Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:25:40
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar – Xotara//

*Büntetés az nincs, miért is lenne. Xotara hobát követett el, de semmi olyat nem tett, amit ne lehetne jóvá tenni. Kevés olyan dolog van, amit nem lehet jóvá tenni és az otthon túlzott védelme nem tartozik ezen hibák közé. Tényleg minden nap, minden órában szabályokat hoznak, szabályokat a közös, nyugodt és békés élet fenntartására. Az erdő remek hely, otthont ad nekik és nem haragszik senkire, ha védeni akarja az otthonát.
Abban igaza van a mélységi lánynak, hogy úgy reagálunk dolgokra, ahogyan addig láttuk, de reméli, hogy az ő bizalma és nyitott gondolkodásmódja majd segít pozitív példát állítani eléjük. Másképp nem is megy, papolhatna róla napestig, de ha megmutatja, hogyan is gondolja, akkor máris követendő példává válhat.
A csuhásnak sohasem volt szándéka téríteni, senkit sem akart a saját hite felé terelni, még akkor sem, ha oly sokszor hangoztaja a Fákban Lakó hatalmát. De hát az erdőben vannak, a tengeren biztosan nem prédikálna róla, hisz azon a vidéken a víz az úr.
Haloványan elmosolyodik, amikor Xotara az érezni, tudni és hinni különbségeiről beszél.*
- Nekem ez a három dolog egyet jelent. *Mondja fáradtan, miután felállt onnan, ahol eddig ült.*
- Jobban örülnék neki, ha senki sem lenne leütve. *Mosolyog haloványan. Tényleg nem szeretné, ha tettlegességig fajulna a dolog, de bízik Zara és Xot párosában. Nem véletlen osztotta be őket az őrség megszervezésére. Zaratiane szabadabb elvű, nyitottabb és lazább, míg Xotara keményvonalas, bizalmatlanabb és gyanakvóbb. Amitől csak hatékonyabbá válhat az együttműködésük.*
- Az Erdő Szíve látja lelkem, sohasem gondoltam, hogy falkavezér leszek, de ha már így adta a Fákban Lakó, teljes szívvel állok a feladat elé. Vigyázzátok az álmunk. *Köszön el, majd immáron ténylegesen elhagyja az udvart, hogy a csarnokba lépjen.
Ott már lassan minden az eredeti állapotába került vissza. Sok-sok szorgos, a kései óra ellenére is segítő kezek raknak rendet Banya vezető figyelme és kommandírozása mellett.
A csuhás jó éjt kíván mindenkinek, majd Aenae szobája felé véve az irányt, előbb megmosakszik az emeleti fürdőben, majd felveszi a földre hullott könyvet a padlóról és bebújik a topázszemű lány mellé és szinte azonnal el is alszik befészkelve magát Aenae-t átölelve.*

1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 07:52:21
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Udvar, Zárás//
//Leon, Umon, Xotara meg aki ott van//
~Ahhoz képest, hogy szerzetes jól bírja a szeszt!~
*Közben Leon szavain derü, majd komolyodik el hirtelen.*
-Remélem is kapitány! Hasznosnak lenni, ez minden vágyam.
*A csuklyás is belekezd a beszédbe, ami még épp' az érthetőség határán mozog. Majd miután lapockán veregeti Umon, válaszol*
-Rengeteg dolgot kellene elfelejtenem, mert kezdenek agyonnyomni az emlékek. És igen, meglehet a mellőzöttség, és a meg nem értettség ami beszél belőlem.
*Éppen befejezi mondandóját amikor takarodót fújnak. Ő pedig nem emlékszik, vagy nem is közölték vele, hol a hálóterem.*
-Mindegy majd kiderül, most dologra!
*Leon nyomába szegődik, és segít kicsinosítani a helyet. Közben megpróbál valakitől információt szerezni fekvőalkalmatosság ügyben. Már feladná a dolgot, amikor meglátja a mélységi nőt. Odalép mellé, és halkan megszólítja.*
-Xotara, ha jól emlékszem. Alighanem a segítségedre lenne szükségem. Elfelejtettem merre van a pihenőhely vendégek számára. Vagy senki sem említette eddig?
*Töri a fejét, de semmi értelme. Alighanem becsípett egy cseppet.*
-Jobban körülnézni pedig, nem volt még időm. Hálás lennék, ha elmondaná, vagy megmutatná hol találom.


A hozzászólás írója (Elostor Fh'el) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.18 07:52:49

1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 04:53:42
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar – Pycta, majd egy kis Zara (zárás)//

*Xotara meglepődik, amikor Pycta leül. Látja a Vezéren, hogy fáradt. Elég hosszú volt a mai nap. A mélységi lány kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy még ő is tovább fárasztja az elf férfit, de ha belekezdett nem fújhat most már takaródót.

Pycta szavain is meglepődik. Igen. A sötételf lány nem ilyen fogadtatásra számított, bár sejtette, hogy a szerzetes (akit amúgy magában epétlen elfnek is titulál), ezért a hibájáért nem fogja jelképesen a fejét venni és a kapu fölé kitűzni, de azért ettől keményebb hozzáállást várt. Mindenki magából, és életének korábbi tapasztalataiból indul ki, és Xotarának ezek alapján magától értetődő volt, hogy egy hibáért büntetés jár, ami most úgy néz ki, elmarad.
~Vagy talán az a büntetés, hogy nincs büntetés?~
Amilyen gyorsan felvetődik a lányban ez a kérdés, olyan gyorsan el is hal. Így az marad költői. Inkább tovább figyel Pycta szavaira, amik hosszú beszéddé olvadnak össze, amit a gyakran szájmenéstől szenvedő Xotara egyáltalán nem bán. Hallgatva Őt leesik a lánynak, hogy nem a Vezér szól hozzá, hanem a hosszúéletű szürke csuhással beszélget, aki pár napja azon a ködös estén beengedte őt az erőd kapuján.*
- Hogy a viharba ne lepődtem volna meg?! Bár, ha jól emlékszem, én a viselkedésemmel nem is adtam rá semmi okot, hogy ne bízz meg bennem. Magam sem tudom miért léptem akkor a kapuhoz, csak úgy éreztem, meg kell tennem, ahogy az sem világos számomra, hogy miért fogadtál úgy, de át tudom érezni a hited, ha én abban nem is hiszek. De más érezni, vagy tudni valamit, és teljesen más hinni benne.
*Elvigyorodva veszi fel a szemkontaktus az ő tekintetét kereső lombzöld szemekkel.*
- Katonai diktatúra, Zara mellett? Viccelsz? Ahogy, persze mellettem se válhat nyilvános átjáróházzá a Vadvéd. Ha kell, majd ő üt le engem, én meg őt. Tiszta sor.
*A szürke csuhás záró gondolataira mosolyogva végül még hozzáfűzi.*
- Kösz, meg lesz… Falka Vezér.

*A mélységi lány szellőzteti még egy kicsit a fejét a beszélgetés után, majd maga is visszatér a nagycsarnokba. Ahol ekkor, Zara az egyik asztalon állva, füttyentve magára vonja az egész Erdőmélye nagyérdemű figyelmét, a megszervezendő őrséget illetően. A látványra elvigyorodva az asztalhoz sétál. Xotara bal lábával a padra lépve, karjaival a combjára könyökölve előveszi a rikkancsokat is megszégyenítő mély női orgánumát (amit mindenki úgy szeret), amivel támogatásként odaveti a hallgatóságnak: *
- Bezony! Elég, volt a dajdajozásból itt az ideje, hogy hasznossá tegye magát mindenki! Tessék, lehet tolongani!

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.18 05:01:13

1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 00:56:29
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a perzselő homok//

*Nem bánja, hogy nem maradhat a topázszemű lánnyal, hisz csaknem minden éjjel együtt alszanak. Örül, ha vele lehet, de a féltékenység ismeretlen fogalom számára. Erővel nem kötheti magához a lányt és nem is akarja, pontosabban meg sem fordul a fejében ilyesmi. Éjjel majd újra együtt lesznek és akkor minden figyelmét Aenae-re fordíthatja.
Mosolyogva figyeli, ahogy Lyzzel elindulnak a gyakorlótér, íjászoknak fenntartott része felé. Leül egy padra és a kellemesen meleg teával a kezében dönti hátát az épület falának. Az Umon-nal lefolytatott gyakorlás után jól esik kicsit pihenni. Bár edzett és sokat mozog, azért az ilyen gyakorlóharcoknak is megvan a maga íze. Sokkal hasznosabb, mint azok a formagyakorlatok, amelyeket képzeletbeli ellenfelek ellen szokott eljárni. Azok jók a technika tökéletesítésére, de ezekben a test-test elleni harcokban bújik meg a valódi fejlődés.
Aenae és Lyz bizalmasan összesúgnak, de a csuhás nem hallja őket. De nem hallgatózik, ha szeretnék, majd elmondják, ha meg nem, akkor nem kell hallania.
Aztán előkerülnek az íjak és a gyakorlás kezdetét veheti.
Az udvar másik felén Umon és Aviolan egymásnak estek, a szerzetes máris támadásba lendül. Az egykori és újra venár felkötheti a gatyáját, mert az átkozott barátnak elég offenzív a harcmodora. A csuhás előredőlve figyeli küzdelmüket, mindkettőjük mozgására kíváncsi, hisz mások ötleteiből és hibáiból is rengeteget lehet tanulni.*

1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 23:59:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező - feladatok//

*Remek érzés, amikor a feladatra kijelölt személyek máris magukénak tudják a rájuk osztott dolgokat és ötletelni kezdenek. A csuhás nem hiába osztotta rájuk a feladatokat, és ez alól Aviolan sem kivétel, bár ő teljesen más okból.
Az elf venár vezér Lyzra mosolyog, amikor a lány elvállalja a vadászok vezetését. Nála jobbat nem is találhatna most az erődben. A mélységi Xotara ötlete is jó, hogy a másnap vadászatra indulók kezdjék az őrséget, így több idejük marad pihenni indulás előtt. Zara is biztosítja felőle, hogy a sötételffel megoldják az őrség megszervezését és a régi-új venár sem húzza ki magát a feladat alól.*
- Köszönöm. *Hajol meg kissé a csuhás előttük, majd Xotara-val elhagyják a csarnokot.*

//Udvar – Xotara//

*Odakint mindenki hallgat a jó szóra, amin a csuhás meg is lepődik. Számított olyasmire, hogy a fejéhez vágják, hogy tönkretette az estét, meg hasonlók. De nem, mindenki hallgat rá és elindul befelé, ki takarítani, ki nyugovóra térni. A hosszúéletű befelé még mosolyog is a dolgon, sokkal nagyobb ellenállásra számított. Hálát mond az Erdő Szívének érte.
Aztán érkezik a mélységi lány és a tőle megszokott módon nem is kertel, hanem azonnal a közepébe vág. Szótlanul és mosolytalanul hallgatja a beszámolót, közben fáradtan le is ül. Csak most kezdi érezni az egész napi jövés-menést. Hajnalban indultak és mire visszaértek, rengeteg ismeretlen volt jelen és mindenki tőle várta, hogy megmondja, merre legyen az előre. Xotara is láthatja, hogy a csuhás fáradt, szokatlanul karikásak a szemei és az arca is nyúzottabb, de a lombzöld szemekben ugyanaz az elszántság csillog.*
- Értem. *Konstatálja a hallottakat, majd pár szívdobbanásnyi időre elgondolkodni látszik, majd halovány mosollyal néz fel a sötételf lányra.*
- Megszokhattad tőlem már, hogy általában mindig az erdő oldaláról közelítem meg a dolgokat. Talán túlontúl is hiszek az Erdő Szívének szelektáló tudatában, hogy csak azokat engedi be Erdőmélye közepébe, akik megérdemlik, hogy itt legyenek. *Xotara remélhetően nem fogja bánni a bővebb lére eresztett monológot.*
- De az vitathatatlan, hogy a fák közt az erdő törvényei ítélnek. Mi egy új falka vagyunk, s mint minden új, tökéletlen és kiforratlan. Minden szabály, minden eljárás még kialakulóban van. Nem tettél semmit rosszul, hacsak azt nem, hogy rátámadtál valakire, aki talán nem érdemelte meg. Egyikünk sem tökéletes, de éppen ez a tökéletlenség tesz bennünket halandóvá. A belátás, hogy elismerjük hibáinkat, az akarat, hogy változtatni akarunk a rossz dolgokon, mindig elismerésre ad okot. *Mosolyog fáradtan a lányra.*
- Én is mindig rettegek, hogy elrontok valamit és az erdő megbüntet, elragad valakit vagy éheznünk kell, mert nem voltam elég belátó, elég elővigyázatos. De törekedem a legjobbra és a tőlem telhető legnagyobb szívvel teszem azt, amit teszek. De hibázok én is. Ahogy mindannyian. De ha tanulunk a hibáinkból, máris többek leszünk, teszünk egy lépést a jobb felé. Szervezzétek meg az őrséget Zarával, állítsatok fel egy normát, hogy hogyan és miként fogadunk bárkit is az erődben. Ezt rátok bízom. Igazatok van, olykor talán túlontúl megbízom mindenkiben. *Vonja meg alig láthatóan vállait mosolyogva.*
- De figyeljetek arra, hogy ez nem egy katonai erődítmény, nincs diktatúra és szeretném, ha ezután is ilyen nyíltan fordulnánk az érkezők felé. Te nem lepődtél meg, amikor mosolyogva, kérdés nélkül engedtelek be a falak közé? Nem volt furcsa, hogy előítéletek nélkül, bizalommal fordultam feléd? Ha nem így teszem, talán te sem találod meg itt a helyed e falak között. *Sóhajtva felkel ültéből, lombzöld tekintete a mélységi lányét keresi.*
- Egy falkát az összetartozás, a közös elét tesz erőssé. Együtt erősebbek vagyunk, mint egyenként. Tudom, hogy másképp látunk dolgokat, de te is a falkánk tagja vagy és hálát adok az Erdő Szívének érte. Légy mindig nyitott, lásd meg a szépségben a gonoszt és a szörnyetegben a jót. Akkor sohasem csalódsz. Jó őrködést Xotara. *Mosolyog végül a lányra, majd elindul befelé, magára hagyva a mélységit a gondolatokkal, amelyet hosszúra nyúlt prédikációja keltett benne.
Biztosan nem erre számított, de a csuhástól távol áll a büntetés minden formája, ahogy a kiabálás és a kioktatás is. Xotara-ban sokkal több van, mint azt talán maga sejti és biztos benne, hogy a Fákban Lakó segíteni fog neki, hogy kiteljesedjen, akkor is, ha ő maga nem hisz az Erdőszellem munkálkodó erejében.*

1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 19:08:28
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

- Az még jobb!
*Bólint Bayde megjegyzésére.*
- Én szeretnék egy mestert.
*Úgy tűnik, hogy mégis itt fog maradni egy ideig. De nem bánja, hiszen közben tanulhat, és sokkal több mindent tudhat meg az állatokról, és a világról.*
- A nullumot?
*Nevet fel.*
- Nem volt túl nehéz. Kölyökként találtam rá egyedül az avarban, alig volt pár napos, így magamhoz vettem.
*Így ki is derül, hogy annyira talán mégsem ért ehhez az egészhez.*
- De az tény, hogy az idegen állatok tényleg nem bántanak, ha nem akarom. Biztos tehetséges vagyok.
*Rázza meg a vállát, de közben a szemei csillognak a boldogságtól.
Kedvesen ráköszön az idegen lányra, majd picit hátrébb áll, mikor az meg akarja simogatni a vadállatot. A druida kijelentésén csak egy jót nevet, de mondani hozzá nem tud mit.
Mikor egyre többen jönnek kifelé a tündér még odébb áll, nem kedveli a nagy tömeget.*
- Én veled megyek.
*Szól a druidának.*
- Csak most érkeztem, Pycta rögtön az étkezőbe vitt, és utána rögtön elkezdett beszélni. Azt sem tudom hova menjek vagy...
*Nem fejezi be a mondatot, a férfi úgyis érteni fogja, legalábbis Ertatsnoy ebben reménykedik. Túlságosa zavarban van ahhoz, hogy sokat beszéljen.*

1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 18:39:26
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Odabent az étkezőben bizonyára tetőfokára hághatott a hangulat, mert egyre-másra szállingóznak onnan a vacsora meglehetősen vidám résztvevői. Gyakorlott szemeivel megállapítja, hogy a kicsattanó jókedv oka szeszes italok mértéket kevéssé ismerő bevitele lehet. Az viszont határozottan meglepi, hogy Umon is erősen illuminált állapotban, mit szépítsük, szóval tajtrészegen támolyog ki. Hiszen a szerzetes eddig szóvirágaival hívta fel magára a figyelmet, nem pedig borvirágos orrával.*
- Remélem azért nem ürült ki teljesen a pince. *vigyorog rá a vidám hármasra és azon csodálkozik, hogy az Umon és Leon oldalán feszítő elfet még nem is látta. Vagy csak nem emlékszik. De ez sem lenne meglepő, az elmúlt pár napban igen nagy volt a nyüzsgés az erdő ezen részén. Még megemlíti a hármasnak, hogy semmi baja a részeg kurjongatásokkal, de az irbisz lehet, hogy rossz néven venné a nagy ramazurit. De emiatt nem kell sokáig aggódnia, a vidám kompánia hamarosan távozik. Az elbűvölő elf leányzó pedig újabb módszert talál rá, hogy lenyűgözze.*
- Ez igen! *füttyent egyet önkéntelenül, bár ennek nincs hatása az irbiszre, ellentétben Annulienével* Ezt muszáj lesz ellesnem tőled.
*Nem ismeri ezt a trükköt és jó eséllyel valószínűsíti, hogy nem tartozik a druidák repertoárjába. Ezért arra gondol, hogy Annulien talán varázsló lehet és egy kicsit fürkészően is néz rá. Ahogy a druidákat ősz öregembereknek képzelik, valahogy így van ez a mágusokkal. A csúcsos föveg és a hosszú szakáll inkább ismertetőjelük lehet, mint ilyen csinos arc.*
- De ha nem haragszotok, későre jár és Xauturnak is mozgalmas napja volt. *néz a tündérre és az elfre* Még el kell készítenem a helyét. Persze ha segíteni szeretnétek, azt megköszönöm.
*Vigyorog, de már meg is bánja amit mondott. Semmi baja a tündérrel, de úgy tervezte, hogy az irbisz ketrece mellé hord egy nagy rakat szalmát és abban tölti az éjszakát, új kedvence közvetlen közelében. És ama szalmakupacot inkább csak Annuliennel gondolná megosztani. Mert ilyen erkölcstelen gondolatokat is forgat a fejében.*

A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.17 18:56:04

1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 17:59:31
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező, zárás//

*Mosollyal viszonozza az elf asszony mosolyát, majd reménykedő tekintettel fordul Pycta felé. Reménykedő, mert nagyon reménykedik benne hogy megint memóriája hagyta cserben s nem azt kell tenniük, amire annyira nem akart gondolni: De még mennyire hogy de!
A beletörődöttek nyugalmával bólint az elf vezető kijelentésére, majdani társai új s furcsa híreire pedig kifejezéstelenül bólint: Őszintén szólva nem nagyon tudja hova rakni se az ork, se a többiek viselkedését ez ügyben illetően, s ezen az este már nem is nagyon szeretne próbálkozni ezzel.
Közben magában dolgozza föl Pycta hozzá intézett szavait: nem akarja bevallani az elfnek, de valószínűleg ugyanolyan jól ismeri ezt a helyet mint az összes többi jelenlévő venár, se jobban, se rosszabbul. Erről részben lyukas agya, részben a félévi távollét tehet inkább. No de ki ő, hogy az első feladat alól mentséget találjon ki?! Valakinek amúgy is meg kell tenie ezeket, hát miért ne lenne ő? Különben is, eléggé meg szeretne ismerkedni a számára roppant érdekes figurának tűnő Umonnal, s ez az erődbeli felderítő tökéletes alkalomnak tűnik számára. A vízmalomra pedig nem is mer gondolni.*
- Számíthatsz rám! - *Valamelyest lelkesen bólint, kissé merev tekintettel. Még mindig nem aludta ki magát eléggé.* - Amúgy is kéne nekem a környezeti frissítés. Megteszem amit tudok. Oh, de elötte - Itt a kijárati kapu irányába nézz - szeretnék valami frissítőt. Egy kis hideg víz valóban jót tenne a fejemnek. - *Itt Pyctát és a többieket jóformán faképnél hagyva, energiára kapva a hirtelen támadt ötlettől kicsörtet a szárnyas ajtón s az istálló felé siet. Egészen pontosan a legközelebbi itató felé, benne az élethez szükséges, jégnél is hidegebb vízzel. Tétovázás nélkül nagy mennyiségű levegőt szív tüdejébe, s fejét a "valószínűleg" tiszta ivóvízkészletbe dugja. Érzi, ahogy a hideg folyadék szinte égeti az arcát, de legalább megteszi a hatását: éberebb, mint valaha.
Igen. Ez valóban jót tesz neki.
Kis idő után, mintha mi sem történt volna bandukol vissza a nagycsarnokba, pocsolyákat alkotva a hajából kicsöpögő vízzel, fejét rázva. Mindezt olyan tekintettel mintha csak a szomját csillapította volna.*

1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 17:50:32
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező, zárás//

- Ha rajtakapnám a szöszivel? *Felvont szemöldökkel néz Lyz felé, majd megvonja a vállát.* Azt csinál, amit akar. Nem volt köztünk semmi olyan, csak... Jól éreztük magunkat. De ennyi. Ha a kalózzal kapnám rajta sem lepődnék már meg, komolyan. *Nevet, de egyébként nem teljesen viccből mondja.
Mielőtt még bármit is hozzáfűzhetne az Aenaes dologhoz, Pycta már hívja is őket, így azt majd később megbeszélik még. Meg majd esetleg rákérdez Aenaenél is finoman, már nagyon kíváncsi.*
- Persze, megoldjuk, ugye Xot?
*Feleli Pyctának, majd egy jelentőségteljes pillantást vet a mélységi nőre. A délután történtek után nem teljesen biztos benne, hogy zökkenő mentes lesz a közös munka, de majd meglátják.
Még a többiekkel is beszél kicsit Pycta, aztán Xotarával elindulnak kifelé. Így rámaradt, hogy legalább az éjjeli őrséget megszervezze.*
- Lyz! Megkérhetlek, hogy vállalj valamennyit ma az őrködésből? Nem szívesen raknám be a frissen érkezőket a falra, mert hát... Inkább nem, majd ha már jobban ismerjük őket. Valakit még keress magad mellé. Aztán az éjszaka közepén leváltunk titeket Xotarával. Lehet róla szó?
*Ha Lyz mégsem bólint rá, akkor keres mára is valakit, aki elég megbízhatónak tűnik.
Otthagyja az elfet, az azstalhoz lép, kicsit félretúrja a koszos tányérokat, poharakt, és egy határozott mozdulattal felugrik rá. Füttyent egy nagyot, és megvárja, hogy a teremben lévők rá figyeljenek.*
- Szóval... Nem tudom, kinek mi a szándéka a maradást illetően, de ha már itt vagytok, akkor csináltok is valamit. Aki ért bármit is a fegyverekhez, lépjen előrébb, hogy össze tudjunk állítani egy őrséget!
*Megvárja, még előrébb lép, aki akar, aztán ha addigra Xotara is visszaérkezett, együtt kitalálják, mi hogy legyen.*

A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.17 17:58:51

1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 17:37:27
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*Teljes egészében abban a tudatban közelít ellenfele felé, hogy deréknál elérhető támadást fog ellene indítani. Így hát elkerekedett szemmel néz a feléje ugró Umonra, amint az minden előjel nélkül előreveti magát Magasan a levegőben van már amikor ő maga rájön trükkjére, így már túl késő elugrania. Mindössze szerencséje menti meg: kezét szinte ösztönből feje felé kezdi emelni az utolsó pillanatban, talán attól félve, hogy Umon a képére mér csapást, s Umon ujjai pont akkor érik el Sunuko nyakát, amikor kezeivel épp áthalad rajta. Érzi ahogy az izmok saját torkának lökik tenyerét, elég erősen ahhoz hogy megállítsa a belőle kiáramlani készülő levegőt, de nem elég intenzíven ahhoz, hogy ne tudjon cselekedni.*
~ Hogy az a...! ~
*Levegőért kapkodva hátrafelé próbál lépéseket tenni, //-1 szegmens// hogy biztonságos távolságra kerüljön Umontól s oxigénhez jusson. Eszébe sem jut, hogy hátranézzen, s így lássa hátsó lába mögött lévő akadályt, ami nem más, mint ellenfele bokája. Hirtelen teljesen elveszti egyensúlyát, s érzi ahogy a gravitáció hátrafelé húzza, egészen pontosan a gyakorlótér kavicsos padlózata felé. Egyetlen dolog jut ekkor eszébe: Amint kezdi elvesztenei egyensúlyát jobb kezét egyenesen kinyújtva s összes izmát beletéve Umon válla felé kap //-2 szegmens//, azt tervezve, hogy vagy őt használja stabil tárgynak egyensúlya visszanyerésére, vagy magával rántja a földre, ha ő sem készült fel.* //ügyesség:188,gyorsaság:179,erő:130-.-//

1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 16:59:48
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező, zárás//

*A vezér elé érve, egyenes háttal áll meg, kezeit maga előtt leengedi, s összefűzi ujjait. Mielőtt viszont Pycta bármit mondhatna, Xotara szól közbe. Lyz ugyan azon volt, hogy ha nem muszáj, ne derüljön ki az incidens. Illetve ő nem mondta volna el, de jobb az úgy, ha nem marad a vezér előtt titok, egy ilyen esemény. Az pedig még jobb, hogy maga Xot az, aki tálalja. Nyilvánvaló, hogy ez után a megjegyzés után, be kell majd avatnia Pyctát, és így a legjobb.
Örömmel veszi, hogy feladatot kap, és ez által hasznossá teheti magát az erődben. *
- Persze, rendben Pycta, részemről semmi akadálya az őrségnek, és megtisztelő, hogy rám mered bízni a vadászatokat és a venár vadászokat is. *Bayde említésére kissé szkeptikus érzései támadnak, bár ezek nem ülnek ki az arcára. Felül is emelkedik ezen, mert be kell látnia, hogy a férfi tényleg értheti a dolgát, az irbiszes belépője legalábbis erről árulkodik. Ráadásul minden ellenérzés felett áll, a többiek biztonsága, és a vadászat sikeressége.
Legbelül meglepődik, hogy Xotara milyen logikusan gondolkodik az őrségről. A harsány lobbanékony mélységiről eddig ez a legpozitívabb élménye az alatt a pár nap alatt, mióta egy fedél alatt élnek.
- Igen, szerintem is így volna logikus az őrséget kezdeni. *Jegyzi meg Xotara javaslatára, bár Zarával eddig nagyon jól kijött, akár vele is szívesen lenne. Valószínűleg találnának témát az őrség idejére, de ha neki holnap vadászatot kell szerveznie, akkor valamennyit aludnia is kell. Emellett pedig semmi baja Sunukoval, szívesen ismer meg új embereket, így üdvözli az ötletet, hogy vele is töltsön egy kis időt. Főleg, úgy kíváncsi, hogy kiderült a férfiról, már korábban is élt itt. El is határozza, hogy kikérdezi a korábbi lakókról, ha hajlandó neki mesélni egy kicsit. ~Vajon, milyen volt itt az élet ez előtt?~
Pycta elköszön és Xotarához fordul, lesz mit megbeszélniük, bár a probléma okát ő sem tudja. Csak a távolból látta az eseményt.
A vezér és Xot távozásával Aviolanra és Zarára pillant. *
- Akkor, ha nektek is jó, kezdhetjük az őrséget, ahogy Xotara javasolta. *Majd Sunukora pillant* Azt hiszem, én vissza is megyek a szobámba, magamhoz veszek pár dolgot, aztán itt találkozhatunk a nagyteremben. Jó lesz így Sunuko?
Ha ezt megbeszélték, még visszavonul a szobájába, magához veszi íját, tegezét, illetve köpenyét is vállára teríti. Még útba ejti a fürdőt, ahol megmossa arcát, hogy felfrissüljön, bár nem reggelig kell őrködniük, így nem lesz olyan nehéz feladat ébren maradnia. Az aulába érve megvárja a társát, hogy együtt mehessenek ki a védfalra.
Másnap Lyz első dolga, hogy a reggeli teája után, megszervezze az első vadász csapatot, egyúttal Baydeot is megkeresi, hogy a segítségét kérje a vadászatoknál, Xauzurral az oldalán.*

1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 11:42:31
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a perzselő homok//

*Iszik a teából, majd bólint, amikor Pycta inkább a fiúk harcát figyelné. Volt egy megérzése erről. Ahogy megbeszélték, hogy Aenae szívesen gyakorolna vele, lassan indul is a raktár felé. Teáját leteszi egy közeli hordóra, melyre íját is felfekteti, s komoly arccal fordul a lányhoz.*
- Persze, hogy komolyan. De ne félj, ott leszek melletted, nem megyek sehova. *Elmosolyogja magát.*
- Én volnék a legboldogabb, ha szólhatnánk neki emiatt. *Mondja, miközben már egy célpont nélküli üres táblát cipel kifelé a raktárból, amit egy alkalmas helyen, a fal felé támaszt. Ott biztosan nem jár senki, és amúgy is, közelről fognak csak próbálkozni.*
- Nem, valóban nem. Már akkor megbántam, hogy kimondtam. *Kicsit bűnbánóan süti le a szemeit, de azért egy huncut csillanás még mindig bennük van. *
Csak olyan szemtelen volt az elején… vagyis most is az, csak már megszoktam. ~Na jó, ezt nem lehet megszokni…~ Nem bírtam ellenállni, hogy legalább egy icipicit kizökkentsem abból a bosszantó, pimasz magabiztosságából.* Sóhajt, mert tudja, hogy ez akár rosszul is elsülhetett volna, ha nem unják meg a legutóbbi gyakorlást, és tovább ütik a vasat. Azért egy barbár sisakból ivás nem ugyan olyan súlyú fogadás, mint bekötött szemmel kilőni egy almát valaki fejéről.
Időközben előkerül a raktárból egy íj, és egy tegez nyíl is, amivel majd Aenae gazdálkodhat. Lyz saját íja a hordón pihen a teás kupa mellett, és valószínűleg ott is marad még egy darabig.*
- Na, felkészültél? *Húzódik széles mosolyra a szája.* Menjünk közelebb egy kicsit a táblához. Gyere. *Közelebb sétál.* Szóval, ahogy mondtam is, most nem a cél a lényeg, hanem hogy a kezed ráálljon a megfelelő tartásra, és hogy ez mindinkább rögzüljön. Szóval kezdhetjük is.
*Ha Aenae kezében van az íj és a vessző, Lyz leoldja csatjáról a kendőt, és Aenae szemére köti.*

1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 08:14:15
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező- Zárás//
//Elostor, Umon, Bayde meg, aki ott van//

*Leon ritkán mulat jól mostanában, de emellett a csuklyás mellett, meg az elf fickó társaságában nem igazán tud feszengeni. Persze hullámvölgyei vannak jókedvének, főleg amikor Ostorhoz kerül a szó, aki hallhatóan eléggé letargikus embernek bizonyul.* ~Hát, én is örülnék, ha a feleségem kiesne belőle!~
-Mégse volna az olyan jó! Ha nem emlékeznék dolgokra, újra hibáznék, és soha többet nem akarok mélységi asszonyt feleségül venni! *Elmélkedik félig magában, félig a csoportnak.*
-Jól tetted! El kell jönni onnan, ahol nem kell az ember! Itt biztos több hasznod lesz, Ostor! *Erre megemeli az üveget és nagyot kortyol belőle. Néha vihog egy kicsit Umon szótévesztésein. A részeg emberek mindig mulattatták, és legnagyobb bánatára, mivel ő nagyon jól bírja az alkoholt, gyakran fordul elő, hogy társai már ittasak, ő meg éppen, hogy elkezdte jól érezni magát. Talán, most is így van a dolog, bár nagyon előrelátóan rögtön keverte a különféle alkoholokat, hátha előbb sikerül elérni a kívánt hatást, de csalatkoznia kell, hiszen takarodót fújnak fejük felett. Leon, mikor a húsról kérdezi Umon, csak gyorsan elfordítja a fejét és fütyörészni kezd, ami, mivel teli van a szája, gyorsan egy köhögő rohamba csap át, amit a férfi végül azzal orvosol, hogy kénytelen kiköpni a tenyerébe a maradékot, de nagy kegyesen felajánlja azt előző gazdájának.*
-Kéred még? *Nyújtja felé markát. Aztán amikor meglátják Baydet, Leon int az ottaniaknak.*
-Jó estét mindenki! *Mikor véglegessé válik, hogy be kell menniük, Leon elköszön a többiektől.*
-No, akkor jó éjszakát! Persze, hogy megismételjük! *Ekkor pedig bevonul Umon után, és az első kezébe kerülő rongyot, seprűt felkapja és dologhoz lát. Mindig is rendszerető ember volt, és lévén, hogy sok ideig gazdag udvarokban is szolgált, nagy ügyességgel takarít, és valószínűleg jó segítség is a hölgynek, aki először nekilátott a rendrakásnak. Közben a maradékok közül pár nagyobb darab húst még elvesz, és becsomagolva berakja az erszényébe. Mikor ezzel végez, elköszön a segédektől, Banyától és minden más ottlevőtől is, és a neki kijelölt szobába megy, ahol is kipakolja a húst, leül a földre.*
-Na, gyere már Életem! *Próbálja Patkányt kicsalogatni egy darab hússal, aki nagy vonakodással de végül előmászik.*
-Semmi baj! Semmi baj! Tudom, hogy nem szereted a tömeget jó! Jobban fogok vigyázni legközelebb! *Ezzel elkezdi simogatni a rágcsálót, aki hozzálát az evéshez.*
-Ha végeztél akkor alszunk egy nagyot, aztán kiderül mi lesz holnap! Gondoltad volna, hogy még ma is lesz élő gazdád? Na, ugye, hogy nem! Én sem! *Ezzel ledobja mellényét, ingét a földre, befekszik az ágyra, és mikor patkány is bekucorodik melléje, a kalóz elalszik.*

1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-17 04:37:28
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező és udvar – zárás//

*Xotara a Vezér döbbent értetlenkedésén meglepődik. Az elnapolási javaslatra azonnal bólint.
~Mi? Hát, nem szólt neki senki? Pedig, tutira vettem, hogy ha más nem hát az egyik venárőr jelenti a dolgot neki. Mindegy, annál jobb, legalább tőlem tudja meg, és nem másoktól hallja, így senki nem tudja, majd azt mondani, hogy sunnyogva ki akartam bújni a felelősség alól.~
Közben megérkezik Aviolan, Lyz és Zara. A sötételf lány oldalra fordítva fejét végig hordozza tekintetét rajtuk. Persze, hogy a legérdekesebb számára az idegen férfi. Bár, nem mintha a két nőről többet tudna, de őket azért mégis csak többször látta. Viszont, ez a férfi furcsa neki. Már csak azért is, mert a két hölgyeménytől se lát közvetlen ismeretségre utaló gesztusokat a férfi irányába. A férfi ettől függetlenül elég nyugodtnak, határozottnak tűnik. Egyáltalán nem látni rajta az idegen környezet okozta zavartságot. Úgy néz ki, mint aki a hosszú munkából megfáradva tért volna haza. Érdekes.
Pycta szavaira a figyelmét visszairányítja a Vezérre.
~Éjjeli őrség… simán… azaz én életterem.~
Ami a vadászatokat illeti.
~Reggeli vadászatok… éjjeli őrség után az necces lesz, de még az is beleférhet.~
Amikor az őrség megszervezéséről beszél nekik.
~Mi én… meg Zara… szervezzük meg? Nem mondaná ezt, ha tudná mennyire nem egy véleményen voltunk a kapuban, de talán a két véglet között van a helyes út.~
Pycta Aviolanhoz intézett szavaira.
~Ja, akkor így már érthető a dolog. Régi venár.~
Miután Pycta befejezi Xotara hangot ad tömören a véleményének a hallottakról.*
- Ezer örömmel, Pycta. Ha lehet hozzáfűznék két javaslatot. Az esti őrséget kezdhetné Lyz és az úr. Főleg, ha Lyznek vezetői jelenése lesz reggel még a vadászaton. Az éjjeli őrséget pedig mi vállalnánk, ketten Zarával. Persze csak, ha mindenki egyetért a dologgal.
*A véleménycsere és az egyeztetés után hátrébb húzódva megvárja, míg mindenki megtárgyalja a dolgait a Vezérrel, amikor mindenki végzett a sötételf lány biccent a távozó elfnek, hogy rögtön követi, de előtte még odalép Aviolanhoz.*
- Várj egy percet! Még nem volt alkalmam bemutatkozni neked. Árnytörő Xotara vagyok. Friss hús itt, de ahogy hallottam Te már régi bútordarab vagy. Örülök.
*Miután letudták az udvariassági kört Xotara kurtán biccent, és elköszön. Majd Pycta után ered, aki már közben ki is ment az udvarra. A mélységi lány az asztalok között haladva látja, hogy elégé kiürült a nagycsarnok. Csak a Banyát látja, aki még mindig a kaja kupit takarítja.
~Most vagy megette Selesék hármasát, vagy azok sikítva kereket oldottak… alighanem az utóbbi.~
Vállat von, majd nagy ívben elkerülve a Banyát az ajtó felé somfordál. Az alkoholnak hála a térdét sem érzi, hogy annyira fájna. Bár, hogy egy merő moslék az eléggé kezdi zavarni.
~Tegnap mostam ki a ruhám. Erre most öltözhetek át.~
Ekkor rúgja be az ajtót az illuminált Umon, akin láthatóan a friss levegő sem segített sokat, majd az ork asszonyság kegyeit keresve segít neki a takarításban. Xotara egy mosollyal zárva a látottakat gyorsan kilép az ajtón.
Kint is találja Pyctát, aki talán az udvaron lévőket is tájékoztatja a lakoma végéről. Xotara mellé lépve komoly hangot megütve szól: *
- Itt vagyok. Mivel én kezdtem bele, ezért kertelés nélkül folytatnám.
*Mély levegőt véve belevág.*
Szóval, ma több idegen is bebocsátást kért az erődbe. Ezt Te is tudod. Most, hogy a jó sors, a Fában Lakó vagy a véletlen vezette ide őket, mellékes.
Az általam említett incidens akkor történt, amikor az ork és az íjász félvér érkezett. Zarával nem voltunk éppen egy véleményen, hogyan legyenek fogadva. Én nem akartam csak úgy beengedni őket, majd elvesztettem a fejem és rátámadtam az orkra. Umon rendezte el az egész helyzetet, hogy lefegyvereztette őket. Tudom, hogy túlreagáltam, tehát hibáztam.
Meglepő számomra, hogy nem tájékoztatott senki erről a fegyelmi vétségről. Azt hittem, ha más nem, de egy venárőr biztos jelentette neked. Már csak azért is, mert nem igen volt velem egy véleményen senki se a tettem legcsekélyebb helyességét illetően. Lehet, hogy csak én vagyok itt ilyen vaskalapos pirtianes-i, de továbbra is tartom a véleményem, hogy nem kell mindenkit csak úgy beengedni, hiszen ez egy erőd.
A feladatnak, amit ránk osztottál Zarával örülök, mert így lehetőségünk lesz rendezni nézeteinket egymással. Persze, ha ezek után is még aktuális rám nézve a feladat, vagy ha nem akkor várom, hogy milyen büntetést rósz ki rám.
*Xotara elhallgat, majd a Vezér lombzöld szemein függeszti tovább az ő méregzöld szemeit, és várja, hogy a Vezér, mit szól a beismerő vallomásához.*

1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 23:31:13
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Vet még egy furcsa pillantást Baydre a tündérnek szánt leckét követően, majd az Irbiszre fókuszálva kissé kinyújtja kezét, de hamar visszarántja. Az ebédlőben látott, fura alak támolyog ki hozzájuk nagy zajjal, immáron részegen.
Homlokráncolva figyeli a kissé groteszk jelenetet. A férfi őt levegőnek nézve köszönti Baydet és Umon néven mutatkozik be a tündérnek. Zagyvál egy keveset, majd továbbra is ignorálva őt támolyog vissza az ebédlőbe. Nem nagyon tudja hova tenni a dolgot, talán a fickó ránézésre eldöntötte, hogy nem kedveli.* ~Most már én sem fogom. Firkáltképű.~
*Vet még egy lesújtó pillantást a távozó után, majd fókuszálva ismét az irbiszre néz. Csodálkozik, hogy nem nyugtalanítja az állatot ez a rengeteg zaj és idegen arc, Bayde alighanem nyugtató hatással van rá. Ő azonban biztosra megy, nem szeretné egy buta mozdulat miatt befejezni földi pályafutását.
Behunyt szemmel nyújtja kezét Xauzur felé és közben ajkát néhány dallamos füttyszó hagyja el. Ha beválik, úgy megsimogatja az állatot ha pedig nem... Akkor reménykedik a legjobbakban.*

A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.

1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 21:01:43
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező- Zárás//
//Leon, Elostor, kis Bayde, Ertatsnoy//

*Umon rendíthetetlen jókedvvel sorjáz az ajtó felé, felhőtlen vidámságát kevés eséllyel csitítja bárki, ahogy a hangorkánt is, mellyel a csapatnak fújja mozgalmi nótáját. Leon ugrándozásából vajmi keveset észlel, minden vágya, hogy kissé kikerüljön a levegőre és egy kis friss levegőt szívhasson, így nem is látja, hogy megmentett vacsoráját éppen elkapni kívánja valaki. Úgy menet közben hallja meg Elostor szavait, melyre azonban hirtelen hallgat el, s meg is torpan, nem messze az ajtótól. Ennek persze nem az ork esése az oka, abból vajmi keveset észlel. A félelfhez fordul, majd szabad bal karját vállára dobja.*
- Minden vágyam, hogy ismerhessem galádom... családomat, bár gyanítom, hogy nekem olyan sosenem volt, vagy, ha igen hát nem túl sokáig.* Itt álmaira emlékszik vissza, melyek olykor zaklatják, azonban ezt még részegen sem kívánja senkivel megosztani.* - Mi olyan szörnyű emlékeid vannak, barátom, mit annyira felejteni kívánnál? Vagy csak a kitaszítottság érzete borzas... borzaszt el?* Alaposan meglapogatja a félelf vállát, majd más szomorúságán ő is elkeseredik, s szinte hüppögve sanyarú sorsukon, bánatát megmenekített húsdarabjába kívánja folytatni. Persze előtte elfogadja Elostor által kínált újabb üvegcsét, amibe a Fekete Fa bánja mi van töltve, alaposan meghúzza. Ezt követően jön a szarvashús, melyhez már előre körbenyalja a szája szélét. Ma inkább a folyadékbevitelt részesítette előnyben. Az elképzelt tervvel semmi probléma nincs, annál inkább a kivitelezéssel, tekintve, hogy a húsdarab, ami oly gyönyörű volt, oly kívánatos, oly hatalmas, jelenleg csak egy falatnyi cafatként, szorong szomorúan ujjai között.*
- Héjezmegmija... ?!* Biztosan emlékszik arra, hogy a jobb kezében tartotta, így automatikusan másik cimborájára néz, kinek tán még a pofazacskója is teli van. Szúrós, s gyanakvó tekintettel méregeti Leont, aztán a szituáció előtt állva értetlenül, inkább vállát vonja meg és megy tovább. A csarnok ajtaján kilépve csapja meg a hűvös levegő, mely szó szerint értve hat kijózanító erővel, nyilván azért nem teljes mértékben. Az udvaron állva látja meg, ahogy Bayde és új tündér csapattársuk az irbiszt figyeli, ismerkednek vele:*
- Hé, Bayde, ahoj kapitány!* közben a tündér felé fordul* - Umon Palasan a becsületes nevem, örvendek, hogy megismerhetlek!* majd természetesen illendő módon színpadiasan meg is hajol, épp csak nem pukedlizik csuháját megemelve* - Ők itten országos cimboráim, Leon és Ostor, aki valójában Elostor. Jé, mi az a picike...*Itt ki tudja meddig folytatná még eszmefuttatását, ha nem érkezik a venár vezér, aki jóindulatú, de határozott jelzéssel él mindenki felé, hogy holnap dolog van, ideje feküdni. Umon valami oknál fogva úgy érzi a jelzés elsősorban neki szól. Úgy érzi sokkal tartozik a vezérnek, így a minimum, hogy teljesíti, amit mond. Így nincs mit tenni, lebiggyesztett alsó ajakkal, szomorú búbánatos szemekkel tekint előbb Leonra, majd Elostorra, újdonsült barátaira.*
- Sajtál... sajnálom fiúk, de mára vége a mulatozásnak, bármennyire szeretném folytatni, a parancs, az parancs. Viszont, meg fogjuk ismételni, amint lehetőség lesz rá. Most azonban van még egy kis dolgom. Amúgy, ha akartok, segíthettek is.*Utolsó mondatán jót derül, nem is reménykedik benne, hogy valaki vele tart. Bár érzi fejében az alkohol jótékony hatását, a kötelesség az első, így alaposan meglapogatja új barátai hátát, mintha csak ezer évre válnának el, Bayde és tündér ismerőse felé képzeletbeli kalapot emel, majd visszasétál az étkezőbe. Persze ha követik, szívesen fogadja a segítséget. Az étkezőbe visszaérve, már fejét vakarja:*
- A Fekete Fa árnyékára! Ki csinálta ezt a kuplerájt?* gondolva itt a szanaszét freccsent pörköltre és tálakra, szétgurult poharakra, mintha valaki teljes testtel esett volna a fazékba. Majd a már munkálkodó Banyára tekint, aki csak bosszúsan legyint egyet a nézésre, azonban láthatóan örömmel fogadja, hogy segítsége akad. Bár nem takarításra fogadták fel, ő mégis a tisztaságot és a rendet szereti. Nem tudja vajon mekkora segítség lehet ennyi ital után, de mentségére szolgáljon nem zavarják el. Addig marad, míg az utolsó seprővonásokat is elvégzik, ekkor már halkabb és csendesebb az erőd. Szobájába halkan, immár kissé kitisztultan és holtfáradtan jut fel. Útközben, ha esetleg tanácstalanul sétálgató venár jelöltekkel találkozik, akik az erőddel ismerkednek, megmutatja nekik kijelölt szobájukat és az alsó emeleti fürdőt, majd tulajdonképpen rövid mosdás után úgy dől ágyába, mint akit agyonvágtak, hogy egész reggelig aludjon. Az éjjel nem álmodik, vagy ha igen, akkor csak igen kellemeset, mit mosolyogva tud elfelejteni.*


1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 20:33:15
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Jóízűen nevet fel a tündér véleményére a druidákat illetően. Valahogy sohasem tekintett úgy magára, mint bölcs és nagy tudású férfiúra, sokkal inkább egy pernahajderre, akinek van érzéke az állatokhoz és mesterének köszönhetően elsajátított ezt-azt ami megkönnyítheti a dolgát velük.*
- Szó sincs róla, hogy a druida valamiféle idomár lenne. *szólal meg még mindig kuncogva* Az csak egy része a dolognak, hogy tudunk bánni velük. Ez inkább egy életút.
*Vág egy grimaszt amiért ilyen nagy szavakat használ.*
- Sokak szerint csak vénségére lehet bárki is igazi druida, egy élet tapasztalatával, bölcsességével, tudásával. Ráadásul egy igazi druida inkább olyan, mint... mint mondjuk Pycta, nem pedig mint én. De ha szeretnéd, taníthatlak arra, amit én tudok. Csak aztán meg ne bánd, hogy ilyen mestert kaptál.
*Kacsint egyet a tündérre és a mester szót kis gúnnyal ejti ki. Mert ugyan miféle mester is lehetne ő?*
- De azért áruld el: a nullumot hogyan édesgetted magadhoz?
*Közben társaságuk akad és nagy örömmel veszi, hogy Annulien nem tért még nyugovóra.*
- Gondolod? *mosolyog a lányra amikor az fogadást kínál. Ebben a pillanatban kicsit sajnálja, hogy nem terpeszben áll Xauzur felett, mert úgy elsüthetné azt az ócska poént, hogy Annuliennek jobb lesz vigyáznia, mert igazi vadállat van a lábai között.*
- Hát, csak tessék! *vigyorodik el amikor a lány az irbisz felé nyújtja a karját, de kezét nem veszi le az állatról. Nem gondolná, hogy baj lehet, de jobb az óvatosság. Aztán a tündér felé sandít.*
- Íme az első lecke: ha egy gyönyörű szempárt látsz, jól gondold meg, hogy mire mondasz nemet.

1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 14:04:05
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező, zárás//

*Amikor feláll Aenae mellől, csak rámosolyog. Ha volna is pletyka a háta mögött, akkor sem tudna, mit kezdeni vele. Ha azt nem a szemébe mondják, akkor nem is érdemli meg a gondolatot, hogy foglalkozzon vele. Hogyan is mondta a mestere egyszer? "Miért érdekelné az irbiszt, hogy mit bégetnek a bárányok."
Az emlékre elmosolyodik, majd még mielőtt elindulna lezárni az estét, beleegyezően bólint a topázszemű lány javaslatára az együtt alvást illetően. Még egy csókot is nyom a homlokára, majd kiáll, hogy elmondja szavait.
Először Xotara ér oda hozzá, akit egy kedves mosollyal köszönt, majd a mosoly leolvad az arcáról és átadja a helyét a nemértés kifejezésének.*
- A kapuban? Milyen büntetés? *Értetlenkedik zavartan, de sajnos nem tudja kifejteni, mert a többiek is megérkeznek. Még annyira van ideje, hogy megkérje a mélységi lányt, hogy később rendezzék, és mire a többek elé állnak, rendezi is vonásait.*
- Köszönöm, hogy idefáradtatok. *Néz Lyzre, Zarára és Aviolanra, nincs oka, hogy suttogjon, már bizonyosan kitalálták, hogy feladattal készül ellátni őket az éjszakára. És eddigre Xotara is kitalálhatta, hogy a csuhás semmit sem tud a kapuban történt incidensről és valószínűleg őt is csak azért hívta, mert megbízik benne és a megérkezésükkor is ő őrködött a falon.*
- Biztosan fáradtak vagytok ti is, de mégis kérnem kell tőletek. Kérlek, álljatok őrt az éjjel. Ahol növekszik a fény, ott a sötétség is teret nyer. Vigyázzátok a venárok, vendégeink és az erődlakók álmát. Váltásban, kettesével őrködjetek, hajnal előtt leváltalak benneteket és akkor pihenni is tudtok. *Miután ezeket elmondta, Ssyleana-hoz fordul, hogy neki személyesen is mondjon pár dolgot, de persze nem vonul félre, semmiféle titkot nem kíván mondani.*
- Lyz, kérlek, fogd össze az erdőbe induló csapatokat minden reggel. Figyelj rájuk és vigyázd őket, nem csak az erdőtől, de az erdőt is tőlük. Tudom, hogy hasonló kapcsolatot ápolsz az erdővel, mint én magam, ha nem is annyira szakrálisat, mégis jól ismered az erdő törvényeit. Esetleg kérd meg Bayde-ot, hogy menjen veletek és vigyétek el Xauzurt is, ha a druida ott van, nem lesz baj. *Ahogy ezeket elmondta, Zarához és Xotarához fordul.*
- Titeket arra kérlek, állítsatok össze egy csapatot, akik őrséget vállalnak, napközben elég egy valaki a falakra, de éjjel járőrözzön kettő venár a falakon. Ennek a megszervezését szeretném rátok bízni. *Végül Aviolan marad, akihez utolsóként fordul a csuhás venár vezér.*
- Te azt mondtad, régi venár vagy, Umon kapta meg a feladatot, hogy gondját viselje az erődnek, kérlek, csatlakozz hozzá. Te olyan helyeket is ismerhetsz, amelyeket mi még nem fedeztünk fel. A vízkereket is szeretném beindítani, fogjatok össze a baráttal és nézzétek meg, mit tehettek az ügyben. *Amikor elmondta neki is, amit szeretett volna, hálás mosollyal fordul mindenki felé.*
- Köszönöm, hogy segítségemre lesztek, az Erdő Szíve áldjon benneteket. Jó munkát, jó pihenést! Holnap találkozunk! *Elköszön mindenkitől és ha bárkinek kérdése van, természetesen még válaszol, ám mielőtt teljesen szétszéledne a társaság, még Xotara-ra nézve jelzi neki, hogy vele még úgyis beszélnie kell, amiatt az incidens miatt, amely a kapuban történt.*
- Odakint elmondhatod. *Mosolyog a mélységire, még most sem lehet azt érezni rajta, hogy haragudna bármiért is, bár még nem tudja, hogy mi történt. Az udvaron pedig még az ottaniaknak is szólni tud, hogy ideje nyugovóra térni. A kapatos Umonnak mindenképpen.*

1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 13:27:58
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező, zárás//

*Miközben Zarával diskurál, azért feltűnik neki, hogy Bara bejön, majd enyhén kapatosan elvágódik, pörkölttel terítve be Xotarát és társait. Erre, többen is felkapják a fejüket, de Lyz főleg azon aggódik, nehogy ebből is csetepaté legyen. Mikor Xot elneveti magát, sóhajtva könnyebbül meg, s figyel újra Zarára.*
- Igen, talán igazad van, de Umonnal ma reggel sikerült beszélnem egy keveset és nekem egyáltalán nem tűnik olyan ijesztőnek.
*Szeme sarkából pillant Zarára, amikor Bajdiról tesz említést.*
- Nem zavarna egy kicsit sem, ha mondjuk a szöszke elf lánnyal kapnád rajta? *Kicsit bizalmasabb hangot üt meg Zarával. A tegnapi fürdős beszélgetések után, úgy érzi, ennyit megengedhet magának.* Azok után, amit meséltél. Bár… *Pillant ki a többiekre.* Ugyan úgy, érkezett konkurencia is. *Kacsint Zarára, majd Aenae és Pycta dolgára csak elmosolyodik.*
- Nekem már tegnap megragadt a fejemben, amit mondott… azóta sem bírtam kiverni… *Sutyorog vissza.* Mondd, melyik tapasztalatlan lány mond olyat, hogy „Drágám, kérlek, a hasamat kend össze?” Bár lehet, hogy nem pontosan emlékszem...*Lyz őszintén kétli, hogy csak könyvekből ilyesmit ki lehet következtetni.*
~Bár nyilván, apám könyvei közt aligha lett volna olyan, ami erre a területre kitér.~
*Neki mondjuk volt olyan nő a közelében, aki fel tudta világosítani még idejében ezekről a dolgokról, mielőtt tapasztalatot szerzett volna. Főleg azért is, mert sokáig csak az íjászat érdekelte, mikor már a kortársai a férfiakon agyaltak, s a hazatérő vadászokat vágyakozva mustrálták, addig Lyz azért vágyakozott, hogy ő is azok közt lehessen, akik a vadászatból hazatérnek. Hogy nő létére teljes értékű tagja lehessen a csapatuknak. Nem ment könnyen a célt elérni, de mikor bizonyított annyit, hogy magukkal engedték, akkor sem érezte, hogy igazán elfogadták volna.*
- Na, ez majd elválik. *Csak egy gyors válaszra futja, mert Pycta éppen ekkor emelkedik fel az asztaltól, és lezárja a vacsorát. Amikor a nevét hallja, ő is Zarával tart, hogy a vezér előtt álljon meg. Az időközben odaérkezett Sunukora barátságosan mosolyog, bár meg kell állapítania, hogy ő is kissé furcsa fickó, legalábbis olyan magának valónak tűnt az asztalnál, de az is lehet, hogy csak nagyon fáradt még. Ezt Lyz nem tudja eldönteni, de nem is agyal tovább, hanem teljes figyelmét a vezérnek szenteli.*

1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-16 12:56:04
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező - zárás//
//(Bara), Xot, Isqeha//

*Seles Xot bemutatási kísérletét hallgatva nevetve mutat Isqehára.*
- Xot, ő Isqeha! *Méltatlankodik, és már ő is nagyon nevet velük, meg úgy általában magában is nevetne, mert olyan jó volt az a bor. Kicsit sajnálja is, hogy egy része a névtelen ork alatt maradt.* ~ Vagy mondták a nevét? Neem, biztosan nem mondták a nevét. ~
*Seles segít a többieknek legördíteni újdonsült ork barátjukat az asztalról, ám ekkor Xotot elhívják, hogy valami nagyon rossz cselekedetét megbűnhődje, és ami még rosszabb, megjelenik az emlegetett Banya, aki takarításra akarja fogni őket. Seles ekkor jön rá, hogy a kezében egy erre való rongy van, ezért pánikszerűen eldobja, és az asztal egy távolabbi üveg borából kortyol egyet gyorsan. Különben is, ő nem lett annyira koszos, alig volt valami az asztal ráeső részén. ~ Rá... Eső... ~ Kuncog magában, ahogy eszébe jut az ork, de akkor meglátja, hogy Isqeha menekülőre fogja. Seles olyan szoros baráti kapcsolatot épített ki az utóbbi napokban Isqehával, hogy úgy érzi az útnak induló férfi láttán, nem bírná elviselni, ha ilyen hirtelen kéne elválniuk egymástól. Felkapja a holmiját, és nagyobb lendülettel, mint ahogy egyensúlya biztosan bírná, utánalendül, és hacsak a félelf addig nem vált köddé vagy akadályozza meg ezt valami formában - manapság annyi furcsaság van ebben a világban! -, éppen sikerül belecsimpaszkodnia a karjába. Megkönnyebbülten sóhajt, aztán nevet.*
-Isqeha, ne hagyj itt egyedül! *Majd kissé álmosan pislogva, de bizalmasan suttogja barátjának.* Félek egyedül.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346