Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:41:30
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlótér//

~Szóval ezért...~
*Nem nehéz rájönni hogy Niaviról beszél.*
~Észak...~
*Hát persze, hiszen ha az alany halott, akkor az iránytű visszaáll eredeti irányába. Ahogy a lovag kardjának a hegye a földet éri, úgy követi azt Shiriqa pengéje. Könnyeden, gyengéden ereszti ő is sajátját mellé, úgy hogy ha Soreyl mégis felé rántaná a kardját akkor a lányé útban legyen neki. Így viszont már csak egy marokkal tartja pallosát, másik kezével előre nyúl és lép is, hogy magához ölelje a férfit.*
- Tudom.
*Csak hallgatja a szavait, aztán érzi hogy társa térde enged, megtarthatná, de inkább ellép tőle, hogy Soreyl tehesse amit akar. Nem sok tapasztalata van ilyen ügyek intézésében, nem igazán tudja mi lenne a helyes. Már így is eléggé elázott, hát ő is lehuppan a férfival szemben a földre.*
- Nem lehetünk ott mindig mindenhol. Szerinted mást nem bánt ami történt? Ez az élet ilyen, ezt mi mind elfogadtuk, ő is elfogadta.

1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:17:01
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Kapu//

*Bólogat Trayak szavaira, Shiriqa magyarázatára pedig csak megvonja a vállát. Látott ő már csudább dolgokat is, az meg az óriás szíve joga, ha kisebb akar lenni. Olyan tökéletes sajnos semmilyen mágiával nem lehet mint a gnómok, de legalább tett egy lépést a helyes irányba. Mindenképpen jobb, ha valaki apró, kisebb helyen elfér, kevesebb étel kell neki, könnyebben jár-kel... Soreyl kirohanására ő is odapillant, indulna hogy foglalkozzon vele, de Shiriqa megelőzi. Nem kételkedik a lány képességeiben, meg hát, valamilyen szinten talán a feljebbvalója lenne, hát intézze, neki úgyis az újoncokkal kéne törődnie. A bekóborló óriás már annál aggasztóbb, nem jó ha csak így be tud csöppenni bárki aki elég magas. Majd holnap foglalkozik a problémával, ma már eleget szenvedett.*
- Ők ketten Artheniorból jöttek, csatlakoznának az ügyünkhöz.
*Ennyit magyaráz még a mélységinek, de látszólag nem nagyon érdekli őt jelenleg az ilyesmi. Megérti, neki sem lenne jó kedve ha egy egész éjszakányi eső és sötétség állna még előtte. Int is a mögötte állóknak hogy kövessék és megindul az épület felé. Soreylt és Shiriqát persze nagy ívben kerülik.*

//Venár Vacsora//

*Egy távoli villám hangjára sikerül éppen kinyitnia az épület főkapuját, noha nem tervezett ilyen drámai belépőt, emiatt talán mindenkinek a figyelme rájuk terelődik.*
- Sziasztok.
*Köszön is rögtön egy bocsánatkérő mosollyal. Idebent már kellemes fényárban úszik a nagyterem, és a két hatalmas kandalló is ontja magából a meleget.*
- Két újoncot hoztam a városból.
*Egy intéssel mutatja be őket, a nevek még ráérnek.*
- Üljetek le valahova, a tisztálkodással sajnos még várnotok kell.
*Ezt már az újoncokhoz intézi persze, nem szívesen eresztené őket szélnek így ismeretlenül Vadvédben, üljenek csak le aztán majd Sylweran rendezi a sorsukat. Tana és Leala, a két házvezető lányka el is kezdi közben a konyhából kihordani az étkeket.*
- Nemsokára jövök én is.
*Ő maga már szerencsésebb helyzetben van, megengedheti magának hogy a szobája felé vegye az irányt, valami kényelmesebbet és szárazabbat felvenni.*

1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:11:37
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Kaputól a Gyakorlótérre//

*Éppen a dühét próbálja beleölni, egy bábuba. Agyában csak Niavi jár. Szellemkísértés. De nem borult el úgy az agya, mint akkor. Mikor a meglepetésből érkező Shiriqa kardjával védelmezi szerencsétlen gyakorlószerszámot, akkor az őrület vizéből, fulladozva fellélegző pillantást láthatja Soreyl barna íriszén. A csendülős, pengerezgések észhez térítik. Persze nem teljesen, csak a szomorúság győz. Karja elenged, de marka nem. Pallosát rendíthetetlen tartja, míg az a sárba veti hegyét. Rázza a sírás. De nem bőg, legalábbis zokog, de már nem ordít. Halkan mondja, és már egy kicsivel nyugodtabban.*
-Meg... Meghalt.
*Nyögi ki keservesen. A többi elvonulóra tekint, akik a nagykapu felé sietnek. Reméli, nem állnak le ők, is. Elég ezt egy embernek látnia, és neki sem kellene. Habár. Jókor van jó helyen, és hiába szabadkozna most a férfi. Nem tud. Még csak azt sem realizálta, hogy ki akasztotta meg a cséplését.*
-Niavi meghalt. Az irány... Tűje... Északra mutat. Halott. És én nem... Nem tudtam megvédeni.
*Itt térdére esik mind a mázsás súlyával, így páncélostul. Nem tud most megmozdulni, megnyugodni. Pihennie kell. És még csak azt sem tudja mi lenne jobb. Shiriqa ottléte, vagy hogy elmenjen. De talán az előbbi.*

1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 19:50:07
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kaputól a Gyakorlótérre//

*Mosolygósan bólint az új érkezőknek mikor ők is valamilyen formában köszönni látszanak, de inkább a gnómmal foglalkozik, ha már hozzá beszél.*
- Mágia.
*Megemeli a kezét és felhúzza rajta a köpeny ujját, hogy kilátsszon a medál ami rá van tekerve.*
- Mágustoronyból van, már hatokkal ezelőtt beszereztem, de csak most raktam fel, nem kell aggódnod miatta. Néhány perccel előttetek csörtetett ki innen egy óriás, a sötétben bemászott a falon, de kipateroltuk. Az a fajta aki a rossz hírünket kelti, ostoba mint amiről a szóbeszédben hallani.
*Ekkor hallja meg a hátuk mögül Soreyl üvöltését. Elmesélte neki Sylweran mi történt a szobájában anno, de persze bizalmasan kezelte az információt. Remélhetőleg nem ugyanaz van készülőben, de nem a legjobb pillanat ez, főleg az új jövevények fényében.*
- Intézem...
*Nem is fordul már vissza az érkezőkhöz, csak legyint nekik baljával míg jobbja a pallosáért nyúl ahogy sietősen megindul Soreyl felé. A gyakorlótéren már több fény van mint a kapunál, valószínűleg meglepi hirtelen érkezésével a bábút cséplő lovagot, ráadásul odafelé sietve volt ideje kifigyelni a készülő mozdulatát, így a megfelelő időben a megfelelő módon tud beletoppanni az őrjöngésbe. Soreyl egy vízszintes csapásába áll bele saját függőlegesen tartott pallosával még mielőtt a suhintás íve elérhetné a bábut. Magasan tartja fegyverét, a markolathoz közel érkezteti a csapást így könnyeben megtartja annak erejét, az nem forgatja ki saját pengéjét az útból. A névtelen penge és Perchipfell megismerkedése nagy csattanással indul, a hosszú kardok pedig még ezután is egy-két másodpercig fémes sírással rezegnek.*
- Elég.
*Szakít bele a csilingelésbe, kardja persze nem mozdul amíg a férfi sajátját nem húzza vissza. Kisebb lett a lány mint volt, ez tény és való, de az ember ereje még így sem vetekedhet az övével. Hangja és kiállása is szokatlanul kemény az amúgy midig kedvesen mosolygó stílusához képest. Egyelőre más hozzáfűznivalója nincs, ezzel a rövidke szóval tökéletesen összefoglalta a véleményét. Figyel és vár, nem biztos benne hogy nem kap egy valódi támadást válaszul, próbálja kiolvasni a lovag szeméből hogy mi lesz a következő lépése.*

1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 18:33:25
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kapu//

*Az új Shiriqa akármilyen meglepő volt korábban, Sylweran két szavas magyarázatát követően pont ugyanilyen meglepő maradt, de okosabb ő annál, mint, hogy fennakadjon ilyen dolgokon. Hangzottak már el furcsább dolgok is, mint eg picinytő medál, vagy hogy is nevezte a venárvezér.*
-Üdv itthon -
*Szólal fel előbb a gnóm tekintetét felkeresve, majd a többi érkezőt vizslatva folytatja.*
-És üdv itt.
*A két kérdésből egyikre sem tud érdemben válaszolni, ő őrségben van, azon túl az álldogál az esőben a falon aki akar, Traynek nem tisztje ítélkezni. Ha bejöttek, becsukja az ajtót, felteszi a kereszt lécet, hogy megakadályozza a későbbi kintről való behatolást.*
-Bent már zajlik a vacsora. Öltözzetek át, és csatlakozzatok. Gondolom. Ha nincs más dolgotok.
~Amúgy meg marhamindegy.~
*Megrántja a vállát, majd ha nincs több mondandója Jezabielnek, Shiriqának, vagy bármelyik érkezőnek - ebben a prioritási sorrendben - akkor visszamegy az őrposztjába, és átkozza a saját fejét, amiért nem hozott magával egy leplet, hogy ne ázzon bőrig amikor kimegy a torony fedele alól. Soreyl gyásza nem meglepő, hisz bár a mélységi nem egy lélekorvos, messziről láthatóak voltak a Niavi felé irányuló érzései.*
~Szegény pára.~
*Ő maga nem volt túl közeli viszonyban a hegyesfülűvel, mégis rosszul viseli a hírt, bár az, hogy nem a vacsora alatt, néma csendben, gyászos hangulatban hallhatta, sokat segített. Nagyot sóhajt miközben a bábut kíméletlenül gyepáló lovagot nézi az esetleges közeledő veszélyek helyett, és egy rövid pillanatik megpróbálja végiggondolni, hogy mit érezne, ha Meruwiel tűnne el egyik napról a másikra, de nem terheli inkább magát feleslegesen, így inkább megpróbálja elhessegeti ilyetén gondolatait, több-kevesebb sikerrel.*

1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 17:22:20
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora//

*Semmit sem tud a kapunál történő dolgokról. A két legrosszabb érzelem harcol most benne. A harag, és a szomorúság. Szép küzdelem. Kemény, és tartós. Minkét félnek megvan a maga ereje, mely talán épp egyenlő, vagy csak a szerencse oka, hogy nem tudnak dűlőre jutni melyik domináljon Soreylben. Már többen is gyülekeznek a vacsorához. Körbetekintve a férfi látja a társait, amint megérkeznek. És látja Sylweran arcát. Belegondol, hogy mit kell tennie most vezérének. Ez egy szép ütés a szomorúságtól, a haragnak. Nehéz lesz felállni.*
~A halálhír, sosem egy utal egy szép vacsorai társalgásra. Kemény dolga lesz.~
*Mondja a pallos. Aligha van Perchinek együtt érző hangja, de most mégis talált egyet. Soreyl képzelete elkalandozik. Elméjének sötét bugyraiba mélyülve, Niavit látja leszúrva, és a földhöz szögezve. Mint anno a szegényházi háziúr feleségét. Soreyl önkéntelenül behunyja a szemét. Mélyet szív a pipájába, és dúltan harap a csutorára, míg orrán kiengedi a fűszeres füstöt.*
-Ott kellett volna lennem.
*Korholja magát suttogva. A harag felállt a küzdelemben, és a búnak hatalmasat mért a fejére.*
-De még csak elképzelni sem tudom.
*Mondja, ezt már egy kicsit hangosabban. És akárhogy próbálkozik, valóban nincs a kép a fejében, amint ott van és megvédi szerelmét. Érzi, hogy nem bírja könnyek nélkül sokáig. Nem akar itt széthullani a többiek előtt. A meccs döntetlen marad, és ebben az összevissza kettősségben indul meg kifelé. A Nagyterem ajtaját, egy hatalmas lökéssel nyomja ki az esőbe.*

//Gyakorlótér//

*Kilép, és három négy lábnyit halad i előre, majd megtorpan. Jóleső ahogy előbukkanó könnycseppjeit elrejti az eső. Még nagyokat nyel a gombóc miatt a torkában, hisz nem engedheti el magát most sem. A főkapunál sertepertélnek. A rossz látási viszonyok, és az eső összemossa az embereket, és pocsékszín foltokat képez a távolban.*
-Ki van most őrségben?
*Kérdezi pallosát, aki készségesen válaszol.*
~Azt hiszem Trayak kongatott harangot, az óriás miatt.~
*Soreyl, felnéz az égre. A gyülekező felhők, eltakarták, a lány haját idéző fényes csillagokat.*
-Akkor nincs baj. Ő jó fickó.
*Mondja, és elindul balra a gyakorlóteret véve célba. Pallosa egy rántással, kikerül hüvelyéből. Az eltakart csillagok, és az ég, mely most csak a lányt siratja teljesen elveszi Soreyl eszét. Nem törődve ki hallhatja, felnéz az égre, és ordít. Mint akit szülnek, vagy mint aki haldoklik. És ami azt illeti, talán egyszerre mind a kettő történik szerencsétlen lelkével. Ordítása pár szegmens csupán. Térdre rogy, és pallosa a földre hullik, vele együtt. Befedi, a nedves por, és homok.*
-Még csak el sem temethetem.
*Mondja szakadozottan, a sírástól rázva, gyermekire torzult arccal. A szomorúság állt nyerésre mostanáig, ám a tehetetlenség fegyverét rántja a harag, melynek önmaga a célpontja, és átveszi a vezetést. Soreyl, még egy üvöltéssel, mindent érdektelenül hagyva pattan fel, és önnön utálatát, egy bábura zúdítja. Szinte önkívületben, sorozatosan, és kíméletlenül csapja, most már sokadszor pallosát a bábuhoz. Nem hagyja, hogy elborítsák a démonok az agyát mint akkor, de dühét kiéli. Sírva, ázva, kiabálva lassan az élettelen bábut is holtra veri, mikor kifogy a szuszból. Levegőért kapkod, és pallosára támaszkodik. Így telik egy perc. Aztán még egy. Egy egész fertályórát töltene azzal, hogy darabos gondolatait próbálja rendszerezni, már ha nem zavarták meg. Habár ki volna olyan bátor, hogy egy szerelmevesztett férfi őrjöngése elé álljon csitítani. Háborgó érzelmei alábbhagynak. Perchi, csak ekkor mer megszólalni. Nyugtató szavai már egy kis mosolyt is húznak a férfi szájára.*
~Északra mutat az iránytű. Gondolj bele barátom. Szebb helyen nem is érhetett volna véget. Ott nyugszik, ahol te születtél. Akkor ő mentett meg, mikor ilyen voltál. Most nincs itt, de veled van. Össze kell szedned magad, különben az az iránytű hiába lett a zord hegyeknek szögezve. Fehér haja, most egybeolvad az északi hóval. Gyönyörű lány. Bárki talált is rá, vagy bárki is tette vele, biztos megadta neki a tisztességet. Te pedig ne így emlékezz rá. Sokkal szebb halotti tort érdemel. Meny vissza a vacsorára. Már biztos mindenki összegyűlt. Igyál a lelkére. Nézd meg szobáját. Csinálj neki fejfát. Emlékhelyet. Ültess virágot.~
*Soreyl megnyugvón közbevág.*
-Mondjuk fehér rózsát.
*Perchipfell mosolyogna, ha tudna.*
~Igen. Mondjuk éppen azt. Szép, és szúr mint Niavi nyila régen. Most pedig egyél! Igyál! Vigadj el minden órát, amit mellette voltál boldog, hogy tovább élhessen. Szeresd őt, szeresd az életet.~
*A talpig giccses szónoklat végén, Soreyl visszanyeri büszkeségét. Sem esőt, sem könnyet nem töröl le az arcáról. A nedves földel összepiszkolt díszruhában érkezik vissza közös otthonukba. Készen arra, hogy ez lesz élete legszebb keserű vígadalma.*

1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 16:08:33
 ÚJ
>Aryna Yji avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora//

*Az óriásunk amilyen gyorsan jött úgyis távozott.
Valahol örül, de Sylwerannak senki sem mer ellentmondani, és ismét bebizonyosodott, ez a megcáfolhatatlan tény. Mégis csak ő vezér nem?

Közben bégre nem hívatlan vendégek érkeznek Vadvédbe, és tudják használni a kapu bejárót is egyaránt, habár van némi képzavar de ez egyelőre mellékes.*
~ Mi is a jelszó? Nem az hogy, A hydrának kilenc feje van?~
*Közben megy a Nagyterembe, de valahogy a nagy tömegben mindig elbizonytalanodik a kis elf.
Egyelőre, inkább csak ott van, és vár nagy bejelentésre, addig nincs mersze hozzányúlni semmihez, nehogy maszatos pofival kellejen végig hallgatni, a vezér mondanivalóját.*

1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:56:26
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Kapu//

*Ő is hall egy számára idegen hangot, de különösebb háttértudás nélkül nem tudja hová rakni. Mindenesetre arra valóban nem számít, hogy ugyanolyan gyorsan oszlatja fel Jezabiel a fénygömböt, mint amilyen gyorsan megidézte, úgyhogy pár másodperc erejéig vakon forgatja a fejét, látását igyekezve visszanyerni. Miután sikerül, már-már furcsállható odaadással végignézi a főkapu kitárását, majd továbbra is a gnóm lány mögött haladva elindul ő is.

A falat elhagyva ő is észreveszi a két személyt. Úgy gondolja, bizonyára ők az "őrök", úgyhogy Jezabiel mellé lépve kezével barátságos intést küld feléjük. Viszont kihallja a nyugalmatlanságot társa hangjában mikor kérdez, vagy inkább a két kérdése kezdi őt furcsállni. Mi a baj? Mivel a nőhöz képest meglehetősen robusztus alakú emberhez (abból a méretből kiindulva "hatalmas" tévedéséről neki fogalma sincs) intézte szavait, gyanítja, hogy róla lehet szó. Esőben összemenni? és zavarja az egynél több személy? kíváncsian vár a válaszra még akkor is, ha nem túl sok köze van hozzá.*

1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:13:47
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Kapu//

*Talán túlságosan el van telve mágikus hatalmával, vagy éppen túl természetesnek veszi, ezért nem gondol arra hogy másokat figyelmeztessen időben amikor készül valamire. Ő persze figyelt arra hogy úgy nyújtsa fel a kezét hogy saját látóterébe ne kerüljön maga a gömb, így csak a szórt fényével kellett megküzdenie szemeinek. Most pedig, hogy a szerepét a mágia már betöltötte, fel is oszlatja azt és visszahúzza felnyújtott kezét maga mellé, így ismét sötétség önti el a teret. Ez a fel-le villogás persze a lehető legrosszabb, főleg annak aki nem volt rá felkészülve, de ahogy kitárul előttük Vadvéd nagykapuja ismét kapnak egy kis fényt az udvar túloldalán magasodó épület felől.*
- Köszi, sziasztok.
*Egy mosollyal megtoldva lép be a falak mögé, de nem kerüli el figyelmét hogy nem egy, hanem két ember fogadja. Vagyis, hát nem ember, egy mélységi és egy óriás. Vagy ki ez? Meglepetten torpan meg Shiriqa láttán, és még egyszer végigméri tetőtől talpig. Azt viszont látja, hogy a lány nincs zavarban attól hogy kisebb lett, így gyanakodva bár, de nem gondol semmi borzalomra.*
- Te összementél az esőben? Mi történt veled?
*Akár esik akár nem, addig bizony nem mennek tovább amíg ez nem tisztázódik, és két útitársát sem mutatja be.*
- És miért vagytok ketten?
*Szokatlan hogy ketten is legyenek kint ilyenkor, bár nem zárhatja ki annak a lehetőségét hogy Shiriqa véletlenül éppen erre lófrált, no de esőben?*

1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:01:20
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kapu//

*Szavainak megfelelően csak melegebb ruhát öltött, no meg egyik pallosát lerakta a szobájában, hiszen új méretében kettő már igencsak megnehezíti a dolgát. Nem is a súly, csupán a puszta hossza, egyszerűen élhetetlen hogy mindenbe beleakad. Egy fekete, csuklyás köpenyt öltött még magára az eső ellen, ebben ácsorog épp az északi falon a megrongált körüljáró mellett, és leguggolva vizsgálgatja a sötétben, hogy pontosan mire is számíthatnak majd másnap. Az érkező gnóm hangját ilyen távolságból meg sem hallja, de Trayak mintha valakihez beszélne. Persze rögtön hátra fordul és a fényességre talpra is pattan, de a mélységi nyugodt mozdulatait látva nem kezd hanyatt-homlok rohanni arrafelé. Elég lesz a sietős séta tempó, ezzel megy el egészen az északkeleti sarokig, hogy onnan hunyorogva lenézve ő is megbizonyosodjon az érkezőkről. Megkönnyebbüléssel fogadja hogy a vörös apróság tért vissza, a társasága már vegyes érzelmeket vált ki belőle, de biztos tudja a lány hogy mit csinál. Nem is időzik többet tétován a fal tetején, lemászik ő is, hogy segítsen Trayaknak a súlyos nagykaput kinyitni.*

1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 11:31:16
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kapu//

*Telik-múlik az idő - vagy nem. Amilyen mozdulatlan az éjszaka, ha jönne valami varázs-akármi és azt mondja, hogy megfagyasztotta az időt, s az öröklétig a mozdulatlanságot kell bámulnia, némi fenntartással, de elhinné. Az önmagát ilyen és hasonló képzetekkel szórakoztató mélységi viszont újabb neszre figyelhet fel az éjszakában. Nem egy óriás dörömbölése, de ha a bokrok suhogását hallja, akkor bizony közel van az a valami. Nem a leg meglepőbb fordulat, hisz vadak is élnek, bár ilyenkor leginkább csak a ragadozók lépdelnek ilyen nyugodtan. Vagy Jezabiel harmadmagával. Bár erre nem számított a mélységi, az erdő sűrűjéből kilépve máris feltűnik az apró vörös jelenség, meg két beazonosíthatatlan követője. Nem úgy tűnik, mint akit fenyegetnek, ráadásul a számszeríja is nála van. Ha kényszerből vezetne ide valakiket, biztos nem tarthatná meg a fegyverét. Az más dolog persze, hogy a gnóm a semmiből is fegyvert ránt ha szükség van rá, s valószínűleg képes lenne elboldogulni két útonállóval varázslat nélkül is, nemhogy valami pusztító tűzorkánnal vagy villámmal vagy valami hasonló látványos trükkel, amit Tray feltételez, hogy a gnóm eszköztárában mint megtalálhatók. Egy szónak is száz a vége, nem fél attól, hogy Jezabiel két nyíltan rosszakarót vezetne Vadvédhez, pláne a falai mögé. A fénygömb valóságba robbanása váratlanul éri a vizslató mélységit, aki biztos ami biztos alapon még rajtuk tartotta eddig a szemét.*
-Jól van, jól van, de nem kell azonnal megvakítani.
*A szeme elé kapja a kezét, és el is fordul. A sötéthez igen gyorsan alkalmazkodó szempárnak a hirtelen jött fényár meglehetősen kellemetlen élmény, káprázó szemmel indul meg, hogy kinyissa az érkezőknek Vadvéd kapuit.*

1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 11:07:41
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Venár Vacsora//

*A vörös jelenléte általában nem zavarja. Csöppet sem. Sőt. Most azonban finoman szólva is útjában áll a Mentsük ki az egeret akció sikerességének. Ráadásul egy mozgó, néha hangokat is kiadó jószágot kell rejtegetnie. Messzire meg nem mehet a beszélgetés miatt. Kisurranna szívesen a folyosóra, az ajtó takarása mögé, de még csak erre sem adatik meg neki az idő. Annyit azért megtehet, hogy a csók után háttal áll kedvesének, mintha csak a szemérmes tiszteletet próbálná neki megadni, egy ízben pedig, amikor négylábú barátja nyugtalankodni kezdene, egy tüsszentéssel álcázza a zajokat. Mielőtt elindulnának, a folyosón jobbra néz, balra néz, de nem látja alkalmasnak az időt a kiszabadítós akció végrehajtására. Megadón kíséri hát be Yezát a vacsora helyszínére. Egy biccentést és egy köszöntést mindenki kaphat tőle is, igaz, új arcok is akadnak bőven. Lesz kinek a nevét bőven megjegyezni.*
- Hát már minden mafla jószágot hagynak szabadon kóricálni? *csóválja meg a fejét, orrnyergét kissé összeszorítva adva meg a náthásság illúzióját.*
- Csoda, hogy fel nem falták az erdő teremtményei.
*Ők sem véletlenül jöttek kísérettel. Egyedül kóborolni errefelé kész életveszély. A leülés problémáját hamar megoldja. Két egymás melletti széket keres, az egyiket kihúzza, előzékenyen hellyel kínálva szíve hölgyét. A másikra meg maga huppan le. Közben már töri a fejét, hogyan is tűnhetne el egy rövid időre az asztal mellől, mielőtt a kis réslakó ficánkolni kezdene. Várja, hogy minden érintett befusson.*

1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 10:17:01
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora//

*Már épp gyanakodni kezdene. Ez a hanglejtés akkor jellemző Wäorra, amikor sumákol valamiben. Össze is szűkül a szeme, amikor csak résnyire nyílik az ajtó. De a gyanú vaklármának bizonyul. Wäor biztos megint csak a piperéi közt matatott.*
- Hogy mi? Ó, majd a vacsoránál elmondom. *Most fontosabb, hogy elkészüljön. Először azért csak beles a szobába, de rágcsálónak semmi nyoma.*
- Vadászok gyöngye *súgja mosolyogva az "én hősöm" elfogultságával, és hálás csókot lehel Wäor ajkaira. Sebesen surran a szobába és gyorsan összekapja magát a vacsorához. Nem zavarja a nyitott ajtó az átöltözésnél. Jobb az úgy. Ha Wäor végzett is a döggel, talán a komái is ismerik a bejárást, szóval egyelőre marad a készenlét.
Az ember nem is gondolná, hogy nő képes ilyen hamar elkészülni. Alig néhány szívdobbanásnyi idő, és már indulhatnak is a Nagyterem felé. Szerencsére nem ők az utolsók, akik befutnak. Ez azért megnyugtató.
Biccent a már ott lévőknek, de végig inkább Wäor mögött marad.*
- Egy bamba óriás betört a falon *kezdi el közben suttogva ecsetelni a vadásznak az eseményeket.* - Elég szép kárt csinált, de végül békésen rendezték, a melák pedig ahogy jött, el is ment. *Miközben meséli a történteket, a tekintete akkurátusan körbepásztázza a termet.* - Biztos lesz dolgunk a helyreállítással.
- Vajon az asztalhoz bárhová leülhetünk vagy mindenkinek megvan a helye? *kérdi eltöprengve.*

1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 09:01:09
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

// Venár Vacsora //
// Kint a kapu előtt //

*Az út utolsó szakaszát csöndben, alig két lépéssel Jezabiel mögött kaptatva teszi meg, miközben, talán végső próbatételként, még az időjárás is ellenük fordul. Ebben a hangulatban Sunuko gondolatban átkozta magát, hogy nem készült fel rendesebben az útra. De azért még köszönettel tartozik a vörös hajú gnómnak, hogy egy darabban kijutnak az erdős részből.
Viszont egy konkrét erődítményre nem számított. Eddigi útjuk során a Vadvéd klán otthonát inkább csak egy ősi kővár romjainak felújított változataként képzelte el, márpedig a keleti kőfalak félméteres vastagsága (méretét és hosszát nem tudja kivenni a rossz látóviszonyok miatt) és az, hogy fejét majd' derékszögbe kell hajlítania ahhoz, hogy tetejét lássa, nem arról árulkodik. Sokkal inkább egy háborús ütközőzóna gondosan megtervezett telepének néz ki így. Bár ki tudja, az erdő vadjai talán katonáknak is számíthatnak.*
- Az állam a földet verdesné, ha nem tudnám hogy ezzel csak egy rakás latyakos sarat nyernék az arcomra -
*A gyors lámpagyújtásra meg végképp nem számít. Az idegboncoló félhomály után szemét már a fénygömb puszta kisugárzása is majd' megvakítja, úgyhogy pislognia kellett egy párszor, míg ismét rendesen körbe tudott kémlelni. Úgy hiszi, hogy madártávlatból emberi jelzőfáklyáknak nézhetnek ki. És céltábláknak.*
- Lassan kezdem megbánni, hogy nem a varázslásnak szenteltem a fél életem... - *Egy szó mint száz, Sunukót ismét elkápráztatta Jezabiel képességeinek szó szerinti csillogása, mivel pont belőle nem várta volna el, legkevésbé az ily' nagy hatalom mérhetetlen tárházát.
Fáradságáról és gyorsan elhatalmasodó éhségéről tökéletesen megfeledkezve a gnóm lány mellé áll, hogy őt is igyekezzék humanoid lényként fölismerni, és megpróbál egyenes testtel lovaghoz illő tartást fölvenni, ami, tekintve a több óra hosszú "kirándulást" a kaptatókkal, folyókkal, latyakkal és egyéb kellemetlen dolgokkal teli Erdőmélyében, cseppet sem könnyű. De mivel a legtöbb embernek inkább az első benyomás számít, igyekszik magabiztosabban tűnni, mint amilyen valójában: Fejét fölszegve megpróbál fölnézni a várfal tetejére, szemével keresve az őröket. Többé-kevesebb sikerrel.*

1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 04:43:14
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal és egy nappal később//

*A kultúra és konvenciális viselkedés mindig újraértelmezést nyer, akárhányszor csak kettejükre zsugorítják a világot: márpedig erre igen gyakran és hosszan kerítettek sort az elmúlt egy fertályévben. Mintha ezzel is azt az elvesztegetett időt akarnák bepótolni, ami a férfi félig-meddig önként vállalt halálával ragadtatott el tőlük. Khan voltaképp azért is hálás lehetne, hogy a Vörös a nevével együtt nem temette el az emlékezetét is arra a tengerre néző szirtfokra, ahová a férfi kérte, hogy nyugalomra helyezzék, bármi maradjon is fenn belőle, miután kezet fogott a Halállal. Más kérdés, hogy amikor partot fogott nem messze attól a helytől, ahová még évekkel azelőtt Dyn vitte egy félresikerült erkélyjelenetből átfordult baleset miatt, nem talált egy fia kagylót sem, amire felkarcolták volna nevét, nem hogy egy tisztesen megfaragott fejfát, ami dacolhatott volna odakint az évszakaszonként változó elemekkel. De mindez ma már nem is számít, mert a világokat formáló Sorskerék forgása kiszámíthatatlan, s mint olyan, az ő orrukra is vetett már számos fricskát, talán már számon tartani is felesleges volna, hogy mikor és mennyit, hát még azzal gondolni, hogy az eljövendő holnapokra mit tartogat.*
- Vannak. Vagy voltak. Mondanám, hogy csak könnyebben hullanak mint azok, akik egy város falai közé születnek, de nekem megvolt már a lehetőségem végigjárni majdnem az összes nyomornegyedét. A kölykök ott sem jutnak jobb sorsra azoknál, akik vályogból tapasztatott házakban születtek. *Most ő is a tenyerét használja ahhoz, hogy megtámassza elnehezültnek érzett fejét. A picit mélyebben kibontott téma okán részvét, sajnálat is megülhetné, ami aztán kedélyén is ott hagyná lenyomatát, de nem erről van szó. Pragmatikusan viselkedő és gondolkodó embernek tartja magát (eltekintve arról az időnként rátörő késztetéstől, hogy "lesz ami lesz" alapon hozzon meg nagy súllyal bíró, akár pillanatnyi döntéseket is), ezért a világ rendjét szabályozó törvények igazságos-igazságtalanságán nem sokat mélázik. Nem az ő, vagy bárki más, vele egy világra született halandó osztályrésze az, hogy ezek megváltoztatására törekvéseket kellene tennie/tenniük, a kézenfekvő utat választja és követi a sodorvonalat. Alkalmazkodik és (több-kevesebb sikerrel) túlél. Ennek képessége önmagában véve is adomány, mert nem mindenkinek jut ebből is, egyenlő részben. Őt valószínűleg éppen az mentette meg egy járvány, fosztogató hadjárat vagy éhezéssel járó haláltól, hogy elkerült a tanyáról.
Dyn újkeletű érdeklődését megérti, annak idején, ha szóba is került a múltja, ugyanolyan meséket kreált róluk, mint "hőstetteiről" vagy arról, hogy milyen módokon szerezte a testét mintaszerűen behálózó hegek egynémelyikét. A mostani alkalom viszont sokkal őszintébbnek hat, s ha mindez még nem is bírna elég bizonyító erővel, az ennek oldalára billenti a mérleg nyelvét, hogy Khan már látta a Fátyol sötétebb oldalát és ha csak félig is igaz, amit a holtakról mondanak, akkor ő is egy őszintébb entitásként létezik tovább. Nem mintha ne tartalmazták volna a valóság fragmentumait régről regélt történetei, de a mostani eset érezhetően más.*
- Egy fél életen át tartó menekülés tekintetes urad pribékjei elől nem csak a lelket edzi kérgesre, de jól formált nyomot hagy az ember testén is, szerencsére a megfelelő helyeken. *Az érmének ez újfent csak az egyik oldala. A ruhavászon alatt Dyn teste is olyan, mint egy ügyetlen-türelmetlen festő befejezetlen munkája: vérbe mártott ecsetvéggel, erőszakkal karcolták bele az élő szövetbe. Khan viszont nem ennek ellenére, hanem éppen ezért látja benne azt a nőt, akit szerethet és akiért hajlandó a változásra a negyvenedik évén túl is. A nála jóval fiatalabb lány soha nem mutatta, hogy ellenére való volna a kettejük közt feszülő korkülönbség, pedig amióta lelépett lihanechi jegyesétől, minden lehetősége és joga meglett volna rá, hogy olyan partit válasszon magának, aki minden létező vagy kitalált elvárásának megfelelhet. Aztán jött egy bolhás kutya és az egésznek nyomában egy olyan történet aminek eseményeit egyikük sem lett volna képes előre megjósolni.
Szalonnavéget dug a szájába, amit nyelvével egyik oldalról a másikra tol, amíg a Vörös is megköszörüli a torkát egy kis anekdotázáshoz. A történet vége felé közeledve Khanban biztos gondolat ébred arról, hogy miért nem esett később asszonyának szívfájdalmára ténylegesen is ártani másoknak. Ebben is hasonlítanak, mert taníttatás ide, "vadon nevelkedés" oda, nyers emberek mindketten és a legegyszerűbb törvények uralják tetteiket, vágyaikat és érzéseiket.*
- Az embernépek első konfliktusáról szóló elbeszélés szerint voltak azok, akik birtokolták a legelőket, mezőket és szántókat. Gazdagok voltak, mert a föld megadta számukra mindazt, ami az élethez kellett. A másik oldalt azok álltak, akiknek semmijük nem volt, de rájöttek, mivé lehet kezükben a levelétől megfosztott mogyoróvessző. Onnantól az, akinél a bot volt elvette azt, amire szüksége volt azoktól, akik ezt nem tudták. *Már-már gyermeki szinten is ostoba kis történet, de kell-e ennél velősebb magyarázat és váz, ami az ő koruk rendjére is megfeleltethető.*
- Én azért öltem, mert enni akartam. Később azért, mert rájöttem, hogy jó vagyok benne és mások, kevesebb tálentummal rendelkezők hajlandóak azért fizetni, hogy helyettük vérezzek. *A lihanechi út említése kapcsán újra az a nosztalgiával vegyes, de bizonytalan érzés fogja el, ami már korábban is megkörnyékezte. Most is biztos abban, hogy az érzés eredőjét ismeri, de amikor odafordítaná tekintetét, csak sűrűn ülő ködöt talál, amin hiába próbál, nem lát át.*
~ És soha nem is fogsz már. Eljátszhatod Khan Lero, a zsoldos szerepét amíg szeretnéd, de ez még nem hozza őt vissza. Csökönyös vagy, cimbora. ~
*Dyn rántja vissza abba a valóságba amit ma már Vadvéd és kettejük egybekelése óta a lány jelent számára. Hálás az őt ölelő karokért és a tudatlanul nyújtott segítségért. Magához zárja a lányt úgy, mintha életében először vagy utoljára tenné.*
- Egy kardtestvér, vezér és barát. *Egy Khan Lero nevű férfi akkori életének értelme és célja, ami az Ifjú Sólyom alakján át talált rá.* Jövőt álmodott. Olyat, amiben a kompánia összes emberének jutott hely és egy kis szeglet a földből, amit a magáénak mondhat. Birodalmat épített volna, egyenlő jogon mérőt a határain belül élő minden férfi és nő, fiatal és öreg számára. Hihetetlen, igaz? Khan sem hitt benne nagyon sokáig.

1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-09 00:18:09
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

// Venár Vacsora //
// Kint a kapu előtt //

*Az útjuk utolsó tíz percében kezdett el cseperegni az eső, hátuk mögül a vihar szép lassan eléri őket, még szerencse, hogy előtte sikerül megérkezniük. A folyó óta csak nehezedett a terep, még rájuk is esteledett, itt-ott már egy-két sziklát is kerülgetni kellett, néhol egész meredeken kaptattak felfelé, de egy ideje már sík vidékre értek. A varázsolt sütemények talán adtak annyi reményt két társának, hogy kibírják még azt a nagyjából egy órát amit menetelnek, de aztán csak véget ér a sűrű rengeteg. A fák vonalából kilépve megjelenik előttük Vadvéd keleti fala, közepén a nagykapuval, annak belső, déli oldalán pedig az őrtoronnyal, amiben valószínűleg most is ott bujkál valaki. A felhős éjszakában egy-két lépésnél távolabb nem igazán látni, még a fal hagyján, de hogy a toronyból figyeli-e őket két szem, azt talán csak egy mélységi tudná megmondani ilyen feketeségben. Meg is teszi a szükséges lépéseket a probléma elhárítására, egyúttal saját kilétüket is tökéletesen felfedi, ahogy felnyújtott kezében megjelenik egy fénygömb. Egyenesen belenézni noha nem tanácsos, de ettől megvakulni nem fog senki, ami viszont érdekesebb lehet, hogy a fény harminc lépésen belül mindent bevilágít, semmi sem vet benne árnyékot, semmi sem állhatja útját. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem használta előbb az erdőben való könnyebb járás érdekében, de bizony ezen a vidéken az éjszakában nem feltétlenül tanácsos hatalmas világító gömbként bóklászni, hacsak nem épp Vadvéd falai előtt.*
- Kilenc fej, egy lélek, engedj be mielőtt bőrig ázunk!
*Valahogy sosem volt a szóbeli jelszavak híve így most is leegyszerűsíti azt annak érdekében, hogy hamarabb bejussanak. Különben is nehéz lenne őt összetéveszteni bárkivel, nem sokan lennének képesek Jezabielnek álcázni magukat, főleg hogy nem csak a méretét, hangját, stílusát, de még a mágikus képességét is imitálniuk kéne.*

A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.

1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:48:32
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

*Az óriás amilyen hirtelen jött, úgy távozott is Sylweran felszólítására, és a felé mutató különböző éles-hegyes tárgyak hatására, így végül lassan feloszlik az udvarra gyűlt fogadóbizottság, s ki-ki megy a maga dolgára. Tray ezzel szemben magára vállalja a feladatot, hogy nagyjából rendet tesz az óriás után - nyilván nem fogja tíz perc alatt felépíteni azt ami beszakadt, de a deszkákat a fal tövébe dobálja, és - és hát ennyi. De ebből legalább van sok. Bolhás is ott van, és mindent megtesz, hogy a gazdájának könnyebb legyen a dolog, így tíz helyett végül tizenöt percig tart a művelet, majd a mélységi a kutyát az istállónál hagyva újra felmászik az őrtoronyba, hogy az unalmas műszak, amitől oly annyira ódzkodott még fél órával ezelőtt, most várja, hogy véget érjen, és remélhetőleg eseménytelenül.*

A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 20:50:48

1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-08 20:38:44
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Venár Vacsora előtt//

*Sokat nem kell vesződnie a holmijával. Nincsen belőle sok, soha nem is volt. A Céh tagjai nem épp elkényeztetettségükről voltak híresek. Egy öltözet ruha és némi folyóvíz bármihez elegendőnek bizonyult. A nagyobb hangsúly a fegyverzet és vértezet karbantartására esett, a napfény is könnyen orra bukhatott rajtuk. Most sem aggódja túl a vacsora kérdését. Neki megfelel úgy, ahogy van, csak szerelme kedvéért teszi meg a szükséges változtatásokat. Harcosként érkezett ide, nem holmi piperkőcként. A vöröst ettől még megérti: előélete okán lételeme a csábítás, az ujj köré csavarás, még ha egy wäornyi oka van is most már rá, hogy ezt kevésbé szakszerűen gyakorolja. A patkányozás nem zaklatja fel, gyorsan kiterelgeti a kis ijedőst a szobából, aztán már áll is neki a mentesítésnek. Muszáj, el kell rejtenie, mielőtt a rőt veszedelem visszatérne, s két bónusz szemmel a hátán már nem volna lehetősége kegyesnek mutatkozni. Élénken él benne a rend kiképzésének fénypontja, amikor hagyják elfogni növendékeiket, csak azért, hogy megvizsgálhassák, mennyi információt szivárogtatnának ki, ha bármilyen eszköz megengedett annak kinyerésére. Barbár, kegyetlen, ugyanakkor hatékony módszer. Az átéltek elmosták, mennyi időt töltött a föld alatti, minden ingertől elzárt lyukban, eggyel azonban tisztában van: elméje könnyen megbomolhatott volna, ha fogságában nincs egy apró sorstársa, no meg néhány apró morzsaléka a ritkásan elébük vetett ételből. Azóta sors- és bajtársnak tekinti a fürge léptű négylábúakat. Némi ételmaradék most is megteszi, éppen időben, hogy kifundálja és végrehajtsa a menekítést a szabadba, mielőtt Yeza visszatérne, ez egyébiránt meglepően gyorsan megtörténik. Azaz majdnem végrehajtja: a belső zsebébe sikerül elsüllyeszteni a jószágot, bizakodva a későbbi kimentésben.*
- Khéész! *süvölt ki az ajtón, kicsit mintha lihegne, a pitypalatty sem érti, mitől lehet ez. Kissé már megnyugodna, hiszen elég egyértelmű a nyilatkozat a távozásra, amikor újabb kopogás hallik.*
- Igen? *dugja ki a fejét az ajtón kérdőn. Először nem tárja túl nagyra a rést, csak utána jön rá, hogy ez hathat túl biztatóan a rágcsáló távozásának kérdését tekintve. Gyorsan korrigál hát.*
- Mi volt odakinn? *kérdi. A vörös, ha nagyon akar, befurakodhat mellette a szobába.*


1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-08 19:52:34
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Venár Vacsora//

*Végül az ostoba és eléggé pofátlan óriás ahogy jött, megy is, így Nara is lemászik a falról és Sylweran parancsát követve rövid rendrakás és a károk felmérése után a társaság többi tagjával visszamegy a nagyterembe. Épp időben, mert a vészjósló, sötét felhők ezt a pillanatot választják arra, hogy éktelen haragjukat rájuk zúdítsák. Odabent már nem tekereg a folyosókon és a szobájába sem megy vissza, botját maga mögött a falnak támasztja, és asztalhoz ül, de még nem lát neki az evésnek. Megvár mindenkit, és persze azt is, hogy Sylweran elmondja a köszöntőjét, meg ki tudja még mi mindent. Futó félmosollyal biccent a férfinek.*
~Jelen.~
*Az elf arca sötét és gondterhelt, ami sosem jelent jót.*
~Talán csak az óriás miatt... Remélem, hogy csak az óriás miatt... Jajj, miért érzem azt, hogy most mi is mind kikapunk?~
*Ahogy eszébe jut az a dörgő hangja az udvaron, hideg borzongás fut végig rajta és az ajtó felé pillant, remélve, hogy hamar megtelik a terem és nem egyedül néz szembe a haragjával.*
~Ha ugyan haragszik.~
*Most a tányérját kezdi fixírozni és közben szórakozottan babrál egy előre hulló hajtincset.*
~Itt van ez a Shiriqa dolog is. Mi baja lehet?~
*Csak úgy pörögnek fejében a nap eseményei és egyre csak több és több kérdés merül fel benne. Akkora a zűrzavar, hogy úgy érzi, menten kettéhasad.*
~Na jó, csak nyugalom. Mindenre választ fogok kapni, csak le kell higgadnom. Elmúlt a veszély. Vagy mégsem? A vacsora után ki kell szellőztetnem a fejem.~
*Ahogy megfogan ez a gondolat, a friss, hűvös, de tiszta levegő gondolatától máris megnyugszik egy kicsit, és újra minden figyelmét a vezérnek szenteli, miközben a terem lassan csak megtelik venárokkal.*

1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-07 17:14:46
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora előtt//

*Amilyen hamar jött a riadó, olyan gyorsan el is oszlik az egész összecsődülés füstje. A hívatlan vendég végül távozik, méghozzá sértetlenül. Yeza is visszavonul a leshelyről és könnyed, fürge léptei már viszik is vissza a szobájukhoz. Azért annyira nem bátor, hogy bemenjen, így csak bezörget és bekiabál.*
- Wäor, kész vagy már? *Aztán eszébe jut, hogy mi van, ha a férfi véletlenül nemmel találna felelni, és esetleg nem a gallérigazgatással nincs még kész, hanem a vadállat ügyével. Ő aztán be nem megy oda!*
- Még megnézem a lovakat... meg a... konyhát *Yeza a lovakkal pont olyan jó barátságban van, mint a konyhai dolgokkal, de most jobb nem jutott az eszébe.* - A Nagyteremben találkozunk!
*De mégsem indul el, mert közben közben rájön, hogy végül se nem mosdott le, se nem öltözött át. Az pedig nem biztos, hogy jót tenne a renoméjának, ha utazógöncben, utazószaggal mutatkozna be a társaságnak. Szóval némi tétova toporgás után aztán csak bekopog újra.*
- Wäor?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346