//Új a városban//
//Fynlisse, Sren//
- Köszönöm kérdésed, csodásan. *Mosolyog barátságos, ámde maszatos arccal a tündér lányra, aki a hogyléte felől érdeklődik. Az igaz, hogy fogalma sincs, hogy ki lehet és miért kérdezi, de olyan kedves, hogy örül neki.*
- Jó reggelt neked is! *Köszön vissza a kalaposnak, aki a tündér után érkezik. ~ Milyen kedvesek. ~
Kukán elhallgat, amikor Graderier rárivall. Vagy rászól, de ő legalábbis rivallásnak veszi. Pislogva, kissé eltávolodva tőle ültében néz rá, mintha azt találgatná, mi lelte a férfit, hogy így kikelt magából. Mondjuk a választ megkapja és vele egy véleményt is.*
- Jó-jó, nyugi van. *Emeli fel hárítón kezeit maga elé és szomorúan követi tekintetével az asztal túlfelére eső boroskancsót. Amúgy meg mintha Gradeier bármit is tudna az ő életéről. Mindene megvolt, csak bátorsága nem, hogy elmondja a lánynak, hogy szereti és mostanra elvesztette. És egy elfnek elég sok ideje van gondolkodni a tévedésein és a hibáin. Ahhoz is gyenge, hogy a Meredélynek menjen, úgyhogy marad az ital és az édes részegség, amit másnapos hajnal követ.
Amikor a fickó Mik elé sandít, a lombzabáló követi a pillantását.*
- Én a helyedben nem híresztelném ennyire, mert akadhatnak olyanok, akik esetleg feladnak a városőrségnek. Vagy a Wargosoknak. Aztán mehetsz a Krenkataur bányáiba dolgozni láncra verve. *Fogja vissza a hangját.*
- Szerencséd van, hogy belém botlottál és nem valami mitugrász törvénytisztelő polgárba, aki simán a városőrök kezére ad.*Emeli fel mutatóujjás okítón.*
- Ha te mondod, hiszek neked. *Dől hátra, amikor Gradeier azt bizonygatja, hogy már pedig ő rendes tolvaj. Rendes tolvajok nincsenek. Legalábbis Sheni szerint.
Belegyorsít a kanalazásba, amikor a férfi közli, hogy hamarosan tovább kíván indulni és ha tudja, egy korty borocskával lekíséri.*
- Ahogy kívánod, uram. *Hajtja meg magát ügyetlenül, mintha valami szolga volna. Felkapja a homlijait és amikor megcsörren a kezében a felszerelés, a homlokára csap.*
- Hú, figyelj csak. Nem járkálhatsz itt fegyver nélkül, még könnyű prédának néznek a fajtádbéliek. *Megtorpan a mozdulatban, mert úgy érzi, hogy a "fajta" kifejezést esetleg Gradeier magára veszi.*
- Úgy értem, hogy a gazfickók. Nem az többi ember, szóval érted... *Magyarázkodik elvörösödve.*
- Fogd ezt. *Kibontja a hosszú akármit összekötő rongyzsineget és előhúz belőle egy tökéletes hosszúkardot.*
- Meg ezt. *Ad át három dobótőrt.*
- Tudsz bánni velük, ugye? *Néz fel kétkedőn, mert ha a fickó nem tud, akkor csak plusz súly lesz, ha szaladniuk kell.
Ha Gradeier elég szemfüles, akkor megpillanthat a csomagban egy rövidkardot, két tegezt és egy gyönyörűen faragott hosszúíj fáját. Azokat nem veszi elő, hanem visszaköti a zsineggel.*
- Mehetünk. *Vigyorog fel a férfire, ha az elfogadta a fegyvereket és felszerelkezett.*
- Minden jót Mik! Még visszatérünk! *Köszön el széles mosollyal a pultostól. Jóllakott, a gyomra se fáj és van is egy kicsi a fejében, ideális állapot az idegenvezetésre.*
- Erre parancsoljon, őexcellenciája. *Hajol meg, ahogy kinyitja az ajtót Gradeier előtt széles vigyorral.*