Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-16 10:51:58
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal és egy nappal később//

*Széles vigyort kölcsönöz az arcára. Ma már képes az efféle régi dolgokon is csak nevetni. Persze nyilván nem ezek azok a történetek, amiket elsősorban elmesélnének a gyermekeiknek, vagy unokáiknak.*
- Én csak a toportyánok említésére emlékszem és arra, hogy szentül meg voltam róla győződve, kivetted a vesémet. *Már gondolatára és ráncba szalad a szemöldöke. Néha megfordulnak dolgok a fejében, amiket maga sem ért pontosan, hogy elméje melyik rejtett zugából szabadulnak fel.
Ahogy azok a kérdések is, amelyeket most oda is vet ura felé, mintegy átadva neki a terhet, hogy foglalkozzon velük ő. Hiszen mégis csak tőle várja a válaszokat. Ő maga sohasem számított a filozófia nagymesterének, és többnyire, ha sokáig el is időzött egy hasonló kérdésen, mindig megoldotta azzal, hogy egy vállrántással a szőnyeg alá seperte mindet, mondván, hogy egyszer élünk. Most is ezt vallja, csak miután már nincs teljesen egyedül az életben, és nem csak a saját maga útjával kell foglalkoznia, némileg változtak a viszonyok.
Nem is számított más válaszra, mint amit kap, bár egy olyan paranoiás teremtménynek, mint amilyen ő maga is, felesleges azt mondani, hogy ne foglalkozzon a múlttal, miután az folyamatosan rávillogtatja hegyes fogait. Ez már nem is fog változni, amíg világ a világ.*
- Hmm, talán igazad van. *És, ahogy az várható is, megvonja a vállát.* De, ha lehetne választani, lehetséges, hogy előbb inkább én haljak meg? *Ezt már nem a korábbi hangnemén, inkább a komolytalan, tréfálkozó hangszínben szólaltatja, meg, mikor Khan kinyújtott ujjait kezdi el piszkálgatni.* Na persze, hamar követned kellene, mert, ha megtudom, hogy találtál mást a helyemre, egészen biztosan megtalálom a módját, hogy visszajöjjek. Ez benne is van a közöttünk köttetett szerződésben. *Felül az ágyban és kihúzza magát, ahogy azt gyermekkorában az udvari bíránál is látta, amikor gyors ítéletet kellett mondani (attól eltekintve, hogy az a fickó nem meztelenül művelte ezt az ágyban).*
- Hetedik pont, idézem: A feleség eltávozta után, a férjnek nem áll jogában más nők és, vagy férfiak társaságában szórakoznia. Két lehetősége van, egész napos siránkozás az elveszített kedves után, vagy gyors öngyilkosság. *Kissé döcögősen és lassan teszi össze a nyakatekert mondatot, ügyelve arra, hogy ezúttal se a saját, egyszerű beszédmódjában hangozzon el a gyorsan fejben megkreált törvény.*
- Bár a második pont is egész érdekes, akarod hallani? *A választ nem is várja meg, inkább csak afféle udvariasságból teszi fel a kérdést, így még ha Khan felől érkezne is egy határozott „Nem! „ már az is régen késő lenne, hiszen a vöröske agya már cifrázza is tovább a szavakat.*
- Férjnek kötelessége szeretett nejét olykor elhalmozni rummal. Ezt egyébként eddig szépen be is tartod. *Vet egy cinkos pillantást.* Ezen túl gondoskodnia arról, hogy a nő minden nap, akár MÁR ébredés után is részesülhessen a házastársi örömökben, időjárási viszonyoktól és helyszíntől teljesen függetlenül. *Ehhez már nem fűz hozzá egyebet, csak leszorított ajkakkal somolyog sokatmondóan.*

1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:41:13
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Már majdnem elaludt, amikor hirtelen felriad.*
- A mókus rágja meg!
*Felpattan az ágyáról és a táskáiból kidobált cuccok között kezd el turkálni. Ilyenkor korholja magát amiért nem tart mindig rendet, de egyszerűen túl lusta ahhoz hogy folyamatosan pakoljon amikor lenne ezer jobb dolga, és mi fontos, azt általában még így is könnyedén megtalálja, hiszen emlékezni szokott hogy hová hányta el. A probléma most is pont ez. Az emlékezete. Emlékszik hová rakta ki az egyik könyvét a mágustoronyban, arra viszont nem hogy elpakolta volna, vagy hogy itt kiszórta volna. Azért csak megnézi, hisz ő sem lehet tökéletes, de sehol nem találja a kis noteszt.*
- Megőrülök ebbe az állandó jövés-menésbe... És nemsokára vacsora! Franc...
*Kicsörtet a szobájából, csak úgy ahogy van, semmi úti holmi. Az ajtót persze azért kulcsra zárja, majd már ered is a fürdőbe. Nem zárja be maga mögött az ajtót, nem tervez bent maradni, csak egy kis vizet enged a kádba, pár centi bőven elegendő, a lényeg csak az hogy megfelelően nagy felület legyen.*
- Na, hát próba cseresznye.
*Megpróbálkozik legújabb varázslatával, remélhetőleg sikerrel jár és a lichanechi tóból fog előlépni a mágustorony mellett.*

A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.

1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:19:37
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

// Shiriqa szobája //

*Túlságosan tele van izgalommal ahhoz hogy csak fetrengjen, valamit csinálnia kell, azt viszont nehéz úgy ha nem mehet ki a szobájából. Nem szeretné lelőni a meglepetést senki előtt, csak majd a vacsorán. Jobb híján a ruháit rendezgeti, elképedve a régi, hatalmas darabokon.*
- Ne aggódjatok, senkit sem dobok ki, senki sem tudhatja meddig leszek ténylegesen ekkora.
*Ráférne már arra a garnitúrára is egy újítás, elég ütött-kopott mindegyik, az ilyesmi mondjuk sosem okozott nagy törést a lelkének. Nem egy kifejezetten lányos lány, de néha azért rá is rájön, hogy kiöltözne valami szépbe. Ahhoz mondjuk arany is kellene, vagy ügyesség, tudás, hogy magának készítsen, ő pedig egyikből sem áll túlságosan jól. Legalább az új méretéhez való holmik frissek, szépek, de ezek is mindennapos darabok. Sok pakolászni valója nincsen, hamar ismét az ágyán ücsörögve találja magát azon tűnődve, hogy mit is kezdhetne magával. Tekintete újra és újra a pallosaira téved, most már nem bírja megállni, ki kell hogy próbálja az erejét. Az egyik elég lesz, úgysincs elég hely a szobájában nagyon hadonászni. Emelgeti, kitartja, óvatosan suhint vele párat, aztán elhúzza a száját az eredményre.*
- Gyengébb lettem. Sejtettem, hogy így lesz. Hát, valamit valamiért, ki kell majd próbálnom a farönkökkel is.
~Ott jobban látszik a különbség.~
*Pallosokat még így is könnyedén forgat, pehelysúlyú dolgoknál nehéz megállapítani hogy pontosan mennyit vesztett erejéből.*

1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-15 19:29:13
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Kipakolta szépen a táskáit, azaz kigányolta belőle a cókmókját a szoba közepére, aztán elment és alaposan letisztálkodott, azaz megmosta az arcát egy kis hideg vízzel. Tökéletes! Így minden tervével hamar végzett, marad egy kis ideje elterülni az ágyon. A könyvespolcára réved tekintete, de az elmúlt hatokban mást sem csinált csak naphosszat olvasott és tanult, bármennyire is szereti csinálni, most még a gondolatba is belefájdul a szeme. A műhelyben már majdnem minden kész, esetleg egy-két újabb eret fakaszthatna a pataknak, hogy nagyobb hozama legyen, de ez sem kifejezetten szórakoztató, sem frissítő, sem fontos. Hát akkor pihen, más értelmes nem jut eszébe. Körbejárhatná az erődöt esetleg, csak úgy ellenőrizni hogy minden rendben van-e, de azt majd inkább holnap napvilágnál teszi meg.*

1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-13 20:52:07
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

-Egekre de sokan!
*Kicsit fel is emeli a hangját. Szemei egészen elkerekednek. Nem is igazán tudja, hogy akkor kik maradhattak.*
~Első ránézésre mindegy is... A számuk igen csekély.~
*Mondja Perchipfell maga is szomorú hangon. Pedig őt igazán nem szokták érinteni az ilyen dolgok sehogy. Egy mondjuk biztos: Giust szerette. Felálnak, és elindulnak kifelé. A maga borát hozza. Nem igazán válna meg tőle, most éppen még erőt gyűjt a harchoz. Meg bátorságot. No a kérdéshez is kell némi vér a pucában ami el kezdte foglalkoztatni az új tények ismeretében.*
~Az ég szerelmére Soreyl! Észak megszentelt lovagja vagy! Ne ijedj már meg a saját vezéredtől!~
*Bátorítja a lovagot a maga módján. Persze dehogy is a vezérétől gél, mintsem saját érzéseitől.*
-Niaviról...
*Kezdi egy kis szünettel.*
-Mi hír van? A szobája szomszédos az enyémmel, de nem halottam mozgolódást egy ideje.
*Hangján azért érződik némi félszegség, de próbál természetesnek hatni. A fényes csarnokot úgy csodálja meg, mintha most látta volna először. És ami azt illeti, rég volt mikor utoljára. Lassan kiérnek az udvarra. A magasba tornyosuló viharfelhők takarta csillagok sem adnak fényt. Visszalép Vadvéd belső kapuján, és egy fáklyatartóról levesz egyet.*
-Mégis kényelmesebb tűzvilágnál próbálni.
*Mosolyodik el, és az utóbbi témához egy-két vigasztaló szót is tesz.*
-Ne hibáztasd magad. Szinte csak neked köszönhető, hogy család lett ez a közösség. Rengeteg helyről, fajból, kasztból álló idegeneket kovácsoltál össze.
*Elhümmenti magát kedvesen.*
-És ha magamból indulok ki: Bárki szívesen tér ide vissza, mint akár otthonába.
*Mondja, és megáll a gyakorlótér szélén. Ímhol megérkeztek. Nem akarja sokáig húzni, rögtön belevág két kényes témába.*
-Sylweran! Két probléma is van a gyakorlásunkkal.
*Mosolyodik el kissé, hogy oldja szavai keménységét. De csak úgy tárgyilagos mint barátjával, nem mint feljebbvalójával.*
-Az egyik, hogy téged még bánt valami, amit nem mondasz el, talán még magadnak sem. A másik, hogy kissé szégyenlem magam, de egy lovag annyit ér északon mint a kardja. Perchi nélkül vak vagyok a harctéren... Ha nem akarod elnézni az ügyetlenségem, akkor nem tanácsolom a harcot.
*Szabadkozik kicsit, de persze ő is nagyon akar gyakorolni. Főleg ha vezére megemlíti mennyire jól esne neki, esetleg levezetni a feszültséget.*

1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-13 18:25:37
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*A tékozlófiú hazatér. Vagyis lány. Meg hát nem is igazán tékozolt, kifejezetten hasznosan töltötte az idejét. Nehéz nem felismerni, de azért elmondja az őrnek a jelszót hogy beengedjék. Fáradtan de azért mosollyal köszönti társát, útja pedig rögtön be, a műhelybe vezet. Táskáit egyszerűen ledobálja a földre, és teljesen mindegy milyen fáradt, nekiáll ellenőrizni a berendezéseket. Meglepően tapasztalja hogy még mindig miden működik, sőt, mintha nem is használtak volna semmit nélküle. Ennek persze nagyon örül, jó hogy tiszteletben tartják a dolgait. Azért csinált mindent hogy használják, nem lenne egy szava sem ha valaki nélküle jönne ide ügyködni, de mindenképpen nyugodtabb a lelke így. Nemsokára ha minden igaz vacsoraidő van, addig még csak le tudja győzni az éhségét, inkább felmegy a szobájába, lepakol rendesen és átöltözik, megmosakszik, amennyire ideje engedi.*

1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-13 08:03:11
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*A szoba nagyobb, mint amire számított, bár azért jócskán elmarad a Gazdagnegyedbéli szállásának tágas hálótermétől. De ha kétszer akkora lett is volna, emez meg csak egy kis sufni, akkor se vágyna vissza abba a házba.
Kicsit azért fura érzés. Előfordult már, hogy Wäorral osztoztak egy szobán néhány éjszakára, de ez most más. A fülébe cseng a szó, amit Sylweran használt a vörös elf leányzó és a párja kapcsán: összeköltözés. Nem nagyon tud mit kezdeni a szóval. Kb. mint Wäor egy selyemtopánkával. Sosem gondolkodott még ilyesmin. A maguk fajta életútja egészen más vonalon mozog, mint az egyszerű embereké, akik körül megszokott ciklusban halad a felcseperedés, házasság, család és a megöregedés. A céh berkein belül elvétve sem hallott olyanról, aki házasodott. Olyanról igen, akinek kölyke született, de az ilyen történetek sosem a boldog család képe felé gyűrűztek. Ezeket a gyerekeket a céh nevelte fel, s valószínűleg sosem tudták meg, kinek a vérei.
Nem mintha Yeza hirtelen ilyesmit tervezgetne. Egyáltalán nem. Pont ezért feszélyezi kicsit, hogy eme fogalomkör határára keveredtek.
Egyelőre minden idegen egy kicsit itt, időbe fog telni, míg valamennyire le tudja vetkőzni a gyanakvást és az állandó készenlétet. Leginkább azzal tud most segíteni magán, hogy az egészet úgy fogja fel, mint egy szerepet.
Ő is megbontja a málháját, ami azért jóval terjedelmesebb, mint a vadászé, de ő mindjárt a szekrénybe meg a ládákba pakol. Mire Wäor az asztalon való osztályozástól eljut addig, hogy helyet találjon a dolgainak, szembesülnie kell a ténnyel, hogy Yeza gyakorlatilag már belakott mindent. Talán egy-egy szűk ficak marad ki, amivel gazdálkodhat.
A vörös közben elkezd mindent akkurátusan átvizsgálni. Aki nem tudja, hogy működik ez a dolog, gondolhatná, hogy csak lelkesen nézelődik, de ez a bevett gyakorlat a húgocskák körében. Felmérik a terepet, méghozzá alaposan.*
- Van valami, amit érdemes tudnom a barátodról meg az ő hivatásáról? *kérdi, ahogy az ágyra huppan, aztán mindjárt hátra is dől rajta. Hihetetlenül jólesik elnyúlni rajta, miután egész nap nyeregben zötykölődtek.*

1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-12 18:35:16
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal és egy nappal később//

- És ez még mindig csak fel annak, amit már el is felejtettem és azt gyanítom, hogy ez ebben az esetben inkább áldás, mint átok. *Mint mindig, amikor jót vidul saját elmésségén vagy egy ritka rosszul sikerült viccén, elgöcög magában, mintha legalábbis egy, a világot a sarkaiból kiforgató gonosztett tervezetének tökéletesítésével végzett volna. Ha megéli, hogy kora mellett a háta is meghajoljon, talán ilyen ember is lesz belőle: egy tornyába zárt mániákus, aki nap-nap után úgy tér álomra, hogy holnap pusztulást hoz a világra és minden benne élő fajzadékra, mert... csak. Jó antihős lenne, hiszen különösebb motiváció nélkül ő is megtenné, hogy lángra lobbant maga körül mindent, hogy végignézze, mi születik a hamuból, amikor a vihar elül és az utolsó pernyét is a földbe mosta a szürke eső.*
- Emlékszel a bolhás dögre, aminek az udvarban kellett volna lennie ott a völgyházban? Nyilván nem, mert mire odaértél, már világnak szökött. Teneked meg egy öklömnyi lyuk ütötte át az oldalad, de nem rovom fel neked utólag sem, hogy a figyelmed már akkor sem terjedt ki a részletekre. *Végiglocsolja magát friss vízzel, hogy az ébredésből visszamaradt ólmos láncokat egy utolsó rázással leverje magáról, csak azért, hogy nem sokkal később megint vízszintben találja magát olyan párnák és takarók közt, amik Dyn testének melegét és illatát is őrzik.*
- Kellhet-e ennél jobb halál a férfinek? *Összecsípi a Vörös száját, mert csak neki már most egy listája lenne arról, hogy mi egyéb tehetné még szép-jóvá az elmúlást. Előkelő pozíciót foglalna el rajta valahol az étel és azzal egy helyen vagy még előbb, a rum.*
- Ha ez számít valamit: sohasem találkoztam még nővel, aki úgy tudott volna rendelni egy késdobálóban, mint te. *Egy kalózvérű nőnek talán ez nagyobb bók, mintha azt ecsetelné, milyen ügyesen készítette elő a sült csirkét, s hogy még mellé a megfelelő evőeszközöket is felsorakoztatta. Tény és való, hogy Dynből hiányoznak azok a konvencionális képességek, amelyek a városi kultúrkörben a nőt nőnek definiálják, de ha ilyenre vágyott volna, nem egy sóillatú és szakadt, martalócruhájú asszonyt halász ki magának ama bizonyos vízrengetegből, hanem megül egy nyugalmas tó szélén és megvárja, míg csalit fog az elvárásoknak megfelelő.
Egy rövid időre elhervad arcán a mosoly, minek után gyorsan megfosztja őt kedvese a reggeli szeretkezés fantáziájától, de akkor még nem sejti, hogy miért cseréli le a korai lepedőgyűrés lehetőségét.*
- Adj hangot neki és ereszd a világnak, vagy add nekem, én pedig elásom hátul a kertben. *Félkomoly szavak, de a lényeget tartalmazzák és mivel látja, hogy a lány most nincs hasonló hangulatban, ő is istenhozzádot mond ennek és úgy áll a dologba, miként Dyn szeretné.*
- Nem érdekel, hogy mennyi az az esély, de ha hagyod, hogy ez befészkelje magát a fejedbe és kitöltse a gondolataid, akkor előbb-utóbb a mindennapjaid részévé válik, mígnem semmi mással nem tudsz majd gondolni és közben elfelejtesz élni. Nem vagyok a megbánás híve és ritkán fordulok a múltam felé, ahogy a jövőmmel sem törődök, mert a magamfajtának ritkán tanácsos hosszútávú terveket dédelgetnie. Én itt, a mostban élek és örülnék neki, ha rájönnél Te is, miért nem érdemes ezen túl bármi mással foglalkozni. *Kifekszik az ágyon, kezeit szétteríti maga mellett és legyezőszerűen szétnyitja ujjait is. A plafont tartó gerendák egyikét kezdi el bámulni, az összefutó illesztéseken látszódó tökéletlenséget, a fát ott, ahol a szú kikezdte már vagy ahol éppen csomós volt az anyag, amiből az ács kifaragta a hasábot.*
- Te, én és mindenki más is itt Vadvédből vagy „odahaza” a Szikláról, meg fognak halni. A Nagy Elszámolás egyikünket sem kerüli el. Én egy nagyon egyszerű törvény szerint kezdtem újraélni az életem. Szeretem, mert szép és szép, mert bármelyik pillanat lehet az utolsó is. Nem megbánást vagy félelmet akarok magammal vinni búcsúzóúl, hanem a mosolyod emlékét, hajad vörösének színképét, az együtt töltött idő boldogságát, de ezt nem tehetem úgy, ha kalodába zárom az agyam, hogy folyvást csak azon járjon, mit tehettél volna te vagy én másképp.

1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-12 11:04:20
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Egyáltalán nem bánja, hogy a környék hirtelen megtelik vörösökkel. Nem lát bele jeleket, csupán apró fricskákat az élettől. Valahogy mintha Yeza is kissé szorosabban bújna hozzá ilyenkor. Legalábbis a hátsóját tesztelő kezek, melyek finoman még onnan is odébb kalandoznak, erre engednek következtetni. Cseppet sem tiltakozik ellene, korábban ő is kihasznált minden efféle eshetőséget. Akivel összetartozik az ember, azzal előfordul ilyesmi. Most meg, hogy a szoba elfoglalása után egyedül maradnak, akadálya sem nagyon lenne. Mégsem tesz egyetlen lépést sem ilyen irányba. A kettőjük között újraéledő szálak nem túl acélosak még, nem tudni, megedzené, vagy elszakítaná-e őket.*
- A vacsoráig akár ki is pakolhatnánk *méri fel a tágas teret. Magas beltér, ládák a ruhaneműknek, asztal, mely sokféle lehetőséget tartogat, valamint egy ágy. Kétszemélyes. Innen nem látja, két részből áll, vagy egyből. Igazából nem is lényeges. Amíg kínos a kettejük közötti viszony, addig a szoba szélte sem elég hozzá, hogy elég távol álljanak egymástól, ha meg már nem az, akkor az ágynál is szűkebben fognak egymásba keveredni, biztosítva a legtökéletesebb helykihasználást. Megbontja málháját, egymás után pakolva ki csekély számú holmiját az asztalra. Onnan könnyű lesz neki megfelelő helyet keresni. Magában halkan dúdol, egy elfeledett, ősi dallamot, amit éppen most talált ki.*

1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-11 22:07:33
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

*A mostani élete egyik leghosszabb napjának tűnik. A tétlenség szükséges, de belülről emészti szüntelen. A csönd szinte mindenre ráül, csak estefelé pezsdül fel az ezúttal kietlen otthon. A kiszűrődő hangok alapján, amennyire meg tudja állapítani, vendégek érkeztek. Hazatért Sylweran is, ebben egészen bizonyos. Miután a zaj csillapodik, előbúvik szobájából, kardjával az oldalán. Kedveli az estét, gyakorlásra ideálisnak tarja. Az udvarra érve földszagú, eső ígéretét hordozó szellő csapja meg orrát. Meg hangok. Úgy tűnik, nincsen egyedül az ötletével. Egyelőre csak félrehúzódik, a leszálló sötétségbe, figyelve a másik kettőt. Mivel avatott fegyverforgató, kíváncsi arra, hogyan küzdenek meg egymással.*

1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:43:07
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Sylweran az egészen megnyugtató légkörnek köszönhetően egy kicsit jobban érzi magát. Elmélázva kortyolgat a borból, majd amikor Soreyl a többiekre kérdez, csak szomorkás szemmel felsóhajt.*
- Nem mondtam el még nektek, bocsássatok meg... a vacsoránál szerettem volna közölni, most. Pedig már azelőtt tudtam róla, hogy elindultam Artheniorba. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan... de már nincsenek itt.
*Ismét sóhajt egyet.*
- Gius mint tudod... *mondja aztán halkan.*- És a Nővér... még odakint volt az előbb, de azt hiszem láttam a holmijával az udvaron... talán már most elment... *elhúzza a száját.*- Jó okuk van rá, de hát... miután Paru is eltűnt... Rhena, Szana, Hanarel... *csóválja a fejét.*- Sharallnak pedig dolga akadt, de remélem, hogy ő hamarosan visszatér.
*Iszik egy kicsit a borából.*
- Persze tudom, hogy miért. *mondja.*- Vagy azért mert fontosabb dolguk akadt, amit meg tudok érteni, vagy azért, mert nem érezték magukénak ezt a szakmát. De minket igen. *jelenik meg egy halvány mosoly az arcán.*- Egy család lettünk. El is mondtam mindannyiuknak, hogy ide bármikor visszatérhetnek. Még megvannak az iránytűk is. Csak az asztalról vesszük le őket és külön rakjuk.
*Eztán úgy tűnik Soreyl benne van az ötletében. Kiissza maradék borát hát, ás már indulnak is ki a konyhából. Furcsa, hogy milyen hangulatot adott az ork asszony ennek a helyiségnek. Egészen otthonosan ücsörögnek itt néha napján.
Biccent a férfi szavaira, majd már kisvártatva a melegen, barátságosan fénylő nagytermen át ki is jutnak a sötétbe burkolózó udvarra. Csak a bentről kiszűrődő fények adnak valami kis világosságot kettejüknek. A fegyverraktár és a gyakorlópálya már egészen félhomályba burkolózik, a bejáratot pedig egyenesen ellepi a sötétség. Nem lehet könnyű dolga a ma éppen ügyeletes őrszemnek.*
- Vihar közeleg. *jelenti ki hirtelen Syl, ahogyan megállnak a fegyverraktár mellett, és felpillant a csillagtalan, fekete égboltra. Szavai nyomatékosításaképpen meg is dörren az ég valahol a távolban. Kicsit erősebb is a szél. De még van idejük.*
- Nos... hogyan szeretnél vívni? *mosolyog eztán Soreyl-ra.*- Milyen kardot vegyek? Egyet, kettőt? Te gondolom eggyel vívsz, nem biztos, hogy fair lenne tőlem, ha én kettővel tenném ezt.


1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-11 14:21:13
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

-Csak természetes!
*Adja feleletül, és bólintással is biztosítja titoktartási kötelezettségének teljes körű tudatában van. Eztán pont úgy zajlik a csevej mintha valahol egy északi kocsma söntésének támaszkodnának, csak kicsit nagyobb az udvariasság. Ha az egyik beszél a másik iszik, és oda vissza. Ám a távozásokról nem tud.*
-Elmentek? Kik és hová?
*Kérdezi értetlenül. A lovag ezalatt végig szobájának, és szégyenének fogja volt, nem értesült ilyenekről. Élénken mozgatja a téma, és úgy is reagál rá. Felpattan a székből, és ajtót nyit. Hagyja, hogy vezére hagyja el előbb a szobát.*
-Igazad van barátom, jobb ezt odakinn megbeszélni. Sétálunk, beszélünk, megvívjuk.
*Az utolsó tervpontot kicsit izgulva ejti ki. Még nem biztos magában, és gyakorlásnak csak Rerchipfellel lenne értelme. Ugyanakkor Sylweran valódi kardal elég ijesztő, és magában sem bízik, mióta kidekorálta a szobáját.*
~Ezeket későbbre hagyd. Előtte beszéljétek ezt meg.~
*Tanácsolja Perchi.*

1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-10 13:49:54
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Jólesik neki, amit Soreyl mond. Egy hálás mosolyt küld is nyomban a férfi felé, és ismét iszik egy kortyot a borából.*
- Hát... rendben van. De szeretném, ha amit mondok... azt titokban tartanád. Őszintén szólva nem is tudom, lesz e valami a dologból, és ha lesz... akkor mi lesz... *ismét iszik egy kortyot.
Közben a férfi páncéljára terelődik a szó, és Sylweran bólint.*
- Jól is áll, csak szokatlan itt bent hordani. Azt hittem készülsz valahová. *mondja barátságosan.*- Annyian elmentek mostanában... kicsit a saját kudarcomként is élem meg... *sóhajt fel.*- De hát rajtam is vért van. Nem is tudom minek vettem fel. *teszi még hozzá a végén.
Soreyl közben visszakanyarodik a témára, ami őt érinti. És ismét csak sóhajtania kell az elfnek. Néhány pillanatig belebámulva borospoharába elgondolkodva réved maga elé, aztán mint akinek fény gyúlt a fejében, úgy néz vissza a férfira.*
- Tudom minek vettem fel. Mármint a vértem. *mondja.*- Jól jönne egy kis gyakorlás... levezetni a feszültséget... *magyarázza.*
- Odakint pedig nem is fülelhet senki, már késő van, mindjárt vacsora. De egészen jó már az idő, nincs olyan hűvös... sétálhatunk is, de nem olyan feltűnő, hogy miért kuksolunk kint a sötétben, ha közben kardozunk. Ha valaki megkérdez minket, mondhatjuk, hogy egy kis vacsora előtti gyakorlás. Lassan vége a kiképzésnek, senkinek nem lenne gyanús, ha valaki jobban elkezdene hajtani. És elmesélem amit el kell. *mondja az ötletet. Persze ettől még lehet, hogy Soreyl ajánl valami jobbat. Akkor valószínűleg nem fogja visszautasítani.*

1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:15:35
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Nem ellenkezik vezére, és a legyintésre is egy felengedőbb mosoly terül el az arcán. Borostája szakállá érett mostanra. Talán annak még rövidke, valahol a kettő között. Ha már így mindent elrendeztek, megtörtént a koccintás, legurultak a kortyok Soreyl csak Perchipfell szavaiban bízhat.*
~A bor majd megoldja a nyelvét, neked meg a kedélyed. Végre mást is hallhatok, nem csak a te ökörségedet.~
*Incselkedik a pallos, és a lovag azonnal le is reagálná, de csak a légvételig jut. Rájön, hogy most nem egyedül van, nem társaloghat fennhangon egy karddal. Bizonyára hozzászokott a magányhoz. De a lég nem marad felhasználatlanul. Barátságosan lassú puhatolódzással lát neki az udvarias faggatásnak.*
-Dolog mindig van, de én leszögezett helyzetet látok a dolog mögött.
*Mosolyodik el. Talán ezzel ki tudja húzni a konkrétumokat is.*
-Ugyan! Nem traktálsz. Barátomnak tekintelek rég óta. Nem szeretek pletykálni, de egy barátot mindig meghallgatok.
*Mondja már-már kicsit negédesen.*
~Mindjárt hányok! Lesmárolni nem akarod?~
*Érkezik a pallos élce.*
~Fogd be Perchi!~
*Inti rendre gazdája. Eztán valami kényelmesebb, beszédre alkalmasabb pozitúrát ölt magára. Hosszú társalgásra készül, ám arra is hogyha nem indul meg a szó Sylweranból akkor kirángatja valahogyan.*
-Mi? A páncél? Egy ideje hordom. Tartás. Erő. Lojalitás. Ez a címer jelentése. Jól jön mostanában.
*Azt hogy gyakorlótársat keres egyelőre nem is veti fel.*
~Ne is! Emlékszel a párbajra régről? Úgy helybenhagyna hogy megint bezárkóznál, csak most azért mert nem tudnál járni.~
*Hangzik a férfi fejében Perchi intő tanai, hanem azért ő fontolóra veszi a dolgot. Mégis csak jobb egy tapasztaltabb ellenféltől tanulni. De vissza is tér az eredeti témához.*
-Keressünk esetleg egy helyet ahol nincs a falnak is füle?
*Bök korsójával a kamra felé, ahonnan lassan kimászik a konyhabanya mint szörny a mocsárból.*
-Vagy már belevágnál most. Én szívesen meghallgatlak.
*Mondja ezt teljesen őszintén. Megbízhatóságát akarja igazolni, még ilyen aprósággal is.*

1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:50:52
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Mintha meglepett lenne barátja, hogy itt találja. Vagy csak zavart? Esetleg éppen ő zavarta meg valamiben? Na de mindegy is, mert Soreyl visszaköszön, és megemlíti a kis... na hát azt. Az elf pedig gyorsan legyint csak a kezével, jelezve, hogy ugyan, hagyják, szóra sem érdemes, majd a kamra felé mutat, hogy amúgy meg itt a falnak is füle van.*
- Én nem féltem ettől. *nyom el egy halvány mosolyt a férfi. Na jó... aggódni aggódott. De Soreylért jobban, mint a többiekért. Nem látta annyira szörnyűnek a helyzetet, hogy az amúgy is igen erősnek mondható család többi tagját veszélyben érezze. A férfiért viszont aggódott. Ám most mintha már tényleg sokkal jobb színben is lenne.
Enyhe révedezésből viszont a további szavak kizökkentik.*
- Hogyan?
*Kell neki néhány másodperc, amíg rájön, hogy mit is mondott a férfi. És mit kérdezett. Egy ideig látszik az arcán, hogy latolgatja a dolgokat. Aztán felsóhajt.*
- Áh barátom... igen is meg nem is. *mondja végül.*- Mindig van valami...
*Leül a kínált helyre, és hamarosan bort is kap. Mivel nem egyedül van, nem issza ki rögtön az egészet. De azért két jó nagyot belekortyol.*
- Igazán nem akarlak ezzel terhelni... *mondja aztán.*- De az biztos, hogy ez a bor piszkosul jólesik. *mosolyog.
Igazából elmondaná. Tényleg. És el is akarja. De hát szegény Soreylnek van épp így is elég baja.*
- Hogy hogy páncélban vagy? *kérdezi aztán, csak úgy mellékesen, miután jobban megszemléli társát.*

1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:41:49
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Azért simogatja a kárörvendés a lelkét, mikor Sylweran megemlíti, hogy Wäor kézcsókos, rőt dámája éppenséggel foglalt. Nem mintha ez bármiben is megakadályozná a vadászt, ha nem csupán udvariassági gesztus lett volna az a dolog. És nem mintha most nem enné Yeza önérzetét éppen ugyanúgy, hogy a fene essen bele!
Míg lepakolnak a raktárban, nyitva tartja a szemét és a fülét. Bár ez utóbbi egy kicsit több információt kap, mint számította. Mindenesetre nem vág közbe, ha akarna, se biztos, hogy tudna. A kölyök, bár kérdéseket is záporoz, de a válaszok helyét azonnal áthidalja egyéb közlendőkkel. Yeza hagyja hát a nyaklótlan csacsogást folyni és áradni és ömleni. Mire végeznek, valahogy úgy érzi magát mindettől, mint akit tarkón vágtak egy szeneslapáttal.
Fáradtság környékezi. Igen hosszú nap volt, s még messze a vége. Sylweran a nagyterembe vezeti őket, ahol egy újabb vörös hajú leányzó tűnik fel. Yeza kezdi kissé furcsán érezni magát ezzel kapcsolatban. Mintha a hely üzengetne neki valami groteszk élccel. A különlegessége itt mit sem ér. A vadóc, feltörekvő kis Niyss húgocska itt csupán egy csitri. Olyan, mint bármelyik. Meglehet, pont ezért simul úgy a vadászhoz, az egyetlen személyhez, aki még emlékszik rá úgy, mikor kivételes volt. Ujjai Wäor hátsóját cirógatják, csak amúgy megszokásból, mindenféle megfontolás nélkül, míg Sylwerant hallgatják. A szoba ügyében a döntést átengedi a vadásznak, aki nem sokat vacillál a válasszal. Yeza amúgy is leragad egy kicsit a konyha felé való bősz szimatolgatásnál. A vacsora illatai igencsak kezdenek befelé tekergőzni, de az előzetes hallomások miatt némi óvatos fenntartással fogadja őket. Aztán észbe kap, s mivel fogalma sincs, a bemutatásból mit hagyott ki, villant egy mindig mindent megoldó mosolyt Sylweran felé.
Wäor megjegyzése aztán némileg összezavarja, mert hirtelen egyáltalán nem tudja hová tenni. Elsőre a mosolygásra értelmezi a felhorkanást, de csak egy pillanatig gyanúsítja, hiszen ha Wäort zöldre enné is a fene a féltékenységtől, akkor se hánytorgatná fel így a házigazdájuk előtt. Aztán megérzi a tenyere alatt azt kellemes, bár nyilvános cirógatásra nem feltétlenül illő tájékot, ami a vadászhoz tartozik. Vissza is húzza mindjárt a kezét, és hogy ne legyen az egész olyan kínos, a teájába kortyol. Szép lesz, ha Wäor rákap az ilyen csipkelődő megjegyzésekre a régi cimborája társaságában.
A folytatásra viszont nem számít. A következő mondatok váratlanul kötik át a férfi megjegyzését Yeza egy korábbi kijelentésére. Az anyai intelem pedig felteszi a koronát az egészre. A rőt leányzót ráadásul korty közben éri a dolog. Úgy prüszköli szét a teát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem győz elnézést kérni a károsultaktól. Wäor pedig kap egy könyököst az oldalába a gazemberségért. De bármilyen megalázó helyzetbe is sodorta a vöröst a legelső napon, Yeza ezúttal nem tud haragudni rá. Még sokáig kuncog magában Wäor mondatán. Ez a derű igazi mentőöv a számára ebben a bizonytalan és ismeretlen új életben, aminek az előszobájában állnak.*

1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:35:10
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Büszke, délceg lovag áll a konyha kövezetén. A szakácsbanya a kamrában kotor valamibe könyékig, és csak a lucskos motozásának zaja töri meg a csendet. Ajtó nyikordul a férfi háta mögött. Hirtelen felpattan a szeme. Mégsem volt igazán felkészülve a találkozásra bárkivel a házból.*
~Hogy a franc.~
*Pereg le agyában, amire pallosa nyugtató szavai jönnek.*
~Bolond! Azt sem tudod ki az.~
*Meg sem kell fordulnia, hiszen vezérének hangja csapja meg a fülét. A totális megsemmisülés állapota jellemzi a lovag lelki világát. Alig mászott fel a gödörből vezető létrán néhány fokot, és most úgy látszik visszazuhan a fenekére. Magáéra is, gödörére is. Soreyl pont olyan jelentéktelennek akar tűnni most, mintha azonnal felszívódna valahol a szakrális tér, és a mi világunk határán. Ez persze teljességgel lehetetlen. Bárkinek kiszúrná a szemét a csillogóra suvickolt páncél, arany szegélyezéssel. És nem elég ez. Még meg is szóltja Sylweran. Hangjának minden szava, kalapácsütés Soreyl lelkébe álló dárdára. Mit kalapács! Pöröly. Másodszori szólásra lassan megfordul. Szeme találkozik hőn szeretett, és becsült vezérével. És nem tetszik amit lát. Jó ember ismerő, és ilyennek még nem látta. Ivóversenyük volt az első, és utolsó alkalom hogy borhoz lássa nyúlni. Ezen felül, az a sötét érzés ami olykor hatalmába keríti az ember tekintetét ott van az ő szemében is. Az a ködös, selyemszerű fátyol, a zavartságé. Elengedi minden kicsinyes, becsület vesztett kókadtságát, és tettre készen fogja meg metaforikus létrájának valamely fokát, és elkezd rajta száguldani fölfele. A veszély rendbe rakja az embert. Megértőn pislog egyet, és először az illemen esik túl.*
-Üdvözletem Sylweran! Manapság még nem szerettem emberek közé járni. Tudod... A kis...
*Kicsit elszégyenli magát, és reméli, hogy tudja vezére, miről lehet szó.*
-Féltem, hogy valakiben kárt teszek, de úgy érzem sikerült felülkerekednem saját démonaimon. Csak erre sétáltam gondoltam benézek.
*Illedelmesebb hangon, mint aki formailag puhatolózik nehogy megsértse partnerét, kicsit lebólintja fejét, és onnan néz fel a férfire.*
-Bocsáss meg hogy megjegyzem: Más vagy a szokásosnál. Északon érzik az ilyesmit. Rosszul nézel ki. Ha megengeded.
*Az utóbbi mondat, már kézjelének szól, amivel hellyel kínálja, egy a mondandója alatt kihúzott székre, s nem is vár választ fordul a csapszék felé, és két kupa vörösbort tölt. Aztán rögtön mellé ül, ha leül, és azonnal kérdezi.*
-Valami nagy baj történt?

1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:08:58
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Soreyl és a hirtelen gyakorlótársulás//

*Sylweran nem sokáig időzött a szobájában.
Egy ideig rágta magát a történteken, miközben valamiért mégis csak visszavette bőrvértjét a fehér inge felé, mintha csak támadásra számítana bent... na meg a csizmáját is. Fel alá járkált néhány percig. Folyamatosan gondolkodott a történteken, aztán Shiriqa különös reakcióján... és egyszerűen nem tudta hová tenni az egészet. Beszélnie kell valakivel - csak ez járt a fejében. Zakatolt és száguldott a gondolatokkal együtt... hogy aztán egy gyors hajigazítás után már el is hagyja lakrészét, és gyors léptekben meginduljon az emelet másik szárnya felé.
Tray, őt keresi. Ő kell most neki, ő a legrégibb barátja. Na persze azért Waor sem kifejezetten új, de most érkezett a férfi, még le sem pakolt, nem is élvezheti a meleget, ráadásul a társával van Yezával... hát rontson rá? De Tray nincs a szobájában. Sylweran pedig kétségbeesik. Kivel beszéljen? Jezabiellel? A gnóm csak kiröhögné. Normális esetben a hasonlóval biztosan Shiriqához fordulna... de ez most teljességgel lehetetlen.
Baldrol? A férfi állandóan fel alá kószál, sosem találja meg rögtön ha keresi, olyan, mint egy szellem. Fogalma sincs, hogyan csinálja. Sorra vesz mindenkit. Tényleg mindenkit... de folyamatosan talál valami remek kifogást arra, hogy miért ne zaklassa mégsem ezzel azt, akire éppen gondol.
Végül a konyha felé veszi az irányt. Egy kupa bor húzóra most igencsak jól jönne. Szerencséjére pedig még mivel van idő a vacsoráig, éppen nem találkozik senkivel útközben. Hálát ad az isteneknek. El tudja képzelni, milyen szánalmas arcot vághat most, a nagy venár vezér.*
- Banya, drága és szép, bűbájos szakácsasszonyom, adj egy kupa bort nekem kérlek! *lép is be kisvártatva az említett helyiségbe. Az orkot veszi észre először, aki éppen egy nagy rotyogó üst körül sündörög.*
- Ne macerájjá' éngem itten vezírem, éppen főzök! *jön a válasz az orktól, persze hozzá mérten egészen kedvesen, és el is vigyorodik közben jelezve, hogy örül azért a bóknak, és örül annak, hogy visszatért a férfi.*
- Mennyé' osztan tőccsé ami köll, ez is éppen most gyühetett be az imént, amíg a kamrába' vótam! *bök a fakanalával egy irányba, bőséges pörköltszaftot locsolva vele széjjel, amely szép egyenletesen beteríti a konyhaasztalt. Amíg Sylweran a mutatott irányba néz, meg is kavarja az ételt, aztán megkóstolja, fintorog egyet, és újra eltűnik a kamrában. Az elf pedig megpillantja Soreylt.*
- Nahát, barátom! De örülök, hogy a szobádon kívül látlak! *vigyorodik el, de szemében még mindig ott van az a különös, fáradt és rémült, szomorú valami.*
- Mostanában nem nagyon bújtál elő, úgy vettem észre. De hát nem voltam itthon két napig. Vacsora előtti falatozás? *kérdezi, miközben gondolatai elterelődnek újra más irányba.*
~Soreyl... Soreylnek el lehetne... nem... nem, van elég baja nélküled is, ezért nem mentél hozzá sem!~
*Kezdi úgy érezni, hogy meg fog őrülni, ha nem beszélhet azonnal valakivel.*

1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:10:49
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki, bárki//
//Gyakorlótársat keresve//

*Már mindenki ébredezik. Bárki megneszelheti, hogy egy rég látott nagy darab fickó, rendezetlen borostáját kapargatva ballag a konyhába, kardjával a hátán. Már valahogy nem érdekli ha valakibe belebotlik. Vonzza a tettvágy. A mai kis edzés igazán felspannolta. Persze ha bárki ránéz, csak félszegen bólint és lesüti szemét. Nem tud úgy tenni mintha a kis incidense meg nem történt lenne.*
~De csak hárman tudják. Gius, a szépséged, meg a vezér.~
*Magyarázza a kard Soreyl újra felsejlő gondolatait. Ezzel Soreyl irányt változtat. Fontolóra veszi a dolgot, de lehet pallosának van igaza. Szobájába már szinte siet, kettesével vett lépcsőfokokban. Azonnal magára csukja az ajtót. Most először tett úgy mintha nem akarna eltűnni a semmibe.*
-Nem tudhatod Perchi.
*Kezdi halkan.*
-Először is ott van Jezabiel. Ő is biztos tudja. Meg ott az óriásnő. Szerintem ő is mindent tud ami itt folyik. Tudnia kell. Mostanában különösen jó viszonyban vannak.
*Rövid szünetet tart kardja. A pallosok nem gyors gondolkodók. Hamarabb jár a pengéjük mint az agyuk. De a konzekvenciát leszűri.*
~Hát akkor csak őket kell elkerülni. Egyik sem valami pletykás némber. A lánykának meg se híre, se hamva. Giust sem észleltük hatok óta. Egy reggeli nem árthat nappal. És egy társat is találhatsz.~
*A meggyőző szavakra Soreyl bólint, és eltervezi, hogy ma kimegy odújából de ez nem olyan egyszerű. Sokáig készülődik, erőt gyűjt, s mint a nászba induló asszonyok, nem tudja mit vegyen fel. Végül dönt. Felveszi magára páncélját, ahogy szokta és írva vagyon. Nem sajnáltatja magát tovább. Ha pedig újra emberek közé megy, akkor azt tegye emelt fővel. Díszpáncélban, lovagi gőggel. Persze csak a maga kedves módján. Már este van, mikor alig hangos csattogással érkezik a konyha finom kövezetére. Nem sokkal vacsora előtt. Még pár ujjnyit kell haladnia a napnak az égen. Egész halkan jár már a páncéljában. Készen arra hogy bárki megláthassa. Büszke mosollyal hogy túllendült ezen.*
~Te még büszke vagy magadra, te ostoba fajankó?! Három hattal ezelőtt kellett volna észbe kapni.~
*Hangzik a biztató szidás Perchipfelltől. Készen áll hogy visszatérjen, régi hatköznapjaiba. A régi élet fonalát fűzheti tovább.*

1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 12:38:39
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Shiriqa Szobája//

*Sylweran mondandójára persze még a rosszulléte alatt is igyekezett figyelni.*
~De ha így nem jó, levenni meg nem tudod... Mágus...~
*Ha nem lenne rosszul, most biztosan elfehéredne, ugyanis ő rögtön arra emlékszik vissza amikor Jezabiel levágta a saját súlyosan sérült kezét, hogy egy teljesen ép újat növesszen. Ez mindenképpen megoldást jelentene, habár elég drasztikusat, amihez az óriásnak nem igazán fűlne a foga. Persze hamar eljut addig a következtetésig is, hogy vélhetően valaki aki kezet tud visszanöveszteni ahhoz is ért, hogy egy ilyet levegyen. Ezzel persze ráérnek később foglalkozni...*

*Mintha mi sem történt volna. Tényleg így fest, ahogy az ágyon ülve hétköznapi dolgokról érdeklődik. Mintha mi sem történt volna, éppen ez a lényeg, az elmúlt fél óra egyszerűen túlterhelte az óriást, mind fizikailag, mind lelkileg, pontosan ezért szeretne olyan egyszerű dolgokkal foglalkozni amikről akkor is beszéltek volna ha ez az egész nem történik meg. Az viszont eléggé elbizonytalanítja, hogy Sylweran máris távozóra fogná. Arcára ki is ülnek az érzelmei, aggódik hogy mi lehet ennek az egésznek a következménye. Talán... Talán visszatáncolna az elf? Talán meggondolta magát? Ha nem is érzelmeit, de azok felvállalását illetően? A madárfészek említésére azért önkéntelenül is elmosolyodik, valamit enyhít ezzel a helyzet élén, de szó nélkül akkor sem engedheti el.*
- Igazad van. Talán jobb lesz ha nem most rukkolunk elő mindennel. Ne...
*Ezt először elharapja, de végül csak nekifut még egyszer.*
- Nekünk ezt még úgyis meg kellene beszélnünk, mielőtt a többieknek elmondjuk.
*Azért igyekszik pozitív, bátorító, megnyugtató mosollyal búcsúzni, legszívesebben persze felállna és egy csókkal tenné inkább, de nem biztos hogy nem szédülne meg közben... Még az ajtó csukódása után is vagy fél percig bámul vigyorogva Sylweran után, aztán egyszerűen elterül az ágyában.*
~ Hát ez... ~
*Csak sóhajtani tud, még gondolatban sem tudná magának megfogalmazni mit érez. Csak vigyorog és sóhajtozik, visszapörgeti a fejében az eseményeket újra és újra... Az idő viszont vészesen telik és neki is lenne még mit igazítania magán mielőtt a vacsoránál megjelenik új méretében, de jobbnak látja inkább csukva tartani a szemeit. Pihennie kell, túlságosan megterhelték a közelmúlt eseményei. Szokatlan érzés, hiszen mindig ő volt a nagy és erős óriás akire bármikor bárki támaszkodhatott, most pedig... Kicsi. Ezzel persze sokan vitatkoznának, hiszen még így is megvan legalább száznyolcvan centi, de ő gyengének, sebezhetőnek és magatehetetlennek érzi magát így apróságában.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346