//Második szál//
*Leonnak nm kell sokáig mondogatni, iszik is. Amikor kiderül, hogy az ital csak az övé, elrakja, mintha legféltettebb kincse volna. Próbálja úgy elhelyezni, hogy ha odakoccanna is valamihez, akkor se essék baja. A kalóz sem versenynek akarta feltűntetni, csupán arra próbált utalni, hogy egy két ember megölésénél vannak sokkal rosszabb dolgok is. A tanácsra, mivel, hogy nem akarja, hogy szegény virágoknak bármi baja legyen, beszünteti vigyorát, és csak egy átszellemült mosolyt léptet a helyébe. Az valahogy pont illik is ide, arra a beszélgetésre, ahol két barát ismét egymásra talál.* ~Pfú de gyorsan kijózanodott! Ez biztos valami csuhástrükk! Bár, akkor az első nap miért nem alkalmazta?~ *Próbál rájönni a titokra, mert Leonnak az, hogy így bírja az italt, sok éven át tartó edzésébe került. Napokig a kocsmában kellett tornáztatnia a máját, hogy egyfajta ellenállás álljon be nála. Ahogy Umon nevetni kezd, eléri, hogy a kalóz még inkább tegye magát, és a végén már ő is vígan csatlakozik a szandáloshoz, annak jókedvében.*
-Csak amennyire feltétlenül szükséges barátom! Csak amennyire muszáj! *Persze kinek mit jelent ez a szó! Ahogy végig hallgatja a műveletet, kezd elmenni a kedve az egésztől. Ez nem olyan egyszerű, mint egy hegtetoválás, vagy az ilyesmi műveletek, amikről a férfi hallott. Ez elég fájdalmasnak ígérkezik. Na nem, mintha Leonnak azzal lenne baja, mert ha csak az lenne, még belemenne a dologba, de hogy neki valami idegen anyagot a vérébe rakjanak, ami ott is marad! Hát azt már nem veszi be a gyomra.*
-Boszorkányság! *Legyint egyet, de érdeklődése fennmarad a téma iránt.*
-Én úgy tudtam, hogy a forróságtól tönkre mennek az erek. Tudod! Elpattannak, vagy mi, vagy egybeforrnak. Nem vagyok egy nagy tudós, csak úgy láttam, amikor egyik társamnak levágták a kezét és a kardja lapjával kellett beforrasztani a sebet, hogy el ne vérezzen. *Aztán arra, hogy miféle szörnyűségeket kellett átélnie, először nem is akar felelni, aztán mégis csak úgy dönt, hogy érdemes legalább az egyiket, azt ami azóta is nyomja a lelkét és rémálmokat okoz neki, elmondania.*
-Nos! Tudod mennyire nem bírom, ha nőket bántanak. Tudod, ezért is nem bírom azt a másik valamit ami benned van vagy mi! *Legyint megint mert ez egy olyan dolog, hogy semmi köze hozzá, és nem is érti, hogy miről van szó.*
-Milyen kezes vagy amúgy? *Húzza fel szemöldökét, aztán hörrent egyet és folytatja.*
-Nem is ezt akarom mondani! Hanem hogy ez a nők iránti nagy védelmem egy valami miatt alakult ki. Kalóz voltam fiatal koromban. Sőt, nem sokkal ez idáig is! Végig kellett néznem, ahogy társaim megerőszakolnak egy tündérlányt. Igazából, még nem is tették meg, mert közbeléptem. Tudod, azelőtt még sosem öltem meg senkit, akit ismertem, de ahogy láttam, hogy mit művelnek, kivágtam a hasukat, és hagytam, hogy elpusztuljanak, szörnyű kínok között. *Megvakarja a tarkóját.*
-Nem vagyok egy jó történetmesélő, mi? *Húzódik groteszk vigyorra a szája.* ~Na mi van Leon? Megint nem vagy elég erős! Pedig ezt már számtalanszor elmondtad a tükörnek és Patkánynak is, sokkal szebben!~