//Temetetlen múlt//
//Epilógus//
*Morog arra, hogy félrebeszélne, nem beszél félre, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit is mond, bár kétségtelen, hogy a csalódottság, meg a kiábrándultság mondatja vele. Mindenesetre morgásnál több kommentárra nem futja tőle jelenleg. Abban persze közel sem biztos, hogy a kölyökkel nem lesz még bajuk, de jelenleg gondolni sem akar a dologra, azt a hegyet majd akkor mássza meg, ha a lábához ér. Újra elmordul, száját is elhúzza. A pofavágással csak akkor hagy fel, mikor Cha'yss rámosolyog, megpróbál visszamosolyogni, kevéssé sikerül, de sajog a szája a legelső pofontól, amit kapott, ami azt illeti minden porcikája sajog. Bólint, jó lesz előkeríteni a gyereket a föld alól, nem gyerek az, hanem valami gonosz démon, csak egy gyerek testében.*
- Jól hangzik. Menjünk.
*A bájitaltól ugyan kicsit felszívta magát, de érzi már, hogy a hatása elszállóban, az imént még elszaladt volna a Vashegyig és vissza, de mostanra komolyan kapaszkodnia kell Cha'yss kezébe, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni. A büszkesége persze nem engedi, hogy ennél több segítséget kérjen, szóval csendesen szenved, szédeleg. Igazából a forró fürdő, a tiszta ruha és a puha ágy gondolata élteti. Vet ugyan egy sanda oldalpillantást a férfire, de a pillanatnyi gondolatot nem mondja ki, hamar el is száll. A városőrökkel, zsoldosokkal nem törődik, illatos törülköző és a fürdőolaj sokkal jobban foglalkoztatja, mint bármi más.*
- Remélem, hogy van hátsó bejárat. Nem lehetek valami vendégcsalogató látvány.
*Motyogja a Pinty felé közeledve. Nem ismeri különösebben a helyet, de nagyon reméli, hogy nem kell keresztülvonszolnia magát a fogadótéren.*
- Van ördögvigyorod? Jó lenne egy kis ördögvigyor.