Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:35:11
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:35:11
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Shen, Denzack//
*A kormos lány Shen értetlenkedésén kissé türelmetlenül felhördül.*
- Igen! Arra fáj a fogam és az enyves kezeimmel a kincstárukat akarom kifosztani. Lebuktam, de elfelezem Veled a szajrét.
*Gúnyos vigyort villant Aranyhajra, majd közelebb lép az elf férfihoz, és egy leheletnyit előre hajolva, kezével félig takarva száját, odasúgja a mesteríjásznak.*
- Tudod… itt őrzik Arthenior aranykészletét… ezért épültem be ide. Szerinted, miért olyan eldugott ez a hely? Hát ezért! Bezony! Az egész Természet Anya duma csak egy nagy humbug, hogy azzal riogassák és tartsák távol az együgyű lanawiniakat.
*Már hazudozik is, a magából kifordult mélységi lány. Hiába, ragadós ez, mint az enyv. Talán, valaki rossz hatással van rá? Fene se tudja, hiszen a sötételf lányról tartják úgy, hogy ő szokott megrontani másokat.
Aranyhaj által tartott kiselőadásra a beskatulyázásról, és keresztkérdéseire, Xotara csak sejtelmesen elvigyorodik, és küld egy groteszk kacsintást.*
- Megyek. Hozom a trezor kulcsait.
*Ami azt illeti, hogy mi dívik az erődben és mi nem.*
- Jaj, tudod… ez is az én zavarkeltős és beépülős módszerem egyike a sok közül, hogy olykor tök ostobának tettetem magam. Ezt a jelző aggatásos dolgot is én honosítottam meg a Vadvédben. Ez is mestertolvaji fortélyaim egyike. Briliáns, igaz?
*Magyarázza ezt teljesen komoly pofával, amihez még kettőt bólint is, majd kezével leinti Shent, hogy fogja be. Persze, ha most nem lenne olyan sürgős Xotarának, és nem hantázna, mintha könyvből olvasná, akkor megmondaná a hosszúéletűnek, hogy semmi köze hozzá, hogy miért akar lejutni a pincébe. Talán, a bor miatt, lehet az arany miatt vagy valami egészen más miatt. A fene se tudja.*
~Éljen a Káosz Szava!~
- Akkor maradj itt, Pubi! Hamarabb megjárom egyedül… persze hacsak nem marasztalnak.
*Elvigyorodva lép ki az árnyékból és kettesével szedve a lépcsőfokokat hamar felkaptat a pincefeljárón és eltűnik a folyósokon.*
~Remek bűntársat választottam… mindent nekem kell csinálnom. Még szerencse, hogy ilyen vagány kislány vagyok.~
*Xotara célirányosan halad a folyosókon és hamar nagycsarnokba lép. Nem akar a Banyával összefutni a konyhában, ezért az udvarnak veszi az irányt és a Szentélyen keresztül lép a vendég- és cselédszobák által szegélyezett folyosóra. Pontosan emlékszik, melyik a vörös csuhás szobája. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy talán nem kéne ezt tennie.*
~Oh! Dehogyis nem… egyszer élünk!~
*Kopp – kopp – kopp!
Kopogtat be a vörös csuhás szobájának az ajtaján, de úgy hogy halványlila fogalma sincs róla, hogy mit fog mondani fajtársának, vagy hogy az egyáltalán itt van e, és ajtónyit e neki.*
~Próba cseresznye!~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 21:41:15
//Lehetetlen küldetés//
//Shen, Denzack//
*A kormos lány Shen értetlenkedésén kissé türelmetlenül felhördül.*
- Igen! Arra fáj a fogam és az enyves kezeimmel a kincstárukat akarom kifosztani. Lebuktam, de elfelezem Veled a szajrét.
*Gúnyos vigyort villant Aranyhajra, majd közelebb lép az elf férfihoz, és egy leheletnyit előre hajolva, kezével félig takarva száját, odasúgja a mesteríjásznak.*
- Tudod… itt őrzik Arthenior aranykészletét… ezért épültem be ide. Szerinted, miért olyan eldugott ez a hely? Hát ezért! Bezony! Az egész Természet Anya duma csak egy nagy humbug, hogy azzal riogassák és tartsák távol az együgyű lanawiniakat.
*Már hazudozik is, a magából kifordult mélységi lány. Hiába, ragadós ez, mint az enyv. Talán, valaki rossz hatással van rá? Fene se tudja, hiszen a sötételf lányról tartják úgy, hogy ő szokott megrontani másokat.
Aranyhaj által tartott kiselőadásra a beskatulyázásról, és keresztkérdéseire, Xotara csak sejtelmesen elvigyorodik, és küld egy groteszk kacsintást.*
- Megyek. Hozom a trezor kulcsait.
*Ami azt illeti, hogy mi dívik az erődben és mi nem.*
- Jaj, tudod… ez is az én zavarkeltős és beépülős módszerem egyike a sok közül, hogy olykor tök ostobának tettetem magam. Ezt a jelző aggatásos dolgot is én honosítottam meg a Vadvédben. Ez is mestertolvaji fortélyaim egyike. Briliáns, igaz?
*Magyarázza ezt teljesen komoly pofával, amihez még kettőt bólint is, majd kezével leinti Shent, hogy fogja be. Persze, ha most nem lenne olyan sürgős Xotarának, és nem hantázna, mintha könyvből olvasná, akkor megmondaná a hosszúéletűnek, hogy semmi köze hozzá, hogy miért akar lejutni a pincébe. Talán, a bor miatt, lehet az arany miatt vagy valami egészen más miatt. A fene se tudja.*
~Éljen a Káosz Szava!~
- Akkor maradj itt, Pubi! Hamarabb megjárom egyedül… persze hacsak nem marasztalnak.
*Elvigyorodva lép ki az árnyékból és kettesével szedve a lépcsőfokokat hamar felkaptat a pincefeljárón és eltűnik a folyósokon.*
~Remek bűntársat választottam… mindent nekem kell csinálnom. Még szerencse, hogy ilyen vagány kislány vagyok.~
*Xotara célirányosan halad a folyosókon és hamar nagycsarnokba lép. Nem akar a Banyával összefutni a konyhában, ezért az udvarnak veszi az irányt és a Szentélyen keresztül lép a vendég- és cselédszobák által szegélyezett folyosóra. Pontosan emlékszik, melyik a vörös csuhás szobája. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy talán nem kéne ezt tennie.*
~Oh! Dehogyis nem… egyszer élünk!~
*Kopp – kopp – kopp!
Kopogtat be a vörös csuhás szobájának az ajtaján, de úgy hogy halványlila fogalma sincs róla, hogy mit fog mondani fajtársának, vagy hogy az egyáltalán itt van e, és ajtónyit e neki.*
~Próba cseresznye!~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 21:41:15
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:02:36
Üzenet elküldve: 2018-02-26 21:02:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
- Nincs egy tükröd? Jó lenne egy tükör. Nem tudok eléggé kitekeredni.
*Főleg azért, mert fáj, ahogy tekeredik, bár azért próbálkozik vele, de hamar feladja.*
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogok így aludni, a másik oldalam csupa lila, tegnap akkorát estem a lóról, mint az ólajtó.
*cseveg tovább, visszaejtve a megszaggatott inget, majd felgyűri jobb ingujját, nem csak az oldala, de a könyöke is lila. Azt az esést is nagyon olcsón úszta meg, szerencsés napjai lehetnek hiszen a nyakát sem szegte és a kiontott beleinél fogva sem lógatták a kapu fölé.*
- Hát, ha nyoma marad az sem baj, majd azt mondom, hogy hősies csatában szereztem, miközben árva gyerekeket és gyenge nőket mentettem.
*Elmosolyodik megint, hálás mosollyal nézi azt is, hogy a félvér feltakarít helyette. Aztán Isq kérdésére ráfagy az arcára a mosoly.*
- Nem tudom. Honnét tudnám?
*Kérdezi élesen, talán kicsit túl élesen is, de erről nem tud és főleg nem is akar nyilatkozni. Hirtelen már nagyon mehetnékje van, nem akar tovább cseverészni. Arcvonásai lassan megkeményednek.*
- Lepihenek. Ahogy tanácsoltad.
*Majd bepisil a fájdalomtól, ahogyan leugrik a székről. Le kell támaszkodjon, nem hitte volna, hogy a mozgás ennyire fájhat. Meg kell támaszkodjon újra az asztalban, most csak fél kézzel, majd nagyot sóhajt, nyel egyet és elindul. Anélkül, hogy visszanézne, vagy bármit reagálna a továbbiakban a félvérnek. Arra is felkészül lelkileg, hogy a férfi esetleg tettekkel próbálja tartóztatni, ha valóban így tesz, akkor szavak nélkül rázza le magáról. Remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor, mert így is lüktet az oldala és a fájdalom már szétárad a testében. Amúgy is rohadtul fáj neki minden egyes lépés, újra kiveri a hideg verejték a hátát és a homlokát.
Nem a saját szobájába megy, oda most nem lenne ereje bemenni, hanem Pyctáé felé veszi az irányt. Belülről be fogja zárni az ajtót, aztán úgy, ahogy van, eldől keresztbe az ágyon. A fájdalom és a fáradtság egyszerre taszítják álomba, avagy beigazolódott Isq félelme és végül tényleg elájult.*
- Nincs egy tükröd? Jó lenne egy tükör. Nem tudok eléggé kitekeredni.
*Főleg azért, mert fáj, ahogy tekeredik, bár azért próbálkozik vele, de hamar feladja.*
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogok így aludni, a másik oldalam csupa lila, tegnap akkorát estem a lóról, mint az ólajtó.
*cseveg tovább, visszaejtve a megszaggatott inget, majd felgyűri jobb ingujját, nem csak az oldala, de a könyöke is lila. Azt az esést is nagyon olcsón úszta meg, szerencsés napjai lehetnek hiszen a nyakát sem szegte és a kiontott beleinél fogva sem lógatták a kapu fölé.*
- Hát, ha nyoma marad az sem baj, majd azt mondom, hogy hősies csatában szereztem, miközben árva gyerekeket és gyenge nőket mentettem.
*Elmosolyodik megint, hálás mosollyal nézi azt is, hogy a félvér feltakarít helyette. Aztán Isq kérdésére ráfagy az arcára a mosoly.*
- Nem tudom. Honnét tudnám?
*Kérdezi élesen, talán kicsit túl élesen is, de erről nem tud és főleg nem is akar nyilatkozni. Hirtelen már nagyon mehetnékje van, nem akar tovább cseverészni. Arcvonásai lassan megkeményednek.*
- Lepihenek. Ahogy tanácsoltad.
*Majd bepisil a fájdalomtól, ahogyan leugrik a székről. Le kell támaszkodjon, nem hitte volna, hogy a mozgás ennyire fájhat. Meg kell támaszkodjon újra az asztalban, most csak fél kézzel, majd nagyot sóhajt, nyel egyet és elindul. Anélkül, hogy visszanézne, vagy bármit reagálna a továbbiakban a félvérnek. Arra is felkészül lelkileg, hogy a férfi esetleg tettekkel próbálja tartóztatni, ha valóban így tesz, akkor szavak nélkül rázza le magáról. Remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor, mert így is lüktet az oldala és a fájdalom már szétárad a testében. Amúgy is rohadtul fáj neki minden egyes lépés, újra kiveri a hideg verejték a hátát és a homlokát.
Nem a saját szobájába megy, oda most nem lenne ereje bemenni, hanem Pyctáé felé veszi az irányt. Belülről be fogja zárni az ajtót, aztán úgy, ahogy van, eldől keresztbe az ágyon. A fájdalom és a fáradtság egyszerre taszítják álomba, avagy beigazolódott Isq félelme és végül tényleg elájult.*
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:45:07
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:45:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők - zárás//
*Vidáman hallgatja a többieket.*
~ Hihetetlen milyen jó a csapat. Szeretek itt lenni. ~ *Örömmel tölti el, hogy többieknek is ennyi jó ötlete, láthatóan mindenki szívén viseli az erőd sorsát. Persze a vezér mindenek felett. Valahogy elszállnak felette a szavak, ahogy a vezért nézi. Nem kell figyelnie túlságosan, hiszen pontosan tudja, hogy mit mond, mi az, ami számára, számukra fontos. Az erdő, a környezet, a természet kincsinek megóvása és fenntartása. Védelme bármi áron. Ebbe nem fér bele az sem, ha boldogulásuk szempontjából nyúlnak az értékekhez. A Fákban Lakó türelme és engedékenysége vékony pallón mozog. Valahogy Umon is szívében érzi ezt, esze ágában sincs ártani semminek és senkinek.*
~ Egyszer teljesen ura eszek önmagamnak. Egyszer újra önmagam leszek, bár nem emlékszem már arra, hogy ez mikor volt utoljára. ~ *Kissé elkomorodik, de nem hagyja, hogy érzései úrrá legyenek rajta. Soha többé nem akarja. Érdeklődve hallgatja a többiek beszélgetését, de részéről a választ megkapta már, az egyetlen kijelentést is csak megerősíteni tudja:*
- Igyekezni és vigyázni fogok, vezérem! *Mosolyogva bólint Pyctára, majd hallgatja a többieket, s ha kérdezik hozzászól. Az ő mondanivalója elfogyott, ne kívánja már feltartani a vezért. Ha mindenki elmondta, amit szeretett, mindenki felé meghajol, majd elhagyja a tanácstermet.*
//Ötletelők - zárás//
*Vidáman hallgatja a többieket.*
~ Hihetetlen milyen jó a csapat. Szeretek itt lenni. ~ *Örömmel tölti el, hogy többieknek is ennyi jó ötlete, láthatóan mindenki szívén viseli az erőd sorsát. Persze a vezér mindenek felett. Valahogy elszállnak felette a szavak, ahogy a vezért nézi. Nem kell figyelnie túlságosan, hiszen pontosan tudja, hogy mit mond, mi az, ami számára, számukra fontos. Az erdő, a környezet, a természet kincsinek megóvása és fenntartása. Védelme bármi áron. Ebbe nem fér bele az sem, ha boldogulásuk szempontjából nyúlnak az értékekhez. A Fákban Lakó türelme és engedékenysége vékony pallón mozog. Valahogy Umon is szívében érzi ezt, esze ágában sincs ártani semminek és senkinek.*
~ Egyszer teljesen ura eszek önmagamnak. Egyszer újra önmagam leszek, bár nem emlékszem már arra, hogy ez mikor volt utoljára. ~ *Kissé elkomorodik, de nem hagyja, hogy érzései úrrá legyenek rajta. Soha többé nem akarja. Érdeklődve hallgatja a többiek beszélgetését, de részéről a választ megkapta már, az egyetlen kijelentést is csak megerősíteni tudja:*
- Igyekezni és vigyázni fogok, vezérem! *Mosolyogva bólint Pyctára, majd hallgatja a többieket, s ha kérdezik hozzászól. Az ő mondanivalója elfogyott, ne kívánja már feltartani a vezért. Ha mindenki elmondta, amit szeretett, mindenki felé meghajol, majd elhagyja a tanácstermet.*
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:36:43
Üzenet elküldve: 2018-02-26 19:36:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
- Ha már csak viszketni fog, akkor jobb lesz a helyzet. *mert hogy most egy jó ideig még fájdalommal fog járni jó néhány mozdulat. Mindenesetre Aenae sokkal jobban van, mint ahogy a kinézete meg az iménti sebösszeöltögetés után vélni lehetne. Most már elhiszi neki, hogy nem fog elájulni. Igazán úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Nem tudja nem figyelni a lányt, ahogy nézegeti magát, a bámuló csodálat és a gyógyítói kíváncsiság egyszerre küzd benne.*
- Nem sok nyoma lesz. Ha vigyázol vele. *mondja visszafojtott lélegzettel, de mosolyogva, hogy mit szól a varráshoz.
Aenae a sérültek ellátásának említésére egészen fellelkesül. ~Úgy látszik, a figyelemelterelős módszer bevált.~ örül.
Akkor is örül, amikor a lány végre iszik pár kortyot. ~Ó, kár volt beléerőltetnem!!~ kárhoztatja magát, amikor az a néhány korty visszajön, Aenae pedig öklendezni kezd. Meg is ijed. ~Nehogy a friss varratok felszakadjanak! Még az kéne!~ Egyelőre ő nem gondol másra, nyilvánvalónak tartja, hogy a rosszullét a történtek folyománya.*
- Valahol van. *felsóhajt, de aztán eltünteti a nyomokat a labor kövéről gyorsan, még mielőtt Aenaenek a végén eszébe jutna, hogy majd ő törli fel ebben az állapotban.
Azt nem meri, nem akarja tőle megkérdezni, hogy ki volt, aki mindezt csinálta. Egyelőre megelégszik azzal, amit Aenae mondott: nem teszi többet. Csakhogy amikor felmerül benne, hogy kinéz az udvarra, hátha van valaki, aki visszakísérje az őzgidaszeműt a szobájába, hirtelen eszébe villan, hogy vajon mi lehet odaát! ~Talán Umon ott tombol szabadon??~*
- Aenae! Umonnal mi történt? *kérdezi meg óvatosan, félve, hogy beigazolódik a sejtése. Ha választ kap, elindul kifelé.*
- Egy pillanat, és jövök. Kinézek az udvarra, hátha van ott valaki, aki segíteni tud. Nekem el kéne jutnom ezekkel a konyhába. *mutat a tegnapi két sebesültnek összekészített szerekre.*
- Meg akarom nézni, mi van a másik két sebesültünkkel.
*Az udvaron szerencsére megpillantja Leont.*
- Ahoj, Leon! Gyere, segíts! *integet neki, ha a kalóz észreveszi, és felé fordul.*
- Átkíséred Aenaet a szobájába? *kéri meg.* - Legjobb lenne, ha előkerítenéd Selest. *néz Leonra.* - Ő fog tudni neki segíteni a mosdásban. *nem ecseteli a dolgot, Leon láthatja, mi a helyzet.*
- Ha már csak viszketni fog, akkor jobb lesz a helyzet. *mert hogy most egy jó ideig még fájdalommal fog járni jó néhány mozdulat. Mindenesetre Aenae sokkal jobban van, mint ahogy a kinézete meg az iménti sebösszeöltögetés után vélni lehetne. Most már elhiszi neki, hogy nem fog elájulni. Igazán úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Nem tudja nem figyelni a lányt, ahogy nézegeti magát, a bámuló csodálat és a gyógyítói kíváncsiság egyszerre küzd benne.*
- Nem sok nyoma lesz. Ha vigyázol vele. *mondja visszafojtott lélegzettel, de mosolyogva, hogy mit szól a varráshoz.
Aenae a sérültek ellátásának említésére egészen fellelkesül. ~Úgy látszik, a figyelemelterelős módszer bevált.~ örül.
Akkor is örül, amikor a lány végre iszik pár kortyot. ~Ó, kár volt beléerőltetnem!!~ kárhoztatja magát, amikor az a néhány korty visszajön, Aenae pedig öklendezni kezd. Meg is ijed. ~Nehogy a friss varratok felszakadjanak! Még az kéne!~ Egyelőre ő nem gondol másra, nyilvánvalónak tartja, hogy a rosszullét a történtek folyománya.*
- Valahol van. *felsóhajt, de aztán eltünteti a nyomokat a labor kövéről gyorsan, még mielőtt Aenaenek a végén eszébe jutna, hogy majd ő törli fel ebben az állapotban.
Azt nem meri, nem akarja tőle megkérdezni, hogy ki volt, aki mindezt csinálta. Egyelőre megelégszik azzal, amit Aenae mondott: nem teszi többet. Csakhogy amikor felmerül benne, hogy kinéz az udvarra, hátha van valaki, aki visszakísérje az őzgidaszeműt a szobájába, hirtelen eszébe villan, hogy vajon mi lehet odaát! ~Talán Umon ott tombol szabadon??~*
- Aenae! Umonnal mi történt? *kérdezi meg óvatosan, félve, hogy beigazolódik a sejtése. Ha választ kap, elindul kifelé.*
- Egy pillanat, és jövök. Kinézek az udvarra, hátha van ott valaki, aki segíteni tud. Nekem el kéne jutnom ezekkel a konyhába. *mutat a tegnapi két sebesültnek összekészített szerekre.*
- Meg akarom nézni, mi van a másik két sebesültünkkel.
*Az udvaron szerencsére megpillantja Leont.*
- Ahoj, Leon! Gyere, segíts! *integet neki, ha a kalóz észreveszi, és felé fordul.*
- Átkíséred Aenaet a szobájába? *kéri meg.* - Legjobb lenne, ha előkerítenéd Selest. *néz Leonra.* - Ő fog tudni neki segíteni a mosdásban. *nem ecseteli a dolgot, Leon láthatja, mi a helyzet.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:11:56
Üzenet elküldve: 2018-02-26 18:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
- Ne aggódj, egyáltalán nem terveztem elájulni. Egyáltalán. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj, mert mocskosul fáj.
*Felhúzza újra az ingét, bal karját is felemeli, igazgatja a fél mellét, tekergeti a nyakát, hogy szemrevételezhesse a sebet. Hosszú percekig szemléli, közben pedig ingere van arra, hogy odanyúljon, de nem teszi, mert az ő keze nem túl tiszta, még az út pora is rajta van.*
- Rosszabbul is járhattam volna. Olcsón megúsztam.
*Arcán mostanra nyoma sincsen a sírásnak, valamennyi könnye felszáradt, tulajdonképpen csak vörös szeme árulkodik arról, hogy sírt. Ha meg leszámítjuk a tépett haját és a megszaggatott, vérfoltos ingét, akkor az egész úgy tűnne, mint egy igen kedélyes, délelőtti beszélgetés az erdőmélyi gyógyítók között.*
- Igen, a kovácsnál találkoztunk vele.
*Emlékszik vissza a tegnapi napra.*
- Csodaszép tényleg, de az elfek mind csodaszépek.
*Nagyot sóhajt, kissé elrévedő tekintettel. Sokszor kívánta, hogy bár elf lenne, akkor kecses lenne, karcsú, tökéletes és gyönyörű.*
- Szóval egy csuklyás sötételf. Lyz egy csuklyás sötételffel jött, mikor ide érkezett. Jajzino, Janzino, valami ilyesmi neve volt.
*Persze nem gondolja, hogy az erdőben összeszedett sötételf ugyanaz lenne, mint aki Lyzzel jött, ezt csak úgy megjegyezte.*
- Megnézem mindenképpen.
*Ettől egészen fellelkesül, tisztára úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna, tudata egyből igyekszik feledtetni vele a borzalmas emléket. A teste persze nem felejt olyan könnyen, hiszen folyamatosan fáj a seb.*
- Jó, pár kortyot, de csak, hogy ne nyaggass.
*Elveszi a kupát és tényleg iszik is pár kortyot, arca grimaszba rándul, olyan vacak íze van.*
- Szóval hagytál nekem varrnivalót, megné...
*Ebben a pillanatban félbeszakad az, amit mondani akart, előrehajol, ugyanis az iménti gyógytea menten visszakívánkozott.*
- Egek.
*Előrehajol a lábai között, megint az asztal szélét fogja két kézzel és öklendezik, bár gyomra teljesen üres.*
- Én megpróbáltam, te is látod, de nem veszi be a gyomrom.
*Köhög, harákol, öklendezik.*
- Reggeli óta nincs jól a hasam, de nem hittem, hogy kétszer is hányni fogok. Nem is tudom, hogy mikor hánytam utoljára.
*csevegő hangon mondja, közben meg leszáll a székről, bár ezt menten megbánja, mert a fájdalom mellé kellemetlen húzódás is betársul.*
- Van itt valahol felmosó...
*A következő pillanatban pedig már a kőre hányt epével kevert gyógyteát takarítja.*
- Ne aggódj, egyáltalán nem terveztem elájulni. Egyáltalán. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj, mert mocskosul fáj.
*Felhúzza újra az ingét, bal karját is felemeli, igazgatja a fél mellét, tekergeti a nyakát, hogy szemrevételezhesse a sebet. Hosszú percekig szemléli, közben pedig ingere van arra, hogy odanyúljon, de nem teszi, mert az ő keze nem túl tiszta, még az út pora is rajta van.*
- Rosszabbul is járhattam volna. Olcsón megúsztam.
*Arcán mostanra nyoma sincsen a sírásnak, valamennyi könnye felszáradt, tulajdonképpen csak vörös szeme árulkodik arról, hogy sírt. Ha meg leszámítjuk a tépett haját és a megszaggatott, vérfoltos ingét, akkor az egész úgy tűnne, mint egy igen kedélyes, délelőtti beszélgetés az erdőmélyi gyógyítók között.*
- Igen, a kovácsnál találkoztunk vele.
*Emlékszik vissza a tegnapi napra.*
- Csodaszép tényleg, de az elfek mind csodaszépek.
*Nagyot sóhajt, kissé elrévedő tekintettel. Sokszor kívánta, hogy bár elf lenne, akkor kecses lenne, karcsú, tökéletes és gyönyörű.*
- Szóval egy csuklyás sötételf. Lyz egy csuklyás sötételffel jött, mikor ide érkezett. Jajzino, Janzino, valami ilyesmi neve volt.
*Persze nem gondolja, hogy az erdőben összeszedett sötételf ugyanaz lenne, mint aki Lyzzel jött, ezt csak úgy megjegyezte.*
- Megnézem mindenképpen.
*Ettől egészen fellelkesül, tisztára úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna, tudata egyből igyekszik feledtetni vele a borzalmas emléket. A teste persze nem felejt olyan könnyen, hiszen folyamatosan fáj a seb.*
- Jó, pár kortyot, de csak, hogy ne nyaggass.
*Elveszi a kupát és tényleg iszik is pár kortyot, arca grimaszba rándul, olyan vacak íze van.*
- Szóval hagytál nekem varrnivalót, megné...
*Ebben a pillanatban félbeszakad az, amit mondani akart, előrehajol, ugyanis az iménti gyógytea menten visszakívánkozott.*
- Egek.
*Előrehajol a lábai között, megint az asztal szélét fogja két kézzel és öklendezik, bár gyomra teljesen üres.*
- Én megpróbáltam, te is látod, de nem veszi be a gyomrom.
*Köhög, harákol, öklendezik.*
- Reggeli óta nincs jól a hasam, de nem hittem, hogy kétszer is hányni fogok. Nem is tudom, hogy mikor hánytam utoljára.
*csevegő hangon mondja, közben meg leszáll a székről, bár ezt menten megbánja, mert a fájdalom mellé kellemetlen húzódás is betársul.*
- Van itt valahol felmosó...
*A következő pillanatban pedig már a kőre hányt epével kevert gyógyteát takarítja.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 17:27:43
Üzenet elküldve: 2018-02-26 17:27:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*Igen, ez lesz a legjobb. Elterelni Aenae figyelmét. Akkor talán nem ájul el, és erőre tud kapni annyira, hogy akár vissza is kísérheti az északi szárnyba, a saját szobájába. A fürdőben meg meg is mosakodhat.*
- Rendben, mesélek. *mosolyodik el.* - De egy feltétellel. Hogy most már biztos nem ájulsz el nekem! *legszívesebben megsimogatná Aenae fejét, hogy milyen hős volt, de persze azt nem lehet.*
- Lyzék tegnap jöttek meg. *kezdi, ahogy az asztalon pakolászik.*
- Magukkal hozták Wendit is. Egy csodaszép elf lányt Artheniorból. Tegnap este érkeztek. *Az nem jut eszébe, hogy Aenae-ék együtt indultak el Lyzzel és Sunukoval, és az elf lánnyal Aenae akár találkozhatott is.*
- Én ismerem őt! Beszélgettünk Artheniorban a piactéren. Lihanechben született.
- Akkor jöttek meg, amikor Xotara meg Ert. *itt megáll egy kicsit, azt figyeli, Aenae nincs e rosszabbul. Ha nyugalom van, folytatja.*
- Merthogy Ert fogta magát, és elment egyedül bóklászni az erdőbe. Xotara meg utánament a sötételf betegágya mellől.
*Ezen a ponton elneveti magát, akármilyen aggasztó most a laborban Aenaé-vel a helyzet. ~Ezt már Aenae biztosan nem tudja így követni.~*
- A sötételfet, egy csuklyás mélységi, a_második_Vadvédben *mondja némi rosszallással a hangjában* - Bajdiék szedték össze Erdőmélyén. Bajdi, Annu, meg Zara. Elláttam, de gondoltam, majd te is megnézed. *Hát, ezt úgy látszik, rosszul gondolta. Egyszer Aenae is gyógyuljon.*
- Valami erdei vadak csúnyán összerugdosták. Gondolom, borzoiok.
*Ha ez eddig követhető volt, megpróbálja tovább ecsetelni a tegnap történteket.*
- Szóval Xot meg Ert épségben előkerültek, de már késő éjszaka. Ők meg egy elfet cipeltek haza Erdőmélyéről, az még rosszabb állapotban volt. Egy mélyre mart harapás van a lábszárán. Sebláza volt. Quartant tettem rá, de... *vállat von.*
- Ha szerencséje lesz, egy hat múlva összevarrhatod. *mosolyodik el Isq. Aenae mostanában pont azon panaszkodott, hogy jó lenne már igazi sebet varrnia.
Még mindig aggódik, és mivel az altató főzetből nem akar inni a vajákos lány, közben lefőz egy adag sima útifűteát, egy kevés Harmatkával. Az nem árthat.*
- Akkor idd meg ezt! Legyél jó beteg! *vigyorog, ahogy átnyújtja neki. Figyeli, hogy reagál.*
- Hát, az egy kicsit még odébb van, te is tudod. *nevet rá Aenae-re. Most már biztosan megmarad. Nem akarná faggatni, de csak kibukik belőle a kérdés:*
- Na és Ti? Sikerrel jártatok? A Pegazusban szálltatok meg?
*Igen, ez lesz a legjobb. Elterelni Aenae figyelmét. Akkor talán nem ájul el, és erőre tud kapni annyira, hogy akár vissza is kísérheti az északi szárnyba, a saját szobájába. A fürdőben meg meg is mosakodhat.*
- Rendben, mesélek. *mosolyodik el.* - De egy feltétellel. Hogy most már biztos nem ájulsz el nekem! *legszívesebben megsimogatná Aenae fejét, hogy milyen hős volt, de persze azt nem lehet.*
- Lyzék tegnap jöttek meg. *kezdi, ahogy az asztalon pakolászik.*
- Magukkal hozták Wendit is. Egy csodaszép elf lányt Artheniorból. Tegnap este érkeztek. *Az nem jut eszébe, hogy Aenae-ék együtt indultak el Lyzzel és Sunukoval, és az elf lánnyal Aenae akár találkozhatott is.*
- Én ismerem őt! Beszélgettünk Artheniorban a piactéren. Lihanechben született.
- Akkor jöttek meg, amikor Xotara meg Ert. *itt megáll egy kicsit, azt figyeli, Aenae nincs e rosszabbul. Ha nyugalom van, folytatja.*
- Merthogy Ert fogta magát, és elment egyedül bóklászni az erdőbe. Xotara meg utánament a sötételf betegágya mellől.
*Ezen a ponton elneveti magát, akármilyen aggasztó most a laborban Aenaé-vel a helyzet. ~Ezt már Aenae biztosan nem tudja így követni.~*
- A sötételfet, egy csuklyás mélységi, a_második_Vadvédben *mondja némi rosszallással a hangjában* - Bajdiék szedték össze Erdőmélyén. Bajdi, Annu, meg Zara. Elláttam, de gondoltam, majd te is megnézed. *Hát, ezt úgy látszik, rosszul gondolta. Egyszer Aenae is gyógyuljon.*
- Valami erdei vadak csúnyán összerugdosták. Gondolom, borzoiok.
*Ha ez eddig követhető volt, megpróbálja tovább ecsetelni a tegnap történteket.*
- Szóval Xot meg Ert épségben előkerültek, de már késő éjszaka. Ők meg egy elfet cipeltek haza Erdőmélyéről, az még rosszabb állapotban volt. Egy mélyre mart harapás van a lábszárán. Sebláza volt. Quartant tettem rá, de... *vállat von.*
- Ha szerencséje lesz, egy hat múlva összevarrhatod. *mosolyodik el Isq. Aenae mostanában pont azon panaszkodott, hogy jó lenne már igazi sebet varrnia.
Még mindig aggódik, és mivel az altató főzetből nem akar inni a vajákos lány, közben lefőz egy adag sima útifűteát, egy kevés Harmatkával. Az nem árthat.*
- Akkor idd meg ezt! Legyél jó beteg! *vigyorog, ahogy átnyújtja neki. Figyeli, hogy reagál.*
- Hát, az egy kicsit még odébb van, te is tudod. *nevet rá Aenae-re. Most már biztosan megmarad. Nem akarná faggatni, de csak kibukik belőle a kérdés:*
- Na és Ti? Sikerrel jártatok? A Pegazusban szálltatok meg?
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:52:20
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:52:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Seles, kicsit Aenae//
*Aranyhajnak már nem válaszol, csupán megjegyzi magának, hogy a mankós kis beszólógató fickót még meg fogja ütlegelni, ha legközelebb látja. Persze nem itt a folyosón, és nem egy ilyen szép reggelen. Neki legalábbis szép.
Aztán helyet foglal Selesnél az asztalnál. Leon egyébként mindig sokat eszik, de ha valami megrázó történik vele, akkor pedig különösen. Márpedig a ma reggel különleges és furcsa, még ha a maga pozitív értelmében is. A lány vallomására a kalóznak fülig ér a szája, és olyan tekintettel néz a lányra, mintha szemeivel újra levetkőztetné, amitől csak még jobb étvágya kerekedik. Szinte összefut a szájában a nyál!*
-Meghiszem azt! Hallottam, meg láttam is! *Vigyorog pimaszul, miközben két falat között válaszol.*
-Ezt is tudom! És köszönöm, én is szeretlek! *Bólogat az újabb vallomásra, ami melengeti a szívét. Amikor aztán felpattan és elviharzik, Leon is utána ered, mert nem igazán érti, hogy most mi van.* ~Csörömpölés? Megint?~ *A mai nap nagyon hangosak ezek a vadvédiek. Ott Selest és Énét látja, aki aztán elbotorkál mellette, a kalóz meg csak áll ott és bámul, és fel sem fogja mi történik, csak mikor benéz, és látja a vért meg a kitört ablakot. Akkor megigazítja kardövét, és a lányra néz.*
-Hát itt meg a mi búbánatos jó fene történt? A tengerek Szellemére! Hát itt mindenki félholt lesz? Akarod, hogy körbenézzek? *Néz komolyan a lányra, de különösebb érzelem nem látszik az arcán, hiszen a lány volt elég jól ahhoz, hogy elmenjen mellette, és még a segítségét se kérte, se Selesnek, se neki.* ~Biztos csak megvágta magát az ablakkal. Lehet nekidőlt, aztán kitört az ablak, és most meg megy megnézetni Isqel, hogy lesz-e maradandó hege!~ *Aztán barátnőjére néz, aki össze van hányva.* ~Uhh, undi!~ *De arca még mindig nem rezzen, elég sok hányást látott életében, meg vért is, nem ettől lesz rosszul!*
*Aranyhajnak már nem válaszol, csupán megjegyzi magának, hogy a mankós kis beszólógató fickót még meg fogja ütlegelni, ha legközelebb látja. Persze nem itt a folyosón, és nem egy ilyen szép reggelen. Neki legalábbis szép.
Aztán helyet foglal Selesnél az asztalnál. Leon egyébként mindig sokat eszik, de ha valami megrázó történik vele, akkor pedig különösen. Márpedig a ma reggel különleges és furcsa, még ha a maga pozitív értelmében is. A lány vallomására a kalóznak fülig ér a szája, és olyan tekintettel néz a lányra, mintha szemeivel újra levetkőztetné, amitől csak még jobb étvágya kerekedik. Szinte összefut a szájában a nyál!*
-Meghiszem azt! Hallottam, meg láttam is! *Vigyorog pimaszul, miközben két falat között válaszol.*
-Ezt is tudom! És köszönöm, én is szeretlek! *Bólogat az újabb vallomásra, ami melengeti a szívét. Amikor aztán felpattan és elviharzik, Leon is utána ered, mert nem igazán érti, hogy most mi van.* ~Csörömpölés? Megint?~ *A mai nap nagyon hangosak ezek a vadvédiek. Ott Selest és Énét látja, aki aztán elbotorkál mellette, a kalóz meg csak áll ott és bámul, és fel sem fogja mi történik, csak mikor benéz, és látja a vért meg a kitört ablakot. Akkor megigazítja kardövét, és a lányra néz.*
-Hát itt meg a mi búbánatos jó fene történt? A tengerek Szellemére! Hát itt mindenki félholt lesz? Akarod, hogy körbenézzek? *Néz komolyan a lányra, de különösebb érzelem nem látszik az arcán, hiszen a lány volt elég jól ahhoz, hogy elmenjen mellette, és még a segítségét se kérte, se Selesnek, se neki.* ~Biztos csak megvágta magát az ablakkal. Lehet nekidőlt, aztán kitört az ablak, és most meg megy megnézetni Isqel, hogy lesz-e maradandó hege!~ *Aztán barátnőjére néz, aki össze van hányva.* ~Uhh, undi!~ *De arca még mindig nem rezzen, elég sok hányást látott életében, meg vért is, nem ettől lesz rosszul!*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:14:36
Üzenet elküldve: 2018-02-26 16:14:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ébredés//
* Denzack már ideje üldögél az ágy szélén, míg végül arra az elhatározásra jut, hogy elindul. Karjával próbál lendületet adni magának és végül sikerül neki felkelni az ágyról. Kapaszkodva megy végig az ágy mentén az ablakig. Kinyitja az ablakot, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Félig kilógva az ablakból szívja az oxigéndús levegőt. Kissé erőre is kap ettől, ezért úgy dönt, hogy a szoba ajtaját is kinyitja, hogy az egész szobát átjárja ez a friss levegő. El is indul vissza ismét kapaszkodva az ajtó felé, majd nyúl is, hogy kinyissa, mikor élés fájdalom nyilall az egyik kötése alá. Hirtelen a fájdalom forrása felé kapja a kezét, miközben lábából elszáll az erő és fadarabként dől kifele az ajtón. *
* Denzack már ideje üldögél az ágy szélén, míg végül arra az elhatározásra jut, hogy elindul. Karjával próbál lendületet adni magának és végül sikerül neki felkelni az ágyról. Kapaszkodva megy végig az ágy mentén az ablakig. Kinyitja az ablakot, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Félig kilógva az ablakból szívja az oxigéndús levegőt. Kissé erőre is kap ettől, ezért úgy dönt, hogy a szoba ajtaját is kinyitja, hogy az egész szobát átjárja ez a friss levegő. El is indul vissza ismét kapaszkodva az ajtó felé, majd nyúl is, hogy kinyissa, mikor élés fájdalom nyilall az egyik kötése alá. Hirtelen a fájdalom forrása felé kapja a kezét, miközben lábából elszáll az erő és fadarabként dől kifele az ajtón. *
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:58:12
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:58:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*Fáradtan elmosolyodik Isq szavaira, lehajtott fejjel bólint. Valóban, ő sem akarna ilyet máskor. Maga sem érti, hogy hogyan bírta ezt ki, hogyan bírják ki mások. Azonban a fájdalom enyhül, már legalábbis a varrás okozta fájdalom, a kenőcs valamennyire enyhíti a lüktető érzést. Azért még percekig kapaszkodik az asztalba, mielőtt bármit is csinálna. Nagyjából ismeri a saját határait, bőven próbálja volt ez a tűrőképességének. Percekig ül, mielőtt akárcsak a fejét felemelné, csak annyit moccan, hogy bólintson arra, hogy meddig nem érheti a sebet víz. Aztán a fejét rázza. Nem akar lefeküdni, úgysem bírna pihenni, maximum akkor, ha a félvér ad neki valamit, ami elaltatja, azt viszont nem akarja, attól olyan érzése lenne, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, abból meg köszöni szépen, de a mai reggel után nem kér. Saját térdeire mered, aztán lassan moccan.*
- Kedves tőled, de nem. Fürödni akartam, csak közbejött ez. De valahogy mégis meg kéne mosakodni, mert ez így nem járja.
*Az inge is a hátára tapad a saját verejtékétől. Immáron teljesen felemelte a fejét is és a félvérre néz.*
- Inkább meséld el, hogy mi volt, míg nem voltunk.
*Tökéletes lenne a gondolatai eltereléséhez, merthogy most erre van szüksége. A kupát újra elhárítja, talán majd este, alváshoz kér belőle. Estére kulcsra fogja zárni szobája ajtaját.*
- Mikor szeded ki a varratokat?
*Kissé türelmetlen a kérdése, mert már húzódik az egész oldala.*
*Fáradtan elmosolyodik Isq szavaira, lehajtott fejjel bólint. Valóban, ő sem akarna ilyet máskor. Maga sem érti, hogy hogyan bírta ezt ki, hogyan bírják ki mások. Azonban a fájdalom enyhül, már legalábbis a varrás okozta fájdalom, a kenőcs valamennyire enyhíti a lüktető érzést. Azért még percekig kapaszkodik az asztalba, mielőtt bármit is csinálna. Nagyjából ismeri a saját határait, bőven próbálja volt ez a tűrőképességének. Percekig ül, mielőtt akárcsak a fejét felemelné, csak annyit moccan, hogy bólintson arra, hogy meddig nem érheti a sebet víz. Aztán a fejét rázza. Nem akar lefeküdni, úgysem bírna pihenni, maximum akkor, ha a félvér ad neki valamit, ami elaltatja, azt viszont nem akarja, attól olyan érzése lenne, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, abból meg köszöni szépen, de a mai reggel után nem kér. Saját térdeire mered, aztán lassan moccan.*
- Kedves tőled, de nem. Fürödni akartam, csak közbejött ez. De valahogy mégis meg kéne mosakodni, mert ez így nem járja.
*Az inge is a hátára tapad a saját verejtékétől. Immáron teljesen felemelte a fejét is és a félvérre néz.*
- Inkább meséld el, hogy mi volt, míg nem voltunk.
*Tökéletes lenne a gondolatai eltereléséhez, merthogy most erre van szüksége. A kupát újra elhárítja, talán majd este, alváshoz kér belőle. Estére kulcsra fogja zárni szobája ajtaját.*
- Mikor szeded ki a varratokat?
*Kissé türelmetlen a kérdése, mert már húzódik az egész oldala.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:40:51
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*A főzetet Aenae egy kézmozdulattal elhárítja, valószínű Isq is így tenne, ha rajta ügyködnének, de akkor is csodálja érte a kis vajákost. Mire az utolsó varrat is a helyére kerül, már nem tudja nem észrevenni, ahogy teljesen kifehéredett ujjakkal szorítja az asztalt.*
- Szívesen, soha többé, remélem! Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. *mondja halkan.*
- Három-négy napig. A kenőcs most megóvja egy ideig. *válaszol élénkebben.*
- Le kellene hogy feküdj! Mindjárt elájulsz! Csoda, ahogy bírtad! Hallood? *legszívesebben megrázná, tudja azért, milyen önfejű tud lenni Aenae. Attól tart, hogy nagyon közel áll az ájuláshoz a lány.*
- Elvigyelek a szobámba? Most már iszol egy kicsit a főzetből? *kínálja újra oda neki a kupát.* - Aenae! Pihenned kell... *aggódik.*
*A főzetet Aenae egy kézmozdulattal elhárítja, valószínű Isq is így tenne, ha rajta ügyködnének, de akkor is csodálja érte a kis vajákost. Mire az utolsó varrat is a helyére kerül, már nem tudja nem észrevenni, ahogy teljesen kifehéredett ujjakkal szorítja az asztalt.*
- Szívesen, soha többé, remélem! Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. *mondja halkan.*
- Három-négy napig. A kenőcs most megóvja egy ideig. *válaszol élénkebben.*
- Le kellene hogy feküdj! Mindjárt elájulsz! Csoda, ahogy bírtad! Hallood? *legszívesebben megrázná, tudja azért, milyen önfejű tud lenni Aenae. Attól tart, hogy nagyon közel áll az ájuláshoz a lány.*
- Elvigyelek a szobámba? Most már iszol egy kicsit a főzetből? *kínálja újra oda neki a kupát.* - Aenae! Pihenned kell... *aggódik.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:34:25
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:34:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Földszinti folyosón//
- Van igen. *Pillant az elfre.* Van egy pár mesterünk, de majd megtanulod idővel, ha szükséged lesz rájuk. *Pontosan így is gondolja.*
- Iiigen. Ennek eez, annak aaz. *Nyújtja el, mint ha egy óvodáshoz beszélne. Persze a farkas, lupus keverésre kicsit megint felhúzza szép ívű szemöldökét.*
- Valahogy azért nem ugyan az a kettő Shen… *Hangja most sokkal komolyabb, mint eddig, és csak komolyabb lesz pillantása is, ahogy a kis tündér elkezd kitálalni. Ebben nem ismer tréfát.
Tekintetét kapkodja Ert és Shen közt, közben elf láthatóan zavarba is jön. A kis tündért eddig szavahihetőnek ismerte meg, míg Shen egyértelmű füllentéssel indított a konyhai állapotokat illetően, így egy percet sem kételkedik Ertat igazában.
Ugyanakkor az elf maga is bajban volt, és a kis tündér naivsága hozta neki a segítséget.* ~Medvebocsot keresni?~
- Vért köhögtél? *Szegezi a kérdést Shennek enyhe számonkéréssel.* Miért köhögtél vért? *Az ilyesmi nem csak úgy jön az elfre, mint egy tüsszentés, ennek ellenére mégis veszélyes erdőkben kószál.* Tudod, milyen szerencséd volt? *Bár az elf csak úgy idevetődött, és véletlen talált rá a tündér, valójában kicsit elszenvedője is a szituációnak, de azért ő is kap egy kis törődést, ha már így alakult, aztán Erthez fordul.*
- Te meg medvebocsot kerestél? Erről beszélnünk kell Erti! *Újra sóhajt, s próbál nagyon kedves lenni, de eszébe jut, hogy mekkora kavarodást okoztak ezek ketten, na meg Xotara. Mennyire aggódott értük.* A bocsok, nem sétálnak csak úgy egymagukban, és az anyjuktól pedig nem veszünk el kisállatot! Hogy… hmm *Egy pillanatra lehunyja szemét, mint ha elszámolna ötig, majd sokkal kedvesebben szól a kis tündérhez.* Miért nem szóltál Erti? Xot is utánad ment, látod? ~Az az öntörvényű, harsány... de, ő is aggódhatott…~
*Jut eszébe a mélységi lány, s hogy ő is ott volt a kapuban, amikor a kis tündér útnak indult, de Ert kérdése visszarántja a gondolatait.*
- De… persze, nagyon ügyes voltál, hogy megmentetted, nélküled már aligha élne. ~Vért köhögött…~ Biztosan hálás is. *Pillant a csapzottra, figyelmen kívül hagyva a hablatyolását. *
- Seblázban mindenfélét láthatott, de megértem, hogy rosszul esik, igen. De meg kell békélnetek egymással, ha egy fedél alatt fogtok élni… *Ami persze még nem biztos, de Shen szavaiból azt vette ki, hogy maradni szándékozik. Kicsit két tűz közt érzi magát, és próbál valamiféle arany középutat találni. Még éppen szépen kérné Ertet, próbáljon megnyugodni, amikor Csillag, Lyz lábánál kezd szaglászni. Elmosolyodik kis nullumon, aki látszólag lassan nyitni kezd az elf lány felé.* ~Édes kis teremtés.~
*Egészen ellágyul a szíve. Talán egyszer engedi majd magát megsimítani. Közben Shen a küldetésekre kérdez rá.*
- A küldetések egyelőre téged nem érintenek. Majd ha felépülsz, beszélünk róla. *Hangja kedves, de határozott, mert abba azért van némi beleszólása, hogy kivel merészkedik ki az erdőbe, és egy vért köhögő sántát, biztosan nem fog kivinni. Először úgyis tisztában szeretne kerülni a képességeivel, mielőtt egy csapatban indul vele vadászni, és bárkinek az életét rá merné bízni.*
- _Valakinek_ fészek, _valakinek_ pedig nem. *Türelmesen mondja el harmadjára is ugyan azt a mondatot a mindig nyugodt elf lány, annak ellenére is, hogy a lelki békéjéből sikerült kicsit kibillennie így kora reggel, pedig a hab a tortán, csak most következik, Seles és Leon képében, akik a fürdős romantikázást, befejezvén lépnek eléjük a folyosóra.*
- Köszönjük Seles *Szól a lányhoz, majd Aranyhajhoz fordul.*
- Akkor hát, felszabadult a fürdő. Ruhát intézek neked, mire… *Leon monológja belé rekeszti a szót. Elkerekedik a szeme, s a biccentés után csak áll, mint akit leforráztak, amikor a kalóz elsétál.* ~Ez meg miről beszél? Ma mindenki engem talál meg? ~
*Fülig vörösödve vet egy megsemmisítő pillantást, a magát ajánlgató Aranyhajra, aki korábban Selesre húzgálta a szemöldökét.* ~Még egy bajdgúnár. Gyönyörű.~
- Lyz vagyok. *Szögezi le, még minden előtt, mert Xotara még hagyján, hogy becézgeti.* Amúgy mindjárt elájulok tőled… a szagodtól… szépen kérlek, fürödj meg. Egyébként több dézsa van bent, válassz egy üreset! *Nincs kifogás.*
- Nem tudom mi volt. *Aggodalmasan emeli tekintetét a plafon felé, de nemigen tudja eldönteni, honnan jött a hang, talán csak a folyosó hozta. Álmaiban sem gondolná, hogy olyasmi történt, mint ami valójában.* Megnézem. *Sóhajt. Egy barátja súlyos sebesült, és folyton történik valami, ami miatt nem tudja meglátogatni.*
- Ert, megtennéd kérlek, hogy ezt beviszed Jayzionhoz? Tudod melyik az ő szobája? Ott az a második. *Mutat a szobára. *Ha felébredt, szólj neki, hogy hamarosan benézek hozzá. *S azzal Ert kezébe nyomja a bögréket, és a két reggelit.*
- Van igen. *Pillant az elfre.* Van egy pár mesterünk, de majd megtanulod idővel, ha szükséged lesz rájuk. *Pontosan így is gondolja.*
- Iiigen. Ennek eez, annak aaz. *Nyújtja el, mint ha egy óvodáshoz beszélne. Persze a farkas, lupus keverésre kicsit megint felhúzza szép ívű szemöldökét.*
- Valahogy azért nem ugyan az a kettő Shen… *Hangja most sokkal komolyabb, mint eddig, és csak komolyabb lesz pillantása is, ahogy a kis tündér elkezd kitálalni. Ebben nem ismer tréfát.
Tekintetét kapkodja Ert és Shen közt, közben elf láthatóan zavarba is jön. A kis tündért eddig szavahihetőnek ismerte meg, míg Shen egyértelmű füllentéssel indított a konyhai állapotokat illetően, így egy percet sem kételkedik Ertat igazában.
Ugyanakkor az elf maga is bajban volt, és a kis tündér naivsága hozta neki a segítséget.* ~Medvebocsot keresni?~
- Vért köhögtél? *Szegezi a kérdést Shennek enyhe számonkéréssel.* Miért köhögtél vért? *Az ilyesmi nem csak úgy jön az elfre, mint egy tüsszentés, ennek ellenére mégis veszélyes erdőkben kószál.* Tudod, milyen szerencséd volt? *Bár az elf csak úgy idevetődött, és véletlen talált rá a tündér, valójában kicsit elszenvedője is a szituációnak, de azért ő is kap egy kis törődést, ha már így alakult, aztán Erthez fordul.*
- Te meg medvebocsot kerestél? Erről beszélnünk kell Erti! *Újra sóhajt, s próbál nagyon kedves lenni, de eszébe jut, hogy mekkora kavarodást okoztak ezek ketten, na meg Xotara. Mennyire aggódott értük.* A bocsok, nem sétálnak csak úgy egymagukban, és az anyjuktól pedig nem veszünk el kisállatot! Hogy… hmm *Egy pillanatra lehunyja szemét, mint ha elszámolna ötig, majd sokkal kedvesebben szól a kis tündérhez.* Miért nem szóltál Erti? Xot is utánad ment, látod? ~Az az öntörvényű, harsány... de, ő is aggódhatott…~
*Jut eszébe a mélységi lány, s hogy ő is ott volt a kapuban, amikor a kis tündér útnak indult, de Ert kérdése visszarántja a gondolatait.*
- De… persze, nagyon ügyes voltál, hogy megmentetted, nélküled már aligha élne. ~Vért köhögött…~ Biztosan hálás is. *Pillant a csapzottra, figyelmen kívül hagyva a hablatyolását. *
- Seblázban mindenfélét láthatott, de megértem, hogy rosszul esik, igen. De meg kell békélnetek egymással, ha egy fedél alatt fogtok élni… *Ami persze még nem biztos, de Shen szavaiból azt vette ki, hogy maradni szándékozik. Kicsit két tűz közt érzi magát, és próbál valamiféle arany középutat találni. Még éppen szépen kérné Ertet, próbáljon megnyugodni, amikor Csillag, Lyz lábánál kezd szaglászni. Elmosolyodik kis nullumon, aki látszólag lassan nyitni kezd az elf lány felé.* ~Édes kis teremtés.~
*Egészen ellágyul a szíve. Talán egyszer engedi majd magát megsimítani. Közben Shen a küldetésekre kérdez rá.*
- A küldetések egyelőre téged nem érintenek. Majd ha felépülsz, beszélünk róla. *Hangja kedves, de határozott, mert abba azért van némi beleszólása, hogy kivel merészkedik ki az erdőbe, és egy vért köhögő sántát, biztosan nem fog kivinni. Először úgyis tisztában szeretne kerülni a képességeivel, mielőtt egy csapatban indul vele vadászni, és bárkinek az életét rá merné bízni.*
- _Valakinek_ fészek, _valakinek_ pedig nem. *Türelmesen mondja el harmadjára is ugyan azt a mondatot a mindig nyugodt elf lány, annak ellenére is, hogy a lelki békéjéből sikerült kicsit kibillennie így kora reggel, pedig a hab a tortán, csak most következik, Seles és Leon képében, akik a fürdős romantikázást, befejezvén lépnek eléjük a folyosóra.*
- Köszönjük Seles *Szól a lányhoz, majd Aranyhajhoz fordul.*
- Akkor hát, felszabadult a fürdő. Ruhát intézek neked, mire… *Leon monológja belé rekeszti a szót. Elkerekedik a szeme, s a biccentés után csak áll, mint akit leforráztak, amikor a kalóz elsétál.* ~Ez meg miről beszél? Ma mindenki engem talál meg? ~
*Fülig vörösödve vet egy megsemmisítő pillantást, a magát ajánlgató Aranyhajra, aki korábban Selesre húzgálta a szemöldökét.* ~Még egy bajdgúnár. Gyönyörű.~
- Lyz vagyok. *Szögezi le, még minden előtt, mert Xotara még hagyján, hogy becézgeti.* Amúgy mindjárt elájulok tőled… a szagodtól… szépen kérlek, fürödj meg. Egyébként több dézsa van bent, válassz egy üreset! *Nincs kifogás.*
- Nem tudom mi volt. *Aggodalmasan emeli tekintetét a plafon felé, de nemigen tudja eldönteni, honnan jött a hang, talán csak a folyosó hozta. Álmaiban sem gondolná, hogy olyasmi történt, mint ami valójában.* Megnézem. *Sóhajt. Egy barátja súlyos sebesült, és folyton történik valami, ami miatt nem tudja meglátogatni.*
- Ert, megtennéd kérlek, hogy ezt beviszed Jayzionhoz? Tudod melyik az ő szobája? Ott az a második. *Mutat a szobára. *Ha felébredt, szólj neki, hogy hamarosan benézek hozzá. *S azzal Ert kezébe nyomja a bögréket, és a két reggelit.*
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:16:25
Üzenet elküldve: 2018-02-26 15:16:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
- Meg.
*Válaszolja szűkszavúan, hiszen a kérdés már eleve magában hordozza a választ. Nyilvánvaló, hogy itt vannak, legalábbis Aenae mindenképpen, Pycta viszont Umon után rohant, szóval ő nincs itt.*
- Mindegy, többször nem teszi.
*No nem azért, mert úgy gondolja, hogy Pycta miszlikbe fogja szaggatni, hiszen tudja az elfről, hogy sosem tenne ilyet, hanem azért mert soha többé nem fogja hagyni magát. Senkinek sem.*
- Kicsi, éles, csillagforma penge.
*Teljesen tárgyilagosan beszél, nyoma sincsen hangjában annak az iszonyatnak, vagy riadtságnak, mikor mikor Umon magukra zárta az ajtót. Szinte mintha csevegne.*
- Tudom, hogy kell, azért jöttem hozzád, mert én sajnos nem érem el. Ha elérném, akkor nem fárasztanálak ezzel, hidd el.
*Hangja most bocsánatkérővé válik, tényleg nem akar gondot okozni Isqnek, minden bizonnyal megvan a maga dolga is anélkül, hogy ő feltartja ilyen apróságokkal.*
- Nem kell, inkább eszemen maradnék.
*Hárítja el a gyógyitalt fejrázással és egy intéssel is, viszont készségesen húzza fel ingét annyira, hogy szabadon legyen a sérülés. Bal kezével letámaszkodik maga előtt az asztalon, jobbjával meg átnyúl a bal hóna alatt, azzal tartva meg az összeszabdalt ruhadarabot. Ráharap a spatulára és a karja alatt átnézve figyeli, hogy mit is csinál Isq. Bólint neki. Részéről kezdheti. Persze fájni fog, de túl kell esni rajta, elengedi az asztalt, hogy a másik hozzáférhessen.
Minden egyes öltésnél felnyög, fújtat, homlokán gyöngyözik az izzadság, mire végez, a spatula egy idő után eltörik, úgy harap rá és a hátsó rész még hátra van. Kiköpi a spatula romjait.*
- Jól vagyok, essünk túl rajta.
*Fújtat miközben oldalra fordul, újra letámaszkodik, ezúttal a válla fölött átpillantva nézi, hogy mi is történik. Gerince mentén lassan csorogni kezd a verejték, egy idő után a levegőt is visszatartja, mintha az akár csak kicsit is segítene a fájdalom féken tartásában. Nem segít, cseppet sem segít, mire Isq végez, addigra a lány már minden ízében remeg. Ha nem kapaszkodna kifehéredő ujjakkal az asztal szélébe, akkor simán leesne a székről. Egészen felszabadító az érzés, mikor végre a végére érnek, ekkor már nem kell, hogy fogja a szétszabdalt inget, úgyhogy két kézzel támaszkodik meg. Újra fújtat, fejét leejti a karjai között.*
- Kö... köszönöm.
*Dadogja.*
- Meddig ne érje víz?
- Meg.
*Válaszolja szűkszavúan, hiszen a kérdés már eleve magában hordozza a választ. Nyilvánvaló, hogy itt vannak, legalábbis Aenae mindenképpen, Pycta viszont Umon után rohant, szóval ő nincs itt.*
- Mindegy, többször nem teszi.
*No nem azért, mert úgy gondolja, hogy Pycta miszlikbe fogja szaggatni, hiszen tudja az elfről, hogy sosem tenne ilyet, hanem azért mert soha többé nem fogja hagyni magát. Senkinek sem.*
- Kicsi, éles, csillagforma penge.
*Teljesen tárgyilagosan beszél, nyoma sincsen hangjában annak az iszonyatnak, vagy riadtságnak, mikor mikor Umon magukra zárta az ajtót. Szinte mintha csevegne.*
- Tudom, hogy kell, azért jöttem hozzád, mert én sajnos nem érem el. Ha elérném, akkor nem fárasztanálak ezzel, hidd el.
*Hangja most bocsánatkérővé válik, tényleg nem akar gondot okozni Isqnek, minden bizonnyal megvan a maga dolga is anélkül, hogy ő feltartja ilyen apróságokkal.*
- Nem kell, inkább eszemen maradnék.
*Hárítja el a gyógyitalt fejrázással és egy intéssel is, viszont készségesen húzza fel ingét annyira, hogy szabadon legyen a sérülés. Bal kezével letámaszkodik maga előtt az asztalon, jobbjával meg átnyúl a bal hóna alatt, azzal tartva meg az összeszabdalt ruhadarabot. Ráharap a spatulára és a karja alatt átnézve figyeli, hogy mit is csinál Isq. Bólint neki. Részéről kezdheti. Persze fájni fog, de túl kell esni rajta, elengedi az asztalt, hogy a másik hozzáférhessen.
Minden egyes öltésnél felnyög, fújtat, homlokán gyöngyözik az izzadság, mire végez, a spatula egy idő után eltörik, úgy harap rá és a hátsó rész még hátra van. Kiköpi a spatula romjait.*
- Jól vagyok, essünk túl rajta.
*Fújtat miközben oldalra fordul, újra letámaszkodik, ezúttal a válla fölött átpillantva nézi, hogy mi is történik. Gerince mentén lassan csorogni kezd a verejték, egy idő után a levegőt is visszatartja, mintha az akár csak kicsit is segítene a fájdalom féken tartásában. Nem segít, cseppet sem segít, mire Isq végez, addigra a lány már minden ízében remeg. Ha nem kapaszkodna kifehéredő ujjakkal az asztal szélébe, akkor simán leesne a székről. Egészen felszabadító az érzés, mikor végre a végére érnek, ekkor már nem kell, hogy fogja a szétszabdalt inget, úgyhogy két kézzel támaszkodik meg. Újra fújtat, fejét leejti a karjai között.*
- Kö... köszönöm.
*Dadogja.*
- Meddig ne érje víz?
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 14:17:05
Üzenet elküldve: 2018-02-26 14:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*Vagyis csak tenné, de úgy kell az üveg után kapnia, ahogy összerezzen. Még jó, hogy nem esik le.*
- Aenaeae!! *bámulja a lányt az ajtó felé odafordulva, mint aki kísértetet lát.*
- Megjöttetek? *kérdezi hasonlóan értelmes módon a szituációhoz képest, miközben nem tudja levenni a szemét az ajtóban lévő látványról. Nyilván nem az a meglepődés fő oka, hogy a vajákos lány hirtelen itt termett a labor ajtajában, egyik pillanatról a másikra, miközben ő épp azon gondolkodott, hogy talán ma megjönnek Pyctával. Hanem a látvány maga. Az az, ami sokkolja.*
- Aenae!! Ki bántott?? *kérdezi magához térve, egészen megrémülve, mert a megtépett haj, a lyukas, véres, szakadt ing, az egész véres-könnymaszatos Aenae arcocska éles ellentétben áll azzal a nyugalommal, ahogy a lány látszólag beszél.
Az első gondolata valamiért Pycta. De ezt a gondolatot rémülten elhessegeti. ~Még csak az kéne!!~ A második gondolata Umon. Ha az előbb megrémült, most belül jéggé dermed az aggodalomtól.
Aztán Aenae mozdulatára, ahogy a székre dobja magát, magához tér. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Mikor odafordul, már minden figyelme a vajákos lányé, és csak a sebre koncentrál.*
- Mivel? *kérdezi, és belül szűköl a tudata a valószínű történésektől. Annyit konstatál, hogy valami éles tárggyal lett végigszántva az őzgidaszemű egész oldala. A szegycsonttól végig a gerincéig. Ezt látja, ahogy feltűri végig a már amúgy is szakadt inget a lány derekáról.*
- Aenae, ha azt akarod, hogy ne maradjon nyoma, varrni kell! Tudod, igaz? *néz becsületesen a vajákosra, aki valószínű még nála is jobban tudja, hogy ez így van. Nem véletlenül jött ide.*
- Megoldjuk, Aenae! Hallod? *kacsint rá vigasztalóan, ha az őzgidaszemű rááll a dologra. Vizet forral a kis borszeszégőn, ármányt és ördögvigyort kerít, aztán kitölti neki a főzetet.*
- Tessék. Idd ki fenékig! *Körülnéz. Jobb lesz, ha a lány ráharap valamire, bár úgy látta, csak két helyen lesz szükség néhány öltésre.*
- Itt van.*Pillant rá jelentőségteljesen, a kezébe nyomva a faspatulát. Vár, amíg a főzet hatni kezd. Ha szerencséje van, Aenae bódult lesz, de nem beszél. Ha az ördögvigyor hatása lesz erősebb, akkor fecsegni fog. Bátorítón felpillant, ahogy letérdel elé. Aztán mélyen elpirul. Aenae mellének hajlata ott ível ártatlanul a feltűrt ing alól kikandikálva. Isq egy pillanatig nem tudja levenni a szemét a megbabonázó látványról, de aztán erőszakkal elfordítja a fejét. Gyógyító. Ő most gyógyító. Visszanyeri az önuralmát, és nekikezd, először a szegycsontnál. Szerencsére a hol felületi, hol jóval mélyebb, hosszan kanyargó vágás tisztának tűnik, de azért gondosan megtisztítja, mielőtt végighinti az észak reménye kékes porával.*
- Egy! *néz a lány szemébe egy kis rajongással, biztatón, hogy ő is tudja követni, amikor nekilát. Nem a szúrás, ami a legrosszabb, hanem ahogy a vékony szálat áthúzza a horog alakú, pici sebvarrótűvel a bőrszélen ejtett apró seben.*
- Kettő! *húzza össze finoman és pontosan az első öltéssel a sebszéleket.*
- Három! Négy! *halad végig. Négy öltés, négy kis szálacska. Kész.*
- Fordulj oldalra, kérlek! *mondja halkan. Nem tudja, Aenae észrevette-e az előbbi pillantást. Belül egy picit még mindig pirul.*
- A csípődnél csúnyán elmélyül. Ott is össze kell varrjam. *Pillant fel. Ha Aenae készségesen engedelmeskedik, akkor ott is ugyanolyan gondossággal elvégzi az előbbi műveletet, bár itt valamivel hosszabb lesz a varrat. Aztán finoman átkeni az útifű-keserűfű kenőccsel az egész kanyargó vágást.*
- Én mindig ezt használom. Segíteni fog. *ígéri halkan a lánynak. A szemébe néz, mélytüzű szemekkel. Aztán, ha Aenae hagyja, akkurátusan elkezdi lefelé tűrni Aenea felhajtott ingét. Addig, amíg az már eltakarja a derekát.*
- Kész vagyunk.
*Vagyis csak tenné, de úgy kell az üveg után kapnia, ahogy összerezzen. Még jó, hogy nem esik le.*
- Aenaeae!! *bámulja a lányt az ajtó felé odafordulva, mint aki kísértetet lát.*
- Megjöttetek? *kérdezi hasonlóan értelmes módon a szituációhoz képest, miközben nem tudja levenni a szemét az ajtóban lévő látványról. Nyilván nem az a meglepődés fő oka, hogy a vajákos lány hirtelen itt termett a labor ajtajában, egyik pillanatról a másikra, miközben ő épp azon gondolkodott, hogy talán ma megjönnek Pyctával. Hanem a látvány maga. Az az, ami sokkolja.*
- Aenae!! Ki bántott?? *kérdezi magához térve, egészen megrémülve, mert a megtépett haj, a lyukas, véres, szakadt ing, az egész véres-könnymaszatos Aenae arcocska éles ellentétben áll azzal a nyugalommal, ahogy a lány látszólag beszél.
Az első gondolata valamiért Pycta. De ezt a gondolatot rémülten elhessegeti. ~Még csak az kéne!!~ A második gondolata Umon. Ha az előbb megrémült, most belül jéggé dermed az aggodalomtól.
Aztán Aenae mozdulatára, ahogy a székre dobja magát, magához tér. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Mikor odafordul, már minden figyelme a vajákos lányé, és csak a sebre koncentrál.*
- Mivel? *kérdezi, és belül szűköl a tudata a valószínű történésektől. Annyit konstatál, hogy valami éles tárggyal lett végigszántva az őzgidaszemű egész oldala. A szegycsonttól végig a gerincéig. Ezt látja, ahogy feltűri végig a már amúgy is szakadt inget a lány derekáról.*
- Aenae, ha azt akarod, hogy ne maradjon nyoma, varrni kell! Tudod, igaz? *néz becsületesen a vajákosra, aki valószínű még nála is jobban tudja, hogy ez így van. Nem véletlenül jött ide.*
- Megoldjuk, Aenae! Hallod? *kacsint rá vigasztalóan, ha az őzgidaszemű rááll a dologra. Vizet forral a kis borszeszégőn, ármányt és ördögvigyort kerít, aztán kitölti neki a főzetet.*
- Tessék. Idd ki fenékig! *Körülnéz. Jobb lesz, ha a lány ráharap valamire, bár úgy látta, csak két helyen lesz szükség néhány öltésre.*
- Itt van.*Pillant rá jelentőségteljesen, a kezébe nyomva a faspatulát. Vár, amíg a főzet hatni kezd. Ha szerencséje van, Aenae bódult lesz, de nem beszél. Ha az ördögvigyor hatása lesz erősebb, akkor fecsegni fog. Bátorítón felpillant, ahogy letérdel elé. Aztán mélyen elpirul. Aenae mellének hajlata ott ível ártatlanul a feltűrt ing alól kikandikálva. Isq egy pillanatig nem tudja levenni a szemét a megbabonázó látványról, de aztán erőszakkal elfordítja a fejét. Gyógyító. Ő most gyógyító. Visszanyeri az önuralmát, és nekikezd, először a szegycsontnál. Szerencsére a hol felületi, hol jóval mélyebb, hosszan kanyargó vágás tisztának tűnik, de azért gondosan megtisztítja, mielőtt végighinti az észak reménye kékes porával.*
- Egy! *néz a lány szemébe egy kis rajongással, biztatón, hogy ő is tudja követni, amikor nekilát. Nem a szúrás, ami a legrosszabb, hanem ahogy a vékony szálat áthúzza a horog alakú, pici sebvarrótűvel a bőrszélen ejtett apró seben.*
- Kettő! *húzza össze finoman és pontosan az első öltéssel a sebszéleket.*
- Három! Négy! *halad végig. Négy öltés, négy kis szálacska. Kész.*
- Fordulj oldalra, kérlek! *mondja halkan. Nem tudja, Aenae észrevette-e az előbbi pillantást. Belül egy picit még mindig pirul.*
- A csípődnél csúnyán elmélyül. Ott is össze kell varrjam. *Pillant fel. Ha Aenae készségesen engedelmeskedik, akkor ott is ugyanolyan gondossággal elvégzi az előbbi műveletet, bár itt valamivel hosszabb lesz a varrat. Aztán finoman átkeni az útifű-keserűfű kenőccsel az egész kanyargó vágást.*
- Én mindig ezt használom. Segíteni fog. *ígéri halkan a lánynak. A szemébe néz, mélytüzű szemekkel. Aztán, ha Aenae hagyja, akkurátusan elkezdi lefelé tűrni Aenea felhajtott ingét. Addig, amíg az már eltakarja a derekát.*
- Kész vagyunk.
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 13:01:55
Üzenet elküldve: 2018-02-26 13:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*A földön ülve hamarabb szedi össze magát, mint azt bárki hihetné, talán ő maga sem gondolja, hogy ilyen gyorsan képes magához térni, de tény és való, hogy nem kell neki két perc sem ahhoz, hogy elengedje a nőt és maga mögött a várfalnak támaszkodva felálljon.*
- Ne haragudj Seles, de én most megyek.
*A lány teljesen zavartnak tűnhet Seles számára, legalábbis addig a pillanatig, amíg jobb szemét és arcát a jobb felkarjába törli, majd ugyanezt megismétli a másik oldalon is.*
- Ezt meg kell nézze Isqeha. Szóval most megyek és megkeresem.
*Magyarázza kezeivel gesztikulálva, közben pedig végképp lehullik róla az iménti elesett kislány, arca merev, csak a tekintete ködös egy kissé. Léptei határozottak, ahogyan elindul az épület irányába, meglepően gyorsan halad, hamar a laborba ér. A laborban reméli, hogy megtalálja a félvért és lám tényleg ott van.*
- Jó reggelt Isqeha! Lenne egy apró gondom.
*Szórakozott, csevegő hangon beszél, láthatóan nem olyan apró a gond, a lány haja megtépve, arcán látszanak a sírás nyomai, világos inge megszaggatva, vérrel szennyezve. Nem csak az ő vérével. Lyukas inge alól kilátszik a seb, amely szegycsontjától indul, félkörben halad a csípője irányába és arrafelé jelentősen mélyül is, hátul majdnem a gerincénél ér véget.
Remélhetőleg Isq gyorsan szolgálatba helyezi magát, mert Aenae már le is dobja magát az asztal mellett álló magas, támla nélküli székre úgy, hogy a félvér jól láthassa, hogy mivel is van dolga.*
*A földön ülve hamarabb szedi össze magát, mint azt bárki hihetné, talán ő maga sem gondolja, hogy ilyen gyorsan képes magához térni, de tény és való, hogy nem kell neki két perc sem ahhoz, hogy elengedje a nőt és maga mögött a várfalnak támaszkodva felálljon.*
- Ne haragudj Seles, de én most megyek.
*A lány teljesen zavartnak tűnhet Seles számára, legalábbis addig a pillanatig, amíg jobb szemét és arcát a jobb felkarjába törli, majd ugyanezt megismétli a másik oldalon is.*
- Ezt meg kell nézze Isqeha. Szóval most megyek és megkeresem.
*Magyarázza kezeivel gesztikulálva, közben pedig végképp lehullik róla az iménti elesett kislány, arca merev, csak a tekintete ködös egy kissé. Léptei határozottak, ahogyan elindul az épület irányába, meglepően gyorsan halad, hamar a laborba ér. A laborban reméli, hogy megtalálja a félvért és lám tényleg ott van.*
- Jó reggelt Isqeha! Lenne egy apró gondom.
*Szórakozott, csevegő hangon beszél, láthatóan nem olyan apró a gond, a lány haja megtépve, arcán látszanak a sírás nyomai, világos inge megszaggatva, vérrel szennyezve. Nem csak az ő vérével. Lyukas inge alól kilátszik a seb, amely szegycsontjától indul, félkörben halad a csípője irányába és arrafelé jelentősen mélyül is, hátul majdnem a gerincénél ér véget.
Remélhetőleg Isq gyorsan szolgálatba helyezi magát, mert Aenae már le is dobja magát az asztal mellett álló magas, támla nélküli székre úgy, hogy a félvér jól láthassa, hogy mivel is van dolga.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 11:27:38
Üzenet elküldve: 2018-02-26 11:27:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Labor//
*A napfény még nem tűz be az alacsony mennyezetű szoba apró ablakán, majd csak délelőtt fog, de tagadhatatlanul világos van. Így aztán a félelf nem tudja tovább odázni az ébredést.*- Áááhh! *Nagyot ásítva kászálódik ki az ágyból. A haja borzas, szétáll. Bámészkodik egy ideig az ablaknál. Felrángatja magára a nadrágját, és a sarokban álló kanna víz segítségével véglegessé teszi a felébredés (és felkelés) tényét.
Lassan beúsznak az előző nap történései. ~Megjöttek!~ eszmél rá a legfontosabbra. ~Méghozzá Wendivel! Meg azzal a csapzott elffel. Délelőtt meg kell nézzem. Sebláz. Nem jó.~ csóválja a fejét. ~Meg ott van a másik is. Akit Xot meg Ert hoztak. Arra jobban fogadnék.~ tűnődik. ~De ki tudja.
Ma talán Pycta is megjön Aenaevel. Ha rendben gyógyul, Aenae összevarrhatja a sebet. Ha nem...~
Az evés ráér, úgy dönt. Egyelőre lebaktat a csigalépcsőn, és a könyvtáron át a laborba megy. El kell készítenie a főzeteket.
Végiggondolja a sérüléseket.
Az elfé az, amelyik jobban nyugtalanítja. Quartan még jó pár napig. Egy marék a száraz bogyókból. Türelmesen reszel egy gyűszűnyit a kőtálkába a Tymkol narancsos-sárga kalapjából is. ~A Rysha mindkettőnek jó lesz. Hol is volt?~ kutat a fali szekrénykékben. Harmatkát hozott a sajátjából. ~Pár csepp Xado. Ha a csont gyullad be...~ teszi a most épp üresen kígyózó lepárlócsövek alá, a kőtálka mellé a zöldes üveget.*
//Labor//
*A napfény még nem tűz be az alacsony mennyezetű szoba apró ablakán, majd csak délelőtt fog, de tagadhatatlanul világos van. Így aztán a félelf nem tudja tovább odázni az ébredést.*- Áááhh! *Nagyot ásítva kászálódik ki az ágyból. A haja borzas, szétáll. Bámészkodik egy ideig az ablaknál. Felrángatja magára a nadrágját, és a sarokban álló kanna víz segítségével véglegessé teszi a felébredés (és felkelés) tényét.
Lassan beúsznak az előző nap történései. ~Megjöttek!~ eszmél rá a legfontosabbra. ~Méghozzá Wendivel! Meg azzal a csapzott elffel. Délelőtt meg kell nézzem. Sebláz. Nem jó.~ csóválja a fejét. ~Meg ott van a másik is. Akit Xot meg Ert hoztak. Arra jobban fogadnék.~ tűnődik. ~De ki tudja.
Ma talán Pycta is megjön Aenaevel. Ha rendben gyógyul, Aenae összevarrhatja a sebet. Ha nem...~
Az evés ráér, úgy dönt. Egyelőre lebaktat a csigalépcsőn, és a könyvtáron át a laborba megy. El kell készítenie a főzeteket.
Végiggondolja a sérüléseket.
Az elfé az, amelyik jobban nyugtalanítja. Quartan még jó pár napig. Egy marék a száraz bogyókból. Türelmesen reszel egy gyűszűnyit a kőtálkába a Tymkol narancsos-sárga kalapjából is. ~A Rysha mindkettőnek jó lesz. Hol is volt?~ kutat a fali szekrénykékben. Harmatkát hozott a sajátjából. ~Pár csepp Xado. Ha a csont gyullad be...~ teszi a most épp üresen kígyózó lepárlócsövek alá, a kőtálka mellé a zöldes üveget.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-26 10:26:23
Üzenet elküldve: 2018-02-26 10:26:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
- Mivan? *lepődik meg azon, hogy Kormi hívta ide.*
- Pihenj kislány, még a végén azt is rámhúzod, hogy azért harapott meg az a farkas, hogy ide jöhessek neked tolvajkulcsot hozni. *hitetlenkedik sértődötten. Shen jön itt, hogy bort találjon vagy legalább egy kupica pálinkát, ez a mélységi némber meg itt bujkál a sötétben és a frászt hozza a rendes, tisztességes lombzabálókra.*
- Váó. *szólal meg a láthatóan a kudarctól mérges kormosra pillantva. Nem kell ahhoz látni a sötétben, hogy felfogja, mennyire csalódott a mélységi.*
- Te ezért vagy itt? Ki akarod rabolni ezeket az erdei fészekrakókat? *Shen nem akarta kirabolni őket, neki csak egy kis pia kell, hogy ne remegjen a keze, meg ne legyen rosszul az alkohol megvonása miatt.*
- A kincstárukat akarod? *képed el és egy pillanatra még azt is elfelejti, miért is érkezett.*
- Itt őrzik? *fordul újult kíváncsisággal az ajtó felé.*
- Most már értem, miért őrzik ennyire. *suttogja maga elé.
Aztán Xotara rizsázni kezd itt mindenféle Banyáról, meg tivornyáról, haverkodni kezd. Érezhetően terel, amire Shen felhúzott bal szemöldökkel mered rá.*
- Miért gondolod, hogy ha sötételf valaki, akkor tutira van nála tolvajkulcs. Kormos vagy te is, honnan ezek az előítéletek? *kérdi ezúttal szinte érdeklődéssel. Ráadásul az a kormos is sérülten érkezett, ha jól gondolja. Nem tartja túl jó ötletnek azzal elé állni, hogy: "Helló, jobbulást. Amúgy nincs nálad egy tolvajkulcs, eskü, visszaadom!".*
- Én meg elf vagyok. Akkor biztos van a zsebemben egy kis lomb, ha éhes lennék. Gyönyörű vagyok és illatos, mint az erdő tavasszal, jaigen, meg csukott szemmel ellövöm a légy zacskóját lovon ülve és hátrafelé íjazva. Pfff. *vigyorogja komolytalanul sorolva a sztereotípiákat.*
- Ha nem érdekel, akkor minek mondjam meg a nevem? *veti oda foghegyről.*
- Ha úgyis Aranyhajazol, amit még mindig gyerekes idiótaságnak gondolok, de úgy vettem ki, itten ez dívik, nem rohadtul mindegy, mi a valódi nevem. *fordul felé, hogy az arcába mondja.*
- Xotara. *ez csak i a pont alá, jelezve a lánynak, hogy ha ő képes megjegyezni neveket, akkor bárki más biztosan csak gyenge értelmi képességeinek köszönheti a mindenféle becézgetést.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 10:28:30
//Lehetetlen küldetés//
- Mivan? *lepődik meg azon, hogy Kormi hívta ide.*
- Pihenj kislány, még a végén azt is rámhúzod, hogy azért harapott meg az a farkas, hogy ide jöhessek neked tolvajkulcsot hozni. *hitetlenkedik sértődötten. Shen jön itt, hogy bort találjon vagy legalább egy kupica pálinkát, ez a mélységi némber meg itt bujkál a sötétben és a frászt hozza a rendes, tisztességes lombzabálókra.*
- Váó. *szólal meg a láthatóan a kudarctól mérges kormosra pillantva. Nem kell ahhoz látni a sötétben, hogy felfogja, mennyire csalódott a mélységi.*
- Te ezért vagy itt? Ki akarod rabolni ezeket az erdei fészekrakókat? *Shen nem akarta kirabolni őket, neki csak egy kis pia kell, hogy ne remegjen a keze, meg ne legyen rosszul az alkohol megvonása miatt.*
- A kincstárukat akarod? *képed el és egy pillanatra még azt is elfelejti, miért is érkezett.*
- Itt őrzik? *fordul újult kíváncsisággal az ajtó felé.*
- Most már értem, miért őrzik ennyire. *suttogja maga elé.
Aztán Xotara rizsázni kezd itt mindenféle Banyáról, meg tivornyáról, haverkodni kezd. Érezhetően terel, amire Shen felhúzott bal szemöldökkel mered rá.*
- Miért gondolod, hogy ha sötételf valaki, akkor tutira van nála tolvajkulcs. Kormos vagy te is, honnan ezek az előítéletek? *kérdi ezúttal szinte érdeklődéssel. Ráadásul az a kormos is sérülten érkezett, ha jól gondolja. Nem tartja túl jó ötletnek azzal elé állni, hogy: "Helló, jobbulást. Amúgy nincs nálad egy tolvajkulcs, eskü, visszaadom!".*
- Én meg elf vagyok. Akkor biztos van a zsebemben egy kis lomb, ha éhes lennék. Gyönyörű vagyok és illatos, mint az erdő tavasszal, jaigen, meg csukott szemmel ellövöm a légy zacskóját lovon ülve és hátrafelé íjazva. Pfff. *vigyorogja komolytalanul sorolva a sztereotípiákat.*
- Ha nem érdekel, akkor minek mondjam meg a nevem? *veti oda foghegyről.*
- Ha úgyis Aranyhajazol, amit még mindig gyerekes idiótaságnak gondolok, de úgy vettem ki, itten ez dívik, nem rohadtul mindegy, mi a valódi nevem. *fordul felé, hogy az arcába mondja.*
- Xotara. *ez csak i a pont alá, jelezve a lánynak, hogy ha ő képes megjegyezni neveket, akkor bárki más biztosan csak gyenge értelmi képességeinek köszönheti a mindenféle becézgetést.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 10:28:30
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:10:50
Üzenet elküldve: 2018-02-25 23:10:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Seles//
*Ha hallja is maga mögött Seles kiáltását, akkor sem reagál rá, legalábbis addig nem, míg a nő utol nem éri. Addigra Aenae már epét hányva zokog a fal tövében. Összerezzen az érintésre, fejét riadtan kapja Seles felé, hangos nyögéssel konstatálja, hogy csak Seles az. Nem szereti ha megérintik, de ebben a nagyon kivételes esetben nincsen ellenére, ugyanis rögtön átöleli a nőt, arcát - így hányásos száját is - annak vállába, nyakgödrébe fújja. Szegény Seles hiába fürdött, hiába húzott tiszta gúnyát, mert Aenae össze is hányásozza meg össze is vérzi, persze nem szándékosan teszi ilyet, zokogás rázza, térdeit elhagyja az erő, ha nem kapaszkodna Selesbe, akkor valószínűleg összecsuklana, így azonban nagyon lassan leül a fal tövében anélkül, hogy elengedné Selest.*
- Én én én én...
*Hüppögi*
- Nem tudom.
*Tényleg nem tudná megmondani, hogy mi is játszódott le odafent. Helyesebben a miérteket nem tudja, nem érti, hogy Umon miért támadt rá. Nem tudná azt sem megmondani, hogy hogyan szabadulhatott meg a nálánál jóval erősebb férfi karmai közül és hogyan úszhatta meg egy karcolással. Apropó karcolás.*
- Nagyon fáj.
*Remeg a teste, ezt Seles is érezheti, akit Aenae továbbra sem akar elengedni, hacsak Seles erőszakkal le nem fejti magáról a lány karjait. A seb az oldalán lüktet, a mellkasán lévő vége viszont csak csíp. Egyik karja elereszti Selest és a seb fájóbbik végéhez nyúl. Felszisszen saját érintésétől, pedig igazán nem érheti váratlanul. Oda ugyan nem néz, de így is tudja, hogy össze kell varrni, és érzi azt is, hogy még mindig vérzik.*
*Ha hallja is maga mögött Seles kiáltását, akkor sem reagál rá, legalábbis addig nem, míg a nő utol nem éri. Addigra Aenae már epét hányva zokog a fal tövében. Összerezzen az érintésre, fejét riadtan kapja Seles felé, hangos nyögéssel konstatálja, hogy csak Seles az. Nem szereti ha megérintik, de ebben a nagyon kivételes esetben nincsen ellenére, ugyanis rögtön átöleli a nőt, arcát - így hányásos száját is - annak vállába, nyakgödrébe fújja. Szegény Seles hiába fürdött, hiába húzott tiszta gúnyát, mert Aenae össze is hányásozza meg össze is vérzi, persze nem szándékosan teszi ilyet, zokogás rázza, térdeit elhagyja az erő, ha nem kapaszkodna Selesbe, akkor valószínűleg összecsuklana, így azonban nagyon lassan leül a fal tövében anélkül, hogy elengedné Selest.*
- Én én én én...
*Hüppögi*
- Nem tudom.
*Tényleg nem tudná megmondani, hogy mi is játszódott le odafent. Helyesebben a miérteket nem tudja, nem érti, hogy Umon miért támadt rá. Nem tudná azt sem megmondani, hogy hogyan szabadulhatott meg a nálánál jóval erősebb férfi karmai közül és hogyan úszhatta meg egy karcolással. Apropó karcolás.*
- Nagyon fáj.
*Remeg a teste, ezt Seles is érezheti, akit Aenae továbbra sem akar elengedni, hacsak Seles erőszakkal le nem fejti magáról a lány karjait. A seb az oldalán lüktet, a mellkasán lévő vége viszont csak csíp. Egyik karja elereszti Selest és a seb fájóbbik végéhez nyúl. Felszisszen saját érintésétől, pedig igazán nem érheti váratlanul. Oda ugyan nem néz, de így is tudja, hogy össze kell varrni, és érzi azt is, hogy még mindig vérzik.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:34:04
Üzenet elküldve: 2018-02-25 22:34:04
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kivételesen szép reggel//
//Leon//
- Neked is jó étvágyat! *Seles szélesen mosolyog, és hiába nem ő készítette az ételt, csak ő kapta szívességből a legjobb részét Banyától, elégedettséggel tölti el a látvány, hogy Leon ilyen jóízűen falatozik. Ennyi izgalom után neki is jól esik megtömni a gyomrát, csakhamar el is tűnik a tányérján lévő étel nagy része. Mivel úgy érzi, még tartozik egy vallomással, és amúgy sincs senki jelenleg az étkezőben rajtuk kívül, csendesen megjegyzi:*
- Nagyon élveztem azt, ami az előbb történt. *Mondja leplezetlen lelkesedéssel arcán, aztán újra a tányérjába néz, de csak azért, hogy erőt vegyen magán azzal kapcsolatban, amit mondani szeretne még.* Én… szeretlek. Örülök, hogy mindketten itt vagyunk Vadvédben. Olyan jó itt! Rég voltam ilyen boldog, mint ma reggel, és remélem, még sokáig tart ez az öröm!
*Mondana még mást is, de ekkor furcsa dolgok történnek a házban. Valami csörömpölés, kiáltás, csattanás hallatszik, és rémült, sietős léptek zaja. Selesnek rossz előérzete támad, ezért csak egyszerűen, Leonnak semmit se szólva felpattan a székéről, és az ajtó felé lép. Éppen látja a véres Aenae-t kirohanni, és mérgesen, hogy szobájában hagyta minden fegyverét vagy eszközét, amivel megvédhetné magát és a lányt, utána rohan.*
//Aenae//
- Aenae! *Kiáltja, de a lányon olyan mértékű pánik hatalmasodott el, hogy nem is figyel rá, csak szalad. Seles zavarodottan követi, de nem ért semmit ebből a hirtelen káoszból.*
- Aenae! *Torpan meg mellette, és akkor látja, hogy a lány csupa vér, hogy hány… Neki is felfordul a gyomra, de ahogy tud, próbál segíteni, és gyengéden megérinti a vállát, és kisöpri a haját az arcából.* Jól van, Aenae, nincsen semmi baj. *Mondja neki, amennyire kedvesen csak tudja, bár még arról is lemaradt, hogy Pycta és Aenae egyáltalán megérkeztek. Biztosan átaludta.* Itt vagyok, vigyázok rád. Nem lesz semmi baj!
- Valaki segítsen! *Kiabál hátra, és megint Aenae-hez fordul, megpróbál neki támaszt nyújtani.* Ülj le, és nyugodj meg. Mi történt veled?
*Próbál magának is valami választ adni, de egyelőre nem sikerül, gondolatai kétségbeesetten csapkodnak fejében.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 22:37:22
//Leon//
- Neked is jó étvágyat! *Seles szélesen mosolyog, és hiába nem ő készítette az ételt, csak ő kapta szívességből a legjobb részét Banyától, elégedettséggel tölti el a látvány, hogy Leon ilyen jóízűen falatozik. Ennyi izgalom után neki is jól esik megtömni a gyomrát, csakhamar el is tűnik a tányérján lévő étel nagy része. Mivel úgy érzi, még tartozik egy vallomással, és amúgy sincs senki jelenleg az étkezőben rajtuk kívül, csendesen megjegyzi:*
- Nagyon élveztem azt, ami az előbb történt. *Mondja leplezetlen lelkesedéssel arcán, aztán újra a tányérjába néz, de csak azért, hogy erőt vegyen magán azzal kapcsolatban, amit mondani szeretne még.* Én… szeretlek. Örülök, hogy mindketten itt vagyunk Vadvédben. Olyan jó itt! Rég voltam ilyen boldog, mint ma reggel, és remélem, még sokáig tart ez az öröm!
*Mondana még mást is, de ekkor furcsa dolgok történnek a házban. Valami csörömpölés, kiáltás, csattanás hallatszik, és rémült, sietős léptek zaja. Selesnek rossz előérzete támad, ezért csak egyszerűen, Leonnak semmit se szólva felpattan a székéről, és az ajtó felé lép. Éppen látja a véres Aenae-t kirohanni, és mérgesen, hogy szobájában hagyta minden fegyverét vagy eszközét, amivel megvédhetné magát és a lányt, utána rohan.*
//Aenae//
- Aenae! *Kiáltja, de a lányon olyan mértékű pánik hatalmasodott el, hogy nem is figyel rá, csak szalad. Seles zavarodottan követi, de nem ért semmit ebből a hirtelen káoszból.*
- Aenae! *Torpan meg mellette, és akkor látja, hogy a lány csupa vér, hogy hány… Neki is felfordul a gyomra, de ahogy tud, próbál segíteni, és gyengéden megérinti a vállát, és kisöpri a haját az arcából.* Jól van, Aenae, nincsen semmi baj. *Mondja neki, amennyire kedvesen csak tudja, bár még arról is lemaradt, hogy Pycta és Aenae egyáltalán megérkeztek. Biztosan átaludta.* Itt vagyok, vigyázok rád. Nem lesz semmi baj!
- Valaki segítsen! *Kiabál hátra, és megint Aenae-hez fordul, megpróbál neki támaszt nyújtani.* Ülj le, és nyugodj meg. Mi történt veled?
*Próbál magának is valami választ adni, de egyelőre nem sikerül, gondolatai kétségbeesetten csapkodnak fejében.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 22:37:22
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:36:08
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:36:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Lány a sötétben//
*A szeme előtt olyan jelenet bontakozik ki, amit már végképp nem tud mire vélni, ő arra számított, hogy a férfi majd újra nekiront. Ehelyett a lány számára érthetetlen - már nem érti az összefüggést - dolgot üvölt. Aenae közben nem hagy azért fel az ajtó kirángatásával, a láda nehezebben adja meg magát és Aenae is olyan pánikban van, hogy nem is figyel arra, hogy mit csinál, ezért a láda megakad egy padlógöröngyben, de a lány nem meri levenni a szemét Umonról, aki eközben újra a fejére húzza a csuklyát, majd Aenae számára érthetetlen módon bocsánatkérést követően kiveti magát az ablakon. Aenaeben megvan az inger, hogy az ablakhoz rohanjon a férfi után, egy pillanatra felhagy azonban az ajtó cibálásával, hanem a ládát átemeli a göröngyön, így már ki tudná nyitni az ajtót, de azt kinyitja más, kívülről. Pycta az és Aenae újra zokogni kezd, moccanni nem tud, csak annyit volt képes, hogy odébb lépjen a külső taszításnak immáron ellenállni képtelen láda útjából. A láda tartalma persze szétröppen a szobában, Aenae meg csak áll a káosz közepén, haja alaposan megtépve, ruhája megszaggatva egy félkörben a mellkasától az oldala irányába, a vágás viszonylag föntről, a szegycsontja irányából indul és a csípője felé tart és arrafelé jelentősen mélyül is. Eléggé vérzik is, de nem törődik ezzel, indulna Pycta felé, de addigra az már Umon után veti magát. A hangja csak mint valami visszhang, úgy jut el hozzá, nem reagál, csak a kitörött ablakhoz lép, hogy fél pillanatig onnan nézze a szerzetes után iramodó Pyctát. A következő pillanatban pedig már rohan is kifelé a szobából úgy, ahogy van, mezítlábasan, vérző sebbel, tépett hajjal.
Nem is tudta, hogy ilyen gyorsan is tud futni, legalábbis neki nagyon gyorsnak tűnik. A kapun azonban nem lép ki, csak megáll a falnál, homlokát nekitámasztja, hogy kiadja gyomra minden tartalmát, ami jelen pillanatban epére korlátozódik.*
*A szeme előtt olyan jelenet bontakozik ki, amit már végképp nem tud mire vélni, ő arra számított, hogy a férfi majd újra nekiront. Ehelyett a lány számára érthetetlen - már nem érti az összefüggést - dolgot üvölt. Aenae közben nem hagy azért fel az ajtó kirángatásával, a láda nehezebben adja meg magát és Aenae is olyan pánikban van, hogy nem is figyel arra, hogy mit csinál, ezért a láda megakad egy padlógöröngyben, de a lány nem meri levenni a szemét Umonról, aki eközben újra a fejére húzza a csuklyát, majd Aenae számára érthetetlen módon bocsánatkérést követően kiveti magát az ablakon. Aenaeben megvan az inger, hogy az ablakhoz rohanjon a férfi után, egy pillanatra felhagy azonban az ajtó cibálásával, hanem a ládát átemeli a göröngyön, így már ki tudná nyitni az ajtót, de azt kinyitja más, kívülről. Pycta az és Aenae újra zokogni kezd, moccanni nem tud, csak annyit volt képes, hogy odébb lépjen a külső taszításnak immáron ellenállni képtelen láda útjából. A láda tartalma persze szétröppen a szobában, Aenae meg csak áll a káosz közepén, haja alaposan megtépve, ruhája megszaggatva egy félkörben a mellkasától az oldala irányába, a vágás viszonylag föntről, a szegycsontja irányából indul és a csípője felé tart és arrafelé jelentősen mélyül is. Eléggé vérzik is, de nem törődik ezzel, indulna Pycta felé, de addigra az már Umon után veti magát. A hangja csak mint valami visszhang, úgy jut el hozzá, nem reagál, csak a kitörött ablakhoz lép, hogy fél pillanatig onnan nézze a szerzetes után iramodó Pyctát. A következő pillanatban pedig már rohan is kifelé a szobából úgy, ahogy van, mezítlábasan, vérző sebbel, tépett hajjal.
Nem is tudta, hogy ilyen gyorsan is tud futni, legalábbis neki nagyon gyorsnak tűnik. A kapun azonban nem lép ki, csak megáll a falnál, homlokát nekitámasztja, hogy kiadja gyomra minden tartalmát, ami jelen pillanatban epére korlátozódik.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:17:40
Üzenet elküldve: 2018-02-25 21:17:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Földszinti folyosó//
- Nem volt egy egész hat. *emeli fel védekezően a kezét, mintha ezzel sokat segítene a szagán vagy a tisztaságán.*
- Fú, itt még a rendnek is mestere van? *kérdez vissza elkerekedő szemekkel. Komoly hely lehet, ha itt mindennek meg van a saját mestere.*
- És milyen mesterek vannak még? *kérdi gyermeki áhítattal.*
- Aha, ennek az, annak ez. Éééértem. *vigyorog pajkosan a válaszra, miközben sokat tudóan összefonja karjait maga előtt.*
- Tudod, farkas, lupus, egyre megy. Egyik olyan, mint a másik. Nagy. Szőrös. Megharapja a lábad. Pfff. *magyarázkodik, amikor kiderülnek bizonyos részletek az előző napi balhéról.
Amikor a kis tündér csávó rápirít, csak a tarkóját kezdi vakargatni és bugyután mosolyog, mert érzi, hogy szorul a nyaka körül a hurok.*
- Igen? *kérdez vissza tök természetesnek szánt hangon, de azért kicsit rezeg a léc, meg a hangja. Aztán jön a fekete leves, Ertatsnoy kiosztja, hogy csak úgy füstöl, de a zavart mosoly azért nem kopik le a hegyesfülű képéről, csak némi pír színezi el az arcát.*
- Hehe, milyen tréfás. *próbálja menteni a helyzetet, de érzi, hogy ezt nem lesz könnyű kimagyaráznia.*
- Tudod, a sebláztól mindenfélét képzeltem, meg össze-vissza beszéltem. Sajnálom, de nem voltam magamnál. *ez már többször bejött, hogy idiótának állította be magát, de azért nem szeretne rajtaveszni.*
- De várj csak, miféle küldetések? *fordul hirtelen Lyzi felé, amikor leesik neki, hogy mit is mondott a tündér hapsi.*
- Nem azt mondtad, hogy ez egy erdei fészek? Miféle küldetésekről hadovál? *szegezi a kérdést az elf lánynak, addig se vele foglalkoznak.
De úgy tűnik, az az erdőkísértet is lenézett rá, mert nyílik a fürdő ajtaja és egy csinos, hiányos öltözetű lány jelenik meg a folyosón.*
- Helllló, kislány. *mozgatja meg a szemöldökeit hullámozva Shen, ahogy végignéz a lányon.*
- Ki? Rendet tesz? Fúj, akkor én be nem megyek. *súgja oda a tündérnek, amikor Seles beszélgetni kezd Lyzivel. Aztán megjelenik a fickó is és roppant szellemesen köszön, amire a hegyesfülű csípőből válaszol.*
- Neked is jó reggelt, te férfias nő! *vigyorog a fürdőből kilépőre. A férfi nem csak roppant kísérteties (jaj, nem, szellemes), hanem még rendkívül magabiztos is, ahogy Lyzinek magyaráz.*
- Most már tuti nem megyek be, amíg valaki rendesen ki nem takarította, ezek ott bent ketten... tudooood. *löki könyékkel oldalba Ertatsnoyt, ahogy jobb hüvelyk és mutatóujjával karikát formál, a másik kezének mutatóujját pedig ki-be mozgatja a lyukon át. A tündér biztos érteni fogja, mire akar célozni.*
- Nyugi, Lyzi, engem megkaphatsz. *kacsint a lányra végül.*
- Ez mi volt? *kérdi, amikor ordítozás kezdődik, meg valami üvegcsörömpölést is hall.*
- Nem volt egy egész hat. *emeli fel védekezően a kezét, mintha ezzel sokat segítene a szagán vagy a tisztaságán.*
- Fú, itt még a rendnek is mestere van? *kérdez vissza elkerekedő szemekkel. Komoly hely lehet, ha itt mindennek meg van a saját mestere.*
- És milyen mesterek vannak még? *kérdi gyermeki áhítattal.*
- Aha, ennek az, annak ez. Éééértem. *vigyorog pajkosan a válaszra, miközben sokat tudóan összefonja karjait maga előtt.*
- Tudod, farkas, lupus, egyre megy. Egyik olyan, mint a másik. Nagy. Szőrös. Megharapja a lábad. Pfff. *magyarázkodik, amikor kiderülnek bizonyos részletek az előző napi balhéról.
Amikor a kis tündér csávó rápirít, csak a tarkóját kezdi vakargatni és bugyután mosolyog, mert érzi, hogy szorul a nyaka körül a hurok.*
- Igen? *kérdez vissza tök természetesnek szánt hangon, de azért kicsit rezeg a léc, meg a hangja. Aztán jön a fekete leves, Ertatsnoy kiosztja, hogy csak úgy füstöl, de a zavart mosoly azért nem kopik le a hegyesfülű képéről, csak némi pír színezi el az arcát.*
- Hehe, milyen tréfás. *próbálja menteni a helyzetet, de érzi, hogy ezt nem lesz könnyű kimagyaráznia.*
- Tudod, a sebláztól mindenfélét képzeltem, meg össze-vissza beszéltem. Sajnálom, de nem voltam magamnál. *ez már többször bejött, hogy idiótának állította be magát, de azért nem szeretne rajtaveszni.*
- De várj csak, miféle küldetések? *fordul hirtelen Lyzi felé, amikor leesik neki, hogy mit is mondott a tündér hapsi.*
- Nem azt mondtad, hogy ez egy erdei fészek? Miféle küldetésekről hadovál? *szegezi a kérdést az elf lánynak, addig se vele foglalkoznak.
De úgy tűnik, az az erdőkísértet is lenézett rá, mert nyílik a fürdő ajtaja és egy csinos, hiányos öltözetű lány jelenik meg a folyosón.*
- Helllló, kislány. *mozgatja meg a szemöldökeit hullámozva Shen, ahogy végignéz a lányon.*
- Ki? Rendet tesz? Fúj, akkor én be nem megyek. *súgja oda a tündérnek, amikor Seles beszélgetni kezd Lyzivel. Aztán megjelenik a fickó is és roppant szellemesen köszön, amire a hegyesfülű csípőből válaszol.*
- Neked is jó reggelt, te férfias nő! *vigyorog a fürdőből kilépőre. A férfi nem csak roppant kísérteties (jaj, nem, szellemes), hanem még rendkívül magabiztos is, ahogy Lyzinek magyaráz.*
- Most már tuti nem megyek be, amíg valaki rendesen ki nem takarította, ezek ott bent ketten... tudooood. *löki könyékkel oldalba Ertatsnoyt, ahogy jobb hüvelyk és mutatóujjával karikát formál, a másik kezének mutatóujját pedig ki-be mozgatja a lyukon át. A tündér biztos érteni fogja, mire akar célozni.*
- Nyugi, Lyzi, engem megkaphatsz. *kacsint a lányra végül.*
- Ez mi volt? *kérdi, amikor ordítozás kezdődik, meg valami üvegcsörömpölést is hall.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346