Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 17:49:01
Üzenet elküldve: 2024-08-05 17:49:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A megköttetett üzlet mindenhol szent, legyen az a Lihanechi Magasfa vagy Pirtianes Mélykovácsának Céhe. Épp ezért nem ágál az ellen, hogy a vörös itt akarja tartani a szörnyeteg fejét. Elsőre csak kelletlen csend a válasz, s hozzá némi kéretlen füstfelhő a pipa nyomán.*
-Hmm. *Morran fel végül.*
-Csak a Kikötőbe vinném. És fordultában hoznám is vissza. De talán aludj rá egyet. Hátha eszedbe jut addig valami alku cserébe a a trófea kölcsönadásáért. *Mykael helyett nem beszél, megteszi az ifjonc, ha akarja. Azt pedig, hogy Yeza kikupálja, csak egy jelentőségteljes pillantással toldja meg a zsoldos felé.
A vörös wegtoreni csak felteszi végül a nagy kérdést; mit kérnek cserébe.*
-Nos, a legértékesebb portéka a bőr. Mivel nem tudom, a vért elkészítése után bármi marad-e belőle, ezért ezt nem számolom fel. Legyen ez előzékenységem jele a Wegtoreni Kalmár felé. *Oldalra löki ajkai között a pipanyelet, hogy ne zavarja a beszédben.*
-A karomból még bármi is készülhet. Az is érték. Talán vevő is akad majd rá. *Ismét egy jelentőségteljes pillantás Mykael felé, bár ez most Yezának szól.*
-De hatszáz aranynál nem kérnék többet érte. A trófea is igazán nagy érték. Sehol sem díszíti ilyesmi a falat. Én nyolcszázra taksálnám, bár nem vagyok kupec. *Nem is szeret alkudozni, úgyhogy meri remélni, hogy a vörös megkíméli ettől.*
-Úgyhogy az hétszáz arany összesen. De a trófea bérleményének díját még kigondolhatod.
*Ekkor üti meg a fülét az ismerős hang. Félig fordul csak a közeledő Jenari felé a széken kissé csodálkozva a viszontlátásnak köszönhetően. Némi pöfékelés közepette méri végig a fiatal lányt, majd ahogy az megállapodik az asztalnál, végigbök sérülésein a pipával.*
-Nem akarom tudni. *Szavai nyomán ismét Yeza felé fordul, de nem hagyja szó nélkül a dolgot és csak Jenarit veszi célba.*
-Mondtam ott a pincében, mikor azzal a hegyesfülűvel csépeltétek egymást, hogy nem jól mozogsz. A lábmunkádon kell fejleszteni. És ki is kell térni, nem mint a bika, neki a falnak. Akkor nem történik... *A pipaszárral Jenari fején található kötés felé köröz.*
-Ez.
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig Yeza beszámolóját Jenari hőstettéről, majd nagyot bólint.*
-Úgy. Szép munka. Épp ideje volt ott rendet tenni. *Ezzel meg is tárgyalta a dolgot. Közben azon morfondírozik, hogy vajon a vörös tudja-e, hogy a szálfa termetű lány itt a sajátja. Nem repesne az örömtől, elvégre a felvágott nyelvű wegtoreni biztos szívesen bazsalyogna rajta egy ideig.*
-Ő itt Jenari. *Mutatja be Mykaelnek a vendéget.*
-Hasonló mesterséget űz, mint Te.
*A megköttetett üzlet mindenhol szent, legyen az a Lihanechi Magasfa vagy Pirtianes Mélykovácsának Céhe. Épp ezért nem ágál az ellen, hogy a vörös itt akarja tartani a szörnyeteg fejét. Elsőre csak kelletlen csend a válasz, s hozzá némi kéretlen füstfelhő a pipa nyomán.*
-Hmm. *Morran fel végül.*
-Csak a Kikötőbe vinném. És fordultában hoznám is vissza. De talán aludj rá egyet. Hátha eszedbe jut addig valami alku cserébe a a trófea kölcsönadásáért. *Mykael helyett nem beszél, megteszi az ifjonc, ha akarja. Azt pedig, hogy Yeza kikupálja, csak egy jelentőségteljes pillantással toldja meg a zsoldos felé.
A vörös wegtoreni csak felteszi végül a nagy kérdést; mit kérnek cserébe.*
-Nos, a legértékesebb portéka a bőr. Mivel nem tudom, a vért elkészítése után bármi marad-e belőle, ezért ezt nem számolom fel. Legyen ez előzékenységem jele a Wegtoreni Kalmár felé. *Oldalra löki ajkai között a pipanyelet, hogy ne zavarja a beszédben.*
-A karomból még bármi is készülhet. Az is érték. Talán vevő is akad majd rá. *Ismét egy jelentőségteljes pillantás Mykael felé, bár ez most Yezának szól.*
-De hatszáz aranynál nem kérnék többet érte. A trófea is igazán nagy érték. Sehol sem díszíti ilyesmi a falat. Én nyolcszázra taksálnám, bár nem vagyok kupec. *Nem is szeret alkudozni, úgyhogy meri remélni, hogy a vörös megkíméli ettől.*
-Úgyhogy az hétszáz arany összesen. De a trófea bérleményének díját még kigondolhatod.
*Ekkor üti meg a fülét az ismerős hang. Félig fordul csak a közeledő Jenari felé a széken kissé csodálkozva a viszontlátásnak köszönhetően. Némi pöfékelés közepette méri végig a fiatal lányt, majd ahogy az megállapodik az asztalnál, végigbök sérülésein a pipával.*
-Nem akarom tudni. *Szavai nyomán ismét Yeza felé fordul, de nem hagyja szó nélkül a dolgot és csak Jenarit veszi célba.*
-Mondtam ott a pincében, mikor azzal a hegyesfülűvel csépeltétek egymást, hogy nem jól mozogsz. A lábmunkádon kell fejleszteni. És ki is kell térni, nem mint a bika, neki a falnak. Akkor nem történik... *A pipaszárral Jenari fején található kötés felé köröz.*
-Ez.
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig Yeza beszámolóját Jenari hőstettéről, majd nagyot bólint.*
-Úgy. Szép munka. Épp ideje volt ott rendet tenni. *Ezzel meg is tárgyalta a dolgot. Közben azon morfondírozik, hogy vajon a vörös tudja-e, hogy a szálfa termetű lány itt a sajátja. Nem repesne az örömtől, elvégre a felvágott nyelvű wegtoreni biztos szívesen bazsalyogna rajta egy ideig.*
-Ő itt Jenari. *Mutatja be Mykaelnek a vendéget.*
-Hasonló mesterséget űz, mint Te.
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 08:40:01
Üzenet elküldve: 2024-08-05 08:40:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Lényegében teljesen mindegy, hogy mit mond Lil, ő nem hisz neki. Nem azért, mert ne tudná elképzelni, hogy elbeszéltek egymás mellett, hanem azért, mert semmi oka bíznia senkiben. Ha néha így is tesz, akkor megjárja. Ezért hát nem szabad megengedni azt sem, hogy ez a kis fekete levegye a lábáról, pedig tényleg nagyon csinos. Az, hogy mit mondott esetleg a temetőben az mindegy, rég volt. Ki emlékszik arra? Az is csoda, hogy az időpont megmaradt a fejében, ennek csakis egy oka lehet; tényleg megmozgatott valamit benne a lány. Szörnyű. Itt az ideje ellenállni.
Ezt az állapotot nagyon könnyen eltudja érni. Kimozdítani sem lehetetlen, de biztosan nem lesz egyszerű dolga a másiknak. Az, hogy még ő sértődik meg azért, mert olyan végtelenül buta, hogy egy napszakot sem tud megjegyezni, csak azt éri el Nelirá-nál, hogy még távolabb kerüljön tőle. Látszólag. Kérdések megválaszolását nélkülözve áll fel és inkább megy haza a biztonságosnak tűnő zugába. Illetve menne, ha a másik, nem lenne olyan, mint egy útonálló és támadná meg azzal az öleléssel, amit senki nem fog fel a környezetében, hogy mennyire utál. Egy halk morgás tör csak elő a torkából, mert mozdulni azt nemigen tud, pedig nagyon próbál kitörni belőle. Kalodába zárta az, aki pontosan ugyan ezt tette vele egy egész éjszakára is. Mert nem mozdult a helyéről, hátha megérkezik. Mi ez, ha nem kaloda? Ketrec. Börtöncella. Végig seper rajta a harag összes hulláma és próbál ellenállni, de nem tud. Lefogták. És hülyeségeket beszélnek neki. Olyanokat, amik nem lehetnek igazak, mert ha úgy volna, az mindent megváltoztatna. Az jelenthetné azt is, hogy Tian szereti, csak épp most nincs itt.*
- Engedj már el!
*Mondja végül, szavai ellenére beletörődve a sorsába, nem kapálózva tovább. Majd, ha szabad kezet kap, akkor megmutatja neki, milyen szépen töri meg a vére a combjára rögzített tőrének csillogó fényét. Az az acél pontosan jól fog illeni két csigolyája közé. Milyen szép lesz, ha nem hazudnak neki többé!
Amikor a nyakát éri a csók, egy pillanatra mégis kizökken abból, hogy neki mennyire gyűlölnie kellene most Lil-t. De erős nő, nem fogja elvarázsolni egy finom ajak érintése sem a bőrén, amin végigfutott a libabőr.*
- Fekete lesz a nyakam, ha azzal az undorító rúzsos száddal érinted, engedj el, menjünk innen.
*Az fel sem tűnik, hogy többesszámot használ. Megsérteni pedig szokása másokat, az mégúgy sem tűnt fel neki.*
*Lényegében teljesen mindegy, hogy mit mond Lil, ő nem hisz neki. Nem azért, mert ne tudná elképzelni, hogy elbeszéltek egymás mellett, hanem azért, mert semmi oka bíznia senkiben. Ha néha így is tesz, akkor megjárja. Ezért hát nem szabad megengedni azt sem, hogy ez a kis fekete levegye a lábáról, pedig tényleg nagyon csinos. Az, hogy mit mondott esetleg a temetőben az mindegy, rég volt. Ki emlékszik arra? Az is csoda, hogy az időpont megmaradt a fejében, ennek csakis egy oka lehet; tényleg megmozgatott valamit benne a lány. Szörnyű. Itt az ideje ellenállni.
Ezt az állapotot nagyon könnyen eltudja érni. Kimozdítani sem lehetetlen, de biztosan nem lesz egyszerű dolga a másiknak. Az, hogy még ő sértődik meg azért, mert olyan végtelenül buta, hogy egy napszakot sem tud megjegyezni, csak azt éri el Nelirá-nál, hogy még távolabb kerüljön tőle. Látszólag. Kérdések megválaszolását nélkülözve áll fel és inkább megy haza a biztonságosnak tűnő zugába. Illetve menne, ha a másik, nem lenne olyan, mint egy útonálló és támadná meg azzal az öleléssel, amit senki nem fog fel a környezetében, hogy mennyire utál. Egy halk morgás tör csak elő a torkából, mert mozdulni azt nemigen tud, pedig nagyon próbál kitörni belőle. Kalodába zárta az, aki pontosan ugyan ezt tette vele egy egész éjszakára is. Mert nem mozdult a helyéről, hátha megérkezik. Mi ez, ha nem kaloda? Ketrec. Börtöncella. Végig seper rajta a harag összes hulláma és próbál ellenállni, de nem tud. Lefogták. És hülyeségeket beszélnek neki. Olyanokat, amik nem lehetnek igazak, mert ha úgy volna, az mindent megváltoztatna. Az jelenthetné azt is, hogy Tian szereti, csak épp most nincs itt.*
- Engedj már el!
*Mondja végül, szavai ellenére beletörődve a sorsába, nem kapálózva tovább. Majd, ha szabad kezet kap, akkor megmutatja neki, milyen szépen töri meg a vére a combjára rögzített tőrének csillogó fényét. Az az acél pontosan jól fog illeni két csigolyája közé. Milyen szép lesz, ha nem hazudnak neki többé!
Amikor a nyakát éri a csók, egy pillanatra mégis kizökken abból, hogy neki mennyire gyűlölnie kellene most Lil-t. De erős nő, nem fogja elvarázsolni egy finom ajak érintése sem a bőrén, amin végigfutott a libabőr.*
- Fekete lesz a nyakam, ha azzal az undorító rúzsos száddal érinted, engedj el, menjünk innen.
*Az fel sem tűnik, hogy többesszámot használ. Megsérteni pedig szokása másokat, az mégúgy sem tűnt fel neki.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 19:22:18
Üzenet elküldve: 2024-08-04 19:22:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Márpedig ő időben érkezik. Legalábbis a saját elképzelései szerint. Időben, és úgy, ahogy egy hercegnőnek érkeznie kell, mínusz a botladozás, na meg tekintsünk el attól is, hogy rögtön megfenyegette a fogadó népének felét, ahogy színre lépett. Na jó, talán messze van a hercegnőségtől, de itt van, és ez biztos. Senki sem mondhatja, hogy nincs. Csupán az a szomorú, hogy látszólag a szőkeség egyáltalán nem örül neki, pedig azt hitte, hogy mindketten ugyanúgy fogják várni a találkozót. Örömmel.
Valóban értetlen pofát vág a visszakérdezésre, hisz a lánynak sikerült hajnalnál előbb érkeznie, annál korábban pedig nincs is semmi, csak a tegnap. Nos, hamar kiderül, hogy valóban tegnap este ül már itt.*
- De hát… de… ekkora beszéltük meg, nem? *Hangosan kattognak a törött fogazatú fogaskerekek az elméjében, ahogy megpróbálja megkülönböztetni a napnyugtát a hajnaltól, ami még sikerül is, de kiválasztani a kettőből, hogy melyikben állapodtak meg, haljon meg, de már nem tudja.*
- Mi az, hogy kinek? Hát neked. Nem tetszik? *Dicséret helyett szitokszavakat kap a fejéhez, amitől eléggé elszontyolodik, és az sem segít épelméjűségének fenntartásában, hogy a másik a Lil nevet emlegeti. Olyan ez, mintha hívogatná őt. Mikor Nelira felpattan az asztaltól, és közli, hogy ő most azonnal távozik, akkor elpattan az a bizonyos húr. Nori is felpattan a székről, és határozott sértettséggel a hangjában szólal meg.*
- Ááállj már meg! Mi az, hogy mentél?! Azt akartad, hogy szép legyek, csak miattad felvettem ezt a kényelmetlen, szoros, csicsás vackot, amiben még lehajolni sem lehet, erre te egy perc után közlöd, hogy mennél? Nem, eszedbe ne jusson!
*Azzal odalép a másik elé, és ha akarja, ha nem, határozottan átöleli, és kezeit lefogva a karjaiba zárja őt úgy, hogy szorosabban tartsa, mint bármilyen fűző.*
- Nem érdekel, hogy napnyugta van vagy hajnal vagy emlékszik a franc arra, hogy mikor kellett volna idejönni, engem csak az érdekel, hogy most itt vagyunk, és az enyém vagy.
*Akárhogy ficánkol a másik a karjaiban, tartja őt, és állát lassan az ő vállán pihenteti meg, miközben egyébként észre sem veszi, hogy bevallotta: fogalma sincs, mikorra lett megbeszélve a találkozó.*
- Tudod, mit tanultam tegnap? Azt, hogy a szeretet nem attól függ, hogy épp ott van-e veled a másik. Most viszont itt vagyok, szóval hisztériázás helyett inkább élvezzük egymás társaságát. *Ki akarja sajátítani a lányt, uralni, birtokolni, mint egy játékot, és közben feltétel nélkül szeretni. Ő akkor is örült volna neki, ha egy fél nappal később érkezik a randevúra, mint kéne. Tőle is ezt várja el. Hisz megegyeztek, egymás hibájával együtt szeretik egymást.
Lazít szorításán, és egyik kezével félretűri a szőke tincseket az útból, hogy egy lágy csókot lehelhessen a lány finom nyakára.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 19:23:58
*Márpedig ő időben érkezik. Legalábbis a saját elképzelései szerint. Időben, és úgy, ahogy egy hercegnőnek érkeznie kell, mínusz a botladozás, na meg tekintsünk el attól is, hogy rögtön megfenyegette a fogadó népének felét, ahogy színre lépett. Na jó, talán messze van a hercegnőségtől, de itt van, és ez biztos. Senki sem mondhatja, hogy nincs. Csupán az a szomorú, hogy látszólag a szőkeség egyáltalán nem örül neki, pedig azt hitte, hogy mindketten ugyanúgy fogják várni a találkozót. Örömmel.
Valóban értetlen pofát vág a visszakérdezésre, hisz a lánynak sikerült hajnalnál előbb érkeznie, annál korábban pedig nincs is semmi, csak a tegnap. Nos, hamar kiderül, hogy valóban tegnap este ül már itt.*
- De hát… de… ekkora beszéltük meg, nem? *Hangosan kattognak a törött fogazatú fogaskerekek az elméjében, ahogy megpróbálja megkülönböztetni a napnyugtát a hajnaltól, ami még sikerül is, de kiválasztani a kettőből, hogy melyikben állapodtak meg, haljon meg, de már nem tudja.*
- Mi az, hogy kinek? Hát neked. Nem tetszik? *Dicséret helyett szitokszavakat kap a fejéhez, amitől eléggé elszontyolodik, és az sem segít épelméjűségének fenntartásában, hogy a másik a Lil nevet emlegeti. Olyan ez, mintha hívogatná őt. Mikor Nelira felpattan az asztaltól, és közli, hogy ő most azonnal távozik, akkor elpattan az a bizonyos húr. Nori is felpattan a székről, és határozott sértettséggel a hangjában szólal meg.*
- Ááállj már meg! Mi az, hogy mentél?! Azt akartad, hogy szép legyek, csak miattad felvettem ezt a kényelmetlen, szoros, csicsás vackot, amiben még lehajolni sem lehet, erre te egy perc után közlöd, hogy mennél? Nem, eszedbe ne jusson!
*Azzal odalép a másik elé, és ha akarja, ha nem, határozottan átöleli, és kezeit lefogva a karjaiba zárja őt úgy, hogy szorosabban tartsa, mint bármilyen fűző.*
- Nem érdekel, hogy napnyugta van vagy hajnal vagy emlékszik a franc arra, hogy mikor kellett volna idejönni, engem csak az érdekel, hogy most itt vagyunk, és az enyém vagy.
*Akárhogy ficánkol a másik a karjaiban, tartja őt, és állát lassan az ő vállán pihenteti meg, miközben egyébként észre sem veszi, hogy bevallotta: fogalma sincs, mikorra lett megbeszélve a találkozó.*
- Tudod, mit tanultam tegnap? Azt, hogy a szeretet nem attól függ, hogy épp ott van-e veled a másik. Most viszont itt vagyok, szóval hisztériázás helyett inkább élvezzük egymás társaságát. *Ki akarja sajátítani a lányt, uralni, birtokolni, mint egy játékot, és közben feltétel nélkül szeretni. Ő akkor is örült volna neki, ha egy fél nappal később érkezik a randevúra, mint kéne. Tőle is ezt várja el. Hisz megegyeztek, egymás hibájával együtt szeretik egymást.
Lazít szorításán, és egyik kezével félretűri a szőke tincseket az útból, hogy egy lágy csókot lehelhessen a lány finom nyakára.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 19:23:58
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:31:17
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:31:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyiszor mondta már ki, hogy "ühüm", hogy nem érti, mit keres még mellette ez a nyomorult. De kapja az ingyen italokat, így elviseli. A szemei sem akadtak még fel a forgatástól, bár az elején még ő is benne volt a játszadozásban, mostanra úgy elfáradt, hogy azt sem tudja miről beszél. Csak az ajtó és az ablak között jár a tekintete, néha megenged magának egy hazug mosolyt, de nem túl aktív, ami a beszélgetést illeti.
Ekkor történik meg a csoda, mikor az emeletről furcsa kopogás töri meg a mélázását. A smaragdok Lil-re vetülnek, majd elönti hirtelen az a kedvenc érzése, amikor mindenével vonzódni kezd álmai, vágyai tárgyához. Amikor hevesebben ver a szíve, a pupillája is változásnak indul, s talán csak a száját nem tátja el. Milyen gyönyörű! De nem tart sokáig, csak ameddig leér a földszintre. Ekkor kihúzza magát, dühösen néz a nőre, majd egyáltalán nem érti, hogy miért esik neki az asztaltársának, aki mindvégig itt volt vele, amaz pedig nem. Sértődött vonásokkal néz végig rajta, de ez is úgy illan tovább, mint a fél perce érzett szerelem. *
- Hallottad, hess!
*Legyez a kezével, mintegy mellékesen, s amikor végre eltűnik, az, kinek a nevét sem tudja, vagy már elfelejtette, mert egy szemernyit sem érdekelte. A lány örömködésére lesz figyelmes. Megrándul a szája széle, megfeszül állkapcsa, s csak mered rá, mintha valaki olyan lenne, akit nagyon, de nagyon utál. Hamar visszatért a rosszallás, ami enyhe kifejezés, ha valaki rátekint.*
- Mit túl korán? *Harsan fel, de azért nem olyan hangosan, hogy azonnal kidobassa magukat, arra semmi szükség, így is éppen olyan fáradt, hogy "haza" kellene mennie aludni. De ez a szörnyeteg itt ül vele szemben, s nem érti, hogyan nézheti valaki ennyire bolondnak.*
- Napnyugta óta várlak. Most pedig véletlenül méltóztattál lefáradni, aztán amint megpillantasz eljátszod, hogy mostanra beszéltük meg? Ki a picsának öltöztél így ki amúgy is? Lil, baszódj meg. Én mentem.
*Áll fel, majd húzza fel az orrát, csak azért nem szipog, mert akkor tudni vélné, hogy nem csak haragszik, hanem meg is van bántva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyiszor mondta már ki, hogy "ühüm", hogy nem érti, mit keres még mellette ez a nyomorult. De kapja az ingyen italokat, így elviseli. A szemei sem akadtak még fel a forgatástól, bár az elején még ő is benne volt a játszadozásban, mostanra úgy elfáradt, hogy azt sem tudja miről beszél. Csak az ajtó és az ablak között jár a tekintete, néha megenged magának egy hazug mosolyt, de nem túl aktív, ami a beszélgetést illeti.
Ekkor történik meg a csoda, mikor az emeletről furcsa kopogás töri meg a mélázását. A smaragdok Lil-re vetülnek, majd elönti hirtelen az a kedvenc érzése, amikor mindenével vonzódni kezd álmai, vágyai tárgyához. Amikor hevesebben ver a szíve, a pupillája is változásnak indul, s talán csak a száját nem tátja el. Milyen gyönyörű! De nem tart sokáig, csak ameddig leér a földszintre. Ekkor kihúzza magát, dühösen néz a nőre, majd egyáltalán nem érti, hogy miért esik neki az asztaltársának, aki mindvégig itt volt vele, amaz pedig nem. Sértődött vonásokkal néz végig rajta, de ez is úgy illan tovább, mint a fél perce érzett szerelem. *
- Hallottad, hess!
*Legyez a kezével, mintegy mellékesen, s amikor végre eltűnik, az, kinek a nevét sem tudja, vagy már elfelejtette, mert egy szemernyit sem érdekelte. A lány örömködésére lesz figyelmes. Megrándul a szája széle, megfeszül állkapcsa, s csak mered rá, mintha valaki olyan lenne, akit nagyon, de nagyon utál. Hamar visszatért a rosszallás, ami enyhe kifejezés, ha valaki rátekint.*
- Mit túl korán? *Harsan fel, de azért nem olyan hangosan, hogy azonnal kidobassa magukat, arra semmi szükség, így is éppen olyan fáradt, hogy "haza" kellene mennie aludni. De ez a szörnyeteg itt ül vele szemben, s nem érti, hogyan nézheti valaki ennyire bolondnak.*
- Napnyugta óta várlak. Most pedig véletlenül méltóztattál lefáradni, aztán amint megpillantasz eljátszod, hogy mostanra beszéltük meg? Ki a picsának öltöztél így ki amúgy is? Lil, baszódj meg. Én mentem.
*Áll fel, majd húzza fel az orrát, csak azért nem szipog, mert akkor tudni vélné, hogy nem csak haragszik, hanem meg is van bántva.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:42:51
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:42:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körülbelül húsz perce már, hogy Mai magára hagyta. Ennyi időt még hagyott magának arra, hogy megszokja a ruháját, a helyzetet, felkészítse a lelkét a találkozóra. Ami azt illeti, a ruhában már most úgy érzi magát, mint egy ketrecbe zárt madár, és most nincs is itt senki, aki kiszabadíthatná belőle, ha hirtelen megunná. Még a fegyvereinek sincs rajta hely. Próbálkozik egy ideig magára aggatni legalább a tőröket, de végül dühösen az asztalon landol mindkettő.*
~Kit érdekel?! Sa'Tereth fegyverek nélkül is velem van.~ *Győzködi magát dühösen, hogy semmi szükség a pengékre, aztán oda is lép az ajtóhoz, de már, mielőtt lenyomná a kilincset kényelmetlenül érzi magát, amiért körülbelül két méter van közte és a fegyverek között. Úgyhogy fogja magát, kirángatja a fekete övet a korábban viselt bőrnadrágból, és a derekára köti, ha bénán néz ki a szép ruhával, ha nem. Arra már kényelmesen fel tudja csatolni a két tőrét, és nem fogja úgy érezni, hogy meztelenül megy az utcára. Mondjuk azt biztosan nem fogja érezni, amennyire korlátozza ez a merev vacak. Azt hinné az ember lánya, hogy nem sokban különbözik a bővértjébe font fűzőzsinóroktól, de igen. Abban nincsenek mellé bálnacsont merevítők, amitől tényleg olyan érzés az egész, mint egy ketrec.
Végül csak kilép a szobából, gondosan bezárva a holmijait és a Mai nevével telekarcolt falat is. A folyosón egész magabiztosan halad végig, a lépcsőn pedig a tegnapihoz képest egy fokkal kevésbé csámpásan, a korlátot kevésbé szorítva lépked le, hisz már másodszor teszi meg ezt az utat huszonnégy órán belül magassarkúban, úgyhogy senki nem mondhatja, hogy nem fejlődött semmit.
A kocsma ilyentájt még nyugodt, csendes, mert az éjszakai vendégek már, a reggeliek pedig még nincsenek itt. Egyetlen párocskát lát az egyik asztalnál ülve, s meglepetten eszmél rá, hogy az egyikük az ő szőke kis szerelme. Meg is örül neki azonnal annyira, hogy az utolsó két lépcsőfokon majdnem sikerül lezuhannia. Még szerencse, hogy végig kapaszkodott. Odalépked az asztalhoz, és először a lány asztaltársaságát veszi célba.*
- Na, tűnés innen édesem, különben levágom a tökeidet, amiért szemet vetettél a barátnőmre, aztán akkor majd szép, magas hangon visítozhatsz, mint egy udvari bolond! Ha nem döntök mégis inkább úgy, hogy a nyakadat tekerem ki. Na, nem hallod? Takarodj már innen!
*Szerencsére az úriembernek nem csak erényei nincsenek, de kurázsi sem szorult belé, úgyhogy ahelyett, hogy egy tipikus kocsmai verekedéssel kezdenék a napot, a szerencsétlen félnótás úgy eliszkol, hogy talán azóta is próbálja felfogni azt lehetetlenül groteszk képet arról, ahogy egy fekete hercegnő a tapasztalt stílusban elküldi a fenébe. Nori pedig diadalittasan foglalja el az előmelegített helyet az asztalnál Nelirá-val szemben.*
- Szia! Nahát, milyen korán ideértél. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy még túl korán van, és én fogok rád várni *mondja a másiknak továbbra is meggyőződve arról, hogy a találka időpontja hajnalra, és nem napnyugtára szólt.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 16:43:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körülbelül húsz perce már, hogy Mai magára hagyta. Ennyi időt még hagyott magának arra, hogy megszokja a ruháját, a helyzetet, felkészítse a lelkét a találkozóra. Ami azt illeti, a ruhában már most úgy érzi magát, mint egy ketrecbe zárt madár, és most nincs is itt senki, aki kiszabadíthatná belőle, ha hirtelen megunná. Még a fegyvereinek sincs rajta hely. Próbálkozik egy ideig magára aggatni legalább a tőröket, de végül dühösen az asztalon landol mindkettő.*
~Kit érdekel?! Sa'Tereth fegyverek nélkül is velem van.~ *Győzködi magát dühösen, hogy semmi szükség a pengékre, aztán oda is lép az ajtóhoz, de már, mielőtt lenyomná a kilincset kényelmetlenül érzi magát, amiért körülbelül két méter van közte és a fegyverek között. Úgyhogy fogja magát, kirángatja a fekete övet a korábban viselt bőrnadrágból, és a derekára köti, ha bénán néz ki a szép ruhával, ha nem. Arra már kényelmesen fel tudja csatolni a két tőrét, és nem fogja úgy érezni, hogy meztelenül megy az utcára. Mondjuk azt biztosan nem fogja érezni, amennyire korlátozza ez a merev vacak. Azt hinné az ember lánya, hogy nem sokban különbözik a bővértjébe font fűzőzsinóroktól, de igen. Abban nincsenek mellé bálnacsont merevítők, amitől tényleg olyan érzés az egész, mint egy ketrec.
Végül csak kilép a szobából, gondosan bezárva a holmijait és a Mai nevével telekarcolt falat is. A folyosón egész magabiztosan halad végig, a lépcsőn pedig a tegnapihoz képest egy fokkal kevésbé csámpásan, a korlátot kevésbé szorítva lépked le, hisz már másodszor teszi meg ezt az utat huszonnégy órán belül magassarkúban, úgyhogy senki nem mondhatja, hogy nem fejlődött semmit.
A kocsma ilyentájt még nyugodt, csendes, mert az éjszakai vendégek már, a reggeliek pedig még nincsenek itt. Egyetlen párocskát lát az egyik asztalnál ülve, s meglepetten eszmél rá, hogy az egyikük az ő szőke kis szerelme. Meg is örül neki azonnal annyira, hogy az utolsó két lépcsőfokon majdnem sikerül lezuhannia. Még szerencse, hogy végig kapaszkodott. Odalépked az asztalhoz, és először a lány asztaltársaságát veszi célba.*
- Na, tűnés innen édesem, különben levágom a tökeidet, amiért szemet vetettél a barátnőmre, aztán akkor majd szép, magas hangon visítozhatsz, mint egy udvari bolond! Ha nem döntök mégis inkább úgy, hogy a nyakadat tekerem ki. Na, nem hallod? Takarodj már innen!
*Szerencsére az úriembernek nem csak erényei nincsenek, de kurázsi sem szorult belé, úgyhogy ahelyett, hogy egy tipikus kocsmai verekedéssel kezdenék a napot, a szerencsétlen félnótás úgy eliszkol, hogy talán azóta is próbálja felfogni azt lehetetlenül groteszk képet arról, ahogy egy fekete hercegnő a tapasztalt stílusban elküldi a fenébe. Nori pedig diadalittasan foglalja el az előmelegített helyet az asztalnál Nelirá-val szemben.*
- Szia! Nahát, milyen korán ideértél. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy még túl korán van, és én fogok rád várni *mondja a másiknak továbbra is meggyőződve arról, hogy a találka időpontja hajnalra, és nem napnyugtára szólt.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 16:43:50
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 15:20:23
Üzenet elküldve: 2024-08-04 15:20:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mostanában minden klappol. A szőkeség ezt ritkán mondhatja el magáról, régen találta el az az epizód, amikor csak úgy önfeledten létezik a világban és még csak Tian-ra sem kell gondolnia. Nem, mert az életébe szökött az a romlott kis feketeség, akivel a világ legszebb helyén ismerkedtek meg és még csak ítélkező pillantásokkal sem illeti, nem kívánja megmenteni, vagy illemtanárhoz rángatni. És még csak nem is férfi, akiket az elkövetkezendő évtizedekre, vagy percekre - ezt sosem lehet tudni - úgy megutált.
Hatalmas mosolyával lép be a Kalmárba, eljött a napnyugta, a találkozó időpontja, és még ajándéka is van: Ő maga. Na meg persze a lakás, amit bérel a Polgárnegyedben, amiért még fizetni sem kell tulajdonképpen, mert mit számít az a pár perc, amit el kell töltenie azzal a furcsa bajszos pacákkal cserébe. Övé az egész. És elviheti oda a lányt.
De mit is igyon, amíg várakozik? Jám bor. Tökéletes. A 9 arany a pulton, ő pedig elsétál az asztalig.
Csak hosszú percek, majd egy fertályóra, aztán egy egész elteltével ébred rá, hogy akit annyira vár nem érkezik meg. ~ Hülye kurva. ~ Morgolódik magában, s már tűnne el arcáról az a bájos mosoly, de észrevesz egy társaságot, ahol majd múlathatja az idejét. ~ Rohadt, büdös, fekete kis kurva. ~ Még azért áldoz néhány gondolatot szerelmének, de az este további részében az urak társaságába feledkezik bele. Akiket ugye annyira végtelenül gyűlöl. Hangos nevetés, ingyen italok, bájainak mustrálása, osztatlan figyelem, s a fehér ruha, ami szépen gyűrődik minden eltelt órával, amikor is már nem tud olyan feszesen és egyenesen ülni benne. Nem megy haza senkivel. A remény nem hal meg, még ha be sem vallaná magának, folyton az ajtóra pillant, kutatva a fekete kis démont, de mindhiába. Az ablakon át nézve pirkadásnak indul a világ, ő pedig már csak unottan hallgatja félrészegen, az asztalra könyökölve azt az egy szem kitartó legényt, aki még mindig reménykedik, egy csókban, de szép szemein kívül más erénye nincs, így hát hosszasan várhat még. Egy életnyit is akár. Nelira mégsem mozdul. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mostanában minden klappol. A szőkeség ezt ritkán mondhatja el magáról, régen találta el az az epizód, amikor csak úgy önfeledten létezik a világban és még csak Tian-ra sem kell gondolnia. Nem, mert az életébe szökött az a romlott kis feketeség, akivel a világ legszebb helyén ismerkedtek meg és még csak ítélkező pillantásokkal sem illeti, nem kívánja megmenteni, vagy illemtanárhoz rángatni. És még csak nem is férfi, akiket az elkövetkezendő évtizedekre, vagy percekre - ezt sosem lehet tudni - úgy megutált.
Hatalmas mosolyával lép be a Kalmárba, eljött a napnyugta, a találkozó időpontja, és még ajándéka is van: Ő maga. Na meg persze a lakás, amit bérel a Polgárnegyedben, amiért még fizetni sem kell tulajdonképpen, mert mit számít az a pár perc, amit el kell töltenie azzal a furcsa bajszos pacákkal cserébe. Övé az egész. És elviheti oda a lányt.
De mit is igyon, amíg várakozik? Jám bor. Tökéletes. A 9 arany a pulton, ő pedig elsétál az asztalig.
Csak hosszú percek, majd egy fertályóra, aztán egy egész elteltével ébred rá, hogy akit annyira vár nem érkezik meg. ~ Hülye kurva. ~ Morgolódik magában, s már tűnne el arcáról az a bájos mosoly, de észrevesz egy társaságot, ahol majd múlathatja az idejét. ~ Rohadt, büdös, fekete kis kurva. ~ Még azért áldoz néhány gondolatot szerelmének, de az este további részében az urak társaságába feledkezik bele. Akiket ugye annyira végtelenül gyűlöl. Hangos nevetés, ingyen italok, bájainak mustrálása, osztatlan figyelem, s a fehér ruha, ami szépen gyűrődik minden eltelt órával, amikor is már nem tud olyan feszesen és egyenesen ülni benne. Nem megy haza senkivel. A remény nem hal meg, még ha be sem vallaná magának, folyton az ajtóra pillant, kutatva a fekete kis démont, de mindhiába. Az ablakon át nézve pirkadásnak indul a világ, ő pedig már csak unottan hallgatja félrészegen, az asztalra könyökölve azt az egy szem kitartó legényt, aki még mindig reménykedik, egy csókban, de szép szemein kívül más erénye nincs, így hát hosszasan várhat még. Egy életnyit is akár. Nelira mégsem mozdul. *
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:16:41
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:16:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék - zárás//
*Valahogy úgy érzi sikerült, amit akart. Nem tudná megmondani, pedig teljesen elvitte a koncentrálás és a másik álmainak alakítása. De játszhat vele az elméje is, akarhat annyira látni valamit, hogy megtörténtnek vélje. De az álom őt is elnyomja, s kivételesen a rémségek is elkerülik. Nem dolgozik a bűntudat, mert nincs benne nyoma. Csak az elégedettség, hiszen minden nap tud valamit prezentálni, ami értékelhető. A gyerekek fejlődése, a rezidencia szépülése, a tervei alakulása, na meg az a sok apróság, amiben Nori is másabb, mint eddig volt. Jó hatással van rá és a környezetére. Hogy mik az eszközei, az így lényegében teljesen mindegy.
Rég aludt jól. És amikor sikerül, akkor is a másik rángatja ki belőle. De nem bánja, tudja, hogy dolga van, csak ne lenne a másik olyan furcsa kis energiabomba, amire még nem készült fel. Nagyot ásít és laposakat pislog, miközben szinte azt érzi, hogy rajta ugrálnak.*
- Ébren vagyok...
*Nyögi elhaló rekedtes hangján, hiszen még csak át sem lépte igazán az ébrenlét küszöbét. Ilyenkor hozzá méltatlanul tudna hisztizni, de a szemei azonnal kipattannak mégis, mikor az első érdekes mondat elhangzik. Fel is ül rögvest az ágyon. *
- Mit álmodtál? Hogy én színeztem? De hát... *Fojtja vissza a szavakat, nem fogja lebuktatni magát azzal, hogy ellenkezzen azzal, hogy neki ehhez semmi köze. Mert van. És már pontosan tudja, hogy sikerült.
Felkel végül és újra segít a feketeségnek, hogy rákerüljön a szép ruha. Türelmesebbek a mozdulatok, nem köti gúzsba, hanem finoman igyekszik széppé varázsolni, hogy útnak indulhasson ahhoz, akitől nemsokára úgyis elszakad. Halvány mosolyra készteti. Tőle aztán senki nem veszi el a testvérét, vagy ha egy kicsit igen, akkor sem fogja rossz irányba terelni. Nem lesz szüksége máshoz menekülni.*
-Enyémek a gyerekek ezen a haton, szinte minden nap. De utána idejövök érted, jó? Csak maradj a Kalmárban, vagy hagyj üzenetet, hogy hol keresselek, ha más dolgod akadna. Ne hagyj aggódni, kérlek.
*Öleli magához a már felöltözöttet úgy pőrén, ahogy aludt. Aztán ideje neki is magára öltenie a ruhát, amiben lovagoltak, elpakolja a táskájába a többi holmit, majd búcsúzóul szól.*
- Vigyázz magadra Nori, nemsokára találkozunk. *Hagyja végül magára a lányt, pontosan tudva, hogy amaz lassan soha nem fogja magát egyedül érezni pusztán emiatt...*
*Valahogy úgy érzi sikerült, amit akart. Nem tudná megmondani, pedig teljesen elvitte a koncentrálás és a másik álmainak alakítása. De játszhat vele az elméje is, akarhat annyira látni valamit, hogy megtörténtnek vélje. De az álom őt is elnyomja, s kivételesen a rémségek is elkerülik. Nem dolgozik a bűntudat, mert nincs benne nyoma. Csak az elégedettség, hiszen minden nap tud valamit prezentálni, ami értékelhető. A gyerekek fejlődése, a rezidencia szépülése, a tervei alakulása, na meg az a sok apróság, amiben Nori is másabb, mint eddig volt. Jó hatással van rá és a környezetére. Hogy mik az eszközei, az így lényegében teljesen mindegy.
Rég aludt jól. És amikor sikerül, akkor is a másik rángatja ki belőle. De nem bánja, tudja, hogy dolga van, csak ne lenne a másik olyan furcsa kis energiabomba, amire még nem készült fel. Nagyot ásít és laposakat pislog, miközben szinte azt érzi, hogy rajta ugrálnak.*
- Ébren vagyok...
*Nyögi elhaló rekedtes hangján, hiszen még csak át sem lépte igazán az ébrenlét küszöbét. Ilyenkor hozzá méltatlanul tudna hisztizni, de a szemei azonnal kipattannak mégis, mikor az első érdekes mondat elhangzik. Fel is ül rögvest az ágyon. *
- Mit álmodtál? Hogy én színeztem? De hát... *Fojtja vissza a szavakat, nem fogja lebuktatni magát azzal, hogy ellenkezzen azzal, hogy neki ehhez semmi köze. Mert van. És már pontosan tudja, hogy sikerült.
Felkel végül és újra segít a feketeségnek, hogy rákerüljön a szép ruha. Türelmesebbek a mozdulatok, nem köti gúzsba, hanem finoman igyekszik széppé varázsolni, hogy útnak indulhasson ahhoz, akitől nemsokára úgyis elszakad. Halvány mosolyra készteti. Tőle aztán senki nem veszi el a testvérét, vagy ha egy kicsit igen, akkor sem fogja rossz irányba terelni. Nem lesz szüksége máshoz menekülni.*
-Enyémek a gyerekek ezen a haton, szinte minden nap. De utána idejövök érted, jó? Csak maradj a Kalmárban, vagy hagyj üzenetet, hogy hol keresselek, ha más dolgod akadna. Ne hagyj aggódni, kérlek.
*Öleli magához a már felöltözöttet úgy pőrén, ahogy aludt. Aztán ideje neki is magára öltenie a ruhát, amiben lovagoltak, elpakolja a táskájába a többi holmit, majd búcsúzóul szól.*
- Vigyázz magadra Nori, nemsokára találkozunk. *Hagyja végül magára a lányt, pontosan tudva, hogy amaz lassan soha nem fogja magát egyedül érezni pusztán emiatt...*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 17:21:30
Üzenet elküldve: 2024-08-03 17:21:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Mai feltette az új, saját magának kiharcolt életét arra, hogy elveszett lelkeken segítsen, de vajon ki segít az ő, legalább annyira sérült elméjén, mint azoké, akik megsegítésére felesküdött? Kérdezhetné tőle bárki, ha tudnák, hogy mi jár a lány fejében. Szerencsére Nori sem tudja.
Ha ő nem is, a sors mára megkegyelmez Mai-nak. Nincs több okoskodás, sem beszólás, sem hiszti. Bizonyára a feketeség is fáradt már, csak nem hajlandó beismerni.
Fent a szobában azt is hamar elismeri, hogy fűzőben aludni valószínűleg rosszabb lenne, mint részt venni egy kínzáson a várbörtönben, úgyhogy készségesen engedi kiszabadítani magát belőle.
Élvezi, ahogy utána Mai a haját piszkálja, jóleső érzés.*
- Remélem. A te segítségeddel biztosan. *Annak is örül, hogy Mai végre megbékélt a szőke létezésével. Nem kell tudnia róla, hogy egyáltalán nem így van. Miután fűző és cipők nélkül az ágyba kerül, és Mai is megállapodik mellette, talán még annál is intenzívebb mocorgással próbálja eldönteni, hogy milyen pózt válasszon, mint amilyet ébredés után el szokott követni. Végül egy kis gombócként marad az ágy jobb oldalán fekve úgy, hogy a feje teteje és a térdei épp csak érintsék Mai testét. Így most jó neki. Hamar el is nyomja az álom, ezt halk, egyenletes szuszogása jelzi.
El is merülne, a szokásos, ingerszegény, fekete álomvilágában, de ezúttal valami váratlan történik. A világa halványan, és ritkásan, de elkezd megtelni színekkel. A távolban megpillant egy ismerős alakot, ami néhány homályos kép után Mai-ként manifesztálódik előtte.*
- Mai! *Szólítja meg, s követni kezdi. Egyre inkább közeledik hozzá, de nem éri utol. Egyszer csak elveszíti a nyomát, de ő halad tovább. A nagy sötétség néhány pontján élete egyes emlékei jelennek meg fakó színekkel, de mind időrendben visszafelé, mintha csak a múltjába menetelne vissza. A képek mind mások, kuszák, néhol értelmetlenek, egy dolog állandó csupán. Minden egyes képen látni véli Mai-t valahol. Egy ház mellett elrejtőzve, a tömegben vagy épp maga előtt, ahogy egy lágy ölelést kap tőle. Látja magát kisbabaként is, ahogy a földről is Mai veszi őt magához, de hogy hová viszi, azt már nem mutatja az álom. Az idősík iránya megfordul, és a múlt helyett lassan a jövőbe torkollik, ahol szintén mindig, minden pillanatban észleli a fél-elf lányt akkor is, mikor egyértelműen nincs mellette.
Ébredése így felettébb kellemes. A várt sajtkukac mozgásával kelti elgémberedett végtagjait újra életre, de ezúttal széles mosollyal az arcán ébred.*
- Mai, hé! Kelj fel! *Ébresztgeti a még alvó lányt, nem tudva, hogy őt esetleg a szokásos rémálmai egyikéből rángatja-e ki. Ha sikerül felébresztenie őt, akkor Mai is láthatja a feketeség arcán a kifinomult mosolyt, ennek okát pedig nem is rest a másik tudtára adni.*
- Olyan jót álmodtam. Nem volt minden fekete, mint szokott. Színes volt. Te csináltad nekem a színeket. *Meséli gyermeki boldogsággal, majd kimászik az ágyból, megmosakszik, megigazítja a ruháját, megfésülködik, a sminkjét is elkészíti, és utána lép vissza Mai elé.*
- Kérem a fűzőt! *Most lélekben fel is készült a szorító érzésre, és arra, hogy abban fog maradni, míg valaki, reményei szerint szőke kis barátnője le nem veszi róla, merthogy magáról biza az istenekre csak akkor tudja lehámozni, ha letépi. Ha Mai segít neki, akkor hamarosan már ott áll újra teljes díszben, legjobb formájában, és ezúttal kipihenten. Ilyen jól rég indult már napja.*
- Akkor most te is elmész? Mondd, hol foglak megtalálni, ha szükségem van rád? *Ezt még muszáj tisztázniuk, mielőtt elválnak egymástól. Nem akar ismét napokat, hatokat tölteni a lány nélkül, főleg azok után nem, hogy az álomban oly' megnyugtató volt a jelenléte, hogy most újra nem akarja elengedni őt, de megtanulta, hogy az elválás nem vég, csak egy állapot, amitől nem kell félni.*
*Mai feltette az új, saját magának kiharcolt életét arra, hogy elveszett lelkeken segítsen, de vajon ki segít az ő, legalább annyira sérült elméjén, mint azoké, akik megsegítésére felesküdött? Kérdezhetné tőle bárki, ha tudnák, hogy mi jár a lány fejében. Szerencsére Nori sem tudja.
Ha ő nem is, a sors mára megkegyelmez Mai-nak. Nincs több okoskodás, sem beszólás, sem hiszti. Bizonyára a feketeség is fáradt már, csak nem hajlandó beismerni.
Fent a szobában azt is hamar elismeri, hogy fűzőben aludni valószínűleg rosszabb lenne, mint részt venni egy kínzáson a várbörtönben, úgyhogy készségesen engedi kiszabadítani magát belőle.
Élvezi, ahogy utána Mai a haját piszkálja, jóleső érzés.*
- Remélem. A te segítségeddel biztosan. *Annak is örül, hogy Mai végre megbékélt a szőke létezésével. Nem kell tudnia róla, hogy egyáltalán nem így van. Miután fűző és cipők nélkül az ágyba kerül, és Mai is megállapodik mellette, talán még annál is intenzívebb mocorgással próbálja eldönteni, hogy milyen pózt válasszon, mint amilyet ébredés után el szokott követni. Végül egy kis gombócként marad az ágy jobb oldalán fekve úgy, hogy a feje teteje és a térdei épp csak érintsék Mai testét. Így most jó neki. Hamar el is nyomja az álom, ezt halk, egyenletes szuszogása jelzi.
El is merülne, a szokásos, ingerszegény, fekete álomvilágában, de ezúttal valami váratlan történik. A világa halványan, és ritkásan, de elkezd megtelni színekkel. A távolban megpillant egy ismerős alakot, ami néhány homályos kép után Mai-ként manifesztálódik előtte.*
- Mai! *Szólítja meg, s követni kezdi. Egyre inkább közeledik hozzá, de nem éri utol. Egyszer csak elveszíti a nyomát, de ő halad tovább. A nagy sötétség néhány pontján élete egyes emlékei jelennek meg fakó színekkel, de mind időrendben visszafelé, mintha csak a múltjába menetelne vissza. A képek mind mások, kuszák, néhol értelmetlenek, egy dolog állandó csupán. Minden egyes képen látni véli Mai-t valahol. Egy ház mellett elrejtőzve, a tömegben vagy épp maga előtt, ahogy egy lágy ölelést kap tőle. Látja magát kisbabaként is, ahogy a földről is Mai veszi őt magához, de hogy hová viszi, azt már nem mutatja az álom. Az idősík iránya megfordul, és a múlt helyett lassan a jövőbe torkollik, ahol szintén mindig, minden pillanatban észleli a fél-elf lányt akkor is, mikor egyértelműen nincs mellette.
Ébredése így felettébb kellemes. A várt sajtkukac mozgásával kelti elgémberedett végtagjait újra életre, de ezúttal széles mosollyal az arcán ébred.*
- Mai, hé! Kelj fel! *Ébresztgeti a még alvó lányt, nem tudva, hogy őt esetleg a szokásos rémálmai egyikéből rángatja-e ki. Ha sikerül felébresztenie őt, akkor Mai is láthatja a feketeség arcán a kifinomult mosolyt, ennek okát pedig nem is rest a másik tudtára adni.*
- Olyan jót álmodtam. Nem volt minden fekete, mint szokott. Színes volt. Te csináltad nekem a színeket. *Meséli gyermeki boldogsággal, majd kimászik az ágyból, megmosakszik, megigazítja a ruháját, megfésülködik, a sminkjét is elkészíti, és utána lép vissza Mai elé.*
- Kérem a fűzőt! *Most lélekben fel is készült a szorító érzésre, és arra, hogy abban fog maradni, míg valaki, reményei szerint szőke kis barátnője le nem veszi róla, merthogy magáról biza az istenekre csak akkor tudja lehámozni, ha letépi. Ha Mai segít neki, akkor hamarosan már ott áll újra teljes díszben, legjobb formájában, és ezúttal kipihenten. Ilyen jól rég indult már napja.*
- Akkor most te is elmész? Mondd, hol foglak megtalálni, ha szükségem van rád? *Ezt még muszáj tisztázniuk, mielőtt elválnak egymástól. Nem akar ismét napokat, hatokat tölteni a lány nélkül, főleg azok után nem, hogy az álomban oly' megnyugtató volt a jelenléte, hogy most újra nem akarja elengedni őt, de megtanulta, hogy az elválás nem vég, csak egy állapot, amitől nem kell félni.*
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 15:22:50
Üzenet elküldve: 2024-08-03 15:22:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Márpedig neki ne mondja meg senki. Egész élete azzal telt, hogy utasították. Hogyan nézzen ki, milyen színű legyen a ruhája, mit tanulhat, vagy inkább azt, hogy mit nem. Kivel kell találkozni, s azzal hogyan viselkedjen. Ebbe azért csempészett nem kevés dacot és menekültek is előle, még a neve sem számított egyeseknek. Most szabad keze van, úgy botlik lehetetlen alakokba ahogy ő akar. A rezidencián is élhet az általa kitervelt lehetőségeivel, szóval bort is éppen annyit iszik, amennyit akar. Ő úgyis okosabb, na meg sokkal jobban tudja mi árt és mi nem. A feketeséggel ellentétben. De meghagyja magának a magyarázatot, csak egy csekély válaszra futja, mert még le sem értek, de már utál itt lenni. *
- Óvatos vagyok, Nori, köszönöm az aggódást. De én tudok magamra vigyázni.
*Nem, egyébként nem tud, már csak abból is látszik, hogy kivel fogja tölteni az éjszakát. Bármit sikerült elérnie a másiknál, sosem lehet tudni mikor törik még egy darabra, vagy a már meglévő mikor dönt úgy, hogy nem törődik többé Mai észérveivel, szeretetével.
Az idő lassan pörög, még beszélni is elfelejt, pedig általában be sem áll a szájuk, ha együtt vannak. Nem akar feltűnő lenni ezzel, ezért is a magyarázat, amikor felérnek végre, mert tussolni szeretné azt, amit tud, hogy feltűnő. De majd kárpótolja a lányt, mikor segít neki mindenben, na meg hogy lassan módszeresen magához láncolja gondolati szinten, hogy ne legyen szüksége holmi eszeveszett szőkékre.*
- Annyira nem, mint a tiéd, de most jobb lesz nélküle. És neked is.
*Mit sem törődik azzal, hogy nincsen rajta jószerivel ruha, odasétál Nori mögé, hogy levegye róla a merev felsőrészt. Neki ez mindig gyerekjáték, csukott szemmel is megoldaná, de azért inkább figyeli a jégkékekkel a folyamatot. Főleg, mert újra ellentmondott neki, pedig tényleg nem akarja mindenben korlátozni, egyszerűen ilyen napja van. Na meg ami butaság, az butaság. Álom sem jönne a szemére, ha ebben a darabban kéne aludnia, arról nem is beszélve, hogy milyen gyűrött lenne utána. Talán helyrehozhatatlanul.*
- Korán kelek úgy is, ennyi bele fog férni. *Simít végig a fekete hajzuhatagon, mikor befejezte a zsinegek oldását. * - Nem hagynám, hogy úgy jelenj meg, hogy nem a legszebb vagy. Le fog esni az álla. ~És remélem megáll a szíve is.~ *Követi tekintetével a testvérét, majd úgy, ahogy van ő is az ágyat választja végre. Még pár szót szívesen vált, de inkább megvárja, míg a sajtkukac végre rendezni tudja mozdulatait, hozzábújjon, ha szeretne. Amikor kellően biztosítja róla a levegővétele, hogy álomba zuhant, csak akkor kezd halk igéjének mormolásába. Ekkor próbálja meg először azt, amit még soha. Amit, hogyha nem sikerül is, eztán minden egyes éjjel újra fog próbálni, kicsiben kezdve, figyelve az apró változásokat, hogy jó úton halad-e. Nincs idő bűntudatra és nem is fogja hatalmába keríteni. Ő csak védelmez.
Ő a sziklaszilárd védőbástya, amit most a másik álmain keresztül is megjelenít. Minden mozdulatával, ahogy beleköltözik az álmaiba, azt sugallja, hogy mindig itt lesz neki, bármily távol is legyenek egymástól. Hogy rá mindig szükség van, és lesz is. Nem tér rá külső személyekre, nem befolyásolja, csak a hozzá való viszonyt. Mert bőven elég, ha hallgat rá, ha nem hiszi minden külön töltött percben, hogy nincs neki többé. Az álomban csak sugározza mindezt és egy óvó ölelésbe burkolja. Jelen van, de visszaviszi őt távolabbra, amikor még hűlt helye volt az életében. Hogy tudja a feketeség, hogy valahol a periférián mindig is ott voltak egymásnak, csak nem jött el az idő a találkozásra. Hogy mindig ugyanígy lesz, mellette marad akkor is, ha nincs ott testben. A képek változnak csak, az óvás nem. Jelen, múlt, jövő. Valami láthatatlan fonál köti össze őket, amit nem kell soha megfejteni, mert van. Megkérdőjelezhetetlenül. És minden egyes éjszaka még erősebb lesz, nem engedve, hogy elszakadjon. Szabad akarata megmarad mindig, mégis elülteti benne a tényt, hogy egymásban bízhatnak igazán csak. Hogy sosem kell tartania, hogy elvesznek egymás életéből. S ha mégis? Majd visszatalálnak egymáshoz. Mint azon a napon a padon, mikor először mellé ült, ahogy a távol lévő lelkeik végre egymásra találtak...*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
*Márpedig neki ne mondja meg senki. Egész élete azzal telt, hogy utasították. Hogyan nézzen ki, milyen színű legyen a ruhája, mit tanulhat, vagy inkább azt, hogy mit nem. Kivel kell találkozni, s azzal hogyan viselkedjen. Ebbe azért csempészett nem kevés dacot és menekültek is előle, még a neve sem számított egyeseknek. Most szabad keze van, úgy botlik lehetetlen alakokba ahogy ő akar. A rezidencián is élhet az általa kitervelt lehetőségeivel, szóval bort is éppen annyit iszik, amennyit akar. Ő úgyis okosabb, na meg sokkal jobban tudja mi árt és mi nem. A feketeséggel ellentétben. De meghagyja magának a magyarázatot, csak egy csekély válaszra futja, mert még le sem értek, de már utál itt lenni. *
- Óvatos vagyok, Nori, köszönöm az aggódást. De én tudok magamra vigyázni.
*Nem, egyébként nem tud, már csak abból is látszik, hogy kivel fogja tölteni az éjszakát. Bármit sikerült elérnie a másiknál, sosem lehet tudni mikor törik még egy darabra, vagy a már meglévő mikor dönt úgy, hogy nem törődik többé Mai észérveivel, szeretetével.
Az idő lassan pörög, még beszélni is elfelejt, pedig általában be sem áll a szájuk, ha együtt vannak. Nem akar feltűnő lenni ezzel, ezért is a magyarázat, amikor felérnek végre, mert tussolni szeretné azt, amit tud, hogy feltűnő. De majd kárpótolja a lányt, mikor segít neki mindenben, na meg hogy lassan módszeresen magához láncolja gondolati szinten, hogy ne legyen szüksége holmi eszeveszett szőkékre.*
- Annyira nem, mint a tiéd, de most jobb lesz nélküle. És neked is.
*Mit sem törődik azzal, hogy nincsen rajta jószerivel ruha, odasétál Nori mögé, hogy levegye róla a merev felsőrészt. Neki ez mindig gyerekjáték, csukott szemmel is megoldaná, de azért inkább figyeli a jégkékekkel a folyamatot. Főleg, mert újra ellentmondott neki, pedig tényleg nem akarja mindenben korlátozni, egyszerűen ilyen napja van. Na meg ami butaság, az butaság. Álom sem jönne a szemére, ha ebben a darabban kéne aludnia, arról nem is beszélve, hogy milyen gyűrött lenne utána. Talán helyrehozhatatlanul.*
- Korán kelek úgy is, ennyi bele fog férni. *Simít végig a fekete hajzuhatagon, mikor befejezte a zsinegek oldását. * - Nem hagynám, hogy úgy jelenj meg, hogy nem a legszebb vagy. Le fog esni az álla. ~És remélem megáll a szíve is.~ *Követi tekintetével a testvérét, majd úgy, ahogy van ő is az ágyat választja végre. Még pár szót szívesen vált, de inkább megvárja, míg a sajtkukac végre rendezni tudja mozdulatait, hozzábújjon, ha szeretne. Amikor kellően biztosítja róla a levegővétele, hogy álomba zuhant, csak akkor kezd halk igéjének mormolásába. Ekkor próbálja meg először azt, amit még soha. Amit, hogyha nem sikerül is, eztán minden egyes éjjel újra fog próbálni, kicsiben kezdve, figyelve az apró változásokat, hogy jó úton halad-e. Nincs idő bűntudatra és nem is fogja hatalmába keríteni. Ő csak védelmez.
Ő a sziklaszilárd védőbástya, amit most a másik álmain keresztül is megjelenít. Minden mozdulatával, ahogy beleköltözik az álmaiba, azt sugallja, hogy mindig itt lesz neki, bármily távol is legyenek egymástól. Hogy rá mindig szükség van, és lesz is. Nem tér rá külső személyekre, nem befolyásolja, csak a hozzá való viszonyt. Mert bőven elég, ha hallgat rá, ha nem hiszi minden külön töltött percben, hogy nincs neki többé. Az álomban csak sugározza mindezt és egy óvó ölelésbe burkolja. Jelen van, de visszaviszi őt távolabbra, amikor még hűlt helye volt az életében. Hogy tudja a feketeség, hogy valahol a periférián mindig is ott voltak egymásnak, csak nem jött el az idő a találkozásra. Hogy mindig ugyanígy lesz, mellette marad akkor is, ha nincs ott testben. A képek változnak csak, az óvás nem. Jelen, múlt, jövő. Valami láthatatlan fonál köti össze őket, amit nem kell soha megfejteni, mert van. Megkérdőjelezhetetlenül. És minden egyes éjszaka még erősebb lesz, nem engedve, hogy elszakadjon. Szabad akarata megmarad mindig, mégis elülteti benne a tényt, hogy egymásban bízhatnak igazán csak. Hogy sosem kell tartania, hogy elvesznek egymás életéből. S ha mégis? Majd visszatalálnak egymáshoz. Mint azon a napon a padon, mikor először mellé ült, ahogy a távol lévő lelkeik végre egymásra találtak...*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 14:41:25
Üzenet elküldve: 2024-08-03 14:41:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Megint egy újabb félreértésbe ütköznek. A finom és a kényelmes szó sem ugyanazt jelenti Nori-nak. A selyem anyag, ahogy hozzáér a bőréhez, az valóban finom érzés neki, de az egész öltözéket attól még ugyanolyan kényelmetlennek érzi, mint Mai, ha nem rosszabbnak. Arra viszont már ő is rájött, hogy mindez megéri a kényelmetlenséget.
Okosan nem vitatkozik most, egészen addig, míg fel nem figyel Mai borára az asztalon. Persze, erre is megkapja a magyarázatot, de azt kételkedve fogadja.*
- Ne hidd, hogy olyan sok kell. Csak óvatosan! *Mai mindenért rászól. Ne ölelgessen veszélyes orkokat, ne karcolgassa a más tulajdonát képező falat tőrrel, ne akarja megégetni a vakolatot. Hát akkor bizony neki is joga van beleszólni abba, hogy neki meg nem kéne annyit innia.
A tányérok lassan kiürülnek, elfogy a sűrű, barna leves is, és egy szálka sem akad meg Nori torkán, pedig amilyen mohón falta azt a halat, minden esély megvolt rá. Már csak a tea vár a végzetére, de arra még egy kicsit várni kell. Mai-nak is, bármennyire is akaródzik már visszamenni a szobába. Szépen, lassan szürcsöli ki a finom innivaló minden cseppjét, ami időben talán egy örökkévalóságnak is tűnhet annak, aki menni akar, de azért sem fog vele sietni.
Végül csak visszajutnak a szobájukba, Nori pedig meglepetten figyeli, ahogy Mai már szabadul is meg a csinos ruhájától.*
- Ennyire kényelmetlen volt? *pislog rá, majd hallgatja a szabadkozást, hogy miért is kellett ilyen gyorsan ott hagyni a lenti társaságot.*
- Oké, mindegy. *Némi sértődöttség azért hallatszik a hangjából, mivel Mai tönkretette a bulit, de az együtt alvás, ami arról fog szólni, hogy feküdjenek bármilyen lehetetlen pózban, csak valamilyük érjen egymáshoz, már neki is nagyon hiányzik. Az majd kárpótolni fogja.*
- Nem kell! Így maradok *vágja rá hirtelen, de rájön, hogy nem jó ötlet. Ritka kényelmetlen lenne ebben a göncben aludni.*
- Mármint oké, de hajnalban fel foglak kelteni, hogy rakd vissza rám, mert ebben akarok lenni. *Mai jól gondolta, ebben akarja lenyűgözni a szőke kis „szerelmét”. Most azonban hátat fordít a lánynak, és engedi kihámozni magát a fűzőjéből. Miután az lekerült róla, s a cipőjét is lerúgta magáról, a többi ruhadarab levételével mit sem törődve dől ki az ágyon.*
*Megint egy újabb félreértésbe ütköznek. A finom és a kényelmes szó sem ugyanazt jelenti Nori-nak. A selyem anyag, ahogy hozzáér a bőréhez, az valóban finom érzés neki, de az egész öltözéket attól még ugyanolyan kényelmetlennek érzi, mint Mai, ha nem rosszabbnak. Arra viszont már ő is rájött, hogy mindez megéri a kényelmetlenséget.
Okosan nem vitatkozik most, egészen addig, míg fel nem figyel Mai borára az asztalon. Persze, erre is megkapja a magyarázatot, de azt kételkedve fogadja.*
- Ne hidd, hogy olyan sok kell. Csak óvatosan! *Mai mindenért rászól. Ne ölelgessen veszélyes orkokat, ne karcolgassa a más tulajdonát képező falat tőrrel, ne akarja megégetni a vakolatot. Hát akkor bizony neki is joga van beleszólni abba, hogy neki meg nem kéne annyit innia.
A tányérok lassan kiürülnek, elfogy a sűrű, barna leves is, és egy szálka sem akad meg Nori torkán, pedig amilyen mohón falta azt a halat, minden esély megvolt rá. Már csak a tea vár a végzetére, de arra még egy kicsit várni kell. Mai-nak is, bármennyire is akaródzik már visszamenni a szobába. Szépen, lassan szürcsöli ki a finom innivaló minden cseppjét, ami időben talán egy örökkévalóságnak is tűnhet annak, aki menni akar, de azért sem fog vele sietni.
Végül csak visszajutnak a szobájukba, Nori pedig meglepetten figyeli, ahogy Mai már szabadul is meg a csinos ruhájától.*
- Ennyire kényelmetlen volt? *pislog rá, majd hallgatja a szabadkozást, hogy miért is kellett ilyen gyorsan ott hagyni a lenti társaságot.*
- Oké, mindegy. *Némi sértődöttség azért hallatszik a hangjából, mivel Mai tönkretette a bulit, de az együtt alvás, ami arról fog szólni, hogy feküdjenek bármilyen lehetetlen pózban, csak valamilyük érjen egymáshoz, már neki is nagyon hiányzik. Az majd kárpótolni fogja.*
- Nem kell! Így maradok *vágja rá hirtelen, de rájön, hogy nem jó ötlet. Ritka kényelmetlen lenne ebben a göncben aludni.*
- Mármint oké, de hajnalban fel foglak kelteni, hogy rakd vissza rám, mert ebben akarok lenni. *Mai jól gondolta, ebben akarja lenyűgözni a szőke kis „szerelmét”. Most azonban hátat fordít a lánynak, és engedi kihámozni magát a fűzőjéből. Miután az lekerült róla, s a cipőjét is lerúgta magáról, a többi ruhadarab levételével mit sem törődve dől ki az ágyon.*
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:57
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
- Finom érzés? Szerintem borzasztó. De egy kis kényelmetlenség semmiség ahhoz, amit el tudsz érni ilyen csinosan. *Nem kezd el mesébe, pontosan látta már a lány, hogy Mai egy-egy szebb darabban, felvéve a látszólagos magabiztosságát mikre képes. Bár sokszor anélkül is, de nagy segítség, komolyabban veszik bizonyos helyeken, vagy körökben.
Csak néha sandít hátra, hogyan birkózik meg a lépcsőkkel a feketeség, türelmes ő, nem várja el, hogy szaladni tudjon azokban a topánkákban, a fejlődést értékeli inkább. A szobával hátrahagyta a furcsa érzelmeit is, de mégis vágyik vissza, pedig még le sem ért a fogadótérbe.
Újabb büszkeség, hogy ki tudta olvasni az étlapon szereplő szavakat, hiszen eddig neki kellett ezt megtenni helyette. Lehetséges, hogy tényleg kikupálódik a kis fekete, s ugyan sokat kell ehhez tanulnia és beletennie, de mégiscsak Mai érdeme az egész.
Kifizeti a 17 aranyat is a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással fogásért, aztán a Tea árát, ami újabb 4 érme. Mit sem törődik a ma elherdált összeggel, még mindig anyáskodik, pedig csak a nővére.*
- Ugyan már, ahhoz nagyon sok ilyen kellene még. *Forgatja meg a szemeit. Utálja, ha beleszól a másik a dolgaiba, amit ő is pontosan tud, hogy nem, vagy nem így kéne. De ha egyszer szabadnapot kapott, miért is ne csinálhatná azt, amit akar? A gyermekek mellé úgyis kell minden fegyelmezettsége, ott nem engedi meg ugyanezt magának. De még mindig sokkal jobb, hogy erre figyel oda a másik, nem arra, amit mindig olyan gondosan fed el. A leves hát Nori gyomrába kerül az övé helyett, ő pedig nem zavartatva magát iszogatja a pohara tartalmát. Nem is érez belőle semmit, szóval biztos nem olyan méreg ez. Egyébként is, ha nem lenne Nori, meg sem kóstolta volna soha.
Már tényleg nem akar itt lent lenni. Alig várja, hogy kiürüljön a másik tányérja, reménykedik, hogy nem olyan mohó, hogy a szálka megakadjon a torkán, sokszor készenlétben érzi magát, hogy mikor kell ráripakodnia, hogy óvatosabban, de úgy tűnik nincs rá szükség.*
- Jól van, igyad, persze...
*Csak győzze kivárni. De nem sürgetheti jobban, nem is érti igazán mi a baja, hiszen ő akart már végre vele tölteni egy egész napot, még ha reggel nem is ennek indult neki. A türelmetlensége csak annak szól, amilyen merényletet szeretne elkövetni az álmaiban. Mikor végre elfogytak az italok, nem várakozik, felpattan és sietőse veszi a lépteit. Ezért kár volt átöltözni is, de nem baj, ebből is csak tanul Nori. Ha követi követi, ha nem, akkor nem, de ő nem bírja tovább egy légtérben a többi lélekkel. Csendet akar, nyugalmat és hogy elaludjon a lány. Sietősen szabadul meg a nemrég felvett ruhájától és kezd mosakodásba.*
- Ne haragudj, de nem volt kedvem lent maradni. Úgy tűnik fáradt vagyok őket hallgatni, veled szeretnék aludni, olyan régen csináltunk ilyet.
*Ásít is egyet, de többnyire csak manipulál a kedves szavakkal, hátha hamarabb ugrik be az ágyba a lány.*
- Segítek levenni a fűzőt, jó?
- Finom érzés? Szerintem borzasztó. De egy kis kényelmetlenség semmiség ahhoz, amit el tudsz érni ilyen csinosan. *Nem kezd el mesébe, pontosan látta már a lány, hogy Mai egy-egy szebb darabban, felvéve a látszólagos magabiztosságát mikre képes. Bár sokszor anélkül is, de nagy segítség, komolyabban veszik bizonyos helyeken, vagy körökben.
Csak néha sandít hátra, hogyan birkózik meg a lépcsőkkel a feketeség, türelmes ő, nem várja el, hogy szaladni tudjon azokban a topánkákban, a fejlődést értékeli inkább. A szobával hátrahagyta a furcsa érzelmeit is, de mégis vágyik vissza, pedig még le sem ért a fogadótérbe.
Újabb büszkeség, hogy ki tudta olvasni az étlapon szereplő szavakat, hiszen eddig neki kellett ezt megtenni helyette. Lehetséges, hogy tényleg kikupálódik a kis fekete, s ugyan sokat kell ehhez tanulnia és beletennie, de mégiscsak Mai érdeme az egész.
Kifizeti a 17 aranyat is a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással fogásért,
aztán a Tea árát, ami újabb 4 érme. Mit sem törődik a ma elherdált összeggel, még mindig anyáskodik, pedig csak a nővére.*- Ugyan már, ahhoz nagyon sok ilyen kellene még. *Forgatja meg a szemeit. Utálja, ha beleszól a másik a dolgaiba, amit ő is pontosan tud, hogy nem, vagy nem így kéne. De ha egyszer szabadnapot kapott, miért is ne csinálhatná azt, amit akar? A gyermekek mellé úgyis kell minden fegyelmezettsége, ott nem engedi meg ugyanezt magának. De még mindig sokkal jobb, hogy erre figyel oda a másik, nem arra, amit mindig olyan gondosan fed el. A leves hát Nori gyomrába kerül az övé helyett, ő pedig nem zavartatva magát iszogatja a pohara tartalmát. Nem is érez belőle semmit, szóval biztos nem olyan méreg ez. Egyébként is, ha nem lenne Nori, meg sem kóstolta volna soha.
Már tényleg nem akar itt lent lenni. Alig várja, hogy kiürüljön a másik tányérja, reménykedik, hogy nem olyan mohó, hogy a szálka megakadjon a torkán, sokszor készenlétben érzi magát, hogy mikor kell ráripakodnia, hogy óvatosabban, de úgy tűnik nincs rá szükség.*
- Jól van, igyad, persze...
*Csak győzze kivárni. De nem sürgetheti jobban, nem is érti igazán mi a baja, hiszen ő akart már végre vele tölteni egy egész napot, még ha reggel nem is ennek indult neki. A türelmetlensége csak annak szól, amilyen merényletet szeretne elkövetni az álmaiban. Mikor végre elfogytak az italok, nem várakozik, felpattan és sietőse veszi a lépteit. Ezért kár volt átöltözni is, de nem baj, ebből is csak tanul Nori. Ha követi követi, ha nem, akkor nem, de ő nem bírja tovább egy légtérben a többi lélekkel. Csendet akar, nyugalmat és hogy elaludjon a lány. Sietősen szabadul meg a nemrég felvett ruhájától és kezd mosakodásba.*
- Ne haragudj, de nem volt kedvem lent maradni. Úgy tűnik fáradt vagyok őket hallgatni, veled szeretnék aludni, olyan régen csináltunk ilyet.
*Ásít is egyet, de többnyire csak manipulál a kedves szavakkal, hátha hamarabb ugrik be az ágyba a lány.*
- Segítek levenni a fűzőt, jó?
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 12:25:48
Üzenet elküldve: 2024-08-03 12:25:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Most már megint nem érti Mai-t. Azt akarja, hogy tüntesse el a nyomokat, amire ő kitalál egy sokkal hatékonyabb megoldást, mint átkarcolgatni az összes irományt, erre rögtön megtiltja neki. Miért? Azért, mert tűz kell hozzá, vagy azért, mert ő találta ki? Mindegy, nem vitatkozik most, csak a szemeit forgatva veszi tudomásul a tiltást.
Másrészről Mai elégedett lehet, mert amikor sikerül igazán határozottan fellépnie, akkor látszólag Nori szó nélkül hallgat is rá, s az öltözködés végére még olyan gyönyörű, fekete hercegnőt is sikerül belőle faragni, ami minden bizonnyal elnyeri a szigorú kisasszony tetszését is.*
- Köszönöm! *Kicsit feszengve bújik bele az ölelésbe, szoknia kell még a ruhát.* Finom érzés, csak ne lenne ilyen fene kényelmetlen… *Egy újabb kis adag hiszti, majd egy őszinte bólogatás, hogy hiába a fűző szorítása, így is van most bőven hely a pocakjában elemózsiának.
Szóval követi a lányt lefelé a lépcsőkön, de az ő vonulása még mindig jobban hasonlít egy bénácska bukdácsolásra, de mentségére szóljon, hogy a Mágustorony óta sokat fejlődött, hisz a magassarkúkat azóta már viselte is egyszer egy egész napig.
Mikor rá kerül a sor, hogy válasszon, magabiztosan pillant az étlapra. Itt az ideje, hogy használja újdonsült képzettségét, az olvasást.*
- Sül-t… fog-… fogas! Az hal, nem? Jó lesz. Meg egy teát! *Azzal már nem szenved, hogy a további olvasással azon információ birtokába is jusson, hogy egy egész halat fog kapni, citromos-vajas mártással. Megelégszik annyival, hogy hal. A fizetést pedig rábízza Mai-ra, miután látja, hogy bőven elegendő érmét kotort elő.
Bájosan festhet az olvasni épp, hogy tudó, csámpásan járó hercegnő, de legalább, miután helyet foglaltak az asztalnál, már sem betűkre, sem pedig a sarkakon való egyensúlyozásra nem kell figyelnie, úgyhogy meg is nyugszik egy kicsit.
Mikor megérkezik az ételük, Nori szemei csillogni kezdenek, mikor meglátja az övét, és mindenféle „jó étvágyat” nélkül kezd el úgy falni, mintha megint csak legalább annyi ideje nem evett volna, mint Mai. Csak az tűnik fel neki, hogy társa előtt ismét egy pohár bor díszeleg, amit már nem tud szó nélkül hagyni.*
- Mai, már megint bor? Komolyan, el kell magyaráznom neked, hogy mit csinál veled az a méreg, ha állandóan csak azt iszod? Ugyanolyan bolond leszel, mint én. *Merthogy nem látta mást fogyasztani a lányt az elmúlt pár napban, mióta újra együtt vannak. Egyébként csak ennyi megjegyzést enged meg magának, a következő pillanatokban már újra elmerül az ízek kavalkádjában, és szó nélkül elfogadja Mai levesét is, bekanalazza azt is. A lány szerencséjére Nori továbbra is csak a mérgekhez kapcsolódó témában szemfüles, az nem tűnik fel neki, hogy így Mai nem eszik semmit.*
- Jól van, mindjárt felmehetünk, csak hadd igyam még meg a teám! *Nem örül, hogy sürgetik, teli pocakkal, fűzőben nem lehet már olyan gyorsan elfogyasztani egy teát.*
*Most már megint nem érti Mai-t. Azt akarja, hogy tüntesse el a nyomokat, amire ő kitalál egy sokkal hatékonyabb megoldást, mint átkarcolgatni az összes irományt, erre rögtön megtiltja neki. Miért? Azért, mert tűz kell hozzá, vagy azért, mert ő találta ki? Mindegy, nem vitatkozik most, csak a szemeit forgatva veszi tudomásul a tiltást.
Másrészről Mai elégedett lehet, mert amikor sikerül igazán határozottan fellépnie, akkor látszólag Nori szó nélkül hallgat is rá, s az öltözködés végére még olyan gyönyörű, fekete hercegnőt is sikerül belőle faragni, ami minden bizonnyal elnyeri a szigorú kisasszony tetszését is.*
- Köszönöm! *Kicsit feszengve bújik bele az ölelésbe, szoknia kell még a ruhát.* Finom érzés, csak ne lenne ilyen fene kényelmetlen… *Egy újabb kis adag hiszti, majd egy őszinte bólogatás, hogy hiába a fűző szorítása, így is van most bőven hely a pocakjában elemózsiának.
Szóval követi a lányt lefelé a lépcsőkön, de az ő vonulása még mindig jobban hasonlít egy bénácska bukdácsolásra, de mentségére szóljon, hogy a Mágustorony óta sokat fejlődött, hisz a magassarkúkat azóta már viselte is egyszer egy egész napig.
Mikor rá kerül a sor, hogy válasszon, magabiztosan pillant az étlapra. Itt az ideje, hogy használja újdonsült képzettségét, az olvasást.*
- Sül-t… fog-… fogas! Az hal, nem? Jó lesz. Meg egy teát! *Azzal már nem szenved, hogy a további olvasással azon információ birtokába is jusson, hogy egy egész halat fog kapni, citromos-vajas mártással. Megelégszik annyival, hogy hal. A fizetést pedig rábízza Mai-ra, miután látja, hogy bőven elegendő érmét kotort elő.
Bájosan festhet az olvasni épp, hogy tudó, csámpásan járó hercegnő, de legalább, miután helyet foglaltak az asztalnál, már sem betűkre, sem pedig a sarkakon való egyensúlyozásra nem kell figyelnie, úgyhogy meg is nyugszik egy kicsit.
Mikor megérkezik az ételük, Nori szemei csillogni kezdenek, mikor meglátja az övét, és mindenféle „jó étvágyat” nélkül kezd el úgy falni, mintha megint csak legalább annyi ideje nem evett volna, mint Mai. Csak az tűnik fel neki, hogy társa előtt ismét egy pohár bor díszeleg, amit már nem tud szó nélkül hagyni.*
- Mai, már megint bor? Komolyan, el kell magyaráznom neked, hogy mit csinál veled az a méreg, ha állandóan csak azt iszod? Ugyanolyan bolond leszel, mint én. *Merthogy nem látta mást fogyasztani a lányt az elmúlt pár napban, mióta újra együtt vannak. Egyébként csak ennyi megjegyzést enged meg magának, a következő pillanatokban már újra elmerül az ízek kavalkádjában, és szó nélkül elfogadja Mai levesét is, bekanalazza azt is. A lány szerencséjére Nori továbbra is csak a mérgekhez kapcsolódó témában szemfüles, az nem tűnik fel neki, hogy így Mai nem eszik semmit.*
- Jól van, mindjárt felmehetünk, csak hadd igyam még meg a teám! *Nem örül, hogy sürgetik, teli pocakkal, fűzőben nem lehet már olyan gyorsan elfogyasztani egy teát.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:09:01
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:09:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Az újabb ötletre érzi, ahogy a szép fekete haja tövében megerednek az első ősz tincsek. Szinte elképzeli. Már annyira sok képtelenséget hallott a lánytól, hogy nem tud benne formálódni semmilyen harag, meglepettség, vagy rosszallás. Egyszerű üresség a gondolatai közt, csak a bőrén érzi a cikázó hideget és meleget, azt a furcsa borzongást, ami egyébként azt mutatná, ha hajlandó lenne belegondolni, hogy mennyire ijesztő a másik butasága. Holott pontosan tudja, hogy milyen okos tud lenni.*
- Meg ne próbáld.
*Nem enged teret az aggódásnak, akkor sem, ha dörömböl a kissé lezárt gondolatain. Elég mára. Már lemenni sincs kedve, aludni szeretne és egy új napot. Akkor is, hogyha hiányzott neki a lány, most kicsit nagyobb adagot kapott belőle, mint szokott. Vagy csak már elfelejtette, milyen ha nem a gyerekek átlagos létrára felmászós akcióit kell hárítani.
Az istenről nem, a barbárról pedig végképp nem szeretne beszélgetni. Marad hát a fűző, amibe bele tudja vezetni az indulatát. Kissé visszatér belé az élet újra, ahogy belekezd az öltöztetésbe, azért ezt tényleg imádja. Főleg, ha az eredmény olyan szép, mint ahogy Nori fest majd. Ilyenkor elég egy nézés is, hogy tudja a lány, hogy mit szabad és mit felejtsen el nagyon gyorsan. Miért nem tud ennyire határozott lenni, ha amaz gyújtogatni kíván? Mindegy. Végre mindketten készen vannak, megúszta hatalmasabb hiszti nélkül, már csak az az akció jön, hogy hogyan tudna nem enni. Bár ahogy a lány zabál néha, észre sem fogja venni.*
- Gyönyörű vagy. *Mosolyodik el, majd közelebb lép hozzá, hogy megölelje. Azért ilyenkor még sokkal jobban szereti, mint egyébként. Az ő kis alkotása. Nem tehet róla, nagyon büszke ilyenkor. Az pedig, hogy ő jól néz ki, az egyértelmű. Ettől még jól esik az a mustrálás.*
- Na menjünk. Gondolom éhen halsz... *Mai pedig szomjan. Nem várna sokáig, csak legyen vége és mehessenek aludni. Kíváncsi, hogy sikerül-e neki a varázslata, hogy mit érez majd közben, hányszor rontja el. Nem szeli a lépcsőket, ha már szép ruhában vannak, meg van a módja a vonulásnak. Ezt Nori is láthatja, ha eléggé figyel. Kár, hogy egy kocsmában történik az egész. Ezek figyelmét nem akarná kivívni, de már ez is mindegy. A pulthoz sétál, majd gondolkodik mi is lenne a legjobb döntés. Választása hát újra 14 aranyért a Ház bora. Természetesen. Az étlapot figyelve elfogja a szorongás. Miért árulnak csak és kizárólag ilyen förtelmeket? Még a neve is undorító. Sűrű barna. De egy levessel talán elbánik 11 érméért. *
- Te mit kérsz? *Természetesen készíti a további aranyakat, majd ha sikerült kiválasztani mindent, helyet foglal az egyik félreesőbb asztalnál. Reméli hamar kihozzák az ételeket és visszamehetnek. A tekintetében látszik is, hogy valamiért nincs komfortban, persze ettől függetlenül még mosolyog. A leves pedig akármilyen is, nem fog elfogyni. Miután kiérkezett jószerivel csak kavargatja a cipóban. *
- Kéred? Nekem nem tetszik, neked hátha.
*Pillant a lányra, majd fel a lépcső tetejére.* - Elfáradtam.
*Az újabb ötletre érzi, ahogy a szép fekete haja tövében megerednek az első ősz tincsek. Szinte elképzeli. Már annyira sok képtelenséget hallott a lánytól, hogy nem tud benne formálódni semmilyen harag, meglepettség, vagy rosszallás. Egyszerű üresség a gondolatai közt, csak a bőrén érzi a cikázó hideget és meleget, azt a furcsa borzongást, ami egyébként azt mutatná, ha hajlandó lenne belegondolni, hogy mennyire ijesztő a másik butasága. Holott pontosan tudja, hogy milyen okos tud lenni.*
- Meg ne próbáld.
*Nem enged teret az aggódásnak, akkor sem, ha dörömböl a kissé lezárt gondolatain. Elég mára. Már lemenni sincs kedve, aludni szeretne és egy új napot. Akkor is, hogyha hiányzott neki a lány, most kicsit nagyobb adagot kapott belőle, mint szokott. Vagy csak már elfelejtette, milyen ha nem a gyerekek átlagos létrára felmászós akcióit kell hárítani.
Az istenről nem, a barbárról pedig végképp nem szeretne beszélgetni. Marad hát a fűző, amibe bele tudja vezetni az indulatát. Kissé visszatér belé az élet újra, ahogy belekezd az öltöztetésbe, azért ezt tényleg imádja. Főleg, ha az eredmény olyan szép, mint ahogy Nori fest majd. Ilyenkor elég egy nézés is, hogy tudja a lány, hogy mit szabad és mit felejtsen el nagyon gyorsan. Miért nem tud ennyire határozott lenni, ha amaz gyújtogatni kíván? Mindegy. Végre mindketten készen vannak, megúszta hatalmasabb hiszti nélkül, már csak az az akció jön, hogy hogyan tudna nem enni. Bár ahogy a lány zabál néha, észre sem fogja venni.*
- Gyönyörű vagy. *Mosolyodik el, majd közelebb lép hozzá, hogy megölelje. Azért ilyenkor még sokkal jobban szereti, mint egyébként. Az ő kis alkotása. Nem tehet róla, nagyon büszke ilyenkor. Az pedig, hogy ő jól néz ki, az egyértelmű. Ettől még jól esik az a mustrálás.*
- Na menjünk. Gondolom éhen halsz... *Mai pedig szomjan. Nem várna sokáig, csak legyen vége és mehessenek aludni. Kíváncsi, hogy sikerül-e neki a varázslata, hogy mit érez majd közben, hányszor rontja el. Nem szeli a lépcsőket, ha már szép ruhában vannak, meg van a módja a vonulásnak. Ezt Nori is láthatja, ha eléggé figyel. Kár, hogy egy kocsmában történik az egész. Ezek figyelmét nem akarná kivívni, de már ez is mindegy. A pulthoz sétál, majd gondolkodik mi is lenne a legjobb döntés. Választása hát újra 14 aranyért a Ház bora.
Természetesen. Az étlapot figyelve elfogja a szorongás. Miért árulnak csak és kizárólag ilyen förtelmeket? Még a neve is undorító. Sűrű barna. De egy levessel talán elbánik 11 érméért. *- Te mit kérsz? *Természetesen készíti a további aranyakat, majd ha sikerült kiválasztani mindent, helyet foglal az egyik félreesőbb asztalnál. Reméli hamar kihozzák az ételeket és visszamehetnek. A tekintetében látszik is, hogy valamiért nincs komfortban, persze ettől függetlenül még mosolyog. A leves pedig akármilyen is, nem fog elfogyni. Miután kiérkezett jószerivel csak kavargatja a cipóban. *
- Kéred? Nekem nem tetszik, neked hátha.
*Pillant a lányra, majd fel a lépcső tetejére.* - Elfáradtam.
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:22:11
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:22:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Nori tudja, hogy rosszat tett, de nem érzi akkora bűnnek, amekkorának Mai beállítja. Az csak egy fal, ő pedig csak az írást gyakorolta, hát mi rossz van ebben? Éppen ezért utálja azt, hogy a törvényeket mások hozzák a saját szájízük szerint. Igazságtalan. Most egy hangos sóhajjal veszi tudomásul, hogy valamit kezdenie kell a művével, ha nem akarja Mai-t is bajba sodorni.*
- Majd megoldom. Ott van az a gyertya… *pillant az asztal felé.* Meg tudom gyújtani, és felerősíteni a lángját. Ha utána a falhoz tartom, a korom teljesen el tudja majd fedni a nyomokat. Ha mégsem, akkor is könnyebb lesz lekaparni az egészet. Utána csak azt kell megmagyaráznom, hogy miért borult fel a gyertya.
*Ez is csak alkímia. Legyen bármennyire szórakozott a lány, ha alkímiáról van szó, ezen a téren még a legrosszabb állapotában is bármikor megmondja a helyes választ. Már csak az a kérdés, hogy Mai hány további hajszálát fogja kitépni az ötlet hallatán, hogy a rongálás helyett most már a tűzzel akar játszani a szobában. De mindegy, van most fontosabb dolguk is, mint például kicsinosítani magukat, ami közben néhány szó Sa'Tereth-nek és a barbároknak is jut.*
- Mert eddig mindig megtettem, amit kért. *Lepillant a karkötőjére, és elmosolyodik. Tényleg megvan még, és amíg azt nem veszi el tőle az istene, biztos lehet benne, hogy még mindig szereti. Meg is nyugszik.*
- Óriás barbár. Hát ez édes. *Kuncog, s közben a ruhái szépen sorban az ágyra kerülnek. Milyen érdekes, hogy a különálló darabokból a végén egy olyan csodás öltözék kerekedik majd ki, mintha mindig is egyben lett volna az egész. Valószínűleg nem véletlen, hogy egyben árulták mindezt a piactéren.*
- Ühüm, bakancsot *néz Mai-ra, de mikor meglátja a tekintetében, hogy ölni tudna az ötlet miatt, inkább gyorsan el is veti azt, legyen hát a magassarkú. Szerencsére azt még nem tudja, hogy Mai-nak feltett szándéka formálni a stílusát akkor is, mikor nem magától kap kedvet a csinoskodáshoz.
Nori eddigi ruhái le, a harisnya, szoknya és a blúz pedig felkerül rá. Szinte beleborzong, ahogy a selymes anyag leomlik a karjain, kíváncsian végig is simít rajta.*
- Nagyon szép leszel benne. *Szélesedik a mosolya barátnője ruháját látva. Ő egy kicsi felkészülési időt még hagyna magának, de közben Mai mögé lép, és kíméletlenül becsomagolja őt a fűzőjébe. Szemei először kikerekednek, mikor azt hiszi, meg fog fulladni a fűző hirtelen szorítása miatt.*
- Hééé! Ne ilyen szorosan! Hát meg akarsz ölni?! *Nem marad el a hiszti, de végül Mai megkegyelmez, és sikerül számára viszonylag kényelmesen beállítani a fűzőjét, bár ő a kényelmes szót nem biztos, hogy használná. Az ágyra sem leül, hanem inkább esik, miután meglepi az is, hogy a dereka most nem hajlik úgy, ahogy szeretné. Ott az ezüst tükrében hosszasan nézegeti magát, de a fekete sminket és a haját most rendben találja. Mikor végre a magassarkúk is a lábaira kerülnek, Mai már elkészülve, türelmetlenül várja őt, pedig jóval később kezdte az öltözködést.*
- Igen, mehetünk. Azt hiszem. Ha szerinted is jól nézek ki. *Ő is látványosan végignéz most Mai-n. Ebben a ruhában még a végén képes lehet elcsábítani őt a szőkétől.*
*Nori tudja, hogy rosszat tett, de nem érzi akkora bűnnek, amekkorának Mai beállítja. Az csak egy fal, ő pedig csak az írást gyakorolta, hát mi rossz van ebben? Éppen ezért utálja azt, hogy a törvényeket mások hozzák a saját szájízük szerint. Igazságtalan. Most egy hangos sóhajjal veszi tudomásul, hogy valamit kezdenie kell a művével, ha nem akarja Mai-t is bajba sodorni.*
- Majd megoldom. Ott van az a gyertya… *pillant az asztal felé.* Meg tudom gyújtani, és felerősíteni a lángját. Ha utána a falhoz tartom, a korom teljesen el tudja majd fedni a nyomokat. Ha mégsem, akkor is könnyebb lesz lekaparni az egészet. Utána csak azt kell megmagyaráznom, hogy miért borult fel a gyertya.
*Ez is csak alkímia. Legyen bármennyire szórakozott a lány, ha alkímiáról van szó, ezen a téren még a legrosszabb állapotában is bármikor megmondja a helyes választ. Már csak az a kérdés, hogy Mai hány további hajszálát fogja kitépni az ötlet hallatán, hogy a rongálás helyett most már a tűzzel akar játszani a szobában. De mindegy, van most fontosabb dolguk is, mint például kicsinosítani magukat, ami közben néhány szó Sa'Tereth-nek és a barbároknak is jut.*
- Mert eddig mindig megtettem, amit kért. *Lepillant a karkötőjére, és elmosolyodik. Tényleg megvan még, és amíg azt nem veszi el tőle az istene, biztos lehet benne, hogy még mindig szereti. Meg is nyugszik.*
- Óriás barbár. Hát ez édes. *Kuncog, s közben a ruhái szépen sorban az ágyra kerülnek. Milyen érdekes, hogy a különálló darabokból a végén egy olyan csodás öltözék kerekedik majd ki, mintha mindig is egyben lett volna az egész. Valószínűleg nem véletlen, hogy egyben árulták mindezt a piactéren.*
- Ühüm, bakancsot *néz Mai-ra, de mikor meglátja a tekintetében, hogy ölni tudna az ötlet miatt, inkább gyorsan el is veti azt, legyen hát a magassarkú. Szerencsére azt még nem tudja, hogy Mai-nak feltett szándéka formálni a stílusát akkor is, mikor nem magától kap kedvet a csinoskodáshoz.
Nori eddigi ruhái le, a harisnya, szoknya és a blúz pedig felkerül rá. Szinte beleborzong, ahogy a selymes anyag leomlik a karjain, kíváncsian végig is simít rajta.*
- Nagyon szép leszel benne. *Szélesedik a mosolya barátnője ruháját látva. Ő egy kicsi felkészülési időt még hagyna magának, de közben Mai mögé lép, és kíméletlenül becsomagolja őt a fűzőjébe. Szemei először kikerekednek, mikor azt hiszi, meg fog fulladni a fűző hirtelen szorítása miatt.*
- Hééé! Ne ilyen szorosan! Hát meg akarsz ölni?! *Nem marad el a hiszti, de végül Mai megkegyelmez, és sikerül számára viszonylag kényelmesen beállítani a fűzőjét, bár ő a kényelmes szót nem biztos, hogy használná. Az ágyra sem leül, hanem inkább esik, miután meglepi az is, hogy a dereka most nem hajlik úgy, ahogy szeretné. Ott az ezüst tükrében hosszasan nézegeti magát, de a fekete sminket és a haját most rendben találja. Mikor végre a magassarkúk is a lábaira kerülnek, Mai már elkészülve, türelmetlenül várja őt, pedig jóval később kezdte az öltözködést.*
- Igen, mehetünk. Azt hiszem. Ha szerinted is jól nézek ki. *Ő is látványosan végignéz most Mai-n. Ebben a ruhában még a végén képes lehet elcsábítani őt a szőkétől.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 07:34:00
Üzenet elküldve: 2024-08-03 07:34:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A legkevésbé se háborítja fel az a "magadfajta" megjegyzés. Büszkén viseli a jelzőt, tán még némi gőggel is. Megnedvesíti az ajkát, mint akinek épp egy kedvére való édességet említettek. A dolog további részét viszont már nem ilyen egyszerű kezelnie.
Igyekszik nem az arcára engedni semmi reakciót, amikor Krultos egyenesen a Kereskedőház képviselőjének titulálja. Egyrészt üdvös dolog, hogy tényezőként tekint rá, s hajlandó tárgyalófélként elismerni, másrészt ugyanezen tények meg is rémítik a vöröst. Egyedül a Báró árnyéka tartja szilárdan ezt a pozíciót. Nincsenek illúziói. Mindemellett választása sincs sok. Azokkal a lapokkal játszik, amiket osztottak neki. Egyelőre.*
- Nem lehet *ingatja a fejét. A bestia feje Caldorcor Báróé. A Kalmárban marad. Itt megcsodálhatják az ismerőseid. Még egy csinos kis táblát is kaptok alá, ami elvitathatatlanul hozzátok köti a dicsőséget, s persze megemlíti Báróm nagylelkű támogatását a küldetés kapcsán. *Bár Yeza hangja füstösen búgó duruzsolás, mégis van valami elképesztően határozott vonalvezetése a szavainak. Bizony, itt már nincs helye alkudozásnak. Nem mellesleg a fogadónak se árt a forgalom, ő pedig szívesen megetetné a kíváncsiságát azzal kapcsolatban, hogy kik is Krultos nagybecsű ismerősei, akik előtt felvágna azzal a trófeával.* - Addig kikupálom a jóképű szárnysegéded, hogy mesélünk szép lányoknak ilyesfajta kalandokat *kacsint a duzzogó ifjúra, aki szemmel láthatólag nem érti, miért nem nyűgözte le Yezát az elbeszélése.*
- Nyilván felbecsültetem az értéket, de hozzávetőleg mi az az ár, amit szeretnétek a portékáért? Amit persze a megállapodás szerint a ház lefelez *teszi hozzá. Ekkor akad meg a szeme
- Tudod, milyen *vonja meg a vállát, s flegma cinkossággal hunyorít Jenarira az egykori Bajnokot tipró ellenszenvben.* - Első az üzlet meg az élvezetek. Minden más csak utána. Gyere csak! *invitálja, s széles mosollyal pattan is fel, mint jó házigazda.* - Hozok neked valami szíverősítőt. És valamit enni is. Ez a legkevesebb, ami Arthenior hősének kijár. *Meg is hajtja magát a wegtoreni lány előtt, aztán mikor elindul a pult felé, még visszafordul azért egy megjegyzésre.* - Bizony ám! Míg ti trófeákat hajkurásztatok, ez a rettenthetetlen amazon felszámolta a Sárváros mocskát a városőrség különítményének élén. Wegtorenben játékokat rendeztek volna és diadalmenetben viszik végig a vállukon. És bizony kijárna! *pillant körbe szúrós szemmel az odabent ücsörgő helyieken, aztán pördül, s szedi a lábát, hogy ételt-italt kerítsen. Hallotta, hogy Jenari itt van, de most, hogy minden itteni dolog a nyakába szakadt, Yeza csak hajkurássza a beszállítókat, és a próbálja kézben tartani a függőben maradt ügyleteket.*
*A legkevésbé se háborítja fel az a "magadfajta" megjegyzés. Büszkén viseli a jelzőt, tán még némi gőggel is. Megnedvesíti az ajkát, mint akinek épp egy kedvére való édességet említettek. A dolog további részét viszont már nem ilyen egyszerű kezelnie.
Igyekszik nem az arcára engedni semmi reakciót, amikor Krultos egyenesen a Kereskedőház képviselőjének titulálja. Egyrészt üdvös dolog, hogy tényezőként tekint rá, s hajlandó tárgyalófélként elismerni, másrészt ugyanezen tények meg is rémítik a vöröst. Egyedül a Báró árnyéka tartja szilárdan ezt a pozíciót. Nincsenek illúziói. Mindemellett választása sincs sok. Azokkal a lapokkal játszik, amiket osztottak neki. Egyelőre.*
- Nem lehet *ingatja a fejét. A bestia feje Caldorcor Báróé. A Kalmárban marad. Itt megcsodálhatják az ismerőseid. Még egy csinos kis táblát is kaptok alá, ami elvitathatatlanul hozzátok köti a dicsőséget, s persze megemlíti Báróm nagylelkű támogatását a küldetés kapcsán. *Bár Yeza hangja füstösen búgó duruzsolás, mégis van valami elképesztően határozott vonalvezetése a szavainak. Bizony, itt már nincs helye alkudozásnak. Nem mellesleg a fogadónak se árt a forgalom, ő pedig szívesen megetetné a kíváncsiságát azzal kapcsolatban, hogy kik is Krultos nagybecsű ismerősei, akik előtt felvágna azzal a trófeával.* - Addig kikupálom a jóképű szárnysegéded, hogy mesélünk szép lányoknak ilyesfajta kalandokat *kacsint a duzzogó ifjúra, aki szemmel láthatólag nem érti, miért nem nyűgözte le Yezát az elbeszélése.*
- Nyilván felbecsültetem az értéket, de hozzávetőleg mi az az ár, amit szeretnétek a portékáért? Amit persze a megállapodás szerint a ház lefelez *teszi hozzá. Ekkor akad meg a szeme
- Tudod, milyen *vonja meg a vállát, s flegma cinkossággal hunyorít Jenarira az egykori Bajnokot tipró ellenszenvben.* - Első az üzlet meg az élvezetek. Minden más csak utána. Gyere csak! *invitálja, s széles mosollyal pattan is fel, mint jó házigazda.* - Hozok neked valami szíverősítőt. És valamit enni is. Ez a legkevesebb, ami Arthenior hősének kijár. *Meg is hajtja magát a wegtoreni lány előtt, aztán mikor elindul a pult felé, még visszafordul azért egy megjegyzésre.* - Bizony ám! Míg ti trófeákat hajkurásztatok, ez a rettenthetetlen amazon felszámolta a Sárváros mocskát a városőrség különítményének élén. Wegtorenben játékokat rendeztek volna és diadalmenetben viszik végig a vállukon. És bizony kijárna! *pillant körbe szúrós szemmel az odabent ücsörgő helyieken, aztán pördül, s szedi a lábát, hogy ételt-italt kerítsen. Hallotta, hogy Jenari itt van, de most, hogy minden itteni dolog a nyakába szakadt, Yeza csak hajkurássza a beszállítókat, és a próbálja kézben tartani a függőben maradt ügyleteket.*
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-02 13:08:14
Üzenet elküldve: 2024-08-02 13:08:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig sajog mindene, s ha ez lehetséges talán még jobban is, mint korábban. Már eleget pihent ahhoz, hogy a fáradtság ne tompítsa el érzékeit, s mindenfajta adrenalin, illetve sokk nélkül nem mindig könnyű átvészelni a napot. Főleg azért sem, mert Jenarit jellemzően hajtja a tettvágy, ám most egy darabig nem lesz megfelelő állapotban eme vágy kielégítéséhez.
Nagy küzdelmek árán megmosakszik a hideg vízben, ami szobájába lett készítve, s leveti teleizzadt koszos gönceit, hogy valami tisztának mondható viselettel induljon meg a fogadótér felé. Megsárgult kötései, lassú, fájdalmas mozgása, helyenként elszíneződött és megduzzadt bőre árulkodik arról, hogy alaposan helyben hagyták. Természetesen nem óhajt továbbra sem bájitalokkal élni, hacsak az a bűvös ital nem negyven fok feletti.
Gyakorta pillant földre, hogy bekötetlen csizmájával ne bukjon orra, majd egyszerű nadrágjának kifordított zsebét is megigazítja. Haja kócos, még mindig abba a fonatba van kötve, amit napokkal ezelőtt abszolvált, időnként kicsit feszesebbre húzza, hogy ne bomoljon ki.*
//Wegtoreni járandóság//
*Komótosan megérkezik a pulthoz, ahol a személyzetet keresi tekintetével, ám egészen máshol leli meg Yeza hivalkodó hajkoronáját. Először ügyet sem vet arra, hogy a wegtoreni leány kivel társalog, de valami nem hagyja nyugodni a tudatalattija mélyén. Néhány pillanatig hunyorogva mustrálja a triót, mire belé hasít a felismerés, hogy apja visszatért a kis kikötői kalandjából.
A régóta szunnyadó harag újra erőt önt belé, melytől kézfeje is ökölbe szorul. Egy darabig tépelődik azon, hogy menjen oda marakodni, vagy hagyja szó nélkül az egykori bajnok felbukkanását, de mire észbe kap lábai már viszik is előre. Csupán néhány lépés választja el az asztaltól, s jól tudja innen már nincs visszaút, ezért megszólítja a társaságot, vagyis leginkább Denjaar.*
- Szép, mondhatom. Visszajössz és nem is köszönsz?
*Széles vigyorából kiérződik a gúny, apjától örökölt hideg tekintetével pedig könyörtelen arroganciával mustrálja a jelenlévőket - leginkább a két férfit - éppen azt kutatva, hogy milyen apróságba köthetne bele.*
Nagy küzdelmek árán megmosakszik a hideg vízben, ami szobájába lett készítve, s leveti teleizzadt koszos gönceit, hogy valami tisztának mondható viselettel induljon meg a fogadótér felé. Megsárgult kötései, lassú, fájdalmas mozgása, helyenként elszíneződött és megduzzadt bőre árulkodik arról, hogy alaposan helyben hagyták. Természetesen nem óhajt továbbra sem bájitalokkal élni, hacsak az a bűvös ital nem negyven fok feletti.
Gyakorta pillant földre, hogy bekötetlen csizmájával ne bukjon orra, majd egyszerű nadrágjának kifordított zsebét is megigazítja. Haja kócos, még mindig abba a fonatba van kötve, amit napokkal ezelőtt abszolvált, időnként kicsit feszesebbre húzza, hogy ne bomoljon ki.*
//Wegtoreni járandóság//
*Komótosan megérkezik a pulthoz, ahol a személyzetet keresi tekintetével, ám egészen máshol leli meg Yeza hivalkodó hajkoronáját. Először ügyet sem vet arra, hogy a wegtoreni leány kivel társalog, de valami nem hagyja nyugodni a tudatalattija mélyén. Néhány pillanatig hunyorogva mustrálja a triót, mire belé hasít a felismerés, hogy apja visszatért a kis kikötői kalandjából.
A régóta szunnyadó harag újra erőt önt belé, melytől kézfeje is ökölbe szorul. Egy darabig tépelődik azon, hogy menjen oda marakodni, vagy hagyja szó nélkül az egykori bajnok felbukkanását, de mire észbe kap lábai már viszik is előre. Csupán néhány lépés választja el az asztaltól, s jól tudja innen már nincs visszaút, ezért megszólítja a társaságot, vagyis leginkább Denjaar.*
- Szép, mondhatom. Visszajössz és nem is köszönsz?
*Széles vigyorából kiérződik a gúny, apjától örökölt hideg tekintetével pedig könyörtelen arroganciával mustrálja a jelenlévőket - leginkább a két férfit - éppen azt kutatva, hogy milyen apróságba köthetne bele.*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:31:23
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:31:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Attól mert végtelenül jót szórakozik tehetetlenségében, még nem szeretné, hogy el legyenek fedve a dolgok. Vagy okosan legyenek elfedve. A neve ott virít és nem olyan gyakori, hogy ne tudják kihez kötni. Bár talán nem képzelik, hogy a saját nevével illetné a falat, ott, ahol nem is szállt meg hosszabban. *
- Nori, kapargasd le úgy, hogy ne látszódjon miket írtál oda. Talán így is, úgy is ki kell majd fizetni, de ne virítson ott a nevem, kérlek.
*Bármikor nézi a feketeség vonásait, elmúlik belőle minden harag, vagy bosszúság. Annyi borsot tört már az orra alá, annyiszor bántotta, de mégsem megy. Tényleg túlságosan szereti őt, csak ezt is éppúgy a helyén kéne kezelni, mint minden mást. Csak egy kedves mosolyt kap végül, aztán lemászik az asztalról. Nagyobb ellenállásra számított, de nem ez történt. Vagy kezd beletörődni, hogy senki nem kíváncsi arra a sötét istenségre, akit úgy ajnároz, vagy pedig ma egészen könnyen irányítható. Egyik lehetőség sem rossz. *
- Amennyit eddig láttattál belőle, szerintem már rég megbüntetett volna, ha nem viszed véghez, amit neked szánt. De úgy látom jól vagy és semmi bajod. A karkötőd a helyén. Sok mindentől féltelek, de ettől épp nem. *Gondol vissza ő is arra a homályos estére, ha már így visszakérdez a másik. A végére nem is emlékszik, de reggel felébredt Nori mellett, szóval nagy baj biztos nem történt. * - Olyan… szép nagy barbár. Akkora vagyok, mint az alkarja. *Tűnődik, de legyint is egyet. Nyilván túloz, de kit érdekel ez most? A ruhák az ágyra kerülnek, a kis fekete meg máris meztelenkedik. Mindig irigyelte, ha valaki ilyen szemérmetlen. Mondjuk pont egymás előtt nem szoktak ilyesmiből problémát gyártani.*
- Muszáj, mert mit vennél fel hozzá, bakancsot? *Vérszemet kap, ha erről van szó. Láthatta a piacon, hogy ilyenkor egy másik Mai van ott, aki kíméletlen. Hogy a nemesi létből magával hozott hiúság jó, vagy rossz dolog, az nem számít. Benne van és rá fogja varázsolni Nori-ra is idővel. Örömmel tölti el, hogy egyre inkább fontosnak tartja ő is a kinézetet. Kár, hogy ehhez kell az a szőke is, mert biztos benne, hogy neki akar majd tetszeni elsősorban. *
- Azt fel tudod venni magad is, aztán feladom rád a fűzőt. Én? A pirosban. Elhoztam magammal.
*Nem sok időt hagy a teketóriázásra, ha kell erőszakkal öltözteti fel a lányt, mert a mai napra teljesen elege van mindenből, ami nem nyugodalmas. Hisztis gyermekre sincs szüksége, van elég. Olyan határozott mozdulatokkal kötözi rá a merev fűzőt, hogy levegőt alig kapjon, de azért megengedő lesz a végén. Eztán magára is hagyja, hogy felöltse a sajátját is. Nem tetszik, hogy helyenként meggyűrődött a táskájában, de mire leérnek kirúgja magát, hiszen jóformán szétfeszül rajta mindenhol, a szoknya kivételével. Enni azt biztos nem fog, mert nem lenne helye rá. Ez lesz a legjobb kifogás.*
- Mehetünk, vagy még tollászkodsz? *Vigyorodik el, mikor már kezdi látni, hogy van esélyük az indulásra.*
*Attól mert végtelenül jót szórakozik tehetetlenségében, még nem szeretné, hogy el legyenek fedve a dolgok. Vagy okosan legyenek elfedve. A neve ott virít és nem olyan gyakori, hogy ne tudják kihez kötni. Bár talán nem képzelik, hogy a saját nevével illetné a falat, ott, ahol nem is szállt meg hosszabban. *
- Nori, kapargasd le úgy, hogy ne látszódjon miket írtál oda. Talán így is, úgy is ki kell majd fizetni, de ne virítson ott a nevem, kérlek.
*Bármikor nézi a feketeség vonásait, elmúlik belőle minden harag, vagy bosszúság. Annyi borsot tört már az orra alá, annyiszor bántotta, de mégsem megy. Tényleg túlságosan szereti őt, csak ezt is éppúgy a helyén kéne kezelni, mint minden mást. Csak egy kedves mosolyt kap végül, aztán lemászik az asztalról. Nagyobb ellenállásra számított, de nem ez történt. Vagy kezd beletörődni, hogy senki nem kíváncsi arra a sötét istenségre, akit úgy ajnároz, vagy pedig ma egészen könnyen irányítható. Egyik lehetőség sem rossz. *
- Amennyit eddig láttattál belőle, szerintem már rég megbüntetett volna, ha nem viszed véghez, amit neked szánt. De úgy látom jól vagy és semmi bajod. A karkötőd a helyén. Sok mindentől féltelek, de ettől épp nem. *Gondol vissza ő is arra a homályos estére, ha már így visszakérdez a másik. A végére nem is emlékszik, de reggel felébredt Nori mellett, szóval nagy baj biztos nem történt. * - Olyan… szép nagy barbár. Akkora vagyok, mint az alkarja. *Tűnődik, de legyint is egyet. Nyilván túloz, de kit érdekel ez most? A ruhák az ágyra kerülnek, a kis fekete meg máris meztelenkedik. Mindig irigyelte, ha valaki ilyen szemérmetlen. Mondjuk pont egymás előtt nem szoktak ilyesmiből problémát gyártani.*
- Muszáj, mert mit vennél fel hozzá, bakancsot? *Vérszemet kap, ha erről van szó. Láthatta a piacon, hogy ilyenkor egy másik Mai van ott, aki kíméletlen. Hogy a nemesi létből magával hozott hiúság jó, vagy rossz dolog, az nem számít. Benne van és rá fogja varázsolni Nori-ra is idővel. Örömmel tölti el, hogy egyre inkább fontosnak tartja ő is a kinézetet. Kár, hogy ehhez kell az a szőke is, mert biztos benne, hogy neki akar majd tetszeni elsősorban. *
- Azt fel tudod venni magad is, aztán feladom rád a fűzőt. Én? A pirosban. Elhoztam magammal.
*Nem sok időt hagy a teketóriázásra, ha kell erőszakkal öltözteti fel a lányt, mert a mai napra teljesen elege van mindenből, ami nem nyugodalmas. Hisztis gyermekre sincs szüksége, van elég. Olyan határozott mozdulatokkal kötözi rá a merev fűzőt, hogy levegőt alig kapjon, de azért megengedő lesz a végén. Eztán magára is hagyja, hogy felöltse a sajátját is. Nem tetszik, hogy helyenként meggyűrődött a táskájában, de mire leérnek kirúgja magát, hiszen jóformán szétfeszül rajta mindenhol, a szoknya kivételével. Enni azt biztos nem fog, mert nem lenne helye rá. Ez lesz a legjobb kifogás.*
- Mehetünk, vagy még tollászkodsz? *Vigyorodik el, mikor már kezdi látni, hogy van esélyük az indulásra.*
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:36:34
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:36:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Ő is tudja, hogy bűnös. Minden rossz gyerek pontosan tudja, hogy mikor csinál olyasmit, amit nem szabadna, de mégis csinálják. Azért, mert így fedezik fel a világot. Nori a húszas évei közepén jutott el addig, hogy hódolhasson is eme felfedezésnek, szóval nem lehet érte hibáztatni, viszont az is tény, hogy bármit csinál, a felnőttek következményeit szenvedi el miatta. Megpróbálja elrejteni a nyomokat, de elkésik vele, így lehull a lepel a művéről.*
- Hát… akkor egyszerű a megoldás… nem szabad, hogy rájöjjenek. *mondja, mintegy szőnyeg alá söpörve a problémát, ahogy szintén egy kisgyermek tenné. Amit nem tudnak a felnőttek, az nem fáj nekik alapon.
A káromkodásra megszeppen, de az azt követő nevetés segít neki feloldódni, és nem úgy érezni magát, mint aki tényleg nagyon rossz fát tett a tűzre. Arról fogalma sincs, hogy valójában mekkora vagyonnal is rendelkezik Mai, szóval esze ágában sincs kihasználni őt ilyen téren, minden ballépése csupán így alakul, a sors akarja így.*
- Én is szeretlek! *válaszolja kuncogva, majd megmutatja a szépen rendezett szekrényét, amivel legalább büszkélkedhet, ha mással nem is. Az értéket ő is meg tudja becsülni, s mint az elmúlt hatokban kiderült, a szép ruhák számára is különleges értéket képviselnek. Függetlenül az áruktól, merthogy életében neki most vannak először ilyenjei. Egész gyermekkorát egyszerű, szürke, fekete rongyokban töltötte, aztán a következő éveket a kalandozós felszerelésében, úgyhogy most nagyon is élvezi, hogy csak úgy simán lány lehet.*
- De megtörtént! Mármint az enyém. Na mindegy, senki sem hiszi el nekem… te sem. Milyen barbár? *teszi fel végül a kérdést, mert miután kihisztizte magát, az is eljut az agyáig, hogy Mai mit mondott. Közben újra a szekrény felé fordul, végigsimít a különleges ruháinak finom anyagán. Már várja, hogy rajta legyenek egészen addig, míg felvéve rá nem jön majd, hogy amúgy nem a legkényelmesebbek, amit a szépségük viszont kárpótol.*
- Igen, a fűzőset. Most a hozzá tartozó selyemblúzt is kérem alá, meg a rövidebb szoknyáját harisnyával. A magassarkút muszáj? *Teljesen ki akarja magát csinosítani, de azért valami ellen tiltakozni kell, különben nem is Nori lenne. El is kezdi előpakolni az említett ruhadarabokat, kikészíti őket az ágyra, aztán egyáltalán nem szégyenlősködve elkezd vetkőzni.*
- Te miben leszel? *pillant közben fel Mai-ra.*
*Ő is tudja, hogy bűnös. Minden rossz gyerek pontosan tudja, hogy mikor csinál olyasmit, amit nem szabadna, de mégis csinálják. Azért, mert így fedezik fel a világot. Nori a húszas évei közepén jutott el addig, hogy hódolhasson is eme felfedezésnek, szóval nem lehet érte hibáztatni, viszont az is tény, hogy bármit csinál, a felnőttek következményeit szenvedi el miatta. Megpróbálja elrejteni a nyomokat, de elkésik vele, így lehull a lepel a művéről.*
- Hát… akkor egyszerű a megoldás… nem szabad, hogy rájöjjenek. *mondja, mintegy szőnyeg alá söpörve a problémát, ahogy szintén egy kisgyermek tenné. Amit nem tudnak a felnőttek, az nem fáj nekik alapon.
A káromkodásra megszeppen, de az azt követő nevetés segít neki feloldódni, és nem úgy érezni magát, mint aki tényleg nagyon rossz fát tett a tűzre. Arról fogalma sincs, hogy valójában mekkora vagyonnal is rendelkezik Mai, szóval esze ágában sincs kihasználni őt ilyen téren, minden ballépése csupán így alakul, a sors akarja így.*
- Én is szeretlek! *válaszolja kuncogva, majd megmutatja a szépen rendezett szekrényét, amivel legalább büszkélkedhet, ha mással nem is. Az értéket ő is meg tudja becsülni, s mint az elmúlt hatokban kiderült, a szép ruhák számára is különleges értéket képviselnek. Függetlenül az áruktól, merthogy életében neki most vannak először ilyenjei. Egész gyermekkorát egyszerű, szürke, fekete rongyokban töltötte, aztán a következő éveket a kalandozós felszerelésében, úgyhogy most nagyon is élvezi, hogy csak úgy simán lány lehet.*
- De megtörtént! Mármint az enyém. Na mindegy, senki sem hiszi el nekem… te sem. Milyen barbár? *teszi fel végül a kérdést, mert miután kihisztizte magát, az is eljut az agyáig, hogy Mai mit mondott. Közben újra a szekrény felé fordul, végigsimít a különleges ruháinak finom anyagán. Már várja, hogy rajta legyenek egészen addig, míg felvéve rá nem jön majd, hogy amúgy nem a legkényelmesebbek, amit a szépségük viszont kárpótol.*
- Igen, a fűzőset. Most a hozzá tartozó selyemblúzt is kérem alá, meg a rövidebb szoknyáját harisnyával. A magassarkút muszáj? *Teljesen ki akarja magát csinosítani, de azért valami ellen tiltakozni kell, különben nem is Nori lenne. El is kezdi előpakolni az említett ruhadarabokat, kikészíti őket az ágyra, aztán egyáltalán nem szégyenlősködve elkezd vetkőzni.*
- Te miben leszel? *pillant közben fel Mai-ra.*
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 20:48:57
Üzenet elküldve: 2024-08-01 20:48:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem azért csinálja, hogy kérkedjen azzal, hogy ő most fizetett. Még szándékában sem áll kifejezetten elmondani, de úgyis rá fog jönni, ha nem felejt el újfent fizetni, vagy ha a csapos nem dönt úgy, hogy ezt most kihasználja, mert pontosan tudja már, hogy Nori milyen feledékeny és szertelen. Ha valamiért, esetleg ezért fogja elárulni, na de éppen eszébe sem jut.
Azonnal látja, hogy a lány valamiben mesterkedik, de elég nehéz eltussolni a nyilvánvalót. Tényleg egy gyerek. Egy rossz gyerek, mindössze azzal a különbséggel, hogy az otthonában talán mulatni is lehetne ezen tettén, de ezt ki kell fizetni, ha távozik. A kezébe nyomja a poharat, a magáéba pedig út közben beleiszik, mert pontosan tudja, hogy ha nem teszi meg, amint elhúzza a bútort szélütést kap. Szóval a borral csak ártalom csökkent. Mint mindig. Félkézzel veselkedik neki, és a pillesúlyáról és kölyökmacska erejéről híres nő, sikeresen arrébb is vonszolja. Meglátja azt, amit éppen ő tanított. A betűket, ami az ő nevét rajzolják ki, na meg még egyéb más dolgot is. Arca megmerevedik. Újabb korty. *
- Nori. A piacon, alig pár érme és kapsz papírt, tollat és tintát. Sokkal kevesebbe kerül, mint az, ha erre rájönnek és kifizettetik veled. Még a nevem is ott van. Te... az égre... *Csuklik el a hangja. Még egy korty. Az asztalra ül, háttal a falnak, hogy ne is lássa. Mint egy szülő, aki nem tudja, hogy hol rontotta el. * ... de szeretlek baszd meg... *Mondja kis szünet után, hirtelen nevet fel végül. Mégis mi mást tudna tenni? Akkor majd ezt is kiperkálja. Ezért dolgozik a szülő ugyanis... hogy a tökkelütött gyerekei baromságait hozza belőle helyre és elégítse ki annak igényeit. A legnagyobb szerencséjére még pár ilyen pohárra is van pénze. Sőt, belegondolva még arra is lenne, hogy artheniori nemes lehessen. Csakhogy nem akar az lenni.*
- Értem...
*Még mindig kissé könnyes a szeme a nevetéstől, nem is érdekli már mit kérdezett és mi arra a válasz. Lassan ragadja el a figyelmét a rendezettség, ami viszont a ruhák közt uralkodik. Végre egy dolog, amit úgy tanult tőle, hogy azt ésszerűen is használja. *
- Legalább szép rend van.
*Fonja keresztbe lábát, úgy az asztallapon ülve, majd a másik huzatát nézve ő sem rest utánozni, de nem tüntet el mindent. Biztosan jól fog még jönni.
Felpattan végül, miután kiszórakozta magát a kezdeti elképedése után, majd a lány felé lép. Ekkor hallja az újabb történetet, de ezt másként kezeli, mint az tőle várható volt.*
- Aha, a múltkor annyi ilyet megittam, hogy egy barbárral beszélgettem az elme rejtelmeiről. Szerintem az sem történt meg valójában.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar arról az istenverte istenről diskurálni. És azt sem, hogy belelovalja magát a másik. Inkább öltöztetne.*
- A fűzőset akarod ugye?
*Mert ha nem azt szeretné felvenni, amit vele vásárolt, akkor is azt szeretné. Ennyi képtelenség után az lesz, amit Mai akar. Vagy kénytelen lesz idegösszeomlást kapni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem azért csinálja, hogy kérkedjen azzal, hogy ő most fizetett. Még szándékában sem áll kifejezetten elmondani, de úgyis rá fog jönni, ha nem felejt el újfent fizetni, vagy ha a csapos nem dönt úgy, hogy ezt most kihasználja, mert pontosan tudja már, hogy Nori milyen feledékeny és szertelen. Ha valamiért, esetleg ezért fogja elárulni, na de éppen eszébe sem jut.
Azonnal látja, hogy a lány valamiben mesterkedik, de elég nehéz eltussolni a nyilvánvalót. Tényleg egy gyerek. Egy rossz gyerek, mindössze azzal a különbséggel, hogy az otthonában talán mulatni is lehetne ezen tettén, de ezt ki kell fizetni, ha távozik. A kezébe nyomja a poharat, a magáéba pedig út közben beleiszik, mert pontosan tudja, hogy ha nem teszi meg, amint elhúzza a bútort szélütést kap. Szóval a borral csak ártalom csökkent. Mint mindig. Félkézzel veselkedik neki, és a pillesúlyáról és kölyökmacska erejéről híres nő, sikeresen arrébb is vonszolja. Meglátja azt, amit éppen ő tanított. A betűket, ami az ő nevét rajzolják ki, na meg még egyéb más dolgot is. Arca megmerevedik. Újabb korty. *
- Nori. A piacon, alig pár érme és kapsz papírt, tollat és tintát. Sokkal kevesebbe kerül, mint az, ha erre rájönnek és kifizettetik veled. Még a nevem is ott van. Te... az égre... *Csuklik el a hangja. Még egy korty. Az asztalra ül, háttal a falnak, hogy ne is lássa. Mint egy szülő, aki nem tudja, hogy hol rontotta el. * ... de szeretlek baszd meg... *Mondja kis szünet után, hirtelen nevet fel végül. Mégis mi mást tudna tenni? Akkor majd ezt is kiperkálja. Ezért dolgozik a szülő ugyanis... hogy a tökkelütött gyerekei baromságait hozza belőle helyre és elégítse ki annak igényeit. A legnagyobb szerencséjére még pár ilyen pohárra is van pénze. Sőt, belegondolva még arra is lenne, hogy artheniori nemes lehessen. Csakhogy nem akar az lenni.*
- Értem...
*Még mindig kissé könnyes a szeme a nevetéstől, nem is érdekli már mit kérdezett és mi arra a válasz. Lassan ragadja el a figyelmét a rendezettség, ami viszont a ruhák közt uralkodik. Végre egy dolog, amit úgy tanult tőle, hogy azt ésszerűen is használja. *
- Legalább szép rend van.
*Fonja keresztbe lábát, úgy az asztallapon ülve, majd a másik huzatát nézve ő sem rest utánozni, de nem tüntet el mindent. Biztosan jól fog még jönni.
Felpattan végül, miután kiszórakozta magát a kezdeti elképedése után, majd a lány felé lép. Ekkor hallja az újabb történetet, de ezt másként kezeli, mint az tőle várható volt.*
- Aha, a múltkor annyi ilyet megittam, hogy egy barbárral beszélgettem az elme rejtelmeiről. Szerintem az sem történt meg valójában.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar arról az istenverte istenről diskurálni. És azt sem, hogy belelovalja magát a másik. Inkább öltöztetne.*
- A fűzőset akarod ugye?
*Mert ha nem azt szeretné felvenni, amit vele vásárolt, akkor is azt szeretné. Ennyi képtelenség után az lesz, amit Mai akar. Vagy kénytelen lesz idegösszeomlást kapni.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 19:49:16
Üzenet elküldve: 2024-08-01 19:49:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Várni. Ez az, amit Nori most egyáltalán nem akar. Nem is teszi, helyette valóban úgy felrohan az emeletre, mintha Mai nem is kérte volna meg rá, hogy várjon egy cseppet. Talán nem is baj, mert így nem tudja tovább csesztetni, hogy szerinte egyenes az útja az alkoholizmusig, még ha most a csapos meglátogatásának legfőbb célja nem is a bor, hanem az, hogy az ő elhanyagolt tartozását rendezze. Természetesen így erről a kedvességről sem vesz tudomást, így sem ellenkezni, sem hálálkodni nem tud miatta.
Mikor Mai mindezek után felér a szobába, Nori-t a szemközti fal előtt, az ajtónak háttal, törökülésben ülve találja. Kezében az egyik tőre, amivel épp a falba vés valamit. Az igazság az, hogy papír és írószer híján, az utóbbi időben így gyakorolja az írást, amit Mai még a Mágustoronyban tanított neki. A falon már rengeteg így felírt szó található, s köztük legtöbbször a „Mai” szerepel. Azt ő nevét minden nap felírta akkor, mikor a legelviselhetetlenebbül hiányzott neki.
Mikor hallja az ajtót nyikorogva kinyílni, gyorsan felpattan a földről, és a fal elé tolja a kis asztalt, de minden bizonnyal már hiába, mire reagálni tudott, már bizonyára lebukott a kis játékával kapcsolatban.*
- Ó, köszi! *pislog hálásan a meglepetés italra, nem gondolta volna, hogy ő is kapni fog. Ahogy saját tükörképét pillantja meg a borban, kissé félrehúzza a száját. Eszébe jut az este, mikor nagyon csúnyán tönkretette magát pont itt, egy emelettel lejjebb.*
- Vigyázni kell, tudom. *Ki is nyitja a kis szekrényét, ahol a legcsinosabb ruhái szépen, katonás rendben sorakoznak annak rendje és módja szerint. Mai ismét törheti a fejét, hogy mégis mióta képes a feketeség ennyire rendben tartani a holmijait, és még inkább, hogy jutott eszébe, hogy ez így helyes?
A kérdésre csak vállat ránt, hisz ennek sem épp az a magyarázata, amit normális esetben várhatnánk.*
- Azért hajnalban, mert nem tudom, hol van. Szóval minél korábban lemegyek a fogadó részbe, ott ülök majd, és várom, hogy jöjjön. Ide sokat szokott járni. *A bort közben majdnem egyszerre lehúzza, kívánta már a teste, és főleg az elméje azt a jóleső ütést, amit az alkohol hatása okoz, hogy az amúgy is kusza szálak még inkább összegabalyodhassanak, ha akarnak.*
- Amúgy Mai, azt még nem is meséltem, hogy mennyire berúgtam itt a minap. Szárnyas démonok is meglátogattak a pokolból, meg maga Sa'Tereth is. Kaptam tőle egy küldetést, amiben Clion segített volna, de most már baszhatom… Remélem, hogy nem büntet meg miatta. *Fél Sa'Tereth haragjától, de azt is tudja, hogy Rasdeher nélkül képtelen lesz a Patkányok nyomára bukkanni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Várni. Ez az, amit Nori most egyáltalán nem akar. Nem is teszi, helyette valóban úgy felrohan az emeletre, mintha Mai nem is kérte volna meg rá, hogy várjon egy cseppet. Talán nem is baj, mert így nem tudja tovább csesztetni, hogy szerinte egyenes az útja az alkoholizmusig, még ha most a csapos meglátogatásának legfőbb célja nem is a bor, hanem az, hogy az ő elhanyagolt tartozását rendezze. Természetesen így erről a kedvességről sem vesz tudomást, így sem ellenkezni, sem hálálkodni nem tud miatta.
Mikor Mai mindezek után felér a szobába, Nori-t a szemközti fal előtt, az ajtónak háttal, törökülésben ülve találja. Kezében az egyik tőre, amivel épp a falba vés valamit. Az igazság az, hogy papír és írószer híján, az utóbbi időben így gyakorolja az írást, amit Mai még a Mágustoronyban tanított neki. A falon már rengeteg így felírt szó található, s köztük legtöbbször a „Mai” szerepel. Azt ő nevét minden nap felírta akkor, mikor a legelviselhetetlenebbül hiányzott neki.
Mikor hallja az ajtót nyikorogva kinyílni, gyorsan felpattan a földről, és a fal elé tolja a kis asztalt, de minden bizonnyal már hiába, mire reagálni tudott, már bizonyára lebukott a kis játékával kapcsolatban.*
- Ó, köszi! *pislog hálásan a meglepetés italra, nem gondolta volna, hogy ő is kapni fog. Ahogy saját tükörképét pillantja meg a borban, kissé félrehúzza a száját. Eszébe jut az este, mikor nagyon csúnyán tönkretette magát pont itt, egy emelettel lejjebb.*
- Vigyázni kell, tudom. *Ki is nyitja a kis szekrényét, ahol a legcsinosabb ruhái szépen, katonás rendben sorakoznak annak rendje és módja szerint. Mai ismét törheti a fejét, hogy mégis mióta képes a feketeség ennyire rendben tartani a holmijait, és még inkább, hogy jutott eszébe, hogy ez így helyes?
A kérdésre csak vállat ránt, hisz ennek sem épp az a magyarázata, amit normális esetben várhatnánk.*
- Azért hajnalban, mert nem tudom, hol van. Szóval minél korábban lemegyek a fogadó részbe, ott ülök majd, és várom, hogy jöjjön. Ide sokat szokott járni. *A bort közben majdnem egyszerre lehúzza, kívánta már a teste, és főleg az elméje azt a jóleső ütést, amit az alkohol hatása okoz, hogy az amúgy is kusza szálak még inkább összegabalyodhassanak, ha akarnak.*
- Amúgy Mai, azt még nem is meséltem, hogy mennyire berúgtam itt a minap. Szárnyas démonok is meglátogattak a pokolból, meg maga Sa'Tereth is. Kaptam tőle egy küldetést, amiben Clion segített volna, de most már baszhatom… Remélem, hogy nem büntet meg miatta. *Fél Sa'Tereth haragjától, de azt is tudja, hogy Rasdeher nélkül képtelen lesz a Patkányok nyomára bukkanni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659