Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-10 19:15:03
Üzenet elküldve: 2017-10-10 19:15:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
- Anyám imádja ezeket a szobapatkányokat. Ő kutyának nevezi őket, de kiteszik a csenevész lábukat a házból és az első sasmadár elragadja.
*Ezt csak úgy mellékesen jegyzi meg a párductémához hozzászólva. Ironikus, hogy ő maga éppen olyan a vadonba vetődve, mint ezek a bokakutyák, csak ugye nem a sas fogja elvinni, hanem valami nagyobb. Mint mondjuk az említett párduc. Vagy az is lehet, hogy vannak errefelé hatalmasra nőtt sasok. Ő sosem kedvelte egyébként anyja imádott kutyuskáit, ha kutyát tartana, akkor valami nagyot választana, viszont tekintve, hogy a lóval sem különösebben ügyes, így már régen belátta, hogy neki nem valók az állatok.
Valahogy Pycta köhintéséből érzi, hogy az ő számára is kicsit kellemetlen ez, pedig őszintén remélte, hogy olyan gyorsan sikerült abbahagynia, hogy annak fel sem tűnt, vagy esetleg az alattuk léptető ló mozgásából adódó önkéntelen mozdulatnak hitte. A köhintés azonban eloszlatja Aenae hiú ábrándjait.*
- Bocsáss meg.
*suttogja, abban a reményben, hogy csak az elf füleihez érnek el a szavai, a másik kettőhöz nem. Bár nyilván amúgy sem tudnák mire vélni a szavait, mert az előbbi aktus nyilván elkerülte a figyelmüket.*
- Te mondtad, hogy van itt valami gonosz. Na az ideglelős. De ha itt kellene bolyongnom sötétben, akkor is elvinne a szívszélhűdés. Vagy egy párduc.
*Erre elmosolyodik, mert ugye éppen az imént beszélték meg, hogy a párduc az itteni élővilág királya. Mindenesetre Aenaet kirázza a hideg, mikor arra gondol, hogy eltévedne ezen a helyen. Pycta is érezheti, hogy a hozzásimuló lány megborzong. Ennek nem az erdő az oka, hiszen az elf eszményi pillanatot választott arra, hogy megmutassa nekik a lemenő nap fényében tündöklő erdőt.*
- Gyönyörű.
*Mondja, mert tényleg annak találja. Ugyanakkor ott motoszkál benne az, hogy innen tényleg nem találna ki, és ha itt bolyongana akkor vagy halálra rémülne az zajoktól meg árnyaktól, vagy pedig valami ragadozó állat vacsorája lenne. Egyik sem túl kecsegtető, bár a halálra rémülés talán kevésbé fenyegeti, de a felfalás nagyon is reális veszély, hiszen ő csak egy kis puhatestű itt.
Addig-addig beszélgetnek, míg végül eljutnak útjuk céljához, a már emlegetett erődhöz. Valószínűleg Pycta jelenlétének köszönhető, hogy egykettőre beeresztik őket. Aenae álla pedig leesik, de szó szerint. Csak kapkodja a fejét, ahogyan egyre beljebb léptetnek.*
- Ha tudtam volna, hogy van itt egy ilyen hely, akkor már előbb erre vetődtem volna.
*Le van nyűgözve, talán még semmi nem nyűgözte le ennyire, illetve a bokrok közül kiugrató Darenn igen, de közel sem annyira, mint ez a hely. Azóta már Pycta haja színe is lenyűgözi, de az sem él ennek a nyomába.*
- Anyám imádja ezeket a szobapatkányokat. Ő kutyának nevezi őket, de kiteszik a csenevész lábukat a házból és az első sasmadár elragadja.
*Ezt csak úgy mellékesen jegyzi meg a párductémához hozzászólva. Ironikus, hogy ő maga éppen olyan a vadonba vetődve, mint ezek a bokakutyák, csak ugye nem a sas fogja elvinni, hanem valami nagyobb. Mint mondjuk az említett párduc. Vagy az is lehet, hogy vannak errefelé hatalmasra nőtt sasok. Ő sosem kedvelte egyébként anyja imádott kutyuskáit, ha kutyát tartana, akkor valami nagyot választana, viszont tekintve, hogy a lóval sem különösebben ügyes, így már régen belátta, hogy neki nem valók az állatok.
Valahogy Pycta köhintéséből érzi, hogy az ő számára is kicsit kellemetlen ez, pedig őszintén remélte, hogy olyan gyorsan sikerült abbahagynia, hogy annak fel sem tűnt, vagy esetleg az alattuk léptető ló mozgásából adódó önkéntelen mozdulatnak hitte. A köhintés azonban eloszlatja Aenae hiú ábrándjait.*
- Bocsáss meg.
*suttogja, abban a reményben, hogy csak az elf füleihez érnek el a szavai, a másik kettőhöz nem. Bár nyilván amúgy sem tudnák mire vélni a szavait, mert az előbbi aktus nyilván elkerülte a figyelmüket.*
- Te mondtad, hogy van itt valami gonosz. Na az ideglelős. De ha itt kellene bolyongnom sötétben, akkor is elvinne a szívszélhűdés. Vagy egy párduc.
*Erre elmosolyodik, mert ugye éppen az imént beszélték meg, hogy a párduc az itteni élővilág királya. Mindenesetre Aenaet kirázza a hideg, mikor arra gondol, hogy eltévedne ezen a helyen. Pycta is érezheti, hogy a hozzásimuló lány megborzong. Ennek nem az erdő az oka, hiszen az elf eszményi pillanatot választott arra, hogy megmutassa nekik a lemenő nap fényében tündöklő erdőt.*
- Gyönyörű.
*Mondja, mert tényleg annak találja. Ugyanakkor ott motoszkál benne az, hogy innen tényleg nem találna ki, és ha itt bolyongana akkor vagy halálra rémülne az zajoktól meg árnyaktól, vagy pedig valami ragadozó állat vacsorája lenne. Egyik sem túl kecsegtető, bár a halálra rémülés talán kevésbé fenyegeti, de a felfalás nagyon is reális veszély, hiszen ő csak egy kis puhatestű itt.
Addig-addig beszélgetnek, míg végül eljutnak útjuk céljához, a már emlegetett erődhöz. Valószínűleg Pycta jelenlétének köszönhető, hogy egykettőre beeresztik őket. Aenae álla pedig leesik, de szó szerint. Csak kapkodja a fejét, ahogyan egyre beljebb léptetnek.*
- Ha tudtam volna, hogy van itt egy ilyen hely, akkor már előbb erre vetődtem volna.
*Le van nyűgözve, talán még semmi nem nyűgözte le ennyire, illetve a bokrok közül kiugrató Darenn igen, de közel sem annyira, mint ez a hely. Azóta már Pycta haja színe is lenyűgözi, de az sem él ennek a nyomába.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-10 18:06:28
Üzenet elküldve: 2017-10-10 18:06:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Zara hallgatja a férfi áradozását a párducokról. Valóban, ő is így emlékezett rájuk a könyvből, bár ő még sosem látta őket, így a csodálatot sem igazán tudja mire vélni. Persze teljesen más, ha feljegyzéseket és rajzokat lát róla valaki, és más, ha teljes életnagyságban találja magát szembe vele. Érdekelni viszont annál jobban érdeklik a vadon állatai, remélhetőleg az úton lát is valamit. Gyorsan körbe is néz valami kisebb után kutatva, de csak az esik le neki, hogy innen bizony már nincs visszaút, legalábbis magától biztos nem. Fogalma sincs, merről jöttek, mindenhonnan csak a sűrű erdő veszi körül. Kénytelen lesz így hát most már teljesen Pyctára hagyatkozni.*
- Valóban jól eldugtátok a ti kis Vadvédeteket *teszi hozzá az elf lány szavaihoz, miközben egy ágat próbál félre húzni, hogy elférjenek tőle. Pycta magyarázatával azonban maximálisan egyet kell értenie. A vadon gyönyörű tud lenni, ha éppen nem akar megölni. De akkor tényleg nagyon az. Most talán a csapat képes egy kicsit erre az oldalára figyelni, hiszen remélhetőleg semmilyen lény nem ugrik ki a bokorból, hogy felfalja őket, és tapasztalt vezetőjük miatt amiatt sem kell aggódniuk, hogy eltévednek.*
- Fákban Lakó? Az meg mégis micsoda? Nem hallottam róla.
*Teszi fel a kérdést, mihelyst tovább indultak.
Vadvéd pedig hamarosan láthatóvá válik számukra az éjszakában. Kitűnnek a hatalmas falak a fák lombjai közül, Zara pedig felhúzza a szemöldökét.*
- Nem ilyenre számítottam. Valami kis romos erődnek képzeltem el, amit már a moha is benőtt. Már bocsánat *mondja meglepetten.
A kapun belépve pedig olyan látvány fogadja, mintha egy igazi erődben lenne a város közepén, csak hát ez jóval messzebb van Artheniortól.*
*Zara hallgatja a férfi áradozását a párducokról. Valóban, ő is így emlékezett rájuk a könyvből, bár ő még sosem látta őket, így a csodálatot sem igazán tudja mire vélni. Persze teljesen más, ha feljegyzéseket és rajzokat lát róla valaki, és más, ha teljes életnagyságban találja magát szembe vele. Érdekelni viszont annál jobban érdeklik a vadon állatai, remélhetőleg az úton lát is valamit. Gyorsan körbe is néz valami kisebb után kutatva, de csak az esik le neki, hogy innen bizony már nincs visszaút, legalábbis magától biztos nem. Fogalma sincs, merről jöttek, mindenhonnan csak a sűrű erdő veszi körül. Kénytelen lesz így hát most már teljesen Pyctára hagyatkozni.*
- Valóban jól eldugtátok a ti kis Vadvédeteket *teszi hozzá az elf lány szavaihoz, miközben egy ágat próbál félre húzni, hogy elférjenek tőle. Pycta magyarázatával azonban maximálisan egyet kell értenie. A vadon gyönyörű tud lenni, ha éppen nem akar megölni. De akkor tényleg nagyon az. Most talán a csapat képes egy kicsit erre az oldalára figyelni, hiszen remélhetőleg semmilyen lény nem ugrik ki a bokorból, hogy felfalja őket, és tapasztalt vezetőjük miatt amiatt sem kell aggódniuk, hogy eltévednek.*
- Fákban Lakó? Az meg mégis micsoda? Nem hallottam róla.
*Teszi fel a kérdést, mihelyst tovább indultak.
Vadvéd pedig hamarosan láthatóvá válik számukra az éjszakában. Kitűnnek a hatalmas falak a fák lombjai közül, Zara pedig felhúzza a szemöldökét.*
- Nem ilyenre számítottam. Valami kis romos erődnek képzeltem el, amit már a moha is benőtt. Már bocsánat *mondja meglepetten.
A kapun belépve pedig olyan látvány fogadja, mintha egy igazi erődben lenne a város közepén, csak hát ez jóval messzebb van Artheniortól.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-09 20:20:06
Üzenet elküldve: 2017-10-09 20:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sólyom//
*Soreyl, gondterhelten ráncolja a homlokát. Valóban erőforrás hiányban vannak, de nem annyira hogy felvegyenek a klánhoz minden jöttmentet. Egy pillanatra végig mustrálja a madarat.*
~Gondold meg.~
*Kezd rá Perchi.*
~Az a madár tényleg jól be van idomítva. Beltéren úgy viselkedik akárha egy jól nevelt öleb lenne. Tényleg értheti a dolgát, és ha nem is jó lövész, akkor is ő az egyetlen, aki ki tud lőni egy nyamvadt nyílvesszőt, itt Vadvédben.~
*Erre Soreyl nem tud mit mondani. Erős érvek, melyek benne is megértek már. Gondolkodási időt nyer magának, és feláll. Kimegy, és ételt hoz. Ragu, nem túl gazdagon. Őz húsból van a faedényben négy közepes kocka, cserébe rengeteg zöldséggel. Banya kitesz magárt. Az ork szakácsnő, odafigyel arra, hogy szegényes konyhából is kihozhassa a megfelelő erőnlétet a venárokból. Szinte megáll benne a kanál, és tejszínes mivolta miatt, még a lelket is laktatja, ugyanis nem tűnik fel, hogy majdhogynem vegetáriánus étrend egy harccal foglalkozó személy számára. Visszatértekor, leteszi elé a tálat, és egy kis szárított húst, is hozott a madárnak. Azt a csajka mellé helyezi. Leül.*
-Ideiglenesen maradhatsz, aztán elválik a sorsod. Első feladatod a vadászat lesz, mert nem bővelkedik az erőd ételben. Majd melléd állítok valakit, hogy ne menj egyedül.
*Mondja kedves mosollyal, ami hamar, kicsit lejjebb lohad.*
-Viszont vigyázz az erdőben.
*Mondja sötéten.*
-Valami árny mozog a fák között, és nem szelídek a szándékai.
*A parancsot, és a figyelmeztetést kiadta. Immáron csak egy dolog van hátra.*
-Ez a te szobád.
*Mondja, és azzal át is adja a kulcsot, amit leakaszt az övéről.*
-Az emeleten, jobbra az első.
*Mondja, és sötét tekintete ezalatt, a szigorú mégis barátságos arckifejezést veszi fel mint mindig.*
-Most viszont egyél. Kimentettünk egy gombász csapatot az erdőből. Bizonyára hamarost megérkeznek.
*Mondja, és azzal elindul az ajtó felé.*
//Érkezők//
*Darenn a gyakorlótér túloldalán, lovagi tisztelgéssel várja az érkező csapatot.*
*Soreyl, gondterhelten ráncolja a homlokát. Valóban erőforrás hiányban vannak, de nem annyira hogy felvegyenek a klánhoz minden jöttmentet. Egy pillanatra végig mustrálja a madarat.*
~Gondold meg.~
*Kezd rá Perchi.*
~Az a madár tényleg jól be van idomítva. Beltéren úgy viselkedik akárha egy jól nevelt öleb lenne. Tényleg értheti a dolgát, és ha nem is jó lövész, akkor is ő az egyetlen, aki ki tud lőni egy nyamvadt nyílvesszőt, itt Vadvédben.~
*Erre Soreyl nem tud mit mondani. Erős érvek, melyek benne is megértek már. Gondolkodási időt nyer magának, és feláll. Kimegy, és ételt hoz. Ragu, nem túl gazdagon. Őz húsból van a faedényben négy közepes kocka, cserébe rengeteg zöldséggel. Banya kitesz magárt. Az ork szakácsnő, odafigyel arra, hogy szegényes konyhából is kihozhassa a megfelelő erőnlétet a venárokból. Szinte megáll benne a kanál, és tejszínes mivolta miatt, még a lelket is laktatja, ugyanis nem tűnik fel, hogy majdhogynem vegetáriánus étrend egy harccal foglalkozó személy számára. Visszatértekor, leteszi elé a tálat, és egy kis szárított húst, is hozott a madárnak. Azt a csajka mellé helyezi. Leül.*
-Ideiglenesen maradhatsz, aztán elválik a sorsod. Első feladatod a vadászat lesz, mert nem bővelkedik az erőd ételben. Majd melléd állítok valakit, hogy ne menj egyedül.
*Mondja kedves mosollyal, ami hamar, kicsit lejjebb lohad.*
-Viszont vigyázz az erdőben.
*Mondja sötéten.*
-Valami árny mozog a fák között, és nem szelídek a szándékai.
*A parancsot, és a figyelmeztetést kiadta. Immáron csak egy dolog van hátra.*
-Ez a te szobád.
*Mondja, és azzal át is adja a kulcsot, amit leakaszt az övéről.*
-Az emeleten, jobbra az első.
*Mondja, és sötét tekintete ezalatt, a szigorú mégis barátságos arckifejezést veszi fel mint mindig.*
-Most viszont egyél. Kimentettünk egy gombász csapatot az erdőből. Bizonyára hamarost megérkeznek.
*Mondja, és azzal elindul az ajtó felé.*
//Érkezők//
*Darenn a gyakorlótér túloldalán, lovagi tisztelgéssel várja az érkező csapatot.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-09 10:22:41
Üzenet elküldve: 2017-10-09 10:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn//
*Igazából nincs túl sok kérdése. Egy pillanatra elkondolkozik a széken ülve ahova a lovag ültette le. Az ételre bólint, de kérdés még mindig nem jut az eszébe. Csak egyetlen homályos információra van szüksége.*
-Van még felvétel? Maradhatok, és ha igen mi lesz abdolgom?
*Teszi fek a tárgsilagos kérdéseit. Látja, hogy eleddig nem sokat tudhatnak egymásról, így Soreyl kérdéseit kissé megpróbálja megelőzni.*
- Értek az íjhoz, és az állatokhoz. Sokat tanultam róluk, és mellettük nevelkedtem. Vadásznak, és bestiamesternek is megfeleknék, és kiválóvá válhatnék nálatok.
*Ezzel ambícióit, indokait is felvázolta. Eztán csak várja Soreyl valaszait reakcióit, és a kényelmesen nyugodt madarat simogatja a vállán.*
*Igazából nincs túl sok kérdése. Egy pillanatra elkondolkozik a széken ülve ahova a lovag ültette le. Az ételre bólint, de kérdés még mindig nem jut az eszébe. Csak egyetlen homályos információra van szüksége.*
-Van még felvétel? Maradhatok, és ha igen mi lesz abdolgom?
*Teszi fek a tárgsilagos kérdéseit. Látja, hogy eleddig nem sokat tudhatnak egymásról, így Soreyl kérdéseit kissé megpróbálja megelőzni.*
- Értek az íjhoz, és az állatokhoz. Sokat tanultam róluk, és mellettük nevelkedtem. Vadásznak, és bestiamesternek is megfeleknék, és kiválóvá válhatnék nálatok.
*Ezzel ambícióit, indokait is felvázolta. Eztán csak várja Soreyl valaszait reakcióit, és a kényelmesen nyugodt madarat simogatja a vállán.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:35:23
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sólyom//
*Darenn, éppen segíteni próbál, hogy az asszony talpra álljon. Megkapaszkodik a lépcső melletti fa korlátba, és a lovag a hóna alá karolva támogatja. Ekkor hallja a kopogást az ajtón. Innentől a fiaira bízza, és mintha életük feladatát adta volna, mélyen a szemükbe néz majd hang nélkül bólint. Ezt jelentőségteljesen viszonyozzák, és megértették a néma parancsot. Vigyázzák, és ápolják anyjukat. Lassan eloldalognak a folyosón. Soreyl kissé elmosolyodik, és csak aztán megy ajtót nyitni, mire a sérült nő, és a két gyermek elmegy. Pyctát várva, kicsit idegesen nyitja ki az ajtót.*
-Nincs meg, saj...
*Hagyja félbe hirtelen a mondatot, mikor meglátja a barna hajú, macskajárású solymászt. Kezét gyorsan kardjára kapja, de csak úgy reflexből, és nem is fenyegetőn.*
-Hát te ki vagy?
*Kérdezi meglepetésében, ám átalakul különös arckifejezése egy röpke pillanat alatt. A barna, pettyes sólymot már látta valahol, és az is ismerős, hogy a lány egy térképet szorongat.*
~Az nem a pókos fickóé?~
*Kérdezi a szorongatott Perchipfell, mire Soreylnek be is ugrik, hogy a félbolond nőről van szó a piacról. Azonban most valahogy komolyabb az ábrázata. A városban turistának tűnt. Most hogy itt van, mintha otthonosabban mozogna. Egészen más benyomást kelt.*
-Bocsánat. Nem ismertelek meg. Hát ide találtál?
*Teszi fel az egyértelmű kérdést.*
-A szellem barátoddal mi a helyzet?
*Kérdezz vissza a piactéri fura beszélgetésre régebbről, és azzal nagyobbra nyitja a nagyterem ajtaját. Besétál az asztalhoz, és leül. Ha a lány követi, akkor az asztalfőtől balra eső helyet ajánlja fel neki.*
-Ülj le. A szobalányunk az imént sérült meg, mindjárt hozok neked valamit enni. Meg a madárnak is természetesen.
*Kezdi a társalgást azzal amivel szokta. Bárki aki átvág a külső területeken, elég éhes lesz mire ideér. Jobb tisztázni, hogy nem hal éhen, csak még picit beszélgetni kell.*
-Gondolom tele vagy kérdésekkel. Elő velük. Mindenre válaszolok.
*Darenn, éppen segíteni próbál, hogy az asszony talpra álljon. Megkapaszkodik a lépcső melletti fa korlátba, és a lovag a hóna alá karolva támogatja. Ekkor hallja a kopogást az ajtón. Innentől a fiaira bízza, és mintha életük feladatát adta volna, mélyen a szemükbe néz majd hang nélkül bólint. Ezt jelentőségteljesen viszonyozzák, és megértették a néma parancsot. Vigyázzák, és ápolják anyjukat. Lassan eloldalognak a folyosón. Soreyl kissé elmosolyodik, és csak aztán megy ajtót nyitni, mire a sérült nő, és a két gyermek elmegy. Pyctát várva, kicsit idegesen nyitja ki az ajtót.*
-Nincs meg, saj...
*Hagyja félbe hirtelen a mondatot, mikor meglátja a barna hajú, macskajárású solymászt. Kezét gyorsan kardjára kapja, de csak úgy reflexből, és nem is fenyegetőn.*
-Hát te ki vagy?
*Kérdezi meglepetésében, ám átalakul különös arckifejezése egy röpke pillanat alatt. A barna, pettyes sólymot már látta valahol, és az is ismerős, hogy a lány egy térképet szorongat.*
~Az nem a pókos fickóé?~
*Kérdezi a szorongatott Perchipfell, mire Soreylnek be is ugrik, hogy a félbolond nőről van szó a piacról. Azonban most valahogy komolyabb az ábrázata. A városban turistának tűnt. Most hogy itt van, mintha otthonosabban mozogna. Egészen más benyomást kelt.*
-Bocsánat. Nem ismertelek meg. Hát ide találtál?
*Teszi fel az egyértelmű kérdést.*
-A szellem barátoddal mi a helyzet?
*Kérdezz vissza a piactéri fura beszélgetésre régebbről, és azzal nagyobbra nyitja a nagyterem ajtaját. Besétál az asztalhoz, és leül. Ha a lány követi, akkor az asztalfőtől balra eső helyet ajánlja fel neki.*
-Ülj le. A szobalányunk az imént sérült meg, mindjárt hozok neked valamit enni. Meg a madárnak is természetesen.
*Kezdi a társalgást azzal amivel szokta. Bárki aki átvág a külső területeken, elég éhes lesz mire ideér. Jobb tisztázni, hogy nem hal éhen, csak még picit beszélgetni kell.*
-Gondolom tele vagy kérdésekkel. Elő velük. Mindenre válaszolok.
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:19:23
Üzenet elküldve: 2017-10-08 22:19:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Alig hogy a hatalmas kapuhoz ért, látja hogy felesleges kopognia. A résnyire nyitott ajtón belesve látja a lovagot, amint berohan az épületbe. A sikítást nem hallotta. Meglöki az ajtót. Elsőre az őrtorony üresnek látszik. Mindent kétszer ellenőriz, mielőtt nyilat kap a hátába. Kissé paranoid, de bárki elnézheti ezt neki mostanában.*
~Ez a hely tényleg elnéptelenedett. Nem csoda hogy embert keresnek maguknak.~
*Gondolja magában, miután rendesen meggyőződött, hogy senkit nem lát a falakon vagy a toronyban. A szokás, vagy a kedvesség hajtja? Maga sem tudja, mikor kiköti a paripát a többi táltos mellé. Az jóízűen neki is lát a falatozásnak. Néhány kényelmesen macskaszerű lépéssel, halkan közelebb ér az épülethez. Azon az ajtón már bekopog.*
~Ez a hely tényleg elnéptelenedett. Nem csoda hogy embert keresnek maguknak.~
*Gondolja magában, miután rendesen meggyőződött, hogy senkit nem lát a falakon vagy a toronyban. A szokás, vagy a kedvesség hajtja? Maga sem tudja, mikor kiköti a paripát a többi táltos mellé. Az jóízűen neki is lát a falatozásnak. Néhány kényelmesen macskaszerű lépéssel, halkan közelebb ér az épülethez. Azon az ajtón már bekopog.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:29:10
Üzenet elküldve: 2017-10-03 19:29:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna nyomában//
*Egyszer csak Vadvéd falait veszi észre kiválni, a fák közül. Ekkor realizálódik benne, hogy a jó nyomon volt, csak a rossz felén. Egy pillanatra fej lógatva elgondolkozik. Már épp húzza a kantárt, és fordítaná meg a lovát mikor a sötétből kihallatszik egy női sikoly. A szoba lányé. Soreyl szinte betaszítja az ajtót miután leugrott a szürke paripáról, és beviharzik a házba. Feldúlja majd az egész nagytermet, mire meglátja az asszonyt. Nincs nagy baj, csupán leesett a lépcsőn. Első ránézésre nincs komoly sérülése. Nem sokkal rá, fiai is megérkeznek, és segítenek neki felállni. Soreyl kifújhatja ideges levegőjét. De nem sokáig maradhat nyugodt.*
*Egyszer csak Vadvéd falait veszi észre kiválni, a fák közül. Ekkor realizálódik benne, hogy a jó nyomon volt, csak a rossz felén. Egy pillanatra fej lógatva elgondolkozik. Már épp húzza a kantárt, és fordítaná meg a lovát mikor a sötétből kihallatszik egy női sikoly. A szoba lányé. Soreyl szinte betaszítja az ajtót miután leugrott a szürke paripáról, és beviharzik a házba. Feldúlja majd az egész nagytermet, mire meglátja az asszonyt. Nincs nagy baj, csupán leesett a lépcsőn. Első ránézésre nincs komoly sérülése. Nem sokkal rá, fiai is megérkeznek, és segítenek neki felállni. Soreyl kifújhatja ideges levegőjét. De nem sokáig maradhat nyugodt.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:47:01
Üzenet elküldve: 2017-09-23 23:47:01
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Távozóban//
*Felt ugyan felvidította minapi találkozásukkal, de egyben fel is kavarta az tavat, melynek iszapja egy ideje ülepedni látszott. Önként vállalt magánya biztonságot szolgált, nem a sajátját, hanem másét. Most viszont mélyről kúsznak elő az emlékek, a harc lelkében dúló szelleme újból előkúszik a palackból. Kényszerű elszakíttatása szeretteitől többé nem tűnik elfogadhatónak. Itt az ideje helyrezökkenteni a világot. Összeszedelőzködik, legszükségesebb holmijait veszi magához, majd levelet körmöl, hogy tudják, merre is kódorog.*
- Egy időre elhagyom e helyet, mely hű otthonomul szolgált, hogy megfizessem néhány régi tartozásomat. Köszönet az elmúlt időkért.
*Hengerre formálja, átköti, majd a vezér szobájának kilincsére akasztja az üzenetet. Nemsokára már csak hűlt helyét találhatják neki is, hátasának is.*
*Felt ugyan felvidította minapi találkozásukkal, de egyben fel is kavarta az tavat, melynek iszapja egy ideje ülepedni látszott. Önként vállalt magánya biztonságot szolgált, nem a sajátját, hanem másét. Most viszont mélyről kúsznak elő az emlékek, a harc lelkében dúló szelleme újból előkúszik a palackból. Kényszerű elszakíttatása szeretteitől többé nem tűnik elfogadhatónak. Itt az ideje helyrezökkenteni a világot. Összeszedelőzködik, legszükségesebb holmijait veszi magához, majd levelet körmöl, hogy tudják, merre is kódorog.*
- Egy időre elhagyom e helyet, mely hű otthonomul szolgált, hogy megfizessem néhány régi tartozásomat. Köszönet az elmúlt időkért.
*Hengerre formálja, átköti, majd a vezér szobájának kilincsére akasztja az üzenetet. Nemsokára már csak hűlt helyét találhatják neki is, hátasának is.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-19 23:06:09
Üzenet elküldve: 2017-09-19 23:06:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
//Áldozat//
*A lovagunk egyre ámuló tekintettel hagyja hogy áthassa a szakralitás érzése. A csodának titulálható derengések, jelenségek szinte harckészültségbe helyezik izgatott szívdobogásait. Mind a mantrák halksága, s mint a csodálat miatt lassan elmaradozik Pycta szavainak követésétől. Gyermeki tekintettel figyeli ahogy a szertartás lassan lecseng, és az elf elkezdi elpakolni a kellékeket. Hirtelen feldereng előtte a szarvas függő. Persze nem olyan aranylón mint a szerzetes, csupán eszébe jut, de rögtön el is veti. Egyáltalán nem bánná ha az is elégett volna. Ezért a látványért, neki teljesen megérte. Most először érzi úgy hogy érdemes hinni, sőt szolgálni valami nálánál, fogalmaknál nagyobbat. Eleddig csak az igazságot, a jót, illetve természetet szolgálta. Most úgy érzi ezeknek a fogalmaknak egyesült neve lett, mégpedig az Erdőszellemé. Pyctának nem szól semmit. Mire össze akad a tekintetük, lejjebb farag gyermekiségéből, és katonásabb arcvonásokat ölt, egy kedves mosollyal ötvözve. Nem akarja megemlíteni mit látott, vagy érzett így hát csak annyit mond.*
-Köszönöm.
*S ezzel kényelmesen megvetve lábát, talpra áll. Ha a szerzetes mindent összeszedet, megkéri, hogy menjenek lóval. Sok utat kell még megtenniük.*
//Áldozat//
*A lovagunk egyre ámuló tekintettel hagyja hogy áthassa a szakralitás érzése. A csodának titulálható derengések, jelenségek szinte harckészültségbe helyezik izgatott szívdobogásait. Mind a mantrák halksága, s mint a csodálat miatt lassan elmaradozik Pycta szavainak követésétől. Gyermeki tekintettel figyeli ahogy a szertartás lassan lecseng, és az elf elkezdi elpakolni a kellékeket. Hirtelen feldereng előtte a szarvas függő. Persze nem olyan aranylón mint a szerzetes, csupán eszébe jut, de rögtön el is veti. Egyáltalán nem bánná ha az is elégett volna. Ezért a látványért, neki teljesen megérte. Most először érzi úgy hogy érdemes hinni, sőt szolgálni valami nálánál, fogalmaknál nagyobbat. Eleddig csak az igazságot, a jót, illetve természetet szolgálta. Most úgy érzi ezeknek a fogalmaknak egyesült neve lett, mégpedig az Erdőszellemé. Pyctának nem szól semmit. Mire össze akad a tekintetük, lejjebb farag gyermekiségéből, és katonásabb arcvonásokat ölt, egy kedves mosollyal ötvözve. Nem akarja megemlíteni mit látott, vagy érzett így hát csak annyit mond.*
-Köszönöm.
*S ezzel kényelmesen megvetve lábát, talpra áll. Ha a szerzetes mindent összeszedet, megkéri, hogy menjenek lóval. Sok utat kell még megtenniük.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-18 22:01:44
Üzenet elküldve: 2017-09-18 22:01:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
//Áldozat//
*A sikerélmény nem a hit alapfeltétele. Az Erdőszellem nem az a mindennapi értelemben vett isten. Temploma az erdő, szentélye minden villám sújtotta fa és ha nem is hiszi minden vándor, vadász és erdőjáró, hatalmát nem vonhatja kétségbe senki, aki lombjai alatt jár. Főleg igaz ez Erdőmélyére, ahol a jelenléte szinte tapintható, még akkor is, ha az nem több egy bizsergésnél a tarkón.
Hunyt szemmel mantrázza a zsoltárokat, oly halkan, hogy azt talán még Darenn sem értheti, mintha monoton zsongássá olvadnának össze a keskeny ajkakról porként hulló sorok.
Nem látja a szélcsend ellenére hajladozó fákat, ahogy saját alakjának finom ragyogását sem, nem érzékeli az erősödő illatot sem, melyet a füstölő növények eregetnek magukból. Általában egyedül imádkozott, áldozott korábban, így fogalma sincs róla, hogy miféle hatásai vannak az áldozatnak. De nem is azért teszi, hogy glória ragyogjon a feje felett vagy, hogy akaratára mozduljon a szép. Nem is kell látnia, hogy illékony lélek-fonál hullámzik közte és az áldozatként elültetett mag között. A valódi hit a szívében van, a lelkét hatja át, s tudnia sem kell, de érzi, hogy egy az erdővel. Mondhatni, hogy ha valaki, hát ő jártas valamennyire az Erdőszellemmel kapcsolatos mende-mondákban. De nincs szüksége bizonyítékokra.
Amikor elmondta a zsoltár utolsó szavait is, kinyitja lombzöld szemét, halovány mosollyal tekint le az előtte tenyérnyire a föld alatt pihenő magocskára. Új élettel gazdagították a Fákban Lakót, pár évtized és egész helyre kis fa sarjad majd belőle. Azt már most tudja, hogy sokszor el fog jönni ide, még akkor is, ha messzire sodorja innen a sors. Látni akarja, hogyan cseperedik a fa.*
- Békesség legyen erdeidben.
*Gyakorlott, nyugodt mozdulatokkal kezd elpakolni a szertartás kellékeit. A kőlapocskán a füvek lassan leégnek, a csuha szegélyének szélével oltja el teljesen. Látszik, hogy megszokott metódus ez, az említett részen több ilyen folt is feketéllik.
Mindent akkurátusan elpakol és készül, hogy befejezze a szertartást.*
//Áldozat//
*A sikerélmény nem a hit alapfeltétele. Az Erdőszellem nem az a mindennapi értelemben vett isten. Temploma az erdő, szentélye minden villám sújtotta fa és ha nem is hiszi minden vándor, vadász és erdőjáró, hatalmát nem vonhatja kétségbe senki, aki lombjai alatt jár. Főleg igaz ez Erdőmélyére, ahol a jelenléte szinte tapintható, még akkor is, ha az nem több egy bizsergésnél a tarkón.
Hunyt szemmel mantrázza a zsoltárokat, oly halkan, hogy azt talán még Darenn sem értheti, mintha monoton zsongássá olvadnának össze a keskeny ajkakról porként hulló sorok.
Nem látja a szélcsend ellenére hajladozó fákat, ahogy saját alakjának finom ragyogását sem, nem érzékeli az erősödő illatot sem, melyet a füstölő növények eregetnek magukból. Általában egyedül imádkozott, áldozott korábban, így fogalma sincs róla, hogy miféle hatásai vannak az áldozatnak. De nem is azért teszi, hogy glória ragyogjon a feje felett vagy, hogy akaratára mozduljon a szép. Nem is kell látnia, hogy illékony lélek-fonál hullámzik közte és az áldozatként elültetett mag között. A valódi hit a szívében van, a lelkét hatja át, s tudnia sem kell, de érzi, hogy egy az erdővel. Mondhatni, hogy ha valaki, hát ő jártas valamennyire az Erdőszellemmel kapcsolatos mende-mondákban. De nincs szüksége bizonyítékokra.
Amikor elmondta a zsoltár utolsó szavait is, kinyitja lombzöld szemét, halovány mosollyal tekint le az előtte tenyérnyire a föld alatt pihenő magocskára. Új élettel gazdagították a Fákban Lakót, pár évtized és egész helyre kis fa sarjad majd belőle. Azt már most tudja, hogy sokszor el fog jönni ide, még akkor is, ha messzire sodorja innen a sors. Látni akarja, hogyan cseperedik a fa.*
- Békesség legyen erdeidben.
*Gyakorlott, nyugodt mozdulatokkal kezd elpakolni a szertartás kellékeit. A kőlapocskán a füvek lassan leégnek, a csuha szegélyének szélével oltja el teljesen. Látszik, hogy megszokott metódus ez, az említett részen több ilyen folt is feketéllik.
Mindent akkurátusan elpakol és készül, hogy befejezze a szertartást.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-17 23:57:56
Üzenet elküldve: 2017-09-17 23:57:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
//Áldozat//
*Eleinte nem érkezik semmilyen válasz, semmilyen mérhető jel. A szavak elhangzanak a szerzetes részéről, a tettek egymást követik, de még csak a szél iránya sem változik meg, nem is élénkül a szellő, ami akkor uralja az erdőt. A szertartás ettől függetlenül nem áll meg, halad tovább, és mikor elvetésre kerül, majd az egész halk imádkozásba torkollik, hirtelen erősödni kezd az illat, amit a füvek árasztottak, mielőtt elégetésre kerültek. Ez még betudható lenne ugyan az elme játékának, de emellett egyfajta halk morajlás hallatszik. Mint mikor a szél rázza az erdő lombjait, leszámítva azt a tényt, hogy nincs igazán szél jelenleg, és az erdő lombjai is nyugton vannak. Emellett Darenn érzékelhet - mi több, láthat - még egy apróságot: mintha társát enyhe, fehéres-sárgás derengés ölelné körül, és ugyanilyen effektus tapasztalható a friss földkupacnál is, amely alatt a magok nyugszanak. Ha pedig Darenn nagyon figyel, még azt is észreveheti, hogy a magok és Pycta között mintha egy majdnem láthatatlan kötelék alakulna ki, mely néha-néha megremegteti, mint mikor az ember a tűzön hőjétől felforrósodott levegőn át próbálja kémlelni a tájat. Mindez utóbbiakból a szerzetes semmit nem észlel, és kizárólag a társán múlik, hogy elmondja-e neki. Ezt leszámítva más érzékelhető esemény nem történik, de akik valamennyire jártasak az Erdőszellemmel kapcsolatos mondákban, azok már a derengést magát is kifejezetten jó előjelnek vennék.*
//Áldozat//
*Eleinte nem érkezik semmilyen válasz, semmilyen mérhető jel. A szavak elhangzanak a szerzetes részéről, a tettek egymást követik, de még csak a szél iránya sem változik meg, nem is élénkül a szellő, ami akkor uralja az erdőt. A szertartás ettől függetlenül nem áll meg, halad tovább, és mikor elvetésre kerül, majd az egész halk imádkozásba torkollik, hirtelen erősödni kezd az illat, amit a füvek árasztottak, mielőtt elégetésre kerültek. Ez még betudható lenne ugyan az elme játékának, de emellett egyfajta halk morajlás hallatszik. Mint mikor a szél rázza az erdő lombjait, leszámítva azt a tényt, hogy nincs igazán szél jelenleg, és az erdő lombjai is nyugton vannak. Emellett Darenn érzékelhet - mi több, láthat - még egy apróságot: mintha társát enyhe, fehéres-sárgás derengés ölelné körül, és ugyanilyen effektus tapasztalható a friss földkupacnál is, amely alatt a magok nyugszanak. Ha pedig Darenn nagyon figyel, még azt is észreveheti, hogy a magok és Pycta között mintha egy majdnem láthatatlan kötelék alakulna ki, mely néha-néha megremegteti, mint mikor az ember a tűzön hőjétől felforrósodott levegőn át próbálja kémlelni a tájat. Mindez utóbbiakból a szerzetes semmit nem észlel, és kizárólag a társán múlik, hogy elmondja-e neki. Ezt leszámítva más érzékelhető esemény nem történik, de akik valamennyire jártasak az Erdőszellemmel kapcsolatos mondákban, azok már a derengést magát is kifejezetten jó előjelnek vennék.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:45:07
Üzenet elküldve: 2017-09-17 21:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elfelé//
*A világ, melyben él, fordulni látszik. A dolgok a rőttel finoman szólva sem alakulnak pompásan. A lány nem igazán találta a helyét, mióta eme falak közé érkeztek. Ígéretes erdei kalandjuk, mely az itteni lét felé terelhette volna, megbicsaklott. Pedig Yezára tette fel az életét. A vörös távozása nem marad észrevétlen előtte. Ahogy elhagyja helyet, már fordul is szobája felé. Többé nincs maradása, s ha tisztes távolból is, védelmet kíván nyújtani odakünn. Aztán talán újrakötni, amit szétszakíttatott. Holmiját gyorsan összeszedi; kevéssel érkezett ide, s az azóta sem igen gyarapodott. Rövid üzenet az asztalán felejtve, melyben tájékoztat a távozás tényéről, különösebb szabadkozás nélkül. Könnyen kitalálható, miért döntött mellette, mindnyájan ismerhették a Yezával való erős kapcsot. Ha a kapunál nem tartják fel, rövidesen már a lány nyomában jár, hátasával egyetemben.*
*A világ, melyben él, fordulni látszik. A dolgok a rőttel finoman szólva sem alakulnak pompásan. A lány nem igazán találta a helyét, mióta eme falak közé érkeztek. Ígéretes erdei kalandjuk, mely az itteni lét felé terelhette volna, megbicsaklott. Pedig Yezára tette fel az életét. A vörös távozása nem marad észrevétlen előtte. Ahogy elhagyja helyet, már fordul is szobája felé. Többé nincs maradása, s ha tisztes távolból is, védelmet kíván nyújtani odakünn. Aztán talán újrakötni, amit szétszakíttatott. Holmiját gyorsan összeszedi; kevéssel érkezett ide, s az azóta sem igen gyarapodott. Rövid üzenet az asztalán felejtve, melyben tájékoztat a távozás tényéről, különösebb szabadkozás nélkül. Könnyen kitalálható, miért döntött mellette, mindnyájan ismerhették a Yezával való erős kapcsot. Ha a kapunál nem tartják fel, rövidesen már a lány nyomában jár, hátasával egyetemben.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-14 13:03:49
Üzenet elküldve: 2017-09-14 13:03:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
//Áldozat//
*Az elf udvariasan, és valamiért elégedett mosollyal várja, ami a szokatlanságától eltekintve, nincs ellenére. Nem szoktak egymással így viselkedni itt vadvédben, hiszen mint egy család itt mindenki testvér, nem kell magukat megjátszani. Az érdekes a jelenetben, hogy ez a megjátszás hiányzik Pycta viselkedéséből. Valahogy a lénye ilyen, és nem a modora. Ez a mellett, hogy egészen különös, egy igaz pozitív tulajdonságként nyilvánul meg Soreylben. Követi a szerzetest, és mikor előkerülnek a szertartás tárgyai, nem tudja mi tévő legyen. Nem valami hívő típus, és félreértés ne essék, semmilyen istennel nincs baja. Csupán a körítéssel. Mivel, nem tudja mit tegyen, így egy sokkal alantasabb módját választja az imának, és úgy adja meg a tiszteletét akár egy embernek. Bár a lovag tiszteletéhez, inkább hőssé kell válni, mint emberré.*
~Mondjuk, attól függ hogy nézzük.~
*Kontráz rá Perchipfell, de a férfi most a saját gondolataival van elfoglalva, és nem a kardjáéval. Féltérdre ereszkedik, fejét lebuktatja, és kardját maga mellé helyezi. Ez a lovagi tiszteletadásnak, már már egy túlzó foka. A szerzetes szavait próbálja követni, és orra alatt motyogva mondja ő is, de arra figyelve hogy az aszkéta hangja legyen a dominánsabb. Ő csak egy ember, aki az erdőt védi, nem szolgálja az Erdőszellemet, bár elismeri hatalmát, és azt hogy létezik. A szertartás alatt áthatja valami erő. Egy felfrissülés. Szakralitásnak mondaná, ha ismerte volna valaha ezt az érzést mikor a tanítói ezt a szót magyarázták neki gyerekkorában. Az áldozás végbemegy, és Soreyl várja a csodát. Persze az arca nem tükrözi azt a gyermeki izgalmat amit érez.*
//Áldozat//
*Az elf udvariasan, és valamiért elégedett mosollyal várja, ami a szokatlanságától eltekintve, nincs ellenére. Nem szoktak egymással így viselkedni itt vadvédben, hiszen mint egy család itt mindenki testvér, nem kell magukat megjátszani. Az érdekes a jelenetben, hogy ez a megjátszás hiányzik Pycta viselkedéséből. Valahogy a lénye ilyen, és nem a modora. Ez a mellett, hogy egészen különös, egy igaz pozitív tulajdonságként nyilvánul meg Soreylben. Követi a szerzetest, és mikor előkerülnek a szertartás tárgyai, nem tudja mi tévő legyen. Nem valami hívő típus, és félreértés ne essék, semmilyen istennel nincs baja. Csupán a körítéssel. Mivel, nem tudja mit tegyen, így egy sokkal alantasabb módját választja az imának, és úgy adja meg a tiszteletét akár egy embernek. Bár a lovag tiszteletéhez, inkább hőssé kell válni, mint emberré.*
~Mondjuk, attól függ hogy nézzük.~
*Kontráz rá Perchipfell, de a férfi most a saját gondolataival van elfoglalva, és nem a kardjáéval. Féltérdre ereszkedik, fejét lebuktatja, és kardját maga mellé helyezi. Ez a lovagi tiszteletadásnak, már már egy túlzó foka. A szerzetes szavait próbálja követni, és orra alatt motyogva mondja ő is, de arra figyelve hogy az aszkéta hangja legyen a dominánsabb. Ő csak egy ember, aki az erdőt védi, nem szolgálja az Erdőszellemet, bár elismeri hatalmát, és azt hogy létezik. A szertartás alatt áthatja valami erő. Egy felfrissülés. Szakralitásnak mondaná, ha ismerte volna valaha ezt az érzést mikor a tanítói ezt a szót magyarázták neki gyerekkorában. Az áldozás végbemegy, és Soreyl várja a csodát. Persze az arca nem tükrözi azt a gyermeki izgalmat amit érez.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-13 15:03:44
Üzenet elküldve: 2017-09-13 15:03:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
//Áldozat//
*A vacsora végeztével addig maradt az asztalnál, míg a tűztérben fel nem falta a tűz a vaskos hasábokat, később már csal az izzó parázs festette meg vörös-arannyal távolodó alakját, ahogy választott szobája felé tartott csendes léptekkel.
Másnap a nap előtt ébredt, hogy rendbe szedje magát és ruházatát. Gondosan megmosdott, ruháját kitisztította, kulacsát friss vízzel töltötte meg, majd a szobája csendjében imádkozva várta meg, míg a nap felvirrad a fák lombja felett.
Amikor úgy érezte, eljött az ideje, felöltözött, kezébe vette hátizsákját, vándorbotját és megindult kifelé az udvarra. Az Erdőszellem gyönyörű reggellel köszöntötte az erődöt, a csuhás a főépület teraszán megállva szívta tüdejébe a friss, ropogós erdei levegőt. A falakon túl még köd gomolyog a fák vaskos törzsei közt, a méregzöld füvön, a bokrok és fák levelein apró gyémántokként szikráznak fel a hajnali napsütésben a harmatcseppek. Kívánhat ennél szebbet bárki is magának?
Pár percet kell csak várnia magányosan, amikor megjelenik Darenn is. Teljes harci díszben, mint mikor először találkoztak. A lombzöld tekintet zavartalanul néz végig a lovag fegyverzetén, felszerelésén, szája szegletében halovány, elégedett mosoly bujkál.*
- Áldott reggelt, Darenn. *Köszönti a férfit, majd továbbra is mosolyogva hallgatja meg újra az intelmet az út veszélyeit illetően.*
- Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, *hajol meg kissé, bal tenyerét jobb öklére helyezve Darenn előtt* de tudok magamra vigyázni.
*Tudja, hogy a szavak mindaddig üresen csengenek, míg azok bizonyítást nem nyernek, de reméli, hogy bízik benne annyira a férfi, hogy ne rágódjon ezen sokáig. Bár azt is reméli, hogy soha nem kell bizonyítania, mert az azt jelenti, hogy veszélytelen útjuk volt.
A mosoly eltűnik, amikor a lovag átadja neki az ékszert. Áhítattól csillogó szemekkel veszi át és rejti markába.*
- Ez természetes. Biztos vagyok benne, hogy az Erdőszellemnek kedves lesz a felajánlásod. *Újabb meghajlás, majd a szerzetes megindul a kapu mellett elterülő kisebb, beépítetlen terület felé.
Már korábban kiszemelte ezt a részét az erődnek, de csak az előző este érett gondolattá benne az ötlet, most pedig tetté az áldozat keretében.
A faltól pár lépésnyire megáll, leteszi az embermagas botot maga mellé, majd a zsákjából előveszi egy kulacsot, egy apró bőriszákot, egy tenyérnyi gondosan összehajtott, víztől nedves ruhadarabot és egy kéttenyérnyi, lapos kődarabot, melynek közepére sekély mélyedést vésett a folyó vize. Mint gondos szerető, óvatosan fekteti a puha fűbe a kegytárgyakat, majd mellé teszi Darenn nyakláncát is.
Nem kéri a lovagot, hogy a továbbiakban utánozza mozdulatait, a férfire hagyja a döntést, hogy hogyan vesz részt a szertartáson.
Leül a sarkaira, egyenes derékkal, oldalra eltartott karokkal kezd bele az áldozatba.*
- Fákban Élő! Erdők Szelleme! Szél Szaván Szóló! Kérlek tekints le hívedre, nézz le ránk égbolt magasából. *Hangja halk, mégis érthető, tiszta és hűs, mint a patak vize.*
- Fogadd kegyesen áldozatunk, add áldásod küldetésünkre, mellyel téged szolgálunk.
*Szavai befejeztével maga elé veszi a kődarabot, majd a kis iszákból száraz, virágillatú füveket vesz elő, hogy a mélyedésbe helyezzen egy ökölnyit belőlük. Zsákjából tűzszerszámot kerít, szikrát csihol a füvekre, közelebb hajolva fúj a parázslani kezdő szálakra. Az udvart kisvártatva kellemes illatú füst üli meg, s amikor ez megtörtént, előrehajolva maga elé helyezi a követ, rajta a békésen füstölő füvekkel.*
- Életet adunk neked, téged gyarapítunk, hogy segítsd küldetésünk, hogy erőt adj azok ellen, kik a békédet és erdőid veszélyeztetik.
*Puszta kezével túr a fekete földbe a fűszálak közt, nem bánva, hogy sötét félholdakat rajzol a körme alá a sár. Tenyérnyi mély gödröcskét ás, majd kibontja a nedves csomagocskát, melyben egy körömnyi mag bújik meg. Egészséges, fénylő magocska, látszik, hogy gondosan ügyeltek rá, mindig nedvesen tartották. A magot a gödörbe helyezi, majd arra fekteti Darenn nyakláncát is, majd halkan mormolva temeti be a kis gödröt lehunyt szemmel.*
- Fákban Élő, kérlek, adj jelet alázatos hívednek, ha az áldozat kedvedre való volt, bocsájtsd áldásod ránk, hogy fényed vezesse utunk, erőd legyen erőnk a métely ellen, mely békéd mérgezi.
*Visszaül a sarkára, halkan, behunyt szemmel mormol imát. Az áldozat megtörtént, most már csak várni kell. Ha nem érkezik jel, az nem feltétlen jelenti azt, hogy az Erdőszellemnek nem tetszett volna az áldozat, de valahogy a csuhás is nyugodtabb volna, ha ez megtörténne.*
//Áldozat//
*A vacsora végeztével addig maradt az asztalnál, míg a tűztérben fel nem falta a tűz a vaskos hasábokat, később már csal az izzó parázs festette meg vörös-arannyal távolodó alakját, ahogy választott szobája felé tartott csendes léptekkel.
Másnap a nap előtt ébredt, hogy rendbe szedje magát és ruházatát. Gondosan megmosdott, ruháját kitisztította, kulacsát friss vízzel töltötte meg, majd a szobája csendjében imádkozva várta meg, míg a nap felvirrad a fák lombja felett.
Amikor úgy érezte, eljött az ideje, felöltözött, kezébe vette hátizsákját, vándorbotját és megindult kifelé az udvarra. Az Erdőszellem gyönyörű reggellel köszöntötte az erődöt, a csuhás a főépület teraszán megállva szívta tüdejébe a friss, ropogós erdei levegőt. A falakon túl még köd gomolyog a fák vaskos törzsei közt, a méregzöld füvön, a bokrok és fák levelein apró gyémántokként szikráznak fel a hajnali napsütésben a harmatcseppek. Kívánhat ennél szebbet bárki is magának?
Pár percet kell csak várnia magányosan, amikor megjelenik Darenn is. Teljes harci díszben, mint mikor először találkoztak. A lombzöld tekintet zavartalanul néz végig a lovag fegyverzetén, felszerelésén, szája szegletében halovány, elégedett mosoly bujkál.*
- Áldott reggelt, Darenn. *Köszönti a férfit, majd továbbra is mosolyogva hallgatja meg újra az intelmet az út veszélyeit illetően.*
- Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, *hajol meg kissé, bal tenyerét jobb öklére helyezve Darenn előtt* de tudok magamra vigyázni.
*Tudja, hogy a szavak mindaddig üresen csengenek, míg azok bizonyítást nem nyernek, de reméli, hogy bízik benne annyira a férfi, hogy ne rágódjon ezen sokáig. Bár azt is reméli, hogy soha nem kell bizonyítania, mert az azt jelenti, hogy veszélytelen útjuk volt.
A mosoly eltűnik, amikor a lovag átadja neki az ékszert. Áhítattól csillogó szemekkel veszi át és rejti markába.*
- Ez természetes. Biztos vagyok benne, hogy az Erdőszellemnek kedves lesz a felajánlásod. *Újabb meghajlás, majd a szerzetes megindul a kapu mellett elterülő kisebb, beépítetlen terület felé.
Már korábban kiszemelte ezt a részét az erődnek, de csak az előző este érett gondolattá benne az ötlet, most pedig tetté az áldozat keretében.
A faltól pár lépésnyire megáll, leteszi az embermagas botot maga mellé, majd a zsákjából előveszi egy kulacsot, egy apró bőriszákot, egy tenyérnyi gondosan összehajtott, víztől nedves ruhadarabot és egy kéttenyérnyi, lapos kődarabot, melynek közepére sekély mélyedést vésett a folyó vize. Mint gondos szerető, óvatosan fekteti a puha fűbe a kegytárgyakat, majd mellé teszi Darenn nyakláncát is.
Nem kéri a lovagot, hogy a továbbiakban utánozza mozdulatait, a férfire hagyja a döntést, hogy hogyan vesz részt a szertartáson.
Leül a sarkaira, egyenes derékkal, oldalra eltartott karokkal kezd bele az áldozatba.*
- Fákban Élő! Erdők Szelleme! Szél Szaván Szóló! Kérlek tekints le hívedre, nézz le ránk égbolt magasából. *Hangja halk, mégis érthető, tiszta és hűs, mint a patak vize.*
- Fogadd kegyesen áldozatunk, add áldásod küldetésünkre, mellyel téged szolgálunk.
*Szavai befejeztével maga elé veszi a kődarabot, majd a kis iszákból száraz, virágillatú füveket vesz elő, hogy a mélyedésbe helyezzen egy ökölnyit belőlük. Zsákjából tűzszerszámot kerít, szikrát csihol a füvekre, közelebb hajolva fúj a parázslani kezdő szálakra. Az udvart kisvártatva kellemes illatú füst üli meg, s amikor ez megtörtént, előrehajolva maga elé helyezi a követ, rajta a békésen füstölő füvekkel.*
- Életet adunk neked, téged gyarapítunk, hogy segítsd küldetésünk, hogy erőt adj azok ellen, kik a békédet és erdőid veszélyeztetik.
*Puszta kezével túr a fekete földbe a fűszálak közt, nem bánva, hogy sötét félholdakat rajzol a körme alá a sár. Tenyérnyi mély gödröcskét ás, majd kibontja a nedves csomagocskát, melyben egy körömnyi mag bújik meg. Egészséges, fénylő magocska, látszik, hogy gondosan ügyeltek rá, mindig nedvesen tartották. A magot a gödörbe helyezi, majd arra fekteti Darenn nyakláncát is, majd halkan mormolva temeti be a kis gödröt lehunyt szemmel.*
- Fákban Élő, kérlek, adj jelet alázatos hívednek, ha az áldozat kedvedre való volt, bocsájtsd áldásod ránk, hogy fényed vezesse utunk, erőd legyen erőnk a métely ellen, mely békéd mérgezi.
*Visszaül a sarkára, halkan, behunyt szemmel mormol imát. Az áldozat megtörtént, most már csak várni kell. Ha nem érkezik jel, az nem feltétlen jelenti azt, hogy az Erdőszellemnek nem tetszett volna az áldozat, de valahogy a csuhás is nyugodtabb volna, ha ez megtörténne.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-13 00:44:38
Üzenet elküldve: 2017-09-13 00:44:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Elő felderítés//
*A nagyobb expedíció előtt, muszáj körbenéznie az erdőben, hogy van e valaki a környéken. Át akarja járni a teljes Külső területeket, mert ha valami ártatlan gombászcsoportba akadnak, mikor rájuk szabadul valami erdei bestia, sosem bocsátaná meg az áldozatokat magának. Ezen gondolatok járnak a fejében a reggeli készülődésnél. Sythra, Felth és a többiek itt maradnak őrködni, míg visszaérnek a lovagék. Mialatt harci pizsamáját felölti a nemesi inge fölé, Pervhipfellnek egy jó ötlete támad.*
~És ha már átfésülitek az erdőt, talán Aryna is előkerülhet.~
*Mondja a kard, és Soreyl erre keserűn bólint. Igazából nem hiszi, hogy itt lenne az erdőben.*
~Valószínűleg csak elment, mint a többiek.~
*Gondolja magában, és egy a Jezabielltől kapott Hydrafejes medált akaszt a nyakába. A régi, aranyozott szarvas függőt, pedig övére köti. Teljes harci díszben jelenik meg egy pár perccel később az udvaron. Addigra Pycta, is lent van már egy ideje. Elé áll, és nem kertel.*
-Jó reggelt. Utoljára mondom: Veszélyes út lesz.
*Mondja, és kérdő szemeit az elfre helyezi. Ha elhatározottsága nem ing meg, akkor leköti övéről a régi nyakláncát, és az elf felé nyújtja.*
-Az én áldozatom. Ennél többet, csak a kardom jelent nekem.
*Mondja, és azzal át is adja az elfnek, ha az elfogadja.*
-Én még sosem imádkoztam, de kérlek hadd csatlakozzam.
*A nagyobb expedíció előtt, muszáj körbenéznie az erdőben, hogy van e valaki a környéken. Át akarja járni a teljes Külső területeket, mert ha valami ártatlan gombászcsoportba akadnak, mikor rájuk szabadul valami erdei bestia, sosem bocsátaná meg az áldozatokat magának. Ezen gondolatok járnak a fejében a reggeli készülődésnél. Sythra, Felth és a többiek itt maradnak őrködni, míg visszaérnek a lovagék. Mialatt harci pizsamáját felölti a nemesi inge fölé, Pervhipfellnek egy jó ötlete támad.*
~És ha már átfésülitek az erdőt, talán Aryna is előkerülhet.~
*Mondja a kard, és Soreyl erre keserűn bólint. Igazából nem hiszi, hogy itt lenne az erdőben.*
~Valószínűleg csak elment, mint a többiek.~
*Gondolja magában, és egy a Jezabielltől kapott Hydrafejes medált akaszt a nyakába. A régi, aranyozott szarvas függőt, pedig övére köti. Teljes harci díszben jelenik meg egy pár perccel később az udvaron. Addigra Pycta, is lent van már egy ideje. Elé áll, és nem kertel.*
-Jó reggelt. Utoljára mondom: Veszélyes út lesz.
*Mondja, és kérdő szemeit az elfre helyezi. Ha elhatározottsága nem ing meg, akkor leköti övéről a régi nyakláncát, és az elf felé nyújtja.*
-Az én áldozatom. Ennél többet, csak a kardom jelent nekem.
*Mondja, és azzal át is adja az elfnek, ha az elfogadja.*
-Én még sosem imádkoztam, de kérlek hadd csatlakozzam.
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-12 14:34:44
Üzenet elküldve: 2017-09-12 14:34:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Darenn//
*Azon kívül a pár közhelynek ható mondaton kívül, melyet előcitált az imént, nem tud többet tenni, hogy enyhítsen Darenn fájdalmán. Megérti, ha átérezni nem is tudja az érzést. Most még hiába mondaná neki, hogy nem ő tehet róla, hogy ez valószínűleg akkor is megtörténik, ha más veszi magára a terhet, melyet a távozó alapítók a férfi vállára helyeztek. Jószámmal akadtak volna olyanok, akik sokkal korábban megtörnek, de a lovag kitartott, s ha mással nem is, ezzel többet tett, mint amit bárki tehetett volna. Nincs miért szégyenkeznie, s ha netalán egyszer ítéletet mondanának a feje felett tetteiért az istenek, akkor emelt fővel nézhetne a ragyogásba, mely érdemeit és hibáit teszi serpenyőre.
Nem is töri meg a csendet, hanem halkan, apró falatokkal eszik, míg Darenn feláll mellőle és pár jó szóval kísérve másnapi indulásra figyelmezteti a csuhást. A vándor csak apró biccentéssel válaszol, szája sarkába mosoly árnyékát rajzolja a tűz fénye.*
- Ha ketten, hát ketten. A becstelen tömegnél sokkal többet ér egy hű társ. *Válaszolja nyugodt hangon. Ó, nem a venárokra érti a becstelent, ki-ki magának választ utat az elkerülhetetlen felé vezető úton, amelyet senki halandónak nincs joga befolyásolni.
Amikor Darenn visszafordul, hogy kérdést intézzen a csuháshoz, az elf a kérdés súlyának megfelelő csenddel keres megfelelő válasz után gondolatai közt.*
- Az Erdőszellem nem vár el áldozatot híveitől. De, ha a jóindulatát kéred, valami számodra kedves dolgot adj neki, ami közel áll a szívedhez.
*Nem könnyű áldozni a Fákban Élőnek. Mint minden jószándékú entitás, irtózik az élő áldozattól. A csuhás hallott harcosokról és vadászokról, akik saját vérükkel kevert bort loccsantanak az szentélyek áldott tüzeibe, de akadnak, akik uszadékfából faragott szoborral ajándékozzák meg az Erdőszellemet.*
- De azt hiszem, kitaláltam már, hogy mivel kedveskedhetnénk neki, hogy kalandunknak megnyerjük jóindulatát. Pihenj, harcos, ne gondolj az áldozat gondjával. Bízd rám és bízz bennem. Holnap hajnalban pedig találkozunk a kapu előtt. *Apró meghajlással búcsúzik a férfitől, majd fordul vissza az asztal felé, hogy egy korty hűs vízzel öblítse le a torkát.
Miután Darenn távozott, sokáig nem mozdul még az asztal mellől, szótlanul figyeli az arcokat, de akkor sem hagyja el a helyiséget, amikor már csak egyedül maradt, halovány mosollyal élvezi a csendet és a nyugalmat, mintha ez volna az utolsó ilyen pillanat. Gondolatai közt egy régen hallott dal sorai vernek dallamos visszhangot.*
~ Tréfáltak és téptek, de nem bírtak el velem.
Nem hitték, hogy magány lehet az egyetlen mesterem.
Mert tudod, csak az marad talpon, aki önmagával táncol.
Akit a sorsa végül végleg a szabadsághoz láncol. ~
//Darenn//
*Azon kívül a pár közhelynek ható mondaton kívül, melyet előcitált az imént, nem tud többet tenni, hogy enyhítsen Darenn fájdalmán. Megérti, ha átérezni nem is tudja az érzést. Most még hiába mondaná neki, hogy nem ő tehet róla, hogy ez valószínűleg akkor is megtörténik, ha más veszi magára a terhet, melyet a távozó alapítók a férfi vállára helyeztek. Jószámmal akadtak volna olyanok, akik sokkal korábban megtörnek, de a lovag kitartott, s ha mással nem is, ezzel többet tett, mint amit bárki tehetett volna. Nincs miért szégyenkeznie, s ha netalán egyszer ítéletet mondanának a feje felett tetteiért az istenek, akkor emelt fővel nézhetne a ragyogásba, mely érdemeit és hibáit teszi serpenyőre.
Nem is töri meg a csendet, hanem halkan, apró falatokkal eszik, míg Darenn feláll mellőle és pár jó szóval kísérve másnapi indulásra figyelmezteti a csuhást. A vándor csak apró biccentéssel válaszol, szája sarkába mosoly árnyékát rajzolja a tűz fénye.*
- Ha ketten, hát ketten. A becstelen tömegnél sokkal többet ér egy hű társ. *Válaszolja nyugodt hangon. Ó, nem a venárokra érti a becstelent, ki-ki magának választ utat az elkerülhetetlen felé vezető úton, amelyet senki halandónak nincs joga befolyásolni.
Amikor Darenn visszafordul, hogy kérdést intézzen a csuháshoz, az elf a kérdés súlyának megfelelő csenddel keres megfelelő válasz után gondolatai közt.*
- Az Erdőszellem nem vár el áldozatot híveitől. De, ha a jóindulatát kéred, valami számodra kedves dolgot adj neki, ami közel áll a szívedhez.
*Nem könnyű áldozni a Fákban Élőnek. Mint minden jószándékú entitás, irtózik az élő áldozattól. A csuhás hallott harcosokról és vadászokról, akik saját vérükkel kevert bort loccsantanak az szentélyek áldott tüzeibe, de akadnak, akik uszadékfából faragott szoborral ajándékozzák meg az Erdőszellemet.*
- De azt hiszem, kitaláltam már, hogy mivel kedveskedhetnénk neki, hogy kalandunknak megnyerjük jóindulatát. Pihenj, harcos, ne gondolj az áldozat gondjával. Bízd rám és bízz bennem. Holnap hajnalban pedig találkozunk a kapu előtt. *Apró meghajlással búcsúzik a férfitől, majd fordul vissza az asztal felé, hogy egy korty hűs vízzel öblítse le a torkát.
Miután Darenn távozott, sokáig nem mozdul még az asztal mellől, szótlanul figyeli az arcokat, de akkor sem hagyja el a helyiséget, amikor már csak egyedül maradt, halovány mosollyal élvezi a csendet és a nyugalmat, mintha ez volna az utolsó ilyen pillanat. Gondolatai közt egy régen hallott dal sorai vernek dallamos visszhangot.*
~ Tréfáltak és téptek, de nem bírtak el velem.
Nem hitték, hogy magány lehet az egyetlen mesterem.
Mert tudod, csak az marad talpon, aki önmagával táncol.
Akit a sorsa végül végleg a szabadsághoz láncol. ~
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-11 23:57:03
Üzenet elküldve: 2017-09-11 23:57:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Pycta//
-Talán.
*Mondja Soreyl, és azzal kicsit keserű mosollyal néz fel az elfre a kupája mögül. Körbenéz az asztaltársaságon, és nem lát mást csak egy két elnyűtt arcot. Néhányan el is kapják a tekintetüket ha találkoznának véletlen. A lovag egy hatalmasat sóhajt. Nem így tervezte ezt az egészet. Érzi a bőrén, hogy még sokan hagynak neki majd távozó cédulákat. Ymra, valamiért le se jött a vacsorára, és Shytra sem jelent meg. Egyre jobban gyötri a férfit a kétségbe esés, és egyre inkább jól esik neki Pycta támogatása. Életében megtapasztalt egy s mást, de sosem volt még dolga egy éppen széthulló szervezetet irányítani. Talán a sajátját. Egyszer, de annak is az a mágus volt az oka. Még eszeget kicsit, és feláll a székből. Nem evett sokat, a nagyját otthagyta. Nem mondhatni jó evőnek stresszhelyzetben. Finoman meglapogatja az elf vállát oldalról.*
-Akkor holnap indulunk. Készülj fel az útra. Sokakat nem hozhatunk magunkkal.
*Mondja kissé sötéten, és közelebb hajol.*
-Feltehetően csak mi ketten megyünk.
*Aztán megy pár lépést, és onnan vissza fordulva teszi fel az utolsó kérdést.*
-Ha te én lennél... Mit adnál az Erdőszellemnek áldozatul?
//Pycta//
-Talán.
*Mondja Soreyl, és azzal kicsit keserű mosollyal néz fel az elfre a kupája mögül. Körbenéz az asztaltársaságon, és nem lát mást csak egy két elnyűtt arcot. Néhányan el is kapják a tekintetüket ha találkoznának véletlen. A lovag egy hatalmasat sóhajt. Nem így tervezte ezt az egészet. Érzi a bőrén, hogy még sokan hagynak neki majd távozó cédulákat. Ymra, valamiért le se jött a vacsorára, és Shytra sem jelent meg. Egyre jobban gyötri a férfit a kétségbe esés, és egyre inkább jól esik neki Pycta támogatása. Életében megtapasztalt egy s mást, de sosem volt még dolga egy éppen széthulló szervezetet irányítani. Talán a sajátját. Egyszer, de annak is az a mágus volt az oka. Még eszeget kicsit, és feláll a székből. Nem evett sokat, a nagyját otthagyta. Nem mondhatni jó evőnek stresszhelyzetben. Finoman meglapogatja az elf vállát oldalról.*
-Akkor holnap indulunk. Készülj fel az útra. Sokakat nem hozhatunk magunkkal.
*Mondja kissé sötéten, és közelebb hajol.*
-Feltehetően csak mi ketten megyünk.
*Aztán megy pár lépést, és onnan vissza fordulva teszi fel az utolsó kérdést.*
-Ha te én lennél... Mit adnál az Erdőszellemnek áldozatul?
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-11 16:23:36
Üzenet elküldve: 2017-09-11 16:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora előtt//
*Miután magára hagyta az elfet a szobájában, Yeza gondolatai tovább haladtak a megkezdett ösvényen, és újra és úja ugyanabba a végpontba érkeztek meg: ez itt nem az ő világa. Sosem lesz itt otthon. Ő meg az erdő nem értik meg egymást, és ha itt marad, csak lassan elsorvad ebben a palánkfalas kalitkában.
Összeszedi hát kevéske holmiját meg némi útravaló elemózsiát, és málhába köti. Megtölti a kulacsát is, hogy aztán az istálló felé vegye az irányt.
A szobájában csak egy rövid üzenetet hagy:
"Nem maradhatok tovább Vadvédben. Köszönök mindent!
Yeza".
Felnyergeli a lovát, felköti a nyereg mögé a málhát és már indul is, hogy még az est leszállta előtt ki tudjon keveredni az erdőből.*
*Miután magára hagyta az elfet a szobájában, Yeza gondolatai tovább haladtak a megkezdett ösvényen, és újra és úja ugyanabba a végpontba érkeztek meg: ez itt nem az ő világa. Sosem lesz itt otthon. Ő meg az erdő nem értik meg egymást, és ha itt marad, csak lassan elsorvad ebben a palánkfalas kalitkában.
Összeszedi hát kevéske holmiját meg némi útravaló elemózsiát, és málhába köti. Megtölti a kulacsát is, hogy aztán az istálló felé vegye az irányt.
A szobájában csak egy rövid üzenetet hagy:
"Nem maradhatok tovább Vadvédben. Köszönök mindent!
Yeza".
Felnyergeli a lovát, felköti a nyereg mögé a málhát és már indul is, hogy még az est leszállta előtt ki tudjon keveredni az erdőből.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-08 00:02:09
Üzenet elküldve: 2017-09-08 00:02:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Darenn//
*Talán eltelik pár szívdobbanásnyi idő, mire Darenn választ ad, viszont a csuhás ezúttal sincs tisztában azzal, miféle rémképek kínozzák a férfit. De mint a lovag, úgy a csuhás sem ismeri a másik élettörténetét.
Hosszú volna elmesélni mindent, de reméli, hogy Darenn megelégszik azzal a rövidke történettel, amit életének kicsiny szeletkéjéről előadott.
Látszik a férfin, hogy nehéz szívvel mesél az erőd korábbi lakóiról, de nem azért, mert nem szívlelné őket. Éppen ellenkezőleg. Nagyon is szerethette mind, s most itt maradt egyedül, hogy utat mutasson az újaknak, továbbvíve azt, amit az alapítók elkezdtek.
Szomorúan koppannak a szavak az asztal felett és a vándor érzi, hogy képtelen volna bármivel is enyhíteni a férfi fájdalmát. De talán arra csak az idő a gyógyír, mely vékony porréteggel takarja be az emlékeket, hogy áldott feledést hozzon. De vannak emlékek, melyek nem kopnak el soha teljesen. Ilyen a szerelem, a testvériséggel vetekedő barátság és a példaképek.
A csuhás is szívesen találkozna az alapítókkal, azokkal, akik az Erdszellemmel kötött paktum eredményeképp Erdőmélyén alapítottak otthont. Sajnálja, hogy nem korábban vezette ide patrónusa, de valószínűleg ennek is meg volt az oka.
Darenn maradt egyedül, amitől még szomorúbb a dolog, hisz bármennyien is vegyék körül, mindig egyedül érezheti magát, ha egykori társaira gondol. A csuhás szótlanul hagyja, hogy a lovag a nosztalgia lángja mellett melegedjen fel a fagyos-szomorú tények után, csak akkor szólal meg, amikor úgy érzi, Darennt már elengedték emlékei.*
- Szép idők lehettek. Ha ők el is mentek, az emlékük mindig veled marad, tetteikre pedig örökkön emlékezik majd az erdő. *Sovány vigasz, de vigasz. Mosolyogva pillant a férfire.*
- Talán egyszer visszaköltözik az élet a falak közé az Erdőszellem örömére is.
//Darenn//
*Talán eltelik pár szívdobbanásnyi idő, mire Darenn választ ad, viszont a csuhás ezúttal sincs tisztában azzal, miféle rémképek kínozzák a férfit. De mint a lovag, úgy a csuhás sem ismeri a másik élettörténetét.
Hosszú volna elmesélni mindent, de reméli, hogy Darenn megelégszik azzal a rövidke történettel, amit életének kicsiny szeletkéjéről előadott.
Látszik a férfin, hogy nehéz szívvel mesél az erőd korábbi lakóiról, de nem azért, mert nem szívlelné őket. Éppen ellenkezőleg. Nagyon is szerethette mind, s most itt maradt egyedül, hogy utat mutasson az újaknak, továbbvíve azt, amit az alapítók elkezdtek.
Szomorúan koppannak a szavak az asztal felett és a vándor érzi, hogy képtelen volna bármivel is enyhíteni a férfi fájdalmát. De talán arra csak az idő a gyógyír, mely vékony porréteggel takarja be az emlékeket, hogy áldott feledést hozzon. De vannak emlékek, melyek nem kopnak el soha teljesen. Ilyen a szerelem, a testvériséggel vetekedő barátság és a példaképek.
A csuhás is szívesen találkozna az alapítókkal, azokkal, akik az Erdszellemmel kötött paktum eredményeképp Erdőmélyén alapítottak otthont. Sajnálja, hogy nem korábban vezette ide patrónusa, de valószínűleg ennek is meg volt az oka.
Darenn maradt egyedül, amitől még szomorúbb a dolog, hisz bármennyien is vegyék körül, mindig egyedül érezheti magát, ha egykori társaira gondol. A csuhás szótlanul hagyja, hogy a lovag a nosztalgia lángja mellett melegedjen fel a fagyos-szomorú tények után, csak akkor szólal meg, amikor úgy érzi, Darennt már elengedték emlékei.*
- Szép idők lehettek. Ha ők el is mentek, az emlékük mindig veled marad, tetteikre pedig örökkön emlékezik majd az erdő. *Sovány vigasz, de vigasz. Mosolyogva pillant a férfire.*
- Talán egyszer visszaköltözik az élet a falak közé az Erdőszellem örömére is.
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-09-04 00:44:14
Üzenet elküldve: 2017-09-04 00:44:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Vacsora//
//Pycta//
*Soreyl valamiféle "Értettem." jelzésű bólogatásba kezd szinte minden egyes hangra. Valamiért a szegényház története ugrik be a lovagnak. Egy pillanatra fent áll a lépcső tetején, és látja a vérbe fojtott szülőket, és a csecsszopót annak a mocsoknak a kezében, az égő házat, és a négy másik rossz arcút akiket a porban hagyott. Nem húzza fel magát az emléken, mint azt oly sokszor szokta. Helyette csak elkomorul. Mély hangja szinte sötétre változik mikor megszólal.*
-Ha egy bestia azt érzi nincs veszélyben, vagy rizikó téged megtámadnia, úgy elkerül. Az én szememben, ha nem ette meg egy irbisz a karod, már meg tudod védeni magad. Ez nem túlzás.
*Ha most vidámabb lenne, vagy nem ült volna rá ez a gyászos hangulat megjegyezné amire gondol.*
~Legalább a kihűléssel, és a kiszáradással nincs gondod.~
*De amint erre gondol, azonnal visszaugranak a rém-emlékképek.*
~Ők sem érdemelték meg. Csak könnyű prédák voltak.~
*Mondja Perchi, és Soreyl szemlesütve igazat ad. Az élettörténetet figyelmesen hallgatja. Már épp kezd kilábalni fekete gondolatainak a masszájából, mikor érkezik a kérdés.*
-Nos.
*Kezdi egyre rosszabb hangulatban. Szemét ki se nyitja, hangja súlyosabb mint a mellkasa ilyenkor.*
-Vadvéd alapítói nagyon jó lények voltak. Mind. Kezdetben összesen egy tucat különböző fajokból álló masszaként barangoltunk. Sylweran, Jezabiel, Shiriqua, Hanarel, Baldrol, Gius, Träyak, Meruwiell, Nara, A Nővér, Niavi, és én. Mi építettük fel az erődöt, és egyeztünk meg az Erdőszellemel hogy itt maradhatunk ha jól szolgáljuk. Voltak akik itt találtak a szerelemre, és felhagytak a veszéllyel. Voltak akiknek az iránytűi örök északra álltak haláluknak idején, és voltak akik egy távoli küldetésre mentek. Jezabiel készítette az iránytűket, néhányukat még most is meg lehetne találni vele.
*Ezen kicsit elgondolkozik. Érdekelné, hogy vajon hányan élnek még. Rég nézegette azt az asztalt. Legutoljára mikor Niavi halálhírét hallotta. Azóta zárva van a szobája. Soreyl nem mer bemenni. Jól tudta a lány, hogy szereti a férfi, és ha a lovag valami utalást találna arra hogy a fehér hajú félelf viszont szerette... Hát nem tudna mit kezdeni a gondolattal.*
-Mindenesetre, tizenkettőnk közül, én egyedül maradtam itt. Ez a vacsora fele akkora fénnyel ragyog, mint mikor tele volt az erőd. Nézd. Szinte mindenki csöndben eszik.
*Súgja oda.*
-Velsie például itt sincs.
*Sóhajt egy nehezet. Egészen felélénkítette ez a kis nosztalgia. Visszadől a háttámlára, és kitartja a kellemes csendet, s csak eztán szólal meg.*
-Többen voltunk. Sokkal többen.
//Pycta//
*Soreyl valamiféle "Értettem." jelzésű bólogatásba kezd szinte minden egyes hangra. Valamiért a szegényház története ugrik be a lovagnak. Egy pillanatra fent áll a lépcső tetején, és látja a vérbe fojtott szülőket, és a csecsszopót annak a mocsoknak a kezében, az égő házat, és a négy másik rossz arcút akiket a porban hagyott. Nem húzza fel magát az emléken, mint azt oly sokszor szokta. Helyette csak elkomorul. Mély hangja szinte sötétre változik mikor megszólal.*
-Ha egy bestia azt érzi nincs veszélyben, vagy rizikó téged megtámadnia, úgy elkerül. Az én szememben, ha nem ette meg egy irbisz a karod, már meg tudod védeni magad. Ez nem túlzás.
*Ha most vidámabb lenne, vagy nem ült volna rá ez a gyászos hangulat megjegyezné amire gondol.*
~Legalább a kihűléssel, és a kiszáradással nincs gondod.~
*De amint erre gondol, azonnal visszaugranak a rém-emlékképek.*
~Ők sem érdemelték meg. Csak könnyű prédák voltak.~
*Mondja Perchi, és Soreyl szemlesütve igazat ad. Az élettörténetet figyelmesen hallgatja. Már épp kezd kilábalni fekete gondolatainak a masszájából, mikor érkezik a kérdés.*
-Nos.
*Kezdi egyre rosszabb hangulatban. Szemét ki se nyitja, hangja súlyosabb mint a mellkasa ilyenkor.*
-Vadvéd alapítói nagyon jó lények voltak. Mind. Kezdetben összesen egy tucat különböző fajokból álló masszaként barangoltunk. Sylweran, Jezabiel, Shiriqua, Hanarel, Baldrol, Gius, Träyak, Meruwiell, Nara, A Nővér, Niavi, és én. Mi építettük fel az erődöt, és egyeztünk meg az Erdőszellemel hogy itt maradhatunk ha jól szolgáljuk. Voltak akik itt találtak a szerelemre, és felhagytak a veszéllyel. Voltak akiknek az iránytűi örök északra álltak haláluknak idején, és voltak akik egy távoli küldetésre mentek. Jezabiel készítette az iránytűket, néhányukat még most is meg lehetne találni vele.
*Ezen kicsit elgondolkozik. Érdekelné, hogy vajon hányan élnek még. Rég nézegette azt az asztalt. Legutoljára mikor Niavi halálhírét hallotta. Azóta zárva van a szobája. Soreyl nem mer bemenni. Jól tudta a lány, hogy szereti a férfi, és ha a lovag valami utalást találna arra hogy a fehér hajú félelf viszont szerette... Hát nem tudna mit kezdeni a gondolattal.*
-Mindenesetre, tizenkettőnk közül, én egyedül maradtam itt. Ez a vacsora fele akkora fénnyel ragyog, mint mikor tele volt az erőd. Nézd. Szinte mindenki csöndben eszik.
*Súgja oda.*
-Velsie például itt sincs.
*Sóhajt egy nehezet. Egészen felélénkítette ez a kis nosztalgia. Visszadől a háttámlára, és kitartja a kellemes csendet, s csak eztán szólal meg.*
-Többen voltunk. Sokkal többen.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346