//A mézeshetek elteltével//
*A bárónak mindegy, milyen néven van kiírva az étel és ha Aenaet zavarja, akkor neki kell cselekednie az ügyben. De nem is kell sokat várni, mert hirtelen beugrik egy név a lánynak, amit az igric elé is tár.*
- Hm, nekem tetszik. *Válaszol, mert az igazságon nem változtatott semmit, de legalább Aenaenek is tetszik. Meg is egyeznek és ha lehetősége lesz, azonnal átíratja majd az összes étlapon az étel nevét, de egyelőre nem hajt az ork, nem roham utána a dolgonak.
A dicsekvés kérdésére csak megvonja a vállát. Mindig is dicsekvő alak volt, de ha a vagyonát és társadalmi helyzetét munkával szerzi meg az ember, akkor legyen is büszke rá, a báró pedig az is, hisz ezekkel érte el mindazt, amije most van. Közben jót nevet a tódító Aenaen, aki profi kocsmárosként tálalja, hogy másképp nem is szolgálná fel a rumot csak és kizárólag gőzölt pohárban. Valóban nincs tudomása Aenae sötétebbik oldaláról, de ez jól is van így, számára a lány különleges, így talán tudomást sem venne arról, hogy volt, amikor mindenféle szerrel tompította magát.*
- Bizony, ezt könnyen megtanulhatod. *Erősíti meg a "wegtoreniek rumos népek" közhelyet, ám ezúttal nem siet Aenae segítségére, hogy kinyissa a palackot, hanem most is a dugóhúzó megtalálásában segít. Bár neki is beletelik pár pillanatba, mire sikerrel jár. Bosszantó, hogy mennyire nem ismeri a saját fogadója pultját.
Yezát ugyan kisegíti azzal, hogy maga mellé ülteti, de továbbra is érzi rajta, hogy zavarja a kialakult helyzet. Persze lehet, hogy másról van szó, de a hirtelen betoppanó gazda összetörheti a hétköznapok jól kialakult rutinját.*
- Szeretnél inkább helyet cserélni? *Kérdi a vöröst és természetesen nem magára gondol, hanem a borosüveggel bajlódó arájára. Az is igaz, hogy Aenaetől sem kívánja elvenni a gyakorlás lehetőségét, ám lehet, hogy neki is jól esne, ha mára ennyi elég lenne belőle. Ennek eldöntését a két lányra bízza.
Az intézővel nem tud szolgálni Yeza számára, de felajánlja a segítségét, ám ezzel olyan tiltakozást vált ki belőle, ami felkelti az érdeklődését. Mi olyan lehet, amit csak Aztyan tud elintézni neki? Talán ezek ketten forralnak valamit a háttérben, amibe a báró visszatérése belerondított? Felhúzza bal szemöldökét a tiltakozásra, de végül úgy dönt, nem erőlteti. A heges arcúban tökéletesen megbízik, majd kikérdezi őt a részletekkel kapcsolatban. Neki nem mond nemet.
Jót mosolyog közben a vörös zavarán, nem érti, mibe tenyerelhetett bele, ami ennyire kizökkenti a máskor mindig határozott Yezát. Aztán jön egy hebegős kifejtés, hogy a lány miért is keresi annyira Aztyant. A báró érdeklődve hallgatja, olykor értőn biccent egyet-egyet.*
- Oh, tehát ezért? *Kérdi kegyelmet nem adva a magyarázkodásban. Még kissé el is húzza a kérdés végét. Elgondolkodik, felemeli a kapott poharát, belenéz a mélybarna rumba, majd onnan vissza Yezéra.*
- Ha csak az engedélyen kell, megkapod. Aztyan erős támasza a Kereskedőháznak, de valóban elkél neki a segítség. Legyen, de rajtad tartom a szemem. *Teszi hozzá feddőn, de szélesen elmosolyodik, jelezve, hogy csak ugratja a lányt. Vagy mégsem?*
- A segítségre. *Emeli Yezával együtt saját poharát is újra.*
- A csődtől még nagyon messze vagyunk és nemrég nősültem meg, most hagyjuk a bajt s bút későbbre, ünnepeljünk! *Koccintja poharát a többiekéhez és issza ki a rumot, hisz úgy illik, hogy egy ilyen köszöntő után ne maradjon egy csepp sem benne.*