Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 21:16:39
Üzenet elküldve: 2018-01-11 21:16:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Umon komolyan hallgatja Pycta szavait és elégedetten nyugtázza, hogy mindenben egyetért vele.*
- Céljaim eléréséhez apró lépéseket teszek, mint az erdei madár, ki ha azokat eléri magasra repül. Köszönöm neked a pszichikai és mentális tréninget is, mit oly önzetlenül nyújtasz. A testedzést követően valószínűleg a könyvtárban is megbújok hosszabb időre, hogy eredetemmel szembesülhessek. De még nem most.
*Szavait követően szintén közönségük felé fordul, ahol tapasztalja Aenae ijedt arcát, miközben Pyctát nézi:*
- Ne aggódj ifjú leány, a tökéletes elf arcot nem tudja elcsúfítani egy derékalj, még ha olyan keménynek is tűnik. Vezérünk jóval képzettebb, mint én, pontosan tudja, hogy mit, hogyan reagáljon. Hogy nemes orra vére eleredt, valószínűleg csak annak köszönhető, hogy nekem akart egy kis sikerélményt okozni.
*Felkacag, majd mosolyogva néz a lányra, annak ijedt szemeire és egy hirtelen gondolattól vezérelve, Sunukóhoz szól, reagálva annak felhívására:*
- Sunuko, gyere kérlek, ez a csuhás szerzetes megtisztelve érezné magát, ha megismerhetné tudásod! Azonban azt gondolom, hogy jobban tudunk érvényesülni, ha kissé távolabb állunk egymástól.
*Umon megpróbálja a négyest különválasztani, mindeközben biztatóan Aenaere mosolyog:*
- Aenae. Pycta minden bizonnyal nagyon óvatosan bánik veled, sohasem baj, ha egy ifjú hölgy is tanul néhány önvédelmi fogást. Ha ütést nem is, egy-egy mozdulatot igazán kipróbálhatnál!
*Egy kedves mosollyal aprót biccent Aenaenek, kezdi megkedvelni a tétovázó leányzót. Kissé udvarhölgyes, kissé hercegnős, de ha szívét adja valakinek, láthatóan nem csak egy szeletét, egészet neki szánja. Ismét Pyctára néz és hálásan bólint felé. Ezt követően Sunukora tekint, kezével mutatja az irányt és a gyakorlótér másik sarkába sétál, nem olyan messze Pyctáéktól, de pont eléggé, hogy Sunukoval ne hallják, ha azok gyakorlatozás közben esetleg beszélgetni kívánnának. Ahogy céljához ér, könnyed mozdulatokba kezd, kezeit lerázza, majd erőteljes törzshajlítással roppantja végig gerincét előre és hátra is. Némi további karkörzés után elégedetten szemléli izmait, mely a korábbi megerőltetéstől eléggé duzzadnak. Egy rövid megfontolás után, vidáman felnevet, majd jobb lábát előre lendítve felfelé, helyből ugrik egy hátra szaltót, lábai derekára merőlegesen pördülnek, így először jobb, majd bal talpa éri a földet, szinte hangtalanul, tulajdonképpen a kavicságyat sem mozdítva. Kezd elemébe jönni, majd Sunuko felé néz:*
- Gyere már barátom, itt öregszünk meg!
*Hangos kacagása megtölti a teret, kezével kalimpálva integet Sunukonak. Szinte észre sem veszi, de a köd lassan feloszlik, szürkéskék szemeinek tükrében talán még a színtiszta kék égen úszó felhők is látszódnak. Nagyon lassan, megfontoltan, lábairól, kezeiről, mellkasáról és hátáról stigmái visszahúzódnak, immár csak nyakán, tarkóján és arcán láthatók.*
//A szél és a kígyó//
*Umon komolyan hallgatja Pycta szavait és elégedetten nyugtázza, hogy mindenben egyetért vele.*
- Céljaim eléréséhez apró lépéseket teszek, mint az erdei madár, ki ha azokat eléri magasra repül. Köszönöm neked a pszichikai és mentális tréninget is, mit oly önzetlenül nyújtasz. A testedzést követően valószínűleg a könyvtárban is megbújok hosszabb időre, hogy eredetemmel szembesülhessek. De még nem most.
*Szavait követően szintén közönségük felé fordul, ahol tapasztalja Aenae ijedt arcát, miközben Pyctát nézi:*
- Ne aggódj ifjú leány, a tökéletes elf arcot nem tudja elcsúfítani egy derékalj, még ha olyan keménynek is tűnik. Vezérünk jóval képzettebb, mint én, pontosan tudja, hogy mit, hogyan reagáljon. Hogy nemes orra vére eleredt, valószínűleg csak annak köszönhető, hogy nekem akart egy kis sikerélményt okozni.
*Felkacag, majd mosolyogva néz a lányra, annak ijedt szemeire és egy hirtelen gondolattól vezérelve, Sunukóhoz szól, reagálva annak felhívására:*
- Sunuko, gyere kérlek, ez a csuhás szerzetes megtisztelve érezné magát, ha megismerhetné tudásod! Azonban azt gondolom, hogy jobban tudunk érvényesülni, ha kissé távolabb állunk egymástól.
*Umon megpróbálja a négyest különválasztani, mindeközben biztatóan Aenaere mosolyog:*
- Aenae. Pycta minden bizonnyal nagyon óvatosan bánik veled, sohasem baj, ha egy ifjú hölgy is tanul néhány önvédelmi fogást. Ha ütést nem is, egy-egy mozdulatot igazán kipróbálhatnál!
*Egy kedves mosollyal aprót biccent Aenaenek, kezdi megkedvelni a tétovázó leányzót. Kissé udvarhölgyes, kissé hercegnős, de ha szívét adja valakinek, láthatóan nem csak egy szeletét, egészet neki szánja. Ismét Pyctára néz és hálásan bólint felé. Ezt követően Sunukora tekint, kezével mutatja az irányt és a gyakorlótér másik sarkába sétál, nem olyan messze Pyctáéktól, de pont eléggé, hogy Sunukoval ne hallják, ha azok gyakorlatozás közben esetleg beszélgetni kívánnának. Ahogy céljához ér, könnyed mozdulatokba kezd, kezeit lerázza, majd erőteljes törzshajlítással roppantja végig gerincét előre és hátra is. Némi további karkörzés után elégedetten szemléli izmait, mely a korábbi megerőltetéstől eléggé duzzadnak. Egy rövid megfontolás után, vidáman felnevet, majd jobb lábát előre lendítve felfelé, helyből ugrik egy hátra szaltót, lábai derekára merőlegesen pördülnek, így először jobb, majd bal talpa éri a földet, szinte hangtalanul, tulajdonképpen a kavicságyat sem mozdítva. Kezd elemébe jönni, majd Sunuko felé néz:*
- Gyere már barátom, itt öregszünk meg!
*Hangos kacagása megtölti a teret, kezével kalimpálva integet Sunukonak. Szinte észre sem veszi, de a köd lassan feloszlik, szürkéskék szemeinek tükrében talán még a színtiszta kék égen úszó felhők is látszódnak. Nagyon lassan, megfontoltan, lábairól, kezeiről, mellkasáról és hátáról stigmái visszahúzódnak, immár csak nyakán, tarkóján és arcán láthatók.*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 17:59:45
Üzenet elküldve: 2018-01-11 17:59:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Étkezőben//
*Lassan körbe hordozza a szemét a jelenlévőkön, miközben azon gondolkodik, hogy mégis miért is van itt. Nem hiszi, hogy az erdő szelleme vezette volna, egy csalóka reményvesztett álom inkább, de hogy egy szellem, azt nem hiszi. Egy fajtársa sincs a teremben, vagyis ez nem igaz, van egy, de az láthatólag, csak mint szolgáló van jelen. Gyönyörű példája ez az élet hierarchiájának és csak megerősíti benne az idegenség érzését. Szorít egyet a törött ujján, hogy kitisztuljon a feje. Igen. Ő ígértetett tett, neki itt a helye, de most nem bír bent maradni. Túl sok az idegen, ő pedig még a többieknél is idegenebb, így az lesz a legjobb, ha a vezérrel majd négy szem közt beszél. Kihasználva a zűrzavart az ajtó felé sétál, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy senki nem figyeli kilép az ajtón. Végig halad a folyosón az udvar felé, majd mikor odaér leül a lépcsőre. Előveszi a pipáját, megtömi dohánnyal, majd az egyik fáklyáról meggyújtja azt. Mélyeket szív, hagyja, hogy a füst átjárja az egész testét, szinte eggyé váljon vele, és mikor ez megtörténik, úgy fúja ki a füstöt, hogy azzal a lényének az a része is távozzon, ami nem kívánatos számára. Persze ez nem ilyen egyszerű és még soha nem is működött, de az esély minden kifújásnál jelen van. Nézi a lassan távozó füstöt, miközben azon gondolkodik, hogyan is fogja rendbe hozni az ujját. Ennél tovább nem megy. Erre a napra elege van a gondolatokból. Egyszerűbb lenne, ha el tudna felejteni mindent. Tényleg mindent és egy olyan életet tudna élni, amilyet régen akart, de neki ezek a kártyák jutottak és vagy nagyon ügyesen fog blöffölni, vagy bedobja őket, de ő nem az a feladós fajta. Inkább a halál. Ez talán... még nem is hangzik olyan rosszul. *
*Lassan körbe hordozza a szemét a jelenlévőkön, miközben azon gondolkodik, hogy mégis miért is van itt. Nem hiszi, hogy az erdő szelleme vezette volna, egy csalóka reményvesztett álom inkább, de hogy egy szellem, azt nem hiszi. Egy fajtársa sincs a teremben, vagyis ez nem igaz, van egy, de az láthatólag, csak mint szolgáló van jelen. Gyönyörű példája ez az élet hierarchiájának és csak megerősíti benne az idegenség érzését. Szorít egyet a törött ujján, hogy kitisztuljon a feje. Igen. Ő ígértetett tett, neki itt a helye, de most nem bír bent maradni. Túl sok az idegen, ő pedig még a többieknél is idegenebb, így az lesz a legjobb, ha a vezérrel majd négy szem közt beszél. Kihasználva a zűrzavart az ajtó felé sétál, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy senki nem figyeli kilép az ajtón. Végig halad a folyosón az udvar felé, majd mikor odaér leül a lépcsőre. Előveszi a pipáját, megtömi dohánnyal, majd az egyik fáklyáról meggyújtja azt. Mélyeket szív, hagyja, hogy a füst átjárja az egész testét, szinte eggyé váljon vele, és mikor ez megtörténik, úgy fúja ki a füstöt, hogy azzal a lényének az a része is távozzon, ami nem kívánatos számára. Persze ez nem ilyen egyszerű és még soha nem is működött, de az esély minden kifújásnál jelen van. Nézi a lassan távozó füstöt, miközben azon gondolkodik, hogyan is fogja rendbe hozni az ujját. Ennél tovább nem megy. Erre a napra elege van a gondolatokból. Egyszerűbb lenne, ha el tudna felejteni mindent. Tényleg mindent és egy olyan életet tudna élni, amilyet régen akart, de neki ezek a kártyák jutottak és vagy nagyon ügyesen fog blöffölni, vagy bedobja őket, de ő nem az a feladós fajta. Inkább a halál. Ez talán... még nem is hangzik olyan rosszul. *
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:39:52
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Az eddig a szája elé tartott ujjai immáron az alsó ajkát gyűrögetik, még akkor is, mikor Sunuko elkezdi kifejteni azt, hogy vajon mi is lehet a küzdelem célja. Aenae nem gondolná, hogy ez cél lehet, vagy hogy egy jó cél. Ami azt illeti Pyctából nem is nézné ki azt, hogy ezért verekedne meg bárkivel.*
- És téged sokszor vertek már félholtra?
*Kérdez vissza csevegő hangon, de meglehetősen halkan, csak ennyi időre beszüntetve az ajka gyűrkészését, tekintete továbbra is Pyctára szegeződik, az elf nagyjából most maszatolhatja el az orra alatt a vércsíkot. Érzi magán Umon pillantását is, és nem is csodálkozik rajta, hiszen mindenki tudja róla, hogy nem az a harcos-alkat, ezért aztán nagyjából érthetetlen lehet bárki számára is az itt tartózkodása.*
- Nem haragszom.
*Nem is érti, hogy miért kellene haragudnia, nem egy haragvó típus. Azon meg sem lepődik, hogy Sunuko jelentkezik a bunyóra, Aenae maga nem tesz ilyet, néma, lassú fejrázással utasítja el a küzdelem nagyszerű lehetőségét, ujjait továbbra is a szája előtt tartva. Továbbra sem tartozik a kedvenc szabadidős tevékenységei közé a verekedés. Megsérülni nagyon nem szeretne, persze nyilván kímélnék is, de akkor meg mi értelme van az egésznek? Szóval mindent összevetve semmi értelme annak, hogy ő ilyenekben részt vegyen, az ilyesmit azon élvezik, akik minimális affinitással rendelkeznek a fegyveres, vagy a pusztakezes harcot illetően. Aenae ezt nem mondhatja el magáról.
Továbbra is a gyakorlótér szélén állva figyel. Már nagyjából el is felejtette, hogy miért jött, persze biztosan hamar az eszébe jutna, ha feszült figyelme nem szegeződne a férfiakra. Az iménti kézremegése most kezd csak csillapodni, de annak nem a küzdelem, inkább a Xotarával esett beszélgetés okozta rossz szájíz volt az oka. Igazából még most is rosszul érzi magát emiatt. Lassan csak eszébe jut, hogy miért is jött, de egyelőre nem moccan, nem szólal meg, mert még nem jött el az alkalom.*
//A szél és a kígyó//
*Az eddig a szája elé tartott ujjai immáron az alsó ajkát gyűrögetik, még akkor is, mikor Sunuko elkezdi kifejteni azt, hogy vajon mi is lehet a küzdelem célja. Aenae nem gondolná, hogy ez cél lehet, vagy hogy egy jó cél. Ami azt illeti Pyctából nem is nézné ki azt, hogy ezért verekedne meg bárkivel.*
- És téged sokszor vertek már félholtra?
*Kérdez vissza csevegő hangon, de meglehetősen halkan, csak ennyi időre beszüntetve az ajka gyűrkészését, tekintete továbbra is Pyctára szegeződik, az elf nagyjából most maszatolhatja el az orra alatt a vércsíkot. Érzi magán Umon pillantását is, és nem is csodálkozik rajta, hiszen mindenki tudja róla, hogy nem az a harcos-alkat, ezért aztán nagyjából érthetetlen lehet bárki számára is az itt tartózkodása.*
- Nem haragszom.
*Nem is érti, hogy miért kellene haragudnia, nem egy haragvó típus. Azon meg sem lepődik, hogy Sunuko jelentkezik a bunyóra, Aenae maga nem tesz ilyet, néma, lassú fejrázással utasítja el a küzdelem nagyszerű lehetőségét, ujjait továbbra is a szája előtt tartva. Továbbra sem tartozik a kedvenc szabadidős tevékenységei közé a verekedés. Megsérülni nagyon nem szeretne, persze nyilván kímélnék is, de akkor meg mi értelme van az egésznek? Szóval mindent összevetve semmi értelme annak, hogy ő ilyenekben részt vegyen, az ilyesmit azon élvezik, akik minimális affinitással rendelkeznek a fegyveres, vagy a pusztakezes harcot illetően. Aenae ezt nem mondhatja el magáról.
Továbbra is a gyakorlótér szélén állva figyel. Már nagyjából el is felejtette, hogy miért jött, persze biztosan hamar az eszébe jutna, ha feszült figyelme nem szegeződne a férfiakra. Az iménti kézremegése most kezd csak csillapodni, de annak nem a küzdelem, inkább a Xotarával esett beszélgetés okozta rossz szájíz volt az oka. Igazából még most is rosszul érzi magát emiatt. Lassan csak eszébe jut, hogy miért is jött, de egyelőre nem moccan, nem szólal meg, mert még nem jött el az alkalom.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:21:37
Üzenet elküldve: 2018-01-11 15:21:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Étkező//
*Gondolkodásnyi idő után, (egészen pontosan azután, miután megbizonyosodott arról, hogy senkinek a gyanúskodó tekintete alatt sincsen) fejét már sokkal magabiztosabban fölemelve a többi jelenlévőt kezdi szemügyre venni, figyelve arra, hogy még VÉLETLENÜL SE akadjon össze a tekintete Lyzzel, különben az asztal alá veti magát.
Ahhoz képest hogy még reggel azt mesélte az elf vezér hogy az eredeti csapat elhagyta a helyet, most elég élettelinek néz ki most a nagycsarnok. Úgy néz ki nem csak ő tette be lábát hívatlan vendégként az erőd udvarába, hanem számtalan más szerzet is. Nem tudja hogy őt ugyanolyan ellátásban fogják e részesíteni; ez minden bizonnyal bizalomtól függő lesz. Szemével még épp el tudja kapni az Umonként bemutatkozott szerzetes érdekes stigmáit, mielőtt tekintete a nagycsarnok kapuja felé irányulna. Pontosabban szólva az irbisz felé. Erős fegyelemmel tudja csak állkapcsát a helyén tartani, különben minden bizonnyal az asztalon kötne az ki. Hogy pont ilyenkor hoznak be egy ilyet! Hihetelen teremtmény! Szeme szinte falja a gyönyörű bestiát, minden részét szinte tervrajzként vésve bele agyába. Nem volt még szerencséje befogott példánnyal találkozni, még az erdőben is alig elvétve látott egy-két példányt. Nos, még egy ok amiért jó volt kialvatlanul fölkelni. Lelkesen bólintva veszi tudomásul az összes itt lévő jelenlétét, ha gesztenyebarna szempárja bárki máséval (a már említett elf asszonyságot kivéve) találkozik, jóindulatúan fölemeli jobb kezét köszönésképpen. Megszólalni hiábavaló lenne, a hangzavar úgy nyelné el kissé rekedt beszédjét akár egy vattapamacs.
Lassan megnyugszik, s testét kevésbé erőltető pozícióra váltva legelteti szemét még a sokaságon. Fájdalmasan éles kép arról, ami az ő első estéjén történt. Mintha csak abba a jelenetbe utazott volna vissza. Hát igen, újra itt van. De mégsem ugyanazokkal a szereplőkkel...*
*Gondolkodásnyi idő után, (egészen pontosan azután, miután megbizonyosodott arról, hogy senkinek a gyanúskodó tekintete alatt sincsen) fejét már sokkal magabiztosabban fölemelve a többi jelenlévőt kezdi szemügyre venni, figyelve arra, hogy még VÉLETLENÜL SE akadjon össze a tekintete Lyzzel, különben az asztal alá veti magát.
Ahhoz képest hogy még reggel azt mesélte az elf vezér hogy az eredeti csapat elhagyta a helyet, most elég élettelinek néz ki most a nagycsarnok. Úgy néz ki nem csak ő tette be lábát hívatlan vendégként az erőd udvarába, hanem számtalan más szerzet is. Nem tudja hogy őt ugyanolyan ellátásban fogják e részesíteni; ez minden bizonnyal bizalomtól függő lesz. Szemével még épp el tudja kapni az Umonként bemutatkozott szerzetes érdekes stigmáit, mielőtt tekintete a nagycsarnok kapuja felé irányulna. Pontosabban szólva az irbisz felé. Erős fegyelemmel tudja csak állkapcsát a helyén tartani, különben minden bizonnyal az asztalon kötne az ki. Hogy pont ilyenkor hoznak be egy ilyet! Hihetelen teremtmény! Szeme szinte falja a gyönyörű bestiát, minden részét szinte tervrajzként vésve bele agyába. Nem volt még szerencséje befogott példánnyal találkozni, még az erdőben is alig elvétve látott egy-két példányt. Nos, még egy ok amiért jó volt kialvatlanul fölkelni. Lelkesen bólintva veszi tudomásul az összes itt lévő jelenlétét, ha gesztenyebarna szempárja bárki máséval (a már említett elf asszonyságot kivéve) találkozik, jóindulatúan fölemeli jobb kezét köszönésképpen. Megszólalni hiábavaló lenne, a hangzavar úgy nyelné el kissé rekedt beszédjét akár egy vattapamacs.
Lassan megnyugszik, s testét kevésbé erőltető pozícióra váltva legelteti szemét még a sokaságon. Fájdalmasan éles kép arról, ami az ő első estéjén történt. Mintha csak abba a jelenetbe utazott volna vissza. Hát igen, újra itt van. De mégsem ugyanazokkal a szereplőkkel...*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 14:48:20
Üzenet elküldve: 2018-01-11 14:48:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
- Persze az is lehet, hogy ezzel egymás képességeit mérik föl. - *jutott eszébe a másik lehetőség, amit nem is felejt el közölni Aenae-vel.* - Nem tudom mennyi minden változott itt amióta elkalandoztam, de az ilyen "csihipuhik" célja sokszor csak rájönni hogy.... meddig bírja az adott személy a pofonokat. Ez persze csak az én régimódi gondolkodásom. - *Itt elhallgat s fejét oldarla hajtva visszahelyezi tekintetét a gyakorlótérre. Úgy néz ki, a harcnak vége. Egymással váltanak Sunukonak idegen jelentésű szavakat, s Pycta feléjük fordul. Kérdését hallva elvigyorodik: már tudja hogy mi fogja visszazökkenteni a régi kerékvágásba! Hogy eddig miért nem jött rá maga?! Umon érezhetőleg nyugodtabb aurát bocsát ki magából, mint előtte. Hát, ha egy kis adrenalin kell ahhoz, hogy lelki állapota újra a helyes polcon legyen, hát legyen!*
- Remélem nem haragudsz meg. - *Szól halkan fejét nem fordítva a lány felé, de hozzá intézve a szavait. Nem egészen pontosan tudja hogy milyen kapcsolat van kettejük között, de nem szándékozott beleavatkozni, se negatív véleményt megfogalmazni róla. Neki csak egy edzőpartner kellett.
Kinyújtózik kezét a magasba téve, pár nagy lépést tesz előre gyanús mosollyal a képén, úgy hangzik el félhangos kiáltása, puszta vidámsággal a hirtelen lehetőségtől:*
- Megtisztelő lenne ha egy olyen földönfutóval tudnátok kezdeni valamit, mint velem! Tartsunk egy kis szünetet... - *Itt az elf vezető arcán lévő nyomok felé siklik tekintete.* -...Vagy Azonnal neki is vághatunk? Persze lehetőleg egyenlített küzdelemben. - *Nevet bele a hideg hajnali levegőbe.* - Még jómagam sem bírnék el kettő képzett ökölvívóval. Még.
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 14:59:33
//A szél és a kígyó//
- Persze az is lehet, hogy ezzel egymás képességeit mérik föl. - *jutott eszébe a másik lehetőség, amit nem is felejt el közölni Aenae-vel.* - Nem tudom mennyi minden változott itt amióta elkalandoztam, de az ilyen "csihipuhik" célja sokszor csak rájönni hogy.... meddig bírja az adott személy a pofonokat. Ez persze csak az én régimódi gondolkodásom. - *Itt elhallgat s fejét oldarla hajtva visszahelyezi tekintetét a gyakorlótérre. Úgy néz ki, a harcnak vége. Egymással váltanak Sunukonak idegen jelentésű szavakat, s Pycta feléjük fordul. Kérdését hallva elvigyorodik: már tudja hogy mi fogja visszazökkenteni a régi kerékvágásba! Hogy eddig miért nem jött rá maga?! Umon érezhetőleg nyugodtabb aurát bocsát ki magából, mint előtte. Hát, ha egy kis adrenalin kell ahhoz, hogy lelki állapota újra a helyes polcon legyen, hát legyen!*
- Remélem nem haragudsz meg. - *Szól halkan fejét nem fordítva a lány felé, de hozzá intézve a szavait. Nem egészen pontosan tudja hogy milyen kapcsolat van kettejük között, de nem szándékozott beleavatkozni, se negatív véleményt megfogalmazni róla. Neki csak egy edzőpartner kellett.
Kinyújtózik kezét a magasba téve, pár nagy lépést tesz előre gyanús mosollyal a képén, úgy hangzik el félhangos kiáltása, puszta vidámsággal a hirtelen lehetőségtől:*
- Megtisztelő lenne ha egy olyen földönfutóval tudnátok kezdeni valamit, mint velem! Tartsunk egy kis szünetet... - *Itt az elf vezető arcán lévő nyomok felé siklik tekintete.* -...Vagy Azonnal neki is vághatunk? Persze lehetőleg egyenlített küzdelemben. - *Nevet bele a hideg hajnali levegőbe.* - Még jómagam sem bírnék el kettő képzett ökölvívóval. Még.
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 14:59:33
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 11:48:40
Üzenet elküldve: 2018-01-11 11:48:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*~Hát igen~ döbben rá Isqeha ~ez az, amiért visszajöttem, bármennyire nem örült neki Kimmeri. Mert a szíve mélyén nem örült neki, jól tudtam, bár nem mondott erről hangosan egyetlen szót sem. Dehát annak idején ő biztatott, hogy menjek el Artheniorba, a levegő városába. Lihanech nem ugyanaz, hidd el nekem! Majd meglátod a saját szemeddel. Ezt mondta. De mikor visszatértem, és meséltem neki az Árnyék utcáról, a mágus-varázslókról, az erdei mágusok otthonáról lenn délen, meg persze arról, amit Worenth mester mondott a megjelenő holtak seregéről, akkor már nem akarta, hogy visszatérjek. De persze nem tartott vissza. És visszajöttem, mert a falu már kevés volt! Mindig ugyanaz... Arthenior és az itt élők! A Lanawin minden szegletéből ideérkezők... itt minden tele van ismeretlen dolgokkal, és meglepetéssel! A piac! Az emberek népe, ekkora tömegben! Annyira mások, mint az elfek... A városi öltözékek! A szokásaik! A mágus-varázslók!!
És most ez az erdőmélyi erőd! Hihetetlen az egész, és csak egyre hihetetlenebb. A Selessel való találkozás... a látvány, ahogy Vadvéd egyszer csak itt volt a falaival, a kapuval a szemünk előtt. A két ismeretlen férfi... az irbisz!! No és az utolsó! A lány, Seles, és az a kihajoló sötételf... ismerik egymást!!~
Mindez ott kavarog Isqehában, ahogy haladnak egymás nyomában befelé, miután a magas kapu kitárul. Bámészkodik, csak úgy issza a látványt.
Hatalmas a tér. Jobbra az ott istálló lehet, a falakon a magasban végig járőrpalló fut végig. A kapu becsukódik mögöttük, egyenesen előre tartanak, az udvar végében lévő nagy bejárat felé, ami a magas, két szárnyból álló épületbe vezet.
Amikor végül odaérve belépnek, a szakállassal és az irbisszel az élen, a félelf balra lép ki, ott áll meg, kicsit tétován. Jó néhányan vannak már odabent a nagycsarnoknak is beillő teremben. Az első, amit megbámul, a bejárattal szemközti falon lévő hatalmasra kifaragott, kilencfejű hydra. A hydra faragvány mindkét oldalán kandalló, ég bennük a tűz, a teremben kellemes az idő. Körben, fent végig galériák futnak.
A szakállas férfi ~Bayde~ hölgyekként és urakként szólítva meg a teremben lévőket, az irbiszről szól, az állat mellette figyel. Úgy beszél, mint a vándor mutatványosok. A teremben annyiféle szerzet van, hogy Isqeha csak les, nem tudja egyelőre összerakni a dolgot, hogy mi is lehet ez a hely, és kik azok, akik itt vannak most. De izgatott, és kíváncsi. Annyira erős az összbenyomás, hogy az egész hat rá, egyben, és az egészen apró részletek. Egy lelógó csuklya vastag szövetének a rőt barnája. Hajzuhatagok. Vörös, ezüstös szőke, őzgida színű, éj-barna. Mozdulatok. Pillantások. Vár, nem tudja hogy mire pontosan, de azt érzi, hogy mindenki vár valamire a teremben. Sokan ott ülnek már a hosszú asztalok mellett, úgyhogy leül ő is az egyik még üresen álló székre, Seles másik oldalára, és tovább bámészkodik.*
*~Hát igen~ döbben rá Isqeha ~ez az, amiért visszajöttem, bármennyire nem örült neki Kimmeri. Mert a szíve mélyén nem örült neki, jól tudtam, bár nem mondott erről hangosan egyetlen szót sem. Dehát annak idején ő biztatott, hogy menjek el Artheniorba, a levegő városába. Lihanech nem ugyanaz, hidd el nekem! Majd meglátod a saját szemeddel. Ezt mondta. De mikor visszatértem, és meséltem neki az Árnyék utcáról, a mágus-varázslókról, az erdei mágusok otthonáról lenn délen, meg persze arról, amit Worenth mester mondott a megjelenő holtak seregéről, akkor már nem akarta, hogy visszatérjek. De persze nem tartott vissza. És visszajöttem, mert a falu már kevés volt! Mindig ugyanaz... Arthenior és az itt élők! A Lanawin minden szegletéből ideérkezők... itt minden tele van ismeretlen dolgokkal, és meglepetéssel! A piac! Az emberek népe, ekkora tömegben! Annyira mások, mint az elfek... A városi öltözékek! A szokásaik! A mágus-varázslók!!
És most ez az erdőmélyi erőd! Hihetetlen az egész, és csak egyre hihetetlenebb. A Selessel való találkozás... a látvány, ahogy Vadvéd egyszer csak itt volt a falaival, a kapuval a szemünk előtt. A két ismeretlen férfi... az irbisz!! No és az utolsó! A lány, Seles, és az a kihajoló sötételf... ismerik egymást!!~
Mindez ott kavarog Isqehában, ahogy haladnak egymás nyomában befelé, miután a magas kapu kitárul. Bámészkodik, csak úgy issza a látványt.
Hatalmas a tér. Jobbra az ott istálló lehet, a falakon a magasban végig járőrpalló fut végig. A kapu becsukódik mögöttük, egyenesen előre tartanak, az udvar végében lévő nagy bejárat felé, ami a magas, két szárnyból álló épületbe vezet.
Amikor végül odaérve belépnek, a szakállassal és az irbisszel az élen, a félelf balra lép ki, ott áll meg, kicsit tétován. Jó néhányan vannak már odabent a nagycsarnoknak is beillő teremben. Az első, amit megbámul, a bejárattal szemközti falon lévő hatalmasra kifaragott, kilencfejű hydra. A hydra faragvány mindkét oldalán kandalló, ég bennük a tűz, a teremben kellemes az idő. Körben, fent végig galériák futnak.
A szakállas férfi ~Bayde~ hölgyekként és urakként szólítva meg a teremben lévőket, az irbiszről szól, az állat mellette figyel. Úgy beszél, mint a vándor mutatványosok. A teremben annyiféle szerzet van, hogy Isqeha csak les, nem tudja egyelőre összerakni a dolgot, hogy mi is lehet ez a hely, és kik azok, akik itt vannak most. De izgatott, és kíváncsi. Annyira erős az összbenyomás, hogy az egész hat rá, egyben, és az egészen apró részletek. Egy lelógó csuklya vastag szövetének a rőt barnája. Hajzuhatagok. Vörös, ezüstös szőke, őzgida színű, éj-barna. Mozdulatok. Pillantások. Vár, nem tudja hogy mire pontosan, de azt érzi, hogy mindenki vár valamire a teremben. Sokan ott ülnek már a hosszú asztalok mellett, úgyhogy leül ő is az egyik még üresen álló székre, Seles másik oldalára, és tovább bámészkodik.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 11:26:47
Üzenet elküldve: 2018-01-11 11:26:47
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Étkező//
*Seles jót nevet a megjegyzésen az íjat illetően, és ahogy a sötételf lány mondja, a kezében is tartja még akkor is, mikor elindulnak. Ha választania kell, hogy az irbiszt szeretné a háta mögött tudni, vagy Leont, inkább maradt az irbisznél. Nem is bánta, hogy nem zárkózott fel Xot mellé: először annyi mindent szeretne mondani régi ismerősének és Isqehának, de mikor belépnek a kapun, minden ötlete azonnal dugába dől, egyik ámulatból a másikba esik. Minden, amit álmodott, igaznak bizonyult, de azt nem álmodta meg, hogy egy egész "város" van odabent, egy igazi otthon, ahol valóban élni lehet, tyúkóllal, kerttel...
Amikor az étkezőbe érnek, lenyűgözi és kicsit zavarja a tömeg, de könnyen le tudja küzdeni. Furcsa emberek tömegét látja, a sok fej tengerétől azt sem tudja meghatározni, ki a vezető. Az irbisz miatti ámulatból úgyse venné ki a részét, örülni fog, ha sikerül valahogy megbarátkoznia vele, ha már teljesen szelídnek számít. Úgy látszik, Bayde tudja, mit csinál, úgyhogy ráhagyja a dolgot. Inkább szokásához híven megpróbál elvegyülni, és letelepszik a legközelebbi székre, legnagyobb örömére éppen Xot mellé. Szélesen rámosolyog, de egy pillanatra elkomorul, ahogy újra eszébe jut, mit akart kérdezni.*
- Mi történt a lábaddal? Nagyon fáj?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 11:27:37
*Seles jót nevet a megjegyzésen az íjat illetően, és ahogy a sötételf lány mondja, a kezében is tartja még akkor is, mikor elindulnak. Ha választania kell, hogy az irbiszt szeretné a háta mögött tudni, vagy Leont, inkább maradt az irbisznél. Nem is bánta, hogy nem zárkózott fel Xot mellé: először annyi mindent szeretne mondani régi ismerősének és Isqehának, de mikor belépnek a kapun, minden ötlete azonnal dugába dől, egyik ámulatból a másikba esik. Minden, amit álmodott, igaznak bizonyult, de azt nem álmodta meg, hogy egy egész "város" van odabent, egy igazi otthon, ahol valóban élni lehet, tyúkóllal, kerttel...
Amikor az étkezőbe érnek, lenyűgözi és kicsit zavarja a tömeg, de könnyen le tudja küzdeni. Furcsa emberek tömegét látja, a sok fej tengerétől azt sem tudja meghatározni, ki a vezető. Az irbisz miatti ámulatból úgyse venné ki a részét, örülni fog, ha sikerül valahogy megbarátkoznia vele, ha már teljesen szelídnek számít. Úgy látszik, Bayde tudja, mit csinál, úgyhogy ráhagyja a dolgot. Inkább szokásához híven megpróbál elvegyülni, és letelepszik a legközelebbi székre, legnagyobb örömére éppen Xot mellé. Szélesen rámosolyog, de egy pillanatra elkomorul, ahogy újra eszébe jut, mit akart kérdezni.*
- Mi történt a lábaddal? Nagyon fáj?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 11:27:37
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 01:32:27
Üzenet elküldve: 2018-01-11 01:32:27
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
//Pycta, Aenae, Umon, Ertatsnoy, Bayde, Annulien, Zara, Xotara… //
*Xotarának jelez a hatodik érzéke, amikor a druida sorol be mögé az erdei fenevaddal. Talán, bölcsebb volna előre engedni őket, mielőtt még a bájgúnár vidoran bokán haraptatná őt az új kis kedvencével. A nagymacskától akkor sem tart különösebben. Szereti az állatokat, jobban, mint a lanawiniakat. Előre is engedi a párost, majd mögéjük sorolva már tovább készíti magát lelkiekben a Pyctával való közelgő beszélgetésre. A nagycsarnokba lépve kicsit hátra hőköl.
~Mennyien!~
És elfogja a főtéren is mindig bosszantóan fojtogató érzés.
~Remek! Remélem, Pycta nem mindenki előtt akar nekem hegyi beszédet tartani. Lehet, hogy még nem is tud a dologról.~
Xotara „pajzsait” nehezen tudja fent tartani ilyen tömegben, ahogy ilyenkor mindig egyetlen „fegyveréhez” nyúl, ami ebben a helyzetben a segítségére lehet. A csőlátáshoz. Erőt vesz magán, és beljebb sántikál. Ahogy mindig először a hydra faragványra pillant, amit a két kandalló fog közre. Észreveszi Pyctát a faragvány előtt. Majd furcsa érzése lesz, de meglepő módon nem a Vezértől. Baljós érzése, amit a kandallókban vadul lobogó tűz most csak tovább fokoz. Az egyik kandalló mellett megpillantja Umont, aki Xotara számára nagyon is jól ismert testtartásban támaszkodik a félárnyas sarokban.
~Umon még mindig pikkel rám, vagy az a izé ott nem is Ő… jaj, ne itt mindenki előtt… ugye Ura önmagának?~
Sajnos Xotara sötételf szemeivel nem tudja kifürkészni a férfi félárnyas arcát, az ablakokon beáradó kinti fényár és a távolság miatt. Töprengéséből a bájgúnár zengő hangja zökkenti ki.
Bayde előadását hallva nem szól semmit. Bár, lenyűgözi az irbisz, és szívesen megsimogatná (igazi megtiszteltetés lenne), de az állat helyébe képzelve magát egészen megsajnálja a fenséges állatot.
~Én biztos nem örülnék, ha egy rakás idegen elkezdene fogdosni, simogatni és belemászni az arcomba. Szegény jószág, mint valami vásári látványosság, vagy kísérleti patkány.~
A mélységi lány vet még egy együttérző pillantást a nagymacskára, majd az asztalnál lévő legközelebbi üres helyre biccenve, mit tudja ő ki mellé, de leül. A sötételf lány most igazán nem bánná, ha képes lenne az elvegyülésre, de hát ez az ő esetében nem megy egyszerűen. Mindegy tartja a mondás a szándék a fontos.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 01:41:27
//Pycta, Aenae, Umon, Ertatsnoy, Bayde, Annulien, Zara, Xotara… //
*Xotarának jelez a hatodik érzéke, amikor a druida sorol be mögé az erdei fenevaddal. Talán, bölcsebb volna előre engedni őket, mielőtt még a bájgúnár vidoran bokán haraptatná őt az új kis kedvencével. A nagymacskától akkor sem tart különösebben. Szereti az állatokat, jobban, mint a lanawiniakat. Előre is engedi a párost, majd mögéjük sorolva már tovább készíti magát lelkiekben a Pyctával való közelgő beszélgetésre. A nagycsarnokba lépve kicsit hátra hőköl.
~Mennyien!~
És elfogja a főtéren is mindig bosszantóan fojtogató érzés.
~Remek! Remélem, Pycta nem mindenki előtt akar nekem hegyi beszédet tartani. Lehet, hogy még nem is tud a dologról.~
Xotara „pajzsait” nehezen tudja fent tartani ilyen tömegben, ahogy ilyenkor mindig egyetlen „fegyveréhez” nyúl, ami ebben a helyzetben a segítségére lehet. A csőlátáshoz. Erőt vesz magán, és beljebb sántikál. Ahogy mindig először a hydra faragványra pillant, amit a két kandalló fog közre. Észreveszi Pyctát a faragvány előtt. Majd furcsa érzése lesz, de meglepő módon nem a Vezértől. Baljós érzése, amit a kandallókban vadul lobogó tűz most csak tovább fokoz. Az egyik kandalló mellett megpillantja Umont, aki Xotara számára nagyon is jól ismert testtartásban támaszkodik a félárnyas sarokban.
~Umon még mindig pikkel rám, vagy az a izé ott nem is Ő… jaj, ne itt mindenki előtt… ugye Ura önmagának?~
Sajnos Xotara sötételf szemeivel nem tudja kifürkészni a férfi félárnyas arcát, az ablakokon beáradó kinti fényár és a távolság miatt. Töprengéséből a bájgúnár zengő hangja zökkenti ki.
Bayde előadását hallva nem szól semmit. Bár, lenyűgözi az irbisz, és szívesen megsimogatná (igazi megtiszteltetés lenne), de az állat helyébe képzelve magát egészen megsajnálja a fenséges állatot.
~Én biztos nem örülnék, ha egy rakás idegen elkezdene fogdosni, simogatni és belemászni az arcomba. Szegény jószág, mint valami vásári látványosság, vagy kísérleti patkány.~
A mélységi lány vet még egy együttérző pillantást a nagymacskára, majd az asztalnál lévő legközelebbi üres helyre biccenve, mit tudja ő ki mellé, de leül. A sötételf lány most igazán nem bánná, ha képes lenne az elvegyülésre, de hát ez az ő esetében nem megy egyszerűen. Mindegy tartja a mondás a szándék a fontos.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.11 01:41:27
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:42:42
Üzenet elküldve: 2018-01-11 00:42:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A gyakorlás véget ér, s bár a kimenetele kétségtelen, mégis egyikük sem érzi úgy, hogy győzött vagy vesztett. A csuhás elf nem a győzelemért küzdött, nem is a vereséget akarta elkerülni, hanem kíváncsi volt az átkozott szerzetes képességeire, minden olyanra, amelyet szavakkal nagyon nehezen lehet elmondani. A szavakat a démon is a szájába adhatta volna, ahogy azt sem vehette volna észre, hogy hazudik. Annyira nem jó emberismerő. Így maradt a nehezebb és veszélyesebb út, a harc útja. A hosszúéletű bár fizikailag gyakorolt, elméjében minden mozdulatot, minden apróságot igyekezett megjegyezni, mindig továbbvitte a támadást, a védekezést, hogy tudja, mit tett volna éles helyzetben.
Umon meghajol előtte, látja a tekintetén, hogy szinte élvezte a harcot és a démonnak nyoma sincs most benne. Ám azt is tudja, hogy ez csak átmeneti állapot, amint lehetősége lesz, a sötétség visszatér és visszaköveteli jussát.*
- Az Erdő Szívének legyen hála. *Hajol meg maga is a másik szerzetes előtt. Ha eddig kételkedett volna, most már nem teszi, hogy abban az esetben, ha Umon elvesztené a démonnal vívott belső háborút, képes volna megállítani. Hisz a gonosz entitás hiába kölcsönözne túlvilági erőt a férfinek, mégis csak a barát fizikai korlátaival rendelkezhetne.
Amikor a férfi beszélni kezd, pillantása pedig a gyakorlótér mellett állókat fürkészi, maga is arrafelé néz. Alig látható, halovány mosollyal pillant az aggódó arcú Anenae-re, oda sem figyelve elmaszatolja az orra alatt vöröslő csíkot. Nem történt komolyabb baja, szinte nem is érzi a fájdalmat, ami inkább köszönhető átlag feletti fájdalomtűrésének, mint Umon ügyetlenségének. Az átkozott szerzetes meglepte, ha kitartóan tovább gyakorol, útjának végén olyan lehetőségek várják, melyekről nem is álmodott eddig.*
- Nem az a lényeg, hogy mekkora lépésekkel haladunk a cél felé. Aki túl nagy lépéseket akar, könnyebben elvéti az utat. *Újabb bölcsesség, de talán Umon érteni fogja, mire akar kilyukadni. Most elkezdtek valamit, de nem szabad azonnal nagyot harapni. Tapasztalni kell, próbálgatni azokat a határokat, melyeket eddig egyszerűen csak áttört a démon, nem hagyva lehetőséget a megfigyelésükre.*
- Mindent a maga idejében. Az Erdő Szíve mindent időben közölni fog. *Mosolyog a szerzetesre és bátorítólag megszorítja a vállát.
Ha Umonnak nincs több mondanivalója, a csuhátlan csuhás megpróbálja teljesen letörölni ajkáról a vért kisebb-nagyobb sikerrel, majd a gyakorlótér mellett álló venárok felé indul. Színpadiasan széttárja karjait, majd mosolyogva megkérdi.*
- Kinek van kedve kipróbálni magát két kiöregedett harcos ellen?
//A szél és a kígyó//
*A gyakorlás véget ér, s bár a kimenetele kétségtelen, mégis egyikük sem érzi úgy, hogy győzött vagy vesztett. A csuhás elf nem a győzelemért küzdött, nem is a vereséget akarta elkerülni, hanem kíváncsi volt az átkozott szerzetes képességeire, minden olyanra, amelyet szavakkal nagyon nehezen lehet elmondani. A szavakat a démon is a szájába adhatta volna, ahogy azt sem vehette volna észre, hogy hazudik. Annyira nem jó emberismerő. Így maradt a nehezebb és veszélyesebb út, a harc útja. A hosszúéletű bár fizikailag gyakorolt, elméjében minden mozdulatot, minden apróságot igyekezett megjegyezni, mindig továbbvitte a támadást, a védekezést, hogy tudja, mit tett volna éles helyzetben.
Umon meghajol előtte, látja a tekintetén, hogy szinte élvezte a harcot és a démonnak nyoma sincs most benne. Ám azt is tudja, hogy ez csak átmeneti állapot, amint lehetősége lesz, a sötétség visszatér és visszaköveteli jussát.*
- Az Erdő Szívének legyen hála. *Hajol meg maga is a másik szerzetes előtt. Ha eddig kételkedett volna, most már nem teszi, hogy abban az esetben, ha Umon elvesztené a démonnal vívott belső háborút, képes volna megállítani. Hisz a gonosz entitás hiába kölcsönözne túlvilági erőt a férfinek, mégis csak a barát fizikai korlátaival rendelkezhetne.
Amikor a férfi beszélni kezd, pillantása pedig a gyakorlótér mellett állókat fürkészi, maga is arrafelé néz. Alig látható, halovány mosollyal pillant az aggódó arcú Anenae-re, oda sem figyelve elmaszatolja az orra alatt vöröslő csíkot. Nem történt komolyabb baja, szinte nem is érzi a fájdalmat, ami inkább köszönhető átlag feletti fájdalomtűrésének, mint Umon ügyetlenségének. Az átkozott szerzetes meglepte, ha kitartóan tovább gyakorol, útjának végén olyan lehetőségek várják, melyekről nem is álmodott eddig.*
- Nem az a lényeg, hogy mekkora lépésekkel haladunk a cél felé. Aki túl nagy lépéseket akar, könnyebben elvéti az utat. *Újabb bölcsesség, de talán Umon érteni fogja, mire akar kilyukadni. Most elkezdtek valamit, de nem szabad azonnal nagyot harapni. Tapasztalni kell, próbálgatni azokat a határokat, melyeket eddig egyszerűen csak áttört a démon, nem hagyva lehetőséget a megfigyelésükre.*
- Mindent a maga idejében. Az Erdő Szíve mindent időben közölni fog. *Mosolyog a szerzetesre és bátorítólag megszorítja a vállát.
Ha Umonnak nincs több mondanivalója, a csuhátlan csuhás megpróbálja teljesen letörölni ajkáról a vért kisebb-nagyobb sikerrel, majd a gyakorlótér mellett álló venárok felé indul. Színpadiasan széttárja karjait, majd mosolyogva megkérdi.*
- Kinek van kedve kipróbálni magát két kiöregedett harcos ellen?
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 23:46:48
Üzenet elküldve: 2018-01-10 23:46:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Végigpillant az elfen, és a tündéren is gyorsan. Kezd igazán kételkedni abban, hogy Pycta elve helyes volna, miszerint engedjünk be csak minden jött-mentet, még ha maga Sa'Tereth lenne, akkor is, mert az Erdő szellem okkal hozta ide. Csak most, ahogy végignéz az étkezőben lévőkön, lassan több az idegen, mint Vadvéd jelenlegi lakói. Azért mégsem ártana a helyzetet átgondolni szerinte, a visszájára is elsülhet a dolog elég könnyen.
Több energiát ebbe azonban nem fektet bele, hogy ő oldja meg ezeket a dolgokat. Ha gond lenne, ő fogná a cókmókját, és olyan gyorsan tűnne el innen, amilyen gyorsan csak tud. Hogy aztán az erős hamuvá ég-e, és kivel együtt, az már igazán hidegen hagyja. Száját elhúzva inkább felül az asztalra, lábait keresztbe rakva, és magában elejt pár cifra káromkodást.
Aenae pedig úgy ugrik Pycta nyakába, mintha az hónapok óta lenne távol. Kicsit meg is lepődik ezen, és felvont szemöldökkel pillant Lyz felé.*
~Aha, így már értelme van a tegnap estinek, Aenae, drága...~
*Aztán megérkezik köreikbe Bayde, oldalán egy hatalmas irbisszel az oldalán. Zara szemei elkerekednek, úgy bámulja az állatot.*
- Szereztetek egy irbiszt? Hogyan? *kérdi csodálkozva.
Persze valószínűleg nem csak Zara ámul az állaton, de ő kifejezetten. Mikor még a családjával élt, a városban is volt egy öregember, aki a hatalmas birtokán egy ilyen nagymacska tartott. Kislányként pedig minden egyes alkalommal próbált belesni a kis réseken, hogy láthassa az állatot, amíg anyja el nem rángatta onnan.*
- Én szívesen nézném még egy darabig. *Felei Baydenak.* Éjszakára azért nem maradnék ott, hideg is van, meg azért annyira merész nem vagyok.
*Végigpillant az elfen, és a tündéren is gyorsan. Kezd igazán kételkedni abban, hogy Pycta elve helyes volna, miszerint engedjünk be csak minden jött-mentet, még ha maga Sa'Tereth lenne, akkor is, mert az Erdő szellem okkal hozta ide. Csak most, ahogy végignéz az étkezőben lévőkön, lassan több az idegen, mint Vadvéd jelenlegi lakói. Azért mégsem ártana a helyzetet átgondolni szerinte, a visszájára is elsülhet a dolog elég könnyen.
Több energiát ebbe azonban nem fektet bele, hogy ő oldja meg ezeket a dolgokat. Ha gond lenne, ő fogná a cókmókját, és olyan gyorsan tűnne el innen, amilyen gyorsan csak tud. Hogy aztán az erős hamuvá ég-e, és kivel együtt, az már igazán hidegen hagyja. Száját elhúzva inkább felül az asztalra, lábait keresztbe rakva, és magában elejt pár cifra káromkodást.
Aenae pedig úgy ugrik Pycta nyakába, mintha az hónapok óta lenne távol. Kicsit meg is lepődik ezen, és felvont szemöldökkel pillant Lyz felé.*
~Aha, így már értelme van a tegnap estinek, Aenae, drága...~
*Aztán megérkezik köreikbe Bayde, oldalán egy hatalmas irbisszel az oldalán. Zara szemei elkerekednek, úgy bámulja az állatot.*
- Szereztetek egy irbiszt? Hogyan? *kérdi csodálkozva.
Persze valószínűleg nem csak Zara ámul az állaton, de ő kifejezetten. Mikor még a családjával élt, a városban is volt egy öregember, aki a hatalmas birtokán egy ilyen nagymacska tartott. Kislányként pedig minden egyes alkalommal próbált belesni a kis réseken, hogy láthassa az állatot, amíg anyja el nem rángatta onnan.*
- Én szívesen nézném még egy darabig. *Felei Baydenak.* Éjszakára azért nem maradnék ott, hideg is van, meg azért annyira merész nem vagyok.
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:27:43
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:27:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Széles mosollyal üdvözli fajtársát, mindig boldoggá teszi, ha népéből újakat ismerhet meg. Nyitná száját, hogy melegen üdvözölje és megkérdezhesse, mi a neve, honnan érkezett és miért, de hang már nem jön ki rajta. Az orkot megpillantva minden gondolatiság elhagyja, összehúzott szemmel figyeli. Gyermekkora óta nem látott orkot és nem is kívánt. Ökölbe szorul keze, de figyelmét ekkor Pycta vonja magára aki szólásra emelkedik, de úgy tűnik, megvárnak még pár érkezőt.
Tekintete végigsiklik a sokaságon és egy rejtélyes, már-már ijesztő küllemű alakon állapodik meg, aki kissé odébb foglal helyet. Kíváncsian bámulja, ráadásul elég feltűnően. Első ránézésre az alak embernek tűnik, a játszó tűz fényében olykor-olykor megvillan tetovált arca. Látott már hasonló szerzetet egyszer réges-rég és örökre beleivódott az emlékezetébe.
Ámulatából Bayde érkezésére ocsúdik fel aki színpadias belépőt rendezve a nagymacskával ront be az ebédlőbe. A férfi viccére csilingelve nevet fel de hamar elhalkul, kissé pirulva néz körbe és dől hátra székén az ismeretlen társaságban. Ember létére kifejezetten kedveli a férfit. Tekintete a gyönyörű ragadozóra vándorol, szívesen kipróbálná egyszer a Worenth mestertől tanult legújabb mágiáját Xauzuron.*
*Széles mosollyal üdvözli fajtársát, mindig boldoggá teszi, ha népéből újakat ismerhet meg. Nyitná száját, hogy melegen üdvözölje és megkérdezhesse, mi a neve, honnan érkezett és miért, de hang már nem jön ki rajta. Az orkot megpillantva minden gondolatiság elhagyja, összehúzott szemmel figyeli. Gyermekkora óta nem látott orkot és nem is kívánt. Ökölbe szorul keze, de figyelmét ekkor Pycta vonja magára aki szólásra emelkedik, de úgy tűnik, megvárnak még pár érkezőt.
Tekintete végigsiklik a sokaságon és egy rejtélyes, már-már ijesztő küllemű alakon állapodik meg, aki kissé odébb foglal helyet. Kíváncsian bámulja, ráadásul elég feltűnően. Első ránézésre az alak embernek tűnik, a játszó tűz fényében olykor-olykor megvillan tetovált arca. Látott már hasonló szerzetet egyszer réges-rég és örökre beleivódott az emlékezetébe.
Ámulatából Bayde érkezésére ocsúdik fel aki színpadias belépőt rendezve a nagymacskával ront be az ebédlőbe. A férfi viccére csilingelve nevet fel de hamar elhalkul, kissé pirulva néz körbe és dől hátra székén az ismeretlen társaságban. Ember létére kifejezetten kedveli a férfit. Tekintete a gyönyörű ragadozóra vándorol, szívesen kipróbálná egyszer a Worenth mestertől tanult legújabb mágiáját Xauzuron.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:13:14
Üzenet elküldve: 2018-01-10 22:13:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
//Fogadás//
- Nyávogó? Izé? *hangsúlyozza ki mindkét szót, de annyira azért nincs felháborodva, hogy ne szaladjon vigyorra a szája* És dorombol is, igaz? Nos, ki lehet próbálni, esetleg itasd meg tejjel. Mondjuk a kezedből.
*Mérsékelt lelkesedéssel nézi a férfit aki nem átallotta nyávogással vádolni az irbiszt és a társaságában lévő félelfet is. Eddig nagyon kellemes volt a nemek aránya az erdei erődben. Pycta, ugye, Aenae-n kívül más nőnemű lényt nem vesz észre, Umon pedig - hát, ne legyünk álszentek - valószínűleg nem minden nő álma. Tehát maradt ő, mint partiképes férfi, erre ez a helyzet borulni látszik. Persze nem gondolja túl komolyan a féltékenységi hisztit, hiszen Zarát leszámítva a többi leányzó nem mutatott túlzott érdeklődést iránta, ami felháborító ugyan, de ettől még igaz.
Miután Xauzur kérdését rendezték, Isqehán a sor, hogy magára vegye Bayde megjegyzését és egy gyors riposzttal vissza is dobja a labdát.*
- Persze. *bólint rá vigyorogva az aranyifjú jelzőre* Csak nem artheniori, lihanechi.
*Hiú is, úgy is öltözik, mint egy piperkőc és valóban tud úgy viselkedni, mint egy léha naplopó. Miért is sértődne meg, ha nevén nevezik? De most már igazán itt az ideje, hogy megszemlélje a társaság harmadik tagját és a barna hajú nő már sokkal inkább elnyeri a tetszését. Mosolyogva biccent felé.*
- Egyébként pedig üdv mindenkinek! Én...
*Ez az a pillanat, amikor Xo feltűnik a mellvéden és egyben le is veszi a válláról a bemutatkozás terhét.*
- Az vagyok, ahogy Xo mondja. *fejezi be az előbb elkezdett mondatot, bár nem úgy, ahogy eredetileg tervezte.*
- Üdv Xo! *néz fel a falra* Engedj be minket, van egy kis meglepetésem.
*Persze az irbiszre gondol és amikor már nyílik a kapu, Leon újfent aggodalmaskodni kezd.*
- Nem fogja letépni a karod, amíg itt vagyok. De csak nevezd még egyszer macskának és elengedem.
*Nem fenyegetően beszél, sokkal inkább tréfás a hangja. Amikor pedig Xotara beljebb invitálja őket, a többiekhez fordul mosolyogva.*
- Megyek én előre, helyes? Hátul nincs foga, arra nem tud harapni.
*Kacsint egyet, aztán az irbisszel elindul a mélységi nyomában.*
//Étkező//
- Hölgyek! Urak! Engedjétek meg, hogy bemutassam a Vadvéd legújabb lakóját, az erdő koronázatlan királyát, minden vadászok legkiválóbbikát akit csak hordott hátán Lanawin földje, az irbiszt, akit senki ne merészeljen cicusnak nevezni: íme, Xauzur!
*Kicsit hatásvadász a belépője a nagymacskával az oldalán, de Bajditól nem állnak távol a teátrális megoldások. A szónoklat után kicsit csodálkozva néz végig az ismeretlen arcokon és ismét megállapítja, hogy az erdei vándorok egymás kezéből tépik ki a Vadvéd kilincsét. Szerencsére a lihanechi szépség is itt van, sajnálta volna ha végül nem tartott volna Pyctával ide. Türelemmel kivárja ha a többiek ámuldozni akarnak, (és ki ne akarna egy ilyen gyönyörű állat láttán?) közben lehajol az irbiszhez.*
- Ne fald fel őket, rendben? *duruzsolja az állat fülébe* Némelyik rágós lehet, némelyikért határozottan kár lenne.
*Ezt az alkalmat használja ki arra, hogy biztos lehessen benne: semmi baleset nem történhet. Tehát ismét bedobja a kis trükkjét, noha kezdi úgy érezni, hogy nem tisztességes Xauzurral szemben, hogy ilyen gyakran nyugtatja ezzel. De amíg nem ismerik meg egymást jobban, addig jobb az óvatosság.*
//Aktív képességhasználat - szelídítés//
- Arra gondoltam, *néz Pyctára* hogy a ketreceknél egy nagyobbat kialakítok Xauzurnak. Hordok bele szénát alomnak, de persze csak éjszakára gondolnám bezárni oda. És én is oda költözöm egy időre, ha nincs ellene kifogás. Jobb, ha mindig maga mellett érez, hamarabb meg fog szokni. Én pedig ki fogom bírni. Az egészre csak addig lesz szükség, amíg nem lesz biztos, hogy nincs okunk tartani tőle. *megvonja a vállát* Valószínű, hogy most sincs, hiszen volt már gazdája, de nem szeretnék kockáztatni.
*A többiekre néz egy kaján vigyorral.*
- Nincs kedve valakinek csatlakozni? Nem mindennapi élmény télvíz idején gyakorlatilag a szabad ég alatt éjszakázni egy bestia társaságában.
*Ha lehet, még tovább szélesedik a vigyor.*
- A bestia alatt Xauzurt értem. Természetesen.
//Fogadás//
- Nyávogó? Izé? *hangsúlyozza ki mindkét szót, de annyira azért nincs felháborodva, hogy ne szaladjon vigyorra a szája* És dorombol is, igaz? Nos, ki lehet próbálni, esetleg itasd meg tejjel. Mondjuk a kezedből.
*Mérsékelt lelkesedéssel nézi a férfit aki nem átallotta nyávogással vádolni az irbiszt és a társaságában lévő félelfet is. Eddig nagyon kellemes volt a nemek aránya az erdei erődben. Pycta, ugye, Aenae-n kívül más nőnemű lényt nem vesz észre, Umon pedig - hát, ne legyünk álszentek - valószínűleg nem minden nő álma. Tehát maradt ő, mint partiképes férfi, erre ez a helyzet borulni látszik. Persze nem gondolja túl komolyan a féltékenységi hisztit, hiszen Zarát leszámítva a többi leányzó nem mutatott túlzott érdeklődést iránta, ami felháborító ugyan, de ettől még igaz.
Miután Xauzur kérdését rendezték, Isqehán a sor, hogy magára vegye Bayde megjegyzését és egy gyors riposzttal vissza is dobja a labdát.*
- Persze. *bólint rá vigyorogva az aranyifjú jelzőre* Csak nem artheniori, lihanechi.
*Hiú is, úgy is öltözik, mint egy piperkőc és valóban tud úgy viselkedni, mint egy léha naplopó. Miért is sértődne meg, ha nevén nevezik? De most már igazán itt az ideje, hogy megszemlélje a társaság harmadik tagját és a barna hajú nő már sokkal inkább elnyeri a tetszését. Mosolyogva biccent felé.*
- Egyébként pedig üdv mindenkinek! Én...
*Ez az a pillanat, amikor Xo feltűnik a mellvéden és egyben le is veszi a válláról a bemutatkozás terhét.*
- Az vagyok, ahogy Xo mondja. *fejezi be az előbb elkezdett mondatot, bár nem úgy, ahogy eredetileg tervezte.*
- Üdv Xo! *néz fel a falra* Engedj be minket, van egy kis meglepetésem.
*Persze az irbiszre gondol és amikor már nyílik a kapu, Leon újfent aggodalmaskodni kezd.*
- Nem fogja letépni a karod, amíg itt vagyok. De csak nevezd még egyszer macskának és elengedem.
*Nem fenyegetően beszél, sokkal inkább tréfás a hangja. Amikor pedig Xotara beljebb invitálja őket, a többiekhez fordul mosolyogva.*
- Megyek én előre, helyes? Hátul nincs foga, arra nem tud harapni.
*Kacsint egyet, aztán az irbisszel elindul a mélységi nyomában.*
//Étkező//
- Hölgyek! Urak! Engedjétek meg, hogy bemutassam a Vadvéd legújabb lakóját, az erdő koronázatlan királyát, minden vadászok legkiválóbbikát akit csak hordott hátán Lanawin földje, az irbiszt, akit senki ne merészeljen cicusnak nevezni: íme, Xauzur!
*Kicsit hatásvadász a belépője a nagymacskával az oldalán, de Bajditól nem állnak távol a teátrális megoldások. A szónoklat után kicsit csodálkozva néz végig az ismeretlen arcokon és ismét megállapítja, hogy az erdei vándorok egymás kezéből tépik ki a Vadvéd kilincsét. Szerencsére a lihanechi szépség is itt van, sajnálta volna ha végül nem tartott volna Pyctával ide. Türelemmel kivárja ha a többiek ámuldozni akarnak, (és ki ne akarna egy ilyen gyönyörű állat láttán?) közben lehajol az irbiszhez.*
- Ne fald fel őket, rendben? *duruzsolja az állat fülébe* Némelyik rágós lehet, némelyikért határozottan kár lenne.
*Ezt az alkalmat használja ki arra, hogy biztos lehessen benne: semmi baleset nem történhet. Tehát ismét bedobja a kis trükkjét, noha kezdi úgy érezni, hogy nem tisztességes Xauzurral szemben, hogy ilyen gyakran nyugtatja ezzel. De amíg nem ismerik meg egymást jobban, addig jobb az óvatosság.*
//Aktív képességhasználat - szelídítés//
- Arra gondoltam, *néz Pyctára* hogy a ketreceknél egy nagyobbat kialakítok Xauzurnak. Hordok bele szénát alomnak, de persze csak éjszakára gondolnám bezárni oda. És én is oda költözöm egy időre, ha nincs ellene kifogás. Jobb, ha mindig maga mellett érez, hamarabb meg fog szokni. Én pedig ki fogom bírni. Az egészre csak addig lesz szükség, amíg nem lesz biztos, hogy nincs okunk tartani tőle. *megvonja a vállát* Valószínű, hogy most sincs, hiszen volt már gazdája, de nem szeretnék kockáztatni.
*A többiekre néz egy kaján vigyorral.*
- Nincs kedve valakinek csatlakozni? Nem mindennapi élmény télvíz idején gyakorlatilag a szabad ég alatt éjszakázni egy bestia társaságában.
*Ha lehet, még tovább szélesedik a vigyor.*
- A bestia alatt Xauzurt értem. Természetesen.
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 21:49:44
Üzenet elküldve: 2018-01-10 21:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Nem igazán van hozzászokva, hogy ilyen sokan veszik körbe. Ertatsnoy csak az irbiszt akarta megnézi és beszélgetni akart a druidával, ezzel szemben most egy idegen közösség idegen tagjai között kell az idegen vezetőjük beszédét meghallgatni.
Viszont túlságosan érdekli a nagymacska ahhoz hogy megfutamodjon, így hát csendben választ magának egy helyet és leül. Nem nézi, hogy ki mellé, a legelső széket foglalja el, amit csak talál, csendben nézelődni kezd. A legszimpatikusabbnak még mindig az elf vezetőt találja, talán azért, mert vele már sikerült beszélnie, és tényleg olyan kedves, mint amilyennek tűnik.*
*Nem igazán van hozzászokva, hogy ilyen sokan veszik körbe. Ertatsnoy csak az irbiszt akarta megnézi és beszélgetni akart a druidával, ezzel szemben most egy idegen közösség idegen tagjai között kell az idegen vezetőjük beszédét meghallgatni.
Viszont túlságosan érdekli a nagymacska ahhoz hogy megfutamodjon, így hát csendben választ magának egy helyet és leül. Nem nézi, hogy ki mellé, a legelső széket foglalja el, amit csak talál, csendben nézelődni kezd. A legszimpatikusabbnak még mindig az elf vezetőt találja, talán azért, mert vele már sikerült beszélnie, és tényleg olyan kedves, mint amilyennek tűnik.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 21:48:32
Üzenet elküldve: 2018-01-10 21:48:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*A lángok magával ragadják. A tűztérben pattogó tűz száraz fát jelez, csak néhol pattan ki belőle egy-egy apróbb szikra, mely a levegőben hamar elalszik. A szerzetes elmélyülten figyeli, ahogy a tűz lassan minden apró és nagyobb hasábba belemar, forró fogaival azonnal, gyomor nélkül emésztve azt, csak elszenesedett sebhelyeket hagyva. Békésnek tűnik és csendesnek minden, türelemmel várja, hogy mindenki megérkezzen, jóllehet magába zárt gondolatinak útvesztőjében elveszve, észre sem veszi, ahogy az étkező hamarosan megtelik. Körülötte zajlik az élet, itt-ott halk nevetés, apróbb csevej, tétova köszönések, az ismerkedések szokványos hangjai hallatszanak, melyek az étkező legapróbb sarkába is eljutnak. Kezeit összefűzve csuhájában álldogál, vállával kissé a falnak támaszkodva, s gondolataiból csak apró lábak izgatott és sietős topogása ébreszti fel. Ahogy lassan, szinte kábultan felnéz, arcára a meghökkenés ül ki és némi zavartság:*
~ A Fekete Fára! Ezt a rengeteg embert meg honnan szalasztották? Pycta! Megjött. ~
*Itt meghökkenését egy vidám mosoly váltja fel, ahogy látja Aenae örömét, mikor vezérük nyakába ugrik.*
~ A fiatal szerelem, mi a legapróbb dolgoknak is őszintén örül. Bár Pyctát nem nevezném éppen apróságnak. ~
*Elégedetten látja a boldogságot. Korábban is sokszor érezte, Aenae látható útkeresésének Pycta az egyik jelzőtáblája, talán hamarabb megleli vele azt, amit keres. Pycta felé biccent úgy álldogálva, talán az elf észreveszi üdvözlését, talán nem, nem akarja a társaságot semmivel megzavarni. Szemei az ölelkező párról a többiekre siklik. *
~ Egy elf! ~
*Platinaszínű haján a napfény sem törik meg, szépsége Lyzéhez hasonlatos, ő is fiatal, mint Aenae, legalábbis az elfekhez mérten. Emberléptékkel nyilván idősebbnek mondható. A következő meglepetés egy apró termet, kihez hasonlót Umon még nem látott. Hosszú fekete haja válla alá ér, hófehér bőre, akár a hó, vonásai alapján inkább férfi, mint nő, de ezeket a szerzeteket jórészt ez jellemzi, hisz tündér ő, bizony egy igazi tündér. Umon csak nem létező emlékei poros polcáról kapta elő az információt, melyet vélhetően csak olvasott valahol. Lassan körbenéz a teremben, s az ismerős arcokon kívül még több hiányzó embert lát. A Sivatagi Homok és az Ősz csodálatos hercegnői üdvözlik a többieket. Ősz a nagy asztalhoz hányaveti lazasággal telepedik, hogy vörösesbarna színei a régi asztal tündöklő ékköveként sorjázzanak, Umon reméli a csendes zápor és a szellő kánonját is elénekli. Ahogy Bara, immár tiszta ábrázattal, úgy Sunuko is, kissé bágyadt és valamiért ijedt szemekkel megérkezik. Valami nagyon rosszat álmodhatott, hogy ijedős zavarában telepedik le a nagy asztalhoz. Valamiért Lyz felé tekintget szemével, talán mondani akar valamit neki? Elostor zavartan igazgatja ruháját, minden bizonnyal külsejével van elfoglalva, Umon mosolyog is egyet magában ezen. Ha ő a külsejével lenne elfoglalva, a kandallóba nyúlva kenné ki magát korommal, hogy stigmái legalább harmonizáljanak valamivel. Szép kis társaság, de Bayde és Xotara még hiányoznak. Xotara nyilván még őrködik, bár Umonnak van egy sejtése, hogy szándékosan kerüli a vezért, jóllehet ezt sokáig úgy sem folytathatja, lám, máris gyűlés következik, Pycta beszédre készül. A csípős nyelvű druida is hiányzik még, függetlenül attól, hogy sokat nem beszéltek Umon megkedvelte a szakállas, csípős nyelvű kujont. Ha a fegyvereit is oly hevesen forgatja, mint amilyen a szavajárása, nem lehet semmi gond mellette. Talán ő és Xotara az egyetlen akitől az arcára tett megjegyzéseket elfogadja. No meg persze Banya, de tőle csak azért, hogy a kenyér sütéséhez használatos szívlapáttal ne vágjon végig rajta. A szerzetes lassan mindenkit végigmér, jóllehet akad még hely az asztalnál, ő mégis úgy dönt a távolból figyeli és hallgatja az eseményeket, a pattogó tűz mellé húzódva, kissé megbújva az árnyékban. A lobogó, néha fellobbanó lángok olykor erős fénnyel világítják meg arcát, s csuklya nélküli tekintete alatt, a fekete stigmák határozott táncot járnak.*
*A lángok magával ragadják. A tűztérben pattogó tűz száraz fát jelez, csak néhol pattan ki belőle egy-egy apróbb szikra, mely a levegőben hamar elalszik. A szerzetes elmélyülten figyeli, ahogy a tűz lassan minden apró és nagyobb hasábba belemar, forró fogaival azonnal, gyomor nélkül emésztve azt, csak elszenesedett sebhelyeket hagyva. Békésnek tűnik és csendesnek minden, türelemmel várja, hogy mindenki megérkezzen, jóllehet magába zárt gondolatinak útvesztőjében elveszve, észre sem veszi, ahogy az étkező hamarosan megtelik. Körülötte zajlik az élet, itt-ott halk nevetés, apróbb csevej, tétova köszönések, az ismerkedések szokványos hangjai hallatszanak, melyek az étkező legapróbb sarkába is eljutnak. Kezeit összefűzve csuhájában álldogál, vállával kissé a falnak támaszkodva, s gondolataiból csak apró lábak izgatott és sietős topogása ébreszti fel. Ahogy lassan, szinte kábultan felnéz, arcára a meghökkenés ül ki és némi zavartság:*
~ A Fekete Fára! Ezt a rengeteg embert meg honnan szalasztották? Pycta! Megjött. ~
*Itt meghökkenését egy vidám mosoly váltja fel, ahogy látja Aenae örömét, mikor vezérük nyakába ugrik.*
~ A fiatal szerelem, mi a legapróbb dolgoknak is őszintén örül. Bár Pyctát nem nevezném éppen apróságnak. ~
*Elégedetten látja a boldogságot. Korábban is sokszor érezte, Aenae látható útkeresésének Pycta az egyik jelzőtáblája, talán hamarabb megleli vele azt, amit keres. Pycta felé biccent úgy álldogálva, talán az elf észreveszi üdvözlését, talán nem, nem akarja a társaságot semmivel megzavarni. Szemei az ölelkező párról a többiekre siklik. *
~ Egy elf! ~
*Platinaszínű haján a napfény sem törik meg, szépsége Lyzéhez hasonlatos, ő is fiatal, mint Aenae, legalábbis az elfekhez mérten. Emberléptékkel nyilván idősebbnek mondható. A következő meglepetés egy apró termet, kihez hasonlót Umon még nem látott. Hosszú fekete haja válla alá ér, hófehér bőre, akár a hó, vonásai alapján inkább férfi, mint nő, de ezeket a szerzeteket jórészt ez jellemzi, hisz tündér ő, bizony egy igazi tündér. Umon csak nem létező emlékei poros polcáról kapta elő az információt, melyet vélhetően csak olvasott valahol. Lassan körbenéz a teremben, s az ismerős arcokon kívül még több hiányzó embert lát. A Sivatagi Homok és az Ősz csodálatos hercegnői üdvözlik a többieket. Ősz a nagy asztalhoz hányaveti lazasággal telepedik, hogy vörösesbarna színei a régi asztal tündöklő ékköveként sorjázzanak, Umon reméli a csendes zápor és a szellő kánonját is elénekli. Ahogy Bara, immár tiszta ábrázattal, úgy Sunuko is, kissé bágyadt és valamiért ijedt szemekkel megérkezik. Valami nagyon rosszat álmodhatott, hogy ijedős zavarában telepedik le a nagy asztalhoz. Valamiért Lyz felé tekintget szemével, talán mondani akar valamit neki? Elostor zavartan igazgatja ruháját, minden bizonnyal külsejével van elfoglalva, Umon mosolyog is egyet magában ezen. Ha ő a külsejével lenne elfoglalva, a kandallóba nyúlva kenné ki magát korommal, hogy stigmái legalább harmonizáljanak valamivel. Szép kis társaság, de Bayde és Xotara még hiányoznak. Xotara nyilván még őrködik, bár Umonnak van egy sejtése, hogy szándékosan kerüli a vezért, jóllehet ezt sokáig úgy sem folytathatja, lám, máris gyűlés következik, Pycta beszédre készül. A csípős nyelvű druida is hiányzik még, függetlenül attól, hogy sokat nem beszéltek Umon megkedvelte a szakállas, csípős nyelvű kujont. Ha a fegyvereit is oly hevesen forgatja, mint amilyen a szavajárása, nem lehet semmi gond mellette. Talán ő és Xotara az egyetlen akitől az arcára tett megjegyzéseket elfogadja. No meg persze Banya, de tőle csak azért, hogy a kenyér sütéséhez használatos szívlapáttal ne vágjon végig rajta. A szerzetes lassan mindenkit végigmér, jóllehet akad még hely az asztalnál, ő mégis úgy dönt a távolból figyeli és hallgatja az eseményeket, a pattogó tűz mellé húzódva, kissé megbújva az árnyékban. A lobogó, néha fellobbanó lángok olykor erős fénnyel világítják meg arcát, s csuklya nélküli tekintete alatt, a fekete stigmák határozott táncot járnak.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:15:52
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Aenae általában visszahúzódó és önmaga is meglepi önmagát ezzel a kis nyakba borulással. Pláne, hogy ilyen sok néző előtt. Talán elvette a szerelem az eszét? Meglehet, hogy így van, és azért viselkedik úgy, mintha hatok óta nem látták volna egymást, pedig maximum órákat voltak csak távol egymástól. Szóval lehet, hogy tényleg belegárgyult a saját érzelmeibe? Szeretné hinni, hogy nem így van. Viszont ebben a pillanatban határozza el azt, hogy ezentúl nagyon vigyázni fog az érzelemnyilvánítással, már legalábbis a nyilvános érzelemnyilvánítással, még akkor is ha az érzelemnyilvánítása viszonzásra talál, mert Pycta átöleli. Persze előző este is olyan bárgyún néztek már egymásra, hogy csoda lenne, ha valakinek nem tűnt volna fel, a bökkenő az, hogy azóta kicsit megnőtt a létszám. Elvörösödve engedi hát el az elfet, odébb is lép tőle. Majd később elnézést kér, és szentül megfogadja neki is, hogy többet ilyet nem csinál.
Int a Pycta társaságában érkezett két személynek, hogy kövessék a férfit, ő csak a libasor végére fog beállni. Az asztalnál általában oda ül le, ahol helyet talál, most sincsen ez másként, de azért igyekszik úgy keresgélni, hogy Lyz, vagy Zara mellé - esetleg kettejük közé - kerülhessen, mert végül is őket már ismeri, a többiek viszont idegenek a számára. Kicsit kezd neki sok lenni a társaságból, és ha Pycta nem akarna valamit mondani, akkor már rég elmenekült volna valami csendesebb zugba.
Két karját is az asztalon támasztja, kezei között a kupája, amit csak forgat az ujjai között, de nem iszik belőle. Egyébként úgy tanulmányozza a vizet benne, mintha csak valami nagy csodát látna, így várja, hogy mindenki megérkezzen, leüljön, elcsendesedjen. Ha minden igaz, akkor nemsokára megérkezik Xotara is, no meg vele még egy pár idegen. A fejét nem, de a tekintetét rájuk emeli, biccent neki, aztán megint az innivalójába mélyed. A szeme sarkából néha Pyctára pillant, de addig a poharára figyel, míg bele nem kezd a beszédbe, akkor majd leteszi a kupát, és figyelmét az elfre irányítja.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 20:48:23
*Aenae általában visszahúzódó és önmaga is meglepi önmagát ezzel a kis nyakba borulással. Pláne, hogy ilyen sok néző előtt. Talán elvette a szerelem az eszét? Meglehet, hogy így van, és azért viselkedik úgy, mintha hatok óta nem látták volna egymást, pedig maximum órákat voltak csak távol egymástól. Szóval lehet, hogy tényleg belegárgyult a saját érzelmeibe? Szeretné hinni, hogy nem így van. Viszont ebben a pillanatban határozza el azt, hogy ezentúl nagyon vigyázni fog az érzelemnyilvánítással, már legalábbis a nyilvános érzelemnyilvánítással, még akkor is ha az érzelemnyilvánítása viszonzásra talál, mert Pycta átöleli. Persze előző este is olyan bárgyún néztek már egymásra, hogy csoda lenne, ha valakinek nem tűnt volna fel, a bökkenő az, hogy azóta kicsit megnőtt a létszám. Elvörösödve engedi hát el az elfet, odébb is lép tőle. Majd később elnézést kér, és szentül megfogadja neki is, hogy többet ilyet nem csinál.
Int a Pycta társaságában érkezett két személynek, hogy kövessék a férfit, ő csak a libasor végére fog beállni. Az asztalnál általában oda ül le, ahol helyet talál, most sincsen ez másként, de azért igyekszik úgy keresgélni, hogy Lyz, vagy Zara mellé - esetleg kettejük közé - kerülhessen, mert végül is őket már ismeri, a többiek viszont idegenek a számára. Kicsit kezd neki sok lenni a társaságból, és ha Pycta nem akarna valamit mondani, akkor már rég elmenekült volna valami csendesebb zugba.
Két karját is az asztalon támasztja, kezei között a kupája, amit csak forgat az ujjai között, de nem iszik belőle. Egyébként úgy tanulmányozza a vizet benne, mintha csak valami nagy csodát látna, így várja, hogy mindenki megérkezzen, leüljön, elcsendesedjen. Ha minden igaz, akkor nemsokára megérkezik Xotara is, no meg vele még egy pár idegen. A fejét nem, de a tekintetét rájuk emeli, biccent neki, aztán megint az innivalójába mélyed. A szeme sarkából néha Pyctára pillant, de addig a poharára figyel, míg bele nem kezd a beszédbe, akkor majd leteszi a kupát, és figyelmét az elfre irányítja.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 20:48:23
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:01:45
Üzenet elküldve: 2018-01-10 20:01:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Vizek hava, egy szép napos délután//
//Fogadás//
//Isqeha, Leon, Seles, Bayde (Xauzur )//
*Először, a kardját lelkesen lóbáló, jól öltözött férfi szólítja meg a sötételf lányt. Xotara az udvarias üdvözlést biccentve fogadja. Magában kicsit meg is lepődik:
~Azt a'! Engem még soha nem szólított senki se hölgynek.~
A lány magában már éppen elmorzsolna két könnycseppet a meghatottságtól, de aztán józan esze emlékezteti, hogy gondolkozzon.
~Mi?! Ez is biztos csak egy kormos nősténynek tart. Pff! Álszent felszíniek. Ki érti őket?!~
Jobban végig méri magának a copfos férfit.
~Leonnak, vagy minek nevezi magát.~
Aki éppen Baydehoz intézi újabb szavait, az irbiszt illetően. A sötételf lány tekintete ide-oda jár a két férfi között, majd leesik neki a dolog. Nem bírja megállni, elvigyorodik.
~Noh, lám, de ostoba vagyok! Hiszen ez egy újabb sármőr. Két dudás egy csárdában? A bajvívó sármőr és a bájgúnár druida. Pazar!~
Xotara olyan jól szórakozik magában ezen a felismerésén, hogy majdnem ki is esik a hivatalos szerepéből. Majdnem oda is vet valami gúnyosat a két díszes-tollú kakasnak, de aztán erőt vesz magán, és viselkedik tovább.
Tekintete most a félvér férfira, Isqehára téved, aki éppen valamit odasúg a harcos amazonnak. A mélységi lány már éppen jobban szemügyre venné az amazont, amikor a nő fülig érő szájjal ránéz. Xotarának se kell több, a felismerés úgy csapja tarkón, mint egy haragvó anya az asztalnál ülő faragatlan gyerekét. Az amazon bensőséges üdvözlő szavai már csak a ráadás.
A sötételf lánynak is azonnal fülig szalad a szája, és így szól:*
- Már, hogy a viharba ne emlékeznék Rád?! Seles!
*Nevet vissza az íját még mindig szorongató lányra.*
- Nekem álmomban se jutott volna eszembe, hogy még valaha találkozunk.
Az örömteli trécselést, ekkor félbe szakítja az egyik szolgáló kölyök kiáltása a háta mögött.
- Héj, néni! A Vezér hívatja, meg a druida bácsit is.
*Azzal, a kölyök visszaszalad a nagycsarnokba. Xotarának az első gondolata:
~Anyád a néni!~
Xotara arcáról persze lehervad a széles mosoly, és eszébe jut, hogy neki még rendezni való sara van Pyctával. Már nem is figyel a falak alatt állókra. Komoly ábrázattal azonnal neki áll lemászni az őrtoronyból. Még sajgó térdéről is megfeledkezik, aminek a vége az, hogy terheléskor a fájó térdes jobb lába lecsúszik az egyik létrafokról, és majdnem leesik. Karjait gyorsan ráfonja a létrára, és megtartja magát. Óvatosan lekecmereg a létráról, majd a kapuhoz lépve kinyitja azt. Kidugva a fejét, komoly hangon szól a kint lévőkhöz: *
- Kövessetek! Vezérünk a nagycsarnokban vár! Seles, addig ne tedd el az íjad! Tartsd szemmel azt a jómadarat!
*Biccent Leon felé. Azzal, Xotara habozás nélkül kissé sántikálva elindul a nagy csarnok felé.*
//Fogadás//
//Isqeha, Leon, Seles, Bayde (Xauzur )//
*Először, a kardját lelkesen lóbáló, jól öltözött férfi szólítja meg a sötételf lányt. Xotara az udvarias üdvözlést biccentve fogadja. Magában kicsit meg is lepődik:
~Azt a'! Engem még soha nem szólított senki se hölgynek.~
A lány magában már éppen elmorzsolna két könnycseppet a meghatottságtól, de aztán józan esze emlékezteti, hogy gondolkozzon.
~Mi?! Ez is biztos csak egy kormos nősténynek tart. Pff! Álszent felszíniek. Ki érti őket?!~
Jobban végig méri magának a copfos férfit.
~Leonnak, vagy minek nevezi magát.~
Aki éppen Baydehoz intézi újabb szavait, az irbiszt illetően. A sötételf lány tekintete ide-oda jár a két férfi között, majd leesik neki a dolog. Nem bírja megállni, elvigyorodik.
~Noh, lám, de ostoba vagyok! Hiszen ez egy újabb sármőr. Két dudás egy csárdában? A bajvívó sármőr és a bájgúnár druida. Pazar!~
Xotara olyan jól szórakozik magában ezen a felismerésén, hogy majdnem ki is esik a hivatalos szerepéből. Majdnem oda is vet valami gúnyosat a két díszes-tollú kakasnak, de aztán erőt vesz magán, és viselkedik tovább.
Tekintete most a félvér férfira, Isqehára téved, aki éppen valamit odasúg a harcos amazonnak. A mélységi lány már éppen jobban szemügyre venné az amazont, amikor a nő fülig érő szájjal ránéz. Xotarának se kell több, a felismerés úgy csapja tarkón, mint egy haragvó anya az asztalnál ülő faragatlan gyerekét. Az amazon bensőséges üdvözlő szavai már csak a ráadás.
A sötételf lánynak is azonnal fülig szalad a szája, és így szól:*
- Már, hogy a viharba ne emlékeznék Rád?! Seles!
*Nevet vissza az íját még mindig szorongató lányra.*
- Nekem álmomban se jutott volna eszembe, hogy még valaha találkozunk.
Az örömteli trécselést, ekkor félbe szakítja az egyik szolgáló kölyök kiáltása a háta mögött.
- Héj, néni! A Vezér hívatja, meg a druida bácsit is.
*Azzal, a kölyök visszaszalad a nagycsarnokba. Xotarának az első gondolata:
~Anyád a néni!~
Xotara arcáról persze lehervad a széles mosoly, és eszébe jut, hogy neki még rendezni való sara van Pyctával. Már nem is figyel a falak alatt állókra. Komoly ábrázattal azonnal neki áll lemászni az őrtoronyból. Még sajgó térdéről is megfeledkezik, aminek a vége az, hogy terheléskor a fájó térdes jobb lába lecsúszik az egyik létrafokról, és majdnem leesik. Karjait gyorsan ráfonja a létrára, és megtartja magát. Óvatosan lekecmereg a létráról, majd a kapuhoz lépve kinyitja azt. Kidugva a fejét, komoly hangon szól a kint lévőkhöz: *
- Kövessetek! Vezérünk a nagycsarnokban vár! Seles, addig ne tedd el az íjad! Tartsd szemmel azt a jómadarat!
*Biccent Leon felé. Azzal, Xotara habozás nélkül kissé sántikálva elindul a nagy csarnok felé.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 18:23:12
Üzenet elküldve: 2018-01-10 18:23:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*A csuhás a vele érkező Annulien-t és Ertatsnoy-t vezetve nyitja ki az ajtót, s bár érzékeny elf hallásának köszönhetően furcsának találja a zsibajt odabent, mégis meglepődik, amikor megpillantja a kisebb tömeget a nagyteremben. Ekkor kondul fel Xotara harangja újra, talán azt jelezve, hogy újabb vándorok érkeztek Vadvéd falai alá.*
- Az Erdő Szívére... *Kerekednek el lombzöld szemei, amikor megpillantja a felé száguldó Aenae-t, majd a következő pillanatban a topázszemű lány a nyakába ugrik.*
- Jaj. *Nyögi meglepődve, de mosolyogva. Hátra is kell lépne egyet, remélhetően sem Annunak, sem a tündérnek nem tántorodik neki, mire visszanyeri egyensúlyát.*
- Megjöttem. *Mondja, ahogy megöleli a lányt, majd zavartan veszi tudomásul, hogy népes nézőseregük is akad.
Egyelőre nincs érkezése bemutatni a vele együtt megjelenő elfet és tündért, ezért csak zavarban, kissé elpirulva fordul feléjük, amikor Aneae elengedi a nyakát.*
- Kérlek, foglaljatok helyet és érezzétek otthon magatok. * Mutat a szabad helyek felé az asztaloknál. A Banya, Vadvéd híres szakácsnője és ellátmányosa, vizeskorsókat és kupákat állít az asztalokra, a mellé tett fatálakon pedig aszalt erdei gyümölcsöket szolgál fel, majd zsörtölődve, hogy megint sáros lesz a terem padlója a sok járó-kelőtől, visszatér a konyhába.*
- Igen, látom. *Válaszol halovány mosollyal Zara szavaira, bátorításért néz a vörös lány szemeibe, majd sóhajtva elindul a tekintetek kereszttüzében a főasztal és a felette álló hydraszobor felé.
Valamikor ekkor érkezhet meg Ssyleana is, mögötte egy orkkal. A lombzöld szemek vidáman villannak a hosszúéletű lányra, a mögötte érkező zöldbőrűt pedig ugyanolyan barátságos mosollyal köszönti.
Amikor eléri a hydraszobrot, felnéz a hatalmas faragványra és szívdobbanásnyi imát mormolva az Erdő Szívéhez, a hallgatóság felé fordul. Ott van Aenae, Zara, Umon, a hajnalban megismert Aviolan, egy félvér íjásznak tűnő férfi, az ismeretlen ork Ssyleana-val és persze a vele érkező Annulien és Ertatsnoy. Odakint a toronynál ott van még Xotara, aki bizonyosan azért van még kint, mert érkezett, esetleg érkeztek még valakik az erődhöz. Hogy Bayde-ról és Xarazur-ról, a venárok irbiszéről már ne is beszéljünk.*
- Az Erdő Szíve hozott mindenkit Vadvédben, a venárok erődjében. *Köszönt mindenkit halovány mosollyal, arca kissé feszült, de a hangja határozott és erős.*
- Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet, szeretnék pár szót szólni mindenkihez. *Mondja, majd az egyik szájtáti kölyöknek szól, hogy szaladjon ki Xotarához és hívja be őt is csarnokba, és persze keresse meg Bayde-ot is, aki remélhetően hamarosan biztonságosan elrendezi az irbisz helyét.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 18:24:31
*A csuhás a vele érkező Annulien-t és Ertatsnoy-t vezetve nyitja ki az ajtót, s bár érzékeny elf hallásának köszönhetően furcsának találja a zsibajt odabent, mégis meglepődik, amikor megpillantja a kisebb tömeget a nagyteremben. Ekkor kondul fel Xotara harangja újra, talán azt jelezve, hogy újabb vándorok érkeztek Vadvéd falai alá.*
- Az Erdő Szívére... *Kerekednek el lombzöld szemei, amikor megpillantja a felé száguldó Aenae-t, majd a következő pillanatban a topázszemű lány a nyakába ugrik.*
- Jaj. *Nyögi meglepődve, de mosolyogva. Hátra is kell lépne egyet, remélhetően sem Annunak, sem a tündérnek nem tántorodik neki, mire visszanyeri egyensúlyát.*
- Megjöttem. *Mondja, ahogy megöleli a lányt, majd zavartan veszi tudomásul, hogy népes nézőseregük is akad.
Egyelőre nincs érkezése bemutatni a vele együtt megjelenő elfet és tündért, ezért csak zavarban, kissé elpirulva fordul feléjük, amikor Aneae elengedi a nyakát.*
- Kérlek, foglaljatok helyet és érezzétek otthon magatok. * Mutat a szabad helyek felé az asztaloknál. A Banya, Vadvéd híres szakácsnője és ellátmányosa, vizeskorsókat és kupákat állít az asztalokra, a mellé tett fatálakon pedig aszalt erdei gyümölcsöket szolgál fel, majd zsörtölődve, hogy megint sáros lesz a terem padlója a sok járó-kelőtől, visszatér a konyhába.*
- Igen, látom. *Válaszol halovány mosollyal Zara szavaira, bátorításért néz a vörös lány szemeibe, majd sóhajtva elindul a tekintetek kereszttüzében a főasztal és a felette álló hydraszobor felé.
Valamikor ekkor érkezhet meg Ssyleana is, mögötte egy orkkal. A lombzöld szemek vidáman villannak a hosszúéletű lányra, a mögötte érkező zöldbőrűt pedig ugyanolyan barátságos mosollyal köszönti.
Amikor eléri a hydraszobrot, felnéz a hatalmas faragványra és szívdobbanásnyi imát mormolva az Erdő Szívéhez, a hallgatóság felé fordul. Ott van Aenae, Zara, Umon, a hajnalban megismert Aviolan, egy félvér íjásznak tűnő férfi, az ismeretlen ork Ssyleana-val és persze a vele érkező Annulien és Ertatsnoy. Odakint a toronynál ott van még Xotara, aki bizonyosan azért van még kint, mert érkezett, esetleg érkeztek még valakik az erődhöz. Hogy Bayde-ról és Xarazur-ról, a venárok irbiszéről már ne is beszéljünk.*
- Az Erdő Szíve hozott mindenkit Vadvédben, a venárok erődjében. *Köszönt mindenkit halovány mosollyal, arca kissé feszült, de a hangja határozott és erős.*
- Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet, szeretnék pár szót szólni mindenkihez. *Mondja, majd az egyik szájtáti kölyöknek szól, hogy szaladjon ki Xotarához és hívja be őt is csarnokba, és persze keresse meg Bayde-ot is, aki remélhetően hamarosan biztonságosan elrendezi az irbisz helyét.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.10 18:24:31
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 16:41:16
Üzenet elküldve: 2018-01-10 16:41:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Vizek hava, egy szép napos délután//
*Seles az idegennel való találkozás után először rögtön arra gondol, hogy ha vele hozta volna össze az Erdő, nem pedig Isqehával, egészen biztosan a lehető leghamarabb szökött volna meg, mielőtt a férfi elmetszi a torkát, vagy más rosszaságra készül. Seles nemtetszését komor, szigorú arckifejezése is tanúsítja, és nem tetszik neki az sem, hogy a férfi közelebb lép. Még mindig szorítja az íjat.*
- Nem vagyok senki asszonya. *Mordul rá sértődötten. Nem azért jött, hogy egy jöttment kioktassa. Ahogy azonban közelebbről szemügyre veszi, már látja, hogy a "jöttment", ezek szerint Leon, olyan kardot visel, amit ő csak a legjobb harcosok kezében látott Artheniorban, mikor még élt az ura. ~ Vagy lopta. Itt már tényleg bármi lehetséges. ~ * - Selestwen vagyok. *Teszi hozzá, de nem nyújta a kezét, és semmilyen udvarias gesztust nem tesz Leon felé.*
*Ahogy a többiek, ő is ekkor figyel fel arra, hogy egy másik férfi is van a közelben, és mikor meglátja a vadállatot, szíve azonnal a torkában kezd dobogni. Találkozott már irbisszel, de az szerencsére nem volt annyira éhes, hogy vele kezdjen. Ahogy azonban észreveszi, hogy a férfi féken tartja, egy kissé megnyugszik. ~ Ha őt nem eszi meg, nem lehet baj. ~ Állapítja meg, mert a jól öltözött férfi tipikusan olyan ember, aki már a puszta jelenlétével biztonságot sugall, talán a hangjában vagy az arcában van valami, ami miatt Seles szíve újra megnyugszik. Nem is magyarázkodik neki, a fiúkra hagyja a beszédet, ugyanis más tereli el a figyelmét.
A kapunál lévő nő hangja valahogy megint visszarántja az álomhoz, s bár nem lát el olyan messzire, nem is kell hozzá, hogy megint elfogja az az érzés, ami idáig hajszolta. Megint eszébe jut, ahogy álmában együtt szaladtak az erdőben, és mire a lány a monológja végére ér, Selesnek fülig ér a szája.*
~ Hát igaz volt az álom, tényleg itt vagy! Minden szava igaz volt! ~ *Közelebb lép a kapuhoz, és már nem törődik ezzel az egész bolondériával, még Isqehának se válaszol.*
- Xotara! Xot, én vagyok az, Seles! Emlékszel? *Szól fel kacagva.* Azt már tényleg nem hittem volna, hogy még egyszer látjuk egymást! *Teszi hozzá, szemét a naptól árnyékolva.* Bár túlzás lenne azt mondani, hogy én látlak.
*Seles az idegennel való találkozás után először rögtön arra gondol, hogy ha vele hozta volna össze az Erdő, nem pedig Isqehával, egészen biztosan a lehető leghamarabb szökött volna meg, mielőtt a férfi elmetszi a torkát, vagy más rosszaságra készül. Seles nemtetszését komor, szigorú arckifejezése is tanúsítja, és nem tetszik neki az sem, hogy a férfi közelebb lép. Még mindig szorítja az íjat.*
- Nem vagyok senki asszonya. *Mordul rá sértődötten. Nem azért jött, hogy egy jöttment kioktassa. Ahogy azonban közelebbről szemügyre veszi, már látja, hogy a "jöttment", ezek szerint Leon, olyan kardot visel, amit ő csak a legjobb harcosok kezében látott Artheniorban, mikor még élt az ura. ~ Vagy lopta. Itt már tényleg bármi lehetséges. ~ * - Selestwen vagyok. *Teszi hozzá, de nem nyújta a kezét, és semmilyen udvarias gesztust nem tesz Leon felé.*
*Ahogy a többiek, ő is ekkor figyel fel arra, hogy egy másik férfi is van a közelben, és mikor meglátja a vadállatot, szíve azonnal a torkában kezd dobogni. Találkozott már irbisszel, de az szerencsére nem volt annyira éhes, hogy vele kezdjen. Ahogy azonban észreveszi, hogy a férfi féken tartja, egy kissé megnyugszik. ~ Ha őt nem eszi meg, nem lehet baj. ~ Állapítja meg, mert a jól öltözött férfi tipikusan olyan ember, aki már a puszta jelenlétével biztonságot sugall, talán a hangjában vagy az arcában van valami, ami miatt Seles szíve újra megnyugszik. Nem is magyarázkodik neki, a fiúkra hagyja a beszédet, ugyanis más tereli el a figyelmét.
A kapunál lévő nő hangja valahogy megint visszarántja az álomhoz, s bár nem lát el olyan messzire, nem is kell hozzá, hogy megint elfogja az az érzés, ami idáig hajszolta. Megint eszébe jut, ahogy álmában együtt szaladtak az erdőben, és mire a lány a monológja végére ér, Selesnek fülig ér a szája.*
~ Hát igaz volt az álom, tényleg itt vagy! Minden szava igaz volt! ~ *Közelebb lép a kapuhoz, és már nem törődik ezzel az egész bolondériával, még Isqehának se válaszol.*
- Xotara! Xot, én vagyok az, Seles! Emlékszel? *Szól fel kacagva.* Azt már tényleg nem hittem volna, hogy még egyszer látjuk egymást! *Teszi hozzá, szemét a naptól árnyékolva.* Bár túlzás lenne azt mondani, hogy én látlak.
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 15:00:44
Üzenet elküldve: 2018-01-10 15:00:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Szoba, majd étkező//
*Mielőtt egyáltalán a gondolat csírája is helyet vethetne agyában, miszerint Lyz akár vissza is fordulhat szobája felé, (akkor aztán vége a dalnak)hirtelen lépéseket hall. Összerázkódik, de fejét még nem rántja vissza: Nem az elf asszony mozdult meg, valaki nás adja ki ezeket a lépéseket. Az asszonyság tekintete hirtelen jobban kezd fókuszálni a fürdő irányába, s mond valamit. Kiváló logikai rendszerének köszönhetően összerakja, hogy a lépések tulajdonosával beszélhet. Akkor nem csak ő van a folyosón. Lehet ennél rosszabb a helyzet?
Amint elhangzik a lány második mondata, rögtön visszahúzza nem csak a fejét, hanem tulajdon egész testét olyan erővel, ha gyakorlatilag fenekére esik a lendülettől. Hála minden szentnek hogy nem csap ezzel túl nagy zajt, ugyanis közeledő lépéseket hall. Lélegzetét visszafojtva ül a hálóhelyiségben, várva a legrosszabbat. De a lépések halkulni kezdenek, s majd teljesen elhalnak. Valószínűleg már elmentek. Olyan megkönnyebbülten sóhajt föl, mintha egy irbisz elöl bujkált volna. Valószínűleg olyan ábrázata is lehet.
Hosszú ideig marad ebben a furcsa ülő helyzetben, megpróbálva feldolgozni az imént történteket. Valamint azt is próbálja kigondolni, hogy most mit csináljon. Itt biztosan nem maradhat. Még csak az kéne hogy mindezek után itt mégis fölfedezzék. Na és hová innen? A gyomra által hirtelen kiadott elégedetlen korgás azt követelte, hogy a nagycsarnokba. Nem ellenkezik, hiszen reggel evés nélkül aludt itt el, azelőtt meg ki tudja milyen régóta nem jutott ételhez. Nem is emlékszik már. Rendben, kész a haditerv: mindent visszatesz a helyére, kimegy, lemegy a lépcsőn úgy mintha a saját szobájából jött volna, eszik, s visszamegy egy üres (!!!) szobába kialudni magát. Ugyanis még mindig nem érzi magát elég frissnek ahhoz, hogy bármi hasznosat tudjon végezni.
Lassan föláll, s körülnézz a helyiségben, próbál visszaemlékezni hogy hová dobhatta Lyz a tömlőt és az erszényt mielőtt ő rúgta volna el. Ez eltart egy darabig, s mire végez, elég idő telik el ahhoz, hogy bárki más megpróbáljon betörni ide. Miután végre elhagyja ezt az átkozott szobát, ismét ellenőrzi hogy nincs e bárki más a közelben, majd becsukja az ajtót. Saját cuccait nem hagyta ott, semmi mást nem nyúl le. Komótosan lépkedve indul el a nagycsarnok irányába, közben valami jó mesén gondolkodva, amit a többieknek elhazudhat. Mire leér a lépcsőn, már észreveszi hogy dél körül lehet; ugyanis szép számú lakos gyűlt össze valószínűleg enni s inni. Megpróbál olyan hétköznapi ábrázattal leülni a legközelebb nagyasztalhoz, amilyennel csak tud. Közben próbál nem szemkontaktust teremteni Lyzzel, akit közben észrevett. Nyugalom, nem tettél semmit, viselkedj természetesen. És várd meg Pycta beszédjét. Ezután pánikolhatsz.*
*Mielőtt egyáltalán a gondolat csírája is helyet vethetne agyában, miszerint Lyz akár vissza is fordulhat szobája felé, (akkor aztán vége a dalnak)hirtelen lépéseket hall. Összerázkódik, de fejét még nem rántja vissza: Nem az elf asszony mozdult meg, valaki nás adja ki ezeket a lépéseket. Az asszonyság tekintete hirtelen jobban kezd fókuszálni a fürdő irányába, s mond valamit. Kiváló logikai rendszerének köszönhetően összerakja, hogy a lépések tulajdonosával beszélhet. Akkor nem csak ő van a folyosón. Lehet ennél rosszabb a helyzet?
Amint elhangzik a lány második mondata, rögtön visszahúzza nem csak a fejét, hanem tulajdon egész testét olyan erővel, ha gyakorlatilag fenekére esik a lendülettől. Hála minden szentnek hogy nem csap ezzel túl nagy zajt, ugyanis közeledő lépéseket hall. Lélegzetét visszafojtva ül a hálóhelyiségben, várva a legrosszabbat. De a lépések halkulni kezdenek, s majd teljesen elhalnak. Valószínűleg már elmentek. Olyan megkönnyebbülten sóhajt föl, mintha egy irbisz elöl bujkált volna. Valószínűleg olyan ábrázata is lehet.
Hosszú ideig marad ebben a furcsa ülő helyzetben, megpróbálva feldolgozni az imént történteket. Valamint azt is próbálja kigondolni, hogy most mit csináljon. Itt biztosan nem maradhat. Még csak az kéne hogy mindezek után itt mégis fölfedezzék. Na és hová innen? A gyomra által hirtelen kiadott elégedetlen korgás azt követelte, hogy a nagycsarnokba. Nem ellenkezik, hiszen reggel evés nélkül aludt itt el, azelőtt meg ki tudja milyen régóta nem jutott ételhez. Nem is emlékszik már. Rendben, kész a haditerv: mindent visszatesz a helyére, kimegy, lemegy a lépcsőn úgy mintha a saját szobájából jött volna, eszik, s visszamegy egy üres (!!!) szobába kialudni magát. Ugyanis még mindig nem érzi magát elég frissnek ahhoz, hogy bármi hasznosat tudjon végezni.
Lassan föláll, s körülnézz a helyiségben, próbál visszaemlékezni hogy hová dobhatta Lyz a tömlőt és az erszényt mielőtt ő rúgta volna el. Ez eltart egy darabig, s mire végez, elég idő telik el ahhoz, hogy bárki más megpróbáljon betörni ide. Miután végre elhagyja ezt az átkozott szobát, ismét ellenőrzi hogy nincs e bárki más a közelben, majd becsukja az ajtót. Saját cuccait nem hagyta ott, semmi mást nem nyúl le. Komótosan lépkedve indul el a nagycsarnok irányába, közben valami jó mesén gondolkodva, amit a többieknek elhazudhat. Mire leér a lépcsőn, már észreveszi hogy dél körül lehet; ugyanis szép számú lakos gyűlt össze valószínűleg enni s inni. Megpróbál olyan hétköznapi ábrázattal leülni a legközelebb nagyasztalhoz, amilyennel csak tud. Közben próbál nem szemkontaktust teremteni Lyzzel, akit közben észrevett. Nyugalom, nem tettél semmit, viselkedj természetesen. És várd meg Pycta beszédjét. Ezután pánikolhatsz.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-10 10:51:55
Üzenet elküldve: 2018-01-10 10:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Az étkező//
*Bőven van ideje becsatolgatni az övet magán, mert Bara tovább tartózkodik a fürdőben, mint amire Lyz számít. Várakozás közben furcsa érzése támad, s mint ha valami motozást is hallana, de fel sem merül benne, hogy bárki éppen a saját szobájából lesne ki. Hamarabb gondolná, hogy a másik szobában éppen a másik oldalára fordul a jövevény. Bara nem sokára kilép a folyosóra, de amíg odaér, az elf nő azon gondolkodik, hogy tényleg csak úgy kisétált volna a szobájából, hogy a függönyt sem húzta el reggel? Csoda hogy nem esett hasra egy székben. Aztán Bara végül csak feltűnik a folyosón. *
- Hát, így már sokkal jobb... *Jegyzi meg, hogy végre nincs vérfolt az arcán, bár attól függetlenül most elkínzottabban néz ki, mint mikor ott volt a vérfolt.
~Furcsa egy ork... furcsa...~
Amint odaér hozzá, már fordul is irányba, az ebédlő felé.*
- Igen, mehetünk. *Indul el egyúttal.*
- Minden rendben? *Kérdezi séta közben.
Hamarosan az ebédlőhöz érnek, ahol Zara, Umon és a fél-elf várakozik. Nem sokkal később Pycta is befut. ~Ó végre!~ Mögötte nem sokkal egy hasonlóan ezüst hajú elf lány. Nem mélázik sokat, mert Aenae is előbukkan, majd szinte azonnal Pycta nyakába ugrik. Ekkor eszébe jut a fürdőben elhangzott beszélgetés, s bizonyságot nyer az eddigi megérzése. Mindentudó mosolyát elnyomja, inkább más felé néz, de csak egy cinkos pillantás erejéig, melyet Zarára vet.*
*Bőven van ideje becsatolgatni az övet magán, mert Bara tovább tartózkodik a fürdőben, mint amire Lyz számít. Várakozás közben furcsa érzése támad, s mint ha valami motozást is hallana, de fel sem merül benne, hogy bárki éppen a saját szobájából lesne ki. Hamarabb gondolná, hogy a másik szobában éppen a másik oldalára fordul a jövevény. Bara nem sokára kilép a folyosóra, de amíg odaér, az elf nő azon gondolkodik, hogy tényleg csak úgy kisétált volna a szobájából, hogy a függönyt sem húzta el reggel? Csoda hogy nem esett hasra egy székben. Aztán Bara végül csak feltűnik a folyosón. *
- Hát, így már sokkal jobb... *Jegyzi meg, hogy végre nincs vérfolt az arcán, bár attól függetlenül most elkínzottabban néz ki, mint mikor ott volt a vérfolt.
~Furcsa egy ork... furcsa...~
Amint odaér hozzá, már fordul is irányba, az ebédlő felé.*
- Igen, mehetünk. *Indul el egyúttal.*
- Minden rendben? *Kérdezi séta közben.
Hamarosan az ebédlőhöz érnek, ahol Zara, Umon és a fél-elf várakozik. Nem sokkal később Pycta is befut. ~Ó végre!~ Mögötte nem sokkal egy hasonlóan ezüst hajú elf lány. Nem mélázik sokat, mert Aenae is előbukkan, majd szinte azonnal Pycta nyakába ugrik. Ekkor eszébe jut a fürdőben elhangzott beszélgetés, s bizonyságot nyer az eddigi megérzése. Mindentudó mosolyát elnyomja, inkább más felé néz, de csak egy cinkos pillantás erejéig, melyet Zarára vet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346