Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 15:47:20
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ötletelők//

*Umon éppen belefogna, hogy előadja a dolgot, amiért felkereste a csuhást, amikor Xotara robog be a tanácsterem ajtaján. A hosszúéletű mosolyogva fogadja a mélységi nőt és udvariasan mutat helyet maguk mellett.*
- Gyere csak. *Mondja, majd visszafordul az átkozott szerzetes felé.*
- Azóta sem bántam meg a döntésem és az természetes, hogy minden venárnak van beleszólása az erődöt érintő minden dologba. *Nyugtatja meg a látszólag kissé ideges barátot, de Isqeha sem tűnik túl nyugodtnak, a csuhást még kissé mulattatja is a helyzet. Miközben Umon beszél, néha a védmesterre is rá-ránéz, hogy lássa az elhangzottak utáni reakcióit.
Amiket Umon mond, nem túl biztatóak, de a csuhás tisztában volt ezekkel, legfeljebb nem látta ennyire át a következményeket. Bár meg adja annak az esélyt, hogy a kedvezőbb fogadtatás érdekében kicsi túlzás is van az elhangzottakban, de ettől még nem lehetetlen a megjósolt események bekövetkezése.
Mire Umon végez, elég kifejezéstelen arcot vág a hosszúéletű, mintha elgondolkodtatták volna a hallottak. Közben persze nem mulasztotta el az alkalmat, hogy Isqeha felé is pillantson, a férfi elég komoly arccal hallgatja a barát szavait, majd mikor szót kap, a Xotara-ra jellemző vehemenciával tör elő belőle a szóáradat. Amit elmond, rendkívül furcsán és meglepően hangzik, amitől a csuhás kicsit mintha meglepettnek látszana, de továbbra is komoly képpel, talán kissé összevont szemöldökkel néz előbb a két férfire, majd a mélységi nőre.*
- Előbb a rendmester és Isqeha felvetéseire szeretnék válaszolni. *Kezd bele kissé hivatalos hangon, mielőtt Xot szót kaphatna.*
- Tudok az említett problémákról, ha ennyire részletesen nem is ismertem őket. Köszönöm, hogy megosztottad ezeket velem. *Hajol meg kissé Umon felé, majd folytatja is.*
- A vízcsövek kérdése nem lehet probléma, a vizet majd behordjuk a patakról a konyhába és a fürdőbe. Úgyis hatalmas luxus, hogy meleg vízben fürödtünk eddig. Más erdei házakban sincs ilyen berendezés. Amíg tehetjük, addig megjavítunk mindent, aztán lejjebb adunk az igényeinkből. Ez nem a város, ez az erdő. *Jelenti ki magabiztosan.*
- Ha pedig valaki nem marad itt, akkor legalább csökken a létszám és nem kell olyan sok élelmiszer. A fejadagokból is visszaveszünk, akkor majd mindenki jobban fogja értékelni az erdő kincseit. Így az erdő sem fogja úgy érezni, hogy kihasználjuk. Ezzel te is biztosan egyet értesz. *Jelenti ki Umonnak.*
- Addig maradunk, amíg az Erdő Szíve úgy kívánja. *Tesz pontot a beszélgetés ezen részének végére, majd Isqeha-hoz fordul.*
- Üveghuta? Ha kevesebben leszünk, télikert sem kell. Szeszfőzde? Vadvéd nem kocsma, hogy ilyesmit készítsünk. *Dől hátra rosszalló tekintettel végignézve a két férfin.*

2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 14:48:50
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Umon, Pycta, Xotara//

*Pycta készségesen fogadja őket, még mosolyog is, ahogy Umonnak szót ad. A kámzsás meg nagy komótosan és kenetteljesen nekiáll, hogy felvezesse a mondandójukat. Isq magában egy kicsit vihog azon, hogy láthatóan milyen feszült figyelemmel csüng Pycta arcjátékán, ami a mondataira adott reakciókat illeti, és mennyire ahhoz igazodva próbál előrehaladni. Isq legszívesebben kibökné köntörfalazás nélkül a dolgokat, de persze akkor meg úgyis egy csomó kérdés jönne elő, amiket mindenképp tisztázniuk kell. Úgyhogy bár őszerinte kicsit tekervényesen közelít Umon, de egyelőre Isq a világért sem szakítaná félbe. Ehelyett igyekszik komoly és elhivatottan felelősségteljes (no persze nem a félelf szóhasználatával élve, lévén hogy Isqeha sohasem fogalmazna így, ő csupáncsak utánozza azt az arckifejezést, amit akkor szoktak vágni az öregek, ha valami fontos dologról tárgyalnak) szóval nagyon igyekszik elhivatottan felelősségteljes képet vágni, időnként bólogatva, és főleg figyelmesen nézve. A segítség megemlítésénél, hogy őszinték legyünk, messziről lerí róla, hogy a szerénynek szánt arckifejezés mögött valójában dagad a büszkeségtől. De azért igyekszik odaadó képet vágva hallgatni. Ám a télikert, meg az üveggyártás, meg a szeszfőzde dolga őt is igencsak izgatja. Belül túl lelkes, és túl izgatott. Lehet, hogy a rovátkolt arcú jár jó úton, és ő nagyon nem akar belerondítani a nagyok beszédébe. De az izgés-mozgása és fészkelődése éles ellentétben áll a felnőttesen komolykodó arckifejezéssel, amit magára erőltet.
Már éppen kitörne belőle feltartóztathatatlanul egy egyszerű tőmondat, ami rávilágít a lényegre, amikor szerencsére Xot rájuk nyitja a tanácsterem ajtaját, a szokásos vehemenciájával törve rá Pyctára. Amikor meglátja, hogy a venár vezér nincs egyedül, egy pillanatra visszakozna, de aztán vígan becsatlakozik hozzájuk. Isq nem bánja egyáltalán, több szem többet lát alapon. Ahogy leül melléjük, hozva magának is egy széket, útközben (Isq nem tudja nem észrevenni) könnyedén megérinti-végigsimítja a szerzetes tarkóján azokat a furcsán rovátkolt jeleket. A félelf amúgy nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak, betudja annak, hogy Xot egyszerűen nem tudott ellenállni a fura jelek hívásának. Meg valahogy egy nőtől ez nem úgy működik, az nyilván jóval meghökkentőbb lenne, ha Isqeha engedne meg magának ilyesmit. Úgyhogy, mivel amúgyis Pyctára meg Umon mondandójára figyel, átsiklik az érintés dolog felett. Persze később, valamikor, lehet hogy majd jelentőséget kap mindez a számára.
Így aztán Umon tovább folytatja, most már egészen belebonyolódva az erőforrások, meg a megcsappant készletek és az ennek kapcsán összehúzandó nadrágszíjak sötét fellegként föléjük tornyosuló fenyegetésének ecsetelésébe. Ha nem koncentrálna annyira a mondanivalóra, Isq lehet hogy némi párhuzamot fedezne fel Xotara érintése és Umon körmondatainak cikornyásabbá válása között, de ez nem történik meg. Viszont amint elhangzik az ötletünk szó a kámzsás szájából, Isqehából kibuggyan minden, nagy lelkesen, amit addig erőnek erejével magában tartott.*
- Akarunk egy üveghutát, meg egy télikertet, meg egy szeszfőzdét! *vágja ki. De így kimondva még ő is megijed a dologtól!* - Szeretnénk... *javítja ki magát gyorsan, hirtelen elbizonytalanodva. De aztán csak felbiztatja magában a spirituszt, és folytatja.* - Az üveg igazából csak a télikerthez kell!
Megkérdeztem a városi üvegfúvó műhelyben. *bizonykodik.* - Megfizethetetlen ide kihozatni annyi táblaüveget!
A télikertben pedig tudunk gyógynövényeket termeszteni! Azokat felhasználhatjuk a szeszfőzdében is, egészen különleges párlatokat létrehozva!
*Igazából az anyagi vonzat a félelfnek nem olyan fontos. Persze még az is lehet, hogy tényleg tudnának kereskedni a Vadvéden előállított különleges párlatokkal! De egyelőre meg is áll a mondókájával. ~Csak nem rontottam el mindent?~ kezd töprengeni, a többiek, Pycta, Umon, sőt Xotara arckifejezésének jelentését firtatón nézve körbe rájuk. Hirtelen az is szöget üt a fejében, hogy vajon Xotara miről akar beszélni a vezérrel?? Neki nem mondott semmit!*
- Te miről akarsz beszélni Pyctával? *szegezi neki kíváncsian Xotnak a kérdést.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.16 14:56:50

2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 13:38:35
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező, Umon, kajára kiéhezve//

*Végül egy pár perces eseménytelen várakozás után maga áll föl hogy magában tovább morogva elemózsiát könyörögjön ki a Banyától. Egy lekezelő pillantás és egy tömör szóváltás után frissen megrakott tányérral és evőeszközzel jön vissza asztalához, amit meglepetten vesz észre hogy egyhamar meg is lett terítve. Tehát ezért nem szolgálták föl még az ételt! Ő meg itt siettette az öreg Banyát és lustult az asztalnál miközben a lányok a munkájukat végzik! Legszívesebben arcon csapná magát. Bűnbánó ábrázattal ül le ismét és már nyúlna is a kanálért amikor észreveszi Umont. Kérdésére sajnos nem tud tájékoztató jellegű választ adni, fejét rázva jelzi is.*
- Gőzöm sincs, Umon. - *Ekkor hirtelen, mintha agyának kis forgószerkentyűjét megpörgették volna, eszébe jut valami meglehetősen fontos dolog. Ennek a fontos dolognak elég sok köze van Xotorához, márpedig ahhoz őt először meg kell találni. Ha csak nincs a bástyákon, márpedig akkor hírét kellett volna adnia magáról, nem? Segítenie kell a csuhásnak megtalálni a sötételfet.* - Keressük együtt, eszembe jutott hogy beszédem lenne vele! Gondolod hogy a bástyákon lehet? - *Kérdése után egy szomorkás pillantást vet a még el sem kezdett, számára még ismeretlen állat húsából készült pörköltjére. Még késleltetnie kell bendője megtöltését. A hirtelen visszatérés és egy súlyosan sebesült elhozása minden erődbeli tag napirendjét romba dönthette, ezen pedig neki is segítenie kell javítani.* - Hacsak nem körözött szökevényt fogadtunk szerény hajlékunkba, vagy nem alvajáró szegényke, akkor nem hiszem hogy azzal a sebesülttel bármi történhetne most. Elvérezni már nem fog, de még felkelni sem.

2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 06:10:31
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Isqeha, Pycta, Xotara//

*Ahogy kényelembe helyezi magát Isqeha is megérkezik, s Umon rámosolyog, miközben az helyet foglal. Sokat dolgoznak mostanában együtt, a szerzetes azt gondolja jól kiegészítik egymást. Bár Isqeha sokszor, sok mindent másképp gondol, de pont ez ebben a lényeg, hogy az ötletelés és a disputa viszi előre a tervezést, majd kivitelezést, Umon így ezt egyáltalán nem bánja. Sóhajt egyet, majd belekezd mondandójába, remélve, hogy Isq támogatásával, a vezér meggyőzhető:*
- Köszönjük Pycta, hogy fogadsz bennünket és teret engedsz annak, hogy a tagok is véleményt formáljanak. *Kezdi hivatalosan, majd a kötelező tiszteletköröket itt gyorsan be is fejezi, hisz az elf ismeri már annyira, hogy ne kelljen udvariaskodással fecsérelni az időt.*
- Korábbi döntésed, mellyel megtettél rendmesterré kissé meglepett, de büszkén vállaltam, s végzem a dolgom azóta is, s ebben nagyon sok segítségem, társam akad. *Néz egy pillanatra ismét Isqehára, de közben Sunukora is gondol, nem tudja a férfi vajon merre járhat.*
- Az utóbbi időben, munkaidőnk jelentős részét a vízkerékre és környékére fordítottuk Isqehával, mely lassan kiválóan működik, a régi venárokhoz hasonlatosan, számos új lehetőséget adva a patak vizének e téren történő kiaknázására. *Itt egy pillanatra elhallgat, a víz felmelegítésével kapcsolatosan Isqehára tekint, szemével jelzi, hogy ebben a témában, ha szeretne ő is mondjon néhány mondatot, majd folytatja beszédét.*
- Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az erőd állaga sok helyütt nagyon leromlott. A falak mállanak, a vízcsövek rozsdállnak, félő, hogy egy csőtörés megakasztja a konyhában lévő munkafolyamatokat, de még a fürdést is ellehetetleníti, nem beszélve arról, hogy egyes lakóterek állapota is pocsék, nagyon sok minden felújításra szorul. Ehhez anyagi források kellenek, melyekkel nem rendelkezünk. A csapat kiváló, de a toldozás-foldozás csak ideiglenes megoldást jelent, itt újításokra van szükség, ha fenn akarunk maradni az erdő szívében.
*Lélegzetvételnyi szünetet tart, mert a szív szóra Xotara lép be a helyiségbe, majd halad el a tárgyalók mögött, s Umon, mint egy toll fosztott libának hullámosodik fel a bőre jöttére.*
~ Most megsimította a tarkómat a kezével? ~ *Csap belé a villám hirtelen.* ~ Egyáltalán a keze volt, vagy esetleg más ért hozzám? ~ *Kissé kizökken koncentrációjából, de a hosszú meditációval töltött órák, az edzések meghozzák a kívánt hatást, s önuralmát megőrizve, nem kezd el kényelmetlenül fészkelődni, vagy össze-vissza beszélni. Sőt, még hordón sem esik át, jóllehet itt a tárgyalóban az nincs.*
- Azt is te tudod legjobban, hogy létszámunk szerencsére folyamatosan nő, készleteink végesek. Egyre több alkalommal kell vadászatra, gyűjtögetésre indulnunk, s ami még rosszabb, hogy egyre nagyobb területeket lefedve, egyre távolabbra kell hatolnunk a sűrűben. Kérdés, hogy az erdő, meddig tűri még jelenlétünk, mert lassan több erőforrást használunk ki, mint amennyit belefektetünk, félő, hogy a természet kincsei egy idő után megcsappannak, vagy, hogy az állandó erdőjárásban valaki súlyosan megsérül. *Gondol itt Denzack sérüléseire, Baydék küzdelmére a vadkannal, vagy Ertatsnoy esetére.*
- Pycta! Vagy összehúzzuk a nadrágszíjat, de akkor esélyt adunk az elégedetlenségnek, s közben az erőd szépen lassan ránk omlik, vagy megoldást találunk a problémára, s nekünk van is egy ötletünk.
*Itt várakozóan Isqehára néz, hátha ki szeretné egészíteni a vízkerék-konyha-fürdő tervek kapcsán a beszélgetést, illetve talán megerősítheti abban, mit Umon mondott. Umon nem titkolt szándéka, hogy szeretné megadni a lehetőséget, hogy az ültetvény, illetve téli kert kapcsán Isqeha kifejtené mondandóját. Erre kívánja ráfűzni saját terveivel kapcsolatos gondolatait, hisz a kertben megtermelt javak egy részére és a piactéren beszerzett összetevőkre neki is szüksége van, így, ha arra Pycta ráharap, könnyebben vezeti elő a főzéssel, majd kifőzdével kapcsolatos terveit. Továbbá nem utolsó sorban, kíváncsi a vezér reakciójára előbbi szavaira. Ha az rácáfol, nehéz lesz a kérésit előadni.*

2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 00:04:10
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kicsi labor, Műhely//

*A sötételf lány a déli szárnyba lépve elsétál az alkimista labor mellett. Megáll. Nosztalgikusan, sandán bepillant a nyitva maradt ajtón. Láthatóan valaki nem rég járt itt és sietve távozott. Számos törékeny bigyó van az asztalon, sokkal több, mint amikor Xotara legutóbb itt járt. Az emlékre, idegesen simít egyet rövid haján. Valamiért kíváncsian lép a helyiségbe, ahol figyelmesen körbe pillant.*
~Méregkeverők.~
*Az asztalon a sok üveg és pár ezüst holmi között megakad a szeme valamin. Nem. A mélységi lány nem a családi ezüstöt jött ellopni. (Persze, egyből kiszúrta az ezüst tárgyakat.) Méregzöld szemei egy könyvön akadnak meg, ami csukva van ugyan, de láthatóan sietve csapták össze. Két ujjával óvatosan hajtja ki a, minden bizonnyal, ősöreg kötetet. Hallani a borító, a kötés és az idős lapok bölcs ropogását. Ahogy a könyv kinyílik, érezni a tudás illatát. Xotara, a könyv szamárfüles sarkára pillantva elmosolyodik. Szórakozottan átfutja a sorokat, bár nem mintha sokat értene belőlük, vagy érdekelné az ilyesmi, csak egy kicsi tudás ebből, egy kicsi abból, nem árthat meg. Megakadnak méregzöld szemei egy számára érdekes főzet nevén.*
~Fagyos Xado, mi vagy mazo? Hmm.~
*Gúnyosan elvigyorodik, majd kisimítva a szamárfület visszacsukja a könyvet, és kisétál a méregkeverők szentélyéből.*
~Na, ma is tanultam valamit.~

*Útja a műhelybe vezet, ahova eredetileg is tartott. Múltkor felötlött benne egy gondolat Kajtár körömölésével és patkolásával kapcsolatban, amitől támadt egy ötlete, de egyből el is vetett magában, mint hülyeséget. Azonban, ha Xotara fejébe egyszer egy elgondolás befészkeli magát, akkor az megvalósításért kiált, elég sokáig és elég idegesítően.
A sötételf lány patkolókovácsos ötletétől hajtva tér be a műhelybe, hogy meggyőződjön feltételezései helyességéről, miszerint, hogy az erőd műhelyében minden szükséges eszközt megtalálhat az ötletéhez. Bámészkodva néz körbe a műhelyben.*
~Gigantikus. Ezeknek gépezeteknek a nagyja azt se t'om mire való. Nekem eddigi életem során elég volt egy kalapács és némi szeg, hogy mindent megjavítsak, építsek, alkossak magamnak, amire szükségem volt. Eddig.~
*Aztán, felismeri az általa kereset és látásból jól ismert eszközöket. Az egyik asztal feletti falon kovácsszerszámok vannak sorban felaggatva. A sarokban az óriási kohó, mellette hatalmas acélüllő, amin egy markáns kovácskalapács pihen. Xotara látja a patkókovácsoláshoz, minden a rendelkezésére állna, de vajon a körmöléshez, patkoláshoz is talál itt megfelelő szerszámokat. Végül is logikus lenne, ha van istálló, akkor az ősvenároknak is gondoskodniuk kell a lovaik lábának egészségéről. Sorban végigjárja az asztalokat, és mindegyiknek kihúzva fiókját a további szükséges szerszámok után turkál. Keze ügyébe akad több patakés, néhány egyenes és hajlított patareszelő, és pár szögcsípő is. Amennyire, jelenleg ért a dologhoz, a meglévő eszközök mellett már érdemes ötletére tervként gondolnia és szépen kidolgozni, annak részleteit, majd megvalósítani, ha tudja.*
~Igen. Hasznossá tehetném magam az erődben, mint patkolókovács. Csak ki kéne tanulnom a mesterséget hozzá. Erről, azonban nem csak én döntök. Felvetem Pyctának, mint javaslatot. Aztán, majd eldől, mint szól hozzá. Hmm.~
*Töpreng magában tovább, és gondolja sorban végig a tervéhez szükséges lépéseket, amiket aztán szóban is fel kell vázolnia a Vezérüknek. Mindössze pár pillanatig töpreng így, miközben a kovácskalapáccsal játszik, aztán, mint akit a ménkű vágott hátba, visszateszi az üllőre kalapácsot, és lábait a nyakába kapva, lelkesen kiviharzik a műhelyből.*
~Beszélnem kell vele, most.~
*Xotara úgy szedi lábait, mint valami patakparti kisgyerek, aki orvosi piócát találva rohan haza, megmutatni legújabb szerzeményét, hogy megtudja mi is az, amit talált.*
~Mostanában többször láttam a Tanácsterem környékén. Talán, most is ott van. Biztos nem bánja, ha rátöröm az ajtót, ha meg igen, hát úgy se szól érte.~
*Vonja meg a vállát, keze a kilincsen és kopogás nélkül, lelkesen beesik az ajtón.*

//Tanácsterem//
//Umon, Isqeha, Pycta//

*Xotara lelkesen átlépi a küszöböt.*
- Pycta! Van egy javaslatom!
*Ekkor, fogja fel, hogy Vezérük nincs egyedül.*
- Hoppá! Bocsi… én csak, na mindegy.
*Legyintve elvigyorodik, majd belöki maga mögött az ajtót.*
- Látom fogadóóra, van. Akkor, kivárom a sorom.
*Kijelentése után nem zavartatja magát, hóna alá kap egy széket, és az asztal előtt ülőkhöz indul maga is. Látja, éppen Umonba sikerült belefojtani a szót, érkezésével.*
- Kérlek, folytassátok! *Szól nyájasan.* Miattam, ne zavartassátok magatokat. Én csak leülök.
*Xotara elhalad Isq mellett, majd Umon mögött egy leheletnyivel közelebb sétál, és amikor a barát hátánál elsuhan, egy ujjával végig simítja az átkozott szerzetes stigmás nyakát, majd a széket a kövezetre csapva, szórakozottan leül Umon mellé. Ültében hanyagul keresztbe teszi a lábait, és karba font kezekkel várja a sorát. Ha a barát rá néz, a mélységi lány ártatlanul érdeklődő, álszent pofával viszonozza pillantását, amint várja Umon mondandóját.
Az átkozott szerzetes, minden bizonnyal, lehengerlő szónoklatot fog tartani, feltéve, ha Xotara a kis érintésével nem okozott zavart a gépezetben.
A lány mozdulata egy pillanat műve volt, és nem valószínű, hogy a baráton kívül, bárki észrevette volna, de ha Isq a szemsarkából látta volna a tarkóérintést, annyi baj legyen. Xotara nem tartja egy ostoba kölöknek a füvészt.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.16 00:18:13

2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 22:14:27
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Randi a falon//

- Nincs veled semmi baj. *Mosolyog rá megerősítésül Seles.* Jó vagy úgy, ahogy vagy.
*Eleinte nagyon romantikusnak tartja a gesztust, hogy Leon megfogja a kezét, de aztán már csak a saját helyzetéből adódóan is tudatosul benne, elnézve az arcát, hogy hasonló helyeken jár lélekben, ahol Seles is szokott. Rögtön érzi rajta, hogy valószínűleg rossz emlékeket idézhet fel, és a lány szeretné azt hinni, hogy kapaszkodó lehet a férfi számára, hiszen megérti, milyen az, ha kísért a múlt. Megerősítésül megszorítja a kalóz kezét, de amit hall, azon láthatóan elsápad. Belegondolni is rémes, mennyire ki vannak szolgáltatva azok az emberek, akik egyszerűen csak gyengébbek, mint mások… Például nők vagy gyermekek, elég csak a bal kezes esetre visszagondolni. Seles összerezzen, ahogy saját helyzetére emlékszik vissza, mikor egyedül járta a nagy vadont, és bizony összeakadt már fosztogatókkal, akik ugyan csak fenyegették ezzel, de mindig tartott tőle, hogy az éjszaka leple alatt tényleg rátámad valaki. Megérti a kiszolgáltatottságot, és megmelengeti a szívét, hogy Leonban ennyi a jóság a sok rossz ellenére is, amit látott vagy meggondolatlanul tett azelőtt.
Hogy megnyugtassa zaklatott kedvesét, simogatni kezdi Leon mellkasát, miután újra a férfi karjaiban találja magát.*
- Tudom, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni, sok félelmet éltem át én is. *Mondja neki.* Nagyon kevés emberben bízom, náluk érzek valamit, amit… *Próbálja megmagyarázni, de nem valami könnyű.* Ez egy érzés, hogy bízhatok-e az illetőben, ami azonnal a hatalmába kerít, ahogy találkozom vele. Nevetségesnek hangzik, de soha nem hazudtol meg. Xottal kapcsolatban sem hazudtolt meg, és veled sem. Érzem, hogy megvédenél minden rossztól… Igazából attól tartok, hogy annyira különbözünk… Hogy annyira tapasztalatlan vagyok… Nem is tudom. *Elneveti magát, és kócos fürtjeivel kezd babrálni zavarában.* Úgy általában félénk vagyok, és érzékeny… És könnyen összetörök. *Böki ki végre.* Nem szeretnék összetörni. Attól tartok, hogy túl sokat képzelek ebbe, itt, kettőnkbe, olyan romantikus ostobaságokat hiszek majd, ami neked csak nyűg lenne, és túlságosan magamhoz akarnálak láncolni, és emiatt egyszerre csak puff, összetörök. Ezért próbálom racionálisan nézni a dolgokat… *Magyarázza kézzel-lábbal Leonnak, de már ő maga is érzi, hogy túlkombinálja az egészet, ezért zavartan abbahagyja a mondandóját, és csak reménykedik benne, hogy Leont semmivel sem bántotta meg. Inkább élvezi, hogy megint a karjaiban lehet, mert, ahogy már eddig is mondta, biztonságban érzi magát itt, vele.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.15 22:16:03

2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 21:46:25
 ÚJ
>Selandrian Wendanar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Nagycsarnokban, majd a kandallónál, terítés és egyebek//

*Átesett már néhány kötelező mulatságon még odahaza, ahol is kisebb tömeg jelent meg és szórakozott, étkezett együtt, de még ott sem kellett annyiszor elismételnie a nevét, mint most. Ebben közrejátszott az is, hogy a házigazda csemetéje volt, ez igaz, de most meg merne rá esküdni, hogy ennyi nevet se kellett hirtelen megjegyeznie. Így hát minden egyes új ismerősének elárulja a nevét szépen sorba, kezdve a sötételf Xotarától, Umonon és Zaratinatén keresztül Baydéig. Mindegyiküknél megejti az ilyenkor kellő, üdv, nagyon örvendek, Selandrian Wendanar vagyok formulát. És persze Isqeha sem marad ki, azonban mivel a fiú már tudja a nevét, ő egy barátságos mosolyt, és egy apró integetést kap, amikor megpillantja őt a dérhajú.
A nyelvtörő után sem marad idő igazán szusszanni, hiszen máris kapja első itteni feladatát. Terítést. Ezt se nagyon kellett eddig magának intéznie, de azért nagyon bízik benne, hogy ezzel a szerény munkával azért meg tud birkózni. Lyz utasításainak megfelelően áll neki, és a mondott számban vesz elő tányérokat, evőeszközöket és poharakat vagy egyéb ivásra alkalmas kellékeket.*
- Ugyan, semmi baj, látom, hogy hatalmas a nyüzsgés. Egyelőre még én is csak kapkodom a fejem jobbra-balra. *Válaszol kedvesen mosolyogva Zarának, hiszen mint azt a mellékelt ábra mutatja, a jövés-menés még mindig tart.*
- Remélem, a sérültetek minél előbb rendbe jön majd. *No igen, az egyik mágiaág, ami érdekelné, sőt, ami a leginkább érdekelné, az a víz hatalma, és abban bizony lenne is éppen egy kapóra jövő gyógyító ige. De hát a családi mizériák miatt kissé lemaradt tanulmányaival, így bár szilárd elméleti alapjai vannak, amire építhet, gyakorlatilag azonban egy apró szikrát vagy vízcseppet sem tudna csiholni.
Bayde ajánlatára azonban kissé meglepetten pislog. Nem akar ő rosszra gondolni, de hát tudja, az embereknek szinte minden téren nagyon... hamari természete tud lenni. És előszeretettel válnak hedonistává is. Habár a döbbenet akkor ül ki arcára, mikor akarva-akaratlanul is meglátja azt a fenék-rázást. Inkább nem kezdi el boncolgatni, hogy mit is látott az imént, betudja valami ember hóbortnak vagy szokásnak.*
- Hát... itt nem nagyon lehet unatkozni. *Csóválja a fejét egy apró mosollyal.*

2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 21:16:45
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Umon és Isqeha//

*Annulien talán kicsit összeszedi a gondolatait, amihez meglehet, kell neki egy kis idő, így a csuhásnak van lehetősége a megjelenő Umonnal és a kicsit később betérő Isqeha-val foglalkoznia.
Érdeklődő arccal hallgatja meg a bevezetést, majd amikor Ispeha is megjelenik és leül a szerzetes mellé, akkor el is mosolyodik.
Jó látni számára, hogy nem csak ő viseli ennyire a szívén az erőd és a venárok sorsát, bár ha jobban belegondol, akkor minden klántag kiveszi a részét az erőd életéből, ami kivételes dolog. Öröm számára ilyen csapatban lenni.*
- Persze, parancsolj, hallgatlak. *Mosolyog a barátra. Látja Ispen is, hogy eléggé feszült, talán nem is feszült, inkább csak mintha izgulna. Nem tudja, miről lehet szó, de most már nagyon várja, mivel állnak elő a férfiak. Ha ennyire belelkesedtek, akkor biztosan fontos dologról lehet szó és külön megtisztelő, hogy ennyire számít a véleménye.
Reméli, hogy nem kell elkeserítenie őket, hiszen vasmarokkal ragaszkodik ahhoz az elvéhez, hogy az erdőnek és a Fákban Lakónak semmiféle módon nem okozhatnak terhet és nem használhatják ki feleslegesen erőforrásait. Eddig is csak annyit vettek el, amennyi feltétlen szükséges volt, nem vágtak ki fát, nem rabolták le az erdő kincseit, sérülést okozva az erdőnek. Az erdő egyensúlya mindennél fontosabb, a béke és a nyugalom megőrzése az elsődleges feladatok. Ennek fényében fogja meghallgatni a két venárt, bár biztos benne, hogy megfelelő középutat fognak találni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.*

2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 18:09:50
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Labor//

*Isq fáradtan hátradől. Mellette Kimmeri könyve, kinyitva, éppen a Varázsos növények. Sebek, csontok forrasztása résznél, egy Fagyos Xado gyönyörű zöld, zuzmószerű ábrájánál.
A lepárló hosszan tekergőző csövének végén ott remegnek a világoszöld smaragdcseppek, hogy végül sorra megadják magukat, és belehulljanak az áttetsző üvegkehelybe. Már majdnem tele van. ~Sikerült??~ reménykedik.
A Xadot tegnap gyűjtötte, nem messze Vadvédtől. Ott volt, ahol Selessel látta, mikor Vadvédbe jöttek, nem messze a pataktól.
A forrásvizet háromszor forralta, háromszor ezüstön átszűrte. Palástfüvet és Vízi ryshát talált itt, a laborban. Észak reménye és útifű pora pedig volt. Azokról biztosan tudja, hogy az elmúlt nyár termése. De a titkos összetevő! Az jó lesz-e vajon? Izgul, ahogy a kehelyért nyúl. Elég sok lett. Sikerült-e?
Két kezébe veszi a zöldes színben ragyogó, áttetsző üvegkelyhet. Befelé néz, magába és a múltba ejtve az elméjét, mintha egy mély kútba zuhanna. Azután kimondja a rég elfeledett szavakat.*
"Má'áh vár, szvu eh'hár, voáh tti kámeé, voáh tti k'ómÓ!
*Érzi, újra érzi azt a furcsa erőt, ami ilyenkor átjárja! Lassan, nagyon lassan tér újra magához. Lélegzetvisszafojtva vár. Semmi.
Aztán a világoszöld folyadék egy pillanatra felragyog! Aztán a fénye visszaenyhül, és azután már a szokásos áttetszően zöldes színben tündököl. ~Sikerült!~ Óvatosan kitöltögeti a zöld italt az előkeszített üvegcsékbe, viasszal ledugaszolja őket, és roppantul örvendezik.
~Ó! Umon mondott valamit délelőtt, amikor bekukkantott a laborba! Hogy délután tudunk majd Pyctával beszélni!~ jut hirtelen Isq eszébe. ~Lehet, hogy rám várnak!~
Gyorsan elpakol, aztán sietve nekilódul, hogy a tanácsterembe menjen.*

//Tanácsterem//

*Éppen arra nyit be, hogy "alkalmas lenne, ha esetleg erről most beszélhetnénk?", úgyhogy lezuttyan Umon mellé, és feszülten várja Pycta válaszát. Vajon mit szól az üveghuta létrehozásához? Na és a szeszfőzdéhez? Na meg persze a télikert! Hiszen az üveg amiatt kell főleg! ~De persze ha az úvegfúvást kitanulná valamelyikünk, akkor nemcsak táblaüveget tudnánk készíteni!~ morfondírozik. Meg persze még valami, amiről már régóta szeretne a venár vezérrel beszélni. Arról az erőről, ami Eralil mester szerint benne van. Hogy... szóval hogy... lehet hogy ő is ilyen mágiás. Mágus-varázsló. Worenth mester is azt mondta, Synmirán, hogy lehet belőle az! Izeg-mozog a helyén, úgy várja, hogy végre elkezdjék.*

2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 17:21:04
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Ebédlőben//
//Umon - Beteglátogatás//

*Umon hangjára a férfi felé fordul és int.*
- Élek. Örülök, hogy örülsz. *Mosolyodik el szerényen, és persze melegséggel tölti el, hogy mióta megérkeztek, két venártársa is nagy örömmel fogadta megjelenését. Jól esik neki, hogy olyanok veszik körül, akik szeretik és aggódnak érte. Ennek gondolatára szíve csücskében az áruló mélabú is megmoccan, amiért apja és nagyszülei éppen úgy aggódhatnak miatta, amiért csak egy levelet hagyott hátra, úgy indult neki a vakvilágnak. Erre egészen eddig nem is gondolt, és most is egy sóhajjal nyomja el magában, s ahogy távozik a levegő, úgy szabadul meg a nyomasztó gondolattól. Hiszen éppen ott van, ahol inkább szeretne. Egy olyan otthon, amit ő választott. Biztosan a fáradtságtól támad ilyen melankólikus hangulata. Ekkor hallja meg, hogy Umon Xotarát kéri, hogy nézzen rá Denzackra, pedig tudvalevő, hogy Xot egyáltalán nem egy társas lény, Lyz minden jóindulata ellenére sem tudja elképzelni amint felügyeli egy beteg hogylétét. ~Esetleg, ha nagyon összeszedi magát, vagy ha Umonról lenne szó talán.~
A vadászok és a várost megjártak is kimerülve izzadtan, teszik a dolgukat, bár Bajdi próbál kibújni a feladat alól. Lyz pedig csak egy bocsánatkérő mosolyt küld felé, hogy be merészelte fogni őt is teríteni. Nem is tud kibújni a bőréből. ~Bajdgúnár~ Mosolyog magában, amikor a férfi fürdeni indul, és Lyznek is felajánlja a lehetőséget. Bár ezzel a lány nem él, azért vigyorogva fejét csóválva pillant a fenekét rázó Bajdi után.
Nem sokkal később Elos is betoppan közéjük. Elmorfondírozik rajta, hogy mennyire magának való a kis félvér, legalábbis alig hallani a hangját, mióta itt van.
Hamar az asztalon a teríték és minden ami kell, s már érkezik is Banya a levessel, melyet pillanatok alatt belapátol, és a húsokból is jóízűen eszik egy pár falatot.
Jóllakottan de hulla fáradtan, fog egy tiszta tányért és Xotarát keresi szemével, de nem látja sehol. Végül Umon érkezik közéjük, szintén Xotarát keresve.*
- Nem tudom Umon, itt nincs. Nem is láttam, mióta elvittétek Jayziont. *Válaszol a legkedvesebb stigmás csuhásnak, akit csak ismer.* Lehet, hogy visszament a falra. Esetleg nézd meg ott. Bár, lehet hogy Ertat után indult. Csak nem csinálnak őrültséget.*Komorodik el egy kissé.* Én viszek a betegnek levest, hátha magánál van, de ha nem találod Xotot, szólj, és kitalálunk valamit. ~Tudnak magukra vigyázni, csak nem történt bajuk...~
*Nem mond többet, fogja a tányért, mer bele egy kis levest, és el is indul Denzack szobáját megkeresni. ~Ez a legkevesebb, amit egy jó barát megtehet.~ Újra elhatalmasodik rajta a bűntudat. Ha ő nincs, Denzack nem akarja elkísérni, és akkor most nem feküdne sebesülten. Ez csakis az ő hibája. Mikor megtalálja a szobát, az ágyhoz sétál, majd leül, s kicsit megrázza a sötételf vállát, hátha magához tér, ha sikerrel jár, megeteti, bár valószínűleg semmire nem fog emlékezni a férfi. Az asztalra teszi a tányért majd a székre kuporodik, ahol felhúzott térdeire hajtja fejét. Onnan figyeli a sebesültet, s marcangolja magát legbelül, hogy ilyen helyzetbe sodort valakit, egészen addig, míg le nem ragad a szeme. Úgy ahogy van, utazósan koszosan szendereg. A csomagjai persze a csarnokban maradtak, az íjjal tegezzel, tarisznyával együtt.*


A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.15 17:25:37

2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 16:08:40
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál//
//Csajok//

*Seles is hitetlenkedik, Lyz is csak a korábbi füllyukasztás miatt, de ha Aenae eldöntötte, akkor hát legyen. Sóhajtva egyezik bele.*
-Hát, jó. Ejtsük meg. *Bólint. Mikor Zara kiugrik a vízből, hogy elhozza a készleteit, a felszabaduló helyet kihasználva, egy kis vizet lötyköl magára. Aztán a szappant, amivel a haját mosta, most már bőrén habosítja, s öblíti is le, kis habszigeteket indítva útnak a vízfelszínen. Közben Aenae minden szégyenlősségét feledve áll fel a dézsában, megmutatva ezzel, hogy pontosan hova is kellene tenni az ékszert. *
- Na mutasd azt a köldököt. *Hajol közelebb.* Szabad? *Nyúl lassan Aenae felé, hogy szemrevételezze a lyukasztandó bőrt. Amúgy is hozzáérne a lyukasztáskor, így nem valószínű, hogy Aenaenek gondja volna azzal, hogy hozzáér, de azért nem hirtelenkedik. Összecsippenti ő is, már előre megvizsgálja, hol is kellene szúrnia. Végül is, tényleg nem egy nagy valami.*
- Csak úgy beszélni róla rosszabb, így megnézve nem is olyan meredek. *Pillant fel a lányra, s egyre inkább biztos benne, hogy nem böki félre a tűt. Tekintetén is visszaköszön, ahogy kezd hozzászokni a gondolathoz, ahogy Aenae szemlélteti is a területet, már nem idegenkedik tőle olyan nagyon. Bár önmagának biztosan nem szúrná át, vagy szúratná át.*
- Hát, ha Pycta kitér a hitéből, majd kiveszed, és összeforr… vaaaagy… találsz rá módot, hogy mégis megkedvelje. *Kacsint a lányra, miközben visszaül a helyére, egy halvány sejtelmes mosoly kíséretében. Egymás közt, már tudhatja Zara is és Aenae is, hogy minden fegyelmezett vonása és higgadt természete ellenére, Lyz azért nem prűd. Néha talán túl büszke. Talán. Vagy ki tudja, milyennek látják mások, mint például Seles, akivel most először vannak ilyen közvetlen helyzetben. *
- Ha gondolod, a fülbevalót is hozhatod, kicseréljük neked. *Így egy kalap alatt elintézik legalább.*
- Mi is ez Zara? Ez ilyen boldogságnövény? *Pillant a tasakra.*
- Én mondjuk végeztem a fürdéssel, most már csak áztatom magam, úgyhogy felőlem akár indulhatunk is.


2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-15 15:28:26
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A tárgyalóban//

*Hosszú ideig tüsténkedik szobájában, míg elkészül. No nem kinézetével foglalkozik, elsősorban gondolatait gyűjti. Fontos dologról szeretne beszélni a vezérrel, hite szerint Vadvéd további sorsára is kihatással lehet. Nem tudja, hogyan fogalmazza meg, úgy, mint egy kereskedő, határozottan és célratörően?*
~ Van egy felülmúlhatatlan lehetőség a zsebünkben, mellyel meglehetősen nagy anyagi hozamra tehetnénk szert itt Vadvédben. ~ *Gyorsan elveti az ötletet, Pyctát nem érdeklik az anyagi javak, jóval árnyaltabban kell fogalmaznia, s olyan módon, hogy ne érezze, valami módon környezetüket is meg kell károsítania hozzá.*
~ Pycta. Van egy kihagyhatatlan ötletem a számodra, mellyel a nem használt gyümölcsöket, takarmányt újra felhasználhatnánk. ~ *A szerzetesnek ez a megoldás sem tetszik, hisz nincs, olyan gyümölcs melyet meg ne ennének, vagy takarmány, melyet az állatok nem fogyasztanának el. Így gondolatban és immár a tárgyalóba menet közben újra fogalmazza mondandóját, hogy neki is és a venár vezérnek is tetsző legyen. Mikor a kedvező mondatok helyükre kerülnek, pont az étkezőbe ér, s innen már csak néhány lépés, a tanácsterem ajtaja. Ahogy kissé betekint, Pyctát látja, amint gondolataiba merülve az asztalnál ül, láthatóan Isqeha még nem érkezett meg. Vár arra, hogy Pycta felnézzen és jelezzen neki, Umon türelmes. Nem szeretné, lerohanni hirtelen az ötleteivel és javaslataival. Nagyon sokáig morfondírozott és gondolkodott ezen a terven és hosszú távon azt gondolja, nagyon kifizetődő lenne és megérné belevágni. Rövid távon pedig egy kis enyhülést adna a sokszor megviselt csapatnak. Mikor a kedvező időpont elérkezik, s ha Pycta int neki, kis meghajlás után sétál közelebb hozzá, majd kér engedélyt, hogy leülhessen.*
- Pycta, korábban jeleztem már, hogy lenne egy dolog, amiről szeretnék veled beszélni, alkalmas lenne, ha esetleg erről most beszélhetnénk? *Ha a válasz igenlő, Umon jelzi, hogy Isqeha is csatlakozni kíván, így azt javasolja, míg a félelf meg nem érkezik, felvázolná neki saját projektjét, melyben a többiek, többek között Isq segítségére is számít. Kérdését immár feltette, csak a kedvező válaszra vár, s azonnal belekezd mondandójába.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.15 15:37:35

2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 20:13:57
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés Vadvédbe//
//Nagycsarnokban, a kandallónál, terítés, fürdő//

*Egyes vélemények szerint a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Bajdi ezt elég leegyszerűsítő álláspontnak véli, de bizonyos esetekben lehetne létjogosultsága. Például most. Mert igazán az lett volna a minimum, ha kis felhívására Zara eldob mindent ami épp a kezében van, és hanyatt-homlok rohan a fürdőbe vele. Erre mi van? Kitérő választ kap, és a vörös még mindig a mélységi körül lebzsel. Ezért aztán Bayde nem is húzza nagyon a száját, amikor Lyz kéri a segítségét az asztal megterítéséhez. Csak egy kicsit.*
- Mehetek, de nézz rám! *vigyorodik el és karjait is széttárja, hogy Lyz jól szemügyre vehesse* Épp csak fülig vagyok sáros.
*Szerencsére csak ez a vérszegény kifogás jutott eszébe, mert amikor a szöszke elf további segítőket igyekszik toborozni, máris megjön a kedve az egészhez.*
- De persze megmoshatom a kezem.
*Így is tesz, és most már lelkesen csatlakozik a konyhai különítményhez. Most már legalább a keze nem mocskos és ennek megfelelően a tányérok és evőeszközök sem lesznek azok, amiket megfog. Miközben a terítéssel foglalatoskodnak, egy kellemetlen jelenségre lesz figyelmes. Valaminek roppant becstelen szaga van. Nem kell sok idő, hogy rájöjjön a markáns illat forrására, ami nem más, mint saját maga. A biztonság kedvéért elhúzza az inge nyakát és alá szimatol.*
- Fúú... *kámpicsorodik el a képe és a lányok felé sandít, hogy ők mennyit vettek észre ebből az aromából. Nagyjából mindegy is, hogy mennyit. Sokkal fontosabb, hogy nem nagyon állhatja tovább a saját szagát.*
- Ha nem veszitek rossz néven, én veszek egy fürdőt mielőtt asztalhoz ülünk. *Áll meg az ajtóban és onnan néz vissza a lányokra, amikor végeztek a teendőkkel* Azt hiszem, nem fog megártani. És különben is, azt mondják, hogy a fürdő meghozza az étvágyat és serkenti az emésztést is. Esetleg meggyőződnétek erről magatok is?
*Kicsit pimaszul néz Selre és Lyzre, hiszen az ajánlat nehezen félreérthető. Ha pedig mégis ez történne, hát szó sincs itt semmi rosszról, csupán egy kis pancsolásról. El is indul a fürdő felé, és bár a lányok nem látják, fülig ér a szája, amikor távozás közben még a fenekét is megriszálja egy kicsit. A fürdőben aztán hamar megszabadul koszos gönceitől, azokat egy kupacba szórja, majd a polcról egy törülközőt véve magához készít magának egy dézsányi jó forró vizet és kisvártatva már elégedetten pocsol benne. Csak ekkor jut eszébe, hogy tiszta ruhát elfelejtett behozni magával, a vadászat alkalmával viselt darabokat egy kiadós mosás előtt biztos nem fogja még egyszer magára húzni. Megvakarja a tarkóját, aztán elvigyorodik. Mert például miért ne vehetne részt a vacsorán dereka köré csavart törölközőben?*

A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.14 20:32:01

2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 17:50:05
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

*Lyz talán egy kicsit jobban kiakad ezen, mint indokolt volna. Vagy talán csak Aenae gondolja úgy, hogy kiakadna, mindenesetre a lány nagyon jót nevetgél.*
- Hát nem ugrasztanám ki most menten Zarát a vízből, szóval nem eszik olyan forrón a kását. De ha itt végeztünk, és késznek érzed magad, akkor a laborban megejthetjük, mit gondolsz? Ott van minden kéznél.
*Végül is sokkal kézenfekvőbb helyszín egy ilyen dologra, mint a fürdő párája és nedvessége. Zara azonban csak kiugrik és menten el is iramodik. Még a végén kisül, hogy Zara direkt élvezi, ha Aenaet szurkálják.*
- Ó Seles, azt hiszem, hogy félreérted. Nem nagyobb ez a szúrás, mint a fülemen.
*Ezt prezentálandó ki is emelkedik a vízből, hogy látszódjon a köldöke, és a köldöke fölötti kis bőrdarabot összefogva mutatja Seles felé.*
- Látod, ez csak bőr, mint a fül. Talán kicsit érzékenyebb a hely, de nem hiszem, hogy gond lenne.
*Maga sem tudja, hogy mi üt belé, hogy ilyen simán és szándékoltan megmutatja a testét másnak, de végül is nem sokat látni belőle, mert a nedves haja rátapadt a bőrére, meg ha mélyen belegondol, akkor tulajdonképp az ő rendkívül szégyellős tudatáig is eljut, hogy itt nők vannak jelen, és semmi olyat nem láthatnak a másikon, ami magukon nincs. Bár a kivitel nyilván nem egyforma, Aenae például nem kifejezetten izmos, de a kövértől is nagyon messze van, de a hasán és csípőjén például akad pár párnácska.*
- Aztán legfeljebb Pycta kitér a hitéből, amikor meglátja!
*Ezt már akkor mondja nevetve, mikor visszacsobban a vízbe, nagyjából akkor, amikor visszatér Zara is.*
- Az ékszer nem gond, ezúttal felkészült vagyok, vettem a városban a múltkor. Meg fülbevalót is, csak nem cseréltem ki, mert tükörből nem látom olyan jól, nem esik kézre.
*Ezúttal tényleg felkészült, nyilvánvaló, hogy nem most pattant ki az ötlet a fejéből, csak eleddig nem talált alkalmat arra, hogy Lyznek felvezesse.*

2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 17:40:05
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

- De előre szólok, nekem ehhez nincs ékszerem, Aenae. Azt valahonnan máshonnan kell szerezned.
*Nyilván a köldökébe való ékszert sem hord magával, ha fülbevalót is tőle kért. Ez viszont sajnos most nála sincs, így ezt Aenaenek valahogy máshogy kell megoldania majd.
Látszik, hogy Lyz kicsit izgul most emiatt, ami érthető is, ez azért mégsem csak egy fülcimpa.*
- Na jó, akkor lehozom. Ha pedig a lyukasztás miatt mégsem kell... *Megvonja a vállát.*... Attól még jól jöhet, majd eldöntjük.
*Kimászik a vízből, gyorsan megtörli magát, hogy ne csurom vizesen szaladjon végig a folyosón. Maga köré csavarja, aztán már indul is az emeletre. Egy kis ládikót vesz elő a fiókból. Felnyitva pár üveg és kisebb erszényecske van benne, de amit ő keres, az pont nem. Végül az egyik zacskót fogja meg, és azzal indul vissza a fürdőző társasághoz.*
- Na itt is vagyok! A löttyöt nem találtam meg, lehet, már elfogyott. Helyette hoztam mást. Nem annyira ütős, de... Ez van. Elmegy azért.
*Ügyesen visszamászik a dézsába, a tasakot pedig egyelőre a mellette lévő polcra teszi.*

2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 06:11:19
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Beteglátogatás - majd étkező//

*Egy időre befejezi a keresgélést, mert nem talál számára megfelelő könyvet. Alaposan megnézi, hogy merre jár épp a polcok között, s a mezőgazdaságra vonatkozó résznél egy könyvet kissé kijjebb húz, hogy ha visszatér, pontosan tudja, honnan folytassa. Az egyik székbe leül, majd azt gondolja pihen egyet, azonban jelenleg erre is képtelen.*
~ A többiek ehettek már? ~ *Kérdezi magától gondolatban, továbbá az az igazság, hogy aggódik a sérültért is, így inkább feláll, semmint, hogy itt gubózzon be a könyvtárban. Eszébe jut, hogy van új tagjuk is, akinek szobát kellene előkészíteni, így visszaindul. Eszébe jut Xotara is, akitől az étkezőben érkező fagyos pillantások szinte megdermesztik. jelenleg úgy érzi nem tud a sötételffel zöld ágra vergődni, de aztán eszébe jut, hogy talán ez lesz a kedvező pillanat, hogy problémáikat megbeszéljék. A sötételf kiütve, vélhetően ájultan pihen a szobában, s Xotara felügyeletére bízta őt, legalábbis, hogy időnként ránézzen. Biztos benne, hogy a lány nem fogja magára hagyni sorstársát, s ezzel tulajdonképpen Umont is, aki megkérte őt. Mielőtt a beteghez menne, leakasztja nyakából a kulcskarikát, majd ismét egy szobához siet, mint a sötételf esetében, s azt megfelelően előkészíti, még a kandallóba is begyújt, elég hűvös van odakint. A mosdótálcába vizet hoz, majd halkan kopog a sötételf szobájának ajtaján. Tekintettel arra, hogy választ nem kap, csendesen benyit, de még nem néz be:*
- Xotara! *Suttogja csendesen.* Xot, minden rendben, beszélhetnénk? *Halk szavaira nem érkezik válasz, majd megismétli hangosabban is, de ezúttal már be is lép az ajtón:*
- Xot, csak annyit szerettem... *A mondat megakadásának nem új vendégük az oka, hiszen békésen pihen az ágyában, láthatóan mélyen alszik.*
~ Xotara sehol? De miért hagyta magára? Biztos az étkezőbe ment. ~ *Umon nem sokat teketóriázik, s a csarnokba siet a többiekhez, hogy minden előzmény nélkül nekik szegezze a kérdést:*
- Xotara hol van? Nincs a beteggel! *Umon gyomrában egy bizonyos baljós érzés kezd keringeni, mely apró csomóba szorítja össze, stigmái vad táncot járnak arcán.*
- Miért ment el? Hisz megkértem és, ha a vendégünkkel valami baj történik? *Természetes, hogy eszébe sem jut az a variáció, hogy Xotara elhagyta volna az erődöt, hisz arról sem tud, hogy esetleg a tündérrel bármi probléma lenne, ahogy egyikük sem, így miért is aggódnának, hisz egy druidáról van szó, aki minden bizonnyal ismeri a természetet, mint a tenyerét. Egyetlen gondolata, hogy Xotara szándékosan nem teljesítette kérést, hogy így kínozza tovább, a nagykapunál történtek miatt. A könyvtárban való tanulást határozatlan időre halasztja, hisz a szerzetes, az érzelmi súlyok alatt, immár láthatóan összeomlani látszik*
~ Semmit sem csinálok jól! ~ *Gondolja, s Leon szavai is immár messze járnak.*


2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 06:07:35
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Randi a falon//

*Leon már nem így van ezzel, hiszen ő büszkén vállalja, amit csinál, és ha lehet, még mutogatná is legújabb szerzeményét, Selest! Azonban erre nincs lehetőség, hiszen mindenki bement a sérültet ápolgatni, meg Ert elment az erdőbe, csak úgy, ki tudja miért, a kalóz utána sem nézett a dolognak, és nagyon valószínű, hogy hetekig bánni fogja, ha valami történik a kisfickóval, de most erre gondol a legkevésbé.
Seles tényleg olyan, mint valami szerelmes kamasz, és ez nagyon is imponál Leonnak, aki egyébként fiatalabb lányokhoz van szokva.* ~Mindegy, jobb ez így! Sokkal jobb!~ *A férfinak mióta ki lett jelentve, hogy emez egy rendes lány, meg sem fordul a fejében, hogy az este esetleg úgy végződhet, hogy valamelyikük ágyába kerülnek, csupán próbálkozik, feszegeti a határokat, hogy meddig mehet el a jó ízlés határai szerint. Ez a kis játék még közel sem az, amitől félnie kéne. Az egy dolog, hogy ő lenne a legboldogabb, ha nem csak húznák egymás agyát, hanem történne is valami, de ha már ennyi időt várt Reydis óta. hát nem ez a bár nap miatt fog panaszkodni.
Úgy tűnik, Leon nem lőtt bakot a ruha alá nyúlkálással, mert Seles sóhajtása többet mond minden szóánál ezen pedig a kalóz elvigyorodik. Ez egy egyértelmű jele annak, hogy szeretné, hogy folytatódjon a dolog, csupán tartani akarja magát az általa felállított szabályokhoz, etiketthez. Nos, ezt pedig Leon tiszteletben tartja. Ekkor Xot megint belekavar a levesükbe, és ezért Seles elhúzódik, Leon pedig valamit morog magában, de az nem is hallható, és mint annyiszor ma, átterelődik a téma a mélységi nőstényre. Leon nem veszi észre a lány didergését.*
-Már miért lenne bajom? Nem is értem miért gondolja mindenki rólam ezeket! *Színlel felháborodottságot, pedig de, pontosan tudja miért is skatulyázzák be állandóan. Mert buta, izmos és jól néz ki, meg mert általában gyorsan dönt. Márpedig az ilyen férfiak csak rosszak és agresszívak lehetnek, meg gonoszak.*
-Igen, én is láttam már ilyet! *Nem öleli át Selest, hanem finoman megfogja a kezét, de egy lépés távolságot mégis tart tőle. Ez a kis érintés csupán azért van, hogy ő maga biztonságosabban érezze magát attól, hogy nem fog eltűnni csak úgy előle szerelme.*
-Volt egy lány, akit nagyon helybenhagytak a Rumosban! Az egy fogadó a Kikötőben. Na én ezt a lányt megvettem magamnak, és felszabadítottam, és visszaadtam az életét! *Ez csak egy pár mondat, hogy bizonyítsa, mennyire igazán nagyon erős, és mennyire megvédi a gyengébbik nemet.*
-Viszont, amikor utoljára láttam, hogy egy lányt. *Itt egy kissé megbicsaklik a hangja, de folytatja.*
-Amikor láttam, hogy megerőszakolják, akkor felvágtam azt a fickót aki ezt tette! Aztán a társát is! Kifordultak a belei! *Tekintetén látni, hogy nem olyan dolog amiről beszélni szeretne, csak úgy kibuknak belőle az előbbi szavak, majd mentegetőző hangon beszél.*
-Csak arra utalok, hogy én nem vagyok olyan, hogy ilyeneket csináljak! Nagyon sok rosszat elkövettem, de nem bántom a nőket! Nem, mert azok gyengébbek, és én olyat nem csinálok! *Még a fejét is megrázza, miközben próbálja kitisztítani fejét. Egészen olyan, mint aki kétségbe van esve, ahogy előtolulnak a régi emlékei.*
-Ha megit látnék ilyet, megint megölném őket! Ha meg téged bántana valaki, hát a saját kezemmel tépkedném ki az összes belsőségét, hogy annak a hülye macskának adjam! *Amikor odasimul Leonhoz a lány, érezheti, hogy a férfi kissé megrezzen, de ezután tekintete újra teljesen tisztába vált, és óvón vonja karjai közé a szeretett nőt.*
-Bennem tökéletesen bízhatsz! Nem tudnék ártani sem neked, sem azoknak, akiket szeretsz! *Utal itt a felfuvalkodott mélységire.*
-Lehet, hogy ijesztő, amit mondok és mondani fogok néha, de ne aggódj! Még az életed is rám bízhatod, mert én úgy fogok őrködni felette mintha a magamé lenne! *Talán, ez így túl sok egyszerre, túl heves érzelmek, de Leon ilyen és ez ellen nem tud mit tenni. Neki egyetlen pillanat is elég, hogy a teljességig beleszeressen valakibe.*

2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 02:21:40
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Randi a falon//

*A hangulat egyre forróbbá válik a falon, de Seles örömére olyan magányosak, hogy a kutya se veszi őket észre, amint ott állnak, Seles Leon kezét pedig majdnem fenekéig csúsztatja. Utólag meggondolva fogalma sincs, hogy hozhatta kettejüket ebbe a helyzetbe, és már éppen ott tart, hogy szerényen (már amennyire az lehet ezek után) elpirul, amikor Leon hördülése ráteszi a pontot az i-re, és a lányból kibukik a kuncogás, amit szintén megpróbál Leon hajába fojtani. Nem szeretné, hogy a férfi úgy érezze, mintha csak piszkálni akarta volna ezzel a húzással, ezért szégyelli is magát kissé, amiért így kacarászik a sóvárgó Leon nyomorán. Nem tudja, hova vezet majd az az este, de nagyon valószínűnek tartja, hogy nem fog az ágyába vezetni, ahogy a férfi vágyik rá.
~ Az már tényleg túlzás volna, végtére is csak most ismerkedtünk meg, vagy még az sem. ~ *Töpreng, miközben leindul.*
Ami a kapuhoz tett kitérője után következik, arra azonban egyáltalán nem számít. Azért egy dolog, hogy simogatják és csókolgatják egymást, még az is egy dolog, hogy tapogatják – bár Seles el sem tudja képzelni, néhány óra leforgása után hogy jutottak el egészen idáig anélkül, hogy zavarában kereket oldjon –, de amikor a férfi tenyere fedetlen bőréhez ér, a váratlan mozdulattól mintha a szíve is megtorpanna egy pillanatra. Még a lélegzetét is visszafojtja, mikor Leon keze végigsiklik a hátán, és csak ezután bukik ki belőle a levegő egy sóhaj formájában. Nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ez így van rendben, ez így jó, hogy bőrük találkozzon, és bárhogy is igyekszik összekaparni előző önmagát, már neki is csak egy dolog jár a fejében. Elmondani nem meri, mert nem akarja, hogy a pillanatnak vége legyen…
És akkor, mint valami két lábon járó bűntudat, felbukkan Xot. Seles elhúzódik Leontól, nehogy így lássa őket, de a mélységi lány annyira el van varázsolódva, hogy nem is szól az édes párosra. Megy tovább, távozik, és „majd jön”. Seles eltöpreng rajta, milyen morcos volt ma Xot, és talán a beköszönő esti hideg csak az oka, de Leonnal töltött ideje alatt most először didereg egy kissé. Csak egy pillanat műve a dolog, rideg, mint egy rossz balsejtelem. Egy kicsit arra a momentumra emlékezteti, mint mielőtt a banditák megölték a férjét és felgyújtották a házát. Volt egy pillanat, amikor csend volt, és nagyon-nagyon hideg. Azonban most nem azért vannak itt, hogy a múltat emlegessék, hanem azért, hogy a jelenben éljenek.*
- Nem fogok köztetek igazságot tenni. *Szögezi le, ahogy Xotot követi szemével, egészen, amíg el nem tűnik az erdő fái között.* De nagyon örülök neki, hogy nincs bajod senki színével meg nemével. Xottal úgy ismerkedtem meg, hogy két férfi belékötött. *Mondja bizalmasan Leonnak, de ahogy belekezd a mesébe, közben rájön arra is, hogy tanulságos, mert megmutatja, hogy nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik.* Mert sötételf, és mert nő, azt hitték, úgy viselkedhetnek vele, ahogy nekik tetszik, én pedig nem tudtam tétlenül nézni. Jól elláttuk a bajukat… Ők tényleg azok voltak, amit mondtál, de tudom, hogy te nem vagy ilyen. *Teszi hozzá határozottan. Ha valamit, ezt már egy ideje megtanulta Leonról, és ezért nem tart tőle most sem. Bármit is gondol Xot, a döntése mögött volt némi logika, még ha nem is feltétlenül gondolkodik tisztán most, hogy Leon viszonozza érzéseit. Közel simul hozzá.*
- Bízom benned. Nekem ez most fontos. *Teszi hozzá, hogy ezt az aggasztó árnyat elűzze.* Szeretnék valakiben bízni, aki megölel, ha félek. Mert bizony sokszor megijesztenek az emlékek. Esténként… *Visszagondol a sok rémálomra, de nem csak arra céloz, ezért még közelebb húzódik Leonhoz, hogy a férfi is érezze a dolgot.* Néha alig tudok aludni. Mondd csak, SZERINTED bízhatok benned? Ha ennyire közel engedlek magamhoz… Bízhatok?

2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-14 00:18:17
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Csajok//

*Seles haját bontogatja nedves ujjaval, de mikor ezeket a furcsaságokat hallja, teljesen ámulva néz a többiekre. Fülbevalót már sok artheniori lány fülében látott, és Aenae-nek is jól áll, ezt elismeri, sőt valahol meg is érti az ilyesféle testékszert, ha ő maga nem is viselne soha. Ennek főleg praktikus okai vannak, Seles dús barna haja valamiért mindig arra megy, amerre a lány nem akarja, és biztos benne, hogy egy szempillantás alatt beleakadna, aztán téphetné ki a fülbevalóval együtt. Na de a többi… Elhűlve hallgatja, hogy még hova tehetnek ilyet, de egyre inkább elsápad.*
~ Hogy… Oda is? ~ *Mikor hallja a lányrészt a listában, zavartan mocorog, még belegondolni is rossz. Aenae tréfája megszeppent pislogást vált ki belőle, de hát Seles komolyan veszi a dolgokat, főleg, ha aggodalomra adnak okot. Most kezd benne tudatosulni, hogy mire készül a lány, és hogy itt és most készül erre.
Igazság szerint egyik lányt se ismeri igazán, de Lyzzel többször is összefutott az őrsége alatt, hogy egy kis benyomása kialakuljon róla. Az elf mindig higgadtnak, megfontoltnak tűnt, Seles fel is nézett rá emiatt, de mikor meglátja a bizonytalanságot az arcán, még az előbbinél is jobban megszeppen, tátott szájjal kapkodja a fejét hol Lyz, hol Zara, hol Aenae felé.* ~ Elvesztünk. ~
– Aenae, biztos vagy benne, hogy megéri ez a kockázatot? *Kérdezi a lánytól hirtelen, mert nem tudja visszafogni magát.* Mármint, a hasad nem a füled… A fülcimpád egy kis bőrdarab, de a hasad nem… *Próbálja elmagyarázni, de tudja, hogy Aenae ezerszer jobban ért az ilyesmihez, mint ő, úgyhogy el is pirul kissé. Inkább beharapja az ajkát, és lejjebb csúszva a kád vízben reménykedik benne, hogy a lány nem haragszik meg rá, és azért valahogy csak meggondolja magát. Bár nem szeretné látni, ahogy Aenae szenved, a lelkiismerete szinte a dézsa falának préseli: úgy érzi, ha a lány igent mond, akkor is inkább segítene, semmint hogy elszaladjon a feladat elől.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.14 00:19:34

2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-13 23:41:35
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Távozás a Vadvédből//
//Nagycsarnokban, a kandallónál, majd Xotara el//

*Csendben hallgatja végig Lyz beszámolóját, mind arról, hogy mi is történt velük, és hogy hol vannak Pyctáék. Hálás, hogy így beavatja a részletekbe. Xotara szereti tudni mi történik körülötte, és nem neki kell barkochbázni a dolgok miben léte felől. Háláját, azzal mutatja ki, hogy egyszer sem vág közbe, míg Lyz beszél.
A kandallónál, Xotara éppen elővenné 'nagyszáját', hogy a tőle megszokott harsány stílusban feleljen, és mondjon köszönetet, de ekkor veszi észre, hogy Ert nem jött velük.
- Köszönöm!
*Szól tömören, amit egyszerre mond a nyílvesszőkért, és a helyzetjelentésért, de ezután gondolatai teljesen máshol járnak, mint amerre figyelni próbál. Nagyon érdekesnek tartja sötételf férfit, sőt még gyanakvását is felkeltette, de most egyszerűen nem tud rá odafigyelni. Meg, aztán éppen elégé sokan figyelnek a sérültre, hogy neki már ne is legyen értelme fajtársával foglalkoznia, amit még furcsáll is.*
~Na hirtelen, milyen mélységesen barátságos mindenki. Lehet, hogy nem is a fajtám miatt olyanok velem egyesesek? Hmm.~
*Ennyivel, annyiban hagyja a dolgot, és gondolatai tovább cikáznak, mert van valaki, akire senki sem figyelt, elégé.
~A kis takony! Nem hallgatott rám! Pedig, figyelmeztettem… még hozzá kedvesen. Francba, a kedvességgel! Magammal kellett volna ráncigálnom, az ostoba kölköt! Neeeem is érdekkel! Tépjék szét az ordasok!~
*Tovább, rágja, forgatja magában a dolgokat.*
~De, Ert még lényegében csak egy naiv gyerek, és most Xauzur sincs vele, mint reggel. Nem soká alkonyodik, és az erdő hatalmas. Eltévedhet. Megsérülhet, de akár meg is halhat. A tetemét nyomtalanul eltüntetnék az erdő vadjai. Soha nem találnánk meg.~
*A sötételf lány őrlődéséből környezete csak annyit vehet észre, hogy a kezében tartott nyílvesszőkre szorosan rámarkol, majd azok tollas végeivel combját ütögeti egyre gyorsabban, mert kínzó Bűntudata, számára jól ismert hangon, szól hozzá.*
~„A tolvaj becsület megkívánta volna, hogy velük küzd és halj! ”~
*Xotara szájíze ismét keserű lesz, de most pontosan tudja, hogy miért. Ezek számára már nagyon is jól ismert érzések.*
~”Szándékos felelősség mulasztás. Ugyan már, amíg egy ilyen mulasztásba nem sérül meg vagy hal bele valaki, még belefér. ”~
*A mélységi lány orra alatt elmorogva: *
- Az én hibám…
*Ekkor, szólítja meg Isqeha. Egész összerezzen a fiú hangjára.*
- Mi? A Banyának? Öhm… persze.
*Bár, fogalma sincs miért is kéne szólnia, de most nincs ideje kötekedni, vagy értetlenkedni. Látja, venártársai az asztalok körül ténykednek, terítenek, így leesik neki, hogy miért kell szólnia a Tésasszonynak. Az most el sem jut az agyáig, hogy Isq igazából csak, ezzel jelezte neki udvariasan, hogy ne tátsa már ott a száját, a betegnek nyugalomra van szüksége nem bámészkodókra. Így, Xotara oda se figyelve gyorsan megteszi, amit a félvér barátja kért tőle.*
- Hé! Nyanya! A nép ki van éhezve a főztödre!
*Gondolatai, persze közben azon járnak, hogy mit tegyen. Vagyis azt már tudja, hogy mit fog tenni, de a 'hogyan'-t még nem. Hideg fejjel próbál gondolkodni, mert amire készül, ahhoz nagyon jól tudja, hogy az kell. Elmélkedéséből, most Umon hangja zökkenti.*
- Kísérni?
*Visszakérdezését, Umon minden bizonnyal, a közöttük fennálló viszonyuknak megfelelően jégcsapkirálynős attitűdnek tudja majd be, de Xotara fagymentes tekintet nélkül, szótlanul csak biccent a felkérésre. Négyesük sétája közben, Xotara továbbra is szótlan, amit egyesek még mindig simán betudhatnak korábbi fagyos viselkedésének. A mélységi lány nem érzi szükségét, hogy segítsen a sérült citálásában, hiszen a két férfit elég erősnek tartja, hogy elbírják a harmadikat. Amikor, megérkeznek a vendégszobához, amit Umon nyittatott a betegnek, Xotara belöki az ajtó nekik, hogy gyorsan ágyba dughassák a mélységi férfit, aki minden bizonnyal az egész éjszakát eszméletlenül tölti majd az ágyban, de lehet akár napokig is, a sérüléseit elnézve. Határozottan bólintva szól Umonhoz és Isqehahoz.*
- Jól van. Menjetek csak. Én még itt maradok Vele egy kicsit, ha magához térne, valaki tudassa vele, hogy hol van.
*Azzal, látványosan még le is ül az ágy mellé egy székre, ölbe tett kezekkel, és feszült vonásai miatt, most teljesen komolynak tűnik, és ábrázatát, úgy vehetik, mintha a fajtársáért aggódna.
Amikor, a szobaajtó bezárul, és kettesben marad a sötételf férfival, azonnal felpattan ültéből, és az ajtóhoz lép fülelni, és figyeli a távolodó léptek zaját. Moderáltan feltépi az ajtót, de aztán megtorpan. Vet egy pillantást az ágyban heverőre. Elhúzza száját. Ágyhoz lép és a csuklójánál kitapintja annak pulzusát. Kissé szapora, de erős. Nyilván a sokktól, de amennyire Xotara ért ehhez, megmarad. Meg aztán, ez egy fajtája béli, ki is kérné magának a pátyolgatást.*
~Kutyaharapást, szőrével.~
*Azzal, kilép a betegszobából, és vendégszobák között fut a folyóson, ahogy csak a lába bírja. Szalad, mint egy jó házőrző kutya, aki eltépte láncát, és most hívja a Vadon szava. Nem aggódik, hogy kihallja meg, hiszen mindenki a nagycsarnokban van. Tudja, hogy neki is ott kéne lenni, sőt talán szólnia kéne a többieknek is, hogy mire készül, de nem teszi, mert úgy véli társainak most több baja van, annál, hogy ilyesmire figyeljenek. Fáradtak. Kik, a várost járták meg, és az azzal járó kemény utat. Kik, az erdőben vadásztak egész nap, az életüket kockáztatva. Kik, az erőd dolgai körül sürögtek, forogtak, izzasztó munkával. Szóval, nem. Ez most az ő bulija. Érzi, hogy ez is olyan pallóról 'leugrós' magánszám tőle, de nem tud kibújni a bőréből. Viszont, most teljesen észnél van, és képességei korlátainak teljes tudatában. Azzal, önmagát tagadná meg, ha nem tenne semmit, pedig ösztönei jeleztek is neki, de nem hallgatott rájuk.
A Szentélyen át kiviharzik az udvarra. Megtorpan, mert ekkor látja Ostort a nagycsarnok felé sétálni. Gyorsan visszalép a Szentélybe és résnyire behúzza az ajtót. Megvárja, míg őrtársa eltűnik a színről. Aztán, az ajtón kilépve nyugodtan folytatja az útját az őrtoronyhoz, ahol fegyvereit, és köpenyét is tartja, hiszen hol máshol lehetne szüksége ezekre a leggyakrabban, ha nem ott.
Ha Selesék észreveszik a higgadtan sétáló Xotarát, aki ugyanolyan magára erőltetett birkatürelemmel mászik fel a toronyba is, nem valószínű, hogy így gyanút keltene barátosnéjában, akinek az elméjét most amúgy is a Rózsaszín köd lepi el. Azt, gondolhatják róla, hogy csak valamit ott fejtett. Viszont, tudja, ha Seles kiszúrná nála a fegyvereit, akkor bukna a terve, ezért íját, kardját tegezét a köpenybe csavarva kidobja az őrtoronyból a falon kívülre. A kapuhoz sétál. Ha Seles megkérdezné, hova készül csak annyit mond neki, hogy:*
- Mindjárt jövök!
~Remélem.~
*Legalább is Xotara tervei szerint, hiszen érzi nincs sok ideje, ha valamit tenni akar, nem piszmoghat. A mélységi lány, biztos benne, hogy ennyi magyarázat elég lesz, hogy meggyőzze Selest, hiszen ha az egyedül távozó Ertért, nem aggódott, akkor előbbi ígérete után, érte sem kell aggódni. Azzal, Xotara el is tűnik a nyikorgó kapu mögött az őrszemek elől.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.13 23:50:25

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346