Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 15:14:33
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Eddigi megfigyelései alapján is feltűnhetett volna, hogy Bayde szabadabb felfogással bír. Már az első perctől kezdve olyan volt, mint ha otthon lenne. A tréfa is egy kicsit olyan volt, mint ha nem egy idegen lánnyal csinálta volna. Lyz is új ebben a közösségben, éppen ezért nem is akar belefolyni a konfliktusba. Még az sem biztos, hogy marad, nem hogy ilyesmibe bonyolódjon. Elsősorban azt szeretné kideríteni, hogy mennyire tud hasznos tagja lenni ennek a közösségnek. Emiatt pedig hiába látja a határozottan feléjük tartó lányt, és sejti is hogy ennek csattanós vége lesz, hagyja a dolgokat a maguk sodrásában haladni.
Kicsit el is könyveli magában, hogy talán nem a legalkalmasabb pillanatot választotta a bemutatkozásra, főként, mert valóban érkezik valaki, aki miatt a vezető ki is viharzik a kapuhoz.
~Mekkora itt a forgalom? Pedig egy veszélyes erdő legmélyebb bugyrában vagyunk.~
Viszont tétova érzései ellenére, mégis van akinek felkeltette az érdeklődését. A vörös hajú lány, aki eddig a levesnek szentelte szinte minden figyelmét, most mégis kedvesen válaszol neki.*
- Meg sem lehet mozdulni? *Mosolyog vissza bátorítón, mikor a lány érezhetően nem fejezi be a mondatot.* Valóban más a kettő. Viszont én a pengéhez nem értek.
*Vallja meg bűnbánó arccal. Bár sosem riadt vissza az új dolgoktól.* Volna kedved, megmutathatni néhány mozdulatot?
*Ekkor Aenae, mint ha mi sem történt csatlakozik a beszélgetéshez, s szeretné kipróbálni magát íjászat terén.*
- Nagyon szívesen megmutatom. *Ragyog fel lelkesen. Így máris érzi, hogy tehet valami hasznosat, s nem csak erdőből betévedt kolonc, egy összeszokott közösség nyakán.
Éppen, ekkor érkezik vissza Pycta az új jövevénnyel, egy sötételf nővel. Nincsenek előítéletei, mivel egyik legkedvesebb barátja és önjelölt védelmezője is sötételf, bármilyen furcsa is.
Smaragdszín szemeit a sötét nőre emelve, érdeklődve várja, hogy a lányt vajon mi szél hozta erre. Annyit azonban rögtön meg tud állapítani, hogy a jövevény is íjászkodik, akárcsak ő maga. Az elmondása szerint megunta a városi nyüzsgést.*
~Meg tudom érteni.~

1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 11:59:10
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érkezik a kapunál//

*Xotara várakozás közben hátra veti fekete köpönyege kámzsáját. Pár pillanat múlva kattan a zár, nyikordul a kapu, és egy szürke csuhás elf férfi tárja ki azt előtte. A sötételf lányt meglepi, hogy az elf milyen készségesen invitálja be őt. Ráadásul még a vacsorára is meghívja, ezzel is biztos jelét adva vendégszeretetének. Nem ilyen fogadtatást várt, ebből a döbbenetéből fakadóan szólni is elfelejt, csak belép az udvarba. Amiből most a ködös sötétben nem sokat lát, de nincs is ideje nagyon bámészkodni, mert a csuhás elf sebtében elindul és arra kéri, hogy kövesse. A sötételf lány felzárkózik mögé és követi a főépület felől kiszűrődő fények felé.*

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Az ajtón keresztül egy csarnokba lépnek. Xotara tekintete először a szemközti falón látható hydra faragványra esik, majd a műremeket két oldalról szegélyező kandallókra, melyekben barátságosan ropog a tűz. Rögvest látja, hogy itt folyik az említett vacsora.
Ekkor az elf férfi megáll előtte, és bocsánatot kér valami nézeteltérésért az asztalnál ülő egyik férfitól.*
~Remek, tehát nem csak egy vacsorát zavartam meg, de valami perpatvar közepére is berontottam. Bár az utóbbi, talán nem is baj.~
*Pár pillanatig tépelődik így magában, amikor a szürke csuhás bemutatja az asztalnál lévőknek, miközben az ételéről, italáról is gondoskodik.
Hálásan biccentve veszi el a vízzel teli kupát, amikor az elf egy udvarias kérdéssel vonja be őt a társaság beszélgetésbe. Kissé zavartan szólal meg, a mindenki által rászegeződő figyelem középpontjában, de a beszéde közben zavara lassan elillan.*
- Öhm, jó estét Mindenkinek! Először is, hadd kérjek bocsánatot, hogy megzavartam a vacsorát, másodszor pedig hadd köszönjem meg, ennek ellenére is, a szívélyes fogadtatást. Ezek után a legkevesebb, hogy válaszolok a kérdésre.
*Felveszi a szemkontaktust a kérdezővel, majd folytatja.*
- Pár napja érkeztem Artheniorba. Furcsán hangozhat, de egyszerűen csak elegem lett a nyüzsgő, csürhe városiakból. Szóval, a nyugalom utáni vágy hozott ide az erdő mélyére.
*Az erdei ködben tapasztalt különös megérzéséről nem tesz említést, nehogy bolondnak nézzék.
Elhallgatva gyorsan végig pillant az asztalnál ülőkön. Rögtön látja, hogy itt ma egy elégé faramuci asztaltársaság verődött össze;
Egy dús, barna hajú, csábos lány. ~Talán, velem egy idős lehet.~
Egy filigrán, vörös nő. ~Belevalónak tűnik.~
Valami bájgúnár, ezt a benyomását ellensúlyozó férfias arcszőrzettel. ~Tőle kért bocsánatot az elf.~
Egy gyönyörű, szőke, elf nő. ~Az alkarvédője, ott, jellegzetesen megkopott, tehát íjász, mint én.~
Mellette egy bordó csuhás férfi. ~Miért ül idebent is csuklyában? … a kézfeje színe, szóval sötételf. Mióta Artheniorba jöttem nem is találkoztam még fajtám bélivel.~
Velük szemben pedig egy fekete csuhás, sötét félvér férfi foglal helyet. ~Mik nem vannak, ritka szerzet.~
Mielőtt a csuhás elf megszólalna, Xotara már ismét rá figyel.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.24 12:04:38

1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 00:39:15
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál és a kapunál//

*A csuhás máskor béklyót vet érzelmeire, de mióta nem csak magáról, hanem egy kisebb közösségről kell gondoskodnia, másképpen viszonyul egy-egy eseményhez. Ilyen a mostani is, hisz nem csak teljesen Kagaenae személye volt az ok a határozott fellépésre. Ha mondjuk Zara, vagy a szobalány, esetleg valamelyik gyermeke lett volna az áldozat, hasonlóképpen reagált volna. De hogy fizikai erőszakig eljusson, azt butaság volna feltételezni tőle. Ahhoz, hogy a csuhás kilépjen a nyugalom köréből, ahhoz sokkal nagyobb dolgoknak kell bekövetkeznie.
A kapu feletti falról lenézve egy ismeretlen nő alakja tűnik fel. Első látásra nem bizalomgerjesztő, de mint máskor, ezúttal sem az első pillantás után ítélkezik. Az idegen hangja már sokkal barátságosabb, kiderül, hogy eltévedt vándor, akit az Erdőszellem szeszélye sodort az erőd kapujáig.
Nem válaszol, csak eltűnik a fal mögött, de amikor már Xotara azt hinné, magára hagyták, nyikordul a kisebb kapu és feltűnik mögötte a csuhás.*
- Üdvözöllek, Xotara Vadvédben, kerülj beljebb. Épp vacsorázunk, jut neked is belőle. *Mosolyog haloványan a nőre, majd ha az betért, becsukja és zárja mögötte a kaput.*
- Erre, kérlek. *Indul meg az udvaron át az étkező felé, ahol a távollétében történtekről tudomása nincs.
Visszatérve valószínűleg tapasztalható a morálban bekövetkezett változás, ám mielőtt bemutatná Xotarát, még Bayde felé fordul.*
- Ne haragudj, kérlek, a korábbi viselkedésemért, azt hiszem, elvetettem a sulykot. *Hajol meg kissé, majd a mögötte érkező sötételfre néz.*
- Ő itt Xotara, eltévedt vándor. Ő is Vadvéd vendége lesz erre az éjszakára. *Mosolyog kedvesen a lányra, majd Aenae felé fordul.*
- Hoznál neki is egy tányérral a raguból? *Kérdi visszafogottan, majd tölt egy üres kupába vizet és a mélységi felé nyújtja.*
- Mi hozott téged Erdőmélyére, ha nem vagyok túé tolakodó? *Teszi fel a kérdést, hisz mint vendéglátó, neki az erőd békéjét is védeni kell az itt lakók biztonsága mellett. Bár, ha a Fákban Lakó eddig engedte, akkor bizonyosan nem egy gonosz lélek.*

1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 23:20:27
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//célba érnek az étkezőasztalnál//

* Mivel még csak most érkezett, Cralan inkább hallgat, nem folyik bele a beszélgetésbe, bár az tagadhatatlan, hogy maga is kíváncsi arra, hogy miben rejlik egy druida tudománya. A folytatás viszont már felkelti a szerzetes figyelmét is, főleg druida tettének hatása az eddig nagyon szervilisen viselkedő Pyctára. Felkészül ugyan, hogy ha kell, akkor akár közbe is tudjon lépni, de bízik a csuhásban, hogy megtalálja erre is a megoldást. Az pedig a ráadás, hogy valaki tényleg volt a kapunál, mert az elf elhagyja az étkezőt, hogy fogadhassa a látogatót. Eközben úgy dönt, hogy reagál Bayde megjegyzésére. *
- Bár magam is új vagyok itt, úgy vélem vendéglátónknak igaza van. Valóban nem a hölgy a legalkalmasabb erre a célra. Egyébként milyen mértékű befolyást tud elérni ezzel egy embernél, hisz az állatok nyilván könnyebben befolyásolhatóak, de egy ember?
* Teszi fel a kérdést, bár gyanítja, hogy bármit nem kérhet, főleg olyat nem, ami az adott személy kárára lenne. *

1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 21:16:44
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érkezik a kapunál//
//Pycta del Ventus//

*A sötételf lány felkapja a fejét, és a hangforrását keresve fürkészi a fal tetejét. A magas falon egy férfi alakot vesz ki, az esti ködben. A férfinek szinte csak a sziluettjét látja, a háta mögül érkező tört fényben. Mély levegőt véve válaszol: *
- Egy útját vesztett erdőjáró. Szállást kérnék éjszakára.
*Elhallgat. Közben a következő gondolatok cikáznak a fejében: *
~Vajon miért építették ide ezt az erődöt, az erdő mélyére? Talán nem is erőd, hanem egy kolostor?~
*Majd így folytatja: *
- Persze csak, ha szívesen látnak. A nevem Xotara… Árnytörő Xotara.
*Újból elhallgat és zavartan várja a férfi válaszát.*

1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 20:08:18
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//célba érnek az étkezőasztalnál//

*Aenaenek csak nem esik le, hogy milyen aljas kis trükk áldozata lett. Mintha valami bűvölet lenne rajta, csak néz maga elé, és komolyan csalódott, hogy nem volt a kapunál a beígért kedves vendég. Azon továbbra sem gondolkodik, hogy ugyan milyen kedves vendége lehetne, és egyáltalán miért keresné őt bárki itt. Egészen el van szontyolodva, és talán még órákat is ülne magába roskadva, ha Pycta nem fogná meg a kezét. A kedves vendég elszalasztása miatti csalódottságát felváltja egy hosszú pillanatra egy egészen másik érzés, mégpedig az, hogy Pycta még mindig a legszebb férfi, akit csak látott. Tekintetük összekapcsolódik, és szinte egyből látszik, ahogyan eszmél a révületből. Egy minutum alatt fut át az arcán egy csomó érzelem, melyek közül egyértelműen a megalázottság és a düh a legerősebb. Az elf közben elindul a kapu irányába, ahol ezúttal tényleg van valaki. Aenae utána néz, majd Pycta szavainak dacára is Bayde irányába lép, és hacsak valaki meg nem akadályozza, akkor irgalmatlanul pofon vágja a férfit. Tulajdonképpen haragja kifullad akkor is, ha sikerül megütnie, de akkor is, ha nem. Érti ő a viccet, de nem szereti ha ő a vicc céltáblája, valószínűleg ezzel mindenki így van, és talán a jelenlévők is megértik, hogy haragja mennyire jogos is.*
- Fékeztem.
*Sziszegi, és mivel tényleg fékezte, ezért visszaül a tányérjához, hogy megegye azt, ami még megmaradt azelőttről, hogy Bayde úgy határozott, hogy rajta mutatja be csodálatos képességeit. Aenae ezt nem fogja egyhamar megbocsátani neki. Pycta persze nyilván nem így gondolta, hogy fékezze az indulatait, de Aenae első dühéhez képest ez igencsak finom reakció. A továbbiakban inkább nem is néz Baydere, mert a végén még újra felhorgadna a dühe.
Inkább a bemutatkozó nőre emeli topázsárga pillantását, és két falat között megszólal.*
- Én kipróbálnám magam, ha megmutatod.
*Mármint az íj használatát, amit elméletben persze tud, de íj még sosem volt a kezében. De cseppet sem fél kipróbálni magát új dolgokban és odakint, a gyakorlótéren megállapította, hogy nem szeretné ha sűrűn közelharcba kéne bocsátkoznia.*

1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 19:42:27
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Miközben beszél, tekintetét végigjáratja az asztaltársaságon és úgy tűnik, hogy a kimérten udvarias elf tetszését nem nyerte el az, amit egykori kis barátjáról mesélt. Ezt legott szóvá is teszi, Bayde pedig örül, hogy nem egyes szám első személyben adta elő a történetet. Bár ha Pycta nem ostoba, valószínűleg sejti. És hát nem tűnik ostobának.
És úgy látszik, hogy ez a balfogások napja. A maga részéről nem tartja többnek egy ártalmatlan tréfánál, hogy az aranyhajút elugrasztotta a kapuhoz, de Pycta erről is más véleménnyel van. Őszinte értetlenséggel viszonozza a fagyos pillantást és a kioktató szavakat, de mire magyarázkodhatna, az elf már el is indult Aenae után. Ezért az asztaltársasághoz fordul, kicsit kezeit is széttárva.*
- Ugyan már, hiszen csak egy tréfa volt. Hiszen ő *biccenti oldalt a fejét, Pycta irányába* kérte, hogy mutassam meg mit tud egy druida. Vagy ez itt főbenjáró bűn?
*Komolyan nem érti, hogy miért kell ennek ekkora feneket keríteni? Hiszen csak nemrég érkezett, igazán nem lehetett még ideje arra, hogy felmérje az erődben húzódó romantikus szálakat.
Sóhajt egyet, muszáj lesz vigyáznia arra, hogy mit tesz. Lehet, hogy mégis valami aszkéta közösségbe érkezett, ahol a derű is tiltott dolog. Akkor viszont nem valószínű, hogy sokáig időzne e falak között. Itt tart, amikor váratlanul kopogás hallatszik a kapu felől. Arra kapja a fejét, aztán egy vigyorral visszafordul a többiekhez.*
- Csak nem igazam volt?
*Szélesen mosolyog, amolyan "Na ugye megmondtam!" képpel, de természetesen ő is tudja, hogy ez csak a véletlenek összjátéka. Ami viszont kétségtelenül kapóra jön neki.*

1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 19:23:16
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Csendben hallgatja a drudia képességeit, sokkal inkább a levesével van elfoglalva. Meleg, még gőzölög, neki meg pont ez hiányzott már. Kicsit talán visszahúzódónak tűnhet a többiekkel szemben, pedig ez egyáltalán nem így van. Szereti a háttérből figyelni az eseményeket, hogy aztán azokat a javára fordíthassa. Na nem mintha itt sok ilyen lenne, de berögzött szokása, hogy ő csak a naiv vöröske a fogadóban, aki a lantjával szórakoztatja az embereket. Pedig milyen rosszul gondolják! El sem hinnék, mennyi mindent hall az ember, ha azt hiszik, senki nem figyel.
Az íjász lány bemutatkozásara kedvesen elmosolyodik.*
- Egy íjász mindig jól jön. Régen én is próbáltam megtanulni, de nem az erősségem. Ott csak nagyrészt egy helyben kell állnod, és meg... Nos, szeretek mozogni harc közben.
*Ő ezt egyfajta táncnak nevezi. Az acélzörej a ritmus, ő pedig táncos. Egy lépés ide, egy lépés oda, közben forgás és vissza... Ha valaki hallja ezt a dalt, elég könnyedén tud bánni a fegyverrel.
Mikor Aenae felpattan, Zara csak néz, hogy most akkor mi történt. Aztán Baydera pillant, és máris érti az egészet.*
~ Eh, ezt kár volt...~
*Jegyzi meg magában gúnyosan.*
~Elég csak Pyctára nézni Úgy vigyáz a lányra, mióta itt van, mintha nem is tudom kije lenne, szerencsétlen meg pont ő rajta mutatja be a trükköt? Hah, na ezt élvezni fogom!~


1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-23 16:57:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Az étkezés megkezdődik és a csuhás örül, hogy nem neki kell először szednie vagy ilyesmi, számára ez egyáltalán nem megszokott mechanizmus, de nem is érzi még úgy, hogy csak neki kellene kivennie a részét mindenféle feladat és dolog megszervezéséből.
Örömmel nézi az asztalnál ülőket, mert kedves kis csapat gyűlt össze és a Banya főztje sem okoz gondot, a ragu mindenkinek ízlik.
Közben Bayde belekezd, hogy elmondja, mihez is ért egy druida és a csuhás érdeklődve hallgatja az előadást. A kis szemléltető történetre viszont nem mosolyodik el, az arca komoly marad, de még a lombzöld szemekben sem gyullad derű.*
- Nem túl etikus, bár biztosan hasznos trükk. *Ad hangot nemtetszésének. Neki ugyan nem sok aranya van, de nem örülne, ha azt venné észre, hogy valaki ilyen vagy ehhez hasonló módon szabadítaná meg nehezen megkeresett vagyonától. Igen, a férfi védekezhetne azzal, hogy csak vagyonosoktól csent ezzel a módszerrel, hogy csak onnan vesz el, ahol marad még elég, de ettől még nem lesz mentsége a lopásra.
Ám a magyarázat tovább folytatódik, végül pedig szemléltetésként Bayde a topázszemű lányhoz fordul és azt mondja neki, hogy a kapunál várják. Ami persze szinte bizonyos, hogy hazugság, Aenae viszont felpattan az asztaltól és elindul a kapu felé.
A csuhás azonnal érzi, hogy valami olyasmi történt, amely rávette a lányt, hogy igaz, amit a druida mond neki, valami, amihez foghatóval még nem találkozott, de mindenképp természetellenes.
Csak neveltetésének és a belé égett ösztönöknek köszönhető, hogy nem cselekszik azonnal, nem szeretné, ha Kagaenae kellemetlenül érezné magát, mert bedőlt a druida "trükkjének". Érzelmeinek felhorgadását csak az állkapcsán megfeszülő izmok mutatják, lombzöld pillantása pedig Bayde-ra siklik, sok minden van benne, de egyik sem kellemes vagy barátságos, ahogy odahajol a férfihez.*
- Uram, lenyűgöző talentum, de ha legközelebb szemléltetni szeretné képességeit, akkor megkérem, hogy azt ne egy venáron tegye, különben nem lesz olyan szeglete ennek az erdőnek, ahol elbújhatna a Fákban Lakó vagy az én haragom elől. *Nem emeli fel a hangját, de még csak nem is indulattal közli mindezt. Beszéd közben folyamatosan tartja a szemkontaktust, tekintete hideg és koránt sem olyan barátságos, mint azt megszokhatta a férfi rövid itt tartózkodása ideje alatt.
Nem vár választ, hanem felkel az asztaltól és elindul Aenae után, de addigra a lány már visszaért az étkezőhöz. A csuhás gyengéden megfogja a csuklóját és mélyen a szemébe néz.*
- Fékezd az indulataid. *Suttogja neki, majd megtöri a druida varázsát a lányon.
Ám ekkor hangzik fel a kopogtatás a kapu felől. A csuhás egy pillanatra az asztaltársaság felé fordul.*
- Kérem bocsássanak meg egy percre. *Mondja és megindul a kapu felé, így sajnos Ssyleana bemutatkozását elszalasztja.
Biztos benne, hogy nem a Bayde által mondott "kedves vendég" az, de azért a kopogás ténye megkérdőjelezhetetlen.
Pár lélegzetvétellel lehűti érzelmeit, amelyeket a druida trükkje felkorbácsolt benne, hogy már nyugodtan nyithasson ajtót. Nem a képesség keltett benne haragot, inkább a szemléltetés mibenléte és az, hogy épp Aenae-t választotta célpontjául. És be kell ismernie magának, hogy a lány számára nem semleges.*
- Ki az? *Kérdi, miután felmászott a falra, hogy onnan nézzen le a kapu előtt állóra.*

//Aktív képesség: Képességtörés//

1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-22 10:18:08
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nincs ő hozzászokva ahhoz, hogy méricskéljék, vagy legalábbis máskor nem tűnik fel neki, hogy megnézik. Igaz ugyan az is, hogy máskor nemigen látja senki hálóingben. Mindezek ellenére egy pillanat alatt meggyőződésévé válik, hogy amaz azért nézi meg, mert koszos vagy ő, vagy a ruhája. Előrehajtja a fejét és megállapítja, hogy ruhája nem maszatos, sem pedig egyik olyan testrésze sem, amit lát, következéképpen az arcán lesz a dzsuva. Reflexszerűen nyúl orrához, arcához, hogy letörölje a vélt szutykot. Ellenőrizni tükör híján persze nem tudja, úgyhogy csak remélni tudja, hogy sikerült megszabadítania magát mindennemű maszattól.*
- Örülök ha beszélni hallak, tényleg szeretem hallgatni a hangod.
*Ez tényleg így van, egyrészt kellemes a zengése, másrészt pedig, mivel ugye az elf nemigen járatja feleslegesen a száját, ezért szinte csak lényegi dolgokat tudhat meg tőle a hallgatósága.
A hajának igazgatása közben néha a férfira néz, de amúgy többnyire sután maga elé mered, már legalábbis addig a pillanatig, amíg meg nem tudja, hogy Pycta miben szokott aludni. Illetve, hogy miben nem. Ekkora kissé felderül az arca, és a férfi felé fordítja a fejét. Elmosolyodik.*
- Akkor megnézhetem, hogy van-e rajtad valami, ami nem tökéletesen szép?
*Topázsárga pillantása végigszalad a férfin és megállapodik annak a kezén, amiről már megállapította odakinn a teraszon, hogy annyira nem szép. Annyira nem szép, de a csúnyától még így is igen messze van, ezzel szemben nagyon is látszik rajta, hogy nem az artheniori hímzőegylet alapítótagja. A kandallóban égő fa sokkal több fényt ad, mint az égbolt csillagai, így most újra tanulmányozni kezdi a másikat és újra megállapítja, hogy az élet tényleg igazságtalan, hogy egy férfi ennyire szép lehet. Szinte tökéletes.*
- A nagyítóm mondjuk sajnos otthon hagytam.
*Int egyik kezével abba az irányba, ahol a város van. Illetve tisztában van azzal, hogy nem arra van Arthenior, de ugye nagyjából mindegy is. Amúgy sincsen nagyítója, otthon sem. Meg már amúgy is ez a hely az otthona. De ugye odakint egy nagyítós mustrát ígért be, természetesen csak viccből.*
- Igen?
*Kérdez rá, mikor a férfi belevág valamibe. Rá kell jönnie, hogy az egy rendkívül idegesítő dolog, és ebből egyenesen következik az, hogy valószínűleg ő is pont ennyire idegesítő volt az imént, amikor folyamatosan énezett. Mármint, hogy az benne az idegesítő, hogy tudja, hogy a másik mondani akar valamit, csak nem tudja, hogy mit. Szeretné tudni természetesen, sőt azt is szerette volna, ha az előbb a teraszon képes kibökni bármi értelmeset. Inkább zavartan igazgatja azokat a tincseit elől, amik nem érnek bele a fonatba, próbálja őket a füle mögé igazítani, de egyik-másik rövid ahhoz, hogy elérjen odáig. Legközelebb majd tudja, hogy ha más frizurát akar, mint a megszokott, akkor nem bénán belevág, hanem a kezére ül és megvárja míg elmúlik a fodrászozási ingere.
Most azonban egy egészen másféle ingert kell elnyomjon. Konkrétan azt, hogy ő is énezni kezdjen. Szóra nyitja a száját, aztán becsukja, majd újra. Végül pedig levonja a konklúziót: az énezés és a tátogás ugyanolyan idegesítően rossz.*

1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-21 23:47:55
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érkezik a kapunál//

*Xotara megérzése hatására azonnal elveti a táborverés és a fára mászás gondolatát. A fák közül, gyorsan keresztül vág egy közeli sűrű cserjésen. Minden egyes idegszála pattanási feszül, a számára most, fülsiketítőnek tűnő csendben. Hiába fürkészi a tájat, a ködben továbbra se lát túl sokat, és arra utaló neszeket sem hall, hogy követnék. Bár biztos, ami biztos; ismét irányt vált. Az erdei bozótosból egy meredek, indákkal sűrűn benőtt sziklafalhoz érkezik. A gyökerekkel és indákkal szabdalt talajon, a sötételf lány, kezével támasztékot keresve dől a sziklának, hogy a fal mellett elhaladva folytassa az útját. A következő pillanatban egyensúlyát vesztve esik át az indákon.*
~Mi a fene? Egy hasadék? ~
*A földről felkecmeregve látja, hogy a hasadékon túl az erdő tovább folytatódik, de fokozatosan ritkul. Xotara lassan egy tisztásra ér, ahol valami tekintélyes védmű terül el, a maga hatalmas, olyan tizenkét és fél láb magas falival. A sötételf lány más esetben azonnal sarkon fordulna és eltűnne innen. Az ő fajtáját nem látják szívesen az ilyen úri helyeken, és egy ilyen pompás erődben, minden bizonnyal úri népek laknak. Azonban, most megérzése a szöges ellentétét sugallja annak, amit ilyenkor tenne. A belső késztetésre hallgatva lép a védmű kapujához. A hatalmas vasveretes kapun egy robusztus, kovácsoltvas kopogtató díszeleg. Xotara, némi habozás után, háromszor dönget be vele a bejáraton.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.22 00:09:34

1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-21 22:31:52
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Mindkét fél szempontjából sokkal jobb, ha a csuhás nem marad a szobában, hogy némán végigasszisztálja Aenae átöltözését. Odakint hátát az ajtó fájának támasztva, mély lélegzetvételekkel nyugtatja magát és igyekszik elűzni zavarát. Ha most újra visszamehetne a múltba, amikor még az ősz mester oldalán tanult parancsolni az érzelmeinek, biztosan rákérdezne, hogy ilyen helyzetben mi a teendő. De azok az idők elmúltak és neki most a saját bőrén kell kitapasztalnia minden zavart pillanatát.
Szinte nem telik el pár perc és máris nyílik az ajtó a csuhás mögött és csak a gyorsaságának köszönheti, hogy nem esik be az ajtón, éppen Kagaenae karjaiba.
Egy gyors fordulattal igazít a mozgásán és máris ott áll, halovány mosollyal az arcán.
Akarva-akaratlan fut végig lombzöld tekintete a lányon, sajnos avagy egyáltalán nem sajnos, felmérve minden porcikáját. Gyakorlott, részletekhez szokott szemei a gondolat gyorsaságával konstatálják a sebeket és horzsolásokat, a csinos lábat és a szoknya rövidségét, a vállpánt vonalát és a cseppet sem kislányos domborulatot mellmagasságban.*
- Semmi baj, én úgysem beszélek túl sokat. *Mosolyog nyugtatóan a lányra, ahogy kissé félve belép a szobába.*
- Bár veled elég sokat beszélek. *Hasonlóan elpirul, bár sokkal hamarabb lehet úrrá érzésein, mint a lány, talán nevelésének hála.
Kagaenae gyorsan felül az ágyra és az álldogálástól a csuhás kezdi kellemetlenül érezni magát, így hát maga is leül az ágyra, kicsivel a topázszemű lány mellé.
A kérdés után nem tudja, mire vélni a hangtalan nevetéstől remegő lányt, amire csak zavartan elmosolyodik és igyekszik a kérdésre koncentrálni.*
- Nem ruhában. *Bukik ki a száján. Neki nincs és sosem volt hálóinge, az erdei kuckóban, ahol éltek, ott is csak ágyékkötőben aludt. Nyáron is, télen is.*
- Nem viselkedsz hülyén. Minden rendben van, nekem... *Gyorsan elharapja a mondatot, mielőtt olyat mond, amit később megbánna. Mert olyanok jutottak eszébe befejezésül, mint "nagyon tetszel" és hasonlók.*
- Szóval, semmi baj. *Nyögi ki végül.
Kagaenae a hajkeféért nyúl és a csuhás mint valami holdkóros, rejtett ámulattal nézi a fésülködő lányt. Sosem látott hasonlót és rá kell döbbennie, hogy napokig el tudná nézni, ahogy Aenae fésüli a haját. Észre sem veszi a félrekötött fonatot, azt kell mondania, hogy neki így még jobban tetszik.
Amikor a lány végzett, elkapja róla a tekintetét, remélve, hogy nem tűnt fel neki a bámulása.
Aztán csak ülnek egymás mellett, némán és mozdulatlan. És amikor a csuhás elunja a tétlenséget és rászánja magát a cselekvésre és a csend megtörésére, odafordul Aenae-hez.*
- Én...

1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-21 16:00:00
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Jól elbeszélget az elf és az ember férfi, Lyz érdeklődve fülel, hogy minél többet megtudjon, de főként az Erdőszemről hall most szívesen. Pláne, mert arról eddig csak legendákat hallott, de érteni még nem egészen érti, miben nyilvánul meg. A legendák, és a pletykák, könnyen túloznak, de úgy tűnik, a hosszú életű sokkal többet tud erről, hisz itt él, már ki tudja mi óta.
Beszélgetés közben megfigyeli az érkező vörös hajú nőt, és a vele tartó furcsa szerzetet is. Bár ahogy a lány beviharzik, pár Pyctához intézett szó után, már helyére is libben.
Bayde egy laza fordulattal üti el a gyomra korgását, melyből Lyz arra következtet, hogy még véletlenül sem jött zavarba. Ennek örül, mert tényleg nem akarta zavarba hozni azzal, hogy esetleg megmosolyogja. A könnyed terelés hatására viszont már nem próbálja visszafogni szája sarkát, s egy szerény mosolyt mégis megenged a férfi felé. Aztán azonnal zavart mosoly is lesz belőle, mert arra nem számít, hogy ha az éhezőnek átengedi az elsőbbséget, az majd éppen az ő tányérjába kíván merni a levesből. Nem akarja feltartani a sort, ezért nem kezd akadékoskodni, bár csak egy hajszálon múlik. Így oda nyújtja a tányérját, egy halvány köszönet kíséretében.
Mikor mindenki megkapta levesét, jó étvágyat kíván, s nekilát ő is enni. Nagyon jól esik neki, csak most érzi, hogy mennyire hiányzott az elmúlt hatokból.*
- Hmm... *Hümment halkan.* tényleg nagyon finom.
*Bayde furcsán zengő hangjára zavartan pillant fel tányérjából. Éppen elcsípi a gonoszkás vigyort is, mikor Aenae felpattan, és eliramodik a kijárat felé. Lyzben csak nő a zavartság, gyorsan Denzackra pillant, vajon ő mit szól a dologhoz. Nagyon nem szeretne Aenae helyében lenni, bár, ha jobban belegondol, lehet jobb volna, nem Bayde helyében lenni, ha a csínnyel fűszerezett prezentációra rájön a lány. Önmagából indul ki, hiszen nem ismeri a bongyori aranyhajat. Annyi biztos, hogy nem szeretné, ha belőle űznének viccet mindenki szeme láttára. Persze eljut hozzá az üzenet, hogy egy druida milyen hasznos, és milyen szuper képességek birtokában van, csak a prezentálás mikéntjében lát enyhe túlzást.
Ahogy ezen morfondírozik, észbe kap, hogy tisztességesen még be sem mutatkozott, talán csak Denzack említette nevét a kapunál.*
- Bocsássatok meg, már az ételeteket eszem, és még be sem mutatkoztam tisztességesen. *Bukik ki belőle, majd egy óvatos torokköszörülést követően folytatja.* Ssyleana Lyzendrának hívnak... *Majd egy rebbenő pillantást vet Baydera mielőtt a többiekre emeli tekintetét.* Ugyan nem vagyok druida, de íjásznak talán elég tűrhető.
*Ez éppen félreérthető is lehet a miheztartás végett, de legbelül tényleg csak arra gondolt, hogy a nevéhez, választott foglalkozását is hozzá tudják kapcsolni.*

1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-21 11:43:26
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Csöndesen eszi a levesét, közben pedig azon jár az agya, hogy nem is olyan régen még mennyire finnyás volt, és ennek az ételnek a felét is a tányér szélére piszkálta volna, már ha egyáltalán hozzányúl. A finnyássága nem múlt el teljesen, de odáig mérséklődött, hogy mindent megeszik, viszont ami nem a fogára való, abból szinte sosem lakik jól, de becsületből is megeszik egy-egy tányérnyit, és azt is megállja, hogy ne piszkálja az ételt. A ragu nem tartozik a kedvencei közé, legalábbis azok a részei nem, amikről nem tudja, hogy mik is azok, látta persze az alkotóelemeit nyersen, segített is fel feldolgozni a nagy részét, de egyiket másikat nyersen sem találta bizalomgerjesztőnek, és úgy véli, hogy a főzés sem segített rajtuk. Ezen részeken igyekszik először túlesni, minél gyorsabban, szinte rágás nélkül lapátolja be ezeket, a végére szeretné hagyni a húst, így a végére már csak húscafatok áznak a tejszínes lében. Már rákészül lelkileg arra, hogy ehet valami olyat is, amit szeret - húst -, mikor Bayde váratlanul hozzászól. Menten felderül az arca.*
- Tényleg? De jó!
*Azzal már fel is pattan. Abba bele sem gondol, hogy egyáltalán nem vár vendéget, kedves vendéget meg pláne nem. Hiszen senki nem is tudja, hogy itt kell keresse őt az erdő legmélyén. De Bayde azt mondta, hogy kedves vendége várja a kapunál, így rögtön el is iramodik, otthagyva az asztaltársaságot és ragulevesének legjobb falatjait is.
Még akkor sem esik le neki, hogy a bolondját járatják vele, mikor a kapuhoz érve szembesül azzal, hogy ott senki nem vár rá. Nemhogy kedves vendég, de egyáltalán senki, és hiába mondják neki, hogy nem is volt itt senki mégis meggyőződése, hogy csak elkerülték egymást azzal a bizonyos valakivel, vagy megunta a várakozást és inkább távozott. Lelkesen érkezett a kapuhoz, szint gyermeki lelkesedéssel, mintha csak valami ajándékra várt volna és kicsit csalódottan távozik, hogy még sincs itt a beígért. Letörten érkezik vissza az étkezőbe, kissé magába roskadva. Még mindig sejti, hogy Bayde csak prezentálta rajta, hogy mire is képes egy druida, ha éppen nem állatoknak suttog.*
- Biztos elment már. Remélem, hogy visszajön.

1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-20 21:31:33
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Most például jó lenne elsüllyedni. Naná, hogy majd' mindenki meghallotta azt a diszkrét kis robajt ami a gyomra tájékáról jött. És a szeme sarkából még azt is látja, hogy ennek a helyes kis hegyesfülűnek remeg a szája széle, bizonyára a visszafojtott nevetés okán.*
-... és így morog a djh'ibou, amikor a kölykeit érzi veszélyben. *fordul Ssyleana felé úgy, mintha eddig is a puszták rettegett ragadozójának életmódjáról folytattak volna érdekfeszítő eszmecserét. Eltúlzottan tudálékos képet vág egy kis mosollyal, amivel persze csak azt leplezi, hogy zavarban van. Szerencsére Aenae ezt a pillanatot választja, hogy az orra elé dugjon egy tányért, amit köszönetet rebegve vesz át. Noha az illem úgy diktálná, hogy a többiek után szedjen, de ha mindenki így érzi, akkor napestig fogják noszogatni egymást, az éhségtől egyre jobban kopogó szemekkel. Úgyhogy itt az ideje, hogy magához ragadja a kezdeményezést és a sűrű levessel teli tálban árválkodó merőkanalat.*
- Szabad? *nyújtja kezét Ssyleana tányérja felé és ha megkapja, szed neki az ételből. Aztán a társaság többi nőnemű tagja kerül sorra, az időközben visszatért vörös és Aenae, végül a többiek. Aztán saját maga. Talán Pycta nem veszi rossz néven, hogy egy kicsit átvette a házigazda szerepét.*
- Örömömre szolgál. *viszonozza egy biccentéssel Pycta gesztusát és kicsit megkavargatja a levesét* Nos, egy kutyát vagy egy lovat - kis túlzással - bárki rá tud bírni alapvető engedelmességre. Ha állatokról van szó, egy druida különleges tudása annyit tesz, bár nem merül ki ennyiben, hogy olyasmire is rá tudja őket bírni, amire egyébként nem feltétlenül képesek vagy nem jellemző rájuk. Példának okért ismertem valakit *finoman elmosolyodik, mert ilyen felvezetés általában annyit jelent, hogy az illető magáról beszél* akinek egy időben egy kis patkány volt hű társa. Egyébként a patkányokat érdemtelenül becsülik alá, valójában rendkívül eszes és talpraesett állatok. De hogy folytassam, ez a patkány tudta hogyan kell vásári forgatagokban, nagy nyüzsgésben észrevétlenül felmászni vagyonos polgárok ruháján, harapni el az erszényüket az övükhöz erősítő bőrszíjat és vinni el a bugyellárist a gazdájának.
*Belekanalaz a levesbe.*
- Kitűnő, szavamra, kitűnő! De mi történik akkor, ha valaki egy kifejlett griffel vagy nassiky-vel akad össze? Ha van egy kis sütnivalója, akkor fut ahogy csak bír. Egy druida viszont az efféle bestiák barátságát is el tudja nyerni. No persze nem hosszú időre, jobbára csak percekre, de az esetek többségében ennyi éppen elég is. Ha pedig emberről vagy más intelligens lényről van szó...
*Csibészesen elmosolyodik, mint egy vásott kölyök aki épp rossz fát készül a tűzre rakni, aztán Aenae felé fordul. Amikor megszólal, mintha furcsán zengne a hangja.*
- Egy kedves vendég vár rád a kapunál.
//Aktív képesség: meggyőzés//

1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-20 12:36:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Különös fickó lehet ez a druida, több okból is érdekes. Úgy öltözik, mint egy nemes, az ápoltságát sok úr is megirigyelné, miközben olyan munkához ért, amelyhez kevesen és amúgy egy rendes tisztességes embernek látja. Kíváncsi volna, milyen utat járt be idáig.*
- Mindenképpen hasznos tagja lehetnél a csapatunknak. *Hajol meg a csuhás a szokott módon. Nem olyan hajbókolás ez, mint amit a pórok tesznek a nemes előtt, hanem egy könnyed, mégis határozott, derékból meghajlás, amolyan igenlés.*
- Vannak hátasállatok, de azokkal csak a városba járunk, az erdőben nem vennénk nagy hasznukat, akadnak olyan helyek, amelyeken még gyalogszerrel is nehéz átvágni, nemhogy lóval. *Mosolyog a druidára.*
- Miben is nyilvánul meg a te tudásod? Meddig terjed a hatalmad az állatok felett? *Teszi fel a kérdést. Sohasem volt alkalma beszélnie erről egy hozzáértővel, ezért még mielőtt belevetik magukat a kalandba, szeretné tisztázni, hogy mik a férfi tudásának a határai, mert tart attól, hogy nem furunkulusokkal és egyszerű erdei ragadozókkal lesz dolguk. Bayde gyomrának megkordulására szívesen elmosolyodna, de nem hozná kellemetlen helyzetbe, ezért arca rezzenéstelen marad.*
- Nem tesz semmit, szívesen adunk a sajátunkból, ha van rá lehetőség. *Hajtja meg magát az elf előtt is a vendéglátás megköszönésére.*
- Igen, a Fákban Lakó birodalma mindez, ameddig a zöldellő lombok elérnek. *Mosolyog. Az Erdőszellem bár nem nagyon jelenik meg hívei előtt, jelenléte és hatalma megkérdőjelezhetetlen ezek közt a fák között.*
- Köszönöm, Zara. Mint oly sok másik helyiségre. *Veszi át a kulcsot a vöröstől, akivel Cralan is visszatér és talán folytatná még, de a zenész lányt úgy elrabolja a leves látványa és illata, hogy inkább mosolyogva megcsóválja a fejét és elteszi a kulcsokat csuhájának egy rejtett zsebébe.
Ezalatt Aenae megterítette az asztalt és mindenkinek jutott tál és eszköz, így már a friss kenyér és a víz sem maradhat érintetlen. A csuhás kicsit nézelődik még, majd sóhajtva leül az asztalfőre, hisz úgy tűnik, ő maradt az, aki Vadvédben döntéshozó lett. Darenn azóta sem tért vissza, de ideje lesz megkeresni, viszont nem hagyhatja magára a vendégeket sem. Leülve szed magának utolsóként és tör egy darab kenyeret mellé. Elégedetten néz végig a falatozókon az asztal körül, örül, hogy ennyi jó emberrel és más fajúval hozta össze a Fákban Lakó.*

1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-20 03:56:11
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

* Cralan igazán örül, hogy sikerül fenntartania a beszélgetést a lánnyal, aki láthatóan maga is szívesen teszi ezt. *
- Igen, valóban jó volt, de nem a legjobb.
* Kezd el válaszolni, majd tovább folytatja. *
- Azért mondom így, mert ahol én nevelkedtem, ott megtanultam, hogy mindig van egy nagyobb hal, ha érted mire gondolok. Aki a mindenség fölé helyezi magát, nagyon tud esni.
* Tetszik neki Zaratinate céltudatossága, hogy megvan a maga véleménye a dolgokról. *
- A tanulás sohasem hasztalan, még akkor sem, ha nem is biztos, hogy hasznát vesszük-e annak, amit éppen tanulunk.
* Fejti ki bővebben, de közben nem akarja feltartani a másikat, hisz lehet hogy ő is éhes. Mennek is hát, egyenesen az étkezőbe, ahol már elég szép számmal vannak, hála az újonnan érkezőknek. Bár eredetileg nem akart enni, a ragu illata hamar megváltoztatja az elhatározását, így miután helyet foglalt, s már mindenki szedett, maga is csatlakozik, s némán élvezi a forró étel ízeit.*
~ Arra azért kíváncsi vagyok, ki lehet ez a Banya
... Na, majd kiderül ez is, amíg itt vagyok. ~
* Gondolja magában, miközben jóízűen falatozik. *


1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-19 15:47:09
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Megdöbbentette az is, hogy a férfi vele tartott, de megdöbbenti az is, hogy hirtelen távozik. Kész arculcsapás. Illetve arculcsapás lenne, ha nem érne el lassan a hang is a lányhoz, és nem fejtené meg a férfi szavainak értelmét. Mindent összevetve örül, hogy Pycta végül úgy döntött, hogy odakint várja meg míg átöltözik, mert egészen biztosan zavarban lett volna, még úgy is, hogy esetleg hátat fordítva vette volna fel a hálóruháját. Kifejezetten hálás, hogy kiment, de azért siet az öltözéssel, mert egyrészt nem akarja váratni, másrészt pedig nem akar túl sok időt nélküle tölteni.
Szinte be sem csukódik az ajtó az elf után, mikor Aenae már ki is nyitja. Immáron hálóingben van, ami ugyanolyan egyszerű, mint az ingek, amiket viselni szokott, csak jóval bővebb azoknál, és ujja sincsen csupán széles vállpántja, pár ujjnyival a térde fölé ér, elől dísznek három gomb.
Remek lehetőséget ad arra, hogy Pycta láthassa a lány térdein a lovaglóleckék nyomait, illetve annak nyomait, mikor bénázik és a gyengülő akaratát a hátasa is megérzi, és menten nekiviszi a karámnak, lesmirglizve a lány bőrét. Egyébként látszik rajta, hogy magára kapott némi izomzatot mióta itt van és nem lécol egész nap. Meg ugye vízhólyagtól sebes lábfejeit is ismét megnézheti a férfi, bár odakinn a teraszon már megmutatta neki.*
- Amúgy így nem szoktam meghívni magamhoz másokat. Mármint rajtad kívül. Meg hát izé... téged sem szoktalak, mert még csak most hívtalak először, de biztos meghívlak majd máskor is. Tényleg sokat beszélek. Nézd el nekem, de nem tudom abbahagyni.
*És megint fülig vörösödik, és megint megállapítja, hogy le kéne osszon magának két nagy frászt és akkor talán nem beszélne órákat a semmiről. Mert ő óráknak érzi. Valahogy a csacsogásnál egy fokkal jobbnak érzi azt az állapotot, mikor nem jártatja a csuszalesőjét.*
- Asszem, hogy be kell szerezzek egy papucsot, mert kicsit hűvös már az évszak a mezítlábazáshoz.
*Vissza is ül gyorsan az ágyra és lábait gyorsan maga alá is húzza, mielőtt tényleg fel talál fázni. Felfázni nagyon-nagyon kellemetlen. Gondolatba megint pofozza magát, hogy megint milyen dolgokról beszél. Nyilvánvaló persze, hogy azért csinálja, hogy valamiféleképpen enyhítse a saját zavarát, de valahogy mégis az ellenkező hatást sikerül csak elérnie.*
- Ésőizé... Te miben szoktál aludni?
*Ágyban természetesen, bár Aenae nem erre kíváncsi, igaz ugyan, hogy próbálja megerőltetni magát, hogy elképzelje Pyctát kockás pizsamában, hálósipkával a fején. Jó nem kell annyira megerőltetnie magát, mert pikk-pakk megjelenik a lelki szemei előtt a kép. Komoly csatát vív az arcizmaival, hogy ne nevessen, meg természetesen a rekeszizmát is igyekszik megzabolázni. Kevés sikerrel. Mentségére szolgáljon, hogy legalább nem vihog idétlenül, csupán az arca hullámzik és a hasa rázkódik a visszafojtott nevetéstől.*
- Bocs, én tényleg asszem, hogy tök hülyén viselkedem.
*Lesüti a szemét és konstatálja, hogy tényleg hülyén viselkedik. Nem kicsit, hanem nagyon. Tekintetét a férfi lábára szegezi, és csak egy pillanatra néz el oldalra, hogy lokalizálja a hajkefét az ágy melletti kis asztalon, aztán el is nyúl érte. Alváshoz mindig befonja a haját, mert különben reggelre teljes kóc az egész. Most is megfésüli, majd befonja, a fonat a jobb válla előtt lóg alá, mivel mindig kicsit féloldalara sikerül csinálnia. Tudata már elengedte a pizsamás-hálósapkás Pycta képét, és már azon gondolkodik, hogy ha sokáig szerencsétlenkednek itt, akkor még a végén váratlanul felkel a nap. Márpedig ő ölelést szeretne, nem pedig pirkadatig bámulni a másikra, a tettek mezejére lépni azonban nyuszi.*

1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-19 14:04:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A befelé vezető úton igyekszik nem gondolkodni. Hagyja, hogy a lábai vezessék az útján, hogy a rutin, amely kialakult benne, mióta az erdőben lakik, vezesse mozdulatait és a kezeit. Így nem kell azon rágnia magát, hogy mennyire ostobán viselkedik. Ez a fajta módja a zavaró tényezők kizárásának tanult képessége. Amíg a tökéletesen végrehajtott mozdulatokkal törődött, nem érezte a jéghártyás folyó hidegét, amíg azzal törődött, hogy ütemesen vegye a levegőt, nem érezte a hó hidegét a talpa alatt. Megtanulta, hogyan szorítsa vissza korlátai közé meglódult érzelmeit, akár gondolkodás és tervezés nélkül is. A mozdulatok ösztönné nemesednek a szorgos tanulás, a kitartó gyakorlás alatt, így kizárhatja a külvilágot is, ha úgy hozza a szükség.
Előbb összeszedi a széthagyott pokrócokat a teraszon, elfújja a gyertyákat, eloltja a fáklyát, majd a teraszból beérve a főépületbe, gondosan bezárja az ajtót. A kis létszám miatt a falakon most nem őrködik senki, de Erdőmélye nem az a hely, ahová érdemes volna betörni némi anyagi zsákmány érdekében. De erre a kérdésre még később visszatér majd, határoz magában.
Nem tűnik fel neki Kagaenae szótlansága, hisz ő maga sem az a túl beszédes fajta, bár megmosolyogtató, hogy mióta megérkezett, mennyit kellett beszélnie. Viszont megszokott tőle, hogy ritkán fecseg feleslegesen, de emellett eszményi hallgatóság. Bár az is igaz, hogy Aenae-t nagyon szívesen hallgatja.
Ha valóban összetalálkozik a tekintetük, a csuhásnak csak a tekintete mosolyog, arcán nem tükröződik semmiféle érzelem.
A lány szobájához érve előreengedi, majd megáll az ajtóban és pár pillantással körbenéz a lakhelyen. Mint az erőd többi szobája, ez sem a túldíszítettségéről híres. VAdvéd falai közt most új lakók élnek, még nem lakták be a szobákat, hiányoznak a falakról a személyes tárgyak, emlékek, de a csuhás biztos benne, ha ez a csapat együtt marad, hamarosan az erőd nem csak egy falakkal körülvett épület lesz, hanem igazi otthon.
Amikor felismeri az ágy szélére telepedő Aenae kezében a hálóinget, hirtelen zavarba jön, tekintetét elkapja a lányról, majd megköszörülve a torkát kibukik belőle a szó.*
- Bocsánat, kint várok. *Fordul meg villámgyorsan, majd becsukja maga mögött kint az ajtót.
Ha engedné neki neveltetése, most biztosan a homlokára csapna, hogy mekkora barom. De rögtön utána szélesen el is mosolyodik, csaknem kibukik belőle a nevetés is, arra gondolva, hogy mennyit ügyetlenkednek itt egymással. Két tapasztalatlan, magánéleti dolgokban ügyetlen ifjú, akik azt sem tudják, mihez kezdjenek. Érezhetően nem közömbösek egymásnak, van valami vibrálás közöttük és mégis képtelen szavakba önteni vagy kimutatni. Helyette ügyetlenkednek, zavarba hozzák egymást és botladoznak.
Ám minden hibájával együtt nagyon élvezi minden vele töltött percét, minden pillantását és ez szép, jó érzéssel tölti el.*

1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 21:00:52
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Célba érnek az étkezőasztalnál//

*Aenae meglehetősen furcsa utat járt be azóta, hogy kitette a lábat a szülei gazdagnegyedi kúriájából. Nyafka csitri volt akkor, aki könnyen megsértődött apróságokon, aki nem szívesen vegyült a pórnéppel, és tökéletesen kiakadt volna azon, ha neki kell kiszolgálnia másokat. Sőt minden olyan dolgon kiakadt volna, amit manapság örömmel csinál. Tányért most oszt ugyan először, de nem egy végzetesen béna lány, így megbirkózik a feladattal. Ráadásul úgy, hogy egyetlen egy tányér sem esik le, senki nem sérül meg mondjuk azért, mert egy leeső tányért felrepeszti a homlokát, vagy egy aláhulló villa a combi artériájába áll. Egy szó mint száz, tehetségesen megterít.
Az elf nő köszönetére bólint, hogy nem tesz semmit, és újra elámul annak szépségén, de ezúttal próbál kevésbé tolakodón és rövidebb ideig rábámulni. Zsebre kell dugja a kezét, és kartávolságon kívülre leülnie a nőről, mert félő, hogy a gyönyörű hajába túr. Az asztal túloldalán megkorduló gyomorral nem is törődik, bárkivel megesik az ilyesmi amikor ilyen étel kerül az orra elé, mint ez a ragú. Aenaenek is összefut a nyál a szájában, de a gyomra szerencsére nem korog hangosan.
Ő majd akkor fog szedni, mikor előtte már mindenki megtette ezt. És ráadásul ezt is sikerül úgy csinálnia, hogy egy csepp se menjen a tányérja mellé. Merthogy őt előtte mindig kiszolgálták. Épphogy csak nem rágták meg helyette az ételt. Nem beszél evés közben, ezt meghagyja a többieknek. Csak akkor nyitja szóra a száját, ha valaki kérdezi, különben tényleg néma marad. Topázsárga pillantása mindig azon pihen, aki éppen beszél.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346