//Udvar//
//Isq, Xot, Lyz, Shen, kicsit Denzi, Zara//
- A legszebb évszak! *Seles egészen röstelli, hogy ennyi ideig romantikázott Leonnal, mert az udvaron rajta kívül láthatóan mindenki tesz-vesz, és nem szeret mások mellett lustálkodni. Tekintetével a közeli barátokat keresi, de a falon csak Baydét látja, Xot láthatóan valahol máshol járhat, bár már jó ideje megtörtént az őrségváltás, ha ilyen magasan jár a nap. Ertatsnoyt is észreveszi, amint a nullummal játszik.
Ahogy a beszélgetést hallja, ő is követi Isqeha pillantását, és mosolyogva elnézi, amint Zara és az a sötételf novus…* ~ Hogy is hívják… Jayzion, azt hiszem. Nem ismerem még igazán. ~ *Ők ketten párbajoznak. Seles meglepődik Zarán, bár elég egyoldalúnak tűnik a párviadal (mintha a sötételf nem erőlködne annyira, mint tudna), azért a vörös lány láthatóan mindent belead, és elképesztően kecses a mozgása.* ~ Hú, mennyi idő lenne, mire így tudnék vívni. ~ *Mosolyog magában, de ő mindig inkább az íjjal bánt ügyesen, sosem a kard volt a specialitása.*
- Ügyesek vagytok! *Kiált oda nekik, nem bátorításul, sokkal inkább izgatottan és csodálkozva.*
- Lovon? *Kissé elpirul.* Idejét sem tudom, mikor ültem utoljára lovon! De azért persze megbirkózom vele. *Csak attól fél, hogy egy kicsit ügyetlen lesz, és a többiek megmosolyogják. Na, de ki tudja, azt mondják, az ilyet nem lehet csak úgy elfelejteni.
Arra, hogy reggelizett-e, csak rázza a fejét, de már nyúl is a vászonzacskóba, amit magával hozott a konyháról, és kivesz belőle egy pogácsát, majd eszegetni kezdi.*
- Bepótlom az elmaradást, nem akarlak titeket feltartani.
*Eddig észre se vette Lyzt és Shent a kis fánál, és most látja a kis tündért, Pyrt is Zsengével, amint éppen Aenae-vel koketálnak elmélyülten. Bár a kis elf lányka nem tett rá jó benyomást az első alkalommal, amiért bosszantotta a párját, mostanra már belátta, hogy mégis csak egy kis gyerek, akinek szörnyű dolgokat kellett átélnie a vadonban. Jobb lehetőség nem lévén a kis pogácsájával Isq után indul, és csak somolyog a megjegyzésén.*
- Dúl a szerelem itt Vadvédben, mondjuk ki. *Kuncog, de csak messze, nem akarja, hogy Lyz meghallja. Shen nem bánná, de Lyz biztosan igen.*
*Alig tudja követni Isqet, a fiatal félelf úgy száguldozik az udvaron, mint az őrült. Ez egy kicsit mulattatja is, de ha egyszer Xothoz mennek, hát Xothoz mennek, ő is utánaszalad. Az átkarolás miatt lelkesedve öleli meg Xotot. Ahogy megtapintja a nedves haját, felvont szemöldökkel bámul rá.*
- Biztos, hogy a szalmabálán aludtál, nem pedig az itatóban? *Kacag.* És még te jössz itt nekem az alvási szokásaimmal! Egyébként igen, ott megy. *Mutat hátra, és látszik is, hogy Leon végre elfoglalja a helyét az őrségben. Seles járatja rajta egy kicsit a szemét, és elégedett magával, hogy ilyen jó a társasága, de csak annyira, hogy visszafordulva Xothoz megint vigyorogjon, és figyeljen rá tovább. Tanácstalanul néz a többiekre, mikor ezeket az embereket kérdezi Xot. Alig ismerte meg őket, de nem is látta már hosszú ideje.*
- Én sem találkoztam velük már rég. *Egy pillanatban eszébe jut az az elf lány, aki elment egy éjszaka. Neki eszébe se jutna távozni innen, most, hogy ennyi boldogság érte. Már csak arra lenne kíváncsi, hogy az ő kis felderítőcsapata hova tart.
A választ hamar meg is hallja, a karavánpihenőhöz mennek, és egy kis bizonytalanság villan a szemében, de úgy látja, a többiek sem teljesen biztosak benne, hogy ez egy jó ötlet. Nem szereti az ingoványt, soha nem szerette, de úgy látszik, mindig oda veti őket az út, ahol nem szeret lenni. Először ez, aztán majd a küldetés is… Felsóhajt. Mindenesetre meglesznek valahogy, legalább is bízik benne, hogy ha egyedül kibírta a vándorlásait, együtt talán még kevésbé eshet bajuk. Komoran bólint, és jelentőségteljesen pillant Xotra.*
- Ez nem lesz valami kellemes séta. *Mondja kicsit csalódottan neki, de látja, hogy kijelentésével valószínűleg mást sem lep meg. Mikor Isqeha elszalad és visszatér, a pogácsátlan kezébe nyomja az üvegcsét, ő pedig eljátszadozik vele, mielőtt elrakja.*
~ Még soha nem volt nálam ilyen. ~ *Jut eszébe, és csodálkozik. Persze tudja, mire való, de soha nem telt rá, hogy vegyen. Meg persze szükség sem feltétlenül volt rá, de a puszta gondolat, hogy most viszont lehet, kicsit görcsbe rántja gyomrát. Lenyeli az utolsó falatot, és kortyol rá egyet a kulacsából, úgyis van még bőven víz a napra.*
- Xot, melyik ló az enyém? *Érdeklődik barátnőjétől. Ha megkapja a választ, odalép, és megpaskolva morzsás kezeit ő is felpakolja minden holmiját, majd, hogy némileg kedveskedjen a lónak, megsimogatja puha orrát. Vészhelyzet esetére még van almája is, hogy barátkozzon. Reméli, hogy ketten, összesített erejükkel majd összehozzák ezt a lovaglás-dolgot, úgyhogy mikor már meggyőzte magát, hogy menni fog, felül. Nincs nagy baj, a mozdulat annyira ösztönből jön, hogy már tudja is, mit kell tennie pontosan ahhoz, hogy haladásra fogja hátasát, és hogy gyakoroljon egy kicsit, körbelépteti a csapat körül.*
~ Még szerencse, hogy a férjem az őrség tagja volt. ~ *Mosolyog magában. Biztos, hogy nagyapja szamarán nem tanult volna meg lovagolni.*