébredésektől. Persze kellő idővel valószínűleg hozzászokna a puha ágyhoz, de nem szeretne elkényelmesedni ennyire.
A hideg padlóra teszi lábait, majd állásba tornázza magát, pár mozdulattal átmozgatja elgémberedett tagjait, de a derekába fészkelt fájdalomnak ennél több kell majd, hogy rendbe jöjjön. Felhúzza csizmáját, felveszi a bal karját szabadon hagyó felsőrészt, majd pár pillanatig zavartan álldogál szobájának félhomályában. Miután rájött, hogy mit is akart kezdeni, elindul a főépületben, hogy felkeresse a konyhát, nem sok mindent ismer még az erődben, de úgy sejti, ott biztosan segítséget tudnak nyújtani neki. A konyhába érve mosolyogva köszön a szakácsnőnek, nehezen leplezve meglepettségét, de gyorsan túllépve a dolgon. Tűt és cérnát szeretne, hogy szakadt csuháját kicsit rendbe hozhassa. Ha sikerül szereznie, visszatér szobájába és elhúzza a függönyt, hogy elegendő fény essen az ágyra, ahol elhelyezkedve nekikezd a csuha megvarrásának. Lassan halad, hisz túl sok gyakorlata nincs az ilyesmiben, de ügyes kézzel áldotta meg az Erdőszellem, így némi túlzással élve elég pofásra sikeredik a művelet.
Amikor végzett, elégedetten szemléli művét, majd bele is bújik a csuhába és magához veszi vándorbotját. Este valamiféle vacsora lesz, úgyhogy végre megismerheti az erőd lakóit. Örül a lehetőségnek, hisz csak pár venárral sikerült találkoznia érkezésekor.
A vándorbot halkan kopogva követi lépteit, ahogy a lakószobák felől megközelíti a központi helyiséget, ahol azt az impozáns hydraszobrot is látta. Út közben eszébe ötlik, hogy még nincs is vacsoraidő, így lehet, hogy elsőként érkezik, de nem kell csalatkoznia, egy ismerős alak üldögél egy kupa társaságában az asztalnál.*
- Az Erdőszellem áldjon, Darenn. *Köszönti mosolyogva a férfit, aki páncél nélkül sokkal barátságosabb, mint harci díszben.*
- Sikerrel jártál a városban? *Érdeklődik, ahogy megáll az asztal mellett. Nem szeretne még leülni, lehet, hogy beosztott helyek vannak, s még véleltlen sem szeretné elfoglalni valamelyik venár helyét.*
//Vacsora előtt//
*Ha arra számított, hogy kipihenten és szinte új elfként fog ébredni másnap, akkor csalatkoznia kell. Az elmúlt egy esztendő, mely alatt még véletlenül sem hajtotta álomra a fejét ilyen kényelmes ágyban, nem múlt el "büntetlenül". Hozzászokott a kemény, levelekkel és mohával bélelt erdei fekhelyekhez, olyannyira, hogy most sajgó derékkal és zsibbadt nyakkal köszönt rá az ébredés. Fáradt volt, meg kell hagyni, ezért sem ébredt fel korábban a fájdalomra, de amint kitelik az idő, a kín csahos kutyái marcangolni kezdik testének említett részeit.
Halkan nyögve támaszkodik fel, álomtól ittas szemmel próbál felkelni, elég nehézkesen. Kénytelen elmosolyodni fájdalmában, jobb lesz, ha kis szobájában inkább a földön alszik, hogy megkímélje magát a hasonló ébredésektől. Persze kellő idővel valószínűleg hozzászokna a puha ágyhoz, de nem szeretne elkényelmesedni ennyire.
A hideg padlóra teszi lábait, majd állásba tornázza magát, pár mozdulattal átmozgatja elgémberedett tagjait, de a derekába fészkelt fájdalomnak ennél több kell majd, hogy rendbe jöjjön. Felhúzza csizmáját, felveszi a bal karját szabadon hagyó felsőrészt, majd pár pillanatig zavartan álldogál szobájának félhomályában. Miután rájött, hogy mit is akart kezdeni, elindul a főépületben, hogy felkeresse a konyhát, nem sok mindent ismer még az erődben, de úgy sejti, ott biztosan segítséget tudnak nyújtani neki. A konyhába érve mosolyogva köszön a szakácsnőnek, nehezen leplezve meglepettségét, de gyorsan túllépve a dolgon. Tűt és cérnát szeretne, hogy szakadt csuháját kicsit rendbe hozhassa. Ha sikerül szereznie, visszatér szobájába és elhúzza a függönyt, hogy elegendő fény essen az ágyra, ahol elhelyezkedve nekikezd a csuha megvarrásának. Lassan halad, hisz túl sok gyakorlata nincs az ilyesmiben, de ügyes kézzel áldotta meg az Erdőszellem, így némi túlzással élve elég pofásra sikeredik a művelet.
Amikor végzett, elégedetten szemléli művét, majd bele is bújik a csuhába és magához veszi vándorbotját. Este valamiféle vacsora lesz, úgyhogy végre megismerheti az erőd lakóit. Örül a lehetőségnek, hisz csak pár venárral sikerült találkoznia érkezésekor.
A vándorbot halkan kopogva követi lépteit, ahogy a lakószobák felől megközelíti a központi helyiséget, ahol azt az impozáns hydraszobrot is látta. Út közben eszébe ötlik, hogy még nincs is vacsoraidő, így lehet, hogy elsőként érkezik, de nem kell csalatkoznia, egy ismerős alak üldögél egy kupa társaságában az asztalnál.*
- Az Erdőszellem áldjon, Darenn. *Köszönti mosolyogva a férfit, aki páncél nélkül sokkal barátságosabb, mint harci díszben.*
- Sikerrel jártál a városban? *Érdeklődik, ahogy megáll az asztal mellett. Nem szeretne még leülni, lehet, hogy beosztott helyek vannak, s még véleltlen sem szeretné elfoglalni valamelyik venár helyét.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-24 22:00:03
Üzenet elküldve: 2017-08-24 22:00:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Felkészülés//
//Vacsora előtt//
*Összeszedi minden rá esett vagyonát. A medálokat, és a fiolákat Jezabieltől, és a Narától kapott bájitalokat is, és a fehér nemesi ingét ölti magára, lovagló nadrággal és csizmával. Perchipfellt az oldalán hagyja. Amióta masterkarddá szépült, egészen ékes dísze a lovag öltözékének. Nem mintha mindig, kínosan ügyelne a megjelenésére, csupán a megszokás. Meg hát nem is szívesen válik meg barátjától. Bőrövébe fűzött tarsolyában minden holmijával, elindul a nagy lépcső felé, és bemegy a nagyterembe. Ő az első, hiszen másfél órával a vacsora megkezdése előtt érkezik. A hidraszoborral szemközti asztalfőre ül, és pergament és tintát szerez pennával. Átnézi a még régről maradt bevétel, kiadás tekercset, és Jezabiel gyöngy betűiben gyönyörködik kicsit. Egyeztet, és megért dolgokat. Szépen lassan. És ahogy az igazság szép lassan feldereng, egyre inkább kezd körvonalazódni amitől tartott.*
~Ha nincs kiküldetés, vagy diplomácia más szervezetekkel, nagy bajban leszünk.~
*Mondja magának, kicsit gondterhelten.*
~Valami bestiát élve, vagy halva el kellene ejteni. A bőre árán már vagy fél tucat haton át eléldegélnénk.~
*Bizony mióta Bó elment már nem önellátó Vadvéd. Bemegy Banyához. Rövid értekezés után kiderül, hogy még négy hatra elegendő élelmiszer van a raktárban.*
-És szűkösen?
*Kérdezi Soreyl.*
-Ho' tetszik érteni?
*Válaszol a rekedtes hangú ork értetlen tekintettel.*
-Hát meddig tart ha meghúzzuk a nadrágszíjat egy lyukkal?
*A banya kicsit csalódott, szomorkásan lefelé pillant, majd a kamrára mutat.*
-Én má' úgy gondoltam kettőt húzunk rajta.
*Soreyl egyre ráncosabb homlokkal járkál eztán az erődben. Aryna is eltávozott a klánból. Egy hang nélkül tűnt el. Mondjuk Hozzá nem is fűzték különösebb szálak, de ez akkor is fura.*
~Különös. Ha a vacsorán sem tud róla senki, akkor körülnézünk az erdőben. Körül kell néznünk!~
*Tölt egy kupa bort magának, és visszaül az asztalhoz. Ott várja a többieket, olyannyira gondolataiba merülten, hogy még a papirosokat is elfelejtette elpakolni.*
//Vacsora előtt//
*Összeszedi minden rá esett vagyonát. A medálokat, és a fiolákat Jezabieltől, és a Narától kapott bájitalokat is, és a fehér nemesi ingét ölti magára, lovagló nadrággal és csizmával. Perchipfellt az oldalán hagyja. Amióta masterkarddá szépült, egészen ékes dísze a lovag öltözékének. Nem mintha mindig, kínosan ügyelne a megjelenésére, csupán a megszokás. Meg hát nem is szívesen válik meg barátjától. Bőrövébe fűzött tarsolyában minden holmijával, elindul a nagy lépcső felé, és bemegy a nagyterembe. Ő az első, hiszen másfél órával a vacsora megkezdése előtt érkezik. A hidraszoborral szemközti asztalfőre ül, és pergament és tintát szerez pennával. Átnézi a még régről maradt bevétel, kiadás tekercset, és Jezabiel gyöngy betűiben gyönyörködik kicsit. Egyeztet, és megért dolgokat. Szépen lassan. És ahogy az igazság szép lassan feldereng, egyre inkább kezd körvonalazódni amitől tartott.*
~Ha nincs kiküldetés, vagy diplomácia más szervezetekkel, nagy bajban leszünk.~
*Mondja magának, kicsit gondterhelten.*
~Valami bestiát élve, vagy halva el kellene ejteni. A bőre árán már vagy fél tucat haton át eléldegélnénk.~
*Bizony mióta Bó elment már nem önellátó Vadvéd. Bemegy Banyához. Rövid értekezés után kiderül, hogy még négy hatra elegendő élelmiszer van a raktárban.*
-És szűkösen?
*Kérdezi Soreyl.*
-Ho' tetszik érteni?
*Válaszol a rekedtes hangú ork értetlen tekintettel.*
-Hát meddig tart ha meghúzzuk a nadrágszíjat egy lyukkal?
*A banya kicsit csalódott, szomorkásan lefelé pillant, majd a kamrára mutat.*
-Én má' úgy gondoltam kettőt húzunk rajta.
*Soreyl egyre ráncosabb homlokkal járkál eztán az erődben. Aryna is eltávozott a klánból. Egy hang nélkül tűnt el. Mondjuk Hozzá nem is fűzték különösebb szálak, de ez akkor is fura.*
~Különös. Ha a vacsorán sem tud róla senki, akkor körülnézünk az erdőben. Körül kell néznünk!~
*Tölt egy kupa bort magának, és visszaül az asztalhoz. Ott várja a többieket, olyannyira gondolataiba merülten, hogy még a papirosokat is elfelejtette elpakolni.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-23 21:53:54
Üzenet elküldve: 2017-08-23 21:53:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel után//
*Sajnálja, hogy ennyire nem tud uralkodni az érzésein, s azok nyitott könyvként tárják fel gondolatainak sorait azok előtt, akik ránéznek. De vajon valóban sajnálja? Bárhogy is lészen, nem látszik rajta meglepettség, amikor a vörös lombzöld szemeiből olvassa ki a fejében lezajló gondolatokat.
Nem érzi úgy, hogy alakoskodnia kellene, nem is illene sem hozzá, sem a hivatásához. Ha kell nyitott könyv, s most talán éppen erre van szükség. A csuhás viszont feleannyira sem jó az emberismeretben, mint szeretné, így hát csak a néma hallgatás marad neki, fogalma sincs róla, mi játszódhat le Kíváncsiban. Sajnálja, hogy nem tud segíteni neki, hogy hitének fénylő ragyogását nem tudja a helyes út megvilágítására használni.
A kérdés viszont bizonyosan fájó, rég eltemetett érzéseket ébreszt, mert a válasz elmarad. A mosoly nem túl vidám, ha jól gondolja. A homlokát érintő ajkak viszont meglepik. Nem mozdul el, de a fiatalos arc két oldalát enyhe pír futja el, s csak reméli, hogy a szoba jótékony félhomályában mindez nem tűnik fel a lánynak.*
- Bizonyosan. *A szó szárazon jön az ajkára, halkan meg is köszörüli a torkát, s csak némán néz a távozó vörös hajzuhatag után, mely egy láng utolsó lobbanásaként tűnik el az ajtó négyszögében.
Sokáig ül a szobát belengő édeskés illatban, a nap lassan átér a delelőjén. Gondolatai sokáig nem hagyják pihenni, aztán észrevétlen kúszik át az álmok világába. Valójában nem is tudja, mikor dől oldalra és húzza magára a vékony takarót
Álmában egy vörös üstökű démont lát, akit minden oldalról acélkardok erdeje fenyeget, de a démon furcsán ismerős mosollyal, cinkos kacsintással, számumként járja halálos táncát. Körülötte pedig lángol a város.*
*Sajnálja, hogy ennyire nem tud uralkodni az érzésein, s azok nyitott könyvként tárják fel gondolatainak sorait azok előtt, akik ránéznek. De vajon valóban sajnálja? Bárhogy is lészen, nem látszik rajta meglepettség, amikor a vörös lombzöld szemeiből olvassa ki a fejében lezajló gondolatokat.
Nem érzi úgy, hogy alakoskodnia kellene, nem is illene sem hozzá, sem a hivatásához. Ha kell nyitott könyv, s most talán éppen erre van szükség. A csuhás viszont feleannyira sem jó az emberismeretben, mint szeretné, így hát csak a néma hallgatás marad neki, fogalma sincs róla, mi játszódhat le Kíváncsiban. Sajnálja, hogy nem tud segíteni neki, hogy hitének fénylő ragyogását nem tudja a helyes út megvilágítására használni.
A kérdés viszont bizonyosan fájó, rég eltemetett érzéseket ébreszt, mert a válasz elmarad. A mosoly nem túl vidám, ha jól gondolja. A homlokát érintő ajkak viszont meglepik. Nem mozdul el, de a fiatalos arc két oldalát enyhe pír futja el, s csak reméli, hogy a szoba jótékony félhomályában mindez nem tűnik fel a lánynak.*
- Bizonyosan. *A szó szárazon jön az ajkára, halkan meg is köszörüli a torkát, s csak némán néz a távozó vörös hajzuhatag után, mely egy láng utolsó lobbanásaként tűnik el az ajtó négyszögében.
Sokáig ül a szobát belengő édeskés illatban, a nap lassan átér a delelőjén. Gondolatai sokáig nem hagyják pihenni, aztán észrevétlen kúszik át az álmok világába. Valójában nem is tudja, mikor dől oldalra és húzza magára a vékony takarót
Álmában egy vörös üstökű démont lát, akit minden oldalról acélkardok erdeje fenyeget, de a démon furcsán ismerős mosollyal, cinkos kacsintással, számumként járja halálos táncát. Körülötte pedig lángol a város.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-23 20:46:46
Üzenet elküldve: 2017-08-23 20:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel után//
*A szerzetesnek szinte az arcára van írva, hogy mit gondol. Az, hogy mennyire másképp gondolja a dolgot, mint Yeza, hogy inkább kockáztatna egy kortynyi szabadságért. De Yezában sokkal erősebb az élni akarás. Megalkuszik, akkor is, ha mindent oda kell adnia érte. Sokan tarthatnák ezért szánalmasnak vagy gyengének, de ez a kényszer egészen másról szól. A Niyss virágai túlontúl értékesek. Míg a vadászokban munkál az önfeláldozás, ők kihátrálnak. Megóvják magukat, kivárnak, hogy tisztuljon a helyzet, hátha találnak rajta fogást vagy a segítségükre siessenek, és visszatérhetnek a céhhez, hogy tovább szolgálhassák képességeikkel.
Az elf kérdése visszahúzza a régmúlt felé. Olyannyira, hogy borzongás fut végig a karján.*
- Hogy ki vagyok? *gondolkodik el. Azt nagyon jól tudja, ki volt még azelőtt. Hogy ki volt abban az életében, amit hátra kellett hagynia. De, hogy mi a helyzet most?* - Kiváló kérdés *mondja, s mint aki épp most fejtett meg egy mély talányt, elmosolyodik. A szerzeteshez hajol, s ha amaz ki nem tér előle, csókkal illeti a homlokát, majd kicsusszan az ágyból, és az ajtó felé veszi az irányt.*
- Még biztosan találkozunk *fordul vissza egy cinkos kacsintással, aztán ahogy jött, távozik is Pycta szobájából. Olyasmi érzetet hagy maga után, mintha nem is lett volna egyéb, mint a képzelet különös játéka vagy egy kotnyeles kis lidérc.*
*A szerzetesnek szinte az arcára van írva, hogy mit gondol. Az, hogy mennyire másképp gondolja a dolgot, mint Yeza, hogy inkább kockáztatna egy kortynyi szabadságért. De Yezában sokkal erősebb az élni akarás. Megalkuszik, akkor is, ha mindent oda kell adnia érte. Sokan tarthatnák ezért szánalmasnak vagy gyengének, de ez a kényszer egészen másról szól. A Niyss virágai túlontúl értékesek. Míg a vadászokban munkál az önfeláldozás, ők kihátrálnak. Megóvják magukat, kivárnak, hogy tisztuljon a helyzet, hátha találnak rajta fogást vagy a segítségükre siessenek, és visszatérhetnek a céhhez, hogy tovább szolgálhassák képességeikkel.
Az elf kérdése visszahúzza a régmúlt felé. Olyannyira, hogy borzongás fut végig a karján.*
- Hogy ki vagyok? *gondolkodik el. Azt nagyon jól tudja, ki volt még azelőtt. Hogy ki volt abban az életében, amit hátra kellett hagynia. De, hogy mi a helyzet most?* - Kiváló kérdés *mondja, s mint aki épp most fejtett meg egy mély talányt, elmosolyodik. A szerzeteshez hajol, s ha amaz ki nem tér előle, csókkal illeti a homlokát, majd kicsusszan az ágyból, és az ajtó felé veszi az irányt.*
- Még biztosan találkozunk *fordul vissza egy cinkos kacsintással, aztán ahogy jött, távozik is Pycta szobájából. Olyasmi érzetet hagy maga után, mintha nem is lett volna egyéb, mint a képzelet különös játéka vagy egy kotnyeles kis lidérc.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-22 09:21:46
Üzenet elküldve: 2017-08-22 09:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//A Hajnal Fénye//
*Egy újabb üres szobával bővül az erőd, bár csak aprónépek férnek majd el benne. Ilyen rend még sosem volt odabent, már amikor épült akkor is tele volt kacatokkal és lomokkal, most viszont alaposan ki lett pakolva. Sosem tulajdonított nagy jelentőséget annak a helyiségnek ahol alszik és a dolgait tárolja, a műhelytől már annál nehezebben búcsúzott el. Ügyes bajos teendőin már mind túl van, a pakoláson, elköszönésen... A szobájában őrzött amuletteket, a készeket és a mágia nélkül maradtakat is átadta Soreylnek, sajátját persze magával viszi, ahogy a rúnázott tőröket és a gyertyáját is. Az összes üvegcséjét felcímkézve ott hagyta a laborban, meg is beszélte a lovaggal hogy mi micsoda és mire jó. Vagyis, majdnem az összeset, egy-kettőt azért elpakolt magának a hosszú útjára.*
(-4 Világoskék varázsital Darenn Soreyl,
-1 Azúrkék varázsital Darenn Soreyl, -2 Citromsárga varázsital Darenn Soreyl, -3 Napsárga varázsital Darenn Soreyl, -1 Mandulabarna varázsital Darenn Soreyl. )
*Most már a kapuban áll, akkora pakkal a hátán amiről nehéz lenne elhinni hogy egy ilyen apróság elbírja, de a gnómok bizony meglehetősen varázslatos népség, és ő még közöttük is egészen kiemelkedő tulajdonságokat mondhat magáénak.*
- Hosszú még az élet.
*Csak magának mondja a búcsút ahogy egy utolsó sóhajjal végigsimít a kapu oldalán. Biztos hogy visszatér még valamikor, talán fél év múlva, talán öt, talán ötven... Képességei ezen a vidéken már nem fejlődhetnek tovább, eljött az ideje hogy új tanulnivalók után nézzen. Sosem volt különösen érzelmes típus, mégis fájó szívvel indul el hogy maga mögött hagyja Vadvédet, és a klánt ami mára már a családja lett, de pusztán az emlékek és érzelmek miatt nem ragadhat le egy olyan helyen ahol már nem érzi jól magát. Az apró távolodó alak lassan bele is vész a rengetegbe. Többet is elérhetett volna az Artheniorban és környékén eltöltött ideje alatt, de panaszkodni sem panaszkodhat. Nem lett se nagy legenda, se nagy hős, de azért reméli hogy néhányak emlékezetében megmarad. Az a vörös hajú, fiatal, furcsa gnóm leány, aki Vadvéd erődjét tervezte. A szellem, aki néha a falakon át közlekedett. A mágus, a tanár, az ezermester... A barát.*
*Egy újabb üres szobával bővül az erőd, bár csak aprónépek férnek majd el benne. Ilyen rend még sosem volt odabent, már amikor épült akkor is tele volt kacatokkal és lomokkal, most viszont alaposan ki lett pakolva. Sosem tulajdonított nagy jelentőséget annak a helyiségnek ahol alszik és a dolgait tárolja, a műhelytől már annál nehezebben búcsúzott el. Ügyes bajos teendőin már mind túl van, a pakoláson, elköszönésen... A szobájában őrzött amuletteket, a készeket és a mágia nélkül maradtakat is átadta Soreylnek, sajátját persze magával viszi, ahogy a rúnázott tőröket és a gyertyáját is. Az összes üvegcséjét felcímkézve ott hagyta a laborban, meg is beszélte a lovaggal hogy mi micsoda és mire jó. Vagyis, majdnem az összeset, egy-kettőt azért elpakolt magának a hosszú útjára.*
(-4 Világoskék varázsital Darenn Soreyl,
-1 Azúrkék varázsital Darenn Soreyl, -2 Citromsárga varázsital Darenn Soreyl, -3 Napsárga varázsital Darenn Soreyl, -1 Mandulabarna varázsital Darenn Soreyl. )*Most már a kapuban áll, akkora pakkal a hátán amiről nehéz lenne elhinni hogy egy ilyen apróság elbírja, de a gnómok bizony meglehetősen varázslatos népség, és ő még közöttük is egészen kiemelkedő tulajdonságokat mondhat magáénak.*
- Hosszú még az élet.
*Csak magának mondja a búcsút ahogy egy utolsó sóhajjal végigsimít a kapu oldalán. Biztos hogy visszatér még valamikor, talán fél év múlva, talán öt, talán ötven... Képességei ezen a vidéken már nem fejlődhetnek tovább, eljött az ideje hogy új tanulnivalók után nézzen. Sosem volt különösen érzelmes típus, mégis fájó szívvel indul el hogy maga mögött hagyja Vadvédet, és a klánt ami mára már a családja lett, de pusztán az emlékek és érzelmek miatt nem ragadhat le egy olyan helyen ahol már nem érzi jól magát. Az apró távolodó alak lassan bele is vész a rengetegbe. Többet is elérhetett volna az Artheniorban és környékén eltöltött ideje alatt, de panaszkodni sem panaszkodhat. Nem lett se nagy legenda, se nagy hős, de azért reméli hogy néhányak emlékezetében megmarad. Az a vörös hajú, fiatal, furcsa gnóm leány, aki Vadvéd erődjét tervezte. A szellem, aki néha a falakon át közlekedett. A mágus, a tanár, az ezermester... A barát.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-22 08:57:35
Üzenet elküldve: 2017-08-22 08:57:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó- hazafelé//
//Másnap//
*Igyekszik támpontként minden apróságot eszébe vésni, amely bármikor segítheti, hogy ha egyedül kellene ide visszatérnie, hát sikerüljön. A ló lépéseit, a környezetet, illatokat és ingereket, melyek a tapasztaltabb erdőjárókat segítik a vadonban való tájékozódásban. Mikor az erődhöz érnek, arra ugyan nem esküdne meg, hogy idetalálna egyedül, de úgy érzi, rövid keresgélést követően nem tévedne el annyira. Csutka idegesen horkant fel a két nő alatt mikor a kapuhoz érnek, s szinte tapinthatóan megfeszülnek idegei az új hely láttán.*
- Nyugalom kislány.
*Megpaskolja az állat nyakát mielőtt követné Darennt a kapun belülre, s odabenn is megvárja, hogy Ymra leszálljon a hátasról, csak utána pattan le ő maga is. Kiköti Csutkát Darenn lova mellé, s ott hagyja őket kettesben, hadd legyenek csak. Egy különösebb hang nélkül követi végig Darennt a rögtönzött kis idegenvezetésen, egy kisebb meghajlással megköszönve a szobát és az ismertetőt.*
- Vacsoránál találkozunk.
*Közli színtelen hangon, s ha senki nem kíván tőle mást, úgy betér szobájába, hogy kicsit rendbe rakja magát.*
//Felkészülés//
*Motyóit lepakolja ágyára, aztán elvonul a fürdőhöz, hogy kicsit megmosakodjon és lemossa magáról az út porát.*
~Jusson eszembe ezt megtenni Csutkával is. ~
*Eszébe vési, hogy ha lesz egy kis szabadideje ittléte alatt, de lehetőleg mielőtt hosszabb útra indulna újdonsült társaságával, meg kell fürdesse Csutkát. Miután többé kevésbé már levakarta magáról a koszt, s haja is inkább tűnik sötétnek, mint ősznek a mocsoktól, visszatér a szobájába, s öltözékét is felfrissíti. Habár nincs hideg, mégis valamelyest hivatalos esemény lesz ez a vacsora számára, így egy egyszerű bőrfelsőt húz, mely épp csak mellét takarja, valamint a hószín farkasprém mellényt. Fekete nadrágja és puha bőrcsizmája társul ehhez, s már-már csinosnak is mondhatná az ember fia. Ujjaival végigfésüli haját, s újra befonja féloldalas fonatba, aztán mint aki jól végezte dolgát, megindul arra a híres-neves bemutatós vacsorára.*
//Másnap//
*Igyekszik támpontként minden apróságot eszébe vésni, amely bármikor segítheti, hogy ha egyedül kellene ide visszatérnie, hát sikerüljön. A ló lépéseit, a környezetet, illatokat és ingereket, melyek a tapasztaltabb erdőjárókat segítik a vadonban való tájékozódásban. Mikor az erődhöz érnek, arra ugyan nem esküdne meg, hogy idetalálna egyedül, de úgy érzi, rövid keresgélést követően nem tévedne el annyira. Csutka idegesen horkant fel a két nő alatt mikor a kapuhoz érnek, s szinte tapinthatóan megfeszülnek idegei az új hely láttán.*
- Nyugalom kislány.
*Megpaskolja az állat nyakát mielőtt követné Darennt a kapun belülre, s odabenn is megvárja, hogy Ymra leszálljon a hátasról, csak utána pattan le ő maga is. Kiköti Csutkát Darenn lova mellé, s ott hagyja őket kettesben, hadd legyenek csak. Egy különösebb hang nélkül követi végig Darennt a rögtönzött kis idegenvezetésen, egy kisebb meghajlással megköszönve a szobát és az ismertetőt.*
- Vacsoránál találkozunk.
*Közli színtelen hangon, s ha senki nem kíván tőle mást, úgy betér szobájába, hogy kicsit rendbe rakja magát.*
//Felkészülés//
*Motyóit lepakolja ágyára, aztán elvonul a fürdőhöz, hogy kicsit megmosakodjon és lemossa magáról az út porát.*
~Jusson eszembe ezt megtenni Csutkával is. ~
*Eszébe vési, hogy ha lesz egy kis szabadideje ittléte alatt, de lehetőleg mielőtt hosszabb útra indulna újdonsült társaságával, meg kell fürdesse Csutkát. Miután többé kevésbé már levakarta magáról a koszt, s haja is inkább tűnik sötétnek, mint ősznek a mocsoktól, visszatér a szobájába, s öltözékét is felfrissíti. Habár nincs hideg, mégis valamelyest hivatalos esemény lesz ez a vacsora számára, így egy egyszerű bőrfelsőt húz, mely épp csak mellét takarja, valamint a hószín farkasprém mellényt. Fekete nadrágja és puha bőrcsizmája társul ehhez, s már-már csinosnak is mondhatná az ember fia. Ujjaival végigfésüli haját, s újra befonja féloldalas fonatba, aztán mint aki jól végezte dolgát, megindul arra a híres-neves bemutatós vacsorára.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-21 22:48:03
Üzenet elküldve: 2017-08-21 22:48:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Venártoborzó- hazafelé//
//Másnap//
*Nem kalkulálta el magát végzetesen. Számolja a lépteket mire a kapuhoz érnek.*
~Kilencvenhat.~
*Gondolja magában, és két ujját a szájába véve felfüttyent a toronyban őrködőnek. A kapu hamarosan kinyílik. A cselédlány kisebbik fia ügyetlen mozdulatokkal próbálja maga felé rángatni az ajtót. Soreyl leugrik a lóról, és segít a gyermeknek. Mire az ajtó jobb szárnya teljesen kinyílik, utat engedve ezzel a lovaknak, a szőke ficsúr homlokáról gyöngyözik a verejték. A lovag megsimogatja a fejét, majd lovát kantárjánál fogva bevezeti a helyére.*
-Legyetek üdvözölve Vadvédben.
*Mondja miközben hátra néz a válla felett. Kiköti a szürke paripát, és enni ad neki. Ha a két hölgy is leszállt a lováról, feléjük fordul és elmondja amit tudniuk érdemes. Kicsit körbe is vezeti őket. Mindkettejüknek ad egy-egy szobát a földszinti bal szárnyban. Megmutatja hol a fürdő, a konyha, és hogy a nagyteremben van ebéd és vacsora.*
-Apropó vacsora!
*Emeli ki végül.*
-Nálunk szokás hogy az újakat mindig vacsoránál mutatjuk be hivatalosan a többieknek. Addig pihenjetek, frissüljetek fel. A vacsorán találkozunk, és megbeszélünk minden fontosabb apróságot.
*Mondja, és egy kis apró szünetet tart.*
-Nekem most dolgom van. Ne haragudjatok.
*Mondja udvariasan, és biccent. Ha kérdés, vagy ellenvetés nincs hátat fordít, és kisétál a folyosóról.*
//Felkészülés//
*A szobájában nem kis meglepetés várja. Megannyi különböző szivárványszín pompa fiola sorakozik az asztalán. Talál egy levelet és elolvassa.*
~Sejtettem.~
*Gondolja egy kedves mosollyal.*
~Baldrol te vén lókötő.~
*Mindig is sejtette, hogy egyszer majd Baldrol, és Nara majd elhagyja őket, és északra költöznek valami erdei viskóba.*
~Csinos kis ház lehet majd.~
*Soreylnek eszébe sem jut, hogy Nara félvér, ennélfogva meddő, ami egészen kár. Csodálatos anya lehetett volna. A lovag mindet átszámolja, és próbálja találgatni melyik mire jó. Több mint a feléről fogalma sincs. Gondterhelten sóhajt.*
-Majd a vacsoránál körbekérdezek.
*Mondja magában, és kibújik végre a harci pizsamájából. Így kényelmesen várva a vacsora idejét.*
//Másnap//
*Nem kalkulálta el magát végzetesen. Számolja a lépteket mire a kapuhoz érnek.*
~Kilencvenhat.~
*Gondolja magában, és két ujját a szájába véve felfüttyent a toronyban őrködőnek. A kapu hamarosan kinyílik. A cselédlány kisebbik fia ügyetlen mozdulatokkal próbálja maga felé rángatni az ajtót. Soreyl leugrik a lóról, és segít a gyermeknek. Mire az ajtó jobb szárnya teljesen kinyílik, utat engedve ezzel a lovaknak, a szőke ficsúr homlokáról gyöngyözik a verejték. A lovag megsimogatja a fejét, majd lovát kantárjánál fogva bevezeti a helyére.*
-Legyetek üdvözölve Vadvédben.
*Mondja miközben hátra néz a válla felett. Kiköti a szürke paripát, és enni ad neki. Ha a két hölgy is leszállt a lováról, feléjük fordul és elmondja amit tudniuk érdemes. Kicsit körbe is vezeti őket. Mindkettejüknek ad egy-egy szobát a földszinti bal szárnyban. Megmutatja hol a fürdő, a konyha, és hogy a nagyteremben van ebéd és vacsora.*
-Apropó vacsora!
*Emeli ki végül.*
-Nálunk szokás hogy az újakat mindig vacsoránál mutatjuk be hivatalosan a többieknek. Addig pihenjetek, frissüljetek fel. A vacsorán találkozunk, és megbeszélünk minden fontosabb apróságot.
*Mondja, és egy kis apró szünetet tart.*
-Nekem most dolgom van. Ne haragudjatok.
*Mondja udvariasan, és biccent. Ha kérdés, vagy ellenvetés nincs hátat fordít, és kisétál a folyosóról.*
//Felkészülés//
*A szobájában nem kis meglepetés várja. Megannyi különböző szivárványszín pompa fiola sorakozik az asztalán. Talál egy levelet és elolvassa.*
~Sejtettem.~
*Gondolja egy kedves mosollyal.*
~Baldrol te vén lókötő.~
*Mindig is sejtette, hogy egyszer majd Baldrol, és Nara majd elhagyja őket, és északra költöznek valami erdei viskóba.*
~Csinos kis ház lehet majd.~
*Soreylnek eszébe sem jut, hogy Nara félvér, ennélfogva meddő, ami egészen kár. Csodálatos anya lehetett volna. A lovag mindet átszámolja, és próbálja találgatni melyik mire jó. Több mint a feléről fogalma sincs. Gondterhelten sóhajt.*
-Majd a vacsoránál körbekérdezek.
*Mondja magában, és kibújik végre a harci pizsamájából. Így kényelmesen várva a vacsora idejét.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-21 12:27:58
Üzenet elküldve: 2017-08-21 12:27:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel után//
*A legnagyobb akadályokat általában saját maguk elé gördítik a halandók, leragadva a "hogyan nem lehet" mellett, a "hogyan lehet"-tel szemben. A szerzetes csak pár órája van az erdőben, de már most tudja, hogy ezek az emberek vagy más szerzetek magányosabbak, mint ő valaha is volt azidő alatt míg az erdőben egyedül élt.
Senki sem ismer senkit, senki sem akar megismerni senkit. Mintha attól félnének, hogy ha közelebb engednek valakit, vagy időt szakítanának arra, hogy megismerjék, az újra valami hatalmas tragédiával végződne, s a sok-sok energia, melyet a megismerésbe fektettek, mind kárbavészne. A múltban élnek és a jelenben csak fakó árnyai egykori önmaguknak.
Szomorú mosollyal hallgatja a vörös szavait, mert nem tud mit mondani, hiába nyújtaná a kezét, hogy felsegítse a földről, ahová a sors, e kegyetlen szajha vetette, nincs meg benne az elszántság, hogy felkeljen, letörölje vérző ajkát és csúfos mosollyal a képébe vágja: úgy ütsz, mint egy lány.
Mennyivel rosszabb a kínhalál, mint a lassú halál? Évekig rabságban élni vagy egy pillanatig újra szabadnak lenni a vég előtt. Százszor, ezerszer édesebb volna azalatt az egyetlen szívdobbanás alatt az élet, mint hagyni, hogy lassan a múltunk felemésszen mindent belül, egészen addig, míg csak egy üres, lélektelen héj nem marad belőlünk.
A csuhás tudja, mit tenne, de saját gondolatait, véleményét nem erőtletheti rá senkire.*
- Nem kértem fizetséget. De ettől még bármikor szívesen beszélgetek veled. *Semmi rosszallás nincs a hangjában, inkább keserűség színezi a mosollyal fűszerezett választ.
A csuhás önként vállalta a számüzetést, s egyetlen rossz érzés nélkül volna képes visszatérni a magányhoz, ha úgy döntene. Szánna időt az itteniek megismerésére, de eddig nem járt sok sikerrel. Sajnálja, hogy ezt kell tapasztalnia, de annál többet, hogy barátsággal fordul az erődlakók felé, sokkal többet nem tehet.*
- Ki vagy te valójában? Ki az, aki kínhalált érdemel, aki tetteiért soha nem térhet haza otthonába anélkül, hogy kötelet akasztanának a nyakába? *Fordul a lombzöld tekintet a lány felé. Mert nem Kíváncsi, az biztos, ahogy nem is ez a befelé forduló, keserű lény, aki most a szerzetes mellett ül az ágyon.*
*A legnagyobb akadályokat általában saját maguk elé gördítik a halandók, leragadva a "hogyan nem lehet" mellett, a "hogyan lehet"-tel szemben. A szerzetes csak pár órája van az erdőben, de már most tudja, hogy ezek az emberek vagy más szerzetek magányosabbak, mint ő valaha is volt azidő alatt míg az erdőben egyedül élt.
Senki sem ismer senkit, senki sem akar megismerni senkit. Mintha attól félnének, hogy ha közelebb engednek valakit, vagy időt szakítanának arra, hogy megismerjék, az újra valami hatalmas tragédiával végződne, s a sok-sok energia, melyet a megismerésbe fektettek, mind kárbavészne. A múltban élnek és a jelenben csak fakó árnyai egykori önmaguknak.
Szomorú mosollyal hallgatja a vörös szavait, mert nem tud mit mondani, hiába nyújtaná a kezét, hogy felsegítse a földről, ahová a sors, e kegyetlen szajha vetette, nincs meg benne az elszántság, hogy felkeljen, letörölje vérző ajkát és csúfos mosollyal a képébe vágja: úgy ütsz, mint egy lány.
Mennyivel rosszabb a kínhalál, mint a lassú halál? Évekig rabságban élni vagy egy pillanatig újra szabadnak lenni a vég előtt. Százszor, ezerszer édesebb volna azalatt az egyetlen szívdobbanás alatt az élet, mint hagyni, hogy lassan a múltunk felemésszen mindent belül, egészen addig, míg csak egy üres, lélektelen héj nem marad belőlünk.
A csuhás tudja, mit tenne, de saját gondolatait, véleményét nem erőtletheti rá senkire.*
- Nem kértem fizetséget. De ettől még bármikor szívesen beszélgetek veled. *Semmi rosszallás nincs a hangjában, inkább keserűség színezi a mosollyal fűszerezett választ.
A csuhás önként vállalta a számüzetést, s egyetlen rossz érzés nélkül volna képes visszatérni a magányhoz, ha úgy döntene. Szánna időt az itteniek megismerésére, de eddig nem járt sok sikerrel. Sajnálja, hogy ezt kell tapasztalnia, de annál többet, hogy barátsággal fordul az erődlakók felé, sokkal többet nem tehet.*
- Ki vagy te valójában? Ki az, aki kínhalált érdemel, aki tetteiért soha nem térhet haza otthonába anélkül, hogy kötelet akasztanának a nyakába? *Fordul a lombzöld tekintet a lány felé. Mert nem Kíváncsi, az biztos, ahogy nem is ez a befelé forduló, keserű lény, aki most a szerzetes mellett ül az ágyon.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-18 20:26:16
Üzenet elküldve: 2017-08-18 20:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel után//
*Csak nem tud elszakadni a terheitől. Sőt, minél inkább próbálja a mélyben tartani őket, annál szorosabban tűnnek kapaszkodni belé. Nem tudja, meddig tudja tartani magát, mielőtt a mélybe rántják. Ahogy azt sem tudja, mi lesz aztán.
~A szívem? Milyen szívem? Hiszen már dobbanni sem érzem.~
A szerzetes most bizonyosan igazolást érez arra, miért választotta eddig a békés magányt. Azon se lepődne meg, ha estére hűlt helye lenne az erődben. Nem is mondhatni, hogy aggódik emiatt. Önzésből van itt, nem az elf kedvéért. Az egyedül fogalma még túl ijesztő a számára.*
- Ha valaha hazatérnék a városomba, az otthonomba *mondja, mintha csak egy tündérmesét kezdene. Aztán a realitás kemény, fájdalmasan őszinte élei ülnek ki a fiatal vonásokra.* - Valószínűleg hosszas vallatás után kínhalállal végezném. Az emlékem pedig, a húsommal és a zsigereimmel együtt, egy dögkútba hajítva rohadna el.
*Olyasmi ez, mint a gyász. Vágyni valamire, amit már sosem kaphat vissza, ami végérvényesen elmúlt. De ami még rosszabb, olyasvalamire, ami talán soha nem is létezett. Mert mi volt ő a céh szolgálatában? És mi volt ő Wäor mellett? A vörösnek még csak fel sem tűnt egész idő alatt, hogy a vadász egyáltalán nem is ismeri őt, és hogy talán nem is érdekli, hogy megismerje. Így is megadta, amit akart tőle.
Mélyre szívja a levegőt, és hosszan fújja ki, hogy el ne ragadják ezek a keserű érzések.*
- Hát, szerzetes, *fordul Pycta felé* - annyira nem vagyok még rég itt, hogy túlságosan ismerjem Vadvédet. A lakói közül pedig, akikkel néhány szónál többet váltottam ittlétem alatt, szinte egytől egyig távol vannak már egy ideje egy küldetésen. Így hát... *vonja meg a vállát* - nem igazán tudnék semmivel fizetni a szolgálatodért. Tartozni pedig nem szeretek.
*Az igazat megvallva, sosem érdekelte, ha adós maradt vagy ha szívességet tettek neki. Az egész inkább némi puhatolózás, csak hogy elfoglalja magát egy kicsit.*
*Csak nem tud elszakadni a terheitől. Sőt, minél inkább próbálja a mélyben tartani őket, annál szorosabban tűnnek kapaszkodni belé. Nem tudja, meddig tudja tartani magát, mielőtt a mélybe rántják. Ahogy azt sem tudja, mi lesz aztán.
~A szívem? Milyen szívem? Hiszen már dobbanni sem érzem.~
A szerzetes most bizonyosan igazolást érez arra, miért választotta eddig a békés magányt. Azon se lepődne meg, ha estére hűlt helye lenne az erődben. Nem is mondhatni, hogy aggódik emiatt. Önzésből van itt, nem az elf kedvéért. Az egyedül fogalma még túl ijesztő a számára.*
- Ha valaha hazatérnék a városomba, az otthonomba *mondja, mintha csak egy tündérmesét kezdene. Aztán a realitás kemény, fájdalmasan őszinte élei ülnek ki a fiatal vonásokra.* - Valószínűleg hosszas vallatás után kínhalállal végezném. Az emlékem pedig, a húsommal és a zsigereimmel együtt, egy dögkútba hajítva rohadna el.
*Olyasmi ez, mint a gyász. Vágyni valamire, amit már sosem kaphat vissza, ami végérvényesen elmúlt. De ami még rosszabb, olyasvalamire, ami talán soha nem is létezett. Mert mi volt ő a céh szolgálatában? És mi volt ő Wäor mellett? A vörösnek még csak fel sem tűnt egész idő alatt, hogy a vadász egyáltalán nem is ismeri őt, és hogy talán nem is érdekli, hogy megismerje. Így is megadta, amit akart tőle.
Mélyre szívja a levegőt, és hosszan fújja ki, hogy el ne ragadják ezek a keserű érzések.*
- Hát, szerzetes, *fordul Pycta felé* - annyira nem vagyok még rég itt, hogy túlságosan ismerjem Vadvédet. A lakói közül pedig, akikkel néhány szónál többet váltottam ittlétem alatt, szinte egytől egyig távol vannak már egy ideje egy küldetésen. Így hát... *vonja meg a vállát* - nem igazán tudnék semmivel fizetni a szolgálatodért. Tartozni pedig nem szeretek.
*Az igazat megvallva, sosem érdekelte, ha adós maradt vagy ha szívességet tettek neki. Az egész inkább némi puhatolózás, csak hogy elfoglalja magát egy kicsit.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-18 19:59:41
Üzenet elküldve: 2017-08-18 19:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Minden munkája végeztével a Vadvédnél töltött ideiglenes alkalmazását lezárván egy alkalmas időben az egyik új vezetőhöz, az alacsonyabbikhoz lép minden motyójával, és a fickónak kevéssé érthető módon közli, hogy ideje hazatérnije Artheniorba.*
-Megyek el. Jó szerencsét.
*Böki oda egyszerűen, majd a kis zsákjával a hátán megindul Vadvéd kapuján kifelé.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.18 20:00:36
-Megyek el. Jó szerencsét.
*Böki oda egyszerűen, majd a kis zsákjával a hátán megindul Vadvéd kapuján kifelé.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.18 20:00:36
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-18 00:11:09
Üzenet elküldve: 2017-08-18 00:11:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel után//
*Ahogy hallgatja a választ, azonnal kitűnik, hogy semmi esélye. Mármint úgy értve, hogy teljesen elbeszéltek egymás mellett. Komoly arccal hallgatja a Vörös szavait, ha át nem is érezheti szomorúságukat teljesen, mégis képes megérteni a benne rejlő igazságot. Emlékszik rá, milyen volt elhagyni a családi házat egy ismeretlen, szótlan szerzetes oldalán, aki többre becsülte a hallgatást, mint a szavakat. De az ő sorsa jobbra fordult, megértette és teljes valójával átérezte az öreg tanítását. Amiről viszont Kíváncsi mesél, teljesen más, szívszorító érzés.
Miután a vörös lány befejezte a beszédet sokáig nem szólal meg, mintha az elhangzottak súlyukkal szorítanák belé a szót, pedig csak hagyja, hogy elülepedjen a szomorúság a vörösben. Megtanulta, hogy néha szavak nélkül olykor többet lehet mondani bárminél.
Amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje, maga is oldalra fordítja a fejét, hogy belenézhessen Kíváncsi szemeibe és halovány, enyhet hozó mosollyal szólaljon meg.*
- Attól tartok, ez esetben nem tudok segíteni. Ha maga az Erdőszellem jelenne meg szavaimat követve, az sem volna gyógyír szíved bánatára. *Nem akarja ostoba tréfálkozással elbagatelizálni a vörös bánatát, egyszerűen csak éreztetni akarja vele, hogy megérti minden szavát.*
- Az életnek egy kezdete van, de legalább most kiderült, hogy miért nem tudsz közel kerülni az erdőhöz. Bármennyire is a csillagokba van vésve a sorsunk, lehetőségünk van befolyásolni. Ne csapd be magad, nem az legyen a célod, hogy otthon érezd magad, hanem az, hogy egyszer visszatérhess a városodba, az otthonodba. Ezek csak egy bolond erdőjáró szerzetes szavai, de kezdetnek megteszik. *Vonja meg vállait, remélve, hogy szavai enyhítenek kicsit a lány rosszkedvén.*
- Ha megengeded, szívesen segítek neked bármiben, te pedig segíthetsz nekem megismerni az erődöt és lakóit. Mit szólsz hozzá?
*Ahogy hallgatja a választ, azonnal kitűnik, hogy semmi esélye. Mármint úgy értve, hogy teljesen elbeszéltek egymás mellett. Komoly arccal hallgatja a Vörös szavait, ha át nem is érezheti szomorúságukat teljesen, mégis képes megérteni a benne rejlő igazságot. Emlékszik rá, milyen volt elhagyni a családi házat egy ismeretlen, szótlan szerzetes oldalán, aki többre becsülte a hallgatást, mint a szavakat. De az ő sorsa jobbra fordult, megértette és teljes valójával átérezte az öreg tanítását. Amiről viszont Kíváncsi mesél, teljesen más, szívszorító érzés.
Miután a vörös lány befejezte a beszédet sokáig nem szólal meg, mintha az elhangzottak súlyukkal szorítanák belé a szót, pedig csak hagyja, hogy elülepedjen a szomorúság a vörösben. Megtanulta, hogy néha szavak nélkül olykor többet lehet mondani bárminél.
Amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje, maga is oldalra fordítja a fejét, hogy belenézhessen Kíváncsi szemeibe és halovány, enyhet hozó mosollyal szólaljon meg.*
- Attól tartok, ez esetben nem tudok segíteni. Ha maga az Erdőszellem jelenne meg szavaimat követve, az sem volna gyógyír szíved bánatára. *Nem akarja ostoba tréfálkozással elbagatelizálni a vörös bánatát, egyszerűen csak éreztetni akarja vele, hogy megérti minden szavát.*
- Az életnek egy kezdete van, de legalább most kiderült, hogy miért nem tudsz közel kerülni az erdőhöz. Bármennyire is a csillagokba van vésve a sorsunk, lehetőségünk van befolyásolni. Ne csapd be magad, nem az legyen a célod, hogy otthon érezd magad, hanem az, hogy egyszer visszatérhess a városodba, az otthonodba. Ezek csak egy bolond erdőjáró szerzetes szavai, de kezdetnek megteszik. *Vonja meg vállait, remélve, hogy szavai enyhítenek kicsit a lány rosszkedvén.*
- Ha megengeded, szívesen segítek neked bármiben, te pedig segíthetsz nekem megismerni az erődöt és lakóit. Mit szólsz hozzá?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346