Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-04 07:48:56
Üzenet elküldve: 2017-05-04 07:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli - A nagyteremben//
*Bolhással igen nehéz észrevétlenül közlekedni. Ha nem tűnne fel másoknak a hetven kilós fekete folt, még csendben sem tud igazán közlekedni, ha épp nem minden idegszálát megfeszítve koncentrál. A jószág körmei hangosan kopognak a nagyteremben, mellette a mélységi egyenest egy félreeső asztalhoz igyekszik, a főbb társaságot elkerülve. Na nem azért, mert ne lennének azok jó népek, vagy mert egyszerűen ne kedvelné őket, csak ő ilyen. Leteszi magát a legszélső asztal leghátsó székébe, kicsit elcsigázottan maga elé néz, de mielőtt nekilátna a reggelinek, rá kell ébredjen, hogy az asztalt nehéz lesz kézzel-lábbal elfogyasztani. Ezen fura gondolatnak pedig az egyszerű magyarázata az, hogy sem ételt sem terítéket nem kerített magának. Nagyon sóhajt, és maga elé könyököl, megtámasztja fejét mielőtt néhány nagyon hosszú pillanatig csukott szemmel próbálja rávenni magát, hogy szolgálja ki magát.*
~Vagyok én annyira éhes, hogy felkeljek?~
*Mélázik még egy kicsit félálomban. Eközben Bolhás sem tétlenkedik. Mikor rájön, hogy a gazdája környékén neki nem terem babér, odasunnyog - magához képest - halkan a kis társasághoz és hirtelen bedugja a fejét a két újonc, Sunuko és Legran között. A kutya legendás gyorsasággal bír, ha a gyomráról van szó, így a férfi tányérjáról úgy nyúlja le a legnagyobb falatot, hogy annak reagálni sincs ideje, eztán Legran étele felé fordítja éhes tekintetét. Ha nem tesznek valamit sürgősen, az őrség után gyakorlatilag ülve álomba merült mélységi kutyája hipp-hopp megszabadítja az újoncokat a reggelitől.*
*Bolhással igen nehéz észrevétlenül közlekedni. Ha nem tűnne fel másoknak a hetven kilós fekete folt, még csendben sem tud igazán közlekedni, ha épp nem minden idegszálát megfeszítve koncentrál. A jószág körmei hangosan kopognak a nagyteremben, mellette a mélységi egyenest egy félreeső asztalhoz igyekszik, a főbb társaságot elkerülve. Na nem azért, mert ne lennének azok jó népek, vagy mert egyszerűen ne kedvelné őket, csak ő ilyen. Leteszi magát a legszélső asztal leghátsó székébe, kicsit elcsigázottan maga elé néz, de mielőtt nekilátna a reggelinek, rá kell ébredjen, hogy az asztalt nehéz lesz kézzel-lábbal elfogyasztani. Ezen fura gondolatnak pedig az egyszerű magyarázata az, hogy sem ételt sem terítéket nem kerített magának. Nagyon sóhajt, és maga elé könyököl, megtámasztja fejét mielőtt néhány nagyon hosszú pillanatig csukott szemmel próbálja rávenni magát, hogy szolgálja ki magát.*
~Vagyok én annyira éhes, hogy felkeljek?~
*Mélázik még egy kicsit félálomban. Eközben Bolhás sem tétlenkedik. Mikor rájön, hogy a gazdája környékén neki nem terem babér, odasunnyog - magához képest - halkan a kis társasághoz és hirtelen bedugja a fejét a két újonc, Sunuko és Legran között. A kutya legendás gyorsasággal bír, ha a gyomráról van szó, így a férfi tányérjáról úgy nyúlja le a legnagyobb falatot, hogy annak reagálni sincs ideje, eztán Legran étele felé fordítja éhes tekintetét. Ha nem tesznek valamit sürgősen, az őrség után gyakorlatilag ülve álomba merült mélységi kutyája hipp-hopp megszabadítja az újoncokat a reggelitől.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-03 23:17:16
Üzenet elküldve: 2017-05-03 23:17:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli - A nagyteremben//
*Az, hogy nem érez különösebbet az enyhe szédülésnél, aminek talán az éhség meg az eszeveszett szomjúság az oka, azt talán a hajdani északi mulatozásoknak köszönheti. Ha viszont jobban belegondol, a másnapok másokon is látható gyötrő része általában elkerüli. Ez megint lehet genetika kérdése vagy azé, hogy valóban jobban bírja az italt, ám az is lehet hogy végzete nagy könyvének egy morcosabb oldalán vár rá egy olyan iszonyú macskajajos ébredés, majd valamikor az életben, hogy addig is rápihen.
Hangulatát azonban az is javítja, hogy mindenféle utalgatás és hallgatózás helyett Sunoko egyenes beszéddel megvallja, hogy nem emlékszik rá és bemutatkozik.*
~Egyenes jellem, derék jellem!~
*Szimpátiája máris megnőtt a másik irányába. Szereti, ha valaki ilyen.*
- Baldrol. *Nyújtja jobbját illedelmesen, de vidáman, hogy amolyan igazi férfias kézfogást produkálhassanak már így reggel.* Örvendek az új és friss társaságnak!
*A férfi további szavaira viszont előbújik benne a kisördög.*
- Valóban remek társaság és ha maradtok, véleményem szerint hamar magatokra találhattok. *Mosolyog.* Persze az eleje nem könnyű! Mikor én először itt jártam, hideg vízzel keltettek mindenkit hajnalok hajnalán! Aztán kizavartak minket fát fágni, de nem ám rendes fejszével!
*Lelkesen és rendkívül nagy figyelemmel mesél.*
- Aki pedig nem teljesített eredményesen, annak kint kellett aludnia az erdőben. Persze nagy fegyvert nem vihetett magával! Shiriqa is azért lett kicsi, mert mikor elaludt... *Ekkor érkezik meg Legran.*
- Szép jó reggelt! *Üdvözli széles mosollyal az érkező hölgyet, szinte elfelejtve, hogy éppen mesélt valamit, aminek éppenséggel csak a fele igaz. Esetleg igaz, csak nem úgy, ahogy meséli.*
- Hogy telt az este? Minden rendben volt? A kiképzés biztosan tetszeni fog mindkettőtöknek!
*Vonja bele most már a párost reggeli szavaiba.*
- Meruwielel persze nem könnyű. Főleg a férfiaknak! Mindenki tudja, hogy a nőknek jobban megy az egyszerre két helyre való koncentrálás.
*Kacsint sokat mondóan Sunokora, majd ekkor belibben a terembe, ráadásul kintről az a bizonyos kedves vörös üstök. Tekintete rögtön Narára villan, viszont köszönti, de hát egy történettel még jön Meruwielről!*
- Neked is.
*Szól hát vissza lovagiasan, majd már venné a levegőt, mikor megpillant valami vörös foltot a padló magasságában is. Ezért aztán csak egészen halkan, Sunoko felé dőle megjegyzi. Persze úgy, hogy szavait bárki tisztán értheti a teremben.*
- Egy újabb vörhenyes. Én mondom, vigyázni kell velük! Boszorkányság van mögötte!
*Gyorsan iszik egy kis vizet, majd bekap néhány apróbb falatot, hogy aztán mikor Nara csatlakozik hozzájuk, normális arcot tudjon vágni. Már amennyire sikerül. Mert hogy eddig is azt vágott, szóval a normálisból régen rossz, ha az ember még normálisabbat akar.*
- Csak egy kis szédülés! Amúgy kutya bajom!
*Igen, most tényleg ezzel dicsekszik.*
- Téged meg se kérdezlek róla! *Vigyorog.* Egyél valamit!
*Tol Nara felé egy szolídan megpakolt tányért, hiszen bizonyára éhes lehet.*
- Róka barátunkban kit tisztelhetünk?
*Néz el végül a vörhenyes irányába, aki intenzív figyelemmel tanulmányoz át minden apró új szagot és illatot.*
*Az, hogy nem érez különösebbet az enyhe szédülésnél, aminek talán az éhség meg az eszeveszett szomjúság az oka, azt talán a hajdani északi mulatozásoknak köszönheti. Ha viszont jobban belegondol, a másnapok másokon is látható gyötrő része általában elkerüli. Ez megint lehet genetika kérdése vagy azé, hogy valóban jobban bírja az italt, ám az is lehet hogy végzete nagy könyvének egy morcosabb oldalán vár rá egy olyan iszonyú macskajajos ébredés, majd valamikor az életben, hogy addig is rápihen.
Hangulatát azonban az is javítja, hogy mindenféle utalgatás és hallgatózás helyett Sunoko egyenes beszéddel megvallja, hogy nem emlékszik rá és bemutatkozik.*
~Egyenes jellem, derék jellem!~
*Szimpátiája máris megnőtt a másik irányába. Szereti, ha valaki ilyen.*
- Baldrol. *Nyújtja jobbját illedelmesen, de vidáman, hogy amolyan igazi férfias kézfogást produkálhassanak már így reggel.* Örvendek az új és friss társaságnak!
*A férfi további szavaira viszont előbújik benne a kisördög.*
- Valóban remek társaság és ha maradtok, véleményem szerint hamar magatokra találhattok. *Mosolyog.* Persze az eleje nem könnyű! Mikor én először itt jártam, hideg vízzel keltettek mindenkit hajnalok hajnalán! Aztán kizavartak minket fát fágni, de nem ám rendes fejszével!
*Lelkesen és rendkívül nagy figyelemmel mesél.*
- Aki pedig nem teljesített eredményesen, annak kint kellett aludnia az erdőben. Persze nagy fegyvert nem vihetett magával! Shiriqa is azért lett kicsi, mert mikor elaludt... *Ekkor érkezik meg Legran.*
- Szép jó reggelt! *Üdvözli széles mosollyal az érkező hölgyet, szinte elfelejtve, hogy éppen mesélt valamit, aminek éppenséggel csak a fele igaz. Esetleg igaz, csak nem úgy, ahogy meséli.*
- Hogy telt az este? Minden rendben volt? A kiképzés biztosan tetszeni fog mindkettőtöknek!
*Vonja bele most már a párost reggeli szavaiba.*
- Meruwielel persze nem könnyű. Főleg a férfiaknak! Mindenki tudja, hogy a nőknek jobban megy az egyszerre két helyre való koncentrálás.
*Kacsint sokat mondóan Sunokora, majd ekkor belibben a terembe, ráadásul kintről az a bizonyos kedves vörös üstök. Tekintete rögtön Narára villan, viszont köszönti, de hát egy történettel még jön Meruwielről!*
- Neked is.
*Szól hát vissza lovagiasan, majd már venné a levegőt, mikor megpillant valami vörös foltot a padló magasságában is. Ezért aztán csak egészen halkan, Sunoko felé dőle megjegyzi. Persze úgy, hogy szavait bárki tisztán értheti a teremben.*
- Egy újabb vörhenyes. Én mondom, vigyázni kell velük! Boszorkányság van mögötte!
*Gyorsan iszik egy kis vizet, majd bekap néhány apróbb falatot, hogy aztán mikor Nara csatlakozik hozzájuk, normális arcot tudjon vágni. Már amennyire sikerül. Mert hogy eddig is azt vágott, szóval a normálisból régen rossz, ha az ember még normálisabbat akar.*
- Csak egy kis szédülés! Amúgy kutya bajom!
*Igen, most tényleg ezzel dicsekszik.*
- Téged meg se kérdezlek róla! *Vigyorog.* Egyél valamit!
*Tol Nara felé egy szolídan megpakolt tányért, hiszen bizonyára éhes lehet.*
- Róka barátunkban kit tisztelhetünk?
*Néz el végül a vörhenyes irányába, aki intenzív figyelemmel tanulmányoz át minden apró új szagot és illatot.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-03 17:45:45
Üzenet elküldve: 2017-05-03 17:45:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Idomítás//
*Nem is mond butaságokat Trayäk ezzel a főnök dologgal. Sőt, egyre jobban felkelti Nara érdeklődését, és fejében csak úgy kergetőznek a gondolatok, hogyan, s mint kellene kicsit egymáshoz idomulniuk.*
~Igen, ebben lehet igazság. Kell egy főnök, és akkor már ne Rozsdás vigye a gyeplőt! Apa se csak szép szavakkal idomította a vadakat, hanem kemény kézzel is.~
*Ahogy gondolatai és a mélységi szavai lassan hatni kezdenek, úgy születik és erősödik meg Narában az elhatározás is, amire önkéntelenül a teste is reagál. Hátát kihúzza, vállait kissé hátra ejti, és állát finoman felszegi, de semmiképp nem gőgösen, szeméből pedig tisztán kiolvasható a határozottság és elszántság. Helyeslőn bólogat egyes részeknél, amiket a férfi mond, de azért arra is nagyon figyel.*
~Igen, igen, a kutyák épp úgy falkában élnek, mint a farkasok, és mindig kell egy alfa a falka élére.~
*Ő maga is úgy ítéli, hogy menne már reggelizni, és talán Rozsdás is éhes, ezért természetesen követi a mélységit, hátha folytatja még, de úgy fest az ő figyelmét is hamar a friss étel illata ragadja meg. Nara, szemével megkeresi Rozsdást, és határozottan odaszól neki, hogy kövesse.*
-Rozsdás! Gyere ide!
*A róka felkapja fejét a szokatlanul kemény hangra, füleit a lány felé kapja, de nem moccan, csak figyeli mit is akarhat a másik. A lány ezért megint hívja, de ezúttal valami kecsegtetőt is belenget.*
-Gyere ide! Megyünk reggelizni.
*A kisebbik vörös vonakodva elszakad az istálló és az udvar többi csodájától, és közelebb kocog a többiekhez, de csak akkor zárkózik fel igazán, mikor a frissen sült tojás, és szalonna illata az ő orrát is megcsapja. Akkor aztán megint Nara lábához sorol, és szorosan mellette lépked, kissé vadászó, osonó mozgással.*
-Ezt már nem kell levadászni, lazíts!
*Mosolyodik el, de legbelül nincsenek kétségei, hogy Rozsdás nem feltétlen az ő kérése miatt szegődött megint a nyomába, sokkal inkább az étel ígéretének hála. Lelkesedése azonban nem lankad és ez is csak megerősíti az elhatározását az idomítás szükségességét illetően.*
~Azért félútig csak eljött a szép szóra is, szóval nem reménytelen a helyzet. De hát valahol egyébként is el kell kezdeni, nem?~
//Reggeli - A nagyteremben//
*A kapun belépve éhes gyomra sem bírja tovább szó nélkül és halkan megkordul, Nara pedig nagyot nyel, mert összefut a nyál a szájában. Mielőtt azért a nagyterembe lépne, az ajtóban megtorpanva szigorúan Rozsdás felé fordul.*
-Maradj mellettem!
*A nagyterembe lépve megpillantja a gyülekező társaságot és örömmel látja, hogy Baldrol is köztük van. Ettől arca felragyog és széles mosoly kúszik szét rajta, ezzel meg is célozza az asztaltársaságot. Rozsdás érdeklődve tekintget jobbra-balra, de nem mozdul a lány lába mellől, csupán orra jár fürgén. Odaérve jókedvűen köszön mindenkinek, de még nem ül le.*
-Szép jó reggelt mindenkinek!
*Azért Baldrolnak külön is címez egy mosolyt és köszönést, jelezvén hogy örül a viszontlátásnak.*
-Szia.
*Mielőtt azonban leülne, megragad két mélyebb tányért, és az egyikbe vizet tölt egy kancsóból, a másikba szalonnát és tojást tesz, egy marék édesfűvel megszórva, amiből kiváló salátákat lehet készíteni.*
~Fő a változatosság.~
*Közben Rozsdás egyre magasabbra nyújtogatja nyakát az asztal mellett és párszor meg is bökdösi a lány lábát. Szimatoló nedves orrát szinte az asztalra tolja, és Nara biztos benne, hogy csak az ismeretlen környezet és az idegenek tartják vissza attól, hogy az asztalra mászva habzsolni kezdjen. Éppen ezért fogja a két tányért és az asztaltól nem messze, a fal tövébe teszi le Rozsdásnak, maga pedig a tányérokhoz legközelebbi helyre ül. Megvárja, míg Rozsdás alaposan körbe szimatolja a tányérokat és mikor összeáll a kis vörösnek a kép, és apránként falatozni kezd, Nara sóhajtva fordul az asztalhoz és magának is szed ezt azt. Közben vidám mosollyal fordul Baldrolhoz.*
-Hogy van a fejed?
*Nem is mond butaságokat Trayäk ezzel a főnök dologgal. Sőt, egyre jobban felkelti Nara érdeklődését, és fejében csak úgy kergetőznek a gondolatok, hogyan, s mint kellene kicsit egymáshoz idomulniuk.*
~Igen, ebben lehet igazság. Kell egy főnök, és akkor már ne Rozsdás vigye a gyeplőt! Apa se csak szép szavakkal idomította a vadakat, hanem kemény kézzel is.~
*Ahogy gondolatai és a mélységi szavai lassan hatni kezdenek, úgy születik és erősödik meg Narában az elhatározás is, amire önkéntelenül a teste is reagál. Hátát kihúzza, vállait kissé hátra ejti, és állát finoman felszegi, de semmiképp nem gőgösen, szeméből pedig tisztán kiolvasható a határozottság és elszántság. Helyeslőn bólogat egyes részeknél, amiket a férfi mond, de azért arra is nagyon figyel.*
~Igen, igen, a kutyák épp úgy falkában élnek, mint a farkasok, és mindig kell egy alfa a falka élére.~
*Ő maga is úgy ítéli, hogy menne már reggelizni, és talán Rozsdás is éhes, ezért természetesen követi a mélységit, hátha folytatja még, de úgy fest az ő figyelmét is hamar a friss étel illata ragadja meg. Nara, szemével megkeresi Rozsdást, és határozottan odaszól neki, hogy kövesse.*
-Rozsdás! Gyere ide!
*A róka felkapja fejét a szokatlanul kemény hangra, füleit a lány felé kapja, de nem moccan, csak figyeli mit is akarhat a másik. A lány ezért megint hívja, de ezúttal valami kecsegtetőt is belenget.*
-Gyere ide! Megyünk reggelizni.
*A kisebbik vörös vonakodva elszakad az istálló és az udvar többi csodájától, és közelebb kocog a többiekhez, de csak akkor zárkózik fel igazán, mikor a frissen sült tojás, és szalonna illata az ő orrát is megcsapja. Akkor aztán megint Nara lábához sorol, és szorosan mellette lépked, kissé vadászó, osonó mozgással.*
-Ezt már nem kell levadászni, lazíts!
*Mosolyodik el, de legbelül nincsenek kétségei, hogy Rozsdás nem feltétlen az ő kérése miatt szegődött megint a nyomába, sokkal inkább az étel ígéretének hála. Lelkesedése azonban nem lankad és ez is csak megerősíti az elhatározását az idomítás szükségességét illetően.*
~Azért félútig csak eljött a szép szóra is, szóval nem reménytelen a helyzet. De hát valahol egyébként is el kell kezdeni, nem?~
//Reggeli - A nagyteremben//
*A kapun belépve éhes gyomra sem bírja tovább szó nélkül és halkan megkordul, Nara pedig nagyot nyel, mert összefut a nyál a szájában. Mielőtt azért a nagyterembe lépne, az ajtóban megtorpanva szigorúan Rozsdás felé fordul.*
-Maradj mellettem!
*A nagyterembe lépve megpillantja a gyülekező társaságot és örömmel látja, hogy Baldrol is köztük van. Ettől arca felragyog és széles mosoly kúszik szét rajta, ezzel meg is célozza az asztaltársaságot. Rozsdás érdeklődve tekintget jobbra-balra, de nem mozdul a lány lába mellől, csupán orra jár fürgén. Odaérve jókedvűen köszön mindenkinek, de még nem ül le.*
-Szép jó reggelt mindenkinek!
*Azért Baldrolnak külön is címez egy mosolyt és köszönést, jelezvén hogy örül a viszontlátásnak.*
-Szia.
*Mielőtt azonban leülne, megragad két mélyebb tányért, és az egyikbe vizet tölt egy kancsóból, a másikba szalonnát és tojást tesz, egy marék édesfűvel megszórva, amiből kiváló salátákat lehet készíteni.*
~Fő a változatosság.~
*Közben Rozsdás egyre magasabbra nyújtogatja nyakát az asztal mellett és párszor meg is bökdösi a lány lábát. Szimatoló nedves orrát szinte az asztalra tolja, és Nara biztos benne, hogy csak az ismeretlen környezet és az idegenek tartják vissza attól, hogy az asztalra mászva habzsolni kezdjen. Éppen ezért fogja a két tányért és az asztaltól nem messze, a fal tövébe teszi le Rozsdásnak, maga pedig a tányérokhoz legközelebbi helyre ül. Megvárja, míg Rozsdás alaposan körbe szimatolja a tányérokat és mikor összeáll a kis vörösnek a kép, és apránként falatozni kezd, Nara sóhajtva fordul az asztalhoz és magának is szed ezt azt. Közben vidám mosollyal fordul Baldrolhoz.*
-Hogy van a fejed?
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-03 16:21:59
Üzenet elküldve: 2017-05-03 16:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Idomítás//
*A lány meglepettségéből ítélve egész más tervei voltak a kis Rozsdással, nem nevelgetni próbálja, csak maga mellett tartani.*
-Hát, a rókákat nem ismerem túlzottan. De gondolom nekik is van egy, hogyishívják- tudod, hogy ki a főnök.
*Néha bizony a mélységi nem találja a megfelelő szavakat, hisz nem egy olvasott jószág, a betűket is épp, hogy csak ismeri. Ez persze nem azt jelenti, hogy butább vagy egyszerűbb lenne másnál, de az eddigi élete alatt ennek a megtanulása soha nem volt prioritás. Mondani sem kell, hogy a venárkiképzés elméleti részével néha hadilábon áll, azzal a felével legalábbis, amit magától nem tapasztalt ki az eddigi karrierje során.*
-Ők is csapatban élnek. A kutyáknak például biztosan kell egy főnök, vagy nagyon rosszak lesznek. Mármint nem csak azért, mert azt hiszi, hogy ő a főnök, de nem is érzi magát biztonságban.
*Igen, talán ezzel lehet a legjobban megfogni a lány figyelmét, hogy a kis barátja hogyan érzezheti magát a legjobban a környéken.*
-Ha kemény kézzel fogjuk, akkor érzi, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megvédjük, ha baj van. És ezt meghálálja a feltétlen hűséggel.
*Taglalja, miközben már Bolhás pocakját vakarja.*
-Ügyes? Ez a legelső. Ha tudnád, hogy miket tanult meg ez a kutya mióta velem van!
*Végül úgy fest a lény mégis benne van egy kis okításban, és már ha nem is lelkendezve, de legalábbis érdeklődve kezdeményez.*
-Hát ha Sylweran nem talál ki valamit reggeli utánra, és neked is jó, nekem megfelel.
*Ezzel párhuzamosan már meg is teszi az első lépéseket a nagyterem felé, Bolhással, és talán a többiekkel a sarkában. Ha egy ekkora böhöm jószágot nem szóltak még meg az étkezőasztalok alatt, nem Nara rókája fog problémákat okozni, mondjuk a méretéből adódóan kényelmesebben jár-kel az asztalon, ami viszont bosszantóbb jelenség. Nem olyan bosszantó mondjuk, mint amikor Bolhás tette ugyanezt, számottevő károkat okozva az étkészletben, és a vacsorázók ruhájában. Az ajtón benyitva kellemes illatok csapján meg az orrát, amit igen könnyen hagy megjegyzés nélkül, lévén csendes fajta.*
*A lány meglepettségéből ítélve egész más tervei voltak a kis Rozsdással, nem nevelgetni próbálja, csak maga mellett tartani.*
-Hát, a rókákat nem ismerem túlzottan. De gondolom nekik is van egy, hogyishívják- tudod, hogy ki a főnök.
*Néha bizony a mélységi nem találja a megfelelő szavakat, hisz nem egy olvasott jószág, a betűket is épp, hogy csak ismeri. Ez persze nem azt jelenti, hogy butább vagy egyszerűbb lenne másnál, de az eddigi élete alatt ennek a megtanulása soha nem volt prioritás. Mondani sem kell, hogy a venárkiképzés elméleti részével néha hadilábon áll, azzal a felével legalábbis, amit magától nem tapasztalt ki az eddigi karrierje során.*
-Ők is csapatban élnek. A kutyáknak például biztosan kell egy főnök, vagy nagyon rosszak lesznek. Mármint nem csak azért, mert azt hiszi, hogy ő a főnök, de nem is érzi magát biztonságban.
*Igen, talán ezzel lehet a legjobban megfogni a lány figyelmét, hogy a kis barátja hogyan érzezheti magát a legjobban a környéken.*
-Ha kemény kézzel fogjuk, akkor érzi, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megvédjük, ha baj van. És ezt meghálálja a feltétlen hűséggel.
*Taglalja, miközben már Bolhás pocakját vakarja.*
-Ügyes? Ez a legelső. Ha tudnád, hogy miket tanult meg ez a kutya mióta velem van!
*Végül úgy fest a lény mégis benne van egy kis okításban, és már ha nem is lelkendezve, de legalábbis érdeklődve kezdeményez.*
-Hát ha Sylweran nem talál ki valamit reggeli utánra, és neked is jó, nekem megfelel.
*Ezzel párhuzamosan már meg is teszi az első lépéseket a nagyterem felé, Bolhással, és talán a többiekkel a sarkában. Ha egy ekkora böhöm jószágot nem szóltak még meg az étkezőasztalok alatt, nem Nara rókája fog problémákat okozni, mondjuk a méretéből adódóan kényelmesebben jár-kel az asztalon, ami viszont bosszantóbb jelenség. Nem olyan bosszantó mondjuk, mint amikor Bolhás tette ugyanezt, számottevő károkat okozva az étkészletben, és a vacsorázók ruhájában. Az ajtón benyitva kellemes illatok csapján meg az orrát, amit igen könnyen hagy megjegyzés nélkül, lévén csendes fajta.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-02 22:29:56
Üzenet elküldve: 2017-05-02 22:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Idomítás//
~Kemény kézzel?~
*Néz meglepetten a mélységire.*
~De hát ez nem egy vadászkutya!~
-Én igazából... barátot, társat keresek Rozsdásban, nem haszonállatot.
*Magyarázza kissé zavartan és meglepődve, hiszen nem is gondolta, hogy olyat tanítson Rozsdásnak, amit magától nem tenne, csak vezényszóra. A rögtönzött demonstráció azonban mindamellett, hogy mosolyt csal az arcára, azért eléri célját, és Nara elgondolkodik a dolgon, miközben barátját nézi. Rozsdást meglepte a hirtelen megállj, de eszébe sem jutott, hogy ő is kövesse Bolhást, inkább teljes nyugalommal indult tovább felfedezni az udvar többi részét.*
-Ügyes trükk.
*Jegyzi meg a lány, és még mindig nem biztos benne, hogy jó ötlet-e, de mindenképp hasznosnak tűnik ez a kis kiképzés, különösen, ha ismeretlen terepre kerülnek és ott kell majd összedolgozniuk. Így végül hálásan bólogat a felajánlásra.*
-Oh, igen - igen. Azt nagyon megköszönném.
*Azért még hozzáteszi, éreztetve a kételyeit.*
-Bár nem vagyok benne biztos, hogy mindenre szükségünk van, amit Bolhás tud. De van ami hasznunkra válhat.
~Ha mást nem, kicsit össze kovácsol, közelebb hoz minket egymáshoz. Az meg ennyi idő után úgy látom nem is árt.~
-Mikor kezdjük?
*Teszi még fel a kérdést, hiszen a férfinek valószínűleg más dolga is akad, mint hogy őt és kis barátját istápolja egész nap. Na meg jó eséllyel ő is éppoly éhes, mint a lány és ideje lenne megmutatni magukat a nagyteremben, hátha elcsípik a reggeli végét, és kevésbé tűnik majd fel a hiányuk. Utána, ha nem kapnak külön feladatot, még mindig lesz idejük visszajönni az udvarra gyakorolni.*
~Talán Baldrol is velünk tart. Az remek lenne! Meg is keresem reggeli után.~
-Reggeli után? Vagy máskor?
*Kérdez rá, ha a férfi még nem mondott magától is egy időpontot.*
~Kemény kézzel?~
*Néz meglepetten a mélységire.*
~De hát ez nem egy vadászkutya!~
-Én igazából... barátot, társat keresek Rozsdásban, nem haszonállatot.
*Magyarázza kissé zavartan és meglepődve, hiszen nem is gondolta, hogy olyat tanítson Rozsdásnak, amit magától nem tenne, csak vezényszóra. A rögtönzött demonstráció azonban mindamellett, hogy mosolyt csal az arcára, azért eléri célját, és Nara elgondolkodik a dolgon, miközben barátját nézi. Rozsdást meglepte a hirtelen megállj, de eszébe sem jutott, hogy ő is kövesse Bolhást, inkább teljes nyugalommal indult tovább felfedezni az udvar többi részét.*
-Ügyes trükk.
*Jegyzi meg a lány, és még mindig nem biztos benne, hogy jó ötlet-e, de mindenképp hasznosnak tűnik ez a kis kiképzés, különösen, ha ismeretlen terepre kerülnek és ott kell majd összedolgozniuk. Így végül hálásan bólogat a felajánlásra.*
-Oh, igen - igen. Azt nagyon megköszönném.
*Azért még hozzáteszi, éreztetve a kételyeit.*
-Bár nem vagyok benne biztos, hogy mindenre szükségünk van, amit Bolhás tud. De van ami hasznunkra válhat.
~Ha mást nem, kicsit össze kovácsol, közelebb hoz minket egymáshoz. Az meg ennyi idő után úgy látom nem is árt.~
-Mikor kezdjük?
*Teszi még fel a kérdést, hiszen a férfinek valószínűleg más dolga is akad, mint hogy őt és kis barátját istápolja egész nap. Na meg jó eséllyel ő is éppoly éhes, mint a lány és ideje lenne megmutatni magukat a nagyteremben, hátha elcsípik a reggeli végét, és kevésbé tűnik majd fel a hiányuk. Utána, ha nem kapnak külön feladatot, még mindig lesz idejük visszajönni az udvarra gyakorolni.*
~Talán Baldrol is velünk tart. Az remek lenne! Meg is keresem reggeli után.~
-Reggeli után? Vagy máskor?
*Kérdez rá, ha a férfi még nem mondott magától is egy időpontot.*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-02 15:42:26
Üzenet elküldve: 2017-05-02 15:42:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli - A nagyteremben//
*Úgy néz ki, nem sokkal hagyta hátra társait a felkelésben. A tegnap este nem sokkal mellette ülő, valószínűleg már régebbi tag jött le, csodálatra méltó módon teljesen kipihent formában. El nem hinné a tegnap este történő nagylakoma után. Ha jól emlékszik, ő maga pont akkor hagyta el a termet amikor épp elkezdte a maradék társaság "élvezni az életet". Talán rászokhatott már?*
- Jó reggelt. - *Bár kevesebb színnel, de legalább annyi kedvel válaszol, a biztató mosoly pedig elernyedő hangulatot eredményez.* - Bocsánatért esedezem, de nem tudom az ön nevét. Én Sunuko vagyok, ha el tetszett felejteni. Meg kell mondani, picit... szigorúbb állapotra számítottam, amikor idefelé baktattam az erdőn keresztül. Kellemeset csalódtam. Úgy látom, erős itt a kötődés egymás iránt. - *Nyugodt tekintet ül meg arcán, miközben magába önti már hideg teáját.*
- Bizakodóan várom a többieket és a gyakorlatot is, bár ezt nem hiszem hogy annyira látni rajtam. Nehezen fejezem ki jól magam. - *Böki ki egy rövid, de annál kínosabbnak érezhető csend után.* - Valamint alig várom hogy jobban felfedezzem ezt a helyet. ha már ez a terem is ily' fenséges látványt ad, el nem tudom képzelni a többi helyiséget! - *Néz föl a plafonra, teáját letéve elmélázva a most következő nap eseményein.
Ekkor bejő Legran is, trióvá téve a társaságot.*
- Annál szebbet! Úgy néz ki, itt rajtam kívül mindenki hajnali madár. - *Vonja le a következtetést társa szintén vidám hangja hallatán.* - Hozzá kell még ehhez szoknom. Na meg persze a délelőttre is kíváncsi vagyok. -
*Úgy néz ki, nem sokkal hagyta hátra társait a felkelésben. A tegnap este nem sokkal mellette ülő, valószínűleg már régebbi tag jött le, csodálatra méltó módon teljesen kipihent formában. El nem hinné a tegnap este történő nagylakoma után. Ha jól emlékszik, ő maga pont akkor hagyta el a termet amikor épp elkezdte a maradék társaság "élvezni az életet". Talán rászokhatott már?*
- Jó reggelt. - *Bár kevesebb színnel, de legalább annyi kedvel válaszol, a biztató mosoly pedig elernyedő hangulatot eredményez.* - Bocsánatért esedezem, de nem tudom az ön nevét. Én Sunuko vagyok, ha el tetszett felejteni. Meg kell mondani, picit... szigorúbb állapotra számítottam, amikor idefelé baktattam az erdőn keresztül. Kellemeset csalódtam. Úgy látom, erős itt a kötődés egymás iránt. - *Nyugodt tekintet ül meg arcán, miközben magába önti már hideg teáját.*
- Bizakodóan várom a többieket és a gyakorlatot is, bár ezt nem hiszem hogy annyira látni rajtam. Nehezen fejezem ki jól magam. - *Böki ki egy rövid, de annál kínosabbnak érezhető csend után.* - Valamint alig várom hogy jobban felfedezzem ezt a helyet. ha már ez a terem is ily' fenséges látványt ad, el nem tudom képzelni a többi helyiséget! - *Néz föl a plafonra, teáját letéve elmélázva a most következő nap eseményein.
Ekkor bejő Legran is, trióvá téve a társaságot.*
- Annál szebbet! Úgy néz ki, itt rajtam kívül mindenki hajnali madár. - *Vonja le a következtetést társa szintén vidám hangja hallatán.* - Hozzá kell még ehhez szoknom. Na meg persze a délelőttre is kíváncsi vagyok. -
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-02 09:15:30
Üzenet elküldve: 2017-05-02 09:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli - A nagyteremben//
*Az ember lánya azt hinné, hogyha degeszre eszi magát egy meglehetősen hosszú és kimerítő túra után, akkor legalább délig bír aludni. De nem, az élet megint rácáfolt az elképzelésére. Ugyan nem hajnalok hajnalán, de igen korán kiveri valami az álmot a szeméből, holott teljesen kipihentnek még egyáltalán nem mondható. De nem adja fel, küzdve küzd, hogy egy kicsit még visszaszenderedjen az álmok világába, de mind hiába, bebocsátást egyelőre nem nyer. Így hát morcosan fekszik még az ágyban egy darabig.
Megvan már a jól bevált módszere, hogy hogyan térítse magát teljesen észhez egy nehéz kelés után, de mivel nem biztos benne, hogy mások is fent vannak-e már, és hogyan díjaznák a vödörnyi hideg vizet követő hangos és válogatott szitokszó áradatot egyelőre nem él a megszokott metódussal.
Végül amikor már hall némi neszezést a folyosóról, maga is nekilát készülődni. Belebújik a ruháiba, megigazítja a loboncát, majd amikor elfogadhatónak ítéli a kinézetét, elindul a nagycsarnok felé.
Addig még talán eltalál, és remélhetőleg most is ott találni valami ehetőt. Ebben nem kell csalatkoznia, és nem is ő az első, így ha megint tetemesebb mennyiséget fogyasztana, talán nem tűnik olyan pofátlannak. De hát erről nem tehet, a reggeli a legfontosabb étkezés, állítólag.*
- Jó reggelt! *Köszön a korai kelés és a nehezen induló reggel ellenére vidám energikus és az időponthoz talán túlságosan is harsány hanggal. Majd le is csüccsen a fiúk mellé, közelében, ahogy talál magának helyet, és már nyúl is a legközelebbi étekért, hogy pakoljon magának a saját tányérjára.*
*Az ember lánya azt hinné, hogyha degeszre eszi magát egy meglehetősen hosszú és kimerítő túra után, akkor legalább délig bír aludni. De nem, az élet megint rácáfolt az elképzelésére. Ugyan nem hajnalok hajnalán, de igen korán kiveri valami az álmot a szeméből, holott teljesen kipihentnek még egyáltalán nem mondható. De nem adja fel, küzdve küzd, hogy egy kicsit még visszaszenderedjen az álmok világába, de mind hiába, bebocsátást egyelőre nem nyer. Így hát morcosan fekszik még az ágyban egy darabig.
Megvan már a jól bevált módszere, hogy hogyan térítse magát teljesen észhez egy nehéz kelés után, de mivel nem biztos benne, hogy mások is fent vannak-e már, és hogyan díjaznák a vödörnyi hideg vizet követő hangos és válogatott szitokszó áradatot egyelőre nem él a megszokott metódussal.
Végül amikor már hall némi neszezést a folyosóról, maga is nekilát készülődni. Belebújik a ruháiba, megigazítja a loboncát, majd amikor elfogadhatónak ítéli a kinézetét, elindul a nagycsarnok felé.
Addig még talán eltalál, és remélhetőleg most is ott találni valami ehetőt. Ebben nem kell csalatkoznia, és nem is ő az első, így ha megint tetemesebb mennyiséget fogyasztana, talán nem tűnik olyan pofátlannak. De hát erről nem tehet, a reggeli a legfontosabb étkezés, állítólag.*
- Jó reggelt! *Köszön a korai kelés és a nehezen induló reggel ellenére vidám energikus és az időponthoz talán túlságosan is harsány hanggal. Majd le is csüccsen a fiúk mellé, közelében, ahogy talál magának helyet, és már nyúl is a legközelebbi étekért, hogy pakoljon magának a saját tányérjára.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-01 16:47:24
Üzenet elküldve: 2017-05-01 16:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazaérkezés//
//Idomítás//
*Csak bejutnak hát az erőd kapuin, Bolhás máris teljesen otthon érzi magát, azonnal lefetyelni indul. Trayäk segít becsukni a súlyos kapukat, majd útjára engedi az őrt, hogy folytassa a munkáját. Körbetekint az udvaron, de még senkit nem lát, bizonyára a nagyteremben nyálazzák a könyveket, vagy valami hasonlóban lehetnek benne. Rozsdás, Bolhást látván látszólag szintén otthonra lel, és lelkesen megy bele a játékba. Nara odalép hozzá, és köszönetét fejezi ki, a kis hajnali kitérőjük miatt. Egy halovány mosollyal biccent a lány felé, elkönyvelvén, hogy adósa a lány, bár valószínűleg soha nem fog sort keríteni a tartozás behajtására, hisz nem ezért segített neki, hanem mert most egy csapatban játszanak.*
-Nem, dehogy. Sőt, talán lesz néha egy kis nyugtom.
*Idomításban nem tudja, hogy a lány mennyire van otthon, de úgy gondolja talán tud segítséget nyújtani így a saját blökije után, mert habár nem egy kutya a kettő, látszólag egy hullámhosszon vannak.*
-Kemény kézzel kell ám nevelni.
*Határozottságra inti a lányt, akiből nem igazán nézi ki, hogy szigorúan rá tudna parancsolni a kis barátjára.*
-És sok-sok, nagyon sok türelemmel.
*Kicsit még nézi, ahogy a két jószág hajtja egymást, majd demonstrálja a jó nevelést.*
-Bolhás! Gyere ide!
*Felszólítása azonban süket fülekre talált, jól láthatóan most sokkal fontosabb a kergetőzés. A mélységi erre előveszi a vérmesebbik hangját, hogy habár nem az erdőben vannak, idebenn, itthon is érvényesek a szabályok, még ha nem is olyan szigorúan.*
-BOLHÁS!
*A kutya megszeppenve pillant vissza, húsz körömmel fékez be, így rozsdás ha nem elég ügyes, fejjel megy a falat jelentő nagy fekete hátsónak. Néhány pillanat feleszmélés után megindul a kutya a gazdája felé, két lépésre tőle üléssel jelzi, hogy szolgálatra kész.*
-Jó kutya.
*Felé lép egyet, féltérdre ereszkedik és megsimogatja a feje tetejét.*
-Ha Rozsdás látja, hogy melyik vezényszóra mit kell reagálni, könnyebben megtanulhatja. Ha gondolod segítek.
*Mikor Tray felegyenesedik, Bolhás oldalra dobja magát, és a port alaposan felkavarja csóváló farkával.*
//Idomítás//
*Csak bejutnak hát az erőd kapuin, Bolhás máris teljesen otthon érzi magát, azonnal lefetyelni indul. Trayäk segít becsukni a súlyos kapukat, majd útjára engedi az őrt, hogy folytassa a munkáját. Körbetekint az udvaron, de még senkit nem lát, bizonyára a nagyteremben nyálazzák a könyveket, vagy valami hasonlóban lehetnek benne. Rozsdás, Bolhást látván látszólag szintén otthonra lel, és lelkesen megy bele a játékba. Nara odalép hozzá, és köszönetét fejezi ki, a kis hajnali kitérőjük miatt. Egy halovány mosollyal biccent a lány felé, elkönyvelvén, hogy adósa a lány, bár valószínűleg soha nem fog sort keríteni a tartozás behajtására, hisz nem ezért segített neki, hanem mert most egy csapatban játszanak.*
-Nem, dehogy. Sőt, talán lesz néha egy kis nyugtom.
*Idomításban nem tudja, hogy a lány mennyire van otthon, de úgy gondolja talán tud segítséget nyújtani így a saját blökije után, mert habár nem egy kutya a kettő, látszólag egy hullámhosszon vannak.*
-Kemény kézzel kell ám nevelni.
*Határozottságra inti a lányt, akiből nem igazán nézi ki, hogy szigorúan rá tudna parancsolni a kis barátjára.*
-És sok-sok, nagyon sok türelemmel.
*Kicsit még nézi, ahogy a két jószág hajtja egymást, majd demonstrálja a jó nevelést.*
-Bolhás! Gyere ide!
*Felszólítása azonban süket fülekre talált, jól láthatóan most sokkal fontosabb a kergetőzés. A mélységi erre előveszi a vérmesebbik hangját, hogy habár nem az erdőben vannak, idebenn, itthon is érvényesek a szabályok, még ha nem is olyan szigorúan.*
-BOLHÁS!
*A kutya megszeppenve pillant vissza, húsz körömmel fékez be, így rozsdás ha nem elég ügyes, fejjel megy a falat jelentő nagy fekete hátsónak. Néhány pillanat feleszmélés után megindul a kutya a gazdája felé, két lépésre tőle üléssel jelzi, hogy szolgálatra kész.*
-Jó kutya.
*Felé lép egyet, féltérdre ereszkedik és megsimogatja a feje tetejét.*
-Ha Rozsdás látja, hogy melyik vezényszóra mit kell reagálni, könnyebben megtanulhatja. Ha gondolod segítek.
*Mikor Tray felegyenesedik, Bolhás oldalra dobja magát, és a port alaposan felkavarja csóváló farkával.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-05-01 15:02:09
Üzenet elküldve: 2017-05-01 15:02:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaérkezés//
//Idomítás//
*Rozsdás láthatóan nagyra értékeli, hogy Bolhás nem tromfolt rá a pisi dologban, ezért mikor a nagydarab kutya eldobja magát és rugdosni kezdi, nem sokat gondolkodik, hogy benne van-e a játékban. Felugrik, és fejjel előre veti rá magát Bolhás hasára, mint mikor pocokra vadászik a téli hótakaró alatt. Bolhás persze nagyot vakkant és azonnal talpra szökken. Egy pillanat erejéig farkas szemet néznek mellső lábukra hasalva, majd Bolhás nekiiramodik a fal mentén, Rozsdás pedig szökellve követi, időnként a hátára ugorva. Ahogy kinyílik az jelre a kapu, Bolhás menekülést mímelve beront, Rozsdás pedig immáron gondolkodás és félelem nélkül lohol a nyomában.
Nem is realizálja, hogy hol van, míg Bolhás meg nem áll inni a lovak itatójából. A vöröske ekkor tekint körbe kíváncsian és kissé megszeppenve visszaoldalog a közben szintén besétáló lány mellé. Nara nagyot sóhajt és Rozsdásra mosolyog.*
-Hazaértünk. Üdv itthon.
*Lehajolva megvakarja a róka füle tövét, aztán hagyja, hadd fedezze fel új otthonát.*
-Itt bárhova mehetsz.
*Mutat körbe az udvaron.*
-A falon belül semmi, és senki nem fog bántani, de cserébe te sem bánthatod őket.
*Nagyon komoly pillantást vet az állatra és egyik mutatóujját is felemeli, jelezvén, hogy ez a legfontosabb szabály.*
-Nézz csak körbe bátran.
*Noszogatja Rozsdást, hogy ne tapadjon úgy rá. Ő maga is az istálló felé indul, közben vidáman magyaráz, remélve, hogy egy-egy elejtett ismerős szót a róka is megért majd.*
-Ez az istálló, itt azt hiszem mindig találsz játszótársakat, mert Bolhás sok időt lebzsel errefelé, igaz-e?
*Fordul a kutya felé, aki erre meglepetten emeli ki fejét a vizes vályúból és pofájából csak úgy patakzik a víz, amit nagy nyelvcsapásokkal igyekszik sokkal inkább bent, mint kint tartani, kevés sikerrel.*
-A lovakat ne zaklasd, ha nem értékelik a társaságod, de az egereket és patkányokat, akik a szalmában bújnak meg és a zabot dézsmálják, nyugodtan levadászhatod.
*Rozsdás egyértelműen nagyon figyel mindenre amire csak tud. Egyik füle a lányt követi bármerre mozdul, a másik ide-oda fordul, ahonnan az ismeretlen hangokat hallja. Orra fürgén jár a levegőben és a földön is. Alaposan megvizsgál mindent. Az itatót, amiből Bolhás az imént kiitta a víz egy részét, a lószerszámokat és egyéb felszereléseket. Megfontolt léptekkel besétál az istállóba is, és minden boksz előtt megáll és szemügyre veszi a bent lakót. Amíg ismerkedik, Nara még odalép Trayäkhoz egy szóra.*
-Köszönöm, hogy elvittél és hogy segítettél megtalálni őt. Nagyon sokat jelent nekem és szeretném meghálálni, úgyhogy ha bármikor bármiben tudok segíteni, egy szavadba kerül.
*Kellemesen csalódott a mélységiben. Még ha a többi társával szótlan is, és olykor mogorvának tűnik, Nara látta, hogy Bolhással nagyon jól megértik egymást és a férfi nagyon szereti a kutyáját. Végeredményben pedig nem volt rossz társaság, mert nem igényli a felesleges csevegést, amitől mikor rájött, Nara külön megkönnyebbült, mert valahogy a szavakkal hadilábon áll néha, és mindig csak ront a helyzeten, mikor megszólal.*
~Bár a tegnap este ezen a téren is remekül sikerült, szóval talán nem vagyok olyan reménytelen.~
*Dereng fel benne az előző este Baldrollal, és ahogy ez eszébe jut, az erőd felé is tekint.*
~Vajon mit csinálhat most? Túl van már a reggelin? Vagy még küzd az alkohol okozta fájó tagokkal? Remélem jól van és ma is láthatom...~
*Mélázásából a lábának ütköző róka zökkenti ki, aki ismét lendületes kergetőzésbe kezd a nagy fekete kutyával, amiről még valami eszébe jut.*
-Nem bánod, ha néha játszanak egymással?
*De gyorsan nevetve helyesbít is.*
-Vagy nem csak néha. Azt hiszem ellesznek egymással, de ha bármikor zavar, vagy dolgotok van, szólj nyugodtan és lehámozom Rozsdást Bolhásról.
*A kutyának épp olyan hálás, mint a mélységinek, hiszen Rozsdásnak egyértelműen sokat számított a jelenléte és a játékossága is. Nara el is határozza, hogy egy jó adag finomságot csempész majd neki a konyháról. Most azonban még hagyja őket játszani, aztán elindul, hogy Rozsdással körbe járja az udvart, és megmutasson mindent, mielőtt beinvitálja a házba, és a szobájába.*
//Idomítás//
*Rozsdás láthatóan nagyra értékeli, hogy Bolhás nem tromfolt rá a pisi dologban, ezért mikor a nagydarab kutya eldobja magát és rugdosni kezdi, nem sokat gondolkodik, hogy benne van-e a játékban. Felugrik, és fejjel előre veti rá magát Bolhás hasára, mint mikor pocokra vadászik a téli hótakaró alatt. Bolhás persze nagyot vakkant és azonnal talpra szökken. Egy pillanat erejéig farkas szemet néznek mellső lábukra hasalva, majd Bolhás nekiiramodik a fal mentén, Rozsdás pedig szökellve követi, időnként a hátára ugorva. Ahogy kinyílik az jelre a kapu, Bolhás menekülést mímelve beront, Rozsdás pedig immáron gondolkodás és félelem nélkül lohol a nyomában.
Nem is realizálja, hogy hol van, míg Bolhás meg nem áll inni a lovak itatójából. A vöröske ekkor tekint körbe kíváncsian és kissé megszeppenve visszaoldalog a közben szintén besétáló lány mellé. Nara nagyot sóhajt és Rozsdásra mosolyog.*
-Hazaértünk. Üdv itthon.
*Lehajolva megvakarja a róka füle tövét, aztán hagyja, hadd fedezze fel új otthonát.*
-Itt bárhova mehetsz.
*Mutat körbe az udvaron.*
-A falon belül semmi, és senki nem fog bántani, de cserébe te sem bánthatod őket.
*Nagyon komoly pillantást vet az állatra és egyik mutatóujját is felemeli, jelezvén, hogy ez a legfontosabb szabály.*
-Nézz csak körbe bátran.
*Noszogatja Rozsdást, hogy ne tapadjon úgy rá. Ő maga is az istálló felé indul, közben vidáman magyaráz, remélve, hogy egy-egy elejtett ismerős szót a róka is megért majd.*
-Ez az istálló, itt azt hiszem mindig találsz játszótársakat, mert Bolhás sok időt lebzsel errefelé, igaz-e?
*Fordul a kutya felé, aki erre meglepetten emeli ki fejét a vizes vályúból és pofájából csak úgy patakzik a víz, amit nagy nyelvcsapásokkal igyekszik sokkal inkább bent, mint kint tartani, kevés sikerrel.*
-A lovakat ne zaklasd, ha nem értékelik a társaságod, de az egereket és patkányokat, akik a szalmában bújnak meg és a zabot dézsmálják, nyugodtan levadászhatod.
*Rozsdás egyértelműen nagyon figyel mindenre amire csak tud. Egyik füle a lányt követi bármerre mozdul, a másik ide-oda fordul, ahonnan az ismeretlen hangokat hallja. Orra fürgén jár a levegőben és a földön is. Alaposan megvizsgál mindent. Az itatót, amiből Bolhás az imént kiitta a víz egy részét, a lószerszámokat és egyéb felszereléseket. Megfontolt léptekkel besétál az istállóba is, és minden boksz előtt megáll és szemügyre veszi a bent lakót. Amíg ismerkedik, Nara még odalép Trayäkhoz egy szóra.*
-Köszönöm, hogy elvittél és hogy segítettél megtalálni őt. Nagyon sokat jelent nekem és szeretném meghálálni, úgyhogy ha bármikor bármiben tudok segíteni, egy szavadba kerül.
*Kellemesen csalódott a mélységiben. Még ha a többi társával szótlan is, és olykor mogorvának tűnik, Nara látta, hogy Bolhással nagyon jól megértik egymást és a férfi nagyon szereti a kutyáját. Végeredményben pedig nem volt rossz társaság, mert nem igényli a felesleges csevegést, amitől mikor rájött, Nara külön megkönnyebbült, mert valahogy a szavakkal hadilábon áll néha, és mindig csak ront a helyzeten, mikor megszólal.*
~Bár a tegnap este ezen a téren is remekül sikerült, szóval talán nem vagyok olyan reménytelen.~
*Dereng fel benne az előző este Baldrollal, és ahogy ez eszébe jut, az erőd felé is tekint.*
~Vajon mit csinálhat most? Túl van már a reggelin? Vagy még küzd az alkohol okozta fájó tagokkal? Remélem jól van és ma is láthatom...~
*Mélázásából a lábának ütköző róka zökkenti ki, aki ismét lendületes kergetőzésbe kezd a nagy fekete kutyával, amiről még valami eszébe jut.*
-Nem bánod, ha néha játszanak egymással?
*De gyorsan nevetve helyesbít is.*
-Vagy nem csak néha. Azt hiszem ellesznek egymással, de ha bármikor zavar, vagy dolgotok van, szólj nyugodtan és lehámozom Rozsdást Bolhásról.
*A kutyának épp olyan hálás, mint a mélységinek, hiszen Rozsdásnak egyértelműen sokat számított a jelenléte és a játékossága is. Nara el is határozza, hogy egy jó adag finomságot csempész majd neki a konyháról. Most azonban még hagyja őket játszani, aztán elindul, hogy Rozsdással körbe járja az udvart, és megmutasson mindent, mielőtt beinvitálja a házba, és a szobájába.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 22:59:30
Üzenet elküldve: 2017-04-30 22:59:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ég se tudja miért, de a vacsora másnapján enyhe mosollyal ébred és régen volt jó kedvvel.
Még az ital sem érezteti vele máskor oly kioktató és kóválygó hatását, pedig a tánc végére jócskán kijutott neki is a jóból. No a fény szerencsére nem tűz be az ablakán és az enyhe szédülésen is segít a friss, hideg víz a kikészített mosdótálból.
Az alvásban elgémberedett tagjait átnyújtja, azaz nyújtózik egyet meg kettőt, ásít egy nagyot.
Éhes is, meg szomjas is. Ezt bizony gyorsan orvosolni kell, hiszen a nap további részében ha jól sejti, nem lesz idejük nagyobb kaliberű étkezésekre. A fal, az elhagyott vagy elvett fegyver valami állatkölyökkel vagy mivel, annyira nem figyelt ennél a hírnél, nem beszélve az újak kiképzéséről, elég munkát fog adni mindenkinek.
Nadrágját felrágatja, felkapja zöld vászon ingét, majd az ajtón kilépve jókedvű léptekkel és dudorászva siet le a nagyterembe.*
//Reggeli - A nagyteremben//
- Szép jó reggelt!
*Köszönti leérvén az asztalnál ülő férfit, aki egymagába eszeget valamit. A nevére ugyan nem emlékszik, de ez majd úgy is meg fog változni. Pár nap múlva biztosa elhangzik annyiszor, hogy kínos kérdés nélkül is tudni fogja.
Derűs mosollyal odasétál mellé az asztalhoz, kihúzza a mellette ülő széket és leül.*
- Farkas éhes vagyok.
*Mosolyog a másikra. Úgy látszik ma tényleg tele van energiával.*
- Pedig a tegnapi vacsora után ezt alig lehet elhinni.
*Viccelődik bajuszos vigyorral, miközben szerez magának némi eleséget. Fél pillantással azért fel les a szobák irányába.*
~Vajon kik vannak még ébren?~
*Sylweran biztosan. Pedig nem is vezérük üstöke jelent meg legelsőként a lelki szemei előtt.*
Még az ital sem érezteti vele máskor oly kioktató és kóválygó hatását, pedig a tánc végére jócskán kijutott neki is a jóból. No a fény szerencsére nem tűz be az ablakán és az enyhe szédülésen is segít a friss, hideg víz a kikészített mosdótálból.
Az alvásban elgémberedett tagjait átnyújtja, azaz nyújtózik egyet meg kettőt, ásít egy nagyot.
Éhes is, meg szomjas is. Ezt bizony gyorsan orvosolni kell, hiszen a nap további részében ha jól sejti, nem lesz idejük nagyobb kaliberű étkezésekre. A fal, az elhagyott vagy elvett fegyver valami állatkölyökkel vagy mivel, annyira nem figyelt ennél a hírnél, nem beszélve az újak kiképzéséről, elég munkát fog adni mindenkinek.
Nadrágját felrágatja, felkapja zöld vászon ingét, majd az ajtón kilépve jókedvű léptekkel és dudorászva siet le a nagyterembe.*
//Reggeli - A nagyteremben//
- Szép jó reggelt!
*Köszönti leérvén az asztalnál ülő férfit, aki egymagába eszeget valamit. A nevére ugyan nem emlékszik, de ez majd úgy is meg fog változni. Pár nap múlva biztosa elhangzik annyiszor, hogy kínos kérdés nélkül is tudni fogja.
Derűs mosollyal odasétál mellé az asztalhoz, kihúzza a mellette ülő széket és leül.*
- Farkas éhes vagyok.
*Mosolyog a másikra. Úgy látszik ma tényleg tele van energiával.*
- Pedig a tegnapi vacsora után ezt alig lehet elhinni.
*Viccelődik bajuszos vigyorral, miközben szerez magának némi eleséget. Fél pillantással azért fel les a szobák irányába.*
~Vajon kik vannak még ébren?~
*Sylweran biztosan. Pedig nem is vezérük üstöke jelent meg legelsőként a lelki szemei előtt.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:55:12
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:55:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Az ám. Amikor ideges, az is felfújja magát, mint te. A különbség annyi, hogy amaz ehető. *Belevakar a hajába, mintha tényleg nem tudna más, számottevő különbséget felsorolni a lány és a terítéken lévő halfajta között. Amennyire szegényes kulináris ismeretei futják egyébként is úgy tudja, hogy az osztály legtöbb képviselője mérgező, hacsak megfelelő módon nincs előkészítve és még akkor is magas esélye marad annak, hogy az illetővel végez a vacsorája. A dolog torz humorát az adja, hogy az ínyencfalatnak számító ételért még így is tetemes összegeket képesek és hajlandók is fizetni a gasztronómiai örömöket hajszolók.*
- Szóval bármilyet adhatsz, csak ilyet ne. *S lévén Khanról van szó, minden fentebb birtokolt ismeretét át is adja a Vörösnek, megpróbálván egy füst alatt lebeszélni és ötletelésre is bírni a lányt azzal, hogy egyszer "pufihalat" toljon tányéron az orra elé. Felidézve a tegnapi reggelit, nem is tűnik olyan távolinak az a második távozás.*
- Minden hajónak kötelező valami jelzős szerkezetű név? Eily haragja, Sinistra mosolya. Milyen vicces lenne valakinek a pöcséről elnevezni egy hajót, mondjuk egy olyat, ami úgy vívja a csatáit, hogy belerohamoz másokba. *Ennél bővebb kifejtésre nem is fog szorulni a dolog, elég érzékletes a hasonlat, amivel párhuzamba akarja vonni, de ha szofisztikált elbeszélésmódja nem is adna elég támpontot, az arcán ülő, félkegyelmű mosoly pontot tehet a bizonytalanság végére.
A testi adottságok felszínesebb vizsgálatától csak akkor áll el, amikor Dyn lekényszeríti magáról a kezeit, egyúttal észhez térítve Khant is, hogy egyelőre akad egy magasabb prioros dolguk, ráadásul a vadvédi főhajjakend irodáján.*
- Csak remélni tudom, hogy a macskaemberes ügy kapcsán kapunk külön audienciát, s hogy nem kerül szóba a tetőtéri időzés, vagy az, hogy a szakácsok tudta nélkül rájárunk a tanyára. Vagy hogy nem jelentkeztünk a riadóra, amikor az a tökkelütött óriás bemászott hozzánk. Vagy az, hogy fogalmam sincs, hogyan hívják a társainkat és még csak nemet se tudok társítani a neveik mellé. *Még itt meg is áll, mielőtt a színháziasnak indult arcelfehéredésből igazi lenne. Amúgy is vissza kell rendeznie vérkeringését, ami az utolsó egynéhány percben megborította az eloszlást, így mire Sylweranhoz érnek, jó lenne, ha a java része visszaszállna fejmagasságba.
Az utazásuk részleteit ennélfogva már szintén csak a ki(?)hallgatás után beszélik meg, előtte még le kell gyűrniük azt a hegyes fülű démont.*
//Tanácskozás//
- Syl, Shi. *A nyelvbotlás végett a két, üdvözlés gyanánt használt név majdnem összecsúszik és egy "Sylcsi"-vé válik, de az utolsó momentumban lassít az ütemen, így nem azzal indít, hogy rögtön a vezérét és annak bizalmasan kezelt egyik emberét megsérti.
Dyn megint elemében érezheti magát, mert alighogy beteszik maguk mögött az ajtót, már nekiáll hantázni, aminek megint az lesz a vége, hogy őt löki a farkasok elé, csupasz seggel és bekötött szemmel. Erre már most, jó előre fel is készül, de azért esze ágában sincs megakasztani a lányt szómenésében: van így is benne valami, amiért megint odaadná a fél szemét.
Arról mit sem sejtenek, hogy légyottjukat éppen Shiriqa nézte végig(?) az éjjel, így külön élvezetszámba megy a produkció, amit Dyn előad arról, hogy az álmát valami szabadon kéjelgők zavarták.*
- Hát, ja. Az ember azt hinné, hogy faluhelyen azért nyugodtabb a levegő. *De aztán el is inti magától a témát, az összement óriással együtt őt is jobban érdekli most az, hogy Sylweran _pontosan_ mit szeretne még tudni, merthogy nagy vonalakban előadták már a sztorit, úgyhogy jobb híján csak arra tud gondolni, hogy szemeket akar kiküldeni egy kis terepmunkára és ha mákjuk van, ők is benne lesznek. Kicsit kevesebb szerencsével, latrina környéki feladatok várnak rájuk.*
- Mi a helyzet, főnök?
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.30 20:55:43
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Az ám. Amikor ideges, az is felfújja magát, mint te. A különbség annyi, hogy amaz ehető. *Belevakar a hajába, mintha tényleg nem tudna más, számottevő különbséget felsorolni a lány és a terítéken lévő halfajta között. Amennyire szegényes kulináris ismeretei futják egyébként is úgy tudja, hogy az osztály legtöbb képviselője mérgező, hacsak megfelelő módon nincs előkészítve és még akkor is magas esélye marad annak, hogy az illetővel végez a vacsorája. A dolog torz humorát az adja, hogy az ínyencfalatnak számító ételért még így is tetemes összegeket képesek és hajlandók is fizetni a gasztronómiai örömöket hajszolók.*
- Szóval bármilyet adhatsz, csak ilyet ne. *S lévén Khanról van szó, minden fentebb birtokolt ismeretét át is adja a Vörösnek, megpróbálván egy füst alatt lebeszélni és ötletelésre is bírni a lányt azzal, hogy egyszer "pufihalat" toljon tányéron az orra elé. Felidézve a tegnapi reggelit, nem is tűnik olyan távolinak az a második távozás.*
- Minden hajónak kötelező valami jelzős szerkezetű név? Eily haragja, Sinistra mosolya. Milyen vicces lenne valakinek a pöcséről elnevezni egy hajót, mondjuk egy olyat, ami úgy vívja a csatáit, hogy belerohamoz másokba. *Ennél bővebb kifejtésre nem is fog szorulni a dolog, elég érzékletes a hasonlat, amivel párhuzamba akarja vonni, de ha szofisztikált elbeszélésmódja nem is adna elég támpontot, az arcán ülő, félkegyelmű mosoly pontot tehet a bizonytalanság végére.
A testi adottságok felszínesebb vizsgálatától csak akkor áll el, amikor Dyn lekényszeríti magáról a kezeit, egyúttal észhez térítve Khant is, hogy egyelőre akad egy magasabb prioros dolguk, ráadásul a vadvédi főhajjakend irodáján.*
- Csak remélni tudom, hogy a macskaemberes ügy kapcsán kapunk külön audienciát, s hogy nem kerül szóba a tetőtéri időzés, vagy az, hogy a szakácsok tudta nélkül rájárunk a tanyára. Vagy hogy nem jelentkeztünk a riadóra, amikor az a tökkelütött óriás bemászott hozzánk. Vagy az, hogy fogalmam sincs, hogyan hívják a társainkat és még csak nemet se tudok társítani a neveik mellé. *Még itt meg is áll, mielőtt a színháziasnak indult arcelfehéredésből igazi lenne. Amúgy is vissza kell rendeznie vérkeringését, ami az utolsó egynéhány percben megborította az eloszlást, így mire Sylweranhoz érnek, jó lenne, ha a java része visszaszállna fejmagasságba.
Az utazásuk részleteit ennélfogva már szintén csak a ki(?)hallgatás után beszélik meg, előtte még le kell gyűrniük azt a hegyes fülű démont.*
//Tanácskozás//
- Syl, Shi. *A nyelvbotlás végett a két, üdvözlés gyanánt használt név majdnem összecsúszik és egy "Sylcsi"-vé válik, de az utolsó momentumban lassít az ütemen, így nem azzal indít, hogy rögtön a vezérét és annak bizalmasan kezelt egyik emberét megsérti.
Dyn megint elemében érezheti magát, mert alighogy beteszik maguk mögött az ajtót, már nekiáll hantázni, aminek megint az lesz a vége, hogy őt löki a farkasok elé, csupasz seggel és bekötött szemmel. Erre már most, jó előre fel is készül, de azért esze ágában sincs megakasztani a lányt szómenésében: van így is benne valami, amiért megint odaadná a fél szemét.
Arról mit sem sejtenek, hogy légyottjukat éppen Shiriqa nézte végig(?) az éjjel, így külön élvezetszámba megy a produkció, amit Dyn előad arról, hogy az álmát valami szabadon kéjelgők zavarták.*
- Hát, ja. Az ember azt hinné, hogy faluhelyen azért nyugodtabb a levegő. *De aztán el is inti magától a témát, az összement óriással együtt őt is jobban érdekli most az, hogy Sylweran _pontosan_ mit szeretne még tudni, merthogy nagy vonalakban előadták már a sztorit, úgyhogy jobb híján csak arra tud gondolni, hogy szemeket akar kiküldeni egy kis terepmunkára és ha mákjuk van, ők is benne lesznek. Kicsit kevesebb szerencsével, latrina környéki feladatok várnak rájuk.*
- Mi a helyzet, főnök?
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.30 20:55:43
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:27:46
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazaérkezés//
//Idomítás//
*Ilyes tájt már relatíve biztonságos az erdőmélye is, nem hogy a ritkább részek Arthenior felé, így Trayäk bátran csörtet előre a maga kellemes tempójában, bele sem gondolva, hogy ez esetleg az erdőjáráshoz kevésbé szokott lánynak megterhelő lehet. Sylweran dorgálásától igazán nem fél, mert hát nincs rá oka, hisz attól, hogy egy céhbe verődtek nem lesznek röghöz kötve Vadvéd falain belül. A vezér tényleges reakciójára egyébként is vagy fény derül vagy nem. Az sem biztos, hogy feltűnik neki a két kalandor hiánya. Kivéve persze ha megint vizesvödörrel tervezi ébreszteni az erőd népét. Na akkor bizony inkább csak meglepetést talál a vörös lány szobájában, semmint őt magát. Egy ponton a két rőthajú lekopni látszik, csak ekkor eszmél rá a mélységi, hogy talán túl gyors tempót diktál nekik, de nem ez a lemaradás oka. Hátrapillantva azt veszi észre, hogy a lány guggolva nyugtatgatja a jószágot, aki láthatóan ideges. Nara viszont int, hogy a két feketeség haladjon tovább, így annak rendje s módja szerint néhány lépés után Tray nekidől egy fának, és megvárja őket. Nem tervezi feszélyezni egyiküket sem, kellően eltávolodtak már egymástól, amíg a mélységi bambán lépdelt a lány nélkül, csak türelmesen vár, hisz akármennyire is felkelt már a nap, a környék, amin át kell haladniuk, még ilyenkor is rejtegethet veszélyeket, és tudnivaló, hogy a ragadozók jobb szeretik a magányos prédát, mint a csapatosat, így nem érdemes külön válni. Végül megtér a róka esze, és újra követi a gazdáját, de már sokkal szorosabban mint korábban, majdnem úgy, ahogy Bolhás is követi őt a túrák alkalmával, ahogyan most is. A kutya fültöve a tulajdonosa számára ismeretlen okokból megvakaródik, ijedten néz előbb balra, aztán jobbra, ezeket követően pedig felfelé, s így derül fény a turpisságra, miszerint a gazdája keze van a dologban - szó szerint. Hamar átszelik az erdőt, éhes már mindenki, vélhetőleg. Tray legalábbis biztosan, Bolhás meg rögtön evés után is az, így nem kérdés. Sültekkel terített asztalt látva maga előtt indul meg a kapu felé, de a fal látványától a vörös páros újra lemarad. Bolhás az otthoni szagoktól már önkényesen feloldozta a vadászatra vonatkozó szigorú szabályokat, s a tisztáson kicsit elnyargalászik, keres magának néhány húsos fűszálat, amiket szálanként letéphet és megehet, mielőtt észreveszi, hogy Rozsdás a fal tövébe pisil. Ekkor azonnal megindul a forma felé, hogy frissen melegében leellenőrizze a dolgot. Szinte még abba sem tudja hagyni, a kopó már odatapasztja az orrát, hogy szagmintát vegyen legújabb barátjáról. A mélységi látja, hogy alaposan fontolóra veszi a választ, de a blöki úgy dönt, hogy nem tromfol rá a kicsi biztonságérzetét erősítő jelzésre, meg amúgy is, a róka szaga átütne a saját pisikéjén, úgyhogy szinte tárgytalan a dolog. Cserébe csak hanyatt dobja magát, és lábával kapálózva néha fenéken, néha pedig fejbe rúgja Rozsdást. Eközben a gazdája már int a falon strázsálónak, hogy legyen kedves kinyitni Vadvéd kapuit.*
//Idomítás//
*Ilyes tájt már relatíve biztonságos az erdőmélye is, nem hogy a ritkább részek Arthenior felé, így Trayäk bátran csörtet előre a maga kellemes tempójában, bele sem gondolva, hogy ez esetleg az erdőjáráshoz kevésbé szokott lánynak megterhelő lehet. Sylweran dorgálásától igazán nem fél, mert hát nincs rá oka, hisz attól, hogy egy céhbe verődtek nem lesznek röghöz kötve Vadvéd falain belül. A vezér tényleges reakciójára egyébként is vagy fény derül vagy nem. Az sem biztos, hogy feltűnik neki a két kalandor hiánya. Kivéve persze ha megint vizesvödörrel tervezi ébreszteni az erőd népét. Na akkor bizony inkább csak meglepetést talál a vörös lány szobájában, semmint őt magát. Egy ponton a két rőthajú lekopni látszik, csak ekkor eszmél rá a mélységi, hogy talán túl gyors tempót diktál nekik, de nem ez a lemaradás oka. Hátrapillantva azt veszi észre, hogy a lány guggolva nyugtatgatja a jószágot, aki láthatóan ideges. Nara viszont int, hogy a két feketeség haladjon tovább, így annak rendje s módja szerint néhány lépés után Tray nekidől egy fának, és megvárja őket. Nem tervezi feszélyezni egyiküket sem, kellően eltávolodtak már egymástól, amíg a mélységi bambán lépdelt a lány nélkül, csak türelmesen vár, hisz akármennyire is felkelt már a nap, a környék, amin át kell haladniuk, még ilyenkor is rejtegethet veszélyeket, és tudnivaló, hogy a ragadozók jobb szeretik a magányos prédát, mint a csapatosat, így nem érdemes külön válni. Végül megtér a róka esze, és újra követi a gazdáját, de már sokkal szorosabban mint korábban, majdnem úgy, ahogy Bolhás is követi őt a túrák alkalmával, ahogyan most is. A kutya fültöve a tulajdonosa számára ismeretlen okokból megvakaródik, ijedten néz előbb balra, aztán jobbra, ezeket követően pedig felfelé, s így derül fény a turpisságra, miszerint a gazdája keze van a dologban - szó szerint. Hamar átszelik az erdőt, éhes már mindenki, vélhetőleg. Tray legalábbis biztosan, Bolhás meg rögtön evés után is az, így nem kérdés. Sültekkel terített asztalt látva maga előtt indul meg a kapu felé, de a fal látványától a vörös páros újra lemarad. Bolhás az otthoni szagoktól már önkényesen feloldozta a vadászatra vonatkozó szigorú szabályokat, s a tisztáson kicsit elnyargalászik, keres magának néhány húsos fűszálat, amiket szálanként letéphet és megehet, mielőtt észreveszi, hogy Rozsdás a fal tövébe pisil. Ekkor azonnal megindul a forma felé, hogy frissen melegében leellenőrizze a dolgot. Szinte még abba sem tudja hagyni, a kopó már odatapasztja az orrát, hogy szagmintát vegyen legújabb barátjáról. A mélységi látja, hogy alaposan fontolóra veszi a választ, de a blöki úgy dönt, hogy nem tromfol rá a kicsi biztonságérzetét erősítő jelzésre, meg amúgy is, a róka szaga átütne a saját pisikéjén, úgyhogy szinte tárgytalan a dolog. Cserébe csak hanyatt dobja magát, és lábával kapálózva néha fenéken, néha pedig fejbe rúgja Rozsdást. Eközben a gazdája már int a falon strázsálónak, hogy legyen kedves kinyitni Vadvéd kapuit.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:20:03
Üzenet elküldve: 2017-04-30 20:20:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaérkezés//
//Idomítás//
*Egy ideig csendben baktatnak az erdőben, Rozsdás pedig, szokásához híven hol elöl lohol és előre kiszagolja a helyes irányt, hol a fák közé veti magát, és szinte láthatatlanul követi őket, egyúttal megbizonyosodik arról is, hogy nem fenyegeti a társaságot semmilyen veszély. Egy ponton azonban érezhetően elérkeznek egy határvonalhoz, mert Rozsdás megtorpan és bevárja őket, de még akkor sem mozdul, mikor a vadász és a kutyája tovább is halad. Nara lelassít, majd megáll, ahogy mellé ér és némán figyeli az állatot. Rozsdás csak áll, füle idegesen meg-meg rándul, farkát ide-oda rántja. Bolhás után néz és a levegőbe szimatol, láthatóan menne is, de mégsem mer. Leül és Narára néz csodás szemeivel, a lány pedig megérti végre.*
-Ez az a pont. Ugye? Innen még sosem mentél beljebb az erdőbe.
*Félig kérdés, de sokkal inkább kijelentésnek hangzik. Egyértelműen felismerhető a hezitálás és az idegesség is Rozsdáson. A mélységi után néz, és ha annak feltűnik a kis pihenőjük, csak szó nélkül int neki, hogy menjenek, majd követik őket. Visszafordul Rozsdáshoz és leguggol hozzá. Nyugodtan és csöndesen beszélni kezd, közben finoman megsimogatja az állat pofáját.*
-Nem kell félned. Vigyázok rád.
*Megnyugtatón morzsolgatja a róka fülét, mert tudja, hogy azt szereti.*
-Haza megyünk, egy biztonságos helyre, csak bízz bennem!
*Bátorítón megsimítja még egyszer az állat arcát, nyakát, oldalát, majd feláll, és tesz néhány lépést Trayäkék után. Ahogy visszanéz, Rozsdás már újra talpon és kétségek közt gyötrődve lépked jobbra, majd balra a képzeletbeli vonal mentén, amit csak ő érez. Nara halkan újra elismétli a legfontosabbat.*
-Csak bízz bennem Rozsdás!
*Erre Rozsdás megtorpan és olyan mereven néz a lány szemébe, mintha a fejéből akarná kiolvasni, mi várja a határon túl. Végül erőt vesz magán és tesz egy óvatos lépést, majd még egyet, miközben orra vadul jár a levegőben. Kivár egy pillanatot és ahogy megbizonyosodik róla, hogy itt sem veszélyesebb, mint amott volt, Nara mellé somfordál. A lány kedvesen megsimogatja, hogy érezze vörös barátja, hogy ügyesen csinálta.*
-Köszönöm.
*Mondja neki, majd újra elindulnak a vadász és kutyája után. Rozsdás már nem szalad előre, szorosan Nara mellett kocog, a lány pedig néha érzi a lábához érő finom szőrszálakat és a kis test melegét. Túl jutottak az első akadályon, így már meg sem kell állniuk Vadvédig. A mélységi erős tempót diktál. Nem hiába, minden perccel, amit távol töltenek, nagyobb az esélye a lebukásnak és ezáltal a dorgálásnak is. De Nara kedvét semmi nem törheti le. Izgatottan várja a hazaérkezést. A folyó után nem sokkal ki is lépnek végre a fák közül, és megpillantják Vadvéd falait. Rozsdás azonban még ki sem lép a bokrok mögül, a falat meglátva már megtorpan és a földre lapul, füleit hátra csapva. Narának hamar fel is tűnik a hiánya és meglepetten fordul hátra.*
-Mi az Rozsdás? Nem jössz be?
*A róka riadt szemmel mered a magas falra és le sem veszi róla a szemét, csak oda-vissza futtatja rajta a tekintetét. Láthatóan megrémiszti az idegen stílusú építmény mérete itt a sűrű erdő közepén. Nara ezért nyugodtan közelebb lép a falhoz, és megérinti azt, majd visszanéz barátjára.*
-Látod? Ez csak fa, meg föld. Nem veszélyes.
*Párszor meg is kopogtatja a rönköket és az ismerős hang el is éri a kívánt hatást. Rozsdás kimért mozdulatokkal a falhoz oson és megszaglássza azt. A fa kellemes illata elnyeri tetszését, és ennek örömére le is vizeli a fal tövét, amin Nara felkuncog és immáron ketten lépnek közelebb, hogy bebocsátást nyerjenek. Ahogy a falon belülre érnek, Nara nagyot sóhajt és Rozsdásra mosolyog.*
-Hazaértünk. Üdv itthon.
//Idomítás//
*Egy ideig csendben baktatnak az erdőben, Rozsdás pedig, szokásához híven hol elöl lohol és előre kiszagolja a helyes irányt, hol a fák közé veti magát, és szinte láthatatlanul követi őket, egyúttal megbizonyosodik arról is, hogy nem fenyegeti a társaságot semmilyen veszély. Egy ponton azonban érezhetően elérkeznek egy határvonalhoz, mert Rozsdás megtorpan és bevárja őket, de még akkor sem mozdul, mikor a vadász és a kutyája tovább is halad. Nara lelassít, majd megáll, ahogy mellé ér és némán figyeli az állatot. Rozsdás csak áll, füle idegesen meg-meg rándul, farkát ide-oda rántja. Bolhás után néz és a levegőbe szimatol, láthatóan menne is, de mégsem mer. Leül és Narára néz csodás szemeivel, a lány pedig megérti végre.*
-Ez az a pont. Ugye? Innen még sosem mentél beljebb az erdőbe.
*Félig kérdés, de sokkal inkább kijelentésnek hangzik. Egyértelműen felismerhető a hezitálás és az idegesség is Rozsdáson. A mélységi után néz, és ha annak feltűnik a kis pihenőjük, csak szó nélkül int neki, hogy menjenek, majd követik őket. Visszafordul Rozsdáshoz és leguggol hozzá. Nyugodtan és csöndesen beszélni kezd, közben finoman megsimogatja az állat pofáját.*
-Nem kell félned. Vigyázok rád.
*Megnyugtatón morzsolgatja a róka fülét, mert tudja, hogy azt szereti.*
-Haza megyünk, egy biztonságos helyre, csak bízz bennem!
*Bátorítón megsimítja még egyszer az állat arcát, nyakát, oldalát, majd feláll, és tesz néhány lépést Trayäkék után. Ahogy visszanéz, Rozsdás már újra talpon és kétségek közt gyötrődve lépked jobbra, majd balra a képzeletbeli vonal mentén, amit csak ő érez. Nara halkan újra elismétli a legfontosabbat.*
-Csak bízz bennem Rozsdás!
*Erre Rozsdás megtorpan és olyan mereven néz a lány szemébe, mintha a fejéből akarná kiolvasni, mi várja a határon túl. Végül erőt vesz magán és tesz egy óvatos lépést, majd még egyet, miközben orra vadul jár a levegőben. Kivár egy pillanatot és ahogy megbizonyosodik róla, hogy itt sem veszélyesebb, mint amott volt, Nara mellé somfordál. A lány kedvesen megsimogatja, hogy érezze vörös barátja, hogy ügyesen csinálta.*
-Köszönöm.
*Mondja neki, majd újra elindulnak a vadász és kutyája után. Rozsdás már nem szalad előre, szorosan Nara mellett kocog, a lány pedig néha érzi a lábához érő finom szőrszálakat és a kis test melegét. Túl jutottak az első akadályon, így már meg sem kell állniuk Vadvédig. A mélységi erős tempót diktál. Nem hiába, minden perccel, amit távol töltenek, nagyobb az esélye a lebukásnak és ezáltal a dorgálásnak is. De Nara kedvét semmi nem törheti le. Izgatottan várja a hazaérkezést. A folyó után nem sokkal ki is lépnek végre a fák közül, és megpillantják Vadvéd falait. Rozsdás azonban még ki sem lép a bokrok mögül, a falat meglátva már megtorpan és a földre lapul, füleit hátra csapva. Narának hamar fel is tűnik a hiánya és meglepetten fordul hátra.*
-Mi az Rozsdás? Nem jössz be?
*A róka riadt szemmel mered a magas falra és le sem veszi róla a szemét, csak oda-vissza futtatja rajta a tekintetét. Láthatóan megrémiszti az idegen stílusú építmény mérete itt a sűrű erdő közepén. Nara ezért nyugodtan közelebb lép a falhoz, és megérinti azt, majd visszanéz barátjára.*
-Látod? Ez csak fa, meg föld. Nem veszélyes.
*Párszor meg is kopogtatja a rönköket és az ismerős hang el is éri a kívánt hatást. Rozsdás kimért mozdulatokkal a falhoz oson és megszaglássza azt. A fa kellemes illata elnyeri tetszését, és ennek örömére le is vizeli a fal tövét, amin Nara felkuncog és immáron ketten lépnek közelebb, hogy bebocsátást nyerjenek. Ahogy a falon belülre érnek, Nara nagyot sóhajt és Rozsdásra mosolyog.*
-Hazaértünk. Üdv itthon.
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 11:59:28
Üzenet elküldve: 2017-04-30 11:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
- Vaddi… hal?! *Magas, már-már fülsüketítő vonyítással ad nem tetszésének hangot, és, ha Khan meg is próbálja a pufihal arcot megmutatni, oda is lép elé, hogy ujjával megbökje. Ez ugyanúgy része a cívódásuknak, mint amikor a férfi különböző állatokhoz hasonlítja a magas vérmérsékletével küszködő lányt.* Adok majd én neked olyan halat.
*Dynti üres fenyegetőzése után, hitvese olyan témával hozakodik elő, amelyről a lány egész ismeretségük alatt kínosan ügyelt nem mondani semmit. Akkoriban még talán megalapozott gyanúperrel élt felé, vagy csak egyszerűen nem akart magáról túl sokat mondani, de ma már nincs túl sok jelentősége.*
- Vicces, hogy éppen ezt a szót emlegetted, mert a mi hajónk neve a Lélekvesztő. Igen, a kapitányunkat nem áldotta meg a fantázia, amikor ráleltünk a bárkára. *Gúnyosan kacagja el magát, ahogy Nadae savanyú képe eszébe jut.* Az Eily sztorijából pedig nem sok. Tudod, még a barlangiak előtt szolgáltam korábban egy másik hajón. Elég sokáig. A Sinistra mosolyán. A kapitányom alakja viszont, sokban hasonlított a Feketére. De nem voltam tiszt ott. Ami azt illeti, a hajón való feladatom ennél jóval árnyaltabb volt… Nem is lényeges. Ami inkább, az az, hogy most, hogy mondod. Dereng nekem egy kósza mendemonda két kalózúr személyes harcáról a tengeren. *Beletúr a hajába, és láthatóan próbálja felidézni a mesét, de nem jut vele előrébb.* Azt hiszem talán tényleg csak arról van szó, hogy az agyam összekeverte a múltam, a beteljesületlen vágyaimat, és a halott dolgokat, így alakította ki a történetet. Kicsit ijesztő is, hogy mennyire élveztem az egészet, annak ellenére, hogy legszívesebben lógva láttalak volna.
*A gyors, domborulatait illető mustrát, mosolyogva ugyan, de megvont szemöldökkel reagálja.*
- Még szerencse, nem tudom hova tettem volna őket. *Kacagja el magát.
Khan fantáziálgatása rendesen megmozgatja az ő fejét is, s miután tudja, már nem maradt arra idejük, hogy bármennyit is átforgassanak ebből a valóságba, még ha puszta szerepjáték keretében is, kénytelen felpattani ura mellől.*
- Nagyon jól tudod, hogy milyen… ühm, milyen hatással van rám, amikor ilyeneket mondasz, úgyhogy ne kísértgess. *Magasra szegi az állat, és mély levegőt vesz.* Sőt, az lenne a legjobb, ha kicsit távolabb is maradnál most. *Legalább addig, ameddig lehűti magát.
Közben fejével bök is, hogy induljanak meg a vélhető fejmosásra, ami vár rájuk.*
- El. *Bólint a tervre menet közben.* Látni akarom honnan jöttél.
//Tanácskozás//
*Némileg még zizegve érkezik meg a terembe, de vezérüket meglátva rögtön kisebbnek érzi magát, és nem olyan dolgokon jár az agya, mint néhány pillanattal ezelőtt, hanem, hogy hamarosan talán komolyabban is számon kérhetik rajtuk a csavargást.*
- Jó reggelt kedvenc vezérünk! *A nyalizás már korán reggel megindul, holott nem szokása, de láthatóan a hóhajú rendesen elmélyedt a gondolataiban, és félő, hogy talán éppen a büntetésen jár az agya.* És kicsinagy Shriri. *Biccent az „óriás” felé is. Most, hogy így látja, bevillan neki, mintha őt látta volna az udvaron egyszer, amíg ők a tetőn… voltak. Emiatt persze rögtön el is vörösödik.*
- Bocsássátok meg, ha kicsit nyúzottabbak vagyunk, mint kellene, de valamelyik párocska a tetőt nézte ki magának éjszaka. Nehéz így elaludni. *Pofátlanul áll neki elterelni magukról a gyanút, és egyben hazudni is. Sajnos erről semmilyen közegben nem fog lemondani, amíg meg nem tanulja, nem ez a helyes út.* Szerintem az új vörös csaj meg az a fickó. *Suttogva mondja, mint egy jó pletykás.* Felháborító.
- Vaddi… hal?! *Magas, már-már fülsüketítő vonyítással ad nem tetszésének hangot, és, ha Khan meg is próbálja a pufihal arcot megmutatni, oda is lép elé, hogy ujjával megbökje. Ez ugyanúgy része a cívódásuknak, mint amikor a férfi különböző állatokhoz hasonlítja a magas vérmérsékletével küszködő lányt.* Adok majd én neked olyan halat.
*Dynti üres fenyegetőzése után, hitvese olyan témával hozakodik elő, amelyről a lány egész ismeretségük alatt kínosan ügyelt nem mondani semmit. Akkoriban még talán megalapozott gyanúperrel élt felé, vagy csak egyszerűen nem akart magáról túl sokat mondani, de ma már nincs túl sok jelentősége.*
- Vicces, hogy éppen ezt a szót emlegetted, mert a mi hajónk neve a Lélekvesztő. Igen, a kapitányunkat nem áldotta meg a fantázia, amikor ráleltünk a bárkára. *Gúnyosan kacagja el magát, ahogy Nadae savanyú képe eszébe jut.* Az Eily sztorijából pedig nem sok. Tudod, még a barlangiak előtt szolgáltam korábban egy másik hajón. Elég sokáig. A Sinistra mosolyán. A kapitányom alakja viszont, sokban hasonlított a Feketére. De nem voltam tiszt ott. Ami azt illeti, a hajón való feladatom ennél jóval árnyaltabb volt… Nem is lényeges. Ami inkább, az az, hogy most, hogy mondod. Dereng nekem egy kósza mendemonda két kalózúr személyes harcáról a tengeren. *Beletúr a hajába, és láthatóan próbálja felidézni a mesét, de nem jut vele előrébb.* Azt hiszem talán tényleg csak arról van szó, hogy az agyam összekeverte a múltam, a beteljesületlen vágyaimat, és a halott dolgokat, így alakította ki a történetet. Kicsit ijesztő is, hogy mennyire élveztem az egészet, annak ellenére, hogy legszívesebben lógva láttalak volna.
*A gyors, domborulatait illető mustrát, mosolyogva ugyan, de megvont szemöldökkel reagálja.*
- Még szerencse, nem tudom hova tettem volna őket. *Kacagja el magát.
Khan fantáziálgatása rendesen megmozgatja az ő fejét is, s miután tudja, már nem maradt arra idejük, hogy bármennyit is átforgassanak ebből a valóságba, még ha puszta szerepjáték keretében is, kénytelen felpattani ura mellől.*
- Nagyon jól tudod, hogy milyen… ühm, milyen hatással van rám, amikor ilyeneket mondasz, úgyhogy ne kísértgess. *Magasra szegi az állat, és mély levegőt vesz.* Sőt, az lenne a legjobb, ha kicsit távolabb is maradnál most. *Legalább addig, ameddig lehűti magát.
Közben fejével bök is, hogy induljanak meg a vélhető fejmosásra, ami vár rájuk.*
- El. *Bólint a tervre menet közben.* Látni akarom honnan jöttél.
//Tanácskozás//
*Némileg még zizegve érkezik meg a terembe, de vezérüket meglátva rögtön kisebbnek érzi magát, és nem olyan dolgokon jár az agya, mint néhány pillanattal ezelőtt, hanem, hogy hamarosan talán komolyabban is számon kérhetik rajtuk a csavargást.*
- Jó reggelt kedvenc vezérünk! *A nyalizás már korán reggel megindul, holott nem szokása, de láthatóan a hóhajú rendesen elmélyedt a gondolataiban, és félő, hogy talán éppen a büntetésen jár az agya.* És kicsinagy Shriri. *Biccent az „óriás” felé is. Most, hogy így látja, bevillan neki, mintha őt látta volna az udvaron egyszer, amíg ők a tetőn… voltak. Emiatt persze rögtön el is vörösödik.*
- Bocsássátok meg, ha kicsit nyúzottabbak vagyunk, mint kellene, de valamelyik párocska a tetőt nézte ki magának éjszaka. Nehéz így elaludni. *Pofátlanul áll neki elterelni magukról a gyanút, és egyben hazudni is. Sajnos erről semmilyen közegben nem fog lemondani, amíg meg nem tanulja, nem ez a helyes út.* Szerintem az új vörös csaj meg az a fickó. *Suttogva mondja, mint egy jó pletykás.* Felháborító.
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 09:16:43
Üzenet elküldve: 2017-04-30 09:16:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli - A nagyteremben//
*Amint azon a napon első alkalommal a szemét, tudja, hogy nem tud aludni tovább. Nem is próbálkozik vele. Egyszerű kis gyapjúruházatban lép ki a folyosóra, majd megáll. Agya kis kerekei itt működésbe lépnek, vissza próbál emlékezni az irányokra.*
- Balra, Nagyterem... középső szárny... - *így motyog magában, szinte oda se figyelve haladva el az ajtók előtt.
Szerencsére memóriája most nem hagyja cserbe: A Nagyteremben találja magát, ahol az előző nap maradékai már eltűntek az asztalról. Helyettük szerény választék áll reggeli néven: kenyér, kolbász, kenhető zsír, sonka, sajt, tea és tej. Nem sokat teketóriázik: tegnapi helyén ismét leülve magához vesz pár szelet kenyeret, hozzá zsírt és kolbászt, egy pohár teát és enni kezd. Nem tudja, mások fölébredtek e már és azt sem, hogy hol lehetnek ha mégis. Pici izgalom támad benne a mai nap miatt, talán társai is észreveszik majd rajta. Fáradságnak nyomait alig lehet rajta látni; teste megszokta a koránkelést, még a késői alvással vegyítve is. A kiképzővé avatott kolostorban ez napi "feladatnak" számított, nincs már ellenére ez.*
*Amint azon a napon első alkalommal a szemét, tudja, hogy nem tud aludni tovább. Nem is próbálkozik vele. Egyszerű kis gyapjúruházatban lép ki a folyosóra, majd megáll. Agya kis kerekei itt működésbe lépnek, vissza próbál emlékezni az irányokra.*
- Balra, Nagyterem... középső szárny... - *így motyog magában, szinte oda se figyelve haladva el az ajtók előtt.
Szerencsére memóriája most nem hagyja cserbe: A Nagyteremben találja magát, ahol az előző nap maradékai már eltűntek az asztalról. Helyettük szerény választék áll reggeli néven: kenyér, kolbász, kenhető zsír, sonka, sajt, tea és tej. Nem sokat teketóriázik: tegnapi helyén ismét leülve magához vesz pár szelet kenyeret, hozzá zsírt és kolbászt, egy pohár teát és enni kezd. Nem tudja, mások fölébredtek e már és azt sem, hogy hol lehetnek ha mégis. Pici izgalom támad benne a mai nap miatt, talán társai is észreveszik majd rajta. Fáradságnak nyomait alig lehet rajta látni; teste megszokta a koránkelést, még a késői alvással vegyítve is. A kiképzővé avatott kolostorban ez napi "feladatnak" számított, nincs már ellenére ez.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-30 00:22:28
Üzenet elküldve: 2017-04-30 00:22:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*Meglehetősen nyúzott ábrázattal érkezik a tanácsterembe, másodikként. Átöltözni átöltözött, előtte pedig vett egy gyors forró fürdőt, de kipihentebb nem lett tőle így az éjszakai őrség után. Egyelőre nem szeretne semminek elébe rohanni, igyekszik úgy viselkedni mint máskor. Mint azelőtt... Az elfnek intézett fáradt mosolyából azért kilátszik valami, az eddig tőle megszokottól gondtalanabb, boldogabb, felhőtlenebb érzelem. Nem tudhatják viszont hogy mikor toppannak be utána a többiek, így igyekszik tartani azt a hangvételt és stílust amiben mindig is beszéltek mások jelenlétében.*
- Jó reggelt.
*Nyom el egy ásítást közben, jobbját szája elé emelve.*
- Remélem nem kell sokat várni rájuk, hülyén nézne ki ha az asztalon aludnék amikor megjelennek.
*Helyet foglal közben, és már húz is maga elé egy tányért hogy megpakolja reggelivel.*
- Miről is lesz itt szó?
*Halványan dereng csak az egész. Valami elbóklászás, meg fegyver elvesztés... Talán van még ideje a vezérnek egy rövid mondattal összefoglalni mielőtt a delikvensek megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.30 00:44:53
*Meglehetősen nyúzott ábrázattal érkezik a tanácsterembe, másodikként. Átöltözni átöltözött, előtte pedig vett egy gyors forró fürdőt, de kipihentebb nem lett tőle így az éjszakai őrség után. Egyelőre nem szeretne semminek elébe rohanni, igyekszik úgy viselkedni mint máskor. Mint azelőtt... Az elfnek intézett fáradt mosolyából azért kilátszik valami, az eddig tőle megszokottól gondtalanabb, boldogabb, felhőtlenebb érzelem. Nem tudhatják viszont hogy mikor toppannak be utána a többiek, így igyekszik tartani azt a hangvételt és stílust amiben mindig is beszéltek mások jelenlétében.*
- Jó reggelt.
*Nyom el egy ásítást közben, jobbját szája elé emelve.*
- Remélem nem kell sokat várni rájuk, hülyén nézne ki ha az asztalon aludnék amikor megjelennek.
*Helyet foglal közben, és már húz is maga elé egy tányért hogy megpakolja reggelivel.*
- Miről is lesz itt szó?
*Halványan dereng csak az egész. Valami elbóklászás, meg fegyver elvesztés... Talán van még ideje a vezérnek egy rövid mondattal összefoglalni mielőtt a delikvensek megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.30 00:44:53
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-29 23:53:08
Üzenet elküldve: 2017-04-29 23:53:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácskozás//
*Sylweran már ígéretéhez híven másnap kora reggel felkel.
Sokáig volt este még a Tanácsteremben és végig gondolt számtalan dolgot. Majd akkor, amikor már alig voltak a Nagyteremben, kisétált, magához vett némi ételt, odabiccentett a lent maradóknak és jó éjszakát kívánt. Odafent ette meg a vacsoráját némi borral, és a nappal kelt hajnalban.
Amikor a többiek leérkeznek a Tanácsterembe, ő már ott van, ül egy széken, és a gondolataiba mélyedve támasztja fejét egy kézzel az asztalra könyökölve.
Gondolt ám a többiek éhségére is, így az asztalon van némi kenyér, kolbász, tojás és sajt reggeli gyanánt, na meg persze víz és tea. Így várja a többieket, hogy megérkezzenek végre és megbeszélhessék az egész dolgot amiről Dyntina és Khan beszéltek.*
*Sylweran már ígéretéhez híven másnap kora reggel felkel.
Sokáig volt este még a Tanácsteremben és végig gondolt számtalan dolgot. Majd akkor, amikor már alig voltak a Nagyteremben, kisétált, magához vett némi ételt, odabiccentett a lent maradóknak és jó éjszakát kívánt. Odafent ette meg a vacsoráját némi borral, és a nappal kelt hajnalban.
Amikor a többiek leérkeznek a Tanácsterembe, ő már ott van, ül egy széken, és a gondolataiba mélyedve támasztja fejét egy kézzel az asztalra könyökölve.
Gondolt ám a többiek éhségére is, így az asztalon van némi kenyér, kolbász, tojás és sajt reggeli gyanánt, na meg persze víz és tea. Így várja a többieket, hogy megérkezzenek végre és megbeszélhessék az egész dolgot amiről Dyntina és Khan beszéltek.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-29 10:00:08
Üzenet elküldve: 2017-04-29 10:00:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*Szőrszálhasogató lassúsággal telik az idő. Ahogy a hátát a falnak támasztva csak áll, gondolkodik a maiakon, nem tud magával mit kezdeni. Nem tud döntést hozni. Az egyik tag (Agya már kezdi itt felmondani a felismerés szolgálatát ahhoz, hogy tudja, melyik. Talán Legran?) meglátja őt (Vagy csak hallucináció?) De Sunuko nem válaszol, úgyhogy valószínűleg el is mehetett. Valóban, Sylweran mondott valamit arról, hogy valaki fel fogja vinni a cuccaikat az "egyik" szobába, és valószínűleg ott fogja tölteni az éjszakát. Rendben van, akkor most? Nyisson végig a folyosón lévő összes ajtón, kihívva maga ellen valószínűleg egész ház haragját? Álljon itt addig, amíg még valaki erre nem jön? Nem, ebben a késői időben már valószínűtlen. Nincs más választása: próbára kell tennie megrozsdásodott szerencséjét.
A folyosón elindulva két baloldali és két jobboldali ajtó mellett halad el, míg a harmadik jobbos előtt megáll. Beszívja a levegőt, és ajtót nyit: egyszerű kis szoba, egy lélekkel sem benne. Fa íróasztal, csodának csodájára használatlan éjjeliedény, éjjeliszekrény, ágy... és ami a legfontosabb, az ágy lába előtt a magával hozott fegyverei és sisakja egy szoros kis zsákban összegyűjtve. Hálás sóhajt enged ki magából. Mégsem kell kísértetként végigjárnia az erődöt! Nagyon fáradt volt már, úgyhogy nem sokat habozott: Levette mellkasát nyomó páncélját, függőjét, szintén a zsákba téve azokat, majd maradék ruhájában az ágyba zuhanva mély álomba merült. Érdekes nap lesz a holnap...*
A folyosón elindulva két baloldali és két jobboldali ajtó mellett halad el, míg a harmadik jobbos előtt megáll. Beszívja a levegőt, és ajtót nyit: egyszerű kis szoba, egy lélekkel sem benne. Fa íróasztal, csodának csodájára használatlan éjjeliedény, éjjeliszekrény, ágy... és ami a legfontosabb, az ágy lába előtt a magával hozott fegyverei és sisakja egy szoros kis zsákban összegyűjtve. Hálás sóhajt enged ki magából. Mégsem kell kísértetként végigjárnia az erődöt! Nagyon fáradt volt már, úgyhogy nem sokat habozott: Levette mellkasát nyomó páncélját, függőjét, szintén a zsákba téve azokat, majd maradék ruhájában az ágyba zuhanva mély álomba merült. Érdekes nap lesz a holnap...*
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-29 08:27:51
Üzenet elküldve: 2017-04-29 08:27:51
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Az óriás csodás módon visszacsíp pazar modorából. Minő hihetetlen fordulat. Még az értelmi fejlődésében is jelentős fejlődés áll be, melynek keretében hirtelen mégiscsak megérti azt, hogy mit is jelent a száz arany. Csalódottan engedi le a Leser-kardot. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy kilopóddzon a távozó, gyanús figura után, de aztán végül csak legyint. Nem járna jól, ha véletlenül újra erre tévedne, akkor sem, ha bagázst gyűjtene maga köré. Meg hát még rálelhet odakünn a világban is. A házát egészen biztosan fel fogja ismerni. Irreálisan nagy lesz, és az itteni ténykedését tekintve igencsak romos állapotú. Elteszi a fegyvert, aztán úgy dönt, hogy visszavonul a szobájába. A vacsorát kihagyja, inkább némi alvásra volna szüksége. A holnap nap igencsak hosszú lesz.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-28 20:13:04
Üzenet elküldve: 2017-04-28 20:13:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
- Imádom, amikor úgy csinálsz mint egy dühös kis vaddisznó. Egészen kipirul tőle az arcod és kétoldalt ilyen pufihalszerű lesz a pofid. *El is játssza a dolgot, ha a szóbeli leírás kevésnek bizonyulna, de a csipkelődés csak játék: ez az ő módszerre ahhoz, hogy lágyítson a valóságon, amikor úgy érzi, hogy felesleges azt teljes komolyságában venni. A mostani beszélgetés pedig megér jó néhány adag könnyed humort, mert ő továbbra is hiszi, hogy az álom, aminek részletein megosztoznak nem több ennél: betekintés egy olyan jövő/múltképbe, ami akár lehetett volna a sajátjuk is és ahelyett, hogy rossz ómenek egész hadát látnák mögé, boldogok is lehetnének a tudattól, hogy nem így esett, s hogy holttesteik nem rákok és halak eledeléül szolgáltak a tengerfenéken.*
- Ne vedd túl komolyan az életet, kis szívem, mert beledöglesz és ezt egy tapasztalt róka mondja neked. *Valahogy elképzelhetetlen, hogy Khan ne tudná ezt a magyarázatot bármihez hozzácsapni. Mintha az elmúlás megtapasztalásából olyan sok mindent hazahozott volna magával, holott az igazság az, hogy néhány rémképen és az időnként rátörő szorongásos félelmen kívül semmivel nem ajándékozta meg.*
- Azért meg kell hagynom, hogy egy darabig azt hittem, túljárok az eszeden, de végül csak bebizonyosodott, hogy nem véletlenül lettél te az Eily kapitánya. Tényleg... *Mostanra ő is felül a szalmabálán, mert a kötetlen ívű beszélgetés fonalán most eljutott egy érdekes csomópontig. Kíváncsiságának egy olyan részéhez, amire mindig is tudni szerette volna a választ, de a nő vagy nem volt hajlandó megosztani vele, vagy csak nem is törte magát azon, hogy kicsikarja belőle azt. A mostaninál alkalmasabb pillanatot viszont keresve sem találhatna.*
- Ez a neve a hajótoknak? Mármint, gondolom azok, akiket a Barlangban hagytál még mindig ki-kihajóznak valamivel, ami nagyobb egy halász lélekvesztőjénél. Mennyi igaz Eily haragjából? *A nyilvánvalóval nem toldja meg még ezt is, Dyn anélkül is érezni fogja, hogy arra kíváncsi, mi igaz abból a történetből, ami miatt ők az álomban egymás életét vették. Azt azért máris meg tudná mondani, hogy ő semmiféle kalózurat nem küldött a pokol tornácára, de attól a többiben még lehet igazság és Khant most ez érdekli.*
- Valóban azok lennének? *Szemérmetlenül méretvételt improvizál és miután a Vörös végigellenőrzi az említett testrész dimenzióit, Khan is hasonlóképp tesz, természetesen a lányon, s nem pedig magán. Elégedettségének hangos hümmentéssel ad nyugtát, az elmúlt éjszaka óta nem változtak visszájukra a dolgok.* Maradhatnak.
*Ezeraranyas vigyort ereszt a lány felé, játszván azzal a tűzzel, ami épp, hogy most kezdett el lohadni benne, ám nem szolgáltat teljesen védtelen felületet magáról, azaz nem fogja be a száját ennyi után.*
- Tudod, ha nincsen közöttünk egy kettétört hajótest, talán nem azt az ívelt pengét dobom, hanem az egyik kötélen magam lendülök át, hogy a süllyedő bárkán magamévá tegyelek. Valld be, hogy tetszene az ötlet: két lélek, kárhozatra ítélve, amint életük utolsó pillanatában adóznak még egyszer a gyönyör oltárán, mit sem törődve azzal, hogy körülöttük olajos, fekete füstben ég a világ. *Az udvarra elkezdik közben kihajtani a tyúkokat, spaletták nyílnak álmos-halkan, ahogy Vadvéd lassan új életre kel a reggelen, ő meg máris arról sző valószerűtlen képeket, hogy milyen módokon venné még el a nőt.*
- Miért ne? *Vált aztán vissza egy kicsit komolyabb hangsúlyra.* Amikor először felhoztam, még nem gondoltam komolyan, de most már szeretném látni, hogy mit tett a tanyával három dekád. Ha véget értek a próbák, elkérjük magunkat?
- Imádom, amikor úgy csinálsz mint egy dühös kis vaddisznó. Egészen kipirul tőle az arcod és kétoldalt ilyen pufihalszerű lesz a pofid. *El is játssza a dolgot, ha a szóbeli leírás kevésnek bizonyulna, de a csipkelődés csak játék: ez az ő módszerre ahhoz, hogy lágyítson a valóságon, amikor úgy érzi, hogy felesleges azt teljes komolyságában venni. A mostani beszélgetés pedig megér jó néhány adag könnyed humort, mert ő továbbra is hiszi, hogy az álom, aminek részletein megosztoznak nem több ennél: betekintés egy olyan jövő/múltképbe, ami akár lehetett volna a sajátjuk is és ahelyett, hogy rossz ómenek egész hadát látnák mögé, boldogok is lehetnének a tudattól, hogy nem így esett, s hogy holttesteik nem rákok és halak eledeléül szolgáltak a tengerfenéken.*
- Ne vedd túl komolyan az életet, kis szívem, mert beledöglesz és ezt egy tapasztalt róka mondja neked. *Valahogy elképzelhetetlen, hogy Khan ne tudná ezt a magyarázatot bármihez hozzácsapni. Mintha az elmúlás megtapasztalásából olyan sok mindent hazahozott volna magával, holott az igazság az, hogy néhány rémképen és az időnként rátörő szorongásos félelmen kívül semmivel nem ajándékozta meg.*
- Azért meg kell hagynom, hogy egy darabig azt hittem, túljárok az eszeden, de végül csak bebizonyosodott, hogy nem véletlenül lettél te az Eily kapitánya. Tényleg... *Mostanra ő is felül a szalmabálán, mert a kötetlen ívű beszélgetés fonalán most eljutott egy érdekes csomópontig. Kíváncsiságának egy olyan részéhez, amire mindig is tudni szerette volna a választ, de a nő vagy nem volt hajlandó megosztani vele, vagy csak nem is törte magát azon, hogy kicsikarja belőle azt. A mostaninál alkalmasabb pillanatot viszont keresve sem találhatna.*
- Ez a neve a hajótoknak? Mármint, gondolom azok, akiket a Barlangban hagytál még mindig ki-kihajóznak valamivel, ami nagyobb egy halász lélekvesztőjénél. Mennyi igaz Eily haragjából? *A nyilvánvalóval nem toldja meg még ezt is, Dyn anélkül is érezni fogja, hogy arra kíváncsi, mi igaz abból a történetből, ami miatt ők az álomban egymás életét vették. Azt azért máris meg tudná mondani, hogy ő semmiféle kalózurat nem küldött a pokol tornácára, de attól a többiben még lehet igazság és Khant most ez érdekli.*
- Valóban azok lennének? *Szemérmetlenül méretvételt improvizál és miután a Vörös végigellenőrzi az említett testrész dimenzióit, Khan is hasonlóképp tesz, természetesen a lányon, s nem pedig magán. Elégedettségének hangos hümmentéssel ad nyugtát, az elmúlt éjszaka óta nem változtak visszájukra a dolgok.* Maradhatnak.
*Ezeraranyas vigyort ereszt a lány felé, játszván azzal a tűzzel, ami épp, hogy most kezdett el lohadni benne, ám nem szolgáltat teljesen védtelen felületet magáról, azaz nem fogja be a száját ennyi után.*
- Tudod, ha nincsen közöttünk egy kettétört hajótest, talán nem azt az ívelt pengét dobom, hanem az egyik kötélen magam lendülök át, hogy a süllyedő bárkán magamévá tegyelek. Valld be, hogy tetszene az ötlet: két lélek, kárhozatra ítélve, amint életük utolsó pillanatában adóznak még egyszer a gyönyör oltárán, mit sem törődve azzal, hogy körülöttük olajos, fekete füstben ég a világ. *Az udvarra elkezdik közben kihajtani a tyúkokat, spaletták nyílnak álmos-halkan, ahogy Vadvéd lassan új életre kel a reggelen, ő meg máris arról sző valószerűtlen képeket, hogy milyen módokon venné még el a nőt.*
- Miért ne? *Vált aztán vissza egy kicsit komolyabb hangsúlyra.* Amikor először felhoztam, még nem gondoltam komolyan, de most már szeretném látni, hogy mit tett a tanyával három dekád. Ha véget értek a próbák, elkérjük magunkat?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346