//Istállóban//
//Shen, Sythra//
*Shen meg a szürkebőrű copfos rá se bagóznak, mintha ott se lenne. Ő azért fülel kíváncsian, miközben rámolja a cuccokat, a lány neki nem mondta meg a nevét, de Shennek kiböki: Sythra. Sheni a lupusfulguros sztorival tömi, meg az erdőszellemkísértettel, a lány sokat értőn bólogat neki, de Isq semmit nem tud az arcáról leolvasni, ahogy odales. Az "újrára" ő is kíváncsian odafigyel, ~miazhogy újra. Darennt mintha Pycta is említette volna, vagy Aenae~ már nem tudja. ~Ő vezette régen Vadvédet, ja, még Pycta előtt.~
A hallottak, az egyedülség említése még kíváncsibbá teszik, de nem akar belepofátlankodni a másik kettő friss ismerkedősdijébe. Itt lép le azzal, hogy majd a vacsoránál úgyis találkoznak.*
//Labor, udvar//
*A palánták gondosan bebugyolálva várnak a sorukra a laborban, nem tudja, végül mennyi Vadhorgászt szedtek össze, lesz-e elég a kísérletezéshez, mert ha a maihhinek befogásához akarják használni, oda már nem lesz elég, hogy magával visz egy nedvesen tartott gombát. ~Ňem beszélve a bűzről. Csoda, hogy Annu kibírta mögöttem.~ Sürgősen el kell készítenie a kenőcsöt! ~Csak tudnám, hogy csinálta Kimmeri...~ sóhajt, sose figyelte, ahogy az étkező felé tart. Nagy szerencséjére a palánták miatt Pyr becsapódásos légibemutatójáról lemarad, ugyanúgy Pycta "Hogyan küzdjünk stílusosan test-test elleni küzdelemben úgy, hogy a másiknak esélye sem marad?" tanításáról is, de hát vannak most épp elegen Vadvédben ahhoz, hogy a közönség lelkes és értő vagy értetlenkedő szurkolása biztosítva legyen.
A kapuban zajló eseményekkel sem foglalkozik, ahhoz túl éhes, és túl fáradt.*
//Étkező, majd udvar//
//Shen, Sythra, Relild, Aryna, Lyz, Pycta, Pyr, Ishala, és még aki benn van//
*Épp akkor ér be, amikor Pyr besétál, és valami nagyon furcsát produkál, Isqeha csak bámul nagyokat. Nem ért semmit az egészből, a legfurcsább, hogy Lyz nem avatkozik közbe, hanem csendben figyeli a némajátékot, amit a tündér véghez visz. Elég hihetetlen, mintha valami rituális szertartást végezne, annyira komoly, a félvér még soha nem látta ilyennek a tündérfiút. Az ölelésnél egészen megrendül. ~Lehet, hogy valahonnan ismerik egymást régebbről?~ Tanácstalanul néz Lyzre, de közben észreveszi Arynát, és nagyon megörül neki.*
- Szia, Aryna! *szól odaintegetve a tejfölszőke elf lánynak nagy örömmel, jó lenne, ha tudnák folytatni a beszélgetésüket, úgy látszik, most már kimerészkedik jobban a szobájából a máguslány, talán kezd újra ismerkedni Vadvéddel.
Relild, az óriáslány is ott van már az asztalnál, aztán egyszer csak Pycta érkezik, jó étvágyat kíván, meg valami udvari incidesnről beszél, és arról, hogy Pyr megkapta méltó büntetését. Isq kapisgálja, hogy a dolog összefügghet az előbbi jelenettel, majd megkérdi Lyzt, mi ez az egész Pyrrel, ~Csak már együnk végre!~ lát neki az asztalokra kitálalt ételnek, miközben a vezért hallgatja.
Közben Shenék is megérkeznek, és bevágódnak Relild mellé.
Lyz maga is nekilát, de alig néhány falat után, ahogy Pycta befejezi az egész beszédet, amit nekik is elmondott Erdőmélyéről az ideérkezésükkori estén, és elhagyja az étkezőt, Lyz rögtön utánaered.*
//Annu//
*Isq vállat von, és eszik tovább, bámészkodva, amikor egyszer csak Annu érkezik az étkezőbe, és bár még majdnem teli előtte a tányér, magával vonszolja, ki az étkezőből. Isq megadóan tűri a dolgot, magában azért sóhajtva, de a "Beszélnünk kell!" megteszi a hatását.
Odakinn aztán, mindenféle kíváncsi szemtől és fültől távol, Annu előáll a farbával.*
- El kell menj?? De hát most jöttünk! Már megint?? *hüledezik Isq, egészen kiakadva.*
- Annu! Ne hülyéskedj!! *keseredik el egészen.*
- Annyira örültem, hogy visszatértél *majdnem azt mondja: velem, de még időben javítja inkább a szót* - veleünk!!
*Aztán csak figyel.*
- Persze hogy emlékszem! *mondja, hát őt is izgatta az a dolog. A madár, a holló. A romok. Annyira gyorsan történt az egész, és nagyon furcsa volt.*
- Vissza akarsz menni? *döbben meg. A fejét vakarja, sóhajtva.*
- Ez nem börtön! *mondja a nemelengedésre.* - Hülyeség, hogy nem engednének el! Biztos nem örülnének... Pycta a múltkor se örült, de inkább kedvetlen volt, nem mérges. *próbálja magyarázni Annunak. ~Nem nagyon ismeri Pyctát és a venárokat. De vajon akarja egyáltalán ismerni őket?~*
- Figyelj! *válaszolja egy töredék pillanatnyi gondolkodás után, összeszedve magát az elkenődésből, amikor Annu az éjjeli kijutásban kéri a segítségét.*
- Ha segítesz nekem megcsinálni a kenőcsöt, azt mindenképpen el kell készítenem a napokban, még ha nem is megyek Pyctáékkel maihhineket befogni a thargok Hadurának, akkor elmegyek veled!
És megkeressük a madarad! Én is nagyon kíváncsi lennék rá, mit akart Tőled!
Legfeljebb útközben csatlakozunk Pyctáékhoz... *teszi még hozzá.*
- Na? Így benne vagy? *kérdezi sürgető, izgatott kíváncsisággal, és ha esetleg nagy megkönnyebbülésére Annulien rááll a dologra, akkor valahogy töktermészetes módon kézen fogja, és magával húzza, vissza az étkezőbe.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.07 14:17:57