Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:08:04
Üzenet elküldve: 2018-06-05 15:08:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem igazán érti, hogyan jön most az, hogy Zsenge elkezdi neki mutogatni a hasát, de Leonnak nincs baja az ilyesmikkel, szóval bólogatni kezd.*
-Jól néz ki, ez tény! Bár lehetnél izmosabb is, ha már ennyire a kerek fenék és a szép has a lényeg! *Leon egyébként büszke a saját hátsójára, és azt is tudja, hogy Zsengének csak annyit kell tennie, hogy így nézzen ki, hogy nem zabál, mint valami víziló.*
-Majd, ha lesznek kockáid, akkor lesz ez igazán szép! *Böki meg a lány hasát az ujjával. El is gondolkodik, hogy melyik tetszene neki jobban Zsengén. Az, ha izmos lenne, vagy ha maradna ilyen és inkább.* ~A vékony és nőies a legszebb! Persze csak úgy, ha lenne rajta valami ami mutatja, hogy egyáltalán lány. Sehol egy fodros ruha, sehol egy baba a kezéből, vagy virág a hajában! Milyen világ ez?~ *Vigyorog a saját gondolatain.*
-Hát, pedig hidd el, hogy nagyon édes kislány lennél! *Nem tudja abbahagyni a vigyorgást, mert elképzelte a lányt normálisnak.*
-Egy rózsaszín szoknya nagyon is illene hozzád, főleg, amikor duzzogsz! *Kuncog magában, de a következő téma is érdekesnek tűnik, szóval hagyja a szoknyák és fodrok dolgát és áttér Pyrre, miután még ad egy gyors magyarázatot.*
-Amikor korodbelieknek ruhát készítettem, és még első volt nekik, mindig kissé feszengtek, ha hozzájuk értem, és nem tudták, hogy álljanak, te meg egy igazi kis próbababa vagy! *Aztán Pyr és az öve, és egy kis elgondolkodás Leon részéről. Mindenképpen szeretne fogást találni a lányon, szóval egy másik oldalról közelít hozzá heccelésképpen.*
-Ahamm, szóval vele bandázol, mi? *Vigyorog a fantasztikus ötlete miatt előre.*
-Jó vele bandázni, és tetszik az öve, és hasonlítani akarsz rá? ~Mit jelent az, hogy bandázni? öreg vagy már Leon, mint az országút!~
-És úgy gondolod, ő megérdemelné a feneked és téged? *Bukik ki belőle a nevetés, hiszen előbb erről beszélgettek. Az egyetlen célja kicsit felbosszantani a lánykát. Na nem olyan nagyon, de talán csak, hogy újra duzzogjon. Akkor legalább lányosnak néz ki.*
*Nem igazán érti, hogyan jön most az, hogy Zsenge elkezdi neki mutogatni a hasát, de Leonnak nincs baja az ilyesmikkel, szóval bólogatni kezd.*
-Jól néz ki, ez tény! Bár lehetnél izmosabb is, ha már ennyire a kerek fenék és a szép has a lényeg! *Leon egyébként büszke a saját hátsójára, és azt is tudja, hogy Zsengének csak annyit kell tennie, hogy így nézzen ki, hogy nem zabál, mint valami víziló.*
-Majd, ha lesznek kockáid, akkor lesz ez igazán szép! *Böki meg a lány hasát az ujjával. El is gondolkodik, hogy melyik tetszene neki jobban Zsengén. Az, ha izmos lenne, vagy ha maradna ilyen és inkább.* ~A vékony és nőies a legszebb! Persze csak úgy, ha lenne rajta valami ami mutatja, hogy egyáltalán lány. Sehol egy fodros ruha, sehol egy baba a kezéből, vagy virág a hajában! Milyen világ ez?~ *Vigyorog a saját gondolatain.*
-Hát, pedig hidd el, hogy nagyon édes kislány lennél! *Nem tudja abbahagyni a vigyorgást, mert elképzelte a lányt normálisnak.*
-Egy rózsaszín szoknya nagyon is illene hozzád, főleg, amikor duzzogsz! *Kuncog magában, de a következő téma is érdekesnek tűnik, szóval hagyja a szoknyák és fodrok dolgát és áttér Pyrre, miután még ad egy gyors magyarázatot.*
-Amikor korodbelieknek ruhát készítettem, és még első volt nekik, mindig kissé feszengtek, ha hozzájuk értem, és nem tudták, hogy álljanak, te meg egy igazi kis próbababa vagy! *Aztán Pyr és az öve, és egy kis elgondolkodás Leon részéről. Mindenképpen szeretne fogást találni a lányon, szóval egy másik oldalról közelít hozzá heccelésképpen.*
-Ahamm, szóval vele bandázol, mi? *Vigyorog a fantasztikus ötlete miatt előre.*
-Jó vele bandázni, és tetszik az öve, és hasonlítani akarsz rá? ~Mit jelent az, hogy bandázni? öreg vagy már Leon, mint az országút!~
-És úgy gondolod, ő megérdemelné a feneked és téged? *Bukik ki belőle a nevetés, hiszen előbb erről beszélgettek. Az egyetlen célja kicsit felbosszantani a lánykát. Na nem olyan nagyon, de talán csak, hogy újra duzzogjon. Akkor legalább lányosnak néz ki.*
3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 13:49:15
Üzenet elküldve: 2018-06-05 13:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Én még magamnak sem mutogatnám magam... vagy is a hasam simán mutogatnám, mert az szép. *Fel is emeli a pólóját, hogy megmutassa milyen szép, bár kockák nem rajzolódnak ki rajta, de nincs is rajta egy gramm plusz gramm sem.*
-Én nem akarok lányos lenni, ennyi. *nem hinné, hogy jobban ki kellene fejtenie ezt a dolgot, a nőiesség minden eleme ellen lázad, ami ellen lehet persze.*
-Nem szeretnék aranyosabb lenni, ha úgy lesz, majd keresek aranyló port és bekenem magam vele, *Viccelődik a száját elhúzva, mert körülbelül így képzeli el magát aranyosnak.*
-Úgy is lesz, van akinek elég ennyi és ő megérdemel majd engem érte. *Persze már megvan ez a valaki, na de ezt nem köti a kalóz orrára, mert annyira azért nem lesz jóba vele, bár kezdi megkedvelni azért a maga módján.*
-Én? Ugyan miből gondolsz ilyen sületlenséget? *Meglepődik, nem is tudja leplezni hogy még zavarba is jön, nem tudja mivel bukott le. Kicsit zavartan is nevet a dolgon, hogy mekkora hülyeség.*
-Pyr a tollas szárnyú tündér, biztos láttad már, van egy öve kis szütyőkkel, amibe tud kavicsokat, meg dobócsillagot meg egyebeket pakolni, szóval elég hasznos dolog, na de én olyat szeretnék, amire fel tudom majd csatolni a tegezem is. Azt is kell újat csinálni, majd lerajzolom, hogy milyen mintát szeretnék rá! *Azt is varrni kell, Zsenge meg nem tud, nem is nagyon szeretne tudni, hogy őszinte legyen.*
-Velem egy magas körülbelül amúgy és vele szoktam bandázni. *Meséli, na de igyekszik nem túlzásba vinni a dolgot.*
-Én még magamnak sem mutogatnám magam... vagy is a hasam simán mutogatnám, mert az szép. *Fel is emeli a pólóját, hogy megmutassa milyen szép, bár kockák nem rajzolódnak ki rajta, de nincs is rajta egy gramm plusz gramm sem.*
-Én nem akarok lányos lenni, ennyi. *nem hinné, hogy jobban ki kellene fejtenie ezt a dolgot, a nőiesség minden eleme ellen lázad, ami ellen lehet persze.*
-Nem szeretnék aranyosabb lenni, ha úgy lesz, majd keresek aranyló port és bekenem magam vele, *Viccelődik a száját elhúzva, mert körülbelül így képzeli el magát aranyosnak.*
-Úgy is lesz, van akinek elég ennyi és ő megérdemel majd engem érte. *Persze már megvan ez a valaki, na de ezt nem köti a kalóz orrára, mert annyira azért nem lesz jóba vele, bár kezdi megkedvelni azért a maga módján.*
-Én? Ugyan miből gondolsz ilyen sületlenséget? *Meglepődik, nem is tudja leplezni hogy még zavarba is jön, nem tudja mivel bukott le. Kicsit zavartan is nevet a dolgon, hogy mekkora hülyeség.*
-Pyr a tollas szárnyú tündér, biztos láttad már, van egy öve kis szütyőkkel, amibe tud kavicsokat, meg dobócsillagot meg egyebeket pakolni, szóval elég hasznos dolog, na de én olyat szeretnék, amire fel tudom majd csatolni a tegezem is. Azt is kell újat csinálni, majd lerajzolom, hogy milyen mintát szeretnék rá! *Azt is varrni kell, Zsenge meg nem tud, nem is nagyon szeretne tudni, hogy őszinte legyen.*
-Velem egy magas körülbelül amúgy és vele szoktam bandázni. *Meséli, na de igyekszik nem túlzásba vinni a dolgot.*
3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 13:08:35
Üzenet elküldve: 2018-06-05 13:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
-Mer mi még a bajod? *Ha már más baja is van mondja ki, ne tartsa magában Pyr, Zsenge csak úgy felcsattan, nem tudja mi baj lehet még, az hogy felelőtlen még azt elfogadja, na de neki szüksége van valakire, aki a bátyából visszaad valamit, talán ez a megoldás a rémálmok ellen, ha mást oda tud képzelni vagy más átveszi a testvére emlékének a helyét.*
-Nem úgy nézel ki, mint aki örülne velem ennek. *El is fordul szipogni, mert ő nem erre számított, hanem hogy elmondja és örülnek együtt, meg ölelkeznek, meg lemennek bandázni és minden boldogságos lesz.*
-Te nem tudod milyen ez nekem és ha nem vetted volna észre én mindenkivel könnyen összebarátkozom és hamar. *Motyogja félig a párnába, teljes szomorúság ül ki a lányra, nincs sok kedve megmozdulni, még a viccelődésre sem mosolyodik el, pedig szép próbálkozás.*
-Fel fogod ismerni, magas elf vörös szemekkel és vörös ruhában. *Át is fordul a másik oldalára, hogy háttal legyen Pyrnek, még mindig a párnát ölelgetve.*
//Zsenge, Pyr//
-Mer mi még a bajod? *Ha már más baja is van mondja ki, ne tartsa magában Pyr, Zsenge csak úgy felcsattan, nem tudja mi baj lehet még, az hogy felelőtlen még azt elfogadja, na de neki szüksége van valakire, aki a bátyából visszaad valamit, talán ez a megoldás a rémálmok ellen, ha mást oda tud képzelni vagy más átveszi a testvére emlékének a helyét.*
-Nem úgy nézel ki, mint aki örülne velem ennek. *El is fordul szipogni, mert ő nem erre számított, hanem hogy elmondja és örülnek együtt, meg ölelkeznek, meg lemennek bandázni és minden boldogságos lesz.*
-Te nem tudod milyen ez nekem és ha nem vetted volna észre én mindenkivel könnyen összebarátkozom és hamar. *Motyogja félig a párnába, teljes szomorúság ül ki a lányra, nincs sok kedve megmozdulni, még a viccelődésre sem mosolyodik el, pedig szép próbálkozás.*
-Fel fogod ismerni, magas elf vörös szemekkel és vörös ruhában. *Át is fordul a másik oldalára, hogy háttal legyen Pyrnek, még mindig a párnát ölelgetve.*
3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:22:59
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Remek, remek! Ne is mutogassad. Legyen egy valaki, akinek mutogatod magad, azzal nincs baj! *Persze tudja ő, hogy ez benne van a pakliban, és azt el is fogadja, ha a kislányoknak van egy kispajtása, ugyanis nem lehet elég korán elkezdeni a barátkozást. Ha viszont túltolja az emberlánya, az hatalmas gond.*
-Áh, szóval Pyrnek. *Alig emlékszik rá, így most nem is tudja belőni, hogy milyen van neki.* ~Majd alkalomadtán ránézek erre a Pyrre, hogy tudjam.~
-Héj, mi az, hogy semmi lányos? *Húzza fel a szemöldökét, hiszen ez így nem függ össze azzal, amit kitalált neki.*
-Pedig sokkal aranyosabb lányka lennél! *A durcás kishercegnő úgy tűnik köti az ebet a karóhoz, tehát Leon is kissé visszavesz magából.*
-De, ahogy gondolod. Nem erőltetek rád semmit, ez csak az én véleményem. *Nem nagyon érdekli viszont az, hogy Zsenge leszólja, mert nézi. Ő így dolgozik, ezen nincs mit tenni. Hozzá volt szokva, hogy azok a lányok, akik a keze közé kerültek, mindent megmutattak neki, szóval az egészhez máshogy áll hozzá, mint azt a lány várná. Persze itt moderálja magát, és nem tesz semmi elítélhetőt.*
-Ahogy gondolod. Ha valakinek elég a feneked, ám legyen! *Vigyorog rá, miközben elkezdi méregetni. Persze feltűnik neki a rutin, és először nem jegyzi meg szóban, aztán ahogy haladnak, mégsem tudja magában tartani.*
-Nem ez az első, hogy ruhákat csináltatsz, ugye? Olyan ügyesen mozogsz, mintha erre születtél volna! *Hatalmas vigyor terül el az arcán, hiszen nyávogásra és hisztizésre számított, nem erre. Mikor végeznek, meglapogatja Zsenge fejét.*
-Na, nemsokára végzünk. Közben beszélj nekem erről a Pyrről. Milyen bőröve van neki, vagy ki is ez? Még azt hiszem nem találkoztam vele!
-Remek, remek! Ne is mutogassad. Legyen egy valaki, akinek mutogatod magad, azzal nincs baj! *Persze tudja ő, hogy ez benne van a pakliban, és azt el is fogadja, ha a kislányoknak van egy kispajtása, ugyanis nem lehet elég korán elkezdeni a barátkozást. Ha viszont túltolja az emberlánya, az hatalmas gond.*
-Áh, szóval Pyrnek. *Alig emlékszik rá, így most nem is tudja belőni, hogy milyen van neki.* ~Majd alkalomadtán ránézek erre a Pyrre, hogy tudjam.~
-Héj, mi az, hogy semmi lányos? *Húzza fel a szemöldökét, hiszen ez így nem függ össze azzal, amit kitalált neki.*
-Pedig sokkal aranyosabb lányka lennél! *A durcás kishercegnő úgy tűnik köti az ebet a karóhoz, tehát Leon is kissé visszavesz magából.*
-De, ahogy gondolod. Nem erőltetek rád semmit, ez csak az én véleményem. *Nem nagyon érdekli viszont az, hogy Zsenge leszólja, mert nézi. Ő így dolgozik, ezen nincs mit tenni. Hozzá volt szokva, hogy azok a lányok, akik a keze közé kerültek, mindent megmutattak neki, szóval az egészhez máshogy áll hozzá, mint azt a lány várná. Persze itt moderálja magát, és nem tesz semmi elítélhetőt.*
-Ahogy gondolod. Ha valakinek elég a feneked, ám legyen! *Vigyorog rá, miközben elkezdi méregetni. Persze feltűnik neki a rutin, és először nem jegyzi meg szóban, aztán ahogy haladnak, mégsem tudja magában tartani.*
-Nem ez az első, hogy ruhákat csináltatsz, ugye? Olyan ügyesen mozogsz, mintha erre születtél volna! *Hatalmas vigyor terül el az arcán, hiszen nyávogásra és hisztizésre számított, nem erre. Mikor végeznek, meglapogatja Zsenge fejét.*
-Na, nemsokára végzünk. Közben beszélj nekem erről a Pyrről. Milyen bőröve van neki, vagy ki is ez? Még azt hiszem nem találkoztam vele!
3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:01:25
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:01:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
*A szokott reakcióra vár, ami meg is érkezik, lehengerlőn és vádlón. Pyr csak a fejét rázza, mert a lány úgy látszik nem érti meg mire gondol, vélhetően ő fogalmazott meglehetősen pontatlanul.*
- Felelőtlen vagy! Nekem csak annyi a gondom, hogy nem tudhatod ki az az elf, aki besétált a kapun. *Mert, ha Zsenge a bátyjára hasonlítja, nyilván egy fajból valók.*
- El tudom képzelni mennyire hiányzik és pontosan tudom, hogy szereted őt. Nyilván szükséged van támaszra, ezzel nincs is gondom, sőt örülök is neki, ha úgy érzed megtaláltad azt a támaszt. *Csendesen beszél, mert sem vádolni, sem veszekedni nem akar, bár ez utóbbiból már kijutott nekik bőven és csak két napja ismerik egymást. ~ Nem jó ez így. ~ Gondolja magában szomorúan, de egyszerűen nem tudja kendőzni most gondolatait Zsenge szépségével és játszi természetével, amitől általában mindig ellágyul. Keze már az ajtó kilincsen, de úgy látszik most meg Zsenge nem akar menni, aki láthatóan megsértődik.*
- Semmi sem baj. *Csendesen beszél és kedvesen, nem szándéka az ártás.* Az sem baj, ha könnyen barátkozol, de Zsenge, testvér?! Ki egész életen át melletted volt, ki segített, kivel játszottál? Ezt nem pótolhatod néhány pillanat alatt. Persze megértem, hogy szeretnéd! *Pyr kihúzza magát, talán sohasem volt még ilyen határozott, ami nem igaz, mert általában az, csak mostanában kissé ellágyultak az érzései. Halkan és nem kioktatóan folytatja:*
- Amint mondtam, szeretném megismerni, hidd el jobb, ha te mutatsz be neki. *Fonja karba a kezét, szárnyai kicsit kinyílnak.* Biztos ő is örülne. Ráadásul én csak távolról láttam, nem akarok minden idegenhez odamenni, hogy te vagy-e Ishala? *Mosolyodik el, de csak egy pillanatra.*
//Zsenge, Pyr//
*A szokott reakcióra vár, ami meg is érkezik, lehengerlőn és vádlón. Pyr csak a fejét rázza, mert a lány úgy látszik nem érti meg mire gondol, vélhetően ő fogalmazott meglehetősen pontatlanul.*
- Felelőtlen vagy! Nekem csak annyi a gondom, hogy nem tudhatod ki az az elf, aki besétált a kapun. *Mert, ha Zsenge a bátyjára hasonlítja, nyilván egy fajból valók.*
- El tudom képzelni mennyire hiányzik és pontosan tudom, hogy szereted őt. Nyilván szükséged van támaszra, ezzel nincs is gondom, sőt örülök is neki, ha úgy érzed megtaláltad azt a támaszt. *Csendesen beszél, mert sem vádolni, sem veszekedni nem akar, bár ez utóbbiból már kijutott nekik bőven és csak két napja ismerik egymást. ~ Nem jó ez így. ~ Gondolja magában szomorúan, de egyszerűen nem tudja kendőzni most gondolatait Zsenge szépségével és játszi természetével, amitől általában mindig ellágyul. Keze már az ajtó kilincsen, de úgy látszik most meg Zsenge nem akar menni, aki láthatóan megsértődik.*
- Semmi sem baj. *Csendesen beszél és kedvesen, nem szándéka az ártás.* Az sem baj, ha könnyen barátkozol, de Zsenge, testvér?! Ki egész életen át melletted volt, ki segített, kivel játszottál? Ezt nem pótolhatod néhány pillanat alatt. Persze megértem, hogy szeretnéd! *Pyr kihúzza magát, talán sohasem volt még ilyen határozott, ami nem igaz, mert általában az, csak mostanában kissé ellágyultak az érzései. Halkan és nem kioktatóan folytatja:*
- Amint mondtam, szeretném megismerni, hidd el jobb, ha te mutatsz be neki. *Fonja karba a kezét, szárnyai kicsit kinyílnak.* Biztos ő is örülne. Ráadásul én csak távolról láttam, nem akarok minden idegenhez odamenni, hogy te vagy-e Ishala? *Mosolyodik el, de csak egy pillanatra.*
3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:00:45
Üzenet elküldve: 2018-06-05 12:00:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki//
- Ó, igen, ő elf! Veled egyidős lehet! *idézi fel Aryna kedves-mosolygós arcát, a térdéig érő tejföl-szőke hajat.*
-Hát, Banya egy őskövület, de hát őt ismered. Bara eltűnt, egyik napról a másikra, ahogy Te... vagy Wendi is. Más ork nincs Vadvédben.
*igyekszik megnyugtatni Annut, dehát ahogy ő Pyctát ismeri, ha éjjel megdöngetné három zöldbőrű a kaput, és bebocsájtást követelne, a vezér szélesre tárná a kapuszárnyakat, és vacsorával kínálná mindegyiket. Azután pedig hálát mondana a kis fánál az Erdő Szellemének, hogy az erőd falai alá vezérelte őket. Úgyhogy attól még bármikor megnövekedhet az orkszám Vadvédben, hogy az most kizárólag Banyára korlátozódik, de ezt inkább nem hangoztatja Annu előtt.*
- Wendi is elf volt. Nem tudom, hogy vele találkoztál-e? Én kedveltem nagyon. Artheniorban találkoztam vele, és Lyzékkel érkezett Vadvédbe. De ő Lihanechben nőtt fel, sosem élt még erdőben. Azt hiszem, túl sok volt neki Erdőmélye. Vagy kevés az elf. *vigyorog, könyökével kicsit hátrabökve Annuba.* - Vagy nem tudom.
- Xoton kívül nem volt más mélységi, és hát ő... még az is lehet, hogy soha nem tér vissza. *Nem ragozza ezt tovább, kényes terület, érzi, nem sóhajtozhat itt most Annulien füle hallatára, hiszen ők ketten Xottal nagyon csúnyán marakodtak ott, a romoknál, egészen kikelve magukból. Bármennyire is hiányzik Isqehának Xotara. ~Seles biztosan Leonhoz rohan, ahogy belépünk a kapun... és a hármasunk most már végérvényesen tovatűnik.~
De nem kesereg. Vadvéd állandóan változik, azt már megtanulta az itt töltött idő alatt, és annyi izgalmas és érdekes dologgal szolgál, beleértve az itt élőket és az újonnan érkezőket, és magát az erődöt is, amit az ősvenárok építettek, hogy minden egyes itt töltött nap állandó meglepetést hoz. Csak készen kell állni rá.
Hát még milyen izgalmas Erdőmélyéről vagy egy ilyen nagyobb kiruccanásról hazatérni!
Lyz szokásához híven felfüttyent az őrségnek, ahogy végre, végre! a falak alá érnek, és felkiabál.
Megállnak a kapu előtt, türelmesen várakoznak, hogy végre nyíljon a két hatalmas kapuszárny.
Isq a magasból Szürkeszárny vijjogását hallja, felnéz az égre és látja, hogy a héja az erőd felett köröz. ~Sadmyr van őrségben.~ gondolja. ~Milyen izgatott lehet!~
Shen türelmetlenül lecsúszik Lyz mögül hátrafelé, elege lehetett már a lovaglásból az egyszemélyes nyeregben, még ha végigvigyorogta is az utat, mint a tejbetök, amióta Lyz maga mögé vette.
Éééés végre nyílnak a kapuszárnyak, és ők egymás mögött, fáradtan, éhesen, csapzottan, törődötten, de vidáman mind beléptetnek az erőd udvarára!!
Isq egy pillanatra megütközik, épp most ecsetelte Annunak, hgy nem, nincs más sötételf Vadvédben így, hogy Xot eltűnt, erre Sadmyr után az első, akit meglátnak, egy ismeretlen szürkebőrű.
Mondjuk neki kimondottan tetszik a furcsa, vad tekintetű lány, a hosszú, előrehúzott hajfonattal.
Sadmyrt közben majd szétveti az öröm, megint lelyznénizi Lyzt, Isq halálra röhögné magát, ha merné, meg ha itt lenne Xotara, de így hivatalosan csak csuklik egyet, kettőt, hármat illedelmesen a visszafojtott nevetéstől.
Relildet nem zökkenti ki Vadvéd sem a teljes tanácstalanság állapotából, amiben Isq azóta látja, hogy Lyzék magukkal cipelték, ki a mocsárból. Isqeha nem egy gonosz szerzet, de megfordul a fejében, hogy nem tett-e volna jót mindenkinek, beleértve Relildet magát, a mestereit, a venárokat és Lanawin teljes élővilágát, ha az óriáslány szép lassan elsüllyed a mocsárban, a feje búbjáig, de amikor elképzeli az utolsó tanácstalan pillantást, ami kiülne a lány arcára, a jóérzés felülkerekedik benne, és jobb híján újra bizakodni kezd, hogy az óriáslány előbb-utóbb hasznos tagja lesz Vadvédnek.
És lám, az ismeretlen szürkebőrű pártfogásába veszi, Relildet és a lovát is, vagyis hát Shen lovát. ~Jameg a lovak, ki fogja most Xot helyett őket ellátni?~ sóhajt megint magában, de Lyz szavára, csak fáradtan, de örömmel leszáll a nyeregből, segít Annunak is a leszállásban, aztán elindul, hogy ellássa Shayennt, meg lepakolja a szerzeményeket.
Közben meglátja a kis elf lányt, akit Pycta hozott be az erdőből, azt, akinek megölte a medve a bátyját, és ott találta Pycta odakinn Vadvéd előtt, egyedül. Ishalával kezd el beszélgetni az itatónál, lám, ők már ismerkednek.*
- Nemsokára vacsorázunk. *biztatja Annut.* - Nincs kedved a déli szárnyba költözni? Ott még vannak üres szobák, a mellettem lévő is az. És Aryna is ott lakik. *~Meg Umon is, de ezt inkább hagyjuk. Igazán... hiszen legtöbbször annyira normális! És hát végtére is Vadvéd rendmestere! Vajon visszatértek már Pyctával?~
Válaszként egyszer csak maga Pycta érkezik! ~hurrá, akkor hát épségben visszaértek!~
- Kik az új vendégek? *kérdi, Lyz meg sorban referál, Relild, Ishala, Annu mind sorra kerülnek, csak Selesék maradtak le még Adokullal.
- Népes kis karaván. *Pycta a régi, csak nevet, semmi meglepődés nincs rajta.*
- Köszöntelek benneteket Vadvédben, a venárok otthonában. Én Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy a Fákban Lakó kegyelméből mind épségben ideértetek. *Kezd bele, aztán a vacsoráról beszél, a szobákról, meg a tisztálkodásról.*
- Velem tartasz? Vagy Pyctával szeretnél inkább beszélni? *kérdezi Annut, de ő Shen után indul, az istállóba, hogy lemálházzon.
Azt már nem hallja, amikor Pycta Xotara felől kérdez, de még látja, ahogy a két vezér összehajol az udvarház felé haladva, és sejti, hogy Xot dolga is szóbakerülhet.
Közben Ishala is visszatér az itatásból, és egy hirtelen, gyors mozdulattal valamiért újra az arcába húzza csuklyáját, és mélyen megbújik benne. Ha nem ismerte volna már meg a fiatal ezüsthajút, furcsállná a dolgot, de így nem tud rossz szándékot belelátni a dologba, sőt inkább arra gondol, valami érzelmet próbál eltakarni a fiatal elf. Nem kerülte el Isq figyelmét, mekkora lelkesedéssel és ámulattal nézett körül, amikor beértek a kapun, úgyhogy azt gondolja, talán ezt a túlzott megilletődést akarja szégyellősen takarni.*
- Nem, köszi, én kell lemálházzam, egy csomó minden van rajta. *hárítja el Sythra szótlan felajánlását Shayenn átvételére széles vigyorral, és megy velük ő is az istállóba, egyedül vagy Annuval.*
- Amúgy Isqeha vagyok! *kacsint rá a szürkebőrűre, de aztán csak figyel kíváncsian, ahogy szedi le a fedeles kosarat meg a nyeregtáskákat, és pakolja ki az állásra, egyedül, vagy Annu segítségével, hogy Sythra miket válaszol Shennek.*
- Találkozunk a vacsoránál! *köszön aztán el tőlük, elcipelve a holmikat mind a laborba, s ha Annu még vele tart, akkor megmutatja neki az üres szobát is, a déli szárnyban.*
- De most menjünk, és együnk végre! *javasolja végül, mikor már mindenen túl vannak, sürgetően, és kisvártatva már az étkezőben csücsül, a konyhai illatokat szimatolva.
Pont mikor először ideértek Selessel.*
//Mindenki//
- Ó, igen, ő elf! Veled egyidős lehet! *idézi fel Aryna kedves-mosolygós arcát, a térdéig érő tejföl-szőke hajat.*
-Hát, Banya egy őskövület, de hát őt ismered. Bara eltűnt, egyik napról a másikra, ahogy Te... vagy Wendi is. Más ork nincs Vadvédben.
*igyekszik megnyugtatni Annut, dehát ahogy ő Pyctát ismeri, ha éjjel megdöngetné három zöldbőrű a kaput, és bebocsájtást követelne, a vezér szélesre tárná a kapuszárnyakat, és vacsorával kínálná mindegyiket. Azután pedig hálát mondana a kis fánál az Erdő Szellemének, hogy az erőd falai alá vezérelte őket. Úgyhogy attól még bármikor megnövekedhet az orkszám Vadvédben, hogy az most kizárólag Banyára korlátozódik, de ezt inkább nem hangoztatja Annu előtt.*
- Wendi is elf volt. Nem tudom, hogy vele találkoztál-e? Én kedveltem nagyon. Artheniorban találkoztam vele, és Lyzékkel érkezett Vadvédbe. De ő Lihanechben nőtt fel, sosem élt még erdőben. Azt hiszem, túl sok volt neki Erdőmélye. Vagy kevés az elf. *vigyorog, könyökével kicsit hátrabökve Annuba.* - Vagy nem tudom.
- Xoton kívül nem volt más mélységi, és hát ő... még az is lehet, hogy soha nem tér vissza. *Nem ragozza ezt tovább, kényes terület, érzi, nem sóhajtozhat itt most Annulien füle hallatára, hiszen ők ketten Xottal nagyon csúnyán marakodtak ott, a romoknál, egészen kikelve magukból. Bármennyire is hiányzik Isqehának Xotara. ~Seles biztosan Leonhoz rohan, ahogy belépünk a kapun... és a hármasunk most már végérvényesen tovatűnik.~
De nem kesereg. Vadvéd állandóan változik, azt már megtanulta az itt töltött idő alatt, és annyi izgalmas és érdekes dologgal szolgál, beleértve az itt élőket és az újonnan érkezőket, és magát az erődöt is, amit az ősvenárok építettek, hogy minden egyes itt töltött nap állandó meglepetést hoz. Csak készen kell állni rá.
Hát még milyen izgalmas Erdőmélyéről vagy egy ilyen nagyobb kiruccanásról hazatérni!
Lyz szokásához híven felfüttyent az őrségnek, ahogy végre, végre! a falak alá érnek, és felkiabál.
Megállnak a kapu előtt, türelmesen várakoznak, hogy végre nyíljon a két hatalmas kapuszárny.
Isq a magasból Szürkeszárny vijjogását hallja, felnéz az égre és látja, hogy a héja az erőd felett köröz. ~Sadmyr van őrségben.~ gondolja. ~Milyen izgatott lehet!~
Shen türelmetlenül lecsúszik Lyz mögül hátrafelé, elege lehetett már a lovaglásból az egyszemélyes nyeregben, még ha végigvigyorogta is az utat, mint a tejbetök, amióta Lyz maga mögé vette.
Éééés végre nyílnak a kapuszárnyak, és ők egymás mögött, fáradtan, éhesen, csapzottan, törődötten, de vidáman mind beléptetnek az erőd udvarára!!
Isq egy pillanatra megütközik, épp most ecsetelte Annunak, hgy nem, nincs más sötételf Vadvédben így, hogy Xot eltűnt, erre Sadmyr után az első, akit meglátnak, egy ismeretlen szürkebőrű.
Mondjuk neki kimondottan tetszik a furcsa, vad tekintetű lány, a hosszú, előrehúzott hajfonattal.
Sadmyrt közben majd szétveti az öröm, megint lelyznénizi Lyzt, Isq halálra röhögné magát, ha merné, meg ha itt lenne Xotara, de így hivatalosan csak csuklik egyet, kettőt, hármat illedelmesen a visszafojtott nevetéstől.
Relildet nem zökkenti ki Vadvéd sem a teljes tanácstalanság állapotából, amiben Isq azóta látja, hogy Lyzék magukkal cipelték, ki a mocsárból. Isqeha nem egy gonosz szerzet, de megfordul a fejében, hogy nem tett-e volna jót mindenkinek, beleértve Relildet magát, a mestereit, a venárokat és Lanawin teljes élővilágát, ha az óriáslány szép lassan elsüllyed a mocsárban, a feje búbjáig, de amikor elképzeli az utolsó tanácstalan pillantást, ami kiülne a lány arcára, a jóérzés felülkerekedik benne, és jobb híján újra bizakodni kezd, hogy az óriáslány előbb-utóbb hasznos tagja lesz Vadvédnek.
És lám, az ismeretlen szürkebőrű pártfogásába veszi, Relildet és a lovát is, vagyis hát Shen lovát. ~Jameg a lovak, ki fogja most Xot helyett őket ellátni?~ sóhajt megint magában, de Lyz szavára, csak fáradtan, de örömmel leszáll a nyeregből, segít Annunak is a leszállásban, aztán elindul, hogy ellássa Shayennt, meg lepakolja a szerzeményeket.
Közben meglátja a kis elf lányt, akit Pycta hozott be az erdőből, azt, akinek megölte a medve a bátyját, és ott találta Pycta odakinn Vadvéd előtt, egyedül. Ishalával kezd el beszélgetni az itatónál, lám, ők már ismerkednek.*
- Nemsokára vacsorázunk. *biztatja Annut.* - Nincs kedved a déli szárnyba költözni? Ott még vannak üres szobák, a mellettem lévő is az. És Aryna is ott lakik. *~Meg Umon is, de ezt inkább hagyjuk. Igazán... hiszen legtöbbször annyira normális! És hát végtére is Vadvéd rendmestere! Vajon visszatértek már Pyctával?~
Válaszként egyszer csak maga Pycta érkezik! ~hurrá, akkor hát épségben visszaértek!~
- Kik az új vendégek? *kérdi, Lyz meg sorban referál, Relild, Ishala, Annu mind sorra kerülnek, csak Selesék maradtak le még Adokullal.
- Népes kis karaván. *Pycta a régi, csak nevet, semmi meglepődés nincs rajta.*
- Köszöntelek benneteket Vadvédben, a venárok otthonában. Én Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy a Fákban Lakó kegyelméből mind épségben ideértetek. *Kezd bele, aztán a vacsoráról beszél, a szobákról, meg a tisztálkodásról.*
- Velem tartasz? Vagy Pyctával szeretnél inkább beszélni? *kérdezi Annut, de ő Shen után indul, az istállóba, hogy lemálházzon.
Azt már nem hallja, amikor Pycta Xotara felől kérdez, de még látja, ahogy a két vezér összehajol az udvarház felé haladva, és sejti, hogy Xot dolga is szóbakerülhet.
Közben Ishala is visszatér az itatásból, és egy hirtelen, gyors mozdulattal valamiért újra az arcába húzza csuklyáját, és mélyen megbújik benne. Ha nem ismerte volna már meg a fiatal ezüsthajút, furcsállná a dolgot, de így nem tud rossz szándékot belelátni a dologba, sőt inkább arra gondol, valami érzelmet próbál eltakarni a fiatal elf. Nem kerülte el Isq figyelmét, mekkora lelkesedéssel és ámulattal nézett körül, amikor beértek a kapun, úgyhogy azt gondolja, talán ezt a túlzott megilletődést akarja szégyellősen takarni.*
- Nem, köszi, én kell lemálházzam, egy csomó minden van rajta. *hárítja el Sythra szótlan felajánlását Shayenn átvételére széles vigyorral, és megy velük ő is az istállóba, egyedül vagy Annuval.*
- Amúgy Isqeha vagyok! *kacsint rá a szürkebőrűre, de aztán csak figyel kíváncsian, ahogy szedi le a fedeles kosarat meg a nyeregtáskákat, és pakolja ki az állásra, egyedül, vagy Annu segítségével, hogy Sythra miket válaszol Shennek.*
- Találkozunk a vacsoránál! *köszön aztán el tőlük, elcipelve a holmikat mind a laborba, s ha Annu még vele tart, akkor megmutatja neki az üres szobát is, a déli szárnyban.*
- De most menjünk, és együnk végre! *javasolja végül, mikor már mindenen túl vannak, sürgetően, és kisvártatva már az étkezőben csücsül, a konyhai illatokat szimatolva.
Pont mikor először ideértek Selessel.*
3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 11:46:47
Üzenet elküldve: 2018-06-05 11:46:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
*Nem talál viszonzásra az ölelése, na de most annyira boldog, hogy nem foglalkozik ezzel az információval egyelőre, viszont azt látja, hogy a tündér nem örül vele együtt.*
-Hát ott ültem vártam hogy majd eláll és hát erőt gyűjtöttem, hogy meg tudom csinálni... ő meg ott volt. *Utána viszont amit kap, arra nem számított és el is húzódik Pyrtől. *
-Hogy mi? Én ott ültem egy lovacskával mikor odajött hozzám a _bátyám_ hasonmása! Szerinted, hogy kellett volna fogadnom? *Felpattan az ágyból és a könnyeivel küzd, amit a kezével törölget bőszen.*
-El sem tudod képzelni mennyire hiányzik és mennyire szerettem őt, szerintem te sem utasítottad volna vissza, az Erdőszellem nem véletlen küldte ide! *Nem érti miért kéne hasonlítani bárkihez is a saját kis kapcsolatukat, ami szintén elég hamar kialakult szint úgy. Csak szipog és hallgatja a kioktató beszédet, nem nagyon tetszik neki a dolog.*
-Mivel egy elf néni irányított mindent, így nem volt szükség rám, hogy bárkinek is segítsek, kiosztotta mindenkinek a feladatokat, de velem nem foglalkozott különösebben. *Visszamászik az ágyra és megöleli a párnáját és odakuporodik.*
-Én már nem akarok menni sehová, ha könnyen barátkozom az a baj, ha meg csak veled vagyok az is baj, nem értelek. *Zsenge úgy érzi, őt most nem szereti senki, az ölelése sem lett viszonozva, Pyr el is ment mellőle és persze haragszik is vagy a fene tudja, de nagyon kioktató, arról nem is beszélve, hogy nem tud a lánnyal együtt örülni, aki kicsit mintha visszakapott volna halott bátyjából, akinek most először sikerült a nevét is kiejtenie azóta.*
//Zsenge, Pyr//
*Nem talál viszonzásra az ölelése, na de most annyira boldog, hogy nem foglalkozik ezzel az információval egyelőre, viszont azt látja, hogy a tündér nem örül vele együtt.*
-Hát ott ültem vártam hogy majd eláll és hát erőt gyűjtöttem, hogy meg tudom csinálni... ő meg ott volt. *Utána viszont amit kap, arra nem számított és el is húzódik Pyrtől. *
-Hogy mi? Én ott ültem egy lovacskával mikor odajött hozzám a _bátyám_ hasonmása! Szerinted, hogy kellett volna fogadnom? *Felpattan az ágyból és a könnyeivel küzd, amit a kezével törölget bőszen.*
-El sem tudod képzelni mennyire hiányzik és mennyire szerettem őt, szerintem te sem utasítottad volna vissza, az Erdőszellem nem véletlen küldte ide! *Nem érti miért kéne hasonlítani bárkihez is a saját kis kapcsolatukat, ami szintén elég hamar kialakult szint úgy. Csak szipog és hallgatja a kioktató beszédet, nem nagyon tetszik neki a dolog.*
-Mivel egy elf néni irányított mindent, így nem volt szükség rám, hogy bárkinek is segítsek, kiosztotta mindenkinek a feladatokat, de velem nem foglalkozott különösebben. *Visszamászik az ágyra és megöleli a párnáját és odakuporodik.*
-Én már nem akarok menni sehová, ha könnyen barátkozom az a baj, ha meg csak veled vagyok az is baj, nem értelek. *Zsenge úgy érzi, őt most nem szereti senki, az ölelése sem lett viszonozva, Pyr el is ment mellőle és persze haragszik is vagy a fene tudja, de nagyon kioktató, arról nem is beszélve, hogy nem tud a lánnyal együtt örülni, aki kicsit mintha visszakapott volna halott bátyjából, akinek most először sikerült a nevét is kiejtenie azóta.*
3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:41:15
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:41:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
-...tök félelmetes volt és olyan ronda, hogy a mi Banyánk a nyomába se ér, ha lemenne egy bányába, tuti feljönne a szén. *nevet fel hangosan, ahogy Sadmyrnek ecseteli az ingoványban történteket.
A lovakat összegyűjtik mindenkitől, aki igényt tart rá, aztán az istálló felé tartva egy ismeretlen lány csatlakozik hozzájuk, a hegyesfülű a rá jellemző közvetlenséggel fordul felé.*
- Szia, te ki vagy? *kérdi a lányra vigyorogva, de nem bunkó ő, így be is mutatkozik.*
- Én Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *szalutál neki is, majd lassan elérik az istállót, ahova bevezeti a rábízott hátasokat.*
- Fú, annyira jó már itthon lenni. Egy ilyen romos házban aludtunk, persze én őrködtem, a szemem, mint a vakondé, fülem, mint a sasé. *elgondolkodik, mert valami nem stimmel.*
- Mindegy vagy fordítva. Az egyik igaz. *rántja meg a vállát, ahogy bevezeti a lovakat a karámba és nekikezd a leszerszámozásnak, de előtte a felszereléseit a karám oldalára akasztja.*
- Te se régóta vagy itt, igaz? *intéz kérdést közben Sythrához.*
//Sadmyr, Sythra és Sheni//
-...tök félelmetes volt és olyan ronda, hogy a mi Banyánk a nyomába se ér, ha lemenne egy bányába, tuti feljönne a szén. *nevet fel hangosan, ahogy Sadmyrnek ecseteli az ingoványban történteket.
A lovakat összegyűjtik mindenkitől, aki igényt tart rá, aztán az istálló felé tartva egy ismeretlen lány csatlakozik hozzájuk, a hegyesfülű a rá jellemző közvetlenséggel fordul felé.*
- Szia, te ki vagy? *kérdi a lányra vigyorogva, de nem bunkó ő, így be is mutatkozik.*
- Én Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *szalutál neki is, majd lassan elérik az istállót, ahova bevezeti a rábízott hátasokat.*
- Fú, annyira jó már itthon lenni. Egy ilyen romos házban aludtunk, persze én őrködtem, a szemem, mint a vakondé, fülem, mint a sasé. *elgondolkodik, mert valami nem stimmel.*
- Mindegy vagy fordítva. Az egyik igaz. *rántja meg a vállát, ahogy bevezeti a lovakat a karámba és nekikezd a leszerszámozásnak, de előtte a felszereléseit a karám oldalára akasztja.*
- Te se régóta vagy itt, igaz? *intéz kérdést közben Sythrához.*
3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:22:58
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Relild, majd Shen és Sadmyr//
*Sythra is hallja az elf lány pattogós utasításait, melyeket azonban nem vesz magára kötelezőnek, mert nem annyira idegen, mint azok, akik most érkeznek vissza. Bólint az óriáslánynak, és halovány mosoly is játszik ajkain.*
- Menj csak velük.
*El is tudja képzelni, hogy egy ekkora lánynak mennyivel nagyobb szüksége lehet a kiadós és rendszeres táplálkozásra, mint például a fattyúnak, úgyhogy nem is tudja hibáztatni, hogy mindent eldobva az étkezést választja. Ha meg a későbbiekben meg akarja találni azt a valamit, amit keres, akkor bőven lesz még rá ideje és érkezése.
Úgy dönt, hogy ha már nem tart a többiekkel, akkor besegít a lovak ellátásában, és legalább meglátogatja Csutkát is, aki bizton nem töltött még ennyi időt gazdája nélkül.
Persze, ha Shen'erielnek nincs ellenére, hogy a fattyú is velük tartson, úgy egy-két lovat átvesz tőlük, és velük tartva hallgatja az elf férfi történetét, amit a kiskölyöknek mesél jó kedélyűen.*
//Relild, majd Shen és Sadmyr//
*Sythra is hallja az elf lány pattogós utasításait, melyeket azonban nem vesz magára kötelezőnek, mert nem annyira idegen, mint azok, akik most érkeznek vissza. Bólint az óriáslánynak, és halovány mosoly is játszik ajkain.*
- Menj csak velük.
*El is tudja képzelni, hogy egy ekkora lánynak mennyivel nagyobb szüksége lehet a kiadós és rendszeres táplálkozásra, mint például a fattyúnak, úgyhogy nem is tudja hibáztatni, hogy mindent eldobva az étkezést választja. Ha meg a későbbiekben meg akarja találni azt a valamit, amit keres, akkor bőven lesz még rá ideje és érkezése.
Úgy dönt, hogy ha már nem tart a többiekkel, akkor besegít a lovak ellátásában, és legalább meglátogatja Csutkát is, aki bizton nem töltött még ennyi időt gazdája nélkül.
Persze, ha Shen'erielnek nincs ellenére, hogy a fattyú is velük tartson, úgy egy-két lovat átvesz tőlük, és velük tartva hallgatja az elf férfi történetét, amit a kiskölyöknek mesél jó kedélyűen.*
3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:16:13
Üzenet elküldve: 2018-06-05 10:16:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Lyzi és a haverok//
*Lyzi intelmére csak széttárja karjait és olyan arcot vág, mint a frissen született bárányka, ártatlant és értetlent, mintha azt se tudná, miről van szó. Pedig nagyon is tudja és pontosan úgy érzi, ahogy a fővadászkirálynő mondja, mintha a szobája kulcsa már a nyakában lenne.
Vigyorogva lépi át a kaput, a kis kelekótya kölöknek kijár egy hajborzolás még. Hiába halkítja le a hangját Lyz, nem is kell elfnek lenni, hogy ne hallja a lány szavait a lenénizéssel kapcsolatban. Két kezét kell a szájára tapasztania, hogy ne nevessen fel, a megszólításra, s amint leküzdötte a nevetést, hüvelykujját feltartva gratulál Sadmyrnak, természetesen szigorúan Lyz háta mögül.
Közben kiderül, hogy a főnök már hazatért, amire Shen csak elhúzza a száját, majd meg kapja a ló kantárát és a parancsot, úgyhogy szokásosan szalutál és indul is a dolgára Sadmyrrel.*
- Ájáj, kapitány. *köszön el Lyztől, majd odavakkant még Pyctának.*
- Parancsnok. *és már megy is az istálló felé.*
- Kölök, képzeld, találkoztunk egy lápi banyával, egy ilyen ezüstös gömbizével próbált lepecázni minket... *hallani, ahogy széles gesztusokkal kezd mesélni a srácnak, majd a lovakkal eltűnnek az istálló ajtajában.*
//Lyzi és a haverok//
*Lyzi intelmére csak széttárja karjait és olyan arcot vág, mint a frissen született bárányka, ártatlant és értetlent, mintha azt se tudná, miről van szó. Pedig nagyon is tudja és pontosan úgy érzi, ahogy a fővadászkirálynő mondja, mintha a szobája kulcsa már a nyakában lenne.
Vigyorogva lépi át a kaput, a kis kelekótya kölöknek kijár egy hajborzolás még. Hiába halkítja le a hangját Lyz, nem is kell elfnek lenni, hogy ne hallja a lány szavait a lenénizéssel kapcsolatban. Két kezét kell a szájára tapasztania, hogy ne nevessen fel, a megszólításra, s amint leküzdötte a nevetést, hüvelykujját feltartva gratulál Sadmyrnak, természetesen szigorúan Lyz háta mögül.
Közben kiderül, hogy a főnök már hazatért, amire Shen csak elhúzza a száját, majd meg kapja a ló kantárát és a parancsot, úgyhogy szokásosan szalutál és indul is a dolgára Sadmyrrel.*
- Ájáj, kapitány. *köszön el Lyztől, majd odavakkant még Pyctának.*
- Parancsnok. *és már megy is az istálló felé.*
- Kölök, képzeld, találkoztunk egy lápi banyával, egy ilyen ezüstös gömbizével próbált lepecázni minket... *hallani, ahogy széles gesztusokkal kezd mesélni a srácnak, majd a lovakkal eltűnnek az istálló ajtajában.*
3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 08:31:12
Üzenet elküldve: 2018-06-05 08:31:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Mindenki//
*Ahogy tovább indulnak, Ishalát nem zavarja, hogy ilyen hamar el kellett köszönnie a szimpatikus kis elftől, tudja, hogy hamarosan újra találkoznak, és most nagy vonzza a hely varázsa, az újdonság, és úgy az egész. Ahogy vezetőjüket figyeli, látja, ahogy egy újonnan érkezett elf férfihoz sétál, és szinte már szertartásos módon köszöntik egymást. *
~Apa is mindig így köszöntötte Sol bácsit. Apa… Ha ismerte volna ezt a helyet. Ha tudta volna, hogy ez az erőd itt van, hogy itt ilyen kedvesek, ő is boldogabb lehetett volna… Lehet, hogy még egy nőt is talál, aki pótolja anyát, sőt az is lehet, ha anya itt szül, akkor nem hal meg… Mennyivel boldogabbak lehettünk volna itt. Mennyivel más életünk lehetett volna…~
*Hirtelen, és gyors mozdulattal húzza arcába a csuklyáját, olyan mélyen bújik el benne, amennyire csak tud, miközben lassan legördül egy könnycsepp az arcán. Az elsőt pedig hirtelen több követi, a gát átszakadásával megindulnak, Ishalában felszabadul minden, a boldogság, a remény, a gyász, és minden más, amit annyira elfojtott magában. Hangtalanul sír, nem akarja magára vonni a figyelmet, és ha valaki megpróbálja elkapni a tekintetét, akkor igyekszik elfordulni, el az egész tömegtől. Mindenesetre most hozzájuk szól a férfi, és megadja neki a kellő figyelmet, és végig hallgatja kedves üdvözlését, aztán, ha megindul a csoport, akkor ő is velük tart, de a földet bámulja. Ahogy lassan enyhül a hirtelen támadt hangulata, előhúz köpenyének a zsebéből egy finom ruhadarabot, hogy kifújja az orrát. *
~Az erdőben élünk, a természet az otthonunk, de attól még elf vagy, nem állat~
*Visszhangoznak apja szavai, amit mindig mondogatott, amikor a gyereket azon kapta, hogy ruhaujjába törölte orrát.*
//Mindenki//
*Ahogy tovább indulnak, Ishalát nem zavarja, hogy ilyen hamar el kellett köszönnie a szimpatikus kis elftől, tudja, hogy hamarosan újra találkoznak, és most nagy vonzza a hely varázsa, az újdonság, és úgy az egész. Ahogy vezetőjüket figyeli, látja, ahogy egy újonnan érkezett elf férfihoz sétál, és szinte már szertartásos módon köszöntik egymást. *
~Apa is mindig így köszöntötte Sol bácsit. Apa… Ha ismerte volna ezt a helyet. Ha tudta volna, hogy ez az erőd itt van, hogy itt ilyen kedvesek, ő is boldogabb lehetett volna… Lehet, hogy még egy nőt is talál, aki pótolja anyát, sőt az is lehet, ha anya itt szül, akkor nem hal meg… Mennyivel boldogabbak lehettünk volna itt. Mennyivel más életünk lehetett volna…~
*Hirtelen, és gyors mozdulattal húzza arcába a csuklyáját, olyan mélyen bújik el benne, amennyire csak tud, miközben lassan legördül egy könnycsepp az arcán. Az elsőt pedig hirtelen több követi, a gát átszakadásával megindulnak, Ishalában felszabadul minden, a boldogság, a remény, a gyász, és minden más, amit annyira elfojtott magában. Hangtalanul sír, nem akarja magára vonni a figyelmet, és ha valaki megpróbálja elkapni a tekintetét, akkor igyekszik elfordulni, el az egész tömegtől. Mindenesetre most hozzájuk szól a férfi, és megadja neki a kellő figyelmet, és végig hallgatja kedves üdvözlését, aztán, ha megindul a csoport, akkor ő is velük tart, de a földet bámulja. Ahogy lassan enyhül a hirtelen támadt hangulata, előhúz köpenyének a zsebéből egy finom ruhadarabot, hogy kifújja az orrát. *
~Az erdőben élünk, a természet az otthonunk, de attól még elf vagy, nem állat~
*Visszhangoznak apja szavai, amit mindig mondogatott, amikor a gyereket azon kapta, hogy ruhaujjába törölte orrát.*
3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 07:57:42
Üzenet elküldve: 2018-06-05 07:57:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
*Az ölelést szinte alig veszi észre, jelenleg úgy tűnik a plafon sokkal érdekesebb, így a szokásához híven annak repedésiben merül el, kissé fáradt tekintettel:*
- Miért nem tőlem kértél segítséget? *Kérdezi halkan, kissé vádlón, mintha meg sem hallotta volna, amit a lány mond. Aztán persze kissé elkerekedik a szeme és a lány felé fordul:*
- Szóval azt akarod mondani, hogy jött egy tök idegen, aki külsőre a testvéredre hasonlít és néhány pillanat múlva a nyakába omolsz? *Immár fel is ül az ágyon és a lányt nézi:*
- De hát nem is ismered! Hogy tudtad ezalatt a néhány perc alatt megállapítani, hogy kicsoda és micsoda? Én meg ott álltam, mint egy idióta és messziről azt néztem, hogy elrongyolsz az istállóhoz, ahol találkozol egy tök idegennel, aki immár a bátyádnak tekintendő. *Feláll és az asztalhoz lép, majd kifelé fordítja az egyik széket és úgy ül rá, slendriánul, lezseren, ahogy Pyr valójában viselkedni szokott, nem pedig, mint egy habókos hősszerelmes, aki mást sem csinál egész nap, mint pitypangokat szedeget csokorba a mezőn.*
- Zsenge, nem tudhatod, hogy ki, milyen valójában! Engem ismersz? Engem sem. *Jelenti ki, csak úgy mellékesen.* Én sem ismerlek még téged. De jó úton haladsz. *Jegyzi meg, mert valóban úgy gondolja, hogy a lány sokat fejlődött, mióta itt van, majd kissé enyhébb tekintettel, tiszteletben tartva a lány örömét, azért még hozzáfűzi:*
- Persze szívesen megismerem ezt a te állítólagos testvéredet, de ne várd, hogy a nyakába ugorjak. A többieknek egyáltalán köszöntél? Vagy segítettél nekik megmutatni a szobákat, vagy az étkezőt? Vagy bármit? *Egy kicsit kioktatóra vált a hangja.* Mert szerintem Pycta ezt szeretné elérni, segíteni a bajbajutottakon és vigyázni az erdőre. *Azért elmosolyodik, mert bizony vannak eredményeik is a mai napon:*
- Ez elindult lent a műhelyben, de folytatnunk kell a munkát. Meg fogjuk tervezni a lombházat! Én legalábbis biztos meg fogom. *Halkat sóhajt.* Menjünk, ismerjük meg ezt a te Ishaládat és mutatkozzunk be a többieknek is. Bizonyára fáradtak lehetnek. *Feláll, majd az ajtóból hirtelen visszafordul.* Ó és te fogsz nekem segíteni megteríteni, vagy nem szólok egy szót sem hozzá!
//Zsenge, Pyr//
*Az ölelést szinte alig veszi észre, jelenleg úgy tűnik a plafon sokkal érdekesebb, így a szokásához híven annak repedésiben merül el, kissé fáradt tekintettel:*
- Miért nem tőlem kértél segítséget? *Kérdezi halkan, kissé vádlón, mintha meg sem hallotta volna, amit a lány mond. Aztán persze kissé elkerekedik a szeme és a lány felé fordul:*
- Szóval azt akarod mondani, hogy jött egy tök idegen, aki külsőre a testvéredre hasonlít és néhány pillanat múlva a nyakába omolsz? *Immár fel is ül az ágyon és a lányt nézi:*
- De hát nem is ismered! Hogy tudtad ezalatt a néhány perc alatt megállapítani, hogy kicsoda és micsoda? Én meg ott álltam, mint egy idióta és messziről azt néztem, hogy elrongyolsz az istállóhoz, ahol találkozol egy tök idegennel, aki immár a bátyádnak tekintendő. *Feláll és az asztalhoz lép, majd kifelé fordítja az egyik széket és úgy ül rá, slendriánul, lezseren, ahogy Pyr valójában viselkedni szokott, nem pedig, mint egy habókos hősszerelmes, aki mást sem csinál egész nap, mint pitypangokat szedeget csokorba a mezőn.*
- Zsenge, nem tudhatod, hogy ki, milyen valójában! Engem ismersz? Engem sem. *Jelenti ki, csak úgy mellékesen.* Én sem ismerlek még téged. De jó úton haladsz. *Jegyzi meg, mert valóban úgy gondolja, hogy a lány sokat fejlődött, mióta itt van, majd kissé enyhébb tekintettel, tiszteletben tartva a lány örömét, azért még hozzáfűzi:*
- Persze szívesen megismerem ezt a te állítólagos testvéredet, de ne várd, hogy a nyakába ugorjak. A többieknek egyáltalán köszöntél? Vagy segítettél nekik megmutatni a szobákat, vagy az étkezőt? Vagy bármit? *Egy kicsit kioktatóra vált a hangja.* Mert szerintem Pycta ezt szeretné elérni, segíteni a bajbajutottakon és vigyázni az erdőre. *Azért elmosolyodik, mert bizony vannak eredményeik is a mai napon:*
- Ez elindult lent a műhelyben, de folytatnunk kell a munkát. Meg fogjuk tervezni a lombházat! Én legalábbis biztos meg fogom. *Halkat sóhajt.* Menjünk, ismerjük meg ezt a te Ishaládat és mutatkozzunk be a többieknek is. Bizonyára fáradtak lehetnek. *Feláll, majd az ajtóból hirtelen visszafordul.* Ó és te fogsz nekem segíteni megteríteni, vagy nem szólok egy szót sem hozzá!
3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 00:38:37
Üzenet elküldve: 2018-06-05 00:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Lyz és mindenki//
*Érzi a hagyományokkal élő köszöntésben, hogy Lyzendra is mennyire örül, hogy hazaért. Tudta, hogy hatalmas terhet rakott a vállára, amikor alvezérré nevezte ki amellett, hogy ő vezeti a vadászokat is, de bízott benne, sőt, tudta, hogy az elf nő nem fog kudarcot vallani. S bár fáradtan, kissé sárosan és megduzzadt létszámmal, de épen és egészségesen hazatértek, hála a Fákban Lakónak.*
- Örül a szívem, hogy hazatértetek. *Súgja még, ahogy homlokuk elválik egymástól. Másnak talán túl közvetlen lehet ez a formula, talán eddig még nem is láthatták, de ez olyan elf tradíció, amelyre talán csak a tisztavérű elfek között felnőttek sajátja.*
- Abban, a kétszemélyes szobákat ketté választottuk, hogy legyen több hely. Úgy látom, éppen időben. *Nevet a fővadászra, majd meghallgatja a beszámolót a sokaságról, akikkel a vadászok hazatértek a felderítésből.
Szép sorban mindenkit megnéz, akit Lyz bemutat, mindenkinek kijár egy barátságos mosoly a pórias öltözetű, cseppet sem vezéres külsejű alaktól, akiről talán nem is sejtik, hogy az erőd és a venárok vezére. De a csuhátlan csuhás nem is kíván most ezzel előhozakodni.
Amikor Annulien-re kerül a sor, az elf vezér arcán különös mosoly dereng fel, saját akaratából elkóborolt, de épségben hazatérő vérére mosolyog így az, akinek fontos a másik, bár elfogadja döntését a távozás mellett. Annu csak örömöt és együttérzést láthat a csuhás arcán, haragot, meglepetést nem.*
- Népes kis karaván. *Mondja halkan, nevetve, majd a sokaság felé fordul, hangja mindenkihez elér az erőd udvarán.*
- Köszöntelek benneteket Vadvédben, a venárok otthonában. Én Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy a Fákban Lakó kegyelméből mind épségben ideértetek. *Kezd bele, ahogy lombzöld tekintetét végigfuttatja a jelenlévőkön.*
- Kérlek benneteket, hogy gyertek beljebb, gondolom, éhesek és szomjasak vagytok. A nagycsarnokban lesz a vacsora fertályóra múlva, aztán megtisztálkodhattok, lepihenhettek mindannyian, itt már béke és nyugalom lehet a részetek. Gyertek mind! *Mosolyog a vendégekre és a visszatérő venárokra, majd ahogy elfordul, bizalmas szavakat intéz a fővadászhoz, amelyet talán csak az elfvérűek hallhatnak meg, de lehet, hogy ők sem.*
- Lyz, hol van Xotara? *Kérdi. Sejti, hogy erről szeretne beszélni vele az alvezér, de reméli, hogy nem esett baja.
A főépület felé haladva várja a választ. Aenae eltűnése után nem szeretne még egy venárt elveszíteni, aggódó arccal figyeli Lyz feleletét.*
//Lyz és mindenki//
*Érzi a hagyományokkal élő köszöntésben, hogy Lyzendra is mennyire örül, hogy hazaért. Tudta, hogy hatalmas terhet rakott a vállára, amikor alvezérré nevezte ki amellett, hogy ő vezeti a vadászokat is, de bízott benne, sőt, tudta, hogy az elf nő nem fog kudarcot vallani. S bár fáradtan, kissé sárosan és megduzzadt létszámmal, de épen és egészségesen hazatértek, hála a Fákban Lakónak.*
- Örül a szívem, hogy hazatértetek. *Súgja még, ahogy homlokuk elválik egymástól. Másnak talán túl közvetlen lehet ez a formula, talán eddig még nem is láthatták, de ez olyan elf tradíció, amelyre talán csak a tisztavérű elfek között felnőttek sajátja.*
- Abban, a kétszemélyes szobákat ketté választottuk, hogy legyen több hely. Úgy látom, éppen időben. *Nevet a fővadászra, majd meghallgatja a beszámolót a sokaságról, akikkel a vadászok hazatértek a felderítésből.
Szép sorban mindenkit megnéz, akit Lyz bemutat, mindenkinek kijár egy barátságos mosoly a pórias öltözetű, cseppet sem vezéres külsejű alaktól, akiről talán nem is sejtik, hogy az erőd és a venárok vezére. De a csuhátlan csuhás nem is kíván most ezzel előhozakodni.
Amikor Annulien-re kerül a sor, az elf vezér arcán különös mosoly dereng fel, saját akaratából elkóborolt, de épségben hazatérő vérére mosolyog így az, akinek fontos a másik, bár elfogadja döntését a távozás mellett. Annu csak örömöt és együttérzést láthat a csuhás arcán, haragot, meglepetést nem.*
- Népes kis karaván. *Mondja halkan, nevetve, majd a sokaság felé fordul, hangja mindenkihez elér az erőd udvarán.*
- Köszöntelek benneteket Vadvédben, a venárok otthonában. Én Pycta del Ventus vagyok, örülök, hogy a Fákban Lakó kegyelméből mind épségben ideértetek. *Kezd bele, ahogy lombzöld tekintetét végigfuttatja a jelenlévőkön.*
- Kérlek benneteket, hogy gyertek beljebb, gondolom, éhesek és szomjasak vagytok. A nagycsarnokban lesz a vacsora fertályóra múlva, aztán megtisztálkodhattok, lepihenhettek mindannyian, itt már béke és nyugalom lehet a részetek. Gyertek mind! *Mosolyog a vendégekre és a visszatérő venárokra, majd ahogy elfordul, bizalmas szavakat intéz a fővadászhoz, amelyet talán csak az elfvérűek hallhatnak meg, de lehet, hogy ők sem.*
- Lyz, hol van Xotara? *Kérdi. Sejti, hogy erről szeretne beszélni vele az alvezér, de reméli, hogy nem esett baja.
A főépület felé haladva várja a választ. Aenae eltűnése után nem szeretne még egy venárt elveszíteni, aggódó arccal figyeli Lyz feleletét.*
3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-05 00:19:46
Üzenet elküldve: 2018-06-05 00:19:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérők//
//Sadmyr, Pycta//
- Akkor kapsz sütit, ha… *hagyja lógva a mondatot, amihez Sadmyr is pontosan tudja a választ. De a mosoly, ami a vadászlány szája szegletében bujkál, lágyít a fenyegető mondattöredéken.*
- Kimentettünk néhányukat a mocsárból. Az az elf férfi, pedig csak ránk talált egy romtanyán, ahol éjjelre megszálltunk. Annura pedig talán emlékszel is. *sorolja. Hát azok mellett a csillogó szemek mellett nem lehet minden válasz nélkül elmenni.*
- Ó de jó! *örömmel hallja, hogy a vezérük megérkezett.* Ó de jó! *lelkesedik még annál is jobban, mikor a főépület felé indul, s ő maga teljes valójában érkezik eléjük.*
- Az Erdőszellem áldjon, Pycta. *a vezérhez hasonlóan mozdul köszöntésre ő is, s mikor homlokuk összeér, akkor könnyebbül meg igazán, az elmúlt nap eseményei után. A megkönnyebbült sóhajból, s abból, hogy egy pillanatra lehunyja szemét, Pycta is érezheti kicsit, nem egyszerű kiruccanáson vannak túl.*
- Igencsak kalandos… igen. Ez a legjobb szó *grimaszol kicsit, amikor Pycta végignéz a mocsártól sáros, az átlagnál kócosabb, talán kissé kialvatlan Lyzen.*
- Többnyire, de nem volt minden zökkenőmentes, erről akartam is veled beszélni… de a hogy látom, te is nagy munkában voltál *jegyzi meg a fűrészporos ruhái láttán, aztán kicsit el is fordul, hogy bemutassa az újonnan érkezetteket, szépen sorban.*
- Ő Relild, az ingoványból mentettük ki, még alig hagytuk el Erdőmélyét… aztán ő, *int a vörös ruhás elf felé.* ha jól emlékszem, Ishala, és az éjjeli szállásunknál bukkant fel reggel. Annura emlékszel, *megköszörüli torkát, a lány nevének említésekor.* megtaláltuk, az ingoványban… tévelygett. *nem alkarja azonnal ezzel indítani Annu visszatérését, de mindenről be fog számolni, négy szem közt Pyctának.* És itt van valahol egy törpe is, hacsak nem Selessel tartott, Adokulnak hívják. *egy gyors kereső pillantással néz körül, de nem látja a törpét.* Őt a vihar elől menekítettük ki az ingoványból. Velünk tartottak mind… De van más is, csak azt jobb volna négy szem közt…
*Látszik a vadászlányon, hogy nagyon menne, talán zavarban is van, azon dolgoktól, melyeket nem mondott még el a vezérnek, de mindenképpen sort kell kerítenie rá.*
//Sadmyr, Pycta//
- Akkor kapsz sütit, ha… *hagyja lógva a mondatot, amihez Sadmyr is pontosan tudja a választ. De a mosoly, ami a vadászlány szája szegletében bujkál, lágyít a fenyegető mondattöredéken.*
- Kimentettünk néhányukat a mocsárból. Az az elf férfi, pedig csak ránk talált egy romtanyán, ahol éjjelre megszálltunk. Annura pedig talán emlékszel is. *sorolja. Hát azok mellett a csillogó szemek mellett nem lehet minden válasz nélkül elmenni.*
- Ó de jó! *örömmel hallja, hogy a vezérük megérkezett.* Ó de jó! *lelkesedik még annál is jobban, mikor a főépület felé indul, s ő maga teljes valójában érkezik eléjük.*
- Az Erdőszellem áldjon, Pycta. *a vezérhez hasonlóan mozdul köszöntésre ő is, s mikor homlokuk összeér, akkor könnyebbül meg igazán, az elmúlt nap eseményei után. A megkönnyebbült sóhajból, s abból, hogy egy pillanatra lehunyja szemét, Pycta is érezheti kicsit, nem egyszerű kiruccanáson vannak túl.*
- Igencsak kalandos… igen. Ez a legjobb szó *grimaszol kicsit, amikor Pycta végignéz a mocsártól sáros, az átlagnál kócosabb, talán kissé kialvatlan Lyzen.*
- Többnyire, de nem volt minden zökkenőmentes, erről akartam is veled beszélni… de a hogy látom, te is nagy munkában voltál *jegyzi meg a fűrészporos ruhái láttán, aztán kicsit el is fordul, hogy bemutassa az újonnan érkezetteket, szépen sorban.*
- Ő Relild, az ingoványból mentettük ki, még alig hagytuk el Erdőmélyét… aztán ő, *int a vörös ruhás elf felé.* ha jól emlékszem, Ishala, és az éjjeli szállásunknál bukkant fel reggel. Annura emlékszel, *megköszörüli torkát, a lány nevének említésekor.* megtaláltuk, az ingoványban… tévelygett. *nem alkarja azonnal ezzel indítani Annu visszatérését, de mindenről be fog számolni, négy szem közt Pyctának.* És itt van valahol egy törpe is, hacsak nem Selessel tartott, Adokulnak hívják. *egy gyors kereső pillantással néz körül, de nem látja a törpét.* Őt a vihar elől menekítettük ki az ingoványból. Velünk tartottak mind… De van más is, csak azt jobb volna négy szem közt…
*Látszik a vadászlányon, hogy nagyon menne, talán zavarban is van, azon dolgoktól, melyeket nem mondott még el a vezérnek, de mindenképpen sort kell kerítenie rá.*
3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 23:00:24
Üzenet elküldve: 2018-06-04 23:00:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
-Pyr! *Fordul perdül és fut a tündérhez, hogy megölelhesse, nagyon boldog, végre előkerült a szerelme.*
-Sajnos nem sikerült magamnak megcsinálni, szóval segítséget kellett kérnem, de-de nem fogod elhinni mi történt! *Kezd bele, na de ha sikerül megölelnie a tündért, akkor is csak épp annyit enged belőle, hogy a szemébe nézhessen.*
-Jött egy elf Ishala, aki kiköpött úgy néz ki mint a bátyám Kiryon és ne úgy képzeld el, hogy külsőre, de kicsit a gesztusai is olyanok és-és a fogadott bátyám lesz, foglal is helyet nekünk lenn, hogy velük ehessünk. *Meséli örömködve, mert hát neki ez sokat számít.*
-Én csak ott ültem az egyik lóval az itatónál, mikor odajött, azt hittem szellemet látok, de nem az és hát mikor megölelt mert annyira megijedtem, hogy szinte már pityeregtem olyan más volt, nem éreztem azt mint irántad, inkább csak olyan tesós volt, tényleg, ami úgy hiányzik. *Kicsit szipog is, na de túl vidám ahhoz, hogy ennyi elvegye a kedvét.*
-Kerestelek a műhelynél, de nem találtalak ott, egy ideje itt várok rád, úgy örülök, hogy itt vagy velem.
//Zsenge, Pyr//
-Pyr! *Fordul perdül és fut a tündérhez, hogy megölelhesse, nagyon boldog, végre előkerült a szerelme.*
-Sajnos nem sikerült magamnak megcsinálni, szóval segítséget kellett kérnem, de-de nem fogod elhinni mi történt! *Kezd bele, na de ha sikerül megölelnie a tündért, akkor is csak épp annyit enged belőle, hogy a szemébe nézhessen.*
-Jött egy elf Ishala, aki kiköpött úgy néz ki mint a bátyám Kiryon és ne úgy képzeld el, hogy külsőre, de kicsit a gesztusai is olyanok és-és a fogadott bátyám lesz, foglal is helyet nekünk lenn, hogy velük ehessünk. *Meséli örömködve, mert hát neki ez sokat számít.*
-Én csak ott ültem az egyik lóval az itatónál, mikor odajött, azt hittem szellemet látok, de nem az és hát mikor megölelt mert annyira megijedtem, hogy szinte már pityeregtem olyan más volt, nem éreztem azt mint irántad, inkább csak olyan tesós volt, tényleg, ami úgy hiányzik. *Kicsit szipog is, na de túl vidám ahhoz, hogy ennyi elvegye a kedvét.*
-Kerestelek a műhelynél, de nem találtalak ott, egy ideje itt várok rád, úgy örülök, hogy itt vagy velem.
3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:45:16
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zsenge szobája//
//Zsenge, Pyr//
*Sehol nem látja, bár fél keresni szemeivel. Az étkező ajtaja előtt egy pillanatra megtorpan és elrugaszkodni készül, hogy az ablakhoz repüljön, majd eszébe jut, amit megígért Zsengének. Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor valaki egy kicsit felad magából, amikor egy kicsit más lesz, más kedvéért, ez a pillanat talán ilyen és nagyon úgy néz ki, hogy a szerelem hozza elő egy vörös bársonypalást rejtett kis zsebéből. Mert Pyr, csak egy pillanatig torpan meg és ez a lázadó, szókimondó természet, az ajtón lép a házba, amit tulajdonképpen észre sem vesz. Halkan csukja be maga mögött, nem akar hangoskodni, de talán azt érzi, hogy valami változott. Egy kicsit azért nagyképűen arra gondol, hogy eszébe nem jutott volna, hogy ehhez két nap elég. Márpedig most ez a helyzet, ehhez kétség nem férhet. A szokásos útvonalon haladva semmi kedve repkedni, pedig idefele jövet általában minden sarkon a levegőbe fordult be. Most nem érez rá késztetést. Rossz kedvű és fáradt, csak pihenni szeretne. A folyosón azonban megáll és azon morfondírozik, hogy az üres, de érzelem mentes szobát, vagy a teli, de érzelmekben gazdagot válassza. Az egész csak egy futó pillanat, csak egy apró szikra az éppen pislákoló tűzfészekben és hamar el is dől. Mert Pyr Zsenge szobája felé veszi az irányt lesz, ami lesz alapon. Menekült már eleget saját maga és mások elöl is, miért folytatná ugyanott, ahol abbahagyta, főleg, hogy semmi sem biztos jelen helyzetben, ahogy abban sem, amit látott, vagy vélt látni. Halkan nyit be az ajtón, nem kopog, hisz délelőtt óta itt lakik és Zsengét az asztalnál találja. Megpróbálja leplezni, amit gondol, de ez nem megy neki, soha nem is ment, minden az arcára van írva. Így marad a dac és a rossz kedv.*
- Szia. Sikerült lecserélni a kötésedet? *Kérdezi, mert az aggodalmat nem tudja elűzni szívéből. Közben lassan leveszi cipőjét és az ágyra fekszik, kezeit feje alá téve, s a plafont bámulja.*
//Zsenge, Pyr//
*Sehol nem látja, bár fél keresni szemeivel. Az étkező ajtaja előtt egy pillanatra megtorpan és elrugaszkodni készül, hogy az ablakhoz repüljön, majd eszébe jut, amit megígért Zsengének. Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor valaki egy kicsit felad magából, amikor egy kicsit más lesz, más kedvéért, ez a pillanat talán ilyen és nagyon úgy néz ki, hogy a szerelem hozza elő egy vörös bársonypalást rejtett kis zsebéből. Mert Pyr, csak egy pillanatig torpan meg és ez a lázadó, szókimondó természet, az ajtón lép a házba, amit tulajdonképpen észre sem vesz. Halkan csukja be maga mögött, nem akar hangoskodni, de talán azt érzi, hogy valami változott. Egy kicsit azért nagyképűen arra gondol, hogy eszébe nem jutott volna, hogy ehhez két nap elég. Márpedig most ez a helyzet, ehhez kétség nem férhet. A szokásos útvonalon haladva semmi kedve repkedni, pedig idefele jövet általában minden sarkon a levegőbe fordult be. Most nem érez rá késztetést. Rossz kedvű és fáradt, csak pihenni szeretne. A folyosón azonban megáll és azon morfondírozik, hogy az üres, de érzelem mentes szobát, vagy a teli, de érzelmekben gazdagot válassza. Az egész csak egy futó pillanat, csak egy apró szikra az éppen pislákoló tűzfészekben és hamar el is dől. Mert Pyr Zsenge szobája felé veszi az irányt lesz, ami lesz alapon. Menekült már eleget saját maga és mások elöl is, miért folytatná ugyanott, ahol abbahagyta, főleg, hogy semmi sem biztos jelen helyzetben, ahogy abban sem, amit látott, vagy vélt látni. Halkan nyit be az ajtón, nem kopog, hisz délelőtt óta itt lakik és Zsengét az asztalnál találja. Megpróbálja leplezni, amit gondol, de ez nem megy neki, soha nem is ment, minden az arcára van írva. Így marad a dac és a rossz kedv.*
- Szia. Sikerült lecserélni a kötésedet? *Kérdezi, mert az aggodalmat nem tudja elűzni szívéből. Közben lassan leveszi cipőjét és az ágyra fekszik, kezeit feje alá téve, s a plafont bámulja.*
3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:24:33
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:24:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Zsenge szobája//
*Beledől az ágyba és hisztérikusan csapkodja benne a kezeit és a lábait, a párnába dühöngve. Megjött a sok régi és már el is tűnik Pyr, mi van ha valamelyik lánnyal félrevonult, miközben ő épp bátyust szerzett magának? Gyorsan el is hessegeti a gondolatot is, hisz a tündér nem ilyen, na de még is hol lehet. A hátára fordul és szétterül az ágyon.*
-Ó, hol vagy Pyr? Úgy volt barkácsolsz és itt találkozunk. *Nagyot sóhajt majd felül az ágyán és az asztalhoz sétál, ahol az íja van. Végig simít a fán és a bőrön, amivel körbe van tekerve a szarvak közötti rész.* ~Hol van már?~
*Beledől az ágyba és hisztérikusan csapkodja benne a kezeit és a lábait, a párnába dühöngve. Megjött a sok régi és már el is tűnik Pyr, mi van ha valamelyik lánnyal félrevonult, miközben ő épp bátyust szerzett magának? Gyorsan el is hessegeti a gondolatot is, hisz a tündér nem ilyen, na de még is hol lehet. A hátára fordul és szétterül az ágyon.*
-Ó, hol vagy Pyr? Úgy volt barkácsolsz és itt találkozunk. *Nagyot sóhajt majd felül az ágyán és az asztalhoz sétál, ahol az íja van. Végig simít a fán és a bőrön, amivel körbe van tekerve a szarvak közötti rész.* ~Hol van már?~
3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:09:05
Üzenet elküldve: 2018-06-04 22:09:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent elrejtő paraván//
*Miután elég növényt sikerül összeszednie, lassan meg is telik a vödör. Visszaindul hát a műhelyhez, egyrészt mert víz is kell még, másrészt pedig a faszerkezetet össze kell állítania. A kis szerelme be akarja tartani a szavát, ezért kéri a paravánt, Pyr úgy sejti nem akarja őt még egyszer kellemetlen helyzetbe hozni. Ezen magában el is mosolyodik. ~ Mit megbeszélünk tartani szeretné. Nyilván tisztában van vele, milyen gyönyörű. ~ Sóhajt fel, bár biztos benne, hogy a testiséget le tudja győzni bármi áron. Talán ő az első lány, akiért ezt képes megtenni. ~ Nem is talán. Ő az első. A nulladik rút véget ért. ~ Szontyolodik el, miközben a vödröt lóbálja kezében, s halad előre. ~ Vajon most miről beszélgethetnek? ~ Kérdezi csak úgy magától, mintha választ is kaphatna rá. Persze a válasza saját magának inkább illúzióromboló, mintsem megnyugtató. Mert valójában azt gondolja a korábbi történések kiábrándították a lányt, hisz miért ne tették volna, csak úgy ott hagyta. Mire következtethetne másra? A szempillantásnyi eltűnés, egy idegen fiú, néhány perc beszélgetés, egy szoros ölelés, mint egy újra találkozás. Immár lehorgasztott fejjel sétál, valahogy sikerül elrontania a saját kedvét, ami eddig sem volt túl fényes. ~ Féltékenység. Hogy én hogy utálom ezt! ~ Gondolja. ~ És tessék, ki pottyan bele a csapdába? Én. ~ Kínjában felnevet, már a műhelynél jár, ahol egy vízgyűjtő hordóból vizet vételez a vödörbe, hogy a növények bírják a gyűrődést. Majd ott hagyja az egészet a fenébe, elmegy a kedve tőle, inkább pihenni vágyik. Az istálló felé sem néz. Nem akar megzavarni semmit. Inkább a szoba felé veszi az irányt, persze fogalma sincs, hogy melyikbe menjen be, semmi kedve egy kínos beszélgetéshez. ~ Szia! Ő a régi párom. Ugye milyen izgalmas? De semmi gond, csak barátok leszünk? ~ Az előre megírt történet, mi már lejátszódott egyszer újrapörög fejében. Még akkor is, mikor becsukja az étkező ajtót.*
*Miután elég növényt sikerül összeszednie, lassan meg is telik a vödör. Visszaindul hát a műhelyhez, egyrészt mert víz is kell még, másrészt pedig a faszerkezetet össze kell állítania. A kis szerelme be akarja tartani a szavát, ezért kéri a paravánt, Pyr úgy sejti nem akarja őt még egyszer kellemetlen helyzetbe hozni. Ezen magában el is mosolyodik. ~ Mit megbeszélünk tartani szeretné. Nyilván tisztában van vele, milyen gyönyörű. ~ Sóhajt fel, bár biztos benne, hogy a testiséget le tudja győzni bármi áron. Talán ő az első lány, akiért ezt képes megtenni. ~ Nem is talán. Ő az első. A nulladik rút véget ért. ~ Szontyolodik el, miközben a vödröt lóbálja kezében, s halad előre. ~ Vajon most miről beszélgethetnek? ~ Kérdezi csak úgy magától, mintha választ is kaphatna rá. Persze a válasza saját magának inkább illúzióromboló, mintsem megnyugtató. Mert valójában azt gondolja a korábbi történések kiábrándították a lányt, hisz miért ne tették volna, csak úgy ott hagyta. Mire következtethetne másra? A szempillantásnyi eltűnés, egy idegen fiú, néhány perc beszélgetés, egy szoros ölelés, mint egy újra találkozás. Immár lehorgasztott fejjel sétál, valahogy sikerül elrontania a saját kedvét, ami eddig sem volt túl fényes. ~ Féltékenység. Hogy én hogy utálom ezt! ~ Gondolja. ~ És tessék, ki pottyan bele a csapdába? Én. ~ Kínjában felnevet, már a műhelynél jár, ahol egy vízgyűjtő hordóból vizet vételez a vödörbe, hogy a növények bírják a gyűrődést. Majd ott hagyja az egészet a fenébe, elmegy a kedve tőle, inkább pihenni vágyik. Az istálló felé sem néz. Nem akar megzavarni semmit. Inkább a szoba felé veszi az irányt, persze fogalma sincs, hogy melyikbe menjen be, semmi kedve egy kínos beszélgetéshez. ~ Szia! Ő a régi párom. Ugye milyen izgalmas? De semmi gond, csak barátok leszünk? ~ Az előre megírt történet, mi már lejátszódott egyszer újrapörög fejében. Még akkor is, mikor becsukja az étkező ajtót.*
3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:53:34
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:53:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pyrt keresve//
*Nem jön válasz, úgy tűnik a tündér hamar végzett itt, szóval Zsenge egyenest a szobájába indul, persze elég nagy a nyüzsgés, szóval beelőzi az érkezőket és befutva az ajtón elfut Pycta mellett is, akire kissé szúrósan néz, nem felejtette el, hogy másnap nem lett felkeresve, pedig mint a villám megreggelizett direkt, na de addigra már késő volt, mert nem sokra rá már távozott is. Na meg Aenae is hiányolta, ha hamarabb hazajött volna, biztos a kedvenc tanára sem ment volna el úgy szó nélkül. Fut tovább, Zarának kicsit ne is ütközik, de szó nélkül megy tovább és beront a szobájába.*
-Pyr kép... *Ahogy becsapódik mögötte az ajtó meglepődve konstatálja, hogy nincs itt a fiú. Eléggé elszontyolodik és az ablakhoz sétál, hogy onnan nézzen ki, hát ha meglátja valahol a közelben. Nagy híre van és már nagyon elmesélné.*
*Nem jön válasz, úgy tűnik a tündér hamar végzett itt, szóval Zsenge egyenest a szobájába indul, persze elég nagy a nyüzsgés, szóval beelőzi az érkezőket és befutva az ajtón elfut Pycta mellett is, akire kissé szúrósan néz, nem felejtette el, hogy másnap nem lett felkeresve, pedig mint a villám megreggelizett direkt, na de addigra már késő volt, mert nem sokra rá már távozott is. Na meg Aenae is hiányolta, ha hamarabb hazajött volna, biztos a kedvenc tanára sem ment volna el úgy szó nélkül. Fut tovább, Zarának kicsit ne is ütközik, de szó nélkül megy tovább és beront a szobájába.*
-Pyr kép... *Ahogy becsapódik mögötte az ajtó meglepődve konstatálja, hogy nincs itt a fiú. Eléggé elszontyolodik és az ablakhoz sétál, hogy onnan nézzen ki, hát ha meglátja valahol a közelben. Nagy híre van és már nagyon elmesélné.*
3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:43:14
Üzenet elküldve: 2018-06-04 21:43:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent elrejtő paraván//
*Vállán ásó, kezében vödör, s Pyr nem kis babérokra tör. Vadvéd egy rejtett sarkában a fal mellett halad gondolataiba temetkezve. Számos számfejtést kell végeznie, eddigi megvalósult terveivel, s jövőjével egyetemben. Persze ne gondoljuk azt, hogy a klasszikus értelemben véve filozofál, hisz egy fiatal fiúról van szó, aki magát hajlamos néha férfinak hinni. Legyen elég annyi, hogy sok minden kavarog elméjében, s az ottani, "benti" rendrakás még várat magára. Hosszan sétál a fal mellett és a megfelelő helyet keresi, a munka az, mi gondolatait a megfelelő síkba tudja terelni, akkor általában nem számít semmi, persze ez nem igaz. Maga sem hiszi el. Ahogy az istállónál látottakat sem, mert Pyr bízik. Bízik az erdőszellemben és bízik a lányban is. Kicsit furcsállja persze, hogy a néhány perces mutatványt, mit látott körülbelül egy hatnak érezte, de ez természetes. Egyrészt látott már ilyet. Másrészt természetes, mert fiatal és természetes, mert a távolság hajlamos befolyásolni a valóságot. Olykor nagyít, olykor kicsinyít. Ahogy a fal mentén sétál tüzetesen megszemlél minden egyes kis apró repedést, apró növényt, de sejtése bebizonyosodik és nem kell terveit elapróznia. Az egyik részen, vélhetően nagyon ritkán jár erre bárki is, a fal felületét sűrű harsány zöld levelű futónövény kússza be, hálójával takarva a kissé már porhanyóssá vált felületet. Pyr, most, hogy a számára szükséges részt megtalálja immár a földet nézi, s növény gyökerét keresi. Nem is egyet, hanem mindjárt rengeteget. Ásója hamar munkához lát, s sorra emeli ki gyökerestül a futónövényeket, egyeseken néhány apró fehér virág is bimbózik. A fal felületéről az ásó élével, nagyon óvatosan fejti le, majd a vödörbe hajtogatja. ~ Víz kell rájuk. ~ Gondolja, majd egy hirtelen elmosódott hangra fejét kapja fel. ~ Valaki szólított? ~ A hang távoli, talán onnan jön, honnan elindult. ~ Zsenge? ~ Gondolja hirtelen, majd megrázza fejét. Ő biztos nem keresi a tündért. Azt mondta dolga van, siet, majd a szobában találkoznak legközelebb. Hosszabb ideig hallgatózik, majd megint csend, csak az apró madarak csicsergése hallatszik a fal mögötti bozótból. Lassan folytatja a munkát.*
*Vállán ásó, kezében vödör, s Pyr nem kis babérokra tör. Vadvéd egy rejtett sarkában a fal mellett halad gondolataiba temetkezve. Számos számfejtést kell végeznie, eddigi megvalósult terveivel, s jövőjével egyetemben. Persze ne gondoljuk azt, hogy a klasszikus értelemben véve filozofál, hisz egy fiatal fiúról van szó, aki magát hajlamos néha férfinak hinni. Legyen elég annyi, hogy sok minden kavarog elméjében, s az ottani, "benti" rendrakás még várat magára. Hosszan sétál a fal mellett és a megfelelő helyet keresi, a munka az, mi gondolatait a megfelelő síkba tudja terelni, akkor általában nem számít semmi, persze ez nem igaz. Maga sem hiszi el. Ahogy az istállónál látottakat sem, mert Pyr bízik. Bízik az erdőszellemben és bízik a lányban is. Kicsit furcsállja persze, hogy a néhány perces mutatványt, mit látott körülbelül egy hatnak érezte, de ez természetes. Egyrészt látott már ilyet. Másrészt természetes, mert fiatal és természetes, mert a távolság hajlamos befolyásolni a valóságot. Olykor nagyít, olykor kicsinyít. Ahogy a fal mentén sétál tüzetesen megszemlél minden egyes kis apró repedést, apró növényt, de sejtése bebizonyosodik és nem kell terveit elapróznia. Az egyik részen, vélhetően nagyon ritkán jár erre bárki is, a fal felületét sűrű harsány zöld levelű futónövény kússza be, hálójával takarva a kissé már porhanyóssá vált felületet. Pyr, most, hogy a számára szükséges részt megtalálja immár a földet nézi, s növény gyökerét keresi. Nem is egyet, hanem mindjárt rengeteget. Ásója hamar munkához lát, s sorra emeli ki gyökerestül a futónövényeket, egyeseken néhány apró fehér virág is bimbózik. A fal felületéről az ásó élével, nagyon óvatosan fejti le, majd a vödörbe hajtogatja. ~ Víz kell rájuk. ~ Gondolja, majd egy hirtelen elmosódott hangra fejét kapja fel. ~ Valaki szólított? ~ A hang távoli, talán onnan jön, honnan elindult. ~ Zsenge? ~ Gondolja hirtelen, majd megrázza fejét. Ő biztos nem keresi a tündért. Azt mondta dolga van, siet, majd a szobában találkoznak legközelebb. Hosszabb ideig hallgatózik, majd megint csend, csak az apró madarak csicsergése hallatszik a fal mögötti bozótból. Lassan folytatja a munkát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346