Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:36:19
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuban//
//Sadmyr, Zsenge, Seles//
-Nem! Nem őket hibáztatom, hanem magam, mert elmenekültem a sorsom elől! Nekem is ott kellett volna maradnom Kiryonnal... *Mondja, mert úgy érzi félre értik, ő nem tud mit kezdeni a rémálmokkal, az emlékekkel meg a hellyel sem, mindenki munkára akarja fogni, de ő nem ide született, nem tudja ez mi, meg szerelménél is mindig elront mindent. Persze csak a fiú miatt jut eszébe, hogy Pyr nem magától húzta fel magát, még ő mondta a fiúnak, hogy kettőn múlik minden.*
-Én csak elrontok itt mindent, nem tudok beilleszkedni... *Közben felrohan a fiú és Seles meg összerogy és a földön köt ki, eléggé kiakadva, még nem látott felnőttet ilyen állapotban, na meg nem tudja, mikor és hogy szerettette meg magát ennyire az emberrel, hisz alig beszélgettek.* ~Ennyire nem akaszthattam ki.~
-Én nem akartam... *Leguggol és megöleli Selest.* De Aenae is elment és itt hagyott, meg te sem jöttél egyből a többiek után... Pyr sose bocsát már meg nekem... Nem gondoltam át rendesen a dolgot. *Vallja be, na de mikor elindult még nagyon jó ötletnek tűnt az egész elmegy és átadja magát a természetnek dolog, na de nem hagyhatja itt szegény nőt, aki valamiért ennyire szereti őt, még jól is esik a dolog, de ezzel együtt viszont elég nagy bűntudat is jár.*
-Kérlek ne sírj, mert én is bőgni fogok, mint egy tehén! *Próbál viccelődni, de persze a hangja szomorkás, nem akarta ő ezt.*
//Sadmyr, Zsenge, Seles//
-Nem! Nem őket hibáztatom, hanem magam, mert elmenekültem a sorsom elől! Nekem is ott kellett volna maradnom Kiryonnal... *Mondja, mert úgy érzi félre értik, ő nem tud mit kezdeni a rémálmokkal, az emlékekkel meg a hellyel sem, mindenki munkára akarja fogni, de ő nem ide született, nem tudja ez mi, meg szerelménél is mindig elront mindent. Persze csak a fiú miatt jut eszébe, hogy Pyr nem magától húzta fel magát, még ő mondta a fiúnak, hogy kettőn múlik minden.*
-Én csak elrontok itt mindent, nem tudok beilleszkedni... *Közben felrohan a fiú és Seles meg összerogy és a földön köt ki, eléggé kiakadva, még nem látott felnőttet ilyen állapotban, na meg nem tudja, mikor és hogy szerettette meg magát ennyire az emberrel, hisz alig beszélgettek.* ~Ennyire nem akaszthattam ki.~
-Én nem akartam... *Leguggol és megöleli Selest.* De Aenae is elment és itt hagyott, meg te sem jöttél egyből a többiek után... Pyr sose bocsát már meg nekem... Nem gondoltam át rendesen a dolgot. *Vallja be, na de mikor elindult még nagyon jó ötletnek tűnt az egész elmegy és átadja magát a természetnek dolog, na de nem hagyhatja itt szegény nőt, aki valamiért ennyire szereti őt, még jól is esik a dolog, de ezzel együtt viszont elég nagy bűntudat is jár.*
-Kérlek ne sírj, mert én is bőgni fogok, mint egy tehén! *Próbál viccelődni, de persze a hangja szomorkás, nem akarta ő ezt.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:21:43
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:21:43
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuban//
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
*Seles érzi, hogy az utóbbi két nap minden fáradtsága és indulata egyszerre gyülemlik fel benne, és Zsenge olyan érzékeny pontra tapint, hogy nem is tud nekik gátat szabni.*
- El innen? Elég ebből az ostobaságból! *Rivall rá Zsengére, pedig a lány nem tehet róla.* Miért hiszi mindenki azt, hogy megoldás, ha elmegy? És ha bántod magad? Ez annyira… Annyira…
~ Önző? ~ *Kérdezi magától, és egy pillanatra elakad a levegője. Ekkor kezd benne tudatosulni, hogy Xotara mit tett vele. Hogy mit tett velük.* ~ Az volna? Önző? ~ *Seles szereti jobbnak látni az embereket, mint amilyenek. Lehet, hogy végig tévedett? Lehet, hogy Xotara nem szerette őt úgy, ahogy Seles szerette Xotarát? Ehhez le kell ülnie, egyszerűen le a földre, a homokba. Már az se érdekli, ki látja őt nevetségesnek, már patakokban ömlenek a könnyei.*
- Zsenge, _hogy_ mondhatsz ilyet? Hogy _tehetsz_ ilyet? *Kérdezi, és bár mérgesnek akar hangzani, sokkal inkább végtelenül el van keseredve, és csak zihálásra futja.* Hát úgy nézek én ki, mint aki megölte volna magát? Hogy teheted ezt Pyrrel, az Erdőszellemmel, a venárokkal? Hogy teheted ezt velem? *Kérdezi, és kicsit mintha Xotarát is kérdezné. Szinte látja maga előtt.*
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
*Seles érzi, hogy az utóbbi két nap minden fáradtsága és indulata egyszerre gyülemlik fel benne, és Zsenge olyan érzékeny pontra tapint, hogy nem is tud nekik gátat szabni.*
- El innen? Elég ebből az ostobaságból! *Rivall rá Zsengére, pedig a lány nem tehet róla.* Miért hiszi mindenki azt, hogy megoldás, ha elmegy? És ha bántod magad? Ez annyira… Annyira…
~ Önző? ~ *Kérdezi magától, és egy pillanatra elakad a levegője. Ekkor kezd benne tudatosulni, hogy Xotara mit tett vele. Hogy mit tett velük.* ~ Az volna? Önző? ~ *Seles szereti jobbnak látni az embereket, mint amilyenek. Lehet, hogy végig tévedett? Lehet, hogy Xotara nem szerette őt úgy, ahogy Seles szerette Xotarát? Ehhez le kell ülnie, egyszerűen le a földre, a homokba. Már az se érdekli, ki látja őt nevetségesnek, már patakokban ömlenek a könnyei.*
- Zsenge, _hogy_ mondhatsz ilyet? Hogy _tehetsz_ ilyet? *Kérdezi, és bár mérgesnek akar hangzani, sokkal inkább végtelenül el van keseredve, és csak zihálásra futja.* Hát úgy nézek én ki, mint aki megölte volna magát? Hogy teheted ezt Pyrrel, az Erdőszellemmel, a venárokkal? Hogy teheted ezt velem? *Kérdezi, és kicsit mintha Xotarát is kérdezné. Szinte látja maga előtt.*
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:16:22
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis tatarozás //
//Kalynma és Sheldat//
* Soha nem volt a szavak embere, hisz sem a kovácsműhelyben, sem a harcban nincs helye a szavaknak. A rúgásra ugyan számíthatott volna, de nem tette, így kissé meg is rándul tőle, de valahol megérti ezt az ösztönös reakciót. Maga csak egy kurta biccentéssel köszön el, majd indulóra is fogja. *
- Megyek én Kaly, tudom mi a dolgom.
* Válaszolja, de a mosoly hamar lefagy az arcáról, amikor a lány elég komolyan leszidja. Látszik rajta, hogy megértette mit tett, s a munka közben nem is szól, csak csendben teszi a dolgát. Persze látja a dacot a lányon, s együtt érez vele a fájdalmában is, de csak a végén megy oda hozzá. *
- Gyere, hadd nézzem meg.
* Kéri Kalyt, s ha engedi, gyengéden fogja meg a sérült kezét, s szemeiben valódi féltéssel veszi szemügyre a horzsolásokat. *
- Csúnya, de nem vészes. Kicsit még fájni fog, de hamar elmúlik, ne aggódj. Nézd, ne haragudj rám. Elszaladt velem a ló, túl sokat voltam nyers emberek között.
* Ennél kifejezőbben nem nagyon tud bocsánatot kérni, ám eközben érkezik meg egy hölgy és szól, hogy lassan vacsoraidő van. *
- Mi legyen nagylány? Egy béke vacsora?
* Kérdezia kis durcásat, egy halvány mosoly kíséretében. *
//Kalynma és Sheldat//
* Soha nem volt a szavak embere, hisz sem a kovácsműhelyben, sem a harcban nincs helye a szavaknak. A rúgásra ugyan számíthatott volna, de nem tette, így kissé meg is rándul tőle, de valahol megérti ezt az ösztönös reakciót. Maga csak egy kurta biccentéssel köszön el, majd indulóra is fogja. *
- Megyek én Kaly, tudom mi a dolgom.
* Válaszolja, de a mosoly hamar lefagy az arcáról, amikor a lány elég komolyan leszidja. Látszik rajta, hogy megértette mit tett, s a munka közben nem is szól, csak csendben teszi a dolgát. Persze látja a dacot a lányon, s együtt érez vele a fájdalmában is, de csak a végén megy oda hozzá. *
- Gyere, hadd nézzem meg.
* Kéri Kalyt, s ha engedi, gyengéden fogja meg a sérült kezét, s szemeiben valódi féltéssel veszi szemügyre a horzsolásokat. *
- Csúnya, de nem vészes. Kicsit még fájni fog, de hamar elmúlik, ne aggódj. Nézd, ne haragudj rám. Elszaladt velem a ló, túl sokat voltam nyers emberek között.
* Ennél kifejezőbben nem nagyon tud bocsánatot kérni, ám eközben érkezik meg egy hölgy és szól, hogy lassan vacsoraidő van. *
- Mi legyen nagylány? Egy béke vacsora?
* Kérdezia kis durcásat, egy halvány mosoly kíséretében. *
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:12:05
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:12:05
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
- Igen, kimenni. Én se értettem, de nekem csak az a dolgom, hogy figyeljek. *Magyarázkodik a kölyök, maga se tudja, miért. Lehet, csak nem szeretné, hogy venárrá válásának útját eltérítse egy ilyen buta dolog.
Seles is igazat ad neki, amire ő csak nagy bőszen bólogat. Figyeli a két lányt és nem tudja, mit kellene tennie, szóljon valakinek, Lyz néninek vagy Pycta mesternek, de inkább a helyén marad, de a kaput becsukja, úgy tűnik, Zsenge mégsem megy ki, legalábbis Seles néni nem engedi.*
- Micsoda? *Kérdi halkan, ahogy hallgatja Zsenge szavait, s fiatal kora ellenére eléggé jól látja a dolgokat. Ő utcagyerek volt, aki elvesztette a szüleit és ha nem találnak rá a venárok és adnak neki lehetőséget, akkor most biztos holtan végzi a szegénynegyedben.*
- Hallod te magad? *Kérdi az elf lányt számon kérően.*
- Az előbb az Erdőszellemet hibáztattad, most Pycta mestert, hogy idehozott, aztán, ha jól értem, meg akartad ölni magad, itt hagyva mindent és önző módon másra tolni a felelősséget és a halálod terhét. Nem gondolod, hogy az a valaki nem véletlen hagyott már másodszorra faképnél? *Kérdi, fiatal kora ellenére eléggé haragos, mert abból, amit eddig leszűrt, neki az egyetlen felelősnek Zsenge tűnik, aki mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna, mások hibáztatásába kezd. Félvér és elég közel van, hogy az elsuttogott szavakat is hallja, ahhoz nem elég, hogy az elf halkan beszél, ha talán suttogna, na de így.*
- Most meg Seles nénit is megsiratod, nőj már fel és vállald a tetteidért a felelősséget! *Csapja még hozzá, majd egy szomorú pillantást kap még Seles néni és a kis Sadmyr felszalad a toronyba.
Az ő szeme is könnyes, pedig ő már nagyon sok mindent látott. Elvesztette a szüleit, az utcára került, a szemétből evett, majdnem éhen halt, de a venárok idehozták. Látta Vadvéd felvirágzását és tündöklését, majd lassú elhalását és a szíve szakadt meg. Azt hitte, mennie kell újra, de újak jöttek és az erőd újra az Erdőszellem kegyelmében tündökölhetett. Nem szeretné, ha újra megtörténne, amit már egyszer átélt, de ahhoz az kell, hogy mindenki tudja, mit tesz és ha hibázik is, akarva vagy akaratlan, vállalja a felelősséget.
Odafent Szürkeszárnyat keresi tekintetével és magához szólítja a héját, egyetlen valódi barátját és duzzogva folytatja az őrködést. Mert neki az a dolga.*
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
- Igen, kimenni. Én se értettem, de nekem csak az a dolgom, hogy figyeljek. *Magyarázkodik a kölyök, maga se tudja, miért. Lehet, csak nem szeretné, hogy venárrá válásának útját eltérítse egy ilyen buta dolog.
Seles is igazat ad neki, amire ő csak nagy bőszen bólogat. Figyeli a két lányt és nem tudja, mit kellene tennie, szóljon valakinek, Lyz néninek vagy Pycta mesternek, de inkább a helyén marad, de a kaput becsukja, úgy tűnik, Zsenge mégsem megy ki, legalábbis Seles néni nem engedi.*
- Micsoda? *Kérdi halkan, ahogy hallgatja Zsenge szavait, s fiatal kora ellenére eléggé jól látja a dolgokat. Ő utcagyerek volt, aki elvesztette a szüleit és ha nem találnak rá a venárok és adnak neki lehetőséget, akkor most biztos holtan végzi a szegénynegyedben.*
- Hallod te magad? *Kérdi az elf lányt számon kérően.*
- Az előbb az Erdőszellemet hibáztattad, most Pycta mestert, hogy idehozott, aztán, ha jól értem, meg akartad ölni magad, itt hagyva mindent és önző módon másra tolni a felelősséget és a halálod terhét. Nem gondolod, hogy az a valaki nem véletlen hagyott már másodszorra faképnél? *Kérdi, fiatal kora ellenére eléggé haragos, mert abból, amit eddig leszűrt, neki az egyetlen felelősnek Zsenge tűnik, aki mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna, mások hibáztatásába kezd. Félvér és elég közel van, hogy az elsuttogott szavakat is hallja, ahhoz nem elég, hogy az elf halkan beszél, ha talán suttogna, na de így.*
- Most meg Seles nénit is megsiratod, nőj már fel és vállald a tetteidért a felelősséget! *Csapja még hozzá, majd egy szomorú pillantást kap még Seles néni és a kis Sadmyr felszalad a toronyba.
Az ő szeme is könnyes, pedig ő már nagyon sok mindent látott. Elvesztette a szüleit, az utcára került, a szemétből evett, majdnem éhen halt, de a venárok idehozták. Látta Vadvéd felvirágzását és tündöklését, majd lassú elhalását és a szíve szakadt meg. Azt hitte, mennie kell újra, de újak jöttek és az erőd újra az Erdőszellem kegyelmében tündökölhetett. Nem szeretné, ha újra megtörténne, amit már egyszer átélt, de ahhoz az kell, hogy mindenki tudja, mit tesz és ha hibázik is, akarva vagy akaratlan, vállalja a felelősséget.
Odafent Szürkeszárnyat keresi tekintetével és magához szólítja a héját, egyetlen valódi barátját és duzzogva folytatja az őrködést. Mert neki az a dolga.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:05:45
Üzenet elküldve: 2018-06-06 22:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Seles csodálkozik, mert ő sem tudja, mi ez a bandázás dolog. Neki mindig a rablógyilkosok jutnak eszébe, akiket követnie kellett az erdőben, mikor olyan munkát kapott, hogy lefülelje őket. Persze gondolja, hogy Zsenge és Pyr nem sántikálnak semmi rosszban.*
- Barik? Milyen szavakat használsz te, Leon! *Néz rá ámulva Seles, mert így legfeljebb bárányokat hívna, gondolkodnia is kell, miről beszél a férfi.*
- A lányod? *Kérdezi Seles mosolyogva, mert neki is inkább olyan kislánya-féléje ez a kis Zsenge.* Mi tagadás, nagyon egy hullámhosszon vagytok ti ketten! Kivétel, ami a patkányokat illeti. De annyi baj legyen. Én majd leszek az anyukád, és bandázunk hárman. Vagy négyen. Dupla randevú. *Bukik ki belőle széles vigyorral, mert nem tudja már nem felhozni ezt a Pyr és Zsenge együtt vannak szöveget, muszáj, Zsenge mindig a kis tündér barátjáról beszél. Annyira jó húzni.*
*Mikor Zsenge kimegy, Seles rosszalkodva megharapja Leon fülcimpáját, és kuncog egy kicsit.*
- Hát… Kislányról lenne szó itt is. Vagy kisfiúról. A miénkről. Attól függ, hogy sikerül ez a… titkos terv. *Ismeri be, és a szíve a torkában dobog, hogy mit szól hozzá a férfi. Nem mintha eddig ne lett volna teljesen pozitív és támogató.* Mit szólnál hozzá? *Kérdezi.* Átgondoltam, amiről beszélgettünk, akkor még nagyon féltem ettől, de… Szeretném megragadni a lehetőséget. *Magyarázza ügyetlenül. Nehéz erről értelmesen beszélgetni, csinálni annyival egyszerűbb.*
*Seles csodálkozik, mert ő sem tudja, mi ez a bandázás dolog. Neki mindig a rablógyilkosok jutnak eszébe, akiket követnie kellett az erdőben, mikor olyan munkát kapott, hogy lefülelje őket. Persze gondolja, hogy Zsenge és Pyr nem sántikálnak semmi rosszban.*
- Barik? Milyen szavakat használsz te, Leon! *Néz rá ámulva Seles, mert így legfeljebb bárányokat hívna, gondolkodnia is kell, miről beszél a férfi.*
- A lányod? *Kérdezi Seles mosolyogva, mert neki is inkább olyan kislánya-féléje ez a kis Zsenge.* Mi tagadás, nagyon egy hullámhosszon vagytok ti ketten! Kivétel, ami a patkányokat illeti. De annyi baj legyen. Én majd leszek az anyukád, és bandázunk hárman. Vagy négyen. Dupla randevú. *Bukik ki belőle széles vigyorral, mert nem tudja már nem felhozni ezt a Pyr és Zsenge együtt vannak szöveget, muszáj, Zsenge mindig a kis tündér barátjáról beszél. Annyira jó húzni.*
*Mikor Zsenge kimegy, Seles rosszalkodva megharapja Leon fülcimpáját, és kuncog egy kicsit.*
- Hát… Kislányról lenne szó itt is. Vagy kisfiúról. A miénkről. Attól függ, hogy sikerül ez a… titkos terv. *Ismeri be, és a szíve a torkában dobog, hogy mit szól hozzá a férfi. Nem mintha eddig ne lett volna teljesen pozitív és támogató.* Mit szólnál hozzá? *Kérdezi.* Átgondoltam, amiről beszélgettünk, akkor még nagyon féltem ettől, de… Szeretném megragadni a lehetőséget. *Magyarázza ügyetlenül. Nehéz erről értelmesen beszélgetni, csinálni annyival egyszerűbb.*
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:49:24
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:49:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuban//
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
-Nem ki, el innen. *Helyesbít, mert nem tervezte, hogy ő vissza is jönne na meg nem akarja szegény srácot sem bajba sodorni, ő csak azt tette, amit kért.*
-De nekem is meg kellett volna halnom akkor ott kinn! Mi másért akarná folyton összetörni a szívem az Erdőszellem?! Amúgy is Pycta hozott ide, nem én kerestem meg a helyet, lehet nem is kellett volna betennem ide a lábam. *Szipog tovább, majd a kezétől elfordítja a tekintetét, ő nem akarja azt látni, hogy kicsit szivárog ott még a vér.*
-Én voltam, azt hittem elvérzek és vége lesz mindennek, de jött a rémálmom megint, mint minden éjjel... *Könnyezni kezd, de másik kezével bőszen törölgetni, nem akar sírni csak elmenni, ami már nem tűnik jó ötletnek, na de nem tudja mihez is kezdhetne most.*
-Ő nem tud semmit. *Bök fejével szegény Sadmyr felé.* Szerelmes vagyok valakibe, de ő ma már másodszorra hagy faképnél és nélküle nem akarok létezni sem. *Böki ki halkan, hogy lehetőleg csak Seles hallja, mi is az ő óriási nagy baja még ezeken kívül, amit elmondott.*
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
-Nem ki, el innen. *Helyesbít, mert nem tervezte, hogy ő vissza is jönne na meg nem akarja szegény srácot sem bajba sodorni, ő csak azt tette, amit kért.*
-De nekem is meg kellett volna halnom akkor ott kinn! Mi másért akarná folyton összetörni a szívem az Erdőszellem?! Amúgy is Pycta hozott ide, nem én kerestem meg a helyet, lehet nem is kellett volna betennem ide a lábam. *Szipog tovább, majd a kezétől elfordítja a tekintetét, ő nem akarja azt látni, hogy kicsit szivárog ott még a vér.*
-Én voltam, azt hittem elvérzek és vége lesz mindennek, de jött a rémálmom megint, mint minden éjjel... *Könnyezni kezd, de másik kezével bőszen törölgetni, nem akar sírni csak elmenni, ami már nem tűnik jó ötletnek, na de nem tudja mihez is kezdhetne most.*
-Ő nem tud semmit. *Bök fejével szegény Sadmyr felé.* Szerelmes vagyok valakibe, de ő ma már másodszorra hagy faképnél és nélküle nem akarok létezni sem. *Böki ki halkan, hogy lehetőleg csak Seles hallja, mi is az ő óriási nagy baja még ezeken kívül, amit elmondott.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:37:31
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:37:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kapuban//
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
- Kimenni? *Kérdezi Sadmyrtól Seles, de nem a fiút okolja, hogy kiengedte volna, nem is hallatszik a hangjában neheztelés. Sokkal inkább azt nem érti, mit akar ilyen állapotban kint Zsenge. A lányra néz kérdő tekintettel, és ahogy kibontakozik a történet, egyre nagyobbra kerekedik a szeme.*
- A halálodat? *Kiált fel.* Dehogy akarja, Sadmyrnak igaza van! *Aztán erővel elkapja Zsenge kezét, és látja, hogy hol sérült meg. Szerencsére nem olyan rossz a helyzet, mint hitte, de azért örülne, ha Isqeha is látná, mert egy seb sem játék.* Ki bántott téged?! *Kérdezi ijedten, és valamiért egyből Umon jut eszébe, meg az a rengeteg vér, ami beterítette Aenae ruháját.*
- Zsenge, én is nagyon szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy a többi venár is így van vele. *Mondja neki.* Kérlek, ne mondj ilyet! *Teszi hozzá, és ha Zsenge figyel, láthatja, hogy könnybe lábad a szeme. Ez már a második alkalom, hogy úgy érzi, valaki minden igyekezete ellenére elhagyná, és Xot bőven elég volt. Kis híján már ő is a sírás határán van. Ha a lány hagyja, még magához is öleli.*
- Sadmyr, mi ez az egész? *Fordul hozzá, hátha ő is tud valamit.*
//Sadmyr, Zsenge, Seles, kicsit Erti//
- Kimenni? *Kérdezi Sadmyrtól Seles, de nem a fiút okolja, hogy kiengedte volna, nem is hallatszik a hangjában neheztelés. Sokkal inkább azt nem érti, mit akar ilyen állapotban kint Zsenge. A lányra néz kérdő tekintettel, és ahogy kibontakozik a történet, egyre nagyobbra kerekedik a szeme.*
- A halálodat? *Kiált fel.* Dehogy akarja, Sadmyrnak igaza van! *Aztán erővel elkapja Zsenge kezét, és látja, hogy hol sérült meg. Szerencsére nem olyan rossz a helyzet, mint hitte, de azért örülne, ha Isqeha is látná, mert egy seb sem játék.* Ki bántott téged?! *Kérdezi ijedten, és valamiért egyből Umon jut eszébe, meg az a rengeteg vér, ami beterítette Aenae ruháját.*
- Zsenge, én is nagyon szeretlek, és biztos vagyok benne, hogy a többi venár is így van vele. *Mondja neki.* Kérlek, ne mondj ilyet! *Teszi hozzá, és ha Zsenge figyel, láthatja, hogy könnybe lábad a szeme. Ez már a második alkalom, hogy úgy érzi, valaki minden igyekezete ellenére elhagyná, és Xot bőven elég volt. Kis híján már ő is a sírás határán van. Ha a lány hagyja, még magához is öleli.*
- Sadmyr, mi ez az egész? *Fordul hozzá, hátha ő is tud valamit.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:01:32
Üzenet elküldve: 2018-06-06 21:01:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étkezőben - vacsora//
*Nem kell kétszer kérni, mikor szólnak neki, elindul az étkezőbe. Leül a legközelebbi székre, próbál nem túl sok helyet elfoglalni, de nem sikerül tökéletesen. Kicsit egyedül érzi magát, hiszen senki sem beszélget vele.
Végighallgatja a vezér szavait, bólogat, meg minden, ami kell, de közben már csak az étel jár a fejében.
Mikor vége elé kerül a vacsora, úgy eszi, mintha soha nem evett volna még. Gyorsan és mohón, talán csoda, hogy ne ken össze mindent. Minden egyes morzsát és cseppet megesz, közben néz körbe, hátha valaki beszélgetne-e vele, de ha nem akkor csak csendben üldölögél, és falja az ennivalót.*
*Nem kell kétszer kérni, mikor szólnak neki, elindul az étkezőbe. Leül a legközelebbi székre, próbál nem túl sok helyet elfoglalni, de nem sikerül tökéletesen. Kicsit egyedül érzi magát, hiszen senki sem beszélget vele.
Végighallgatja a vezér szavait, bólogat, meg minden, ami kell, de közben már csak az étel jár a fejében.
Mikor vége elé kerül a vacsora, úgy eszi, mintha soha nem evett volna még. Gyorsan és mohón, talán csoda, hogy ne ken össze mindent. Minden egyes morzsát és cseppet megesz, közben néz körbe, hátha valaki beszélgetne-e vele, de ha nem akkor csak csendben üldölögél, és falja az ennivalót.*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:38:42
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:38:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Étkezőben - vacsora//
*Nem ül sokáig a tanácsteremben, csak míg gyorsan összeszedi gondolatait. Nem engedheti meg magának, hogy most kétségei legyenek, most nem. Felkel a vezéri székből és lassan kifújja a levegőt a tüdejéből, majd pár légzéstechnikával visszatér az egyensúlyába, végül pedig elindul a nagycsarnok felé, ahol valószínűleg már mindenki összegyűlt.
Odaérve megállás nélkül lép be az ajtón és indul el az étkező közepe felé, ahonnan megpillantja Pyr-t, aki éppen Ishala előtt hajol meg kezét nyújtva.
Ha a tündér észreveszi, akkor csak a fejével int neki szigorú pillantással, hogy kifelé. A csuhást nem érdekli most az üres gesztus, Pyr-nek pedig most más dolga van.
A vacsora már elkezdődött, az asztalokon már ott állnak a vizeskancsók, a leves és jön a sült és a ragu, amelyhez frissen sült cipó jár. Banya nem számíthatott ekkora seregre, de mivel mindig előre főz, így este megint újra kell majd főznie, de Pyr személyében szorgos, bár néma segítője lesz.
Megvárja, míg mind észreveszik, csak akkor szólal meg.*
- Hadd köszöntsek mindenkit újra Vadvédben, a venárok otthonában. Ha valaki nem ismerne, Pycta del Ventus vagyok a klán vezére, az Erdő Szívének kegyelméből. *Kezd bele egy bemutatkozással, hogy mindenkinek tiszta legyen, ki köszönti őket.*
- Először szeretném bocsánatotokat kérni az udvaron történt incidens miatt, Pyr megkapta méltó büntetését és biztos vagyok benne, hogy maga is nagyon sajnálja a történteket. *Ennyi időt szeretne csak vesztegetni a döbbenetes eseményre, azonnal rá is tér a következő gondolatra.*
- Kérlek, fogyasszatok jó étvággyal a vacsorából, biztosan megéheztetek, utána pedig a venár-segédek mindenkinek mutatnak egy szobát, amelyben kipihenhetitek magatokat. Ha szükségét érzitek, vegyétek igénybe a fürdőket, mindkét szinten van egy-egy. Mindenkit szívesen látunk az erődben, de van pár szabály, amit érdemes betartani. *Hagyja, hogy komoly szavait mindenki felfogja, hogy olyan tanácsok következnek, melyek az életet is jelenthetik a vadonban.*
- A kapun túl, főleg éjjel, komoly veszélyek leshetnek bárkire. Erdőmélyén az erdő törvényei érvényesek, amelyek nem azonosak a civilizált városok törvényeihez. Mi óvjuk az erdőt, alázattal viseltetünk irányába és betartjuk törvényeit, kérlek, tegyetek ti is így, venár kísérő nélkül ne hagyjátok el az erődöt. Szívesen látunk mindenkit, akár vendégként, akár csatlakozni kívánóként. Most egyetek és pihenjetek, holnap elég időnk lesz beszélgetni és ismerkedni. *Még egy halovány mosolyt is villant a jelenlévők felé, majd kurtán meghajol a jelenlévők felé és kiindul a csarnokból.
Ha valaki megállítaná, válaszol, de utána elhagyja a termet, s bár befelé indul, az udvarra tart. Szüksége van egy kis egyedüllétre.*
*Nem ül sokáig a tanácsteremben, csak míg gyorsan összeszedi gondolatait. Nem engedheti meg magának, hogy most kétségei legyenek, most nem. Felkel a vezéri székből és lassan kifújja a levegőt a tüdejéből, majd pár légzéstechnikával visszatér az egyensúlyába, végül pedig elindul a nagycsarnok felé, ahol valószínűleg már mindenki összegyűlt.
Odaérve megállás nélkül lép be az ajtón és indul el az étkező közepe felé, ahonnan megpillantja Pyr-t, aki éppen Ishala előtt hajol meg kezét nyújtva.
Ha a tündér észreveszi, akkor csak a fejével int neki szigorú pillantással, hogy kifelé. A csuhást nem érdekli most az üres gesztus, Pyr-nek pedig most más dolga van.
A vacsora már elkezdődött, az asztalokon már ott állnak a vizeskancsók, a leves és jön a sült és a ragu, amelyhez frissen sült cipó jár. Banya nem számíthatott ekkora seregre, de mivel mindig előre főz, így este megint újra kell majd főznie, de Pyr személyében szorgos, bár néma segítője lesz.
Megvárja, míg mind észreveszik, csak akkor szólal meg.*
- Hadd köszöntsek mindenkit újra Vadvédben, a venárok otthonában. Ha valaki nem ismerne, Pycta del Ventus vagyok a klán vezére, az Erdő Szívének kegyelméből. *Kezd bele egy bemutatkozással, hogy mindenkinek tiszta legyen, ki köszönti őket.*
- Először szeretném bocsánatotokat kérni az udvaron történt incidens miatt, Pyr megkapta méltó büntetését és biztos vagyok benne, hogy maga is nagyon sajnálja a történteket. *Ennyi időt szeretne csak vesztegetni a döbbenetes eseményre, azonnal rá is tér a következő gondolatra.*
- Kérlek, fogyasszatok jó étvággyal a vacsorából, biztosan megéheztetek, utána pedig a venár-segédek mindenkinek mutatnak egy szobát, amelyben kipihenhetitek magatokat. Ha szükségét érzitek, vegyétek igénybe a fürdőket, mindkét szinten van egy-egy. Mindenkit szívesen látunk az erődben, de van pár szabály, amit érdemes betartani. *Hagyja, hogy komoly szavait mindenki felfogja, hogy olyan tanácsok következnek, melyek az életet is jelenthetik a vadonban.*
- A kapun túl, főleg éjjel, komoly veszélyek leshetnek bárkire. Erdőmélyén az erdő törvényei érvényesek, amelyek nem azonosak a civilizált városok törvényeihez. Mi óvjuk az erdőt, alázattal viseltetünk irányába és betartjuk törvényeit, kérlek, tegyetek ti is így, venár kísérő nélkül ne hagyjátok el az erődöt. Szívesen látunk mindenkit, akár vendégként, akár csatlakozni kívánóként. Most egyetek és pihenjetek, holnap elég időnk lesz beszélgetni és ismerkedni. *Még egy halovány mosolyt is villant a jelenlévők felé, majd kurtán meghajol a jelenlévők felé és kiindul a csarnokból.
Ha valaki megállítaná, válaszol, de utána elhagyja a termet, s bár befelé indul, az udvarra tart. Szüksége van egy kis egyedüllétre.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:35:24
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:35:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Lyz, Pyr//
*Miután elmondta a mondandóját, látja a tündér arcán a tanácstalanságot. Azonban a feszült várakozást megtöri egy bólintással, és száttárt karos vállrándítását Ishala először úgy érti, hogy a tündérnek mindegy, hogy ő nem fog dönteni. Amikor az elfre és az ajtóra mutat, akkor egy pillanatra összeszorul a szíve, de egyből követi egy határozott „nem” jelzése is. Amikor pedig itallal kínálja, akkor Ishala már megérti a dolgot, és a tanácstalanság helyett immár aggodalom tükröződik a tekintetén. Amikor ismét a kezét nyújtja a tündér, akkor Ishala nem csak megragadja, de megpróbálja óvatosan átkarolni is, és sután megölelni az abszolút megbocsátás jeleként. Ha talál egy üres poharat, akkor ő is tölt bele vizet, és a tündér felé tolja. *
- Remélem nem azért nem beszélsz, mert történt valami a hangoddal. *Jelzi meg aggódva, és beleiszik a neki töltött vízbe, miközben ismét leül. Hirtelen minden átszalad rajta, a feszültség, a stressz, a szomorúság, mindez felszabadulva nevetésbe torkollik*
- Micsoda bemutatkozás, nem igaz? Micsoda jelenet… Remélem barátok leszünk. *Csóválja a fejét, és hirtelen összeszorul a gyomra, ahogy eszébe jut az éhség, és hogy mióta nem evett. Magához vesz egy tálat, és ételt kezd maga elé pakolni.*
//Lyz, Pyr//
*Miután elmondta a mondandóját, látja a tündér arcán a tanácstalanságot. Azonban a feszült várakozást megtöri egy bólintással, és száttárt karos vállrándítását Ishala először úgy érti, hogy a tündérnek mindegy, hogy ő nem fog dönteni. Amikor az elfre és az ajtóra mutat, akkor egy pillanatra összeszorul a szíve, de egyből követi egy határozott „nem” jelzése is. Amikor pedig itallal kínálja, akkor Ishala már megérti a dolgot, és a tanácstalanság helyett immár aggodalom tükröződik a tekintetén. Amikor ismét a kezét nyújtja a tündér, akkor Ishala nem csak megragadja, de megpróbálja óvatosan átkarolni is, és sután megölelni az abszolút megbocsátás jeleként. Ha talál egy üres poharat, akkor ő is tölt bele vizet, és a tündér felé tolja. *
- Remélem nem azért nem beszélsz, mert történt valami a hangoddal. *Jelzi meg aggódva, és beleiszik a neki töltött vízbe, miközben ismét leül. Hirtelen minden átszalad rajta, a feszültség, a stressz, a szomorúság, mindez felszabadulva nevetésbe torkollik*
- Micsoda bemutatkozás, nem igaz? Micsoda jelenet… Remélem barátok leszünk. *Csóválja a fejét, és hirtelen összeszorul a gyomra, ahogy eszébe jut az éhség, és hogy mióta nem evett. Magához vesz egy tálat, és ételt kezd maga elé pakolni.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:20:41
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:20:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Lyz, Ishala//
*Bár úgy tervezi, hogy a tányérokat szedi össze, azonban az elf feláll, ez megakasztja tevékenységét. Egy kicsit arra számított jóval könnyebb lesz, talán reménykedett benne, hogy elutasításra talál. Azonban nem így történik, Pyr egy kicsit összezavarodik. Célja nem az volt, hogy bármit elérjen, nyilván a vezeklés és a megbánás jelét mutatni szerette volna, de így, egy kicsit több lett annál. Már nyitná a száját, hogy szóljon, de Pyctának tett néma esküje köti.
~ Meg kell még szokni, hogy csukva tartom azt a nagy... ~
Ishala válaszára szavakkal nem tud érdemben reagálni. ~ Elf, jajj ne nehezítsd meg már! ~ Gondolja magában, de arcára nem ül ki az érzés. Kényelmetlen a szituáció, egy picit úgy érzi talán minden szem rá szegeződik, arca mocskos, ruházata kissé tépázott, üvöltött, mint egy farkas, ami más szituációban talán hízelgő lenne, de nem most. Ráadásul áll, mint fagyott galagonya a cserjésben, körülbelül annyit is beszél.
~ Köszönöm, Ishala! ~ gondolja, s ismét egy bólintással jelzi. ~ Nem beszélhetek. ~ Mutat szájára és széttárva kezét szomorúan megvonja a vállát. ~ Ha valakinek mennie kellene, akkor az én leszek! ~ Mutat határozottan magára kétszer, és az ajtóra, miközben szárnyait kitárja, ezt megerősíti azzal is, hogy Ishalára és az ajtóra mutatva megrázza a fejét, s kezével határozottan jelzi a tagadás egyértelmű jelét. ~ Bakker, mint egy néma félkegyelmű, ez már kezd inkább humoros lenni, mint bocsánatkérés! ~ Gondolja, mert hirtelen levetkezni önmagát, azért nem tudja teljesen. De nem nevet fel, ettől komolyabb helyzetbe kerül. Nem érzi úgy, hogy előző iránymutatását biztosan megértette az elf, ezért ha van pohár előtte, tölt neki egy pohár friss vadvérti forrásvizet, majd elé teszi és hellyel kínálja, majd ismét a kezét nyújtja felé, de ezúttal már határozottabban és kevésbé semleges tekintettel. Közben azért Lyzre is rápillant, mert a szépsége mindig lenyűgözi, még egy halovány mosolyt és egy apró vállrándítást is megereszt felé. ~ Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.~ Jelzik a szemei. Bár talán csak a tündér érti.*
//Lyz, Ishala//
*Bár úgy tervezi, hogy a tányérokat szedi össze, azonban az elf feláll, ez megakasztja tevékenységét. Egy kicsit arra számított jóval könnyebb lesz, talán reménykedett benne, hogy elutasításra talál. Azonban nem így történik, Pyr egy kicsit összezavarodik. Célja nem az volt, hogy bármit elérjen, nyilván a vezeklés és a megbánás jelét mutatni szerette volna, de így, egy kicsit több lett annál. Már nyitná a száját, hogy szóljon, de Pyctának tett néma esküje köti.
~ Meg kell még szokni, hogy csukva tartom azt a nagy... ~
Ishala válaszára szavakkal nem tud érdemben reagálni. ~ Elf, jajj ne nehezítsd meg már! ~ Gondolja magában, de arcára nem ül ki az érzés. Kényelmetlen a szituáció, egy picit úgy érzi talán minden szem rá szegeződik, arca mocskos, ruházata kissé tépázott, üvöltött, mint egy farkas, ami más szituációban talán hízelgő lenne, de nem most. Ráadásul áll, mint fagyott galagonya a cserjésben, körülbelül annyit is beszél.
~ Köszönöm, Ishala! ~ gondolja, s ismét egy bólintással jelzi. ~ Nem beszélhetek. ~ Mutat szájára és széttárva kezét szomorúan megvonja a vállát. ~ Ha valakinek mennie kellene, akkor az én leszek! ~ Mutat határozottan magára kétszer, és az ajtóra, miközben szárnyait kitárja, ezt megerősíti azzal is, hogy Ishalára és az ajtóra mutatva megrázza a fejét, s kezével határozottan jelzi a tagadás egyértelmű jelét. ~ Bakker, mint egy néma félkegyelmű, ez már kezd inkább humoros lenni, mint bocsánatkérés! ~ Gondolja, mert hirtelen levetkezni önmagát, azért nem tudja teljesen. De nem nevet fel, ettől komolyabb helyzetbe kerül. Nem érzi úgy, hogy előző iránymutatását biztosan megértette az elf, ezért ha van pohár előtte, tölt neki egy pohár friss vadvérti forrásvizet, majd elé teszi és hellyel kínálja, majd ismét a kezét nyújtja felé, de ezúttal már határozottabban és kevésbé semleges tekintettel. Közben azért Lyzre is rápillant, mert a szépsége mindig lenyűgözi, még egy halovány mosolyt és egy apró vállrándítást is megereszt felé. ~ Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.~ Jelzik a szemei. Bár talán csak a tündér érti.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:49:38
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:49:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Lyz, Pyr//
*A nő figyelmesen hallgatja Ishala szavait, aki továbbra sem képes senkire sem nézni, csak mered maga elé. Megerősítést nyer amit gondolt, hogy nem volt helyes ez a testvér dolog. Már majdnem bánja, hogy elfogadta a lány ajánlatát… csak majdnem, mert tudja jól, hogy ha újra abban a helyzetben lenne, akkor ismételten rábólintana. Nem tudna nemet mondani a szomorú kislánynak. A nő szavaira, amikor édesanyjáról beszél pedig bólint, és most először a szőke elf felé fordítja a tekintetét. A szemében gyász, megbánás, és tanácstalanság.*
- Fogadd részvétem, Lyzandra. Nem telt el egy hat, mióta elföldeltem apámat. Ez is közbejátszott, hogy nem tudtam nemet mondani. Nem akartam én pótolni a bátyját… *sóhajt egyet, és leveszi a csuklyáját.*
- Csupán annyit szerettem volna, hogy kicsit jobban érezze magát. Ha nekem megadódna az esély, hogy egy pillanatra enyhüljön a teher, amit a szívemen hordozok, akkor én is kapaszkodnék bele, én is elfogadnám. Hidd el, nem akartam semmi rosszat. Soha, senkinek nem akartam még semmi rosszat. * Teszi hozzá, és továbbra is halkan beszél, hogy csak ők hallják. Nem mintha titkolni valója lenne, mintha nem vállalná fel a tetteit, és a következményeket. Nem, de ez most egy bizalmas beszélgetés, és nem akarja, hogy bárki beleszóljon. Időközben lépteket hallani, és ahogy Ishala odafordul, összerezzen, és lefagy egy pillanatra. Megijed a tündér közelségétől, de a srác úgy tűnik, hogy békés szándékkal jött. Sőt, még a kezét is kinyújtja, és fejet is hajt előtte. Ishala hirtelen nem tudja, hogy mit feleljen, aztán az udvaros incidens óta most először szólal meg határozottan.*
- Tudd, hogy nem haragszom azért amit tettél. Szeretném megbeszélni veled, és megérteni téged. Sose akartam neked rosszat, és ezután se akarok. Hiszem, hogy úgy véled okod volt minderre, de azt is gondolom, hogy tévedtél. Viszont ha nem látsz itt szívesen, akkor kérned se kell, és saját akaratomból elmegyek innen. A kezedbe helyezem a sorsom, Pyr Lavand. Nem alszom szívesen olyan helyen, ahol nem látnak szívesen. *Igyekszik a fiú szemébe nézni, és kicsikarni belőle valamilyen választ. Ha az továbbra is nyújtja felé a kezét, ezek után is, akkor elfogadja, és megszorítja. Ha viszont arra ad jelet, hogy nem látja szívesen, akkor arra is bólint, és felkel az asztaltól. Nem szeretne jelenetet, és reméli, hogy ez esetben hagyják kisétálni az ebédlőből. *
//Lyz, Pyr//
*A nő figyelmesen hallgatja Ishala szavait, aki továbbra sem képes senkire sem nézni, csak mered maga elé. Megerősítést nyer amit gondolt, hogy nem volt helyes ez a testvér dolog. Már majdnem bánja, hogy elfogadta a lány ajánlatát… csak majdnem, mert tudja jól, hogy ha újra abban a helyzetben lenne, akkor ismételten rábólintana. Nem tudna nemet mondani a szomorú kislánynak. A nő szavaira, amikor édesanyjáról beszél pedig bólint, és most először a szőke elf felé fordítja a tekintetét. A szemében gyász, megbánás, és tanácstalanság.*
- Fogadd részvétem, Lyzandra. Nem telt el egy hat, mióta elföldeltem apámat. Ez is közbejátszott, hogy nem tudtam nemet mondani. Nem akartam én pótolni a bátyját… *sóhajt egyet, és leveszi a csuklyáját.*
- Csupán annyit szerettem volna, hogy kicsit jobban érezze magát. Ha nekem megadódna az esély, hogy egy pillanatra enyhüljön a teher, amit a szívemen hordozok, akkor én is kapaszkodnék bele, én is elfogadnám. Hidd el, nem akartam semmi rosszat. Soha, senkinek nem akartam még semmi rosszat. * Teszi hozzá, és továbbra is halkan beszél, hogy csak ők hallják. Nem mintha titkolni valója lenne, mintha nem vállalná fel a tetteit, és a következményeket. Nem, de ez most egy bizalmas beszélgetés, és nem akarja, hogy bárki beleszóljon. Időközben lépteket hallani, és ahogy Ishala odafordul, összerezzen, és lefagy egy pillanatra. Megijed a tündér közelségétől, de a srác úgy tűnik, hogy békés szándékkal jött. Sőt, még a kezét is kinyújtja, és fejet is hajt előtte. Ishala hirtelen nem tudja, hogy mit feleljen, aztán az udvaros incidens óta most először szólal meg határozottan.*
- Tudd, hogy nem haragszom azért amit tettél. Szeretném megbeszélni veled, és megérteni téged. Sose akartam neked rosszat, és ezután se akarok. Hiszem, hogy úgy véled okod volt minderre, de azt is gondolom, hogy tévedtél. Viszont ha nem látsz itt szívesen, akkor kérned se kell, és saját akaratomból elmegyek innen. A kezedbe helyezem a sorsom, Pyr Lavand. Nem alszom szívesen olyan helyen, ahol nem látnak szívesen. *Igyekszik a fiú szemébe nézni, és kicsikarni belőle valamilyen választ. Ha az továbbra is nyújtja felé a kezét, ezek után is, akkor elfogadja, és megszorítja. Ha viszont arra ad jelet, hogy nem látja szívesen, akkor arra is bólint, és felkel az asztaltól. Nem szeretne jelenetet, és reméli, hogy ez esetben hagyják kisétálni az ebédlőből. *
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:30:57
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:30:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyhaj//
~Énmegleon meg Izérelild? És még az én nevem érdekes.~
*Először csak homlokát ráncolja a neveket illető megjegyzésekre, mert hát az ember jobb esetben nem magának választ nevet, hanem kap egyet. Mondjuk Aranyhaj biztos nem magának döntötte el, hogy ezentúl így legyen nevezve, vagy legalábbis nem olyan megnevezésnek tűnik, amit választott volna. Persze érdekesnevű Sythra ezt nem tudhatja, legfeljebb találgat magában bőszen.*
- Hát azt azért nem mondanám, hogy nyugodt.
*Legyint egyet, meg fél kézzel közben besegít a férfinak a lovakkal kapcsolatos teendőkben, bár az elf annyira belelendül a magyarázásba, hogy köröket ver Sythrára, már beszédben, meg a közben való tevékenykedésben is. Aztán olyan különös dolgokról kezd el magyarázni Aranyhaj, hogy Sythra arcán semmi más nem tükröződik, csak teljes értetlenség, meg homlokráncolgatás, szemöldökvonogatás. Villámfarkasok meg eldőlő kígyók, hát ez már abszolút értelmetlen a fattyúnak, de nem is igazán akar közbeszólni, vagy megjegyzést tenni, csak elmélyülten bólogatva helyesel a hímnek, hátha erre van szüksége. Persze nem magára a helyeslésre, inkább erre az értő hallgatásra, amivel Sythra szolgálhat neki.*
- Hát ti szellemnek nevezitek, van aki nem. Ezt mindenki magának dönti el.
*Sythra legkomolyabb hite Természet Anyához fűződik, nem holmi szellemekhez, meg ki tudja mikben hisznek még ezek az erdei népek, de ez legnagyobb részt neveltetéséből fakad, nem valami határozottan eltérő meggyőződésből. Azért azt sem gondolná, hogy egyhamar eltérítik majd ezek az erdei-szellemes erdőlakók saját, jól kijárt útjáról, de valami esélyt mégis érdemes nekik adni, hogy prezentálják mibenlétüket.*
- Régebben érkeztem ide azzal a lovaggal... Darenn? Azt hiszem így hívták. De szűkös volt a hely, számomra legalábbis. Fojtogató. Nem tudtam maradni, nem álltam rá készen.
*Mélyet sóhajt, ametiszt íriszei szomorúan villannak Aranyhajra, bár nem gondolja, hogy a fecsegő férfitól megértést, vagy akár csak egy bátorító szót is kapna szomorúságáért cserébe, mert nem olyannak tűnik, mint akit bármi is komolyan elszomorítana, vagy aki bármit is komolyan tudna venni az életben. Vagy mások életében. Sythra hasonlóképp vélekedik a másokkal szembeni megnyilvánulásokról, bár egészen más okból, mint amit Aranyhajtól feltételez.*
- Most sem hiszem, hogy készen állnék. Inkább csak... Azt hiszem meguntam az egyedüllétet. Vagy többre vágytam.
*Vállat von, és újra elnémul, bőven többet beszélt ehhez a férfihoz, mint ittléte óta bárkihez is, és ez valahol megrémíti, valahol pedig csipetnyi boldogsággal is eltölti. Látja valahol saját magában, jó mélyre elásva a szocializáció szikráját, csak a megfelelő szélfúvásra van szüksége, hogy kibontakozhasson.*
~Énmegleon meg Izérelild? És még az én nevem érdekes.~
*Először csak homlokát ráncolja a neveket illető megjegyzésekre, mert hát az ember jobb esetben nem magának választ nevet, hanem kap egyet. Mondjuk Aranyhaj biztos nem magának döntötte el, hogy ezentúl így legyen nevezve, vagy legalábbis nem olyan megnevezésnek tűnik, amit választott volna. Persze érdekesnevű Sythra ezt nem tudhatja, legfeljebb találgat magában bőszen.*
- Hát azt azért nem mondanám, hogy nyugodt.
*Legyint egyet, meg fél kézzel közben besegít a férfinak a lovakkal kapcsolatos teendőkben, bár az elf annyira belelendül a magyarázásba, hogy köröket ver Sythrára, már beszédben, meg a közben való tevékenykedésben is. Aztán olyan különös dolgokról kezd el magyarázni Aranyhaj, hogy Sythra arcán semmi más nem tükröződik, csak teljes értetlenség, meg homlokráncolgatás, szemöldökvonogatás. Villámfarkasok meg eldőlő kígyók, hát ez már abszolút értelmetlen a fattyúnak, de nem is igazán akar közbeszólni, vagy megjegyzést tenni, csak elmélyülten bólogatva helyesel a hímnek, hátha erre van szüksége. Persze nem magára a helyeslésre, inkább erre az értő hallgatásra, amivel Sythra szolgálhat neki.*
- Hát ti szellemnek nevezitek, van aki nem. Ezt mindenki magának dönti el.
*Sythra legkomolyabb hite Természet Anyához fűződik, nem holmi szellemekhez, meg ki tudja mikben hisznek még ezek az erdei népek, de ez legnagyobb részt neveltetéséből fakad, nem valami határozottan eltérő meggyőződésből. Azért azt sem gondolná, hogy egyhamar eltérítik majd ezek az erdei-szellemes erdőlakók saját, jól kijárt útjáról, de valami esélyt mégis érdemes nekik adni, hogy prezentálják mibenlétüket.*
- Régebben érkeztem ide azzal a lovaggal... Darenn? Azt hiszem így hívták. De szűkös volt a hely, számomra legalábbis. Fojtogató. Nem tudtam maradni, nem álltam rá készen.
*Mélyet sóhajt, ametiszt íriszei szomorúan villannak Aranyhajra, bár nem gondolja, hogy a fecsegő férfitól megértést, vagy akár csak egy bátorító szót is kapna szomorúságáért cserébe, mert nem olyannak tűnik, mint akit bármi is komolyan elszomorítana, vagy aki bármit is komolyan tudna venni az életben. Vagy mások életében. Sythra hasonlóképp vélekedik a másokkal szembeni megnyilvánulásokról, bár egészen más okból, mint amit Aranyhajtól feltételez.*
- Most sem hiszem, hogy készen állnék. Inkább csak... Azt hiszem meguntam az egyedüllétet. Vagy többre vágytam.
*Vállat von, és újra elnémul, bőven többet beszélt ehhez a férfihoz, mint ittléte óta bárkihez is, és ez valahol megrémíti, valahol pedig csipetnyi boldogsággal is eltölti. Látja valahol saját magában, jó mélyre elásva a szocializáció szikráját, csak a megfelelő szélfúvásra van szüksége, hogy kibontakozhasson.*
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:29:18
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:29:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Ishala, Pyr//
*Felteszi a kérdést, bár ő maga sem hiszi, hogy bármi komoly történhetett. Inkább csak Ishala saját szájából szeretné hallani ugyan ezt. Csak valahogy mégis olyan érzése van, mivel egyéb más nem lehet, hogy abban a beszélgetésben lehetett valami.
Figyelmesen hallgatja az elfet, s ahogy a testvéres dolgokra terelődik a szó, egyre inkább összevonja szemöldökét. Kanalát leteszi, de már amúgy sem használta, s már-már szomorú komorsággal figyeli a másikat.*
- Óh… *Gondolatai cikáznak, de szavakba csak ennyit önt egyelőre, aztán halk gondterhelt sóhaj hagyja el tüdejét. Közel nem ért mindent, sőt. Talán így még kuszább a dolog, csak egyre tud gondolni.*
~Pyr talán féltékeny lett?~
*Megértené, hiszen Ishala magas, kecses elf egy tündérhez képest majdhogynem dalia. De éppen, hogy semmi ilyesmiről nem mesél Ishala, nem adott okot arra, hogy Pyr féltékeny legyen.*
~Bár, ha az ablakból látta az ölelést… akkor lehet, hogy félreértette… ~
*Lyz újra sóhajt, majd egészen más irányba kezd gondolkodni.*
- Igazán én sem ismerem Zsengét, csak néhányszor láttam egy hat alatt, mióta egy fedél alatt élünk, de nem fér a fejembe ez a testvér dolog. Nem tudok arról, hogy lenne testvérem, így azt sem tudom, hogy milyen elveszíteni egy testvért. Egyébként megértem, hogy fel akartad vidítani, és próbálom érteni, hogy miért kérhetett ilyenre Zsenge, csak… én nem hinném, hogy bárki is tudná pótolni…
*Eszébe jut, hogy legutóbb Shennel beszélgettek kicsit meghittebben ilyesmiről. Pontosabban, arról, ami most eszébe jut újra. Nem szívesen hozza fel, de most, talán érdemes kivételt tennie, hogy megértesse véleményét, és esetleg rámutasson valamire, amit már amúgy is érez Ishala. Mikor megszólal, hangja hasonlóan csendes, mint ahogyan a férfi hozzá beszélt. Ez végképp nem tartozik másra. Az egész helyzet nagyon kényes, ő is felelősnek érzi magát némiképp, elvégre ő engedte Ishalát idejönni.*
- Édesanyámat vesztettem el, sok éve. Már nem fáj, de folyton hiányzik. Azt az űrt, senki nem tudná betölteni. Lehet, hogy nagyon sarkosan gondolkodom, de nem is akarnám hogy bárki is betöltse, mert az az ő helye… de biztosan érted… mert azt mondod, tudtad, hogy nem helyes…
*Ahogy a vörös ruhás elfet fürkészi, próbál még valamit mondani, de igazából így is sokkal több ez, mint amit első találkozásokkor mondani szokott. Shent például megijesztette, aztán feltakaríttatta vele a konyhát, ami rosszabb lett mint volt, tehát ha úgy vesszük, ez a beszélgetés sokkal barátibbra sikerült. amikor Pyctával találkozott először, és a többi venárral, csípőből elfelejtett bemutatkozni. Kicsit büszke is önmagára emiatt, hogy egészen fejlődőképes ilyen téren is. Ezen érzései cikáznak rajta, mikor Pyr lép hozzájuk szótlanul, de nem is néz a vadászlányra, ami újra elszomorítja Lyzt. Viszont nem szól semmit, csak várja, hogy Ishala mint reagál a felé nyújtott kézre.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 19:31:24
//Ishala, Pyr//
*Felteszi a kérdést, bár ő maga sem hiszi, hogy bármi komoly történhetett. Inkább csak Ishala saját szájából szeretné hallani ugyan ezt. Csak valahogy mégis olyan érzése van, mivel egyéb más nem lehet, hogy abban a beszélgetésben lehetett valami.
Figyelmesen hallgatja az elfet, s ahogy a testvéres dolgokra terelődik a szó, egyre inkább összevonja szemöldökét. Kanalát leteszi, de már amúgy sem használta, s már-már szomorú komorsággal figyeli a másikat.*
- Óh… *Gondolatai cikáznak, de szavakba csak ennyit önt egyelőre, aztán halk gondterhelt sóhaj hagyja el tüdejét. Közel nem ért mindent, sőt. Talán így még kuszább a dolog, csak egyre tud gondolni.*
~Pyr talán féltékeny lett?~
*Megértené, hiszen Ishala magas, kecses elf egy tündérhez képest majdhogynem dalia. De éppen, hogy semmi ilyesmiről nem mesél Ishala, nem adott okot arra, hogy Pyr féltékeny legyen.*
~Bár, ha az ablakból látta az ölelést… akkor lehet, hogy félreértette… ~
*Lyz újra sóhajt, majd egészen más irányba kezd gondolkodni.*
- Igazán én sem ismerem Zsengét, csak néhányszor láttam egy hat alatt, mióta egy fedél alatt élünk, de nem fér a fejembe ez a testvér dolog. Nem tudok arról, hogy lenne testvérem, így azt sem tudom, hogy milyen elveszíteni egy testvért. Egyébként megértem, hogy fel akartad vidítani, és próbálom érteni, hogy miért kérhetett ilyenre Zsenge, csak… én nem hinném, hogy bárki is tudná pótolni…
*Eszébe jut, hogy legutóbb Shennel beszélgettek kicsit meghittebben ilyesmiről. Pontosabban, arról, ami most eszébe jut újra. Nem szívesen hozza fel, de most, talán érdemes kivételt tennie, hogy megértesse véleményét, és esetleg rámutasson valamire, amit már amúgy is érez Ishala. Mikor megszólal, hangja hasonlóan csendes, mint ahogyan a férfi hozzá beszélt. Ez végképp nem tartozik másra. Az egész helyzet nagyon kényes, ő is felelősnek érzi magát némiképp, elvégre ő engedte Ishalát idejönni.*
- Édesanyámat vesztettem el, sok éve. Már nem fáj, de folyton hiányzik. Azt az űrt, senki nem tudná betölteni. Lehet, hogy nagyon sarkosan gondolkodom, de nem is akarnám hogy bárki is betöltse, mert az az ő helye… de biztosan érted… mert azt mondod, tudtad, hogy nem helyes…
*Ahogy a vörös ruhás elfet fürkészi, próbál még valamit mondani, de igazából így is sokkal több ez, mint amit első találkozásokkor mondani szokott. Shent például megijesztette, aztán feltakaríttatta vele a konyhát, ami rosszabb lett mint volt, tehát ha úgy vesszük, ez a beszélgetés sokkal barátibbra sikerült. amikor Pyctával találkozott először, és a többi venárral, csípőből elfelejtett bemutatkozni. Kicsit büszke is önmagára emiatt, hogy egészen fejlődőképes ilyen téren is. Ezen érzései cikáznak rajta, mikor Pyr lép hozzájuk szótlanul, de nem is néz a vadászlányra, ami újra elszomorítja Lyzt. Viszont nem szól semmit, csak várja, hogy Ishala mint reagál a felé nyújtott kézre.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 19:31:24
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:20:16
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Örül, hogy ilyen boldognak látja a tündért végre, jobb mint mikor szomorú és persze ez annak a jele, hogy jobban is érzi magát, na meg hasznos is, reméli érzi ezt ő is.*
-Igaz, de biztos jobban kötődik ahhoz, akik a világra is segítik, az egy különleges pillanat lehet. *Morfondírozik el a gondolaton, persze hangosan, mert nem titkolja milyen gondolatok fordulnak meg a fejében.*
-Én sem jártam nagyobb sikerrel. *Sóhajt és beletúr a hajába, amiben jó hosszan elveszik a keze, mire végighúzza az egyik rövidebb első tincsen, majd simogatni kezdi a tincset.*
-Lehet nem lesz róla itt semmi könyv, legközelebb ha a városba járunk vennünk kell valamit, mert a lótartás fontos dolog, főleg ha szaporítani is elkezdenénk őket, elvégre egyre többen vagyunk és egyre kevesebb az egy főre jutó ló. *Lehuppan egy székre felsóhajtva, majd rá néz a tündérre.*
-Amúgy jobban vagy már ugye? *Kérdezi kedvesen mosolyogva, nem szokott társalogni és a hogy vagyon kívül nem tudja mit illik felhozni.*
*Örül, hogy ilyen boldognak látja a tündért végre, jobb mint mikor szomorú és persze ez annak a jele, hogy jobban is érzi magát, na meg hasznos is, reméli érzi ezt ő is.*
-Igaz, de biztos jobban kötődik ahhoz, akik a világra is segítik, az egy különleges pillanat lehet. *Morfondírozik el a gondolaton, persze hangosan, mert nem titkolja milyen gondolatok fordulnak meg a fejében.*
-Én sem jártam nagyobb sikerrel. *Sóhajt és beletúr a hajába, amiben jó hosszan elveszik a keze, mire végighúzza az egyik rövidebb első tincsen, majd simogatni kezdi a tincset.*
-Lehet nem lesz róla itt semmi könyv, legközelebb ha a városba járunk vennünk kell valamit, mert a lótartás fontos dolog, főleg ha szaporítani is elkezdenénk őket, elvégre egyre többen vagyunk és egyre kevesebb az egy főre jutó ló. *Lehuppan egy székre felsóhajtva, majd rá néz a tündérre.*
-Amúgy jobban vagy már ugye? *Kérdezi kedvesen mosolyogva, nem szokott társalogni és a hogy vagyon kívül nem tudja mit illik felhozni.*
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:06:28
Üzenet elküldve: 2018-06-06 18:06:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis tatarozás//
//Sheldat, Kalynma kicsit//
*Pycta örül a hírnek és távozik is a többiekhez, Aryna ezt csak egy mosollyal nyugtázza, majd bemegy a szobákba, hogy odakészítse a dolgokat, amiket a kosárkába már előre összegyűjtöttek. Gyertya, penna, tinta és persze pergamen, más ha kell, majd szólnak és beszerzik. Ahogy végez, megkeresi a kedves párost, hogy szóljon nekik is, ilyenkor mindig összegyűlik a nagy csapat egy közös étkezésre, ne maradjanak le róla. Ahogy megtalálja őket köszön is.*
-Sziasztok! Megérkeztek a többiek, a nagyteremnél után az ebédlőben gyűlünk ilyenkor össze egy nagy evészetre, ivászatra, ha végeztek csatlakozzatok ti is kérlek. *Közli barátságosan, hisz nem kötelező program, na de jó ha megjelennek. Aryna nem is tartja fel őket tovább távozik is.*
//Étkező//
*Mikor belép kicsit megijed, nagyon sokan vannak és alig lát ismerős arcokat, hamar megjelenik az arcán a pír és keres egy helyet az asztal szélénél, ahol még nincsenek túl sokan.*
-Helló. *Köszön halkan, aki felé nézne, ha bemutatkozik valaki, annak viszonozza is, na de többre alig ha képes, mindenki jól láthatja, milyen félénk.*
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 18:08:05
//Sheldat, Kalynma kicsit//
*Pycta örül a hírnek és távozik is a többiekhez, Aryna ezt csak egy mosollyal nyugtázza, majd bemegy a szobákba, hogy odakészítse a dolgokat, amiket a kosárkába már előre összegyűjtöttek. Gyertya, penna, tinta és persze pergamen, más ha kell, majd szólnak és beszerzik. Ahogy végez, megkeresi a kedves párost, hogy szóljon nekik is, ilyenkor mindig összegyűlik a nagy csapat egy közös étkezésre, ne maradjanak le róla. Ahogy megtalálja őket köszön is.*
-Sziasztok! Megérkeztek a többiek, a nagyteremnél után az ebédlőben gyűlünk ilyenkor össze egy nagy evészetre, ivászatra, ha végeztek csatlakozzatok ti is kérlek. *Közli barátságosan, hisz nem kötelező program, na de jó ha megjelennek. Aryna nem is tartja fel őket tovább távozik is.*
//Étkező//
*Mikor belép kicsit megijed, nagyon sokan vannak és alig lát ismerős arcokat, hamar megjelenik az arcán a pír és keres egy helyet az asztal szélénél, ahol még nincsenek túl sokan.*
-Helló. *Köszön halkan, aki felé nézne, ha bemutatkozik valaki, annak viszonozza is, na de többre alig ha képes, mindenki jól láthatja, milyen félénk.*
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 18:08:05
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 17:53:30
Üzenet elküldve: 2018-06-06 17:53:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
//Tanácsterem, majd ebédlő//
*Pyr továbbra is áll és várja, hogy megkapja első utasítását, közben azért néha-néha elmélázik. ~ Bárcsak megmondta volna, mi az a famulus! ~ De nem kérdez és szeme sem rebben. Ha eltökéli magát, akkor képes azt megtartani, így volt ez, mikor Erdőmélye fáiról figyelt. Egy valamit biztosan megígér. Egy könnycsepp nem hagyja el a szemét többé, leradírozza érzelmeit, s csak a kötelességének él. ~ Durva. ~ Gondolja, egy jó darabig még nem tudja majd felfogni mi is történik. De az erdőbe már vágyik, még ha csak a falak között is, de a szabad ég alatt alhat legalább. Ismét bólint Pyctára, majd lassan kihátrál a teremből, s halkan becsukja maga után az ajtót.
//Az étkezőben//
//Lyz, Ishala//
Gondolataiba merülve vág át az udvaron, jelenleg felváltva Zsenge és Ishala között. Nem tudja eldönteni, hogy melyik volt a nagyobb hiba. Hagyta, hogy két nap alatt kivetkőzzön önmagából, s hagyta, hogy aranyeső hulljon neki, vagy, hogy Ishalát egy minden bizonnyal éhes és fáradt idegen vándort, két szempillantás alapján annak az embernek titulálta, aki régi életében megölte szerelmét. Arcára nem ülnek ki az érzelmek, meglehetősen nehezen, de tartja magát ígéretéhez. Bár nem kérték tőle, de kötelességének érez még valamit, mit borzasztó nehezen fog megtenni. ~ Legyen ez, az első lépés! A legnehezebb. ~ Nyel egyet, mert azt szabad, majd lehajtott fejjel lép be az étkezőbe, ahol már nagy a csoportosulás. A vörös ruha azonnal feltűnik neki, s egy pillanatra még keze is ökölbe szorul, de pillanatokon belül el is ernyed. Szégyen önti el, mely arcára is kiütközik, de csak színében és lehajtott fejében látszik. Ishalához közeledve, amint az elf észreveszi, kifejezéstelen tekintettel teszi fel mindkét kezét, nyitott tenyérrel. A többieknek nem bólint, rájuk sem mer nézni, Lyzről is elfordítja tekintetét, a csodás hajzuhatag most nem nyűgözi le, inkább megijeszti őt. Ha az elf hagyja, hogy odaérjen, összeszorított szájjal kezét nyújtja felé, s fejet hajt előtte. Hogy mennyire őszinte dolog ez? Még Pyr maga sem tudja, majd az idő eldönti. De az elf nem ember, nem is hasonlít egy falusi vadászra, sőt mi több, elf. Pyrnek eszébe sem jut a barátkozás, vagy bizalom, vagy a jövő. Ez egy gesztus, mert nem megfelelően, nem az erdőhöz méltóan viselkedett. Vadvédben pedig nincs kegyelem. Az elf, ha elfogadja a bocsánatkérést, ha nem, némán körbenéz az asztalon, s a már üres, de koszos tányérokat összeszedi, majd hallgatagon bevonul velük a konyhába. Azért Zsenge is eszébe jut, de már nem mer elmenni megkeresni, élete új útra tér, melyben nincs helye a zavaró érzelmeknek és szonetteknek.*
//Tanácsterem, majd ebédlő//
*Pyr továbbra is áll és várja, hogy megkapja első utasítását, közben azért néha-néha elmélázik. ~ Bárcsak megmondta volna, mi az a famulus! ~ De nem kérdez és szeme sem rebben. Ha eltökéli magát, akkor képes azt megtartani, így volt ez, mikor Erdőmélye fáiról figyelt. Egy valamit biztosan megígér. Egy könnycsepp nem hagyja el a szemét többé, leradírozza érzelmeit, s csak a kötelességének él. ~ Durva. ~ Gondolja, egy jó darabig még nem tudja majd felfogni mi is történik. De az erdőbe már vágyik, még ha csak a falak között is, de a szabad ég alatt alhat legalább. Ismét bólint Pyctára, majd lassan kihátrál a teremből, s halkan becsukja maga után az ajtót.
//Az étkezőben//
//Lyz, Ishala//
Gondolataiba merülve vág át az udvaron, jelenleg felváltva Zsenge és Ishala között. Nem tudja eldönteni, hogy melyik volt a nagyobb hiba. Hagyta, hogy két nap alatt kivetkőzzön önmagából, s hagyta, hogy aranyeső hulljon neki, vagy, hogy Ishalát egy minden bizonnyal éhes és fáradt idegen vándort, két szempillantás alapján annak az embernek titulálta, aki régi életében megölte szerelmét. Arcára nem ülnek ki az érzelmek, meglehetősen nehezen, de tartja magát ígéretéhez. Bár nem kérték tőle, de kötelességének érez még valamit, mit borzasztó nehezen fog megtenni. ~ Legyen ez, az első lépés! A legnehezebb. ~ Nyel egyet, mert azt szabad, majd lehajtott fejjel lép be az étkezőbe, ahol már nagy a csoportosulás. A vörös ruha azonnal feltűnik neki, s egy pillanatra még keze is ökölbe szorul, de pillanatokon belül el is ernyed. Szégyen önti el, mely arcára is kiütközik, de csak színében és lehajtott fejében látszik. Ishalához közeledve, amint az elf észreveszi, kifejezéstelen tekintettel teszi fel mindkét kezét, nyitott tenyérrel. A többieknek nem bólint, rájuk sem mer nézni, Lyzről is elfordítja tekintetét, a csodás hajzuhatag most nem nyűgözi le, inkább megijeszti őt. Ha az elf hagyja, hogy odaérjen, összeszorított szájjal kezét nyújtja felé, s fejet hajt előtte. Hogy mennyire őszinte dolog ez? Még Pyr maga sem tudja, majd az idő eldönti. De az elf nem ember, nem is hasonlít egy falusi vadászra, sőt mi több, elf. Pyrnek eszébe sem jut a barátkozás, vagy bizalom, vagy a jövő. Ez egy gesztus, mert nem megfelelően, nem az erdőhöz méltóan viselkedett. Vadvédben pedig nincs kegyelem. Az elf, ha elfogadja a bocsánatkérést, ha nem, némán körbenéz az asztalon, s a már üres, de koszos tányérokat összeszedi, majd hallgatagon bevonul velük a konyhába. Azért Zsenge is eszébe jut, de már nem mer elmenni megkeresni, élete új útra tér, melyben nincs helye a zavaró érzelmeknek és szonetteknek.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 17:22:34
Üzenet elküldve: 2018-06-06 17:22:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Eddig is kerestelek és most találtalak csak meg. *Von vállat, igaz annyira nem vitt bele sok időt sem, mert inkább Pyrrel töltötte minden idejét, na de ez van.*
-Nem tudom miért kevered a bandázást a hajlongással! Piha! *Félre is fújja az egyik idegesítő kis tincsét, ami az arcába hullik.*
-De, szépek, csak nem az én stílusom, neked biztos jól állnak! *Nem akarná megbántani még véletlenül sem azt, aki finomságokat főz nekik, hisz az étel fontos és Zsenge nagyon szeret enni.*
-Hát, inkább csak jobban. *Húzza el a száját, nem fogja bevallani, hogy lehet tévedett és tök jó fej amúgy ez a Leon is. na de megnyugszik, hogy több nadrágot nem tervez a fejére húzni senki, mert az nem olyan jó dolog.*
-Haha, én inkább nem simogatnék rágcsálókat, jobb a távolság. *Nem érti hogyan lehet szeretni egy olyan mocskos állatot ennyire, még ha itt tiszta is, na de ő nem kér belőle.*
-Akkor majd legközelebb felvilágosítalak, mi az a bandázás, csak hogy tudjatok csatlakozni.*Kicsit okoskodón vigyorodik el, na de most kivételesen ő az okosabb, legalább is így hiszi.*
-Azt mondtad nem is akarnál ilyen gyereket mint én. *Húzza a kalózt, aki most már lányának tekintené őt, na de abból nem kap, nem akar szülőket a kis elf, neki csak Pyr kell.*
-Na pápá! *Ezzel távozik és be is zárja maga mögött az ajtót szépen.*
-Eddig is kerestelek és most találtalak csak meg. *Von vállat, igaz annyira nem vitt bele sok időt sem, mert inkább Pyrrel töltötte minden idejét, na de ez van.*
-Nem tudom miért kevered a bandázást a hajlongással! Piha! *Félre is fújja az egyik idegesítő kis tincsét, ami az arcába hullik.*
-De, szépek, csak nem az én stílusom, neked biztos jól állnak! *Nem akarná megbántani még véletlenül sem azt, aki finomságokat főz nekik, hisz az étel fontos és Zsenge nagyon szeret enni.*
-Hát, inkább csak jobban. *Húzza el a száját, nem fogja bevallani, hogy lehet tévedett és tök jó fej amúgy ez a Leon is. na de megnyugszik, hogy több nadrágot nem tervez a fejére húzni senki, mert az nem olyan jó dolog.*
-Haha, én inkább nem simogatnék rágcsálókat, jobb a távolság. *Nem érti hogyan lehet szeretni egy olyan mocskos állatot ennyire, még ha itt tiszta is, na de ő nem kér belőle.*
-Akkor majd legközelebb felvilágosítalak, mi az a bandázás, csak hogy tudjatok csatlakozni.*Kicsit okoskodón vigyorodik el, na de most kivételesen ő az okosabb, legalább is így hiszi.*
-Azt mondtad nem is akarnál ilyen gyereket mint én. *Húzza a kalózt, aki most már lányának tekintené őt, na de abból nem kap, nem akar szülőket a kis elf, neki csak Pyr kell.*
-Na pápá! *Ezzel távozik és be is zárja maga mögött az ajtót szépen.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:37:47
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
//Tanácsterem//
*A Hit. A hit hegyeket mozgat meg, a hit túlsegít a legnagyobb kríziseken, fájdalmon, veszteségen, mindenen. A hit tanít, ítél és dönt.
A csuhás nincs tisztában vele, hogy egyáltalán van-e ilyen hatalma, de bizonyára nincs. Kegyetlen dolgot tett, ez pontosan tudja, mert ezzel a büntetéssel nem terelte a kis tündér életének folyóját, hanem egészen egyszerűen új medret szabott neki.
Csak legbelül feszül meg, az arca kifejezéstelen, míg várja Pyr reakcióját. Félő, hogy nem lesz képes beváltani az ígéretét, ha a tündér inkább elhagyná az erődöt, de bízik a hitében és az Erdő Szívének hatalmában. Nem fogja kimondani, de bízik Pyr tisztánlátásában, abban, hogy a beszélgetés után belátja igazát.
A tündér nem is tudja, mekkora kő esik le a szívéről, amikor kap egy beleegyező bólintást. A büntetés elkezdődött. Csak kurtán visszabólint, majd megenged magának egy halk, apró sóhajt, de a tekintete ugyanolyan komoly és rideg, mint korábban.*
- A konyhába mész, segítesz Banyának a vacsora elkészítésében és tálalásában, a vacsora végén mindent elmosogatsz, feltakarítod a csarnokot és a fürdőt. Mindezt egyedül. Ha hívatlak, azonnal és késlekedés nélkül jössz. Értetted? *Egyszerű dolgok, de a vendégsereget és a venárok számát látva éjközépkos sem fog végezni a kis tündér.*
- Indulj! *Adja ki az utasítást, majd megvárja, míg Pyr elhagyja a tanácstermet és csak azután roskad vissza a vezéri székbe. Fáradt és törődött. Aenae eltűnt és azóta sem tért vissza, a felderítők végre hazaértek, de Xotara-ról semmit sem tud. Erre most itt ez az incidens, amit meg kell majd valamiképp magyaráznia a vendégek és az erődlakók előtt. A küldetésről nem is beszélve, amelyre hamarosan el kell indulniuk, hogy a négy hatos határidőt tartani tudják.
A könyökeit megtámasztja a szék karfáján, arcát jobbja tenyerébe temeti, pár szívdobbanásnyi időre szüksége van, hogy rendezze, átlássa és kategorizálja teendőit.
Lassan indulnia kell.*
//Tanácsterem//
*A Hit. A hit hegyeket mozgat meg, a hit túlsegít a legnagyobb kríziseken, fájdalmon, veszteségen, mindenen. A hit tanít, ítél és dönt.
A csuhás nincs tisztában vele, hogy egyáltalán van-e ilyen hatalma, de bizonyára nincs. Kegyetlen dolgot tett, ez pontosan tudja, mert ezzel a büntetéssel nem terelte a kis tündér életének folyóját, hanem egészen egyszerűen új medret szabott neki.
Csak legbelül feszül meg, az arca kifejezéstelen, míg várja Pyr reakcióját. Félő, hogy nem lesz képes beváltani az ígéretét, ha a tündér inkább elhagyná az erődöt, de bízik a hitében és az Erdő Szívének hatalmában. Nem fogja kimondani, de bízik Pyr tisztánlátásában, abban, hogy a beszélgetés után belátja igazát.
A tündér nem is tudja, mekkora kő esik le a szívéről, amikor kap egy beleegyező bólintást. A büntetés elkezdődött. Csak kurtán visszabólint, majd megenged magának egy halk, apró sóhajt, de a tekintete ugyanolyan komoly és rideg, mint korábban.*
- A konyhába mész, segítesz Banyának a vacsora elkészítésében és tálalásában, a vacsora végén mindent elmosogatsz, feltakarítod a csarnokot és a fürdőt. Mindezt egyedül. Ha hívatlak, azonnal és késlekedés nélkül jössz. Értetted? *Egyszerű dolgok, de a vendégsereget és a venárok számát látva éjközépkos sem fog végezni a kis tündér.*
- Indulj! *Adja ki az utasítást, majd megvárja, míg Pyr elhagyja a tanácstermet és csak azután roskad vissza a vezéri székbe. Fáradt és törődött. Aenae eltűnt és azóta sem tért vissza, a felderítők végre hazaértek, de Xotara-ról semmit sem tud. Erre most itt ez az incidens, amit meg kell majd valamiképp magyaráznia a vendégek és az erődlakók előtt. A küldetésről nem is beszélve, amelyre hamarosan el kell indulniuk, hogy a négy hatos határidőt tartani tudják.
A könyökeit megtámasztja a szék karfáján, arcát jobbja tenyerébe temeti, pár szívdobbanásnyi időre szüksége van, hogy rendezze, átlássa és kategorizálja teendőit.
Lassan indulnia kell.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:18:24
Üzenet elküldve: 2018-06-06 16:18:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta, Pyr//
//Tanácsterem//
*Miután befejezte, arcáról lassan elfogynak a könnyek és összeszedi magát. Mereven figyeli a vezért, nem számít különösebb reakcióra, de amit hall meglepi. Legbelül talán még érzéketlennek és sivárnak is tartja, hisz olyan emléket idézett fel, ami számára fájó pont. Érvelése meglepő módon logikus, amit a tündér elismer magában, persze akkor sem mondaná ki, ha izzó vassal nyársalnák fel. Fokozatosan kerekedik el a szeme, míg az elf a büntetés részhez ér, szája hol kinyílik, hol becsukódik, de egy hang nem sok, annyi sem hagyja el a száját. Csak a szapora lélegzetvétel foszlányai törik meg a csendet, mikor Pycta nem beszél. Jól tudja ő, hogy stílusával elvetette a sulykot, azt is tudja, hogy természete hagy némi kívánnivalót maga után, de ez. ~ Mibe keveredtem?! Maradtam volna otthon! ~ Gondolja, de a fölé magasodó elfhez inkább nem szól, mintha elvágták volna a nyelvét. Persze csak nem mer, de ezt sem ismerné be soha senkinek. Egy valami azonban fontos tényező. Soha senki nem karolta fel és soha nem kínálta fel senki a képzés lehetőségét, mely megacélozhatja testét. A kaland vonzó, persze egyelőre csak tündér szemszögből és Pyr habitusából adódóan. ~ Szabad ég alatt... az menni fog. ~ Gondolja, hisz korábban sem volt vetett ágya. ~ De kelleni fog az irhamellény. ~ Majd visszaszerzi Zsenge szobájából. Hogy ehhez Zsenge mit fog szólni, az már más kérdés, de egyértelmű, hogy kapcsolatuk ebben a formában zátonyra fut. Sem együtt alvás, sem beszéd, s minden öleléskor Pycta is jelen lesz. Ha lehet ilyet egyáltalán. Emiatt szomorúság önti el szívét. Azonban a tündér dönt. A jellem fontos dolog, s ha egyszerre nem is minden, annyi eljut a tudatáig, hogy hibázott. Az erdőszellem útjára így nem méltó. De lehet, ez az esély megadatik még számára. Feláll és némán megáll Pyctával szemben egészen addig, míg szemében kihuny a düh, csak az egyszerű semleges tekintet marad, hisz haragját már kiengedte. Lábai kissé gyengék, de megáll rajtuk, s némán bólint a vezérre. Nem szól semmit, a képzés már elkezdődött. ~ Hogy én ebből, hogy mászok ki? ~ Gondolja, mert gondolatai egyelőre még gyerekesek és buták. De az erdőt szereti, az elf meg elég komolynak tűnik ahhoz, hogy az Erdőszellemmel társalogjon minden tea-délutánon.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 16:19:26
//Tanácsterem//
*Miután befejezte, arcáról lassan elfogynak a könnyek és összeszedi magát. Mereven figyeli a vezért, nem számít különösebb reakcióra, de amit hall meglepi. Legbelül talán még érzéketlennek és sivárnak is tartja, hisz olyan emléket idézett fel, ami számára fájó pont. Érvelése meglepő módon logikus, amit a tündér elismer magában, persze akkor sem mondaná ki, ha izzó vassal nyársalnák fel. Fokozatosan kerekedik el a szeme, míg az elf a büntetés részhez ér, szája hol kinyílik, hol becsukódik, de egy hang nem sok, annyi sem hagyja el a száját. Csak a szapora lélegzetvétel foszlányai törik meg a csendet, mikor Pycta nem beszél. Jól tudja ő, hogy stílusával elvetette a sulykot, azt is tudja, hogy természete hagy némi kívánnivalót maga után, de ez. ~ Mibe keveredtem?! Maradtam volna otthon! ~ Gondolja, de a fölé magasodó elfhez inkább nem szól, mintha elvágták volna a nyelvét. Persze csak nem mer, de ezt sem ismerné be soha senkinek. Egy valami azonban fontos tényező. Soha senki nem karolta fel és soha nem kínálta fel senki a képzés lehetőségét, mely megacélozhatja testét. A kaland vonzó, persze egyelőre csak tündér szemszögből és Pyr habitusából adódóan. ~ Szabad ég alatt... az menni fog. ~ Gondolja, hisz korábban sem volt vetett ágya. ~ De kelleni fog az irhamellény. ~ Majd visszaszerzi Zsenge szobájából. Hogy ehhez Zsenge mit fog szólni, az már más kérdés, de egyértelmű, hogy kapcsolatuk ebben a formában zátonyra fut. Sem együtt alvás, sem beszéd, s minden öleléskor Pycta is jelen lesz. Ha lehet ilyet egyáltalán. Emiatt szomorúság önti el szívét. Azonban a tündér dönt. A jellem fontos dolog, s ha egyszerre nem is minden, annyi eljut a tudatáig, hogy hibázott. Az erdőszellem útjára így nem méltó. De lehet, ez az esély megadatik még számára. Feláll és némán megáll Pyctával szemben egészen addig, míg szemében kihuny a düh, csak az egyszerű semleges tekintet marad, hisz haragját már kiengedte. Lábai kissé gyengék, de megáll rajtuk, s némán bólint a vezérre. Nem szól semmit, a képzés már elkezdődött. ~ Hogy én ebből, hogy mászok ki? ~ Gondolja, mert gondolatai egyelőre még gyerekesek és buták. De az erdőt szereti, az elf meg elég komolynak tűnik ahhoz, hogy az Erdőszellemmel társalogjon minden tea-délutánon.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 16:19:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346