//kis Aenae, Leon//
*Seles a legkevésbé sem törődik azzal, mennyire lesz hányásos és véres az inge, sokkal jobban érdekli, hogy hogyan tudna segíteni a lányon, de egyelőre azt sem tudja, mi baja lehet, honnan jön ez a sok vér… És főleg, hogy ki okozta a vérzést.
Arcából azonnal kifut a vér, mikor teljes egészében meglátja Aenae oldalán a hosszú vágást.*
- Mi…? De mégis mi…? *Dadogja értetlenül a sebet bámulva, és megijed egy kissé, mert alapesetben sem tudna mit kezdeni az udvar közepén egy mély vágással, de úgy, hogy közben össze is van zavarodva, teljesen tanácstalanná válik néhány pillanatra. Minden bizalmát elveszti, amit Vadvéd iránt táplált. Hirtelen mit nem adna azért, hogy nála legyenek a fegyverei, de a szobájában hagyta őket. Nem tudja, ő mennyire van veszélyben, de akár a szerettei mennyire. Szerencséjére éppen akkor érkezik meg a nyomában Leon, és hangja megnyugtatja egy kissé.*
- Aenae… *Kezdené, de a lány hirtelen hangulatváltása kifejezetten megijeszti.* ~ Mint valami őrült. ~ *A hideg futkos a hátán, miközben a mezítláb elvonuló Aenae-t nézi.*
- Remélem, Isqeha segít rajta. *Mondja Leonnak, de remeg a hangja, és a sírás kerülgeti. Közelebb lép, nem akarja a koszos ruháját Leonhoz nyomni, de megerősítésül megragadja a karját, de közben tekintetével Vadvéd néma ablakait pásztázza, mintha mind rámeredne.* Biztosan nem ő esett ki az ablakon, láttam őt átrohanni a nagycsarnokon. Valami megvághatta… Az mondjuk lehet, hogy egy szilánk… *Eltöpreng azon, amit az imént mondott, de nem fér bele, hogy Aenae miért ilyen rémült.* Megyek, átveszem a ruhámat, aztán visszajövök.
*Belép a nagycsarnokba, de nem tud nem benézni minden sötét folyosóra, mintha valami ellenséget sejtene. A lépcsőnél egy pillanatra megáll, eltöpreng, és valami rejtélyes gondolattól vezérelve felindul. Mikor úgy látja, hogy senki nem jár arra, megkeresi Aenae szobáját. Nem nehéz kitalálni, melyik az, ugyanis az ajtó félig nyitva áll, és belátást enged a huzatos szobába, amelynek hiányzik az ablaka. Seles nem mer sokat kíváncsiskodni, csak bekukkant. Rendetlenség és dulakodás nyomait látja, na meg persze vért, ami érthető Aenae sérüléseit tekintve.*
~ Hát… nem lettem okosabb. ~
*Már éppen indulna kifelé, mikor a fényviszonyok megváltoznak, és a falon egy dobócsillagot villant meg a fény.*
~ Kié lehet? ~ *Gondolkodik Seles, de el tudja képzelni, hogy az ívelt sebet ez ejtette a lány oldalán. Ekkor azonban motoszkálást hall a labor felől – nyilván Isqehát –, ezért sietősen távozik az emeletről, és úgy tesz, mintha látogatása meg se történt volna. Saját szobájába indul, és lecseréli koszos ruháját, majd övére csatolja kardját a biztonság kedvéért. Nemsokára visszatér Leonhoz, de a férfi láthatja rajta a töprengést. Seles hallja Isqeha hangját, de nem jutnak el hozzá a gondolatok, csak prózai egyszerűséggel odabújik Leonhoz, és arcát a férfi vállába fúrva idézi fel Aenae sebének a képét, meg a falban lévő dobócsillagot, meg azt az általános rémisztő megmagyarázhatatlanságot, amivel az imént szembesült.*
- Találtam egy dobócsillagot Aenae szobájának a falában. *Közli tárgyilagosan, és úgy szorítja magához Leont, mintha attól félne, hogy legközelebb kedvesét vagdossák össze.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.27 03:03:49