//Búcsú, de…//
*Xotara korán ébred, de nem kel fel még azonnal. Minek és hova rohanjon, ha még maga sem tudja, hogy mit fog tenni. Az ágyban heverészve gondolja végig a tegnap történteket, és a mai 'hogyan tovább? '-ot.
Nem gondolta volna, hogy céltalanul kezdődő barangolása közben majd ide vezeti a sors. Ebbe a rejtélyes Vadvédbe, ahol vendégként kezelik, és nem egy beskatulyázottként. Persze nem naiv, tudja, a felszíniek nagyon tudnak viselkedni, ha akarnak. Akárhogy is, de ezzel lehetőséget adnak neki, hogy tanúságot tegyen megbízhatósága felől. Adósa se, szívesen marad senkinek. Legyen szó aranyról, vagy egyszerű szívességről. Szóval, viszonozni fogja a segítséget, az erőd lakóinak, és bizonyítani fogja nekik, hogy nem minden mélységi gyarló, és méltatlan a 'lanawini' névhez. A sötételf lány, már azt is tudja hogyan. Mint, akibe villám csapott, úgy pattan ki az ágyból. Gyorsan összecihelődik, majd köpönyegét magár kanyarítva indul a nagycsarnokba. Reméli, ott találja Pyctát, hogy beszéljen vele. A csarnokba érve csalódnia kell. A helyiség még üresen áll, és úgy tűnik ő az első, aki ma ide belépet. Nem bosszankodik ezen, hiszen még korán van, és késő estébe nyúlt a vacsora is. Leül hát az asztalhoz, az egyik pad szélére, és türelmesen várja, hogy társaság tagjai előkerüljenek. Várakozás közben, hogy elüsse az időt, köpenye belső zsebéből elővesz egy barna bőrkötetes, kis könyvecskét, amit olvasgatni kezd. Bizony, bár nem túl gyakori az olvasni tudó a sötételfek között, de ha ez nem volna elég, Xotara még a betűvetést is ismeri, mindkettőt az édesanyának köszönhetően.
Amikor a klánvezér, és még páran előkerülnek, a sötételf lány oda lép az elfhez, és lényegre térően szól hozzá: *
- Áh, Pycta! Jó reggelt! Az a helyzet, hogy itt maradnék nektek segíteni az erőd körül, de van egy nem teljesített ígéretem, ami sajnos a városhoz köt még. Azonban arra gondoltam, ha már úgy is vissza kell térnem Artheniorba, akkor megpróbálom beszerezni az árukat, amikre szükségetek van, és megrendelem a kovácsnál az általatok kívánt fegyvereket is. Aztán, amikor egy hónap múlva a fegyverekért mentek, akkor a többi olyan árut is megvehetitek, amit esetleg nekem most nem sikerül beszerezni. Így, mégis csak hasznotokra tudok lenni.
*Xotara kezével intve folytatja: *
- Nah, de mielőtt közbe szólnál. Nem, nem kell aranyat adnotok. Nem várok el ekkora bizalmat. Megveszem az árukat én, és ha majd visszatértem a kért holmikkal, annak megfelelően rendezzük az anyagiakat. Rendben? Kérlek, írd össze egy listába, pontosan mire van szükségetek. Természetesen, a fegyvereket is beleértve.
*Amint elkészül a lista, Xotara rövid búcsú után, köszönve mindent, útnak indul, vissza Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.27 00:40:25