//Második szál//
*Halkan kapkodja a levegőt, és amikor Sora ráfog a nyakára, érezheti a nyaki verőerekben rohanó vér dübörgését. Lehunyja a szemeit, és mivel a finom ujjak nem szorítják a torkát, igen jólesik neki az érintés. Annak még örül is kicsit, hogy Sora elhúzódik tőle, hiszen ha nem érzi közvetlen közelből testének melegét, és hátában azoknak a bájos domborulatoknak a nyomását, akkor kisebb az esélye, hogy idő előtt aprócska baleset történjék. Ahogy Sora hátrálni kezd és húzza magával a jó kancellárt, Hubi engedelmesen lépdel hátrafelé amíg egy halk csikordulás nem jelzi a háta mögül, hogy az asztalnak ütköztek. Dereka mellett két oldalt megjelennek a mélységi térdei, jelezve, hogy Sora felült az asztalra. Hubi pedig nehezen leküzdhető vágyat érez rá, hogy sarkon fordul, és hanyatt lökje az asztal lapján. Jelen állapotában még ahhoz sem ragaszkodna, hogy hasra forduljon, fenekét kicsit megemelve felé. Csak hát nem akarja még félbeszakítani ezt a játékot, és hát ott van a tőre is a nőstény kezében. Sora viselkedésében pedig az elmúlt percekben akkora változás állt be, hogy nem merné kockáztatni a kiszámíthatatlant. Jólesőn megborzong a mellkasát érő érintések nyomán, hogy ez a kellemes érzés, jeges félelemnek adja át a helyét. Érzi, ahogy a tőr hegye is végigsiklik az ujjak nyomán, egyre lejjebb. Valóban nem venné rossz néven, ha Sora megszabadítaná a nadrágjától, de nem pontosan így gondolta. Hiszen dísztőrről van szó ugyan, de kellően éles hozzá, hogy egy metszés az ágyékán, és arra a kevés időre ami ezután még hátravan az életéből, ne legyen gondja a testiségre. Szinte levegőt sem mer venni, de azért fojtottan felnyög, ahogy a penge hegye megáll derékszíja pereménél.*
- Mit tervez, mondja?
*A mozdulat váratlanul éri, úgyhogy meg is fordul a sarkán, és közben érzi, hogy a tőr ettől feltépi hasán a bőrt, felületes sebet ejtve. Ettől kicsit meg is ijed, és ez akadályozza meg abban, hogy megfordulva rámarkoljon Sora lábaira. Kezei ott maradnak maga mellett lebegve, és úgy érzi, hogy ismét szájával kell illetnie azokat az édes ajkakat, ezúttal lehetőleg acélpenge közvetítése nélkül. Előrehajol tehát, hogy csókot lopjon, de a tőr pengéje ezúttal nem az ajkának, hanem a torkának feszül neki. Ez a mozdulat megáll, mert a torkát azért nem kaszaboltatná össze, viszont a kezei lehullanak, tenyerei Sora combjaira simulnak, hacsak a mélységi nem tesz valamit ellene.*
- A kegyetlensége csodálatra méltó. *leheli, és ezúttal valóban őszinte rajongással néz a sötételf vörös szemeibe.*