Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-22 07:56:32
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli romantikázás//
//Seles//

*Leon sem hitte volna, hogy egyáltalán életben lesz ilyenkor, bár mikor már Vadvédben volt, akkor valahogy biztosra vette, hogy itt találni fog valakit, aki miatt érdemes élnie. Nos, Seles volt az a bizonyos, akit már a kezdetekben is kiszemelt, és jó kalóz mindig megszerzi a zsákmányt.* ~Már csak azt kell kitalálni, hogyan kell kinyitni ez a ládát, hogy odaférjek a legnagyobb kincseihez!~ *Egészen azt a választ kapja, amit várt, bár még mindig nem érti, hogyan lehet, hogy az asszonyszemélyek nem tudnak csak egy igennel, vagy nemmel válaszolni. Ehelyett mindig jön a sok beszéd, és magyarázkodás. A kalóz persze csak mosolyog, és bár kicsit szomorúnak látszik, hogy nem költözhet át rögtön, azért haragudni nem fog ilyen miatt. Egy kicsit megborzong amikor a lány elkezdi a mellkasát simogatni, de ez olyan jóleső borzongás.*
-Ahogy gondolod, nem fogok erőszakoskodni, de mégis úgy látod, hogy vágynál egy kis ölelkezésre este, akkor szólj jó? *Hatalmas vigyorral beszél, és azért gondolni lehet a hangsúlyból, azalatt az ölelkezés alatt ő mást is ért.*
-Hát, Patkánynak nem! *A vigyora ha lehet, még szélesedik. Aztán mikor a elkezd babrálni a lány hajával, nyugtázza magában, hogy ezen a téren szerencsére nagyon jól ki fog jönni Selessel. Ha most elhúzódott volna és nem hagyja Leonnak, hogy játsszon a sörényével, akkor bizony át kellett volna értékelniük az egész kapcsolatukat az alapoktól fogva. Szerencsére azonban nem ez történt.*
-Megengeded, hogy befonjam neked? Még gyönyörűbb lennél! Hidd el, van érzékem hozzá! *Ha igen, akkor körbenéz, hátha van valahol egy fésű vagy valami. A sajátját a szobájában hagyta, arra most nem számíthat, de reméli, hogy a kis szerelmének is akad egy. Közben hall valami nagy csörömpölést a konyha felől is, de úgy van vele, hogy nem igazán zavartatja magát, majd Banya megoldja, ha akarja.*

2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 23:58:25
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Szeszkeresés//

- Pedigde. *biccent nagy beleéléssel, mintha az élete múlna azon, hogy igazat mondjon.*
- Az, aaaaz, mélységi. Kormos. *bizonygatja, majd összeráncolja homlokát, ami szinte nem is látszik a csomós hajfürtöktől.*
- Ork? Nekem korm... azaz mélységinek tűnt. Szakácsnő? Nagyon sajnálom. *csóválja szomorúan a fejét, mintha Lyz valami nagyon szomorút közölt volna.*
- Nemnem, vigyáznom kell az alakomra. *hárítja el a kínálást, de tényleg nem kívánja az ételt.*
- Nekem az öröm, legalább nem fekszem holtan az erdőben. *vigyorog.*
- Épp vadásztam, tudod, arra a nagy izére vagy mire, tudod, naaa. Izééé! Aztán megláttam azt a kis tündér srácot, beszélgetni kezdtünk, amire egy tucatnál is több farkas vett körül minket. Mondtam a srácnak, nyugi, profi vagyok, aztán csak történtek egymás után az események. Pám-pám-pám. Elkergettem a farkasokat, de az egyik elkapott. Aztán jött a kormélységi és hazahoztak. Egy szobában ébredtem. *meséli nagy lendülettel és beleéléssel, mintha minden szava arany-igazság volna.*
- Én se értettem, de ő a doki. *Tárja szét beletörődően a karját.*
- Igen, kemény vagyok, mint a lihanechi tél. *vigyorog, a fürdő említésére meg csak megszagolja szakadt ingének a hónalját. Valóban van egy kis bukéja, de a bor is attól nemes, nem?*
- Én nem érzek semmit. Hehe, de majd sort kerítek rá. *törődik bele az elkerülhetetlenbe. Amúgy tényleg lehet, hogy jót fog tenni neki a fürdés. Főleg, ha valaki megfürdetné.
Miközben fajtársával társalog barátságosan, megérkezik a kormos, azaz a tegnapi megmentője. Annyira azért nem volt kiütve, hogy erre ne emlékezzen. Amikor a mélységi lány berobog, az acélkék szemek elkerekednek és fejével óvatosan bólintgatni kezd Xotara felé, jelezve Lyznek, hogy: ~ Itt van a Banya! ~ mellé még cisszeg is, ha az elf lány nem venné a lapot, de amikor a sötételf ránézne, egy kedvesen mosolygó kissé megrágott hegyesfülűt lát.*
- Sziaaa. Csak haverkodunk Lyzivel. *köszön kedvesen, aztán Xotara elkezdi aranyhajazni, amire értetlen képpel válaszol.*
- Most ez komoly? Itt Erdőmélyefalván az a divat, hogy fogtok egy amúgy tök átlagos jellemzőt valakivel kapcsolatban és úgy állítjátok be, mintha valami difi lenne? Aranyhaj? Télleg? *ide-oda néz Lyz és Xotara között, azt várva, hogy valaki megcáfolja vagy megerősítse a dolgot.*
- Akkor te vagy Kormi, ő meg Erdőkirálykisasszony? *kérdi előbb Xotarára, utána Lyzre bökve hüvelykujjával.*
- Amúgy köszi, hogy megmentettétek a tyúkszaros életem. *vigyorog, mint a vadalma, majd csípőből elhárítja a szaftos-kenyeres kínálást.*
- Köszi, tele vagyok, ittam teát. *kacsint Lyzire. Néha keresve az egyensúlyát ugrik egyet-egyet, mert fél lábon elég kényelmetlen az élet. De aztán öröm következik, mert Kormi elkotyogja, hol dugdossák a piát, amire Shen lebiggyesztett ajkakkal csak legyint.*
- Áh, hagyd, nem olyan fontos. ~ Nem a tökömet nem ~
- Téééényleg? *kérdi aztán olyan széles vigyorral Xotara kijelentésére, hogy a szája körbefut a fején. Jobb szemöldöke a magasba ível, széles vigyorral pillant a mélységire.*
~ Most meg vagy. ~
- Szinte senki se hallotta. *nevet fel könnyedén.*
- Már Lyzinek is mondtam, hogy nem én voltam, már így találtam. *vonja meg sóhajtva a vállát szétnézve a kupiban.*
- Neked is szép napot, szijaaa Kormiiii! *Integet utána nagy lendülettel, hogy majdnem eltaknyol, de sikerül megőriznie egyensúlyát, aminek újabb edény látja kárát. A lábas kerregve táncol a konyha kövén, éktelen zajjal, majd amikor megáll, Shen az elf lányra mosolyog.*
- Bicsi-bocsi.

2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 22:23:54
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

- Hmmm... *vigyorog amikor megtudja az elf nevét* De miért menekülne? Persze ha valaki azt sem tudja értékelni, amiben itt része lehet, akkor megérdemli a sorsát.
*A rész alatt természetesen magára gondol, mert ugyebár bármely nőnemű intelligens lény örömmel venne olyan lehetőséget, mint Bajdi.*
- Ha egyszer eljutok Artheniorig, már tudom, hogy mit hozzak onnan neked vásárfiaként. Egy jókora flaska, kitűnő minőségű bort. Kész főnyeremény vagy, tudod-e? Vannak nők, akik drága ékszerek után ácsingóznak, finom kelmékre vágynak, pompás hátasokra. Neked pedig egy kis ital is elég lehet. Vagy egy kicsivel több ital.
*Fülig ér a szája a gondolatra, hogy alkalmasint leitatja Zarát, de úgy látszik, hogy erre nem feltétlenül lesz szükség, hacsak nem a játék kedvéért.*
- Izgalmasan hangzik. Azt már láttam, hogy milyen amikor magad vetkőzöl, és az istenekre! *forgatja a szemeit mókás elragadtatással* Szavamra, mennyei látvány! De sokkal érdekesebbnek tűnik, hogy én hámozhatlak ki a ruhákból. Alig várom.
*Vigyorog, mint a vadalma és úgy méri végig a vörös hajút, mintha most azonnal akarna hozzálátni. Ez valóban megfordul a fejében. Most kéne lesöpörni az asztalt, felpakolni rá a lányt, aztán már csak arra kéne vigyáznia, hogy a vetkőztetésből ne ruhaszaggatás legyen. Csak hát itt van a szomszédban Banya, és amúgy is bármikor betoppanhat egy venár. És ez is történik, a tündér érkezik meg.
A megszólításra aztán majdnem félre is nyeli a falatot. Így még sohasem nevezték, és bár erősen legyezgeti a hiúságát a titulus, azért van annyi józan ítélőképessége, hogy ezt egyelőre erős túlzásnak tartsa.*
- Mester! *visszhangozza a tündér megnevezését, fel is kacag rá jókedvűen, de gyorsan halkabbra fogja. Nem akartja megbántani Ertatsnoy-t. Hátha úgy érti, hogy kineveti, pedig erről szó sincs.* Hagyjuk ezt, jó lesz a Bajdi is.
*Miközben hallgatja az élménybeszámolót, nagy szemeket mereszt. Elsőre úgy érti, hogy az a jól megtermett farkas a szájával, a fogai között rázta meg a pórul járt elfet, de a tündér szavai nyomán másra kezd gyanakodni.*
- Nem farkas lehetett az, hanem lupusfulgur. Az képes ilyesmire. *megcsóválja a fejét, Zarára pillant és magyarázóan folytatja, hátha a lány sem ismeri ezt a lényt* Veszedelmes bestia, külsőre valóban úgy néz ki, mint egy jókora farkas, de annál sokkalta agresszívebb és veszélyesebb Egymagában is, hát még falkában. Kevesen mondhatják el, hogy túlélték a velük való találkozást.
*Mosolyogva néz a tündérre.*
- Te már közéjük tartozol. Fogadd elismerésem!
*A kérdésre kicsit tétován néz körül.*
- Láttam ma itt kószálni az erődben a nullumod. De hogy most hol lehet, fogalmam sincs. Nézd meg a szobádban! Ha már kellőképpen hozzád szokott, ott érezheti magát biztonságban, ahol téged is sejt. De előtte egyél valamit! Mozgalmas napod lehetett, jól fog esni. Kérj valamit Banyától, hátha nem harapja le a fejed miatta.
*Elneveti magát.*
- Ne ijedj meg, ma csak rám dühös.

2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:35:50
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Reggeli romantikázás//
//Leon//

~ De kedves tőle, hogy átjött hozzám! ~
*Seles csak mosolyogni tud az egész jeleneten. Pár napja még el sem hitte volna, ha valaki azt mondja neki, hogy ilyen szép reggelre fog ébredni, márpedig egy pillanatra minden tökéletesnek tűnik. Odakint még egy napsugár is áttörik a függöny egy kis résén, és az ágyra vetül, megvilágítva a levegőben táncoló kis pihéket. Ahogy Leon melléül, ösztönösen közelebb bújik hozzá, de még így is kicsit meglepődik azon, hogy a férfi meztelen talpa hozzáér a lábához. Na, nem annyira, mint mikor tegnap a lány inge alatt tapogatózott, egyrészt álmos még, másrészt már ismeri a férfi szokásait, harmadrészt pedig, nos… habár nehezen vallja meg magának, már kíváncsi lenne egy kicsit a folytatásra.*
~ Leon könnyebben bevallja magának és nekem. ~ *Állapítja meg abból, amit a férfi kérdez, de mivel látja, hogy teljesen őszinte és határozott, nem pedig pajkoskodásból mondja, ő is ugyanúgy kezeli a kérdést. Igyekszik olyan őszinte lenni, amennyire csak lehet, mert érzi, hogy Leont nem haragítja vele magára.*
- Tudod, nekem egy kicsit még nehéz megszokni ezt az egész helyzetet. *Ismeri be, és látszik, hogy kicsit szégyenkezik is miatta.* Az, hogy megcsókoltalak, meg hogy most itt vagyunk… Még azt se tudom, mi ütött belém. Mármint, te ütöttél belém. *Kuncog, és megérinti azt a tökéletes mellkast, és ujjaival játszogat rajta.* De nem tudom előre garantálni, hogy mikor fogok legközelebb ennyi bátorságot gyűjteni… Nem ismerem ezt az oldalamat. Lehet, hogy ma, de lehet, hogy később… *Leon arcát fürkészi, és hogy szomorú-e emiatt. Nem tudja még pontosan, mit kéne beleadnia ebbe a kapcsolatba, hogy kiegyenlítsék. Hiszen annyira különböznek…* Még meglátjuk, jó?
- Oh, akkor Patkánynak nem okoztam álmatlan éjszakát? *Kérdezi elmosolyodva. Mikor Leon a hajához ér, akkor tudatosul benne, hogy teljesen megfeledkezett róla, csak a lábai takargatásával volt elfoglalva.* A hajam… Mindig ilyen kusza, ha felkelek. *Magyarázkodik, de a tarkója tájékán olyan kellemes, zsibbasztó érzés, hogy lehunyja a szemét, és csak élvezi a dolgot.*
- Ez nagyon jó! Kérlek, ne hagyd abba!
~ Honnan van ennek az embernek ilyen csodás kezei? ~
- Elkényeztetsz engem!

2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 20:53:35
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Szeszkeresés//

*Szemöldökét felhúzva figyeli a borogatót.* ~Pazar. Felforgatja a konyhát, és még hazudozik is.~
- Őszintén kétlem, hogy ilyen lett volna. *Ebben megmásíthatatlanul hisz. Banya szíjat hasítana a hátából annak, aki rumlit hagyna itt maga után, Lyz ezt pontosan tudja is. Az elf nyilván nem.* Sosem volt még ilyen, de higgy nekem! Jobb, ha mihamarabb rendet teszel.
*Javasolja, hisz ő csak jót szeretne, de azt nem állhatja, ha hülyének nézik, így maga nem is ajánlja fel, hogy segít, akár fajtárs, akár nem.*
~Kormos?~
- Kormos? *Összehúzott szemekkel figyeli a férfit, nagyon nem is érti, mire gondol.* Nem, nem mélységi. *Javítja ki, hangjában egy csepp nehezteléssel, mert itt számára már nem számít, hogy sötételf, ork, vagy tündér. Aki itt él, az venár. Nincs megkülönböztetés, de persze a férfinak szíve joga úgy szólni, ahogy szeretne.* Ork, ha ez neked számít… és főleg szakácsnő. Ne mérgeld fel, ha jót akarsz. Komolyan mondom. *Belekortyol a teájába, majd elővesz három tányért, és egy sonkát kezd szeletelni.* Én szóltam.
- Kérsz sonkát? *Két tányérra halmoz a húsból. Aztán pogácsákat pakol melléjük, de az egyik tányért egy konyharuhával letakarja, mint egy előkészített úti csomagot, ezért amíg azzal foglalkozik, nem is veszi észre, hogy Shen kiborította a teát.*
- Hát akkor, légy üdvözölve itt, Vadvédben, Shen. *Köszönti szerény mosollyal.* Hogy sikerült így megsérülnöd? Mi történt az erdőben? *Kérdezi, miközben a másik tányérra is pakol a reggeliből, csak akkor áll meg a keze, amikor kiböki a másik, mit is keres voltaképp. Éppen bor volna is, talán pálinka is valahol, amit a fiúk vagy Banya jobban tudnak Lyznél.*
- Hmm… kölyökképű, barna hajú… talán Isqeha volt. Valóban azt mondta? ~Majd megkérdezem, de…~ *Vet rá egy gyanakvó pillantást.*
- Érdekes. *Hangja merengő, de nem adja egyéb jelét, hogy újra hantát érez. Biztosnak nem biztos benne, mert a gyógyfüvekhez nem ért, éppen csak annyit tud, amennyit feltétlen muszáj, viszont mióta itt van, csak alkalmanként volt az asztalon bor. Vadvédben nemigen van gyümölcsös, s így minden csepp érték.*
- Ahogy látom, így is elég jól összeszedted magad. *Pillant körül látványosan, a kupira célozva.*
- Hát, majd iszol vacsoránál, *Megvonja a vállát.* viszont szerintem egy fürdéssel jobban járnál.
~És mindenki más is...~

2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 20:09:21
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Szükséges javítások//

*Xotara mielőtt a konyhából az udvarra ment volna, természetesen sötételf szemeivel még kiszúrta a nagycsarnokban a hirdetőtáblára kitűzött sárguló lapot.
A pergamenen ez a felirat áll kackiás, nagyon művelt, lányos betűkkel:
'SZÜKSÉGES JAVÍTÁSOK'
Xotara ajkába harap, hogy pimasz vigyorát megpróbálja visszafogni. Sandán körbepillant kétszer is, hogy biztos nem látja e senki. Persze, ezzel a művelettel csak magát szórakoztatja, vagy tekinthetjük múltbéli rossz beidegződésnek. Hiszen, amire készül azzal konkrét célja van, de hát sokkal viccesebb, ha a csínytevőt nem látja senki.*
~Mekk Mester.~
*A sötételf lány közelebb lép, és kezébe véve az irónt kissé dőlt betűivel, szellős szó- és sorközeivel a pergamenre veti:
'NEM NYÍLIK A BOROSPINCE AJTÓ! PRÓBÁLTAM LEEMELNI A ZSANÉROKRÓL, DE VALAMI LATOR LELAKATOLTA. GYALÁZAT! KÉREM, AZ ILLETÉKEST MIELŐBB INTÉZKEDJEN! '
Xotara vigyorogva elgondolkozik, hogy aláírja e, mert hát úgy illene, de aztán csak ennyit firkant a kis irománya végére:
'ÉN. '
Xot vet egy utolsó pillantást művére, majd elégedetten, magától teljesen eltelve sétál ki az udvarra, ahol nagy vidoran lép az urakhoz (Sun, Umon).*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 20:12:05

2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:46:35
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Előző napi beteglátogatás//

* Amint az ágyba helyezték, csak a hűvös szellőt érezte, ami átsüvített a testén, legalábbis ő úgy érezte, majd rögvest álomba merült. A hűvös szellő egyre erősödött és hamarosan egy hómezőn találta magát. Körbenézett, de nem látott semmi mást a végeláthatatlan, vakító hómezőn kívül. A hűvös szél csontig hatolt. Nem is kellett sokáig útmutatásra várnia Denzacknak, ugyanis kettő farkas szerű állat jelent meg előtte. Denzack rögvest futásnak eredt az ellenkező irányba, amikor hirtelen valami furcsa erő a földre taszítja és ezáltal a farkasok is utolérik, de mielőtt széttéphetnék, felébred rémálmából. Homályosan látja csak a mellette lévő embert, de azt meg tudja állapítani, hogy egy nő. Nem is ezzel törődik, ugyanis megérzi a leves illatát és felméri a helyzetet. Hadja magát, hogy megetessék, ugyanis egyedül nem tud enni, pedig igazán éhes. Miután Lyz végzett Denzack etetésével a sötételfet ismét elnyomja az álom. *

//Ébredés//

* Múlnak a percek, az órák, még végül másnap magához tér Denzack. De addig is rettenetes és kevésbé rettenetes álmok gyötrik. Álmában egy erdőben van, sétálgat, amikor a semmiből felbukkan egy hadseregnyi elf előtte, akik kíméletlenül gázolnak át rajta, miután a sereg tovább állt, egy vakító fény jelent meg előtte, amiből szép lassan kirajzolódott egy leány forma, majd Denzack azt is felismerte, hogy egy ismerőssel áll szemben. A leány jobb karját nyújtja a mélységi felé, de mielőtt megfoghatná, az egész világ ezernyi kis üvegdarabbá törik szét és a sötételf végtelen zuhanásba kezd, a sötétségben. Behunyja szemét és mire újra kinyitja, már egy kőasztalon fekszik, ahol különböző emberek állják körbe a félhomályba. Egy embert biztosan felismer, aki éppen egy tőrt emel a magasba és valami ismeretlen nyelven beszél, emlékszik, hogy ő bámult az arcába a fürdetésnél. A csuklyás alak a magasba emeli a tőrt, majd Denzack szívét kivágja a helyéről és a magasba emeli. Ekkor ébred fel Denzack és rögtön, kétségbeesetten kapkod végig a testén, hogy minden része megvan-e. Miután megbizonyosodik, hogy a vágásokon kívül nem esett nagyobb baja, kissé megnyugszik. Megpróbál felülni, ami elsőre nem siketül neki, ugyanis visszatartja a fájdalom, de nagy nehezen mégis sikerül legyőznie az akadályt és fel tud ülni az ágyon. El szeretne futni erről a helyről, de nem teheti a fájdalmai miatt, de más is visszatartja. Össze van zavarodva, hogy az itteni emberek valóban gyilkos szektások, vagy segítőkész, rendes emberek. Csak ül az ágyban és gondolkodik, hogy mit kéne most tennie. *

2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 17:56:23
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A csemete fánál//
//Sun, Xot//

*Gondolataiba mélyedve kerülgeti a fát. Az évszak viszontagságainak megfelelően csendesen alszik az udvar közepén, bár a szerzetes úgy érzi a fa mérhetetlenül hálás a melegért, melyeket a köré telepített parázstartók nyújtanak számára. Nagyon óvatos mozdulattal ujjával érinti az egyik kis elálló ágat, mely a többitől kissé elkülönülve alszik csendesen. Umon arcán apró mosoly látszik, ahogy a fa alvó kis szemeihez ér. Rövid gondolkodás után a parázstartókban lévő tüzet ismét megpiszkálja egy kicsit, persze nem azért, mert előbbi mozdulatai nem lettek volna elegendőek, úgy érzi az elveszettekről mindig gondoskodni kell. Jelenleg úgy érzi, a kis csemetefa gazdája nélkül bizony elveszett. Kissé közelebb hajolva suttog apró imát, mely a hideg elviselésére és a biztos növekedésre, helytállásra biztatja, a távoli szemlélődők csak azt láthatják ahogy szája mozog, mert hangja pusztán levegő, nem érzi szükségét, hogy e szent helyen hangoskodjon. Valahogy furcsa párhuzamot érez, hisz saját hite szerinti Fekete Fa, minden bizonnyal gondoskodik majd társáról, tekintve, hogy egyedül, senki sem állja meg helyét a világban. Hamarosan közeledő lépteket hall, s még egy utolsó sóhajtással rátekint a kissé elálló ágacskára, majd a köszönő Sunuko felé fordul, s suttogó hangján üdvözli őt:*
- Fogadjon az erdő, barátom! *Hajol meg felé szertartásosan.*
- Minden rendben van, jómagam még nem találkoztam senkivel. *Mosolyodik el halványan Sunukora nézve.*
- Csak a szokásos feladataimat látom el.
*Valóban erről van szó, szerencsére a reggeli műhelyben véghezvitt kalapálás, fúrás, faragás, ezek szerint nem zavarta senki pihenését. Láthatóan lassan ébredezik az erőd, hisz Xotara is megérkezik, jöttére Umon szórakozottan végigsimítja nyakán a frissen szerzett foltokat. Fájdalmat nem érez, ahogyan semmi mást sem, vagy legalábbis már nagyon mélyen elnyomja magában.*
- Fogadjon az erdő, Xotara! *Mondja ismét, s a sötételf felé is lágyan meghajol.*
- Úgy tartják, hogy a természetnél nincs csodásabb látnivaló, s így feladataim közben eme apróságot csodálom, ahogy küzd a hideggel saját fennmaradásáért.
*Xotara utóbbi kérdését is halvány mosollyal jutalmazza, s csendesen válaszol:*
- Valóban? Nem érzem, hogy bármi problémám lenne. *Lassan fordul vissza a fa felé, s láthatóan elmerülve mélyed el annak további csodálatában.*

2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 15:58:57
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Szeszkeresés//
//Vadászat//

*Xotara és Umon, a toronyban együtt töltött éjszaka után, búcsút intenek egymásnak, hogy majd, minden bizonnyal, később még beszélnek. A furcsa páros, mindkét tagja, a maga kis dolgai után néznek. A sötételf lányt rendkívül bosszantja, hogy volt bőr a pofáján őrségben elaludni. Bár, van a dolognak jó oldala is, Xotara rendkívül kipihentnek érzi magát. Mondjuk, jobb kezét sikerült elfeküdnie, mert furcsán el van zsibbadva. Pontosabban, Umon ölében elülnie. Persze, eszébe jut, amit Seles mesélt Leon démonos, bal kezes babonájáról.*
~Badarság. Még, hogy bal kezes. Vicces elképzelnem, hogy mint összebénáznék, úgy az íjjal.~
*Szóval, ettől a kis kézzsibbadástól függetlenül remekül érzi magát. El is határozza magában, hogy megkeresi Lyzt, hogy jelentkezzen a mai vadászatra. Ha már őrségben lazsált, akkor vadászat közben, majd törleszt lelkiismeretének. Főleg, hogy Lyz is elég ingerült volt vele, tegnap este.*
~Jobb az ilyeneket, mielőbb tisztázni.~
*Azonban, előbb a konyha felé veszi az irányt, hiszen, ahogy Umonnak is említette az őrtoronyban, éhes.*
~Remélem, a Banya ezekben a hajnali órákban még nincs a konyhában. Tegnap, ahogy lekezeltem, aligha lett jobb a viszonyunk, olyan, mint valami házsártos anyós.~
*A Banya Birodalmába lépve azonban teljesen váratlan látvány fogadja. A tegnap esti katonás rend és makulátlanság helyett kupi és dzsuva uralkodik a helységben, aminek közepén a marcangol lábú, Aranyhaj áll, de ha ez nem volna elég még Lyzt ott találja.*
- Öhm, hát Ti itt? 'Reggelt! Mit csináltok? Bocsi, ha zavarok, csak bekapok valamit.
*Szól kaján vigyorral Xotara, majd Aranyhajat méri jobban végig.*
- Na, Aranyhaj! Látom nem vagy már halálodon. Számomra az öröm, hogy megmentettük azt a tyúkszaros életed.
*Vigyorog tovább, miközben a konyhapulton, a tegnapi lakomából megmaradt, hideg pörkölt maradékát leli meg, egy lábosban. Xotara a tegnapi kenyérből levág magának egy szép karéjjal, és ahogy azt illik, a hideg pöribe mártva készít magának egy szaftos kenyeret, amihez, a pultnak dőlve rögtön neki is lát. Kenyérmajszolás közben, zavartan pillant rá a két szőke elfre. Nőiesen, két falat között megkérdi.*
- Öhm, kértek Ti is? Mártsak nektek is?
*Ha kérnek, akkor a mélységi lány készít nekik is reggelit, Xot módra. A konyhapultnak visszadőlve tovább majszolja a reggelijét, és Aranyhajra néz.*
- Aranyhaj, ha piát keresel, akkor azt a pincében találod, de sajna hét lakat alatt őrzi Umon. Az erőd Rendmestere.
*Szórakozottan Lyzre pillant, majd mint, aki majdnem elfelejtett valamit szól.*
- Lyzi! Mennék Veletek vadászni. Mehetek?
*A elf szőkeség válasza után elmélázik, és úgy figyeli Aranyhaj ténykedését, aztán nem is figyel rá, hogy mit mond.*
- Ha lenne valakinek tolvajkulcsa, be tudnék jutni a pincébe.
*Ahogy, a kormos száját elhagyja a mondat, rögtön tudja, hogy hibázott.*
~Mi a fenéket locsogok itt össze? Hülye vagyok? Ennyi erővel beismerő vallomást is tehetnék, hogy tolvaj voltam. Idióta!~
*A sötételf lány kezét a szája elé kapja, majd zavartan legyint.*
- Hoppá! Ezt hangosan mondtam? Áh! Ne is foglalkozzatok velem, csak mindenféle baromságot locsogok itt össze. Nem t'om mi ütött belém. Persze, tök vicces lenne bort lopni a pincéből.
*Kuncog a kijelentése végén. Mikor, befejezte a reggelijét elvigyorodva szól.*
- Aranyhaj, hát nem lennék a helyedben, amikor a Banya ezt meglátja, de még jó, hogy nem vagyok a helyedben. Bár, a Tésasszony értem sem rajong. Gyáva módon, most el is tűnök innen. Szeva!
*Lyzhez fordulva.*
- Ha megyünk vadászni, csak füttyents egyet. Tudod, olyan bájosan.
*Kacsint itt Lyzire.*
- Addig, az istállóban ránézek Kajtárra. Nem zavarlak titeket tovább.
*Kacsint itt, megint jelentőségteljesen Lyzire.*

//Az udvari szentély, az istállóba menet//

*Azzal, el is indul az udvaron keresztül az istállóba. Azonban, az állatokat elszállásoló helyiség mellett megpillantja Sunt és Umont, amint Pycta csoda facsemetéjét nézik. A természetes, kis szentélypalánta az istálló és a gyakorlópálya közé lett ültetve. Xotara, már többször megakarta kérdezni Vezérüket, hogy miért éppen ide ültették ezt a kis fát, azzal a Darennel, vagy 'hogy hívják'-kal. A sötételf lány nagy vidoran odalép az urakhoz.*
- Sziasztok! Mit néztek?
*Kérdi sután a nyilvánvalót, de igazából arra kíváncsi, hogy:'miért? '. Majd, Sunhoz fordulva, komoly hivatalos hangot megütve: *
- Sun! Nem akarsz a vadvédi őrségbe lépni? Testhezálló feladat lenne számodra. Ha úgy alakul, szívesen bíznék Rád komolyabb feladatokat is.
*Xotara Umonra pillant, de aztán tekintete pár pillanatnál tovább időzik el a jó szerzetes nyakán, aztán somolyogva megkérdi.*
- Umon jól vagy? Olyan fehér vagy, mint a frissen meszelt fal.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 16:49:28

2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 13:35:38
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás, Umon//

*Az ide-oda mászkálós és eseménydús rohangálások másnapján után fájó háttal kel föl ágyából. Vagy rosszul hajolt, vagy pedig a falnak támaszkodva nyomhatta meg azt valamivel, de elég bosszantó a fájdalom ahhoz hogy ne kerülje el a figyelmét. Mégis mivel érdemelte ezt ki?
Lassan felülve körbenéz a szobájában. Lehengerlően egyszerű kis helyiség: Ágya követlenül az ajtó előtt pár lépésnyire, szinte a szoba kellős közepén helyezkedik el, ráadásul egy fából készült, a fekvőalkalmatosság egy-egy végére szerelhető ágytámlával, így kényelmesen tud irányt váltani ha ahhoz tartja kedve. Ajtó felől szobája jobb fölső sarkában egy íróasztal, rajta még üres papírocskákkal. Ágya mögött egy vastag vastag ácsolt láda feküdt, benne kevéske saját elemózsiájával és nem hordott páncéljával, hosszú íjával. Ennyi az egész.
Végül nagy nehezen fölkel és megpróbálja összeszedni a gondolatait. Pycta és Aenae a városban vannak egymástól külön, egyedül, egy állítólag barbár viselkedésű szövetséggel tárgyalva, mindenféle veszélynek kitéve. Kettő sebesültet, amik közül az egyik biztosan idegen, a fák közül hoztak elő, gyakorlatilag egyazon napon mind a kettőt. Ez nem lehet véletlen. Meg kell majd nézniük a fákat. Na meg a két jómadarat, hátha nem véreztek még el.
Azzal a tipikus holtfáradt de élő ábrázattal battyog le az étkezőbe éhségét csillapítani, és mivel már a nap magasan az ég fölött jár, bizony meg kell állapítania hogy jócskán elaludt a reggeliről. De a nagycsarnokba érve épp el tudta kapni Umon távozó alakját, és eszébe villan valami. Van valami amiről talán beszélnie kéne a stigmás szerzetesről.
Teljesen figyelmén kívül hagyva a pergament társa után siet, és éppen akkor kapja el a szentély udvari bejárata felé toppanva, amikor egy kis csemetefát ellenőrizget. Ki ültethette azt?*
- Jó reggelt. Vagy délelőttöt. - *Lassú lépésekkel indul meg a neki örökké halotti csendet utánzó "helyiségben". A szobrok némán merednek rájuk vissza.* - Nehéz egy nap volt a tegnapi. A vendégek is már elevenen lehetnek, ha még ugyan nem szöktek már meg. Hogy's mint?

A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 14:27:51

2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 13:12:29
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Szeszkeresés//

*A jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több, mert ki kell javítani. Shen szorgos munkás és alapos, arról meg nem tehet, hogy közben egy-két dolgot icipicit elmozdít a helyéről, de a cél szentesíti az eszközt.
Épp valamiféle apróra vágott, szárított fűszerfélét szór ki egy fadobozból, mert biztosan az alá rejtették el a cuccot, amikor valaki megszólal a háta mögött. A hallása amúgy jó volna, de a fájdalom, ami a fejében és a bokájában lüktet, érzéketlenné tette. Az ijedtségtől összerándul, amitől aztán a fűszer nagyobb része a padlón landol.*
- Nemár. A szívbajt hozod rám. *pillant a konyha ajtaja felé, majd szétnéz a kupin, amit hagyott maga után.*
- Ööö... már ilyen volt, amikor megérkeztem, becsszó. *Emeli fel a jobb kezét, mintha eskü alatt vallana, majd megpróbál visszapakolni az egyik szerkénybe, még nagyobb rumlit okozva, úgyhogy inkább csak rácsukja a szekrény ajtaját és úgy már nem is látszik.*
- Az a kormos biztosan nem haragszik meg. *vonja meg a vállát, hisz a Banya nem lehet más, mint az a házsártos mélységi lány, akivel találkozott az előző nap.
A kijelentésre csak megvonja újra a vállát és bugyután mosolyog, amikor pedig teát kap, úgy húzza el a száját, mintha valami különösen undorító dolgot tettek volna elé.*
- Mmmm... ez isteni lesz. *mosolyog lelombozva, majd beleszagol a bögrébe, de láthatóan nem örül túlságosan. Amikor az elf lány épp nem figyel rá, úgy tesz, mintha meginná, de azzal a lendülettel ki is önti maga mögött.*
- Mit is kérdeztél? *fordul negédes mosollyal a bemutatkozó felé, majd derekával nekidől a szekrénynek, mert kezd elfáradni a sok féllábon állásban.*
- Neked is jó reggelt, Shen vagyok. *mutatkozik be maga is.*
- Bort vagy pálinkát kerestem, de ebben a kupiban nem találok semmit. Tegnap az a csóka, az a kölyökképű, barna hajú, aki ellátta a lábam, azt mondta, ha felébredek, mindenképp igyak valami alkoholt, mert az fokozza a gyógykenőcs hatását. Pfff. *csinál úgy, mintha maga sem értené a helyzetet, de ha a doki azt mondta, akkor neki ezt kell tennie.*

2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 11:51:49
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Szeszkeresés//

*Mint minden reggel, mióta ide érkezett, szinte tökéletesen kipihenten ébred. Ma reggel talán egy picit korábban, mert előző este elsőként tért nyugovóra. Már Denzack szobájában is elszundikált, nem csoda, ha az azt követő izgalmakra valóban a szobájába száműzte magát a lehető leghamarabb.
Még egy picit fekszik, és a történéseken agyal, de elhessenti.
~Ma új nap van, mindenki jól van. Kivéve Jayzion.~ Sóhajtva kel ki az ágyból, hogy mint minden reggeli az ablakához lépjen, vajon milyen idő van odakint. Nem időzik sokat, ez csak a rutin része, de meg kell állapítania, valóban korán van. Minden olyan csendes és békés.
Magára kapja nadrágját, egy inget, megfésülködik, majd gyárt egy gyors fonatot a hajzuhatagból, s belül bundás bőr mellénykéjébe bújva lép ki a szobájából. Egyenesen a konyhába veszi az irányt, hogy teával és valamilyen reggelivel köszöntse a napot. Feltett szándéka sebesült barátjának is reggelit vinni, hátha magához tér, és tudnak majd kicsit beszélgetni.
Már a konyhához közeledve hall némi csörömpölést, s el is mosolyodik. ~Akár milyen mogorvának tűnik Banya, azért szíve lelke a venároké. Ilyen korán már dolgozik.~
Az ajtóban aztán megtorpan, ugyanis sosem látott káosz uralkodik odabent, annak okozója pedig, éppen tovább műveli tevékenységét. A saját maga csapta zajban, talán nem vette észre fajtársának halk lépteit. Az ajtófélfának támaszkodik, karba fonja kezét maga előtt, onnan figyeli a rendbontó csapzott férfit.*
~Nicsak, nem is olyan sebesült, ha ilyen rumlit tud hagyni.~
- Banya nagyon dühös lesz, ha ezt meglátja. *Szólal meg végül csendesen.* A helyedben, nagyon gyorsan visszapakolnék, még mielőtt ideér.
*Ellép az ajtóból, és a teáskannáért nyúl. Van már tea, tehát Banya is itt van valahol, lehet, hogy csak a tegnapi vaddisznóval bíbelődik, vagy más dolga akadt, de annyi biztos, hogy nagy lesz a patália, ha így látja a konyhát. Lyz mindenesetre önt magának egy kis teát, majd másik két bögrét is elővesz, közben visszacsuk egy szekrényajtót, és visszatol két fiókot.*
- Nem is vagy olyan sebesült, ha ilyen kupit tudsz művelni. Mit keresel egyébként? Talán tudok segíteni.
*Tölt még teát az egyik bögrébe, amit a férfi felé tol.*
- Tessék, tea. *Toldja hozzá, az asztalnak támaszkodva.*
- Amúgy, jó reggelt, Lyz vagyok.

2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 10:46:45
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

*Zara besegít egy kicsit, aminek Lyz csak örül, mert a laza lánytól néha megint olyan érzése támad, mint ha visszament volna az időben. Olyan felhőtlen, és gondtalan, hogy az már ragadós. Ezt már máskor is megtapasztalta Lyz a közelében, talán ezért is kedveli annyira a lányt. Ő már a dézsán kívül szárítkozik, pontosabban az egyik hordóra ül föl törölközőbe tekerve, amin a kis üvegcséje is pihen. Amíg a lányok tovább fűzik a szót, ő szépen végigtörölgeti magáról a vizet, majd ahogy lehet, hajából is kiitatja a törölközővel, hogy a kis üvegcséből egy kis olajat cseppentsen a tenyerébe, amit aztán alaposan hajába fésül ujjaival.
Mire Zara a gondolat végére ér, Lyznek egyre szélesedik a mosolya. Megvárja, míg Aenae visszatér a felszínre, majd közelebb hajol a lányhoz, s ugyan olyan jókedvűen megingatja fejét, mellé még mutatóujjával ad nyomatékot szavainak.*
- Nem, nem! *A csintalan mosolyt már le sem lehet törölni az arcáról.* Én pontosan emlékszem, hogy az a mondat úgy hangzott: *Tart egy cseppnyi hatásszünetet, mielőtt bedobja.*„Drágám, kérlek a hasamat kend össze, vagy a lepedőt.” *Kacag fel ő is csilingelve, és csak reméli, hogy Aenae nem sértődik meg, de ez a mondat örökre beleégett az agyába, immár kitörölhetetlenül.
Akkor kezdte gyanítani, hogy a lány nem csak általánosságban kíváncsi, a mikéntekre, mert szent meggyőződése szerint ilyet nem kérdez olyan, aki csak lovagregényekből ismeri a szerelmet.*
- Amúgy igen, az is jó gondolat lehet, amit Zara mond. Bár, én nem arra gondoltam, hogy hogyan ne utálja, hanem arra, hogy hogyan lássa meg kimondottan a szépségét.
*Lehet, hogy néha túlságosan a hivatásának él, sőt, jobban belegondolva Aenae egy erdei erődben párt talált magának, míg Lyz otthon egy egészen pofás közösségben nem. Ennek okait lehetne kutatni, de ami igaz az igaz, hogy megfelelő társaságban, neki sem kell a huncutságért a szomszédba mennie.*
- Biztos vagyok benne, hogy neki is az a nap fénypontja, amikor nem alszotok. Akármennyire is megfontolt, higgadt, azért mégiscsak férfiből van.
*Seles özvegysége hallatán, Lyz visszavesz egy kicsit a viháncolásból, elég nyugodtan beszél erről a lány, ezért biztosan régebbi dologról van szó. Lyz nem is firtatja, de örül, hogy megosztotta velük.*
- Ó, nyugodj meg Seles. Hidd el, ez csak egyedi eset, és kérés nélkül nem szurkálok. Komolyan, nem lesz ebből rendszer… Ugye, Aenae? *Pillant most kicsit jelentőségteljesebben a lányra, de korábbi jókedve azért még bőven felfedezhető arcán.*
- Sőt, talán ki is jelentem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy ilyenben részt veszek.
*Lehet, hogy nem szívott még füvet, de azért gondolatban felelevenedik előtte egy-egy ünnepség emléke, ahol akadt olyan, aki élt ilyesmivel. Zara pedig nem is vesztegeti az időt, már tölti is a kis papírba Aenae adagját, amin Lyz továbbra is csak mosolyog, a kezén maradt olajat tenyerében keni szét, még egy kicsi alkarjára is jut belőle. Majd lehuppan a hordóról, és fésülködésbe kezd, míg a lányok szöszmötölnek.*
- Éné, a múltkor kérdezted, mit kenek a hajamra. Ha gondolod, tudok adni ebből egy picit, hátha segít a fürtjeiden. Ha meg nem javít semmit, legrosszabb esetben lesz egy kis illata.
*Megbillenti a kis fiolát, amiben aranyszín olaj löttyen. Lepattintja a tetejét, hogy a lány felé nyújtsa, hátha meg szeretné szagolni.*

2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 09:56:40
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap - Szeszkeresés//

*Az ébredés elég korán éri, odakint még sötét van, hajnal előtt lehet pár órával, de itt az erdőben ki a fene tudja, hogy mikor van hajnal. Hirtelen ébred és először az sem tudja, hogy hol van. Az inge a mellkasára tapad az izzadtságtól, fázik, de már nem a láztól. Lassan áll össze a kép, ahogy telnek a másodpercek és a félelem oldódik. Igen, az erdőben volt, aztán jött az a srác, a tündér, utána meg azok a farkasszerű lények. Megvan. Oldalra fordul, hogy felkeljen és amikor ránehezedik a lábára, azzal a lendülettel taknyol is el és a fájdalom belerobban az agyába.*
- Bazzeg. *Vihog fel, mert az is eszébe jut, hogy a lupusokkal való találkozást nem úszta meg épp bőrrel. Hanyatt fordul a hideg padlón, zihálva veszi a levegőt, majd miután kellőképpen összeszedte magát, az ágy szélén felhúzza magát. A lába sajog, de úgy tűnik, megmarad, ám ez ellen sürgősen tenni kell valamit. Elsántikál az ajtóig, sérült lábát kímélve, majd résnyire nyitja, hogy kilessen. Valami erődben van, de hogy kerül egy erőd az erdő közepére? ~ Innom kell valamit. ~ Állapítja meg és kilépve a szobából valami mankóféle után néz. Talál egy felmosófát, ami megfordítva éppen megfelel a célnak, majd óvatosan haladva elkezdi felderíteni a terepet. Elég csúfos látványt nyújt, az inge mocskos és izzadt, a nadrágját szétvagdosták, valószínűsíti, hogy sebei ellátása okán. Mezítláb van és csapzott, szőke haja csimbókosan lóg az arca elé, csak hegyes fülei kandikálnak ki két oldalt. ~ Hol dugdossátok a szeszt? ~ Kérdi magától, majd a folyosónál elfordulva ismerős felszerelések látványa tárul a szeme elé. ~ Háhá, konyha! ~ Örömködik, majd besántikál a még üres helyiségbe, hogy akkurátusan nekikezdjen a kutatásnak. Igyekszik a lehető legkevesebb zajt csapni, de a szekrényeket ki kell nyitogatni, a fiókokat kihúzni, belenézni minden dobozba és tárolóba. Olykor-olykor megkoccan egy-egy fazék széle, amit hatékonyan lecisszeg, hogy folytassa a kutatást. Reméli, hogy talál végre valamit, amit megihat, mert nem szeretne vizet inni. Állítólag a gyomra olyan, mint a viaszos csizma, a vizet nem ereszti be.*

2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 07:34:11
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//
//Seles//

*Leon, ahogy bekukucskál a szobába, a már ébren lévő Selessel találkozik, akit ő keltett fel. Nos, meg kell hagyni, a nők mindig akkor a legszebbek, amikor még az álom ott van a szemükben, és éppen, hogy visszatértek abból a csodabirodalomból, ahova legmélyebb fantáziájuk viszi őket minden éjszaka.* ~Milyen kis aranyos így ingben, kócosan!~ *Pillant végig a nőn egy ellágyult mosoly kíséretében, ami most egyáltalán nem olyan, mint nappal volt. Nem az a követelőző nézés, hanem olyan, amit az ember a legédesebb dolgokkal találkozva produkál. Persze azért a férfiúi vágy is felkeltődik benne, ez látszik is rajta, de hát mit titkolja ő?
Ahogy Leont odahívja magához a lány, a férfi oda is huppan, és mivel nem vette fel a cipőjét reggel, amíg átbotorkált ide félálomban, még hidegek a talpai, ezt úgy próbálja orvosolni, hogy bedugja a takaró alá. Nem emeli fel a takarót, meg semmi, simán csak becsúsztatja azt a lány bokái mellé, és odanyomja a talpát az övéhez, hogy lábujjaik összeérjenek.*
-Hát, nem sokat aludtam, mert gondolkodtam, meg forgolódtam! *Először nem akarja kimondani, amit érez, mert az csak valamiféle gyengeség, de aztán mégis úgy dönt, hogy helyes a dolog, még egy rendes lánynak is, ha pedig nem az, akkor is megérdemli az ő kis barátnője, hogy tisztában legyen vele, így végül megszólal.*
-Tudom, hogy korai még, de mit szólnál hozzá, ha egy szobában aludnánk mától? Persze, elfogadom, ha azt mondod, hogy korai, de olyan magányos voltam! *Az utolsó szavakat alig hallhatóan mondja, mert kissé zavarónak érzi, hogy ilyen mélységekig kitárulkozik. Ebben a bizonyos zavarban a lány hajával kezd el babrálni, és ujjaival fésülgeti azt, tekergeti, persze csak akkor ha amaz hagyja neki.*
-Tudod, jelenleg, hatok óta most éreztem a legboldogabbnak magam, mikor reggel felkeltem, és tudtam, hogy vár valaki! Persze Patkányon kívül, de ő mindig ott van mellettem, az más! *Most is ott szuszog a szobában, még arra sem kelt fel, hogy Leon arrébb rakosgatta az ágyban.*

2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 05:47:45
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Védekezés - Sikeres//

*Leon nem fog pajzsot hordani, az már biztos. Főként azért, mert harcmodorában, amit még fiatal korában tanult, elengedhetetlen volt, hogy egyik keze szabad legyen, hogy tudjon mászni, lökdösődni egy nagyobb tömegben. Amikor érzékeli, hogy a kard felé mozdul, egy fél fordulattal kilép oldalra, majd azzal a lendülettel még egyet hátra is.*
-Eddig jól alakul, ugye? Egyikünknek sem sikerült semmi, csak táncolgatunk itten! *Ez egyfajta tiszteletadás a másik felé, hiszen az azt mondta, hogy nem valami ügyes fegyverforgató, de eddig nem úgy tűnik, hogy ez igaz volna. Az utolsó támadási lehetőséget már nem próbálja meg kihasználni, helyette újra távolságot vesz fel, és védekező állásba áll, ahogyan az előbb is. Fiatal még a nap, nem kell elsietni ezt a gyakorlást. Jobb ha inkább megjegyzi a másik stílusát, mert akármi megtörténhet a jövőben, és nagy előnye lesz, ha ismeri a férfi mozgását.*

2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-21 00:08:59
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ötletelők//

*Xotara szótlanul hallgatja három venár-társát.*
~Értem. Tehát, le lettem szavazva. Ha nem, hát nem. Elfogadom. Nem az én problémám. Nincs jogom dönteni az ügyben, de örülök, hogy most már négyen osztozunk ezen a terhen.~
*Majd végigpillant a tanácsteremben lévő ötletelőkön, és ismét hivatalosabb hangon válaszol.*
- Értem, Isq! Van abban logika, amit mondasz. Nagyon is sok. Tudtam, én már az első pillanattól fogva, hogy okos kölyökképű félvér vagy.
*A sötételf lány félszeg mosollyal folytatja.*
- Umon problémájával kapcsolatban nem állítom se egyiket, se a másik verziót. Én az ilyen dolgokhoz nem értek. Se az orvosláshoz, se a természetfeletti mágiához, se a hit béli dolgokhoz. Szóval, nem vitatkozom olyan témában, amihez nem értek. Úgy, vélem Umon problémáján, érdemben, nem tudok segíteni, mert nincs semmiféle olyan tudás a birtokomban, de remélem, hogy Neked és Pyctának, igen.
*Itt az elf szerzetesre pillant, majd mosolyogva pillant vissza Isqre.*
- Egyébként, a télikertet, meg azt az üveg_butát_, vagy mit, remek ötletnek tartom.
*Umonra pillantva a barát ötletéről is elmondja a véleményét, és ügyel rá, hogy a véleményét szalonképesen fogalmazza meg.*
- A szeszfőzdében is látok rációt, főleg a piszkos anyagiak tekintetében, szóval ne legyünk álszentek. A piacon semmit sem adnak ingyen, és ha valami olyanra van szükségünk, ami az erdőből nem adatik meg, akkor ahhoz arany kell. Szóval, ezt az ötletet is támogatom.
*Xotara elmosolyodik, hogy milyen tárgyilagosan sikerült megfogalmaznia mondandóját.*
~Bár, baromira nem értem, hogy egy jó szerzetesnek mi köze lehet a szeszfőzéshez, ha még azt is hét lakat alatt őrzi, ami a pincében van. Pff!~
*A kormos lány, hátradől a székben és egy gyors körbepillantás után, előveszi saját kis mondandóját, amiért úgy rátörte az ajtót a tanácskozókra. Elmosolyodik, mint az a patakparti kisgyerek, aki az orvosi piócát találta, és nagy lelkesen belekezd. Mesélés közben leginkább Isqehához beszél, hiszen úgy érzi jelenleg hasonló gyermeteg energiák, mozgolódnak mindkettejükben, de azért igyekszik hivatalos modoránál maradni.*
- Igen! Kormos Patkolókovácsnak állnék, és jól végig fogdoshatnám az erődben mindenkinek a lovait!
*Abba nem megy bele okoskodva, hogy ez miért is lenne szükséges és hasznos a Vadvéd számára, hiszen magától értetődő.*
- Az ötlet, pár napja vetődött fel bennem, de ma körbenéztem a műhelyben és úgy vélem, eddigi ismereteim alapján, hogy minden szükséges eszköz a rendelkezésemre áll hozzá. Szóval, most már tervként gondolok az egészre.
*Jelentőségteljesen Pyctára néz.*
- Köszönöm a támogatást, Pycta! Így, már tervként is kezelhetem a dolgot. Az anyagi részét, én szeretném rendezni, mert fontos nekem, hogy így legyen, de hálásan köszönöm a felajánlást.
*Xotara nem fejti ki, hogy miért olyan fontos neki, hogy saját zsebből fizessen mindent, ami a terve megvalósulásához szükséges, de egy tolvaj múltjától szabadulni kívánó sötételf esetében ez, talán érthető.*
- Azonban, jelenleg semmi biztos elméleti és gyakorlati tudással, tapasztalattal nem rendelkezem a patkolókovácsolásról. Ismereteim felszínesek és nyilvánvaló, hogy ehhez nem olyan tudás szükséges, amit pusztán könyvekből megtanulhatnék. Tehát, gyakorlati tanulásra van szükségem, ahol a mesterség fortélyait, csínját-bínyját elsajátíthatom, egy Mestertől.
*A sötételf lány elhallgat, pár nyomatékosító pillanatra.*
- Szóval, hogy tudásszomjam mielőbb csillapíthassam, pár napon belül, elhagynám a Vadvédet, és felkeresném Arthenior kovácsmesterét, hogy meggyőzzem, megfelelő honorárium ellenében érdemes kovácstanoncává fogadnia. Bár, bevallom a város gondolatára is feláll a szőr a hátamon. Tudjátok, hogy elég célratörő vagyok, ha valamit akarok.
*Sokszor annyira, hogy észre se veszi, ha közben átgázol másokon.*
- Szóval, addig vissza sem térnék, amíg a kovács tanítványául nem fogad, és nem okít ki patkolókovácsnak.
*Xotara nagyon büszkén vigyorog három venár-társára, hogy ilyen nemes ambíciói vannak. Nyilván, eddig meg se fordul egyikőjük fejében sem, hogy a mélységi lány, ilyen is tud lenni, de hát nem volt eddig alkalma megmutatni ezt az oldalát. Arról, nem is beszélve, hogy milyen hálás, hogy törekvéseiben támogatják is.*
- Természetesen, fővédmesteri kötelességeimről sem felétkezem meg, mivel nem tudom mennyi időre hagyom el a Vadvédet, ezért távollétem idejére Sunukora ruháznám át a rangomat és azzal minden jogkörömet. Úgy vélem, hogy erről szabadon dönthetek, és nem kell részletesen megindokolnom, de annyit mondok, hogy Sunukoval hasonlóan marciális a felfogásunk, és ezért szerintem kiváló ellenpólusa lesz Zarának.
*Pillant itt a Falka Vezérre, majd hozzáfűzi.*
A távollétemben. Ha a dologgal kapcsolatban senkinek nincsen ellenvetése, akkor ezt Sunnal is meg fogom beszélni. Egyelőre, ennyi, ami így kapásból eszembe jutott. Köszönöm, a szót.
*Xotara elhallgat.*


A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.21 00:19:53

2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:51:32
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A szeszfőzés rejtelmei - Irány a műhely//
//Napváltás//

*Másnapra szabadnapolta magát, legalábbis úgy gondolja, jelenleg nincs mit csinálnia az erődben, pontosabban, amit szeretne az ettől fontosabb. Nem beszélve arról, hogy időre van szüksége, hogy az éjszakát feldolgozza magában. Kissé fáradt is a toronyban alvástól és összezavarodott. Időre és magányra van szüksége, hogy feldolgozza az éjjel történteket, így ahogy reggel bekap egy pár falatot, a pergamengyűjteménnyel hóna alatt a műhelybe siet. Egyelőre a robbantott ábra érdekli. Annyira már kiokosította magát, hogy egy lepárló szerkezetet szeretne készíteni. Amíg nincs szerkezet, a gyakorlatban nem tudja magát kipróbálni.*
~ Ebben az évszakban, talán a piactéren sincs túl sok gyümölcs. Pycta biztos nem engedi, hogy a raktárból vegyek magamhoz. ~ *Kámpicsorodik el kissé menet közben, aztán elhessegeti a negatív gondolatokat.*
~ Legyen meg a lepárló, a többi jön magától. Majd Pyctának is megmutatom, neki is tetszeni fog. ~ *A műhelyben, azóta, hogy Isqehával és Sunukoval az erődöt kezelésbe vették már nincs az a nagy rendetlenség. A használaton kívüli hordók, üstök és edények, viszonylag rendben, méret szerint sorakoznak a fal mentén, szemben a munkapadokkal és a gépekkel. Ahogy rápillant a robbantott ábrára, már tudja, mire van szüksége.*
- A réz, jellegzetesen sárga, vagy vörös színű. Anyaga miatt kedvezőbb ízű lesz a párlatunk. *Legutóbbi itt tartózkodása során számos ilyen edényt látott, mely rézből készülhetett, talán tárolásra használhatták, de az is lehet, hogy egykoron szeszt főztek benne. Nem gondolja túl a dolgokat és hamar kutatni kezd. Egész pontosan egy nagyobb és egy beleillő kisebb rézüstöt próbál fellelni a kupacban. Keresését máris siker koronázza. A nagyobbik üst körülbelül negyven literes lehet, s további keresgélés után a beleillő, hasonló alakú húsz, talán harminc literes párját is megtalálja.*
- Ha a tűz közvetlenül éri annak az edénynek a falát, melyben a cefrét főzzük, az könnyen leég, mászkos ízt adva, ezzel elrontva párlatunkat.
*Ebből az apropóból kívánja, hogy a két edényt egymásba helyezve, a tűz, gyakorlatilag csak az alsó edényt éri, felmelegítve ezzel a két edény közötti légüres teret, így főzve meg a kisebbikben lévő cefrét.*
- Rendben. Hogyan rögzítsem ezeket egymáshoz? *A feladat adott, így további keresés után éket talál, melyet a belehelyezett edény aljához, két oldalához téve, az nem közvetlenül érintkezik az a tartóedénnyel. Büszkén szemléi meg az eddigieket, majd ismét a pergamenekbe temetkezik.*
- A kisebb edény tetejét indokolt kupolával lezárni úgy, hogy annak tetejében csak egy kis vezetéknek alkalmas nyílás maradjon.
*Umon kevésbé elégedett, tart attól, hogy az ék kevésbé lesz tartós a nyílt tűztől, plusz a nagyobbik edényből ki tudná alakítani a rézből készült kupolát. Így visszalapoz, hogy immár a pergamen segítségével találjon a leégésre megoldást. Sokáig nem kell keresnie. Homlokára csap az ötlet egyszerűségétől, majd egy derékszögben meghajlított fém rudat vesz elő az egyik kidobásra ítélt kupacból. Valaha talán egy hangszer, tán tekerőlant húzója lehetett, de mára már nem használja senki. A főzőüst oldalára kisebb lyukat fúrva, a tekerőlant rúdját átdugja az edénybe. Miután elégedett a látvánnyal, a kurbli végéhez kis falapátokat rögzít, ahogy azt a vízkeréknél látta.*
~ Olyan, mint egy forgó fogaskerék, csak kevesebb foggal. ~ *Mosolyog magában, majd lassan az edényből kiálló, tenyérbe simuló részt megforgatja.*
- Működik! *Öröme határtalan, ahogy elnézi, miként tudja majd megforgatni a lassan rotyogó cefrét, hogy az ne kozmáljon oda. Az edényre vágott nyílást tömíti, melyhez apró, morzsalékos vizezett agyagot használ.*
~ Biztos gyakran kell majd cserélni, ha elhasználódik, de egyelőre megteszi ez is. ~ *Sokáig dolgozik művén, s miután a rézedényből kisebb kupolát kalapál felső részén egy lyukkal középütt, valószínűleg korábban lovak irányítására alkalmas hevederekkel szigeteli le, mikor a két edényt egymásba illeszti. A kupolát úgy alakította ki, hogy az alsó edény keresztmetszetétől kissé szűkebb legyen, így az gond nélkül belecsúszik. Ha akarja, nagyobb erő kifejtésével el is tudja onnan távolítani azt, hogy az elfőtt cefrét kiöntse és újabbat tegyen bele. Hamarosan elfárad, a kalapálás hosszú ideig tartott, s mivel nem szokta, megterhelte ízületeit, pihenni vágyik. Így az elkészített szerkezetet félreteszi.

//Az étkezőben, majd az udvari szentély//

Rövid gondolkodás után egy üres pergament, irónt vesz magához, majd az étkezőbe siet. A pergament egy jól látható helyre függeszti ki, majd kackiás, szerzetesi betűkkel a pergamen tetejére írja: "Szükséges javítások". Az irónt a pergamen mellé helyezi, remélve, hogy a többiek érteni fogják szándékát, halványan mosolyogva szemléli.*
~ Ide mindenki felírhatja, ha javításra, vagy tatarozásra van szüksége. ~ *Umon terve, hogy minden nap megtekinti, akár többször is, így tudni fogja, ha valami nem működik, ha valamit javítani kell, azonnal tud intézkedni, még listája is lesz róla. Kissé tétován áll, mint, aki nem tud mit kezdeni magával, egyelőre nem lát senkit, kihez szólni tudna, így nem tudja milyen megfontolásból, de Pycta kis csemetefája felé veszi az irányt, hogy megnézze, szüksége van-e annak gondoskodásra. Hamar odaér, s a csemetefa előtt megállva, kicsit felpiszkálja a parázstartókat, rá friss fadarabokat tesz, s elgondolkodva nézegeti.*


2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 20:40:44
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Napváltás//

*Seles ugyanazt álmodja, mint rendszeresen, mióta Vadvédbe érkezett, pont ugyanazt, mint előző reggel is tette. Talán a múltjával kapcsolatos emlékek idézik fel ezt benne, talán a megnyugvást jelképezi számára ez a pillanat, talán az ágy és a meleg szoba megléte hozza ki belőle, nem tudni, mindenesetre megint azt érzi, hogy egy erős, biztonságot nyújtó férfikar öleli magához, s hálája jeléül a lány odafordul, hogy visszaöleljen. Eddig nem volt jól meghatározható szereplője ennek az álomnak (bár Leon tetszett Selesnek, szóval leginkább hozzá tudta volna hasonlítani az álombéli alakot, de sokkal elvontabb volt akkor még), de ahogy közelebb simul a férfialakhoz, most már egészen biztos benne, hogy Leon az. A keze érintése, a testalkata, minden egybevág.*
~ Azt mondta, hogy szeret. ~ *Emlékszik vissza, és valóban bevillannak a kedves képek, ahogy a férfi magához húzza a falon és megcsókolják egymást.
Ugyanakkor, mint a legtöbb ilyen álmában, a felismerés mindig hamar utoléri, hogy az ágyban nincs rajta kívül senki, egyedül fekszik, és csak a párnát ölelgeti magához olyan hévvel, mintha ki akarná belőle préselni a tollat. Már ébredezik, kicsit el is bizonytalanodik, hogy megint csak beleélte magát ebbe… Talán a tegnapi napot is álmodta?* ~ Nem, lehetetlen, olyan valódi volt! ~
*Ahogy egyik bizonytalanságból a másikba esik, a legjobban az lepi meg, hogy az álombéli alak hirtelen meg is szólal. Ahogy meghallja Leon hangját, meglepetésében kipattannak a szemei. Most már egészen biztos benne, hogy a tegnapi nap megtörtént, és hogy Leon… Hogy Leon… ~ Az ajtóban van! ~ Riad meg.
Seles végigpillant magán: egy hosszabb ingen kívül nem visel semmit, de tényleg SEMMIT, a takarót lerugdosta magáról, és a legjobb, hogy pucér lábait felhúzva éppen a nagypárnát ölelgeti. Szinte undorodva löki el magától, mintha haragudna rá, de hát kinek kell amúgy is, mikor ott van Leon! Meztelen lábait sietve a takaró alá dugja, és bár a gondolat még így is zavarja kissé, hogy ennyire alulöltözött, azért nagyjából már megteszi.*
- Gyere csak! *Szól neki jókedvűen, és felül az ágyban, de hangja elég álmoskás. Ha Leon erre belép, akkor Seles szíve majd' megolvad, ahogy félmeztelenül és romantikus módon szerelme üdvözli először ezen a szép reggelen.*
~ Nagyon szép kezdése ez egy napnak. ~ *Állapítja meg, és igyekszik nem bámulni Leont, de minduntalan azon kapja magát, hogy izmos felsőtestét nézegeti. Saját magán és az aranyos helyzeten is csak mosolyogni tud.*
- Jó reggelt! Jót aludtál a tegnapi izgalmak után? *Nyújtózkodik egyet, és mutatja, hogy Leon nyugodtan üljön le mellé az ágyra.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 20:43:21

2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-20 17:00:00
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Visszatérés a Vadvédbe//
//Őrségváltás - Napváltás//

*Miután a legfontosabb dolgokat megbeszélték, és kiderült, hogy mindenki teljesen épségben van, kivéve az Aranyhajút, és még Xot sem akar túlságosan belemenni a Leonnal való kötekedésbe, a kalóz lenyugszik.* ~Na mi van Xot? Ez egyszer elfogadod, hogy nincs igazad?~ *Gondolja magában, de aztán csak arra jut, hogy itt tömegesen, hibák sorozatát vétették mindannyian. Leon sem, Seles sem kérdezte meg a tündért, hogy merre megy, és Xotot sem faggatták ki, valamint Ostor nemes egyszerűséggel el van tűnve, Leon gyakorlatilag helyette áll őrt, pedig ő nincs is ilyesmire beosztva, vagy legalábbis nem tud róla. Csak úgy szórakozásból álldogál itten. Szomorúan veszi tudomásul, hogy ma nem lesz se csípőgyakorlatozás, se víváslecke, és még a kardja sem lesz megfényezve! Szomorú zárása ez a napnak...*
-Hát, ha most azt mondanám, hogy ne menj aludni, túl erőszakos lennék, úgyhogy, csak annyit mondok, hogy nagyon örülök a mainak, és köszönöm, hogy ilyen remekké tetted ezt a napot! *Mosolyog hálásan nőre, majd a csók után hagyja is távozni.*
-Rendben Xot, akkor válthatsz! *Válaszol a lánynak, majd maga is elmegy aludni, egy gyors fürdés után. Az ágyában még forgolódik, hiszen nem jön álom a szemére rögtön. Ebben a napban semmi sem olyan volt, amit megszokott már. Egészen kezdett kialakulni egy rutinja, erre most jött Seles és felborította, az Aranyhajúról nem is beszélve, ami valami új, cseppet sem rokonszenves alakként érkezett ide a Vadvédbe.* ~Höh, ha felépül, majd jól elverem! Isq meg Umon még hálás is lehet, hogy gyakorolhatják a gyógyító tudományukat!~ *Ilyen gondolatokból még tucatnyi jön elő agyában, de a legvége azért mégis az ő asszonykája, és az, hogy mennyire vágyik rá most, ahogy így fekszik.* ~Leon te hülye vagy! Eddig fel sem tűnt, hogy milyen hideg egyedül az ágy, most meg szinte vacog az a nemlétező lelked! Ostoba fajankó vagy, te! Tudod?~ *Természetesen tudja! Adja meg a választ, és végül maga mellé veszi Patkányt az ágyban, és lefekteti a mellére, hogy nyugodtan tudjon aludni. Mikor a kis rágcsáló már egészen szuszog, és a legjobb patkányálmokat alussza, sőt, még csámcsog is hozzá, és mocorog, ahogyan szokott, végül a marcona kalózt is elvitorlázik az álmok birodalmába, hogy legalább ottan együtt alhasson kedvesével, aki túlzottan rendes lány, hogy idejöjjön hozzá az ágyába az első napjukon!

Mikor aztán felkel, az első dolga, hogy igyon egy korty vizet, de utána gy ahogy van, félmeztelenül átballag Seles szobájához, és bekopog, majd, ha nincs zárva az ajtó, akkor finoman, résnyire nyitja az ajtót, és úgy szól be.*
-Jó reggelt a legszebb nőnek itten Vadvédben! Hasadra süt a nap, kedvesem! Bemehetek?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346