Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

540. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 19:33:30
 ÚJ
>Dühöngő Sharall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//
//Vallomások esője//

*Minden csendesen idekint. A bentről, eddig kiszűrődő zajok is elhallgattak, legalább is már nem hallatszanak ki. Az egyetlen hang az eső monoton és megállíthatatlan tamtamja ami felülír mindent és mindenkit, így történhetett, meg az is, hogy Sharall teljesen belefelejtkezik a pillanatba. Olyannyira magával ragadja az eső és füst amorf keveredése, hogy észre sem veszi Nara érkezését, csak mikor a lány már megszólítja őt. Mikor Sharall és felfogta hogy a lány csapzottan és vizesen az elemekkel küzdve, de kijött a férfihoz, három szín villan az elméje egyik lezárt területén. Először a szerelem vöröse másodszor a bánat feketéje végül a féltékenység zöldje. Sajnos utóbbi volt a legerősebb és a leggyorsabb, így a lány kérdésére adott válasza, nem sikeredett férfihoz méltóra. *
-Igen meg, bár látom neked is segített mister északi vagyok uraság. Miért nem vagy vele inkább? -
*Kérdezi, két füstgomoly között, de amint elhagyják a szavak a száját egyből meg is bánja azokat. Hirtelen elrántja az arcát, hogy a lány ne lássa belső viharait, foglalkozzon csak a külsővel. Pillanatok is eltelnek, de sikeresen legyűri az előző Sharallt, aminek a helyét egy új szín a fehér veszi át. A semmi. *
-Sajnálom, egy bunkó vagyok.
*Mondja színtelen hangon szinte holtsápadtan és most komolyan is gondolja. Majd odalép a lányhoz és szorosan átöleli azt. *
-Kérlek ne hagy egyedül, csak benned bízok.
*Súgja, miközben nem engedi a ki a lány a karjai közül. Állát a lány apró fejére hajtja, miközben alig érezhetően, de kezdi átvenni a lány légzésének ritmusát. Pillanatokig is eltart, mire a fehér szín vörösre vállt, de nem az előzőre, a düh vörösére, hanem inkább a bizonytalanságévá. Nem érti a lány, mégis mit lát benne, még ő maga sem lát magában semmit. Akkor még is miért. Hirtelen jött bizonytalanságát egyből a lányra is zúdítja. Eltolja magától. Nem erősen, de határozottan, majd lép egyet hátra és miközben kiszakad tüdejéből a benntartott füst, úgy szakad ki szívéből a benntartott érzések áradata. Mintha egy rákos szervtől, vagy ólom súlytól meg, olyan megkönnyebbüléssel jár, amikor megosztja a lánnyal az érzéseit. *
-Mégis mit akarsz tőlem? Miért jössz mindig vissza, akárhányszor megpróbállak elzavarni? Miért? Miért? És miért vagy... más? -
*Fejezi be a mondatot, majd nagyot szív a pipába. *
-Mit tettél velem? *Bár ezt már suttogja. *
-Miért érzem azt, hogy... miért ?

A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 19:34:11

539. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 14:21:31
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Jezabiel szobája//

*Sylwerannak sajnos nem sikerül lebeszélnie a tervéről, Mirára hagyja a lehetőséget, így kettesben maradnak régi barátjával.*
- Nem ájulok el.
*Furcsamód sokkal nehezebb egy régi ismerős előtt félretennie a büszkeségét mint az itteni társai előtt volt.*
- Ne pazaroljuk a bájitalokat amikor nincs rá égető szükség. Lehet hogy holnap valakit hason szúrnak, arra nem hat ez a varázslat, de a bájitalod megmentené.
*Kicsit persze aggódik. Persze hogy aggódik, a kezét készül levágni. Ha nem sikerül a varázs? Nem feltétlenül gond, egyszerűen megcsinálja legközelebb, de ha elájul és nem tudják elég gyorsan kezelni a helyzetet, belehalhat.*
- A lakomából szerintem kimaradok.
*A kezét elszorító öv miatt ismét felerősödik a fájdalom a sebében. Érzi ahogy lüktet a vére, de szerencsére hamar el is zsibbad.*
- Meg tudod csinálni ugye? Nem lenne jó ha kicsit mellé csapnál, vagy gyengén csinálnád és csak félig sikerülne. Egyből rögtön le kell vágnod, aztán elmondok egy igét és annyi. A sebnek nagyon hamar be kell forrnia, és ha minden igaz, holnap ilyenkorra már teljesen ép lesz az új kezem. Lehet hogy el fogok ájulni az ige után, de ha látod hogy a seb gyógyul, akkor már nincs miért aggódnod. Csak az övet vedd majd le mindenképpen. Már, ha látod hogy gyógyulni kezd a seb, utána meg leszek, menj majd nyugodtan te is vacsorázni.
*Inkább ki sem tér arra hogy mit kellene tenni akkor, ha valami balul ütne ki. Azzal talán annyira megijesztené Mirát hogy inkább nem vállalná, magának megcsinálni pedig sokkal nehezebb lenne.*

538. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 13:17:32
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Az első venár lakoma//

*Soreyl arcára mászik egy általános, elegáns elégedettség. Annyi vita, vallatás, és megszégyenülés után, minthogy ami a szobával, meg a pallosával történt, jól esett ez a kis dicséret, a valóban kemény munkáért.*
~Azért ezzel banyával megértetni magad nem semmi, igaz e Barátom?~
*Perchi, szokásához híven, csak azért sem helyesel, holott egyet ért a lovaggal.*
~Nem fogom simogatni az önérzetedet, nehogy azt hidd. Már így is elég jól érzi magát.~
*Érkezik a lehangoló válasz ami hatástalan Soreylre. Végig nézi a nagy sürgést forgást, és patakokba zúduló nyállal néz mindenre.*
-Azért itt délen is tudják mi a vígadalom.
*Mondja, leginkább Perchinek, de ha valaki meghallja, akkor úgy tesz, mintha neki címezte volna eredetileg. És akkor folytatja is neki a kis elbeszélését.*
-Mert, hogy odahaza északon? Ó hát, ilyen egy kiadós családi vacsora! De ide nekünk, vadvédbe, is csempész egy kis otthont.
*Újságolja, az éppen elkapottnak, aki erre nyilván nagyon kíváncsi. Ha senkit nem talál el a szava járása, akkor Perchinek meséli némán. Utóbbi esetben, arra van is reakció.*
~Barátom. Én is tudom. Onnan jöttem. Agyadra ment az éhség.~
*És lehet. Már igazán enne, de sem a lovagi páncélja, sem a becsülete, és belenevelt etikettjei, nem engedik hogy helyet foglaljon, amíg minden hölgy le nem ült az asztaltársasághoz, s csak utána ő.*
~És még a nagyja, itt sincs.~
*Sziszegné ki a foga között, de regulázza magát. A páncél viselését megszokta suhanc korában, mikor még csak északfinak sem lehetett nevezni. Igaz hogy azóta kijött a rutinból, de elég egy nap rá, és vissza is jött minden amit erről tudott. Percit leveti a hátáról, s a bőrszalagot, ami ott tartaná, a kezére tekeri, és lovagtartásban kezét a keresztvason pihentetve a lépcsőnél áll, és kvázi, tiszteletadással fogadja a vendégeket. Igazából, ezt a kötelességtudatát feladta, de ha már ilyen délceg páncélban, miért ne várakozzon peckesen. Közben pont jó rálátással az ételre, meg a söröshordókra. Az utóbbiakkal szemezik egy ideje. Lassan az elégedett arckifejezés, egy kaján félmosollyal egészül ki.*

537. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 12:41:44
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Az első venár lakoma//

*Sylweran végül nem gondolta jó ötletnek Jezabiel tervét.
Bár, mint vezér, neki kellene olyan dolgokat megtennie, mint például levágni egy társa kezét, de ehelyett megpróbálta lebeszélni a kis gnómot róla, mondván, hogy meggyógyul majd az a seb, és itt, a biztonságos falakon belül nem kell azon aggódnia, hogy bármi baja esik... hogy aztán sikerül e vagy sem... az még a jövő zenéje. Mirával látszólag elboldogulnak, és Sylweran csak remélni tudja, hogy a gnóm látszólagos barátja is jobb belátásra bírja majd a lányt, mikor magukra hagyja őket.
Végig sétál még a szobák folyosóin. Jezabiel a bal szárny alsóbb emeletén laki, így azon végigmegy, majd a felső emeleten is, lehajtott fejjel a szűk kis ember és tündér méretű folyosókon. Nem nyit be sehová, de mindenkit köszönt, akivel összetalálkozik... látja, hogy még nagy a forgatag, de látszólag mindenki talált magának egy kényelmes szobát, így Gius elvégezte a feladatát. A galérián még átsétál, hogy megnézze a számára méretileg jóval kényelmesebb jobb szárnyban is mindenki rendben van e, majd az egész napos, bepiszkolódott munkaruhát levéve felölt egy újat. Megmosdik a kikészített mosdótálban, majd hosszú ezüst haját összeköti a tarkójánál, és egy viszonylag díszes új ruhát vesz fel. A jobb állapotú szarvasbőr csizmáját, amin szép bőrveretek kanyarognak, egy egyszerű, fekete vászonnadrágot, és egy mélykék tunikát, amin ezüsttel vannak levélforma minták.
Így sétál le a Nagyterembe, hogy aztán újabb problémával szembesüljön. Halánték vakargatva nézi ott az ork asszonyságot. Mégis hogy a búbánatos fenébe jutott ez be Vadvédbe? Meghallgatja ő is a történetet, amit Ban'jah mond, aztán nagy szemeket mereszt a jelenlévőkre. Nem tűnik ártószándékúnak a nő... és a legfurcsább az, hogy egy látszólag náluk jóval egyszerűbb gondolkodású ork ilyen könnyen besurrant anélkül, hogy bárki észrevette volna. Soreylt megdicséri, hogy milyen jól kezelte a helyzetet, aztán megtárgyalja Shiriqával, hogy bizony, erősíteniük kell az őrségen, hogy legközelebb ne fordulhasson olyan elő, hogy a nagy kavarodásban nem veszik észre, ha kapnak egy plusz főt. Persze senkinek nem volt könnyű és egyszerű ez a nap, ezért az elf sem hibáztat senkit. Sőt, valahol így, hogy nem történt komoly dolog, már tréfásnak is tartja a dolgot.
Az ork asszony, aki csak úgy besurrant Vadvédbe. A végére még fel is nevet egy kicsit, öblös mély hangján, majd nagyot sóhajtva elengedi a dolgot. Hiszen annyi más teendő van még!
Végre pedig azokkal kell foglalkoznia. Elérkezett hát az idő. A karaván itt van, elkészült minden étel, és hála az isteneknek, egy társa se veszett oda semmiben. Így Sylweran szól, hogy aki tud, segítsen neki kipakolni a jelenleg konyhában vagy a Nagyteremben jelenlévők közül, és már el is kezdődik a sürgölődés. Tana látványa örömmel tölti el, és kedvesen köszönti is a lányt, akit még Arthenior utcáin ismert meg. Leala pedig szokás szerint cserfesen és kacéran üdvözli, egy szenvtelen öleléssel összekötve. Örül a lány, hogy itt lehet, ez nem vitás. Nem olyan, mint a gazdagnegyed kényelmében, de itt nincs egy mostohaanya, aki mindig mindenért rossz szemmel néz rá. A kis kölyök viszont, Sadmyr... nem gondolta, hogy ilyen apróság is érkezik a karavánnal. Ráadásul ilyen bosszantóan sokat kérdező és mindenről azonnal tudni akaró, mégis elég kedves kis apróság. Nyomban ad is neki munkát, hogy ne legyen láb alatt... de Tana és Leala is készséggel elkezd segíteni a kipakolásban, miközben az új ork asszonyság, Banya, vagy legyen bármi a neve, ismét önállósítja magát, és jó alaposan megrakja a tüzet a kandallókban, melyek a Hanarel által faragott kilenc fejű hydra szobor két oldalán tanyáznak. Sylweran sóhajtva vet néhány pillantást a szobor előtti kerek asztalra, amiben már jó pár névvel ellátott iránytű forgolódik, aztán hagyja az asszonyságot. Végső soron a meleg senkinek nem árthat egy ilyen hideg, viharos esős estén.
A hosszú, fapados asztalokra szép lassan kikerül a napi menü. Mindenhová kerül egy nagy, lapos fatányér, melyekre pirított cipókat tesznek, hogy a kihozott medvehagymás nyúlragus levesből szedhessenek bele a hamarosan leszállingózó venár jelöltek.
A leveses kondérok mellé kikerülnek a hatalmas fémtálcákon megsült ételek, mint például a mézzel kent, áfonyával töltött sült szarvashús, melyek szép kis kupacokban vannak a sok-sok kis tálcán, körülöttük bőségesen megszórt apró kis gömbölyded krumplikkal. Mindenki annyit szed, amennyit akar. Aztán a szép barnára sült, fácántojásból készített ribizlit rejtő piték is felsorakoznak a leveses kondérok és a húsos tálak között. Majd hamarosan megérkeznek a külön kis fatálakba szedett málna, szeder, kimagozott cseresznye és fehér faeper kombinációs gyümölcstálak is, egy nagy fatálcán felszeletelt kemény, sós sajtok, tyúkhúrral ízesítve, és egy nagyobb pirított rókagomba torony középre felhalmozva, hozzájuk pedig kis fatégelyekben fokhagymás tojásos öntet mártogatósnak... a még üresen hagyott helyekre, pedig poharak, kupák kerülnek, borral töltött kancsók, és az asztalok végeiben csapra vert söröshordók... ez bizony egy igazi lakoma lesz!
Az új kisegítők, akik dolgozni jöttek ide, Tana, Leala és Sadmyr szorgosan elrendez mindent, sőt, Tana még ízlésesen el is pakolássza a dolgokat, hogy minden tökéletesen legyen a helyén. Sadmyr máris készen áll az esti szörnyen fontos feladatára, amit Sylweran adott neki, miszerint, senkinek ne hagyja üresen a poharát. Leala pedig már elő is kapja magával hozott lantját, hogy nyomban dalra fakadjon valami egyelőre még halk kis vidám nótával, ami jelentősen hangulatosabbá teszi a kandallók és az asztalra tett gyertyák fényében fürdőző lakomateret.
Sylweran büszkén tekint végig a művön... most már jöhetnek a többiek! Erre igazán szükségük lesz, és már ő is farkaséhesnek érzi magát. De megáll az asztalok között, úgy, hogy bármelyik irányból érkezzen is valaki, köszönthesse, és vár, hogy jöjjenek a többiek, és kezdetét vehesse a lakoma.
Még egy nyitóbeszéddel is készült, hogy legyen mivel jó étvágyat kívánni az újaknak és a régieknek egyaránt.*

536. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 11:44:13
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//
//Soreyl, és Ban'jha sorsa//

*A konyhaajtóban megbújva figyeli a nagycsarnokba érkezőket. Egyelőre csak leskelődik egy résen át, aztán ahogy Gius elkezd rendezkedni, ő inkább visszakullog egészen a szentélyig. Oda mostanában biztos nem megy senki, egyedül lehet még egy kicsit amíg összeszedi magát. Az üveg pálinka is szép lassan hatni kezd, de sajnos sokkal több kell ennél hogy megjöjjön a jókedve, ráadásul már nem nagyon tudna alkoholt lopni amíg el nem kezdődik a lakoma. Pár percet elücsörög itt, azon gondolkodva hogyan is viselkedjen majd az ember mellett, mert hát nem kerülheti... Mirától is illene bocsánatot kérnie, csak a miheztartás végett, de rajta fogja tartani a szemét. Az időközben besunnyogó ork nőt valószínűleg ez idő alatt zavarja ki Soreyl a konyhából, mert mire visszamegy az óriás, már nem talál ott senkit. Ismét a nagycsarnok ajtajához kullog hogy kilessen, Trayakot és Giust látja az egyik asztalnál beszélgetni, meg Soreylt és...*
~Ez meg ki a szösz? Eddig észre sem vettem.~
*Szemfüles lehet az ork nő ha csak így be tudott surranni a kavarodásban és elhitetni mindenkivel hogy ide való. A karaván valószínűleg azt hitte hogy itteni, itt meg azt hogy most jött. Éppen felkelnek Soreylel hogy a konyhába induljanak, Shiriqa pedig beljebb megy az ajtóból hogy ne állja az útjukat. Odabent ő is segít Soreylnek tisztázni a helyzetet, de egy véleményen vannak, egyelőre ártalmatlannak tűnik, és szavajárását leszámítva egész érthetően adja elő magát. Sok új arc jött, bár ez a valaki nem onnan ahonnét számítottak volna rá, de miért ne kaphatna egy esélyt? Az ételhez azért inkább ne nyúlkáljon addig amíg Sylweran nem látta, de maradni maradhat. Valakinek szemmel kéne tartania. De miért? Csak mert ork? Nem igazán tudja mitévő legyen. A többiek is szabadon jöhetnek-mehetnek, még Paru meg Mira is, csak a faja miatt meg kellene különböztetni ezt a Bandzsát vagy kit? Na nem, ezt nem engedi Shiriqa igazságérzete. Az étellel inkább ne foglalkozzon, de maradhat, ehet velük a lakomán, Sylweran meg majd dönt a sorsa felől, ha lesz rá ideje. Az óriás egyelőre bent marad az orkkal a konyhában beszélgetni, Soreyl nyugodt lelkiismerettel hagyhatja ott őket és mehet vissza a nagycsarnokba, ahol szép lassan talán elkezdenek majd összegyűlni a népek.*

535. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 11:08:46
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*A kis közjáték után úgy fest nem marad sokáig magányosan, hisz Gius lép be az ajtón, hogy maga is a vacsorára várakozók, egyelőre nem túl népes társaságát képviselje. Fura mód szívesebben elbeszélget a sebhelyessel, mint némelyik szelídebb társával, annak ellenére, vagy talán pont azért, ahogyan egymásnak estek néhány hete.*
-A folyóban volt valami -
*Kis szünet után, amíg keresi a szavakat, bizonytalanul folytatja.*
- izé. Megtámadtak minket. Kint van egy tetem az istálló mellett a fal tövében. Nem láttam még hasonló lényt.
*Válaszolja kissé szűkszavúan, mégis minden lényegi információt átadva, saját olvasatában még többet is.*
-Jezának a karja, Meruwielnek a lába bánta, de túléltük, hála kettejük helytállásának.
*Előredől az asztalon, jobb kezével néhányat idegesen kopog a fa lapon. Nem igazán büszke a maga teljesítményére, így ha egy mód van rá, kerülné az említését. Néhány másodpercig mérlegeli, hogy a mérgezésről és a látomásról ejtsen-e szót, de az ez idő alatt eluralkodó csend szóra bírja.*
-Valami látomásaim is voltak, miután az egyik megszúrt.
*Kezdi, mintha valami baráti csevejt akarna kezdeményezni, de ezt még magának sem ismer el.*

534. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 10:32:41
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*A csarnokba lépve látja, hogy még igen gyér az asztal körül ülők száma, egészen pontosan csak Trayak és a kutyája van az aszalnál. A helyiségben tartózkodik még Soreyl és egy ork nő, aki... Kicsoda Ő pontosan? Giusnak fogalma sincs, de a lovag, úgy tűnik, szót ért vele és ez az ork, bár ronda, mint egy gyomorrontás, de nem tűnik olyan hatalmasnak, hogy ha balhézik, ne lehetne megfékezni, úgyhogy Gius úgy dönt, Ő már eleget tett ma a venárokért. Pakolt, őrködött, konyhában segített, fürdőben meztelen lányokat nézett, akik később különböző módokon törtek az életére, úgyhogy igazán rászolgált a bőséges vacsorára. Végigpillant az asztalon, hogy hova üljön le. Jelenleg két választása van, Trayak közelébe van nem oda. Mivel az egymagában ücsörgéshez semmi kedve és kíváncsi is, miről maradt le, ezért előbbi lehetőséget választja és a sötételf mellett egy helyet kihagyva telepszik le egy székre, majd a mélységihez fordul.*
-Te Trayak! Mi történt veletek az erdőben? Sylweran valami olyasmit mondott, hogy Jezabiel súlyos sebet kapott és Meruwiel is sántikált.

533. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-25 09:48:15
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*A hallban úgy cserélődnek az emberek, hogy alig lehet követni. A kutyáját pesztráló mélységinek pedig már a lakoma megkezdése előtt megtelik a hócipője a nyüzsgéssel, így a vélhetően még csendes nagycsarnokba indul az asztalhoz, hogy helyet foglaljon magának. Ketten úgy fest már előre bevonultak, Soreyl meg valami öreg ork nő társalognak az asztal végében. Velük nem foglalkozva foglal helyet Tray középtájt, s bár fél füllel hallgatja kettejüket, teljes figyelmét nem élvezheti a páros. Bolhás még mindig árnyékként követi gazdáját, boldogan lihegve. Eleddig a házban sem volt járatos, most meg egyből asztalhoz követi a gazdáját - biztos kap majd rosszalló szavakat vagy tekinteteket, de talán az életüket köszönhetik a jószágnak, ezért egészen biztos, hogy a vadász nem fogja kizavarni a lelkes blökit. Kicsit topog a négylábú az asztal mellett, mellső lábait céltalanul emelgetni, kisvártatva pedig felfedi, hogy miről szólt a színjáték. A gazdája melletti székkel nem törődve, azt félrelökve indul meg az asztal alá, ahová úgy fest minden áron be akarja préselni magát. Senki nem közölte még vele, hogy nem az ő méretére lett faragva a bútor, de egész addig próbálkozik, mígnem nagyot koppan a feje a lap alján.*
-Bolhás! Jó lesz neked mögöttem is.
*A kutya tesz két lépést hátra, de nem mutat túl nagy hajlandóságot eleget tenni a javaslatnak, csak hatalmas szemekkel néz Trayre. Afféle "emeld meg az asztalt, mert a lábat előtt akarok feküdni" pillantás ez, vagy legalábbis a mélységi ezt véli felfedezni a tekinteten. A férfi odanyúl a kutya füle tövéhez, hogy jó alaposan megvakarja, az meg erre úgy dönt, hogy majd ő átveszi a vakarás feletti kontrollt, és nyakának egy viszkető pontját emeli oda, ahol eddig a füle volt.*
-Ott jó, mi?
*Kutyáról van szó, persze, és habár nem hosszú szőrű, azért a rövid sörték felszállnak az asztal mellett, meg Tray körme alá is beférkőznek. Vet rá egy pillantást, majd beletörli a nadrágjába a kezét. A procedúra végeztével, mikor már elkönyvelte, hogy nincs több vakargatás, a kutya nagy szusszanással, még nagyobb koppanással dobja le magát a földre, miközben a szomszéd széket kevéssé finoman arrébb löki a hátával.*

532. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 22:26:35
 ÚJ
>Szondei Szana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*Szerelmi ügyekben nem nagyon tud segíteni az Sharallnak, külső szemmel csak mulatságos, főleg egy laikus szemén keresztül.*
~ A szerelem vak ez nem vitás.~
*Mosolyodik el, mikor hallja a zöld óriás ostorozza magát.*
~ Szerintem nem ne tedd múlt időbe. Inkább erény, aminek születtél. Az egész erdőben te voltál a legfélelmetesebb.~
*Viszont ő is aggódik, hogy miként fogják elfogadni. Eddig nagy szerencse övezte körül, és olyan személyek vették körbe, akik nem nagyon foglalkoztak a származásával. Igyekszik pozitívan hozzá állni az egészhez. Az életben sok keserűség van, amiknek a jelenlétével tisztában van, ennek ellenére optimistán áll a dolgokhoz. Időt valamilyen szinten ki akarja használni. Szana valahol az a fajta lány, aki a kellemeset a hasznossal akarja vegyíteni, s nincs helye búskomorságnak.
Lassan őt is eligazítják a szobájába. Igyekszik mindent az utasításszerűen csinálni, nem nagyon foglalkozik Gius modorával, hiszen a feladatát ellátja.
Nem sokára be is lép a helyiségbe. Elég magas, meg kényelmesen el is.*
~ hűha!~
*Csak ennyi fut át az agyán, eddig maximum csak olcsóbb szállókban szállt meg a szürke hétköznapjaiban. Ami várja több mint kielégítő. Szépen ki is pakol.*
~ Vajon milyen rejtelmeket rejt az erdő.~ *Hogyan tovább? Gyakorlatilag semmilyen célja sincsen. Sodródik az árral, ennyi az egész. A múltját nem igen akarja vizslatni, hiszen abban nagy valószínűsséggel csak keserűséget talál. Jelen pillanatban nem számít, ha tudná is, akkor sem számítana, kíváncsiság elég hajtó erő, hogy tovább menjen. Igaz nagy ára van, mivel hamar megöregszik az ember, de ezt az áldozatot hajlandó meghozni, legalább nem lesz unalmas az élete.*
~ Úgy tűnik, most egyedül vagyok, vagy még a társam nem érkezett meg.~
*Elsőbbséget élvezve, ki is használja az alkalmat, hogy elsőként válaszon helyet magának. Már ha lesz lakó társa.*
~ Jó lesz megszabadulni ezektől nedves ruháktól.~
*Gyorsan megszabadul a ruháitól, s megpróbál valami használhatót keríteni magának.*
~ Jaj ne! Minden elázott.~
*Nem zavartatja magát lány, hogy gyakorlatilag majdnem teljesen fedetlen és nem igazán zavartatja magát, hogyha valaki belépne a csukott ajtón.*
- Többiek hogy jártak? Ők is hasonló problémával küszködnek?.
*Gyorsan körülnéz, hogy miből készíthet gyorsan ideiglenes ruhát. Az igaz, hogy nem zavartatja magát, viszont azért ruhátlanul még sem átmasírozni egyik helyről a másikra. Nincs jobb ötlete, így hát lepedőből próbál készíteni, egybe részes ruhát, egy tógához hasonlót kell elképzelni, amivel elfedheti hamvas testét.
Valakitől kér útba igazítást, hogy hol tudnának segíteni ügyes bajos baján. Meruwielhez küldik, aki esetleg megoldhatja. Bekopog, és ahogy bebocsájtás nyer, nem sokat időzik, hiszen nem akar a lány terhére lenni. Miután átvehette a száraz tiszta ruhákat visszamegy a szobájába átöltözni, mellyel illő módon tud megjelenni a vacsorán.*

531. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:34:12
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Karaván érkezése//

*Szerencsére úgy tűnik az északi férfi is szimpatikusnak találta a lányt, mert kedves mosolyt kap a kérdésére és egy következő beszélgetés lehetőségét. Nara ettől még boldogabbnak érzi magát és miután a férfi elfordul, még nézi egy kicsit, majd ahogy eltűnik a folyosón széles mosollyal lép a szobába.*
~Saját szoba, kedves vendéglátók és új barátok lehetősége. Azt hiszem jó lesz itt nekem.~
*Az egyik sarokba teszi a táskáját, még nem mer semmihez nyúlni, csak az ágy tetején simít végig, de nem akarja összekoszolni a szép tiszta ágyneműt, ezért nem ül le, és nem tesz rá semmit. Minden bútoron végig simít a tekintetével és az arcáról ha akarná sem tudná letörölni a mosolyt. Mivel ez az utolsó szoba a folyosón, ablaka az udvarra néz. Miután a szoba minden részét szemügyre vette, az ablakhoz lép és kinéz rajta. Az első amit, vagy akit megpillant, rögtön eléri, hogy azonnal elszálljon a jó kedve. Szívébe szomorúság hasít. Sharall magányosan áll az esőben, és időnként sűrű, fehér felhőket fúj ki.*
-Nem is tudtam, hogy pipázik.
*Lepődik meg egy pillanatra.*
~Persze, mert nem tudsz róla semmit.~
*Ennek a gondolatnak az igazságán megint elszomorodik és eszébe jut a folyóbeli jelenet, amikor a férfi vállán ülve végre őszinte volt hozzá. Azóta pedig?*
~Nem szól hozzám, nem törődik velem. Miért nem utasított vissza, ha nem úgy érez, ahogy én?~
-Nem bírom ezt a bizonytalanságot. Amíg nem hallom az ő szájából, a saját fülemmel, hogy nem érdeklem, és semmi esélyem, addig a szívem nem tud megnyugodni.
*Kétségek gyötrik, hogy mit tegyen, mert nem akar teherré válni a férfi számára, de elengedni sem tudja, mert olyan különleges érzések fűzik hozzá, amiket még sosem érzett. Furcsa, hogy a férfi képes egyszerre boldoggá tenni és mélyen elszomorítani egyetlen szavával, vagy tettével. Nara végül elhatározza magát és nem törődve sem a kipakolással, sem a rátapadó vizes ruhákkal, még a csöpögő hajával sem, kirohan a szobából, le a lépcsőn és megcélozza az udvart. Amint meglátja a férfit, megtorpan és egy pillanatra csak nézi a zord tekintetet és a nyugodtan gomolygó felhőcskéket.*
~Ne légy gyáva! Most utoljára bánthat csak.~
*Nagyot sóhajtva kilép az esőbe és Sharall felé indul. Megfontoltan közeledik, és amikor elég közel ér, hogy a férfi hallja, halkan köszön neki.*
-Szia.
*Mielőtt a másik ránézne, igyekszik arcáról eltüntetni a szomorúság és a félelem érzéseit.*
-Neked is megvan a szobád?
~Ez egy remek kérdés. Igazán. Bár, valahol el kell kezdeni. Ha úgy tesz, mintha itt sem lennék, az is egy válasz lesz.~

530. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:01:36
 ÚJ
>Rhenamys Natarran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*Alighanem utolsóként érkezik meg a kis karaván tagjai közül a különös teremtés. Mi tagadás, kicsit olyannak is tűnt, mintha ott sem lett volna. Ez csak részben volt annak köszönhető, hogy időnként tényleg eltűnt, de aligha csalinkázott messzire, hiszen mindig visszatalált, méghozzá egyben. Azonban ha valamit megtanult, az az, hogy hogyan váljon láthatatlanná. Na nem szó szerint.
Azonban sok sok évig a túlélés egyik kulcsa volt, hogy nem tűnjön fel senkinek, hiába tartózkodott maga is az urak és úrhölgyek csarnokaiban. Addig volt jó, amíg a figyelem valami másra, vagy valaki másra terelődött. Csendes, halk természete pedig kifejezetten nagy segítség volt ezen művészet mesterfokra emelésének.
Most is némán bóklászik, egész pontosan tesz néhány lépést erre, majd vissza a kiindulási pontra, majd néhány arra tipeg, majd megint vissza, közben nem kérdez, nem integet, meg se mukkan. Kíváncsi tekintettel ismerkedik az új környezettel. Mert bár a Karavánhoz csapódott, a pontos úti célt - legalábbis neki - elfelejtették megemlíteni. Nem mintha bánná. Néha jobb nem tudni, mint tudni. Egy másik bölcsesség, amit még a szabadság előtt tanult meg. Igaz, máskor épp a fordítottja igaz, de az óvatossági protokoll azt diktálja, előbb bizonyosodjon meg a tudás áráról, s csak aztán kutakodjon, ha kell.*

529. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 20:58:50
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Jezabiel szobája//

*Sylweran kérdésére, hogy eltévedt csak megrázza a fejét, nincs ideje magyarázkodni, inkább Jezabielhez siet, hiszen ő az egyetlen barátja, aki eléggé ismeri Mirát és a múltját is.*
-Ha azt mondod, így kell lennie, mert ezzel segíthetek rendben. *Mondja rekedtes hangján és ha az elf nem akarja megakadályozni, akkor a gnóm kezére teszi az övet, és jó erősen meghúzza azt. Nem akarja érteni mit miért tesz a kis vörös, de okosabb sokkal és biztos jól átgondolta a lehetőségeit.*
-Ha elájulnál leégethetjük a sebedet, hogy ne vérezz el? *Érdeklődik, mert akkor nem ártana valami forró vasat is keríteni, mielőtt megcsonkítják szegényt.*
-Nálam vannak valami varázsitalok. Van zöld, meg piros és kék színű. *Kár hogy nincs nála egy sem, de csak nem sietnek annyira, hogy ne rohanhatnának el érte, ha hasznos.*

528. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 20:29:55
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*Sorban vezeti az embereket és egyéb lényeket a szobájukhoz. Elég gyorsan halad, de nem is sokat teketóriázik, mert már igen éhes. Azért a vörös cseléd Utoljára hagyja az orkot, mert semmi kedve még egy orkkal is megfejelni a problémáit. Ahogy visszaér az előtérbe, megüti a fülét a nagydarab szörny hangja. ~Magában beszél?~ Közelebb óvakodik és valóban, mintha az ork saját magával vitatkozni. ~Ez igazán remek, még egy eszelős. Pont ez hiányzott.~ Igyekszik nagy zajt csapva érkezni, nehogy az izomkolosszus azt gondolja, hogy hallgatózott.*
-Khm, kérlek, tarts velem, megmutatom a szobádat. *Kicsit udvariasabb, mint a többiekkel. ~Csak nem tartok tőle? Ugyan, ha csak csúnyán néz...~ Felnéz az orkra, aki természetesen csúnyán néz. Gius úgy dönt, hagyja a viharba a dolgot, Ő most vacsorázni akar, mindenki más meg hagyja békén. Amint az ork is megkapja a kis eligazítást a szobájához, megcélozza a konyhát.*

527. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 19:19:36
 ÚJ
>Dühöngő Sharall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*Hosszú idő telt már el azóta, hogy utoljára szembesülnie kellett azzal, hogy ő egy ork. Már mit a belső jelentését tekintve. Bár ha jobban meggondolja, ez talán a külsőre is igaz. Élete utóbbi szakaszában, talált magában végre egy olyan tulajdonságot, amit még ő is jónak tud mondani, ez nem volt más mint a hit. Hitt abban, hogy mindent meg tud változtatni, hogy eljön az a nap amikor eltudnak majd, vonatkoztatni attól a ténytől, hogy ő az ami, hogy egyenrangú lesz másokkal, de amint meglátja az itteni tekinteteket, rá kell jönnie, hogy ez a nap soha nem jön el. Mélyen belül, persze tudja, hogy nem is várhatna többet, hisz még senki nem ismeri, és fordított esetben, valószínűleg ő sem tenne másként, de ezt a kis hangot egyből el is némítja. Ő most depressziós és nem hagyhatja, hogy holmi kis hangocskák beleszóljanak az életébe. (Bár helyesebb lenne ezt, inkább durcinak nevezni, de ki is merné ezt megmondani neki, még a kis hang se... )
Nara is, csak úgy itt hagyta. (Nem mintha túl sok köze lenne a lányhoz, de... nah jó ezt még magának sem tudja bemesélni, egyszerűen szarul esett neki és kész.) A csávó legalább szólt neki, bár Sharall biztos benne, hogy csak azért tette, mert fényezni akarta magát, de legalább ő szólt. Mindenesetre, ha valakit, hát őt biztos nem érdekli a lány, csak... és egyébként is elment... miért hagyta elmenni. *
-Idióta... -
*Suttogja maga elé. *
-Az egyetlen volt, akit nem érdekelt mi vagy. Az egyetlen. -
*Ezeket a szavakat, már szinte csak leheli, nem meri hangosan kimondani, nehogy valaki még ezt is elvegye tőle. *
~Viszont elég bátor ő ahhoz, hogy mindent elmondjon... de mit is? Azt, hogy évek óta nem érzett, még magához senki olyan közel, mint őt. Vagy azt, hogy sze... ~
-Normális vagy? -
*Mondja hangosan. Nem igazán érdekli, hogy hallják- e mások, majd még mindig hangosan, de azért kevésbé hangosan, mint az előbb folytatja. *
-Te egy ork vagy, ergo csak ne érzelgősködj. Azt hagyd meg a tündéreknek, meg a többi furcsa lénynek.
*Mondja egy kicsit hangosabban ugyan mint szeretné, de úgy sincs aki hallótávolságon belül lenne és még ha, akkor se hiszi, hogy bárkit is érdekelnének egy ork kínjai. *
~De mi van ha... ~
-Kussolj nincs olyan, hogy ha. -
*Torkolja le még időben saját magát, nehogy olyat találjon még gondolni, amit később megbánna. El is indul inkább, vagyis inkább hagyja, hogy elvezessék a szobájához. Mikor odaér és megkapja az izéé... a fickótól (Pedig biztos benne, hogy mondta a nevét, de mindegy is.) az instrukciókat a szobával kapcsolatban, bemegy és neki kezd szegényes holmijának a kipakolásához. Egy pillanatig rácsodálkozik, hogy van akkora szobájuk, amiben elfér ő is kényelmesen.*
-Ezek szerint van még itt vele egy méretű egyén is.- *Vonja le a következtetést Sharall. Majd miután végez a kipakolással, ami 10 percnél nem vett el több időt, leheveredik az ágyra. Furcsa érzés. Már hónapok óta a szabad ég alatt él, teljesen elszokott az ágy nyújtotta luxustól. Ráadásul furcsa bezártság érzete is van. Annyira hozzászokott már ahhoz, hogy a végtelen földön alszik, hogy bár a szoba nem mondható kicsinek, mégis klausztrofób érzés fogja el Sharallt. Nem is marad sokáig a szobában. Inkább az eső, mint a szoba börtön érzete. Kiáll az esőre, és még csak nem is keres magának védettebb helyett. Hagyja, hogy a rajta végigcsorduló eső kimossa a gondjait. Elvezetik azokat, egyenesen a föld szívébe, fájdítsa inkább azt, mint az orkét. Annyira elkeseredett, hogy olyat tesz amit mér hosszú- hosszú idő óta nem. Előszedi a zsebéből a pipáját, amit még a szobában megtöltött. Keres egy fáklyát magának, amiből meggyújtja, majd mélyet szív az ébenfa pipába. Lassan kifújja a füstöt, mintha el tudná vele fújni, minden gondját. Az eső esik tovább. *

526. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 15:40:15
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Jezabiel szobája//

*Mira betoppanása igencsak váratlanul éri. Róla egész egyszerűen megfeledkezett nagy szenvedésében. Talán jobb lett volna ha őt kéreti fel és nem a vezért, de most már nem számít, itt vannak mindketten.*
- Hagyd.
*Sylwerannak szól amikor a kezét vizsgálgatná, bár a rajta lévő kötés elég hevenyészett, de egyelőre jó úgy ahogy van.*
- Felesleges bolygatnod ha úgyis levágjuk. Csak fájna ha piszkálnánk és megint vérezne. Mirát még Artheniorból ismerem.
*Ezt azért még megmagyarázza, ha már így összefutottak mindhárman.*
- Tudom tudom, felhoznátok egy csomó indokot hogy miért hülyeség, és mindegyiket megcáfolnám, ne húzzuk az időt. Magától nagyon lassan gyógyulna be, hetekig nem tudnám használni és talán sosem lenne olyan mint volt. Bájital... Nos talán nem is állna rendelkezésünkre olyan ami elég erős lenne hogy ezt begyógyítsa, de ha mégis, pazarlás, felesleges. Mágiával megoldom, egy nap múlva kutya bajom sem lesz.
*Ezt persze mondani könnyű, próbálni viszont még nem próbálta és csak remélni tudja hogy lesz hozzá elég lélekjelenléte a fájdalom mellett, hogy elmondja a szükséges igét.*
- Csak valaki az övvel szorítsa el a karom, legalább zsibbadjon el mielőtt nekiállunk.

525. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 15:00:40
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Indokolatlan titokzatos idegen//

*Soreylben elkezd motoszkálni egy általános kétely, miszerint minden újonnan érkezettet, Gius lelkiismeretesen a szobába kísért.*
~De ha ők a szobájukba vannak... Akkor?~
*Furcsa fintoros arckifejezéssel mered a konyha irányába.*
-Ő nem is Her'gahnor.
*Mondja magának, gyermeki naivitással. Perchi vidéki dagadt bécsi módjára kacag Soreyl fejében.*
~Ilyen lovagi, védőőrs vagy te?~
*Soreyl nem foglalkozik vele. Eldobja ami a kezében van, és a konyha felé nyargal mint a szél. Mint hasmenéses víziló tör magának utat, az ajtót sem kímélve. A tünemény ott áll már az ételeket porciózná ki. Kezében a kanál, rajta kötény, keze megmosva. Meglepő látvány, de az sokkal meglepőbb hogy itt van. Soreyl arcáról tükröződő zavar beszédre ingerli az idegent.*
-No! Most mi va'? Mi ez a pofázmány ami az fejedre mászott?!
*Soreyl fejében jobbra balra kapod ezer meg ezer kérdés, de mind, még korai, mert semmit nem tud biztosra. A kérdéshalmaz epicentrumát keresi magában. Perchi segít neki, hiszen ő már látja a gödör alját.*
~A karavánnal jött te idióta?~
*Okítja barátját kedves szavakkal. Soreyl nem gondolkozik, izgatottan mondja.*
-A karavánnal jött te idióta?
*Azonnal a homlokára csap, és hallja Perchi kárörvendő nevetését. Azonnal korrigálja a hibáját.*
-Ne haragudjon, nem úgy...
*Folytatná a mentegetőzést ha a banya nem vágna a szavába. Rekedt hangon csattan fel a 'hölgy'.*
-Idióta az anyja trédje kalácsa! Milyen Karavánról rágja nekem itt a szót?! Főznék ha nem látja.
*Mondja, olyan meggyőzően, hogy Soreylben feljő a kétely.*
~Csak tudja mi a dolga. Ha ennyire biztos benne.~
*Már fordulna ki az ajtón, mikor Perchi magyaráz bele az agyába egy kis értelmet.*
~Ha itt a helye, tudná, hogy a karavánnak lesz a lakoma, ha most jött akkor a karavánról kellene tudnia. Kapj már magadhoz te bolond!~
*Soreyl, már az ajtófélfán fordul vissza, és az iménti grimasz ül ki az arcára. Szemöldök ráncolva, egyik szájcsücsök az égig rántva az orra alatt, és bamba tekintet. Mint akinek az agyát évek óta nem zavarta meg gondolat.*
-Nem a karavánnal jött?
*Hosszan elnyújtott, akár percekig tartó sipítozós mondatszó érkezik.*
-Nem.
*Soreyl, egy pillanatra elgondolkozik, és tágítja a halmazt.*
-És nem itt lakik?
*Hajszál pontosan ugyan az a válasz. Taktusra, csengésre.*
-Nem.
*Soreyl hümmög egyet, mint aki érti. Közben dehogy! Már csak a kérdésáradatok miatt is jobb lenne leülni. És nem itt a konyhában megbeszélni. Soreyl töredelmesen megkéri erre.*
-Vegye le a kötényt, és tegye le a fegyvert.
*Mondja a kanálra mutatva, ahogy elkapja a hév. Hiába a ilyen a lovagi szakma. Tele van kinevelhetetlen szakzsargonokkal. Az erélyes hangnak, és a férfi páncélos, akaratos kifejezésének nem tud ellenállni. Ledobja a textilt, már ami a kötényt illeti. Majd a kanalat, belevágja egy már pihenő lábosba. Talán pörkölt, a fröccsenő szaft színét elnézve. Soreyl szájában összefut a nyál, és lélekben már egy facsajka fölött szemez a korsó sörével. Egy percre elfantáziál.*
~Ne most Soreyl dolgod van.~
*Téríti észhez a pallos. Ami rögtön megjön.*
-Kövessen!
*Mondja, s a nagyterembe vezeti az orkot. Leülteti egy székre, és maga is helyet foglal vele szemben, de azért szájszagmentesítő távolságban.*
~Biztos ami tuti!~
*Egy hatalmas levegővétellel kezd, amit ki is fúj, mert nem jut eszébe semmi amit mondhatna*
-Mi baj van galambom? Fáradatosnak tünögetsz.
*Mondja az a banya. Soreyl, teljesen kétségbe van esve, a nőben, meg már éledezik az anyai gondoskodás szépsége, most hogy látja szenvedni ezt a szerencsétlen fiút. Mindjárt csinál a bolondnak egy agynyugtató teát. Már állna fel, mikor Soreyl közbeszól.*
-Ha nem itt lakik, és nem a karavánnal jött. Akkor hogy került ide?
*Érkezik a kérdés.*
-Hát a lábamon mint mindenki.
*Rá a válasz.*
-De mit keres itt?
*Még egy kérdés.*
-Semmit sem keresek, mindent megtaláltam a konyhában.
*Rá a válasz.*
-Nem úgy értem, hanem hogy minek jött?
*Teljesen egyértelműsített válasz érkezik.*
-Hát nyugatnak. No nem egyenesen, voltak menne kanyarok de a...
*Soreyl fájdalmasat közbesóhajt. Valljuk be. Vak vezet világtalant. Még egy kérdés és feladja.*
-Beszéltél Sylwerannal?
*Elkerekedő szemek merednek a lovagra.*
-Az ki?
*Soreyl megörül, hogy fogást talált végre. Sorolja a neveket.*
-Jezabiel? Shiriqua? Bárki?
*Apró fejrázás minden névre.*
-Honnan ismerném, hát új vagyok itt.
*Soreylnek lassan kezd derengeni a helyzet.*
-Nem mehet be önkényesen főzőcskézni a konyhába, ha nem beszélt senkivel.
*Felháborodó kiáltás hallatszik.*
-Oszt ki tiltja meg ha?! Finnyásnak tetszik lenni?
*Újabb lovagi sóhaj.*
-Hogy hívják?
*Megsértődött válasz.*
-Ban'jha
*Azonnali kérdések további áradata.*
-Honnan jött, hogyan jött, hogy jutott be?
*Nekikezd végre a dolognak.*
-Nyugatnak gyüttem, tehát keletrő. Nem egy észlény maga se. Na! Tehát mántem itt a fák alatt mikó osztán nekieredt az ég, hogy ő most leszakad. Meg is tette. Ennyi víz engemet még soha, pedig többször fürgyök, mint egyesek. No, aztán megláttam ezt a kastély palotát, gondoltam itt majd szógányi fogok nektek. Jót főzök. Jót bizám! Főzök oszt' jóvan'! Na száz szónak is vége van. Besunnyogtam a cécó alatt, hogy ne ázzak mint a pörkölt a kutyaszája alatt.
*Folytatná még, ha Soreyl egy fájóan kellemetlen legyintéssel nem intené csöndre végre. Megnézi magának jó alaposan ezt a banyát. Gondolataiban Sorra veszi a látottakat.*
~Egy ork nő. 170cm-es magasságával nem mondható kifejezetten nagydarabnak, de ez csak a magasságára értendő. Persze kövérnek sem kövér, csak hát vaskos, nem hasonlít az emberek szépségideáljára. Csomós barna haját egy kendővel felkötve hordja, ábrázata bamba, nem fog csodát tenni sem matematikában, sem logikában, de a konyhában naponta többször is megteszi, csak senki ne kérdezze meg hogyan készült és miből van a vacsora... Jó lesz.~
*Felpattan a székből, és megkeresi az illetékeseket. Őt odaparancsolja, hogy mozdulni se merjen, és alig félórányi felfordulással, már folytathatja is a kiporciózást. Soreyl elintézte a dolgát. Innentől dolgozhat.*
-Ehhez kellett ekkora hiszti. Mondtam én hogy főzök, oszt jóvan'!

524. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 13:46:17
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Jezabiel szobája//

*Sylweran engedélyt kér a bebocsátásra, s Jezabiel hangját hamarosan meg is hallja az ajtó túloldalán. Amint felhatalmazza rá a kis gnóm, már nyit is be hozzá, aggodalmas arccal, éppen nem látva a nem sokkal mögötte lévő szőke lányt.
A lányhoz lép, hogy lesegítse róla a kabátot, ahogyan kérte, s közben éppen hallgatja a történteket, nem akarván közbeszólni, mikor megérkezik mögötte az újonc szőkeség. Mira, talán azt mondta. De mit keres itt? Hogy Meruwiel küldte volna őt? De miért.*
- Eltévedtél? *néz felvont szemöldökkel a lányra, de annak szavaiból kezd olyan különös érzése támadni, hogy ismerik egymást a gnómmal. Akkor viszont jól jöhet a segítsége. De mihez is?
Néhány pillanatig csak pislog a gnómra, néha az ember nőre pillantva, aztán újra egy sor pislogás Jezabielre.*
- Hogy micsoda? Mit szeretnél?
*Persze érti, hogy mit akar... legalábbis azt hiszi. De ha tényleg azt akarja, amire gondol... annak mégis mi a fene értelme van?*
- Nincs nálam semmilyen kés vagy fegyver, itthon nem hurcolászom magammal, de... *Mirára tekint, hiszen annak is jogos a kérdése.*
- Ahogy a barátod is kérdezte... biztos, hogy kell ez? Nincs más mód? Mit akarsz mégis tenni, mire jó ez? *kérdezi s közben leguggol a lányhoz, hogy megvizsgálhassa annak kezét, ha az megengedi.*

523. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 11:59:03
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

~Hallod? Megdicsérték a díszpizsamád!~
*Mondja Perchi, a gazdájának, akinek az arcán már tagadhatatlan elégedett mosoly ül.*
~Bizony. Gyakrabban kellene hordani.~
*Ha lépkedhet valaki az eddigieknél is peckesebb lovagisággal, és nemességgel, akkor az ő. Pakolászik, ténykedik. Lassan minden bekerül a szekér mellől, amíg már minden frissen érkezett a szobájában pihen. Soreyl meglepődve tapasztalja, hogy az ork aki jött, nem csupán a karaván testőre volt, hogy idáig elkísérje őket. Kapott szobát. Perchi, fújog rajta, de a férfi mindig leinti, hogy majd megismerik, és nem lesz semmi baj.*
~Vagy még is?~
*Jön a bizalmatlanságkeltés, ami persze nem fog rajta.*
~Perchi! Lenne egy furcsa kérésem: Fogd be.~
*Ezen közben már a hordót ölelgeti még beljebb. Talál állványt, amire feltegye. Felteszi. Az éhség csillanó szikráit szórja rá a szeméből.*
~Finom, gyöngyöző, kesernyés, folyékony arany.~
*Lassan érzi, ahogy már ömlik le a torkán, egy fakupából, mint otthon. Életében először, honvágya van. Ezen el is mereng egy kicsit, majd nekilát megteríteni. Az újak közül, megjelenik valaki, akit eddig nem vett észre. Még egy ork. Töredékes dialektussal, és egy két repdeső nyálcsóvával bemutatkozik. Tele a szája valamivel.*
-'Stét. Segítsek neked jó. Jó vóna barátosságba keveredni az edényekke'. Én leszek itten a... Na... Mi az má'? Her'gahnor. Az!
*Mondja, a kis monológját, egy ork nyelvleckével a végén, amit jól el is mutogat, hogy mindenki tudja, hogy ő lesz a szakács. Her'gahnor!*
~Az biztos feljebb áll a szimpla kuktánál nem. Biztos ilyen ork előkelőség.~
*Perchi nemlétező karja, a nemlétező fejét fogja.*
~Az! Előkelőség! Bizony. Be se mutatkozott, és képzeld hogy ez a... "hölgy" fog a te ételedhez nyúlni.~
*Méla, néma undorral, ami az arcára nem ül ki inti le Perchipfellt.*
~Még nem is ismerjük. Egyébként meg aranyos.~
*Mondja, és nézi ahogy, minden etikett, és jólneveltség ellenére beleszórja a tányérokba az evőeszközöket. A dolgok tisztázása, végett rákérdez*
-Szakács?
*Mire a 'hölgy' bólintásokba kezd, és helyesel.*
-Igen, igen! Az! Tudja aki főz.
*Soreyl is bólint, és elengedő atyai mosollyal, nagy nehezen elirányítja a konyháig, mivel egy szakácsnak ott a helye, majd ő megterít.*
~Helyesen.~

522. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-24 00:43:19
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Karaván érkezése//

*Jól esik neki, az efféle társaság, így különös öröm tölti el, hogy felkísérheti a lányt a szobájához. Legalább válthatnak még néhány szót a lakoma előtt.
Különös teremtésnek tűnik, a története is bizonyára az.*
- Akkor kivételes szüleid lehetnek.
~Bár a bot az anyjáé volt. És azt mondta, már semmi nem tartotta Artheniorban, pedig ilyen szülőket nem hagy ott senki!~
*A felfedezés kapcsán egy pillanatra elkomorul az arca, főleg mivel ő azt mondta, hogy 'Kivételes szüleid lehetnek.! Pedig nem is biztos, hogy még megvannak. Ebbe aztán szépen belefutott, de nem akarja most ezzel Mylnarát is elszomorítani.
Így szavait hallgatva csak derűsen és érdeklődve mosolyog tovább. Ne sejtse a másik, mit vélt felfedezni.*
- Azért akkor elég sok tudással büszkélkedhetsz te is! Nem sok mindenki ért az erdei növényekhez kellő alapossággal.
*És ez milyen igaz! A vadvértek mindenesetre örülhetnek, hogy egy ilyen utazó keveredett közéjük. Nagyon is! Főleg Sylweran fog emiatt lelkesedni... *
- Szívesen meghallgatnám majd ezeket a történeteket!
*Bólint, hiszen ez ok lehet egy újabb beszélgetésre. Eközben felérnek az emeletre és végigsétálnak a legtöbb szoba mellett, mire Nara megáll.
Baldrol hirtelen nem is tudja mit csináljon. Csak álldogál enyhe zavarban az ajtó előtt, de szerencsére a lány ezt megoldja helyette. Szívesen beszélgetne még vele, de neki sem ártana rendbe szedni magát a vacsora előtt, Narára meg ráfér a meleg. Szegény jól el van ázva.*
- Nem, nem dehogy.
~Most meg szabadkozik!~
- Remélem kényelmesnek találod majd a szobádat, de ha kell valami, nyugodtan keress meg engem is. Ha tudok, segítek. És... igen, a lakomán biztosan találkozunk.
*Mosolyodik el ismét a bajuszos északi, majd nagy nehezen rászánja magát, hogy odébb álljon, hiszen hagynia kéne a másikat, hogy rendbe szedhesse magát.*
- Akkor majd odalent!
*Int könnyed búcsút Mylnarának, majd feldobott hangulatban elindul a saját szobája felé, anélkül, hogy hátra pillantana.*

521. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-08-23 23:54:18
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Karaván érkezése//

*Baldrol remek házigazdának bizonyul, remek ötletekkel, amikor betereli a bőrig ázott Narát az előtérbe, és ismét tanúbizonyságát adja az északi udvariasságnak, amikor Sharallról sem feledkezik meg. Rajta lát Nara először inkább meglepődést, mint gyanakvást, vagy előítéleteket. Mivel az ork különösen kedves a szívének, ez a figyelmesség még jobb színben tünteti fel Baldrolt és még szimpatikusabb lesz neki. Ezért persze őszinte, hálás mosoly a jutalma a férfinek.*
~És milyen igaza volt. Ha nincs is sokkal melegebb, de már attól kellemesebb az idő idebent, hogy nem ázunk tovább.~
*A ruhái és a haja is vizesen tapad a bőréhez, amitől még jobban fázik és időnként libabőrös lesz. Nem vágyik semmire, csak egy zugra, ahol átöltözhet és megszáradhat, felmelegedhet. Végre valaki magára vállalja az eligazítás szerepét, bár Nara meglepődik, mikor a csapat élén a fekete ruhás férfit látja álldogálni. Sötét tekintettel alaposan végig méri az összes jövevényt, amitől Nara még kényelmetlenebbül érzi magát a vizes ruhákban, ezért észrevétlen közelebb araszol Baldrolhoz.*
~Hmm. Van benne valami vadság.~
*Állapítja meg Gius kisugárzásából és ettől máris érdekessé válik a férfi, de persze az is egyértelmű, hogy vigyázni kell vele. Hamar kiderül, hogy lesz saját szobája, amit el sem akar hinni, de annyira boldog tőle, hogy nem is érdekli milyen és mekkora szobáról van szó. A sötét férfi mellett álldogál egy talpig páncélos is.*
~Valami lovag, vagy testőr lehet? Akkor ez a férfi fontos ember itt? Gyönyörű vértezet, azt meg kell hagyni.~
*Csodálattal nézi a páncélon megcsillanó fényeket és a szép megmunkálást. Tekintete tovább siklik a kezében tartott pallosra, ami egy pillanatra meglepően nagynak tűnik a méreteihez képest, de meg kell hagyni, szép darab. Van erő abban, aki egy ilyen fegyvert forgat. A páncélban lévő férfi első ránézésre barátságosnak tűnik, sőt, akár sármosnak is lehetne nevezni. A szobák kiosztásánál cinkos mosolyt küld Baldrol felé, amiből Nara rögtön rájön, hogy valószínűleg jóban vannak, talán barátok is.*
~Aki ennek a kedves északinak a barátja, az az én barátom is.~
*Gondolja vidáman és kedves mosolyt villant a szép páncélos férfinek. Pár perc múlva odajön hozzájuk és valamit Baldrol fülébe súg, majd biccent Nara felé üdvözlésképp. A lány hasonlóan csak biccent, de nem tudja megállni megjegyzés nélkül a köszönést.*
-Szintúgy. Nagyon szép páncél.
*Mosolyog a férfira és ezzel vissza is fordul a csapat felé, mert alig várja, hogy ő következzen. Nem is kell tovább várnia, mert Baldrol kedvesen felajánlja, hogy útba igazítja, így elindulnak a bal szárnya felé az épületnek, fel a lépcsőkön. Majd megint lépcsőkön, még feljebb. Közben újabb kérdés érkezik a férfitől, amire Narának megint csak nem egyszerű válaszolni, de azért bizonytalanul belekezd.*
-Talán túlzás lenne bármire azt mondani, hogy értek hozzá, hiszen még nem sok telet éltem meg, de az édesapámnak hála elég sokat tudok az állatokról és a bestiákról is. Az anyámnak hála pedig úgy ismerem az erdei növények többségét, mint a tenyeremet és számtalan fájdalomra és kórságra tudok krémet és párlatot készíteni, illetve olajakat. A bot anyámé volt, a rajta lévő csecsebecséket pedig apám hozta neki. Minden kalandjáról egyet-egyet. Egyszer szívesen elmesélem néhánynak a történetét.
*Mosolyog szélesen a férfire, és reméli, hogy ez jó indok lehet egy későbbi beszélgetés indítására is. Közben a második emeletre érnek, egy folyosóra, ahol pár nyitott, és néhány zárt ajtó előtt haladnak el, egészen a folyosó legtávolabbi végéig. Az utolsó ajtó előtt állnak meg és Nara egyszerre nagyon boldog és kissé el is szomorodik. Nagyon szeretné már birtokba venni, remélhetőleg új otthonát, de szívesen maradna Baldrollal is, mert neki is volnának kérdései bőven. Felé fordul és reménykedő tekintettel kérdezi.*
-Ha nem bánod lepakolok és átöltözök valami száraz, meleg ruhába, rendbe szedem magam. Ugye találkozunk még? Talán a vacsorán?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346