//Kapunál//
//Shen, Isq, Seles, Xot, Lyz//
//picit Zara//
//Bayde , Leon//
*Nem csodálkozik rajta, hogy Seles védené Xotarát, Lyz is ezt tenné a helyében, pláne, hogy ő maga is nehezen hisz a fülének. De sajnos annyi idő eltelik, hogy már nem tudja azt az illúziót kergetni, hogy csak viccel a mélységi lány. Erre pedig maga Xotara az, aki újra dob egy pár lapáttal, végleg eltörölve a reményt, hogy Lyzben ne törjön meg valami vele kapcsolatban. Még ha addig is megvolt köztük a pár lépés távolság, még ha az otromba stílusa miatt eredendően fenntartással kezelte, még akkor is a család tagjának tartotta. Még most is annak tartja, ezért nem is kéri maradásra, s továbbra is velük tarthat. S míg éppen legyűri magában a feltoluló szavakat, s a szokásos megfontoltságát igyekszik megtartani, Xotara elnéz mellette, s Shen'eriel szavaira reagál. Már a fiú életben maradását is a saját dicsőségének tekinti, és még valami „többiről” is szót ejt. Lyz nem tudja, vajon mi egyéb dolga lehet Shennek Xotarával. Az élete megmentésével példálózott, erről pedig csak sejtelmesen vigyorog. Hűvös fürkész pillantása Xotaráról Shenre vándorol, majd vissza, valójában a tartalom nem is tartozik rá, bármit is számít fel Shennek Xotara titkon. Az, hogy a közös klánügybeli dolgaik miatt személyesen kér pénzt tőlük, már annál inkább.*
- Tévedésben vagy Xotara. Itt nincs kettőnk ügye. Semelyikünk nem tartozik neked személyesen. Itt eddig minden közös volt, ami a feladatokat illeti, és ami az erdővel kapcsolatos szintén. A külön egyezségekkel viszont nem tisztem elszámolni, és nem is tartozik rám. De kérlek, ne húzzuk az időt tovább. Induljunk.
*Mert, hogy az erdő közepén mire kellhet neki a pénz, azt el sem tudja képzelni. De aztán Shen is nekiesik Xotnak, láthatóan kiakad, de azt még véletlenül sem hiszi, hogy őmiatta húzta fel magát így.*
- Shen, kérlek, tedd azt el. *kéri szelíden az íját markoló fiút, s mellé lépve, Shen'eriel tegeznél matató kezére teszi sajátját. A mozdulat gyengéd, de csak az indulatokat hivatott elsimítani, minden szava komoly zöngéken játszik.
Hűvös pillantása érdeklődőbe vált, amikor visszatérve az őrtoronyból a mélységi lány nem tud felszállni a lovára. Sosem látta még Kajtárral így beszélni, sőt, valójában egyik lóhoz sem szólt még így. Aztán pedig magyarázkodásba kezd, amivel újra megkavarja az eddig felvert port.*
- Semmi gond Isqeha, az anyagiakat majd rendezzük Xotarával, ha visszaértünk *szól a fiúhoz nyugtatásképp. Látja, hogy őt is felzaklatták az előbbiek, és ezt még véletlenül sem szeretné tovább szítani, ahogy Shen indulatait sem. Nem tudja, mi lelte e mélységi lányt az istállóban, aztán mitől változott meg ilyen hirtelen. Pillanatnyilag a feladattal jobban el van foglalva, mint az okok keresésével, főleg, mert az idő halad, ők pedig még mindig totojáznak emiatt. Leszáll a lóról, s kezet nyújt Xotarának, hogy felsegítse.*
- Xotara, kérlek szépen, kerülj egyenesbe valahogy magaddal, másként nem jöhetsz velünk. A kedélyingadozásokat Erdőmélyén nem engedhetjük meg magunknak. Minden mást akkor rendezünk, ha visszaértünk. Rendben? *hangjából továbbra sem érződnek indulatok, nem is érez zaklatottságot, csak csalódott, és nem is kíván ezzel többet foglalkozni, csak haladna már, a feladattal.*
- Készen vagytok? *néz a többiekre, a lova mellett állva. Mielőtt a lovászfiú elsietne Csillaggal, Lyz üzen vele Zarának.*
- Sadmyr, légy oly kedves, szólj Zarának, hogy Shen velünk jön ma, és nem tudjuk mikor érkezünk. Köszönöm. *Ebben a nagy kavarodásban teljesen megfeledkezett arról, hogy elkérte a fiút a Novusok közül, és a vörösnek nem jelezte, hogy ez egész napra így is marad.
Azzal a kapuhoz lép, és sarkig tárja, majd visszasétál a lovához, s fellendül rá.*
- Induljunk *szól, ezzel reményei szerint be is rekeszti a további szóáradatokat. Talán jól fog esni mindenkinek egy kis kimozdulás.*
- A lehető legóvatosabban és leghalkabban haladjunk, Erdőmélyén főleg. Figyeljetek az erdőre, füleljetek, és persze egymásra is, nem árt néha magunk mögé is nézni, nehogy lemaradjon valaki, vagy meglepődjünk. *Nem akarja megtiltani a beszélgetést, de legalább csendben tegye mindenki, aki szólna az úton. S azzal fellendül a lovára, hátra pillantva int a bent maradóknak, s felkiált Baydenak, hogy zárjanak be mögöttük, s azzal kiléptet a kapun.*