Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:34:58
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:34:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés-Kiképzés//
//Kék csapat//
*Semmilyen ellenállást nem tanúsít az őrszem, már ami a beengedésüket illeti, bár ez biztos nem Sharall bizalomgerjesztő ábrázatának volt köszönhető, de végül is bejutottak az a lényeg. Vagyis ő bejutott az a lényeg, Jezabiel biztos valami fontos feladattal volt távol, ami róla nem mondható el, így számára felfoghatatlan, miért is tudom csak úgy bemenni. Az ő fajtája hírhedten vad népség hírében áll. Ami nem csoda, már ha csak azt nézzük, hogy egy olyan dologért, mint amit ő tett, simán megrövidítették az orkot egy fejjel, esetleg eunuchot csináltak belőle, ami a tesztoszteron teljes hiányát okozza, ez pedig nem túl előnyös, ha az ember egy hatalmas zöld izé testébe van bezárva. De végül is ez egy kulturáltabb közösség, mondjuk furcsa együtt emlegetni az orkokat és a kultúrát, ugyanis, néhány falra hajított sár( vagy még rosszabb) folton kívül, nem sok más művészeti értékkel büszkélkedhetnek. Miután megérkeznek Jezabiel elköszön és elmegy. Biztos jobb dolga van, de így most az ork ott áll egyedül. Lényegében cigánykereket is hányhatott volna, az sem tűnt volna fel senkinek, ami egyrészt megnyugvással tölti el pici ork lelkét, másrészt viszont furcsán rosszul esik neki. Ennyire azt akarja, hogy bűnhődjön. Persze a helyes válasz, az egyetlen válasz az lehet, hogy nem mégis, valahogy jobban érezné magát, ha vezekelhetne bűnéért. Rá lehetne fogni, hogy túlreagálja, de ha te is úgy nőnél fel, hogy a faludhoz vezető utcácska két oldalán az árulók, dezertőrök feje lóg, (vagyis ami a fejekből megmaradt, ugyanis a varjak előszeretettel fogyasztották a zsenge ork húst), akkor kíváncsi lennék, hogy éreznéd magad. Egy darabig még vár, hogy azért mert nem tudja mit tegyen, vagy azért, hogy részesüljön a jól megérdemelt ítéletben, nem tudja. Valószínűleg mindkettő és végül is lehet, hogy egyik sem. Ki tudja feltérképezni egy ork érzéseit. Végül csak elindul felfele a szobája felé, már ha nem költöztettek be addig valakit, ha igen neki jó az udvar is, szép idő van nincs is hideg, ráadásul mindig szeretett a szabad ég alatt aludni. Végül erre nem kerül sor, ugyanis olyan állapotban találja a szobáját, mint ahogy elhagyta. Egy kis mosolyt azért megenged magának, de hogy pontosan minek is örül azt még ő magam sem tudja. Belép és csak akkor érzékeli, hogy tulajdonképpen mennyire fáradt. Nem is aludta már egy pár napja, és most mintha ólom súly húzná a szemhéját. Le sem vetkőzik, csak ledől az ágyra és ilyen félig ülő félig fekvő pozícióban, már alszik is. Szerencsére álom nélkül álmodik. Nem lenne képes még ilyenkor is szégyenkezni, így ez valami isteni megváltás számára. Végül, bár álmát nem zavarja senki, hamar felkel. Még a nap korongja is csak halványan szikrázik keleten, de mivel nincs kedve visszafeküdni, és mivel megtalálja a szobában a pipáját úgy dönt inkább kimegy. Amint kiér, megcsapja a kora őszi reggelek tipikus nyirkossága, de ez kellemesen hűti testét a benti forrósághoz képest. Nekidől az egyik falnak, nagyot sóhajt, majd gyújtana rá a pipájára, mikor rájön, hogy nincs mivel meggyújtania. Feltápászkodik és lassan visszaballag a legközelebbi fáklyához, azon meggyújtja a dohányt és úgy megy vissza az előzőleg már kialakított kis ülőhelyéhez. Némán ül és nézi az elszálló füstöt, és elképzeli ahogy ő is szárnyra kap és elszáll. Majd leszidja magát, hisz akkor már másodjára köpne rá amúgy is megtépázott becsületére gyorsan el is fordul és a kifele szállingózó Venárokat kezdi figyelni. Van akit felismer, de nem tudja a nevüket és vannak kiknek a nevét tudja, de nem tud arcot csatolni hozzá. végül minden arcot és minden nevet egyetlen arc és egyetlen név vált fel, de nem találja a kifelé igyekvők között. Végül, mikor már feladja és felállna, hogy megkeresse kilép a kapun. A reggeli napfény az amúgy is vörös haját szinte vér színűre festi, ami lefolyik róla egészen... *
~Az meg ki az istenek haragja? ~
*Döbben meg mikor meglátja a lánnyal kifelé igyekvő alakot. Mintha látta volna már, de ebben nem biztos, és végül is mindegy ki, a sírjára majd biztos ráírják a nevét. Lassan felemelkedik, miközben kiszóródik a dohány a pipából, de ez most vajmi kevéssé érdekli. Elindul előre, hogy véget vessen a komédiának, mikor meghallja a lány élénken csengő kacaját. És hirtelen, mintha a nevetés egy régen elfeledett gátat tört volna elemeire, úgy tolulnak elő belőle azok a gondolatok amiket, megpróbált minél mélyebbre elrejteni önnön elméjében, de úgy látszik nem járt sikerrel. Nara valószínűleg, bár nagyon naiv gondolat, a poklok poklát élte át, mikor másodjára is magára hagyta, és ki ő, hogy harmadjára is megpróbálja ráerőltetni magát a lányra. Hisz boldog, Visszaemlékezve egyetlen egyszer sem látta mosolyogni a lányt, mikor idézőjelesen bár de együtt voltak, és most úgy tűnik boldog azzal az izével. Hát legyen, ha mást nem is tud tenni a lányért akkor azt még megteszi a kedvéért, hogy bár nehéz lesz, de megpróbálja levegőnek nézni. Mindkettőjüknek jobb lesz így. Legalább is a lánynak, az ő érzései meg kevesebbet számítanak, mint egy marék homok a sivatagban. Hirtelen mégis, mintha egy óriás vágta volna gyomorszájon előre görnyed, és nem sokon múlik, hogy azt a kevés szilárd anyagot, ami a testében van kiöklendezze. Összeszorítja, a fogait és úgy indul el a tömeg után. Hogy pontosan miért azt nem tudja, lehet, hogy a falka szellem hajtja, vagy valami más erő, miden estre, a lehető legkevésbé feltűnően próbálja megközelíteni a célzónát. Ekkor meglátja Sylwerant, amitől hatalmasat dobban a szíve. Félreértés ne essék, nem a férfitól magától és nem azért mert ő lenne a hiányzó szerelme, szimplán a férfit körülölelő furcsa erő miatt, kezdi kényelmetlenül érezni magát. Szinte biztos benne, hogy most, majd végre elszámoltatják, de a vezér szeme csak átsiklik rajta, ami jobban fáj Sharallnak, mintha eunuchhá tennék. Annyiba nem nézik, hogy megfedjék, vagy példát statuáljanak általa? Nem biztos, csak nem ismert fel. Szánalmas azt gondolni, hogy nem is meri fel a legalább egy fejjel a többiek fölé magasodó orkot, mégis muszáj ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodnia. Ezért csak vár, vár, de végül nem következik be a pillanat. Ehelyett, úgy tűnik valami kiképzés szerű feladatba botolt, amit igyekszik elhagyni, de mikor jobban átgondolja a helyzetet, úgy dönt inkább marad. *
~Mi lenne ha maradnék? Ugyan mit nyernék vele ? mondjuk, azt, hogy láthatják, milyen edzett és erős vagy. Igen, de azt is mondták, hogy gondolkodni is kell és lássuk, be ez nem az erősségem. Ugyan már biztos össze tudsz majd alibizni valamit. Ha rendesen csinálod a gyakorlatokat az is a vezeklésed egy formája lesz nem ? Dehogynem. Csak csináld úgy, mintha az életed függne tőle, sőt még jobban. Gyerünk Sharall meg tudod csinálni. ~
*Tehát marad, viszont Sylweran első kérése, hogy minenki szabaduljon meg a vértjétől és a fegyvereitől. Mindig ez van. Akárhányszor visszaszerzi a kicsikéit, valami átoknak hála, mindig el is veszíti azt. *
~Az én kicsikéim. Már megint. Ezt nem hiszem el. Lehet, hogy valami átok ül rajtuk. Lehet, hogy le kellene cserélnem őket, de olyan régóta velem vannak már, hogy képtelen vagyok megválni tőlük. Minden apró karcolást ás kitüremkedést ismerek rajtuk, szinte már olyan, mintha a gyermekeim lennének, vagy ha azok nem legalább is a testrészeim. ~
*Gondolja, miközben elgondolkozik azon, mennyire igaz az, hogy a kard a kéz meghosszabbítása. Jelen helyzetben mondjuk fejszéről van szó, de a szólás igazát ez vajmi kevéssé másítaná meg. Végül úgy látszik a nap edzés része nem lesz olyan kemény, mint amilyenre számított. Tíz kör futás, ráadásul a körök sem túl nagyok. Gyermekként nehezebb kiképzést kapott, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez még csak a kezdet, ráadásul vannak olyanok, akiken látszik, hogy nem épp test edzése náluk az első. gyorsan letudja, bár arra ügyel, hogy ne ő legyen a leggyorsabb, nem kéne túlzott feltűnést kelteni. Aztán húsz fekvőtámasz. Egy pillanatra elmosolyodik a gyermekded edzésterven, de hamar lehervasztja az arcáról nehogy még azt higgyék, hogy jó kedve van. Már nem mintha túl sok szempár szegeződne rá, de jobb félni, mint megijedni. Gyorsan végez a 20-szal, de mikor látja, hogy sokan még csinálják, úgy dönt folytatja, ugyanazt a módszert használva, mint ami a futásnál már bevált, így végül 40 környékén jár, mikor jónak látja a feladat befejezését. És bár ugyan bicepsze kicsit feszül, hisz régen nem gyakorlatozott már, mégis jóleső nyugalom szállja meg az ismerős feladatok végrehajtásának hatására. Ami ezután következik, már kevésbé van ínyére. Elindulnak a vezér után vissza a falak közzé, ami már eleve nem tetszik az orknak, de mikor megtudja, hogy most a tanulás része jön a kiképzésnek nehezen állja meg a kelleténél savanyúbb képet vágjon. Magával a tanulással nincs baja, hisz megvan a magához való esze, de mivel sem írni sem olvasni nem tud így lexikális tudása elég gyérnek mondható. Egész órán csak figyel, míg mindenki más próbál becsatlakozni az óra folyamába. Sok dolgot hall, amit már eddig is tudott, vagy megtanulta, vagy józan paraszti ésszel könnyen kitalálható volt. Viszont nagyon sok mindent nem tudott. Pedig a halottak alapján tudnia kéne. Ezek egy részét, meg tudta ugyan jegyezni, de zöme a feledés homályába veszett, ami ellen nem tudott mit tenni, mivel nem tudta lejegyezni. Egy ideig gondolkodik azon, hogy elmondja hiányosságát, de végül úgy dönt nem áll szándékában nevetség tárgyává válni és amúgy is eddig is meg volt valahogy szóval inkább csöndben marad és próbálja a lehető legtöbb információt magába szívni. Mégis olyan sok mindent darát le nekik Sylweran, hogy Sharall úgy dönt, ha egyedül találja a vezért, megkéri, hogy tanítsa meg írni és olvasni. Megkérhetne persze mást is , de őszintén nem bízik meg sok mindenkiben és tudja, hogy ez az érzés több mint valószínű, hogy kölcsönös, így bár biztos, hogy kényelmetlen lesz, de maradt a vezér, vagy Nara. A lány biztos tud olvasni, nála legalább is biztos jobban, de hogyan is kérhetné meg. Nem nem hagyjuk az egészet inkább. Vagy ne? Nem ha legközelebb valami csoda folytán négy szem közt marad Sylwerannal legyen bármilyen kínos felhozza neki a problémáját. Bár valószínű, hogy a beszélgetés nem csak erről fog szólni, de minél hamarabb átesik az ilyen kényes témákon annál jobb. Végül még is véget ér az óra, bár számára egy örökkévalóságnak tűnt, de mikor újból kimennek, látja a nap állásából ,hogy nem telhetett el olyan sok idő. *
~Végre. ~
*Gondolja mikor megcsapja a szél hűvös lehelete, de legalább ez sikeresen felélénkíti. Újra visszatérnek a edzésre kijelölt területre. Az ork reméli, hogy folytatódik az edzés és ha igen, akkor hátha valamivel keményebb lesz, előző, de sajnos rá kell jönnie, hogy ez a bűvös tízes szám valamiért nem akar eltűnni és újból tíz kör futás következik. Végül, még is jól sikeredik a futás, ugyanis az ülés közben elgémberedett tagjait most legalább ki tudja nyújtóztatni és a gondolkodás közben elfáradt agyát meg a szél sepri tisztára. Kissé ugyan liheg, mire befejezik a futást, ami furcsa, de nem is csoda. *
~Le kéne szoknom a pipáról. ~
*Gondolja kissé kifulladva. Persze jól hangzik, de hányszor eltervezte már, hogy abbahagyja és minden egyes alkalommal talált valami kifogást. Biztos benne, hogy ez most is így lesz, de legalább ha csak egy pillanatra is, de könnyít a lelkén. Ekkor hangos sóhajokat fúj felé a szél, amit egy pillanatig nem tud hova tenni, de végül rá jön, hogy annyira elgondolkodott, hogy azt se vette észre, hogy a vezér beszél. Nem sok mindent ért belőle, révén nem hallotta a beszéd elejét, de azt levágja, hogy valami zászló szerzős játék lesz és, hogy melyik csapatba kerül. Hát maradjunk annyiban, hogy nem a legbizalomgerjesztőbb a csapata így első ránézésre, de csak semmi előítélet. De mégis újra harcolhat és bár a fegyvereit le kellet tennie, de ha kell egy ork ököl is tud halálos fegyver lenni. Végre kiverheti magából a felgyülemlett feszültséget. Végre harcolhat. Végre újra él. *
-VÉÉGREE. Hahahaha. -
*Üvölt fel, megfeledkezve a bujkálásról, átadva magát az állatias ösztönök euforikus hatalmának. Még akkor sem veszít a hangulatának erejéből, mikor meglátja, hogy Narával, meg a sráccal is egy csapatba kerül. Jobban örült volna, ha nem így van és kipécézheti magának, de ami késik nem múlik ugye ? Odasétál a fakardokkal megrakott ládához, de mindegyik túl kicsi számára, ráadásul nem tartozik a kardok nagy kedvelői közzé. Most érzi át csak a kis kedvencei hiányát. Lassan végig simít az vén, ahol rendes körülmények között 2 fejsze lenn, de most csak a semmit markolja. Már épp azon gondolkodik, hogy tényleg nem marad más, minta két ökle, mikor meglát a falnak támasztva egy körülbelül nyolc láb magas fabotot. Hogy mi cél szolgál ott, arra az ork nem képes rájönni, de végül is nem számít. A lényeg, hogy milyen célt fog szolgálni az ork kezében. Már előre mosolyog. Persze csak semmi erőszakosság, nem kéne senkit súlyosan megsebezni, de egy kicsit azért elengedheti magát. *
~Egy két törött csontba még senki nem halt bele. ~
*Gondolja miközben a vállának támasztja a botot úgy indul el megkeresni első áldozatát. A többiek fejvesztve rohannak keresik a megfelelő helyet a feljutásra. Az senkinek nem jut eszébe, hogy egyszerűbb lenne, az ellent előbb legyőzni, így senki nem zavarná meg őket a feljutásban, de nincs is könnyebb ellenfél a fegyelmezetlennél. Felméri a terepet. A legtöbbjük, már neki is esett valakinek, de sokan próbálkoznak a sunyi feljutással esetleg mágiával. *
~Mágia. ~
*És még csak a puszta látványától is kirázza a hideg. A mágia csalás. Csak a gyengék fegyvere. Mindig is így gondolta és a fehér hajú lány varázskardja sem tudta eltántorítani eme elképzelésének hitelességét illetően. Ekkor veszi észre, hogy Nara máris ellenfélre akadt. Egy másik nő személyében. Nem tűnik különösebben veszélyesnek, így nem is szentel nagyobb figyelmet az egésznek de ekkor meglátja a fal mellett Nara felé osonó vörös lányt. *
~Kettő az egy ellen, ez már nem annyira egyszerű. Mégis, hol van a te lovagod ilyenkor? Ha? ~
*Gondolja kicsit kárörvendően, de azért elindul a vörös lány felé. Minél hamarabb elintézik az ellent annál hamarabb lesz meg a zászló, annál hamarabb végeznek és ő annál hamarabb beszélhet végre Sylwerannal. Leemeli a botot a válláról, hogy egy kicsit ijesztőbben nézzen ki és mikor már tíz tizenkét láb van közte és a vörös lány között, előrelendíti a botot úgy, hogy az a vörös lába előtt fúródjon a földbe. Majd megáll és a lány szemébe néz. *
-Ch ch ch. Kettő az egy ellen. Hát ez nem túl tisztességes. Még akkor is ha nő vagy. Mi lenne, ha én vinnélek táncba? Az tetszene mi ? De nyugi, ne legyen semmilyen kételyed. Ugyan jól táncolok, de visszább veszek a tempóból egy ilyen aranyos lányka kedvéért. Remélem bírod majd tartani a tempót. -
*Mondja kuncogva, miközben visszaemeli a botot a vállára, hogy ha a lány véletlenül támadna ne érje felkészületlenül. Már nem mintha a lány nagyon meg tudná lepni, hisz egy kis tejfeles szájú fruskának néz ki, de veszített már kisebb ellenfél ellen is. A testét borító sebek legalább is igazolnák őt. Nem baj ezek emlékeztetik, hogy ki ő és arra is, hogy most sem veszíthet. *
//Kék csapat//
*Semmilyen ellenállást nem tanúsít az őrszem, már ami a beengedésüket illeti, bár ez biztos nem Sharall bizalomgerjesztő ábrázatának volt köszönhető, de végül is bejutottak az a lényeg. Vagyis ő bejutott az a lényeg, Jezabiel biztos valami fontos feladattal volt távol, ami róla nem mondható el, így számára felfoghatatlan, miért is tudom csak úgy bemenni. Az ő fajtája hírhedten vad népség hírében áll. Ami nem csoda, már ha csak azt nézzük, hogy egy olyan dologért, mint amit ő tett, simán megrövidítették az orkot egy fejjel, esetleg eunuchot csináltak belőle, ami a tesztoszteron teljes hiányát okozza, ez pedig nem túl előnyös, ha az ember egy hatalmas zöld izé testébe van bezárva. De végül is ez egy kulturáltabb közösség, mondjuk furcsa együtt emlegetni az orkokat és a kultúrát, ugyanis, néhány falra hajított sár( vagy még rosszabb) folton kívül, nem sok más művészeti értékkel büszkélkedhetnek. Miután megérkeznek Jezabiel elköszön és elmegy. Biztos jobb dolga van, de így most az ork ott áll egyedül. Lényegében cigánykereket is hányhatott volna, az sem tűnt volna fel senkinek, ami egyrészt megnyugvással tölti el pici ork lelkét, másrészt viszont furcsán rosszul esik neki. Ennyire azt akarja, hogy bűnhődjön. Persze a helyes válasz, az egyetlen válasz az lehet, hogy nem mégis, valahogy jobban érezné magát, ha vezekelhetne bűnéért. Rá lehetne fogni, hogy túlreagálja, de ha te is úgy nőnél fel, hogy a faludhoz vezető utcácska két oldalán az árulók, dezertőrök feje lóg, (vagyis ami a fejekből megmaradt, ugyanis a varjak előszeretettel fogyasztották a zsenge ork húst), akkor kíváncsi lennék, hogy éreznéd magad. Egy darabig még vár, hogy azért mert nem tudja mit tegyen, vagy azért, hogy részesüljön a jól megérdemelt ítéletben, nem tudja. Valószínűleg mindkettő és végül is lehet, hogy egyik sem. Ki tudja feltérképezni egy ork érzéseit. Végül csak elindul felfele a szobája felé, már ha nem költöztettek be addig valakit, ha igen neki jó az udvar is, szép idő van nincs is hideg, ráadásul mindig szeretett a szabad ég alatt aludni. Végül erre nem kerül sor, ugyanis olyan állapotban találja a szobáját, mint ahogy elhagyta. Egy kis mosolyt azért megenged magának, de hogy pontosan minek is örül azt még ő magam sem tudja. Belép és csak akkor érzékeli, hogy tulajdonképpen mennyire fáradt. Nem is aludta már egy pár napja, és most mintha ólom súly húzná a szemhéját. Le sem vetkőzik, csak ledől az ágyra és ilyen félig ülő félig fekvő pozícióban, már alszik is. Szerencsére álom nélkül álmodik. Nem lenne képes még ilyenkor is szégyenkezni, így ez valami isteni megváltás számára. Végül, bár álmát nem zavarja senki, hamar felkel. Még a nap korongja is csak halványan szikrázik keleten, de mivel nincs kedve visszafeküdni, és mivel megtalálja a szobában a pipáját úgy dönt inkább kimegy. Amint kiér, megcsapja a kora őszi reggelek tipikus nyirkossága, de ez kellemesen hűti testét a benti forrósághoz képest. Nekidől az egyik falnak, nagyot sóhajt, majd gyújtana rá a pipájára, mikor rájön, hogy nincs mivel meggyújtania. Feltápászkodik és lassan visszaballag a legközelebbi fáklyához, azon meggyújtja a dohányt és úgy megy vissza az előzőleg már kialakított kis ülőhelyéhez. Némán ül és nézi az elszálló füstöt, és elképzeli ahogy ő is szárnyra kap és elszáll. Majd leszidja magát, hisz akkor már másodjára köpne rá amúgy is megtépázott becsületére gyorsan el is fordul és a kifele szállingózó Venárokat kezdi figyelni. Van akit felismer, de nem tudja a nevüket és vannak kiknek a nevét tudja, de nem tud arcot csatolni hozzá. végül minden arcot és minden nevet egyetlen arc és egyetlen név vált fel, de nem találja a kifelé igyekvők között. Végül, mikor már feladja és felállna, hogy megkeresse kilép a kapun. A reggeli napfény az amúgy is vörös haját szinte vér színűre festi, ami lefolyik róla egészen... *
~Az meg ki az istenek haragja? ~
*Döbben meg mikor meglátja a lánnyal kifelé igyekvő alakot. Mintha látta volna már, de ebben nem biztos, és végül is mindegy ki, a sírjára majd biztos ráírják a nevét. Lassan felemelkedik, miközben kiszóródik a dohány a pipából, de ez most vajmi kevéssé érdekli. Elindul előre, hogy véget vessen a komédiának, mikor meghallja a lány élénken csengő kacaját. És hirtelen, mintha a nevetés egy régen elfeledett gátat tört volna elemeire, úgy tolulnak elő belőle azok a gondolatok amiket, megpróbált minél mélyebbre elrejteni önnön elméjében, de úgy látszik nem járt sikerrel. Nara valószínűleg, bár nagyon naiv gondolat, a poklok poklát élte át, mikor másodjára is magára hagyta, és ki ő, hogy harmadjára is megpróbálja ráerőltetni magát a lányra. Hisz boldog, Visszaemlékezve egyetlen egyszer sem látta mosolyogni a lányt, mikor idézőjelesen bár de együtt voltak, és most úgy tűnik boldog azzal az izével. Hát legyen, ha mást nem is tud tenni a lányért akkor azt még megteszi a kedvéért, hogy bár nehéz lesz, de megpróbálja levegőnek nézni. Mindkettőjüknek jobb lesz így. Legalább is a lánynak, az ő érzései meg kevesebbet számítanak, mint egy marék homok a sivatagban. Hirtelen mégis, mintha egy óriás vágta volna gyomorszájon előre görnyed, és nem sokon múlik, hogy azt a kevés szilárd anyagot, ami a testében van kiöklendezze. Összeszorítja, a fogait és úgy indul el a tömeg után. Hogy pontosan miért azt nem tudja, lehet, hogy a falka szellem hajtja, vagy valami más erő, miden estre, a lehető legkevésbé feltűnően próbálja megközelíteni a célzónát. Ekkor meglátja Sylwerant, amitől hatalmasat dobban a szíve. Félreértés ne essék, nem a férfitól magától és nem azért mert ő lenne a hiányzó szerelme, szimplán a férfit körülölelő furcsa erő miatt, kezdi kényelmetlenül érezni magát. Szinte biztos benne, hogy most, majd végre elszámoltatják, de a vezér szeme csak átsiklik rajta, ami jobban fáj Sharallnak, mintha eunuchhá tennék. Annyiba nem nézik, hogy megfedjék, vagy példát statuáljanak általa? Nem biztos, csak nem ismert fel. Szánalmas azt gondolni, hogy nem is meri fel a legalább egy fejjel a többiek fölé magasodó orkot, mégis muszáj ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodnia. Ezért csak vár, vár, de végül nem következik be a pillanat. Ehelyett, úgy tűnik valami kiképzés szerű feladatba botolt, amit igyekszik elhagyni, de mikor jobban átgondolja a helyzetet, úgy dönt inkább marad. *
~Mi lenne ha maradnék? Ugyan mit nyernék vele ? mondjuk, azt, hogy láthatják, milyen edzett és erős vagy. Igen, de azt is mondták, hogy gondolkodni is kell és lássuk, be ez nem az erősségem. Ugyan már biztos össze tudsz majd alibizni valamit. Ha rendesen csinálod a gyakorlatokat az is a vezeklésed egy formája lesz nem ? Dehogynem. Csak csináld úgy, mintha az életed függne tőle, sőt még jobban. Gyerünk Sharall meg tudod csinálni. ~
*Tehát marad, viszont Sylweran első kérése, hogy minenki szabaduljon meg a vértjétől és a fegyvereitől. Mindig ez van. Akárhányszor visszaszerzi a kicsikéit, valami átoknak hála, mindig el is veszíti azt. *
~Az én kicsikéim. Már megint. Ezt nem hiszem el. Lehet, hogy valami átok ül rajtuk. Lehet, hogy le kellene cserélnem őket, de olyan régóta velem vannak már, hogy képtelen vagyok megválni tőlük. Minden apró karcolást ás kitüremkedést ismerek rajtuk, szinte már olyan, mintha a gyermekeim lennének, vagy ha azok nem legalább is a testrészeim. ~
*Gondolja, miközben elgondolkozik azon, mennyire igaz az, hogy a kard a kéz meghosszabbítása. Jelen helyzetben mondjuk fejszéről van szó, de a szólás igazát ez vajmi kevéssé másítaná meg. Végül úgy látszik a nap edzés része nem lesz olyan kemény, mint amilyenre számított. Tíz kör futás, ráadásul a körök sem túl nagyok. Gyermekként nehezebb kiképzést kapott, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez még csak a kezdet, ráadásul vannak olyanok, akiken látszik, hogy nem épp test edzése náluk az első. gyorsan letudja, bár arra ügyel, hogy ne ő legyen a leggyorsabb, nem kéne túlzott feltűnést kelteni. Aztán húsz fekvőtámasz. Egy pillanatra elmosolyodik a gyermekded edzésterven, de hamar lehervasztja az arcáról nehogy még azt higgyék, hogy jó kedve van. Már nem mintha túl sok szempár szegeződne rá, de jobb félni, mint megijedni. Gyorsan végez a 20-szal, de mikor látja, hogy sokan még csinálják, úgy dönt folytatja, ugyanazt a módszert használva, mint ami a futásnál már bevált, így végül 40 környékén jár, mikor jónak látja a feladat befejezését. És bár ugyan bicepsze kicsit feszül, hisz régen nem gyakorlatozott már, mégis jóleső nyugalom szállja meg az ismerős feladatok végrehajtásának hatására. Ami ezután következik, már kevésbé van ínyére. Elindulnak a vezér után vissza a falak közzé, ami már eleve nem tetszik az orknak, de mikor megtudja, hogy most a tanulás része jön a kiképzésnek nehezen állja meg a kelleténél savanyúbb képet vágjon. Magával a tanulással nincs baja, hisz megvan a magához való esze, de mivel sem írni sem olvasni nem tud így lexikális tudása elég gyérnek mondható. Egész órán csak figyel, míg mindenki más próbál becsatlakozni az óra folyamába. Sok dolgot hall, amit már eddig is tudott, vagy megtanulta, vagy józan paraszti ésszel könnyen kitalálható volt. Viszont nagyon sok mindent nem tudott. Pedig a halottak alapján tudnia kéne. Ezek egy részét, meg tudta ugyan jegyezni, de zöme a feledés homályába veszett, ami ellen nem tudott mit tenni, mivel nem tudta lejegyezni. Egy ideig gondolkodik azon, hogy elmondja hiányosságát, de végül úgy dönt nem áll szándékában nevetség tárgyává válni és amúgy is eddig is meg volt valahogy szóval inkább csöndben marad és próbálja a lehető legtöbb információt magába szívni. Mégis olyan sok mindent darát le nekik Sylweran, hogy Sharall úgy dönt, ha egyedül találja a vezért, megkéri, hogy tanítsa meg írni és olvasni. Megkérhetne persze mást is , de őszintén nem bízik meg sok mindenkiben és tudja, hogy ez az érzés több mint valószínű, hogy kölcsönös, így bár biztos, hogy kényelmetlen lesz, de maradt a vezér, vagy Nara. A lány biztos tud olvasni, nála legalább is biztos jobban, de hogyan is kérhetné meg. Nem nem hagyjuk az egészet inkább. Vagy ne? Nem ha legközelebb valami csoda folytán négy szem közt marad Sylwerannal legyen bármilyen kínos felhozza neki a problémáját. Bár valószínű, hogy a beszélgetés nem csak erről fog szólni, de minél hamarabb átesik az ilyen kényes témákon annál jobb. Végül még is véget ér az óra, bár számára egy örökkévalóságnak tűnt, de mikor újból kimennek, látja a nap állásából ,hogy nem telhetett el olyan sok idő. *
~Végre. ~
*Gondolja mikor megcsapja a szél hűvös lehelete, de legalább ez sikeresen felélénkíti. Újra visszatérnek a edzésre kijelölt területre. Az ork reméli, hogy folytatódik az edzés és ha igen, akkor hátha valamivel keményebb lesz, előző, de sajnos rá kell jönnie, hogy ez a bűvös tízes szám valamiért nem akar eltűnni és újból tíz kör futás következik. Végül, még is jól sikeredik a futás, ugyanis az ülés közben elgémberedett tagjait most legalább ki tudja nyújtóztatni és a gondolkodás közben elfáradt agyát meg a szél sepri tisztára. Kissé ugyan liheg, mire befejezik a futást, ami furcsa, de nem is csoda. *
~Le kéne szoknom a pipáról. ~
*Gondolja kissé kifulladva. Persze jól hangzik, de hányszor eltervezte már, hogy abbahagyja és minden egyes alkalommal talált valami kifogást. Biztos benne, hogy ez most is így lesz, de legalább ha csak egy pillanatra is, de könnyít a lelkén. Ekkor hangos sóhajokat fúj felé a szél, amit egy pillanatig nem tud hova tenni, de végül rá jön, hogy annyira elgondolkodott, hogy azt se vette észre, hogy a vezér beszél. Nem sok mindent ért belőle, révén nem hallotta a beszéd elejét, de azt levágja, hogy valami zászló szerzős játék lesz és, hogy melyik csapatba kerül. Hát maradjunk annyiban, hogy nem a legbizalomgerjesztőbb a csapata így első ránézésre, de csak semmi előítélet. De mégis újra harcolhat és bár a fegyvereit le kellet tennie, de ha kell egy ork ököl is tud halálos fegyver lenni. Végre kiverheti magából a felgyülemlett feszültséget. Végre harcolhat. Végre újra él. *
-VÉÉGREE. Hahahaha. -
*Üvölt fel, megfeledkezve a bujkálásról, átadva magát az állatias ösztönök euforikus hatalmának. Még akkor sem veszít a hangulatának erejéből, mikor meglátja, hogy Narával, meg a sráccal is egy csapatba kerül. Jobban örült volna, ha nem így van és kipécézheti magának, de ami késik nem múlik ugye ? Odasétál a fakardokkal megrakott ládához, de mindegyik túl kicsi számára, ráadásul nem tartozik a kardok nagy kedvelői közzé. Most érzi át csak a kis kedvencei hiányát. Lassan végig simít az vén, ahol rendes körülmények között 2 fejsze lenn, de most csak a semmit markolja. Már épp azon gondolkodik, hogy tényleg nem marad más, minta két ökle, mikor meglát a falnak támasztva egy körülbelül nyolc láb magas fabotot. Hogy mi cél szolgál ott, arra az ork nem képes rájönni, de végül is nem számít. A lényeg, hogy milyen célt fog szolgálni az ork kezében. Már előre mosolyog. Persze csak semmi erőszakosság, nem kéne senkit súlyosan megsebezni, de egy kicsit azért elengedheti magát. *
~Egy két törött csontba még senki nem halt bele. ~
*Gondolja miközben a vállának támasztja a botot úgy indul el megkeresni első áldozatát. A többiek fejvesztve rohannak keresik a megfelelő helyet a feljutásra. Az senkinek nem jut eszébe, hogy egyszerűbb lenne, az ellent előbb legyőzni, így senki nem zavarná meg őket a feljutásban, de nincs is könnyebb ellenfél a fegyelmezetlennél. Felméri a terepet. A legtöbbjük, már neki is esett valakinek, de sokan próbálkoznak a sunyi feljutással esetleg mágiával. *
~Mágia. ~
*És még csak a puszta látványától is kirázza a hideg. A mágia csalás. Csak a gyengék fegyvere. Mindig is így gondolta és a fehér hajú lány varázskardja sem tudta eltántorítani eme elképzelésének hitelességét illetően. Ekkor veszi észre, hogy Nara máris ellenfélre akadt. Egy másik nő személyében. Nem tűnik különösebben veszélyesnek, így nem is szentel nagyobb figyelmet az egésznek de ekkor meglátja a fal mellett Nara felé osonó vörös lányt. *
~Kettő az egy ellen, ez már nem annyira egyszerű. Mégis, hol van a te lovagod ilyenkor? Ha? ~
*Gondolja kicsit kárörvendően, de azért elindul a vörös lány felé. Minél hamarabb elintézik az ellent annál hamarabb lesz meg a zászló, annál hamarabb végeznek és ő annál hamarabb beszélhet végre Sylwerannal. Leemeli a botot a válláról, hogy egy kicsit ijesztőbben nézzen ki és mikor már tíz tizenkét láb van közte és a vörös lány között, előrelendíti a botot úgy, hogy az a vörös lába előtt fúródjon a földbe. Majd megáll és a lány szemébe néz. *
-Ch ch ch. Kettő az egy ellen. Hát ez nem túl tisztességes. Még akkor is ha nő vagy. Mi lenne, ha én vinnélek táncba? Az tetszene mi ? De nyugi, ne legyen semmilyen kételyed. Ugyan jól táncolok, de visszább veszek a tempóból egy ilyen aranyos lányka kedvéért. Remélem bírod majd tartani a tempót. -
*Mondja kuncogva, miközben visszaemeli a botot a vállára, hogy ha a lány véletlenül támadna ne érje felkészületlenül. Már nem mintha a lány nagyon meg tudná lepni, hisz egy kis tejfeles szájú fruskának néz ki, de veszített már kisebb ellenfél ellen is. A testét borító sebek legalább is igazolnák őt. Nem baj ezek emlékeztetik, hogy ki ő és arra is, hogy most sem veszíthet. *
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:20:08
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:20:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Az amulettet felpróbálva ismét mosoly kúszik arcára, második próbája is sikeresen zárult, ezt is leveszi magáról és félrerakja mint az előzőt, aztán visszaveszi saját ezüst medálját. Váratlanul kimerítő ez a varázslat, nem merné újra megpróbálni, félő hogy csak pocsékolná a drága bájitalt, de úgy is van még ezer meg egy dolga ami nem szellemi, hanem fizikai befektetést igényel, foglalkozik akkor azzal. Még a városba is vissza kell mennie, most hogy csökkentek a távolságok már nem olyan nagy túra mint azelőtt és negyedannyira sem veszélyes, hiszen meg lehet járni az egész utat világosban. Legurít egy szép nagy pohár gyümölcslevet, felkel asztalkájától, és nekiáll ismét megpakolni a hátizsákját. Pedig szívesen mulatna ő is odakint a többiekkel, végre megcsillogtathatná tehetségét, meg hát érdekli is Sylweran "tanterve", de sajnos egyelőre ki kell hogy maradjon a jóból. A számszeríját azért most biztos ami biztos, inkább magával viszi, de az amuletteket persze itt hagyja a szobájában a bájitalokkal együtt. Kívülről kulcsra zárja az ajtaját, lesétál szépen az emeletről, és újra elhagyja Vadvéd erődjét.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 21:13:54
Üzenet elküldve: 2016-11-15 21:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
//Vörös csapat//
* Jöjjön, aminek jönnie kell. Shiriqa mögött szalad, ezért éppen csak volt ideje félreugrani a hátraeső óriáslány elől. Pedig még csak egy viccet sem mondott, amitől esetleg a falnak mehetne, mennyire pattanna vissza, ha szánt szándékkal futna neki?
Nem lesz ez így jó. Dynti és Khan is szétszóródnak, így igazából Szana, Meruwiel, és a sérült Shiriqa - na meg ő maga - tudnak harcba szállni. Legalábbis addig abban a hiszemben van, hogy az óriás is játékban van még, ameddig ennek ellentettje be nem bizonyosodik. *
- Jól vagytok? Mi ez?
* Pillant a falra, de aztán észbe kap. Nem sok idejük maradt, és nekik kell győzniük. Talán... de csak talán nem olyan nagy baj az, ha véletlenül kicsit erősebben csap oda.
Ő maga is követi az egy irányba haladó birkákat, és végül Mylnara az, akit elsőként kiszemel - vagyis már jóval korábban megtette, de őt éri először el. *
- Szervusz, Nara.
* Köszönti barátságosan a félvér leányzót. Fakardját lazán a teste mellett tartja, a jobboldalon.
~ Ilyenkor bezzeg hiányzik a másik. ~
Üres baljának ujjai a levegőben zongoráznak.
Mindeközben figyelmes lesz az alábecsült elf lány újabb varázslatára, ami - lévén egyelőre senki nem fenyegeti őt - nem igazán hasznos, valószínűleg szerte is fog foszlani - mert hogy a zászlót nem fogja védelmezni, az is biztos. *
- Dobd el a seprűnyelet, Nara.
* Tér vissza a "Nara-ncshajúhoz". Nem fenyegeti, kedvesen kéri. Ha nem teszi, ha ellenáll, akkor hát táncra fel. *
//Vörös csapat//
* Jöjjön, aminek jönnie kell. Shiriqa mögött szalad, ezért éppen csak volt ideje félreugrani a hátraeső óriáslány elől. Pedig még csak egy viccet sem mondott, amitől esetleg a falnak mehetne, mennyire pattanna vissza, ha szánt szándékkal futna neki?
Nem lesz ez így jó. Dynti és Khan is szétszóródnak, így igazából Szana, Meruwiel, és a sérült Shiriqa - na meg ő maga - tudnak harcba szállni. Legalábbis addig abban a hiszemben van, hogy az óriás is játékban van még, ameddig ennek ellentettje be nem bizonyosodik. *
- Jól vagytok? Mi ez?
* Pillant a falra, de aztán észbe kap. Nem sok idejük maradt, és nekik kell győzniük. Talán... de csak talán nem olyan nagy baj az, ha véletlenül kicsit erősebben csap oda.
Ő maga is követi az egy irányba haladó birkákat, és végül Mylnara az, akit elsőként kiszemel - vagyis már jóval korábban megtette, de őt éri először el. *
- Szervusz, Nara.
* Köszönti barátságosan a félvér leányzót. Fakardját lazán a teste mellett tartja, a jobboldalon.
~ Ilyenkor bezzeg hiányzik a másik. ~
Üres baljának ujjai a levegőben zongoráznak.
Mindeközben figyelmes lesz az alábecsült elf lány újabb varázslatára, ami - lévén egyelőre senki nem fenyegeti őt - nem igazán hasznos, valószínűleg szerte is fog foszlani - mert hogy a zászlót nem fogja védelmezni, az is biztos. *
- Dobd el a seprűnyelet, Nara.
* Tér vissza a "Nara-ncshajúhoz". Nem fenyegeti, kedvesen kéri. Ha nem teszi, ha ellenáll, akkor hát táncra fel. *
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 20:04:59
Üzenet elküldve: 2016-11-15 20:04:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
//Kék csapat//
*Nem nagyon zavarná, ha elfnek szólítanák, amúgy is büszke, hogy a hosszú életűek "rokona" azonban a csaj megszólítást igencsak sértőnek venni, szóval jó, hogy nem hallja Nara gondolatait, s nem látja a dulifuli ábrázatát.
A játék hangulata meghozta kedvét, s nincs oka tovább punnyadni egy sarokban, mint aki itt sem lenne, Aryna bizony itt van.
Na de vissza valóságba. Nagyon megörül, hogy sikerült a varázslása. Közben meghallja, hogy a félvér leányzó bemutatkozik.*
~ Akkor ezért nem szólítottam a nevén.~
*Nem nagyon volt lehetősége senkivel sem beszélni, így ez a része nem elmaradt, de ami késik nem múlik.
Nara felé fordul, s már mondja a nevét.*
- Aryna vagyok.
*Biccent egyet, és látja, hogy nem rest és igyekszik megtenni minden tőle telhetőt megtenni.
Sajnos attól, hogy varázsló ő sem tud mindent megtenni, de a zászlót mindenképp meg akarja szerezni. Shiriqat sikerült, lefoglalni egy rövid időre a fallal, ám ettől nem került közelebb a céljához.*
~ Most mi legyen? Segítsem a harcát? Vagy hagyjam hátra, menjek előre, a cél érdekében?~
*Sok időt vesz igénybe egy egy varázslat azonban mindenre fel kell készülni, különben hamar véget ér a játszma. Mindenképp használni fog még egy varázslatot amellyel talán egy kicsit jobb előnyhöz juthatnak.*
~ Remélhetőleg nem baj ha egy újabb csapattársat hozok.~
*Egy újabb varázsláshoz készül, amivel talán legjobb döntést hozza.*
~ Akkor lássunk is hozzá.~
- Amennyiben sikerül a varázslat, elmondja neki, hogy azt _Zászlót_ mindenképp meg kell védenie, különben nagy bajba fog kerülni.
~ Gondolom nem mondhatóm neki, hogy hozza ide.~
*Aggódik Khan miatt, aki egyenesen kiszemelte magának a zászlót, viszont hagyja annyiban. Remélhetőleg nem fogják zokon venni.*
- Nem mondták, hogy nem toborozhatunk újabb tagokat.
*Mondja hahotázva, hiszen az ő szempontjából inkább viccesnek mondható, mintsem csalásnak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
//Kék csapat//
*Nem nagyon zavarná, ha elfnek szólítanák, amúgy is büszke, hogy a hosszú életűek "rokona" azonban a csaj megszólítást igencsak sértőnek venni, szóval jó, hogy nem hallja Nara gondolatait, s nem látja a dulifuli ábrázatát.
A játék hangulata meghozta kedvét, s nincs oka tovább punnyadni egy sarokban, mint aki itt sem lenne, Aryna bizony itt van.
Na de vissza valóságba. Nagyon megörül, hogy sikerült a varázslása. Közben meghallja, hogy a félvér leányzó bemutatkozik.*
~ Akkor ezért nem szólítottam a nevén.~
*Nem nagyon volt lehetősége senkivel sem beszélni, így ez a része nem elmaradt, de ami késik nem múlik.
Nara felé fordul, s már mondja a nevét.*
- Aryna vagyok.
*Biccent egyet, és látja, hogy nem rest és igyekszik megtenni minden tőle telhetőt megtenni.
Sajnos attól, hogy varázsló ő sem tud mindent megtenni, de a zászlót mindenképp meg akarja szerezni. Shiriqat sikerült, lefoglalni egy rövid időre a fallal, ám ettől nem került közelebb a céljához.*
~ Most mi legyen? Segítsem a harcát? Vagy hagyjam hátra, menjek előre, a cél érdekében?~
*Sok időt vesz igénybe egy egy varázslat azonban mindenre fel kell készülni, különben hamar véget ér a játszma. Mindenképp használni fog még egy varázslatot amellyel talán egy kicsit jobb előnyhöz juthatnak.*
~ Remélhetőleg nem baj ha egy újabb csapattársat hozok.~
*Egy újabb varázsláshoz készül, amivel talán legjobb döntést hozza.*
~ Akkor lássunk is hozzá.~
- Amennyiben sikerül a varázslat, elmondja neki, hogy azt _Zászlót_ mindenképp meg kell védenie, különben nagy bajba fog kerülni.
~ Gondolom nem mondhatóm neki, hogy hozza ide.~
*Aggódik Khan miatt, aki egyenesen kiszemelte magának a zászlót, viszont hagyja annyiban. Remélhetőleg nem fogják zokon venni.*
- Nem mondták, hogy nem toborozhatunk újabb tagokat.
*Mondja hahotázva, hiszen az ő szempontjából inkább viccesnek mondható, mintsem csalásnak.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy ezüstös fényű, kardot hordozó szellemalak jelenik meg előtte, és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít, nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl, alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlik, a szellem szertefoszlik.
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:54:06
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:54:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A bájital hatása... különös. A sárgánál kifejezetten érezte hogy minden mozdulata sokkal precízebb, de ez a barna talán csak akkor lenne látványos ha tényleg nekiállna versenyt futni valakivel, vagy harcolni, vagy valami ilyesmi. Az egyszerű, hétköznapi mozdulatoknál nem igazán mérhető a változás, kapkodni meg eszében sincs, hiszen elég drága lenne ha az óvatlansága, kísérletezgetése miatt nem sikerülne valami rendesen. Fel is veszi az egyik még szűz amulettet az asztalról a kezébe, vesz egy mély lélegzetet, magában elismétli a varázsigét, aztán amikor úgy érzi hogy felkészült, nekilát hogy az ékszerbe ültesse a mágiát. Már sokkal bátrabb és bizakodóbb mint az első alkalommal, de addig nem derül ki hogy sikerrel járt-e amíg fel nem próbálja a medált. Nem szeretne csalódást okozni a társainak, meg hát fenn kell tartania a hírnevét. Ha egyszer nem sikerülne egy varázslata, akkor legközelebb joggal kételkednek majd ha megint kitalálja hogy levágatja a saját kezét. Reméli persze hogy ilyesmire nem fog többet sor kerülni, ezért is igyekszik inkább egyedül utazgatni azóta, magát könnyedén megvédi, de ha másokra kell vigyáznia az már sokkal rizikósabb.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:40:47
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:40:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
//Kék csapat//
*Az eddig oly csöndes elf lány, akit talán még egyszer sem hallott megszólalni, most még mielőtt elég messze húzódhatna, neki címez egy megjegyzést, anélkül, hogy rá nézne. Így aztán nem is valószínű, hogy látja a Nara arcára kiülő megütközést.*
~Félvér leányzó?! Ez volnék én? Hát ilyet!~
*Villám pillantást vet a többiekre, de hamar meg kell állapítania, hogy bizony övé a megtisztelő megnevezés mert másra nem illik. Nincs azonban elragadtatva, de nem is fog ezen megsértődni.*
~Rendben, hogy nem ismerjük egymást, na de nem jutott eszébe más megszólítás? Én se hívnám elf csajnak, ha arról lenne szó. Na jó, nem érdekes. Hagyjuk.~
*Legyint gondolatban, miután sikerül túllépnie a meglepettségén.*
-Nara vagyok, és nem tudom, hogyan tarthatnám fel az "ember nőt".
*Mondja, a mondat végén szélesen elvigyorodva.*
~Micsoda megszólítások. Honnan jött ez a csaj?~
*A lány varázsol, Narának pedig leesik az álla a nagyot puffanó Shiriqa láttán.*
-Oké. Tartsam fel!
*Végigméri a közeledő asszonyt, aki már nem mai darab, de elég határozottnak tűnik. Körbe tekint valami segítségért, de csak egy újabb közeledőt pillant meg a fal mentén.*
~Na te is, vöröske?~
*Elvigyorodik és tovább keres, míg megakad a szeme egy cirokseprűn, ami a fal mentén hever. Valaki nyilván a szép színes leveleket kezdte vele összesöpörni, de félbe hagyta. Odaugrik érte és megpróbálja egy gyors mozdulattal lerúgni a végéről a rákötözött ágakat. Nem sikerül tökéletesen, mert csak néhány ág hullik ki, és úgy csúszik lejjebb a gyűrű, ami fogja, de nem esik le, megakad.*
-A francba már! Mindegy, talán így is jó lesz.
*A földre ejti a fa kardot, és próbaképpen megpörgeti maga előtt a botot, de nem tökéletes az egyensúly, a seprű koppanva esik a földre. Amilyen gyorsan csak tudja, felkapja, és újra próbálja, ezúttal kicsit lejjebb fogva.*
~Ez az!~
*Büszkén elmosolyodik, de sajnos nincs is többre ideje. Fürge léptekkel iramodik meg újra a fal mentén, szakadatlanul szemmel tartva a vöröst és a Nővért.*
~Gyerünk, nincs az olyan messze! Ne is törődjetek velem!~
//Kék csapat//
*Az eddig oly csöndes elf lány, akit talán még egyszer sem hallott megszólalni, most még mielőtt elég messze húzódhatna, neki címez egy megjegyzést, anélkül, hogy rá nézne. Így aztán nem is valószínű, hogy látja a Nara arcára kiülő megütközést.*
~Félvér leányzó?! Ez volnék én? Hát ilyet!~
*Villám pillantást vet a többiekre, de hamar meg kell állapítania, hogy bizony övé a megtisztelő megnevezés mert másra nem illik. Nincs azonban elragadtatva, de nem is fog ezen megsértődni.*
~Rendben, hogy nem ismerjük egymást, na de nem jutott eszébe más megszólítás? Én se hívnám elf csajnak, ha arról lenne szó. Na jó, nem érdekes. Hagyjuk.~
*Legyint gondolatban, miután sikerül túllépnie a meglepettségén.*
-Nara vagyok, és nem tudom, hogyan tarthatnám fel az "ember nőt".
*Mondja, a mondat végén szélesen elvigyorodva.*
~Micsoda megszólítások. Honnan jött ez a csaj?~
*A lány varázsol, Narának pedig leesik az álla a nagyot puffanó Shiriqa láttán.*
-Oké. Tartsam fel!
*Végigméri a közeledő asszonyt, aki már nem mai darab, de elég határozottnak tűnik. Körbe tekint valami segítségért, de csak egy újabb közeledőt pillant meg a fal mentén.*
~Na te is, vöröske?~
*Elvigyorodik és tovább keres, míg megakad a szeme egy cirokseprűn, ami a fal mentén hever. Valaki nyilván a szép színes leveleket kezdte vele összesöpörni, de félbe hagyta. Odaugrik érte és megpróbálja egy gyors mozdulattal lerúgni a végéről a rákötözött ágakat. Nem sikerül tökéletesen, mert csak néhány ág hullik ki, és úgy csúszik lejjebb a gyűrű, ami fogja, de nem esik le, megakad.*
-A francba már! Mindegy, talán így is jó lesz.
*A földre ejti a fa kardot, és próbaképpen megpörgeti maga előtt a botot, de nem tökéletes az egyensúly, a seprű koppanva esik a földre. Amilyen gyorsan csak tudja, felkapja, és újra próbálja, ezúttal kicsit lejjebb fogva.*
~Ez az!~
*Büszkén elmosolyodik, de sajnos nincs is többre ideje. Fürge léptekkel iramodik meg újra a fal mentén, szakadatlanul szemmel tartva a vöröst és a Nővért.*
~Gyerünk, nincs az olyan messze! Ne is törődjetek velem!~
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:36:57
Üzenet elküldve: 2016-11-15 18:36:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Jó sokat elpiszmog a műhelyben mire eszébe jut hogy neki más, fontosabb dolga lenne. A konyhát azért természetesen útba ejti mielőtt vissza menne dolgozni, visz egy szép nagy kancsó gyümölcslevet is magával, de kisvártatva ismét ott ül az asztalánál az amulettek és bájitalok között.*
- Na, akkor próbáljunk valami mást.
*Az egyik sötétbarna üvegcséért nyúl, felnyitja, megszagolgatja... Persze nem most érzi először az illatát hiszen ő keverte ki, de frissebb lesz az élmény amikor az ízzel összepárosítja. Ilyet még nem ivott, kíváncsi a hatására, félnivalója pedig nincsen, úgyhogy le is gurítja rögtön. A varázsszereknek nehéz körülírni a zamatát, valahogy annyira más mint a hétköznapi ételek, hogy a szokásosan ilyesmire használt szavakkal nem lehet hitelesen visszaadni az élményt. Nem mintha szüksége lenne rá hogy bárkinek azt mesélje milyen az íze egy sötétbarna varázsitalnak, de hát mégis, könnyebb emlékezni ha szavakba tudja önteni legalább önmagának. Annyi biztos, hogy nem ilyesmivel fogja a szomját oltani, egyrészt kevés, másrészt drága, harmadrészt sokkal finomabb dolgok is léteznek a világon, például a gyümölcslé amit felhozott. A töprengés helyett viszont inkább folytatja a munkát, sok amulett van még áldatlanul az asztalon...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
- Na, akkor próbáljunk valami mást.
*Az egyik sötétbarna üvegcséért nyúl, felnyitja, megszagolgatja... Persze nem most érzi először az illatát hiszen ő keverte ki, de frissebb lesz az élmény amikor az ízzel összepárosítja. Ilyet még nem ivott, kíváncsi a hatására, félnivalója pedig nincsen, úgyhogy le is gurítja rögtön. A varázsszereknek nehéz körülírni a zamatát, valahogy annyira más mint a hétköznapi ételek, hogy a szokásosan ilyesmire használt szavakkal nem lehet hitelesen visszaadni az élményt. Nem mintha szüksége lenne rá hogy bárkinek azt mesélje milyen az íze egy sötétbarna varázsitalnak, de hát mégis, könnyebb emlékezni ha szavakba tudja önteni legalább önmagának. Annyi biztos, hogy nem ilyesmivel fogja a szomját oltani, egyrészt kevés, másrészt drága, harmadrészt sokkal finomabb dolgok is léteznek a világon, például a gyümölcslé amit felhozott. A töprengés helyett viszont inkább folytatja a munkát, sok amulett van még áldatlanul az asztalon...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a gyorsaságot a következő két körre.
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-15 16:56:53
Üzenet elküldve: 2016-11-15 16:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
//Vörös csapat - középen//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Hamar összedobnak egy rögtönzött stratégiát, senki nem veszekszik senkivel, mindenki igyekszik alkalmazkodni a többiekhez, ez már egy jó jel. Még Meruwiel is belemegy abba hogy az óriás megtanítsa repülni.*
- Óvatos leszek.
*Nyugtatja meg egy cinkos mosoly kíséretében, legalábbis próbálja, de észreveszi ám a szaladó Bolhást is. Nem tart az állattól, egyrészt óriásként nem sok félnivalója van az ilyen apró ragadozóktól, másrészt jól ismeri az ebet. Fel is kapja rögtön az elfet hogy ne essen áldozatul a nyálas játéknak, az ő lába körül aztán kavaroghat amennyit akar, Bolhás sem bolond, nem hiányzik neki hogy felrúgják vagy eltapossák, Shiriqa pedig neki is iramodik rögvest toronyiránt. A madarak csiripelnek, csípős szellő fújdogál, a fák már bőszen hullajtják a leveleiket így az erdő kellős közepén, Vadvéd udvara pedig már jó néhány hatja olyan amilyen, amikor is a semmiből feltűnik egy fal. Egy fal, méghozzá Shiriqa előtt, aki addigra már szalad mint az őrült Meruwiellel a karjaiban, hiszen (bocsássák meg neki társai) erre igazán nem számított. Egy mély lélegzetvételre futja csak idejéből az ütközés előtt, no meg arra hogy a felkapott vöröst kisded módjára magához ölelje, karjaival óvja, még rá is hajolva kissé ahogy jobb híján igyekszik oldalvást fordulni, hogy ne szemből hanem legalább vállal csattanjon neki a semmiből feltűnő akadálynak. A nehéz test lendületét ilyen rövid távon esélytelen lett volna megállítani, nem is próbálkozott, aki viszont látja, joggal gondolhatná hogy egyszerűen ledönti majd a falat ami az útjába került. Bizonyára mindenki felfigyel a jelenségre, vagy legalább a hangra, mert bizony a vékonyka fal még csak bele sem rezeg a találkozásba, Shiriqa úgy pattan le róla mintha egy hegy oldalának szaladt volna neki, nyekken is egy nagyot, nyöszörögni már csak akkor van ideje amikor a földön térdel négy-, azaz háromkézláb. Jobbjával támasztja meg magát hogy ne essen rá szegény Meruwielre, akit még az eséstől is baljával védelmezett, de most hogy már megállapodtak lerakja végre. Minden igyekezete ellenére bizonyára neki sem volt kellemes ez az élmény.*
- Ez meg mi a fasz?
*Fájdalmasan sziszegi ki a szavakat miközben szabaddá vált bal kezével sérült jobb vállát dörzsölgeti, közben már féltérde kászálódva pislog vissza a falra, ami továbbra is teljes nyugalommal pihen a helyén, ennél már csak akkor csúfolhatná jobban ha körmét reszelgetve fütyörészne kellemesen. Teljesen tanácstalanul fordul ülésbe és továbbra is vállát nyomkorászva nézelődik hogy a többiek vajon mit szólnak a jelenséghez, és próbálja kitalálni kinek a műve lehet.*
//Vörös csapat - középen//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Hamar összedobnak egy rögtönzött stratégiát, senki nem veszekszik senkivel, mindenki igyekszik alkalmazkodni a többiekhez, ez már egy jó jel. Még Meruwiel is belemegy abba hogy az óriás megtanítsa repülni.*
- Óvatos leszek.
*Nyugtatja meg egy cinkos mosoly kíséretében, legalábbis próbálja, de észreveszi ám a szaladó Bolhást is. Nem tart az állattól, egyrészt óriásként nem sok félnivalója van az ilyen apró ragadozóktól, másrészt jól ismeri az ebet. Fel is kapja rögtön az elfet hogy ne essen áldozatul a nyálas játéknak, az ő lába körül aztán kavaroghat amennyit akar, Bolhás sem bolond, nem hiányzik neki hogy felrúgják vagy eltapossák, Shiriqa pedig neki is iramodik rögvest toronyiránt. A madarak csiripelnek, csípős szellő fújdogál, a fák már bőszen hullajtják a leveleiket így az erdő kellős közepén, Vadvéd udvara pedig már jó néhány hatja olyan amilyen, amikor is a semmiből feltűnik egy fal. Egy fal, méghozzá Shiriqa előtt, aki addigra már szalad mint az őrült Meruwiellel a karjaiban, hiszen (bocsássák meg neki társai) erre igazán nem számított. Egy mély lélegzetvételre futja csak idejéből az ütközés előtt, no meg arra hogy a felkapott vöröst kisded módjára magához ölelje, karjaival óvja, még rá is hajolva kissé ahogy jobb híján igyekszik oldalvást fordulni, hogy ne szemből hanem legalább vállal csattanjon neki a semmiből feltűnő akadálynak. A nehéz test lendületét ilyen rövid távon esélytelen lett volna megállítani, nem is próbálkozott, aki viszont látja, joggal gondolhatná hogy egyszerűen ledönti majd a falat ami az útjába került. Bizonyára mindenki felfigyel a jelenségre, vagy legalább a hangra, mert bizony a vékonyka fal még csak bele sem rezeg a találkozásba, Shiriqa úgy pattan le róla mintha egy hegy oldalának szaladt volna neki, nyekken is egy nagyot, nyöszörögni már csak akkor van ideje amikor a földön térdel négy-, azaz háromkézláb. Jobbjával támasztja meg magát hogy ne essen rá szegény Meruwielre, akit még az eséstől is baljával védelmezett, de most hogy már megállapodtak lerakja végre. Minden igyekezete ellenére bizonyára neki sem volt kellemes ez az élmény.*
- Ez meg mi a fasz?
*Fájdalmasan sziszegi ki a szavakat miközben szabaddá vált bal kezével sérült jobb vállát dörzsölgeti, közben már féltérde kászálódva pislog vissza a falra, ami továbbra is teljes nyugalommal pihen a helyén, ennél már csak akkor csúfolhatná jobban ha körmét reszelgetve fütyörészne kellemesen. Teljesen tanácstalanul fordul ülésbe és továbbra is vállát nyomkorászva nézelődik hogy a többiek vajon mit szólnak a jelenséghez, és próbálja kitalálni kinek a műve lehet.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-14 20:56:04
Üzenet elküldve: 2016-11-14 20:56:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Rögtön érezni kezdi az amulett hatását, kétség sem fér hozzá hogy sikerrel járt. Széles mosoly terül el az arcán és le is veszi rögtön a medált, félrerakja az asztal egyik üres sarkára, oda kerülnek majd a már kész darabok, persze csak azok amelyeket sárga bájitallal bűvöl meg. Lesz még egy-két kék és barna is, sőt talán egy pirosat is elkészít majd, de azt hagyja majd utoljára. Saját ezüst amulettjét még nem veszi vissza, mindegyiket ellenőriznie kell majd amelyikkel elkészül, felesleges lenne a semmiért állandóan fel-le venni kapkodni. Érzi viszont azt is, hogy ez a varázslat meglehetősen kimerítő. Nem szeretné túlzottan megerőltetni magát, a végén még a siker kárára menne a túlbuzgósága, így inkább felkel és elindul a konyha felé hogy valami gyümölcslevet szerezzen. Meglehetősen kellemetlen hogy pont az ő szobája van a legmesszebb Banya birodalmától, annak viszont örül hogy viszonylag el van szigetelve minden és mindenki mástól, és hogy a műhelyéhez közel lehet. Nem is bírja megállni hogy végig ne nézzen minden berendezésen, ellenőriz mindent a legapróbb részletig, kicsit túlságosan bele is merül, a vízkerék fogaskerekeivel kezd bíbelődni, a napokban már tényleg üzemben kellene helyeznie, de még mielőtt felduzzasztja a patakocskát, ellenőrizni szeretné a medret amit ástak neki. Meg hát, jelenleg fontosabb dolgokra kell tartalékolnia mágikus erejét.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-14 12:18:51
Üzenet elküldve: 2016-11-14 12:18:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
//Vörös csapat - fal mentén//
*Viszonylag visszafogja magát egy időre, miután a rumot helyezték kilátásba a jó viselkedés jutalmaként. Talán annak idején annak a gerinctelen nagyanyjának is hasonlóval kellett volna próbálkoznia, amikor illemre próbálta tanítani. Igaz, akkor még ő is csak 8-10 éves lehetett, de sosem lehet elég korán elkezdeni.
A jegyzetei ugyanolyan hiányosak, mint amilyennek indultak, de legalább mondhatni szépek. Kevés firkával, inkább nagyívekkel megformált betűkkel, ahogy annak idején megtanulta.
Oldalról pillant csak az elé dugott arcképre és az alkotójára egy lágyabbnak szánt mosollyal. Majd felfirkantja a papírjára egy mondatot, írja legalább két percig, majd ő tolja Khan elé a sajátját „Még így is pontosabb, mint a vérdíjas portéim”. Levelezni viszont nem most fognak elkezdeni, ugyanis a melegítés és az agytágítás után következik némi játék. Ennek örül, a csapat részének nem. Bizonyítottan önfejű és nem tud másokra koncentrálni ilyenkor. A csapatfelosztás kedvére való. Nem csak, hogy Khannal egy oldalra került, akiről már rég kiismerte a ravasz énjét, de azzal a bitangra nőtt nővel is, aki jó pár fejjel magasabb tőlük.*
~Ő biztosan megette mindig a zöldséget.~ *Állapítja meg Shiriqát pásztázva.*
- Jól hangzik, menjetek. *Bólint rá a dologra, nem mintha ellent merne mondani egy ekkora teremtésnek, de örül, hogy nem őt kívánja dobálgatni.* Azért B tervként, ha nem jutnátok el odáig, én is felmászhatok. *A hajón közlekedés után ez lehet a legkisebb gondja, bár szívesebben venne részt a játéknak az erőszakosabb módjában, amikor fel kell tartóztatni az ellent.
Elsősorban felméri az ellenfeleket. Az első, ami feltűnik neki, hogy a másik vöröst nem látja sehol. A másik az, hogy az óriásukat máris leblokkolják egy varázslattal és még mintha valami kutya is jelen lenne, amitől ő a lehető legtávolabb kívánja magát tartani.
Rövidebb szemlélődés után szúrja ki a többiektől elcsavargó vöröskét, a fal mellett osonva. Talán sürgős folyadékügyei támadtak, de Dynti magából kiindulva inkább valami sunyiságot sejt a dologban, ezért ő maga is a fal mentén indul meg. Nem oson, inkább rohan, mintha a torony tetején nem egy zászló, hanem a matrózok istensége lenne.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.14 12:20:45
//Vörös csapat - fal mentén//
*Viszonylag visszafogja magát egy időre, miután a rumot helyezték kilátásba a jó viselkedés jutalmaként. Talán annak idején annak a gerinctelen nagyanyjának is hasonlóval kellett volna próbálkoznia, amikor illemre próbálta tanítani. Igaz, akkor még ő is csak 8-10 éves lehetett, de sosem lehet elég korán elkezdeni.
A jegyzetei ugyanolyan hiányosak, mint amilyennek indultak, de legalább mondhatni szépek. Kevés firkával, inkább nagyívekkel megformált betűkkel, ahogy annak idején megtanulta.
Oldalról pillant csak az elé dugott arcképre és az alkotójára egy lágyabbnak szánt mosollyal. Majd felfirkantja a papírjára egy mondatot, írja legalább két percig, majd ő tolja Khan elé a sajátját „Még így is pontosabb, mint a vérdíjas portéim”. Levelezni viszont nem most fognak elkezdeni, ugyanis a melegítés és az agytágítás után következik némi játék. Ennek örül, a csapat részének nem. Bizonyítottan önfejű és nem tud másokra koncentrálni ilyenkor. A csapatfelosztás kedvére való. Nem csak, hogy Khannal egy oldalra került, akiről már rég kiismerte a ravasz énjét, de azzal a bitangra nőtt nővel is, aki jó pár fejjel magasabb tőlük.*
~Ő biztosan megette mindig a zöldséget.~ *Állapítja meg Shiriqát pásztázva.*
- Jól hangzik, menjetek. *Bólint rá a dologra, nem mintha ellent merne mondani egy ekkora teremtésnek, de örül, hogy nem őt kívánja dobálgatni.* Azért B tervként, ha nem jutnátok el odáig, én is felmászhatok. *A hajón közlekedés után ez lehet a legkisebb gondja, bár szívesebben venne részt a játéknak az erőszakosabb módjában, amikor fel kell tartóztatni az ellent.
Elsősorban felméri az ellenfeleket. Az első, ami feltűnik neki, hogy a másik vöröst nem látja sehol. A másik az, hogy az óriásukat máris leblokkolják egy varázslattal és még mintha valami kutya is jelen lenne, amitől ő a lehető legtávolabb kívánja magát tartani.
Rövidebb szemlélődés után szúrja ki a többiektől elcsavargó vöröskét, a fal mellett osonva. Talán sürgős folyadékügyei támadtak, de Dynti magából kiindulva inkább valami sunyiságot sejt a dologban, ezért ő maga is a fal mentén indul meg. Nem oson, inkább rohan, mintha a torony tetején nem egy zászló, hanem a matrózok istensége lenne.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.14 12:20:45
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-14 10:34:44
Üzenet elküldve: 2016-11-14 10:34:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
//Vörös Csapat - a mellvéden//
*Az már egyszer biztos, hogy soha ezelőtt nem írt még összefüggően ennyit és hacsak rá nem kényszerítik Vadvédben, hogy ezt beemelje rendszeresen ápolt szokásai közé, akkor a trénelést követően sem nagyon fogja erőltetni. A csuklómunka megterhelőbbnek tetszik, mint amikor kardot forgat, pedig furamód az előbbit egy alig érzékelhető súlyú pennával kell végezni. Néha meg-megáll azért, hogy összedörzsölje az ujjait vagy átmozgassa kézfejét, mielőtt teljes görcsbe állna. A másik probléma, hogy nem mindig biztos abban, hogy a szavakat helyesen írja le, így ez hamar fejfájássá növi ki magát benne, amit most még kezelni sem tud, mivel a pohárban előtte forrásvíz lötyög csak. A többiek már bele-beleittak és kénytelen volt ő is, amikor frissen hajtották be őket a gyakorlóudvarról, de azóta az ő pohara talán az egyetlen, ami nem látott emberszájat.
A váltott iramú „figyel, ír, memorizál” tevékenységsor alatt többször is eljut odáig, hogy a falba állítja az írótollat és inkább kimegy még tíz mérföldet futni. Ez iránti csábulása akkor kap új erőre, amikor rájön, hogy lassan negyven évet átvészelt anélkül, hogy meghalt… francba. Ebbe a csapdába még két másik alkalommal belemászik, amikor tartós visszavonulót fúj és az enapi győzelmet a tanulásnak engedi át és megkésett előzékenységgel ráhagyja, hogy talán még valami hasznosat is ki lehet csippenteni abból, amit Sylweran csak, és mond, és mond.*
~ Ő sem szárad ki? ~
*A visszakézből lecsapott labdára foghegyről vet választ, nagyjából hasonló komolyságút, mint az egy fordulóval ezelőtt megfogalmazott felelete is volt.*
- Megkeresem, hogy ki gyújtotta a tüzet és miután agyonvertem, visszacibálom az égő házhoz és vele oltom el. *Nincsen oka ennél komolyabban belemenni abba, hogy olyan kérdésre adjon feleletet, ami magától értetődő lehet minden fél számára. Na meg a rajzát is éppen most fejezi be, aminek egy része átfedésben van azokkal a felírt jelzésekkel, amit az egymás közötti kommunikációhoz használhatnak majd. Szóval ennek bizonyos pontjait össze-összekötögeti (figyelve persze rá, hogy utólag is el tudja olvasni és értelmezni az egyes betűkhöz és számokhoz tartozó pontok és vonások mennyiségét), mígnem végeredményként meg nem kapja a Vörös stilizált arcmását mutató rajzát. Egy kicsit szögletes és oldalprofilos lett, de a szeplőkkel nem bánt csínján, az hangsúlyossá teszi az „alkotást”, amit sutyiban oda is tol egy pillanatra Dyn elé a hóna alatt.
Aztán jön az üdítőnek szánt ébresztés, a csapatjáték. Khanra valóban ilyen hatást is gyakorol, még ha nem is nyerte vissza korábbi fizikumát, így már a szabályok pontos ismertetése előtt azon kezd el agyalni, hogy hogyan változtassa pokollá a kék csapat törekvéseit a zászló megszerzésére. Ő mászni nem fog túl sokat, de nem is az lesz a szándéka, hogy ő legyen, aki leakaszthatja a lobogót a toronycsúcsról. Annak azért örül, hogy Dynnel ugyanabba az osztásba kerültek, nem szívesen ragadta volna asszonyát galléron, hogy magával rántsa az építményről, mint egy önkéntes toronyugró.
Magára erősíti a piros szalagot és végignéz az ellenfél sorain, azt latolgatva, melyikük lehet majd a legsiklékonyabb, akit le kellene rúgni a falról/oszlopról.*
- Én majd felmászok itt a mellvédre és letessékelek mindenki mást, aki ezzel eltérő színű örvet visel. *Emeli meg egy pillanatra arca elé alkarját és az arra tekert vörös szalagot.* Jöhetne még velem egy-két ember, így ha nagyon rád figyelnének odalent és több embert hagynak arra, hogy akadályozzanak *fordul Shiriqa felé* majd mi kezdünk el mászni a zászlóért fentebbről.
*Ellenkezés vagy további jelentkezők híján is így fog tenni, a többi meg majd elválik akkor, amikor ténylegesen is szembekerül a két csapat egymással.*
//Vörös Csapat - a mellvéden//
*Az már egyszer biztos, hogy soha ezelőtt nem írt még összefüggően ennyit és hacsak rá nem kényszerítik Vadvédben, hogy ezt beemelje rendszeresen ápolt szokásai közé, akkor a trénelést követően sem nagyon fogja erőltetni. A csuklómunka megterhelőbbnek tetszik, mint amikor kardot forgat, pedig furamód az előbbit egy alig érzékelhető súlyú pennával kell végezni. Néha meg-megáll azért, hogy összedörzsölje az ujjait vagy átmozgassa kézfejét, mielőtt teljes görcsbe állna. A másik probléma, hogy nem mindig biztos abban, hogy a szavakat helyesen írja le, így ez hamar fejfájássá növi ki magát benne, amit most még kezelni sem tud, mivel a pohárban előtte forrásvíz lötyög csak. A többiek már bele-beleittak és kénytelen volt ő is, amikor frissen hajtották be őket a gyakorlóudvarról, de azóta az ő pohara talán az egyetlen, ami nem látott emberszájat.
A váltott iramú „figyel, ír, memorizál” tevékenységsor alatt többször is eljut odáig, hogy a falba állítja az írótollat és inkább kimegy még tíz mérföldet futni. Ez iránti csábulása akkor kap új erőre, amikor rájön, hogy lassan negyven évet átvészelt anélkül, hogy meghalt… francba. Ebbe a csapdába még két másik alkalommal belemászik, amikor tartós visszavonulót fúj és az enapi győzelmet a tanulásnak engedi át és megkésett előzékenységgel ráhagyja, hogy talán még valami hasznosat is ki lehet csippenteni abból, amit Sylweran csak, és mond, és mond.*
~ Ő sem szárad ki? ~
*A visszakézből lecsapott labdára foghegyről vet választ, nagyjából hasonló komolyságút, mint az egy fordulóval ezelőtt megfogalmazott felelete is volt.*
- Megkeresem, hogy ki gyújtotta a tüzet és miután agyonvertem, visszacibálom az égő házhoz és vele oltom el. *Nincsen oka ennél komolyabban belemenni abba, hogy olyan kérdésre adjon feleletet, ami magától értetődő lehet minden fél számára. Na meg a rajzát is éppen most fejezi be, aminek egy része átfedésben van azokkal a felírt jelzésekkel, amit az egymás közötti kommunikációhoz használhatnak majd. Szóval ennek bizonyos pontjait össze-összekötögeti (figyelve persze rá, hogy utólag is el tudja olvasni és értelmezni az egyes betűkhöz és számokhoz tartozó pontok és vonások mennyiségét), mígnem végeredményként meg nem kapja a Vörös stilizált arcmását mutató rajzát. Egy kicsit szögletes és oldalprofilos lett, de a szeplőkkel nem bánt csínján, az hangsúlyossá teszi az „alkotást”, amit sutyiban oda is tol egy pillanatra Dyn elé a hóna alatt.
Aztán jön az üdítőnek szánt ébresztés, a csapatjáték. Khanra valóban ilyen hatást is gyakorol, még ha nem is nyerte vissza korábbi fizikumát, így már a szabályok pontos ismertetése előtt azon kezd el agyalni, hogy hogyan változtassa pokollá a kék csapat törekvéseit a zászló megszerzésére. Ő mászni nem fog túl sokat, de nem is az lesz a szándéka, hogy ő legyen, aki leakaszthatja a lobogót a toronycsúcsról. Annak azért örül, hogy Dynnel ugyanabba az osztásba kerültek, nem szívesen ragadta volna asszonyát galléron, hogy magával rántsa az építményről, mint egy önkéntes toronyugró.
Magára erősíti a piros szalagot és végignéz az ellenfél sorain, azt latolgatva, melyikük lehet majd a legsiklékonyabb, akit le kellene rúgni a falról/oszlopról.*
- Én majd felmászok itt a mellvédre és letessékelek mindenki mást, aki ezzel eltérő színű örvet visel. *Emeli meg egy pillanatra arca elé alkarját és az arra tekert vörös szalagot.* Jöhetne még velem egy-két ember, így ha nagyon rád figyelnének odalent és több embert hagynak arra, hogy akadályozzanak *fordul Shiriqa felé* majd mi kezdünk el mászni a zászlóért fentebbről.
*Ellenkezés vagy további jelentkezők híján is így fog tenni, a többi meg majd elválik akkor, amikor ténylegesen is szembekerül a két csapat egymással.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-13 20:51:14
Üzenet elküldve: 2016-11-13 20:51:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*A fajtárs hím, egyszer csak valami kódrendszert akar megismertetni mindenkivel.*
~ Mintha ritmusa lenne.~
*Először az A betűt memorizálja gyorsan magában, olyan mintha egy kotta lenne, amelyben a betűk ütemekből állnak.*
~ Ki tudja hol fogjuk ezt még alkalmazni a jövőben.~
*Széles mosollyal az arcán, gondolkodik, hogy újabb dologgal gazdagodhatott.*
~ Egy rövid egy hosszú~
*Utána végig megy a többi betűn és a számokon is, egyaránt nem kell sok idő, s a fejében megragadnak.
Majd ismét futásnak erednek.*
~ Minek ez a sok lóti-futi?~
*Legszívesebben hátradőlne egy felhőn amin 10xszer körbe keringi a lefutni valót.*
~ Ez van!~
*Látja hogy a kis Gnómnak más dolga akadt.
Viszont olyan mintha az előző futáshoz képest gyorsabb lenne. Nagyon jó érzéssel tölti el, mikor érezheti, a fejlődést.*
~ Most pedig játszunk?~
*Gyermeki lékesedést aligha lehetne levakarni az arcáról. Versengésre nem gondol, hiszen akkor van vesztes, és az pedig nem jó, inkább szórakozzanak együtt.*
~ Ha jól értem akkor azt a zászlót kell megszerezni?~
*Majd Pislog, mikor egyik ellenfelük máris rájuk tapadt.*
~ Hogy is kell varázsolni?~
*Nézi egy kicsit a pici kacsóit, majd behunyja a szemeit.*
~ Remélem nem felejtettem el ezeket is.~
*Valamit találomra kiválaszt remélhetőleg jó lesz.*
- Kérlek Félvér leányzó tartsd fel a másik ember nőt.
*Most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e a varázslat.
És vele Shiriqát célozza be, hogy akadályozza őt a tovább haladásban.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
*A fajtárs hím, egyszer csak valami kódrendszert akar megismertetni mindenkivel.*
~ Mintha ritmusa lenne.~
*Először az A betűt memorizálja gyorsan magában, olyan mintha egy kotta lenne, amelyben a betűk ütemekből állnak.*
~ Ki tudja hol fogjuk ezt még alkalmazni a jövőben.~
*Széles mosollyal az arcán, gondolkodik, hogy újabb dologgal gazdagodhatott.*
~ Egy rövid egy hosszú~
*Utána végig megy a többi betűn és a számokon is, egyaránt nem kell sok idő, s a fejében megragadnak.
Majd ismét futásnak erednek.*
~ Minek ez a sok lóti-futi?~
*Legszívesebben hátradőlne egy felhőn amin 10xszer körbe keringi a lefutni valót.*
~ Ez van!~
*Látja hogy a kis Gnómnak más dolga akadt.
Viszont olyan mintha az előző futáshoz képest gyorsabb lenne. Nagyon jó érzéssel tölti el, mikor érezheti, a fejlődést.*
~ Most pedig játszunk?~
*Gyermeki lékesedést aligha lehetne levakarni az arcáról. Versengésre nem gondol, hiszen akkor van vesztes, és az pedig nem jó, inkább szórakozzanak együtt.*
~ Ha jól értem akkor azt a zászlót kell megszerezni?~
*Majd Pislog, mikor egyik ellenfelük máris rájuk tapadt.*
~ Hogy is kell varázsolni?~
*Nézi egy kicsit a pici kacsóit, majd behunyja a szemeit.*
~ Remélem nem felejtettem el ezeket is.~
*Valamit találomra kiválaszt remélhetőleg jó lesz.*
- Kérlek Félvér leányzó tartsd fel a másik ember nőt.
*Most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e a varázslat.
És vele Shiriqát célozza be, hogy akadályozza őt a tovább haladásban.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-13 12:20:11
Üzenet elküldve: 2016-11-13 12:20:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Kissé megütközik a sárga virág mibenlétén és titkon el is keseredik, hogy ilyen egyszerű és nyilvánvaló növénykét nem ismert fel.*
~Oh anya! Hiányoznak az erdei sétáink. És a könyveid és leckéid. És hiányzol te magad is.~
*Fejét lehorgasztja, és bár továbbra is nagyon figyelmesen hallgatja Sylwerant, és még a jelzéseket is lemásolja, szívét a bánat és szomorúság szorongatja. A veszteség érzése tört rá megint most, hogy látja, mennyi mindent elfelejtett, mióta a szülei nem élnek. Mennyi apró, jelentéktelennek tűnő dolgot tanult tőlük nap mint nap. Úgy hitte, hogy soha nem felejt el semmit. Hogy ez a tudás, épp mint a szülei, örökké vele lesz.*
~Tévedtem.~
*Megremeg a szíve a gondolatra, hogy mi van, ha szép lassan elfelejt mindent, a szüleit is, és akkor végképp magára marad. Szeme megtelik könnyel, de szerencséjére Sylweran ezt a pillanatot válassza, hogy kirántsa a kételyek közül, mert ismét az udvarra vonulnak. Most még jól is esik egy kis mozgás, és a friss levegő hamar kitisztítja a fejét. Mélyeket sóhajt és máris derűsebben látja a világot. Főleg mikor kiderül, hogy újabb elmélet helyett, játszanak egy kicsit.*
~Hogy mi?~
*Kerekedik el a szeme, mikor a kezébe nyomnak egy fa kardot.*
~Mégis mihez kezdjek ezzel?~
*Bambán méregeti az eszközt, majd leengedi és szemügyre veszi a többiek reakcióit. Tanácstalanul lógatja maga mellett, az ő kezében ártalmatlan fegyvert és várakozva tekint a csapattársaira. Úgy fest azonban, hogy senki nem szól semmit. Senki nem akar vezető lenni, nem mondják mit csináljon. A mélységi valami jelzést ad a kutyájának, de hozzájuk nem szól. Sosem volt még kard a kezében, a botját is inkább csak védekezésre tudja használni, mert addig még nem jutottak az apjával, hogy a támadást is gyakorolja. Ráadásul esze ágában sincs bármelyik társára támadni, ezért a falhoz lapulva elkezd távolodni a csapatától.*
~Jobb, ha kimaradok a sűrűjéből.~
*Próbál feltűnés mentesen araszolni a fal mentén az őrtorony felé, remélve, hogy elég ártalmatlannak és jelentéktelennek tűnik ahhoz, hogy ne is figyeljenek rá a többiek.*
*Kissé megütközik a sárga virág mibenlétén és titkon el is keseredik, hogy ilyen egyszerű és nyilvánvaló növénykét nem ismert fel.*
~Oh anya! Hiányoznak az erdei sétáink. És a könyveid és leckéid. És hiányzol te magad is.~
*Fejét lehorgasztja, és bár továbbra is nagyon figyelmesen hallgatja Sylwerant, és még a jelzéseket is lemásolja, szívét a bánat és szomorúság szorongatja. A veszteség érzése tört rá megint most, hogy látja, mennyi mindent elfelejtett, mióta a szülei nem élnek. Mennyi apró, jelentéktelennek tűnő dolgot tanult tőlük nap mint nap. Úgy hitte, hogy soha nem felejt el semmit. Hogy ez a tudás, épp mint a szülei, örökké vele lesz.*
~Tévedtem.~
*Megremeg a szíve a gondolatra, hogy mi van, ha szép lassan elfelejt mindent, a szüleit is, és akkor végképp magára marad. Szeme megtelik könnyel, de szerencséjére Sylweran ezt a pillanatot válassza, hogy kirántsa a kételyek közül, mert ismét az udvarra vonulnak. Most még jól is esik egy kis mozgás, és a friss levegő hamar kitisztítja a fejét. Mélyeket sóhajt és máris derűsebben látja a világot. Főleg mikor kiderül, hogy újabb elmélet helyett, játszanak egy kicsit.*
~Hogy mi?~
*Kerekedik el a szeme, mikor a kezébe nyomnak egy fa kardot.*
~Mégis mihez kezdjek ezzel?~
*Bambán méregeti az eszközt, majd leengedi és szemügyre veszi a többiek reakcióit. Tanácstalanul lógatja maga mellett, az ő kezében ártalmatlan fegyvert és várakozva tekint a csapattársaira. Úgy fest azonban, hogy senki nem szól semmit. Senki nem akar vezető lenni, nem mondják mit csináljon. A mélységi valami jelzést ad a kutyájának, de hozzájuk nem szól. Sosem volt még kard a kezében, a botját is inkább csak védekezésre tudja használni, mert addig még nem jutottak az apjával, hogy a támadást is gyakorolja. Ráadásul esze ágában sincs bármelyik társára támadni, ezért a falhoz lapulva elkezd távolodni a csapatától.*
~Jobb, ha kimaradok a sűrűjéből.~
*Próbál feltűnés mentesen araszolni a fal mentén az őrtorony felé, remélve, hogy elég ártalmatlannak és jelentéktelennek tűnik ahhoz, hogy ne is figyeljenek rá a többiek.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-13 09:10:57
Üzenet elküldve: 2016-11-13 09:10:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
* Még egy jó darabig tanulgatnak ezt-azt, amin megint majdnem elszundít a nő, de végre minden szivárványosan boldogságos lesz, amint érdekesebb témához érnek.
A saját pergamenjére ő is lemásolja a venár-jelzéseket, ami eltart egy darabig, de végül sikerül, íme:
(A . - ) (B - . . . ) (C - . - . ) (D - . . )
(E . ) (F . . - . ) (G - - . ) (H . . . . )
(I . . ) (J . - - - ) (K - . - ) (L . - . . )
(M - - ) (N - . ) (O - - - ) (P . - - . )
(Q - - . - ) (R . - . ) (S . . . ) (T - )
(U . . - ) (V . . . - ) (W . - - ) (X - . . - )
(Y - . - - ) (Z - - . . - )
(1 . - - - - ) (2 . . - - ) (3 . . . - - )
(4 . . . . - ) (5 . . . . . ) (6 - . . . . )
(7 - - . . . ) (8 - - - . . ) (9 - - - - . )
(0 - - - - - )
Mondjuk jó kérdés, hogy egy éles helyzetben mennyi hasznát veszik, elvégre nem rohangál minden susnyásban egy venár, hogy meglássa, megértse és megmentse őket. Az átlagemberek viszont talán kíváncsiságból odamennének a fura füst forrásához, vagy épp ellenkezőleg, mivel különösen száll, ezért elkerülnék. Vagy azért, mert sejtik, hogy jelzés, és azt gondolják, nem nekik szól.
De Sylweran nem hagyja sokat gondolkodni ezen, mehetnek ki cipőt koptatni, aminek meglepő módon Eyldana jobban örül, mint korábban. Biztos a tanóra teszi.
Miután kifutották magukat, egy meglepő "játék" következik. Hasonlót kellett már neki is csinálnia, azzal a különbséggel, hogy a két csapatnak egymást kellett fakardokkal levernie. Na meg akkor még fiatalabb volt, bár a kardforgatásnál a kor igazán nem számít. *
- Jó ötlet, mi majd védünk titeket, amíg megszerzitek a zászlót.
* Bólint rá Shiriqa ötletére. Narából és Arynából nem igazán nézi ki, hogy harcképesek lennének, de ez lehet, hogy csak előítéletesség, és meglepik majd. De ezt még ugye nem tudja. *
- Narát és Arynát bízzátok csak ide.
* Még egy jó darabig tanulgatnak ezt-azt, amin megint majdnem elszundít a nő, de végre minden szivárványosan boldogságos lesz, amint érdekesebb témához érnek.
A saját pergamenjére ő is lemásolja a venár-jelzéseket, ami eltart egy darabig, de végül sikerül, íme:
(A . - ) (B - . . . ) (C - . - . ) (D - . . )
(E . ) (F . . - . ) (G - - . ) (H . . . . )
(I . . ) (J . - - - ) (K - . - ) (L . - . . )
(M - - ) (N - . ) (O - - - ) (P . - - . )
(Q - - . - ) (R . - . ) (S . . . ) (T - )
(U . . - ) (V . . . - ) (W . - - ) (X - . . - )
(Y - . - - ) (Z - - . . - )
(1 . - - - - ) (2 . . - - ) (3 . . . - - )
(4 . . . . - ) (5 . . . . . ) (6 - . . . . )
(7 - - . . . ) (8 - - - . . ) (9 - - - - . )
(0 - - - - - )
Mondjuk jó kérdés, hogy egy éles helyzetben mennyi hasznát veszik, elvégre nem rohangál minden susnyásban egy venár, hogy meglássa, megértse és megmentse őket. Az átlagemberek viszont talán kíváncsiságból odamennének a fura füst forrásához, vagy épp ellenkezőleg, mivel különösen száll, ezért elkerülnék. Vagy azért, mert sejtik, hogy jelzés, és azt gondolják, nem nekik szól.
De Sylweran nem hagyja sokat gondolkodni ezen, mehetnek ki cipőt koptatni, aminek meglepő módon Eyldana jobban örül, mint korábban. Biztos a tanóra teszi.
Miután kifutották magukat, egy meglepő "játék" következik. Hasonlót kellett már neki is csinálnia, azzal a különbséggel, hogy a két csapatnak egymást kellett fakardokkal levernie. Na meg akkor még fiatalabb volt, bár a kardforgatásnál a kor igazán nem számít. *
- Jó ötlet, mi majd védünk titeket, amíg megszerzitek a zászlót.
* Bólint rá Shiriqa ötletére. Narából és Arynából nem igazán nézi ki, hogy harcképesek lennének, de ez lehet, hogy csak előítéletesség, és meglepik majd. De ezt még ugye nem tudja. *
- Narát és Arynát bízzátok csak ide.
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 22:13:05
Üzenet elküldve: 2016-11-12 22:13:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Vége van a tanórának, vagy akármi is volt ez, aztán ismét a pályán találják magukat egy kis frissítő futással, ami különösen jólesik most a nőnek.
Végül pedig jön egy csapatjáték. Meruwiel, mint oly sok mindent, ezt is lelkesen fogadja, és már szerveződnek is a csapatba miután Sylweran elmondja nekik a "szabályokat". A többiek egyelőre még semmit se mondanak, de Shiriqa máris megszólal. Az elfnek először felszalad a szemöldöke, és egy pillanatig habozik, majd elmosolyodik.*
- Nekem jó. *von vállat a lány. Elvégre tudja, hogy elég apró és rugalmas hozzá.*- Habár a dobálást inkább mellőzném... nem lehetne inkább oda emelned? *vigyorog, aztán várja a többiek reakcióját a dologra.
Ha senkinek nincs ellenvetése, akkor lehet, hogy tényleg egy óriás karjai között köt ki... de ha nem így alakulna, még nem tudja, hogy bizonyára meg fog gyűlni a baja egy játékos ebbel, aki valószínűleg nevetve próbálna majd lerázni magáról.*
*Vége van a tanórának, vagy akármi is volt ez, aztán ismét a pályán találják magukat egy kis frissítő futással, ami különösen jólesik most a nőnek.
Végül pedig jön egy csapatjáték. Meruwiel, mint oly sok mindent, ezt is lelkesen fogadja, és már szerveződnek is a csapatba miután Sylweran elmondja nekik a "szabályokat". A többiek egyelőre még semmit se mondanak, de Shiriqa máris megszólal. Az elfnek először felszalad a szemöldöke, és egy pillanatig habozik, majd elmosolyodik.*
- Nekem jó. *von vállat a lány. Elvégre tudja, hogy elég apró és rugalmas hozzá.*- Habár a dobálást inkább mellőzném... nem lehetne inkább oda emelned? *vigyorog, aztán várja a többiek reakcióját a dologra.
Ha senkinek nincs ellenvetése, akkor lehet, hogy tényleg egy óriás karjai között köt ki... de ha nem így alakulna, még nem tudja, hogy bizonyára meg fog gyűlni a baja egy játékos ebbel, aki valószínűleg nevetve próbálna majd lerázni magáról.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:57:21
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A hatás azonnal érezhető, vesztegetni való ideje amúgy sem lenne, de nem ez az első bájital amit életében legurít a torkán. Tudta hogy mire számíthat, nem új az élmény, rögtön kezébe is veszi az első Hydra Amulettet, vesz egy mély lélegzetet, és belekezd a varázsba. Próbálta már régebben is, akkor még kevesebb tapasztalattal, nem is járt sikerrel, de nem egyszer látta már a Dwirinthalen matrónát is elvégezni ugyanezt. Remélhetőleg fejlődött eleget azóta, hát most majd kiderül, éppen ezért izgult annyira emiatt az egész miatt. Nagyon reméli hogy nem csak bájital pazarlásra jó ez az egész. Akárhogy is, a művelet végeztével az az első dolga hogy a saját kis ezüst amulettjét leveszi magáról, és felpróbálja azt amivel éppen végzett, így hamar kiderül hogy mi lett a végeredmény.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:46:30
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:46:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A kiképzés helyett ő mással foglalatoskodik. Tegnap esti érkezésük óta még egyszer utánaolvasott a procedúrának, alaposan kipihente magát, most pedig kezdődhet a varázsolgatás, amíg a többiek odakint szorgoskodnak. Összekészíti a bájitalokat és az amuletteket, átgondolja még egyszer az egészet, aztán már nincs is más hátra, mint előre. Mikor legutóbb ilyesmi kísérleteknek állt le volt kötözve egy székhez, de még az sem állította meg, Nestarnak kellett kiütnie. Persze akkor a létező legborzalmasabb bájitallal próbálkoztak, most ennél sokkal békésebb eredményekre számít. Már kiméregette és összekészítgette az adagokat abból a nagy üvegből amit Lyvanartól kapott, így most egy egyszerű kis fiolát fog meg, és le is gurítja rögtön.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:32:23
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:32:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*Ő nem jegyzetel, és nem is szól, de látszik hogy figyel. Egyrészt, ha mismásolna, azonnal kiszúrnák, ő sajnos senkinek nem tud a háta mögé bújni, vagy észrevehetetlen maradni. Másrészt, érdekli a téma, csak afelől vannak kétségei hogy meg is tudna jegyezni ennyi mindent. A válaszokat meghagyja a magánál okosabbaknak, a növényeket sem nagyon piszkálja. Sosem értett az ilyesmihez, mindig maradt az általános zöldségeknél vagy gyümölcsöknél, meg persze leginkább a húsnál. Neki egy-két ilyen bogyó amúgy sem érné meg a fáradtságot... Egy gnóm vagy tündér jóllakhat velük, de amilyen mennyiséget neki el kéne fogyasztania, azt megkeresni több energia lenne mint amennyit nyer. Persze megeshet hogy olyan helyzetbe kerül majd valamikor amikor éppen ez húzná ki a csávából, próbál ő figyelni, de sajnos nem a tanulás az erőssége. A kinti mozgás már inkább neki való, még a kis játékon is szélesen mosolyog.*
- Meru, felkaplak, elszaladok veled a toronyig, aztán feldoblak a tetejére, mit szólsz? A többiek meg próbálják feltartani a másik csapatot.
*Vigyorogva várja a választ, és ha nem érkezik ellenvetés akkor ezt a tervet fogja majd megpróbálni valóra váltani. Ha mégsem egyeznének bele, akkor csak vállat von. Ha valakinek van jobb ötlete akkor engedelmesen belemegy, ha senki nem rukkol elő valami hatalmas stratégiával, akkor az indításnál egyszerűen nekiiramodik a torony felé. Valószínűleg senki nem fog megpróbálni feltartani egy loholó óriást, de az könnyen lehet hogy néhányan gyorsabbak nála.*
*Ő nem jegyzetel, és nem is szól, de látszik hogy figyel. Egyrészt, ha mismásolna, azonnal kiszúrnák, ő sajnos senkinek nem tud a háta mögé bújni, vagy észrevehetetlen maradni. Másrészt, érdekli a téma, csak afelől vannak kétségei hogy meg is tudna jegyezni ennyi mindent. A válaszokat meghagyja a magánál okosabbaknak, a növényeket sem nagyon piszkálja. Sosem értett az ilyesmihez, mindig maradt az általános zöldségeknél vagy gyümölcsöknél, meg persze leginkább a húsnál. Neki egy-két ilyen bogyó amúgy sem érné meg a fáradtságot... Egy gnóm vagy tündér jóllakhat velük, de amilyen mennyiséget neki el kéne fogyasztania, azt megkeresni több energia lenne mint amennyit nyer. Persze megeshet hogy olyan helyzetbe kerül majd valamikor amikor éppen ez húzná ki a csávából, próbál ő figyelni, de sajnos nem a tanulás az erőssége. A kinti mozgás már inkább neki való, még a kis játékon is szélesen mosolyog.*
- Meru, felkaplak, elszaladok veled a toronyig, aztán feldoblak a tetejére, mit szólsz? A többiek meg próbálják feltartani a másik csapatot.
*Vigyorogva várja a választ, és ha nem érkezik ellenvetés akkor ezt a tervet fogja majd megpróbálni valóra váltani. Ha mégsem egyeznének bele, akkor csak vállat von. Ha valakinek van jobb ötlete akkor engedelmesen belemegy, ha senki nem rukkol elő valami hatalmas stratégiával, akkor az indításnál egyszerűen nekiiramodik a torony felé. Valószínűleg senki nem fog megpróbálni feltartani egy loholó óriást, de az könnyen lehet hogy néhányan gyorsabbak nála.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:16:21
Üzenet elküldve: 2016-11-12 21:16:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Még a kiképzés előtti este //
*A toronyban lévő őr már messziről kiszúrja az érkezőket, valljuk be, Sharallt nem nehéz. A kaput ennek megfelelően kinyitják, így hirtelen senki nem is tesz fel mindenféle kellemetlen kérdést, nincs is más jelen csak az őrszem. Ahogyan az orknak szegezhetnék hogy miért maradt le a visszautazó sokaságról, úgy a gnómot is számonkérhetnék amiért szó nélkül elment, de úgy látszik ezekre majd máskor kerül sor. Talán ideje lenne tartania egy kis bemutatót az elfnek a hatalmáról, eddig csak apró trükköket mutatott, nem csoda hogy féltik, pedig erre semmi szükség. Most viszont nem hiányzik neki a többiek társasága, dolga van, fontos dolga, ráadásul olyan ami miatt kicsit izgul is, szeretne minél hamarabb nekiállni az amulettek elkészítésének. Rögtön a déli szárny kis ajtaja felé veszi az irányt ami a laborba vezet, el is köszön az orktól annyival hogy majd a vacsoránál találkoznak. Jezabiel jól tudja hogy holnap kezdődik majd a kiképzés, de nem akarja elárulni Sylweran kis meglepetését, hiszen Sharall is biztos részt szeretne majd venni rajta. Talán kissé tapintatlan, talán kissé érdektelen, pedig igazából elbeszélgetne már hosszabban az orkkal is, kíváncsi a múltjára, a gondolkodására, de most egész úton csak az amulettek megbűvölésén tudott gondolkodni és szeretne minél hamarabb neki is látni.*
*A toronyban lévő őr már messziről kiszúrja az érkezőket, valljuk be, Sharallt nem nehéz. A kaput ennek megfelelően kinyitják, így hirtelen senki nem is tesz fel mindenféle kellemetlen kérdést, nincs is más jelen csak az őrszem. Ahogyan az orknak szegezhetnék hogy miért maradt le a visszautazó sokaságról, úgy a gnómot is számonkérhetnék amiért szó nélkül elment, de úgy látszik ezekre majd máskor kerül sor. Talán ideje lenne tartania egy kis bemutatót az elfnek a hatalmáról, eddig csak apró trükköket mutatott, nem csoda hogy féltik, pedig erre semmi szükség. Most viszont nem hiányzik neki a többiek társasága, dolga van, fontos dolga, ráadásul olyan ami miatt kicsit izgul is, szeretne minél hamarabb nekiállni az amulettek elkészítésének. Rögtön a déli szárny kis ajtaja felé veszi az irányt ami a laborba vezet, el is köszön az orktól annyival hogy majd a vacsoránál találkoznak. Jezabiel jól tudja hogy holnap kezdődik majd a kiképzés, de nem akarja elárulni Sylweran kis meglepetését, hiszen Sharall is biztos részt szeretne majd venni rajta. Talán kissé tapintatlan, talán kissé érdektelen, pedig igazából elbeszélgetne már hosszabban az orkkal is, kíváncsi a múltjára, a gondolkodására, de most egész úton csak az amulettek megbűvölésén tudott gondolkodni és szeretne minél hamarabb neki is látni.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-12 00:00:04
Üzenet elküldve: 2016-11-12 00:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*És tovább és tovább magyarázza Sylweran a túlélés alapszabályait. Igen praktikus dolgok ezek, ha városi ficsúrokból álló csapat a hallgató közönség, de jelen esetben ennél rutinosabb a csapat - leszámtva esetleg néhány jelentkezőt. Ezen gondolatok közepette körbejáratja tekintetét a termen, elsősorban a városi vöröskén időzik el, de Gius sem tűnik erdőjárónak, de Mira és Szana is azt a benyomást keltik, hogy inkább a cipőjüket kímélnék a sártól, mint magukat az éhhaláltól. Vannak persze információk Tray számára is, például tenger felé még sosem járt, s talán adott esetben nagy hévven húzná meg a keserű vizet, de színre lép a hős lovag, és megmenti mélységi barátját a haláltól, Sylweran a védelmező. Újfent elmosolyodik, csak akkor tér észhet, mikor már foszlik a papírja sarka, és alaposan összetintázza a padot alatta.*
~A jó életbe.~
*Csak tovább hömpölyög az óra folyama, előkerül még az ehető és mérgező növények témaköre, amihez a legvégén, a teszt kapcsán szólal fel.*
-Vagy a másfél óra alatt foghatunk valamit, amivel jól is lakunk.
*Mosolyogja meg végül a dolgot. Még magát is meglepi, hogy ilyen rövid időn belül újra szóra nyitotta a száját. Sylweran meg olyan tanárnak tűnik, aki nem veszi rossz néven az élcelődést. Vadásztársként sem sértődékeny szerencsére, remélhetőleg nem most kezdi el a hisztizést.*
~Ez a Nara sokat tud, még akár lehet is belőle valami.~
*Könyveli el magában, miután sokadjára kápráztatja el hallgatóközönségét a vöröske. Ahogy újra a mozgásra kerül a sor, Tray örömmel rója a köröket; örül, hogy a fekvőtámasz elmarad, bár nagyon jól tudja a mélységi, hogy azt érdemes erősíteni, ami nehezebben megy.
Bolhás figyelmét felkeltette az udvari zsibaly, kíváncsian fürkészi az istálló árnyékából a sok bolondot, akik valamirt körbe-körbe szaladgálnak. Bár ő is szokott, de olyankor csak úgy nagyon örül a kaksijának. Bizonyára akkor ez a tucat kétlábú is nagyon örül valaminek.
Fekvőtámasz helyett viszont jön egy játék, aminek első lépéseként Tray csapata el kell hátráljon a túlsó falig. Morgolódik azok a két lépés előnyön, ami a piros kompániának adódik, amiért a kapu feléjük eső oldalán van az őrtöröny, de ekkor már tudja, hogyan fog kompenzálni.
Bolhás izgatottan csahol a lószagú épület előtt, igazán nem tudja hova tenni a jelenséget. Ennyi sok ismerős, de senki nem foglalkozik vele, csak sok rágcsálni való bottal az oldalukon, hátukon és kezükben vonulnak jobbra balra. Ekkor azonban meghallja gazdája jellegzetes figyelemfelkeltő füttyszavát. Az üres térben könnyen, gyorsan és egyenesen terjed a hangja, így azonnal a mélységi felé fordítja a fejét, akinek egyetlen karlendítéséből már tudja, mit kell tennie.
~MERUWIEL.~
Gondolja magában a blöki, ahogy a Tray ujja hegye előtti, mindkettejük szívének oly kedves elf felé veszi az irányt egy jó nyálas rohammal, és ha elérhető magasságban van, még rá is harap a botja végére, és elkezdi húzni hátra.*
*És tovább és tovább magyarázza Sylweran a túlélés alapszabályait. Igen praktikus dolgok ezek, ha városi ficsúrokból álló csapat a hallgató közönség, de jelen esetben ennél rutinosabb a csapat - leszámtva esetleg néhány jelentkezőt. Ezen gondolatok közepette körbejáratja tekintetét a termen, elsősorban a városi vöröskén időzik el, de Gius sem tűnik erdőjárónak, de Mira és Szana is azt a benyomást keltik, hogy inkább a cipőjüket kímélnék a sártól, mint magukat az éhhaláltól. Vannak persze információk Tray számára is, például tenger felé még sosem járt, s talán adott esetben nagy hévven húzná meg a keserű vizet, de színre lép a hős lovag, és megmenti mélységi barátját a haláltól, Sylweran a védelmező. Újfent elmosolyodik, csak akkor tér észhet, mikor már foszlik a papírja sarka, és alaposan összetintázza a padot alatta.*
~A jó életbe.~
*Csak tovább hömpölyög az óra folyama, előkerül még az ehető és mérgező növények témaköre, amihez a legvégén, a teszt kapcsán szólal fel.*
-Vagy a másfél óra alatt foghatunk valamit, amivel jól is lakunk.
*Mosolyogja meg végül a dolgot. Még magát is meglepi, hogy ilyen rövid időn belül újra szóra nyitotta a száját. Sylweran meg olyan tanárnak tűnik, aki nem veszi rossz néven az élcelődést. Vadásztársként sem sértődékeny szerencsére, remélhetőleg nem most kezdi el a hisztizést.*
~Ez a Nara sokat tud, még akár lehet is belőle valami.~
*Könyveli el magában, miután sokadjára kápráztatja el hallgatóközönségét a vöröske. Ahogy újra a mozgásra kerül a sor, Tray örömmel rója a köröket; örül, hogy a fekvőtámasz elmarad, bár nagyon jól tudja a mélységi, hogy azt érdemes erősíteni, ami nehezebben megy.
Bolhás figyelmét felkeltette az udvari zsibaly, kíváncsian fürkészi az istálló árnyékából a sok bolondot, akik valamirt körbe-körbe szaladgálnak. Bár ő is szokott, de olyankor csak úgy nagyon örül a kaksijának. Bizonyára akkor ez a tucat kétlábú is nagyon örül valaminek.
Fekvőtámasz helyett viszont jön egy játék, aminek első lépéseként Tray csapata el kell hátráljon a túlsó falig. Morgolódik azok a két lépés előnyön, ami a piros kompániának adódik, amiért a kapu feléjük eső oldalán van az őrtöröny, de ekkor már tudja, hogyan fog kompenzálni.
Bolhás izgatottan csahol a lószagú épület előtt, igazán nem tudja hova tenni a jelenséget. Ennyi sok ismerős, de senki nem foglalkozik vele, csak sok rágcsálni való bottal az oldalukon, hátukon és kezükben vonulnak jobbra balra. Ekkor azonban meghallja gazdája jellegzetes figyelemfelkeltő füttyszavát. Az üres térben könnyen, gyorsan és egyenesen terjed a hangja, így azonnal a mélységi felé fordítja a fejét, akinek egyetlen karlendítéséből már tudja, mit kell tennie.
~MERUWIEL.~
Gondolja magában a blöki, ahogy a Tray ujja hegye előtti, mindkettejük szívének oly kedves elf felé veszi az irányt egy jó nyálas rohammal, és ha elérhető magasságban van, még rá is harap a botja végére, és elkezdi húzni hátra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346