Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 264 (5261. - 5280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5280. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:59:45
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*Bár ezt a nő nem tudhatja, Merchennek szerencsére, vagy szerencsétlenségére, de az arcán a legvastagabb a bőr, s így aligha van bármi is, amit ne merne megtenni.*
-Hálásan köszönöm.
*Feleli, majd a szemét be is csukja egy hosszabb pillanatra, mintha ezzel is köszönetet mondana, majd helyet foglal. Szemével nem keresi a felszolgálót, egyelőre, hisz még nem tudja, hogy milyen kedve is van ma.*
-Teysusnak hála, nem. Nincs is rosszabb annál, ha az embert csak a saját gondolatai veszik körbe, és ráadásul ugyanazok, amik egyébként egész nap is.
*Rázza meg a fejét halkan felnevetve egy pillanatra.*
-Merchen Feiy, szolgálatára.
*Meghajlik mellből felfelé.*
-A kereskedőház nemes alkalmazottja.
*Mosolyog, s érezni a hangján, hogy ez inkább szarkasztikus, és szándékosan nagyzoló, mintsem hogy komolyan gondolná az oktalan büszkélkedést.*
-És kegyed? Mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttam volna már, no félreértés ne essék, nem szeretném kihallgatni, vagy ilyesmi.
*Persze nem mintha mindenkit ismerne Artheniorban, de azért elég sok mindenkit látott már, főleg ha bármilyen fogadóról van szó, szinte mindenhol törzsvendég. Talán ez nem túl erényes dolog, még szerencse, hogy nincs a homlokára írva a dolog. Kényelmesen elhelyezkedik egyébként a székben, s testével is a másik felé fordul, hisz nem szeretne menekülni, vagy ilyesmi, és ezt a testbeszédével is igyekszik alátámasztani. Azért nem fürkészi a méregzöld szemeket olyan sűrűn, épp csak néha-néha egy kósza pillanatra.*
*Bár ezt a nő nem tudhatja, Merchennek szerencsére, vagy szerencsétlenségére, de az arcán a legvastagabb a bőr, s így aligha van bármi is, amit ne merne megtenni.*
-Hálásan köszönöm.
*Feleli, majd a szemét be is csukja egy hosszabb pillanatra, mintha ezzel is köszönetet mondana, majd helyet foglal. Szemével nem keresi a felszolgálót, egyelőre, hisz még nem tudja, hogy milyen kedve is van ma.*
-Teysusnak hála, nem. Nincs is rosszabb annál, ha az embert csak a saját gondolatai veszik körbe, és ráadásul ugyanazok, amik egyébként egész nap is.
*Rázza meg a fejét halkan felnevetve egy pillanatra.*
-Merchen Feiy, szolgálatára.
*Meghajlik mellből felfelé.*
-A kereskedőház nemes alkalmazottja.
*Mosolyog, s érezni a hangján, hogy ez inkább szarkasztikus, és szándékosan nagyzoló, mintsem hogy komolyan gondolná az oktalan büszkélkedést.*
-És kegyed? Mi járatban errefelé? Nem rémlik, hogy láttam volna már, no félreértés ne essék, nem szeretném kihallgatni, vagy ilyesmi.
*Persze nem mintha mindenkit ismerne Artheniorban, de azért elég sok mindenkit látott már, főleg ha bármilyen fogadóról van szó, szinte mindenhol törzsvendég. Talán ez nem túl erényes dolog, még szerencse, hogy nincs a homlokára írva a dolog. Kényelmesen elhelyezkedik egyébként a székben, s testével is a másik felé fordul, hisz nem szeretne menekülni, vagy ilyesmi, és ezt a testbeszédével is igyekszik alátámasztani. Azért nem fürkészi a méregzöld szemeket olyan sűrűn, épp csak néha-néha egy kósza pillanatra.*
5279. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:44:05
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
//Hazug őszinteség//
*Italát kortyolgatva, elvarázsolt tekintettel figyel csendben, s igyekszik olyan pillantásokat elkapni, akikről feltételezi, hogy nem először járnak ezen a helyen, sőt, meglehetősen otthonosan mozognak. Hamar összeakad a szeme az érkező tündérrel, aki, bár nem a legmagasabb teremtmény, mégis valamiért feltűnő, s bevonzza az elf figyelmét. Megjelenése jó ízlést, kifinomultságot és határozottságot sugall, s mintha ismerné itt a járást, szokásokat. Egy frissen betérő vendég aligha venne ilyen hamar annyi bátorságot, hogy megszólítson egy magányosan ücsörgő hölgyet.*
- Természetesen. Foglaljon csak helyet. Hogy is utasíthatnék el egy ilyen udvarias és kedves közeledést...
*Előveszi lehető legbájosabb mosolyát, miközben enyhe zavartsággal babrálja félig kiürült poharát. Igyekszik állni újdonsült asztaltársa nyílt és őszinte tekintetét, de szemét minduntalan bűntudatosan lesüti, mintha nem tudná a módját, hogyan kell viszonyulni egy ismerkedni vágyó férfihoz.*
- Meglehet. Úgy tűnik, egyikünknek sem kell egyedül elkölteni a vacsorát.
*Most poharát felemelve iszik, s szokatlan határozottság csillan meg íriszei élénkzöld tengerében.*
- Kit tisztelhetek a kedves úriemberben?
*Tér rá az elmaradhatatlan bemutatkozásra, bár ő maga még nem mondja el a nevét.*
//Hazug őszinteség//
*Italát kortyolgatva, elvarázsolt tekintettel figyel csendben, s igyekszik olyan pillantásokat elkapni, akikről feltételezi, hogy nem először járnak ezen a helyen, sőt, meglehetősen otthonosan mozognak. Hamar összeakad a szeme az érkező tündérrel, aki, bár nem a legmagasabb teremtmény, mégis valamiért feltűnő, s bevonzza az elf figyelmét. Megjelenése jó ízlést, kifinomultságot és határozottságot sugall, s mintha ismerné itt a járást, szokásokat. Egy frissen betérő vendég aligha venne ilyen hamar annyi bátorságot, hogy megszólítson egy magányosan ücsörgő hölgyet.*
- Természetesen. Foglaljon csak helyet. Hogy is utasíthatnék el egy ilyen udvarias és kedves közeledést...
*Előveszi lehető legbájosabb mosolyát, miközben enyhe zavartsággal babrálja félig kiürült poharát. Igyekszik állni újdonsült asztaltársa nyílt és őszinte tekintetét, de szemét minduntalan bűntudatosan lesüti, mintha nem tudná a módját, hogyan kell viszonyulni egy ismerkedni vágyó férfihoz.*
- Meglehet. Úgy tűnik, egyikünknek sem kell egyedül elkölteni a vacsorát.
*Most poharát felemelve iszik, s szokatlan határozottság csillan meg íriszei élénkzöld tengerében.*
- Kit tisztelhetek a kedves úriemberben?
*Tér rá az elmaradhatatlan bemutatkozásra, bár ő maga még nem mondja el a nevét.*
5278. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:10:21
Üzenet elküldve: 2021-01-25 10:10:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
~Te valamit nem mondasz el.~
*Jobb indok legalábbis nem jut eszébe, miért ragaszkodik Nimeril annyira a koldusbothoz. Az akadályok, amiket felsorol, nem olyannak tűnnek a szerzetes számára, amiket egy kis akarással ne lehetne leküzdeni. Az meg nyilvánvaló, hogy ha nem segít rajta valaki, a vöröst baj éri előbb-utóbb. Most is nagyon sovány már, és sok van még a télből. Éhen talán nem veszik, de megbetegedhet, vagy bánthatja valaki. Megvédeni aligha tudja magát ilyen gyengén, aztán ki tudja, hogy tényleg csak egy gesztenyétől származik-e a kék folt a szeme alatt.*
~Lehet, hogy gyereked van, és hárman már nem férnénk el a szobámban?~
*Odapillantana a szemlesütve hallgató nő fülére, hegyes-e vajon, de a haja eltakarja. A vonásai alapján meg akár ember is lehet.*
- Akkor legalább annyit mondj el, hol talállak, ha szükségem van rád. *kéri a másikat, még mindig fogva a vállait* Amilyen buta vagyok, biztos belefutok valami városi dologba, amit nem értek, és kelleni fog az útmutatás. Te Lihanechben tanultál, ismered Artheniort is... *Továbbra keresi a koldus pillantását. Ha Nimeril felnéz, őszinte aggodalmat láthat a mandulaszemekben, ami valószínűleg neki szól, csak Nawanthiri nem akarja terhelni vele.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
~Te valamit nem mondasz el.~
*Jobb indok legalábbis nem jut eszébe, miért ragaszkodik Nimeril annyira a koldusbothoz. Az akadályok, amiket felsorol, nem olyannak tűnnek a szerzetes számára, amiket egy kis akarással ne lehetne leküzdeni. Az meg nyilvánvaló, hogy ha nem segít rajta valaki, a vöröst baj éri előbb-utóbb. Most is nagyon sovány már, és sok van még a télből. Éhen talán nem veszik, de megbetegedhet, vagy bánthatja valaki. Megvédeni aligha tudja magát ilyen gyengén, aztán ki tudja, hogy tényleg csak egy gesztenyétől származik-e a kék folt a szeme alatt.*
~Lehet, hogy gyereked van, és hárman már nem férnénk el a szobámban?~
*Odapillantana a szemlesütve hallgató nő fülére, hegyes-e vajon, de a haja eltakarja. A vonásai alapján meg akár ember is lehet.*
- Akkor legalább annyit mondj el, hol talállak, ha szükségem van rád. *kéri a másikat, még mindig fogva a vállait* Amilyen buta vagyok, biztos belefutok valami városi dologba, amit nem értek, és kelleni fog az útmutatás. Te Lihanechben tanultál, ismered Artheniort is... *Továbbra keresi a koldus pillantását. Ha Nimeril felnéz, őszinte aggodalmat láthat a mandulaszemekben, ami valószínűleg neki szól, csak Nawanthiri nem akarja terhelni vele.*
5277. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 09:19:38
Üzenet elküldve: 2021-01-25 09:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*Arja furcsálkodva hallgatja Xavyt és az agylágyulásról szóló fejtegetését. Szerinte a gnóm lánykának sokkal nagyobb esélye van erre, mint Miknek, de nem mond semmit, csak vihogva sóhajt egyet. Az apró termetű lány gyors és ügyes pultos, és nem ijed meg a problémásabb vendégektől sem. Kit érdekel, hogy egy kicsit zakkant! Igazán inkább mulatságos, mint bosszantó a dolog.
Arja persze tudja, hogy egy kicsit bolondos a lány, no de a "Kapjuk el és vágjuk fel az agyát!" javaslattételnél már azért meglepődik, és igyekszik elcsitítani Xavyt.*
- Ugyan! Csak örült, amikor visszatért. *magyarázza.*
- Azért ölelt meg.
- Win meg biztos tetszik neki. *von vállat.*
- Ettől még nem lesz élőhalott senki. *igyekszik elterelni a vad teóriáról Xavy gondolatait.*
- Persze! *bólogat bőszen, mert nem akarja megbántani a lánykát, amikor azt kérdezi, hogy felőle is kérdezett-e Aztyantól. Persze őt látta a Kalmárban, beszéltek is, amikor megjött, minek kérdezte volna. Csak Mik nem volt sehol, a Kereskedőházban sem látta a fiút. ~Pedig jó lett volna beszélgetni vele kicsit, amikor visszatért...~*
- De te itt voltál a pultban. *nyugtatja meg.
Amikor a síp meg a talizmán ügye kerül szóba, még hozzáteszi:*
- Találkoztam egy fiúval, amikor a thargoktól jöttem vissza a harangok ügyében, akinek teljesen átlátszóvá vált a bőre a tisztáson talált szilánkjától! Elég hátborzongató volt, megmutatta. *emlékszik vissza Rothra. Talán azóta sikerült találnia egy mágust, aki visszavarázsolta a bőrét.*
- Ó, ismertem Lihanechben egy tündért, rengetegen jártak hozzá.
- Ő igazán nem volt ronda, sőt. De vajákosnak mondták őt is. *von vállat, mert a kettő úgy véli eszerint nem zárja ki egymást. Dehát ki tudja, hogy nem használ-e valamilyen kencét Xavy, amit a nagyanyja hagyott rá, és csak attól van ilyen aranyos arcocskája, de különben csúf, mint a csizmatalp, vélekedik. ~A tündérhez is lehet pont emiatt jártak olyan sokan.~ De nem akarja feszegetni a kérdést, ha már Xavy ennyire tiltakozik. Mindenesetre elgondolkodik, hátha van, amivel hozzáfordulhatna később.
A Patkányokkal kapcsolatos sirámokra csak a fejét támasztja, félig odafigyelve, a pult foltjait bámulva, mert ő maga sem tudja, hanyadán áll ezzel, de hát Xavytól úgysem lesz okosabb. Igazság szerint kíváncsi, és azóta is agyal, hogy mi lehetett emögött az egész mögött.*
- Álmos vagyok. *ásít egy nagyot.*
- Fel kéne menjek aludni. *néz el a lépcső irányába.*
//Fecsegők//
*Arja furcsálkodva hallgatja Xavyt és az agylágyulásról szóló fejtegetését. Szerinte a gnóm lánykának sokkal nagyobb esélye van erre, mint Miknek, de nem mond semmit, csak vihogva sóhajt egyet. Az apró termetű lány gyors és ügyes pultos, és nem ijed meg a problémásabb vendégektől sem. Kit érdekel, hogy egy kicsit zakkant! Igazán inkább mulatságos, mint bosszantó a dolog.
Arja persze tudja, hogy egy kicsit bolondos a lány, no de a "Kapjuk el és vágjuk fel az agyát!" javaslattételnél már azért meglepődik, és igyekszik elcsitítani Xavyt.*
- Ugyan! Csak örült, amikor visszatért. *magyarázza.*
- Azért ölelt meg.
- Win meg biztos tetszik neki. *von vállat.*
- Ettől még nem lesz élőhalott senki. *igyekszik elterelni a vad teóriáról Xavy gondolatait.*
- Persze! *bólogat bőszen, mert nem akarja megbántani a lánykát, amikor azt kérdezi, hogy felőle is kérdezett-e Aztyantól. Persze őt látta a Kalmárban, beszéltek is, amikor megjött, minek kérdezte volna. Csak Mik nem volt sehol, a Kereskedőházban sem látta a fiút. ~Pedig jó lett volna beszélgetni vele kicsit, amikor visszatért...~*
- De te itt voltál a pultban. *nyugtatja meg.
Amikor a síp meg a talizmán ügye kerül szóba, még hozzáteszi:*
- Találkoztam egy fiúval, amikor a thargoktól jöttem vissza a harangok ügyében, akinek teljesen átlátszóvá vált a bőre a tisztáson talált szilánkjától! Elég hátborzongató volt, megmutatta. *emlékszik vissza Rothra. Talán azóta sikerült találnia egy mágust, aki visszavarázsolta a bőrét.*
- Ó, ismertem Lihanechben egy tündért, rengetegen jártak hozzá.
- Ő igazán nem volt ronda, sőt. De vajákosnak mondták őt is. *von vállat, mert a kettő úgy véli eszerint nem zárja ki egymást. Dehát ki tudja, hogy nem használ-e valamilyen kencét Xavy, amit a nagyanyja hagyott rá, és csak attól van ilyen aranyos arcocskája, de különben csúf, mint a csizmatalp, vélekedik. ~A tündérhez is lehet pont emiatt jártak olyan sokan.~ De nem akarja feszegetni a kérdést, ha már Xavy ennyire tiltakozik. Mindenesetre elgondolkodik, hátha van, amivel hozzáfordulhatna később.
A Patkányokkal kapcsolatos sirámokra csak a fejét támasztja, félig odafigyelve, a pult foltjait bámulva, mert ő maga sem tudja, hanyadán áll ezzel, de hát Xavytól úgysem lesz okosabb. Igazság szerint kíváncsi, és azóta is agyal, hogy mi lehetett emögött az egész mögött.*
- Álmos vagyok. *ásít egy nagyot.*
- Fel kéne menjek aludni. *néz el a lépcső irányába.*
5276. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-25 07:44:12
Üzenet elküldve: 2021-01-25 07:44:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor Arjától megkapja az információt, ami túltesz az ő gyanúin, a pultra csak egy erőteljeset.*
-Ennek már a fele se tréfa! Valamit csinálnunk kell vele, mielőtt mindenki megfertőz ezzel az agylágyulásos izével. Bááár… azt a nőt se láttam már egy ideje… *Kerekednek el a szemei, mert újabb felismerés körvonalazódik a fejében.*
-De lehet, hogy élőholt! És… és… és… megette… *Csatlakozik síri csend a kinyilatkoztatáshoz. Már múltkor is gyanús volt ez neki, hogy úgy összeverték, varázsitalt se kapott aztán meggyógyult. Meg mintha emlékezne rá, hogy nagyon is ellenkezett, mikor valaki felkínálta neki.*
-Kapjuk el és vágjuk fel az agyát! *Jut végül arra a következtetésre, hogy bizony tanulmányozni kéne az ilyen esetet.*
-Igazán kedves lány vooolt… *Bólogat a másik megjegyzésére, ő már elkönyvelte, hogy valószínűleg Mik már végzett vele.*
-Bizony… az ilyen csinos lányoknak vigyázni kell magukra, mert gyorsan fűbe harapnak ám. *Bólogat azzal a hű de nagy élettapasztalatával és szakértelmével felvértezve.*
-Szóval az volt az első dolgod, hogy Mik után érdeklődj? *Pislog zavartan.*
-És rólam is kérdeztél? Mit mondott? *Mutat magára egy hanyag mozdulattal, majd kíváncsian bámul, várva a választ. Úgy látszik egészen felélénkült a téma hallatán.*
-Azt meg majd még meggondolom. *Dugja vissza a sípot a ruhája alá. Nem igazán szokta mutogatni, a végén még ellopnák tőle mielőtt tudná mire is jó.*
-Bámul? *Lepődik meg, majd közelebb hajolva veszi szemügyre az említett talizmánt.*
-Mintha folyton lenne valaki a nyakadban. Biztos furcsa érzés… *Ő valószínű már behajította volna ijedtében a szakadékba, az kéne még, hogy valaki figyelgesse mit csinál.*
-Vajáákos? Éééén? Még egyelőre nem vagyok olyan ronda. *Legyint, mert számára egyértelműen a titulussal járnak bizonyos külső jegyek, ő meg aztán ritka szép gnómnak számít a véleménye szerint.*
-Csak tudok egyet s mást. *Mikor Arja rávágja, hogy vaj, nem igazán tudja mihez kötni.*
-Kérsz? Talán van a konyhában… Hozzak? *Ajánlja fel, bár nem igazán tudja mihez is, de talán azzal finom a paradicsomlé.*
-A Patkányok? Húú… aaaz aztán baj. Te szerencsétlen. Ha egyszer felkerülsz a listájukra… *Húzza el vészjóslóan a száját.*
-Akkor már többé nem járhatsz olyan nyugalommal a kikötőben. Bár az összekeverés is lehetséges, akkor is légy óvatos. Még szerencse, hogy itt a városban van őrség. *Ezzel a gondolattal nyugtatja magát, bár neki nem volt kapcsolata soha a Patkányokkal, de hallott szóbeszédet, nem is keveset, hogy tudja, valós a veszély.*
//Fecsegők//
*Mikor Arjától megkapja az információt, ami túltesz az ő gyanúin, a pultra csak egy erőteljeset.*
-Ennek már a fele se tréfa! Valamit csinálnunk kell vele, mielőtt mindenki megfertőz ezzel az agylágyulásos izével. Bááár… azt a nőt se láttam már egy ideje… *Kerekednek el a szemei, mert újabb felismerés körvonalazódik a fejében.*
-De lehet, hogy élőholt! És… és… és… megette… *Csatlakozik síri csend a kinyilatkoztatáshoz. Már múltkor is gyanús volt ez neki, hogy úgy összeverték, varázsitalt se kapott aztán meggyógyult. Meg mintha emlékezne rá, hogy nagyon is ellenkezett, mikor valaki felkínálta neki.*
-Kapjuk el és vágjuk fel az agyát! *Jut végül arra a következtetésre, hogy bizony tanulmányozni kéne az ilyen esetet.*
-Igazán kedves lány vooolt… *Bólogat a másik megjegyzésére, ő már elkönyvelte, hogy valószínűleg Mik már végzett vele.*
-Bizony… az ilyen csinos lányoknak vigyázni kell magukra, mert gyorsan fűbe harapnak ám. *Bólogat azzal a hű de nagy élettapasztalatával és szakértelmével felvértezve.*
-Szóval az volt az első dolgod, hogy Mik után érdeklődj? *Pislog zavartan.*
-És rólam is kérdeztél? Mit mondott? *Mutat magára egy hanyag mozdulattal, majd kíváncsian bámul, várva a választ. Úgy látszik egészen felélénkült a téma hallatán.*
-Azt meg majd még meggondolom. *Dugja vissza a sípot a ruhája alá. Nem igazán szokta mutogatni, a végén még ellopnák tőle mielőtt tudná mire is jó.*
-Bámul? *Lepődik meg, majd közelebb hajolva veszi szemügyre az említett talizmánt.*
-Mintha folyton lenne valaki a nyakadban. Biztos furcsa érzés… *Ő valószínű már behajította volna ijedtében a szakadékba, az kéne még, hogy valaki figyelgesse mit csinál.*
-Vajáákos? Éééén? Még egyelőre nem vagyok olyan ronda. *Legyint, mert számára egyértelműen a titulussal járnak bizonyos külső jegyek, ő meg aztán ritka szép gnómnak számít a véleménye szerint.*
-Csak tudok egyet s mást. *Mikor Arja rávágja, hogy vaj, nem igazán tudja mihez kötni.*
-Kérsz? Talán van a konyhában… Hozzak? *Ajánlja fel, bár nem igazán tudja mihez is, de talán azzal finom a paradicsomlé.*
-A Patkányok? Húú… aaaz aztán baj. Te szerencsétlen. Ha egyszer felkerülsz a listájukra… *Húzza el vészjóslóan a száját.*
-Akkor már többé nem járhatsz olyan nyugalommal a kikötőben. Bár az összekeverés is lehetséges, akkor is légy óvatos. Még szerencse, hogy itt a városban van őrség. *Ezzel a gondolattal nyugtatja magát, bár neki nem volt kapcsolata soha a Patkányokkal, de hallott szóbeszédet, nem is keveset, hogy tudja, valós a veszély.*
5275. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-24 22:03:49
Üzenet elküldve: 2021-01-24 22:03:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Yathlanae//
*Dolga végeztével úgy érzi, hogy megérdemel egy kis kimenőt, hisz egész szépen dolgozik és bizony panaszt nem lehet hallani rá, legalábbis az ő szeme, vagy háta mögött nem tud ilyesmiről. A kalmárban talán nem is járt azóta, hogy elkeveredett a kereskedelmi központba, így most még inkább jól fog esni neki egy kis kikapcsolódás. Belépve szinte sugárzik belőle valami különleges, szinte megfogható az aurája. A díszes ing, a szőke tincsek és a kacér, hivalkodó tekintete sokat elárulnak róla. Nem sétál rögtön a pulthoz, az nem az ő stílusa, inkább csak megáll egy pillanatra, körbenéz, hogy hol tudna kellemes helyet foglalni. Lát sok üres asztalt, és néhány telit is, de egy smaragdzöld szemű szépség akarva - akaratlanul is megfogja a tekintetét. Nem vár ki sokat, hogy nyugodt léptekkel lopjon egy kis távolságot, s hamar az asztalnál találja magát.*
-Szabad? Lekötelezne, hölgyem. Vétek lenne egész este messziről lopni egy-egy pillantást.
*Mondja bársonyos hangján, s közben kedvesen mosolyog rá.*
-Talán ön az, akire várok, vagy éppen én az, akire ön.
*Vonja fel a vállát habókosan, főleg úgy, hogy igazából senkivel sincs találkozója legjobb tudomása szerint, bár ennek tudója talán csak Teysus lehet. Mindenesetre úgy érzi, hogy ez egész kellemesen sejtelmes és tréfás meglátása a dolognak, s így talán, ha egyébként el szeretné küldeni őt, talán meggondolja magát, és mégis inkább megtiszteli őt a jelenlétével.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 22:04:10
*Dolga végeztével úgy érzi, hogy megérdemel egy kis kimenőt, hisz egész szépen dolgozik és bizony panaszt nem lehet hallani rá, legalábbis az ő szeme, vagy háta mögött nem tud ilyesmiről. A kalmárban talán nem is járt azóta, hogy elkeveredett a kereskedelmi központba, így most még inkább jól fog esni neki egy kis kikapcsolódás. Belépve szinte sugárzik belőle valami különleges, szinte megfogható az aurája. A díszes ing, a szőke tincsek és a kacér, hivalkodó tekintete sokat elárulnak róla. Nem sétál rögtön a pulthoz, az nem az ő stílusa, inkább csak megáll egy pillanatra, körbenéz, hogy hol tudna kellemes helyet foglalni. Lát sok üres asztalt, és néhány telit is, de egy smaragdzöld szemű szépség akarva - akaratlanul is megfogja a tekintetét. Nem vár ki sokat, hogy nyugodt léptekkel lopjon egy kis távolságot, s hamar az asztalnál találja magát.*
-Szabad? Lekötelezne, hölgyem. Vétek lenne egész este messziről lopni egy-egy pillantást.
*Mondja bársonyos hangján, s közben kedvesen mosolyog rá.*
-Talán ön az, akire várok, vagy éppen én az, akire ön.
*Vonja fel a vállát habókosan, főleg úgy, hogy igazából senkivel sincs találkozója legjobb tudomása szerint, bár ennek tudója talán csak Teysus lehet. Mindenesetre úgy érzi, hogy ez egész kellemesen sejtelmes és tréfás meglátása a dolognak, s így talán, ha egyébként el szeretné küldeni őt, talán meggondolja magát, és mégis inkább megtiszteli őt a jelenlétével.*
A hozzászólás írója (Merchen Feiy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 22:04:10
5274. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-24 13:51:04
Üzenet elküldve: 2021-01-24 13:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Niemrilnek fogalma sincs Mandulaszem testvéreiről, de a saját tapasztalataival tisztában van. Viszont a szerzetes továbbra is erősködik, ráadásul érvel is, ami dicséretes dolog. Viszont most már kezd igazán kényelmetlen lenni ez Nimeril számára is.*
- Nézd ez nem olyan egyszerű! Hideg van, a legtöbb növény ilyenkor már nem nő. A legtöbb itteni kuruzslónak több tapasztalata van, mint nekem. Szép gondolat, de ebből nem lesz semmi. Ha segíteni akarsz a szegényeken, akkor adományoz Eeyr templomának aranyat. Ők rendszeresen segítenek rajtunk étellel és meleg ruhával. Kérlek ne feszegesd tovább ezt a témát, mert kellemetlenül érint.* Szemét nem találja meg Nawanthiri, mert lesüti szégyenében. Eddig is elboldogult valahogy egyedül, nem akar ő teher lenni senki nyakán. Van neki még egy kis büszkesége, amit az utca nem vett el teljesen tőle. Csak csendben ül és várja, hogy történjen valami. Szólni sincs most kedve.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Niemrilnek fogalma sincs Mandulaszem testvéreiről, de a saját tapasztalataival tisztában van. Viszont a szerzetes továbbra is erősködik, ráadásul érvel is, ami dicséretes dolog. Viszont most már kezd igazán kényelmetlen lenni ez Nimeril számára is.*
- Nézd ez nem olyan egyszerű! Hideg van, a legtöbb növény ilyenkor már nem nő. A legtöbb itteni kuruzslónak több tapasztalata van, mint nekem. Szép gondolat, de ebből nem lesz semmi. Ha segíteni akarsz a szegényeken, akkor adományoz Eeyr templomának aranyat. Ők rendszeresen segítenek rajtunk étellel és meleg ruhával. Kérlek ne feszegesd tovább ezt a témát, mert kellemetlenül érint.* Szemét nem találja meg Nawanthiri, mert lesüti szégyenében. Eddig is elboldogult valahogy egyedül, nem akar ő teher lenni senki nyakán. Van neki még egy kis büszkesége, amit az utca nem vett el teljesen tőle. Csak csendben ül és várja, hogy történjen valami. Szólni sincs most kedve.*
5273. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-24 08:49:56
Üzenet elküldve: 2021-01-24 08:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nawanthirishardipandrának van egy fivére, "Türelmes Halott", aki a hosszú téli éjszakákon (és csak akkor) a meséivel szokta szórakoztatni a többi szerzetest. A mesék egyik visszatérő alakja a világtól a hegyek magasába, vagy a folyók és tavak lápvilágába visszavonult bölcs, aki a hős kedvéért még egyszer visszatér, hogy segítsen neki elűzni a szörnyeket, legyőzni és megbékíteni a lázadókat, trónra ültetni a jó királyt, bosszút állni a családjáért vagy tisztára mosni a becsületét. A bölcset azonban mindig nehéz megnyerni az ügynek. Hol elrejtőzik a hős elől, hol betegnek vagy részegnek tetteti magát, amikor meg a hős végre beszélhet vele, szabódni kezd, hogy ő csak egy durva és tanulatlan aggastyán, aki nem vitte semmire, lám a király udvarából is elzavarták, a legendás varázslatai mind vásári trükkök, a tudós könyvei csak gyújtósnak valók, a minden ellenség szívét átjáró lándzsáját pedig rég szétmarta a rozsda. A hős persze nem tágít. Elhalmozza ajándékokkal, emlékezteti a csodákra, amiket hajdanán művelt, előjelekre és a csillagok íratlan könyvére hivatkozik, melyben ott a múlt, a jelen s a jövő, majd kérve kéri: segítsen neki, ha úgy tetszik, megmenteni a világot. A bölcs pedig végül mindig enged, mindent megold, a dicsőséget azonban (bölcsen) mindig átengedi a hősnek.
Ahogy a koldust hallgatja, Nawanthirinek rögtön a fenti történetek jutnak eszébe. Amikor pedig Nimeril a szalmát tördelve arról bölcselkedik, hogy a saját útját kellene járnia, kénytelen beharapni az ajkát, hogy el ne mosolyodjon, a csillogó mandulaszemei azonban így is könnyen elárulják. Szelíden visszaveszi a poharat, és újra megmeríti.*
- Épp azt csinálom. *kiissza a víz felét, odaadja a poharat a vörösnek* A szerzetesnek minden bajbajutotton segítenie kell, akivel találkozik - ez az ő útja. Segíteni azt jelenti: elhárítani az akadályokat, hogy az élet tovább folyhasson. Lehet, hogy az elején csak csordogálni fog, mint a hegyi patak, de idővel földet és várost tápláló folyó lesz belőle. *finoman megfogja a nő vállait* Sebet már tudsz gyógyítani, te magad mondtad. Biztos ismersz olyan orvosságokat is, amikhez minden bokorban találni hozzávalót. Indulásnak elég ennyi. Csak el kell indulnod. Ebben segítek. A többi majd megoldja magát! *a szemével keresi a koldusét. Ha megtalálja, rámosolyog, hogy számíthat rá, és minden rendben lesz. Csak el kell indulnia.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nawanthirishardipandrának van egy fivére, "Türelmes Halott", aki a hosszú téli éjszakákon (és csak akkor) a meséivel szokta szórakoztatni a többi szerzetest. A mesék egyik visszatérő alakja a világtól a hegyek magasába, vagy a folyók és tavak lápvilágába visszavonult bölcs, aki a hős kedvéért még egyszer visszatér, hogy segítsen neki elűzni a szörnyeket, legyőzni és megbékíteni a lázadókat, trónra ültetni a jó királyt, bosszút állni a családjáért vagy tisztára mosni a becsületét. A bölcset azonban mindig nehéz megnyerni az ügynek. Hol elrejtőzik a hős elől, hol betegnek vagy részegnek tetteti magát, amikor meg a hős végre beszélhet vele, szabódni kezd, hogy ő csak egy durva és tanulatlan aggastyán, aki nem vitte semmire, lám a király udvarából is elzavarták, a legendás varázslatai mind vásári trükkök, a tudós könyvei csak gyújtósnak valók, a minden ellenség szívét átjáró lándzsáját pedig rég szétmarta a rozsda. A hős persze nem tágít. Elhalmozza ajándékokkal, emlékezteti a csodákra, amiket hajdanán művelt, előjelekre és a csillagok íratlan könyvére hivatkozik, melyben ott a múlt, a jelen s a jövő, majd kérve kéri: segítsen neki, ha úgy tetszik, megmenteni a világot. A bölcs pedig végül mindig enged, mindent megold, a dicsőséget azonban (bölcsen) mindig átengedi a hősnek.
Ahogy a koldust hallgatja, Nawanthirinek rögtön a fenti történetek jutnak eszébe. Amikor pedig Nimeril a szalmát tördelve arról bölcselkedik, hogy a saját útját kellene járnia, kénytelen beharapni az ajkát, hogy el ne mosolyodjon, a csillogó mandulaszemei azonban így is könnyen elárulják. Szelíden visszaveszi a poharat, és újra megmeríti.*
- Épp azt csinálom. *kiissza a víz felét, odaadja a poharat a vörösnek* A szerzetesnek minden bajbajutotton segítenie kell, akivel találkozik - ez az ő útja. Segíteni azt jelenti: elhárítani az akadályokat, hogy az élet tovább folyhasson. Lehet, hogy az elején csak csordogálni fog, mint a hegyi patak, de idővel földet és várost tápláló folyó lesz belőle. *finoman megfogja a nő vállait* Sebet már tudsz gyógyítani, te magad mondtad. Biztos ismersz olyan orvosságokat is, amikhez minden bokorban találni hozzávalót. Indulásnak elég ennyi. Csak el kell indulnod. Ebben segítek. A többi majd megoldja magát! *a szemével keresi a koldusét. Ha megtalálja, rámosolyog, hogy számíthat rá, és minden rendben lesz. Csak el kell indulnia.*
5272. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:18:04
Üzenet elküldve: 2021-01-23 18:18:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
- Mit? *hajol előrébb Arja most már igazán kíváncsian, hogy mit mondott Mik a betegségéről. Aztán amikor elhangzik a szörnyűség, felvihog, annyira igazán nem ezt várta! Ám ahogy Kóczy folytatja, főleg a gnóm lányka zavarba ejtő zavara miatt, azon egy pillanatra zavarba jön. Még az is átfut rajta egy pillanatra, hogy lehet hogy Mik valójában egy nőcsábász??! De a fiú becsületes arcára gondolva elveti ezt a képtelenséget!*
- Az még hagyján! De Winyrával meg csókolózott odalenn a Pincearénában! *csúszik ki önkéntelenül a száján, kissé talán csalódottabb szomorúsággal és haraggal telten, mint az érthető volna.*
- Még akkor láttam őket, mielőtt elmentem. *teszi hozzá gyors közömbösséggel.*
- Persze lehet, hogy együtt vannak, és azért is vette fel Aztyan ide. *igyekszik magyarázatot adni a dologra, a lépcső felé bámulva, mint akire igazán nem tartozik mindez.*
- Amúgy igazán kedves lány! *sóhajt.*
- Aztyan?? *kérdez vissza az intéző, meg a pletykafészkek azonosítására.*
- Ugyan, ismered! Ő aztán nem! *rázza a fejét elmosolyodva.*
- Amikor visszajöttem a Kikötőből, és Mik után kérdeztem, akkor mondta, hogy miért van a báróval thargföldön. Talán öt mondatot ha beszélt róla. *mondja vállat vonva.*
- Csak azért mondtam, hogy tőle hallottam, nehogy azt hidd, hogy kitaláltam. Mert elég hihetetlen, nem? *csóválja a fejét.*
- Még sose próbáltad? *kérdezi csodálkozón.*
- Mégiscsak ki kéne próbálni valahogy! Hátha történik valami! *mondja kíváncsian.*
- Add oda valakinek, hogy fújjon bele! *javasolja, persze ez igazán alávaló dolog lenne, ha valami szörnyűség kerekedne ki a dologból.*
- Vagy fizess érte, hogy valaki próbálja ki neked! *ötletel keretlen tanácsadóként, dehát Arja már csak ilyen, szereti beleütni az orrát olyan dolgokba is, amihez semmi köze, csak mert roppant kíváncsi természetű.*
- Én is csak sokára jöttem rá, hogy a nyakamban a talizmán szeme időnként _bámul_. És hogy biztos hogy attól a szilánktól van az egész.
- Akkor kezdtem kapisgálni, amikor az a kofa a piacon elkezdett sikoltozni, meg mutogatni. *meséli.
Aztán ahogy a gnóm lány tovább mesél a nagyanyjáról, arról hogy régen italokat árult a Kikötőben, meg valami perverz alakról a lapulevelekkel, Arja is picit gyanakvón elcsodálkozik.*
- Csak nem vagy vajákos? *súgja szinte a kérdést, és hőköl picit vissza, de aztán vállat von magában. És ha az is a lány? Ismert közülük igazán nagyon ügyes gyógyítókat is! Különben sem az ő dolga!*
- Vaj! *neveti el magát aztán a vicces szóhasználaton, amikor Kóczy a Kikötő beli útjáról kérdez.*
- Nem tudom! A Patkányok szerint biztos! *húzza el a száját.*
- Jól elvertek. *közli a tényt Kóczyval.*
- De szerintem összekevertek valakivel. *von vállat.*
- Egyébként tanulni mentem, a Világítótoronynál töltöttem az időt. Egy őr tanított kardforgatásra.
//Fecsegők//
- Mit? *hajol előrébb Arja most már igazán kíváncsian, hogy mit mondott Mik a betegségéről. Aztán amikor elhangzik a szörnyűség, felvihog, annyira igazán nem ezt várta! Ám ahogy Kóczy folytatja, főleg a gnóm lányka zavarba ejtő zavara miatt, azon egy pillanatra zavarba jön. Még az is átfut rajta egy pillanatra, hogy lehet hogy Mik valójában egy nőcsábász??! De a fiú becsületes arcára gondolva elveti ezt a képtelenséget!*
- Az még hagyján! De Winyrával meg csókolózott odalenn a Pincearénában! *csúszik ki önkéntelenül a száján, kissé talán csalódottabb szomorúsággal és haraggal telten, mint az érthető volna.*
- Még akkor láttam őket, mielőtt elmentem. *teszi hozzá gyors közömbösséggel.*
- Persze lehet, hogy együtt vannak, és azért is vette fel Aztyan ide. *igyekszik magyarázatot adni a dologra, a lépcső felé bámulva, mint akire igazán nem tartozik mindez.*
- Amúgy igazán kedves lány! *sóhajt.*
- Aztyan?? *kérdez vissza az intéző, meg a pletykafészkek azonosítására.*
- Ugyan, ismered! Ő aztán nem! *rázza a fejét elmosolyodva.*
- Amikor visszajöttem a Kikötőből, és Mik után kérdeztem, akkor mondta, hogy miért van a báróval thargföldön. Talán öt mondatot ha beszélt róla. *mondja vállat vonva.*
- Csak azért mondtam, hogy tőle hallottam, nehogy azt hidd, hogy kitaláltam. Mert elég hihetetlen, nem? *csóválja a fejét.*
- Még sose próbáltad? *kérdezi csodálkozón.*
- Mégiscsak ki kéne próbálni valahogy! Hátha történik valami! *mondja kíváncsian.*
- Add oda valakinek, hogy fújjon bele! *javasolja, persze ez igazán alávaló dolog lenne, ha valami szörnyűség kerekedne ki a dologból.*
- Vagy fizess érte, hogy valaki próbálja ki neked! *ötletel keretlen tanácsadóként, dehát Arja már csak ilyen, szereti beleütni az orrát olyan dolgokba is, amihez semmi köze, csak mert roppant kíváncsi természetű.*
- Én is csak sokára jöttem rá, hogy a nyakamban a talizmán szeme időnként _bámul_. És hogy biztos hogy attól a szilánktól van az egész.
- Akkor kezdtem kapisgálni, amikor az a kofa a piacon elkezdett sikoltozni, meg mutogatni. *meséli.
Aztán ahogy a gnóm lány tovább mesél a nagyanyjáról, arról hogy régen italokat árult a Kikötőben, meg valami perverz alakról a lapulevelekkel, Arja is picit gyanakvón elcsodálkozik.*
- Csak nem vagy vajákos? *súgja szinte a kérdést, és hőköl picit vissza, de aztán vállat von magában. És ha az is a lány? Ismert közülük igazán nagyon ügyes gyógyítókat is! Különben sem az ő dolga!*
- Vaj! *neveti el magát aztán a vicces szóhasználaton, amikor Kóczy a Kikötő beli útjáról kérdez.*
- Nem tudom! A Patkányok szerint biztos! *húzza el a száját.*
- Jól elvertek. *közli a tényt Kóczyval.*
- De szerintem összekevertek valakivel. *von vállat.*
- Egyébként tanulni mentem, a Világítótoronynál töltöttem az időt. Egy őr tanított kardforgatásra.
5271. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 17:06:38
Üzenet elküldve: 2021-01-23 17:06:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor megdöbbenten kérdez vissza Arja Mik betegségét illetően erősen bólogat.*
-Bizony! Hallod e, mikor visszajött azt mondta… azt mondta nekem… *Süti le a szemeit a pultra és csúsztatja végig az egyik irányból a másik felé, kicsit megilletődve.*
-Azt mondta, hogy hiányoztam neki… érted te ezt? *Emeli fel a két tenyerét.*
-De ez még semmi… *Lendül az egyik mutatóujja az ég irányába, mielőtt még elszörnyedne a nő a hallottak alapján, jelezve, hogy még lesz ennél rosszabb is.*
-Meg- ö- lelt… *Artikulálja a dolgot, mintha azt mondaná, hogy látta a bárót, márpedig pucéran átsétálni a kocsmán.*
-Szerintem tuti, hogy beteg, elkapott valami agylágyulást a vadaktól, én a helyedben nem mennék a közelébe. *Inti figyelmességre, összeszűkült szemekkel.*
-Sőőt.. lehet már nekem is mindegy… hozzám ért… *Hőköl hátra egy kicsit, a két tenyerébe bámulva, mintha akkor eszmélne rá, hogy bizony halálos beteg. De a további információkkal szerencsére sikerül kizökkenteni ebből a hisztérikusnak induló állapotból.*
-Aztyan? Ezt is? Miiiicsooda pletykafészek, mint a szomszéd öregasszony. *Ugrik szélesre a mosoly az arcán.*
-Sokat szoktatok pletyizni? *Néz a nőre, egyik szemöldökét felvezetve a homloka közepére, jelezve a hirtelen támadt érdeklődést a téma irányába. Mikor Arja taglalja, hogy meglátogatta a fát, de nem észlelt semmiféle különös dolgot, egy kicsit elgondolkodik, az állát vakargatja, de neki sem tűnik most se másnak a nő, mint általában. Majd szóba kerül a síp, amelyet olyan nagyon őrizget, és ami máig olyan titokzatos és félelmetes is egyben.*
-Hát… ő… még sose próbáltam megfújni… *Néz furcsán a nőre.*
-Megettem a szilánkot aztán ez jött ki belőlem… nem merném a számhoz emelni. *Bár már eszébe jutott, hogy meg kéne próbálni, hátha valami jó történik, de sajnos benne van a pakliban, hogy utána élete végéig a negyed össze patkánya őt fogja üldözni a szerelmével.*
-Igen, itt lakom a közelben, az egyik pincelakásban. Még az öregemé volt, de egy ideje már felszívódott, azt azóta se tudom, mi van vele. Pedig szívós volt a vén nyanya! Azóta egyedül élek. *Mikor szóba kerül a varázsital, meg a tudománya, csak gyanakodva szemléli a nőt.*
-Az öreglánytól, neki vannak könyvei… azokból szoktam próbálkozni. Régebben árultam az ő általa kikevert italokat itt, meg a kikötőben is. Ott aztán néha összefutottam olyan perverzekkel, talán jobb is, hogy most már itt dolgozom. Azóta se értem mit szedhetett be azaz alak, hogy lapulevelet kellett neki halászni a víz felszínéről. *Meséli nagy lelkesen.*
-Aztán ha már itten tartunk... te mit kerestél arrafelé? Mármint a kikötőben? Csak nem zsír van a füled mögött? *Kíváncsiskodva támaszkodik meg a pulton a két tenyerével.*
//Fecsegők//
*Mikor megdöbbenten kérdez vissza Arja Mik betegségét illetően erősen bólogat.*
-Bizony! Hallod e, mikor visszajött azt mondta… azt mondta nekem… *Süti le a szemeit a pultra és csúsztatja végig az egyik irányból a másik felé, kicsit megilletődve.*
-Azt mondta, hogy hiányoztam neki… érted te ezt? *Emeli fel a két tenyerét.*
-De ez még semmi… *Lendül az egyik mutatóujja az ég irányába, mielőtt még elszörnyedne a nő a hallottak alapján, jelezve, hogy még lesz ennél rosszabb is.*
-Meg- ö- lelt… *Artikulálja a dolgot, mintha azt mondaná, hogy látta a bárót, márpedig pucéran átsétálni a kocsmán.*
-Szerintem tuti, hogy beteg, elkapott valami agylágyulást a vadaktól, én a helyedben nem mennék a közelébe. *Inti figyelmességre, összeszűkült szemekkel.*
-Sőőt.. lehet már nekem is mindegy… hozzám ért… *Hőköl hátra egy kicsit, a két tenyerébe bámulva, mintha akkor eszmélne rá, hogy bizony halálos beteg. De a további információkkal szerencsére sikerül kizökkenteni ebből a hisztérikusnak induló állapotból.*
-Aztyan? Ezt is? Miiiicsooda pletykafészek, mint a szomszéd öregasszony. *Ugrik szélesre a mosoly az arcán.*
-Sokat szoktatok pletyizni? *Néz a nőre, egyik szemöldökét felvezetve a homloka közepére, jelezve a hirtelen támadt érdeklődést a téma irányába. Mikor Arja taglalja, hogy meglátogatta a fát, de nem észlelt semmiféle különös dolgot, egy kicsit elgondolkodik, az állát vakargatja, de neki sem tűnik most se másnak a nő, mint általában. Majd szóba kerül a síp, amelyet olyan nagyon őrizget, és ami máig olyan titokzatos és félelmetes is egyben.*
-Hát… ő… még sose próbáltam megfújni… *Néz furcsán a nőre.*
-Megettem a szilánkot aztán ez jött ki belőlem… nem merném a számhoz emelni. *Bár már eszébe jutott, hogy meg kéne próbálni, hátha valami jó történik, de sajnos benne van a pakliban, hogy utána élete végéig a negyed össze patkánya őt fogja üldözni a szerelmével.*
-Igen, itt lakom a közelben, az egyik pincelakásban. Még az öregemé volt, de egy ideje már felszívódott, azt azóta se tudom, mi van vele. Pedig szívós volt a vén nyanya! Azóta egyedül élek. *Mikor szóba kerül a varázsital, meg a tudománya, csak gyanakodva szemléli a nőt.*
-Az öreglánytól, neki vannak könyvei… azokból szoktam próbálkozni. Régebben árultam az ő általa kikevert italokat itt, meg a kikötőben is. Ott aztán néha összefutottam olyan perverzekkel, talán jobb is, hogy most már itt dolgozom. Azóta se értem mit szedhetett be azaz alak, hogy lapulevelet kellett neki halászni a víz felszínéről. *Meséli nagy lelkesen.*
-Aztán ha már itten tartunk... te mit kerestél arrafelé? Mármint a kikötőben? Csak nem zsír van a füled mögött? *Kíváncsiskodva támaszkodik meg a pulton a két tenyerével.*
5270. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:37:55
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:37:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
- Beteg?? *hökken meg Arja, bár nem is biztos benne, hogy jól hallja a dolgot.*
- Hát már meggyógyult, nem? *kérdez vissza csodálkozva, mert igazán már alig látszottak a kovácsmester öklének a nyomai, amikor utoljára látta Miket.*
- Ugye??! *ért egyet a rablási história kapcsán teljes mértékben Xavyval. Hiszen Arthenior mégsem a Kikötő!*
- Képzeld, a báró is segített a városőrségnek a kiszabadításában! Aztyantól hallottam! *teszi hozzá.*
- Igen, valamelyik nap, amikor ott jártam a tisztáson. *válaszolja a fűzfa kérdésre.*
- De nem történt velem semmi. *teszi hozzá csalódottan.*
- Legalábbis remlélem. *vigyorog.*
- Azon a tisztáson soha nem lehet tudni. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ó! *nézi meg kíváncsian az előhúzott, igazán hatköznapinak kinéző sípot.*
- És mi történik, ha belefújsz? *kérdezi csillogó szemű kíváncsisággal, mert egyből mindenféle teóriái lesznek a dologra.*
- Te itt laksz valahol nem messze, a negyedben? *kérdezi meg aztán Kóczyt, mert annyit tud csak a lányról, hogy zárás után haza szokott menni, és nem itt alszik a Kalmárban.*
- És egyedül élsz? Vagy van családod? *teszi még hozzá a kérdést, mert igazán alig tud valamit a gnóm lánykáról, pedig nagyon kedveli. Reméli, nem veszi tolakodásnak.*
- És jól érzed itt magad? A Kereskedőháznál? *tesz fel egy még ennél is bizalmasabb kérdést, talán mert késő este van, és csak ketten vannak már idelenn az ivóban.*
- Mori mondta, azt hiszem, hogy értesz a bájitalokhoz is. Mondd csak, kitől tanultad? *kérdezi kíváncsian, de egyre álmosabban, ahogy eltolja maga elől félre a sajnálatos módon üressé vált üveget.*
//Fecsegők//
- Beteg?? *hökken meg Arja, bár nem is biztos benne, hogy jól hallja a dolgot.*
- Hát már meggyógyult, nem? *kérdez vissza csodálkozva, mert igazán már alig látszottak a kovácsmester öklének a nyomai, amikor utoljára látta Miket.*
- Ugye??! *ért egyet a rablási história kapcsán teljes mértékben Xavyval. Hiszen Arthenior mégsem a Kikötő!*
- Képzeld, a báró is segített a városőrségnek a kiszabadításában! Aztyantól hallottam! *teszi hozzá.*
- Igen, valamelyik nap, amikor ott jártam a tisztáson. *válaszolja a fűzfa kérdésre.*
- De nem történt velem semmi. *teszi hozzá csalódottan.*
- Legalábbis remlélem. *vigyorog.*
- Azon a tisztáson soha nem lehet tudni. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ó! *nézi meg kíváncsian az előhúzott, igazán hatköznapinak kinéző sípot.*
- És mi történik, ha belefújsz? *kérdezi csillogó szemű kíváncsisággal, mert egyből mindenféle teóriái lesznek a dologra.*
- Te itt laksz valahol nem messze, a negyedben? *kérdezi meg aztán Kóczyt, mert annyit tud csak a lányról, hogy zárás után haza szokott menni, és nem itt alszik a Kalmárban.*
- És egyedül élsz? Vagy van családod? *teszi még hozzá a kérdést, mert igazán alig tud valamit a gnóm lánykáról, pedig nagyon kedveli. Reméli, nem veszi tolakodásnak.*
- És jól érzed itt magad? A Kereskedőháznál? *tesz fel egy még ennél is bizalmasabb kérdést, talán mert késő este van, és csak ketten vannak már idelenn az ivóban.*
- Mori mondta, azt hiszem, hogy értesz a bájitalokhoz is. Mondd csak, kitől tanultad? *kérdezi kíváncsian, de egyre álmosabban, ahogy eltolja maga elől félre a sajnálatos módon üressé vált üveget.*
5269. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:27:53
Üzenet elküldve: 2021-01-23 16:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nawanthiri üres tekintettel bámul rá, ami kissé megrémíti a tanoncot. Legutóbb még egy ismeretlen alak volt, aki így nézet, de most már ismerős és kedves is számára. Az elkezd mocorogni és félre teszi a tálat. Ezután pedig feláll, mintha keresne valamit. Nimeril is felpattan rögtön, mert nem tudja, hogy mi történik. Mandulaszem egy vödröt kap fel, hogy vizet merítsen, de közben kérdést intéz a hajléktalanhoz.*
- Bár olyan egyszerű lenne. Nem vagyok orvos, csak egy tanonc hiányos ismeretekkel. Nem tudnék mit kezdeni a sok beteggel, mert egyszerűen sem a tudás, sem a felszerelés nincs meg hozzá. A gyógyításra használt szerek sem olcsóak. Túlságosan is sok kiadás lenne. Nem foglak megfosztani az aranyaidtól, mert akkor így fogsz járni, mint én. Megleszek valahogy, de tényleg nagyra értékelem a gesztusodat.* Elveszi a poharat és kiissza annak tartalmát. Most, hogy már csak egyedül áll zavarja, szóval vissza is ül a szalmára. Zavarában szalmaszálakat kezd el tördelni.*
- Neked a saját utadat kell járnod!* Bölcselkedik, de csak csöndesen. Reméli nem bántja meg túlságosan jóakaróját.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Nawanthiri üres tekintettel bámul rá, ami kissé megrémíti a tanoncot. Legutóbb még egy ismeretlen alak volt, aki így nézet, de most már ismerős és kedves is számára. Az elkezd mocorogni és félre teszi a tálat. Ezután pedig feláll, mintha keresne valamit. Nimeril is felpattan rögtön, mert nem tudja, hogy mi történik. Mandulaszem egy vödröt kap fel, hogy vizet merítsen, de közben kérdést intéz a hajléktalanhoz.*
- Bár olyan egyszerű lenne. Nem vagyok orvos, csak egy tanonc hiányos ismeretekkel. Nem tudnék mit kezdeni a sok beteggel, mert egyszerűen sem a tudás, sem a felszerelés nincs meg hozzá. A gyógyításra használt szerek sem olcsóak. Túlságosan is sok kiadás lenne. Nem foglak megfosztani az aranyaidtól, mert akkor így fogsz járni, mint én. Megleszek valahogy, de tényleg nagyra értékelem a gesztusodat.* Elveszi a poharat és kiissza annak tartalmát. Most, hogy már csak egyedül áll zavarja, szóval vissza is ül a szalmára. Zavarában szalmaszálakat kezd el tördelni.*
- Neked a saját utadat kell járnod!* Bölcselkedik, de csak csöndesen. Reméli nem bántja meg túlságosan jóakaróját.*
5268. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 15:03:19
Üzenet elküldve: 2021-01-23 15:03:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Vállat von, miután a hosszas keresgélés után előkerített lecsó nem arat tetszést.*
-Én nem vagyok bejáratos az ilyenfajta itókák lelőhelyéhez. *Lehet, hogy fel se érné a polcot, ahol a befőzött paradicsomot tartják. Sőt, lehetségesnek tartja, hogy a raktárban van, ha éppen nincsen rá szükség. Ám Arja elindul, hogy mégis keressen magának, miután kinyilvánította viszonyát a lecsóval.*
-Hát ha nem.. hát nem.. *Teszi vissza az üveget az alsó polcra.*
-Jól fog ez még jönni egyszer… *Persze ezt csak úgy mondja, hiszen nem igazán tud olyan helyzetet elképzelni, ahol ez „pont jól jöhet.”*
-Mert Mikket is pont ma láttam újra. Azt hiszem, baj van a fejével, lehet beteg… *Motyogja egy kicsit halkabban, nehogy valaki más is meghallja, hiszen ez csak az ő véleménye egyelőre. ~Hallottam már mocsárláztól megtébolyult emberekről. ~ Kicsit mindig óvatos, az a biztos.*
-A thargoknál? Elrabolt úrnő? Fene gondolta volna, hogy itt is ilyenek az emberek. Azt hallottam, hogy a kikötőben tűnnek el, de hogy itt is bármikor elrabolhatnak, miközben hazafelé sétálok? *Csóválja a fejét rosszallóan, bár érzi, hogy ezek a mindenre elszánt banditák nem feltétlen rá fognak kezet emelni, aki egy kocsmában dolgozik pultosként.*
-A fa mágikus? No fene, akkor tényleg érdekes lehet. Ezek szerint te már jártál benne? *Kérdez vissza.*
-A csillaghullásra pedig persze, hogy… amit találtam megettem. Abból lett ez… *Mutatja a nyakában lógó sípot, ami eddig a ruhája alá volt rejtve. Egy teljesen szokásos sípnak néz ki, amit bárhol be lehet szerezni a piacon.*
//Fecsegők//
*Vállat von, miután a hosszas keresgélés után előkerített lecsó nem arat tetszést.*
-Én nem vagyok bejáratos az ilyenfajta itókák lelőhelyéhez. *Lehet, hogy fel se érné a polcot, ahol a befőzött paradicsomot tartják. Sőt, lehetségesnek tartja, hogy a raktárban van, ha éppen nincsen rá szükség. Ám Arja elindul, hogy mégis keressen magának, miután kinyilvánította viszonyát a lecsóval.*
-Hát ha nem.. hát nem.. *Teszi vissza az üveget az alsó polcra.*
-Jól fog ez még jönni egyszer… *Persze ezt csak úgy mondja, hiszen nem igazán tud olyan helyzetet elképzelni, ahol ez „pont jól jöhet.”*
-Mert Mikket is pont ma láttam újra. Azt hiszem, baj van a fejével, lehet beteg… *Motyogja egy kicsit halkabban, nehogy valaki más is meghallja, hiszen ez csak az ő véleménye egyelőre. ~Hallottam már mocsárláztól megtébolyult emberekről. ~ Kicsit mindig óvatos, az a biztos.*
-A thargoknál? Elrabolt úrnő? Fene gondolta volna, hogy itt is ilyenek az emberek. Azt hallottam, hogy a kikötőben tűnnek el, de hogy itt is bármikor elrabolhatnak, miközben hazafelé sétálok? *Csóválja a fejét rosszallóan, bár érzi, hogy ezek a mindenre elszánt banditák nem feltétlen rá fognak kezet emelni, aki egy kocsmában dolgozik pultosként.*
-A fa mágikus? No fene, akkor tényleg érdekes lehet. Ezek szerint te már jártál benne? *Kérdez vissza.*
-A csillaghullásra pedig persze, hogy… amit találtam megettem. Abból lett ez… *Mutatja a nyakában lógó sípot, ami eddig a ruhája alá volt rejtve. Egy teljesen szokásos sípnak néz ki, amit bárhol be lehet szerezni a piacon.*
5267. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:25:45
Üzenet elküldve: 2021-01-23 14:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*Arja elvigyorodik a fintorgáson, valami ilyesmire számított Xavytól. Neki viszont a kedvenc itala, persze leginkább csak akkor, amikor leizzad vagy elfárad egy-egy kemény edzés után, és majd meghal a szomjúságtól. Olyankor viszont egy litert is fel tudna hajtani belőle.*
- Jó az, ha igazán szomjas vagy. *kommentálja hát a reakciót a vigyorgás mellett. A következtetés viszont elkeserítő: így neki kell elvánszorognia a konyhába, és kerítenie magának, bár Xavy még reményt keltően elkezd kotorászni a pult alatt.*
- A Kikötőben. *válaszol, ahogy beles a pult mögé, hogy mit várhat, mi után kutat a lány.*
- Mi ez? *szemléli aztán csalódott fintorral a befőttes üveget, ami vérszegény sikerként végül előkerül a hosszas kotorászási hadművelet után. Ijesztő módon még a nyakában lógó Szem talizmán szeme is felpattan, néhány pillanatig az üvegre bámulva.*
- Lecsó? *nézi meg jobban az üvegben lévő paprikadarabokat, visszahőkölve.*
- Xavy! _Szomjas_ vagyok, nem éhes! *forgatja a szemeit.*
- Különben is utálom a paprikát. *morog méltatlankodva, ahogy beletörődve a nap végi újabb kihívásba lecsusszan a székről, és kutatásba fog a konyhában. Hamar talál is fél polcnyi paradicsomlével teli üveget, rá is mar egyre, még odabent kihúzva az egyikből a dugóját.*
- Mikkel? *jut el közben hozzá a kérdés, miután végre iszik egy jót, és visszakecmereg a székre, kezében a már csak félig telt üveggel.*
- Nem, miért gondolod? *kérdezi csodálkozva, de aztán rájön, hogy mit mondott Xavy.*
- Ja nem, ő a thargoknál járt a báróval, Aztyan mesélte. *mondja a lánynak. Úgy véli, nem árul el ezzel semmi titkosat.*
- A tharg úrnőt kísérték vissza.
- Elrabolták, te tudtad? *kérdezi kíváncsian. Még mindig ott a csodálkozás a hangjában, hogy ilyesmi megtörténhet.*
- Tele van mágiával. *gondol vissza a fura fűzre, ahogy Xavy kérdezi róla.*
- Ahogy minden a tisztáson. Emlékszel a csillaghullásra? *kérdezi meg, szájához emelve a lassan kiürülő üveget, feltételezve hogy a lány is ott volt arthenioriként a hulló szilánkok éjszakáján.*
- Eleve csak úgy odanő... Olyan, mint egy kunyhó. Bent meg tele van ilyen derengő fagyöngy szemekkel. *mondja még, de aztán már nem magyarázza tovább. Ha Xavy nem tudja a fa miértjét, minek. Majd tovább folytatja a nyomozást.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 14:44:07
//Fecsegők//
*Arja elvigyorodik a fintorgáson, valami ilyesmire számított Xavytól. Neki viszont a kedvenc itala, persze leginkább csak akkor, amikor leizzad vagy elfárad egy-egy kemény edzés után, és majd meghal a szomjúságtól. Olyankor viszont egy litert is fel tudna hajtani belőle.*
- Jó az, ha igazán szomjas vagy. *kommentálja hát a reakciót a vigyorgás mellett. A következtetés viszont elkeserítő: így neki kell elvánszorognia a konyhába, és kerítenie magának, bár Xavy még reményt keltően elkezd kotorászni a pult alatt.*
- A Kikötőben. *válaszol, ahogy beles a pult mögé, hogy mit várhat, mi után kutat a lány.*
- Mi ez? *szemléli aztán csalódott fintorral a befőttes üveget, ami vérszegény sikerként végül előkerül a hosszas kotorászási hadművelet után. Ijesztő módon még a nyakában lógó Szem talizmán szeme is felpattan, néhány pillanatig az üvegre bámulva.*
- Lecsó? *nézi meg jobban az üvegben lévő paprikadarabokat, visszahőkölve.*
- Xavy! _Szomjas_ vagyok, nem éhes! *forgatja a szemeit.*
- Különben is utálom a paprikát. *morog méltatlankodva, ahogy beletörődve a nap végi újabb kihívásba lecsusszan a székről, és kutatásba fog a konyhában. Hamar talál is fél polcnyi paradicsomlével teli üveget, rá is mar egyre, még odabent kihúzva az egyikből a dugóját.*
- Mikkel? *jut el közben hozzá a kérdés, miután végre iszik egy jót, és visszakecmereg a székre, kezében a már csak félig telt üveggel.*
- Nem, miért gondolod? *kérdezi csodálkozva, de aztán rájön, hogy mit mondott Xavy.*
- Ja nem, ő a thargoknál járt a báróval, Aztyan mesélte. *mondja a lánynak. Úgy véli, nem árul el ezzel semmi titkosat.*
- A tharg úrnőt kísérték vissza.
- Elrabolták, te tudtad? *kérdezi kíváncsian. Még mindig ott a csodálkozás a hangjában, hogy ilyesmi megtörténhet.*
- Tele van mágiával. *gondol vissza a fura fűzre, ahogy Xavy kérdezi róla.*
- Ahogy minden a tisztáson. Emlékszel a csillaghullásra? *kérdezi meg, szájához emelve a lassan kiürülő üveget, feltételezve hogy a lány is ott volt arthenioriként a hulló szilánkok éjszakáján.*
- Eleve csak úgy odanő... Olyan, mint egy kunyhó. Bent meg tele van ilyen derengő fagyöngy szemekkel. *mondja még, de aztán már nem magyarázza tovább. Ha Xavy nem tudja a fa miértjét, minek. Majd tovább folytatja a nyomozást.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 14:44:07
5266. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 13:09:19
Üzenet elküldve: 2021-01-23 13:09:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Mikor meglátja Arját kicsit meglepődik, de csak akkor esik le az álla és marad nyitva a szája, mikor az ital utáni érdeklődést ez kifejezetten furcsa felvetés követi.*
-Fúúj… *Jön ki a száján, mert ilyen dolgokat nem szoktak ám tőle kérni és már az elgondolás is, hogy valaki szomjoltónak paradicsomlevet igyon gyomorforgató feltételezés, neki.*
-Sajnos a konyhában már nincsenek, de ha paradicsomlevet akarsz inni… *Kotorászik a pult alatt, hogy találjon valami megfelelő alternatívát, ami az ő szótárában azonos gusztustalansági szinten áll az említettel.*
-Mostanában nem igen láttalak errefelé, ám annál többen kerestek. Hol voltál? *Érdeklődik, miközben turkál odalent.*
-Mikkel voltál? Ő is nemrégen jött meg. *Próbálja kombinálni a dolgokat.*
-Áháá! *Emelkedik fel a kezében egy üveg lecsóval.*
-Ebbe van paradicsomlé, na mit szólsz? De azt hiszem ehhez… kéne… kanál… *Kotorászik, hogy találjon egyet. Az üveget mindenesetre kiteszi a lány elé, hogy szemügyre vehesse, bár nem feltételezi, hogy róla azt gondolja, hogy szándékában áll hígítani a piát még az alkalmazottaknak is.*
-A tisztáson, tényleg? Mi olyan furcsa abban a fában? *Néz értetlenkedve, nem igazán tud olyan fát elképzelni, ami bele tartozna az érdeklődési körébe. Azaz van ilyen, de arról varázsitalok lógnak vagy frissen szedhető csirkemáj, azonban ha ez is ilyen volna, már bizonyára eljutott volna a híre hozzá.*
-Lehet, hogy előtte gazdag nemes volt, aztán amiért megbántott egy királylányt elátkozták és most már fűzfa… *Von vállat, hiszen annyi magyarázatot tudna adni a hirtelen megjelenő fűzfákra, mint a szemét az utcán, de az igazságot sajnos nem ismeri, így ez csak találgatás.*
//Fecsegők//
*Mikor meglátja Arját kicsit meglepődik, de csak akkor esik le az álla és marad nyitva a szája, mikor az ital utáni érdeklődést ez kifejezetten furcsa felvetés követi.*
-Fúúj… *Jön ki a száján, mert ilyen dolgokat nem szoktak ám tőle kérni és már az elgondolás is, hogy valaki szomjoltónak paradicsomlevet igyon gyomorforgató feltételezés, neki.*
-Sajnos a konyhában már nincsenek, de ha paradicsomlevet akarsz inni… *Kotorászik a pult alatt, hogy találjon valami megfelelő alternatívát, ami az ő szótárában azonos gusztustalansági szinten áll az említettel.*
-Mostanában nem igen láttalak errefelé, ám annál többen kerestek. Hol voltál? *Érdeklődik, miközben turkál odalent.*
-Mikkel voltál? Ő is nemrégen jött meg. *Próbálja kombinálni a dolgokat.*
-Áháá! *Emelkedik fel a kezében egy üveg lecsóval.*
-Ebbe van paradicsomlé, na mit szólsz? De azt hiszem ehhez… kéne… kanál… *Kotorászik, hogy találjon egyet. Az üveget mindenesetre kiteszi a lány elé, hogy szemügyre vehesse, bár nem feltételezi, hogy róla azt gondolja, hogy szándékában áll hígítani a piát még az alkalmazottaknak is.*
-A tisztáson, tényleg? Mi olyan furcsa abban a fában? *Néz értetlenkedve, nem igazán tud olyan fát elképzelni, ami bele tartozna az érdeklődési körébe. Azaz van ilyen, de arról varázsitalok lógnak vagy frissen szedhető csirkemáj, azonban ha ez is ilyen volna, már bizonyára eljutott volna a híre hozzá.*
-Lehet, hogy előtte gazdag nemes volt, aztán amiért megbántott egy királylányt elátkozták és most már fűzfa… *Von vállat, hiszen annyi magyarázatot tudna adni a hirtelen megjelenő fűzfákra, mint a szemét az utcán, de az igazságot sajnos nem ismeri, így ez csak találgatás.*
5265. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-23 10:37:42
Üzenet elküldve: 2021-01-23 10:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nawanthiri ugyanazzal az üres tekintettel néz a vörösre, mint nem sokkal korábban a meredélynél. Pillanatok múlnak el, mire megmoccan: az öléből félreteszi az időközben kiürült tálat, nehézkesen feláll, kicsit kinyújtózik, aztán a szemével keresni kezd valamit.*
- Egy magadfajtára? *kérdezi csendesen* Mi abban a rossz, ha segítek egy orvoson? *Nem olyan messze tőlük van egy kút, ahonnan a konyhára meg a hátasoknak lehet vizet venni. A lány fog egy vödröt, megtölti belőle, aztán leteszi kettejük közé.* Most talán nem sokan merik rád bízni magukat, de az emberek csak azt látják, ami a szemük előtt van. *a vödörből telemeri az ivóból magával hozott poharat vízzel, félig kiissza, majd odanyújtja a vörösnek* Kapsz egy jobb ruhát, ehetsz és fürödhetsz minden nap, aztán mindjárt lesz beteged is, és nem szorulsz rám. *Visszaül a helyére, nekidönti a hátát a gerendának.* Olyan könnyű ez, mint a tenyeremet megfordítani. *ki is nyújtja a balját maga elé, felfordítja, aztán leengedi. Szomorkásan elmosolyodik.*
- Látod, még ezt sem értem. Miért ne fogadnád el? Nem kallódtál már eleget?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 10:45:40
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Nawanthiri ugyanazzal az üres tekintettel néz a vörösre, mint nem sokkal korábban a meredélynél. Pillanatok múlnak el, mire megmoccan: az öléből félreteszi az időközben kiürült tálat, nehézkesen feláll, kicsit kinyújtózik, aztán a szemével keresni kezd valamit.*
- Egy magadfajtára? *kérdezi csendesen* Mi abban a rossz, ha segítek egy orvoson? *Nem olyan messze tőlük van egy kút, ahonnan a konyhára meg a hátasoknak lehet vizet venni. A lány fog egy vödröt, megtölti belőle, aztán leteszi kettejük közé.* Most talán nem sokan merik rád bízni magukat, de az emberek csak azt látják, ami a szemük előtt van. *a vödörből telemeri az ivóból magával hozott poharat vízzel, félig kiissza, majd odanyújtja a vörösnek* Kapsz egy jobb ruhát, ehetsz és fürödhetsz minden nap, aztán mindjárt lesz beteged is, és nem szorulsz rám. *Visszaül a helyére, nekidönti a hátát a gerendának.* Olyan könnyű ez, mint a tenyeremet megfordítani. *ki is nyújtja a balját maga elé, felfordítja, aztán leengedi. Szomorkásan elmosolyodik.*
- Látod, még ezt sem értem. Miért ne fogadnád el? Nem kallódtál már eleget?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.23 10:45:40
5264. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:12:28
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:12:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Elkezd nevetni, mert ezt a gondolatot igazán viccesnek találja. Nem mintha nem gondolt volna már erre korában is, csak hát ott vannak azok az indokok, amit Nawa elé tárt. Na meg azok is, amiket nem. Például nemrég boncolt fel illegálisan egy embert.*
- Hát ettől még megpróbálhatod, csak elmondom, hogy mire lehet most számítani. Talán jön egy belevaló vezető és gatyába rázza az őrséget.* Kicsit rosszul érzi magát, hogy ilyen gyorsan lebeszélte a lányt. Ezt elvetve mással próbálkozik Mandulaszem. A hajléktalan vörösön szeretne segíteni. Meg is hatódik Nimeril egy pillanatra. Szólna, de leintik, így hát csöndben marad. Nawanthiri hosszasan beszél hozzá, amire már nem bírja tovább a vörös. Elmorzsol pár könnycseppet. Roppant jó lelke van ennek a lánynak. Túlságosan is, ezért sem fogadhatja el az ajánlatát.*
- Túlságosan is jó lelkű lány vagy. Nem fogadhatom el, hiába is szeretném. Nem lenne képem eltartottként élni melletted. Nem is szeretném, ha egy magamfajtára pazarolnád az aranyadat. A végén te is az utcán kötnél ki. Megvagyok én valahogy itt az utcán is. Amúgy meg nem vertek meg, csak pár kölyök lőtt képem egy gesztenyével.* Mutat a csúnya kis foltjára.*
- Szívesen megmutogatok, elmondok mindent, ha szeretnéd, mert az nem kerül nekem semmibe.* Most már fontos neki, hogy Mandulaszemnek ne essen baja. Túlságosan is hozzánőtt a szívéhez. Nem mindenki olyan tisztességes, mint ő. Mások lehet csúnyán kihasználnák szegény naiv kislányt, aki azért tud elég harcias is lenni, mint kiderült.*
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
* Elkezd nevetni, mert ezt a gondolatot igazán viccesnek találja. Nem mintha nem gondolt volna már erre korában is, csak hát ott vannak azok az indokok, amit Nawa elé tárt. Na meg azok is, amiket nem. Például nemrég boncolt fel illegálisan egy embert.*
- Hát ettől még megpróbálhatod, csak elmondom, hogy mire lehet most számítani. Talán jön egy belevaló vezető és gatyába rázza az őrséget.* Kicsit rosszul érzi magát, hogy ilyen gyorsan lebeszélte a lányt. Ezt elvetve mással próbálkozik Mandulaszem. A hajléktalan vörösön szeretne segíteni. Meg is hatódik Nimeril egy pillanatra. Szólna, de leintik, így hát csöndben marad. Nawanthiri hosszasan beszél hozzá, amire már nem bírja tovább a vörös. Elmorzsol pár könnycseppet. Roppant jó lelke van ennek a lánynak. Túlságosan is, ezért sem fogadhatja el az ajánlatát.*
- Túlságosan is jó lelkű lány vagy. Nem fogadhatom el, hiába is szeretném. Nem lenne képem eltartottként élni melletted. Nem is szeretném, ha egy magamfajtára pazarolnád az aranyadat. A végén te is az utcán kötnél ki. Megvagyok én valahogy itt az utcán is. Amúgy meg nem vertek meg, csak pár kölyök lőtt képem egy gesztenyével.* Mutat a csúnya kis foltjára.*
- Szívesen megmutogatok, elmondok mindent, ha szeretnéd, mert az nem kerül nekem semmibe.* Most már fontos neki, hogy Mandulaszemnek ne essen baja. Túlságosan is hozzánőtt a szívéhez. Nem mindenki olyan tisztességes, mint ő. Mások lehet csúnyán kihasználnák szegény naiv kislányt, aki azért tud elég harcias is lenni, mint kiderült.*
5263. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:14:14
Üzenet elküldve: 2021-01-22 14:14:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fecsegők//
*Arja fáradtan érkezik a Pincearéna felől, és célirányosan odasétál a pulthoz. Leteszi magát az egyik székre, és csak bámul ki a fejéből.*
- Xavy, van valami innivaló? Mondjuk paradicsomlé? *kérdezi meg a pultra könyökölve, szégyentelenül megpróbálva kiszolgáltatni magát. Úgy érzi, legalább egy litert meg tudna most inni a szóbanforgó nedűből, úgy kitikkadt a gyakorlásban. Szerencsére vendég már alig, azt az egyet, amelyik még fittyet hányva a késői órára, elszánt makacssággal, vagy éppen csak tudatlanul a Kalmár vendégterében ücsörög, ilyenkor, nem sokkal zárás előtt, a gnóm lány egykettőre kipaterálja.
Elfáradt. Hosszú volt a nap. Főleg így, hogy már csak este maradt ideje az edzésre. De igazán büszke rá, hogy eddig nem hagyott ki egyetlen napot sem, amióta visszatért! Gyakorol, püföli azt az istentelen bábut odalenn nap mint nap, sokszor már nem is figyelve arra a tudatával, mit csinál, közben mindenfelé járnak a gondolatai. A tanult mozdulatsorok pedig egyre mélyebben és mélyebben rögzülnek a karjában, lábában lévő izmok és idegpályák titokzatos összeköttetéseibe.
Ha kap valami inni valót, mohón utánanyúlva húzza le, bár előtte azért megnézi, sőt leellenőrizve a mibenlétét meg is lötyböli. Jobb az óvatosság. Xavynál sosem lehet tudni. Arja szerint időnként, csak hogy csökkentse a kicipelendő mosogatólé mennyiségét, belecsempész abból ide is, oda is az ellenszenvesebb vendégek rendelései közé. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy még sohasem hallotta, hogy panasz érkezett volna emiatt bárki részéről. ~Ügyesen csinálja.~ ásít.*
- Milyen volt a nap? *kérdezi meg, mert a Kalmárban aztán mindig történik valami. Aztán még valami eszébe jut.*
- Mondd csak, jártál mostanában a város széli tisztáson? Odanőtt egy furcsa fűzfa! Megesküdnék rá, hogy azelőtt nem volt ott! *hozza szóba a dolgot, hátha a gnóm lány tud valamit a dologról.*
//Fecsegők//
*Arja fáradtan érkezik a Pincearéna felől, és célirányosan odasétál a pulthoz. Leteszi magát az egyik székre, és csak bámul ki a fejéből.*
- Xavy, van valami innivaló? Mondjuk paradicsomlé? *kérdezi meg a pultra könyökölve, szégyentelenül megpróbálva kiszolgáltatni magát. Úgy érzi, legalább egy litert meg tudna most inni a szóbanforgó nedűből, úgy kitikkadt a gyakorlásban. Szerencsére vendég már alig, azt az egyet, amelyik még fittyet hányva a késői órára, elszánt makacssággal, vagy éppen csak tudatlanul a Kalmár vendégterében ücsörög, ilyenkor, nem sokkal zárás előtt, a gnóm lány egykettőre kipaterálja.
Elfáradt. Hosszú volt a nap. Főleg így, hogy már csak este maradt ideje az edzésre. De igazán büszke rá, hogy eddig nem hagyott ki egyetlen napot sem, amióta visszatért! Gyakorol, püföli azt az istentelen bábut odalenn nap mint nap, sokszor már nem is figyelve arra a tudatával, mit csinál, közben mindenfelé járnak a gondolatai. A tanult mozdulatsorok pedig egyre mélyebben és mélyebben rögzülnek a karjában, lábában lévő izmok és idegpályák titokzatos összeköttetéseibe.
Ha kap valami inni valót, mohón utánanyúlva húzza le, bár előtte azért megnézi, sőt leellenőrizve a mibenlétét meg is lötyböli. Jobb az óvatosság. Xavynál sosem lehet tudni. Arja szerint időnként, csak hogy csökkentse a kicipelendő mosogatólé mennyiségét, belecsempész abból ide is, oda is az ellenszenvesebb vendégek rendelései közé. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy még sohasem hallotta, hogy panasz érkezett volna emiatt bárki részéről. ~Ügyesen csinálja.~ ásít.*
- Milyen volt a nap? *kérdezi meg, mert a Kalmárban aztán mindig történik valami. Aztán még valami eszébe jut.*
- Mondd csak, jártál mostanában a város széli tisztáson? Odanőtt egy furcsa fűzfa! Megesküdnék rá, hogy azelőtt nem volt ott! *hozza szóba a dolgot, hátha a gnóm lány tud valamit a dologról.*
5262. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:27:22
Üzenet elküldve: 2021-01-22 13:27:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fecsegők//
*Ez a nap is lassan a végéhez közeledik, mint a legtöbb, lassan záróra és a személyzet nyugovóra térhet, hogy felkészüljön a holnap reggeli nyitásra. Így van ezzel a gnóm is, már csak nagyokat ásítozva figyeli az utolsó vendéget, aki még szemmel bűvöli a korsó alján maradt utolsó korty sörét. ~Mivel háttal ül nem látom, de lehet már bealudt. ~ Maszatol el egy foltot a pulton, már csak úgy érzésből.*
-Hékásmékás! ALUDNI OTTHON KELL! Lassan… zárok. *Halkítja vissza a hangját, mire a férfi felriad, talán egy édesded álomból és feltápászkodva megindul az ajtó felé, kicsit dülöngélő léptekkel. ~Még van fél óra, de ilyenkor már senki nem jön be, aki meg igen, az magára vessen, ha csúnyát mondok. ~ A konyha sem üzemel, már csak italt szolgál fel, meg egy felpofozást, ha valakinek arra lenne szüksége az életben maradáshoz.*
-Minden a helyén… *Támaszkodik az egyik könyökével a pultra és a tenyerére teszi rá az állát, hogy a fejét se kelljen a nyakának már tartania.*
-Uuuncsi, uuuncsi.. uncsi. *Emeli fel majd ejti vissza a pultra a konyharuháját.*
//Fecsegők//
*Ez a nap is lassan a végéhez közeledik, mint a legtöbb, lassan záróra és a személyzet nyugovóra térhet, hogy felkészüljön a holnap reggeli nyitásra. Így van ezzel a gnóm is, már csak nagyokat ásítozva figyeli az utolsó vendéget, aki még szemmel bűvöli a korsó alján maradt utolsó korty sörét. ~Mivel háttal ül nem látom, de lehet már bealudt. ~ Maszatol el egy foltot a pulton, már csak úgy érzésből.*
-Hékásmékás! ALUDNI OTTHON KELL! Lassan… zárok. *Halkítja vissza a hangját, mire a férfi felriad, talán egy édesded álomból és feltápászkodva megindul az ajtó felé, kicsit dülöngélő léptekkel. ~Még van fél óra, de ilyenkor már senki nem jön be, aki meg igen, az magára vessen, ha csúnyát mondok. ~ A konyha sem üzemel, már csak italt szolgál fel, meg egy felpofozást, ha valakinek arra lenne szüksége az életben maradáshoz.*
-Minden a helyén… *Támaszkodik az egyik könyökével a pultra és a tenyerére teszi rá az állát, hogy a fejét se kelljen a nyakának már tartania.*
-Uuuncsi, uuuncsi.. uncsi. *Emeli fel majd ejti vissza a pultra a konyharuháját.*
5261. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-22 06:07:46
Üzenet elküldve: 2021-01-22 06:07:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Legnagyobb megdöbbenésére Nimeril gyöngyöző kacagásban tör ki, mikor felveti neki, hogy csatlakozzanak a városőrséghez. Pedig aztán olyan érvekkel állt elő, amelyekre számításai szerint minden koldus egyetértőn bólogatott volna. A városi dolgok azonban rendre bonyolultabbnak bizonyulnak, mint azokat Nawanthiri elképzeli.*
- Ha olyan rossz a helyzet, hogy még az utcán is jobb élni, akkor tényleg nem érdemes belevágni. *ad igazat a vörösnek, miután végighallgatta. A tényekkel nem fog vitatkozni, hiába csalódott miattuk.* Rajtad viszont szeretnék segíteni. *Ha Nimeril - ne adják az istenek - szabadkozni próbálna, egy néma intéssel megkéri, hogy hallgassa végig.* Azzal, hogy most ettél velem, mára jóllaktál, de holnapra nem. És lehet, hogy megint bántani fog valaki. *ujjával megütögeti a saját arcán a helyet, ahol a koldusnak monoklija van* Az nem zavar, ha idő előtt meghalok mások megsegítésében *hunyorít egy jelzésértékűt a mandulaszemeivel* de az igen, hogy nem értem a városlakókat. Nemhogy a férfiakat, a nőket sem. Itt semmi nem az, aminek a számomra látszik, és sokkal gyorsabban változnak a dolgok, mint a rönkházban, ahol felnőttem. *Mire idáig jut a mondókájával, jól érezhető frusztráció költözik a hangjába. Előredől, könyökével a térdére támaszkodik, egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, aztán a homlokát felráncolva folytatja.* Szóval nem ártana némi útmutatás. Neked meg valami kis biztonság. *szívdobbanásnyi szünet* Lakhatnál nálam is, ha gondolod...
//Pillantás a mélybe//
// Istálló //
*Legnagyobb megdöbbenésére Nimeril gyöngyöző kacagásban tör ki, mikor felveti neki, hogy csatlakozzanak a városőrséghez. Pedig aztán olyan érvekkel állt elő, amelyekre számításai szerint minden koldus egyetértőn bólogatott volna. A városi dolgok azonban rendre bonyolultabbnak bizonyulnak, mint azokat Nawanthiri elképzeli.*
- Ha olyan rossz a helyzet, hogy még az utcán is jobb élni, akkor tényleg nem érdemes belevágni. *ad igazat a vörösnek, miután végighallgatta. A tényekkel nem fog vitatkozni, hiába csalódott miattuk.* Rajtad viszont szeretnék segíteni. *Ha Nimeril - ne adják az istenek - szabadkozni próbálna, egy néma intéssel megkéri, hogy hallgassa végig.* Azzal, hogy most ettél velem, mára jóllaktál, de holnapra nem. És lehet, hogy megint bántani fog valaki. *ujjával megütögeti a saját arcán a helyet, ahol a koldusnak monoklija van* Az nem zavar, ha idő előtt meghalok mások megsegítésében *hunyorít egy jelzésértékűt a mandulaszemeivel* de az igen, hogy nem értem a városlakókat. Nemhogy a férfiakat, a nőket sem. Itt semmi nem az, aminek a számomra látszik, és sokkal gyorsabban változnak a dolgok, mint a rönkházban, ahol felnőttem. *Mire idáig jut a mondókájával, jól érezhető frusztráció költözik a hangjába. Előredől, könyökével a térdére támaszkodik, egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, aztán a homlokát felráncolva folytatja.* Szóval nem ártana némi útmutatás. Neked meg valami kis biztonság. *szívdobbanásnyi szünet* Lakhatnál nálam is, ha gondolod...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152