Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Érkezők//
//Szoba, talán Lyz//
*Nem tudja mennyi időt tölthetett az ágyon kiütve a fáradtságtól. De nyilvánvalóan nem lehetett elég, ugyanis elméje előbb tér vissza a valóságba, mint ahogy szemét kinyitná. Nem is tudja, miért ébred föl. Nem kis idő telik el, míg a válasz eljut a tudatáig, továbbra is állal a lepedőnek típusú, kényelmetlen pozícióban maradva, lábai bőven lelógva a fekvő alkalmatosság végéről: Tompa fájdalom hasított a lábába. És zajokat hallott.
Végre szemét is kinyitja, s csontjait megrecsegtetve nagyot nyögve, keze segítségével teste további részét fölemeli az ágyról. Csak azután néz körbe, és tágul a a szeme érme méretűre a meglepetéstől és a rémülettől.
Az ajtó tárva-nyitva volt. Jellegzetesen emlékezett arra hogyan csukódott be mögötte az ajtó Aenae által, miután becsászkált ide. A következő dolog, hogy miután lépni próbált, lába valami keménybe ütközik. Lenéz, s egy fa vizes tömlőt fedez föl, (ez lehet az oka a jobb combjában lévő fájdalomnak) mellette egy kis erszénnyel. Szinte ösztönösen néz az asztal irányába. Amellett, ezt előzőleg nem vette észre, egy szekrény volt található. Szemmel láthatólag benne női ruhaneműkkel.*
~ Uram segíts. ~
*Rendben, ne veszítsd el a fejed, nyugtatja magát. Biztos csak valami keveredés. Ugyan hiába, szíve gyorsabban ver, mint egy morálnövelő háborús dob, arcára pedig oly mélységes iszonyat ül ki, mintha magát Sa'argathotot látta volna a szobába befalazva.
Valaki járt itt. Valaki bejött ide, és minden jel szerint ruhát is váltott és láthatta őt! Nagyokat kellett lélegeznie, hogy lenyugodjon. Aene használt szobába vezette őt?! Miért?! Összetéveszthette, vagy csak valami gonosz tréfa részese lehet ez?! Az is lehet, hogy nem ő itt a betolakodó! Mégis miért törne be hortyogni egy itt lakó tag szobájába?*
- Aenae, hová vittél engem?! *Ezen a ponton már félig halkan, félig magában szitkozódik s minden istenség vagy bármi valamire méltó személy nevét felemlíti. Saját ruhájában motoszkál, ellenőrzi, hogy nem fosztották e meg valamitől. Fegyverei s saját erszénye megvan. Még arról is elgondolkodik, hogy leveti gönceit, hogy alaposabban megnézhesse, de elveti az ötletet. Már így is elég kényelmetlen szituációban van.
Halotti léptekkel közeledik a kitárt ajtó felé falfehér arccal, vízesést izzadva. Ha valaki, bárki meglátja most? Inkább nem képzeli el mi lesz. Hangokat nem hall a folyosó felől, de a földszinti nagycsarnok kezd egyre hangosabb lenni. Nyilván már kezdenek készülődni az ebédhez. Akkor ő is oda készül s még a szoba létezését is letagadja, ha arról kérdezik.
Végtelen hosszú idő után eléri a kijáratot, s fejét kidugva körülnéz a folyosón. Na mit lát? ugyanazt az elf asszonyságot, aki még a reggel mutatkozok be, csak éppen valamivel babrálva.*
~ Uram, segíts. ~
*Olyan gyorsan húzza vissza a fejét, hogy hallani véli tulajdon csigolyáinak ropogását. Lábaiból elfogy az erő, lerogy a földre. Túl gyorsan rakja össze a hamis darabokat az agyában, s valami olyan elképzelést alkot fejében, ami egy hosszú időre lekapcsolja józan eszét. Már nem félelmet, hanem olyasféle késztetést érez, hogy ásson egy lyukat a fapadlóba, s tűnjön el alatta. Vagy csak használja az övéhez fűzött pengét borotvapengeként. Más részről meg hangokra figyel a földön ülve. Bármi lépést, beszédet próbál kivenni. Semmi. Egy örökkévalóság után föláll, s ismét kiless az ajtón; Ha bármi olyan ügyködésre figyel fel, ami az ő irányába tartana, elbarikádozza az összes elérhető tárggyal. Addig is figyel, olyan halkan, amilyen halkan csak lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 10:37:34
Üzenet elküldve: 2018-01-10 10:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*A kard először nem kerül vissza a helyére, és a félelfnek van egy olyan érzése, a copfos szemét látva, ahogy elindul felé, hogy a másik teketóriázás nélkül levágná, ha úgy alakulna. Összehúzza a szemét, és ráfog a zsákjára, de ekkor Seles a háta mögül újabb nyomatékot ad az udvarias kérésnek a másik fegyverét illetően. Csak reméli, hogy a nyomaték részét képezi a lány íja is. Ő a maga részéről annak örült volna a legjobban, ha Seles csak akkor jön elő, ha már kinyílt az a kapu, ami előtt állnak, és kijön rajta valaki. Valahogy jobban bízik a falak mögött lévő ismeretlenekben, mint ebben a kézzelfogható copfosban, aki most épp nagy lendülettel visszalöki a kardját a hüvelybe, és lám, a kezét nyújtja. Mindig furcsállta a dolgot, a faluban ez nem dívott, még a vándor kereskedők sem nyújtogatták a kezüket, de már tudja, hogy a városban ez a szokás. Úgyhogy letudja a dolgot, arcrezzenés nélkül.*
- Isqeha. Rinald Isqeha. *Mostanra már mélyen meg van győződve róla, hogy nem véletlenül találkozott Selessel. Valamiért meg kellett ismernie ezt a helyet. ~Márpedig ha ez igaz, ha az erdő mélyének ereje munkált bennünk, akkor talán őt is az hozta ide.~ Figyeli fürkészőn a férfit, ahogy hátrébb lép a kézfogás után. Nem látszik erdőjárónak, a bőrövével, a hosszú hajával, a színpadias modorával. De nem is városi ember, Isqeha legalábbis úgy véli. Nem szól semmit, de nem kerüli el a figyelmét a fickó nyakában lógó kis fafurulya sem. Épp Seleshez fordulna, amikor újabb meglepetésre hangos, figyelemfelhívó köhécseléssel egy szakállas fickó lép elő a fák közül, pompázatos színes zekében, szinte városi eleganciával öltözve, méghozzá nem egyedül. Isqeha lenyűgözve bámulja a párost. Az irbisz lapockájánál megfeszülnek az izmok, ahogy megáll, hagyva, hogy a férfi a nyakán nyugtassa a kezét. A félelf egészen elképed a látványon, csak akkor tér magához, amikor az elhangzó kérdést felfogja. Mikor a copfos elhallgat, csak annyit mond ő is, némi sértettséggel a hangjában:*
- Nem vagyunk artheniori aranyifjak! *bár mondjuk a Leonként bemutatkozó nevében nem kéne nyilatkoznia. Sőt még vissza is vág, nem állja meg, persze vihogni nem vihog, csak valahol legmélyen.*
- Te talán igen? *mert hát ez a fickó sokkal inkább tűnik annak, mint ők ketten. Na meg párbajozni is azok szoktak. ~Mindenesetre talán mégiscsak ide tartozik.~ Morfondírozik, mert hát a helyzet magáért beszél. Aztán meg mind felfelé bámulnak, ahogy Árnytörő Xotara kidugja a fejét odafent, és egy egész szónoklatot vág le a lentieknek. ~Szóval idetartozik. Bayde Armanneth. És ez a Xotara is.~ Jól megnézi magának a sötételfet. Egy kicsit, sőt igazság szerint nagyon furcsállja mindkettőt. Valahogy nem ezt várta. De nem bánja. A kíváncsisága, és a bizalma a hely iránt egyelőre sokkal erősebb.*
- Mit szólsz? *súgja Selesnek úgy, hogy csak a lány hallja.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 10:51:16
*A kard először nem kerül vissza a helyére, és a félelfnek van egy olyan érzése, a copfos szemét látva, ahogy elindul felé, hogy a másik teketóriázás nélkül levágná, ha úgy alakulna. Összehúzza a szemét, és ráfog a zsákjára, de ekkor Seles a háta mögül újabb nyomatékot ad az udvarias kérésnek a másik fegyverét illetően. Csak reméli, hogy a nyomaték részét képezi a lány íja is. Ő a maga részéről annak örült volna a legjobban, ha Seles csak akkor jön elő, ha már kinyílt az a kapu, ami előtt állnak, és kijön rajta valaki. Valahogy jobban bízik a falak mögött lévő ismeretlenekben, mint ebben a kézzelfogható copfosban, aki most épp nagy lendülettel visszalöki a kardját a hüvelybe, és lám, a kezét nyújtja. Mindig furcsállta a dolgot, a faluban ez nem dívott, még a vándor kereskedők sem nyújtogatták a kezüket, de már tudja, hogy a városban ez a szokás. Úgyhogy letudja a dolgot, arcrezzenés nélkül.*
- Isqeha. Rinald Isqeha. *Mostanra már mélyen meg van győződve róla, hogy nem véletlenül találkozott Selessel. Valamiért meg kellett ismernie ezt a helyet. ~Márpedig ha ez igaz, ha az erdő mélyének ereje munkált bennünk, akkor talán őt is az hozta ide.~ Figyeli fürkészőn a férfit, ahogy hátrébb lép a kézfogás után. Nem látszik erdőjárónak, a bőrövével, a hosszú hajával, a színpadias modorával. De nem is városi ember, Isqeha legalábbis úgy véli. Nem szól semmit, de nem kerüli el a figyelmét a fickó nyakában lógó kis fafurulya sem. Épp Seleshez fordulna, amikor újabb meglepetésre hangos, figyelemfelhívó köhécseléssel egy szakállas fickó lép elő a fák közül, pompázatos színes zekében, szinte városi eleganciával öltözve, méghozzá nem egyedül. Isqeha lenyűgözve bámulja a párost. Az irbisz lapockájánál megfeszülnek az izmok, ahogy megáll, hagyva, hogy a férfi a nyakán nyugtassa a kezét. A félelf egészen elképed a látványon, csak akkor tér magához, amikor az elhangzó kérdést felfogja. Mikor a copfos elhallgat, csak annyit mond ő is, némi sértettséggel a hangjában:*
- Nem vagyunk artheniori aranyifjak! *bár mondjuk a Leonként bemutatkozó nevében nem kéne nyilatkoznia. Sőt még vissza is vág, nem állja meg, persze vihogni nem vihog, csak valahol legmélyen.*
- Te talán igen? *mert hát ez a fickó sokkal inkább tűnik annak, mint ők ketten. Na meg párbajozni is azok szoktak. ~Mindenesetre talán mégiscsak ide tartozik.~ Morfondírozik, mert hát a helyzet magáért beszél. Aztán meg mind felfelé bámulnak, ahogy Árnytörő Xotara kidugja a fejét odafent, és egy egész szónoklatot vág le a lentieknek. ~Szóval idetartozik. Bayde Armanneth. És ez a Xotara is.~ Jól megnézi magának a sötételfet. Egy kicsit, sőt igazság szerint nagyon furcsállja mindkettőt. Valahogy nem ezt várta. De nem bánja. A kíváncsisága, és a bizalma a hely iránt egyelőre sokkal erősebb.*
- Mit szólsz? *súgja Selesnek úgy, hogy csak a lány hallja.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 10:51:16
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 07:16:28
Üzenet elküldve: 2018-01-10 07:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Leon már éppen azon van, hogy az őt kijavítgató fickónak nekitámadjon, hiszen kicsoda ez, hogy még neki áll feljebb? Már lép is előre egyet.*
-Jó, hát én nem hallottam, hogy mit kiabálnak! *Már, már sértettség is érződik a hangjában, hiszen a kalóz úgy gondolja, hogy csak csúfot akar űzni a férfi az ő nem túl jó hallásából.*
-Azért én még nem tenném el, ha lehet. *Ám ekkor jelenik meg mögötte egy nő, ekkor Leon nagy lendülettel löki vissza a kardot a hüvelybe és egyenesedik ki az előbbi védekező tartásból, csupán a keze marad az erszényen, de immáron nem fenyegetően kezd el lépdelni a két ismeretlen felé, miközben nagy mozdulatokkal porolja le magáról a koszt.*
-Oh, hát miért nem mondtad, hogy van itt egy nő? Az már helyzet! Az asszonyod előtt nem tudlak csak úgy legyilkolni! Bocsátsatok meg a faragatlanságomért! *Ekkor ha eléri őket, jó másfél méterre előttük megáll, és először mélyen meghajol a nő felé, majd tenyerét a férfinek nyújtja, kézfogásra.*
-Leon vagyok! *Ekkor jelenik meg egy újabb ember, egy hatalmas macskával az oldalán, amitől Leon összerezzen. Na nem magát félti, hanem életének másik, jobbik felét, Patkányt.*
-Nincs itt semmiféle párbaj, csak egy tévedés volt! Azt a nyávogó izét meg erősen tartsad, a világért se akarnám bántani, ha elszabadulna! *Ekkor kezdenek egyre többen lenni. Talán már túl sokan is ahhoz képest, hogy elvileg az erdő közepében vannak.*
-Üdvözlégy hölgyem! *Azért egy pillanatra megrezzen mikor látja, hogy a nő mélységi. Nincs különösebb baja velük, de azért Leon volt felesége még mindig éles nyomot hagy a lelkében.* ~Amíg nem jössz össze egy ilyennel Leon, addig nem árthat neked! Több gyereked úgysincs, akit elvigyenek!~ *Azért egy kissé elhúzza a száját a rossz emlék hatására.*
-Nem igazán bebocsátásért, hanem mert eltévedtem, de ha már itt vagyok, akkor akár be is mehetek, ha nem gond! *A felszólaló harangokra először összerezzen, hiszen tekintetét csak arra a két pillanatra vette le a macskáról és gazdájáról, amíg felnézett a nőre, utána már ugyanúgy a bajszosra irányult minden figyelme.*
-Jól fogod a macskádat, ugye? *Kérdezi meg még egyszer a biztonság kedvéért.*
*Leon már éppen azon van, hogy az őt kijavítgató fickónak nekitámadjon, hiszen kicsoda ez, hogy még neki áll feljebb? Már lép is előre egyet.*
-Jó, hát én nem hallottam, hogy mit kiabálnak! *Már, már sértettség is érződik a hangjában, hiszen a kalóz úgy gondolja, hogy csak csúfot akar űzni a férfi az ő nem túl jó hallásából.*
-Azért én még nem tenném el, ha lehet. *Ám ekkor jelenik meg mögötte egy nő, ekkor Leon nagy lendülettel löki vissza a kardot a hüvelybe és egyenesedik ki az előbbi védekező tartásból, csupán a keze marad az erszényen, de immáron nem fenyegetően kezd el lépdelni a két ismeretlen felé, miközben nagy mozdulatokkal porolja le magáról a koszt.*
-Oh, hát miért nem mondtad, hogy van itt egy nő? Az már helyzet! Az asszonyod előtt nem tudlak csak úgy legyilkolni! Bocsátsatok meg a faragatlanságomért! *Ekkor ha eléri őket, jó másfél méterre előttük megáll, és először mélyen meghajol a nő felé, majd tenyerét a férfinek nyújtja, kézfogásra.*
-Leon vagyok! *Ekkor jelenik meg egy újabb ember, egy hatalmas macskával az oldalán, amitől Leon összerezzen. Na nem magát félti, hanem életének másik, jobbik felét, Patkányt.*
-Nincs itt semmiféle párbaj, csak egy tévedés volt! Azt a nyávogó izét meg erősen tartsad, a világért se akarnám bántani, ha elszabadulna! *Ekkor kezdenek egyre többen lenni. Talán már túl sokan is ahhoz képest, hogy elvileg az erdő közepében vannak.*
-Üdvözlégy hölgyem! *Azért egy pillanatra megrezzen mikor látja, hogy a nő mélységi. Nincs különösebb baja velük, de azért Leon volt felesége még mindig éles nyomot hagy a lelkében.* ~Amíg nem jössz össze egy ilyennel Leon, addig nem árthat neked! Több gyereked úgysincs, akit elvigyenek!~ *Azért egy kissé elhúzza a száját a rossz emlék hatására.*
-Nem igazán bebocsátásért, hanem mert eltévedtem, de ha már itt vagyok, akkor akár be is mehetek, ha nem gond! *A felszólaló harangokra először összerezzen, hiszen tekintetét csak arra a két pillanatra vette le a macskáról és gazdájáról, amíg felnézett a nőre, utána már ugyanúgy a bajszosra irányult minden figyelme.*
-Jól fogod a macskádat, ugye? *Kérdezi meg még egyszer a biztonság kedvéért.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 06:07:49
Üzenet elküldve: 2018-01-10 06:07:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A szerzetes maga is meglepődik mozdulatsorai sikerességén, saját magában közel sem erre számított. Pycta hűen magához, amint tud természetesen egy akrobatikus mozdulattal kifordul a jelenlegi helyzetből, s immár újra egymástól pár lépésnyi távolságra helyezkednek el. A harc lecsendesedett pillanatában Umon végigméri magát, a kezén és hátán lévő horzsolásoktól eltekintve, minden bizonnyal a nyakán szerzett sérülés lesz ékes példája gyakorló harcuknak, de minden elmúlik egyszer. Úgy látja, van ideje rá, így megrázza magát, hogy a rátapadt kavicsszemcséktől megszabaduljon, ami kissé nehezen megy, hisz a régen használt, vagy igazából lehet sohasem használt mozdulatok kiveszik erejét és meglehetősen megizzasztják. Most kezdi érezni Pycta korábbi ütéseinek hatását. Állóképessége szintén csak átlagos, így immár hangosan sípolva veszi a levegőt, miközben két kezével térdeire támaszkodva figyeli a venár vezért. Rajta, azon kívül, hogy kissé összekoszolta magát sok minden nem látszik, talán egy kis elégedettség az arcán, mely a testmozgásnak és picit Umonnak köszönhető, nyilvánvalóan jóval erősebb és tapasztaltabb, ennek a gyakorlásnak más nem lehetett volna a kimenetele, mint, hogy Umon egy nagyobb ütést követően arccal a gyakorlótér talajába fúródik, feltételezhetően ott is marad.*
~Ezt Pycta is tudja, mégsem támad tovább.~
*Umon ismét tisztelettel vegyes érzelmekkel nézi el a vezért. Hihetetlen tartása nem csak fizikai, hanem lelki eredetű is. Nem számít neki a győzelem íze, jóllehet korábban már biztos jó néhányszor megtapasztalta már, a gyakorlás célját pontosan meghatározva zárja le a küzdelmet, egy egyszerű mondattal. Az elhangzott kijelentésre lassan felegyenesedik, ismét porol egyet nadrágján és a vezér felé fordulva, két kezét maga előtt összetéve határozottan meghajol.*
- Köszönöm neked! Sok mindent tanultam ma is, mint már annyiszor, mióta az erdőbe érkeztem. Nem telt el hosszú idő, mégis többre mentem ezalatt a kis idő alatt, mint korábban bármennyi alatt. A mai leckék során a kitartás és a gondolatok tisztasága volt, mi fejlődött bennem, azon felül, hogy megkopott tudásom is kissé feldereng.
*Umon ekkor veszi észre, hogy nézőközönségük is van. A nem rég érkezett Sunuko, kinek gyakorlótérre érkezését már korábban szeme sarkából észleli és a fiatal leány, Aenae, aki láthatóan aggódva figyeli az eseményeket. Egy pillanatra felméri magának a lányt. Messzi, álomszerű vidékeket idéző mandulavágású szemeiből kikövetkeztethető aggodalom, nyilván nem Umonnak szól, amin nagyon halványan elmosolyodik, majd Pyctára tekint. Elnézve a lányt megérti a vezért, bár a korkülönbség óriási lehet, tekintve az elf és az ember korát, Umont ez sohasem érdekelte. Igazából Umon azt sem tudja mi az a kapcsolat férfi és nő között. Aenae vállára omló hullámos hajában megbújó aranyszínű csíkok, szinte ékszer kiegészítőkként is szolgálnak, Umon ekkor veszi észre a fülében megbújó kis fülbevalókat, melyek Aenae természetét tükrözik. Fiatal, általában határozott lehet, s az ékszerben elrejtett apró virág fejlődő és színes lelkületét tükrözi, hűen harmonizálva Aenae arcával. Mint a vadregényes rengetegben megbúvó apró tavaszi tisztás, melynek apró virágai, csak szirmaik kipattanására várnak. A pillanatnyi mosolyt követően ismét Pyctára néz, s annak tudatában, hogy figyelik célirányosan, nem konkretizálva folytatja a párbeszédet.*
- Nem lehetsz, nem lehettek mindig itt. A harc során legyőztem saját magam, de mindketten tudjuk, hogy ez nem megoldás. A harcnak, immár koncentráltabban, de folytatódnia a kell, nem beszélve a többiek felvilágosításáról. Szerinted arra mikor kerülhet sor? Egyszerre, vagy egyesével?
*Miközben gondolatait félhangosan kimondja, szemével az őket figyelőkre utal, hogy Pycta ezt jól láthassa. Utalása nem célzás, csak egyszerű kérdés, melynek eldöntését, mint korábban is a venár vezérre bízza.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 06:39:45
//A szél és a kígyó//
*A szerzetes maga is meglepődik mozdulatsorai sikerességén, saját magában közel sem erre számított. Pycta hűen magához, amint tud természetesen egy akrobatikus mozdulattal kifordul a jelenlegi helyzetből, s immár újra egymástól pár lépésnyi távolságra helyezkednek el. A harc lecsendesedett pillanatában Umon végigméri magát, a kezén és hátán lévő horzsolásoktól eltekintve, minden bizonnyal a nyakán szerzett sérülés lesz ékes példája gyakorló harcuknak, de minden elmúlik egyszer. Úgy látja, van ideje rá, így megrázza magát, hogy a rátapadt kavicsszemcséktől megszabaduljon, ami kissé nehezen megy, hisz a régen használt, vagy igazából lehet sohasem használt mozdulatok kiveszik erejét és meglehetősen megizzasztják. Most kezdi érezni Pycta korábbi ütéseinek hatását. Állóképessége szintén csak átlagos, így immár hangosan sípolva veszi a levegőt, miközben két kezével térdeire támaszkodva figyeli a venár vezért. Rajta, azon kívül, hogy kissé összekoszolta magát sok minden nem látszik, talán egy kis elégedettség az arcán, mely a testmozgásnak és picit Umonnak köszönhető, nyilvánvalóan jóval erősebb és tapasztaltabb, ennek a gyakorlásnak más nem lehetett volna a kimenetele, mint, hogy Umon egy nagyobb ütést követően arccal a gyakorlótér talajába fúródik, feltételezhetően ott is marad.*
~Ezt Pycta is tudja, mégsem támad tovább.~
*Umon ismét tisztelettel vegyes érzelmekkel nézi el a vezért. Hihetetlen tartása nem csak fizikai, hanem lelki eredetű is. Nem számít neki a győzelem íze, jóllehet korábban már biztos jó néhányszor megtapasztalta már, a gyakorlás célját pontosan meghatározva zárja le a küzdelmet, egy egyszerű mondattal. Az elhangzott kijelentésre lassan felegyenesedik, ismét porol egyet nadrágján és a vezér felé fordulva, két kezét maga előtt összetéve határozottan meghajol.*
- Köszönöm neked! Sok mindent tanultam ma is, mint már annyiszor, mióta az erdőbe érkeztem. Nem telt el hosszú idő, mégis többre mentem ezalatt a kis idő alatt, mint korábban bármennyi alatt. A mai leckék során a kitartás és a gondolatok tisztasága volt, mi fejlődött bennem, azon felül, hogy megkopott tudásom is kissé feldereng.
*Umon ekkor veszi észre, hogy nézőközönségük is van. A nem rég érkezett Sunuko, kinek gyakorlótérre érkezését már korábban szeme sarkából észleli és a fiatal leány, Aenae, aki láthatóan aggódva figyeli az eseményeket. Egy pillanatra felméri magának a lányt. Messzi, álomszerű vidékeket idéző mandulavágású szemeiből kikövetkeztethető aggodalom, nyilván nem Umonnak szól, amin nagyon halványan elmosolyodik, majd Pyctára tekint. Elnézve a lányt megérti a vezért, bár a korkülönbség óriási lehet, tekintve az elf és az ember korát, Umont ez sohasem érdekelte. Igazából Umon azt sem tudja mi az a kapcsolat férfi és nő között. Aenae vállára omló hullámos hajában megbújó aranyszínű csíkok, szinte ékszer kiegészítőkként is szolgálnak, Umon ekkor veszi észre a fülében megbújó kis fülbevalókat, melyek Aenae természetét tükrözik. Fiatal, általában határozott lehet, s az ékszerben elrejtett apró virág fejlődő és színes lelkületét tükrözi, hűen harmonizálva Aenae arcával. Mint a vadregényes rengetegben megbúvó apró tavaszi tisztás, melynek apró virágai, csak szirmaik kipattanására várnak. A pillanatnyi mosolyt követően ismét Pyctára néz, s annak tudatában, hogy figyelik célirányosan, nem konkretizálva folytatja a párbeszédet.*
- Nem lehetsz, nem lehettek mindig itt. A harc során legyőztem saját magam, de mindketten tudjuk, hogy ez nem megoldás. A harcnak, immár koncentráltabban, de folytatódnia a kell, nem beszélve a többiek felvilágosításáról. Szerinted arra mikor kerülhet sor? Egyszerre, vagy egyesével?
*Miközben gondolatait félhangosan kimondja, szemével az őket figyelőkre utal, hogy Pycta ezt jól láthassa. Utalása nem célzás, csak egyszerű kérdés, melynek eldöntését, mint korábban is a venár vezérre bízza.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 06:39:45
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 00:09:24
Üzenet elküldve: 2018-01-10 00:09:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az étkező//
*Umon újabb bókjára már nem mond semmit, csak mosolyogva rázza meg a fejét. Bevezetik a férfit az étkezőbe, aztán már Umon indul is Banyához.*
- Jól van, menj csak, majd mi megvárunk itt!
*Helyet foglal egy széken, lábai pedig felpakolja az asztalra, mintha ő lenne itt a hely nagyasszonya. Néha hajlamos is annak képzelnie magát, túlságosan is, még ha ezt itt nem is tapasztalták a többiek.
Arcán a mosoly kiszélesedik, ahogy Elostor a ruháját igazítgatja.*
- Addig piszkálgatod, míg kikopik az anyag, elég jól áll az már! *Felnevet, de stílusából elég nehéz lehet kikövetkeztetni, hogy gunyoros megjegyzés volt, vagy csak szimpla ténymegállapítás.
Nemsokára Pyctáék is megérkeznek. Mikor hallja őt kintről, felugrik a székről, és eléjük siet. Az, hogy kettő helyett viszont négyen vannak, nem kicsit lepi meg. Először kicsit elképed, aztán egy jóízű nevetést folyt vissza.*
~Na Pycta, lesz itt dolgod!~
- Üdv! Pycta, van pár... vendégünk. *Mutat Elostor és Bara felé is, ha közben megérkezett volna.* De ahogy látom, ti sem vagytok egyedül.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 00:32:57
*Umon újabb bókjára már nem mond semmit, csak mosolyogva rázza meg a fejét. Bevezetik a férfit az étkezőbe, aztán már Umon indul is Banyához.*
- Jól van, menj csak, majd mi megvárunk itt!
*Helyet foglal egy széken, lábai pedig felpakolja az asztalra, mintha ő lenne itt a hely nagyasszonya. Néha hajlamos is annak képzelnie magát, túlságosan is, még ha ezt itt nem is tapasztalták a többiek.
Arcán a mosoly kiszélesedik, ahogy Elostor a ruháját igazítgatja.*
- Addig piszkálgatod, míg kikopik az anyag, elég jól áll az már! *Felnevet, de stílusából elég nehéz lehet kikövetkeztetni, hogy gunyoros megjegyzés volt, vagy csak szimpla ténymegállapítás.
Nemsokára Pyctáék is megérkeznek. Mikor hallja őt kintről, felugrik a székről, és eléjük siet. Az, hogy kettő helyett viszont négyen vannak, nem kicsit lepi meg. Először kicsit elképed, aztán egy jóízű nevetést folyt vissza.*
~Na Pycta, lesz itt dolgod!~
- Üdv! Pycta, van pár... vendégünk. *Mutat Elostor és Bara felé is, ha közben megérkezett volna.* De ahogy látom, ti sem vagytok egyedül.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 00:32:57
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:03:34
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:03:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az elf kopog, az ajtó nyílik, és furcsa gyermekek bukannak elő. A tündér köszön nekik, majd ide-oda kapkodja a fejét, hogy felfogja a látványt.*
~Nem így képzeltem el az erdei elfeket.~
*Gyorsan lépésekkel megpróbálja követni Pyctat, ebben a zűrzavarban csak benne bízik, megy hát utána, akár egy eb.
Hallja, hogy kondul a harang, amit beérnek, nagy sejtésre Pycta miatt. Elvégre állítólag ő itt a vezér, ki más miatt kongatnának harangot?
Egy lány rögtön a az elf férfi nyakába ugrik, a tündér automatikusan hátrébb lépked, majd megpróbál mosolyogva köszönni az újabb idegennek, bár elég nehéz anélkül, hogy zavartsága ne látszódjon testtartásán, hangján és tekintetén.*
//Az étkező//
*Bárkinek feltűnhet, hogy a sok idegen, és a sok ismeretlen dolog miatt a tündér nem kicsit meg van ijedve. A nulluma is visszahúzódik a kabátjába, egyedül a tarkójánál kilógó nullumfarok utalhat arra, hogy Ertatsnoynak van egy apró barátja.*
~Nem így képzeltem el az erdei elfeket.~
*Gyorsan lépésekkel megpróbálja követni Pyctat, ebben a zűrzavarban csak benne bízik, megy hát utána, akár egy eb.
Hallja, hogy kondul a harang, amit beérnek, nagy sejtésre Pycta miatt. Elvégre állítólag ő itt a vezér, ki más miatt kongatnának harangot?
Egy lány rögtön a az elf férfi nyakába ugrik, a tündér automatikusan hátrébb lépked, majd megpróbál mosolyogva köszönni az újabb idegennek, bár elég nehéz anélkül, hogy zavartsága ne látszódjon testtartásán, hangján és tekintetén.*
//Az étkező//
*Bárkinek feltűnhet, hogy a sok idegen, és a sok ismeretlen dolog miatt a tündér nem kicsit meg van ijedve. A nulluma is visszahúzódik a kabátjába, egyedül a tarkójánál kilógó nullumfarok utalhat arra, hogy Ertatsnoynak van egy apró barátja.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:49:39
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Mindenki//
*Lassan botorkál Pycta után kissé tartva az újtól. Arcába húzza csuklyáját hogy az elnyeli a szőke zuhatagot, csak néhány kibúvó tincs árulkodik. Elálmélkodik a hatalmas falak láttán, sok mindenre számított, de erre, itt az erdő közepén nem. A harangzúgásra felkapja a fejét, alighanem érkezésüket tisztelik meg vele. Nem tudja kiszűrni honnan is ered a hang, így csak szótlanul követi Pyctát be a kapun.
Hatalmas a jövés menés, ő maga megpróbál észrevétlen maradni.
Egy orkot pillant meg de csak egy pillanat erejéig. Elhúzza a száját, csak elfeket és embereket remélt itt találni.*
//Az étkező//
*Fajtársa egy étkezőfélébe tereli őket, itt egy emberleányba botlanak, aki Pycta nyakába ugrik majd üdvözli őket. Ő csak egy bizalmatlan biccentést enged meg magának, nehéz lesz megszoknia ezt a nyüzsgést. Leül egy székre, lehajtja a csuklyáját és érdeklődve szemléli az új környezetet. Alighanem ez a sűrű örvény, ami a Vadvédet jellemzi eddig úgy is magával fogja ragadni inkább előbb, mint utóbb, ha akarja, ha nem.*
//Mindenki//
*Lassan botorkál Pycta után kissé tartva az újtól. Arcába húzza csuklyáját hogy az elnyeli a szőke zuhatagot, csak néhány kibúvó tincs árulkodik. Elálmélkodik a hatalmas falak láttán, sok mindenre számított, de erre, itt az erdő közepén nem. A harangzúgásra felkapja a fejét, alighanem érkezésüket tisztelik meg vele. Nem tudja kiszűrni honnan is ered a hang, így csak szótlanul követi Pyctát be a kapun.
Hatalmas a jövés menés, ő maga megpróbál észrevétlen maradni.
Egy orkot pillant meg de csak egy pillanat erejéig. Elhúzza a száját, csak elfeket és embereket remélt itt találni.*
//Az étkező//
*Fajtársa egy étkezőfélébe tereli őket, itt egy emberleányba botlanak, aki Pycta nyakába ugrik majd üdvözli őket. Ő csak egy bizalmatlan biccentést enged meg magának, nehéz lesz megszoknia ezt a nyüzsgést. Leül egy székre, lehajtja a csuklyáját és érdeklődve szemléli az új környezetet. Alighanem ez a sűrű örvény, ami a Vadvédet jellemzi eddig úgy is magával fogja ragadni inkább előbb, mint utóbb, ha akarja, ha nem.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:19:29
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:19:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyz//
*Szó nélkül tűri, hogy Lyz beterelje a fürdőbe, viszont, amint beér leroskad a földre. Lassan oda mászik a vízhez és rámered véres arcára. *
-Csodálatosan festesz...
*Belenyúl a vízbe és letörli arcáról a rászáradt vért. Majd visszadől, neki a falnak, miközben próbál nem tudomást venni a teste minden porcikájában őrülten üvöltő fájdalomról. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert, vagy esetünkben az orkot, igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei. És ő most itt ülve a fegyverei nélkül, még ennél is apróbbnak érzi magát. *
~Ha ő itt lenne, minden más lenne. Igen, minden más lenne, de ha még velem lenne, akkor nem lennénk itt. ~
*A fájdalom a testében kezd alábbhagyni, de ez valószínűleg, csak azért van, mert a lelkét nyomó fájdalom, mindent kezd elnyomni. Eszébe jut az egyik beszélgetésük. Az ember a legnagyobb testi megpróbáltatást is eltűri, ha van valami értelme. Eltűri, ha tudja, hogy ezzel jogot válthat magának a jobb jövőhöz. Eltűri, ha látja, hogy egyelőre ez a szabadság ára. Eltűri esetleg még kilátások nélkül is, ha tudja, hogy valami nagy és tiszta ügyet szolgál vele. Mondta a nő mosolyogva, miközben ő csak szótlanul nézte az eget. Langyos nyári este volt, egy a sok másik közül, még is valahogy más. A nő, mintha érezte volna a közelgő véget, próbálta a férfit arra tanítani, hogyan élhet túl az erdőnél is veszélyesebb dolgot. Az életet. A férfi csak hallgatta, ahogy a nő hangja lassan eggyé válik a tücsök ciripeléssel és a tó felől érkező lágy esti szél susogó hangjával. Szeretlek mondta a férfi. A nő csak mosolygott és egy csókot lehelt a férfi homlokára. Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé. Mondta a nő , miközben a férfi őt nézte. A nő hajába fűszálak ragadtak és az arcát is a szabad ég ráncai tarkították, de akkor is a legszebb teremtménynek tartotta a férfi. A hold lágy fényénél egymásra mosolyogtak, majd a férfi felnézett az égre és megszólalt. Szeretem a nyári holdat. A téli olyan rideg és elérhetetlen. De a nyári... elhiteti velem, hogy van jövő. Csepp. Csepp. Egy hang zökkenti ki az emlékek áradatából. Hirtelen, valami nedves folyik végén az arcán. Víz lenne? Aztán még egy könnycsepp. Bara feláll és a víz fölé hajolva szemügyre veszi magát újból. Megint sír. Állapítja meg tényszerűen. *
~Ő nem szeretné ezt. Mindig azt mondta a fájdalom közelebb hozza az embereket. Akkor tessék. ~
*Azzal nagyot rántva a mutató ujján eltöri azt. Érzi, ahogy a régen egy csont hirtelen kettővé válik. Ahogy az adrenalin újból felbömböl a szervezetében és ahogy a szívét nyomó fájdalom lassan újra fizikaivá válik. Úgy tűnik, már csak így tud élni. Vagy a teste fáj, vagy a lelke. Nem is időzik inkább bent tovább, hanem gyors léptekkel kiviharzik a fürdőből. Kint meglátja az ígéretéhez híven rá váró Lyzt és elindul felé. Törött ujjú kezét a háta mögé rejti, mikor a lány közelébe ér, majd megkérdezi. *
-Mehetünk?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.10 18:50:17, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás, igényesség a hozzászólásaiddal szemben.
*Szó nélkül tűri, hogy Lyz beterelje a fürdőbe, viszont, amint beér leroskad a földre. Lassan oda mászik a vízhez és rámered véres arcára. *
-Csodálatosan festesz...
*Belenyúl a vízbe és letörli arcáról a rászáradt vért. Majd visszadől, neki a falnak, miközben próbál nem tudomást venni a teste minden porcikájában őrülten üvöltő fájdalomról. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert, vagy esetünkben az orkot, igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tűnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefűzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei. És ő most itt ülve a fegyverei nélkül, még ennél is apróbbnak érzi magát. *
~Ha ő itt lenne, minden más lenne. Igen, minden más lenne, de ha még velem lenne, akkor nem lennénk itt. ~
*A fájdalom a testében kezd alábbhagyni, de ez valószínűleg, csak azért van, mert a lelkét nyomó fájdalom, mindent kezd elnyomni. Eszébe jut az egyik beszélgetésük. Az ember a legnagyobb testi megpróbáltatást is eltűri, ha van valami értelme. Eltűri, ha tudja, hogy ezzel jogot válthat magának a jobb jövőhöz. Eltűri, ha látja, hogy egyelőre ez a szabadság ára. Eltűri esetleg még kilátások nélkül is, ha tudja, hogy valami nagy és tiszta ügyet szolgál vele. Mondta a nő mosolyogva, miközben ő csak szótlanul nézte az eget. Langyos nyári este volt, egy a sok másik közül, még is valahogy más. A nő, mintha érezte volna a közelgő véget, próbálta a férfit arra tanítani, hogyan élhet túl az erdőnél is veszélyesebb dolgot. Az életet. A férfi csak hallgatta, ahogy a nő hangja lassan eggyé válik a tücsök ciripeléssel és a tó felől érkező lágy esti szél susogó hangjával. Szeretlek mondta a férfi. A nő csak mosolygott és egy csókot lehelt a férfi homlokára. Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé. Mondta a nő , miközben a férfi őt nézte. A nő hajába fűszálak ragadtak és az arcát is a szabad ég ráncai tarkították, de akkor is a legszebb teremtménynek tartotta a férfi. A hold lágy fényénél egymásra mosolyogtak, majd a férfi felnézett az égre és megszólalt. Szeretem a nyári holdat. A téli olyan rideg és elérhetetlen. De a nyári... elhiteti velem, hogy van jövő. Csepp. Csepp. Egy hang zökkenti ki az emlékek áradatából. Hirtelen, valami nedves folyik végén az arcán. Víz lenne? Aztán még egy könnycsepp. Bara feláll és a víz fölé hajolva szemügyre veszi magát újból. Megint sír. Állapítja meg tényszerűen. *
~Ő nem szeretné ezt. Mindig azt mondta a fájdalom közelebb hozza az embereket. Akkor tessék. ~
*Azzal nagyot rántva a mutató ujján eltöri azt. Érzi, ahogy a régen egy csont hirtelen kettővé válik. Ahogy az adrenalin újból felbömböl a szervezetében és ahogy a szívét nyomó fájdalom lassan újra fizikaivá válik. Úgy tűnik, már csak így tud élni. Vagy a teste fáj, vagy a lelke. Nem is időzik inkább bent tovább, hanem gyors léptekkel kiviharzik a fürdőből. Kint meglátja az ígéretéhez híven rá váró Lyzt és elindul felé. Törött ujjú kezét a háta mögé rejti, mikor a lány közelébe ér, majd megkérdezi. *
-Mehetünk?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.10 18:50:17, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás, igényesség a hozzászólásaiddal szemben.
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 21:42:05
Üzenet elküldve: 2018-01-09 21:42:05
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
//Fogadás//
//Isqeha, Leon, Seles, Bayde (Xauzur)//
*Xotara gubbasztva a toronyban, gondolataiba merülve neszekre lesz figyelmes. Majd két idegen férfi szóváltására. Kiless a toronyból, hogy felmérje a helyzetet, és csak utána cselekedjen.
~Mi a fene ez már megint?~
Aztán valami harcias amazon is feltűnik a színen.
~Zsír!~
Ismerősnek tűnik neki a nő, de nem sokat morfondírozhat a dolgon, mert ekkor egy ismerős is feltűnik a fák közül, még hozzá másodmagával.
~Cicaaaaa!~
Gondolja szemügyre véve a druida mellett álló nemes állatot. Majd emlékezteti magát, hogy most nem ér rá cicázni, hiszen éppen őrségben, vagy mi a fenében, van. Felöltve hivatalos modorát szól:*
- Szép napos délutánt az uraknak, és a hölgynek! Fegyvereket mindenki azonnal eltenni!
*Majd az oroszlánszelídítő druidának biccentve: *
- Szia, Bayde! Rossz pénz nem vész el, mi?
*Az idegen jövevényekhez intézve szavait: *
- Hadd mutassam be venár társamat, Bayde Armannneth-ét.
*Int a druida felé.*
- Én, Árnytörő Xotara vagyok. Ez pedig, ahova léptetek a Vadvéd kapuja.
*Átfut az agyán, hogy a mondat végére fűzze: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! ”, de elfojtja magában a gondolatot.*
- Mi járatban erre vándorok? Gondolom, bebocsátást kérnétek. Szerencsétek, Vezérünk már hazatért, majd Ő dönt felőletek. Nekem nem tisztem ilyen dolgokról dönteni.
*Azzal Xotara nyúl is az őrtoronyban lévő jelzőharanghoz, amit háromszor jó erősen megkongat.
Zengve száll a harangének.*
//Fogadás//
//Isqeha, Leon, Seles, Bayde (Xauzur)//
*Xotara gubbasztva a toronyban, gondolataiba merülve neszekre lesz figyelmes. Majd két idegen férfi szóváltására. Kiless a toronyból, hogy felmérje a helyzetet, és csak utána cselekedjen.
~Mi a fene ez már megint?~
Aztán valami harcias amazon is feltűnik a színen.
~Zsír!~
Ismerősnek tűnik neki a nő, de nem sokat morfondírozhat a dolgon, mert ekkor egy ismerős is feltűnik a fák közül, még hozzá másodmagával.
~Cicaaaaa!~
Gondolja szemügyre véve a druida mellett álló nemes állatot. Majd emlékezteti magát, hogy most nem ér rá cicázni, hiszen éppen őrségben, vagy mi a fenében, van. Felöltve hivatalos modorát szól:*
- Szép napos délutánt az uraknak, és a hölgynek! Fegyvereket mindenki azonnal eltenni!
*Majd az oroszlánszelídítő druidának biccentve: *
- Szia, Bayde! Rossz pénz nem vész el, mi?
*Az idegen jövevényekhez intézve szavait: *
- Hadd mutassam be venár társamat, Bayde Armannneth-ét.
*Int a druida felé.*
- Én, Árnytörő Xotara vagyok. Ez pedig, ahova léptetek a Vadvéd kapuja.
*Átfut az agyán, hogy a mondat végére fűzze: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! ”, de elfojtja magában a gondolatot.*
- Mi járatban erre vándorok? Gondolom, bebocsátást kérnétek. Szerencsétek, Vezérünk már hazatért, majd Ő dönt felőletek. Nekem nem tisztem ilyen dolgokról dönteni.
*Azzal Xotara nyúl is az őrtoronyban lévő jelzőharanghoz, amit háromszor jó erősen megkongat.
Zengve száll a harangének.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 21:03:13
Üzenet elküldve: 2018-01-09 21:03:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Sikerült annyi előnyt adnia Pyctáéknak, hogy végül szem elől is tévesztette őket. De talán jobb is így, hiszen az irbisz voltaképpen csak a kis trükkjének köszönhetően viselkedik kezesbárányként és nem biztos, hogy feszegetni kéne a határokat. Igaz ugyan, hogy biztosan nem olyan vad, mint erdőben élő társai, hiszen előző gazdáját sem tépte szét, de abban is biztos, hogy sok munkája lesz vele. Nem mintha ezt különösebben bánná, érdekes és izgalmas lesz.*
- Mit szólnál hozzá, ha a tyúkólban lenne a vackod? *vigyorog a mellette bandukoló nagymacskára és nem tud betelni a szépségével* Bár akkor túl sok tyúk nem maradna benne reggelre. De majd kitalálunk valamit, hogy... mi a fene?
*Kibukkannak az erdőből, még jó pár tucat lépésnyire a kaputól, de ott egy kisebb csoportra lesz figyelmes. Két nő és egy férfi. Aztán a copfos nő mozdul, hogy a páros felé fordulva fogjon rá a kardjára és Bayde összeborzad. Szakállas nő. Persze férfi ez is, csupán a hosszú haj lehetett megtévesztő.
Fogalma sincs, hogy mi folyik itt, de bízik benne, hogy nem a Vadvéd kapuja alatt akarnak egymásnak esni. Kezét továbbra is Xauzur nyakán tartja, hogy ha az irbiszen a bűvölet gyengülne és a nagymacska esetleg ideges lenne, gyorsan közbe tudjon lépni.*
- Khm... khm... *köhécsel elég hangosan ahhoz, hogy a többiek meghallják* Csak átutazóban vagytok vagy az artheniori aranyifjak mostanában az erdő mélyén gondolják divatosnak a párbajozást?
*Sikerült annyi előnyt adnia Pyctáéknak, hogy végül szem elől is tévesztette őket. De talán jobb is így, hiszen az irbisz voltaképpen csak a kis trükkjének köszönhetően viselkedik kezesbárányként és nem biztos, hogy feszegetni kéne a határokat. Igaz ugyan, hogy biztosan nem olyan vad, mint erdőben élő társai, hiszen előző gazdáját sem tépte szét, de abban is biztos, hogy sok munkája lesz vele. Nem mintha ezt különösebben bánná, érdekes és izgalmas lesz.*
- Mit szólnál hozzá, ha a tyúkólban lenne a vackod? *vigyorog a mellette bandukoló nagymacskára és nem tud betelni a szépségével* Bár akkor túl sok tyúk nem maradna benne reggelre. De majd kitalálunk valamit, hogy... mi a fene?
*Kibukkannak az erdőből, még jó pár tucat lépésnyire a kaputól, de ott egy kisebb csoportra lesz figyelmes. Két nő és egy férfi. Aztán a copfos nő mozdul, hogy a páros felé fordulva fogjon rá a kardjára és Bayde összeborzad. Szakállas nő. Persze férfi ez is, csupán a hosszú haj lehetett megtévesztő.
Fogalma sincs, hogy mi folyik itt, de bízik benne, hogy nem a Vadvéd kapuja alatt akarnak egymásnak esni. Kezét továbbra is Xauzur nyakán tartja, hogy ha az irbiszen a bűvölet gyengülne és a nagymacska esetleg ideges lenne, gyorsan közbe tudjon lépni.*
- Khm... khm... *köhécsel elég hangosan ahhoz, hogy a többiek meghallják* Csak átutazóban vagytok vagy az artheniori aranyifjak mostanában az erdő mélyén gondolják divatosnak a párbajozást?
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 20:49:51
Üzenet elküldve: 2018-01-09 20:49:51
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Isqeha kissé megelőzi Selest, de a lány nem bánja, hogy nőként nem ő sétál be először az idegenek elé. Ő nem olyan udvarias, mint társa: amikor meghallja, hogy valaki emelt hangon szól Isqehához, kezébe fogja az íjat, a biztonság kedvéért, és egy nyílvesszőt is lekap a válláról, de nem feszíti meg a húrt. Majd az utolsó pillanatban. Mikor kilép a bokrok mögül, meglátja a férfit.*
- Tedd le a fegyvert! Nem ártunk neked, ha te se nekünk! *Nem tudja, mi célja lehet, de ők vannak többen, tehát valószínűleg nem eshet bántódásuk. A férfi nyilván nem a fal mögül jött, ha ő maga sem tudja, mi ez a hely.* A kapu arra van. *Mutat előre, és komor pillantást vet Isqehára.*
*Isqeha kissé megelőzi Selest, de a lány nem bánja, hogy nőként nem ő sétál be először az idegenek elé. Ő nem olyan udvarias, mint társa: amikor meghallja, hogy valaki emelt hangon szól Isqehához, kezébe fogja az íjat, a biztonság kedvéért, és egy nyílvesszőt is lekap a válláról, de nem feszíti meg a húrt. Majd az utolsó pillanatban. Mikor kilép a bokrok mögül, meglátja a férfit.*
- Tedd le a fegyvert! Nem ártunk neked, ha te se nekünk! *Nem tudja, mi célja lehet, de ők vannak többen, tehát valószínűleg nem eshet bántódásuk. A férfi nyilván nem a fal mögül jött, ha ő maga sem tudja, mi ez a hely.* A kapu arra van. *Mutat előre, és komor pillantást vet Isqehára.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 19:15:33
Üzenet elküldve: 2018-01-09 19:15:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Seles hátramarad, de előbb utóbb ő felbukkan a déli oldalról, a félelf ebben egészen biztos, vagy ha nem, hát visszamegy megnézni, mi van vele. Lehet, hogy akarattal maradt le. Fentről még mindig semmi, Isqeha pedig maximum onnan, vagy a déli sarok felől felbukkanó Seles látványától remél valami mozgást. Úgyhogy a másik oldalról a semmiből, egyik pillanatról a másikra megjelenő copfos láttán erősen felhúzza a szemöldökét meglepetésében.*
- Félelf vagyok. *igazítja ki elsőként a megszólítást gondolkodás nélkül. Jobb ezt az elején tisztázni, és a másik nem hiszi embernek. Neki azok kicsit idegenek.*
- Vadvéd a neve. *vonja meg a vállát.* - Az előbb kiabálták le ott hátul. *int a fejével a vízikerék felé.
A sarok felé pillantana, de megállja, nem tetszik neki az a kardra fogás egyáltalán. Jó hangosan szól, a másik szemébe nézve keményen.*
- Azt a kardot ott elteheted. Semmi szükség rá. *Kezével nem tesz semmilyen hirtelen mozdulatot, csak a zsákján ránt egyet. Fegyver sehol sem látszik rajta.*
*Seles hátramarad, de előbb utóbb ő felbukkan a déli oldalról, a félelf ebben egészen biztos, vagy ha nem, hát visszamegy megnézni, mi van vele. Lehet, hogy akarattal maradt le. Fentről még mindig semmi, Isqeha pedig maximum onnan, vagy a déli sarok felől felbukkanó Seles látványától remél valami mozgást. Úgyhogy a másik oldalról a semmiből, egyik pillanatról a másikra megjelenő copfos láttán erősen felhúzza a szemöldökét meglepetésében.*
- Félelf vagyok. *igazítja ki elsőként a megszólítást gondolkodás nélkül. Jobb ezt az elején tisztázni, és a másik nem hiszi embernek. Neki azok kicsit idegenek.*
- Vadvéd a neve. *vonja meg a vállát.* - Az előbb kiabálták le ott hátul. *int a fejével a vízikerék felé.
A sarok felé pillantana, de megállja, nem tetszik neki az a kardra fogás egyáltalán. Jó hangosan szól, a másik szemébe nézve keményen.*
- Azt a kardot ott elteheted. Semmi szükség rá. *Kezével nem tesz semmilyen hirtelen mozdulatot, csak a zsákján ránt egyet. Fegyver sehol sem látszik rajta.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 19:03:49
Üzenet elküldve: 2018-01-09 19:03:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Sunuko úgy látszik, hogy elmerült a gondolataiban és, mert észre sem veszi a lány jelenlétét. Ezen Aenae nem húzza fel az orrát, mert nyilván nagyon leköti a szemei elé táruló látvány, pláne hogy majd szívszélhűdést kap a szerencsétlen, mikor felfedezi Aenae jelenlétét. Ezen a lány csak halványan elmosolyodik. Aztán a férfi szavaira ezúttal ő reggel össze. Csak a szeme sarkából néz rá, de tekintete azért végigszalad rajta. Magában megállapítja, hogy őbelőle tényleg nem lesz nagy harcos, mert nem akarja magát gyakorlás címén bucira veretni. Halkan szólal meg.*
- Igazán?
*Teljes figyelemmel fordul vissza ezután a küzdő felek felé. Komolyan koncentrálnia kell arra, hogy közbe ne lépjen, sem tettekkel de még csak szavakkal sem. Kis terpeszben áll, karjait ugye eddig összefonta, de most az egyik megemelkedik, könyöke a másik alkarján támaszkodik ujjai a szája előtt, nehogy egy mukk is elhagyja ajkait. Másik karja ugye továbbra is párhuzamos a talajjal, szinte átöleli magát, ujjaival a saját oldalán dobol idegesen. Izmai megfeszülnek az arcán, és ez látszik is arcának annak a felén, amit nem takar a keze, vagy az ujjai.
Pyctát figyeli elsősorban - ezt talán Sunuko is kiszúrhatja - próbál elvonatkoztatni attól, hogy éppen bucira verik egymás Umonnal - és most is lenyűgözőnek találja, ahogyan a bőre alatt moccannak az izmai, hogy mennyire könnyed a mozgása. Persze tudja róla, hogy volt pár évtizede arról, hogy begyakorolja ezeket a mozdulatokat. Elnézné napestig, de verekedés közben nem, ez határozottan rossz érzéssel tölti el. A vér meg még rosszabbal, de továbbra is fegyelmezi magát és nem ront be süvöltve a pástra, hogy letörölgessen minden csepp vért. Elvégre sem Pycta, sem pedig Umon nem olyan kis mimóza, mint ő maga.
Pillanatnyilag szünet áll be a küzdelemben, hiszen az elf beszélni kezd. Aenae továbbra is némán áll a gyakorlótér szélén, várva, hogy lesz-e folytatás, meg pár karcolástól nagyobb sebesülés.*
//A szél és a kígyó//
*Sunuko úgy látszik, hogy elmerült a gondolataiban és, mert észre sem veszi a lány jelenlétét. Ezen Aenae nem húzza fel az orrát, mert nyilván nagyon leköti a szemei elé táruló látvány, pláne hogy majd szívszélhűdést kap a szerencsétlen, mikor felfedezi Aenae jelenlétét. Ezen a lány csak halványan elmosolyodik. Aztán a férfi szavaira ezúttal ő reggel össze. Csak a szeme sarkából néz rá, de tekintete azért végigszalad rajta. Magában megállapítja, hogy őbelőle tényleg nem lesz nagy harcos, mert nem akarja magát gyakorlás címén bucira veretni. Halkan szólal meg.*
- Igazán?
*Teljes figyelemmel fordul vissza ezután a küzdő felek felé. Komolyan koncentrálnia kell arra, hogy közbe ne lépjen, sem tettekkel de még csak szavakkal sem. Kis terpeszben áll, karjait ugye eddig összefonta, de most az egyik megemelkedik, könyöke a másik alkarján támaszkodik ujjai a szája előtt, nehogy egy mukk is elhagyja ajkait. Másik karja ugye továbbra is párhuzamos a talajjal, szinte átöleli magát, ujjaival a saját oldalán dobol idegesen. Izmai megfeszülnek az arcán, és ez látszik is arcának annak a felén, amit nem takar a keze, vagy az ujjai.
Pyctát figyeli elsősorban - ezt talán Sunuko is kiszúrhatja - próbál elvonatkoztatni attól, hogy éppen bucira verik egymás Umonnal - és most is lenyűgözőnek találja, ahogyan a bőre alatt moccannak az izmai, hogy mennyire könnyed a mozgása. Persze tudja róla, hogy volt pár évtizede arról, hogy begyakorolja ezeket a mozdulatokat. Elnézné napestig, de verekedés közben nem, ez határozottan rossz érzéssel tölti el. A vér meg még rosszabbal, de továbbra is fegyelmezi magát és nem ront be süvöltve a pástra, hogy letörölgessen minden csepp vért. Elvégre sem Pycta, sem pedig Umon nem olyan kis mimóza, mint ő maga.
Pillanatnyilag szünet áll be a küzdelemben, hiszen az elf beszélni kezd. Aenae továbbra is némán áll a gyakorlótér szélén, várva, hogy lesz-e folytatás, meg pár karcolástól nagyobb sebesülés.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:44:17
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Ahogy felnéz a falra, magában végig gondolja, hogy nem is akármi ez itt. Nem valami hevenyészett banditatábor.* ~Mégis milyen elmebeteg rabló jönne be ide a semmi közepébe? Aztán felfalja valami és értelmetlen volt az egész banditáskodás!~ *Elindul a fal mellett, hátha talál valaki élőt, vagy holtat vagy bármit. Közben egészen rámarkol az új kardjának markolatára, amit még nem is volt alkalma használni. Felnéz az égre, majd a falra, és megszólal. Nem kiabál, hiszen amúgy nincs sok hang körülötte.*
-Van itt… *Azonban ekkor lát meg egy fickót a kapunál, és rögtön kihúzza a kardját félig, hogyha a férfi támadna, ő legyen a gyorsabb.*
-Hé ember! Mi ez a hely itt? *Másik kezével pedig erszénye elé helyezkedik, hogy egy esetlegesen elröppenő nyílvessző az ő kezébe álljon bele és ne édesdeden alvó kis patkánya fejébe.*
*Ahogy felnéz a falra, magában végig gondolja, hogy nem is akármi ez itt. Nem valami hevenyészett banditatábor.* ~Mégis milyen elmebeteg rabló jönne be ide a semmi közepébe? Aztán felfalja valami és értelmetlen volt az egész banditáskodás!~ *Elindul a fal mellett, hátha talál valaki élőt, vagy holtat vagy bármit. Közben egészen rámarkol az új kardjának markolatára, amit még nem is volt alkalma használni. Felnéz az égre, majd a falra, és megszólal. Nem kiabál, hiszen amúgy nincs sok hang körülötte.*
-Van itt… *Azonban ekkor lát meg egy fickót a kapunál, és rögtön kihúzza a kardját félig, hogyha a férfi támadna, ő legyen a gyorsabb.*
-Hé ember! Mi ez a hely itt? *Másik kezével pedig erszénye elé helyezkedik, hogy egy esetlegesen elröppenő nyílvessző az ő kezébe álljon bele és ne édesdeden alvó kis patkánya fejébe.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:13:25
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*~Hurrá!~ A félelf hangosan fellélegzik. ~Szóval ösvény a kapuhoz.~ Tovább haladnak a patak mellett, időnként félrehajtogatva az ágakat.* - Vadvéd... Venárok... Kik lehetnek? Mi lehet ez a hely? *mondja ki hangosan a gondolatait izgatottan, pedig Seles valószínű ugyanúgy ezen gondolkodhat. Aztán a falnak egyszer csak vége van, vagyis hát pontosabban balra fordul, a patak meg folyik tovább a köveken keletnek, eltűnve a fák között. Isqeha és vele együtt feltehetőleg Seles is pedig végre elérnek egy eléjük magasodó, zárt, masszív kapuhoz. Balra fent valamiféle őrtorony, mozgást egyelőre nem látnak. Isqeha felfelé bámul kíváncsian, kicsit hátralépve, hátha valaki kidugja a fejét. Vagy kinyílik a kapu.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 18:15:58
*~Hurrá!~ A félelf hangosan fellélegzik. ~Szóval ösvény a kapuhoz.~ Tovább haladnak a patak mellett, időnként félrehajtogatva az ágakat.* - Vadvéd... Venárok... Kik lehetnek? Mi lehet ez a hely? *mondja ki hangosan a gondolatait izgatottan, pedig Seles valószínű ugyanúgy ezen gondolkodhat. Aztán a falnak egyszer csak vége van, vagyis hát pontosabban balra fordul, a patak meg folyik tovább a köveken keletnek, eltűnve a fák között. Isqeha és vele együtt feltehetőleg Seles is pedig végre elérnek egy eléjük magasodó, zárt, masszív kapuhoz. Balra fent valamiféle őrtorony, mozgást egyelőre nem látnak. Isqeha felfelé bámul kíváncsian, kicsit hátralépve, hátha valaki kidugja a fejét. Vagy kinyílik a kapu.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 18:15:58
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 17:25:07
Üzenet elküldve: 2018-01-09 17:25:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezők//
//Szoba, talán Lyz//
*Nem tudja mennyi időt tölthetett az ágyon kiütve a fáradtságtól. De nyilvánvalóan nem lehetett elég, ugyanis elméje előbb tér vissza a valóságba, mint ahogy szemét kinyitná. Nem is tudja, miért ébred föl. Nem kis idő telik el, míg a válasz eljut a tudatáig, továbbra is állal a lepedőnek típusú, kényelmetlen pozícióban maradva, lábai bőven lelógva a fekvő alkalmatosság végéről: Tompa fájdalom hasított a lábába. És zajokat hallott.
Végre szemét is kinyitja, s csontjait megrecsegtetve nagyot nyögve, keze segítségével teste további részét fölemeli az ágyról. Csak azután néz körbe, és tágul a a szeme érme méretűre a meglepetéstől és a rémülettől.
Az ajtó tárva-nyitva volt. Jellegzetesen emlékezett arra hogyan csukódott be mögötte az ajtó Aenae által, miután becsászkált ide. A következő dolog, hogy miután lépni próbált, lába valami keménybe ütközik. Lenéz, s egy fa vizes tömlőt fedez föl, (ez lehet az oka a jobb combjában lévő fájdalomnak) mellette egy kis erszénnyel. Szinte ösztönösen néz az asztal irányába. Amellett, ezt előzőleg nem vette észre, egy szekrény volt található. Szemmel láthatólag benne női ruhaneműkkel.*
~ Uram segíts. ~
*Rendben, ne veszítsd el a fejed, nyugtatja magát. Biztos csak valami keveredés. Ugyan hiába, szíve gyorsabban ver, mint egy morálnövelő háborús dob, arcára pedig oly mélységes iszonyat ül ki, mintha magát Sa'argathotot látta volna a szobába befalazva.
Valaki járt itt. Valaki bejött ide, és minden jel szerint ruhát is váltott és láthatta őt! Nagyokat kellett lélegeznie, hogy lenyugodjon. Aene használt szobába vezette őt?! Miért?! Összetéveszthette, vagy csak valami gonosz tréfa részese lehet ez?! Az is lehet, hogy nem ő itt a betolakodó! Mégis miért törne be hortyogni egy itt lakó tag szobájába?*
- Aenae, hová vittél engem?! *Ezen a ponton már félig halkan, félig magában szitkozódik s minden istenség vagy bármi valamire méltó személy nevét felemlíti. Saját ruhájában motoszkál, ellenőrzi, hogy nem fosztották e meg valamitől. Fegyverei s saját erszénye megvan. Még arról is elgondolkodik, hogy leveti gönceit, hogy alaposabban megnézhesse, de elveti az ötletet. Már így is elég kényelmetlen szituációban van.
Halotti léptekkel közeledik a kitárt ajtó felé falfehér arccal, vízesést izzadva. Ha valaki, bárki meglátja most? Inkább nem képzeli el mi lesz. Hangokat nem hall a folyosó felől, de a földszinti nagycsarnok kezd egyre hangosabb lenni. Nyilván már kezdenek készülődni az ebédhez. Akkor ő is oda készül s még a szoba létezését is letagadja, ha arról kérdezik.
Végtelen hosszú idő után eléri a kijáratot, s fejét kidugva körülnéz a folyosón. Na mit lát? ugyanazt az elf asszonyságot, aki még a reggel mutatkozok be, csak éppen valamivel babrálva.*
~ Uram, segíts. ~
*Olyan gyorsan húzza vissza a fejét, hogy hallani véli tulajdon csigolyáinak ropogását. Lábaiból elfogy az erő, lerogy a földre. Túl gyorsan rakja össze a hamis darabokat az agyában, s valami olyan elképzelést alkot fejében, ami egy hosszú időre lekapcsolja józan eszét. Már nem félelmet, hanem olyasféle késztetést érez, hogy ásson egy lyukat a fapadlóba, s tűnjön el alatta. Vagy csak használja az övéhez fűzött pengét borotvapengeként. Más részről meg hangokra figyel a földön ülve. Bármi lépést, beszédet próbál kivenni. Semmi. Egy örökkévalóság után föláll, s ismét kiless az ajtón; Ha bármi olyan ügyködésre figyel fel, ami az ő irányába tartana, elbarikádozza az összes elérhető tárggyal. Addig is figyel, olyan halkan, amilyen halkan csak lehet.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 17:07:59
Üzenet elküldve: 2018-01-09 17:07:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Saját gondolataiban s a harc elemzésében annyira el van merülve, hogy észre sem veszi Aenae közeledését, s csak akkor figyel fel jelenlétére, mikor ő maga pár perc múlva derekát kívánva megvakarni fejét balra fordítja, s egyenesen ránéz. Egyáltalán nem számított rá, s majdnem szívrohamot is kap az ijedtségtől.*
- Jesszusatyaúristen! - *A szó szoros értelmében megugrik, s szívtájékát masszírozva összehúzott szemmel, de inkább meglepődve mint bosszúsan néz a lányra. Nem tudja hogy ő lenne ilyen figyelmetlen vagy csak Kagaenae ennyire jól leplezi lopakodó képességeit. Mindenesetre arckifejezéséts testbeszédjét látva késztetést érez arra hogy megnyugtassa valamivel. Nem tudja ugyan miért (vagy kiért) néz így egy általános edzés láttán, de ha valami komolyabb is folyik emögött, arról őt ugyan senki sem avatta bele.*
- Bevallom nem láttam még ilyen intenzív edzést jómagam se, pedig már nem egyszer hagytam el több folttal a Barakot, mint épp szemmel. - *Beszélőkéje itt felmondja a szolgálatot, s továbbra is a kettő kémleli. Kíváncsi a végkimenetelre, bár sejti azt.*
//A szél és a kígyó//
*Saját gondolataiban s a harc elemzésében annyira el van merülve, hogy észre sem veszi Aenae közeledését, s csak akkor figyel fel jelenlétére, mikor ő maga pár perc múlva derekát kívánva megvakarni fejét balra fordítja, s egyenesen ránéz. Egyáltalán nem számított rá, s majdnem szívrohamot is kap az ijedtségtől.*
- Jesszusatyaúristen! - *A szó szoros értelmében megugrik, s szívtájékát masszírozva összehúzott szemmel, de inkább meglepődve mint bosszúsan néz a lányra. Nem tudja hogy ő lenne ilyen figyelmetlen vagy csak Kagaenae ennyire jól leplezi lopakodó képességeit. Mindenesetre arckifejezéséts testbeszédjét látva késztetést érez arra hogy megnyugtassa valamivel. Nem tudja ugyan miért (vagy kiért) néz így egy általános edzés láttán, de ha valami komolyabb is folyik emögött, arról őt ugyan senki sem avatta bele.*
- Bevallom nem láttam még ilyen intenzív edzést jómagam se, pedig már nem egyszer hagytam el több folttal a Barakot, mint épp szemmel. - *Beszélőkéje itt felmondja a szolgálatot, s továbbra is a kettő kémleli. Kíváncsi a végkimenetelre, bár sejti azt.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 11:47:01
Üzenet elküldve: 2018-01-09 11:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezők - étkező - sütike//
*Az orkot Lyz vette a gondjaiba, de szerencsére a másik idegen is jó kezekben van, és neki nem kell ebbe továbbra sem belefolynia. Kicsit feszélyezi a tömeg. Már a bejáratból figyeli őket, biccentéssel fogadja azt, aki elmegy mellette. Még akkor nézi meg magának mindkettőt, mikor felé és a bejárat felé tartanak. Meg kell állapítsa, hogy az ork orknak tényleg kicsi. Lehet, hogy még nőhet? Míg topázszínű tekintete az orkon függ, addig arra gondol, hogy utána kéne néznie az orkok anatómiájának.
A most érkezett férfi meg mintha Zara hátsóját stírölné? Nem, minden bizonnyal csak rosszul látta. Ilyen dolgokban meglehetősen tapasztalatlan, nem tudja, hogy mennyire általános viselkedés a férfiak részéről az ilyesmi. Ezentúl gyakrabban fog a háta mögé nézni, ha férfiak is vannak a társaságában. Persze még akár az is lehet, hogy csak rosszul látta és csak véletlenül vetült arra a férfi tekintete, ahol éppen Zara sejhaja ringott.
Ha mindenki besorjázott az épületbe, akkor úgy dönt, hogy ő inkább keres egy valami csendesebb, és kevésbé központi helyet és dolog után néz. Mondjuk nekiugorhatna annak a bizonyos süteménynek. A megfelelő szakácskönyv kiválasztásával kezdi, aztán pedig annak felmérésével, hogy vajon mennyire lehet elszúrni egy piskótát. Banya szerint nagyon, és Banya szerint a piskóta része a nehezebb, nem pedig a citromos hab, hiszen ahhoz nem kell más csak egy habverő meg elszántság és izom a karba. Aenae persze hamar érezni kezdi, hogy leszakad a karja, de az a bizonyos hab nehezebben éri el a megfelelő formát, mint azt gondolta. A piskótatészta egészen hamar összeállt, hála Banyának, aki sokkot kapott az első szem mellémenő lisztszemcsétől és egyből kivette Aenae kezéből. Amiért a lány egyébként őszintén hálás, mert a hab felverésétől is úgy szenved, mint a malac a jégen. Banya már rég végez a piskóta bekeverésével és kisütésével is, mikorra a hab habbá áll össze. Citromos habbá ugye. Onnantól már gyerekjáték az egész, még meg is kóstolják Banyával, és tulajdonképpen elégedettek lehetnek, mert annyira nem rossz, mint amennyire lehetett volna, viszont annyira nem is jó, mint amennyire a lány szerette volna. Ettől kicsit elszontyolodik.
Reményei szerint odakint nincs akkora zsizsgés. Azért szemre akarja vételezni, hogy mi is történik, de alapvetően a laborocskája irányába tartana. Vagyis csak akkor tartana arra, ha közben nem futna be Pycta. Akkora kő gördül le a lány szívéről, hogy talán még hallani is a robajt, amit kelt. Pár hosszú, lendületes lépéssel már ott is terem az elf előtt, és ha az nem ugrik félre, vagy taszít rajta egyet, akkor Aenae a nyakába ugrik, szíve szerint meg is csókolná, de ezt nem teszi, akármennyire is - elmondhatatlanul - örül annak, hogy Pycta hazatért. Citrom illatát hozza magával.
A társaságában érkezőket csak ezután veszi észre, kissé zavartan kezd toporogni.*
- Üdv.
*Köszönti őket, és megállapítja magában, hogy a zsizsgés nem nagyon akar csökkenni. De legalább megúszták egy apró, icipici malőrrel, miszerint Xotara ráugrott az orkra. Erről Aenae nem akar említést tenni.*
*Az orkot Lyz vette a gondjaiba, de szerencsére a másik idegen is jó kezekben van, és neki nem kell ebbe továbbra sem belefolynia. Kicsit feszélyezi a tömeg. Már a bejáratból figyeli őket, biccentéssel fogadja azt, aki elmegy mellette. Még akkor nézi meg magának mindkettőt, mikor felé és a bejárat felé tartanak. Meg kell állapítsa, hogy az ork orknak tényleg kicsi. Lehet, hogy még nőhet? Míg topázszínű tekintete az orkon függ, addig arra gondol, hogy utána kéne néznie az orkok anatómiájának.
A most érkezett férfi meg mintha Zara hátsóját stírölné? Nem, minden bizonnyal csak rosszul látta. Ilyen dolgokban meglehetősen tapasztalatlan, nem tudja, hogy mennyire általános viselkedés a férfiak részéről az ilyesmi. Ezentúl gyakrabban fog a háta mögé nézni, ha férfiak is vannak a társaságában. Persze még akár az is lehet, hogy csak rosszul látta és csak véletlenül vetült arra a férfi tekintete, ahol éppen Zara sejhaja ringott.
Ha mindenki besorjázott az épületbe, akkor úgy dönt, hogy ő inkább keres egy valami csendesebb, és kevésbé központi helyet és dolog után néz. Mondjuk nekiugorhatna annak a bizonyos süteménynek. A megfelelő szakácskönyv kiválasztásával kezdi, aztán pedig annak felmérésével, hogy vajon mennyire lehet elszúrni egy piskótát. Banya szerint nagyon, és Banya szerint a piskóta része a nehezebb, nem pedig a citromos hab, hiszen ahhoz nem kell más csak egy habverő meg elszántság és izom a karba. Aenae persze hamar érezni kezdi, hogy leszakad a karja, de az a bizonyos hab nehezebben éri el a megfelelő formát, mint azt gondolta. A piskótatészta egészen hamar összeállt, hála Banyának, aki sokkot kapott az első szem mellémenő lisztszemcsétől és egyből kivette Aenae kezéből. Amiért a lány egyébként őszintén hálás, mert a hab felverésétől is úgy szenved, mint a malac a jégen. Banya már rég végez a piskóta bekeverésével és kisütésével is, mikorra a hab habbá áll össze. Citromos habbá ugye. Onnantól már gyerekjáték az egész, még meg is kóstolják Banyával, és tulajdonképpen elégedettek lehetnek, mert annyira nem rossz, mint amennyire lehetett volna, viszont annyira nem is jó, mint amennyire a lány szerette volna. Ettől kicsit elszontyolodik.
Reményei szerint odakint nincs akkora zsizsgés. Azért szemre akarja vételezni, hogy mi is történik, de alapvetően a laborocskája irányába tartana. Vagyis csak akkor tartana arra, ha közben nem futna be Pycta. Akkora kő gördül le a lány szívéről, hogy talán még hallani is a robajt, amit kelt. Pár hosszú, lendületes lépéssel már ott is terem az elf előtt, és ha az nem ugrik félre, vagy taszít rajta egyet, akkor Aenae a nyakába ugrik, szíve szerint meg is csókolná, de ezt nem teszi, akármennyire is - elmondhatatlanul - örül annak, hogy Pycta hazatért. Citrom illatát hozza magával.
A társaságában érkezőket csak ezután veszi észre, kissé zavartan kezd toporogni.*
- Üdv.
*Köszönti őket, és megállapítja magában, hogy a zsizsgés nem nagyon akar csökkenni. De legalább megúszták egy apró, icipici malőrrel, miszerint Xotara ráugrott az orkra. Erről Aenae nem akar említést tenni.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:49:36
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:49:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az őrtoronyban//
//Elefántcsonttorony///
*Xotara alig várta, hogy elszakadjon a többiektől, és ehhez kapóra jöttek Umon utasításai. Elismerte a hibáját, mert az övé volt, ha nem így tesz értékrendje sérült volna, de így büszkesége szenvedett csorbát. Valamit valamiért. A sötételf lány gyakran önfejű. Egyedüli dolog, amivel hatni lehet rá azok az észérvek. Fél hibázni, ezét általában háromszor is meggondol mindent, mielőtt cselekedne. Csak akkor cselekszik, ha szinte biztos a sikerben. Gyűlöli a kudarcot. Persze ki szereti, de a sötételf lány megőrül, és magába roskad tőle. Apja, Itaro mellett nem volt bocsánat, ha hibázott. Csak kőkemény büntetés, sőt olyan is volt, nem egyszer, hogy nem is hibázott, de mégis büntetést kapott. Apja szavajárásával élve: „Teher alatt nő a pálma! ”.
A mélységi lány most az őrtoronyban gubbasztva majd megőrül, hogy hibázott. Ráadásul, hogy szinte az egész klán előtt járatta le magát. Azzal mentegeti magát, hogy elborult az agya, és ő csak megvédte a klán becsületét… és Umont.
~Igen… Umon… még Ő is lecseszett. Persze tudom, hogy igaza volt, de azért belehalt volna, ha inkább csöndben marad?! Kitudja Ő hány lanawininek ártott már miközben elborult az agya. Ha valaki, hát Ő pont megérthetett volna. Én rögtön megértettem, miután a fürdőben földhöz kent, hogy nem az Ő hibája.~
Persze, Xotaráról nem olyan könnyen olvashatók le az érzései, mint akkor ott a fürdőben Umonról. A mélységi lány szinte mindig tudatosan ügyel rá, hogy bizonyos érzései gondosan rejtve maradjanak mások előtt, bizalmatlanságából fakadóan. Itaro mindig azt mondta neki, hogy az érzések a gyengeség jelei, támadási felületek, és hogy egy orgyilkos tolvajnak mindig ridegen számítónak kell lennie. Gyűlölte apja nézeteit. A tolvajlásokból, dafke azért se, tért haza soha zsíros szajréval, de ártatlan lanawiniakat soha nem is volt képes megölni. Ebben minden bizonnyal az anyjára ütött, Marenára. Anyja kiváló besurranó tolvaj volt, de ölni sose ölt, jobban kedvelte észrevétlenül elorozni mások javait és gyorsan elillanni. Azonban, a hosszú évek alatt apja tanai a sötételf lány akarata ellenére is részben beleivódtak. Persze, ezt Xotara soha nem ismerné el, még magának sem, de szeret kiismerhetetlen maradni, mert az, biztonsággal tölti el, amit pont érzelmei palástolásával ér el.
~Nem is nehezteltem Umonra egy pillanatig se. Mindenkinek vannak belső démonjai… jó nem olyanok, mint Umonnak, de akkor is. Elég! Most csak bűnbakot keresek, közben meg én vagyok a sáros. Meg az a mocsok ork. Elég! Csak, srófolom magam tovább.~
A sötételf lány felpattan ültéből, majd felszisszen, és a torony korlátjára támaszkodva pásztázza inkább az erdőt, hogy elterelje gondolatait. Azon egy pillanatig se gondolkozik, hogy tettéért kap e büntetést, vagy se, a venár vezértől. Hiszen számára az, olyan természetes, hogy egy hibájáért büntetést kapjon, mint másnak az, ha szomjas oltsa a szomját. Azon viszont már többet töri a fejét, hogy az epétlen elf miféle büntetést fog kiróni rá, de elhessegeti magától ezeket, a gondolatokat. Felesleges olyanon töprengeni, amire úgy sincs befolyása.
Xotara a korláton könyökölve áthelyezi egyik lábáról a másikra a testsúlyát, mire fájdalmas grimaszra húzódik a szája. A Vadvéd kapujára, majd a falait körbe futó pallóra pillant.
~Milyen magas lehet? Hm, olyan 13 láb?~
A sötételf lány most kezdi érezni igazán a vetődés következményeit. Már a raktárba menetkor is érezte, hogy ezt most nem ússza meg pár lila folttal. Az ork biztos rosszabbul járt, hiszen a férfi teste fogta fel a becsapódás nagyját, de attól még Xotara sem ért simán talajt. Érzi, vállai és nyaka megrándulását, a tehetetlenségi erőtől. Érzi jobb térde tompa fájdalmának fokozódását, amire egyre nehezebben terheli a súlyát. Nyilván jobb térdével fogott talajt az érkezéskor. Tőle megszokott szitokáradat helyett, most csak egy velős gondolata van, ami tökéletesen kifejezi bosszúsága mértékét:
~Francba! Most egy darabig nem fogok tudni lovagolni. Bravo!~
Hiszen a lovaglásnak az alapja a térddel való szorítás és támaszkodás.
Xotara így őrli tovább magában a gondolatait, és figyeli a környező erdőt.
Ekkor megpillant az erdőhöz érkező kisebb csapatot. Igen, ezek Pyctáék. A lány, ahogy azt tervezte azonnal megkongatja a jelzőharangot, amit nyilván alul hangoltak az öntéskor, vagy csak a hosszú utazástól megfáradt venár vezér hallása fáradt el annyira, hogy nem is tűnt fel neki a dolog. Teljesen mindegy, Xotara végzi a dolgát, lesz, ami lesz.
De egyenlőre esze ágában sincs bemenni a nagycsarnokba. Jobb kerülgetni a forró kását. Vállalja, majd a büntetést, de nem bolond, hogy annak még elébe is menjen. Feladata végeztével leül és tovább gubbaszt az őrtoronyban.*
//Elefántcsonttorony///
*Xotara alig várta, hogy elszakadjon a többiektől, és ehhez kapóra jöttek Umon utasításai. Elismerte a hibáját, mert az övé volt, ha nem így tesz értékrendje sérült volna, de így büszkesége szenvedett csorbát. Valamit valamiért. A sötételf lány gyakran önfejű. Egyedüli dolog, amivel hatni lehet rá azok az észérvek. Fél hibázni, ezét általában háromszor is meggondol mindent, mielőtt cselekedne. Csak akkor cselekszik, ha szinte biztos a sikerben. Gyűlöli a kudarcot. Persze ki szereti, de a sötételf lány megőrül, és magába roskad tőle. Apja, Itaro mellett nem volt bocsánat, ha hibázott. Csak kőkemény büntetés, sőt olyan is volt, nem egyszer, hogy nem is hibázott, de mégis büntetést kapott. Apja szavajárásával élve: „Teher alatt nő a pálma! ”.
A mélységi lány most az őrtoronyban gubbasztva majd megőrül, hogy hibázott. Ráadásul, hogy szinte az egész klán előtt járatta le magát. Azzal mentegeti magát, hogy elborult az agya, és ő csak megvédte a klán becsületét… és Umont.
~Igen… Umon… még Ő is lecseszett. Persze tudom, hogy igaza volt, de azért belehalt volna, ha inkább csöndben marad?! Kitudja Ő hány lanawininek ártott már miközben elborult az agya. Ha valaki, hát Ő pont megérthetett volna. Én rögtön megértettem, miután a fürdőben földhöz kent, hogy nem az Ő hibája.~
Persze, Xotaráról nem olyan könnyen olvashatók le az érzései, mint akkor ott a fürdőben Umonról. A mélységi lány szinte mindig tudatosan ügyel rá, hogy bizonyos érzései gondosan rejtve maradjanak mások előtt, bizalmatlanságából fakadóan. Itaro mindig azt mondta neki, hogy az érzések a gyengeség jelei, támadási felületek, és hogy egy orgyilkos tolvajnak mindig ridegen számítónak kell lennie. Gyűlölte apja nézeteit. A tolvajlásokból, dafke azért se, tért haza soha zsíros szajréval, de ártatlan lanawiniakat soha nem is volt képes megölni. Ebben minden bizonnyal az anyjára ütött, Marenára. Anyja kiváló besurranó tolvaj volt, de ölni sose ölt, jobban kedvelte észrevétlenül elorozni mások javait és gyorsan elillanni. Azonban, a hosszú évek alatt apja tanai a sötételf lány akarata ellenére is részben beleivódtak. Persze, ezt Xotara soha nem ismerné el, még magának sem, de szeret kiismerhetetlen maradni, mert az, biztonsággal tölti el, amit pont érzelmei palástolásával ér el.
~Nem is nehezteltem Umonra egy pillanatig se. Mindenkinek vannak belső démonjai… jó nem olyanok, mint Umonnak, de akkor is. Elég! Most csak bűnbakot keresek, közben meg én vagyok a sáros. Meg az a mocsok ork. Elég! Csak, srófolom magam tovább.~
A sötételf lány felpattan ültéből, majd felszisszen, és a torony korlátjára támaszkodva pásztázza inkább az erdőt, hogy elterelje gondolatait. Azon egy pillanatig se gondolkozik, hogy tettéért kap e büntetést, vagy se, a venár vezértől. Hiszen számára az, olyan természetes, hogy egy hibájáért büntetést kapjon, mint másnak az, ha szomjas oltsa a szomját. Azon viszont már többet töri a fejét, hogy az epétlen elf miféle büntetést fog kiróni rá, de elhessegeti magától ezeket, a gondolatokat. Felesleges olyanon töprengeni, amire úgy sincs befolyása.
Xotara a korláton könyökölve áthelyezi egyik lábáról a másikra a testsúlyát, mire fájdalmas grimaszra húzódik a szája. A Vadvéd kapujára, majd a falait körbe futó pallóra pillant.
~Milyen magas lehet? Hm, olyan 13 láb?~
A sötételf lány most kezdi érezni igazán a vetődés következményeit. Már a raktárba menetkor is érezte, hogy ezt most nem ússza meg pár lila folttal. Az ork biztos rosszabbul járt, hiszen a férfi teste fogta fel a becsapódás nagyját, de attól még Xotara sem ért simán talajt. Érzi, vállai és nyaka megrándulását, a tehetetlenségi erőtől. Érzi jobb térde tompa fájdalmának fokozódását, amire egyre nehezebben terheli a súlyát. Nyilván jobb térdével fogott talajt az érkezéskor. Tőle megszokott szitokáradat helyett, most csak egy velős gondolata van, ami tökéletesen kifejezi bosszúsága mértékét:
~Francba! Most egy darabig nem fogok tudni lovagolni. Bravo!~
Hiszen a lovaglásnak az alapja a térddel való szorítás és támaszkodás.
Xotara így őrli tovább magában a gondolatait, és figyeli a környező erdőt.
Ekkor megpillant az erdőhöz érkező kisebb csapatot. Igen, ezek Pyctáék. A lány, ahogy azt tervezte azonnal megkongatja a jelzőharangot, amit nyilván alul hangoltak az öntéskor, vagy csak a hosszú utazástól megfáradt venár vezér hallása fáradt el annyira, hogy nem is tűnt fel neki a dolog. Teljesen mindegy, Xotara végzi a dolgát, lesz, ami lesz.
De egyenlőre esze ágában sincs bemenni a nagycsarnokba. Jobb kerülgetni a forró kását. Vállalja, majd a büntetést, de nem bolond, hogy annak még elébe is menjen. Feladata végeztével leül és tovább gubbaszt az őrtoronyban.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:42:56
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Az akrobatikus mozdulatsort sikeresen hajtja végre, fekvő teste felett, lábával kitámasztva átdobja Umont, akit csak ügyessége ment meg a komolyabb sebesüléstől. Ám a mozdulatok, amelyek ezután jönnek, roppant tehetséges és kreatív harcmodorra vallanak a szerzetes részéről. Már teljesen biztos abban, hogy nem a démon, hanem a barát, akivel küzd. Az első támadásokat talán a testében rejtőző sötétség vezette, azokat csak az érzelmek és a harag motiválták, ez azonban valami teljesen más.
Nem tud mást tenni, csak lekövetni a mozdulatokat, Umonnal fordul, kezeit nem tudja kiszabadítani, így követi ellenfele mozgását, kénytelen felülni, de amikor látja az arca felé rohanó testrészt, elfordítja a fejét, igyekszik legalább egyik kezét kiszabadítani, hogy levédhessen valamit a furcsa támadás végén bevitt ütésből.
Bár talán sikerült valamicskét tompítani az ütésen, a szemeit egy pillanatra könny önti el, orra kellemetlenül szúr, talán vékony vércsík is elindul belőle, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbálja kirántani karjait és az ütés okozta lendülettel, ezúttal ő tegyen gy hátra bukfencet, de a csuhás a fordulás lendületét kihasználva, karjait kilöki a nyaka mellett megtámasztva a talajon, amikor tarkója földet ér és kinyomva magát álló helyzetbe kerüljön.
Ezüst haját hátraveti, a tincsek ezüstös higanyívet húzva csapódnak újra a tarkójának. Arcán most először sejlik fel egy mosoly árnyéka.*
- Minden harc más és más, minden ellenfél másképpen tör az életedre. De látod, csak figyelni kell, tanulni és a megfelelő időben cselekedni. Nem az a fontos, hogy győzöl-e, hanem az, hogy végig magad tudsz-e maradni, akkor is, ha vereséget szenvedsz. *Filozofikus hangulatba került ettől a rövidke harctól. Talán legyőzné Umont, ha folytatnák a harcot, de ez most gyakorlás. Szenvedtek sérüléseket, kisebb-nagyobb karcolások, zúzódások, de ezek a küzdelem velejárói. A sebek begyógyulnak, de a tapasztalatot senki sem veheti el már.*
//A szél és a kígyó//
*Az akrobatikus mozdulatsort sikeresen hajtja végre, fekvő teste felett, lábával kitámasztva átdobja Umont, akit csak ügyessége ment meg a komolyabb sebesüléstől. Ám a mozdulatok, amelyek ezután jönnek, roppant tehetséges és kreatív harcmodorra vallanak a szerzetes részéről. Már teljesen biztos abban, hogy nem a démon, hanem a barát, akivel küzd. Az első támadásokat talán a testében rejtőző sötétség vezette, azokat csak az érzelmek és a harag motiválták, ez azonban valami teljesen más.
Nem tud mást tenni, csak lekövetni a mozdulatokat, Umonnal fordul, kezeit nem tudja kiszabadítani, így követi ellenfele mozgását, kénytelen felülni, de amikor látja az arca felé rohanó testrészt, elfordítja a fejét, igyekszik legalább egyik kezét kiszabadítani, hogy levédhessen valamit a furcsa támadás végén bevitt ütésből.
Bár talán sikerült valamicskét tompítani az ütésen, a szemeit egy pillanatra könny önti el, orra kellemetlenül szúr, talán vékony vércsík is elindul belőle, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbálja kirántani karjait és az ütés okozta lendülettel, ezúttal ő tegyen gy hátra bukfencet, de a csuhás a fordulás lendületét kihasználva, karjait kilöki a nyaka mellett megtámasztva a talajon, amikor tarkója földet ér és kinyomva magát álló helyzetbe kerüljön.
Ezüst haját hátraveti, a tincsek ezüstös higanyívet húzva csapódnak újra a tarkójának. Arcán most először sejlik fel egy mosoly árnyéka.*
- Minden harc más és más, minden ellenfél másképpen tör az életedre. De látod, csak figyelni kell, tanulni és a megfelelő időben cselekedni. Nem az a fontos, hogy győzöl-e, hanem az, hogy végig magad tudsz-e maradni, akkor is, ha vereséget szenvedsz. *Filozofikus hangulatba került ettől a rövidke harctól. Talán legyőzné Umont, ha folytatnák a harcot, de ez most gyakorlás. Szenvedtek sérüléseket, kisebb-nagyobb karcolások, zúzódások, de ezek a küzdelem velejárói. A sebek begyógyulnak, de a tapasztalatot senki sem veheti el már.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:25:45
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
//Bayde, Xauzur, Ertatsnoy, Annulien//
- Erre, erre. *Mosolyog hátra a tündérnek és az elfnek, ahogy a kapu felé halad. A falakon, ha jól látja, most nincs senki, de tudja, hogy figyelő szemek fürkészik őket fentről. Ha más nem, akkor a két kölyök egyike, kik a venárokkal élnek az erődben.
Hármat koppant a kapun nyíló kisebb bejáraton, majd kisvártatva nyílik is az ajtó, ahogy gondolta, az egyik kölyök, akitől megtudja, hogy a csarnokban vannak és nem csak a venárok, de pár új érkező is.
A csuhás először meglepődik azon, hogy nem csak ő hozott vendégeket. De aztán képzeletben megvonja a vállát, az erdő adta nekik a kincseit, nincs joguk másnak nem adni belőle.*
- Úgy hallom, nem leszünk hármasban. *Mosolyog Annura és Ertatsnoy-ra, majd megindul az udvaron keresztül a főépület felé. Bayde biztosan kitalál valamit, hogy hova tegye addig az irbiszt, amíg megfelelő helyet nem alakítanak ki neki. De ezt meg kell majd tervezni és megépíteni, mert nem szeretné rácsok közé zárni Xauzurt, de az erődlakók biztonsága is fontos tényező.*
- Látjátok, annak ellenére, hogy az erdő közepén vagyunk, az erőd jól felépített és biztonságos, hála a Fákban Lakónak és az egykori venároknak, akik közül sajnos már egyikük sincs itt. *Ez a rész mindig egy kicsit szomorúvá teszi, de ezt a szomorúságot elhomályosítja az öröm, amelyet aziránt érez, hogy mennyire visszatért az élet Vadvédbe. S ha minden igaz, akkor még túlságosan is.*
//Az étkező//
*A teraszra érve, kíváncsian nézelődik, hátha meglát valakit, de úgy tűnik, mindenki odabent van, az erkélyen sem áll senki. Kezd furcsa érzése lenni. Amikor korán reggel elmentek, akkor csak egyetlen alak kért éppen bebocsátást, az a fickó, aki egykori venárnak mondta magát, bár ő valószínűleg alszik még, amennyire rosszul nézett ki.*
- Hahó, megjöttünk! *Mondja, amikor fellép a terasz pallóira, majd átvágva a kis területen, az erőd főbejáratához lép.*
- A konyhánk remek, a szakácsnőnk kitűnően főz és az erdő minden kincsével megajándékoz minket. *Mondja, ahogy ujjai a kilincsre fonódnak. Azt persze most is elhallgatja, hogy a szakácsnőt Banyának hívják és ork. Zsémbes és néha nehéz kijönni vele, de a szíve aranyból van.*
- Hol lehetnek a többiek? *Tűnődik félhangosan.*
//Bayde, Xauzur, Ertatsnoy, Annulien//
- Erre, erre. *Mosolyog hátra a tündérnek és az elfnek, ahogy a kapu felé halad. A falakon, ha jól látja, most nincs senki, de tudja, hogy figyelő szemek fürkészik őket fentről. Ha más nem, akkor a két kölyök egyike, kik a venárokkal élnek az erődben.
Hármat koppant a kapun nyíló kisebb bejáraton, majd kisvártatva nyílik is az ajtó, ahogy gondolta, az egyik kölyök, akitől megtudja, hogy a csarnokban vannak és nem csak a venárok, de pár új érkező is.
A csuhás először meglepődik azon, hogy nem csak ő hozott vendégeket. De aztán képzeletben megvonja a vállát, az erdő adta nekik a kincseit, nincs joguk másnak nem adni belőle.*
- Úgy hallom, nem leszünk hármasban. *Mosolyog Annura és Ertatsnoy-ra, majd megindul az udvaron keresztül a főépület felé. Bayde biztosan kitalál valamit, hogy hova tegye addig az irbiszt, amíg megfelelő helyet nem alakítanak ki neki. De ezt meg kell majd tervezni és megépíteni, mert nem szeretné rácsok közé zárni Xauzurt, de az erődlakók biztonsága is fontos tényező.*
- Látjátok, annak ellenére, hogy az erdő közepén vagyunk, az erőd jól felépített és biztonságos, hála a Fákban Lakónak és az egykori venároknak, akik közül sajnos már egyikük sincs itt. *Ez a rész mindig egy kicsit szomorúvá teszi, de ezt a szomorúságot elhomályosítja az öröm, amelyet aziránt érez, hogy mennyire visszatért az élet Vadvédbe. S ha minden igaz, akkor még túlságosan is.*
//Az étkező//
*A teraszra érve, kíváncsian nézelődik, hátha meglát valakit, de úgy tűnik, mindenki odabent van, az erkélyen sem áll senki. Kezd furcsa érzése lenni. Amikor korán reggel elmentek, akkor csak egyetlen alak kért éppen bebocsátást, az a fickó, aki egykori venárnak mondta magát, bár ő valószínűleg alszik még, amennyire rosszul nézett ki.*
- Hahó, megjöttünk! *Mondja, amikor fellép a terasz pallóira, majd átvágva a kis területen, az erőd főbejáratához lép.*
- A konyhánk remek, a szakácsnőnk kitűnően főz és az erdő minden kincsével megajándékoz minket. *Mondja, ahogy ujjai a kilincsre fonódnak. Azt persze most is elhallgatja, hogy a szakácsnőt Banyának hívják és ork. Zsémbes és néha nehéz kijönni vele, de a szíve aranyból van.*
- Hol lehetnek a többiek? *Tűnődik félhangosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346