Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 12:49:32
Üzenet elküldve: 2016-10-24 12:49:32
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*Idegen ágyakban nem alszik olyan jól, mint a sajátjában szokott, ezért aztán nagyjából minden neszre felébred, legyen az légy zümmögése, vagy az ágy nyikordulása a szomszéd szobában, mikor az ott alvó vendég álmában fordul egyet. Legutóbb a folyosón kopogó cipősarokra kapja fel a fejét. Természetesen próbál minél kevesebbet ficeregni, mert nem akarja Laort is felébreszteni, hadd heverje ki az elmúlt napot, de főleg a magassággal kapcsolatos kellemetlen élményeit. Pedig szíve szerint felcirógatná minden egyes ébredéskor, de így csak elnézi kicsit mielőtt visszavackol a férfi mellé. De hajnalig el tudná nézni, ahogyan alszik, alvás közben általában mindenki békés, Laor meg még a száját is olyan pózban tartja, hogy Leának komolyan fegyelmeznie kell magát, hogy ne kezdje csókolgatni.
Miután fél éjjel ébren vergődött, ezért aztán hajnalra elfárad annyira, hogy képes legyen már olyan mélyen aludni, hogy semmire nem ébredjen fel. Ő is békésen alszik, még a nyála is folyik. Csak arra a puszta tényre, hogy túl sokáig aludt. Túl sokáig aludt egy idegen helyen, és miért van résnyire kihúzva a függöny? Ha nem lenne, akkor valószínűleg még mindig békésen csordogálna a nyála, hogy aztán hozzáragadjon emiatt a párnához. Hirtelen felindulásból ugrik ki az ágyból, nagyjából teljesen megfelejtkezve arról, hogy nincs egyedül - általában egyedül alszik, még jó, hogy nincsen hozzászokva. És, hogy honnan tudni azt, hogy menthetetlenül megérkezett az ősz, és hogy már jócskán dübörögnek a tél felé? Hogy még ki sem húzta mindkét lábát a paplan alól, de máris pánikszerűen menekül vissza alá. Ekkor már eljut az agyáig - hiába, valakinek nehezen indul a reggel -, hogy ez egy idegen szoba, egy idegen ágya. Mák, hogy a férfi nem idegen. Sőt igen közeli ismerős. Egy mosolyt ereszt Laor irányába. Valószínűleg a mai nap legjobb döntése az lenne, ha az ölébe ül, és ha hozzá nyomná a hideg tagjait, hogy melegítse meg azokat. A fejét a vállára hajthatná és csak csendesen búghatna neki. Vagy akár ezúttal ő is mesélhetne valamit. Például azt, hogy:*
- Elvetted a szüzességem.
*ez így önmagában persze túlságosan is abszurd állítás lenne, úgyhogy némi magyarázatot igényel*
- Ez volt az első éjszaka, amit ebben a városban töltöttem!
*vagy amit egyáltalán valami városban töltött, ami nem Amon Ruadhon található. Egyébként meg Thargarod és környéke is csak az utóbbi években nőtte ilyen szépen ki magát, előtte csak nagyon sok jóindulattal lehetett volna városnak nevezni. Meg aztán Lea ott volt az első kapavágásnál is - fel is törte a tenyerét -, így Amon Ruadh és Thargarod bizonyos szempontból olyan mintha a gyermeke lenne. De egy igazi városban ez az első eset. Persze járt már itt többször is, de amint elintézte a dolgát már fordult is vissza a Vashegyre. De ugye ilyen időkben nem szerencsés az erdőben táborozni, még akkor sem ha megvan annak a maga romantikája.*
//Laor//
*Idegen ágyakban nem alszik olyan jól, mint a sajátjában szokott, ezért aztán nagyjából minden neszre felébred, legyen az légy zümmögése, vagy az ágy nyikordulása a szomszéd szobában, mikor az ott alvó vendég álmában fordul egyet. Legutóbb a folyosón kopogó cipősarokra kapja fel a fejét. Természetesen próbál minél kevesebbet ficeregni, mert nem akarja Laort is felébreszteni, hadd heverje ki az elmúlt napot, de főleg a magassággal kapcsolatos kellemetlen élményeit. Pedig szíve szerint felcirógatná minden egyes ébredéskor, de így csak elnézi kicsit mielőtt visszavackol a férfi mellé. De hajnalig el tudná nézni, ahogyan alszik, alvás közben általában mindenki békés, Laor meg még a száját is olyan pózban tartja, hogy Leának komolyan fegyelmeznie kell magát, hogy ne kezdje csókolgatni.
Miután fél éjjel ébren vergődött, ezért aztán hajnalra elfárad annyira, hogy képes legyen már olyan mélyen aludni, hogy semmire nem ébredjen fel. Ő is békésen alszik, még a nyála is folyik. Csak arra a puszta tényre, hogy túl sokáig aludt. Túl sokáig aludt egy idegen helyen, és miért van résnyire kihúzva a függöny? Ha nem lenne, akkor valószínűleg még mindig békésen csordogálna a nyála, hogy aztán hozzáragadjon emiatt a párnához. Hirtelen felindulásból ugrik ki az ágyból, nagyjából teljesen megfelejtkezve arról, hogy nincs egyedül - általában egyedül alszik, még jó, hogy nincsen hozzászokva. És, hogy honnan tudni azt, hogy menthetetlenül megérkezett az ősz, és hogy már jócskán dübörögnek a tél felé? Hogy még ki sem húzta mindkét lábát a paplan alól, de máris pánikszerűen menekül vissza alá. Ekkor már eljut az agyáig - hiába, valakinek nehezen indul a reggel -, hogy ez egy idegen szoba, egy idegen ágya. Mák, hogy a férfi nem idegen. Sőt igen közeli ismerős. Egy mosolyt ereszt Laor irányába. Valószínűleg a mai nap legjobb döntése az lenne, ha az ölébe ül, és ha hozzá nyomná a hideg tagjait, hogy melegítse meg azokat. A fejét a vállára hajthatná és csak csendesen búghatna neki. Vagy akár ezúttal ő is mesélhetne valamit. Például azt, hogy:*
- Elvetted a szüzességem.
*ez így önmagában persze túlságosan is abszurd állítás lenne, úgyhogy némi magyarázatot igényel*
- Ez volt az első éjszaka, amit ebben a városban töltöttem!
*vagy amit egyáltalán valami városban töltött, ami nem Amon Ruadhon található. Egyébként meg Thargarod és környéke is csak az utóbbi években nőtte ilyen szépen ki magát, előtte csak nagyon sok jóindulattal lehetett volna városnak nevezni. Meg aztán Lea ott volt az első kapavágásnál is - fel is törte a tenyerét -, így Amon Ruadh és Thargarod bizonyos szempontból olyan mintha a gyermeke lenne. De egy igazi városban ez az első eset. Persze járt már itt többször is, de amint elintézte a dolgát már fordult is vissza a Vashegyre. De ugye ilyen időkben nem szerencsés az erdőben táborozni, még akkor sem ha megvan annak a maga romantikája.*
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:29:36
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:29:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Azért. *szép lassan visszatér a szín az arcába, valamivel magabiztosabb is lesz, hogy stabil talajt érez a lába alatt. És Leát a karjai között. Tettetett könnyedséggel szív egyet az orrán.* Meg aztán... szóval soha nem szerettem a magas dolgokat, mármint ha én vagyok magas dolgokon. Nem, ne mondj semmit, ez az ablak igenis magasan van.
*Kicsit nehezére esik ilyesmit elmondani, hiszen a rettenthetetlen harcos imázsába nem fér bele, hogy ilyen csacskaság kiborítsa. A szomszédos szobában békésen tisztálkodó, termetes uraság, akit véletlen kilesett, már csak hab volt a tortán.
Lea megjegyzésére, ami az idegállapotát illeti, csak mordul egyet jóváhagyólag és további ruhadaraboktól igyekszik megszabadítani a lányt. Úgy érzi, hogy erre a feszültségre csak egy gyógymód lehet megfelelő, az viszont minél hamarabb. Most azonban türelemre intik, amit elsőre nem is vesz komolyan. Szépen is néznénk ki, ha a nők döntenék el, hogy mikor és hányszor. Mi jöhetne még ezután? A végén még azt is kitalálnák, hogy ők is élvezni akarják, és akkor aztán oda a móka. Bizonyos fenntartásai ellenére nem próbálkozik tovább, amikor Lea másodszor is megállítja, sőt, inkább kíváncsi, hogy mire készül? Így hamarosan hasmánt terül el az ágyon és egy pillanatra olyan iszonyú gondolat ragadja magával, hogy egy zabszem sem férne be. Mi van, ha tényleg nem ismeri még eléggé a thargok szexuális szokásait? Mi van, ha annak az őrmesternek lehet igaza? És ő most itt fekszik hason, kiszolgáltatva... De az aggodalom gyorsan elszáll, amikor a szeplős lovaglóülésben helyezkedik el rajta, és dögönyözni kezdi. Lehunyt szemmel élvezi ezt a fajta kényeztetést, nem kellett sokat győzködni. Néha felhorkan vagy felnyög, amikor Lea értő mozdulatokkal lazítja fel a csomóba ugrott izmokat. Ezt sokáig el tudná viselni. El is viseli, de aztán csak hanyatt fordul, de úgy látszik, hogy a mai este arról szól, hogy a tériszonyos kaland után kényeztetik. Mert most a hátán heverve sóhajt mélyebbeket és csak akkor emeli fel a fejét és nyitja ki a szemét, amikor rájön, hogy a látvány is van olyan izgalmas, mint az érzés. Való igaz, ilyesmit tisztességes lányok tényleg nem nagyon csinálnak, legfeljebb két hatalmas pofon után. Ettől függetlenül ez a két nagy frász lenne a lehető legkevesebb, ami annak járna ki, aki Leát szajhának merné nevezni. Mert ez, így, itt és most, egészen más. Annyira, hogy amikor rajta a sor, hogy kényeztessen, minden egyes rezdülésre, sóhajra nagyon figyel. Hogy Lea is örömét lelje benne és ne is szalasszon el egyetlen édes, kéjes nyögést sem. Hiszen annyira tündéri.
Aztán reggelig alszanak, talán meg sem mozdulnak. A testes úr pedig igazán örülhet, hogy minderre nem Laor szobájában került sor. Akkor vajmi keveset pihenhetett volna éjjel, és a reggelinél panaszkodhatott volna a fogadósnak egyes vendégek modortalan zajongására.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Azért. *szép lassan visszatér a szín az arcába, valamivel magabiztosabb is lesz, hogy stabil talajt érez a lába alatt. És Leát a karjai között. Tettetett könnyedséggel szív egyet az orrán.* Meg aztán... szóval soha nem szerettem a magas dolgokat, mármint ha én vagyok magas dolgokon. Nem, ne mondj semmit, ez az ablak igenis magasan van.
*Kicsit nehezére esik ilyesmit elmondani, hiszen a rettenthetetlen harcos imázsába nem fér bele, hogy ilyen csacskaság kiborítsa. A szomszédos szobában békésen tisztálkodó, termetes uraság, akit véletlen kilesett, már csak hab volt a tortán.
Lea megjegyzésére, ami az idegállapotát illeti, csak mordul egyet jóváhagyólag és további ruhadaraboktól igyekszik megszabadítani a lányt. Úgy érzi, hogy erre a feszültségre csak egy gyógymód lehet megfelelő, az viszont minél hamarabb. Most azonban türelemre intik, amit elsőre nem is vesz komolyan. Szépen is néznénk ki, ha a nők döntenék el, hogy mikor és hányszor. Mi jöhetne még ezután? A végén még azt is kitalálnák, hogy ők is élvezni akarják, és akkor aztán oda a móka. Bizonyos fenntartásai ellenére nem próbálkozik tovább, amikor Lea másodszor is megállítja, sőt, inkább kíváncsi, hogy mire készül? Így hamarosan hasmánt terül el az ágyon és egy pillanatra olyan iszonyú gondolat ragadja magával, hogy egy zabszem sem férne be. Mi van, ha tényleg nem ismeri még eléggé a thargok szexuális szokásait? Mi van, ha annak az őrmesternek lehet igaza? És ő most itt fekszik hason, kiszolgáltatva... De az aggodalom gyorsan elszáll, amikor a szeplős lovaglóülésben helyezkedik el rajta, és dögönyözni kezdi. Lehunyt szemmel élvezi ezt a fajta kényeztetést, nem kellett sokat győzködni. Néha felhorkan vagy felnyög, amikor Lea értő mozdulatokkal lazítja fel a csomóba ugrott izmokat. Ezt sokáig el tudná viselni. El is viseli, de aztán csak hanyatt fordul, de úgy látszik, hogy a mai este arról szól, hogy a tériszonyos kaland után kényeztetik. Mert most a hátán heverve sóhajt mélyebbeket és csak akkor emeli fel a fejét és nyitja ki a szemét, amikor rájön, hogy a látvány is van olyan izgalmas, mint az érzés. Való igaz, ilyesmit tisztességes lányok tényleg nem nagyon csinálnak, legfeljebb két hatalmas pofon után. Ettől függetlenül ez a két nagy frász lenne a lehető legkevesebb, ami annak járna ki, aki Leát szajhának merné nevezni. Mert ez, így, itt és most, egészen más. Annyira, hogy amikor rajta a sor, hogy kényeztessen, minden egyes rezdülésre, sóhajra nagyon figyel. Hogy Lea is örömét lelje benne és ne is szalasszon el egyetlen édes, kéjes nyögést sem. Hiszen annyira tündéri.
Aztán reggelig alszanak, talán meg sem mozdulnak. A testes úr pedig igazán örülhet, hogy minderre nem Laor szobájában került sor. Akkor vajmi keveset pihenhetett volna éjjel, és a reggelinél panaszkodhatott volna a fogadósnak egyes vendégek modortalan zajongására.*
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-23 10:50:10
Üzenet elküldve: 2016-10-23 10:50:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmazhat.//
- Aztán azért nézel úgy ki, mint aki szellemet látott?
*kérdezi összehúzott szemmel. Aztán lassan megvilágosodik: Laornak nagy a magassággal, vagy pedig a keskeny párkányokkal van baja, netán a kettővel együtt. Annyi baj legyen, Krumko az egerektől kapott sírógörcsöt, pedig azért egy óriástól nem várna ilyesmit az ember. Végül is miután már tudták, hogy miért sikoltozik nem zavarta őket, már legalábbis ha nem épp éjjel kezdett rá, mikor mindenki a legédesebb álmát aludta volna. Most sem reagál hát erre különösebben, de azért elraktározza a kapott infót. A későbbiekben persze lehet, hogy froclizza még holmi legmagasabb torony legfelső szobájába zárt királylánnyal, de most egészen biztosan nem.*
- Feszült vagy!
*Jegyzi meg a nyilvánvalót, miközben minkét tenyerét Laor mellkasán nyugtatja, ujjai szórakozottan játszanak az ingének egy-egy gyűrődésén, ahogy megpróbálja kisimítani azokat. Ráadásul eléggé elmerül ezen tevékenységében. Azért hagyja magát megölelni, sőt még azt is hagyja, hogy Laor elbabráljon a ruháján és lehúzzon róla egy-egy feleslegesnek ítélt ruhadarabot. Ennél tovább viszont kivételesen nem engedi, most ugyanis más tervei vannak.*
- Lassan a testtel!
*suttogja, orruk összeér. Elmosolyodik, végigcirógat a másik arcán, nyakán. Hát lehet az ő mosolyára nemet mondani? Kétségkívül vannak, akiknek nem jelent gondot az ellenállás, de Laor valószínűleg nem tartozik azok közé.
Ha pedig tényleg nem tanúsít különösebb ellenállást, akkor hamarosan az ágyon hasalva találhatja magát, Lea pedig ott ül a derekán-fenekén és értő kezekkel masszíroz ki minden feszültséget a hátából. Először csak masszíroz - meglepően erős a keze -, de utána már simogat, utána már apró csókokkal hinti be a másik tarkóját, nyakát hátát. Ha otthon lennének, akkor valami illatos olajjal tenné csúszóssá a férfi bőrét, illetve a saját tenyerét, mivel azonban nem otthon vannak, ezért az ilyen extrákat nélkülözniük kell. Mozdulatain érződik, hogy nem először csinálja, és hogy rendelkezik anatómiai ismeretekkel is. De végül is gyógyító is, nem csak méregkeverő. Ha Laor ellenállna, akkor a szelíd erőszak lesz az, amivel megpróbálja rávenni ugyanennek a póznak a felvételére, ha Laor hajthatatlan, akkor Lea befejezi azt, amit a sikátorban elkezdett, csak éppen nem a kezével. Egyébként is ezt tervezi, de csak azok utánra, hogy egyéb módon is kényeztette a fickót - masszázzsal ugye. Laor számára pedig az is kiderülhet, hogy Lea nem csak arra tudja használni a száját, hogy őt ugrassa, bár kétségtelenül abban is elég jó, de most viszont remekel. Rossz nyelvek szerint persze ilyet csak a szajhák csinálnak, de Lea számára kevés tabu létezik, és szívesen tesz a másik kedvére. Pláne azok után, hogy ott a sikátorban kicsit megnyomorgatta. Meg ugye van valami mondás arról, hogy a nő az ágyban legyen olyan, mint egy szajha.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmazhat.//
- Aztán azért nézel úgy ki, mint aki szellemet látott?
*kérdezi összehúzott szemmel. Aztán lassan megvilágosodik: Laornak nagy a magassággal, vagy pedig a keskeny párkányokkal van baja, netán a kettővel együtt. Annyi baj legyen, Krumko az egerektől kapott sírógörcsöt, pedig azért egy óriástól nem várna ilyesmit az ember. Végül is miután már tudták, hogy miért sikoltozik nem zavarta őket, már legalábbis ha nem épp éjjel kezdett rá, mikor mindenki a legédesebb álmát aludta volna. Most sem reagál hát erre különösebben, de azért elraktározza a kapott infót. A későbbiekben persze lehet, hogy froclizza még holmi legmagasabb torony legfelső szobájába zárt királylánnyal, de most egészen biztosan nem.*
- Feszült vagy!
*Jegyzi meg a nyilvánvalót, miközben minkét tenyerét Laor mellkasán nyugtatja, ujjai szórakozottan játszanak az ingének egy-egy gyűrődésén, ahogy megpróbálja kisimítani azokat. Ráadásul eléggé elmerül ezen tevékenységében. Azért hagyja magát megölelni, sőt még azt is hagyja, hogy Laor elbabráljon a ruháján és lehúzzon róla egy-egy feleslegesnek ítélt ruhadarabot. Ennél tovább viszont kivételesen nem engedi, most ugyanis más tervei vannak.*
- Lassan a testtel!
*suttogja, orruk összeér. Elmosolyodik, végigcirógat a másik arcán, nyakán. Hát lehet az ő mosolyára nemet mondani? Kétségkívül vannak, akiknek nem jelent gondot az ellenállás, de Laor valószínűleg nem tartozik azok közé.
Ha pedig tényleg nem tanúsít különösebb ellenállást, akkor hamarosan az ágyon hasalva találhatja magát, Lea pedig ott ül a derekán-fenekén és értő kezekkel masszíroz ki minden feszültséget a hátából. Először csak masszíroz - meglepően erős a keze -, de utána már simogat, utána már apró csókokkal hinti be a másik tarkóját, nyakát hátát. Ha otthon lennének, akkor valami illatos olajjal tenné csúszóssá a férfi bőrét, illetve a saját tenyerét, mivel azonban nem otthon vannak, ezért az ilyen extrákat nélkülözniük kell. Mozdulatain érződik, hogy nem először csinálja, és hogy rendelkezik anatómiai ismeretekkel is. De végül is gyógyító is, nem csak méregkeverő. Ha Laor ellenállna, akkor a szelíd erőszak lesz az, amivel megpróbálja rávenni ugyanennek a póznak a felvételére, ha Laor hajthatatlan, akkor Lea befejezi azt, amit a sikátorban elkezdett, csak éppen nem a kezével. Egyébként is ezt tervezi, de csak azok utánra, hogy egyéb módon is kényeztette a fickót - masszázzsal ugye. Laor számára pedig az is kiderülhet, hogy Lea nem csak arra tudja használni a száját, hogy őt ugrassa, bár kétségtelenül abban is elég jó, de most viszont remekel. Rossz nyelvek szerint persze ilyet csak a szajhák csinálnak, de Lea számára kevés tabu létezik, és szívesen tesz a másik kedvére. Pláne azok után, hogy ott a sikátorban kicsit megnyomorgatta. Meg ugye van valami mondás arról, hogy a nő az ágyban legyen olyan, mint egy szajha.*
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-22 21:37:49
Üzenet elküldve: 2016-10-22 21:37:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Az is szerencse, hogy Lea nem állatja sokáig a párkányon, és az is szerencse, hogy az ablak nem kifelé nyílik, mert jelenlegi állapotában nem lenne érkezése félreugrani és kecses ívben zuhanna le. Meg aztán valami kötéltáncos mutatványos az, aki ilyen helyen még ugrálni is tudna. Miután Lea becibálja a szobába a félig bénult hőst, az nekitámaszkodik a falnak és csukott szemmel, nehezen lélegzik. Nagyon nehéz meghatározni a félelem fogalmát. Van aki bátran száll szembe túlerőben lévő ellenséggel is, nem remeg meg a karja, ha esélytelen küzdelemben találja magát, de egy egyébként ártalmatlan ízeltlábútól képes kirohanni a világból. Laor számára a mélység és a magasság ilyen, ha az hat-hét lábnál több. Úgyhogy tőle igenis nagy hőstett volt ez az ereszek alatti surranás, és csak azért nem húzza fel az orrát Lea vidám nevetésén, mert a lánynak fogalma sem lehet minderről. És azért nem, mert egyszerűen imádja ezt a nevetést. És azért sem, mert most annak is örül, hogy él, nemhogy ilyesmin kezdjen hisztizni.*
- Hülyeség. *bólint rá, amíg Lea méregeti az emelet magasságát és becsukja az ablakot* Ráadásul amit az imént láttam... rémálmaiban ne jöjjön elő! Nem is tudom, hogy mi volt az. Talán ember, de inkább Sa'argathot és egy kivételesen rusnya ork szerelemgyereke.
*A boszinak remek érzéke van hozzá, hogy oldja a feszültséget. Részben az elismerő szavak, amikben némi csipkelődő gúny is felfedezhető talán, de van akitől még ezt is jó néven veszi az ember. Sóhajt még egy nagyot, aztán átkarolja a lány derekát és – ez lassan szokásává válik – elvész a borostyánszín szemekben. Van olyan is, hogy egy hatásos replikán nem gondolkodik az ember, és az utóbbi megjegyzésre szinte kikívánkozik belőle, hogy „Nem, csak szerelmes”, de végül nem mond semmit. Mondta már, és a helyzetüket figyelembe véve, inkább árt, mint használ vele, ha állandóan ezt hajtogatja. És különben is, a göndör hajú eléggé felpiszkálta a sikátorban, hogy ne nagyon gondolkodjon. Úgyhogy a kezei lecsúsznak a csípőre, aztán hátul, a gerinc mellett siklanak felfelé, hogy elkezdje megoldani Lea ruháját.
Beszélgetni később is ráérnek. Addig kitalálhat valami okosabban is annál, mint „szeretlek”.*
//Lea//
*Az is szerencse, hogy Lea nem állatja sokáig a párkányon, és az is szerencse, hogy az ablak nem kifelé nyílik, mert jelenlegi állapotában nem lenne érkezése félreugrani és kecses ívben zuhanna le. Meg aztán valami kötéltáncos mutatványos az, aki ilyen helyen még ugrálni is tudna. Miután Lea becibálja a szobába a félig bénult hőst, az nekitámaszkodik a falnak és csukott szemmel, nehezen lélegzik. Nagyon nehéz meghatározni a félelem fogalmát. Van aki bátran száll szembe túlerőben lévő ellenséggel is, nem remeg meg a karja, ha esélytelen küzdelemben találja magát, de egy egyébként ártalmatlan ízeltlábútól képes kirohanni a világból. Laor számára a mélység és a magasság ilyen, ha az hat-hét lábnál több. Úgyhogy tőle igenis nagy hőstett volt ez az ereszek alatti surranás, és csak azért nem húzza fel az orrát Lea vidám nevetésén, mert a lánynak fogalma sem lehet minderről. És azért nem, mert egyszerűen imádja ezt a nevetést. És azért sem, mert most annak is örül, hogy él, nemhogy ilyesmin kezdjen hisztizni.*
- Hülyeség. *bólint rá, amíg Lea méregeti az emelet magasságát és becsukja az ablakot* Ráadásul amit az imént láttam... rémálmaiban ne jöjjön elő! Nem is tudom, hogy mi volt az. Talán ember, de inkább Sa'argathot és egy kivételesen rusnya ork szerelemgyereke.
*A boszinak remek érzéke van hozzá, hogy oldja a feszültséget. Részben az elismerő szavak, amikben némi csipkelődő gúny is felfedezhető talán, de van akitől még ezt is jó néven veszi az ember. Sóhajt még egy nagyot, aztán átkarolja a lány derekát és – ez lassan szokásává válik – elvész a borostyánszín szemekben. Van olyan is, hogy egy hatásos replikán nem gondolkodik az ember, és az utóbbi megjegyzésre szinte kikívánkozik belőle, hogy „Nem, csak szerelmes”, de végül nem mond semmit. Mondta már, és a helyzetüket figyelembe véve, inkább árt, mint használ vele, ha állandóan ezt hajtogatja. És különben is, a göndör hajú eléggé felpiszkálta a sikátorban, hogy ne nagyon gondolkodjon. Úgyhogy a kezei lecsúsznak a csípőre, aztán hátul, a gerinc mellett siklanak felfelé, hogy elkezdje megoldani Lea ruháját.
Beszélgetni később is ráérnek. Addig kitalálhat valami okosabban is annál, mint „szeretlek”.*
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-22 17:46:43
Üzenet elküldve: 2016-10-22 17:46:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*Valószínűleg ha tudná, hogy Laor nem azért köhög, mert valami irritálja a torkát, akkor nézne egy nagyot. Mert nem értené a problémát. Mármint az érti, hogy a hímek önérzete könnyen sérül, csak nem tudja felfogni ép ésszel, hogy miért kell, hogy minden kis apróságon megsértődni. Jelen esetben pedig nem arról van szó, hogy "egy" fogadóban vannak, hanem arról, hogy a Rili vezette fogadóban, aki Leának régi és kedves barátja. Laor pedig hivatalosan nem mint a szeretője van itt, hanem mint egy fegyveres kísérő, annak meg ugye nem tiszte intézni azt, amit Lea most intéz. De szerencsére nem érzékeli a felháborodást, így dohogni sem tud rajta. Egyébiránt a bérnőstények megmustrálásán sem dohogna, hozzászokott az ilyesmihez, sőt ahhoz is nem csak ketten töltik együtt az éjszakát hanem akár hárman is. Ilyenre mondjuk már hosszú évek óta nem volt példa, de azelőtt sosem csinált ebből problémát, talán csak évente egyszer, mikor elkapta egy-egy féltékenységi roham. Ami aztán okot adhatott olyan pletykákra, hogy ki is a felelős egy-egy ágyas vagy szerető eltűnéséért, vagy furcsa haláláért. Persze lehet, hogy most már eleve hisztirohammal indítana, ki tudja?
A szobája takaros, de igazából a hely többi részéből kiindulva ezen meg sem kellett volna lepődnie. Hallott olyan pletykát, hogy a falakat erotikus festmények díszítik, hogy még jobban begerjessze a vendéget, de ilyennek nyomát sem látni. Mindazonáltal kedve lenne megkapargatni a festéket, hogy alatta sincsen-e valami vágyfokozó freskó. Természetesen nem tesz ilyet. Inkább csak leveszi kabátját, és a szék támlájára teríti, illetve lehúzza a csizmáját, amit pedig a szék alá tesz. Rend a lelke mindennek. Aztán az ágyra ül, és kipróbálja, hogy mennyire rugózik, mennyire kényelmes. Végül is nem rossz, aludt ő már a földön úgy, hogy lovának a nyerge volt a párnája, ahhoz képest meg egyenesen kiváló. Megmossa a nyakán azt az apró sebet is, ki tudja, hogy Laor utoljára kibe, vagy mibe mártotta bele a tőrét.
Szemrevételezi a párkányt is, és megállapítja, hogy olyan keskeny, hogy az átszökés művelete inkább veszélyes, semmint jópofa, vagy izgató. Talán szólni kéne Laornak, hogy ötletnek jó volt ugyan, de amúgy oltári nagy baromság. Már nyitja az ajtót, hogy majd feljövet elkapja a férfit és berántsa, azonban úgy tűnik, hogy elkésett, mert már zörög is az ablak. Becsukja hát az ajtót és odasiet az ablakhoz, hogy beengedje Laort. Aki amúgy falfehér, sőt talán reszket is? Lea betessékeli, majd kinéz mellette az ablakon. Annyira nem tűnik vészesnek a magasság.*
- Már éppen mondani akartam, hogy ez hülyeség!
*mondja nevetve, mikor már becsukta az ablakot is, ha Laor arcszíne nem rendeződött attól, hogy végre normális talaj van a lába alatt, akkor Lea megcsipkedi kicsit az orcáit, hogy visszatérjen a színe.*
- Igazi hős vagy!
*duruzsolja a fülébe, miután átkarolta a nyakát. Igen, a helyzet megkívánja, hogy puncsoljon egy kicsit, mert látszik, hogy a férfit megviselte az a mód, ahogyan megközelítette a szobát. Szerelemtanyát. Kéjbarlangot.*
//Laor//
*Valószínűleg ha tudná, hogy Laor nem azért köhög, mert valami irritálja a torkát, akkor nézne egy nagyot. Mert nem értené a problémát. Mármint az érti, hogy a hímek önérzete könnyen sérül, csak nem tudja felfogni ép ésszel, hogy miért kell, hogy minden kis apróságon megsértődni. Jelen esetben pedig nem arról van szó, hogy "egy" fogadóban vannak, hanem arról, hogy a Rili vezette fogadóban, aki Leának régi és kedves barátja. Laor pedig hivatalosan nem mint a szeretője van itt, hanem mint egy fegyveres kísérő, annak meg ugye nem tiszte intézni azt, amit Lea most intéz. De szerencsére nem érzékeli a felháborodást, így dohogni sem tud rajta. Egyébiránt a bérnőstények megmustrálásán sem dohogna, hozzászokott az ilyesmihez, sőt ahhoz is nem csak ketten töltik együtt az éjszakát hanem akár hárman is. Ilyenre mondjuk már hosszú évek óta nem volt példa, de azelőtt sosem csinált ebből problémát, talán csak évente egyszer, mikor elkapta egy-egy féltékenységi roham. Ami aztán okot adhatott olyan pletykákra, hogy ki is a felelős egy-egy ágyas vagy szerető eltűnéséért, vagy furcsa haláláért. Persze lehet, hogy most már eleve hisztirohammal indítana, ki tudja?
A szobája takaros, de igazából a hely többi részéből kiindulva ezen meg sem kellett volna lepődnie. Hallott olyan pletykát, hogy a falakat erotikus festmények díszítik, hogy még jobban begerjessze a vendéget, de ilyennek nyomát sem látni. Mindazonáltal kedve lenne megkapargatni a festéket, hogy alatta sincsen-e valami vágyfokozó freskó. Természetesen nem tesz ilyet. Inkább csak leveszi kabátját, és a szék támlájára teríti, illetve lehúzza a csizmáját, amit pedig a szék alá tesz. Rend a lelke mindennek. Aztán az ágyra ül, és kipróbálja, hogy mennyire rugózik, mennyire kényelmes. Végül is nem rossz, aludt ő már a földön úgy, hogy lovának a nyerge volt a párnája, ahhoz képest meg egyenesen kiváló. Megmossa a nyakán azt az apró sebet is, ki tudja, hogy Laor utoljára kibe, vagy mibe mártotta bele a tőrét.
Szemrevételezi a párkányt is, és megállapítja, hogy olyan keskeny, hogy az átszökés művelete inkább veszélyes, semmint jópofa, vagy izgató. Talán szólni kéne Laornak, hogy ötletnek jó volt ugyan, de amúgy oltári nagy baromság. Már nyitja az ajtót, hogy majd feljövet elkapja a férfit és berántsa, azonban úgy tűnik, hogy elkésett, mert már zörög is az ablak. Becsukja hát az ajtót és odasiet az ablakhoz, hogy beengedje Laort. Aki amúgy falfehér, sőt talán reszket is? Lea betessékeli, majd kinéz mellette az ablakon. Annyira nem tűnik vészesnek a magasság.*
- Már éppen mondani akartam, hogy ez hülyeség!
*mondja nevetve, mikor már becsukta az ablakot is, ha Laor arcszíne nem rendeződött attól, hogy végre normális talaj van a lába alatt, akkor Lea megcsipkedi kicsit az orcáit, hogy visszatérjen a színe.*
- Igazi hős vagy!
*duruzsolja a fülébe, miután átkarolta a nyakát. Igen, a helyzet megkívánja, hogy puncsoljon egy kicsit, mert látszik, hogy a férfit megviselte az a mód, ahogyan megközelítette a szobát. Szerelemtanyát. Kéjbarlangot.*
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-22 15:40:54
Üzenet elküldve: 2016-10-22 15:40:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Látszólag két durcás kisgyerek éri el az egykori bordélyházat. Egyik játékszerének elvesztése miatt morcos, a másik pedig hiába keresi a kezet, amibe eddig kapaszkodott. Az egyik durcás érdeklődve szemléli a negyed lerobbant épületeitől alaposan elütő házat. Nem tűnik rémes helynek, vajon mi lehetett vele a baj, hogy eredeti funkcióját nem tudta betölteni? Vagy rusnya, ork nőstényeket foglalkoztattak, vagy a helyi férfiak nem igazán férfiak. Ezzel a két magyarázattal beéri, nem fog hosszasan töprengeni ezen.
Beérve aztán szemrevételezi a helyet. Nem mintha tartana valamitől, inkább csak berögzült szokás. No meg mit lehet tudni? Hátha marad itt néhány csinos leányzó, akik tovább viszik itt azt az ősi mesterséget. Nem mintha Lea mellett lenne ereje, ideje és főleg bátorsága ilyesmire, de nézelődni csak szabad, nem? Valószínűleg nem, de szerencséje van, nem igazán talál semmi csábítót.
A pultnál pedig köhint egyet, arcán a sértett meltóság néhány tanújelével, de nem néz Leára, akinek az egész szólna. Mert mi ez már megint? Legalább a látszatot meghagyhatná neki, hogy a férfi gondoskodik a nőről, ő intézkedik egy fogadóban például. Innentől kezdve egy büdös szót sem szól, amíg a boszi is jelen van, legfeljebb kimért udvariassággal elköszön tőle, amikor visszavonul szobája magányába. Ő maga még egy kicsit marad lent, valami lényegtelen apróságról cseverészve a pult mögött állóval, elvégre a látszatra is adni kell. Ezután fáradtságra hivatkozva, kifejezéstelen arccal indul el felfelé, néha arra gondolva, hogy kezdi túljátszani a nemtörődöm viselkedést és a végén ez fogja lebuktatni. A lépcsőn felfelé még el is vigyorodik arra gondolatra, hogy valakinek az lesz gyanús, ami nem gyanús.
A szobája kedvére való, még ha nincs is benne semmi különleges. Egy vendégfogadó szobája, mindazzal berendezve, amit egy ilyen helyen elvár a vendég. Talán csak az figyelemreméltó, hogy tiszta, rendezett a hely, poloskák is csak mértékkel fordulnak elő. Kevéske motyóját az ágyra hajítja, oda dobja a fegyverövet is, aztán az ablakhoz lépve feltárja azt, letekint az utcára. Aztán hátrébb lép, vesz egy nagy levegőt, lehunyja a szemét és szédülni kezd. Tériszonyos, van ilyen. Viszont muszáj lesz ezt leküzdenie, mert elképzelhetetlennek tartja a gondolatot, hogy egyedül heverésszen az ágyon, miközben pár lépéssel és egy válaszfallal arrébb ott van Lea is. Újabb terepszemléje alkalmával meg kell állapítania, hogy a Pinty építői – súlyos gondatlanságból vagy épp ellenkezőleg, jól megfontoltan – gyalázatosan keskenyre tervezték az ablakok alatti párkányokat. Épp csak végig lehet tipegni rajtuk, arccal a fal felé fordulva és bőszen kapaszkodva, de elég egy rossz lépés, egy megcsúszó csizmatalp és könnyen az alanti utca kövezetén csattanhat az osonkodó koponyája. Mindegy, a szerelmes ember nem ismer lehetetlent. Tehát hamarosan kint remeg a párkányon, óvatosan csúsztatva egyik lábát a másik után, és óráknak tűnő percek múltán a szomszédos ablak mellett áll. A célhoz közel elvigyorodik, és úgy dönt, hogy nem bekopog, hanem előtte egy kicsit leskelődik óvatosan. Nem mintha nem látta volna pucéron a göndör hajút, de az ilyesmi mindenhogy izgalmas. Óvatosan beles, aztán megcsúszik a csizma, épp hogy nem zuhan le. Rémülten lihegve simul a falhoz. Nem annyira a halál szelének közelsége rémítette meg ennyire, de odabent egy hihetetlenül elhízott, teljesen mezítelen, ellenben tetőtől talpig szőrős férfiú lépett el a mosdóállványtól, miután az ablaknak háttal állva, derékszögben előrehajolva épp befejezte a tisztálkodást. Laor nagy izgalmában rossz irányba indult el a párkányon. Újabb végtelennek tűnő percek telnek el, míg áttipeg a megfelelő ablakhoz és közben azon gondolkodik, hogy micsoda ostobaság ez, egy pillanat alatt át tudott volna szaladni a folyosón a másik szobába, senki sem vette volna észre. Ha Lea a zörgetésre az ablak felé fordul, egy falfehér arcú Laort pillanthat meg, aki legszívesebben üvöltene, de nem szeretné felhívni magára a figyelmet, így ajkai csak némán formázzák az „engedj be” szavakat. Sajnos azonban biztos benne, hogy Lea megragadja az alkalmat, hogy kicsit cukkolja, és hagyja kint ácsorogni.*
//Lea//
*Látszólag két durcás kisgyerek éri el az egykori bordélyházat. Egyik játékszerének elvesztése miatt morcos, a másik pedig hiába keresi a kezet, amibe eddig kapaszkodott. Az egyik durcás érdeklődve szemléli a negyed lerobbant épületeitől alaposan elütő házat. Nem tűnik rémes helynek, vajon mi lehetett vele a baj, hogy eredeti funkcióját nem tudta betölteni? Vagy rusnya, ork nőstényeket foglalkoztattak, vagy a helyi férfiak nem igazán férfiak. Ezzel a két magyarázattal beéri, nem fog hosszasan töprengeni ezen.
Beérve aztán szemrevételezi a helyet. Nem mintha tartana valamitől, inkább csak berögzült szokás. No meg mit lehet tudni? Hátha marad itt néhány csinos leányzó, akik tovább viszik itt azt az ősi mesterséget. Nem mintha Lea mellett lenne ereje, ideje és főleg bátorsága ilyesmire, de nézelődni csak szabad, nem? Valószínűleg nem, de szerencséje van, nem igazán talál semmi csábítót.
A pultnál pedig köhint egyet, arcán a sértett meltóság néhány tanújelével, de nem néz Leára, akinek az egész szólna. Mert mi ez már megint? Legalább a látszatot meghagyhatná neki, hogy a férfi gondoskodik a nőről, ő intézkedik egy fogadóban például. Innentől kezdve egy büdös szót sem szól, amíg a boszi is jelen van, legfeljebb kimért udvariassággal elköszön tőle, amikor visszavonul szobája magányába. Ő maga még egy kicsit marad lent, valami lényegtelen apróságról cseverészve a pult mögött állóval, elvégre a látszatra is adni kell. Ezután fáradtságra hivatkozva, kifejezéstelen arccal indul el felfelé, néha arra gondolva, hogy kezdi túljátszani a nemtörődöm viselkedést és a végén ez fogja lebuktatni. A lépcsőn felfelé még el is vigyorodik arra gondolatra, hogy valakinek az lesz gyanús, ami nem gyanús.
A szobája kedvére való, még ha nincs is benne semmi különleges. Egy vendégfogadó szobája, mindazzal berendezve, amit egy ilyen helyen elvár a vendég. Talán csak az figyelemreméltó, hogy tiszta, rendezett a hely, poloskák is csak mértékkel fordulnak elő. Kevéske motyóját az ágyra hajítja, oda dobja a fegyverövet is, aztán az ablakhoz lépve feltárja azt, letekint az utcára. Aztán hátrébb lép, vesz egy nagy levegőt, lehunyja a szemét és szédülni kezd. Tériszonyos, van ilyen. Viszont muszáj lesz ezt leküzdenie, mert elképzelhetetlennek tartja a gondolatot, hogy egyedül heverésszen az ágyon, miközben pár lépéssel és egy válaszfallal arrébb ott van Lea is. Újabb terepszemléje alkalmával meg kell állapítania, hogy a Pinty építői – súlyos gondatlanságból vagy épp ellenkezőleg, jól megfontoltan – gyalázatosan keskenyre tervezték az ablakok alatti párkányokat. Épp csak végig lehet tipegni rajtuk, arccal a fal felé fordulva és bőszen kapaszkodva, de elég egy rossz lépés, egy megcsúszó csizmatalp és könnyen az alanti utca kövezetén csattanhat az osonkodó koponyája. Mindegy, a szerelmes ember nem ismer lehetetlent. Tehát hamarosan kint remeg a párkányon, óvatosan csúsztatva egyik lábát a másik után, és óráknak tűnő percek múltán a szomszédos ablak mellett áll. A célhoz közel elvigyorodik, és úgy dönt, hogy nem bekopog, hanem előtte egy kicsit leskelődik óvatosan. Nem mintha nem látta volna pucéron a göndör hajút, de az ilyesmi mindenhogy izgalmas. Óvatosan beles, aztán megcsúszik a csizma, épp hogy nem zuhan le. Rémülten lihegve simul a falhoz. Nem annyira a halál szelének közelsége rémítette meg ennyire, de odabent egy hihetetlenül elhízott, teljesen mezítelen, ellenben tetőtől talpig szőrős férfiú lépett el a mosdóállványtól, miután az ablaknak háttal állva, derékszögben előrehajolva épp befejezte a tisztálkodást. Laor nagy izgalmában rossz irányba indult el a párkányon. Újabb végtelennek tűnő percek telnek el, míg áttipeg a megfelelő ablakhoz és közben azon gondolkodik, hogy micsoda ostobaság ez, egy pillanat alatt át tudott volna szaladni a folyosón a másik szobába, senki sem vette volna észre. Ha Lea a zörgetésre az ablak felé fordul, egy falfehér arcú Laort pillanthat meg, aki legszívesebben üvöltene, de nem szeretné felhívni magára a figyelmet, így ajkai csak némán formázzák az „engedj be” szavakat. Sajnos azonban biztos benne, hogy Lea megragadja az alkalmat, hogy kicsit cukkolja, és hagyja kint ácsorogni.*
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-21 22:22:56
Üzenet elküldve: 2016-10-21 22:22:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Pontosan tudod, hogy az inkvizítort ritkán érdekli az őszinteség.
*Úgy bizony, a kínvallatót csak az érdekli, hogy legyen vallomás. Az más kérdés, hogy egy kínvallató olyan módszerekkel dolgozik, hogy az áldozatának nincs esélye védekezni, mert mondjuk egy székhez kötözték és új tördelik el mondjuk az ujjait. Laornak volt esélye védekezni és mégsem élt vele, ilyenformán kínvallatásról sem érdemes beszélni.*
- Hát tán ilyen kis gyenge alkotmány lenne, hogy egy kis szorongatástól leesik?
*Mert ugye Lea kezében kés sem volt, hogy Laor családi ékszerei komoly veszélyben legyenek. Csak kicsit megszorongatta. Lea nem éli meg ezt annyira drámainak, de ez valószínűleg azért van, mert neki nincsenek ilyen szervei.*
- Boszorkány vagyok, rémlik?
*azt már észleli, hogy Laor tud sziklakemény lenni, ahhoz képest, hogy az előbb még szinte szűkölt, ahhoz képest hamar érezhető a változás. Meg a hangulatban is, ugyanis a csók kifejezetten vadra sikerült, de ez Leának cseppet sincsen ellenére, természetesen bizonyos határig, de ez bőven azon a határon belül van.
Arra viszont, hogy Laor leállítja felveszi a durcás kisgyerek arckifejezését, akitől elvették a kedvenc játékát. Mert ugye tényleg ez történt a szónak a szorosan vett értelmében is.
Viszonylag rövid bolyongás után csak sikerül rátalálni a keresett vendéglátóipari egységet. Ami azt illeti eléggé eléggé kirí a környezetéből, szóval nem jelent különösebb nehézséget rátalálni. Kellő távolságra már kénytelenek felvenni a hivatalos "jelmezt", ami nagyjából abból áll, hogy nem állnak már meg méterenként csókolózni, és nem is karolnak már egymásba. Meg Lea az apró kis sebre fésüli a haját, mégsem kell mutogatni.
A Pintybe lépve kellemes meglepetés éri, ugyanis ő egy szakadt lebujra számított, ahol kivénhedt, kiégett bérnőstények próbálják fogyasztásra bírni a betévedő hímeket. Persze kevés sikerrel, különben miért akarta volna az a szajha eladni a kócerájt, illetve annak bérleti jogát.
Szóval jócskán meglepődik, hogy egy ilyen kellemes, barátságos helyiségben találja magát. A városrészhez képest pláne hatalmas a kontraszt. Ha Lea hagyná, akkor valószínűleg az álla is leesne. Mindenesetre nem bámészkodik sokat, hanem célirányosan a pulthoz lép és elmondja, hogy először is két szobát szeretne. Természetesen egymás mellettieket kér, már ha megoldható. Aztán meg sört. Harmadszorra meg azt szeretné, ha előkerítenék neki Rilit. Persze ha ez nem megy, akkor csak egy üzenetet hagy neki, miszerint ő most itt megszállt és jó lenne pár szót váltani, hogy kicseréljék a híreiket.
Aztán a maga részéről a sörrel és a szobakulccsal együtt menne is felfelé. Mert tényleg tudni akarja, hogy vajon kényelmes-e az ágy. Meg ugye azt is fontos tudni, hogy a párkány elég széles-e ahhoz, hogy a két egymás melletti szoba átjárható legyen.*
//Laor//
- Pontosan tudod, hogy az inkvizítort ritkán érdekli az őszinteség.
*Úgy bizony, a kínvallatót csak az érdekli, hogy legyen vallomás. Az más kérdés, hogy egy kínvallató olyan módszerekkel dolgozik, hogy az áldozatának nincs esélye védekezni, mert mondjuk egy székhez kötözték és új tördelik el mondjuk az ujjait. Laornak volt esélye védekezni és mégsem élt vele, ilyenformán kínvallatásról sem érdemes beszélni.*
- Hát tán ilyen kis gyenge alkotmány lenne, hogy egy kis szorongatástól leesik?
*Mert ugye Lea kezében kés sem volt, hogy Laor családi ékszerei komoly veszélyben legyenek. Csak kicsit megszorongatta. Lea nem éli meg ezt annyira drámainak, de ez valószínűleg azért van, mert neki nincsenek ilyen szervei.*
- Boszorkány vagyok, rémlik?
*azt már észleli, hogy Laor tud sziklakemény lenni, ahhoz képest, hogy az előbb még szinte szűkölt, ahhoz képest hamar érezhető a változás. Meg a hangulatban is, ugyanis a csók kifejezetten vadra sikerült, de ez Leának cseppet sincsen ellenére, természetesen bizonyos határig, de ez bőven azon a határon belül van.
Arra viszont, hogy Laor leállítja felveszi a durcás kisgyerek arckifejezését, akitől elvették a kedvenc játékát. Mert ugye tényleg ez történt a szónak a szorosan vett értelmében is.
Viszonylag rövid bolyongás után csak sikerül rátalálni a keresett vendéglátóipari egységet. Ami azt illeti eléggé eléggé kirí a környezetéből, szóval nem jelent különösebb nehézséget rátalálni. Kellő távolságra már kénytelenek felvenni a hivatalos "jelmezt", ami nagyjából abból áll, hogy nem állnak már meg méterenként csókolózni, és nem is karolnak már egymásba. Meg Lea az apró kis sebre fésüli a haját, mégsem kell mutogatni.
A Pintybe lépve kellemes meglepetés éri, ugyanis ő egy szakadt lebujra számított, ahol kivénhedt, kiégett bérnőstények próbálják fogyasztásra bírni a betévedő hímeket. Persze kevés sikerrel, különben miért akarta volna az a szajha eladni a kócerájt, illetve annak bérleti jogát.
Szóval jócskán meglepődik, hogy egy ilyen kellemes, barátságos helyiségben találja magát. A városrészhez képest pláne hatalmas a kontraszt. Ha Lea hagyná, akkor valószínűleg az álla is leesne. Mindenesetre nem bámészkodik sokat, hanem célirányosan a pulthoz lép és elmondja, hogy először is két szobát szeretne. Természetesen egymás mellettieket kér, már ha megoldható. Aztán meg sört. Harmadszorra meg azt szeretné, ha előkerítenék neki Rilit. Persze ha ez nem megy, akkor csak egy üzenetet hagy neki, miszerint ő most itt megszállt és jó lenne pár szót váltani, hogy kicseréljék a híreiket.
Aztán a maga részéről a sörrel és a szobakulccsal együtt menne is felfelé. Mert tényleg tudni akarja, hogy vajon kényelmes-e az ágy. Meg ugye azt is fontos tudni, hogy a párkány elég széles-e ahhoz, hogy a két egymás melletti szoba átjárható legyen.*
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-20 10:15:28
Üzenet elküldve: 2016-10-20 10:15:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai//
*Már épp elég bagót szívott el ahhoz, hogy megkérdezze, miként is álla a kérése. Reményei szerint a felújítás már a végéhez ért és így átveheti az újonnan elkészült szobáját. Szeretne végre egy levegőtlen, sötét és így ablaktalan zugba befészkelődni, hogy dolgozhasson. Van sok információ amit fel kéne dolgoznia és sok olyan is, amely aktualitása miatt leírandó és lefűzendő. De mindehhez kell végre egy helység, amely csak az övé. Ahogy az aktuálisan szívott szivarkája végéhez ér lepöcköli, még két gyors slukkot szív belőle és elnyomja. Itt az ideje beszélni a kisasszonnyal. Keresztbe tett lábait ismét egyenesbe állítja, majd tekintetével megkeresi a kisasszonyt, aki láthatólag jelenleg elfoglalt. A bagós ennek ellenére feltápászkodik a helyéről és a hölgyet körülvevő tömeg mögé áll. Mivel a férfi elég magas, így Rilai bizonyára észreveszi őt és ha esetleg majd ideje is engedi, akkor beszélni is tudnak.*
*Már épp elég bagót szívott el ahhoz, hogy megkérdezze, miként is álla a kérése. Reményei szerint a felújítás már a végéhez ért és így átveheti az újonnan elkészült szobáját. Szeretne végre egy levegőtlen, sötét és így ablaktalan zugba befészkelődni, hogy dolgozhasson. Van sok információ amit fel kéne dolgoznia és sok olyan is, amely aktualitása miatt leírandó és lefűzendő. De mindehhez kell végre egy helység, amely csak az övé. Ahogy az aktuálisan szívott szivarkája végéhez ér lepöcköli, még két gyors slukkot szív belőle és elnyomja. Itt az ideje beszélni a kisasszonnyal. Keresztbe tett lábait ismét egyenesbe állítja, majd tekintetével megkeresi a kisasszonyt, aki láthatólag jelenleg elfoglalt. A bagós ennek ellenére feltápászkodik a helyéről és a hölgyet körülvevő tömeg mögé áll. Mivel a férfi elég magas, így Rilai bizonyára észreveszi őt és ha esetleg majd ideje is engedi, akkor beszélni is tudnak.*
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-19 16:43:22
Üzenet elküldve: 2016-10-19 16:43:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A követ, Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
~Gyorsan pörögnek az események itt a Pintyben.~ *gondolja magában mikor Rilai válasza után betoppan a követ, aki megbízásuk részleteit közli majd a fogadó tulajdonosával, legalábbis az elf így sejti. Syvyan, abban a tudatban, hogy nemsokára több részletet tudhat meg az elvégzendő munkáról, egy udvarias mosollyal engedi útjára az érkező követet és Rilai-t, hogy megbeszélhessék a részleteket. A két nő távozása után jobb kezének ujjait lazán ököllé formázva kettőt koppint a fogadó pultján, majd az elkerülhetetlen várakozás még egy halk sóhajt is előcsal belőle. Éppen akkor fordul vissza a többiekhez, amikor a tündér és az utcagyerek befejezi a beszélgetést, a harmadik jelenlévő pedig Siradként mutatkozik be. Mivel a többieket az elf már ismeri, Mofetát napok óta a kis srácot pedig néhány perce, így a férfi felé fordul.*
- Syvyan vagyok. *mutatkozik be körítésként egy apró biccentést elejtve, majd oldaltáskájához nyúl és elővesz belőle egy bőrkötéses füzetecskét. A lapok közé bújva, egy korábbi rajzát kezdené javítgatni, melyet még Amon Ruadhon kezdett el. Ekkor nyílik újra a Fogadó ajtaja és egy érces hangú törpe jelenik meg Rili felől érdeklődve. Syvyan feltekintve a füzetből a törpére néz, akit, hacsak látásból is, de azonnal felismer. Amíg Amon Ruadhon tartózkodott és a Kancellárnak dolgozott a törpét sokszor látta megfordulni a Tanácsterem környékén. Fejével a lépcső irányába biccent, jelezve, hogy a tulajdonos odafent van.*
- Lesz itt bőven jövés-menés. *motyogja maga elé szinte alig hallhatóan.*
~Gyorsan pörögnek az események itt a Pintyben.~ *gondolja magában mikor Rilai válasza után betoppan a követ, aki megbízásuk részleteit közli majd a fogadó tulajdonosával, legalábbis az elf így sejti. Syvyan, abban a tudatban, hogy nemsokára több részletet tudhat meg az elvégzendő munkáról, egy udvarias mosollyal engedi útjára az érkező követet és Rilai-t, hogy megbeszélhessék a részleteket. A két nő távozása után jobb kezének ujjait lazán ököllé formázva kettőt koppint a fogadó pultján, majd az elkerülhetetlen várakozás még egy halk sóhajt is előcsal belőle. Éppen akkor fordul vissza a többiekhez, amikor a tündér és az utcagyerek befejezi a beszélgetést, a harmadik jelenlévő pedig Siradként mutatkozik be. Mivel a többieket az elf már ismeri, Mofetát napok óta a kis srácot pedig néhány perce, így a férfi felé fordul.*
- Syvyan vagyok. *mutatkozik be körítésként egy apró biccentést elejtve, majd oldaltáskájához nyúl és elővesz belőle egy bőrkötéses füzetecskét. A lapok közé bújva, egy korábbi rajzát kezdené javítgatni, melyet még Amon Ruadhon kezdett el. Ekkor nyílik újra a Fogadó ajtaja és egy érces hangú törpe jelenik meg Rili felől érdeklődve. Syvyan feltekintve a füzetből a törpére néz, akit, hacsak látásból is, de azonnal felismer. Amíg Amon Ruadhon tartózkodott és a Kancellárnak dolgozott a törpét sokszor látta megfordulni a Tanácsterem környékén. Fejével a lépcső irányába biccent, jelezve, hogy a tulajdonos odafent van.*
- Lesz itt bőven jövés-menés. *motyogja maga elé szinte alig hallhatóan.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-18 16:58:04
Üzenet elküldve: 2016-10-18 16:58:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Viaka és Yero varázslata is úgy tűnik, hogy sikerül, utóbbi a férfi nem kevés erőfeszítése nyomán. Ennek következtében az eddig sem gyenge vérzés tovább erősödik, ha egy ügyes orvos megnézné, megállapíthatná, hogy úgy tíz percen belül el fog vérezni a delikvens, hacsak nem kap sürgős segítséget.
Közben Syoud akciózik, megközelíti a párocskát. Yero érthető okokból nem mozdul, Viaka viszont mintha nem is akarna. Persze nem szükséges neki, mert a varázslat következtében egy megfelelő szellemalak jelenik meg, aki nem csinál mást, mint egyszerűen megállítja Syoud által kilőtt nyílvesszőt, így Viakának nem esik baja. Miután ezt megtette, és az elf úgy tűnik, máshol akar lenni, a szellemalak szertefoszlik. Yeroéval együtt, hizs a közvetlen veszély elmúlik mindkettejüknél.
Deron és Draenon pedig azok, kik az őrjáratot próbálják feltartóztatni. Draenon nem tudni, hogy mit magyaráz ennyit. A hátuk mögött épp megölnek valakit, ő meg bájcsevegésbe kezd. Nyilván senkit nem érdekel, min járatja a száját. Se ő, se Deron, se az elf nem teljesíti a városőrség felszólítását, miszerint fegyverüket dobják el. A három városőr elől lévő fegyverekkel nem szarakodik. Az őrmestert már felkészítették arra (nem véletlenül nem egyszerű közkatona), hogy kell olyan esetben eljárni, ami időkritikus.*
- Lefegyverzés. *Adja ki az utasítást, miközben Draenon felé veti magát, és kardjával Dranon felé csap úgy, hogy azt a kezét találja el, amelyik a szablyánál van. Ezen akciója sikeresnek is bizonyul, bár nem tökéletes a kivitelezés, és a férfi bőrvértje is enyhít valamelyest a találaton: Draenon felkarját éri a nagyobb vágás, ami igen fájdalmas sebet hagy hátra, lassít is az adott kézen bizonyára, de nem teszi teljesen harcképtelenné. Láthatóan az őr itt nem kíván megállni, így Draenonnak persze van lehetősége dönteni arról, hogy felveszi-e a harcot, feladja, vagy hagyja, hogy ezek után esetlegesen mondjuk földre vigyék, lefegyverezzék stb.
Eközben a másik két őr egy jelentős pillanattal lemaradva követi vezetőjüket, azonban ők Deronra támadnak. Egyszerűen "lerohanják" a férfit, nekilökik háttal a falnak, és megfogják egy-egy kezét saját szabadjukkal. Egyelőre ennyi történik, de nyilvánvaló, hogy a későbbiekben a fegyverektől való megfosztás következik.
Az őrök elsősorban ezzel a két-három jómadárral vannak elfoglalva, és az, hogy egy hulla esik le a tetőről, őket nem gátolja a munkájukban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.18 16:59:15
*Viaka és Yero varázslata is úgy tűnik, hogy sikerül, utóbbi a férfi nem kevés erőfeszítése nyomán. Ennek következtében az eddig sem gyenge vérzés tovább erősödik, ha egy ügyes orvos megnézné, megállapíthatná, hogy úgy tíz percen belül el fog vérezni a delikvens, hacsak nem kap sürgős segítséget.
Közben Syoud akciózik, megközelíti a párocskát. Yero érthető okokból nem mozdul, Viaka viszont mintha nem is akarna. Persze nem szükséges neki, mert a varázslat következtében egy megfelelő szellemalak jelenik meg, aki nem csinál mást, mint egyszerűen megállítja Syoud által kilőtt nyílvesszőt, így Viakának nem esik baja. Miután ezt megtette, és az elf úgy tűnik, máshol akar lenni, a szellemalak szertefoszlik. Yeroéval együtt, hizs a közvetlen veszély elmúlik mindkettejüknél.
Deron és Draenon pedig azok, kik az őrjáratot próbálják feltartóztatni. Draenon nem tudni, hogy mit magyaráz ennyit. A hátuk mögött épp megölnek valakit, ő meg bájcsevegésbe kezd. Nyilván senkit nem érdekel, min járatja a száját. Se ő, se Deron, se az elf nem teljesíti a városőrség felszólítását, miszerint fegyverüket dobják el. A három városőr elől lévő fegyverekkel nem szarakodik. Az őrmestert már felkészítették arra (nem véletlenül nem egyszerű közkatona), hogy kell olyan esetben eljárni, ami időkritikus.*
- Lefegyverzés. *Adja ki az utasítást, miközben Draenon felé veti magát, és kardjával Dranon felé csap úgy, hogy azt a kezét találja el, amelyik a szablyánál van. Ezen akciója sikeresnek is bizonyul, bár nem tökéletes a kivitelezés, és a férfi bőrvértje is enyhít valamelyest a találaton: Draenon felkarját éri a nagyobb vágás, ami igen fájdalmas sebet hagy hátra, lassít is az adott kézen bizonyára, de nem teszi teljesen harcképtelenné. Láthatóan az őr itt nem kíván megállni, így Draenonnak persze van lehetősége dönteni arról, hogy felveszi-e a harcot, feladja, vagy hagyja, hogy ezek után esetlegesen mondjuk földre vigyék, lefegyverezzék stb.
Eközben a másik két őr egy jelentős pillanattal lemaradva követi vezetőjüket, azonban ők Deronra támadnak. Egyszerűen "lerohanják" a férfit, nekilökik háttal a falnak, és megfogják egy-egy kezét saját szabadjukkal. Egyelőre ennyi történik, de nyilvánvaló, hogy a későbbiekben a fegyverektől való megfosztás következik.
Az őrök elsősorban ezzel a két-három jómadárral vannak elfoglalva, és az, hogy egy hulla esik le a tetőről, őket nem gátolja a munkájukban.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.18 16:59:15
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-17 21:29:31
Üzenet elküldve: 2016-10-17 21:29:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A követ, Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
*Rilainak már megint mindkét keze tele van tennivalóval. Mire rendesen belemelegedhetnének a beszélgetésbe, megérkezik valami nagy ember küldötte, akivel félrevonul tárgyalni, de előtte még igen nagylelkű felajánlást tesz, amit Sirad tiszteletteljes főhajtással köszön meg.*
-Hálás köszönet a szíves vendéglátásért!
*Szemügyre veszi leendő bajtársait. Furcsa egy társaság, annyi bizonyos, no de éppen ő maga sem az a megszokott városi polgár, hát igazán nem ítélkezhet a többiek kinézete vagy habitusa fölött. Azért a bizalmaskodást ilyen hirtelen nem állhatja, ezért igyekszik semleges hangot megütni az érdeklődő fiúval szemben.*
-A nevem Sirad. És a tiétek? *Körbepillant mindegyikükön és tényleg kíváncsi. Nem hisz semmi ilyesmiben, mégis szereti tudni mások neveti. Mintha egy kis hatalmat kapna így fölöttük. A legmarconább, legveszélyesebb ellenség is könnyebben kezelhetővé válik, ha tudjuk a nevét, őket itt meg még majd szólítania is kell, nem is olyan sokára.*
*Rilainak már megint mindkét keze tele van tennivalóval. Mire rendesen belemelegedhetnének a beszélgetésbe, megérkezik valami nagy ember küldötte, akivel félrevonul tárgyalni, de előtte még igen nagylelkű felajánlást tesz, amit Sirad tiszteletteljes főhajtással köszön meg.*
-Hálás köszönet a szíves vendéglátásért!
*Szemügyre veszi leendő bajtársait. Furcsa egy társaság, annyi bizonyos, no de éppen ő maga sem az a megszokott városi polgár, hát igazán nem ítélkezhet a többiek kinézete vagy habitusa fölött. Azért a bizalmaskodást ilyen hirtelen nem állhatja, ezért igyekszik semleges hangot megütni az érdeklődő fiúval szemben.*
-A nevem Sirad. És a tiétek? *Körbepillant mindegyikükön és tényleg kíváncsi. Nem hisz semmi ilyesmiben, mégis szereti tudni mások neveti. Mintha egy kis hatalmat kapna így fölöttük. A legmarconább, legveszélyesebb ellenség is könnyebben kezelhetővé válik, ha tudjuk a nevét, őket itt meg még majd szólítania is kell, nem is olyan sokára.*
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-17 13:26:46
Üzenet elküldve: 2016-10-17 13:26:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//A Pintyig meg sem állsz//
*Útjának végéhez közeledik a törpe, a városba beérve már vissza fog a vágtából. Ahogy Arthenior utcáin halad keresztül, tekintete jobbra-balra siklik annak reményében, hogy ismerős arcot lát.*
~A fenéket! Nincs ilyesmire idő.~
*Sulykolja magát Hrothgaar, mielőtt még a cél előtt tévútra tévedne. A Pinty elé érve kis híján agyontapos egy helybéli naplopót, hangja ostorként csattan a fogadó előtt téren.*
- Te! Meg akarsz halni, te bolond?!
*Rivall a férfira, de közben már kipattan hátasa nyergéből és kikötözi az állatot. Mielőtt belépne a Pintybe még körbetekint, biztos ami biztos, és ha nem lát gyanús alakokat, be is tér a fogadóba.*
- Rilai Raeling! *Reccsen hangja határozottan.* Rili merre van?
*Útjának végéhez közeledik a törpe, a városba beérve már vissza fog a vágtából. Ahogy Arthenior utcáin halad keresztül, tekintete jobbra-balra siklik annak reményében, hogy ismerős arcot lát.*
~A fenéket! Nincs ilyesmire idő.~
*Sulykolja magát Hrothgaar, mielőtt még a cél előtt tévútra tévedne. A Pinty elé érve kis híján agyontapos egy helybéli naplopót, hangja ostorként csattan a fogadó előtt téren.*
- Te! Meg akarsz halni, te bolond?!
*Rivall a férfira, de közben már kipattan hátasa nyergéből és kikötözi az állatot. Mielőtt belépne a Pintybe még körbetekint, biztos ami biztos, és ha nem lát gyanús alakokat, be is tér a fogadóba.*
- Rilai Raeling! *Reccsen hangja határozottan.* Rili merre van?
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-13 22:47:15
Üzenet elküldve: 2016-10-13 22:47:15
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Syoud lövése tökéletesen célt talál, és gond nélkül keresztüllövi Yero nyakát, kifelé menet lyukat ütve a gerinc és a lapocka között. Közben már újra is töltött és lendül előre, miközben az őrök haboznak, bár a füléig éppen eljut a "Fegyvert eldobni" kifejezés, de igazából az valószínűleg nem neki szól.*
*Deron és Draenon eltakarják előle az őröket, tőle jobbra, valahol a tetőn azonban orvlövész bújik meg. Soha jobbkor, ahogy mondani szokás. Miközben 6-8 méteres távolságot 1-2 méterrel rövidíti, a sötételf odafent elfikkan, és megoldja magának a gyógyszert, amit amúgy Syoud felírt volna neki. Ezért teljes egészében Yeroughára koncentrálhatna, de változnak a dolgok.*
*Yerougha Enchris ugyanis nevéhez és a vártakhoz méltón, elegánsan és csendesen indul meg az Úton, ahogy arra számítani is lehetett egy ilyen nagy formátumú hőstől, ki zokszó és cirkusz nélkül, ragyogó kicsiny hullócsillagként hull alá. Már ha a hasonlat megállja a helyét, ami egyáltalán nem bizonyos, hiszen utóbbiban mindössze egy sötét, jelentéktelen, céltalanul sodródó hulladékdarabot tisztelhetnénk, mi talmi fényét csak a másokkal való súrlódásból nyeri, és egyébként is gyorsan, különösebb nyom és fontosság nélkül tűnik el. Yerougha pedig nyilvánvalóan és egyértelműen nem ilyen; vagyis nem ilyen volt, mert most éppen elhalálozik - ezt a sérülése jellegéből és a következményeiből Syoud azonnal megállapítja.*
*A fickónak már csak egyetlen esélye van, a vörös hölgyike, aki menekülés helyett mozdulatlanul állva varázslatba kezd.*
~ Höh. ~* És ez így helyes, ugyanis Syoud - tervei szerint legalábbis - valamikor a fegyvere újratöltését követő második-negyedik másodperc környékén néhány méterről megkínálja egy testlövéssel, valahol a szegycsont és a vékonybelek között. Nem vacillál, nem akar tökéletes pontossággal lőni (ilyen távolságról nem is kell), a gyorsaságra és a jó ütemre helyezi a hangsúlyt. Még csak az kellene, hogy valami mágia vagy bájital visszahozza a halál küszöbéről az életbe Yeroughát. Századmásodpercek válnak tizedekké, majd egésszé, egy elfnél pedig kevés gyorsabb lény létezik, így talán sikerül a nő torkára forrasztania a dörmögést és rikoltozást.*
*Akár sikerül megelőznie a kerubikat, akár nem, a számszeríját jobb kéz felé, a Pinty fala irányába lendíti, lapos ívben, hogy ne sérüljön, és keze lecsap a fokosra. Eredetileg a holtak ellen vette magához, de talán most is jó lesz. A nemes és dicső nappali sötételf valószínűleg tompa szplöccsenéssel valamikor ez idő tájt ér földet - talán valamivel később - ezt követően pedig (észlelve a körülötte lévő világot is - Syoud is felrikolt.*
- ORVLÖVÉSZ A TETŐN! FEDEZÉKBE! *ha van(nak) kerub(ik), akkor előlük szitkozódva, guvadt szemekkel iszkol, de csak kicsit később. Most ennyi tellett.*
~ Sájáliláláááá... ~
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.13 22:50:01
*Syoud lövése tökéletesen célt talál, és gond nélkül keresztüllövi Yero nyakát, kifelé menet lyukat ütve a gerinc és a lapocka között. Közben már újra is töltött és lendül előre, miközben az őrök haboznak, bár a füléig éppen eljut a "Fegyvert eldobni" kifejezés, de igazából az valószínűleg nem neki szól.*
*Deron és Draenon eltakarják előle az őröket, tőle jobbra, valahol a tetőn azonban orvlövész bújik meg. Soha jobbkor, ahogy mondani szokás. Miközben 6-8 méteres távolságot 1-2 méterrel rövidíti, a sötételf odafent elfikkan, és megoldja magának a gyógyszert, amit amúgy Syoud felírt volna neki. Ezért teljes egészében Yeroughára koncentrálhatna, de változnak a dolgok.*
*Yerougha Enchris ugyanis nevéhez és a vártakhoz méltón, elegánsan és csendesen indul meg az Úton, ahogy arra számítani is lehetett egy ilyen nagy formátumú hőstől, ki zokszó és cirkusz nélkül, ragyogó kicsiny hullócsillagként hull alá. Már ha a hasonlat megállja a helyét, ami egyáltalán nem bizonyos, hiszen utóbbiban mindössze egy sötét, jelentéktelen, céltalanul sodródó hulladékdarabot tisztelhetnénk, mi talmi fényét csak a másokkal való súrlódásból nyeri, és egyébként is gyorsan, különösebb nyom és fontosság nélkül tűnik el. Yerougha pedig nyilvánvalóan és egyértelműen nem ilyen; vagyis nem ilyen volt, mert most éppen elhalálozik - ezt a sérülése jellegéből és a következményeiből Syoud azonnal megállapítja.*
*A fickónak már csak egyetlen esélye van, a vörös hölgyike, aki menekülés helyett mozdulatlanul állva varázslatba kezd.*
~ Höh. ~* És ez így helyes, ugyanis Syoud - tervei szerint legalábbis - valamikor a fegyvere újratöltését követő második-negyedik másodperc környékén néhány méterről megkínálja egy testlövéssel, valahol a szegycsont és a vékonybelek között. Nem vacillál, nem akar tökéletes pontossággal lőni (ilyen távolságról nem is kell), a gyorsaságra és a jó ütemre helyezi a hangsúlyt. Még csak az kellene, hogy valami mágia vagy bájital visszahozza a halál küszöbéről az életbe Yeroughát. Századmásodpercek válnak tizedekké, majd egésszé, egy elfnél pedig kevés gyorsabb lény létezik, így talán sikerül a nő torkára forrasztania a dörmögést és rikoltozást.*
*Akár sikerül megelőznie a kerubikat, akár nem, a számszeríját jobb kéz felé, a Pinty fala irányába lendíti, lapos ívben, hogy ne sérüljön, és keze lecsap a fokosra. Eredetileg a holtak ellen vette magához, de talán most is jó lesz. A nemes és dicső nappali sötételf valószínűleg tompa szplöccsenéssel valamikor ez idő tájt ér földet - talán valamivel később - ezt követően pedig (észlelve a körülötte lévő világot is - Syoud is felrikolt.*
- ORVLÖVÉSZ A TETŐN! FEDEZÉKBE! *ha van(nak) kerub(ik), akkor előlük szitkozódva, guvadt szemekkel iszkol, de csak kicsit később. Most ennyi tellett.*
~ Sájáliláláááá... ~
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.13 22:50:01
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-13 19:34:20
Üzenet elküldve: 2016-10-13 19:34:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Kalózunknak nem kell soká várnia, hogy az elkerülhetetlen bekövetkezzék, s midőn az elf nyila útjára indulva halálos precizitással üti át a lovon ücsörgő fickó torkát, amaz pedig saját taknyában-vérében fuldokolva, hörögve puffan a földön, Draenon sem tétlenkedik tovább. Úgy néz ki, itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjen, de legalábbis hegyesfülű cimborája védelmére, ki jelen pillanatban az őröknek háttal áll. Gondolkodás nélkül lép be az őrjárat és Syoud közé, egyelőre fegyvert nem ránt, két keze enyhén széttárva, ám a szablya és a tőr markolatához kényelmes közelségben várakozik.*
-Ejnye uraim, csak semmi meggondolatlanság, biztos vagyok benne, hogy haladéktalanul tisztázni tudjuk a félreértést, miután... *eddig jut a szózatban, mert ekkor újabb gyanús puffanás és nyekkenés hallatszik a háta mögül, amire csak Deron kajabálása szolgál néminemű magyarázattal. Közben A vörös luvnya is vernyog valamit, de a Kapitány Úr számára ő továbbra sem tényező a történetben.*
-Szóval nyugalom. Beszéljük át ezt a dolgot, mielőtt további fölösleges vérontásra kerülne sor! *indítványozza vidor hangon az őrjárat felé, kik szemmel láthatóan készen állnának kardélre hányni mindahányukat. Persze kalózunk még mindig nem rántott fegyvert, de ezt bármikor megteheti, egy pillanat leforgása alatt, az egész csupán egy kellőképpen begyakorolt és precíz mozdulat volna. Ha nem is ő a legnagyobb harcos, kit a világ ezen szegmense valaha látott, azért meglehetősen ügyes és gyors, amellett pedig kellőképpen alattomos is, amennyiben arról van szó. Közben csak remélni tudja, hogy a háta mögött Syoud épp uralja a helyzetet, s mindamellett pedig értékelné, ha a hegyesfülű egy újabb jól irányzott lövéssel most már bekussoltatná a komédia másik részvevőjét is.*
*Kalózunknak nem kell soká várnia, hogy az elkerülhetetlen bekövetkezzék, s midőn az elf nyila útjára indulva halálos precizitással üti át a lovon ücsörgő fickó torkát, amaz pedig saját taknyában-vérében fuldokolva, hörögve puffan a földön, Draenon sem tétlenkedik tovább. Úgy néz ki, itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjen, de legalábbis hegyesfülű cimborája védelmére, ki jelen pillanatban az őröknek háttal áll. Gondolkodás nélkül lép be az őrjárat és Syoud közé, egyelőre fegyvert nem ránt, két keze enyhén széttárva, ám a szablya és a tőr markolatához kényelmes közelségben várakozik.*
-Ejnye uraim, csak semmi meggondolatlanság, biztos vagyok benne, hogy haladéktalanul tisztázni tudjuk a félreértést, miután... *eddig jut a szózatban, mert ekkor újabb gyanús puffanás és nyekkenés hallatszik a háta mögül, amire csak Deron kajabálása szolgál néminemű magyarázattal. Közben A vörös luvnya is vernyog valamit, de a Kapitány Úr számára ő továbbra sem tényező a történetben.*
-Szóval nyugalom. Beszéljük át ezt a dolgot, mielőtt további fölösleges vérontásra kerülne sor! *indítványozza vidor hangon az őrjárat felé, kik szemmel láthatóan készen állnának kardélre hányni mindahányukat. Persze kalózunk még mindig nem rántott fegyvert, de ezt bármikor megteheti, egy pillanat leforgása alatt, az egész csupán egy kellőképpen begyakorolt és precíz mozdulat volna. Ha nem is ő a legnagyobb harcos, kit a világ ezen szegmense valaha látott, azért meglehetősen ügyes és gyors, amellett pedig kellőképpen alattomos is, amennyiben arról van szó. Közben csak remélni tudja, hogy a háta mögött Syoud épp uralja a helyzetet, s mindamellett pedig értékelné, ha a hegyesfülű egy újabb jól irányzott lövéssel most már bekussoltatná a komédia másik részvevőjét is.*
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:47:50
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:47:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A követ, Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
*A tündérke a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal bólogat a visszakérdezésre, hiszen annyit kétséget kizáróan tud, hogy tőle gyújtónyilakat kértek. Az ilyesmit nem szokta elfelejteni, meg egyébként is, felírta magának.*
- Igen, gyújtónyilakat kért Achim Mester.
*Erősítette meg szavakkal is a válaszát, ám amikor már a tárgy részletezésére került a sor, akkor kissé pironkodva, és jócskán elbizonytalanodva kezdi el csavargatni a haját a füle mögött, ugyanis arról már halvány lila gőze sincsen, hogy mik is lehetnek azok a gyújtónyilak, bár első tippre ő is valami ilyesmire gondol, mint amit Rilai felvázol, így azért egyet erre is bólint.*
- Azt hiszem igen, olyanokat kért. Azt mondta, hogy Ön fogja tudni.
*Próbálja rögtön magyarázni, hogy miért is nem kérdezett utána jobban a dolgoknak, hiszen kérdezett ő, csak éppen ezt a választ kapta, kotnyeleskedni, vagy értetlennek tűnni pedig nem akart. Mivel fél füllel azért hallotta, hogy mit diskurálnak körülötte, hagyta is az urakkal csevegni a megbízóját, és engedelmeskedve a parancsnak, miszerint barátkozzanak össze, visszafordult Zekd felé, majd a pulthoz lépett, hogy felröppenjen az egyik bárszékre, ahonnan ő is feléri az asztallapot, majd maga mellé invitálva a másikat, egy finom vacsora mellett adjon választ a kérdéseire.*
- Mindenhova örömmel megyek, ahova Rilai Kisasszony elküld.
*Jelenti ki boldogan, egyrészt saját magának örülve, hogy még mindig stabil helye van, másrészt a leendő kalandnak, aminek hála elodázhatja a Vashegyre vezető hosszú, és most már valóban félelmetes visszautat. Ám ahogy a fiúcska bemutatja magát, úgy szontyolodik el a tündérke, bár igyekszik ezt nem mutatni, és úgy tenni, mintha a menü sorait bújná. Most kezd körvonalazódni benne, hogy az ő képességei, vagyis azok hiánya vélhetően alkalmatlanná teszik őt az ilyesmire, és csak hátráltatná a csapatot. Nem rendelkezik azon tulajdonságokkal, amivel Zekd sem, ám e mellé ő kémkedni sem kémkedett soha, arra pedig nem szívesen vállalkozna, hogy becsapjon és kiraboljon másokat, annyira azonban nem bátor, hogy visszautasítson egy felkérést, ha Rilai valami oknál fogva mégis úgy dönt, hogy tartson a többiekkel.*
*A tündérke a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal bólogat a visszakérdezésre, hiszen annyit kétséget kizáróan tud, hogy tőle gyújtónyilakat kértek. Az ilyesmit nem szokta elfelejteni, meg egyébként is, felírta magának.*
- Igen, gyújtónyilakat kért Achim Mester.
*Erősítette meg szavakkal is a válaszát, ám amikor már a tárgy részletezésére került a sor, akkor kissé pironkodva, és jócskán elbizonytalanodva kezdi el csavargatni a haját a füle mögött, ugyanis arról már halvány lila gőze sincsen, hogy mik is lehetnek azok a gyújtónyilak, bár első tippre ő is valami ilyesmire gondol, mint amit Rilai felvázol, így azért egyet erre is bólint.*
- Azt hiszem igen, olyanokat kért. Azt mondta, hogy Ön fogja tudni.
*Próbálja rögtön magyarázni, hogy miért is nem kérdezett utána jobban a dolgoknak, hiszen kérdezett ő, csak éppen ezt a választ kapta, kotnyeleskedni, vagy értetlennek tűnni pedig nem akart. Mivel fél füllel azért hallotta, hogy mit diskurálnak körülötte, hagyta is az urakkal csevegni a megbízóját, és engedelmeskedve a parancsnak, miszerint barátkozzanak össze, visszafordult Zekd felé, majd a pulthoz lépett, hogy felröppenjen az egyik bárszékre, ahonnan ő is feléri az asztallapot, majd maga mellé invitálva a másikat, egy finom vacsora mellett adjon választ a kérdéseire.*
- Mindenhova örömmel megyek, ahova Rilai Kisasszony elküld.
*Jelenti ki boldogan, egyrészt saját magának örülve, hogy még mindig stabil helye van, másrészt a leendő kalandnak, aminek hála elodázhatja a Vashegyre vezető hosszú, és most már valóban félelmetes visszautat. Ám ahogy a fiúcska bemutatja magát, úgy szontyolodik el a tündérke, bár igyekszik ezt nem mutatni, és úgy tenni, mintha a menü sorait bújná. Most kezd körvonalazódni benne, hogy az ő képességei, vagyis azok hiánya vélhetően alkalmatlanná teszik őt az ilyesmire, és csak hátráltatná a csapatot. Nem rendelkezik azon tulajdonságokkal, amivel Zekd sem, ám e mellé ő kémkedni sem kémkedett soha, arra pedig nem szívesen vállalkozna, hogy becsapjon és kiraboljon másokat, annyira azonban nem bátor, hogy visszautasítson egy felkérést, ha Rilai valami oknál fogva mégis úgy dönt, hogy tartson a többiekkel.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-13 13:50:50
Üzenet elküldve: 2016-10-13 13:50:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A követ, Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
*Amint a küldönc és a ház úrnője eltűnnek a lépcsőfordulóban, Zekd visszafordul a tündérhez.*
-Te is jössz a kalandra hugi? *kérdi magabiztosan, mintha nem is érdekelné, bár magában reménykedik, hogy rajta kívül még egy gyerek lesz az úton.
Úgy dönt, hogy befogadója kérésének eleget téve szóba elegyedik társaival, márpedig abban nagyon jó!*
-Üdvözletem! Zekd Szindama vagyok, csavargó. Rilai úrnő fogadott be, cserébe, hogy elvégzek neki feladatokat. *kezdi a legfontosabbakkal majd a küldetés szempontjából lényeges dolgokra tér.* Eddig, nem túl tisztességes módon, rablásból tartottam fent magamat. Ezáltal rendkívül jó vagyok a halk ügyintézésben, átverésben. *fényezi magát de hogy nem tűnjön nagyképűnek rögtön folytatja.* Ellenben nem vagyok egy erős gyerek és hát az eszem sem az igazi. Véleményem szerint kémkedésben, félrevezetésben és rablásban lennék a hasznotokra. *fejezi be mondandóját.*
-És? Önökben kit tisztelhetek?
*Amint a küldönc és a ház úrnője eltűnnek a lépcsőfordulóban, Zekd visszafordul a tündérhez.*
-Te is jössz a kalandra hugi? *kérdi magabiztosan, mintha nem is érdekelné, bár magában reménykedik, hogy rajta kívül még egy gyerek lesz az úton.
Úgy dönt, hogy befogadója kérésének eleget téve szóba elegyedik társaival, márpedig abban nagyon jó!*
-Üdvözletem! Zekd Szindama vagyok, csavargó. Rilai úrnő fogadott be, cserébe, hogy elvégzek neki feladatokat. *kezdi a legfontosabbakkal majd a küldetés szempontjából lényeges dolgokra tér.* Eddig, nem túl tisztességes módon, rablásból tartottam fent magamat. Ezáltal rendkívül jó vagyok a halk ügyintézésben, átverésben. *fényezi magát de hogy nem tűnjön nagyképűnek rögtön folytatja.* Ellenben nem vagyok egy erős gyerek és hát az eszem sem az igazi. Véleményem szerint kémkedésben, félrevezetésben és rablásban lennék a hasznotokra. *fejezi be mondandóját.*
-És? Önökben kit tisztelhetek?
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-12 20:39:40
Üzenet elküldve: 2016-10-12 20:39:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A követ, Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
*Úgy néz ki már megvannak az emberek is, így hamar el is intézhetik majd a dolgot, ami miatt sürgetően ide kellett jönnie az elfnek.*
-Követlek. *Követi a lányt a faja jellegzetes könnyed lépéseivel, ha nem lenne felújítás, talán észlelhető se lenne. Ahogy hellyel kínálják leül és keresztbe téve a lábát kényelembe helyezi magát.*
-Igen, tudja hogy benned mennyire megbízhat és ő maga jött volna el, ha nem lenne annyi munkája, na és üdvözletét küldi és majd meglátogatja ezen a helyen, ha végeznek a felújítással és újra kinyitnak. *Kicsit gyorsan beszél, de még érthető amit mond, a kezével dobol maga mellett, látszik, hogy kissé sietős lesz a dolog.*
-A lényegre is térnék, mert árulás történt és jó lenne, ha mihamarabb a nyomukba érnének az emberei. *Felemeli a kezét, hogy ne zavarja meg őt a lány még.*
-Gyors vázolom a helyzetet. Gargnar nem kis pénzt költött egy elég értékes ereklyére, ám a küldöncöt, aki vitte a pénzt meggyilkolták a csere közben, így most valaki a pénzzel és a tárggyal együtt lelépett. Ha jól tudom az álneve valami Vörös Vipera. *Ahogy kimondja a nevet érezni némi szánalmat a viselője felé, kész vicc, hogy egy ilyen akarja őket kirabolni és azt hiszi, hogy megússza szárazon.*
-A kikötőben szeretnék eladni, de az ugye nem a legbiztonságosabb környék és tudtommal még nem talált vevőt az illető, így jönnél te a képbe és az embereid. Szerintem mindenkit behúznak a csőbe és kirabolják. Szóval visszaszerzitek Gargnarnak az ereklyét és hálás lesz érte. *Tart egy kis szünetet, hogy ha van kérdés akkor azt most tegye fel Rilai. Nyilván ez a kis "ereklye" nem legálisan kerülne a kereskedőhöz, ezért is nem a városőrséget riasztják.*
*Úgy néz ki már megvannak az emberek is, így hamar el is intézhetik majd a dolgot, ami miatt sürgetően ide kellett jönnie az elfnek.*
-Követlek. *Követi a lányt a faja jellegzetes könnyed lépéseivel, ha nem lenne felújítás, talán észlelhető se lenne. Ahogy hellyel kínálják leül és keresztbe téve a lábát kényelembe helyezi magát.*
-Igen, tudja hogy benned mennyire megbízhat és ő maga jött volna el, ha nem lenne annyi munkája, na és üdvözletét küldi és majd meglátogatja ezen a helyen, ha végeznek a felújítással és újra kinyitnak. *Kicsit gyorsan beszél, de még érthető amit mond, a kezével dobol maga mellett, látszik, hogy kissé sietős lesz a dolog.*
-A lényegre is térnék, mert árulás történt és jó lenne, ha mihamarabb a nyomukba érnének az emberei. *Felemeli a kezét, hogy ne zavarja meg őt a lány még.*
-Gyors vázolom a helyzetet. Gargnar nem kis pénzt költött egy elég értékes ereklyére, ám a küldöncöt, aki vitte a pénzt meggyilkolták a csere közben, így most valaki a pénzzel és a tárggyal együtt lelépett. Ha jól tudom az álneve valami Vörös Vipera. *Ahogy kimondja a nevet érezni némi szánalmat a viselője felé, kész vicc, hogy egy ilyen akarja őket kirabolni és azt hiszi, hogy megússza szárazon.*
-A kikötőben szeretnék eladni, de az ugye nem a legbiztonságosabb környék és tudtommal még nem talált vevőt az illető, így jönnél te a képbe és az embereid. Szerintem mindenkit behúznak a csőbe és kirabolják. Szóval visszaszerzitek Gargnarnak az ereklyét és hálás lesz érte. *Tart egy kis szünetet, hogy ha van kérdés akkor azt most tegye fel Rilai. Nyilván ez a kis "ereklye" nem legálisan kerülne a kereskedőhöz, ezért is nem a városőrséget riasztják.*
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-12 15:32:54
Üzenet elküldve: 2016-10-12 15:32:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A követ és a Kósza Pinty zsoldosai//
- Gyújtónyilakat? - *Hümment Rilai elgondolkozva Mofeta szavaira.* - Mármint azt, amit meg kell gyútjani mielőtt ellövöd, vagy nem? Azt hiszem, tudom, hogy az eféléket hol lehet beszerezni, de mivel háború van és meglehetősen gyér a felhozatal utazó árusokból, a helyi mestereknek bőven akad elfoglaltsága, nem biztos, hogy postafordultával már meg is lesz minden.
*Mofira néz, morfondírozva. A kotnyeleskedő Zekd-re már nem tesz megjegyzést, de azért látni rajta, hogy mulattatja, ahogy körbekíváncsiskodja Mofetát.*
- De egyelőre csak egyet lépünk. Pihenjetek le, amennyire ez lehetséges - *Itt ugye a Zuzrot mester-féle zajos és összevissza felújítási munkálatokra gondol.* - meg ismerkedjetek kicsit össze egymással, egyetek-igyatok nyugodtan a ház kontójára.
*Ha a két mélynövésű ezután beszédbe elegyedik egymással, ez ellen nem emel szót. Somolyogva a két férfihoz fordul.*
- Hát, remélem össze fogtok azért szokni, barátaim. - *Ingatja fejét kissé ahogy egyikről a másikra néz.* - Hogy őszinte legyek, amolyan magányos farkasnak tűntök, pedig jobban örülnék, ha egy-egy ilyesmi feladatot nem szálmagatokban végeznétek el. Mármint nem azért, mert nem bízom a rátermettségetekben!
*De hogy Syvyan kérdésre is válaszoljon, hozzáteszi egy nemleges fejrázás kíséretében.*
- Többet sajnos én sem tudok, míg nem találkoztam a megfelelő emberrel. De ez, ha minden igaz, már igazán nem vesz sok időt igénybe, mert mára ígérték magukat. - *Sóhajtva kinéz az ablakon, mintha kémlelné, látja-e a napot kibukkanni a ködös felhők közül a háztatők felett, de minthogy ilyen nem történik, meg amúgy sem látná a szűkre szabott utcákból ezt, inkább csak színpadias gesztus marad. Szerencsére nem is kell olyan nagyon soká várnia, mert megérkezik a személy, akire várt, mégpedig egy magas, karcsú elf nőstény formájában. Rilai szemét összehúzva gyekszik eszébe idézni, hol látta már a jövevényt, miért ismerősek a vonásai, de mikor nevén nevezi, immár eloszlanak kétségei, hogy miért jött, vagy ki küldte. Százharminckét fogas vigyort ereszt meg a küldönc irányába, és terelő mozdulattal igyekszik megkerülni a pultot, hogy közelebb invitálja a küldöncöt.*
- Mindig öröm hallani a jó Gargnar mesterről, őszintén remélem jól szolgál az egészsége! - *Dorombolja hunyorogva, aztán két kezét mentében egy pillanatra a két derék zsoldos vállára teszi.* - Megvannak hozzá az embereim, vagyis majdnem biztos, hogy megvannak, bármiről is legyen szó, de lehet alkalmasabb lenne a részleteket másutt megbeszélni. Csak utánam!
*Azzal már megy is határozott léptekkel tovább, gáláns mozdulattal maga elé intve a karcsú követet. A lépcsőn feljutva az immáron nagyjából rendezett és bebútorozott felső szintre érkezhetnek. A vezetőség egykori dolgozószobája (remélhetőleg immáron önkéntes lakásfoglalóktól mentesen) rendelkezésükre áll. Rilai kulccsal nyitja a helyiséget és behúzza maguk mögött az ajtót. A benti berendezést egyelőre egy súlyos tölgyasztal és pár szék alkotja, meg egy italosszekrény. Az ülőhelyekre mutat, aztán helyet foglal ő is.*
- Na halljam, miről lenne szó - *Kezdeményez barátságosan, ujjait az asztal fölött könyökölve összefonja álla alatt.* - Tudod, mindig is nagyra becsültem a mestered, és ezekben a vészterhes időkben nekünk, kalmáorknak azért csak össze kell kapaszkodni, hogy valahogy talpon maradjunk, nem?
- Gyújtónyilakat? - *Hümment Rilai elgondolkozva Mofeta szavaira.* - Mármint azt, amit meg kell gyútjani mielőtt ellövöd, vagy nem? Azt hiszem, tudom, hogy az eféléket hol lehet beszerezni, de mivel háború van és meglehetősen gyér a felhozatal utazó árusokból, a helyi mestereknek bőven akad elfoglaltsága, nem biztos, hogy postafordultával már meg is lesz minden.
*Mofira néz, morfondírozva. A kotnyeleskedő Zekd-re már nem tesz megjegyzést, de azért látni rajta, hogy mulattatja, ahogy körbekíváncsiskodja Mofetát.*
- De egyelőre csak egyet lépünk. Pihenjetek le, amennyire ez lehetséges - *Itt ugye a Zuzrot mester-féle zajos és összevissza felújítási munkálatokra gondol.* - meg ismerkedjetek kicsit össze egymással, egyetek-igyatok nyugodtan a ház kontójára.
*Ha a két mélynövésű ezután beszédbe elegyedik egymással, ez ellen nem emel szót. Somolyogva a két férfihoz fordul.*
- Hát, remélem össze fogtok azért szokni, barátaim. - *Ingatja fejét kissé ahogy egyikről a másikra néz.* - Hogy őszinte legyek, amolyan magányos farkasnak tűntök, pedig jobban örülnék, ha egy-egy ilyesmi feladatot nem szálmagatokban végeznétek el. Mármint nem azért, mert nem bízom a rátermettségetekben!
*De hogy Syvyan kérdésre is válaszoljon, hozzáteszi egy nemleges fejrázás kíséretében.*
- Többet sajnos én sem tudok, míg nem találkoztam a megfelelő emberrel. De ez, ha minden igaz, már igazán nem vesz sok időt igénybe, mert mára ígérték magukat. - *Sóhajtva kinéz az ablakon, mintha kémlelné, látja-e a napot kibukkanni a ködös felhők közül a háztatők felett, de minthogy ilyen nem történik, meg amúgy sem látná a szűkre szabott utcákból ezt, inkább csak színpadias gesztus marad. Szerencsére nem is kell olyan nagyon soká várnia, mert megérkezik a személy, akire várt, mégpedig egy magas, karcsú elf nőstény formájában. Rilai szemét összehúzva gyekszik eszébe idézni, hol látta már a jövevényt, miért ismerősek a vonásai, de mikor nevén nevezi, immár eloszlanak kétségei, hogy miért jött, vagy ki küldte. Százharminckét fogas vigyort ereszt meg a küldönc irányába, és terelő mozdulattal igyekszik megkerülni a pultot, hogy közelebb invitálja a küldöncöt.*
- Mindig öröm hallani a jó Gargnar mesterről, őszintén remélem jól szolgál az egészsége! - *Dorombolja hunyorogva, aztán két kezét mentében egy pillanatra a két derék zsoldos vállára teszi.* - Megvannak hozzá az embereim, vagyis majdnem biztos, hogy megvannak, bármiről is legyen szó, de lehet alkalmasabb lenne a részleteket másutt megbeszélni. Csak utánam!
*Azzal már megy is határozott léptekkel tovább, gáláns mozdulattal maga elé intve a karcsú követet. A lépcsőn feljutva az immáron nagyjából rendezett és bebútorozott felső szintre érkezhetnek. A vezetőség egykori dolgozószobája (remélhetőleg immáron önkéntes lakásfoglalóktól mentesen) rendelkezésükre áll. Rilai kulccsal nyitja a helyiséget és behúzza maguk mögött az ajtót. A benti berendezést egyelőre egy súlyos tölgyasztal és pár szék alkotja, meg egy italosszekrény. Az ülőhelyekre mutat, aztán helyet foglal ő is.*
- Na halljam, miről lenne szó - *Kezdeményez barátságosan, ujjait az asztal fölött könyökölve összefonja álla alatt.* - Tudod, mindig is nagyra becsültem a mestered, és ezekben a vészterhes időkben nekünk, kalmáorknak azért csak össze kell kapaszkodni, hogy valahogy talpon maradjunk, nem?
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:29:36
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:29:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Rilai és a Kósza Pinty zsoldosai//
*Egy magas elf lány lép be a Kósza Pintybe és gyorsan körülnézve megindul Rilai felé, aki az egyetlen ismerős arc itt, és akihez nem mellesleg jött. Lehet ő nem emlékszik rá, de mint Gargar egyik követe, talán ismerős lehet neki.*
-Rilai Raeling igaz? *Lép közelebb, elég zajos a hely, de szerencsére jó a hallása és nem az a félénk halk típus, hogy vissza kelljen kérdezni.*
-Gargar Úr küldött, hogy lenne egy megbízása számodra, ha megvannak hozzá az embereid. *Nem nagyon érdekli milyen beszélgetést szakít meg érkezésével, elég fontos a dolog és reméli hamar a tárgyra is térhet majd, na de mivel ez üzleti dolog és nincs egyedül a lány, így nem kezd bele egyből a dologba. Nem hiányzik neki egy újabb áruló vetélytárs banda, akik ugyanazt akarják.*
-Tudunk valahol privátban cseverészni? *Érdeklődik kicsit türelmetlenül.*
*Egy magas elf lány lép be a Kósza Pintybe és gyorsan körülnézve megindul Rilai felé, aki az egyetlen ismerős arc itt, és akihez nem mellesleg jött. Lehet ő nem emlékszik rá, de mint Gargar egyik követe, talán ismerős lehet neki.*
-Rilai Raeling igaz? *Lép közelebb, elég zajos a hely, de szerencsére jó a hallása és nem az a félénk halk típus, hogy vissza kelljen kérdezni.*
-Gargar Úr küldött, hogy lenne egy megbízása számodra, ha megvannak hozzá az embereid. *Nem nagyon érdekli milyen beszélgetést szakít meg érkezésével, elég fontos a dolog és reméli hamar a tárgyra is térhet majd, na de mivel ez üzleti dolog és nincs egyedül a lány, így nem kezd bele egyből a dologba. Nem hiányzik neki egy újabb áruló vetélytárs banda, akik ugyanazt akarják.*
-Tudunk valahol privátban cseverészni? *Érdeklődik kicsit türelmetlenül.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:38:55
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:38:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Az elsőtisztnek nem sok ideje marad gondolkodni, ugyanis a másik elf igencsak gyorsan lép a tettek mezejére. Már-már mozdulna kifelé az ajtóból, hogy a kapitánnyal méltóképp üdvözölhessék a legmegfelelőbb pillanatban felbukkanó őrjáratot. Igen ám, a probléma csupán annyi, hogy közben odafenn a tetőn valaki nagyon szerencsétlenül jár.
Rövid idő leforgása alatt megérkezik odafentről egy test, néhány cserép meg egy nyílvessző. Deron nem is teketóriázik, pár másodpercre rá elkiáltja magát.*
- Orvlövész! Visszajöttek!
*Elsősorban reméli, hogy Draenon veszi a lapot és nem rongyol neki egyből az őrjáratnak, másodsorban egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a párocska ki akarta őket végeztetni valakivel, vagy valakikkel, miután megkapták a tekintélyes mennyiségű pénzösszeget.*
*Az elsőtisztnek nem sok ideje marad gondolkodni, ugyanis a másik elf igencsak gyorsan lép a tettek mezejére. Már-már mozdulna kifelé az ajtóból, hogy a kapitánnyal méltóképp üdvözölhessék a legmegfelelőbb pillanatban felbukkanó őrjáratot. Igen ám, a probléma csupán annyi, hogy közben odafenn a tetőn valaki nagyon szerencsétlenül jár.
Rövid idő leforgása alatt megérkezik odafentről egy test, néhány cserép meg egy nyílvessző. Deron nem is teketóriázik, pár másodpercre rá elkiáltja magát.*
- Orvlövész! Visszajöttek!
*Elsősorban reméli, hogy Draenon veszi a lapot és nem rongyol neki egyből az őrjáratnak, másodsorban egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a párocska ki akarta őket végeztetni valakivel, vagy valakikkel, miután megkapták a tekintélyes mennyiségű pénzösszeget.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409