Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:39:18
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:39:18
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar, meg amit akartok//
//Ertatsnoy, Elostor//
*Xotara a csókaszemű fiú naiv tudásszomjára, csak elnézően mosolyog.*
- Majd egyszer megérted, miről beszélek, de annyit mondok. Én oda, nem megyek többé vissza, önszántamból soha.
*Azonban Ert, a nagymacskát illető, válaszától aggályossága fokozódik, amit csak egy félszeg mosollyal tud elrejteni a tündér druida elől. Egy pillanatra újra átvillan lelki szemei előtt a lováról szóló rémtörténet pár képsora. Ha már a másik nem biztos magában, akkor neki kell magabiztosabbnak tűnnie.*
- Jól van. Semmi baj! Keressük meg!
*A mélységi lány, ekkor látja a kapun, talán kissé csalódottan, belépő Ostort. Aki egy jó őrhöz méltón, fel is mászik a falra. Leváltva Seleséket arra az időre, amíg azok bekapnak valamit.
Xotara, hangosan érdeklődve szól oda Íjász Testvérének.*
- Már kezdtem azt hinni, hogy dezertáltál, de látom tévedtem. Láttam Selest is kimenni a kapun. Mi folyik odakint a falon kívül, amúgy?
*Elmosolyodik.*
- Jah, és nem láttad véletlen az erőd kabalaállatát, Xauzurt?
//Ertatsnoy, Elostor//
*Xotara a csókaszemű fiú naiv tudásszomjára, csak elnézően mosolyog.*
- Majd egyszer megérted, miről beszélek, de annyit mondok. Én oda, nem megyek többé vissza, önszántamból soha.
*Azonban Ert, a nagymacskát illető, válaszától aggályossága fokozódik, amit csak egy félszeg mosollyal tud elrejteni a tündér druida elől. Egy pillanatra újra átvillan lelki szemei előtt a lováról szóló rémtörténet pár képsora. Ha már a másik nem biztos magában, akkor neki kell magabiztosabbnak tűnnie.*
- Jól van. Semmi baj! Keressük meg!
*A mélységi lány, ekkor látja a kapun, talán kissé csalódottan, belépő Ostort. Aki egy jó őrhöz méltón, fel is mászik a falra. Leváltva Seleséket arra az időre, amíg azok bekapnak valamit.
Xotara, hangosan érdeklődve szól oda Íjász Testvérének.*
- Már kezdtem azt hinni, hogy dezertáltál, de látom tévedtem. Láttam Selest is kimenni a kapun. Mi folyik odakint a falon kívül, amúgy?
*Elmosolyodik.*
- Jah, és nem láttad véletlen az erőd kabalaállatát, Xauzurt?
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:25:31
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:25:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyz el//
*Lyz sem nagyon jeleskedik azokban a dolgokban, amikben a nők általában. Mint hogy varrjon, vagy hímezzen. Nem, mint ha nem csinálta volna még soha, hiszen próbálkozott vele, csak sosem kötötte le. Pedig a családja jobban szerette volna, ha inkább hasonlóan női dolgokkal tölti az idejét. Ez igazán csak apja rögeszméje volt, nagyszülei ebben kissé szabadabban vélekedtek. Talán ez adhatta neki azt a kiskaput, hogy végül hódolhasson annak, amit igazán szeret. Amibe bele is feledkezik olykor, ami kikapcsolja, amitől talán a távolt fürkészi, bár az orra előtt lévő dolgokat talán észre sem veszi.
Lemosolyog Sunukora, akivel még váltanak néhány szót, de az már indul is lepihenni. Lyz hallotta ám azokat a ropogásokat, s szinte biztos benne, hogy lódít, mint a férfiak általában, nehogy a büszkeségükön essen csorba. Lyz viszont se nem gyógyító, se nincsenek olyan kapcsolatban a férfival, hogy ezt tovább firtassa, így ráhagyja, s szótlanul pillant még utána, ahogy elhagyja a trióvá csökkent kis társaságot.
~Köszi Umon és Sun… ~ Lelkiekben megforgatja a szemét, hogy most így itt maradt Aenaevel és Pyctával. Kissé zavartan pillant a pár felé, s próbál kilavírozni abból a meghitt pillanatból, amely mint a hajnali köd lengi őket körül. Ahogy egymásnak dőlnek, féltőn összesimulnak, ahogy Pycta aggódik Aenae-ért, igazán tiszta és nemes, és meghitt. Kényelmetlen fészkelődésbe kezdene, de inkább lepattan a hordóról, s megköszörüli torkát, miközben a kezei közé fűzött szalaggal babrál, de csak míg vissza nem kötözi a csatjára.*
-Hát… ha nem haragszotok… *vet egy gyors pillantást a párra.* én is visszamegyek a szobámba… *mosolyog kissé elpirulva, bár némiképp zavartan.* Ezt a kupát visszaviszem… öömm sziasztok.
*Köszön el, s megindul az épület felé egyik kezében az íj, másikban a kupa. A maradék teát, még a felhajtja, a kupát pedig egyenesen a konyhára viszi.*
//Lyz el//
*Lyz sem nagyon jeleskedik azokban a dolgokban, amikben a nők általában. Mint hogy varrjon, vagy hímezzen. Nem, mint ha nem csinálta volna még soha, hiszen próbálkozott vele, csak sosem kötötte le. Pedig a családja jobban szerette volna, ha inkább hasonlóan női dolgokkal tölti az idejét. Ez igazán csak apja rögeszméje volt, nagyszülei ebben kissé szabadabban vélekedtek. Talán ez adhatta neki azt a kiskaput, hogy végül hódolhasson annak, amit igazán szeret. Amibe bele is feledkezik olykor, ami kikapcsolja, amitől talán a távolt fürkészi, bár az orra előtt lévő dolgokat talán észre sem veszi.
Lemosolyog Sunukora, akivel még váltanak néhány szót, de az már indul is lepihenni. Lyz hallotta ám azokat a ropogásokat, s szinte biztos benne, hogy lódít, mint a férfiak általában, nehogy a büszkeségükön essen csorba. Lyz viszont se nem gyógyító, se nincsenek olyan kapcsolatban a férfival, hogy ezt tovább firtassa, így ráhagyja, s szótlanul pillant még utána, ahogy elhagyja a trióvá csökkent kis társaságot.
~Köszi Umon és Sun… ~ Lelkiekben megforgatja a szemét, hogy most így itt maradt Aenaevel és Pyctával. Kissé zavartan pillant a pár felé, s próbál kilavírozni abból a meghitt pillanatból, amely mint a hajnali köd lengi őket körül. Ahogy egymásnak dőlnek, féltőn összesimulnak, ahogy Pycta aggódik Aenae-ért, igazán tiszta és nemes, és meghitt. Kényelmetlen fészkelődésbe kezdene, de inkább lepattan a hordóról, s megköszörüli torkát, miközben a kezei közé fűzött szalaggal babrál, de csak míg vissza nem kötözi a csatjára.*
-Hát… ha nem haragszotok… *vet egy gyors pillantást a párra.* én is visszamegyek a szobámba… *mosolyog kissé elpirulva, bár némiképp zavartan.* Ezt a kupát visszaviszem… öömm sziasztok.
*Köszön el, s megindul az épület felé egyik kezében az íj, másikban a kupa. A maradék teát, még a felhajtja, a kupát pedig egyenesen a konyhára viszi.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 12:08:19
Üzenet elküldve: 2018-02-02 12:08:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Miközben lassan egymás szemébe fúródó tekintettel, s egymás kezét fogva felállnak, az éjsötét parázsló csillagai alatt a Derengő fa timorenjeinek násztáncát járják. A szerzetes arra gondol, hogy vajon mi ronthatott el. Xotara szemeiben haragvó értetlenséget és vívódó érzelmeket lát, melyek minden bizonnyal nem a szerzetes iránt érzett gyengédséget mutatják, bár korábban, talán egy pillanatra az is észrevehető, azonban ez a pillanat hamar tovaszáll.*
~ Az én hibám. Nem figyelek rá eléggé! ~ *s lassan helyreálló szerzetesi elméjében rájön, hogy tulajdonképpen miért is vannak itt, hogy miért is kellett találkozniuk. Ismét elbizonytalanodik, mikor Xotara közeledő arcát látja, bár abban biztos, hogy nem csókra készül, így a közhelyes mozdulatokkal ellentétben, Umon nem csücsörít összeszorított szemekkel a varázslatos pillanatra várva. Inkább azon gondolkodik, hogy hogyan tudja egy esetleges harapástól orrát megvédeni. A gondolatra stigmái az orrára gyűlnek, s ha ez még lehetséges, az éjben haragvó színezetet öltenek. Persze a szerzetes nem mérges, egyáltalán nem. Mikor a harapás elmarad, Xotara kissé ellöki magától, de a szerzetes talán a lökés erőtlensége, jelképessége miatt, határozottan fogja és nem engedi el a kezét, s emiatt a lánnyal együtt lép, miközben Xot a korlátnak dől:*
- A gyakorlótéren? Hallottál? *Hirtelen zuhannak benne össze az érzelmek, kétségbeesés, meglepetés, izgalom és rémület. Xotara minden bizonnyal mindent láthatott a toronyban ülve.*
~ Azt is, ahogy félmeztelenül piruettezek, ~ *itt egy pillanatra el is pirul a gondolattól* ~ de azt is, ahogy magamat próbálom legyőzni. ~ *Itt inkább elkomorul, s fejét lehajtva engedi el Xotara kezét, miközben lassan hátrébb lép. Mit lép, inkább tipegve roskad vissza oda, ahol korábban üldögélt. Fejét lehajtva szomorúan szólal meg, miután kissé összeszedi magát:*
- Nézd, Xot! Semmiért sem kell bocsánatot kérned, de nem kell minduntalan megvédened sem. Persze nagyon jól esett, azt nem tagadhatom, egy picit mérges voltam ugyan, de egyáltalán nem haragszom rád! *Ahogy felnéz ajkán szomorú mosoly látszik.*
- Nem azért kerültelek, mert bármi problémám volna veled, inkább azért, hogy ne árthassak neked, mint korábban. Ha ez rosszul esett, akkor kérlek, bocsáss meg nekem. De tettem egy ígéretet Pyctának, melyet tartani kívánok, mindenáron. *Az utolsó szóra kissé elhalkul hangja, majd ismét felnézve megismétli.*
- Mindenáron! *Ahogy elhallgat kissé bizonytalanul néz fel a lányra.*
- Egyébként nekem örömet okozna, ha több időt töltenénk együtt, ha jobban megismerhetnélek téged. Azt sem tudom honnan származol, vagy kik voltak a szüleid, vagy mi végre kerültél el otthonról. *Utolsó szavainál mosolyogni próbál, s lassan feltápászkodik a földről, szomorúságát megpróbálja elhessegetni és vidámabb berkekbe terelni a beszélgetést.*
- Képzeld van egy csomó ötletem, amit megvalósíthatnánk itt Vadvédben! Akár még segíthetnél is nekünk, a többiek is oly lelkesek! *Itt Elostorra, Isqehára, Sunukora és Selesre gondol, annyi tennivaló van még. Ahogy felállva immár vidáman mosolyog, reméli, hogy a sötételf is átveszi ezt a mosolyt és kissé megenyhül tőle. Xotarához lépve nem tudja mi miatt de ismét kezét fogja meg, s ha a sötételf ezt engedi, kissé megszorítja, nem romantikusan, inkább csak a korábbi kényes ügyek lezárásaként és barátkozásként.*
~ BIZTOS, HOGY MAGAD MELLETT AKAROD TUDNI ŐT IS? ~ *A szerzetes gyors, előzmény nélkül átalakuláson esik át, hirtelen leizzad, tenyere, mely reményei szerint Xotara kezét tartja, nyirkos lesz.*
~ Nem árthatsz nekem, ura vagyok a testemnek! ~ *Kijelentésére saját maga cáfol rá, ahogy kissé közelebb hajol a sötételfhez és minden átmenet nélkül kiált rá:*
- Fogj le! *Kiáltása nem véletlentől eredeztethető, ugyanis ezúttal azt érzi, hogy kevés ereje van bármihez, mit a belsejéből feltörő erővel tud kezdeni:*
~ ÉN INKÁBB ELVÁGNÁM A TORKÁT! ~ *Elemi erővel alakul át arca és szemei. A szénfekete üregek lassan izzani kezdenek megvilágítva a szerzetes stigmákkal szintén feketévé színezett arcát, szörnyeteggé változtatva azt.*
- Fogj már le, csinálj valamit! *Kétségbeesett és utolsó kiáltását egyetlen logikus lépése követi, ahogy Xotara kezeit egyre szorító marka lassan enged, lábait kényszeredett lépésre készteti. A pillanatokon belüli történések miatt Xotara nem biztos, hogy kiáltására bármit tud korábban reagálni. Mozgása kissé darabos, de valamilyen földöntúli, talán az edzésekben megerősödött akaraterővel //szerencsedobás: sikeres// vonszolja magát az őrtorony egyetlen feljáratához, hogy megpróbáljon magát azon átvetve a mélységbe zuhanni. A lassú mozgása miatt a sötételfnek talán még van ideje arra, hogy bármit cselekedjen, mielőtt a szerzetes végső lépésére elszánja magát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 12:48:39
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Miközben lassan egymás szemébe fúródó tekintettel, s egymás kezét fogva felállnak, az éjsötét parázsló csillagai alatt a Derengő fa timorenjeinek násztáncát járják. A szerzetes arra gondol, hogy vajon mi ronthatott el. Xotara szemeiben haragvó értetlenséget és vívódó érzelmeket lát, melyek minden bizonnyal nem a szerzetes iránt érzett gyengédséget mutatják, bár korábban, talán egy pillanatra az is észrevehető, azonban ez a pillanat hamar tovaszáll.*
~ Az én hibám. Nem figyelek rá eléggé! ~ *s lassan helyreálló szerzetesi elméjében rájön, hogy tulajdonképpen miért is vannak itt, hogy miért is kellett találkozniuk. Ismét elbizonytalanodik, mikor Xotara közeledő arcát látja, bár abban biztos, hogy nem csókra készül, így a közhelyes mozdulatokkal ellentétben, Umon nem csücsörít összeszorított szemekkel a varázslatos pillanatra várva. Inkább azon gondolkodik, hogy hogyan tudja egy esetleges harapástól orrát megvédeni. A gondolatra stigmái az orrára gyűlnek, s ha ez még lehetséges, az éjben haragvó színezetet öltenek. Persze a szerzetes nem mérges, egyáltalán nem. Mikor a harapás elmarad, Xotara kissé ellöki magától, de a szerzetes talán a lökés erőtlensége, jelképessége miatt, határozottan fogja és nem engedi el a kezét, s emiatt a lánnyal együtt lép, miközben Xot a korlátnak dől:*
- A gyakorlótéren? Hallottál? *Hirtelen zuhannak benne össze az érzelmek, kétségbeesés, meglepetés, izgalom és rémület. Xotara minden bizonnyal mindent láthatott a toronyban ülve.*
~ Azt is, ahogy félmeztelenül piruettezek, ~ *itt egy pillanatra el is pirul a gondolattól* ~ de azt is, ahogy magamat próbálom legyőzni. ~ *Itt inkább elkomorul, s fejét lehajtva engedi el Xotara kezét, miközben lassan hátrébb lép. Mit lép, inkább tipegve roskad vissza oda, ahol korábban üldögélt. Fejét lehajtva szomorúan szólal meg, miután kissé összeszedi magát:*
- Nézd, Xot! Semmiért sem kell bocsánatot kérned, de nem kell minduntalan megvédened sem. Persze nagyon jól esett, azt nem tagadhatom, egy picit mérges voltam ugyan, de egyáltalán nem haragszom rád! *Ahogy felnéz ajkán szomorú mosoly látszik.*
- Nem azért kerültelek, mert bármi problémám volna veled, inkább azért, hogy ne árthassak neked, mint korábban. Ha ez rosszul esett, akkor kérlek, bocsáss meg nekem. De tettem egy ígéretet Pyctának, melyet tartani kívánok, mindenáron. *Az utolsó szóra kissé elhalkul hangja, majd ismét felnézve megismétli.*
- Mindenáron! *Ahogy elhallgat kissé bizonytalanul néz fel a lányra.*
- Egyébként nekem örömet okozna, ha több időt töltenénk együtt, ha jobban megismerhetnélek téged. Azt sem tudom honnan származol, vagy kik voltak a szüleid, vagy mi végre kerültél el otthonról. *Utolsó szavainál mosolyogni próbál, s lassan feltápászkodik a földről, szomorúságát megpróbálja elhessegetni és vidámabb berkekbe terelni a beszélgetést.*
- Képzeld van egy csomó ötletem, amit megvalósíthatnánk itt Vadvédben! Akár még segíthetnél is nekünk, a többiek is oly lelkesek! *Itt Elostorra, Isqehára, Sunukora és Selesre gondol, annyi tennivaló van még. Ahogy felállva immár vidáman mosolyog, reméli, hogy a sötételf is átveszi ezt a mosolyt és kissé megenyhül tőle. Xotarához lépve nem tudja mi miatt de ismét kezét fogja meg, s ha a sötételf ezt engedi, kissé megszorítja, nem romantikusan, inkább csak a korábbi kényes ügyek lezárásaként és barátkozásként.*
~ BIZTOS, HOGY MAGAD MELLETT AKAROD TUDNI ŐT IS? ~ *A szerzetes gyors, előzmény nélkül átalakuláson esik át, hirtelen leizzad, tenyere, mely reményei szerint Xotara kezét tartja, nyirkos lesz.*
~ Nem árthatsz nekem, ura vagyok a testemnek! ~ *Kijelentésére saját maga cáfol rá, ahogy kissé közelebb hajol a sötételfhez és minden átmenet nélkül kiált rá:*
- Fogj le! *Kiáltása nem véletlentől eredeztethető, ugyanis ezúttal azt érzi, hogy kevés ereje van bármihez, mit a belsejéből feltörő erővel tud kezdeni:*
~ ÉN INKÁBB ELVÁGNÁM A TORKÁT! ~ *Elemi erővel alakul át arca és szemei. A szénfekete üregek lassan izzani kezdenek megvilágítva a szerzetes stigmákkal szintén feketévé színezett arcát, szörnyeteggé változtatva azt.*
- Fogj már le, csinálj valamit! *Kétségbeesett és utolsó kiáltását egyetlen logikus lépése követi, ahogy Xotara kezeit egyre szorító marka lassan enged, lábait kényszeredett lépésre készteti. A pillanatokon belüli történések miatt Xotara nem biztos, hogy kiáltására bármit tud korábban reagálni. Mozgása kissé darabos, de valamilyen földöntúli, talán az edzésekben megerősödött akaraterővel //szerencsedobás: sikeres// vonszolja magát az őrtorony egyetlen feljáratához, hogy megpróbáljon magát azon átvetve a mélységbe zuhanni. A lassú mozgása miatt a sötételfnek talán még van ideje arra, hogy bármit cselekedjen, mielőtt a szerzetes végső lépésére elszánja magát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 12:48:39
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:19:52
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:19:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vízkerék és egyebek//
//Umon, Seles, Ostor//
*Eltekintve attól, hogy csuromvíz, a félelf roppant elégedett az eredménnyel. Seles tapsa és dicsérete, Umon büszkesége, Elostor lelkesedése pedig még inkább tetézik az örömét. A partra lábalva aztán a fején át lerángatja magáról az inget, és nekiesik, hogy alaposan kicsavarja azt. Barna, az erdőjárástól és a munkától izmos felsőtestén az izmok engedelmes táncot járnak. A megkapó látványt áthatja a fiatalság magáról nem tudó üde ártatlansága. A gatyának csak előrehajolva nekiesik, kicsavargatva a szárakból a vizet, amennyire csak tudja. Felvenni nem látja értelmét, úgyhogy ahogy van, félmeztelen, a vizes inggel időnként a lábát csapkodva nézi a mozgó kereket. Közben azon tűnődik, amit Umon mondott. Nem lehet nem észrevenni, hogy a víz eltűnik valahol.*
- Te Umon! Banya morgolódott valami tartályok miatt! Meg a fürdőben! Napok óta alig folyik a víz. Lehet, hogy így töltődnek fel odabenn az erődben a víztárolók?
*Még egy problémája van. Ha a kerék víznyerésre és a gépek mozgatására szolgál, rá kell jönniük arra is, hogy hogyan lehet leállítani, ha már nincs szükségük az erejére. Mert szép, hogy most elindították, de azt sem tudják, mit is hoztak működésbe ezzel pontosan. Arra van tippje, hogy a gépeket a fogaskerékházban látott áttéteken keresztül lehet munkára fogni. De le is kell tudniuk állítani majd őket.*
- Zsillippel. *mormolja, ahogy megteszi a felfedezését, körbejárkálva. Eddig minden figyelmüket a vízkerék alatti, szemmel láthatóan mesterségesen létrehozott mederrész kitisztítására fordították, ami a patak eredeti folyását eltereli a vízkerék alá.*
- Hallod, Umon! Zsilippel oldották meg az elindítást! Nézd csak! *Mutatja a bokrokkal benőtt rész mögött a nyugati fal oldalának simuló, csigán futó, vaskos, megerősített szerkezetet.*
- Ha ezt leengedjük, a víz kénytelen újra a külső mederbe térni, és a kerék forgása meg leáll.
- Én benne vagyok! *válaszol a rovátkolt arcú tanácskozós felvetésére. A télikertbe való költözésre csak elneveti magát.*
- Hát egyszer legyen meg az a télikert! Én csak örülök, ha mindig lesz ott valaki, még éjjel is! *Egyelőre a félelf fejében meg sem fordul, hogy Umonnak valami egyéb különösebb oka lenne a dologra.
Aztán Umon és Ostor hirtelen feltűnő sietségről tanúságot téve, némiképp nógató beszélgetésre biztatással otthagyják Isq-et Selessel. A félelf ettől hirtelen zavarba jön. Amit még inkább tetéz, hogy elkapja Seles pillantását, ahogy kutatón, aggódva pillant rá, de aztán a tekintetét elkapva csak a kopott csizmája orrát kezdi bámulni. Isq nem tudja, mit is mondjon. Tény és való, az előbb, a kapuban eléggé ráförmedt Selesre. Meg aztán, ha most bemennek, újra ott lesz Leon, bármennyire is utána jött most Seles.*
- Menjünk! *töri meg a félelf zavartan a csöndet, és megindul elöl a kapuhoz vezető ösvényen.*
- Seles! *fordul aztán hátra egészen hirtelen a lány felé, épp hogy elindulnak magukra hagyva. Meztelen mellkasa, válla enyhén libabőrös a fújdogáló széltől, kezében ott a vizes ing, arca eleven, a sötét, mélytüzű tekintet egyenesen Seles szemébe néz.*
- Én nem akarok ebbe beleavatkozni, nehogy azt hidd! Ha tetszik neked Leon... *itt elhalkul, megakad egy pillanatra, nem tudja hirtelen, hogyan is folytassa. Nem látja értelmét, hogy azt kezdje fejtegetni, neki miért nem nyerte el a tetszését a kalóz, lehet Selest csak megharagítaná vele.*
- Akkor legyél vele. Semmi gond. *vonja meg alig észrevehető beletörődő mozdulattal a vállát.* - Csak vigyázz magadra! *mondja egy erővel kipréselt mosollyal.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 10:22:40
//Umon, Seles, Ostor//
*Eltekintve attól, hogy csuromvíz, a félelf roppant elégedett az eredménnyel. Seles tapsa és dicsérete, Umon büszkesége, Elostor lelkesedése pedig még inkább tetézik az örömét. A partra lábalva aztán a fején át lerángatja magáról az inget, és nekiesik, hogy alaposan kicsavarja azt. Barna, az erdőjárástól és a munkától izmos felsőtestén az izmok engedelmes táncot járnak. A megkapó látványt áthatja a fiatalság magáról nem tudó üde ártatlansága. A gatyának csak előrehajolva nekiesik, kicsavargatva a szárakból a vizet, amennyire csak tudja. Felvenni nem látja értelmét, úgyhogy ahogy van, félmeztelen, a vizes inggel időnként a lábát csapkodva nézi a mozgó kereket. Közben azon tűnődik, amit Umon mondott. Nem lehet nem észrevenni, hogy a víz eltűnik valahol.*
- Te Umon! Banya morgolódott valami tartályok miatt! Meg a fürdőben! Napok óta alig folyik a víz. Lehet, hogy így töltődnek fel odabenn az erődben a víztárolók?
*Még egy problémája van. Ha a kerék víznyerésre és a gépek mozgatására szolgál, rá kell jönniük arra is, hogy hogyan lehet leállítani, ha már nincs szükségük az erejére. Mert szép, hogy most elindították, de azt sem tudják, mit is hoztak működésbe ezzel pontosan. Arra van tippje, hogy a gépeket a fogaskerékházban látott áttéteken keresztül lehet munkára fogni. De le is kell tudniuk állítani majd őket.*
- Zsillippel. *mormolja, ahogy megteszi a felfedezését, körbejárkálva. Eddig minden figyelmüket a vízkerék alatti, szemmel láthatóan mesterségesen létrehozott mederrész kitisztítására fordították, ami a patak eredeti folyását eltereli a vízkerék alá.*
- Hallod, Umon! Zsilippel oldották meg az elindítást! Nézd csak! *Mutatja a bokrokkal benőtt rész mögött a nyugati fal oldalának simuló, csigán futó, vaskos, megerősített szerkezetet.*
- Ha ezt leengedjük, a víz kénytelen újra a külső mederbe térni, és a kerék forgása meg leáll.
- Én benne vagyok! *válaszol a rovátkolt arcú tanácskozós felvetésére. A télikertbe való költözésre csak elneveti magát.*
- Hát egyszer legyen meg az a télikert! Én csak örülök, ha mindig lesz ott valaki, még éjjel is! *Egyelőre a félelf fejében meg sem fordul, hogy Umonnak valami egyéb különösebb oka lenne a dologra.
Aztán Umon és Ostor hirtelen feltűnő sietségről tanúságot téve, némiképp nógató beszélgetésre biztatással otthagyják Isq-et Selessel. A félelf ettől hirtelen zavarba jön. Amit még inkább tetéz, hogy elkapja Seles pillantását, ahogy kutatón, aggódva pillant rá, de aztán a tekintetét elkapva csak a kopott csizmája orrát kezdi bámulni. Isq nem tudja, mit is mondjon. Tény és való, az előbb, a kapuban eléggé ráförmedt Selesre. Meg aztán, ha most bemennek, újra ott lesz Leon, bármennyire is utána jött most Seles.*
- Menjünk! *töri meg a félelf zavartan a csöndet, és megindul elöl a kapuhoz vezető ösvényen.*
- Seles! *fordul aztán hátra egészen hirtelen a lány felé, épp hogy elindulnak magukra hagyva. Meztelen mellkasa, válla enyhén libabőrös a fújdogáló széltől, kezében ott a vizes ing, arca eleven, a sötét, mélytüzű tekintet egyenesen Seles szemébe néz.*
- Én nem akarok ebbe beleavatkozni, nehogy azt hidd! Ha tetszik neked Leon... *itt elhalkul, megakad egy pillanatra, nem tudja hirtelen, hogyan is folytassa. Nem látja értelmét, hogy azt kezdje fejtegetni, neki miért nem nyerte el a tetszését a kalóz, lehet Selest csak megharagítaná vele.*
- Akkor legyél vele. Semmi gond. *vonja meg alig észrevehető beletörődő mozdulattal a vállát.* - Csak vigyázz magadra! *mondja egy erővel kipréselt mosollyal.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 10:22:40
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 08:46:36
Üzenet elküldve: 2018-02-02 08:46:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy ottan járkál, és már készül feladni, hogy történni fog valami, meglátja a kardját élezgető Aviolant.* ~Ugye, ez volt a neve? Avi? Pedig biztos, hogy beszéltem már vele, na mindegy!~ *Ahogy közelebb ér, meglátja azt a furcsa tartást, ahogy amaz baljában tartja kardját és integet neki.* ~Balkezes? Mik vannak, Hát tán ő is eladta magát egy démonnak, mint ahogy a mendemondák mondják?~ *Egyébként nem nézné ki ebből a fickóból, hogy démonokkal háljon, de akármi megtörténhet a mai világban, ahol csak úgy szörnyek jelennek meg az égen!*
-Áh, szép napot! *Aztán valamiért egész fenyegetőnek látja ezt a kéztartást, így a biztonság kedvéért maga is kardjára rakja kezét. Még nem húzza elő, csak a kardmarkolaton nyugtatja tenyerét, hátha szükség lesz rá.*
-Kiürült? Mert mi történt, levágtál mindenkit, azért ez a nagy penge-puculás? *Leont nem az okosok közül szalajtották ez tény, úgyhogy kérdései egészen röhejesek lehetnek néha, de annyi baj legyen, eddig senkit nem zavart itt Vadvédben.*
-Remélem azért Selest meg azt a kis szöszit meghagytad! Nem örülnék ha nő nélkül kéne maradnom, én nem érem be macskákkal, mint ama bizonyos deviáns kollégánk! *Utal itt a cicusos sármőrre akivel azóta sincs túlzottan jóban, pedig egy-két nap már eltelt mióta ideérkezett és utoljára beszélt vele.*
*Ahogy ottan járkál, és már készül feladni, hogy történni fog valami, meglátja a kardját élezgető Aviolant.* ~Ugye, ez volt a neve? Avi? Pedig biztos, hogy beszéltem már vele, na mindegy!~ *Ahogy közelebb ér, meglátja azt a furcsa tartást, ahogy amaz baljában tartja kardját és integet neki.* ~Balkezes? Mik vannak, Hát tán ő is eladta magát egy démonnak, mint ahogy a mendemondák mondják?~ *Egyébként nem nézné ki ebből a fickóból, hogy démonokkal háljon, de akármi megtörténhet a mai világban, ahol csak úgy szörnyek jelennek meg az égen!*
-Áh, szép napot! *Aztán valamiért egész fenyegetőnek látja ezt a kéztartást, így a biztonság kedvéért maga is kardjára rakja kezét. Még nem húzza elő, csak a kardmarkolaton nyugtatja tenyerét, hátha szükség lesz rá.*
-Kiürült? Mert mi történt, levágtál mindenkit, azért ez a nagy penge-puculás? *Leont nem az okosok közül szalajtották ez tény, úgyhogy kérdései egészen röhejesek lehetnek néha, de annyi baj legyen, eddig senkit nem zavart itt Vadvédben.*
-Remélem azért Selest meg azt a kis szöszit meghagytad! Nem örülnék ha nő nélkül kéne maradnom, én nem érem be macskákkal, mint ama bizonyos deviáns kollégánk! *Utal itt a cicusos sármőrre akivel azóta sincs túlzottan jóban, pedig egy-két nap már eltelt mióta ideérkezett és utoljára beszélt vele.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:52:31
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:52:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Xotara szócsatájuk után a barát értetlen arcát látva: *
- Ne add nekem itt az értetlent! Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Igen, gúnyolódsz velem, de tetszik!
*Vigyorog tovább teljes elégedettségével a sötételf lány.*
- Nah, ne mondd! Persze, hogy nem versenyeztünk!
*Ekkor, vívódik magában, hogy valamennyire kedves legyen Umonnal. Amikor pedig kedvesnek szánt szavaira a barát továbbra is, hasonlóan értetlenkedő és bárgyú ábrázattal, sőt visszakérdezésekkel reagál, a lány elbizonytalanodik.*
~Ez most tényleg ekkora hülye? Neee már!~
*A kedves Xotara, semmit sem ért az egészből.*
~Én itt a lelkemet kiteszem, hogy legalább most kedves legyek Vele, ez meg olyan idióta, hogy észre se veszi?~
*Bizony, mert a baráttal ellentétben, aki csak magában őrli gondolatait, érzéseit, Xotara nagyszájú mivoltához híven kimondta, ami a szívén volt, csak a csomagolás változott, kedvesre.
Az eszét még az őrtorony létrájánál elvesztett, érzelmi szorulásos sötételf lány, Umon utolsó két perdöntő kérdését hallva először csak pislogni tud döbbenetében. Főleg, amikor a férfi még bárgyúbb pofával lassan odasétál hozzá, és letérdelve kézfogós magánszámot ad elő, megint. Persze, a fürdővel ellentétben most gyűrű és hasra esés nélkül.
Amire, Xotara további sűrű pislogásokkal képes csak reagálni, még pár pillanatig. Így, rebegtetik együtt pilláikat, értetlenül, tök idiótán egymásra. Minden bizonnyal, a normális lanawiniaknak ez egy kínosan végtelen pillanatnak tűnne, de nem a furcsa párosnak.*
~Ez mit fogdos? … és itt áll, de ki áll itt?~
*Ekkor, érkezik felmentő seregként a válasszal a Kedvesség.*
~Nem tudom, én sem értem.~
*Ekkor, felhördülve lekever egy irdatlan nagy fülest a nyers Realitása. A nyaklevestől végre észhez tért Xotara ráförmed a Kedvességre.*
~Látod! Sose érti senki, amikor kedves próbálok lenni!~
*Kedvesség: *
~Gyalázat! Vágd orrba!~
*Igen. Xotara akár kedvesen orrba is vághatná Umont, hiszen majdnem egymás arcában vannak. A sikeresen betalált kedves öklöstől a barát térdeléséből, valószínűleg seggre ülne, és jót röhögnének az egészen, de a lánynak egy sokkal jobb ötlete támad, mire ravaszul elvigyorodik magában.
Xotara pillái már nem rebbennek, méregzöld szemei Umon szürkéskék szemeivel szemeznek. A lány ujjai lassan, viszonozóan rákulcsolódnak a kezére, amin érezni a férfi öklének cserzettségét. A kezét finoman megszorítva, lassan felkel ültéből, és nyilvánvaló testbeszédével arra kéri a férfit, hogy kövesse mozdulatát. Amikor egymással, kézen fogva szemben állnak, a lány lassan közelebb hajol a férfihoz, és amikor már annyira vannak egymástól, hogy már egymás lélegzetvételét hallják, Xotara lassan szétnyíló ajkait… egy szó hagyja el, mély hangján, általános társalgási hangerővel.*
- Igen?!
*A méregzöld szemek megvillannak, majd Xotara nyersen a következőket veti oda Umonnak.*
- Hogy a viharba ittam volna?! Akkor mi a fenének hívtalak volna a boros pincébe?!
*A sötételf lány jelképesen ellöki magától a barna csuhást, és színtelen hangon folytatja: *
- Te, ha nem vetted volna észre éppen kedves próbáltam lenni Veled.
*Háttal támaszkodva a korlátra könyököl: *
- Szerinted, mikor láthattalak? Hát, nem mindig akkor jössz ki ide a gyakorlótérre… és nemcsak láttalak… hallottalak is…
*Fűzi oda a végére, aztán elhallgatva Umon arcának rovásait fürkészi.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 01:31:34
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Xotara szócsatájuk után a barát értetlen arcát látva: *
- Ne add nekem itt az értetlent! Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Igen, gúnyolódsz velem, de tetszik!
*Vigyorog tovább teljes elégedettségével a sötételf lány.*
- Nah, ne mondd! Persze, hogy nem versenyeztünk!
*Ekkor, vívódik magában, hogy valamennyire kedves legyen Umonnal. Amikor pedig kedvesnek szánt szavaira a barát továbbra is, hasonlóan értetlenkedő és bárgyú ábrázattal, sőt visszakérdezésekkel reagál, a lány elbizonytalanodik.*
~Ez most tényleg ekkora hülye? Neee már!~
*A kedves Xotara, semmit sem ért az egészből.*
~Én itt a lelkemet kiteszem, hogy legalább most kedves legyek Vele, ez meg olyan idióta, hogy észre se veszi?~
*Bizony, mert a baráttal ellentétben, aki csak magában őrli gondolatait, érzéseit, Xotara nagyszájú mivoltához híven kimondta, ami a szívén volt, csak a csomagolás változott, kedvesre.
Az eszét még az őrtorony létrájánál elvesztett, érzelmi szorulásos sötételf lány, Umon utolsó két perdöntő kérdését hallva először csak pislogni tud döbbenetében. Főleg, amikor a férfi még bárgyúbb pofával lassan odasétál hozzá, és letérdelve kézfogós magánszámot ad elő, megint. Persze, a fürdővel ellentétben most gyűrű és hasra esés nélkül.
Amire, Xotara további sűrű pislogásokkal képes csak reagálni, még pár pillanatig. Így, rebegtetik együtt pilláikat, értetlenül, tök idiótán egymásra. Minden bizonnyal, a normális lanawiniaknak ez egy kínosan végtelen pillanatnak tűnne, de nem a furcsa párosnak.*
~Ez mit fogdos? … és itt áll, de ki áll itt?~
*Ekkor, érkezik felmentő seregként a válasszal a Kedvesség.*
~Nem tudom, én sem értem.~
*Ekkor, felhördülve lekever egy irdatlan nagy fülest a nyers Realitása. A nyaklevestől végre észhez tért Xotara ráförmed a Kedvességre.*
~Látod! Sose érti senki, amikor kedves próbálok lenni!~
*Kedvesség: *
~Gyalázat! Vágd orrba!~
*Igen. Xotara akár kedvesen orrba is vághatná Umont, hiszen majdnem egymás arcában vannak. A sikeresen betalált kedves öklöstől a barát térdeléséből, valószínűleg seggre ülne, és jót röhögnének az egészen, de a lánynak egy sokkal jobb ötlete támad, mire ravaszul elvigyorodik magában.
Xotara pillái már nem rebbennek, méregzöld szemei Umon szürkéskék szemeivel szemeznek. A lány ujjai lassan, viszonozóan rákulcsolódnak a kezére, amin érezni a férfi öklének cserzettségét. A kezét finoman megszorítva, lassan felkel ültéből, és nyilvánvaló testbeszédével arra kéri a férfit, hogy kövesse mozdulatát. Amikor egymással, kézen fogva szemben állnak, a lány lassan közelebb hajol a férfihoz, és amikor már annyira vannak egymástól, hogy már egymás lélegzetvételét hallják, Xotara lassan szétnyíló ajkait… egy szó hagyja el, mély hangján, általános társalgási hangerővel.*
- Igen?!
*A méregzöld szemek megvillannak, majd Xotara nyersen a következőket veti oda Umonnak.*
- Hogy a viharba ittam volna?! Akkor mi a fenének hívtalak volna a boros pincébe?!
*A sötételf lány jelképesen ellöki magától a barna csuhást, és színtelen hangon folytatja: *
- Te, ha nem vetted volna észre éppen kedves próbáltam lenni Veled.
*Háttal támaszkodva a korlátra könyököl: *
- Szerinted, mikor láthattalak? Hát, nem mindig akkor jössz ki ide a gyakorlótérre… és nemcsak láttalak… hallottalak is…
*Fűzi oda a végére, aztán elhallgatva Umon arcának rovásait fürkészi.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.02 01:31:34
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:36:41
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Irbiszkeresés - udvar//
//Xotara//
- Tudod, mi vagy?
*Kérdezi meglepetten, mikor kiérnek az udvarra.*
- De hát én örültem volna, ha más színű a bőröm, az olyan... különleges.
*Mosolyogó szemekkel néz fel a nőre, látszik rajta, hogy egyáltalán nem vicces. Meg sem fordult a fejében.*
- Szar? Miért? Én szívesen megnézném.
*Még akkor is, ha rossz. Szeret új helyeken járni, mindent látni és megnézni, hiszen elég kíváncsi természet.*
- Akkor már tudom, hogy miért itt élsz.
*Mosolyodik el halványan.*
- Szerintem jók a városok. Itt is jó. Csak mind a kettő más, külön... érzés! Más érzés ott lenni.
*Miközben beszél, természetesen alaposan figyeli a körülöttük lévő dolgokat, hátha felbukkan egy nagymacska.*
- Nem tudom idehívni, amíg nincs meg, nem vagyok mágus, hogy csak úgy elővarázsoljam.
*Hangosan sóhajt.*
- Kérdezzük meg a többieket, hogy látták-e.
//Xotara//
- Tudod, mi vagy?
*Kérdezi meglepetten, mikor kiérnek az udvarra.*
- De hát én örültem volna, ha más színű a bőröm, az olyan... különleges.
*Mosolyogó szemekkel néz fel a nőre, látszik rajta, hogy egyáltalán nem vicces. Meg sem fordult a fejében.*
- Szar? Miért? Én szívesen megnézném.
*Még akkor is, ha rossz. Szeret új helyeken járni, mindent látni és megnézni, hiszen elég kíváncsi természet.*
- Akkor már tudom, hogy miért itt élsz.
*Mosolyodik el halványan.*
- Szerintem jók a városok. Itt is jó. Csak mind a kettő más, külön... érzés! Más érzés ott lenni.
*Miközben beszél, természetesen alaposan figyeli a körülöttük lévő dolgokat, hátha felbukkan egy nagymacska.*
- Nem tudom idehívni, amíg nincs meg, nem vagyok mágus, hogy csak úgy elővarázsoljam.
*Hangosan sóhajt.*
- Kérdezzük meg a többieket, hogy látták-e.
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:14:45
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:14:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vízkerék és egyebek//
//Őrségben//
-No, hát csak volt az ismerkedésen kívül más értelme is a munkánknak!
*Szinte ujjong, a kerék elfordulásakor. Észreveszi a szerzetes tevékenységét. Ő sem indokolatlanul érzéketlen. Mégsem követi a szerzetest, most hogy munkába állt. Abba amivel megbízták.*
-Seles, beszélgessetek egy kicsit nyugodtan. Én addig teszek egy kis sétát, itt a falon. Jó lenne tudnom, honnan lehet íjjal pontosan célba venni az ellent.
*Otthagyja őket, nem foglalkozik már azzal ki mit gondol.*
~Alig ha nem, itt én már csak a "fura íjjász félvér" maradok! De legalább hasznomat veszik.~
*A csípős hideg ellenére csodálkozva nézi az erdőt. Figyeli, melyik állat miként viselkedik. S várja Őrtársai érkezését.*
//Őrségben//
-No, hát csak volt az ismerkedésen kívül más értelme is a munkánknak!
*Szinte ujjong, a kerék elfordulásakor. Észreveszi a szerzetes tevékenységét. Ő sem indokolatlanul érzéketlen. Mégsem követi a szerzetest, most hogy munkába állt. Abba amivel megbízták.*
-Seles, beszélgessetek egy kicsit nyugodtan. Én addig teszek egy kis sétát, itt a falon. Jó lenne tudnom, honnan lehet íjjal pontosan célba venni az ellent.
*Otthagyja őket, nem foglalkozik már azzal ki mit gondol.*
~Alig ha nem, itt én már csak a "fura íjjász félvér" maradok! De legalább hasznomat veszik.~
*A csípős hideg ellenére csodálkozva nézi az erdőt. Figyeli, melyik állat miként viselkedik. S várja Őrtársai érkezését.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-01 14:45:50
Üzenet elküldve: 2018-02-01 14:45:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Vízkerék és egyebek//
//Ostor, Isqeha, Seles//
*Mindketten nekiveselkednek a keréknek. Umon minden izmát megfeszíti, ahogy alámarkol és elkezdi felfelé tolni. Isq vele szemben, folyásiránynak háttal áll, neki lefelé kell húznia. Mikor már azt gondolná, hogy semmi nem lesz belőle és a kerék nem fog megmoccanni, hatalmas recsegések közepette indulnak meg a berozsdált és elkorhadt áttétek, a kerék lassan de biztosan, a patak lendületétől továbbhajtva megindul. Umon örömében a felfelé induló lapátba kapaszkodik, talán kicsit meg akarja mutatni tudását a többieknek, s a lapáttal együtt emelkedik felfelé, //Kockagurító: sikertelen// azonban a vizes lapátról keze lecsúszik és úgy embermagasságból csobban a vízbe. Szerencsére sérülés nem történik, boldog vigyorral a fején bukik fel a víz alól, mert úgy érzi nagyot alkottak. Látja, amint Seles a parton velük együtt örül, még meg is tapsolja őket, melyre látványosan Isqre kacsintva meg is hajol.*
- Nem sikerült volna, ha nincs ily nagy segítségem! *Mondja, s közben Elostorra és Isqehára néz, valódi büszkeséggel szemében.*
- A Fekete Fára, ha ezt Pycta megtudja! *Már alig várja, hogy az elf vezető is megnézhesse magának, amit hárman alkottak.*
- Remélem minden rendben velük. *Majd aggodalmát elhessegeti magától és közben Isqre figyel, aki gyakorlatilag imént végiggondolt terveit vázolja fel egy további óriási ötlettel megspékelve.*
- Üveghuta? Életemben nem hallottam róla, majd mesélj még erről kérlek! Nagyszerűen hangzik! *Kiáltja, miközben a többiekkel együtt az egyre gyorsabban forgó vízkereket figyeli, s közben hallgatja, ahogy a lapátok mélyedésében elszállított víz, valahol eltűnik és, mint egy lefolyón, szörcsögve távozik.*
- Valahogyan biztos cirkulál a víz! Ennyit nem tudna egy vezeték sem elvezetni, vagy tárolója van valahol, ami, ha megtelik nem enged be több vizet? *Oly sok mindent nem tudnak még a szerkezetről, emiatt hevesen bólogat, mikor Isqeha felveti, hogy nézzenek vissza a műhely mögötti gépházba. Korábban egyébként is akadt már, ami megütötte ott a szemét, amit közelebbről szeretne a lomok között megnézni. Kezd ugyanis lassan megfogalmazódni benne egy ötlet, de nem szeretné még nagy dobra verni.*
- Vízkerék működtette gépek. Óriási! Kimeríthetetlen erőforrás! De a homok és mészkő kitermeléshez is csapatok kellenek, no meg Pycta jóváhagyása is, tudjátok, hogy védenünk kell az erdőt! Isq, mit szólnál hozzá, ha javasolnánk egy olyan tanácskozás megtartását, úgy is van mit felvetnem ezen kívül is? Elostor, Seles, ti lehetnétek az első támogatóink! *Mosolyog boldogan, majd azért megcsapkodja kissé magát és kilábal a vízből, ugyanis kezd elég hideg lenni.*
- Azt tudtátok, hogy Pycta megengedte, hogy a téli kertbe költözhessek? Nagyon fontos nekem a természet, meg hát, egyéb indokaim is vannak, alig várom, hogy elkészüljön! *Az egyéb indokokra láthatóan elkomorul és szomorú lesz kissé. Ez annak is betudható, hogy titkáról még e vidám csapatnak sem mondhat semmit. Pont azért, amiért a téli kertbe szeretne költözni. Hogy mindenkitől távol legyen, mikor nem tud magán uralkodni. Azonban most nem szomorkodni akar, ezért elhessegeti magától a gondolatot és ismét vidáman elmosolyodik, majd Isq felvetését támogatva szólal meg.*
- Seles, gondolom nem ok nélkül érkeztél! *Közben tudálékosan a nőre kacsint, persze ennek akkor van értelme, ha az észreveszi és nem a kerék forgását figyeli.*
- Isq, mi Elostorral előremegyünk, hogy megnézzük a gépházat. Elostor, velem tartasz? Nem utolsó sorban én biztos nem lennék a helyedben, ha Xot észreveszi, hogy friss őrposztod immár üresen áll. *Felnevet, no nem félelf barátján gúnyolódva, csak ismeri már a sötételf szavajárását. Összeszedi a szerszámait, talicskába pakolja, s megköszöni, ha Elostor segít neki ebben.*
- Ti meg ketten, *utal Isqehára és Selesre* addig nyugodtan beszélgessetek. *Két kezébe fogja a talicskát, s remélve, hogy Elostor észreveszi mit is szeretne pontosan és követi őt, elindul előre az ösvényen, melyen át idevezetett az út. Tervei között az is szerepel, hogy szobájába is felszalad, hogy átöltözzön, hisz légyen bármily kemény a szerzetesi kiképzés, fagyhalált nem kíván halni. Azért még odakiált a többieknek:*
- Hozzak nektek is harapnivalót a konyháról? Felszaladok átöltözni! *Közben talicskáját tolva lassan a kapuhoz közeledik.*
//Ostor, Isqeha, Seles//
*Mindketten nekiveselkednek a keréknek. Umon minden izmát megfeszíti, ahogy alámarkol és elkezdi felfelé tolni. Isq vele szemben, folyásiránynak háttal áll, neki lefelé kell húznia. Mikor már azt gondolná, hogy semmi nem lesz belőle és a kerék nem fog megmoccanni, hatalmas recsegések közepette indulnak meg a berozsdált és elkorhadt áttétek, a kerék lassan de biztosan, a patak lendületétől továbbhajtva megindul. Umon örömében a felfelé induló lapátba kapaszkodik, talán kicsit meg akarja mutatni tudását a többieknek, s a lapáttal együtt emelkedik felfelé, //Kockagurító: sikertelen// azonban a vizes lapátról keze lecsúszik és úgy embermagasságból csobban a vízbe. Szerencsére sérülés nem történik, boldog vigyorral a fején bukik fel a víz alól, mert úgy érzi nagyot alkottak. Látja, amint Seles a parton velük együtt örül, még meg is tapsolja őket, melyre látványosan Isqre kacsintva meg is hajol.*
- Nem sikerült volna, ha nincs ily nagy segítségem! *Mondja, s közben Elostorra és Isqehára néz, valódi büszkeséggel szemében.*
- A Fekete Fára, ha ezt Pycta megtudja! *Már alig várja, hogy az elf vezető is megnézhesse magának, amit hárman alkottak.*
- Remélem minden rendben velük. *Majd aggodalmát elhessegeti magától és közben Isqre figyel, aki gyakorlatilag imént végiggondolt terveit vázolja fel egy további óriási ötlettel megspékelve.*
- Üveghuta? Életemben nem hallottam róla, majd mesélj még erről kérlek! Nagyszerűen hangzik! *Kiáltja, miközben a többiekkel együtt az egyre gyorsabban forgó vízkereket figyeli, s közben hallgatja, ahogy a lapátok mélyedésében elszállított víz, valahol eltűnik és, mint egy lefolyón, szörcsögve távozik.*
- Valahogyan biztos cirkulál a víz! Ennyit nem tudna egy vezeték sem elvezetni, vagy tárolója van valahol, ami, ha megtelik nem enged be több vizet? *Oly sok mindent nem tudnak még a szerkezetről, emiatt hevesen bólogat, mikor Isqeha felveti, hogy nézzenek vissza a műhely mögötti gépházba. Korábban egyébként is akadt már, ami megütötte ott a szemét, amit közelebbről szeretne a lomok között megnézni. Kezd ugyanis lassan megfogalmazódni benne egy ötlet, de nem szeretné még nagy dobra verni.*
- Vízkerék működtette gépek. Óriási! Kimeríthetetlen erőforrás! De a homok és mészkő kitermeléshez is csapatok kellenek, no meg Pycta jóváhagyása is, tudjátok, hogy védenünk kell az erdőt! Isq, mit szólnál hozzá, ha javasolnánk egy olyan tanácskozás megtartását, úgy is van mit felvetnem ezen kívül is? Elostor, Seles, ti lehetnétek az első támogatóink! *Mosolyog boldogan, majd azért megcsapkodja kissé magát és kilábal a vízből, ugyanis kezd elég hideg lenni.*
- Azt tudtátok, hogy Pycta megengedte, hogy a téli kertbe költözhessek? Nagyon fontos nekem a természet, meg hát, egyéb indokaim is vannak, alig várom, hogy elkészüljön! *Az egyéb indokokra láthatóan elkomorul és szomorú lesz kissé. Ez annak is betudható, hogy titkáról még e vidám csapatnak sem mondhat semmit. Pont azért, amiért a téli kertbe szeretne költözni. Hogy mindenkitől távol legyen, mikor nem tud magán uralkodni. Azonban most nem szomorkodni akar, ezért elhessegeti magától a gondolatot és ismét vidáman elmosolyodik, majd Isq felvetését támogatva szólal meg.*
- Seles, gondolom nem ok nélkül érkeztél! *Közben tudálékosan a nőre kacsint, persze ennek akkor van értelme, ha az észreveszi és nem a kerék forgását figyeli.*
- Isq, mi Elostorral előremegyünk, hogy megnézzük a gépházat. Elostor, velem tartasz? Nem utolsó sorban én biztos nem lennék a helyedben, ha Xot észreveszi, hogy friss őrposztod immár üresen áll. *Felnevet, no nem félelf barátján gúnyolódva, csak ismeri már a sötételf szavajárását. Összeszedi a szerszámait, talicskába pakolja, s megköszöni, ha Elostor segít neki ebben.*
- Ti meg ketten, *utal Isqehára és Selesre* addig nyugodtan beszélgessetek. *Két kezébe fogja a talicskát, s remélve, hogy Elostor észreveszi mit is szeretne pontosan és követi őt, elindul előre az ösvényen, melyen át idevezetett az út. Tervei között az is szerepel, hogy szobájába is felszalad, hogy átöltözzön, hisz légyen bármily kemény a szerzetesi kiképzés, fagyhalált nem kíván halni. Azért még odakiált a többieknek:*
- Hozzak nektek is harapnivalót a konyháról? Felszaladok átöltözni! *Közben talicskáját tolva lassan a kapuhoz közeledik.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:57:01
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:57:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Gondtalanul telnek további napjai a Vadvéd falai között, miközben tovább fejleszti kardtudását a gyakorlótéren álldogáló célpontok segítségével, vagy elméleti tudást gyűjt a könyvtárba betemetkezve. Szinte már... unalmasan. Az erdőbe ritkán teszi be a lábát; nem keresi az okokat arra hogy ebben a kietlen farengetegben még véletlenül is eltévedjen, na meg a vadakkal való szemezgetésen kívül nincs is olyan izgalmas elfoglaltság ott. Persze munkája is akad még: Továbbra sem állnak feltérképezetten az erőd elhagyatottabb részei, amikért továbbra is ő és Umon a felelősek. De nem lehet őket ezért hibáztatni: Miután egy szimpla helyiséget is lemértek és "biztonságossá" (Egy-két helyen valamelyik fanatikus csapdákat is állított) tettek, még bármi tevékenységhez használhatóvá is kell tenni: kihordani a további felhasználásra képtelen lomokat, a többit pedig a raktárba szállítani tartaléknak. Kimerítő munka ez, a törpék, akik ezeket az átkozott részeket készítették, nem sajnálták a felesleges fegyverdíszeket és többmázsás páncélokat, úgyhogy nemegyszer a többi erődbéli tag segítségét is kellett kérniük. Ennyit az egyszerű feladatokról.
Egy hasonlóképpen eseménytelen nap délutánján a kertben próbálja élesíteni kissé csorba pengéjét az egyik fapadon ülve: Az egyik önerőltető edzés során túl erőset vágott az amúgy is sürgősen kitömésre szoruló gyakorlóbábut tartó farönkbe, ami kicsapta pengéje élét. Nem engedheti meg magának hogy egy másikat szerez, úgyhogy a jelenlegivel próbál kezdeni valamit.*
~ Bár' lenne már valaki kivel tesztelni tudnám tudásom. És nem az elemeket bántanám akkor ~
*Mielőtt éppen elmélyedne gondolataiban, szeme sarkával észreveszi a mögötte lévő átjárón kilépő bizonyos Leont. Érdekes személyiség, nem tagadás, és még rokonszenves is.
Hirtelen támad egy ötlete. A követ mellyel hosszúkardját helyre próbálja pofozni leteszi a padra, majd föláll, fegyvere baljában. Jobb kezét fölemelve köszöni Leont.*
- Üdv! Jókor jöttél, már azt hittem kiürült ez az erőd!
*Gondtalanul telnek további napjai a Vadvéd falai között, miközben tovább fejleszti kardtudását a gyakorlótéren álldogáló célpontok segítségével, vagy elméleti tudást gyűjt a könyvtárba betemetkezve. Szinte már... unalmasan. Az erdőbe ritkán teszi be a lábát; nem keresi az okokat arra hogy ebben a kietlen farengetegben még véletlenül is eltévedjen, na meg a vadakkal való szemezgetésen kívül nincs is olyan izgalmas elfoglaltság ott. Persze munkája is akad még: Továbbra sem állnak feltérképezetten az erőd elhagyatottabb részei, amikért továbbra is ő és Umon a felelősek. De nem lehet őket ezért hibáztatni: Miután egy szimpla helyiséget is lemértek és "biztonságossá" (Egy-két helyen valamelyik fanatikus csapdákat is állított) tettek, még bármi tevékenységhez használhatóvá is kell tenni: kihordani a további felhasználásra képtelen lomokat, a többit pedig a raktárba szállítani tartaléknak. Kimerítő munka ez, a törpék, akik ezeket az átkozott részeket készítették, nem sajnálták a felesleges fegyverdíszeket és többmázsás páncélokat, úgyhogy nemegyszer a többi erődbéli tag segítségét is kellett kérniük. Ennyit az egyszerű feladatokról.
Egy hasonlóképpen eseménytelen nap délutánján a kertben próbálja élesíteni kissé csorba pengéjét az egyik fapadon ülve: Az egyik önerőltető edzés során túl erőset vágott az amúgy is sürgősen kitömésre szoruló gyakorlóbábut tartó farönkbe, ami kicsapta pengéje élét. Nem engedheti meg magának hogy egy másikat szerez, úgyhogy a jelenlegivel próbál kezdeni valamit.*
~ Bár' lenne már valaki kivel tesztelni tudnám tudásom. És nem az elemeket bántanám akkor ~
*Mielőtt éppen elmélyedne gondolataiban, szeme sarkával észreveszi a mögötte lévő átjárón kilépő bizonyos Leont. Érdekes személyiség, nem tagadás, és még rokonszenves is.
Hirtelen támad egy ötlete. A követ mellyel hosszúkardját helyre próbálja pofozni leteszi a padra, majd föláll, fegyvere baljában. Jobb kezét fölemelve köszöni Leont.*
- Üdv! Jókor jöttél, már azt hittem kiürült ez az erőd!
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-01 08:12:14
Üzenet elküldve: 2018-02-01 08:12:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Az arcra fagyott vicsort lassan felváltja a bárgyú tekintet, ami biztos jó, mert egy agyonstigmázott arcú szerzetes tekintetében valószínűleg a vicsor az, ami legkevésbé segít ábrázatán. Talán még bólogat is közben, miközben Xotara visszakérdezésére kapja fel a fejét. Nagyon frappáns és előre megfontolt kérdése, ami eztán következik, teszi fel a pontot az íre. Láthatóan fogalma sincs, mit mondjon, így a legkézenfekvőbb válaszlehetőséget emeli ki agyának tekervényes zugaiból:*
- Hogy mi? *Majd talán még megkönnyebbülten ki is fújja a levegőt, hogy bizony, ebből is remekül kivágja magát. Mielőtt azonban kezdene büszke lenni saját magára, most Xotara hozza zavarba őt, feltételezve róla, hogy ily nemes nyelvezettel rendelkezik, mely kapcsán szájában úgy forognak a szavak, mint veszett bogarak a lámpa körül:*
- Hogy gúny, nemes... mit nyertem? Akkor most versenyeztünk? *A bárgyú tekintet kissé hitetlenkedővé válik, azt gondolja Xotara teszteli mennyire figyel és légből kapott mondatokkal próbálja kifigurázni a jelenleg igen magas érzelmi intelligenciával és alacsony emocionális küszöbbel rendelkező szerzetest. A hitetlenkedő kifejezés pedig immár büszkévé válik, hiszen jól tudja, bizony semmiféle versenyről nincs szó, annyi bizonyos, ő márpedig tudja, hisz kiváló megfigyelő. Nem mehetünk el amellett sem, hogy, mint a férfiak általában kiválóan tud többfelé figyelni és ezt bizony, mint általában a férfiak, tudja is magáról.*
- Nem is versenyzünk! *Nagyon büszke magára, talán még 3 incset nő is így ültében. Hogy kivágja már magát! Xotara, további szavaira, azonban visszatér a zavar, erre már stigmái is szolidan bújnak el fülei mögé, némi szabad helyet hagyva ábrázatán.*
- Koszlott... jól áll?! Hosszú? *Már végképp elveszíti a fonalat, most jól értelmezi, hogy a sötételf dicséri őt? A haját? Igen, az tény, hogy az utóbbi időben megnőtt, ezért is hordja összefogva háta megett, de nem gondolja, hogy ezzel kivívja a sötételf lány figyelmét, kinek méregzöld szemeiben lassan már hátán fekve, lassú karcsapásokkal úszik, olykor meg-megmártózva, majd felszínre jőve, hogy megcsodálja a fényárban úszó teliholdat és a csillagokkal kipöttyözött éjszakát. Egy pillanatra ismét elveszíti a fonalat, kénytelen kelletlen megrázza fejét, hogy elméje, egyúttal stigmái is a helyükre vándoroljanak. A következő mondat azonban gyanússá kezd válni. Ez a nő játszik vele:*
~ Csak ne lenne ilyen szép a szeme! ~ *Majd határozottan utasítja magát, hogy térjen észre, itt most kérem egy komoly beszélgetés zajlik. Nem tud elmenni azonban amellett, hogy Xotara olyan dolgot állít, melyről csak ő tudhat és talán még a harctéri idegben üvöltésétől felszálló madarak.*
- Összeszedettek a mozdulataim? Mikor láttál te engem harcolni? *Elhessegeti a témát, abban bizonyos, hogy korábbi hajnali megmozdulásáról nem lehet szó, hisz akkor teljesen egyedül volt. Majd szinte homlokon csapja magát a megvilágosodástól, hogy lehet ily balga, hogy nem vette észre. Elképesztő tudatlanságáról tesz tanúbizonyságot saját magának, mert, ha valaki az oly nyilvánvalót nem veszi észre, az bizony vagy vak, vagy elveszik az eszét. Jóllehet szerzetesünk esetében ez utóbbi még helytálló is lehet, talán ezért tudja önmagát oly könnyen meggyőzni, egyrészt arról, hogy a gyakorlótéren nem láthatta senki, másrészt arról, hogy Xotara össze-vissza beszédének bizony csak egy oka lehet. Így lassan feláll ültéből és a lány elé lép, majd féltérdre ereszkedik előtte, hogy jobb kezét annak kezére téve, nagyot nyelve, átszellemülten tegye fel a nagy kérdést, melyet csak egymáshoz ily közelállók tehetnek meg:*
- Xot. Te ittál? *Hosszú szempilláinak rebegtetésével várja a választ.*
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*Az arcra fagyott vicsort lassan felváltja a bárgyú tekintet, ami biztos jó, mert egy agyonstigmázott arcú szerzetes tekintetében valószínűleg a vicsor az, ami legkevésbé segít ábrázatán. Talán még bólogat is közben, miközben Xotara visszakérdezésére kapja fel a fejét. Nagyon frappáns és előre megfontolt kérdése, ami eztán következik, teszi fel a pontot az íre. Láthatóan fogalma sincs, mit mondjon, így a legkézenfekvőbb válaszlehetőséget emeli ki agyának tekervényes zugaiból:*
- Hogy mi? *Majd talán még megkönnyebbülten ki is fújja a levegőt, hogy bizony, ebből is remekül kivágja magát. Mielőtt azonban kezdene büszke lenni saját magára, most Xotara hozza zavarba őt, feltételezve róla, hogy ily nemes nyelvezettel rendelkezik, mely kapcsán szájában úgy forognak a szavak, mint veszett bogarak a lámpa körül:*
- Hogy gúny, nemes... mit nyertem? Akkor most versenyeztünk? *A bárgyú tekintet kissé hitetlenkedővé válik, azt gondolja Xotara teszteli mennyire figyel és légből kapott mondatokkal próbálja kifigurázni a jelenleg igen magas érzelmi intelligenciával és alacsony emocionális küszöbbel rendelkező szerzetest. A hitetlenkedő kifejezés pedig immár büszkévé válik, hiszen jól tudja, bizony semmiféle versenyről nincs szó, annyi bizonyos, ő márpedig tudja, hisz kiváló megfigyelő. Nem mehetünk el amellett sem, hogy, mint a férfiak általában kiválóan tud többfelé figyelni és ezt bizony, mint általában a férfiak, tudja is magáról.*
- Nem is versenyzünk! *Nagyon büszke magára, talán még 3 incset nő is így ültében. Hogy kivágja már magát! Xotara, további szavaira, azonban visszatér a zavar, erre már stigmái is szolidan bújnak el fülei mögé, némi szabad helyet hagyva ábrázatán.*
- Koszlott... jól áll?! Hosszú? *Már végképp elveszíti a fonalat, most jól értelmezi, hogy a sötételf dicséri őt? A haját? Igen, az tény, hogy az utóbbi időben megnőtt, ezért is hordja összefogva háta megett, de nem gondolja, hogy ezzel kivívja a sötételf lány figyelmét, kinek méregzöld szemeiben lassan már hátán fekve, lassú karcsapásokkal úszik, olykor meg-megmártózva, majd felszínre jőve, hogy megcsodálja a fényárban úszó teliholdat és a csillagokkal kipöttyözött éjszakát. Egy pillanatra ismét elveszíti a fonalat, kénytelen kelletlen megrázza fejét, hogy elméje, egyúttal stigmái is a helyükre vándoroljanak. A következő mondat azonban gyanússá kezd válni. Ez a nő játszik vele:*
~ Csak ne lenne ilyen szép a szeme! ~ *Majd határozottan utasítja magát, hogy térjen észre, itt most kérem egy komoly beszélgetés zajlik. Nem tud elmenni azonban amellett, hogy Xotara olyan dolgot állít, melyről csak ő tudhat és talán még a harctéri idegben üvöltésétől felszálló madarak.*
- Összeszedettek a mozdulataim? Mikor láttál te engem harcolni? *Elhessegeti a témát, abban bizonyos, hogy korábbi hajnali megmozdulásáról nem lehet szó, hisz akkor teljesen egyedül volt. Majd szinte homlokon csapja magát a megvilágosodástól, hogy lehet ily balga, hogy nem vette észre. Elképesztő tudatlanságáról tesz tanúbizonyságot saját magának, mert, ha valaki az oly nyilvánvalót nem veszi észre, az bizony vagy vak, vagy elveszik az eszét. Jóllehet szerzetesünk esetében ez utóbbi még helytálló is lehet, talán ezért tudja önmagát oly könnyen meggyőzni, egyrészt arról, hogy a gyakorlótéren nem láthatta senki, másrészt arról, hogy Xotara össze-vissza beszédének bizony csak egy oka lehet. Így lassan feláll ültéből és a lány elé lép, majd féltérdre ereszkedik előtte, hogy jobb kezét annak kezére téve, nagyot nyelve, átszellemülten tegye fel a nagy kérdést, melyet csak egymáshoz ily közelállók tehetnek meg:*
- Xot. Te ittál? *Hosszú szempilláinak rebegtetésével várja a választ.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 22:14:16
Üzenet elküldve: 2018-01-31 22:14:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Leo//
*Xotara mielőtt még eltűnt volna az istállóban, hallotta, amit a kalóz ficsúr utána kiáltott. A sötételf lány a magas lóról leszállva, így kurjantott vissza neki.*
- Rendben… "hiszen bízom benned!"
*Itt méregzölden villantak meg a szemei, amit a távolság miatt aligha láthatott a férfi, (főleg, hogy korábbi elmondása szerint valamiféle kalózvakságban is szenved), majd zárásnak még hozzá fűzte.*
- Úgy legyen, és akkor jóban leszünk!
//Istállóból az udvarra//
//Ertatsnoy//
*Xotara miután halványan utal faji kisebbségi komplexusára, látja Ert félős ábrázatát: *
- Ugyan! Nem haragszom, csak tudom mi vagyok, és rendelkezem némi önkritikával. Ha, megharapott volna, megérdemeltem volna. Aki otrombán keresi a bajt, az ne csodálkozzon, ha néha meg is találja.
*Kajtárt lelkesen simogató, álszerény tündér tagadására csak szótlanul elvigyorodik, és Ert többi válaszát is így hallgatja végig. Miközben, tesz-vesz a lova körül. Xotara rádobja, az izzad ló hátára a lópokrócot, amit a kötéllel, nem túl szorosan, de megköt a hevederhelyen. Ert Pirtianes városa felől érdeklődésére: *
- Hát, Lanawin északi részén a hegységek lábainál közre zárva. A föld városának is nevezik. Amúgy, szar hely. A családom még két nemzedékkel ezelőtt, ott túrta valahol a hegyeknél a mélységi tárnákat. Füles bányászok.
*Veti oda, felmenőit pocskondiázva. Eközben, egy vödör vízzel, egy villa szénával és két fandli zabbal szolgálja ki lovát.*
- Miért rühellem Artheniort? Igazából, nekem tök mindegy melyik város. Sose éltem városban. Városokba csak lo'… *Akad meg nyelve.*… ló háton jártam. Tehát, átutazóban megfordultam.
*Xotara, végez Kajtár ellátásával, és egy nyak simogatás után elégedetten zárja rá a bokszajtót, és ekkor pereg le lelki szemei előtt az a bizonyos rémtörténet, aminek nem várja meg a végét.*
- Akkor megkeressük? Hálám örökké üldözni fog. Köszi!
*Xotara sebesen kiballag az udvarra a nagymacska kenneljéhez, ahol sajnos nem találják az irbiszt. Szemrehányás nélkül, kérdőn néz Ert-ra.*
- Nem a Te hibád!
*Xotara most itt tarthatna egy kiselőadást a jó vezető ismérveiről, de a legkevésbé sincsen kedve a dologhoz, meg néha a kevesebb több, tehát most annyiban hagyja a dolgot, ezzel a finom kis utalással, és magában kajánul elvigyorodik.*
- Akkor most mi legyen? Te vagy a druida! Én csak cicegni tudnék neki. Hívd ide! Léééci!
*Kérleli, Ertet csillogó kiscica szemekkel.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 22:17:08
*Xotara mielőtt még eltűnt volna az istállóban, hallotta, amit a kalóz ficsúr utána kiáltott. A sötételf lány a magas lóról leszállva, így kurjantott vissza neki.*
- Rendben… "hiszen bízom benned!"
*Itt méregzölden villantak meg a szemei, amit a távolság miatt aligha láthatott a férfi, (főleg, hogy korábbi elmondása szerint valamiféle kalózvakságban is szenved), majd zárásnak még hozzá fűzte.*
- Úgy legyen, és akkor jóban leszünk!
//Istállóból az udvarra//
//Ertatsnoy//
*Xotara miután halványan utal faji kisebbségi komplexusára, látja Ert félős ábrázatát: *
- Ugyan! Nem haragszom, csak tudom mi vagyok, és rendelkezem némi önkritikával. Ha, megharapott volna, megérdemeltem volna. Aki otrombán keresi a bajt, az ne csodálkozzon, ha néha meg is találja.
*Kajtárt lelkesen simogató, álszerény tündér tagadására csak szótlanul elvigyorodik, és Ert többi válaszát is így hallgatja végig. Miközben, tesz-vesz a lova körül. Xotara rádobja, az izzad ló hátára a lópokrócot, amit a kötéllel, nem túl szorosan, de megköt a hevederhelyen. Ert Pirtianes városa felől érdeklődésére: *
- Hát, Lanawin északi részén a hegységek lábainál közre zárva. A föld városának is nevezik. Amúgy, szar hely. A családom még két nemzedékkel ezelőtt, ott túrta valahol a hegyeknél a mélységi tárnákat. Füles bányászok.
*Veti oda, felmenőit pocskondiázva. Eközben, egy vödör vízzel, egy villa szénával és két fandli zabbal szolgálja ki lovát.*
- Miért rühellem Artheniort? Igazából, nekem tök mindegy melyik város. Sose éltem városban. Városokba csak lo'… *Akad meg nyelve.*… ló háton jártam. Tehát, átutazóban megfordultam.
*Xotara, végez Kajtár ellátásával, és egy nyak simogatás után elégedetten zárja rá a bokszajtót, és ekkor pereg le lelki szemei előtt az a bizonyos rémtörténet, aminek nem várja meg a végét.*
- Akkor megkeressük? Hálám örökké üldözni fog. Köszi!
*Xotara sebesen kiballag az udvarra a nagymacska kenneljéhez, ahol sajnos nem találják az irbiszt. Szemrehányás nélkül, kérdőn néz Ert-ra.*
- Nem a Te hibád!
*Xotara most itt tarthatna egy kiselőadást a jó vezető ismérveiről, de a legkevésbé sincsen kedve a dologhoz, meg néha a kevesebb több, tehát most annyiban hagyja a dolgot, ezzel a finom kis utalással, és magában kajánul elvigyorodik.*
- Akkor most mi legyen? Te vagy a druida! Én csak cicegni tudnék neki. Hívd ide! Léééci!
*Kérleli, Ertet csillogó kiscica szemekkel.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 22:17:08
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:57:30
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:57:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csendesen hallgatja a beszélgetőket, miközben Aenae-t karolja, bár kissé zavarban érzi magát, nem szokott hozzá, hogy ennyire közvetlen legyen mások előtt. Nem ódzkodik vagy ficánkol, egyszerűen csak szokatlan neki az érzés, de ettől még nem kevésbé kellemes. Jól esik lehűlt testének a lány közelsége, mintha az érzelmein át más is melegítené lelkét a csipkebogyó tea mellett.
Nem tűnik fel neki Umon kedvének változása, talán a beszélgetések kötik le a figyelmét, esetleg betudja az átkozott szerzetesre törő fáradtságnak. Ahogy a topázszemű felé kivillanó nyelv is elkerüli figyelmét. A stigmák hirtelen tánca viszont már elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy a csuhás egy kis szerencsével észrevegye. Nem tesz semmit, talán csak az állkapcsán feszülnek meg az izmok egy pillanatra. Tisztában van vele, hogy a jelek tánca és térhódítása miféle dolgot jelez, szerencse, hogy a stigmák mozgásán nem tud uralkodni a barát.
Ssyleana és Aviolan beszélgetéséből szinte alig hall valamit, válaszolni is elfelejt, amikor a venár vadász arról értekezik, hogy szívesen tanulna tőlük harcolni.
Aztán Umon elköszön, de mintha másképp tartaná magát, mint a beszélgetésük elején. A csuhás tétován valami elköszönést rebeg, meg is kell köszörülnie a torkát, hogy visszajöjjön a hangja.
Ha hallotta volna Aviolan szavait, most is bölcselkedne, hogy mennyire jó a férfinek, hogy sohasem kellett harcolnia, mert az azt jelenti, hogy békés élete volt, s bár a csuhás egész életében azon dolgozott, hogy tökéletesítse harci tudását és ezen keresztül haladjon a lelki tökéletesség és az Erdő Szívének megértése felé, mégis a nyugodt és békés életet kívánja. Aztán Aviolan is elköszön és ők hármasban maradnak a hordók mellett, de a csuhás még mindig az átkozott szerzetesen gondolkodik.
Aenae szavai is csak ködön keresztül jutnak el hozzá, még azt is elfelejti, hogy megnyugtassa a lányt, hogy nem lesz szüksége annyi időre, hogy tökéletesítse a tudását, hisz meg van benne az az akarat, amely lerövidítheti az utat, csak a megfelelő módszert kell megtalálni, hogy kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket. Viszont az, hogy a topázszeműt kirázza a hideg, nem kerüli el éles érzékeit. Talán épp azért nem, mert ennyire közel vannak egymáshoz abban a pillanatban, amikor az ominózus dolog megtörténik. Aena elég ijedős, a hirtelen mozdulatot talán nem mindenki látja, amellyel reagál, de a csuhás megérzi, ahogy azt is, ahogy a lány izmai megfeszülnek.*
- Fázol? *Suttogja, de a stigmák tánca, Umon hirtelen távozása és Aenae hirtelen zavarától villámcsapás-szerűen áll össze a kép. A topázszemű talán meglátott valamit.*
- Minden rendben? *Kérdi közelebb hajolva.*
*Csendesen hallgatja a beszélgetőket, miközben Aenae-t karolja, bár kissé zavarban érzi magát, nem szokott hozzá, hogy ennyire közvetlen legyen mások előtt. Nem ódzkodik vagy ficánkol, egyszerűen csak szokatlan neki az érzés, de ettől még nem kevésbé kellemes. Jól esik lehűlt testének a lány közelsége, mintha az érzelmein át más is melegítené lelkét a csipkebogyó tea mellett.
Nem tűnik fel neki Umon kedvének változása, talán a beszélgetések kötik le a figyelmét, esetleg betudja az átkozott szerzetesre törő fáradtságnak. Ahogy a topázszemű felé kivillanó nyelv is elkerüli figyelmét. A stigmák hirtelen tánca viszont már elég figyelemfelkeltő ahhoz, hogy a csuhás egy kis szerencsével észrevegye. Nem tesz semmit, talán csak az állkapcsán feszülnek meg az izmok egy pillanatra. Tisztában van vele, hogy a jelek tánca és térhódítása miféle dolgot jelez, szerencse, hogy a stigmák mozgásán nem tud uralkodni a barát.
Ssyleana és Aviolan beszélgetéséből szinte alig hall valamit, válaszolni is elfelejt, amikor a venár vadász arról értekezik, hogy szívesen tanulna tőlük harcolni.
Aztán Umon elköszön, de mintha másképp tartaná magát, mint a beszélgetésük elején. A csuhás tétován valami elköszönést rebeg, meg is kell köszörülnie a torkát, hogy visszajöjjön a hangja.
Ha hallotta volna Aviolan szavait, most is bölcselkedne, hogy mennyire jó a férfinek, hogy sohasem kellett harcolnia, mert az azt jelenti, hogy békés élete volt, s bár a csuhás egész életében azon dolgozott, hogy tökéletesítse harci tudását és ezen keresztül haladjon a lelki tökéletesség és az Erdő Szívének megértése felé, mégis a nyugodt és békés életet kívánja. Aztán Aviolan is elköszön és ők hármasban maradnak a hordók mellett, de a csuhás még mindig az átkozott szerzetesen gondolkodik.
Aenae szavai is csak ködön keresztül jutnak el hozzá, még azt is elfelejti, hogy megnyugtassa a lányt, hogy nem lesz szüksége annyi időre, hogy tökéletesítse a tudását, hisz meg van benne az az akarat, amely lerövidítheti az utat, csak a megfelelő módszert kell megtalálni, hogy kiaknázhassa a benne rejlő lehetőségeket. Viszont az, hogy a topázszeműt kirázza a hideg, nem kerüli el éles érzékeit. Talán épp azért nem, mert ennyire közel vannak egymáshoz abban a pillanatban, amikor az ominózus dolog megtörténik. Aena elég ijedős, a hirtelen mozdulatot talán nem mindenki látja, amellyel reagál, de a csuhás megérzi, ahogy azt is, ahogy a lány izmai megfeszülnek.*
- Fázol? *Suttogja, de a stigmák tánca, Umon hirtelen távozása és Aenae hirtelen zavarától villámcsapás-szerűen áll össze a kép. A topázszemű talán meglátott valamit.*
- Minden rendben? *Kérdi közelebb hajolva.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 20:32:16
Üzenet elküldve: 2018-01-31 20:32:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*A mélységi lány Umon játékba belemenő, pajkos válaszára vigyorogva megfordul és, úgy pillant végig a barátot. Xotara sötételf szemei végig szaladnak copfban hordott, barna haján, túlvilági tetoválásokban táncoló arcán.*
~Banyek, eddig észre se vettem… milyen gyönyörűen olvadnak bele a sötétségbe az izgalmas terepmintában fodrozódó stigmái, bár még soha nem láttam ilyen közelről az arcát, éjszaka. Az a hülye kámzsa.~
*Ekkor, fordul meg és ragadja karon Umont, hogy az őrtoronyhoz vezesse. A lány a létrán felfelé mászva, így magyarázkodik magában.*
~Hmm… persze ez csak azért érdekes, mert ezekkel, a örökmozgó tetoválásokkal, Umonból kiváló besurranó tolvaj válhatna.~
*Hogyne, minden bizonnyal. Teljesen logikus gondolatmenet.
Xotara kissé zavartan, ennyivel gyorsan le is zárja magában a dolgot. A korábban leírtak szerint: meggyújtja a fényforrást, kiszalad magára kapni fekete köpenyét és leül a megszokott kis sarkába, rázúdítva „magát” Umonra.
A sötételf lány szokásához híven, teljesen felsrófolja magát támadó monologizálása közben. Így észre sem veszi, hogy a barát baromira oda se figyel arra, amiről ő éppen lelkesen magyaráz neki (vagy inkább magának?). Ahogy, Xotara vaskalaposan érvvel, és leírja a kapuban történt tényállást, elismerve fegyelmi vétségét a precedens ügyben, attól egy katonai főügyész is röhögőgörcsöt kapna. Miközben, Umon elrévülten, szinte rokokó költészettel nosztalgiázik, ábrándozik Xotaráról. Szóval, a barna csuhás barát és a nyers sötételf lány is teljesen jól el vannak magukban.
Amikor, Xotara felveszi a szokásos kihívó szemkontaktusát, Umon észre veszi magát, és elmés válaszával letaglózza a lányt. Zavarában csak ennyit tud kinyögni.*
- Mi?
*Gondolatban, Xotara megtört harci lendületében, teljesen értetlenül, éppen újra gyűjti csapatait és rendezi sorait, és vadul azon töpreng, hogy ez most tulajdonképpen mi is volt.*
~Mi? Ki beszélt itt hegyekben járásról… meg hogy én el lennék kámpicsorodva… mert hogy… fúúúh?! Nyugi! Logika! Most vagy totál nem figyelt rám és csak annyit hallott az egészből, hogy bla-bla-bla, mert untatom, vagy gúnyolódik rajtam. Igen, minden bizonnyal az utóbbi lesz.~
*A megállapított harci helyzetnek megfelelően rendezi vonásait, és elégedett gúnyos vigyorral az arcán, így szól: *
- Ez váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy Te is rendelkezel a fondorlatos gúny nemes fegyverével, amit a kivárt, megfelelő pillanatban használva, akár a végső csapás is az ellenfélre mérhető. Gratulálok! Neked ez most sikerült! Nyertél!
*Xotara elhallgat, és kérdőn néz Umonra, hogy akkor most mi legyen. Ekkor, szólal meg benne valami, ami ritkán szokott szóhoz jutni a sötételf lányban.*
~Jaj, Xot! Légy már kedvesebb! Azt a hülye makacs fajtádat!
Mondtam már, hagyjál! Nem tudom, hogyan kell!
Gyerünk! Gyakorlat teszi a mestert is!
Pff!~
- Öhm… jól áll a hosszú haj, amúgy. Jobban, mint az a koszlott kócos.
~Ez aztán marha kedves volt! Na! Még egyszer!
Jól van, igyekszem… ne izélgess már! Csak tudnám mi a fenét mondjak?
Ne, agyalj csak mond!
JÓ!!! Csak fogd már be!~
- Szép összeszedettek a harci mozdulataid.
*Hagyja el a lány száját a dicséret, a kedvességre való nagy igyekezetében, amivel nem is veszi észre, de elárulja magát. Mert, ugyan hol és mikor láthatta Umont harcművészet közben.*
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
*A mélységi lány Umon játékba belemenő, pajkos válaszára vigyorogva megfordul és, úgy pillant végig a barátot. Xotara sötételf szemei végig szaladnak copfban hordott, barna haján, túlvilági tetoválásokban táncoló arcán.*
~Banyek, eddig észre se vettem… milyen gyönyörűen olvadnak bele a sötétségbe az izgalmas terepmintában fodrozódó stigmái, bár még soha nem láttam ilyen közelről az arcát, éjszaka. Az a hülye kámzsa.~
*Ekkor, fordul meg és ragadja karon Umont, hogy az őrtoronyhoz vezesse. A lány a létrán felfelé mászva, így magyarázkodik magában.*
~Hmm… persze ez csak azért érdekes, mert ezekkel, a örökmozgó tetoválásokkal, Umonból kiváló besurranó tolvaj válhatna.~
*Hogyne, minden bizonnyal. Teljesen logikus gondolatmenet.
Xotara kissé zavartan, ennyivel gyorsan le is zárja magában a dolgot. A korábban leírtak szerint: meggyújtja a fényforrást, kiszalad magára kapni fekete köpenyét és leül a megszokott kis sarkába, rázúdítva „magát” Umonra.
A sötételf lány szokásához híven, teljesen felsrófolja magát támadó monologizálása közben. Így észre sem veszi, hogy a barát baromira oda se figyel arra, amiről ő éppen lelkesen magyaráz neki (vagy inkább magának?). Ahogy, Xotara vaskalaposan érvvel, és leírja a kapuban történt tényállást, elismerve fegyelmi vétségét a precedens ügyben, attól egy katonai főügyész is röhögőgörcsöt kapna. Miközben, Umon elrévülten, szinte rokokó költészettel nosztalgiázik, ábrándozik Xotaráról. Szóval, a barna csuhás barát és a nyers sötételf lány is teljesen jól el vannak magukban.
Amikor, Xotara felveszi a szokásos kihívó szemkontaktusát, Umon észre veszi magát, és elmés válaszával letaglózza a lányt. Zavarában csak ennyit tud kinyögni.*
- Mi?
*Gondolatban, Xotara megtört harci lendületében, teljesen értetlenül, éppen újra gyűjti csapatait és rendezi sorait, és vadul azon töpreng, hogy ez most tulajdonképpen mi is volt.*
~Mi? Ki beszélt itt hegyekben járásról… meg hogy én el lennék kámpicsorodva… mert hogy… fúúúh?! Nyugi! Logika! Most vagy totál nem figyelt rám és csak annyit hallott az egészből, hogy bla-bla-bla, mert untatom, vagy gúnyolódik rajtam. Igen, minden bizonnyal az utóbbi lesz.~
*A megállapított harci helyzetnek megfelelően rendezi vonásait, és elégedett gúnyos vigyorral az arcán, így szól: *
- Ez váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy Te is rendelkezel a fondorlatos gúny nemes fegyverével, amit a kivárt, megfelelő pillanatban használva, akár a végső csapás is az ellenfélre mérhető. Gratulálok! Neked ez most sikerült! Nyertél!
*Xotara elhallgat, és kérdőn néz Umonra, hogy akkor most mi legyen. Ekkor, szólal meg benne valami, ami ritkán szokott szóhoz jutni a sötételf lányban.*
~Jaj, Xot! Légy már kedvesebb! Azt a hülye makacs fajtádat!
Mondtam már, hagyjál! Nem tudom, hogyan kell!
Gyerünk! Gyakorlat teszi a mestert is!
Pff!~
- Öhm… jól áll a hosszú haj, amúgy. Jobban, mint az a koszlott kócos.
~Ez aztán marha kedves volt! Na! Még egyszer!
Jól van, igyekszem… ne izélgess már! Csak tudnám mi a fenét mondjak?
Ne, agyalj csak mond!
JÓ!!! Csak fogd már be!~
- Szép összeszedettek a harci mozdulataid.
*Hagyja el a lány száját a dicséret, a kedvességre való nagy igyekezetében, amivel nem is veszi észre, de elárulja magát. Mert, ugyan hol és mikor láthatta Umont harcművészet közben.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:06:30
Üzenet elküldve: 2018-01-31 19:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A feleslegesen hosszú alcím//
*Na ha valamiben Aenae jó, akkor az a kézimunka, már ami a hímzést illeti. Igazán gyönyörű hímzéseket produkál, még a zokni stoppolását is képes lenne megcsinálni, hiszen az nem sokban különbözik a hímzéstől. Ezt persze nem mondja el Sunukonak, mert még a végén rálőcsölné az összes lyukas ruháját, az meg nem hiányzik Aenaenek. Egyebekben Aenaenek igazán nincsen rossz kedve, végre felismerte, hogy ő nem harcosnak való, és mivel nem lehet mindenki harcos, ezért teljesen felesleges is bánkódnia ezen. Meg miért is bánkódna bármin, ha egyszer Pycta átöleli? Így a hordón ülve simán nekidől a férfinek, átkarolja a derekát. A fegyvereket és harcot érintő témákba nemigen tud beleszólni, hiszen továbbra sem ért ehhez, ráadásul igen tehetségtelennek is bizonyul.*
- Majd egyszer. Tíz-húsz-harminc év múlva.
*Mosolyog a férfira, azzal a biztos tudattal, hogy cseppet sem túloz. Ha ezzel a tempóval halad az önmagával való megbékélés felé, akkor ez egy teljesen reális időintervallum. Lyzre is mosolyog, hiszen Aenae is tudja, hogy eléggé madárétkű, az ilyesmi valószínűleg feltűnik azoknak, akik már ettek vele egy asztalnál, márpedig már mindannyiukkal étkezett együtt, így nyilván mind tudja, hogy többet piszkálgatja a kaját, mint amennyit eszik belőle.
Umon miatt süti csak le a szemét egy pillanatra, de sajnos nem elég gyorsan ahhoz, hogy láthassa a férfi szemében azt a fura változást és arcán a vigyort. Összerezdülve hőköl hátra, meredt szemmel néz a szerzetesre, de azon már nyoma sincs annak, amit az imént látott, vagy amit látni vélt.*
- Tényleg ne haragudj.
*Hebegi, egyértelműen kizökkent a jó és vidám hangulatból, pedig nem is biztos benne, hogy látott bármit is. Talán csak hallucinált volna a szerzetes furcsa arca miatt, és amiatt gondolja, hogy volt valami az imént? Megrázza magát, és már mosollyal az arcán tud elbúcsúzni a távozó férfitól, majd a szintén odébbálló Sunukotól is.*
//A feleslegesen hosszú alcím//
*Na ha valamiben Aenae jó, akkor az a kézimunka, már ami a hímzést illeti. Igazán gyönyörű hímzéseket produkál, még a zokni stoppolását is képes lenne megcsinálni, hiszen az nem sokban különbözik a hímzéstől. Ezt persze nem mondja el Sunukonak, mert még a végén rálőcsölné az összes lyukas ruháját, az meg nem hiányzik Aenaenek. Egyebekben Aenaenek igazán nincsen rossz kedve, végre felismerte, hogy ő nem harcosnak való, és mivel nem lehet mindenki harcos, ezért teljesen felesleges is bánkódnia ezen. Meg miért is bánkódna bármin, ha egyszer Pycta átöleli? Így a hordón ülve simán nekidől a férfinek, átkarolja a derekát. A fegyvereket és harcot érintő témákba nemigen tud beleszólni, hiszen továbbra sem ért ehhez, ráadásul igen tehetségtelennek is bizonyul.*
- Majd egyszer. Tíz-húsz-harminc év múlva.
*Mosolyog a férfira, azzal a biztos tudattal, hogy cseppet sem túloz. Ha ezzel a tempóval halad az önmagával való megbékélés felé, akkor ez egy teljesen reális időintervallum. Lyzre is mosolyog, hiszen Aenae is tudja, hogy eléggé madárétkű, az ilyesmi valószínűleg feltűnik azoknak, akik már ettek vele egy asztalnál, márpedig már mindannyiukkal étkezett együtt, így nyilván mind tudja, hogy többet piszkálgatja a kaját, mint amennyit eszik belőle.
Umon miatt süti csak le a szemét egy pillanatra, de sajnos nem elég gyorsan ahhoz, hogy láthassa a férfi szemében azt a fura változást és arcán a vigyort. Összerezdülve hőköl hátra, meredt szemmel néz a szerzetesre, de azon már nyoma sincs annak, amit az imént látott, vagy amit látni vélt.*
- Tényleg ne haragudj.
*Hebegi, egyértelműen kizökkent a jó és vidám hangulatból, pedig nem is biztos benne, hogy látott bármit is. Talán csak hallucinált volna a szerzetes furcsa arca miatt, és amiatt gondolja, hogy volt valami az imént? Megrázza magát, és már mosollyal az arcán tud elbúcsúzni a távozó férfitól, majd a szintén odébbálló Sunukotól is.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:55:54
Üzenet elküldve: 2018-01-31 18:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leon még nem ismer itt mindenkit Vadvédben, csak látásból és a legtöbbel pár mondatnál többet nem is beszélgetett. Ezt akarja mostan megtörni és azzal az ürüggyel nyalábolja fel Patkányt, hogy majd valami lányt megakaszt itt a tömegben. Úgyis kinézte már magának Selest, vagy azt a kis szöszkét, de arról még nem döntött, hogy melyik lesz az amelyikbe bele fog szeretni majd a későbbiekben.* ~Hát, Leon! Majd az lesz a szerencsés akinek egy kicsit is bejönnek ezek az iszonyat jóképű fickók mint te!~ *Ezzel a gondolattal megy tovább, és nézelődik, térképezi fel a helyet, miközben patkányánál is próbálja elérni, hogy kicsit otthonosabban érezze magát. Persze tudja ő, hogy a kis rágcsáló nem ide való, hanem egy hajóra, vagy egy nemesi szobába, ahol is a legjobb minőségű ruhák alá vackolhatja be magát, amit a legszebb nemes kisasszonyok dobáltak le magukról Leon kedvéért.* ~De jó élet is volt az! Bezzeg ezek a Siller valamik is visszautasítottak végül, pedig kiugrasztottam volna azt a kislányt a málnásból!~ *Nevetgél egy kicsit, de gyorsan abbahagyja, mielőtt valaki hülyének nézné.* ~Na, keressünk valakit!~ *Először a szobáknál nézelődik, majd a konyhába megy, hiszen néha Selest ott találni meg, de amikor senki olyat nem lel, aki jó volna egy kis társalgásra, végül kimegy a kertbe.*
*Leon még nem ismer itt mindenkit Vadvédben, csak látásból és a legtöbbel pár mondatnál többet nem is beszélgetett. Ezt akarja mostan megtörni és azzal az ürüggyel nyalábolja fel Patkányt, hogy majd valami lányt megakaszt itt a tömegben. Úgyis kinézte már magának Selest, vagy azt a kis szöszkét, de arról még nem döntött, hogy melyik lesz az amelyikbe bele fog szeretni majd a későbbiekben.* ~Hát, Leon! Majd az lesz a szerencsés akinek egy kicsit is bejönnek ezek az iszonyat jóképű fickók mint te!~ *Ezzel a gondolattal megy tovább, és nézelődik, térképezi fel a helyet, miközben patkányánál is próbálja elérni, hogy kicsit otthonosabban érezze magát. Persze tudja ő, hogy a kis rágcsáló nem ide való, hanem egy hajóra, vagy egy nemesi szobába, ahol is a legjobb minőségű ruhák alá vackolhatja be magát, amit a legszebb nemes kisasszonyok dobáltak le magukról Leon kedvéért.* ~De jó élet is volt az! Bezzeg ezek a Siller valamik is visszautasítottak végül, pedig kiugrasztottam volna azt a kislányt a málnásból!~ *Nevetgél egy kicsit, de gyorsan abbahagyja, mielőtt valaki hülyének nézné.* ~Na, keressünk valakit!~ *Először a szobáknál nézelődik, majd a konyhába megy, hiszen néha Selest ott találni meg, de amikor senki olyat nem lel, aki jó volna egy kis társalgásra, végül kimegy a kertbe.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:33:10
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:33:10
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Vízkerék és egyebek//
//Umon, Ostor, Isqeha//
*Seles figyeli Umont, amint még mélyebben belegázol a vízbe, és bevallja magának, hogy a szerzetes kissé mulatságos látványt nyújt benne, még akkor is, ha ő maga már a gondolatától is megborzong, hogy a hűvös patakvízbe tegye a lábát. Bár tény, hogy egészen jó az idő ma, inkább fagyoskodjon az ember a száraz várfalon, mint derékig a patakban, legalább is Seles szerint. ~ Meg hát ott van nekem Leon, aki eddig melengetett. ~ Jut eszébe a kellemes gondolat, de valahogy erre még gondolni se szívesen gondol Isqeha mellett állva, újra fellángol benne a furcsa bűntudat. Inkább Ostorhoz hasonlóan a robusztus kereket nézi, várakozik, és azon hezitál, hogy hogyan tudja két férfi mozgásra bírni. Figyelmetlensége miatt meglepetésként éri a támadás, a hideg víz egy része lábára fröccsen, és felsikkant a meglepetéstől.*
- Umon! *Méltatlankodik csak úgy játékosan, nem sértődik meg rajta. Feddőn csípőre teszi a kezét.* Még ilyet! Összefröcskölni egy hölgy elegáns ruháját! *Mutat leharcolt mellvértjére, szakadt nadrágjára és kopott csizmájára nevetve.* Most miben menjek a bálba?
*Úgy látja, Isqeha olyan lelkesedéssel vág neki a csúszós pataknak, hogy egy pillanatra a lányt elfogja az aggodalom, hogy megcsúszik a köveken. Selesnek őszintén fogalma sincsen róla, hogy működik az ilyen nagy böszme szerkezet, soha nem értett a fogaskerekekhez, szelepekhez, még bizonyos csavarokkal is hadilábon állt nagyapja asztalosműhelyében – ha egyáltalán bemehetett, mert túlságosan féltették tőle, hogy baja esik ott. Hálás pillantást vet Ostorra, hogy legalább ő nem szalad agyonnyomatni magát a kerékkel, és egyáltalán nem tetszik neki, hogy Umon és Isqeha megszállott módjára keresi a bajt. Ő még azt is el tudja képzelni, hogy rájuk dől az egész, elég régi lehet. Persze ezt igyekszik nem kimutatni, inkább lelkes próbál lenni, mint a többiek. Nem szeretett soha beleszólni mások dolgaiba.
~ A férfiak sokszor direkt keresik maguknak a bajt. ~ Töpreng, elég csak a falujára gondolnia, azokra, akikkel a városokban találkozott, de akár a férjére vagy Leonra. ~ Ha épp nincs, találnak másikat. Nekünk, lányoknak meg marad az örök aggódás. ~
*Selesnek először úgy tűnik, nem történik semmi, ami kár lenne ennyi órányi munka után, ám egyszerre a kerék lassan elmozdul, és engedve a víznek forogni kezd. A látvány lenyűgözi a lányt.*
- Mozog! *Kiáltja lelkesen, és megtapsolja a mutatványt, de annak még jobban örül, hogy Umonból és Isq-ből nem csinált meggyes pitét a faszerkezet. Már így is elég rizikós volt, hogy Leont Xotra hagyta, már csak az kéne, hogy Xot barátjának – vagy bármit is gondoltak egymásról mostanában Umonnal, ő már követni se tudta, mi történik barátnője és a szerzetes közt – baja is az ő lelkén száradjon.*
~ Remélem, Xot nem ette meg Leont, igaz, megígérte, hogy nem teszi. ~ *Gondolja magában. Biztos benne, hogy róla akart beszélni a kalózzal a mélységi lány, kiolvasta abból a csalafinta mosolyából. Barátnője mindig készül valamire, mellette nem lehet unatkozni, az biztos.* ~ De azért Leon se könnyű eset. Tulajdonképpen itt senki. ~ *Állapítja meg mosolyogva. Nem is nagyon tud hozzászólni ahhoz, amit a többiek beszélnek, jobbjára alig érti a terv részeit, ezért csak csöndben figyel. Annyit tud kivenni belőle, hogy a kerék segítségével bővíteni akarják Vadvédet, és ezt igazán jó ötletnek tartja. Télikertről még soha nem hallott, de az üvegek miatt nagyjából el tudta képzelni, mi lehet, azt pedig egyértelműen kikövetkezteti, hogy Isqeha nagyon szeretne egy ilyet, ezért ő is nagyot mosolyog rá.
- Nekem minden olyan ötlet tetszik, amitől több lesz a növény Vadvédben. Sajnos egyáltalán nem értek az ilyesmihez. *Mutat fel a nagy kerékre.* De nagyon ügyesek vagytok, hogy sikerült beindítanotok! Örülök, hogy éppen láthattam a végeredményt.
*Habár nem ezért jött. Seles aggódva nézi Isqehát, és tudja, már nem telik sok időbe, hogy megejtsék azt a beszélgetést, amiért jött. Csak azt nem tudja eldönteni, mit is mondjon a félelfnek. Illetve, hogy mit mondana, azt tudja, csak azt nem, hogy mennyire bántja majd meg vele. Bűntudatában a cipője orrát bámulja.*
//Umon, Ostor, Isqeha//
*Seles figyeli Umont, amint még mélyebben belegázol a vízbe, és bevallja magának, hogy a szerzetes kissé mulatságos látványt nyújt benne, még akkor is, ha ő maga már a gondolatától is megborzong, hogy a hűvös patakvízbe tegye a lábát. Bár tény, hogy egészen jó az idő ma, inkább fagyoskodjon az ember a száraz várfalon, mint derékig a patakban, legalább is Seles szerint. ~ Meg hát ott van nekem Leon, aki eddig melengetett. ~ Jut eszébe a kellemes gondolat, de valahogy erre még gondolni se szívesen gondol Isqeha mellett állva, újra fellángol benne a furcsa bűntudat. Inkább Ostorhoz hasonlóan a robusztus kereket nézi, várakozik, és azon hezitál, hogy hogyan tudja két férfi mozgásra bírni. Figyelmetlensége miatt meglepetésként éri a támadás, a hideg víz egy része lábára fröccsen, és felsikkant a meglepetéstől.*
- Umon! *Méltatlankodik csak úgy játékosan, nem sértődik meg rajta. Feddőn csípőre teszi a kezét.* Még ilyet! Összefröcskölni egy hölgy elegáns ruháját! *Mutat leharcolt mellvértjére, szakadt nadrágjára és kopott csizmájára nevetve.* Most miben menjek a bálba?
*Úgy látja, Isqeha olyan lelkesedéssel vág neki a csúszós pataknak, hogy egy pillanatra a lányt elfogja az aggodalom, hogy megcsúszik a köveken. Selesnek őszintén fogalma sincsen róla, hogy működik az ilyen nagy böszme szerkezet, soha nem értett a fogaskerekekhez, szelepekhez, még bizonyos csavarokkal is hadilábon állt nagyapja asztalosműhelyében – ha egyáltalán bemehetett, mert túlságosan féltették tőle, hogy baja esik ott. Hálás pillantást vet Ostorra, hogy legalább ő nem szalad agyonnyomatni magát a kerékkel, és egyáltalán nem tetszik neki, hogy Umon és Isqeha megszállott módjára keresi a bajt. Ő még azt is el tudja képzelni, hogy rájuk dől az egész, elég régi lehet. Persze ezt igyekszik nem kimutatni, inkább lelkes próbál lenni, mint a többiek. Nem szeretett soha beleszólni mások dolgaiba.
~ A férfiak sokszor direkt keresik maguknak a bajt. ~ Töpreng, elég csak a falujára gondolnia, azokra, akikkel a városokban találkozott, de akár a férjére vagy Leonra. ~ Ha épp nincs, találnak másikat. Nekünk, lányoknak meg marad az örök aggódás. ~
*Selesnek először úgy tűnik, nem történik semmi, ami kár lenne ennyi órányi munka után, ám egyszerre a kerék lassan elmozdul, és engedve a víznek forogni kezd. A látvány lenyűgözi a lányt.*
- Mozog! *Kiáltja lelkesen, és megtapsolja a mutatványt, de annak még jobban örül, hogy Umonból és Isq-ből nem csinált meggyes pitét a faszerkezet. Már így is elég rizikós volt, hogy Leont Xotra hagyta, már csak az kéne, hogy Xot barátjának – vagy bármit is gondoltak egymásról mostanában Umonnal, ő már követni se tudta, mi történik barátnője és a szerzetes közt – baja is az ő lelkén száradjon.*
~ Remélem, Xot nem ette meg Leont, igaz, megígérte, hogy nem teszi. ~ *Gondolja magában. Biztos benne, hogy róla akart beszélni a kalózzal a mélységi lány, kiolvasta abból a csalafinta mosolyából. Barátnője mindig készül valamire, mellette nem lehet unatkozni, az biztos.* ~ De azért Leon se könnyű eset. Tulajdonképpen itt senki. ~ *Állapítja meg mosolyogva. Nem is nagyon tud hozzászólni ahhoz, amit a többiek beszélnek, jobbjára alig érti a terv részeit, ezért csak csöndben figyel. Annyit tud kivenni belőle, hogy a kerék segítségével bővíteni akarják Vadvédet, és ezt igazán jó ötletnek tartja. Télikertről még soha nem hallott, de az üvegek miatt nagyjából el tudta képzelni, mi lehet, azt pedig egyértelműen kikövetkezteti, hogy Isqeha nagyon szeretne egy ilyet, ezért ő is nagyot mosolyog rá.
- Nekem minden olyan ötlet tetszik, amitől több lesz a növény Vadvédben. Sajnos egyáltalán nem értek az ilyesmihez. *Mutat fel a nagy kerékre.* De nagyon ügyesek vagytok, hogy sikerült beindítanotok! Örülök, hogy éppen láthattam a végeredményt.
*Habár nem ezért jött. Seles aggódva nézi Isqehát, és tudja, már nem telik sok időbe, hogy megejtsék azt a beszélgetést, amiért jött. Csak azt nem tudja eldönteni, mit is mondjon a félelfnek. Illetve, hogy mit mondana, azt tudja, csak azt nem, hogy mennyire bántja majd meg vele. Bűntudatában a cipője orrát bámulja.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:08:54
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:08:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A feleslegesen hosszú alcím//
*Umon önsérelmező mondatára megigazítja lábait a földön, azután válaszol csak Lyz nevetésével kísérve, miközben továbbra is italát fújja:*
- Egy szamár is megtanul beszélni, ha elégszer ismételi magában a szavakat. Énmagam a kézimunkákban vagyok rettenetes, de valami hitványul. Örülök ha meg tudom varrni néha a zekémet - *Szavai végül csöndes morgássá halkulnak, miközben arcát korsójába meríti. Nem dicsőbb ő semmilyen polgárnál ha meg tudja védeni magát miközben önellátásra, ami alatt inkább az egyszerű szövőmunkákat érti, teljességgel képtelen.
Jóízűen forgatja a csipkebogyós teát a szájában mielőtt lenyelné. Pycta telibe talált ezzel a nedűvel, kiváló íze van, na meg ebben a rusnya időben nincs is jobb ital, ami testét átmelegíthetné! Csak tudna maga is készíteni ilyet a fák között, és ott is töltene pár éjszakát a csillagok közt. Csak föl ne falná
valami bestia, az az egyetlen gond ami meggátolná attól.*
- Lusta csontok, az az egyetlen problémám csak, Lyz! Tényleg, ezt minden reggel meg kell tennem! - *Legyint amaz aggódására.* - Szerencsémet ismerve majdnem tökéletesen biztos vagyok hogy rosszul estem, de azonkívül megvagyok. - *Hirtelen elfintorodik. Talán azért, mert túl nagyot kortyol a forró teából és amaz most torkát égeti, vagy a hátában lévő sajgás adott igazat Lyz aggodalmának. Rosszabbul eshetett el, mint hitte. Ezt lehet hogy le kell pihennie. Fönt, az ágyában.*
- Élesben jóformán sosem kellett még használnom. - *Folytatja, mikor az elf társ íjkészségét említi* - De a kard mellé azt is meg kellett tanulnom. Ostobaság lenne csak közelharci fegyvert hordani amikor a legtöbb fenyegetés távolról érkezik. És még biztonságosabb megoldás is. - *Halvány félmosoly kerül arcára.* -...Téged is érdekel a kardforgatás? Nem állítom magam mesternek, de azt hiszem meg tudok mutatni s begyakoroltatni egy-két vágást-döfést. Ha mást nem, városi patkányokat meg lehet ezzel félemlíteni! - *Kacsint egyet. Őszintén szólva belül meglepte az, hogy nem mindenki tud olyan jól bánni a pengével, mint ő. Tévesen azt hitte, hogy ez mint alap követeltség szerepel Lanawin földjein ha önvédelemre kerül sor. Alábecsülte magát? Nem hiszi, továbbra sem tartja magát kiváló harcosnak. Csak csökönyös túlélőnek. És teafüggőnek.
De mégis, mégis valaminek teljesen el sikerült rontania nem csak ezt a szép reggelét, hanem további napját is. Ahogy lopva és lopva egyre inkább Umont leste, hirtelen mozdulatain és stigmaváltozásain aggódva, nem képes kiverni fejéből azt a gondolatot hogy barátja egy nagyon fontos dolgot még titkol előtte. És nem egy olyan szerelmi vallomást mint a kötetekben szokás olvasni. Nem, valami nagyon komolyat. Jókedve érezhetően emésztődött föl, ahogy Umon föláll és tova készül menni.*
- Umon... vigyázz magadra. - *Ennyit képes csak kinyögni miközben kifejezéstelen tekintettel mered rá. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig ül úgy, maradék teája vészesen kihűlve már, amikor ő is föláll.*
- Bocsássatok meg, de nekem is mennem kell. - *Egy nagy korttyal kiissza maradék teáját, az üres korsót visszaadja Pyctának, bólint, majd kezével köszönésképp int a jelenlévőknek. Majd elindul abba az irányba, ahova Umon ment, a gyomrában lévő rettenetes érzéssel és gyanúval. És aggodalommal.*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 14:10:34</b></font>
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.01.31 18:29:29, a következő indokkal:
Játékos kérésére.
//A feleslegesen hosszú alcím//
*Umon önsérelmező mondatára megigazítja lábait a földön, azután válaszol csak Lyz nevetésével kísérve, miközben továbbra is italát fújja:*
- Egy szamár is megtanul beszélni, ha elégszer ismételi magában a szavakat. Énmagam a kézimunkákban vagyok rettenetes, de valami hitványul. Örülök ha meg tudom varrni néha a zekémet - *Szavai végül csöndes morgássá halkulnak, miközben arcát korsójába meríti. Nem dicsőbb ő semmilyen polgárnál ha meg tudja védeni magát miközben önellátásra, ami alatt inkább az egyszerű szövőmunkákat érti, teljességgel képtelen.
Jóízűen forgatja a csipkebogyós teát a szájában mielőtt lenyelné. Pycta telibe talált ezzel a nedűvel, kiváló íze van, na meg ebben a rusnya időben nincs is jobb ital, ami testét átmelegíthetné! Csak tudna maga is készíteni ilyet a fák között, és ott is töltene pár éjszakát a csillagok közt. Csak föl ne falná
valami bestia, az az egyetlen gond ami meggátolná attól.*
- Lusta csontok, az az egyetlen problémám csak, Lyz! Tényleg, ezt minden reggel meg kell tennem! - *Legyint amaz aggódására.* - Szerencsémet ismerve majdnem tökéletesen biztos vagyok hogy rosszul estem, de azonkívül megvagyok. - *Hirtelen elfintorodik. Talán azért, mert túl nagyot kortyol a forró teából és amaz most torkát égeti, vagy a hátában lévő sajgás adott igazat Lyz aggodalmának. Rosszabbul eshetett el, mint hitte. Ezt lehet hogy le kell pihennie. Fönt, az ágyában.*
- Élesben jóformán sosem kellett még használnom. - *Folytatja, mikor az elf társ íjkészségét említi* - De a kard mellé azt is meg kellett tanulnom. Ostobaság lenne csak közelharci fegyvert hordani amikor a legtöbb fenyegetés távolról érkezik. És még biztonságosabb megoldás is. - *Halvány félmosoly kerül arcára.* -...Téged is érdekel a kardforgatás? Nem állítom magam mesternek, de azt hiszem meg tudok mutatni s begyakoroltatni egy-két vágást-döfést. Ha mást nem, városi patkányokat meg lehet ezzel félemlíteni! - *Kacsint egyet. Őszintén szólva belül meglepte az, hogy nem mindenki tud olyan jól bánni a pengével, mint ő. Tévesen azt hitte, hogy ez mint alap követeltség szerepel Lanawin földjein ha önvédelemre kerül sor. Alábecsülte magát? Nem hiszi, továbbra sem tartja magát kiváló harcosnak. Csak csökönyös túlélőnek. És teafüggőnek.
De mégis, mégis valaminek teljesen el sikerült rontania nem csak ezt a szép reggelét, hanem további napját is. Ahogy lopva és lopva egyre inkább Umont leste, hirtelen mozdulatain és stigmaváltozásain aggódva, nem képes kiverni fejéből azt a gondolatot hogy barátja egy nagyon fontos dolgot még titkol előtte. És nem egy olyan szerelmi vallomást mint a kötetekben szokás olvasni. Nem, valami nagyon komolyat. Jókedve érezhetően emésztődött föl, ahogy Umon föláll és tova készül menni.*
- Umon... vigyázz magadra. - *Ennyit képes csak kinyögni miközben kifejezéstelen tekintettel mered rá. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig ül úgy, maradék teája vészesen kihűlve már, amikor ő is föláll.*
- Bocsássatok meg, de nekem is mennem kell. - *Egy nagy korttyal kiissza maradék teáját, az üres korsót visszaadja Pyctának, bólint, majd kezével köszönésképp int a jelenlévőknek. Majd elindul abba az irányba, ahova Umon ment, a gyomrában lévő rettenetes érzéssel és gyanúval. És aggodalommal.*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 14:10:34</b></font>
A hozzászólást Zeratul (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.01.31 18:29:29, a következő indokkal:
Játékos kérésére.
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:18:10
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:18:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vízkerék és egyebek//
//Seles, Umon, Ostor//
*Umonnal nagyon egy srófra járnak a gondolataik a vízkerék munkába állítását illetően, legalábbis a félelf ezt mondaná, ha tudná, miken agyal a szerzetes a munkálkodásuk alatt. Persze abban is van igazság, hogy csinálni kell a dolgokat, és nem beszélni róla. Umon is valószínű ezért nem hozza szóba a terveket, és Isqeha is inkább az előkészítésre fordítja az energiáját, aztán majd jöhet sorba a tervek megvalósítása. Főként, hogy a kerék még egyelőre el sem indult.
Mert hát bizony előbb látni kéne, hogy egyáltalán működésbe hozható-e, volt-e értelme az egésznapos fárasztó munkájuknak a patakmedernél. // Kockagurító 9 // Umont nem kell soká biztatni, ráfog a keréklapátokra. Isq is nekigyürkőzik, szerencsére az idő csodás, igazán, mintha csak a Levegő hónapjaiban járnának! Ha már Umon zokszó nélkül kibírta a többórás patakmederben való vájkálást, akkor Isqeha sem maradhat el mögötte! Úgyhogy a félelf is nekidurálja magát, főleg most, hogy Seles is megjelenik a színen! Ledobja a bőr felsőjét, és ingben, feltűrt gatyában belegázol a vízbe, hogy ő is kivegye a részét a dicsőségből.*
- Ááá! Hogy a djh'ibouk kergetnének meg!! *vigyorog, törölgetve magáról a vizet, ahogy Umon telibe találja a fröcsköléssel, de a kerék a fontos, úgyhogy lépked tovább kitartóan a patakmederben, lábával keresve a kevésbé csúszós helyeket, amíg ő is oda nem ér a hatalmas faszerkezet alá.*
- Indíts! Most! Eegy, kéét, hááá... *először csak a faeresztékek recsegését-ropogását hallani, ahogy nekifeszülnek, ha Umon is nekiveselkedik vele együtt, Isq egy pillanatig azt gondolja, hogy nem, ez nem fog menni, hatalmas tömegű a tehetetlen ellensúly, aminek nekifeszítik minden akaratukat és erejüket. Aztán lassan, nagyon lassan megindul a tengely, és elkezdi forgatni a faalkotmányt, egyre jobban nekilódulva. Egészen addig, amíg a víz is utat nem talál magának, és megbékélve a feladatával, forgatni kezdi a hatalmas kereket, néhány kisebb megzökkenés után csendes csobogással beállva egy lassú, békés tempóra. Addigra Isqeha kihátrál mellőle, és nagy gyönyörűséggel szemléli a művüket.*
- Hát, érdemes volt! *örvendezik, gyönyörködve a forgó kerék látványában, nem törődve azzal, hogy csuromvizes, hogy sajognak a csontjai, hogy éhes és szomjas.*
- Végig kell nézzük odabenn, hogy mi mindent lehet az áttéteken keresztül működtetni vele! Folyó víz kerülhet a fürdőbe, és talán még a locsolást is meg tudjuk vele oldani a leendő télikertben! *mondja ki hangosan Umon gondolatát.*
- Na meg hát, még valamiben reménykedek! *néz Umonra.*
- A télikerthez nagy táblaüvegek kellenek! A városi piac melletti üvegfúvó műhelyekből ideszállíttatni őket: lehetetlenség! *rázza a fejét lemondóan. Tudja, az elmúlt hatban utánajárt.*
- De egy vándor üveghuta létrehozásához szinte mindenünk megvan, ami szükséges! Kemence, zúzó kalapács, hengerpad. *utal a műhelyben lévő gépekre, amiket most már munkába tudnak állítani!*
- Mészkövet és homokot tudunk bányászni, csak találunk a környéken! Hamuzsírt pedig annyit elő tudunk állítani, amennyi szükséges a télikert táblaüvegeihez, még úgy is, ha csak a kidőlt, kiszáradt, és elöregedett öreg fákat szállítjuk be az erődbe! *Tudja, hogy Pycta nem engedné a fák kivágását, de a fiatal suhancok élőhelyeinek gondozása amúgyis a venárok feladata.*
- Ha sikerül, lesz táblaüveg, és lesz télikert. *mosolyodik el, és lelkesen Selesre pillant.*
//Seles, Umon, Ostor//
*Umonnal nagyon egy srófra járnak a gondolataik a vízkerék munkába állítását illetően, legalábbis a félelf ezt mondaná, ha tudná, miken agyal a szerzetes a munkálkodásuk alatt. Persze abban is van igazság, hogy csinálni kell a dolgokat, és nem beszélni róla. Umon is valószínű ezért nem hozza szóba a terveket, és Isqeha is inkább az előkészítésre fordítja az energiáját, aztán majd jöhet sorba a tervek megvalósítása. Főként, hogy a kerék még egyelőre el sem indult.
Mert hát bizony előbb látni kéne, hogy egyáltalán működésbe hozható-e, volt-e értelme az egésznapos fárasztó munkájuknak a patakmedernél. // Kockagurító 9 // Umont nem kell soká biztatni, ráfog a keréklapátokra. Isq is nekigyürkőzik, szerencsére az idő csodás, igazán, mintha csak a Levegő hónapjaiban járnának! Ha már Umon zokszó nélkül kibírta a többórás patakmederben való vájkálást, akkor Isqeha sem maradhat el mögötte! Úgyhogy a félelf is nekidurálja magát, főleg most, hogy Seles is megjelenik a színen! Ledobja a bőr felsőjét, és ingben, feltűrt gatyában belegázol a vízbe, hogy ő is kivegye a részét a dicsőségből.*
- Ááá! Hogy a djh'ibouk kergetnének meg!! *vigyorog, törölgetve magáról a vizet, ahogy Umon telibe találja a fröcsköléssel, de a kerék a fontos, úgyhogy lépked tovább kitartóan a patakmederben, lábával keresve a kevésbé csúszós helyeket, amíg ő is oda nem ér a hatalmas faszerkezet alá.*
- Indíts! Most! Eegy, kéét, hááá... *először csak a faeresztékek recsegését-ropogását hallani, ahogy nekifeszülnek, ha Umon is nekiveselkedik vele együtt, Isq egy pillanatig azt gondolja, hogy nem, ez nem fog menni, hatalmas tömegű a tehetetlen ellensúly, aminek nekifeszítik minden akaratukat és erejüket. Aztán lassan, nagyon lassan megindul a tengely, és elkezdi forgatni a faalkotmányt, egyre jobban nekilódulva. Egészen addig, amíg a víz is utat nem talál magának, és megbékélve a feladatával, forgatni kezdi a hatalmas kereket, néhány kisebb megzökkenés után csendes csobogással beállva egy lassú, békés tempóra. Addigra Isqeha kihátrál mellőle, és nagy gyönyörűséggel szemléli a művüket.*
- Hát, érdemes volt! *örvendezik, gyönyörködve a forgó kerék látványában, nem törődve azzal, hogy csuromvizes, hogy sajognak a csontjai, hogy éhes és szomjas.*
- Végig kell nézzük odabenn, hogy mi mindent lehet az áttéteken keresztül működtetni vele! Folyó víz kerülhet a fürdőbe, és talán még a locsolást is meg tudjuk vele oldani a leendő télikertben! *mondja ki hangosan Umon gondolatát.*
- Na meg hát, még valamiben reménykedek! *néz Umonra.*
- A télikerthez nagy táblaüvegek kellenek! A városi piac melletti üvegfúvó műhelyekből ideszállíttatni őket: lehetetlenség! *rázza a fejét lemondóan. Tudja, az elmúlt hatban utánajárt.*
- De egy vándor üveghuta létrehozásához szinte mindenünk megvan, ami szükséges! Kemence, zúzó kalapács, hengerpad. *utal a műhelyben lévő gépekre, amiket most már munkába tudnak állítani!*
- Mészkövet és homokot tudunk bányászni, csak találunk a környéken! Hamuzsírt pedig annyit elő tudunk állítani, amennyi szükséges a télikert táblaüvegeihez, még úgy is, ha csak a kidőlt, kiszáradt, és elöregedett öreg fákat szállítjuk be az erődbe! *Tudja, hogy Pycta nem engedné a fák kivágását, de a fiatal suhancok élőhelyeinek gondozása amúgyis a venárok feladata.*
- Ha sikerül, lesz táblaüveg, és lesz télikert. *mosolyodik el, és lelkesen Selesre pillant.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:16:28
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:16:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló//
//Xotora//
- Csak azért mondtam, mert ha véletlen megharap, akkor az baj.
*Teszi hozzá teljesen félve. Nem lenne jó, ha baja lenne a sötételfnek. Szépen feldagadna az a rész, legalábbis a tündér szerint.*
~Vajon nála még feketébb lenne, vagy pont, hogy kifehéredne a seb?~
*Nem igaz ért a gyógyászathoz, de lehet, hogy jobb is, még a végén a gondolati miatt néznék bolondnak.
Még akkor sem hagyja abba a ló simogatását, mikor a nő visszatér, hiszen a ló úgy kéri, hogyan is állhatna neki ellen?*
- Nem, nem csináltam semmit!
*Válaszolja mosolyogva.*
- Biztos játékos állat lehet.
*Fejti tovább a gondolatmenetet az Umonnal és Lonnal történekkel kapcsolatban.*
- Inkább jól lopakodok.
*Vakarja meg a feje búbját.*
- Nem tudok verekedni.
*Nem meg nem is akar. Ki látott már tündért, amint elfenekeli a kikötőben élő orkokat?
Ezek után figyelmesen hallgatja a másik történetét, hiszen komolyan érdekli.*
- Pirtianes merre van?
*Kérdez bele.*
- Miért nem szeretted a várost?
*Ekkor tűnik fel neki a nagymacska hiánya.*
- Én nem tudom, hogy merre lehet Xauzur.
*Húzza a száját.*
- Rendben, menjünk, keressük meg!
*Bólint, majd elindul a kennel felé.*
- Nem hiszem, hogy messze lehet.
*Igazából csak reménykedik benne, bár mikor odaérnek, sajnos bebizonyosodik, hogy az irbisz tényleg nincs ott.*
- Hát.
*Húzza be a nyakát kínosan.*
- Lehet, hogy elfelejtettem visszazárni. Azt hittem a Mester bezárta. Bocsánat.
A hozzászólás írója (Szárnyatlan Ertatsnoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 13:17:29
//Xotora//
- Csak azért mondtam, mert ha véletlen megharap, akkor az baj.
*Teszi hozzá teljesen félve. Nem lenne jó, ha baja lenne a sötételfnek. Szépen feldagadna az a rész, legalábbis a tündér szerint.*
~Vajon nála még feketébb lenne, vagy pont, hogy kifehéredne a seb?~
*Nem igaz ért a gyógyászathoz, de lehet, hogy jobb is, még a végén a gondolati miatt néznék bolondnak.
Még akkor sem hagyja abba a ló simogatását, mikor a nő visszatér, hiszen a ló úgy kéri, hogyan is állhatna neki ellen?*
- Nem, nem csináltam semmit!
*Válaszolja mosolyogva.*
- Biztos játékos állat lehet.
*Fejti tovább a gondolatmenetet az Umonnal és Lonnal történekkel kapcsolatban.*
- Inkább jól lopakodok.
*Vakarja meg a feje búbját.*
- Nem tudok verekedni.
*Nem meg nem is akar. Ki látott már tündért, amint elfenekeli a kikötőben élő orkokat?
Ezek után figyelmesen hallgatja a másik történetét, hiszen komolyan érdekli.*
- Pirtianes merre van?
*Kérdez bele.*
- Miért nem szeretted a várost?
*Ekkor tűnik fel neki a nagymacska hiánya.*
- Én nem tudom, hogy merre lehet Xauzur.
*Húzza a száját.*
- Rendben, menjünk, keressük meg!
*Bólint, majd elindul a kennel felé.*
- Nem hiszem, hogy messze lehet.
*Igazából csak reménykedik benne, bár mikor odaérnek, sajnos bebizonyosodik, hogy az irbisz tényleg nincs ott.*
- Hát.
*Húzza be a nyakát kínosan.*
- Lehet, hogy elfelejtettem visszazárni. Azt hittem a Mester bezárta. Bocsánat.
A hozzászólás írója (Szárnyatlan Ertatsnoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.31 13:17:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346