//Randi a falon//
*Seles nem erre számít a kis patkánytól, ezért még dudorászni is elfelejt, felkacag a trükkön. Nagyon mulatságosnak tartja az állatkát, örül, hogy Leon rábízta. A vadon élő társaival meggyűlt a baja a házukban, alig tudták őket kiűzni a kamra mellől, bár szerencsére be nem jutottak végül. Patkány hozzájuk képest nagyon rendesen viselkedik, látszik, hogy Leon jól tanítgatta.*
- Patkány egy rendes patkány. *Ismeri be mosolyogva Seles.* nem hittem volna, hogy még nem olyan rég a férjemmel kergettük őket… *Ekkor jön rá, hogy a férjéről beszél, és elharapja a mondatot. Egyik lábáról a másikra áll, és nem tudja, hogy reagálja le a helyzetet, de megpróbál úgy tenni, ahogy valójában is van, hogy ez nem jelent problémát.* Szóval, a patkányokat kergettük a fészernél. Nem hittem volna, hogy egy ilyen becsületes, és semmiképpen sem mohó patkánnyal hoz össze a sors. *Mosolyogva néz Patkány után, és kinyújtja a kezét, hogy megsimogassa. Emellett a művelethez indokolatlanul közel is lép Leonhoz, bár őt nem érinti meg, direkt, hogy hergelje, de egyben emlékeztesse is a bűnre, amit elkövetett.* Bocsánat, ha a férjemről hablatyolok, ez gyakran előfordul velem, ha nem figyelek oda. Csak… A legtöbb szép emlékem ahhoz az időszakhoz kötődik, mikor volt hol élnem, volt mit ennünk. A rosszakat pedig nincs kedvem felemlegetni, olyan szép ez a nap. Nem ellened szól a dolog, természetesen. *Mosolyog rá őszintén és szerelmesen, ahogy eddig is tette, és bízik benne, hogy Leon sem lát benne semmi ellenállást.*
*Ami a haragvást illeti, Seles ezt az udvaron történtekre érti. Feddőn néz rá Leonra.*
- Igen, haragszom, amiért feleselsz Xottal, és rá is haragszom azért, ahogy ő visszaszólt neked. Ne marjátok egymást, mert bárhogy is igyekeztek, mindkettőtöket szeretlek! *Először észre sem veszi, hogy azt mondta Leonnak, szereti, és mire rájön, már megtörtént, ami megtörtént, bármilyen elhamarkodott ötlet volt is.* Vele is beszéltem erről, amíg elvoltál. És… *Lehalkítja a hangját, mert tudja, hogy Xot nincs olyan nagyon messze azért, és Umon hangját is hallja az udvarról, bár nem nekik szól a szerzetes.* Én… Nem akarok rájuk kényszeríteni semmit, de örülnék nekik nagyon. Vagy legalább is annak, hogy Umon megtalálja a boldogságát. Jól tetted, hogy beszéltél vele, rád talán hallgat, hiszen ti jó barátok vagytok.
*Most olyan büszke Leonra, hogy elengedi a Xottal kapcsolatos megjegyzését, és ad neki egy csókot is. Bárki bármit mond, Leon tényleg egy rendes fickó. Persze, a maga furcsa módján, ami nem tetszhet mindenkinek… De Selesnek tetszik. Szokásához híven felkacag, mikor a férfi magánakcióba kezd és magához rántja őt, és mikor megcsókolja, szíve megint úgy dobog fel, mint mikor először álltak így összebújva ma reggel.*
- Ez így nem jó, most nem tudlak méltatlankodva arcon legyinteni, mint az úrikisasszonyok, amiért illetlenül viselkedtél. *Kuncog, mutatva, hogy az ölelés miatt túl közel van Leonhoz, így nem lehet pofozkodni. Persze attól még eszében sincs kibontakozni a karjaiból, csak tréfál.* De megbocsátok. És nem. Nem bánom a dolgot. *Ha már innen úgysincs visszaút, akkor menjenek egyenesen előre. Kissé félénken, mert nem gondolta volna, hogy elszánja magát egy ilyen lépésre, de közelebb biccenti fejét Leonhoz, és arcát hajához érinti, úgy duruzsol.*
- Sőt, jobb, ha megszokom ezt. Nemsokára véget ér az őrségem, és azt ígérted, gyakorolod velem a vívást. Mi van, ha rossz a tartásom? Például rosszul áll a csípőm? *Ha Leon engedi neki, akkor a férfi kezét lejjebb csúsztatja derekán, annyira, hogy még ne legyen szemérmetlen… De azért határozottan közelebb legyen a szemérmetlenséghez.* Még a végén valami bajom lesz, mert nem tudom jól forgatni a kardot. *Teszi hozzá tettetett szomorúsággal, de közben huncutul mosolyog, hogy ilyen trükköt eszelt ki.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.11 15:30:28