Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-05 03:03:26
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Xotara, ahogy szokta (amikor nagyon el akar érni egy célt), még így ösztönlényként is, képes volt tudat alatt túlspilázni a dolgokat. Tudatalattija, már a negyedik lépését tervezte, amikor még az elsővel sem végzet, de hát ez van. A sötételf lánynak ez a tulajdonsága már elég sokszor mentette meg a barna irháját attól, hogy egy bitófán végezze, mint felmenőinek a nagy része. Azonban, a Fekete Fa áldásával, vagy a Fűzfán Fütyülő Rézangyal kegyelméből, Xotara első és egyben a legegyszerűbb lépése is célravezetőnek bizonyult. Hiába, ahogy a mondás is tartja: „Első döntés a jó döntés. ”, meg hogy „A természet a matematikailag elgondolható legegyszerűbb megoldást valósítja meg. ” . Persze, a mélységi lánynak nem járnak ilyen mélyen szántó bölcseletek a fejében, mert éppen nem is gondolkodik (a matematikai tudománya, alapjáraton is, csak addig terjed, hogy tudja, mennyi arany csörög az erszényében), csak ösztönösen cselekszik.
Az ösztönlény Xotara érzelmektől mentesen konstatál, hogy sikerült az őrtoronyban leterítenie Umont. A kedves Xotara megkönnyebbülten örülne, hogy a barát nem ugrott 13 láb magasságból csukafejest az udvarra, de még jó, hogy a kedves most házon kívül van, mert a sötételf lány még koránt se végezte be tervét, amit éppen megosztott volna az átkozott szerzetessel, amikor a Démon úgy döntött maga jön megkérdezni, mit akar Tőle a mélységi.

Xotara látja, hogy Umon nem vesztette el az eszméletét, annak ellenére sem, hogy esés közben az őrtorony korlátjába verte be a tarkóját. Viszont, az időnyerés megvalósult. A mélységi lány a gondosan oda készített, kötélért kap, majd biztos, ami biztos alapon ráveti magát a megszédülten vonagló szerzetesre. A hangsúly most is a gyorsaságon van. A megkötözés nem megy olyan egyszerűen, hiszen az átkozott szerzetes nem ájult el, csak félig elalélt, és most már lassan észhez térve, ellenállva vergődik a sötételf lány kezei alatt. A kötéllel gyorsan, de erősen összecsomózza Umon csuklóit, karjait szorosan a törzséhez kötözi, majd még erősebben meghúzva a kötelet a hátánál kiköti egy erős csomóval az egyik korlátoszlophoz. Ekkor, a Kitörve Érkezőt még féken tartó, Umon összekötözött csuklós kezeivel megragadja a nyakánál Xotara köpenyét, és magához húzva ráparancsol, hogy meneküljön. Xotara ösztönös mivoltja, ezen a ponton szertefoszlik, mert egy emlék hangjai csendülnek fel benne:
„-Zak! Majd én elcsalom a csőcseléket! Fogd a húgodat! Meneküljetek! Fussatok a hegyekbe!
- De anya! Nem hagyl'…!
- Semmi, de anya! Rá vigyázz! Eriggyetek, most! ”
Villanás.
A sötételf lány újra látja, ahogy a házuk előtt felkötik őket egy fekete fára. Tétlenül nézi végig az egészet. Látja, hogyan vergődnek a kötélen, és hogyan rándul meg testük utoljára, amikor a szemükben az élet utolsó szikrája kihuny.
Villanás.
Xotara észhez tér a pillanatnyi emlékrévületből, de még gondolkodni sem marad ideje, nem hogy válaszolni Umonnak, mert már nem Vele néz farkasszemet. A Démon vérfagyasztóan izzó, mégis végtelen fekete-lyukként tátongó szemei úgy nyelik el az ő méregzöld szemeit, mint a tónyi fekete szurok, egy csepp epét. Ahogy múltkori találkozásukkor is, Xotara ereiben meghűl a vér, és a hideg fut végig rajta, a feje búbjától egészen a kis lábujja körméig. A lány, egyik lábát az átkozott szerzetes mellkasának veti, és elrúgva magát tépi ki a Démon markából a köpenye nyakát. A nagy lendülettől háttal a sarokban csapódik. Így, ücsörög már megint szokásos kis törzshelyén, rémülten és kicsit elakadt lélegzettel, amikor a Démon mély, túlvilágian zengő hangján megszólítva kérdőre vonja.
Árnytörő Xotara méregzöld szemei elkerekednek és egy ezredmásodpercre, elakad benne a szó… mély felháborodásában, ami olyan elánnal tör ki belőle, mintha egy régóta kerülgetett vitapartnerre zúdíthatná rá „magát”, ahol aztán nem kell visszafognia magát, minden mehet, ami csak a csövön kifér.*
- Mi az, hogy én mit akarok Tőled?! Te akarod az én belemet felspulnizni és körbe aggatni vele a védfalat!
*Ordítja, a mélységi lány felindultan, de még mindig ültében, a tőle pár lépésnyire kikötözve ülő Démonnak, majd szájmenősen tovább sorozza: *
- Ki az átkozott fene vagy Te? Egy eredar? Az megmagyarázná, miért az én torkomat tépnéd fel az elsők között. Ha, így van... Te is, érdekesen fejezed ki a barátságos gesztusaidat.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.05 03:10:40

2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-04 19:02:04
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Irbiszkeresés//
//Xotora//

- Rendben, legyen így.
*Bólint. A tündér is tudja, hogy még fiatal, nem tekinthető felnőttnek, de nem is gyermek már. Ha sokat gondolkodna biztosan rájönne, hogy a sötételf mire is gondolt pontosan, de úgy van vele, hogy később, talán egy évtized múlva szembesülhet vele saját maga is. Az sokkal izgalmasabb.
Amíg Xotora kérdezősködik, a tündér mellette lépkedve nézelődik össze-vissza, hátha meglátja a nagymacskát.
Mosolyogva köszön Umonnak, majd mikor az közli, hogy errefelé nem látták az állatot szomorúan abbahagyja a keresgélést.*
- Köszönjük.
*Mosolyog barátságosan, majd a Xot felé fordul.*
- Valahogy bejuthatott szerinted? Lehet, az egyik ágy megtetszett neki.

2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-04 11:19:57
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//

*Nem gondolkodik, mikor elindul, egyetlen dolog jár a fejében, legalábbis a kicsi, még saját magának tulajdonított elméjének szegletében. A többi immár a belsejéből feltörő erő birtokában van. Célja, hogy Xotarával ne történjen semmi baj, így kissé zavart és darabos léptekkel indul meg a feljáró széle felé.*
~ MIT CSINÁLSZ? ~ *A kérdés persze logikus számára, hisz a célját ismeri, de a kivitelezést maga sem tudja.*
~ Amit szükséges, semmi többet! ~
~ NEM ÖLHETED MEG MAGAD, SOK DOLGUNK VAN MÉG! ~ *A belső hang, nyomatékul még egyik lába felett is megpróbálja átvenni az irányítást, amit viszont a szerzetes nem hagyhat szó nélkül, így tovább koncentrálva kényszeríti magát az erőltetett menet folytatására. A hangot immár válaszra sem méltatja, nem akarja felesleges párbeszéddel figyelmét elterelni céljáról.*
~ NEM DACOLHATSZ VELEM, TE ÉN VAGYOK! ~ *Gúnyos kacaj a tulajdonrésze és a következménye az elhangzó mondatnak. A szerzetes testén jóllehet ez már nem látszik, a stigmák szép lassan húsába égnek mindenhol, mint egy sűrű hálóba szorult halként, beborítva Umont. Mikor már a feljáró széléhez érne hirtelen rántást érez //ügyesség+erőpróba: sikertelen//, melynek következtében hátrafelé tántorodik és darabos mozgása miatt lábai összeakadnak, s teljes testsúlyával esik el, gyakorlatilag anélkül, hogy kezeit hátratehetné. Esése következtében egyetlen sérülése a fején keletkező dudor lesz valószínűleg, hisz Xotarának nem célja őt elkapni. Eszméletét nem veszíti el, azonban az ütődéstől hosszabb időre megszédül, így nem tud felkelni a földről, mely idő elegendő arra, hogy a sötételf korábbi tervét megfelelően kivitelezze, talán még lasszózásra sincs szükség, hiszen a fekvő testre elég csak ráhúzni a kötelet.*
~ Remélem erősen megkötöz. ~ *gondolja át pillanatok alatt a történteket szédelgős, homályos pillanataiban, majd a fölé hajoló Xotara nyakánál, ruházatát megragadva megpróbálja magához húzni a nőt:*
- Mit csinálsz? Menekülj innen! *Utolsó mondatai után, arca is elsötétül a stigmák hálójától, szemei immár folytonos fénypászmával világítanak, melyet csak néha tör meg egy-egy pislogás, amit a szerzetes ébenfekete szeme produkál.*
- Mit akarsz tőlem, mélységi? *A mélyen zengő, kissé talán túlvilági hang furcsán hathat a szerzetes szájából, mégis valahogy az ő hangja, jóllehet a szöveg környezetből talán lehet arra következtetni, hogy Umon, immár teljesen eltűnt.*


2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-04 08:46:28
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
- A városhoz képest ez még egy nagy szentély! Ott abban sem lehetsz biztos hogy csak egy csomag teát veszel, nem pedig magadat adod el rabszolgának. - *Ezt szomorú tapasztalatból mondja. Nem próbálja részletezni, Leon képzeletére hagyja a dolgot.*
- Már megmondtam, inkább önerőfelmérés, mint helyi. A lányokkal kapcsolatban pedig inkább őket próbáld csábítani, mint kiiktatni a riválisokat. Ez már nem a barbárok kora. - *Horkant föl gondtalanul, nem is gondolva saját nem létező szerelmi próbálkozásaira, és komótosan elindul, átvág a kert túlsó végébe ahol egy rövidke sétával egyenesen a gyakorlótérre lehet jutni. Utoljára még hátraszól.*
- De legyen ahogy akarod, Hajótörött! Előbb
a műfegyverek akkor! -
*Egy eseménytelen lépéssorozat után már az említett edzőhelyiség simára taposott földjén lépkedve keres megfelelő környezetet. Nyelvével csettintve megáll egy alig tíz lépés széles körrel bevont terület közepén. Igen, ez meg fogja tenni. Viszont a kardokat nem találja, nem is tudja, miért. Lehet hogy visszatették őket a raktárba? Akkor plusz köröket kéne futnia. Francba is, nem árt meg neki. Amíg meg nem bizonyosodik arról hogy itt nem találnak használható gyakorlófegyvert (vagyis körbepásztázza a szélrózsa összes irányának sarkát), bevárja Leont és közben, szinte alig figyelve oda amit mond, kérdez:*
- Amúgy nem véletlenül használtam a hajótörött szót. Kicsit személyesnek fog hangzani a kérdés, de honnan származol? Ilyen fölszerelést utoljára az artheniori kikötőnél láttam.

2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 23:08:14
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nők. A nők mindig olyanok akarnak lenni, amilyenek nem lehetnek. Az alacsonyak magasak, a magasak alacsonyak, a barnák szőkék, a szőkék vörösek, a hullámosak egyenesek, az egyenesek hullámosak és így tovább. Viszont nyilván van az az életkor, mikorra az ember már megbékél magával és elégedetté válik azzal, amit kapott. Aenae még nyilván nem ért el ebbe az életkorba, hogy ne tartsa fontosnak a külsőségeket is. A különböző dolgokhoz való tehetségét meg az erőd minden lakója ismerheti, talán majd akkor billen kicsit helyre az önbecsülése, ha kicsit megüresedik, vagy ha valamiben sikerélménye lesz. Egyelőre jóformán csak a csókolózásban van sikere.*
- Nemtom, hogy ki mit hisz el, vagy mit nem hisz el. Csak nem akarnék ennél többet visszahallani magamról.
*Főleg azt nem szeretné, ha bárki kikerülne az erőd falain kívülre és esetleg anyja tudomására jutna az, hogy keresse. Ettől szabályosan retteg, talán már kicsit paranoiás mértékben is. Ha tudná, hogy is apai örökség - mint a barna haj, vagy a sárga szem -, akkor valószínűleg a fejét is beleverné a falba, hogy mekkora hülye, hogy ilyen csekélységeket is túlgondol.
Épp szemforgatásba kezdene azzal kapcsolatban, hogy semmi szüksége most szentbeszédre, mikor amaz magától is abbahagyja, így a szemforgatás is elmarad.*
- Áh, csak a saját nemistudom... démonaim. Nem. A kis hülyeségeim, tényleg semmi különös.
*Halovány mosollyal néz a férfire, nem nagyon akarózik ugyanis elmondania a reggeli kis összezördülését Xotarával, végtére is ez csak rájuk tartozik, másnak nem kell belefolynia ebbe. Még akkor sem ha történetesen gyengéd szálak fűzik Aenaehez. Sőt ebben az esetben pláne nem kellene belefolynia.*
- Akkor ráérsz most? Nem baj ha nem. Mármint tudom, hogy sok a dolgod, mindig csomó dolgod van. Szóval megértem, ha most is van és akkor elhalasztjuk. És szólj rám ha megint csomó hülyeséget beszélek.
*Zavarba jött, bár ő maga sem tudja, hogy pontosan mitől is, így aztán pironkodva lesüti a szemeit.*

2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 22:27:04
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Remélhetően Aenae egyszer felfogja, hogy valaki nem attól lesz szép és értékes, hogy szőke-e a haja vagy hogy elf fajú-e. De ennek úgy tűnik, sok idő kell. Nem baj, az elf türelmes fajta. Persze, ha ezt szóvá tenné, akkor a topázszemű azt válaszolná, hogy könnyem beszél, mert a csuhás sokáig él. A fürdésre tett megjegyzésre csak szégyenlősen elmosolyodik.
A pletykákról pedig meg van a véleménye. Egy apró közösségben élnek, így szinte mindenki tud mindent a másikról. Bár Erdőmélye hatalmas, de az erőd apró és így szinte egymás előtt élik életük napjait. Ritkák az olyan pillanatok, mint ez a mostani.*
- Biztos vagyok benne, hogy senki sem pletykál semmit. Ha pedig mégis, tudom, hogy senki sem hiszi el. *Persze nem lehet biztos semmiben, de megadja a lehetőséget mindenkinek, hogy helyén tudják kezelni bárki tréfáját.*
- Természetes, hogy érdekel, hogy mit mondanak mások, csak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Nem kell bizonyítanod senkinek semmit, legfeljebb magadnak, viszont reális célokat kell kitűzni magunk elé, amelyek bár nehezen véghezvihetők, de nem túl könnyűek. *Kezd bele, de gyorsan rájön, hogy nem kellenek ide most ezek a nagy tanítások.*
- Ha Bayde mulattat, akkor mi az, ami bánt? *Hisz, ha vannak dolgok, amelyek szórakoztatják és bántják, és ezek közül a druida dolga szórakoztatja, akkor kell olyannak is lennie, ami bántja.*

2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 18:43:19
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Természetesen hisztinek is fel lehet fogni azt, mikor a lány hangot ad a nemtetszésének, de a lány úgy érzi, hogy teljesen jogos a felháborodása. Mindamellett nem csinál sűrűn ilyesmit, főleg azért mert általában magára haragszik. Például amikor öt percen belül már nyolcadjára kapja javítják ki ugyanazt a hibáját, mint ahogyan ez Lyzzel is volt az imént. Magával persze nem veszekszik soha. Helyesebben magával nem veszekszik soha hangosan. És igenis vannak viccek, amiket nem talál annyira viccesnek, így ezt is. Az viszont tény, hogy kicsit rájátszott a valós felháborodására. Ezt viszont bevallani nyilván sosem fogja, meg aztán már lényegtelen is.
Az önértékelési zavaraiból meg vélhetően sosem fog kigyógyulni, mert senki és semmi nem fogja meggyőzni arról, hogy van szebb a szőke hajnál, meg a kék szemnél, meg minden olyannál, amikkel ő nem rendelkezik.*
- Én most épp ráérek, ha te is.
*Mórikálja kicsit magát, amit amúgy sosem szokott, a kacérság is tökéletesen idegen tőle, nem is próbálkozik ilyesmivel, mert ehhez ő túl esetlen és nem is eléggé magabiztos.*
- Reméltem is, hogy te tudod. Legalább te.
*Merthogy ilyesmiről Aenae nemigen beszél, sőt valójában nem is gondol arra, hogy időnként bele kéne duruzsolja a férfi fülébe, hogy mit is érez iránta. Nem úgy szocializálódott, hogy azt látta, hogy körülötte mindenki a szerelméről biztosítja a másikat.*
- Nem gondolnám, hogy túl sokan elhinnék, de akkor sem díjazom, hogy mindenféle kitaláció terjed rólam a hátam mögött.
*Jó, abban a pillanatban nyilván nem számít, mikor átölelik egymást, de amúgy Aenae tényleg nem szeretné, hogy pletykáljanak róla. Persze a férfi karjai között nem érdekli, hogy Bayde, vagy bárki más mit is beszél róla, de mikor elválnak az ajkaik, akkor előző gondolatai is visszatérnek.*
- Nem akarok álszent lenni azzal, hogy azt mondom, hogy nem érdekel mások véleménye.
*Elbabrál Pycta hajával, szeret a hajával babrálni, bármit szeret a férfival csinálni, bár a lovaglóleckék témájában inkább csak az eltökéltség hajtja előre, nem pedig annak lehetősége, hogy időt tölthet a férfival.*
- Nem mondom, hogy az tölti ki minden gondolatom, hogy rágódom azon, hogy mit is gondolhatnak rólam, de azért igenis vannak amik bántanak, vagy mulattatnak. Bayde inkább szórakoztat.
*Xotara ügye viszont bántja. Meg egy csomó minden bántja még, de ezek főleg anyjával kapcsolatosak.*


2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 17:05:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Pislogás nélkül állja a topáz pillantást. Ha Aenae tekintete azt üzeni: "Szétkaplak!", akkor a csuhásé azt: "Biztosan meg akarod próbálni?". Nem örül a durcás kislány Aenae-nek, de olykor még elő-előjön a lány egykori, gazdagnegyedbeli énje. Nem is baj, minden egyes ilyen kirohanással közelebb kerül ahhoz, hogy végre elhagyja.
Tisztában van azzal, hogy a topázszeműnek milyen problémái vannak magával és az értékelésével, de a csuhás úgy érzi, hogy csak rontana a helyzeten, ha figyelembe venné ezeket a nyilvánvalóan téves önértékelési defekteket. Sokkal többet segít azzal, ha nem engedi, hogy a lány ezek mögé bújva takarózzon és megengedve érezze magának ezeket a hisztiket.*
- Lehet róla szó. *Válaszolja a hátmosásra. Neki sem volna ellenére a dolog, már a közös fürdés. Lehet, hogy epétlennek mondják a háta mögött, de vannak olyan dolgok, amelyeket nem engedhet meg magának, viszont kettesben a kedvesével, már nem kell vezérként viselkednie, hanem lehet a férfi is.*
- Tudom, hogy nem Lyzbe vagy szerelmes. *Válaszolja mosolyogva, amikor Aenae a Bayde által állítólagosan terjesztett pletykát hozza fel, aminek persze semmiféle alapja nincs.*
- Bayde pedig azért mond ilyeneket, mert bosszantja, hogy másképp kezeled. A mi druidánk remek ember, szerintem csak tréfált, nem kell komolyan venni. Tényleg azt gondolod, hogy bárki elhiszi, hogy a lányokhoz vonzódsz, csak mert ellenálltál Bayde sármának? *Mosolyognia kell a gondolaton. A druidának tényleg érzéke van a nőkhöz, ezért is tudja a csuhás, hogy biztosan nem azért mondta, amit mondott, mert komolyan gondolja.
Hagyja, hogy Aenae átkarolja a nyakát és viszont csókol, amikor a lány ajkai az ajkához érnek. Maga is átkarolja a derekát, s el sem engedi jó ideig.*
- Az számít, hogy mit gondolnak mások vagy az, hogy én mit gondolok és érzek? *Kérdi, amikor szétválnak a csók után. Most már nem kell tartaniuk magukat, hisz csak ketten vannak. Lehetnek azok, amik. Egy boldog, önfeledt pár.*

2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:55:25
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Igazából, mióta ide érkezett Artheniorba, nem nagyon kellett használnia a fegyverét, talán ha párszor, összesen.* ~Igazából túl békés is ez a város. valami baj van vele!~
-Mindenütt csupa eszelősök vannak itten, úgyhogy te kilógsz közülük! Csak néz rám, vagy Umonra, vagy akár magára Pyctára! Csupa féleszű banda. *A vezér a vallási fanatizmusával, vagy a csuhás az oktalan és látszólag értelmetlen kiabálásával, amit szokott rendezni. Leon meg jobb napjain egy patkánnyal beszélget! Akárki látná őket, cirkuszi bolondoknak nézné a bandát, nem egy erdőbéli venár szervezetnek, akármit jelentsen is az, hiszen Leon ezt még nem teljesen bogozta ki, csak úgy sodródik az árral.*
-Áhá, szóval fel akarod mérni, hogy ki a legjobb itten a vadvédben! Okos húzás, de előre szólok, gyakorlópárbajban ha akarok sem tudok olyan véresen komoly lenni, mint éles ütközetben. Szóval, ha le akarod nyúlni a lányokat tőlem, akkor szólok, később viselned kell a következményeket! *Utal itt arra, hogy asszonyait másképpen fogja védeni, nem pedig úgy, ahogy fakardokkal bohóckodnak. De gondoljon Aviolan amire akar, Leon nem fejtegeti összefüggéstelen szövegeit.*
-Na, akkor csapjuk! Menjünk is! *Ezzel elindul, de még, amikor a férfi kijavítja nevét illetően, megáll és odafordul hozzá, majd hátba veregeti.*
-Nem javaslom a valódit, de tényleg! Ismerem magam, és ha nem vagy jó harcos, vagy csak egy kicsivel is rosszabb vagy mint én, és véletlen elborul az agyam, akkor lehet, hogy megsebesítelek, ezt meg nem szeretném! *Nem árul zsákbamacskát, elmond mindent, ami fontos.*
-Már megjegyeztem a neved Sünuko, nem fog sikerülni már másik névre beállni!



2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:48:17
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Vízkerék és egyebek//
//Isqeha, Seles, kis Elostor, Xotara, Ertatsnoy//

*Isqeha felvetésére hosszasan ráncolja homlokát és láthatóan töpreng.*
- A fürdőben és a konyhában, tartályok. *Jelenti ki csak úgy magának motyogva, majd ebben a pillanatban el is dönti, hogy ennek is utána néz, úgyis odatart, hogy ebédet hozzon magának és társainak. Ezt jelzi is Isqehának és Selesnek:*
- Isqeha! Seles? Mit szólnátok hozzá, ha ketten benéznétek a műhelybe, amíg én ellenőrzöm a konyhát és az alsó szinti fürdőt? Közben átöltözöm és hozok ennivalót nektek. *Miközben elindul, Elostorra néz:*
- Neked is hozok Elos! Szükséged lesz rá a falon! *Elostor nem követi, inkább előresiet, hogy majdan a falon megfelelő lőállást keressen magának és rábízott feladatának éljen. Mosolyogva nézi a kis fickót:*
~ Magának való, az annyi szent, de helyén van a szíve! Még a saját útját kell megtalálnia, mielőtt bárki másét is követné. ~ *Tovább mosolyog és elindul a kapu felé, ahová hamarosan odaér. Nem nehéz a talicska, a szerszámokat ellötyköli a patak vizében, megszabadítva azokat a rátapadt sártól és iszaptól. A kerék forog és ez a lényeg, már csak arról kell meggyőződni, hogy egészen pontosan mi célt szolgál. Ahogy a kapuhoz ér, még éppen látja, amint Elostor elfoglalja őrposztját és Xotarával, valamint a tündérrel is összefut. Talán talicskáját hirtelen vágja le a földre, hogy köszönhessen nekik, nem tudja pontosan, mindenesetre meglehetősen zavarban van. Xot hűvös tekintetét keresi, de a többiek előtt nem akar semmit mondani, így csak egyszerűen köszön a társaságnak:*
- Xotara, Ertatsnoy, sziasztok! *Egy bárgyú intés, egy kényszeredett mosoly, majd talicska fel és tovább az úton, nem adva lehetőséget talán az érkező cinizmusnak, vagy egyéb szitkoknak.*
~ Majd éjjel megkapom úgyis, minek siettessem. ~ *Gondolja magában miközben továbbindul. Azért még megjegyzésképpen egy utolsó mondatot odafűz nekik:*
- Ha az irbiszt keresitek, a vízkeréknél, a dél-nyugati oldalon nem jár, ott dolgozunk, illetve már befejeztük, de nyomát sem láttuk. Másfelé induljatok. *A talicska kerekének békésen nyikorgó hangja a műhelyhez egyre közelebb hallatszik, de Umon egyelőre csak letenni kívánja. Most hogy terhétől megszabadult, kissé gyorsabban folytatja útját, furcsamód reméli, hogy Banyát is ott találja a konyhában. De előtte azért beszalad szobájába átöltözni. Itt is történt egy-két változás az elmúlt hatban. Beszerzett egy porosodó szőnyeget a szoba közepére, valamint tervezi egy apró könyvespolc fabrikálását is, mert a könyvtárból néhány könyvet szeretne kölcsönözni, hogy csendes magányában olykor tanulhasson múltjáról és képezhesse magát. Csuhája immár a szokott helyen várja, egy bevert szögre akasztva az ajtónyílás mellett balra. Gyorsan kibújik vizes nadrágjából, éjjeliszekrényre tett Fekete Fát ölelő kígyót ábrázoló gyűrűjét felhúzza, majd felölti azt. Szinte egyből elárasztja a melegség érzése, az övnek használt kötelet erősen meghúzza derekán, majd a mosdótálcához lép, hogy elázott fizimiskáján igazítson egyet. Ahogy felnéz nem elégedett a látvánnyal, morcosan húzza össze szemöldökét, válla mögött összekötött haja csomókban lóg, így egy határozott mozdulattal fogja kezébe és fentről lefelé húz egyet rajta. Kis csuha igazgatás, csuklyarendezgetés, majd egy utolsót pillant magára, kissé körbefordul, hogy magát hátul is megnézze, de elégedett a látvánnyal. Tükörképének még boldogan meg is dicséri magát:*
- Ez vagy te, Umon, így kell kinézni! *boldogan felnevet, s közben elkerüli figyelmét, hogy a mosdótálca feletti falon már régen nincs tükör, saját kezűleg törte össze. Ez nem baj ugyan, hisz így a képzelt tükörképén az sem látszik, hogy boldog kacaja kívülről gonosz röhögés, feketében úszó világító szempárral. Az ajtón kilépve azonban ez már a múlté, szeme a régi, s ő mit sem sejtve folytatja tovább áldásos tevékenységét abban a hiszemben, hogy a falitükör segített kissé helyreállítani a patakban csorbát szenvedett renoméját. A konyhában nagy a sürgés, Banya is dolgozik, nem is veszi jó néven, hogy a szerzetes holmi tartályokról érdeklődik, azonban tekintettel arra, hogy megkedvelték már egymást, szokásos stílusában veti oda, hogy a konyhakredencek mellett a sarokban bizony csövekre csatlakozva, közel a kemencéhez ott van egy tartály, csak okosan falapokkal álcázva, a konyha szerves részébe olvasztva, rajta kis csappal. Umon elképzelése szerint a fal túloldalára, egészen pontosan a nagycsarnokon keresztül a déli szárnyba vezethetnek a csövek, ahol már a műhely hosszanti színje kezdődik, így szinte bizonyos abban, hogy a csövek valahol ott végződnek, vagy onnan indulnak. Az elcsomagoltatott ételeket már csak felkapja, hogy rögtön a fürdőbe siessen. Nem kell messzire mennie, hisz rögtön a konyha mellett található. Azt már korábban megállapítja, hogy a konyha belső falain arrafelé folytatódnak a csövek a falon átfúrt lyukakon, az is látszik, hogy rögtön egyből kettő, egymás alatt. Belépve a fürdőbe ismert érzés fogja el. Jelenleg most üres, de még hallja Xotara méltatlankodó hangját mikor korábban rányitott. Látja a dézsát, melyben fürdött és azt a kis hordót is, amin ő ült. Nem tudja eldönteni, hogy az érzés kellemes, vagy inkább ijesztő, de most nem is ezért van itt. A dézsasorok között elhaladva ahhoz a részhez lép, ahol a csövek kimenetelét sejti. Ezeket meg is találja, azonban csak a csővégeket, melyek kis csappal vannak lezárva, egészen pontosan a melegítésre használt tűzhely felett. Meg is kell azt rendesen kerülnie, bár most tűz nem ég, kormos sem akar lenni. Próbaképpen megpróbálja az egyiket megnyitni. //Erőpróba, kockadobás: sikeres// Rámarkol a kis csapra, melyen már nagyot harapott az idő vasfoga és rozsda borítja mindenhol. Meg kell feszülnie, de markával megfelelő erőt ki tud fejteni, hogy elfordítsa.*
- Igen! Ez igen! *Szinte felkiált örömében, mikor majdnem szembetalálja a csövön kiömlő víz, érezhetően nagy a nyomás, reméli, hogy azért, mert a vízkerék még mindig forog.*
~ Csodálatos szerkezet. ~ *Gyors felméréséből megállapítható, hogy a műhelyből dupla csövön keresztül érkezik a víz, a nagycsarnokon keresztül a konyhába, majd onnan a fürdőbe. Azért kettő, mert az egyiken a tiszta hideg, a másiknak pedig a fürdőben is tartályban kellene végződnie, azonban az ott hiányzik. Úgy gondolja, hogy a hideg vizes csővég sem így nézett ki korábban, a falról egy csap vezethetett lefelé, ami alá vödröt tarthattak. A hiányzó tartály talán pont a tűztér felett helyezkedett el, hogy állandó meleg vizet készíthessen. A tartály, hogy a víz forrásától ne robbanjon szét, valószínűleg nyitott volt, ebbe folyt a másik csövön a víz egy beleérő kis nyakkal, ilyet kell keresniük a műhelyben. Innen már csak egy lépés, hogy a lakószobákba is folyóvizet vezessenek, de nem akarja ezt Isq és a többiek nélkül eldönteni. Ez egy közös munka és közös ötletelés lesz.*
~ Annyi bizonyos, hogy a lányok örülnének neki. ~ *Mosolyogva zárja el a csapot, majd a fürdőből, az elcsomagolt étellel a műhely felé indul, ahol reméli, hogy hasonló jó hírekkel fogadják.*

2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 14:52:48
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Durcásan méregeti Pyctát, tekintete többször is végigszalad a másikon, az üzenete nagyjából ennyi: szétkaplak vazzeg! Persze Aenaetől ez nem kifejezetten hiteles, hiszen kevesebb, mint hat és fél láb magas és az izomtömege sem jelentős. Akkor lenne ez a kihívó szemvillogtatás hiteles, ha kétméteres lenne, és legalább százhúsz kiló színizom. Így csak egy duzzogó kislány, nem pedig komoly fenyegetés.
Egyébként nem akarja fenyegetni Pyctát, csak kissé tényleg szíven ütötte az, hogy lebüdösözik, amikor amúgy is jelentős önértékelési problémákkal küzd és szent meggyőződése az, hogy tök csúnya és ráadásul még kövér is, nem csak tehetségtelen és béna. Attól is komolyan ki szokott készülni, ha elalussza a haját. Igaz ugyan, hogy ezeket a mindennapos válságokat elég jól kezeli ahhoz, hogy másoknak ne feltétlenül jusson a tudtára.*
- Ha megmosnád a hátam, akkor még sokkal csodásabb lehetne!
*Enyhül a durcás arckifejezés, még el is mosolyodik hozzá és szinte kacéran néz a férfira.*
- Egyébként. Azt hiszem fontos, hogy a birtokviszonyok, már ha fogalmazhatok így, tisztázva legyenek, ugyanis Bayde azt terjeszti rólam, hogy azért ellenállok a sármjának, mert a nőkhöz vonzódom. Jó, talán nem terjeszti, de Zarának mindenesetre ezt mondta, hogy Lyzbe vagyok szerelmes. Mondjuk Lyz tényleg gyönyörű, úgy szeretnék olyan hajat, mint az övé.
*Kicsit elréved a tekintete. Talán kicsit tényleg odavan Lyzért, de tényleg csak a hajáért meg a fajából adódó gyönyörűségéért, amiért kicsit talán irigy is rá. Mondjuk mindenkire irigy, aki szőke, hiszen neki csak ezt a hullámos, barna kócot dobta a természet, ami valószínűleg atyai örökség lehet, mert anyja szintén szőke és az övé a legszebb kék szem, amit csak látott.
A következő pillanatban már olyat tesz, amitől Lyz valóban zavarba jöhetne, ugyanis szeretné a férfi nyakába fonni a karjait és megcsókolni.*

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 15:14:34

2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:36:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Természetesen nem. Semmi baj az illatoddal. *Válaszolja azonnal, ugyanúgy mosolyogva, de tart tőle, hogy ez teljes mértékben el fogja kerülni a feltételezéstől megsértődő topázszeműt.
A dolog csak ott hibázik, hogy egy végtelen türelmű szerzetes elfet próbál meg Aenae ezzel sarokba szorítani. Az igaz, hogy sokszor olyanokért hibáztatja magát, amiért nem kellene, de ha tudja, hogy semmi rosszat nem tett - most is csak egy ártatlan tréfát fúj fel a lány -, akkor nem kell megijednie és bocsánatot kérnie semmiért.
A következő kérdésre nem is válaszol, nem szeretné kommentálni ezt a diszkriminációs felhangot, amit Aenae a saját sértettségéről szeretne a csuhásra erőltetni.
Ha a lány kibontakozik az ölelésből, úgy elengedi és ölébe ejtett kezekkel, halovány, amolyan ezt te sem gondolod komolyan mosollyal fürkészi a topáz szemeket. Nem egyszer látta már ezt az attitűdöt és nem is ijed meg attól, hogy ez állandósulni fog. Sokszor került már hasonló helyzetbe akkor, amikor példának okáért lovagolni tanította a lányt és a sikerélmények elmaradása hasonló eredményt produkált. A türelem és a nyugalom akkor is gyógyír voltak a problémára és ezúttal sem fog belemenni a játékba, hogy asszisztáljon egy valójában komolytalan, súlytalan vitához.*
- Te is tudod, hogy csupán egy ártatlan tréfa volt. Ha azt várod, hogy bocsánatot kérjek, nem fogok, mert nincs miért. Az illatod csodás. *Olyan nyugalommal beszél, hogy az kikezdhetetlen, lombzöld szemeiben most sem kioktatás fénye csillog, egyszerűen csak elmondja a gondolatait és a továbbiakban Aenae-re hagyja, hogy eldöntse, meddig ál-haragszik a csuhásra. Addig viszont az elf nem szólal meg, csak figyel.*

2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:24:12
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Vízkerék és egyebek//
//Umon, Elostor, Isqeha//

*Seles érdeklődve hallgatja Umon és Isqeha beszélgetését a vízkerékkel kapcsolatban, és azért örömmel konstatálja, hogy nagyjából kezd benne is körvonalazódni a lényege. Ő is látja, hogy a víz nem csupán megforgatja a lapátot, hanem valahova el is tűnik belőle. Amennyire érti, ez az egész vízkerék hasonló lehet, mint a szamár hajtotta malom, ugyanis a szülőfaluja határában volt egy ilyesmi. Mindig sajnálta az igavonó állatot, ahogy ott küzdött a teherrel, ennél határozottan humánusabbnak tűnik, ha a munkát a víz végzi el, az amúgy is folyik, mintha valami megállíthatatlan dézsából öntenék évszázadokig vagy évezredekig. A természet biztonságának a gondolatára a lány elmosolyodik, és tekintetét végighordozza a tájon. Újra eszébe jut az Erdő Szíve, és magában neki is köszönetet mond, akár létezik, akár nem.
Gondolataiból akkor ébred fel, mikor Umon felveti a tanács-dolgot, és lelkesen mosolyog.*
- Nagyon szívesen! Ez egy remek ötlet!
*Amikor Umon a télikertről beszél, hangja olyan furcsán megváltozik, hogy Seles nem tudja nem észrevenni a férfi hirtelen szomorúságát, és önkéntelenül is együttérzést ébreszt a lányban. Nem ismeri igazán a szerzetest, és kezdetektől fogva van egy olyan érzése, hogy ő maga se szeretné, ha mindent tudnának róla. Xot is furcsán viselkedett vele kapcsolatban, és Seles érezte, hogy ha tud is valamit, nem adja tovább neki, ahogy senki másnak sem az erődben. Valami egyértelműen szokatlan volt vele kapcsolatban, de Seles úgy általában nem szereti firtatni ezeket a dolgokat, hacsak az illető maga nem mondja el őket. Az első nap meg is ijedt Umontól, az őt borító stigmák látványa félelmet ébresztett benne, de az eltelt egy hat alatt, amit leginkább csendes szemlélődéssel töltött, mindenkiről megszületett valamiféle általános benyomása, ez pedig Umonnal kapcsolatban is csak pozitív volt, a szerzetes mindig kedves volt a környezetével, Seleshez hasonlóan sokat segédkezett a konyhán is, és a természetet is mindketten kedvelték. A szerzetes és Xot között lévő feszültségről meg nem is beszélve, amit a lány többféleképpen is tudott volna értelmezni, de kíváncsian várja, mi sül majd ki belőle…*
- Azt hiszem, gyakori látogatód leszek a télikertben. *Mosolyog a szerzetesre bátorítón.* Olyan jó lesz a természetet látni, akkor is, ha éppen odakint még az igazak álmát aludja. Úgy hiányzik már a nap hava. *Sóhajt álmodozva. Azok a gyönyörű virágok… Milyen jól mutatnának ezen a tájon! Az őrségben úgyis a falon kell bámészkodnia, egész nap elszórakoztatná magát a látványukkal.
Ahogy hirtelen mindenkinek nagyon sietős lesz a dolga, Seles egyre inkább zavarba jön, legfőképpen azért, mert fogalma sincs, mit kellene csinálnia. Szíve a torkában dobog, de azért Elostor szavaira próbál teljes természetességgel válaszolni.*
- Elostor, én lennék a leghálásabb, ha leváltanál, mert most éppen nincs is senki a kapunál, mióta én ebédszünetet tartok! Köszönöm! *Csak ekkor tudatosul benne, hogy egy falatot sem evett alatta, de reméli, hogy még gyorsan megmentheti magát, és nem tűnik majd olyan zavartnak, mivel Umon pont rákérdezett az ételre.* Igen, az jó volna, ha hoznál! Banya azt ígérte reggel, hogy majd félretesz nekem valami ennivalót. Mindegy, mi az. *Nem mintha Banya örülne neki, ha válogat, és neki is olyan mindegy…*

//Isqeha//

*Csak áll ott, megszeppenve, de mikor Isqeha megindul, ő is követi, egy kicsit jobban érzi magát a mozgástól. Még mindig nem tud mit mondani, annyi minden kavarog a fejében, de mikor a férfi hirtelen megtorpan előtte, megint azt látja benne, amit legutóbb a kapunál, és amit azelőtt, hogy Leonnak megvallotta érzéseit, soha. A tüzet érzi, amiről Leonnak is papolt a falon az imént, csak éppen ez egy másik fajta tűz, mint mikor egy gyerek túl közel tartja hozzá az ujját, és megcsípi a forróság, és ugyanúgy, ahogy a gyerek elkapja az ujját ijedtében, Seles is úgy tesz egy hirtelen lépést hátra. Arcán jól láthatóan ijedtség tükröződik.
Egy pillanatra sem bízott Leonban, mikor hozzá közeledett, mert félt, hogy visszautasítja. Mégis, az, hogy Isqehában eddig a pillanatig bízott, de most mégis ilyen indulatos vele szemben, jobban megrémíti. Azokra a férfiakra emlékezteti, akiket már valaha visszautasított, és akik kis híján bántották emiatt, pedig erről egyáltalán nem tehet. Tudja, hogy mit kéne látnia Isqehában, tudja, hogy a szép és vonzó férfi látványának mit kéne kiváltania benne, és azzal is tisztában van, hogy ha racionálisan meghányná-vetné a dolgot, mint egy házassági ajánlatot, a kedves és figyelmes Isqeha lenne a „jó parti”, ahogy anyja mondta annak idején. De most egyedül voltak az erdő szélén, és úgy kell megnyugtatnia magát Isqeha erővel kipréselt, kedvesnek szánt szavaival, nehogy megint elfusson, mint amit általában tesz, ha megriasztják. Inkább minden erejét összeszedi, hogy megszólaljon.*
- Isqeha… Nagyon kedves vagy velem, mióta megismertelek. Hálás vagyok a bizalmadért, amióta csak találkoztunk… Igazán hálás vagyok, hogy hittél bennem. Tudom azt is, most mit gondolsz, azt, hogy butaságot csinálok. Lehet. *Lesüti a szemét, de érzi, hogy ez rossz szokás.* Xot is hasonlóan gondolja, úgy érzem. Lehet, hogy már fel is falta Leont, mert ott hagytam őket kettesben. *Mosolyog halványan, de tudja, hogy ezzel nincs vége annak, amit mondani akar. Ez nem elég, itt nem csak egy egyszerű barátságról van szó. Megpróbálja megkeresni tekintetével Isqeháét, hogy erőt kölcsönözzön annak, amit mondani szeretne.*
- Furcsa lenne bocsánatot kérnem, de… Nagyon kellemetlenül érzem magam, mert úgy érzem, anélkül bántottalak, hogy tudtam volna. Mert nem figyeltem eléggé. *Fakad ki.* Én nem akartam neked fájdalmat okozni. Ha tudtam volna, nem dörgöltem volna így az orrod alá. *Bár minden igyekezetével azon van, hogy ne sírjon, a gondolat, hogy ártott barátjának, és az előbbi ijedelme együtt felgyülemlik benne, és szeméből akart-akaratlanul kicsordul egy könnycsepp.* Bocsánat… *Mondja emiatt, és elfordulva megtörli a szemét ruhaujjával.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 14:00:02

2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 13:12:55
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Hogy MIIII?!
*Kérdezi méltatlankodva. Vicc, vagy sem, de ő mégis komolyan kiakad, olyan komolyan, mint a sezlonyrugó. Arcáról teljesen le is olvasható ez, kicsit mérges is, kicsit hitetlen is, de főleg nagyon szörnyülködő az arckifejezése.*
- Ez most komoly?
*Jellemzően tátog, mint a hal, mert erre nagyon nehéz bármit is mondani.*
- Csak én, vagy amúgy minden embert büdösnek érez az elforrod?
*Most durcásan karba is fonja a kezeit, hol van már az ölelkezés? Durcásan összeszorított száj van, behúzott nyak és villámló tekintet. Láthatta az elf már többször is tőle ezt a gyilkos pillantást, ami olyan, hogy ha ölni lehetne vele, akkor a férfi menten holtan esne össze tőle. Ezzel a haragvó tekintettel hallgatja végig Pycta okfejtését arról, hogy vissza kéne fogni az ölelkezést.*
- Tartózkodni is fogok az ilyesmitől, nehogy véletlenül bántsa a szagom az orrodat. Hogy MÍÍÍÍ?! Szóval nem is fürdök eleget?!
*Most már tényleg csak hápogni tud. És nem, ő nem fogja elnevetni magát, még annak dacára sem, hogy tudja - reméli -, hogy eleve viccről van szó és, hogy jócskán rájátszik a sértettségre. Kicsit azért tényleg rosszul esik neki, de nem annyira, mint amennyire úgy tűnik, hogy ki van akadva. A homlokát mindenesetre olyannyira ráncolja, hogy félő, hogy úgy fog maradni.*

2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 12:42:44
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A válasz kicsit zavaros, de ettől még a csuhás elhiszi, miért tenne másképp. Elveti, hogy Umon stigmáinak köze lett volna a dologhoz, hisz tényleg nincs túl meleg az udvaron és ők most csak üldögélnek, megeshet, hogy Aenae fázni kezd.
Szép lassan mindenki elhagyja a kis társaságot, legvégül Lyz is, a csuhás sejti, hogy miért.*
- Csak te. *Válaszol halkan Aenae kérdésére, majd még mosolyogva végig is nézi a procedúrát, amivel a topázszemű ellenőrzi, hogy valóban az e. A végén még fel is nevet, amikor a lány megállapítja, hogy pedig semmi nincs az illatával.*
- Ssyleana csak zavarba jött, hogy itt maradt velünk hármasban. Nézz ránk. Itt ölelkezünk, a továbbiakban lehet, hogy tartózkodnunk kellene az ilyenektől. *Folytatja mosolyogva, de azonnal hozzá is tesz még valamit, nehogy Aenae félreértse.*
- Természetesen nem szégyellem, nem is zavar, csak figyelnünk kell másokra is. *Reméli, hogy a lány nem fogja rossz néven venni, de az ilyesmi a kettőjük dolga.*
- Vagy gyakrabban kellene használnod az emeleti fürdőt. *Fejezi be komolynak szánt hangon, de három szívdobbanásig sem bírja és kitör belőle a nevetés.*

2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 09:33:17
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

~ Nos, ha valaki már azon a ponton jár hogy fegyverét folyton javítgatnia kell, akkor elmondható róla hogy igazán buzgó harcos, tehát alapvetően nem tévedtem. ~ *Fejét ingatja kettőjük között, mintha csak az erőviszonyokat kezdené már fölmérni. Azután megrázza a fejét. Ily fölöslegesen előremenni nagy hiba lenne, főleg hogy ebből a személyből szinte sugárzik a magabiztosság. Ez már jelent valamit.*
- Briliáns! Bár ki kell hogy javítsalak az ábrázatodból kiindulva: nem vagyok eszelős. Még. Csak nagyra törő. - *Ártalmatlanul elmosolyodik miközben padjához hajol a fegyveréért és az élezőkőért. Ezt majd később befejezi.*
- Csak egyszerű kard-ki-kardra gondoltam. Amolyan párbaj. Úgy is lehet mondani hogy erőfelmérés. Na persze nem "csak" a te képességeidre vagyok kíváncsi. - *Vet még egy sokatmondó pillantást Leon mesterkardjára.* - Mindössze az van, hogy még nem volt alkalmam saját tudásomat egy igazán erős ellenféllel összemérni. Márpedig te, törjél össze akármennyi kardot, abba a kategóriába tartozol. Na de csapjunk is bele! - *Rövidke gondolkodási idő után még továbbra sem teljesen kiélezett pengéjét visszarakja övébe, beletuszkolva a köszörűkövet.* - Az utunk a gyakorlótér felé vezet! Ha jól emlékszem nem egy műfegyver vár ott alkalmazására. Meg persze valódi is ha esetleg nem tojok be. Ja, és SU-nuko, nem Sün. Bár nevethetnékem támad erről a becézésről.


2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 06:08:48
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Leon először nem igazán érti azt ahogy a másik kiröhögi, így inkább védekező állást vesz fel.* ~Ez tényleg megtébolyult, vagy mi a fene van?~
-Velem végezni? Ahhoz korábban kell felkelned, ember! *Nevet ő maga is, hiszen nem egészen tűnik úgy a helyzet, hogy a férfi legyőzné őt, de akármi megtörténhet. Lehet emez egy hatalmas harcos úgy is, hogy nem látszik rajta.* ~Mondjuk, a kardjával nem így bánna ha harcművész lenne!~ *Gondolja Leon, és valahogy el is felejti azt, hogy ő kalózpengéjét egyszerűen kettétörte a legutóbbi csatája alkalmával. Azért is kellett a mesterkard, mert ez elvileg nehezebben használódik el. Aviolan nagyon nevetős kedvében van, de ezzel csak azt éri el Leonnál, hogy összezavarja őt.*
-Bizony, hogy értek! *Úgy látszik a kardja nagy kuriózum, nem csak itt, de a városban is megnézték párszor.*
-A fegyverem csak azért ilyen, mert nem bánok velük valami óvatosan és drága volt mindig javíttatni az előzőt! Ahogy látom, neked is jól jönne egy! *Biccent a csorba élű kard felé.* ~Ezt még nem is használtam sajnos, na mindegy! Majd kiderül, hogy milyen. A végén lehet, hogy el tudom törni Avi kardját! Vicces lenne!~
-Én ugyan nem bánom! Mi kéne? *Aztán végighallgatja és ki is derül, hogy fakardokról van szó és edzésről.* ~Na, pajtás, ma sem foglak akkor kipróbálni rendesen!~ *Lapogatja meg a fegyvert.*
-Leon, igen! Te pedig Aviolan Sünuko, ha jól emlékszem! *Ezután leveszi a kezét a kardmarkolatról, mert nagyon úgy tűnik, hogy ma nem fognak vérre menően megütközni.*
-Nos akkor, Sünbarátom, hol találunk fakardot?

2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-03 04:03:07
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//

*A sötételf lány, női fifikájával kieszelt fondorlatos csókos magánszámát előadva, teljesen biztos benne, hogy célt fog érni vele. Umon fürdőben való viselkedésére alapozva mesteri fondorlatát. A gonosz előadás végén, amikor csók helyett, nyers otrombasággal két kérdés hagyja el a nagy száját, látja, hogy a férfi arcán a rovások nemhogy nem bújnak el zavarukban, hanem a barát orrára húzódnak, mintha egy pajzsot tartanának arca elé. Xotara megdöbben.*
~Mi? Fél tőlem? Ő! Tőlem? Nekem van okom félni a Démonjától.~
*Ahogy, Umon társaságában, a lányon soha nem vett erőt a sötételf faji paranoiája, eddig azt hitte, hogy a szerzetes sem tart személyétől, semmilyen okból. Hiszen, a mélységi lány soha nem adott okot Umonnak, hogy félnie kéne tőle. Főleg, hogy a fürdőt leszámítva, eddig nem is nagyon kommunikáltak egymással. Xotara, eddig azt hitte, hogy egy ilyen közeledésre a szerzetes kínos zavarában, max egy hordón átesve világgá szalad, de nem ez történik. Azt, nem tudja miért, de érzi, hogy a barát fél tőle.*
~Talán, az előbbi mögé lopakodásom miatt? Az csak vicc volt. Bár, ott tényleg elég sötételfesen viselkedtem, sőt apám tanításai vezették a mozdulataimat. Észre se vettem… csak olyan ösztönös volt… de hiszen, most is ezt csinálom! Támadólag az arcába lopakodtam. Ne!~
*Ekkor, löki el magától a sötételf lány, ártó szándék nélkül a barna csuhást. Kimászva ezzel, annak aurájából.*
~Elég!~
*Xotara hátrálva elengedi a barátot, de a férfi nemhogy megkönnyebbülten elkapná kezét, de e helyett még rá is markol a sötételf lány kezére, és vele lépve nem engedi elhátrálni őt. Xotara színtelen hangon Umon fejére olvassa az igazságot, és kérdőre vonja ostobasága miatt.
A mélységi lány nem érti a barna csuhás testbeszédét, és ettől úgy érzi magát, mint aki saját fondorlatos csapdájába esett.*
~Ez mit csinál?~
*Ekkor, lelkesen hadonászva, kotyog közbe a Kedvesség: *
~Én tudom! Én tudom!~
*Xotara magában szkeptikusan: *
~Na, ne kímélj! ~
*Kedvesség: *
~Hát, kedves veled!~
*Xotara: *
~Ugyan, velem nem szoktak olyat. Max olyan felszínesen udvariasak szoktak lenni.~
*Kedvesség vigyorogva: *
~Pedig, Ő most éppen az előbbi kedvességedet viszonozza.~
*A korlátnak dőlt Xotara magában megvilágosodva döbbenten pislog Umonra, és várja, hogy mi lesz.

Xotara a barátot fürkészve látja, amikor Umon is megvilágosodik, és érzései kuszaságától megroppan, és elhátrálva lerogy a földre. *
~Fúh, már megint olyan voltam, mint egy elefánt a porcelánboltban.~
*Bizony, a mélységi lány, ezért már erősen zavartatja magát.*
~Nem elég, hogy idiótán elszóltam magam, de utána még kérdőre is vontam arra vonatkozó értetlensége miatt.~
*Ekkor, bukkan fel benne, régi ismerősként, szemrehányóan vigyorogva a Bűntudat.
Amikor, Umon magába roskadva lehajtott fejjel, ültében megszólal, a nagyszájú sötételf lány csak hallgatni képes, mert nem tudja, mit is mondhatna.
De amikor, Umon elhallgatva szomorú mosolyával felnéz rá, könnyeden hagyják el Xotara száját a szavak: *
- Én csak azt hittem, hogy te haragszol és kerülsz, amiért haragudtam, és azért viselkedtem veled úgy, mint aki egy jéghegyen ül.
*Umon folytatja, mire a sötételf lány közbevág.*
- Te nem ártottál nekem, és ha nem lettem volna, akkor, elég érthető, megismétlem: tudom az nem Te voltál! Én egyszer védtelek meg a kapuban. Te, viszont egy álló hatig kerültél, hogy ezt tedd, akkor ki védelmez kit, minduntalan?
*Kérdezz vissza a lány, költőien, elmosolyodva. Umon, pedig folytatja Pyctának tett ígéretére utalva. Umon szavaira eltűnik mosolya. Xotara, emlékszik… nagyon is jól arra az ígéretre, amit távozza a fürdőből, a résnyire nyitva maradt ajtón, lopva elkapott, amiről mindkét szerzetes, azt hiszi, hogy nem hallhatta. A névmemóriája pocsék, de az ilyen fontos részletek mindig, szinte szó szerint ivódnak bele az agyába.*
~„Nem lesz rá szükséged, hogy elpusztíts. Ha úgy érzem, hogy az erő felülkerekedik rajtam és azok ellen fordul, akik befogadtak, én fogok magammal végezni és hidd el barátom, képes vagyok rá. ”~
*Xotara akkor nagyon sajnálta a barátot, de teljesen egyetértett, annak logikus szavaival, viszont most így felidézve, valahogy nyers Realitása csak agyának valami félreeső szegletében kuporog. Akár csak most a barát, előtte földön. Amikor, Umon arról beszél, hogy szívesen töltene vele több időt, majd szinte csacsogva érdeklődik a múltjáról, akkor Xotara gondolatai még mindig az átkozott szerzetes körül cikáznak.*
~Ha tudná, hogy ez mennyire nem a megfelelő alkalom ehhez. Nem! Nem vághatok eret vele most én is. A saját nyomorától is magába roskad, és hol van az én problémám az övéhez képest. Nem!~
*Xotara, miközben a barátra figyel, tovább őrli magában a dolgokat, hogy valahogy szavakba öntse, amit mondani akar. Umon arcán a rovások fodrozódása a vidámabb hangulatáról árulkodnak, még a földről is felkel, és lelkesen tovább magyaráz, mindenféle tervekről. Xotarának nincs szíve komoly mondandójával megint lezúzni a barát visszatérő jó kedvét. Hát, csak hallgat. Azonban, amikor Umon mosolyogva odalép hozzá, és kedvesen megszorítja a kezét… nem bír tovább hallgatni… biztatóan viszonozza a kedves gesztust, és arcán egy elhaló mosollyal szól: *
- Rendben. Legyen úgy! Nekem is van egy pár ötletem, de van egy, ami a többitől merőben eltér, és sokkal fontosabb is.
*Az elhalt mosoly után a sötételf lány, így folytatja: *
- Hallottam, a Pyctának tett ígéretedet… remélem, arra pillanatra soha nem kerül sor, mert az vágna engem igazán a földhöz. Én is tettem neked akkor egy ígéretet, de most még egyet teszek. Ígérem, mindent megteszek, hogy ne kerüljön sor arra a pillanatra. Többek között, ezért is hívtalak ide éjjel. Készültem, mert van egy ötletem…
*Xotara ötletét, már nem mondhatja el, mert ekkor érzi meg, hogy Umon keze nyirkosan megrándul az övében, majd a férfi rákiált: „FOGJ LE! ”.

Xotara premier plánban nézi Umon vérfagyasztó átváltozását. Látja, amint arca eltorzul, miközben stigmái vadul sorjáznak. Látja, ahogy ébenfekete szembogara lassan elnyeli szürkéskék íriszét, és a szeme fehérségét. A sötételf lány tudja, ha a Umon szemei felizzanak a Démon elszabadult. Hát, nincs sok ideje elméleti ötletét, most élesben kell alkalmaznia, bár nem egészen így képzelte a dolgot, de hát ez van, még szerencse, hogy találékony.
Olyan, gyorsan történik minden. Neki is legalább olyan gyorsnak kell lennie, ha nem akarja előbb tett ígéretét megszegni. A történések gyors káoszában gondolkozni se marad ideje, így ösztönösen cselekszik. Mint, amikor az Erdőmélyén a medvével hozta össze a Fában Lakó, vagy amikor Umonból először látta kitörni a Démont.
Xotara érzi a pánikot abban, ahogy Umon kitépi kezét az övéből. Aztán, átkozott szerzetes habozás nélkül indul is, hogy a mélybe vesse magát, így megvédve a sötételf lányt a kitörő Démontól.
Először, tehát meg kell akadályoznia, hogy Umon kioltsa saját életét. A sötételf lány elkapja a szerzetes csuhája és nagyot ránt rajta, amitől Umon remélhetőleg hátra tántorodik, esetleg egyensúlyát vesztve elesik, fejét beverve eszméletét veszti. Ha nem így történne, arra a biztosan elég volt csuha megrántása, hogy Xotara időt nyerjen. Kihasználva az időnyerést, a gondosan oda készített kötélért kap, és gyorsan csúszóhurkot köt a kötélre, amivel nagyon jó célzásának köszönhetően, ilyen közelről könnyedén meglasszózná a megvadult szerzetest, és egy gyorsan oldódó biztonsági csomóval kikötné az őrtoronyhoz. Ha, ez sem volna elég, akkor az ösztönösen cselekvő sötételf lány Umonhoz lépve egy határozott ütést mérne a szerzetes tarkójára, amit számtalanszor látott apjától, amikor valaki mögé lopakodva, ezzel a mozdulattal eszméletlenné tette áldozatát.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.03 04:18:31

2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 16:59:38
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Nem tehet róla: elröhögi magát. Leon ilyenszerű feltevésére egyáltalán nem számított. Hogy mégis ő, megőrülve az unalomtól előkapja a kardját és mészárszéket csinál ebből a helyből? Hát miért nem gyanúsítja őt azzal hogy ő maga lenne Teysus átutazóban?*
- Veled kezdtem volna ha ilyenre szántam volna magam! - *Kacsint Leon felé ravasz mosollyal.* - Józan ész azt diktálja hogy a legóvatosabbal kell végezni először. Na de nem emiatt vagyok itt. - *Észreveszi, hogy amaz megmarkolja kardját, és Sunuko kérdően felvonja szemöldökét. Aztán lefelé néz és észreveszi hogy konkrétan szegény társára tartja fegyverét. Ismét elneveti magát, és óvatosan (most már próbálja nem megint elcsorbítani) leteszi a padra kardját, mellé az élező követ. Hangja szétterjed a kertben, akár bentről is lehetne hallani.*
- Elnézést, kissé váratlanul ért érkezésed. No de: úgy látom te is értesz egy-s-mást a kardforgatáshoz. Mondjuk a fegyveredről még ki is lehet találni. - *Fejével Leon mesterkardja felé biccent tiszteletteljesen. Sokat megadna egy olyanért.* - Ugye nem bánod, ha segítségedet kérem? - *Köntörfalazás nélkül a tárgyra is tér.* - Saját tudásomat kéne gyakorolnom s fejlesztenem, és mint ahogy látod azok a szerencsétlen bábuk nem nyújtanak túl sok lehetőséget. Esetleg nem tudsz rám némi időt föláldozni és fakardokkal edzőpartnerem lenni egy alkalomra? Rendkívül értékelném a gesztust, Leon. Ha jól emlékszem, Leon. - *Neveti el magát utoljára, most kissé zavartan. Az, hogy még ennyi idő után is problémája van a egy-két tag nevének megjegyzésével az csak saját lyukas agyára vall. Talán a közeljövőben azt is tudja fejleszteni.*

2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:46:30
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Nem. Én csak. Kirázott a hideg. Téged nem szokott?
*A hangja mondjuk eléggé réveteg és a tekintete a távozó Umon hátára szegeződik.*
- Minden. Persze. Képzelődtem csak.
*Nem is tudná már visszaidézni, hogy pontosan mi is történt, vagy hogy mit is látott, csak a benyomás maradt meg benne. A benyomás pedig olyan volt, hogy feláll a hátán a szőr. Ez viszont már elmúlt szerencsére. Újra megrázza magát, hogy ezt is mielőbb elfelejthesse. Szerencsére a többiek ebben bőven a segítségére vannak, mert egykettőre azt veszi észre, hogy kettesben maradtak.*
- Büdösek vagyunk, vagy mi?
*Kérdezi értetlenül Pyctát, majd felemeli fél karját, hogy beszagolhasson a saját hóna alá és megállapítsa, hogy bizony egyáltalán nem büdös. Aztán a tenyerébe is belelehel, hogy onnan is "mintát" vehessen. És mivel elviselhetetlen szájszaga sincsen, így végképp nem érti, hogy miért is lépett mindenki olajra.*
- Sürgős lett hirtelen mindenkinek...
*Umonnak azután, hogy találkozott tekintetük, Sunukonak ki tudja, hogy miért és Lyz meg egyértelműen zavarban volt, noha Aenae nem is érti, hogy konkrétan mitől. Mert ugye nincsen durva test- és/vagy szájszaguk. Meg nem is csináltak semmi olyat, amivel másokat zavarba hozhatnák. Nézi a távozó Lyz hátát is, de ő maga egyelőre nem mozdul. Már azonkívül, hogy a fejét rázza és nem tudja mire vélni továbbra sem azt, hogy ilyen hirtelen mindenkinek máshol akadt dolga.*

A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 14:50:35

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346