Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 20:32:49
Üzenet elküldve: 2018-06-19 20:32:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Az a fránya légy. Annyira csikizi, hogy szinte alig bír megállni egy helyben. Aztán rájön, hogy igazából a mozgást nem tiltotta meg neki senki, így a méltóságteljes vigyázzállásából enged kicsit. Átmozgatja tagjait, majd végre elszáll az a dög. Még tüsszentenie sem kellett, szerencsére nem az orrára repült. A helyzet fokozódik. De jó irányba. Látszólag Lyz a megfelelő hangnemet üti meg, mely a vezér lelkére hat, s az elf köszöntésben zárul a történet. Pyr tátott szájjal nézi, ilyet még nem látott, annyira nem is érti, hogy miért jó homlokokat összeérinteni, amikor egy ölelés, vagy egy simogatás olykor sokkal kifejezőbb. ~ Elfek. ~ Gondolja elámulva, s csodálkozik tovább mozdulatlanul. Aztán Pycta távozni készül, sőt, ami azt illeti Erdőmélyén kíván bevárni mindenkit. Pyr zavartan álldogál, egyik lábáról a másikra, olykor Pyctára, olykor Lyzre, olykor pedig a falnak támaszkodó komor druidára néz. ~ Venárok. Érdekes egy népség. De miért kell egymást marni?! ~ Persze aztán észbe kap. Hisz ő volt, ki nekiugrott valakinek. Azért csendesen vállat von. ~ Majd jól megvezekelem magam. ~ Némasága változatlan. Lyz immár boldogabb tekintettel néz a távozó vezér után. ~ Egy hat? Minek egy hat? ~ Mondjuk a tündérnek mindössze egy irhamellénye van, azt könnyű összeszedni. Bár, szerszámokra is szükség lehet. Balta, kalapács. ~ A fene tudja, mi kell a táborhoz. Tűz biztos. ~ Ismét vállat von, majd megmondja Pycta. Hirtelen felkapja tekintetét, mert egy lány úgy sétál be a kapun, mintha csupán egy szempillantásra ment volna el. ~ A büdicsaj! ~ Pyr szélesen elmosolyodik. ~ A vezér macája. Akkor már minden rendben. Kis puszika és megnyugodhatnak a kedélyek. ~ Óvatosan integet, csak úgy alulról csípőből, még egy picit el is mosolyodik. A felvilágosító órák nem maradnak meg emlékek nélkül. Szépen megvárja ebből mi sül ki, mert jelenleg tök egyedül les, mint nyúl a bodzásban. ~ Aztán kimegyek a kapuhoz. Ma ott alszom. Ha Pycta visszajönne, kéznél legyek. ~ Határozza el, de egyelőre nem akar senkit faképnél hagyni, így csak áll tovább csendesen.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde, Aenae//
*Az a fránya légy. Annyira csikizi, hogy szinte alig bír megállni egy helyben. Aztán rájön, hogy igazából a mozgást nem tiltotta meg neki senki, így a méltóságteljes vigyázzállásából enged kicsit. Átmozgatja tagjait, majd végre elszáll az a dög. Még tüsszentenie sem kellett, szerencsére nem az orrára repült. A helyzet fokozódik. De jó irányba. Látszólag Lyz a megfelelő hangnemet üti meg, mely a vezér lelkére hat, s az elf köszöntésben zárul a történet. Pyr tátott szájjal nézi, ilyet még nem látott, annyira nem is érti, hogy miért jó homlokokat összeérinteni, amikor egy ölelés, vagy egy simogatás olykor sokkal kifejezőbb. ~ Elfek. ~ Gondolja elámulva, s csodálkozik tovább mozdulatlanul. Aztán Pycta távozni készül, sőt, ami azt illeti Erdőmélyén kíván bevárni mindenkit. Pyr zavartan álldogál, egyik lábáról a másikra, olykor Pyctára, olykor Lyzre, olykor pedig a falnak támaszkodó komor druidára néz. ~ Venárok. Érdekes egy népség. De miért kell egymást marni?! ~ Persze aztán észbe kap. Hisz ő volt, ki nekiugrott valakinek. Azért csendesen vállat von. ~ Majd jól megvezekelem magam. ~ Némasága változatlan. Lyz immár boldogabb tekintettel néz a távozó vezér után. ~ Egy hat? Minek egy hat? ~ Mondjuk a tündérnek mindössze egy irhamellénye van, azt könnyű összeszedni. Bár, szerszámokra is szükség lehet. Balta, kalapács. ~ A fene tudja, mi kell a táborhoz. Tűz biztos. ~ Ismét vállat von, majd megmondja Pycta. Hirtelen felkapja tekintetét, mert egy lány úgy sétál be a kapun, mintha csupán egy szempillantásra ment volna el. ~ A büdicsaj! ~ Pyr szélesen elmosolyodik. ~ A vezér macája. Akkor már minden rendben. Kis puszika és megnyugodhatnak a kedélyek. ~ Óvatosan integet, csak úgy alulról csípőből, még egy picit el is mosolyodik. A felvilágosító órák nem maradnak meg emlékek nélkül. Szépen megvárja ebből mi sül ki, mert jelenleg tök egyedül les, mint nyúl a bodzásban. ~ Aztán kimegyek a kapuhoz. Ma ott alszom. Ha Pycta visszajönne, kéznél legyek. ~ Határozza el, de egyelőre nem akar senkit faképnél hagyni, így csak áll tovább csendesen.*
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 18:32:49
Üzenet elküldve: 2018-06-19 18:32:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Leon szobája//
//Zsenge, Leon, Seles//
-Ettől féltem, ha ez balul sül el, még bonyolultabb lesz minden, a fenébe. *A fejéhez csapja a kezét, erre nem számított, na de hisz a felnőtt, sokat tapasztalt kalóznak.*
-Kérhetek még rumot? Olyan édes. *A sör olyan keserű volt, hogy abból ha ingyen osztogatnák se kérne, na de ez valahogy más, na meg tisztára ellazult tőle. Ha kap akkor iszik még kortyot, ha nem akkor meg megvonja a vállát és le is tudja a dolgot ennyivel.*
-Ja, ez mind belemehetne, meg a végére, hogy este találkozhatnánk a műhelynél egy gyors ölelkezésre, ha ő is így érez. *Átfordul a hasára és az ajtó felé fordul, amin Seles érkezik.*
-Seles! *Zsenge fel akar állni, na de a talaj, mintha kicsit mozogna, így lendületből vissza is ül a földre.*
-Valami jól elbánt a gyomroddal. *Nézi a kajamaradványt, reméli nem vele akarják feltakarítani, na de ami fontosabb, reméli nincs komoly baja a nőnek.*
-Elmegy Pycta? *Meglepődik, na meg ott van Pyr is, aki persze egyből eszébe jut, reméli ő marad.*
//Zsenge, Leon, Seles//
-Ettől féltem, ha ez balul sül el, még bonyolultabb lesz minden, a fenébe. *A fejéhez csapja a kezét, erre nem számított, na de hisz a felnőtt, sokat tapasztalt kalóznak.*
-Kérhetek még rumot? Olyan édes. *A sör olyan keserű volt, hogy abból ha ingyen osztogatnák se kérne, na de ez valahogy más, na meg tisztára ellazult tőle. Ha kap akkor iszik még kortyot, ha nem akkor meg megvonja a vállát és le is tudja a dolgot ennyivel.*
-Ja, ez mind belemehetne, meg a végére, hogy este találkozhatnánk a műhelynél egy gyors ölelkezésre, ha ő is így érez. *Átfordul a hasára és az ajtó felé fordul, amin Seles érkezik.*
-Seles! *Zsenge fel akar állni, na de a talaj, mintha kicsit mozogna, így lendületből vissza is ül a földre.*
-Valami jól elbánt a gyomroddal. *Nézi a kajamaradványt, reméli nem vele akarják feltakarítani, na de ami fontosabb, reméli nincs komoly baja a nőnek.*
-Elmegy Pycta? *Meglepődik, na meg ott van Pyr is, aki persze egyből eszébe jut, reméli ő marad.*
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 14:54:05
Üzenet elküldve: 2018-06-19 14:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Palántaültetés a vízmosásnál//
//Isqeha, Sadmyr//
*Valahogy jobb kedve lett attól, hogy a kis lókötő utánasettenkedik, és nem rest beállni segíteni neki. Isqehának mindig a tíz évvel ezelőtti saját magát idézi eszébe a túlfűtött energiájú, vézna kis kölyök, ahányszor csak belebotlik valahol az erődudvaron vagy az udvarházban. No persze annyi különbséggel, hogy Isq nem ismerte az anyját sem. Kimmeri volt az, aki mellett felcseperedett.*
- Holnap, holnap. *sóhajt nagyot Isqeha. Ha így haladnak, előbb-utóbb a mocsári palántanövények végére jutnak. Akkor pedig már csak a Pengevirág kenőcs befejezése van hátra, meg az, hogy összekészítsen mindent szükségeset a hosszú útra. ~Merthát, ha így áll a dolog... ha Aenae elment... Ha ez tényleg igaz...~ szorul össze valamiért nagyon de nagyon a szíve, akkor neki kell mennie, nincs mese. Nem mehetnek el ekkora útra gyógyító nélkül, Isqeha nem is tudná elengedni őket.
~Jó lett volna még egy gyűjtő körút előtte... de hát majd ha hazajöttem. Meg ki tudja, miket találunk keleten, a pusztán!~ kezdi beleélni magát, hogy mi is fogja őket várni, amíg odaérnek, meg hazajutnak, milyen ismeretlen és különleges növények. ~De ha Pycta...~*
- Azám! Visszük őket a tharg nagyúrnak! Sok pénzt ad érte! *vigyorog rá Sadre, közben egy nagy erőset pislogva.*
- Hát én se születtem venárnak! *int szétnyitott jobbjával a félvér vigasztaló bátorítással, jelezve Sad felé, hogy a dolgok és velük a tizenötéves félelfek változnak, méghozzá jobbára előrefelé.
A felfelé néző tekintet és az érkezést gyanító megállapítás Isq számára most nem fontos, a palántaültetés meg a saját gondja-baja egyelőre lekötik a figyelmét.*
- Pihennünk? Á, nem vagyok én fáradt! *húzza ki magát önérzetesen. Nehogy azt higgye a kis kölyök, hogy ő kifárad holmi kis kiruccanástól, mert hát az volt, nem több, amin legutóbb elvoltak.*
- Persze a többiek, ki tudja... Én kialudtam magam tegnap éjjel. *von vállat.*
- Csak hát a Pengevirág kenőcs sem várhat... igazság szerint azt kellene csináljam. *vakarja meg a fejét.*
- Mindegy, most már fejezzük ezt be! Így igazán gyorsan megy! *vigyorog hálásan Sadre, és az utolsó Pengevirág szára után nyúl. Aztán már csak a Talpas Whula nagylevelű tövei jönnek.*
- Legalább evvel is megvagyok! *dörmögi inkább csak magának.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.19 15:36:06
//Isqeha, Sadmyr//
*Valahogy jobb kedve lett attól, hogy a kis lókötő utánasettenkedik, és nem rest beállni segíteni neki. Isqehának mindig a tíz évvel ezelőtti saját magát idézi eszébe a túlfűtött energiájú, vézna kis kölyök, ahányszor csak belebotlik valahol az erődudvaron vagy az udvarházban. No persze annyi különbséggel, hogy Isq nem ismerte az anyját sem. Kimmeri volt az, aki mellett felcseperedett.*
- Holnap, holnap. *sóhajt nagyot Isqeha. Ha így haladnak, előbb-utóbb a mocsári palántanövények végére jutnak. Akkor pedig már csak a Pengevirág kenőcs befejezése van hátra, meg az, hogy összekészítsen mindent szükségeset a hosszú útra. ~Merthát, ha így áll a dolog... ha Aenae elment... Ha ez tényleg igaz...~ szorul össze valamiért nagyon de nagyon a szíve, akkor neki kell mennie, nincs mese. Nem mehetnek el ekkora útra gyógyító nélkül, Isqeha nem is tudná elengedni őket.
~Jó lett volna még egy gyűjtő körút előtte... de hát majd ha hazajöttem. Meg ki tudja, miket találunk keleten, a pusztán!~ kezdi beleélni magát, hogy mi is fogja őket várni, amíg odaérnek, meg hazajutnak, milyen ismeretlen és különleges növények. ~De ha Pycta...~*
- Azám! Visszük őket a tharg nagyúrnak! Sok pénzt ad érte! *vigyorog rá Sadre, közben egy nagy erőset pislogva.*
- Hát én se születtem venárnak! *int szétnyitott jobbjával a félvér vigasztaló bátorítással, jelezve Sad felé, hogy a dolgok és velük a tizenötéves félelfek változnak, méghozzá jobbára előrefelé.
A felfelé néző tekintet és az érkezést gyanító megállapítás Isq számára most nem fontos, a palántaültetés meg a saját gondja-baja egyelőre lekötik a figyelmét.*
- Pihennünk? Á, nem vagyok én fáradt! *húzza ki magát önérzetesen. Nehogy azt higgye a kis kölyök, hogy ő kifárad holmi kis kiruccanástól, mert hát az volt, nem több, amin legutóbb elvoltak.*
- Persze a többiek, ki tudja... Én kialudtam magam tegnap éjjel. *von vállat.*
- Csak hát a Pengevirág kenőcs sem várhat... igazság szerint azt kellene csináljam. *vakarja meg a fejét.*
- Mindegy, most már fejezzük ezt be! Így igazán gyorsan megy! *vigyorog hálásan Sadre, és az utolsó Pengevirág szára után nyúl. Aztán már csak a Talpas Whula nagylevelű tövei jönnek.*
- Legalább evvel is megvagyok! *dörmögi inkább csak magának.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.19 15:36:06
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 13:34:28
Üzenet elküldve: 2018-06-19 13:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Leon szobája//
-Persze, azzal lehet, de van, akinek nincs szerelme, vagy a szerelme nem tesz meg neki mindent, amit szeretne, vagy nem annyiszor amennyiszer szeretné. *Hát igen, ez gyakori eset, főleg nemeseknél, ahol a házasság nem is érzésekből, hanem vagyonokból köttetik, és az együttlét is csak egy szükséges rossz. Nem mindenkinek ilyen idilli az élete mint Vadvédben.*
-Megmarad, még azután is, hogy az emberek elvállnak egymástól. *Neki legalábbis megmaradt, hiszen még mindig emlékszik azokra az érzelmekre. Közben rájön, hogy annak a bizonyos bátynak van neve is, méghozzá Kiryon.* ~Nagyon hasonlít valakire, akinek egyszer hallottam a nevét. Valami Kriyon volt vagy mi. Mindegy!~ *Ahogy a lány meghúzza a rumot, és semmi szenvedés nem látszik az arcán, Leon arca hatalmas mosolyba húzódik.* ~Ezt megjegyzem! Így nem lesz nehéz leitatni később.~ *Maga is iszik egy kicsit még.*
-Meghiszem azt! *Bólint, aztán csak hallgat. Meghallgatja a szép beszámolót a szellőszagú szárnyasról meg a puha mellkasáról és próbálja nem visszafojtani a nevetését.* ~Szóval meleg is, he?~ *A szájra pusziknál már azért felvonja a szemöldökét és várja, hogyha már ennyire belemélyednek, zsenge kicsit tovább is menjen. Azonban semmi olyasmi nem jön, amire vár. Megálltak a pusziknál, ami valahol jó, valahol meg nem jó dolog.*
-Hát ha gondolod ezt így ahogy van leírhatom, de gondolom valami üzenetet is szeretnél, nem csak elmondani neki, hogy szereted szagolgatni! *Vigyorog Zsengére, ám ekkor robban be az ajtón Seles, és eszik össze a szép szőnyegen amit Leon nemrég takarított ki, és szedte össze róla a patkányszőröket, és maga elé rókázik. A kalóz már sok ilyet látott, szóval nem esik kétségbe, hanem lerakja maga a nadrágot és odalép a lányhoz.*
-Annyi baj legyen! Rá se rántsd! Most gyere, mosd ki a szád és mesélj el nekem mindent normálisan! *Nyújtja neki a kezét, hogy felsegítse.*
-Öhm, Zsenge! *Vakargatja meg baljával a tarkóját.*
-Most így mi legyen?
-Persze, azzal lehet, de van, akinek nincs szerelme, vagy a szerelme nem tesz meg neki mindent, amit szeretne, vagy nem annyiszor amennyiszer szeretné. *Hát igen, ez gyakori eset, főleg nemeseknél, ahol a házasság nem is érzésekből, hanem vagyonokból köttetik, és az együttlét is csak egy szükséges rossz. Nem mindenkinek ilyen idilli az élete mint Vadvédben.*
-Megmarad, még azután is, hogy az emberek elvállnak egymástól. *Neki legalábbis megmaradt, hiszen még mindig emlékszik azokra az érzelmekre. Közben rájön, hogy annak a bizonyos bátynak van neve is, méghozzá Kiryon.* ~Nagyon hasonlít valakire, akinek egyszer hallottam a nevét. Valami Kriyon volt vagy mi. Mindegy!~ *Ahogy a lány meghúzza a rumot, és semmi szenvedés nem látszik az arcán, Leon arca hatalmas mosolyba húzódik.* ~Ezt megjegyzem! Így nem lesz nehéz leitatni később.~ *Maga is iszik egy kicsit még.*
-Meghiszem azt! *Bólint, aztán csak hallgat. Meghallgatja a szép beszámolót a szellőszagú szárnyasról meg a puha mellkasáról és próbálja nem visszafojtani a nevetését.* ~Szóval meleg is, he?~ *A szájra pusziknál már azért felvonja a szemöldökét és várja, hogyha már ennyire belemélyednek, zsenge kicsit tovább is menjen. Azonban semmi olyasmi nem jön, amire vár. Megálltak a pusziknál, ami valahol jó, valahol meg nem jó dolog.*
-Hát ha gondolod ezt így ahogy van leírhatom, de gondolom valami üzenetet is szeretnél, nem csak elmondani neki, hogy szereted szagolgatni! *Vigyorog Zsengére, ám ekkor robban be az ajtón Seles, és eszik össze a szép szőnyegen amit Leon nemrég takarított ki, és szedte össze róla a patkányszőröket, és maga elé rókázik. A kalóz már sok ilyet látott, szóval nem esik kétségbe, hanem lerakja maga a nadrágot és odalép a lányhoz.*
-Annyi baj legyen! Rá se rántsd! Most gyere, mosd ki a szád és mesélj el nekem mindent normálisan! *Nyújtja neki a kezét, hogy felsegítse.*
-Öhm, Zsenge! *Vakargatja meg baljával a tarkóját.*
-Most így mi legyen?
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 11:11:32
Üzenet elküldve: 2018-06-19 11:11:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Kalynma, majd az udvaron //
* Sok minden történt az elmúlt években, amit muszáj volt átbeszélniük, elmesélniük. Sheldat számára mindig is fontos volt Kaly, ezért örömmel hallgatja a lánnyal történt dolgokat. Persze mesél magáról is, megoszt pár kalandot, bár a legtöbb szinte ugyanarról szól, karavánkíséretről, testőrködésről. Elég sokáig beszélgetnek így, ám aludni is kell, hogy frissen kezdhessék a másnapot. A másnap pedig el is érkezik, útjukat pedig külön folytatják, mert Sheldat inkább az erődöt méri fel, különösképpen a leendő kovácsműhelyet. Igazából még meg kell szoknia ezt az új helyet, ezt az új életet, éppen ezért még inkább csendben figyel, s igyekszik kiismerni magát Vadvértben. *
* Sok minden történt az elmúlt években, amit muszáj volt átbeszélniük, elmesélniük. Sheldat számára mindig is fontos volt Kaly, ezért örömmel hallgatja a lánnyal történt dolgokat. Persze mesél magáról is, megoszt pár kalandot, bár a legtöbb szinte ugyanarról szól, karavánkíséretről, testőrködésről. Elég sokáig beszélgetnek így, ám aludni is kell, hogy frissen kezdhessék a másnapot. A másnap pedig el is érkezik, útjukat pedig külön folytatják, mert Sheldat inkább az erődöt méri fel, különösképpen a leendő kovácsműhelyet. Igazából még meg kell szoknia ezt az új helyet, ezt az új életet, éppen ezért még inkább csendben figyel, s igyekszik kiismerni magát Vadvértben. *
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 09:35:46
Üzenet elküldve: 2018-06-19 09:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Éné itthon, majd istálló, aztán vissza Őrségbe//
- Nem akartalak megsérteni.
*Mert egyébként nem tudja, hogy megsértette-e a lányt, habár válaszából felemás érzéseket tud kivenni. Sythra szerint kifejezetten szép a lány, így nem kinézetét akarta becsmérelni, csak hát látszik rajta, hogy tényleg hosszú utat tehetett meg.*
- Nem fáradság, ne aggódj. Én Sythra vagyok.
*Valahol még egy kis bűntudatot is érez, amiért ramatynak nevezte a lányt, szóval még ha ellenkezne, immár akkor is elvezetné és leápolná a lovát.
Ahogy Éné int, Sythra is int, majd elvezeti a hátast, rövid idő alatt, gyorsan lenyergeli, kissé lecsutakolja, majd kaját rak elé, aztán már száguld is vissza az őrségbe, hiszen annak nem látta jelét, hogy Sadmyr visszatért volna, őrség nélkül meg mégsem maradhat az erőd.
Vet egy bosszús pillantást a székre, mely korábban meglepetésszerűen borította meg, így kicsit ide-oda helyezgeti, rendezgeti, végül visszahelyezkedik, és addig mocorgál a széken, míg biztos nem lesz benne, hogy a következő érkező személy hatására nem fog újra dobni egy hátast tőle. Aztán csak figyeli, hogy Szürkeszárny megjelenik-e még, vagy, hogy valaki más is megjelenik-e odakinn.*
A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.19 09:36:47
- Nem akartalak megsérteni.
*Mert egyébként nem tudja, hogy megsértette-e a lányt, habár válaszából felemás érzéseket tud kivenni. Sythra szerint kifejezetten szép a lány, így nem kinézetét akarta becsmérelni, csak hát látszik rajta, hogy tényleg hosszú utat tehetett meg.*
- Nem fáradság, ne aggódj. Én Sythra vagyok.
*Valahol még egy kis bűntudatot is érez, amiért ramatynak nevezte a lányt, szóval még ha ellenkezne, immár akkor is elvezetné és leápolná a lovát.
Ahogy Éné int, Sythra is int, majd elvezeti a hátast, rövid idő alatt, gyorsan lenyergeli, kissé lecsutakolja, majd kaját rak elé, aztán már száguld is vissza az őrségbe, hiszen annak nem látta jelét, hogy Sadmyr visszatért volna, őrség nélkül meg mégsem maradhat az erőd.
Vet egy bosszús pillantást a székre, mely korábban meglepetésszerűen borította meg, így kicsit ide-oda helyezgeti, rendezgeti, végül visszahelyezkedik, és addig mocorgál a széken, míg biztos nem lesz benne, hogy a következő érkező személy hatására nem fog újra dobni egy hátast tőle. Aztán csak figyeli, hogy Szürkeszárny megjelenik-e még, vagy, hogy valaki más is megjelenik-e odakinn.*
A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.19 09:36:47
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 08:15:05
Üzenet elküldve: 2018-06-19 08:15:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Éné itthon majd udvarház//
//Syth, majd Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Vannak dolgok, amik sosem lepik meg az erdőmélyi erőddel kapcsolatban. Ez a dolog pedig az, hogy folyton vannak új arcok. Új az az arc is, aki kaput nyit neki.*
- Ramatyul? Hát sajnos ilyen arcom nőtt.
*Mosolyog rá fáradtan a lányra, miközben kapun belülre kerül.*
- Ó megköszönöm, de csak ha nem fáradtság. Egyébként Aenae vagyok.
*Paripája mindenképpen pihenésre szorul, és Aenae is nagyon örül, hogy végre leszállhat a hátáról, hosszabb lovaglás után mindig úgy gondolja, hogy a tengerészek érezhetnek ilyesmit, mikor partra szállnak. Eddig imbolygott valami alatta, most meg stabil a talaj. Ha a nő tényleg elvezeti a lovát, akkor neki erre nincsen gondja, szeretne aludni, bár úgy gondolja, hogy nem lesz most ideje erre, mert gyakorlatilag csak szólni jött, hogy hol van, aztán már menne vissza. Jó, lehet, hogy alszik is egyet. Intéssel búcsúzik a félvértől, majd elindul az udvarház irányába, össze kell szedjen pár váltás ruhát meg ilyesmiket, aztán pedig beszélni akar valami elöljáróval.
Már bőven az épület folyosóit rója, mikor eszébe jut, hogy igazán megkérdezhette volna az őrtől, hogy Pycta hazatért-e. Aztán persze csak be kell fordulnia egy sarkon, hogy megtudja, mert a szeme elé tárul az a látvány, hogy Lyz éppen Pyctát öleli, amihez a tollas tündér és Bayde asszisztál. Mi a fene történik itt?!*
- Mi folyik itt?
*Szólal meg halkan a kis csapat mögött. Az előzményeket természetesen nem ismeri, így aztán csak értetlenül áll afelett, amit lát. A szájíze is kifejezetten keserű a dologtól.*
//Syth, majd Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Vannak dolgok, amik sosem lepik meg az erdőmélyi erőddel kapcsolatban. Ez a dolog pedig az, hogy folyton vannak új arcok. Új az az arc is, aki kaput nyit neki.*
- Ramatyul? Hát sajnos ilyen arcom nőtt.
*Mosolyog rá fáradtan a lányra, miközben kapun belülre kerül.*
- Ó megköszönöm, de csak ha nem fáradtság. Egyébként Aenae vagyok.
*Paripája mindenképpen pihenésre szorul, és Aenae is nagyon örül, hogy végre leszállhat a hátáról, hosszabb lovaglás után mindig úgy gondolja, hogy a tengerészek érezhetnek ilyesmit, mikor partra szállnak. Eddig imbolygott valami alatta, most meg stabil a talaj. Ha a nő tényleg elvezeti a lovát, akkor neki erre nincsen gondja, szeretne aludni, bár úgy gondolja, hogy nem lesz most ideje erre, mert gyakorlatilag csak szólni jött, hogy hol van, aztán már menne vissza. Jó, lehet, hogy alszik is egyet. Intéssel búcsúzik a félvértől, majd elindul az udvarház irányába, össze kell szedjen pár váltás ruhát meg ilyesmiket, aztán pedig beszélni akar valami elöljáróval.
Már bőven az épület folyosóit rója, mikor eszébe jut, hogy igazán megkérdezhette volna az őrtől, hogy Pycta hazatért-e. Aztán persze csak be kell fordulnia egy sarkon, hogy megtudja, mert a szeme elé tárul az a látvány, hogy Lyz éppen Pyctát öleli, amihez a tollas tündér és Bayde asszisztál. Mi a fene történik itt?!*
- Mi folyik itt?
*Szólal meg halkan a kis csapat mögött. Az előzményeket természetesen nem ismeri, így aztán csak értetlenül áll afelett, amit lát. A szájíze is kifejezetten keserű a dologtól.*
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 02:46:33
Üzenet elküldve: 2018-06-19 02:46:33
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Tanácsterem//
//Pycta, Isq, Lyz, Pyr, Bayde//
*Seles érzi, hogy nagyon sok dolgot zúdítottak Pycta nyakába, de úgy gondolja, dacára annak, hogy Isqeha felháborodása nem teljesen jogszerű, mégis helyesen okoskodik. Ami azonban ezután történik, az a lány számára már sok. Számtalan bajon és nehézségen verekedte át magát csak azért, hogy itt legyen, mégis Pycta úgy beszél velük, mintha ők lennének az ostobák, hogy meg merik kérdőjelezni.*
~ Pedig a jó vezető következetes, és meghallgatja azokat, akik beszélnek. Hát mi a különbség a tanács és a megbeszélés között? Semmi! ~ *Morgolódik magában, de akkor eljön az a pillanat, mikor Pycta mélyen a szemébe néz, hogy megérti, mi történik pontosan. Seles borzasztóan empatív, és mikor Aenae-re terelődik a szó, az elf szemében valami olyan villan, amit Seles igazán megért.*
~ Fél. ~ *Döbben rá, és szinte már képes lenne saját fejét ütögetni, hogy nem állt össze eddig a kép. Aenae elment! Hát hogy érezne Seles, ha Leon fogná magát és elmenne? Persze, hogy aggódna, hogy értetlenkedne, vajon miért hagyta őt el, vagy talán valami bántódása esett? Még ha Seles megérzései jók is ezzel kapcsolatban (határozottan úgy érzi, hogy Aenae tudta, mire vállalkozik, már minden, csak nem esetlen kislány), átlátja az egész helyzetet.
Ezután jön azonban a pánik, mert ha Pyctának mennie kell, akkor menni fog. Seles lenne az utolsó, aki az útjába állhatna azok után, amiket mondott. A bomba robban: Isqeha távozik, Bayde utánaszalad, Selesen pedig átfut a gondolat, hogy talán most valami rosszat tett megint, talán a Fában Lakó vagy akárki bünteti őt a meggondolatlanságáért. Xotara elment, most elmegy Pycta is, elmegy Isqeha is… Seles fájdalmak közt mered maga elé, a gyomra kavarog, a feje fáj, és nem tud mondani semmit, ami segíthetne az ügyön.*
- Leon. *Jut eszébe, mintha csak elkapná a foszlányát annak, ami Pycta utasításában szerepel.* Beszélnem kell Leonnal. *Megmozdítja lábait, és nagy nehezen elindul az ellenkező irányba, meg sem áll a szobájukig.*
//Leon szobája//
//Zsenge, Leon//
*Seles szinte berobban a szobába, és ott találja Zsengét és Leont is, láthatóan éppen ruhakészítés folyik. Remegő kézzel próbálja becsukni maga után az ajtót, majd falfehéren feléjük fordul.*
- Leon… Pycta elmegy… Én nem… *Próbál magyarázkodni, de ekkor, lehet, hogy az alkoholszag hatására is mintha villám csapna belé, úgy fut rajta végig a rosszullét. Hirtelen megszédül, mintha csak kirúgták volna alóla a lábát, a földre roskad ülő helyzetben, és nem tud magával mit kezdeni. Ott helyben, a többiek szeme láttára elhányja magát. Mikor végre kiad magából mindent, amit hiába evett meg az előbb, hátát az ajtónak vetve nagyokat lélegzik, de semmi jót nem ígér az állapota.*
- Bocsánat. *Zihálja gyengén, de nem lehet eldönteni, hogy a bűntudata mondatja-e ezt vele, vagy azért bánkódik, mert összepiszkolta a szobát.*
//Pycta, Isq, Lyz, Pyr, Bayde//
*Seles érzi, hogy nagyon sok dolgot zúdítottak Pycta nyakába, de úgy gondolja, dacára annak, hogy Isqeha felháborodása nem teljesen jogszerű, mégis helyesen okoskodik. Ami azonban ezután történik, az a lány számára már sok. Számtalan bajon és nehézségen verekedte át magát csak azért, hogy itt legyen, mégis Pycta úgy beszél velük, mintha ők lennének az ostobák, hogy meg merik kérdőjelezni.*
~ Pedig a jó vezető következetes, és meghallgatja azokat, akik beszélnek. Hát mi a különbség a tanács és a megbeszélés között? Semmi! ~ *Morgolódik magában, de akkor eljön az a pillanat, mikor Pycta mélyen a szemébe néz, hogy megérti, mi történik pontosan. Seles borzasztóan empatív, és mikor Aenae-re terelődik a szó, az elf szemében valami olyan villan, amit Seles igazán megért.*
~ Fél. ~ *Döbben rá, és szinte már képes lenne saját fejét ütögetni, hogy nem állt össze eddig a kép. Aenae elment! Hát hogy érezne Seles, ha Leon fogná magát és elmenne? Persze, hogy aggódna, hogy értetlenkedne, vajon miért hagyta őt el, vagy talán valami bántódása esett? Még ha Seles megérzései jók is ezzel kapcsolatban (határozottan úgy érzi, hogy Aenae tudta, mire vállalkozik, már minden, csak nem esetlen kislány), átlátja az egész helyzetet.
Ezután jön azonban a pánik, mert ha Pyctának mennie kell, akkor menni fog. Seles lenne az utolsó, aki az útjába állhatna azok után, amiket mondott. A bomba robban: Isqeha távozik, Bayde utánaszalad, Selesen pedig átfut a gondolat, hogy talán most valami rosszat tett megint, talán a Fában Lakó vagy akárki bünteti őt a meggondolatlanságáért. Xotara elment, most elmegy Pycta is, elmegy Isqeha is… Seles fájdalmak közt mered maga elé, a gyomra kavarog, a feje fáj, és nem tud mondani semmit, ami segíthetne az ügyön.*
- Leon. *Jut eszébe, mintha csak elkapná a foszlányát annak, ami Pycta utasításában szerepel.* Beszélnem kell Leonnal. *Megmozdítja lábait, és nagy nehezen elindul az ellenkező irányba, meg sem áll a szobájukig.*
//Leon szobája//
//Zsenge, Leon//
*Seles szinte berobban a szobába, és ott találja Zsengét és Leont is, láthatóan éppen ruhakészítés folyik. Remegő kézzel próbálja becsukni maga után az ajtót, majd falfehéren feléjük fordul.*
- Leon… Pycta elmegy… Én nem… *Próbál magyarázkodni, de ekkor, lehet, hogy az alkoholszag hatására is mintha villám csapna belé, úgy fut rajta végig a rosszullét. Hirtelen megszédül, mintha csak kirúgták volna alóla a lábát, a földre roskad ülő helyzetben, és nem tud magával mit kezdeni. Ott helyben, a többiek szeme láttára elhányja magát. Mikor végre kiad magából mindent, amit hiába evett meg az előbb, hátát az ajtónak vetve nagyokat lélegzik, de semmi jót nem ígér az állapota.*
- Bocsánat. *Zihálja gyengén, de nem lehet eldönteni, hogy a bűntudata mondatja-e ezt vele, vagy azért bánkódik, mert összepiszkolta a szobát.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-19 01:23:19
Üzenet elküldve: 2018-06-19 01:23:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Lyz úgy érzi, mindent elmondott lelkéből. Ilyen sokat talán sosem beszélt egyszerre, de most rákényszerült, mert nem engedheti, hogy Pycta elmenjen. Ahogy vezér személye, az erdővel való kapcsolata, az, amit elkezdett, a kis fával, olyan sok apróság, és mégis olyan nagy egységet képez, ami nem maradhat nélküle. Lyz biztos benne, ha most nem jár sikerrel, akkor minden összeomlik, mint egy kártyavár, s az a hely, amelyet otthonának kezdett érezni, már sosem lesz ugyan olyan.
Ahogy az elf homlokát homlokához érinti, Lyz is lehunyja a szemét, megszólalni nem mer, levegőt venni sem. Legbelül csak azt mantrázza: ~Kérlek Pycta!~
Arról még véletlenül sincs fogalma, hogy Pyctának Ő maga is olyan, mint egy testvér, s mi több, rég elhagyott példakép. Pedig cseppet sem érzi annak magát, talán fogadott testvérnek igen, ha már vér szerinti nem adatott meg. Legalábbis Lyz nem tud róla. Csak egy lány, aki menti a menthetőt, legjobb tudása szerint.
Pycta sajnálatának hangsúlya megkönnyebbült sóhajt csal ajkaira, s lehunyt szemei mögött csak most érzi, hogy mennyi feszültséget halmozott ez fel. *
- Köszönöm *suttog a hála, még homlok a homloknak.
Csak mikor eltávolodnak egymástól, s Pycta megadja még a kért időt is, halványan elmosolyodik, majd bólint. *
- Egy hat alatt összekészülünk Pycta, annyi elég lesz. *bólint, majd magasról téve az elf hagyományokra, megöleli a vezért.
A csapást ismeri, így biztosan nyomon tudja követni, mikor indulnak majd útnak, de ha magányra van szüksége, hát menjen. Ennyi mindenkinek jár.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Lyz úgy érzi, mindent elmondott lelkéből. Ilyen sokat talán sosem beszélt egyszerre, de most rákényszerült, mert nem engedheti, hogy Pycta elmenjen. Ahogy vezér személye, az erdővel való kapcsolata, az, amit elkezdett, a kis fával, olyan sok apróság, és mégis olyan nagy egységet képez, ami nem maradhat nélküle. Lyz biztos benne, ha most nem jár sikerrel, akkor minden összeomlik, mint egy kártyavár, s az a hely, amelyet otthonának kezdett érezni, már sosem lesz ugyan olyan.
Ahogy az elf homlokát homlokához érinti, Lyz is lehunyja a szemét, megszólalni nem mer, levegőt venni sem. Legbelül csak azt mantrázza: ~Kérlek Pycta!~
Arról még véletlenül sincs fogalma, hogy Pyctának Ő maga is olyan, mint egy testvér, s mi több, rég elhagyott példakép. Pedig cseppet sem érzi annak magát, talán fogadott testvérnek igen, ha már vér szerinti nem adatott meg. Legalábbis Lyz nem tud róla. Csak egy lány, aki menti a menthetőt, legjobb tudása szerint.
Pycta sajnálatának hangsúlya megkönnyebbült sóhajt csal ajkaira, s lehunyt szemei mögött csak most érzi, hogy mennyi feszültséget halmozott ez fel. *
- Köszönöm *suttog a hála, még homlok a homloknak.
Csak mikor eltávolodnak egymástól, s Pycta megadja még a kért időt is, halványan elmosolyodik, majd bólint. *
- Egy hat alatt összekészülünk Pycta, annyi elég lesz. *bólint, majd magasról téve az elf hagyományokra, megöleli a vezért.
A csapást ismeri, így biztosan nyomon tudja követni, mikor indulnak majd útnak, de ha magányra van szüksége, hát menjen. Ennyi mindenkinek jár.*
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:07:30
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:07:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Falon - őrség//
//Medve//
- Nohiszen.
*Ezt csak azért teszi hozzá a férfi érkezésének okához, mert hát egyébként látta, hogy Pyctával érkezett az erődbe a férfi, de nem tűnik szószátyárnak, szóval beéri ennyi magyarázattal. Elvégre Sythra is szeret csendesen beszélgetni, vagy egyáltalán nem beszélgetni, pont ő nem fogja firtatni, hogy miért beszél tő mondatokban az ember.*
- Én valahonnan amonnan.
*Mutat a falon kívülre, ahová korábban a férfi is biccentett. Nem tudja pontosan hová valósi, honnan származik, azt tudja, hogy valamelyik lanawini erdőben született, meg hogy egészen máshol nőtt fel. Valójában nem is tud sokkal többet, mint Medve.*
- Nem az enyém. De valahol a közelben van a gazdája.
*Mert hát látta eltávozni Sadmyrt valamerre, csak mivel nem figyelt annyira, nem tudja merre. Figyelmesen hallgatja a medvés történetet, kedvére való, el is tud képzelni a férfi oldalán egy szép, megtermett medvét.
Kissé kétkedő pillantást vet a férfira, mikor arról beszél, hogy Medve volt, nem tudja eldönteni, hogy most akkor ez vajon a neve, vagy a foglalkozása? Mármint... medve lenne? Habár ez butaságnak tűnik, elkönyveli magában, hogy legyen akkor nagybetűs Medve, legföljebb majd máshogy hívatja magát, ha igazából nem is ez a neve.*
- Apám meg Sythrának hívott, szóval éltében, meg halálában is Sythra voltam, vagyok, leszek.
*Mert ha ez egy bemutatkozás, akkor illik viszonozni, esetleg bolondnak nézi Medve, de azt meg el tudja viselni. Többet nem is tud neki mondani, szóval végignézi, ahogy eltávozik a férfi, bókjára pedig egy furcsálló pillantással, meg egy hümmögéssel válaszol csupán. A hegyeket érintő szavakra megint nem tud mit mondani, mert annyira nem is érti őket, minek kell itt rébuszokban beszélni. Mert Medve sem hegy, meg Sythra sem hegy, és habár Medve ember, Sythra meg embernek sem ember...
Bele is feledkezik ebbe, így csak egy tétova intéssel búcsúzik a férfitól, de nagyon reméli, hogy tényleg találkoznak még.*
//Éné itthon//
*Miután Medve eltávozik, visszatér feladatához, és ahogy ki is bámul posztjáról, látja is, hogy valaki közben jól megérkezett.*
- Egy pillanat.
*Lekiált a lánynak, aztán sebesen lemászik a toronyból, és már nyitja is neki a kaput. Nem tűnik sem gyanús alaknak, sem fosztogató kalóznak, legföljebb egy megfáradt utazónak, és ha nincs itt helye, nem is talált volna ide. Szóval sejti azért, hogy a lány tisztában volt vele, hova kell érkeznie.*
- Gyere, gyere, ramatyul nézel ki.
*Nem különösebben gonosz vagy rosszalló hangja, szimplán csak tényeket igyekszik közölni a lánnyal, aztán ha betér az erődbe, be is zárja mögötte a kaput.*
- Kell segítség?
*Fejével a lóra bök, mert szívesen elvezeti az istállóba, ha kell, ha meg nem, akkor visszatér az őrségbe, magányába.*
//Medve//
- Nohiszen.
*Ezt csak azért teszi hozzá a férfi érkezésének okához, mert hát egyébként látta, hogy Pyctával érkezett az erődbe a férfi, de nem tűnik szószátyárnak, szóval beéri ennyi magyarázattal. Elvégre Sythra is szeret csendesen beszélgetni, vagy egyáltalán nem beszélgetni, pont ő nem fogja firtatni, hogy miért beszél tő mondatokban az ember.*
- Én valahonnan amonnan.
*Mutat a falon kívülre, ahová korábban a férfi is biccentett. Nem tudja pontosan hová valósi, honnan származik, azt tudja, hogy valamelyik lanawini erdőben született, meg hogy egészen máshol nőtt fel. Valójában nem is tud sokkal többet, mint Medve.*
- Nem az enyém. De valahol a közelben van a gazdája.
*Mert hát látta eltávozni Sadmyrt valamerre, csak mivel nem figyelt annyira, nem tudja merre. Figyelmesen hallgatja a medvés történetet, kedvére való, el is tud képzelni a férfi oldalán egy szép, megtermett medvét.
Kissé kétkedő pillantást vet a férfira, mikor arról beszél, hogy Medve volt, nem tudja eldönteni, hogy most akkor ez vajon a neve, vagy a foglalkozása? Mármint... medve lenne? Habár ez butaságnak tűnik, elkönyveli magában, hogy legyen akkor nagybetűs Medve, legföljebb majd máshogy hívatja magát, ha igazából nem is ez a neve.*
- Apám meg Sythrának hívott, szóval éltében, meg halálában is Sythra voltam, vagyok, leszek.
*Mert ha ez egy bemutatkozás, akkor illik viszonozni, esetleg bolondnak nézi Medve, de azt meg el tudja viselni. Többet nem is tud neki mondani, szóval végignézi, ahogy eltávozik a férfi, bókjára pedig egy furcsálló pillantással, meg egy hümmögéssel válaszol csupán. A hegyeket érintő szavakra megint nem tud mit mondani, mert annyira nem is érti őket, minek kell itt rébuszokban beszélni. Mert Medve sem hegy, meg Sythra sem hegy, és habár Medve ember, Sythra meg embernek sem ember...
Bele is feledkezik ebbe, így csak egy tétova intéssel búcsúzik a férfitól, de nagyon reméli, hogy tényleg találkoznak még.*
//Éné itthon//
*Miután Medve eltávozik, visszatér feladatához, és ahogy ki is bámul posztjáról, látja is, hogy valaki közben jól megérkezett.*
- Egy pillanat.
*Lekiált a lánynak, aztán sebesen lemászik a toronyból, és már nyitja is neki a kaput. Nem tűnik sem gyanús alaknak, sem fosztogató kalóznak, legföljebb egy megfáradt utazónak, és ha nincs itt helye, nem is talált volna ide. Szóval sejti azért, hogy a lány tisztában volt vele, hova kell érkeznie.*
- Gyere, gyere, ramatyul nézel ki.
*Nem különösebben gonosz vagy rosszalló hangja, szimplán csak tényeket igyekszik közölni a lánnyal, aztán ha betér az erődbe, be is zárja mögötte a kaput.*
- Kell segítség?
*Fejével a lóra bök, mert szívesen elvezeti az istállóba, ha kell, ha meg nem, akkor visszatér az őrségbe, magányába.*
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:05:22
Üzenet elküldve: 2018-06-18 23:05:22
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Palántaültetés a vízmosásnál//
//Isqeha//
*Sadmyr sok mindent látott már és tapasztalt, nem ijed meg egy morranástól, megtanulta már, hogyan értelmezzen bizonyos megnyilvánulásokat, így csak csendben beáll Isqeha mellé dolgozni, amikor megkapja az "engedélyt". Munka közben figyeli a félvért és igyekszik mindent úgy csinálni, hogy abban ne legyen kivetnivaló. Ügyes kezű ifjú, ráadásul elég régóta él az erdőben, így nem kell mindent a szájába rágni.*
- Igen, tudom. *Válaszol az intelemre és féloldalasan el is mosolyodik, mert nem szeretné megbántani Isqehát, de jól esik neki a féltés.
A kérdésre egy ideig nem érkezik válasz, a kölyök félve néz fel a füvészmesterre oldalról, majd amikor összekócolja amúgy is kócos haját, szélesen elvigyorodik.*
- Holnap? *Kerekednek el szemei elképedve, még a keze is megáll a munkában egy pillanatra. Pontosan tudja, hogy csak nemrég értek haza, Lyz néniék is és Pycta mester is, meg egy csomóan jöttek még. Szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy máris menjenek és ez a munka is biztosan el fog tartani még jó sokáig.*
- Maihhinekkel? *Ha lehet még fokozni a csodálkozást, akkor még jobban elképed. Csak könyvekből ismeri a füves puszta óriás vadjait. Az utolsó mondatra egy kicsit viszont megrémül.*
- Én? *Mutat magára és a mozdulattal jól összesarazza a zekéje elejét, de észre sem veszi.*
- De én még nem is vagyok venár és akkor ki őrködne a toronyban? *Sorolja a kérdéseket ijedten. A magasban egy héja vijjog, amire Sadmyr felnéz az égre, majd a kapu felé, de a fal eltakarja.*
- Valaki jött. *Mondja tűnődve, majd visszanéz Isqehára és mosolyogva közli.*
- Tudom, hogy az én szavam keveset ér, de szerintem még pihennetek kellene.
//Isqeha//
*Sadmyr sok mindent látott már és tapasztalt, nem ijed meg egy morranástól, megtanulta már, hogyan értelmezzen bizonyos megnyilvánulásokat, így csak csendben beáll Isqeha mellé dolgozni, amikor megkapja az "engedélyt". Munka közben figyeli a félvért és igyekszik mindent úgy csinálni, hogy abban ne legyen kivetnivaló. Ügyes kezű ifjú, ráadásul elég régóta él az erdőben, így nem kell mindent a szájába rágni.*
- Igen, tudom. *Válaszol az intelemre és féloldalasan el is mosolyodik, mert nem szeretné megbántani Isqehát, de jól esik neki a féltés.
A kérdésre egy ideig nem érkezik válasz, a kölyök félve néz fel a füvészmesterre oldalról, majd amikor összekócolja amúgy is kócos haját, szélesen elvigyorodik.*
- Holnap? *Kerekednek el szemei elképedve, még a keze is megáll a munkában egy pillanatra. Pontosan tudja, hogy csak nemrég értek haza, Lyz néniék is és Pycta mester is, meg egy csomóan jöttek még. Szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy máris menjenek és ez a munka is biztosan el fog tartani még jó sokáig.*
- Maihhinekkel? *Ha lehet még fokozni a csodálkozást, akkor még jobban elképed. Csak könyvekből ismeri a füves puszta óriás vadjait. Az utolsó mondatra egy kicsit viszont megrémül.*
- Én? *Mutat magára és a mozdulattal jól összesarazza a zekéje elejét, de észre sem veszi.*
- De én még nem is vagyok venár és akkor ki őrködne a toronyban? *Sorolja a kérdéseket ijedten. A magasban egy héja vijjog, amire Sadmyr felnéz az égre, majd a kapu felé, de a fal eltakarja.*
- Valaki jött. *Mondja tűnődve, majd visszanéz Isqehára és mosolyogva közli.*
- Tudom, hogy az én szavam keveset ér, de szerintem még pihennetek kellene.
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:51:55
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Többen is előkerülnek a tanácsteremből, a csuhást leginkább Bayde feltűnése lepi meg. Nem gondolta, hogy ő is azok között lesz, akik marasztalnák. Persze a vadmester nem mondja ki szavakkal, de testbeszéde azt meséli, nem ért egyet a döntésével.
Lyz az, aki szavakkal marasztalná, válaszai után jönnek az ellenérvek távozása megakadályozásaként, a kezében tartott kéz szorítása feszültségről és félelemről tanúskodik, ami megijeszti a csuhást.
Hallgatja csak az alvezért és minden szó sórögként marja lelkének sebét. Önérzetből cselekedett volna? Nem. Egyszerűen úgy érzi, nem bíznak benne, hogy megrendült a bizalmuk vele szemben. Pedig ő csak a legjobbat szerette volna. De az is meglehet, hogy az elmúlt napok minden keserűsége, fájdalma és vesztesége így szakad fel belőle és elég volt egyetlen lökés, hogy a szakadék mélyére lökje. Ím a bizonyíték, hogy a csuhás sincs kőből, ha Aenae itt volna, akkor most rámosolyoghatna és azt mondhatná, itt egy újabb hibája.
A csuhás láthatóan elgondolkodik Lyzendra szavain, amelyek egyszerre esnek jól neki és fájnak. Nem gondolja, hogy a személye ekkora szerepet játszana, hisz ő, ahogy korábban mondta, csak egy egyszerű szerzetes, az Erdő Szívének szerzetese. Nem tudja, megérdemli-e a szavakat, hogy valóban ilyen sok múlt volna-e rajta. Aenae, Zsenge, Pyr, Ishala. Túl sok sors, túl sok teher. Umon. Umon, akit befogadott, annak ellenére, hogy tudta, mennyire veszélyes minden erődlakóra, s lám, igaza is lett, s Aenae bűnhődött. Lám, nem tudott úgy cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen.
Szomorúan emeli fel lombzöld tekintetét fajtársára, az elfre, akit igazán testvérének tart, aki olyan számára, mintha pótolná elvesztett gyermekkorának példaképeit, közösségének elf vadászait, az anyját, azokat, akiket el kellett hagynia.
Homlokát Lyz-éhez érinti, úgy, ahogy a tradicionális köszöntés formulái azt előírják, lehunyja szemét, csak halványan érzékeli Pyr és Bayde jelenlétét.*
- Sajnálom. *Suttogja, de szavában nem a búcsúzás zöngéi csengenek. Azt sajnálja, ahogy viselkedett. De kibillent az egyensúlyából, s az, egy olyannál, mint ő, nagy bajokat tud okozni.*
- Készüljetek fel, annyi időt kaptok, amennyire szükségetek van. Erdőmélyén csatlakozom hozzátok. *Lyz-re néz, csak haloványan mosolyog, de a fővadász láthatja, hogy nem fog elmenni. Szüksége van egy kis magányra, egy kis feltöltődésre, amit csak egyetlen helyen kaphat meg, a vadonban.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Többen is előkerülnek a tanácsteremből, a csuhást leginkább Bayde feltűnése lepi meg. Nem gondolta, hogy ő is azok között lesz, akik marasztalnák. Persze a vadmester nem mondja ki szavakkal, de testbeszéde azt meséli, nem ért egyet a döntésével.
Lyz az, aki szavakkal marasztalná, válaszai után jönnek az ellenérvek távozása megakadályozásaként, a kezében tartott kéz szorítása feszültségről és félelemről tanúskodik, ami megijeszti a csuhást.
Hallgatja csak az alvezért és minden szó sórögként marja lelkének sebét. Önérzetből cselekedett volna? Nem. Egyszerűen úgy érzi, nem bíznak benne, hogy megrendült a bizalmuk vele szemben. Pedig ő csak a legjobbat szerette volna. De az is meglehet, hogy az elmúlt napok minden keserűsége, fájdalma és vesztesége így szakad fel belőle és elég volt egyetlen lökés, hogy a szakadék mélyére lökje. Ím a bizonyíték, hogy a csuhás sincs kőből, ha Aenae itt volna, akkor most rámosolyoghatna és azt mondhatná, itt egy újabb hibája.
A csuhás láthatóan elgondolkodik Lyzendra szavain, amelyek egyszerre esnek jól neki és fájnak. Nem gondolja, hogy a személye ekkora szerepet játszana, hisz ő, ahogy korábban mondta, csak egy egyszerű szerzetes, az Erdő Szívének szerzetese. Nem tudja, megérdemli-e a szavakat, hogy valóban ilyen sok múlt volna-e rajta. Aenae, Zsenge, Pyr, Ishala. Túl sok sors, túl sok teher. Umon. Umon, akit befogadott, annak ellenére, hogy tudta, mennyire veszélyes minden erődlakóra, s lám, igaza is lett, s Aenae bűnhődött. Lám, nem tudott úgy cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen.
Szomorúan emeli fel lombzöld tekintetét fajtársára, az elfre, akit igazán testvérének tart, aki olyan számára, mintha pótolná elvesztett gyermekkorának példaképeit, közösségének elf vadászait, az anyját, azokat, akiket el kellett hagynia.
Homlokát Lyz-éhez érinti, úgy, ahogy a tradicionális köszöntés formulái azt előírják, lehunyja szemét, csak halványan érzékeli Pyr és Bayde jelenlétét.*
- Sajnálom. *Suttogja, de szavában nem a búcsúzás zöngéi csengenek. Azt sajnálja, ahogy viselkedett. De kibillent az egyensúlyából, s az, egy olyannál, mint ő, nagy bajokat tud okozni.*
- Készüljetek fel, annyi időt kaptok, amennyire szükségetek van. Erdőmélyén csatlakozom hozzátok. *Lyz-re néz, csak haloványan mosolyog, de a fővadász láthatja, hogy nem fog elmenni. Szüksége van egy kis magányra, egy kis feltöltődésre, amit csak egyetlen helyen kaphat meg, a vadonban.*
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:46:39
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:46:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Falon - őrség//
//Sythra//
*Úgy dönt, bölcs lépés lesz figyelmen kívül hagyni a leány hanyattesését.*
-Őrködés. A jó. A jó.
*Húzza végig tekintetét a megannyi lombkoronán, még egyszer a héján, majd a lányhoz fordul.*
-Pycta hozott.
*Feleli kurtán, ezzel megválaszolta a kérdést.*
-El kellett jönnöm amonnan.
*Biccent az Ingovány felé.*
-Egyre sötétebbek ott az éjszakák.
*Fürkészi elgondolkodva Sythra arcát egy pillanatig, majd végül megszólal.*
-Mondd, Te leány. Honnan származol?
*Nem teszi hozzá, hogy még sosem látott hozzá fogható csodát, de mindenképp tudni szeretné, hol születnek a hasonlók.*
-Tiéd e a madár?
*Tekint fel ismét az égboltra.*
-Héja magától nem köröz ennyit.
*Sandít szeme sarkából a lányra, mintha holmi titokban osztoznának.*
-Volt medvém egy rövid ideig. Jó nagy jószág volt. Sokáig csaltam, édesgettem, etettem. De egyik napról a másikra huss, elhagyott. Csak így.
*Csettint ujjaival és mosolyog a lánykára, miközben kiegyenesedik a támaszból és leporolja ruháját.*
-Lakott nem messze tőlem egy remete, amíg megvolt a jószág, Medvésnek hívott. Miután a medve elhagyott, már csak Medve voltam. Remek ember volt.
*Rég nem beszélt egyszerre ennyit, de a csendes kis tünemény mellett valahogy megered a nyelve. Furcsa.
Megvárja a lányt és figyelmesen hallgatja, hátha amaz is mesél valamit.
Szép lassan lemászik a toronyból, felnézve még vet egy mosolygó pillantást a lányka szigorú, de finom vonású arcára.*
-Szép a szemed. Elfér benne a világ.
*Ugorja át a maradék lépcsőfokot, majd kezével búcsút int a lánynak.*
-Hegy heggyel nem találkozik, de ember emberrel igen. Remélem még látjuk egymást, őr.
*Indul vissza a Umonék irányába, mert azért még sem járja, hogy csak úgy faképnél hagyja az asztaltársaságot.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.18 22:47:57
//Sythra//
*Úgy dönt, bölcs lépés lesz figyelmen kívül hagyni a leány hanyattesését.*
-Őrködés. A jó. A jó.
*Húzza végig tekintetét a megannyi lombkoronán, még egyszer a héján, majd a lányhoz fordul.*
-Pycta hozott.
*Feleli kurtán, ezzel megválaszolta a kérdést.*
-El kellett jönnöm amonnan.
*Biccent az Ingovány felé.*
-Egyre sötétebbek ott az éjszakák.
*Fürkészi elgondolkodva Sythra arcát egy pillanatig, majd végül megszólal.*
-Mondd, Te leány. Honnan származol?
*Nem teszi hozzá, hogy még sosem látott hozzá fogható csodát, de mindenképp tudni szeretné, hol születnek a hasonlók.*
-Tiéd e a madár?
*Tekint fel ismét az égboltra.*
-Héja magától nem köröz ennyit.
*Sandít szeme sarkából a lányra, mintha holmi titokban osztoznának.*
-Volt medvém egy rövid ideig. Jó nagy jószág volt. Sokáig csaltam, édesgettem, etettem. De egyik napról a másikra huss, elhagyott. Csak így.
*Csettint ujjaival és mosolyog a lánykára, miközben kiegyenesedik a támaszból és leporolja ruháját.*
-Lakott nem messze tőlem egy remete, amíg megvolt a jószág, Medvésnek hívott. Miután a medve elhagyott, már csak Medve voltam. Remek ember volt.
*Rég nem beszélt egyszerre ennyit, de a csendes kis tünemény mellett valahogy megered a nyelve. Furcsa.
Megvárja a lányt és figyelmesen hallgatja, hátha amaz is mesél valamit.
Szép lassan lemászik a toronyból, felnézve még vet egy mosolygó pillantást a lányka szigorú, de finom vonású arcára.*
-Szép a szemed. Elfér benne a világ.
*Ugorja át a maradék lépcsőfokot, majd kezével búcsút int a lánynak.*
-Hegy heggyel nem találkozik, de ember emberrel igen. Remélem még látjuk egymást, őr.
*Indul vissza a Umonék irányába, mert azért még sem járja, hogy csak úgy faképnél hagyja az asztaltársaságot.*
A hozzászólás írója (Krulon a Medve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.18 22:47:57
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:41:09
Üzenet elküldve: 2018-06-18 22:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Hangosat sóhajt, mikor kibukkan az erdő sűrűjéből Vasvéd falainál. Elfáradt, kell pihennie pár órát, mielőtt visszaindulna. Meg kellene ennie pár falatot is, merthogy indulás előtt sem evett túl sokat. Kész szerencse, hogy Aenae amúgy meglehetősen kevés étellel is beéri, mivel nem szeret enni.*
- Hahó!
*Szól fel az őrtorony irányába, mikor végre a fal alatt jár. Leszáll a kapu előtt a lóról is, hogy minél könnyebben mehessen be. Újra megpaskolja a lova nyakát, az megint horkant rá, ő pedig továbbra is kedvességnek fogja ezt fel, Persze a hátas már tudja, hogy hamarosan vár rá az istálló és a ropogós abrak. Azt viszont nem tudja, hogy hamarosan meg kell tegye ugyanezt az utat vissza a Vashegyre.*
*Hangosat sóhajt, mikor kibukkan az erdő sűrűjéből Vasvéd falainál. Elfáradt, kell pihennie pár órát, mielőtt visszaindulna. Meg kellene ennie pár falatot is, merthogy indulás előtt sem evett túl sokat. Kész szerencse, hogy Aenae amúgy meglehetősen kevés étellel is beéri, mivel nem szeret enni.*
- Hahó!
*Szól fel az őrtorony irányába, mikor végre a fal alatt jár. Leszáll a kapu előtt a lóról is, hogy minél könnyebben mehessen be. Újra megpaskolja a lova nyakát, az megint horkant rá, ő pedig továbbra is kedvességnek fogja ezt fel, Persze a hátas már tudja, hogy hamarosan vár rá az istálló és a ropogós abrak. Azt viszont nem tudja, hogy hamarosan meg kell tegye ugyanezt az utat vissza a Vashegyre.*
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 21:17:59
Üzenet elküldve: 2018-06-18 21:17:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Falon - őrség//
//Medve//
*Annyira gondolataiba és az időnként megjelenő Szürkeszárnyba van feledkezve, hogy a távolban felhangzó köszöntés fel sem tűnik neki, de még az sem, mikor nagyot szusszanva megérkezik valaki mellé. Ahogy a férfi megszólal azonban kiszakad a bambulásból, és olyannyira meglepődik, hogy lábával roppant véletlenszerűen ellöki magát székestül, és tompa puffanással hátraesik.*
~Nemár...~
*Na persze van némi ügyessége, főleg esés-kelésben, szóval amint realizálja nőies bukását, már talpon is van, néhányat köhintve porolgatja le magát. Ezután már a férfi kapja teljes figyelmét, és ahogy végigméri az érkezettet, egy hetyke kis szemöldökvonással veszi tudomásul, hogy ez az a szép szál szakállas legény, akit még Aranyhaj tanácsadása közben megbámult magának.*
- No? Őrködtem éppen.
*Az ametiszt tekintetek még jó párszor végigfutnak az emberen, majd félrebillentett fejjel nézegeti még magának, ahogy amaz meg a héját nézegeti.
Majd, mint aki realizálja, vagy inkább gondolatban emlékezteti magát arra, hogy kezd nagyjából annyira nevetségesen viselkedni, mint Shen, megrázza fejét, és visszafordul korábbi ellenségéhez - a székhez. Felállítja és helyére pakolja a bútordarabot, csak eztán tér vissza a férfi fél szemmel tartásához.*
- És mi szél hozott Vadvédbe?
*Mert hát valamit mégis csak kell mondania, nem bámulhatják napestig egymást, meg a madarat, Sythra pedig kezd egészen belelendülni az illendő, ám némileg érdektelen kérdések feltevésébe.*
//Medve//
*Annyira gondolataiba és az időnként megjelenő Szürkeszárnyba van feledkezve, hogy a távolban felhangzó köszöntés fel sem tűnik neki, de még az sem, mikor nagyot szusszanva megérkezik valaki mellé. Ahogy a férfi megszólal azonban kiszakad a bambulásból, és olyannyira meglepődik, hogy lábával roppant véletlenszerűen ellöki magát székestül, és tompa puffanással hátraesik.*
~Nemár...~
*Na persze van némi ügyessége, főleg esés-kelésben, szóval amint realizálja nőies bukását, már talpon is van, néhányat köhintve porolgatja le magát. Ezután már a férfi kapja teljes figyelmét, és ahogy végigméri az érkezettet, egy hetyke kis szemöldökvonással veszi tudomásul, hogy ez az a szép szál szakállas legény, akit még Aranyhaj tanácsadása közben megbámult magának.*
- No? Őrködtem éppen.
*Az ametiszt tekintetek még jó párszor végigfutnak az emberen, majd félrebillentett fejjel nézegeti még magának, ahogy amaz meg a héját nézegeti.
Majd, mint aki realizálja, vagy inkább gondolatban emlékezteti magát arra, hogy kezd nagyjából annyira nevetségesen viselkedni, mint Shen, megrázza fejét, és visszafordul korábbi ellenségéhez - a székhez. Felállítja és helyére pakolja a bútordarabot, csak eztán tér vissza a férfi fél szemmel tartásához.*
- És mi szél hozott Vadvédbe?
*Mert hát valamit mégis csak kell mondania, nem bámulhatják napestig egymást, meg a madarat, Sythra pedig kezd egészen belelendülni az illendő, ám némileg érdektelen kérdések feltevésébe.*
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:26:31
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:26:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pont, ahogy gondolta. Leon elképed az anyag láttán. Lyz erdei otthonában ünnepekkor hordtak ilyen ruhákat. A közösségben betöltött pozíció szerint pedig még az ünnepi ruhák közt is előkelőnek számít ez, amit Lyz tár most Leon elé. Nem városi divatnak felel meg, semmi brokát, vagy bársony réteg és buggy. A finom légiesen könnyű anyag egy rétegben egészen áttetsző volna, s több rétegben is összehajtva elfér egy nem túl nagy csomagocskában. Súlya is, csak a gyöngy és sujtás díszek miatt van, de csak miután egészen kifordul a csomagból, akkor látszik, hogy nincs agyon díszítve azokkal sem.*
- Nagyon megköszönném, ha tudnál valamit kezdeni vele…* feszeng egy kicsit.*
- Rossz helyen volt, rossz időben… *érti ezt a ruhára, és hallgatja el, hogy nagyon is tönkre akarta tenni, semmi véletlenség nem volt a dologban. Nem hiába hurcolja magával az óta is. Semmi mást anyja dolgai közül, csak ezt az egyet. Ennek is az egyik ujja már nincs meg. A másik az, ami éppen Leon lába elé hullik.*
- Rossz időszakon mentem keresztül, és rajta töltöttem ki… *emeli meg a bomlott zöld anyagtömeget.* azt hiszem, az aljával is kezdeni kell majd valamit, sajnos azt sem kíméltem kimondottan. Az ujjából pedig csak ez az egy van, a másik, már nincs meg. Nem régen döntöttem úgy, hogy mégis meg kellene javítani, úgyhogy a másik ujja már íjász kendő.
*Attól függően, hogy milyen jó megfigyelő Leon, eszébe juthat a zöld kendő, ami egy időben Lyz széles bőrövére volt masnizva, ám egy ideje átvándorolt Shen'erielhez. S melynek egy része, a kis fán lengedez, ha meglebbenti a tavaszi szellő.*
- Azt hiszem, felesleges volna ezt az egyet visszavarrni, az alját egy oldalon pedig szinte biztos, hogy le kell vágni, hacsak nincs jobb ötleted…
*Közben kihajtja a ruhát, hogy Leon jobban szemügyre vehesse. Így a megtépázott felsőrésznél fogva lógatja az anyagot, melyet mell résznél díszít csak az arany mív, s lefelé haladva egyre kevésbé díszes. Már akkor libbenne a szoknya rész, ha egy kósza áramlat érné a résre nyílt ajtóból. Mint ahogy meg is történik, felfedve a szoknya problémáját, mely a felfelé irányuló szakadásokat mutatja. Talán nem olyan sok, inkább hosszú hasadás. *
*Pont, ahogy gondolta. Leon elképed az anyag láttán. Lyz erdei otthonában ünnepekkor hordtak ilyen ruhákat. A közösségben betöltött pozíció szerint pedig még az ünnepi ruhák közt is előkelőnek számít ez, amit Lyz tár most Leon elé. Nem városi divatnak felel meg, semmi brokát, vagy bársony réteg és buggy. A finom légiesen könnyű anyag egy rétegben egészen áttetsző volna, s több rétegben is összehajtva elfér egy nem túl nagy csomagocskában. Súlya is, csak a gyöngy és sujtás díszek miatt van, de csak miután egészen kifordul a csomagból, akkor látszik, hogy nincs agyon díszítve azokkal sem.*
- Nagyon megköszönném, ha tudnál valamit kezdeni vele…* feszeng egy kicsit.*
- Rossz helyen volt, rossz időben… *érti ezt a ruhára, és hallgatja el, hogy nagyon is tönkre akarta tenni, semmi véletlenség nem volt a dologban. Nem hiába hurcolja magával az óta is. Semmi mást anyja dolgai közül, csak ezt az egyet. Ennek is az egyik ujja már nincs meg. A másik az, ami éppen Leon lába elé hullik.*
- Rossz időszakon mentem keresztül, és rajta töltöttem ki… *emeli meg a bomlott zöld anyagtömeget.* azt hiszem, az aljával is kezdeni kell majd valamit, sajnos azt sem kíméltem kimondottan. Az ujjából pedig csak ez az egy van, a másik, már nincs meg. Nem régen döntöttem úgy, hogy mégis meg kellene javítani, úgyhogy a másik ujja már íjász kendő.
*Attól függően, hogy milyen jó megfigyelő Leon, eszébe juthat a zöld kendő, ami egy időben Lyz széles bőrövére volt masnizva, ám egy ideje átvándorolt Shen'erielhez. S melynek egy része, a kis fán lengedez, ha meglebbenti a tavaszi szellő.*
- Azt hiszem, felesleges volna ezt az egyet visszavarrni, az alját egy oldalon pedig szinte biztos, hogy le kell vágni, hacsak nincs jobb ötleted…
*Közben kihajtja a ruhát, hogy Leon jobban szemügyre vehesse. Így a megtépázott felsőrésznél fogva lógatja az anyagot, melyet mell résznél díszít csak az arany mív, s lefelé haladva egyre kevésbé díszes. Már akkor libbenne a szoknya rész, ha egy kósza áramlat érné a résre nyílt ajtóból. Mint ahogy meg is történik, felfedve a szoknya problémáját, mely a felfelé irányuló szakadásokat mutatja. Talán nem olyan sok, inkább hosszú hasadás. *
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:21:49
Üzenet elküldve: 2018-06-18 20:21:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A magánzók tízóraija//
//Umon, Medve, Vali//
*Hümmögve veszi tudomásul Umon történetét. Bizony, megint csak bebizonyosodik, hogy nem szabad ítélni első látásra.*
-Nem túl szívderítő történet.
*Kacag fel öblösen. Nem faggatózik, ennyi elég neki. Az, hogy Umon lelkét milyen bűn nyomja, csak a stigmásra tartozik.
Nagy hévvel lát az ételhez, mindenből, ami kartávolságnyira van, pakol tányérjára.*
-Szeszfőzéshez.
*Nyeli le az ételt és sandít Umonra. Szeme sarkában megjelennek a huncut nevetőráncok, miközben lassan benyúl belső zsebébe, hogy előhúzza a flaskát.*
-Nem nagyon. Inkább erjesztek.
*Nyújtja Umon felé a flaskát, majd Valeat is megkínálja vele. Nem taglalja, minek a tejéből erjesztette, talán mindenkinek jobb így.*
-Úgy számolom, pár nap alatt megleszünk a viskóval. Jó lesz.
*Söpri le szakálláról a csepegő vizet, mely imént csordult ki korsójából ivás közben.*
-Talán ha összeszednénk a holmikat hozzá... Azzal még nem sértenénk rendet, igaz-e?
*Fordul dörmögve Umon felé.*
-Brunyálnom kell.
*Közli tömören az egybegyűltekkel és nagy székcsikorgás és asztaltologatás közepette felkászálódik az asztaltól.
Sietősen kisétál az étkezőből, hogy könnyíthessen magán, segítségül hívva hozzá a külső falat. Dolgát végeztével megfordul, ekkora szúrja ki a magányosan posztolót.*
//Falon - őrség//
//Sythra//
-Hő.
*Köszön rá a távolból intésre emelve kezét. Nem járja, hogy míg mindenki bent tanácskozik vagy falatozik, szegény pára egyedül ücsörögjön idekinn.
Se szó se beszéd komótosan felmászik a toronyba, hogy ezt közölhesse a leánnyal is.*
-Nem jól van ez így.
*Mondja sokat sejtetően, miközben szusszanva érkezik a toronyba.
Van alkalma közelebbről is szemügyre venni az elfembert, ami azt illeti, alaposan megbámulja.*
~Egek! Mint a reggeli szürkületben derengő láp, mikor a nap a sugarai ippeg, hogy áthatolnak a ködfátyolon. Gyönyörű.~
-No.
*Vakarja meg zavartan a fejét és kitámaszkodik a torony faláról. Nem szokása a bemutatkozás, nem nagyon volt, ki okította volna rá.*
-Őrködsz, vagy a magányt vadászod?
*Mormogja a szakálla alatt és barna tekintete megint csak újdonsült beszélgetőpartnerére emeli. A nem e világi leány úgy fest számára, mint aki egyidős a természettel, ám mégis itt áll előtte, fiatalon és üdén.
Hamar elfordul megint, hogy maga is az égre emelje a tekintetét, amerre a madár köröz épp.*
//Umon, Medve, Vali//
*Hümmögve veszi tudomásul Umon történetét. Bizony, megint csak bebizonyosodik, hogy nem szabad ítélni első látásra.*
-Nem túl szívderítő történet.
*Kacag fel öblösen. Nem faggatózik, ennyi elég neki. Az, hogy Umon lelkét milyen bűn nyomja, csak a stigmásra tartozik.
Nagy hévvel lát az ételhez, mindenből, ami kartávolságnyira van, pakol tányérjára.*
-Szeszfőzéshez.
*Nyeli le az ételt és sandít Umonra. Szeme sarkában megjelennek a huncut nevetőráncok, miközben lassan benyúl belső zsebébe, hogy előhúzza a flaskát.*
-Nem nagyon. Inkább erjesztek.
*Nyújtja Umon felé a flaskát, majd Valeat is megkínálja vele. Nem taglalja, minek a tejéből erjesztette, talán mindenkinek jobb így.*
-Úgy számolom, pár nap alatt megleszünk a viskóval. Jó lesz.
*Söpri le szakálláról a csepegő vizet, mely imént csordult ki korsójából ivás közben.*
-Talán ha összeszednénk a holmikat hozzá... Azzal még nem sértenénk rendet, igaz-e?
*Fordul dörmögve Umon felé.*
-Brunyálnom kell.
*Közli tömören az egybegyűltekkel és nagy székcsikorgás és asztaltologatás közepette felkászálódik az asztaltól.
Sietősen kisétál az étkezőből, hogy könnyíthessen magán, segítségül hívva hozzá a külső falat. Dolgát végeztével megfordul, ekkora szúrja ki a magányosan posztolót.*
//Falon - őrség//
//Sythra//
-Hő.
*Köszön rá a távolból intésre emelve kezét. Nem járja, hogy míg mindenki bent tanácskozik vagy falatozik, szegény pára egyedül ücsörögjön idekinn.
Se szó se beszéd komótosan felmászik a toronyba, hogy ezt közölhesse a leánnyal is.*
-Nem jól van ez így.
*Mondja sokat sejtetően, miközben szusszanva érkezik a toronyba.
Van alkalma közelebbről is szemügyre venni az elfembert, ami azt illeti, alaposan megbámulja.*
~Egek! Mint a reggeli szürkületben derengő láp, mikor a nap a sugarai ippeg, hogy áthatolnak a ködfátyolon. Gyönyörű.~
-No.
*Vakarja meg zavartan a fejét és kitámaszkodik a torony faláról. Nem szokása a bemutatkozás, nem nagyon volt, ki okította volna rá.*
-Őrködsz, vagy a magányt vadászod?
*Mormogja a szakálla alatt és barna tekintete megint csak újdonsült beszélgetőpartnerére emeli. A nem e világi leány úgy fest számára, mint aki egyidős a természettel, ám mégis itt áll előtte, fiatalon és üdén.
Hamar elfordul megint, hogy maga is az égre emelje a tekintetét, amerre a madár köröz épp.*
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 19:32:51
Üzenet elküldve: 2018-06-18 19:32:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Oh, nem zavarsz, gyere nyugodtan! *Lepődik meg, hogy éppen Lyz keresi őt, pedig az utolsó találkozásukkor eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy nem lehetnek egymáséi.* ~Hát Leon! Ez a sárm, kikerülhetetlen!~ *Gyorsan végignéz a lányon, hogy mit is hozott magával. Nem akarja megint elküldeni, de hát nem is olyan eszes, hogy kitaláljon valamit. Már éppen akarna, szólni, hogy sürgős dolga van valahol, amikor az elf előáll a kérésével.* ~Segíteni? Én? Nem elég neked az Aranyhaj? A kutya hátszázát! Megszabjalak?~ *Aztán nagy puffanással leesik neki, hogy miről van igazából szó.*
-Nézzük, hátha tudok vele kezdeni valamit! *Ahogy kiomlik az anyag, a kalóznak hatalmasra nyílik a szeme. Nem is gondolta volna, hogy ilyesmivel találkozik itt Vadvédben, az istenek háta mögötti erdőben.*
-Gyönyörű! *Szól halkan, ahogy megfogja a ruha kis darabját, amit éppen felvesz a földről. Hosszasan nézi, kicsit hümmög is hozzá.*
-Persze, meg tudom varrni, olyan lesz, mint régi korában. *Néz fel a lány két szemébe.*
-Hogy sikerült így elbánnod vele? *Közben elindul a szekrénye felé, hogy kiválassza a megfelelő cérnát.*
-Oh, nem zavarsz, gyere nyugodtan! *Lepődik meg, hogy éppen Lyz keresi őt, pedig az utolsó találkozásukkor eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy nem lehetnek egymáséi.* ~Hát Leon! Ez a sárm, kikerülhetetlen!~ *Gyorsan végignéz a lányon, hogy mit is hozott magával. Nem akarja megint elküldeni, de hát nem is olyan eszes, hogy kitaláljon valamit. Már éppen akarna, szólni, hogy sürgős dolga van valahol, amikor az elf előáll a kérésével.* ~Segíteni? Én? Nem elég neked az Aranyhaj? A kutya hátszázát! Megszabjalak?~ *Aztán nagy puffanással leesik neki, hogy miről van igazából szó.*
-Nézzük, hátha tudok vele kezdeni valamit! *Ahogy kiomlik az anyag, a kalóznak hatalmasra nyílik a szeme. Nem is gondolta volna, hogy ilyesmivel találkozik itt Vadvédben, az istenek háta mögötti erdőben.*
-Gyönyörű! *Szól halkan, ahogy megfogja a ruha kis darabját, amit éppen felvesz a földről. Hosszasan nézi, kicsit hümmög is hozzá.*
-Persze, meg tudom varrni, olyan lesz, mint régi korában. *Néz fel a lány két szemébe.*
-Hogy sikerült így elbánnod vele? *Közben elindul a szekrénye felé, hogy kiválassza a megfelelő cérnát.*
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 19:09:59
Üzenet elküldve: 2018-06-18 19:09:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandtúra az udvaron//
//Kalynma, Aryna//
-Oh, ugyan én sajnálom, hogy megijesztettelek. *Kezét a felé nyúló kezet közre fogja saját tenyerével és kedvesen mosolyog.*
-Nincs semmi baj, csak egy kis horzsolás, semmi komoly, már megvizsgáltam magam. *Elengedi Kalynma kezét, mert azért nem ennyire közvetlen ő, de ez valahogy úgy jött most.*
-Aryna igen, én is gondban vagyok a nevekkel még, de hát elég sokan is lettünk. *Valahogy nem is érzi azt a venárságot, ami volt, nem is kéne annak lennie, hívhatnák másképpen is magukat, teremthetnének új hagyományokat is és új szabályokat.*
-Igen, nekem is sok új dolog van, pedig én még az előző csapattal érkeztem, akik már le is léptek. *Meséli, de nem hencegésből, csak hogy mennyire megváltozott maga a hely, hála az itt lakóknak.*
-A legfontosabbakat már tudod akkor, itt sok dolgot lehet tanulni e falak között, de mivel össze vagyunk zárva, van akit ez kicsit megőrjít, így néha ne felejtsetek el kimenni, ha van rá lehetőség a csapattal vagy régi taggal, akik ismerik az erdőt. *Kis jó tanács, igazából ha nem egyedül ment volna ki Aryna annak idején, lehet hamarabb vissza is talált volna.*
-Ti honnan érkeztetek ide? Van már célotok itt vagy még ismerkedtek a helyzettel? *Érdeklődik, így lehet a legjobban megismerni valakit, ha sokat kérdez, valamire úgy is kap választ, de jobb esetben mindenre is kap.*
//Kalynma, Aryna//
-Oh, ugyan én sajnálom, hogy megijesztettelek. *Kezét a felé nyúló kezet közre fogja saját tenyerével és kedvesen mosolyog.*
-Nincs semmi baj, csak egy kis horzsolás, semmi komoly, már megvizsgáltam magam. *Elengedi Kalynma kezét, mert azért nem ennyire közvetlen ő, de ez valahogy úgy jött most.*
-Aryna igen, én is gondban vagyok a nevekkel még, de hát elég sokan is lettünk. *Valahogy nem is érzi azt a venárságot, ami volt, nem is kéne annak lennie, hívhatnák másképpen is magukat, teremthetnének új hagyományokat is és új szabályokat.*
-Igen, nekem is sok új dolog van, pedig én még az előző csapattal érkeztem, akik már le is léptek. *Meséli, de nem hencegésből, csak hogy mennyire megváltozott maga a hely, hála az itt lakóknak.*
-A legfontosabbakat már tudod akkor, itt sok dolgot lehet tanulni e falak között, de mivel össze vagyunk zárva, van akit ez kicsit megőrjít, így néha ne felejtsetek el kimenni, ha van rá lehetőség a csapattal vagy régi taggal, akik ismerik az erdőt. *Kis jó tanács, igazából ha nem egyedül ment volna ki Aryna annak idején, lehet hamarabb vissza is talált volna.*
-Ti honnan érkeztetek ide? Van már célotok itt vagy még ismerkedtek a helyzettel? *Érdeklődik, így lehet a legjobban megismerni valakit, ha sokat kérdez, valamire úgy is kap választ, de jobb esetben mindenre is kap.*
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-18 17:09:37
Üzenet elküldve: 2018-06-18 17:09:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Udvarház//
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Amikor a vezér megáll, akkor ő is. Amint látja, hogy a többiek is odasereglenek, csak némán, jó néhány lépéssel mögé áll. Kezeit hátrateszi, s büszkén kihúzza magát, arcára komoly kifejezést ölt, látszik rajta az eltökéltség és a hűség. Nem akar belefolyni semmilyen módon a beszélgetésbe, hisz láthatóan teljesen jogosan tudomást sem vesznek róla. Neki még nincs helye. Ez nem az ő harca és nem az ő tárgyalása. Utasítást csak Pyctától fogad el, mással nem foglalkozik. Időközben azért figyel. Látja, amint Bayde a maga módján falnak dőlve figyelemmel kísér mindent, mi elhangzik, de egyelőre nem lép, csak ha szükséges. Pyr nem sokat találkozott vele, de valahogy a hírek ellenére meglehetősen méltóságteljes és kimért. Lyz is megérkezik, s Pyr emelt fővel hallgatja Pyctát és őt is. Mindenben van igazság, de a tündér nem alkot véleményt, arcával sem, kezével sem. Ahogy Pyctát megrohamozzák, még némiképp sajnálja is a vezért, bár ezt a világért sem mutatná ki. Milyen sorsa lehet? Nemhogy nem tud elmenekülni a problémák elől, még elébük is megy, s feladata, hogy megkeresse őket. Pyr, Erdőmélye rejtekén, ha gondolt egyet fáról fára szállva, elhagyta addigi lakhelyét. Lehet, hogy a vezérnek is hasonló kellene. Egy kis magány, vagy legalább szűk körben. Egy másik helyen, egy új helyen, a nyugalom szigetén. Szinte kedve támad odaszaladni hozzá és ruhája szélénél fogva kirángatni Vadvédből. Pyr meg tud élni a vadonban, azt gondolja Pycta is, hát miért ne? ~ Mondjuk Lyz azért jöhetne. Esetleg Zsenge is. Meg harcos is kellene. Eh. Nem az én gondom. ~ Arca szenvtelen és változatlan, csak egy bogár száll a karjára, de nem akarja elhessegetni. Pedig nagyon csikizi.*
//Pycta, Lyz, Pyr, Bayde//
*Amikor a vezér megáll, akkor ő is. Amint látja, hogy a többiek is odasereglenek, csak némán, jó néhány lépéssel mögé áll. Kezeit hátrateszi, s büszkén kihúzza magát, arcára komoly kifejezést ölt, látszik rajta az eltökéltség és a hűség. Nem akar belefolyni semmilyen módon a beszélgetésbe, hisz láthatóan teljesen jogosan tudomást sem vesznek róla. Neki még nincs helye. Ez nem az ő harca és nem az ő tárgyalása. Utasítást csak Pyctától fogad el, mással nem foglalkozik. Időközben azért figyel. Látja, amint Bayde a maga módján falnak dőlve figyelemmel kísér mindent, mi elhangzik, de egyelőre nem lép, csak ha szükséges. Pyr nem sokat találkozott vele, de valahogy a hírek ellenére meglehetősen méltóságteljes és kimért. Lyz is megérkezik, s Pyr emelt fővel hallgatja Pyctát és őt is. Mindenben van igazság, de a tündér nem alkot véleményt, arcával sem, kezével sem. Ahogy Pyctát megrohamozzák, még némiképp sajnálja is a vezért, bár ezt a világért sem mutatná ki. Milyen sorsa lehet? Nemhogy nem tud elmenekülni a problémák elől, még elébük is megy, s feladata, hogy megkeresse őket. Pyr, Erdőmélye rejtekén, ha gondolt egyet fáról fára szállva, elhagyta addigi lakhelyét. Lehet, hogy a vezérnek is hasonló kellene. Egy kis magány, vagy legalább szűk körben. Egy másik helyen, egy új helyen, a nyugalom szigetén. Szinte kedve támad odaszaladni hozzá és ruhája szélénél fogva kirángatni Vadvédből. Pyr meg tud élni a vadonban, azt gondolja Pycta is, hát miért ne? ~ Mondjuk Lyz azért jöhetne. Esetleg Zsenge is. Meg harcos is kellene. Eh. Nem az én gondom. ~ Arca szenvtelen és változatlan, csak egy bogár száll a karjára, de nem akarja elhessegetni. Pedig nagyon csikizi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346