Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 258 (5141. - 5160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5160. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 14:17:41
Üzenet elküldve: 2020-12-22 14:17:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Nagy levegőt fúj ki tréfásan, hogy a lehetetlent azért nem kéri tőle számon a másik. Winyra csilingelő, kedves hangú kacagás egy régi, kedves emléket idéz fel benne, melyen elmereng néhány röpke másodpercig. Az emberlány ültében meghajlását nevetve fogadja. Élénk, sokszínű jelenség az kétségtelen. Az eszes kalmárlány a vérdüh történetét hamar összeköti a korábban említett történettel, s így egy kicsit még jobban ráláthat a hím múltjára és jelenére. Kérdést nem tesz már fel a másik, csupán egy vicces megjegyzést, hogy dicső halált hal valaki üzekedés közben. Nem veszi rossz néven a tréfát, így együtt nevet a nősténnyel.*
- Én inkább harcban essek el. Az dicsőségesebb lenne, mint ágyban. *Nagyot nevet ezen a kijelentésén, mert harcosként mégiscsak csatában illene elesni, ami dicsőségesnek számít a hím köreiben. Kíváncsian felkapja szemöldökét Winyra kiigazítására, hogy embersége nyilvánvalóbb, mint, ahogy az ork gondolja. Arca említésekor kezével végig simít az említett testrészen, mintha csak a tükörben vizsgálná magát, hogy tényleg nem morcos az ábrázata.*
- Ennek igazán örülök, már, hogy nem tartasz elrettentőnek. A munkámban kell a morcos arc, de az igazi arcom az, amit most te is látsz. *Tényleg hálás ezekért a pozitív visszajelzésekért, hiszen ilyet senkitől sem kapott eddig. Lassan ráterelődik a szó Winyra-ra is, akiről most már nagyon szeretne pár dolgot megtudni a hím, hogy megismerje ivócimboráját. Megnyugodva hahotázik, hogy nem az önképe ennyire rossz a nősténynek, csupán a hedonista életének megbántottjai vélekednek róla így. Kíváncsian hallgatja az ehhez fűzött magyarázatot is.*
- Aki a tűzzel játszik megégeti magát. Ezt be kel tudnia a pár éjszakás hímeknek. *Az asszonyok vagy leányok haragján elkerekedik tekintete és újfent nevetésben tör ki.*
- Az ilyen becsületbajnok megérdemelné, hogy levágják azt a bizonyos részét. *Nem is csodálkozik rajta, hogy az asszonyok haragudhatnak Winyra-ra.*
- Az asszonyos hímek is hibásak, megérdemli, hogy elverjék őket nyújtófával, de a végén nehogy utolérjen valami féltékeny nőstény. Igaz, akkor ott lennék azért én is. *Megnyugtatóan azért megjegyezi, hogy a védelme ilyen esetekre is kiterjedne, de reméljük ilyenre nem lesz szükség. A felvázolt gondolatmenetet tökéletesen érti, még így rummal megtöltve is. Mégis van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni. A kékek közé fúr szemével és rá is kérdez.*
- Tényleg nem dobogtatta meg a szíved senki eddig? Ezen nagyon csodálkozok. Egyáltalán nem vagy kőszívű. Vagy csak ilyen nebáncsvirágok a hímek errefelé? *Utolsó kérdésén már csak rövidet kacag, de a választ az kíváncsian várja. Felkapja fejét akkor is, amikor a parfüm és egyéb kencék keverését említi Winyra.*
- Te értesz a parfümökhöz? Van neked itthon is? *Nem annyira járatos az illatok mesterségében, de szívesen megszaglászná, ha van valami egyedi készítésű parfümje a nősténynek. A beszélgetésből az is kiderül, hogy nem pillangó volt a másik. Nem mintha ezért elítélné, de ez már egy rágósabb téma lenne, amibe nem megy bele. Akaratlanul is felnevet, hogy ha régen is itt járt volna, akkor nem úszta volna meg ilyen olcsón.*
- Azt el tudom képzelni. Szerencsére most neked kis költségbe kerülök, mert csak egy takarót kértem. *Vigyorogva mutat rá a kelmére, s mentegeti magát, hogy igazán nem lehet nagyon terhére a másiknak.*
- A kosztom az sokba kerülne. Még jó, hogy azt Aztyan fizeti. *Hahotázik a teljesen valós dolgon, hiszen az a fajta, akit könnyebb ruháztatni, mint etetni. Bár ha ebbe beleszámítjuk a páncélját, akkor már kiegyenesedne az a bizonyos mérleg nyelve. Hümmögve emészti a hallottakat, amivel kitűnő hallgató szerepét emeli ki az emberlány.*
- Igazad van. Egy rusnya magamfajta orkot is befogadtál, pedig még csak ma ismertél meg. *Ami igaz, azt el kell fogadja. Nem jogosan nevezte az előbb bizalmatlannak Winyrat.*
A jó hallgatókat mindenki szereti. El lehet nekik mondani bút és bánatot. De téged ki hallgat meg? *Kíváncsian kérdezve emeli fel szemöldökét, hogy rátapintson arra, hogy még a legjobb hallgatónak is jól eshet, ha van, aki meghallgatja. A kérdezz felelek játékban örömest részt vesz, főként, hogy most a nőstényt kérdezgeti.*
- Ha nem számítana a pénz, akkor mivel foglalkoznál? Hol és hogy szeretnél élni? *A kérdésre adott válasz sokat elárulhat valakiről, persze a másik dönt arról, hogy milyen mennyiségben oszt meg a hímmel ilyen információkat, ábrándokat.*
//Winyra//
*Nagy levegőt fúj ki tréfásan, hogy a lehetetlent azért nem kéri tőle számon a másik. Winyra csilingelő, kedves hangú kacagás egy régi, kedves emléket idéz fel benne, melyen elmereng néhány röpke másodpercig. Az emberlány ültében meghajlását nevetve fogadja. Élénk, sokszínű jelenség az kétségtelen. Az eszes kalmárlány a vérdüh történetét hamar összeköti a korábban említett történettel, s így egy kicsit még jobban ráláthat a hím múltjára és jelenére. Kérdést nem tesz már fel a másik, csupán egy vicces megjegyzést, hogy dicső halált hal valaki üzekedés közben. Nem veszi rossz néven a tréfát, így együtt nevet a nősténnyel.*
- Én inkább harcban essek el. Az dicsőségesebb lenne, mint ágyban. *Nagyot nevet ezen a kijelentésén, mert harcosként mégiscsak csatában illene elesni, ami dicsőségesnek számít a hím köreiben. Kíváncsian felkapja szemöldökét Winyra kiigazítására, hogy embersége nyilvánvalóbb, mint, ahogy az ork gondolja. Arca említésekor kezével végig simít az említett testrészen, mintha csak a tükörben vizsgálná magát, hogy tényleg nem morcos az ábrázata.*
- Ennek igazán örülök, már, hogy nem tartasz elrettentőnek. A munkámban kell a morcos arc, de az igazi arcom az, amit most te is látsz. *Tényleg hálás ezekért a pozitív visszajelzésekért, hiszen ilyet senkitől sem kapott eddig. Lassan ráterelődik a szó Winyra-ra is, akiről most már nagyon szeretne pár dolgot megtudni a hím, hogy megismerje ivócimboráját. Megnyugodva hahotázik, hogy nem az önképe ennyire rossz a nősténynek, csupán a hedonista életének megbántottjai vélekednek róla így. Kíváncsian hallgatja az ehhez fűzött magyarázatot is.*
- Aki a tűzzel játszik megégeti magát. Ezt be kel tudnia a pár éjszakás hímeknek. *Az asszonyok vagy leányok haragján elkerekedik tekintete és újfent nevetésben tör ki.*
- Az ilyen becsületbajnok megérdemelné, hogy levágják azt a bizonyos részét. *Nem is csodálkozik rajta, hogy az asszonyok haragudhatnak Winyra-ra.*
- Az asszonyos hímek is hibásak, megérdemli, hogy elverjék őket nyújtófával, de a végén nehogy utolérjen valami féltékeny nőstény. Igaz, akkor ott lennék azért én is. *Megnyugtatóan azért megjegyezi, hogy a védelme ilyen esetekre is kiterjedne, de reméljük ilyenre nem lesz szükség. A felvázolt gondolatmenetet tökéletesen érti, még így rummal megtöltve is. Mégis van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni. A kékek közé fúr szemével és rá is kérdez.*
- Tényleg nem dobogtatta meg a szíved senki eddig? Ezen nagyon csodálkozok. Egyáltalán nem vagy kőszívű. Vagy csak ilyen nebáncsvirágok a hímek errefelé? *Utolsó kérdésén már csak rövidet kacag, de a választ az kíváncsian várja. Felkapja fejét akkor is, amikor a parfüm és egyéb kencék keverését említi Winyra.*
- Te értesz a parfümökhöz? Van neked itthon is? *Nem annyira járatos az illatok mesterségében, de szívesen megszaglászná, ha van valami egyedi készítésű parfümje a nősténynek. A beszélgetésből az is kiderül, hogy nem pillangó volt a másik. Nem mintha ezért elítélné, de ez már egy rágósabb téma lenne, amibe nem megy bele. Akaratlanul is felnevet, hogy ha régen is itt járt volna, akkor nem úszta volna meg ilyen olcsón.*
- Azt el tudom képzelni. Szerencsére most neked kis költségbe kerülök, mert csak egy takarót kértem. *Vigyorogva mutat rá a kelmére, s mentegeti magát, hogy igazán nem lehet nagyon terhére a másiknak.*
- A kosztom az sokba kerülne. Még jó, hogy azt Aztyan fizeti. *Hahotázik a teljesen valós dolgon, hiszen az a fajta, akit könnyebb ruháztatni, mint etetni. Bár ha ebbe beleszámítjuk a páncélját, akkor már kiegyenesedne az a bizonyos mérleg nyelve. Hümmögve emészti a hallottakat, amivel kitűnő hallgató szerepét emeli ki az emberlány.*
- Igazad van. Egy rusnya magamfajta orkot is befogadtál, pedig még csak ma ismertél meg. *Ami igaz, azt el kell fogadja. Nem jogosan nevezte az előbb bizalmatlannak Winyrat.*
A jó hallgatókat mindenki szereti. El lehet nekik mondani bút és bánatot. De téged ki hallgat meg? *Kíváncsian kérdezve emeli fel szemöldökét, hogy rátapintson arra, hogy még a legjobb hallgatónak is jól eshet, ha van, aki meghallgatja. A kérdezz felelek játékban örömest részt vesz, főként, hogy most a nőstényt kérdezgeti.*
- Ha nem számítana a pénz, akkor mivel foglalkoznál? Hol és hogy szeretnél élni? *A kérdésre adott válasz sokat elárulhat valakiről, persze a másik dönt arról, hogy milyen mennyiségben oszt meg a hímmel ilyen információkat, ábrándokat.*
5159. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 19:14:19
Üzenet elküldve: 2020-12-21 19:14:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Nagyon jól elbeszélgetnek a fogról, vagyis arról, hogy mit kéne tenni a foggal. Nixoma egyre biztosabb benne, hogy a lehető legjobb szakembertől kért tanácsot. Bár a rúnák terén neki sincs ötlete, de az elhelyezésére annál több.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Igazad lehet, mert ott tényleg jó helye lenne. Még eléggé látható is lenne. Megfogadom a tanácsod csajszi. Ezer köszönet érte.* Szavaiból nem kevés elismerést lehet kihallani. Jogosan hízhat Winyra mája. Már csak egy kérdése lenne a foggal kapcsolatban.*
- Szerinted mégis milyen szót kéne rávésetnem? Valamilyen emberi tulajdonságra gondoltam. Kénytelen vagyok megosztani még egy kis információt veled erről a fogról, amit később akartam. Szemtől szembeni harcban győztem le a bestiát. Buzogányommal úgy fejbe vertem, hogy letört a foga és elterült a földön előttem. Megölhettem volna, de nem tettem, inkább a szájába nyomtam egy zöld italt, amitől helyrejött.* Belekortyol sörtébe, mielőtt rátérne a lényegre.*
- Most azon rágódom, hogy azt karcoltassam bele, hogy erő, bátorság, kitartás. Ezek fontos tulajdonságok, de csak egynek van hely. Viszont nem elhanyagolható az sem, hogy könyörületes voltam. Viszont a könyörület szó az nem tetszik annyira. Valami impozánsabbra vágynék, mint mondjuk a nemes lelkű vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Valami olyat kéne, ami ezt a helyzetet megragadja vagy éppen engem és a vadat egyszerre tükrözi. Te talán külső szemlélőként mondhatnál valamit.* Roppantul kíváncsi Win véleményére, csak úgy mint később a ruha témával kapcsolatban. Kifejezi ugyanis aggályait a nem túl praktikus, de mégis kirívó öltözékkel szemben. Bár elképzelhető, hogy Win talán rá tudná venni pár számára őrültségnek nevezhető darab felvételére. Egyelőre viszont a praktikus daraboknál maradnak. A pipere kalmár bizonygatni kezdi, hogy azok között is akadna eléggé elegáns is.*
- Valóban?* Dől előrébb kíváncsian a lány. Szemei társának testére tapadnak, miközben az saját magát használja bemutató alanyként.*
- Igen! Egy ilyet el tudnék képzelni magamon. Wegtorenben egy katonai parádén láttam egy pirtianesi nőt. Azon is valami hasonló volt. Simulós fehér nadrággal. Meg díszes rikító színű kabáttal.* Áradozik, mert felszínre tőrt ez a régi emléke. Ingből hamarabb felvenne akár még egy csinosabb darabot is. Látott már nemes kisasszonyt is fodros ingben meg lovagló nadrágban, de az csak alkalmi viselet volt, nem biztos benne, hogy ilyesmit felvenne, bár most, hogy biztatják hamarabb vevő az ilyesmire.*
* Nagyon jól elbeszélgetnek a fogról, vagyis arról, hogy mit kéne tenni a foggal. Nixoma egyre biztosabb benne, hogy a lehető legjobb szakembertől kért tanácsot. Bár a rúnák terén neki sincs ötlete, de az elhelyezésére annál több.*
- Jó szemed van az ilyesmihez. Igazad lehet, mert ott tényleg jó helye lenne. Még eléggé látható is lenne. Megfogadom a tanácsod csajszi. Ezer köszönet érte.* Szavaiból nem kevés elismerést lehet kihallani. Jogosan hízhat Winyra mája. Már csak egy kérdése lenne a foggal kapcsolatban.*
- Szerinted mégis milyen szót kéne rávésetnem? Valamilyen emberi tulajdonságra gondoltam. Kénytelen vagyok megosztani még egy kis információt veled erről a fogról, amit később akartam. Szemtől szembeni harcban győztem le a bestiát. Buzogányommal úgy fejbe vertem, hogy letört a foga és elterült a földön előttem. Megölhettem volna, de nem tettem, inkább a szájába nyomtam egy zöld italt, amitől helyrejött.* Belekortyol sörtébe, mielőtt rátérne a lényegre.*
- Most azon rágódom, hogy azt karcoltassam bele, hogy erő, bátorság, kitartás. Ezek fontos tulajdonságok, de csak egynek van hely. Viszont nem elhanyagolható az sem, hogy könyörületes voltam. Viszont a könyörület szó az nem tetszik annyira. Valami impozánsabbra vágynék, mint mondjuk a nemes lelkű vagy valami ilyesmi. Nem tudom. Valami olyat kéne, ami ezt a helyzetet megragadja vagy éppen engem és a vadat egyszerre tükrözi. Te talán külső szemlélőként mondhatnál valamit.* Roppantul kíváncsi Win véleményére, csak úgy mint később a ruha témával kapcsolatban. Kifejezi ugyanis aggályait a nem túl praktikus, de mégis kirívó öltözékkel szemben. Bár elképzelhető, hogy Win talán rá tudná venni pár számára őrültségnek nevezhető darab felvételére. Egyelőre viszont a praktikus daraboknál maradnak. A pipere kalmár bizonygatni kezdi, hogy azok között is akadna eléggé elegáns is.*
- Valóban?* Dől előrébb kíváncsian a lány. Szemei társának testére tapadnak, miközben az saját magát használja bemutató alanyként.*
- Igen! Egy ilyet el tudnék képzelni magamon. Wegtorenben egy katonai parádén láttam egy pirtianesi nőt. Azon is valami hasonló volt. Simulós fehér nadrággal. Meg díszes rikító színű kabáttal.* Áradozik, mert felszínre tőrt ez a régi emléke. Ingből hamarabb felvenne akár még egy csinosabb darabot is. Látott már nemes kisasszonyt is fodros ingben meg lovagló nadrágban, de az csak alkalmi viselet volt, nem biztos benne, hogy ilyesmit felvenne, bár most, hogy biztatják hamarabb vevő az ilyesmire.*
5158. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:45:17
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Kiigazítását megejtve Darokkal együtt nevet tévesztésén. Hát igen, megint csak a rum.*
- Egyet se aggódj, nem kérném tőled a lehetetlent. *Folytatja kacagását, egy legyintéssel megtoldva, ezzel is jelezve, csupán megbotlott nyelve. Jószívűségének megerősítését bezsebelő biccentéssel nyugtázza, tréfásan eltúlozva a mozdulatot, halványan még meg is hajolva ültében. Eztán keveredik csak hasára, hogy felcsigázott érdeklődéssel hallgassa a régmúlt történetét. A vérdüh említésére aggodalmasan ráncolja össze szemöldökét. Nem sok jót sejtet ez a szó, s ahogy példát is állít hozzá az ork, feltételezése beigazolódik. Valóban nincs szüksége több magyarázatra, hogy a két történet összecsengését meglássa. Önkéntelen mozdulattal röviden meg is dörzsöli saját nyakát, ahogy elképzeli a történteket. Ábrázata ezzel együtt megértő vonásokba rendeződik, sajnálatát fejezve ki a balul elsült együttlét felett. Mert véleménye szerint, bármi is lett a vége, annak számíthat az alkalom. Nem is feszegeti tovább a témát, talán nincs is több, mit elmondhatna róla a másik.
Úgy tűnik, Darok feldolgozhatta már életének ezen szerencsétlen elemét, vagy csak az alkoholos befolyás enyhít érzésein, mert a jó hangulat hamar visszatér társaságukba, miben az ork együttlétek gyakoriságát firtató kérdésre reagál.*
- Üzekedésben elesett. Milyen dicsőséges fejfa véset! *Engedi meg magának az apró tréfát azt gyanítva, hogy a korábban említett rabszolga lány nem veszítette életét a szerzett sebtől. Hiszen azt mai napig hegként viseli, ahogy Darok mondta. Így talán nem olyan ízléstelen élcelődése.*
- Pedig de, szerintem látszik. *Mosolyodik, ahogy a hím emberiességét tárgyalják.* Az arcodon, a vonásaidon. Nem olyan morcok és zordak. A tekinteted is kedvesebb, már az, amelyikkel rám nézel. *Egészíti ki azért megállapítását, hiszen azt nem tudhatja, milyen az a vörös szempár, mikor mást vizslat. Annyi időt még nem töltöttek együtt, hogy ezt megfigyelhesse.
Mikor rá kerül a beszéd sora, erősen indítja mondókáját. A földön fekvő megrökönyödésén jót mosolyog, egyáltalán nem komolyan véve saját magát.*
- Nem én gondolom magam ilyennek. *Kacag halkan.* Hanem akiket hedanista természetemmel megbántottam. *Úgy látszik, ezt a szót a mai estén már nem javítja ki senki a fejekben.* Tudod, kevés férfi viseli jól, ha csupán pár éjszakáig tart ki feléjük az érdeklődés. *Mosolya hamiskássá alakul.* És még kevesebb asszony, vagy leány, ha ezt az érdeklődést az ő fehérlovas becsületbajnokuk iránt mutatom. Főleg, ha az még kölcsönös is. *Reméli nem fogalmaz túl homályosan, s hímügyi szakértője számára világossá válik ezen jelzők létjogosultsága. A kérdésre, hogy itt dolgozott-e, számított, még az is lehet, hogy direkt fogalmazott úgy, ahogy.*
- Igen, de nem úgy, ahogy gondolod. *Vigyorodik csibészen.* A lányoknak kevertem különböző parfümöket és kencéket. Na, meg pár arannyal be is szálltam az üzlet beindításába. *Fedi fel végül valódi szerepköreit.*
- Akkoriban nem úsztad volna meg ilyen olcsón ezt az estét. *Humorizál az újabb bókon, jót nevetve saját tréfáján. Hogy nehezen bízna meg másokban, azon elgondolkodik. Nem hiszi, hogy így lenne, hiszen akkor Darok sem fetrengene szőnyegén, néhány órányi ismeretséget követően. Meg is rázza fejét, hogy kételyét ily módon is kifejezze.*
- Nem, én nem így látom. Csupán szívesebben tetszelgek a hallgató szerepében. Ami valljuk meg, jobban is megy. Úgy vettem észre, valahogy könnyebben megnyílnak nekem mások. *Mosolyodik, egyértelműen a hímre célozgatva.* De, ha érdekel valami, úgy kérdezz, ígérem, hogy megválaszolom.
//Darok//
*Kiigazítását megejtve Darokkal együtt nevet tévesztésén. Hát igen, megint csak a rum.*
- Egyet se aggódj, nem kérném tőled a lehetetlent. *Folytatja kacagását, egy legyintéssel megtoldva, ezzel is jelezve, csupán megbotlott nyelve. Jószívűségének megerősítését bezsebelő biccentéssel nyugtázza, tréfásan eltúlozva a mozdulatot, halványan még meg is hajolva ültében. Eztán keveredik csak hasára, hogy felcsigázott érdeklődéssel hallgassa a régmúlt történetét. A vérdüh említésére aggodalmasan ráncolja össze szemöldökét. Nem sok jót sejtet ez a szó, s ahogy példát is állít hozzá az ork, feltételezése beigazolódik. Valóban nincs szüksége több magyarázatra, hogy a két történet összecsengését meglássa. Önkéntelen mozdulattal röviden meg is dörzsöli saját nyakát, ahogy elképzeli a történteket. Ábrázata ezzel együtt megértő vonásokba rendeződik, sajnálatát fejezve ki a balul elsült együttlét felett. Mert véleménye szerint, bármi is lett a vége, annak számíthat az alkalom. Nem is feszegeti tovább a témát, talán nincs is több, mit elmondhatna róla a másik.
Úgy tűnik, Darok feldolgozhatta már életének ezen szerencsétlen elemét, vagy csak az alkoholos befolyás enyhít érzésein, mert a jó hangulat hamar visszatér társaságukba, miben az ork együttlétek gyakoriságát firtató kérdésre reagál.*
- Üzekedésben elesett. Milyen dicsőséges fejfa véset! *Engedi meg magának az apró tréfát azt gyanítva, hogy a korábban említett rabszolga lány nem veszítette életét a szerzett sebtől. Hiszen azt mai napig hegként viseli, ahogy Darok mondta. Így talán nem olyan ízléstelen élcelődése.*
- Pedig de, szerintem látszik. *Mosolyodik, ahogy a hím emberiességét tárgyalják.* Az arcodon, a vonásaidon. Nem olyan morcok és zordak. A tekinteted is kedvesebb, már az, amelyikkel rám nézel. *Egészíti ki azért megállapítását, hiszen azt nem tudhatja, milyen az a vörös szempár, mikor mást vizslat. Annyi időt még nem töltöttek együtt, hogy ezt megfigyelhesse.
Mikor rá kerül a beszéd sora, erősen indítja mondókáját. A földön fekvő megrökönyödésén jót mosolyog, egyáltalán nem komolyan véve saját magát.*
- Nem én gondolom magam ilyennek. *Kacag halkan.* Hanem akiket hedanista természetemmel megbántottam. *Úgy látszik, ezt a szót a mai estén már nem javítja ki senki a fejekben.* Tudod, kevés férfi viseli jól, ha csupán pár éjszakáig tart ki feléjük az érdeklődés. *Mosolya hamiskássá alakul.* És még kevesebb asszony, vagy leány, ha ezt az érdeklődést az ő fehérlovas becsületbajnokuk iránt mutatom. Főleg, ha az még kölcsönös is. *Reméli nem fogalmaz túl homályosan, s hímügyi szakértője számára világossá válik ezen jelzők létjogosultsága. A kérdésre, hogy itt dolgozott-e, számított, még az is lehet, hogy direkt fogalmazott úgy, ahogy.*
- Igen, de nem úgy, ahogy gondolod. *Vigyorodik csibészen.* A lányoknak kevertem különböző parfümöket és kencéket. Na, meg pár arannyal be is szálltam az üzlet beindításába. *Fedi fel végül valódi szerepköreit.*
- Akkoriban nem úsztad volna meg ilyen olcsón ezt az estét. *Humorizál az újabb bókon, jót nevetve saját tréfáján. Hogy nehezen bízna meg másokban, azon elgondolkodik. Nem hiszi, hogy így lenne, hiszen akkor Darok sem fetrengene szőnyegén, néhány órányi ismeretséget követően. Meg is rázza fejét, hogy kételyét ily módon is kifejezze.*
- Nem, én nem így látom. Csupán szívesebben tetszelgek a hallgató szerepében. Ami valljuk meg, jobban is megy. Úgy vettem észre, valahogy könnyebben megnyílnak nekem mások. *Mosolyodik, egyértelműen a hímre célozgatva.* De, ha érdekel valami, úgy kérdezz, ígérem, hogy megválaszolom.
5157. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:45:46
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:45:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Az a bizonyos fog, mintha már most, rúna nélkül valamilyen erőteljes aura lengené körül, teljesen átveszi az irányítást beszélgetésük alakulása felett. Talán ebből az irányból is meg lehetne közelíteni a majdani, választott jelentés szimbólumát, mi felvésésre kerülhet.*
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Fogalmam sincs, mit jelenthetnek, s egyes jelentés milyen formát ölthet. *Fejét enyhén ingatja nemtudásában, míg szemöldökráncolva morfondírozik egy megfelelőnek tűnő elhelyezkedésen a karcolat számára.*
- Talán itt. *Húzza végig bal kezének hüvelykujját a fog felső, legvaskosabb részének azon ívén, mi oldalról tartva látható.* A legteteje a foglalat alatt lesz, viszont ezen a részen szerintem a legtöbb ábra kényelmesen érvényesülne. *Bólogat meggyőződését alátámasztandó. Meglehetősen imponál neki, hogy ilyen mértékben kikérik, és meg is fogadják tanácsait, miket egyre lelkesebben osztogat, ahogy az amulettről Nixa öltöztetésére terelődik a szó. Ezzel együtt a lány szorongása is erősödésnek indul, mit nem hagyhat figyelmen kívül. A tekintélyt parancsoló amazon megjelenése bizonytalan belsőt takar, amire, ha másból nem is, az egyébként határozott fogású kezek zaklatott tördeléséből könnyen rájöhet, ki megfigyeli a jelenséget. Win pedig szereti azt gondolni magáról, hogy jó megfigyelő, ehhez híven alakít is elragadtatott, túlontúl markáns stílusán. Máskor örömét leli abban, ha kimozdíthatja beszédparnereit komfortzónájukból, ez mégsem tűnik egy ilyen alkalomnak.*
- Na igen, ezek szépsége valóban nem a praktikumban rejlik. *Helyesel mosolyogva a kimondott aggályokra. Mindent összevetve talán mégsem akkora balszerencse, hogy nem azonos a méretük. Így nehezebben szalad el vele a ló, melyet már most bajosan fékez magában.*
- A nadrág és a csizma is jó választás lehet, minden csak anyag és kiképzés kérdése. *Mosolyodik továbbra is, ezúttal bátorító tónussal vonásaiban.* Sőt, egy egyszerű fehér ing is adhat csinos keretet, amennyiben alkalmazunk egy csipetnyi rafinériát. *Vigyorrá bontakozik ajkainak görbülete, ahogy ismételten saját testét használja bemutatója eszközéül.* Ügyes szabásvonallal követheti a derekad ívét. Ha a gallérját úgy formálják, hogy kurtább legyen és a nyakhoz simulva álljon, az többnyire odavonzza a tekintetet, így pedig már elég csak eggyel kevesebb gombot begombolni a tetszetős összhatáshoz. *Az említett testrészeken végig futtatva ujjait szemlélteti elképzelését. Végül elfeledett söröskorsója után nyúl, hogy a végre habnélküli italba kortyoljon.*
*Az a bizonyos fog, mintha már most, rúna nélkül valamilyen erőteljes aura lengené körül, teljesen átveszi az irányítást beszélgetésük alakulása felett. Talán ebből az irányból is meg lehetne közelíteni a majdani, választott jelentés szimbólumát, mi felvésésre kerülhet.*
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Fogalmam sincs, mit jelenthetnek, s egyes jelentés milyen formát ölthet. *Fejét enyhén ingatja nemtudásában, míg szemöldökráncolva morfondírozik egy megfelelőnek tűnő elhelyezkedésen a karcolat számára.*
- Talán itt. *Húzza végig bal kezének hüvelykujját a fog felső, legvaskosabb részének azon ívén, mi oldalról tartva látható.* A legteteje a foglalat alatt lesz, viszont ezen a részen szerintem a legtöbb ábra kényelmesen érvényesülne. *Bólogat meggyőződését alátámasztandó. Meglehetősen imponál neki, hogy ilyen mértékben kikérik, és meg is fogadják tanácsait, miket egyre lelkesebben osztogat, ahogy az amulettről Nixa öltöztetésére terelődik a szó. Ezzel együtt a lány szorongása is erősödésnek indul, mit nem hagyhat figyelmen kívül. A tekintélyt parancsoló amazon megjelenése bizonytalan belsőt takar, amire, ha másból nem is, az egyébként határozott fogású kezek zaklatott tördeléséből könnyen rájöhet, ki megfigyeli a jelenséget. Win pedig szereti azt gondolni magáról, hogy jó megfigyelő, ehhez híven alakít is elragadtatott, túlontúl markáns stílusán. Máskor örömét leli abban, ha kimozdíthatja beszédparnereit komfortzónájukból, ez mégsem tűnik egy ilyen alkalomnak.*
- Na igen, ezek szépsége valóban nem a praktikumban rejlik. *Helyesel mosolyogva a kimondott aggályokra. Mindent összevetve talán mégsem akkora balszerencse, hogy nem azonos a méretük. Így nehezebben szalad el vele a ló, melyet már most bajosan fékez magában.*
- A nadrág és a csizma is jó választás lehet, minden csak anyag és kiképzés kérdése. *Mosolyodik továbbra is, ezúttal bátorító tónussal vonásaiban.* Sőt, egy egyszerű fehér ing is adhat csinos keretet, amennyiben alkalmazunk egy csipetnyi rafinériát. *Vigyorrá bontakozik ajkainak görbülete, ahogy ismételten saját testét használja bemutatója eszközéül.* Ügyes szabásvonallal követheti a derekad ívét. Ha a gallérját úgy formálják, hogy kurtább legyen és a nyakhoz simulva álljon, az többnyire odavonzza a tekintetet, így pedig már elég csak eggyel kevesebb gombot begombolni a tetszetős összhatáshoz. *Az említett testrészeken végig futtatva ujjait szemlélteti elképzelését. Végül elfeledett söröskorsója után nyúl, hogy a végre habnélküli italba kortyoljon.*
5156. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:11:31
Üzenet elküldve: 2020-12-21 14:11:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Vigyorgó örömmel veszi tudomásul, hogy a hasonló mulatásokra Winyra is vevő lesz a jövőben.*
- Örülök neki, én is jól éreztem magam. *Megerősíti a nőstényben, hogy kölcsönös jó érzés van mindkettőjükben az estével kapcsolatban. Az aludni készülő emberlányt sikerül ébren tartani és még kíváncsiságát is felkelni. Nevet rajta, hogy új titulusát elfogadja a másik. Szemöldökei csak akkor kerekednek felfelé, amikor Winyra megemlíti, hogy Darokot nála ugyanennek a titulusnak örvendhet. Rövid megrökönyödés után nagyot nevet a kiigazított hímügyi szakértő címen.*
- Már kezdtem aggódni. A nőstényeket csak egy nőstény tudja megérteni. *Itt arra céloz, hogy a hímek és nőstények agya kétféleképpen kezel egy helyzetet. Egy nőstény alaposabban meg tud ítélni egy másik nőstényt és ezzel nagy szolgálatot tehet. Az is megnyugtatja az ork lelkét, hogy szavaival is ráerősít Winyra, hogy nem áll és nem állt szándékában csáb erejét Darok ellen felhasználni.*
- Mondtam én, hogy jószívű vagy. *Tréfásan megjegyzi ugyan, de tényleg nem feltételez rossz szándékot a nőstény egyetlen tettében sem a mai este. Fiatalkori történetének mesélésére úgy látszik, hogy az álmot ledörzsöli az emberleány és próbálja megtudakolni, hogyan lehet megsebezni orknak egy ember nőstényt.*
- Van egy ork szó, aminek nem tudom a pontos jelentését a közös nyelven. Talán úgy lehetne leírni, hogy vérdüh. Ilyenkor a harcos, vad ösztönök elszabadulnak egy orknál és nem lehet megállítani a csatában, csak ha a szíve is megáll. Ez a vérünkben van, és előjöhet akkor is, ha ittasak vagyunk, és olyan helyzetbe kerülünk. Harcban még jól is jön, de ittasan, ha ez az ösztön átveszi a hatalmat a tested felett, akkor olyan mintha félig állattá változnál. *Itt egy kis időre tekintete a múltba vész, amint a kellemetlen emléket felidézi magában.*
- Az agyarammal óvatosan kell bánni. Ork nyelven úgy hívnak, hogy hústépő Darok. Ezt a nevet, akkor kaptam, amikor fiatalon, fegyver nélkül maradtam egy harc végére. Az ellenfelemnek sem maradt a kezében fegyver, így tusakodni kezdtünk. Nagyon erős volt, s csak úgy tudtam legyőzni, hogy az agyaraimmal a nyakába téptem, s a nagy, lüktető ere átharapásától elvérzett. *Nem fejti ki bővebben, hogy miként sebezte meg az ember leányt, de ezen, két ismérv alapján biztosan el tudja képzelni Winyra is, hogy az orkok puszta lénye, teste is önmagában veszélyes tud lenni, testi erejük és vad természetük miatt. Azon nagyot nevet, hogy a nőstény szerint az orkok ritkázzák az együttlétet a sérülések miatt.*
- Ne gondold. Nekünk a fájdalom a barátunk, a halál pedig dicsőség. *Neveltetésüknél fogva a legtöbben így vélekednek orkok között mind a fájdalomról, mind a sebesülésekről. Szívet melengető kijelentést kap azzal, hogy Daroknál emberibb orkkal nem hozta össze a sors Winyra-t. Elsőre talán sértésnek hathat, de Darok számára ez tényleg jól esik. Két világ között van, s ha képes emberi lenni, akkor az jót jelent.*
- Ennek igazán örülök. Sajnos ez kívülről nem látszik. *Tele vigyorral néz vissza a páratlan kékségű íriszekbe. Kívülről teljesen egy vad ork képét mutatja, s emberségét csupán az láthatja, aki egy kicsit is ismeri, milyen a hím valójában, az elrettentő külső mögött. A mai estére viszont Darok már jócskán túlbeszélte magát. Most szívesen hallgatja a nőstényt továbbra is oldalra fordulva, és fejét könyökölve tartva.*
- Érzéketlen, számító, szipirtyó? *Meglepetten mordul ki belőle ez a három szó majd kíváncsian kérdez vissza a tekintetet keresve.*
- Miért gondolod magad ilyennek? *Nem így ismerte meg a nőstényt, így igazán szeretné tudni, hogy mit gondol magáról. Érdekesen hangzik a folytatás is, hogy ahol most vannak az korábban kurtizánok melegágya volt.*
- Ezek szerint te jól ismerted ezt a helyet régen. Te is… itt dolgoztál? *Nem akarja megbántani a nőstényt, de rákérdez, hogy tényleg az volt a munkája, mint amiről ez a hely korábban híres volt.*
- Biztosan tetszett volna, ha téged is itt talállak. *Minden mellé gondolás nélkül buknak ki belőle a szavak, pusztán arra célozva, hogy az emberlány társaságát kedveli, s biztosan korábban is kedvelte volna.*
- Te nehezen bízol meg másokban, ugye? *Gondolatai szavakban is testet öltenek, de a kérdés inkább megállapítás és hangos gondolatközlés a másikkal. Szeretné megérteni, hogy miért ilyen Winyra, mint amilyen. Kíváncsi az életére, mindaddig, amíg a lány hajlandó vele megosztani emlékeit, érzéseit.*
//Winyra//
*Vigyorgó örömmel veszi tudomásul, hogy a hasonló mulatásokra Winyra is vevő lesz a jövőben.*
- Örülök neki, én is jól éreztem magam. *Megerősíti a nőstényben, hogy kölcsönös jó érzés van mindkettőjükben az estével kapcsolatban. Az aludni készülő emberlányt sikerül ébren tartani és még kíváncsiságát is felkelni. Nevet rajta, hogy új titulusát elfogadja a másik. Szemöldökei csak akkor kerekednek felfelé, amikor Winyra megemlíti, hogy Darokot nála ugyanennek a titulusnak örvendhet. Rövid megrökönyödés után nagyot nevet a kiigazított hímügyi szakértő címen.*
- Már kezdtem aggódni. A nőstényeket csak egy nőstény tudja megérteni. *Itt arra céloz, hogy a hímek és nőstények agya kétféleképpen kezel egy helyzetet. Egy nőstény alaposabban meg tud ítélni egy másik nőstényt és ezzel nagy szolgálatot tehet. Az is megnyugtatja az ork lelkét, hogy szavaival is ráerősít Winyra, hogy nem áll és nem állt szándékában csáb erejét Darok ellen felhasználni.*
- Mondtam én, hogy jószívű vagy. *Tréfásan megjegyzi ugyan, de tényleg nem feltételez rossz szándékot a nőstény egyetlen tettében sem a mai este. Fiatalkori történetének mesélésére úgy látszik, hogy az álmot ledörzsöli az emberleány és próbálja megtudakolni, hogyan lehet megsebezni orknak egy ember nőstényt.*
- Van egy ork szó, aminek nem tudom a pontos jelentését a közös nyelven. Talán úgy lehetne leírni, hogy vérdüh. Ilyenkor a harcos, vad ösztönök elszabadulnak egy orknál és nem lehet megállítani a csatában, csak ha a szíve is megáll. Ez a vérünkben van, és előjöhet akkor is, ha ittasak vagyunk, és olyan helyzetbe kerülünk. Harcban még jól is jön, de ittasan, ha ez az ösztön átveszi a hatalmat a tested felett, akkor olyan mintha félig állattá változnál. *Itt egy kis időre tekintete a múltba vész, amint a kellemetlen emléket felidézi magában.*
- Az agyarammal óvatosan kell bánni. Ork nyelven úgy hívnak, hogy hústépő Darok. Ezt a nevet, akkor kaptam, amikor fiatalon, fegyver nélkül maradtam egy harc végére. Az ellenfelemnek sem maradt a kezében fegyver, így tusakodni kezdtünk. Nagyon erős volt, s csak úgy tudtam legyőzni, hogy az agyaraimmal a nyakába téptem, s a nagy, lüktető ere átharapásától elvérzett. *Nem fejti ki bővebben, hogy miként sebezte meg az ember leányt, de ezen, két ismérv alapján biztosan el tudja képzelni Winyra is, hogy az orkok puszta lénye, teste is önmagában veszélyes tud lenni, testi erejük és vad természetük miatt. Azon nagyot nevet, hogy a nőstény szerint az orkok ritkázzák az együttlétet a sérülések miatt.*
- Ne gondold. Nekünk a fájdalom a barátunk, a halál pedig dicsőség. *Neveltetésüknél fogva a legtöbben így vélekednek orkok között mind a fájdalomról, mind a sebesülésekről. Szívet melengető kijelentést kap azzal, hogy Daroknál emberibb orkkal nem hozta össze a sors Winyra-t. Elsőre talán sértésnek hathat, de Darok számára ez tényleg jól esik. Két világ között van, s ha képes emberi lenni, akkor az jót jelent.*
- Ennek igazán örülök. Sajnos ez kívülről nem látszik. *Tele vigyorral néz vissza a páratlan kékségű íriszekbe. Kívülről teljesen egy vad ork képét mutatja, s emberségét csupán az láthatja, aki egy kicsit is ismeri, milyen a hím valójában, az elrettentő külső mögött. A mai estére viszont Darok már jócskán túlbeszélte magát. Most szívesen hallgatja a nőstényt továbbra is oldalra fordulva, és fejét könyökölve tartva.*
- Érzéketlen, számító, szipirtyó? *Meglepetten mordul ki belőle ez a három szó majd kíváncsian kérdez vissza a tekintetet keresve.*
- Miért gondolod magad ilyennek? *Nem így ismerte meg a nőstényt, így igazán szeretné tudni, hogy mit gondol magáról. Érdekesen hangzik a folytatás is, hogy ahol most vannak az korábban kurtizánok melegágya volt.*
- Ezek szerint te jól ismerted ezt a helyet régen. Te is… itt dolgoztál? *Nem akarja megbántani a nőstényt, de rákérdez, hogy tényleg az volt a munkája, mint amiről ez a hely korábban híres volt.*
- Biztosan tetszett volna, ha téged is itt talállak. *Minden mellé gondolás nélkül buknak ki belőle a szavak, pusztán arra célozva, hogy az emberlány társaságát kedveli, s biztosan korábban is kedvelte volna.*
- Te nehezen bízol meg másokban, ugye? *Gondolatai szavakban is testet öltenek, de a kérdés inkább megállapítás és hangos gondolatközlés a másikkal. Szeretné megérteni, hogy miért ilyen Winyra, mint amilyen. Kíváncsi az életére, mindaddig, amíg a lány hajlandó vele megosztani emlékeit, érzéseit.*
5155. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-20 20:08:28
Üzenet elküldve: 2020-12-20 20:08:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Szerencséjére nem az a könnyen zavarba jövő fajta, s ha ezt mégis sikerül elérnie valakinek, hát akkor sem ölelgeti túl hosszasan ezt a kellemetlen érzetet. Nem teszi ezt most sem, s ahogy érkezett, olyan gyorsan távozott is kényelmetlensége. A túlságos részegségük ténye feletti nagy egyetértés pedig visszacsalja ajkaira fesztelen vigyorát is.*
- Csinálhatunk bizony! *Helyesel megerősítőn bólogatva.* Jól éreztem magam. *Alváshoz készülődve már kezdene ültéből fekvő helyzetbe csúszni, ám mozdulatában megakasztja Darok kezdődő vallomása. Így csupán ágya fa háttámlájának veti hátát, térdeit maga elé húzva, s takarójának ölében felgyülemlett feleslegét ölelgeti, míg hallgat. Ha nem is nagy és nem is titok, mit a földön heverésző elé tár, Win számára mindenképpen meglepő információ. Amellett, hogy hízelgő, igazán jó érzést kelt benne, méghozzá mellkasának azon a tájékán, mely felé ork cimborája több ízben is mutogat. Sokkal többet jelent ez számára, mint bármely szerelmi vallomás, azokkal általában csak a combjai közé vezető utat egyengetik. Érzelgősségét persze ugyancsak az elfogyasztott rum számlájára írja, ajkai mégis bárgyú mosolyt ívelnek ábrázatára az elhangzottak nyomán.*
- A barátod és nőstényügyi szakértőd? Ez tetszik. *Ízlelgeti hangosan is kimondva titulusát, amin Darok ezentúl számon tartja szerény személyét. Hangzatos egy cím, azt meg kell hagyni!* Ugyan ennek tartalak én is. *Fojtott hangon beszél, de szavainak dallamából kiérezhető mosolya.* Mármint hímügyi! *Helyesbítését viszont már nem állhatja megszokott kacaja nélkül. Kékjeit könnyen meglelheti a vörös tekintet, hiszen azokat végig a másik alakján pihenteti, leginkább arcának vonásait figyelve. Főleg, mikor arra tér ki, hogy nem akarja tönkre tenni. Megsejti, hogy itt több lapulhat annál, mint ami egyelőre a felszínre bukott.*
- Nem állt szándékomban ellened fordítani. *Bár igazán senki ellen sem szokta. Nem kívánt még elérni vele alantas célokat, már, ha azokat a pásztorórákat nem számítjuk annak.
Az "egyszer, amikor még fiatalabb voltam" felütésből izgalmas vallomás érkezésére következtet, így alig hagyja el az agyaras ajkakat a frázis, már pattan is fel, hogy újra hasra huppanva, érdeklődőn csillogó tekintettel hallgassa a folytatást.*
- Megsebezted? Hogyan? *Bukik ki belőle kérdése, mit utólag tapintatlannak is tarthat, mégsem vonja vissza. Véleménye szerint, ha nem akarna róla beszélni a másik, fel sem hozza. Vagy, ha mégsem így van, hát majd nem válaszol. Az orkok hálószoba titkairól, ha biztosat nem is tudott, elképzelései akadtak bőséggel. Amik azért nem is álltak olyan távol a most kifejtett valóságtól. S, hogy untatnák ezek a részletek, az teljességgel lehetetlen.*
- Akkor nem csinálhatjátok túl nagy gyakorisággal! *Vigyorodik, viszonozva a halk nevetést. Nem rettentette meg az információ, s kialakult véleményén sem változtatott Darokkal kapcsolatban. Továbbra sem tart szobatársától.*
- Ezt csak igazolni tudom, nálad emberibb orkkal még nem hozott össze a sorsom. *Mosolyog továbbra is, játékos dicséretnek szánva szavait. A visszakérdésen ugyan nem lepődik meg, kell neki némi idő, hogy összeszedje gondolatait. Ezt fejének félrebiccentésével tölti, miközben elmélázva csücsörít.*
- Hát, lássuk csak... *Dörzsöli meg baljának mutató és hüvelykujjával állát ott, ahol férfiakon a szakáll serken.* Mióta az eszemet tudom, ilyen érzéketlen, számító szipirtyó vagyok. *Nevet fel kedélyesen.* Korábban ez a hely egy bordély volt, Kósza Pintynek hívták. Sokkal fülledtebb volt a hangulata, a falakon buja jelenetek képei lógtak, kalitkákban valódi pintyek függtek mindenfelé. *Szemeiben látszik, hogy a visszaidézett belső tér meg is jelenik képzeletében.* Kellemes kis hely volt, lefogadom, hogy tetszett volna neked. *Kacsint Darokra játékosan, fürdőzve a nosztalgiában. Egyelőre többet nem mond, lehetőséget biztosítva a kérdezésre.*
//Darok//
*Szerencséjére nem az a könnyen zavarba jövő fajta, s ha ezt mégis sikerül elérnie valakinek, hát akkor sem ölelgeti túl hosszasan ezt a kellemetlen érzetet. Nem teszi ezt most sem, s ahogy érkezett, olyan gyorsan távozott is kényelmetlensége. A túlságos részegségük ténye feletti nagy egyetértés pedig visszacsalja ajkaira fesztelen vigyorát is.*
- Csinálhatunk bizony! *Helyesel megerősítőn bólogatva.* Jól éreztem magam. *Alváshoz készülődve már kezdene ültéből fekvő helyzetbe csúszni, ám mozdulatában megakasztja Darok kezdődő vallomása. Így csupán ágya fa háttámlájának veti hátát, térdeit maga elé húzva, s takarójának ölében felgyülemlett feleslegét ölelgeti, míg hallgat. Ha nem is nagy és nem is titok, mit a földön heverésző elé tár, Win számára mindenképpen meglepő információ. Amellett, hogy hízelgő, igazán jó érzést kelt benne, méghozzá mellkasának azon a tájékán, mely felé ork cimborája több ízben is mutogat. Sokkal többet jelent ez számára, mint bármely szerelmi vallomás, azokkal általában csak a combjai közé vezető utat egyengetik. Érzelgősségét persze ugyancsak az elfogyasztott rum számlájára írja, ajkai mégis bárgyú mosolyt ívelnek ábrázatára az elhangzottak nyomán.*
- A barátod és nőstényügyi szakértőd? Ez tetszik. *Ízlelgeti hangosan is kimondva titulusát, amin Darok ezentúl számon tartja szerény személyét. Hangzatos egy cím, azt meg kell hagyni!* Ugyan ennek tartalak én is. *Fojtott hangon beszél, de szavainak dallamából kiérezhető mosolya.* Mármint hímügyi! *Helyesbítését viszont már nem állhatja megszokott kacaja nélkül. Kékjeit könnyen meglelheti a vörös tekintet, hiszen azokat végig a másik alakján pihenteti, leginkább arcának vonásait figyelve. Főleg, mikor arra tér ki, hogy nem akarja tönkre tenni. Megsejti, hogy itt több lapulhat annál, mint ami egyelőre a felszínre bukott.*
- Nem állt szándékomban ellened fordítani. *Bár igazán senki ellen sem szokta. Nem kívánt még elérni vele alantas célokat, már, ha azokat a pásztorórákat nem számítjuk annak.
Az "egyszer, amikor még fiatalabb voltam" felütésből izgalmas vallomás érkezésére következtet, így alig hagyja el az agyaras ajkakat a frázis, már pattan is fel, hogy újra hasra huppanva, érdeklődőn csillogó tekintettel hallgassa a folytatást.*
- Megsebezted? Hogyan? *Bukik ki belőle kérdése, mit utólag tapintatlannak is tarthat, mégsem vonja vissza. Véleménye szerint, ha nem akarna róla beszélni a másik, fel sem hozza. Vagy, ha mégsem így van, hát majd nem válaszol. Az orkok hálószoba titkairól, ha biztosat nem is tudott, elképzelései akadtak bőséggel. Amik azért nem is álltak olyan távol a most kifejtett valóságtól. S, hogy untatnák ezek a részletek, az teljességgel lehetetlen.*
- Akkor nem csinálhatjátok túl nagy gyakorisággal! *Vigyorodik, viszonozva a halk nevetést. Nem rettentette meg az információ, s kialakult véleményén sem változtatott Darokkal kapcsolatban. Továbbra sem tart szobatársától.*
- Ezt csak igazolni tudom, nálad emberibb orkkal még nem hozott össze a sorsom. *Mosolyog továbbra is, játékos dicséretnek szánva szavait. A visszakérdésen ugyan nem lepődik meg, kell neki némi idő, hogy összeszedje gondolatait. Ezt fejének félrebiccentésével tölti, miközben elmélázva csücsörít.*
- Hát, lássuk csak... *Dörzsöli meg baljának mutató és hüvelykujjával állát ott, ahol férfiakon a szakáll serken.* Mióta az eszemet tudom, ilyen érzéketlen, számító szipirtyó vagyok. *Nevet fel kedélyesen.* Korábban ez a hely egy bordély volt, Kósza Pintynek hívták. Sokkal fülledtebb volt a hangulata, a falakon buja jelenetek képei lógtak, kalitkákban valódi pintyek függtek mindenfelé. *Szemeiben látszik, hogy a visszaidézett belső tér meg is jelenik képzeletében.* Kellemes kis hely volt, lefogadom, hogy tetszett volna neked. *Kacsint Darokra játékosan, fürdőzve a nosztalgiában. Egyelőre többet nem mond, lehetőséget biztosítva a kérdezésre.*
5154. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-20 09:27:39
Üzenet elküldve: 2020-12-20 09:27:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//...egy kicsit Xavi, Jenari és Gaerralos//
*Míg a fogadótérben sürög-forog, egyre csak Arja jár a fejében. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy csak így eltűnt, ráadásul ők csak ennyi idő után vették észre. Mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Yeza amúgy is hajlik rá, hogy leginkább maga köré szervezze a világ dolgait. Érdekek pórázának rezdülésein át figyeli a fontosnak ítélt tényezőket, a lényegteleneket pedig csak hagyja történni a maguk útján. Arját még nem ismeri túl régóta, de abban biztos, hogy (a többiekkel egyetemben) rossz fényt vetne rá ez az eltűnés, főleg, ha valami baja esik a lánynak.*
- Xavy, kérlek *tesz le a pultra néhány, a vendégtérből begyűjtött üres poharat* - Figyelnél a városőr kisasszony asztalára? *biccent Jenariék felé.* Ha minden igaz, már végeztek és fizettek is, de ha maradnak még beszélgetni, talán kérnek még valamit. Én megyek, körbeérdeklődök kicsit, hátha valaki látta Arját.
*Már indulna is meg a lépcső felé, de azért még visszalép az üres poharakért, és előbb hátraviszi őket a mosogatófiúnak.
Odafönt gyorsan átöltözik, a haját pedig szorosan hátrafésüli és kontyba tűzi. Bezárja a szobáját és a kulcsot a kabátja zsebébe süllyeszti. A személyzeti rész most egészen kihalt, Yeza pillantását pedig ebben a csendben magához vonzza a folyosó végének homályába burkolózó ajtó. A vörös körbepillant. A lehetőség szinte bizsergeti a bőrét, s ahogy noszogatására elindul arra, az érzékei mintha kiélesednének, akár a tilosban járó tolvajoké. Az ajtó elé érve gyorsan körbepillant újra, fülel, aztán óvatosan az ajtóhoz hajol, hátha elcsíphet bentről valami zajt vagy beszédfoszlányt.
Semmi.
Egy kicsit csalódott, de így legalább nem ugrasztja meg a folyosó felől érkező nesz, ami amúgy is a végét jelentené a kíváncsiskodásának. Sietős léptekkel veszi az irány lefelé és a csuklyáját a fejébe húzva távozik a fogadóból.*
*Míg a fogadótérben sürög-forog, egyre csak Arja jár a fejében. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy csak így eltűnt, ráadásul ők csak ennyi idő után vették észre. Mindenki el van foglalva a saját dolgaival. Yeza amúgy is hajlik rá, hogy leginkább maga köré szervezze a világ dolgait. Érdekek pórázának rezdülésein át figyeli a fontosnak ítélt tényezőket, a lényegteleneket pedig csak hagyja történni a maguk útján. Arját még nem ismeri túl régóta, de abban biztos, hogy (a többiekkel egyetemben) rossz fényt vetne rá ez az eltűnés, főleg, ha valami baja esik a lánynak.*
- Xavy, kérlek *tesz le a pultra néhány, a vendégtérből begyűjtött üres poharat* - Figyelnél a városőr kisasszony asztalára? *biccent Jenariék felé.* Ha minden igaz, már végeztek és fizettek is, de ha maradnak még beszélgetni, talán kérnek még valamit. Én megyek, körbeérdeklődök kicsit, hátha valaki látta Arját.
*Már indulna is meg a lépcső felé, de azért még visszalép az üres poharakért, és előbb hátraviszi őket a mosogatófiúnak.
Odafönt gyorsan átöltözik, a haját pedig szorosan hátrafésüli és kontyba tűzi. Bezárja a szobáját és a kulcsot a kabátja zsebébe süllyeszti. A személyzeti rész most egészen kihalt, Yeza pillantását pedig ebben a csendben magához vonzza a folyosó végének homályába burkolózó ajtó. A vörös körbepillant. A lehetőség szinte bizsergeti a bőrét, s ahogy noszogatására elindul arra, az érzékei mintha kiélesednének, akár a tilosban járó tolvajoké. Az ajtó elé érve gyorsan körbepillant újra, fülel, aztán óvatosan az ajtóhoz hajol, hátha elcsíphet bentről valami zajt vagy beszédfoszlányt.
Semmi.
Egy kicsit csalódott, de így legalább nem ugrasztja meg a folyosó felől érkező nesz, ami amúgy is a végét jelentené a kíváncsiskodásának. Sietős léptekkel veszi az irány lefelé és a csuklyáját a fejébe húzva távozik a fogadóból.*
5153. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-19 12:17:15
Üzenet elküldve: 2020-12-19 12:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A művészet oltárán //
- Nem gondolt rá, hogy tartósabban megvesse a lábát Artheniorban? *érdeklődik. Talán egy kissé túl elrugaszkodott távlatok állóvizét kavarja fel ezzel, de nem véletlenül.* - Lehetne a Polgárnegyed első patinás háza az Öné. Referenciának se volna utolsó *vonja meg a vállát, mintha egy ilyen beruházás csupán elhatározás kérdése volna.* - Az aréna befulladt építkezésén talán még jutányosan meg is alkudhatna némi kiváló pirtianesi építőanyagra. *Az ötlettel egy kicsit még jobban megtámogatja a korábbi felvetését.* - Esetleg akár a Kereskedőház közbenjárásával is.
*Elgroon mester nagyon nagyvonalúan nyilatkozott az imént az anyagiakról, így a vörös méltán igyekszik ártatlan beszélgetésbe burkolva jobban kipuhatolni az anyagi helyzetét.*
- Az Ön szakértelmére bizonyosan szükség lesz egy ekkora városban. Addig pedig kibontakoztathatja tehetségét a festés terén is. A változatosság mindig frissítően hat a szemléletre *mondja. Könnyeden, gördülékenyen cseveg. Amikor pedig a másik beszél, nem csak felületesen, hanem minden részletre kiterjedően figyel.*
- Ha így bókol, még zavarba hoz *csóválja a fejét mosolyogva. Annak ellenére, hogy erre igazán nem sok esély van, valahogy mégis jóleső hinni a vörös simulékonyan búgó szavainak. Yeza jó érzékkel udvarolja körül a mestert. Meg kívánja tartani, hiszen a helyzetet méricskélve nagyon úgy tűnik, hogy lehet ebben az ismeretségben jóval több is, mint néhány képnyi modellkedés. Egy tehetős pártfogó mindig jól jön. Ha a férfinak sikerülne még néhány üzletet nyélbe ütnie a városban építészként, akár még jelentős vagyont is megalapozhat. A pénz jó biztosíték az életben, és Yeza nem szeret szűkében lenni. A Báró biztosítja a számára az alapvető dolgokat, de jobb, ha van egy kis függetlensége. Szereti a szépet, ahogy minden lány és ha Elgroon mester erszénye valóban olyan impozáns, ki is fogja eszközölni, hogy a férfi meglepje egy-egy ajándékkal. Az intézőnél aligha járna ilyesmivel sikerrel. Pedig Yezának megvannak az igényei, de fájdalom, ezek az igények nem igazán vannak összhangban a jelenlegi lehetőségeivel.*
- Nos, drága Elgroon mester *fogja tenyerei közé a férfi kezét, ha a félvér nem bánja.* - Későre jár és én soká feltartottam. *Szavaiban szinte őszintének ható sajnálkozás hallatszik.* - Hálás vagyok, hogy szánt rám az idejéből, és boldog, hogy sikerült elnyernem a tetszését a munkához. Meg kell mondjam, Ön kivételes férfiú. Az Önnel töltött idő így nem csupán hasznos, de kellemes is lesz, ebben biztos vagyok.
*Maradhatna még, de célravezetőbbnek tartja, ha egyelőre mindig csak keveset ad magából.*
- Gondolom, még beletelik egy kis időbe, míg mindent előkészít a munkához, és talán más modelleket is megtekint addig *teszi hozzá, mintha még korántsem könyvelné el biztosnak a mester döntését.* - Engem megtalál itt a Kalmárban. És ne habozzék szólni, ha valamire szüksége lenne... akárhogy is választ végül.
*Sivatagi hercegnőhöz méltó mozdulattal köszön el, de mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, még visszafordul egy pillanatra.*
- Aludjon jól, Elgroon mester *búgja érzékien füstös hangján, s egy apró mosolyt hátrahagyva távozik is a férfi szobájából, természetesen csak ha a mester nem szándékozik valamivel keresztülhúzni ezen szándékait.*
// A művészet oltárán //
- Nem gondolt rá, hogy tartósabban megvesse a lábát Artheniorban? *érdeklődik. Talán egy kissé túl elrugaszkodott távlatok állóvizét kavarja fel ezzel, de nem véletlenül.* - Lehetne a Polgárnegyed első patinás háza az Öné. Referenciának se volna utolsó *vonja meg a vállát, mintha egy ilyen beruházás csupán elhatározás kérdése volna.* - Az aréna befulladt építkezésén talán még jutányosan meg is alkudhatna némi kiváló pirtianesi építőanyagra. *Az ötlettel egy kicsit még jobban megtámogatja a korábbi felvetését.* - Esetleg akár a Kereskedőház közbenjárásával is.
*Elgroon mester nagyon nagyvonalúan nyilatkozott az imént az anyagiakról, így a vörös méltán igyekszik ártatlan beszélgetésbe burkolva jobban kipuhatolni az anyagi helyzetét.*
- Az Ön szakértelmére bizonyosan szükség lesz egy ekkora városban. Addig pedig kibontakoztathatja tehetségét a festés terén is. A változatosság mindig frissítően hat a szemléletre *mondja. Könnyeden, gördülékenyen cseveg. Amikor pedig a másik beszél, nem csak felületesen, hanem minden részletre kiterjedően figyel.*
- Ha így bókol, még zavarba hoz *csóválja a fejét mosolyogva. Annak ellenére, hogy erre igazán nem sok esély van, valahogy mégis jóleső hinni a vörös simulékonyan búgó szavainak. Yeza jó érzékkel udvarolja körül a mestert. Meg kívánja tartani, hiszen a helyzetet méricskélve nagyon úgy tűnik, hogy lehet ebben az ismeretségben jóval több is, mint néhány képnyi modellkedés. Egy tehetős pártfogó mindig jól jön. Ha a férfinak sikerülne még néhány üzletet nyélbe ütnie a városban építészként, akár még jelentős vagyont is megalapozhat. A pénz jó biztosíték az életben, és Yeza nem szeret szűkében lenni. A Báró biztosítja a számára az alapvető dolgokat, de jobb, ha van egy kis függetlensége. Szereti a szépet, ahogy minden lány és ha Elgroon mester erszénye valóban olyan impozáns, ki is fogja eszközölni, hogy a férfi meglepje egy-egy ajándékkal. Az intézőnél aligha járna ilyesmivel sikerrel. Pedig Yezának megvannak az igényei, de fájdalom, ezek az igények nem igazán vannak összhangban a jelenlegi lehetőségeivel.*
- Nos, drága Elgroon mester *fogja tenyerei közé a férfi kezét, ha a félvér nem bánja.* - Későre jár és én soká feltartottam. *Szavaiban szinte őszintének ható sajnálkozás hallatszik.* - Hálás vagyok, hogy szánt rám az idejéből, és boldog, hogy sikerült elnyernem a tetszését a munkához. Meg kell mondjam, Ön kivételes férfiú. Az Önnel töltött idő így nem csupán hasznos, de kellemes is lesz, ebben biztos vagyok.
*Maradhatna még, de célravezetőbbnek tartja, ha egyelőre mindig csak keveset ad magából.*
- Gondolom, még beletelik egy kis időbe, míg mindent előkészít a munkához, és talán más modelleket is megtekint addig *teszi hozzá, mintha még korántsem könyvelné el biztosnak a mester döntését.* - Engem megtalál itt a Kalmárban. És ne habozzék szólni, ha valamire szüksége lenne... akárhogy is választ végül.
*Sivatagi hercegnőhöz méltó mozdulattal köszön el, de mielőtt becsukná maga mögött az ajtót, még visszafordul egy pillanatra.*
- Aludjon jól, Elgroon mester *búgja érzékien füstös hangján, s egy apró mosolyt hátrahagyva távozik is a férfi szobájából, természetesen csak ha a mester nem szándékozik valamivel keresztülhúzni ezen szándékait.*
5152. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:26:34
Üzenet elküldve: 2020-12-18 22:26:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Nixomia igyekszik tényleg csak annyit mesélni, amivel éppen csak kedvet add egy következő találkozáshoz. Valamit csak jól csinálhat, mert mintha innák a szavait.*
- Ebben nem kételkedem.* Vigyorog a fenyegetőzésre. Meglepő, hogy az a kitört fog milyen érdekes beszédtémává válik. Végül is érthető, ha egyszer megszeretné munkálni, mert akkor bizonyosan nagyszerűen fog mutatni. Vlendor neve is felbukkan, de csak mint eszköz, semmi többről nincs szó. Nixomia csak látásból tudja, hogy szokott farigcsálni. Nem tudhatja, hogy egy ilyen drága alapanyagból milyen jó munkát fog kihozni, de nagyon meri remélni, hogy kellően megfelelő lesz. Látja azért, hogy a lány kacér mosolyt villant, de a felé a férfi felé, már nincsenek ilyen vágyai. Ott maradtak azok a pusztában. Viszont afelett a tény felet nem suhanhat el, hogy mennyire jó Win ízlése. Nem is rest, hogy megdicsérje.*
- Igazából fogalmam sincs, mert nem ismerem a rúnákat. Én valami jelentésre gondoltam, vagy valami védő rúnára. Ebben sajnos szinte teljesen arra a barbárra vagyok utalva. De, ha van tipped, hogy mégis hova karcolja fel, akkor ne tartsd magadban!* Van éppen egy elképzelése, de örülne minden iránymutatásnak. Újból bizonygatják neki, hogy jó teste van, pedig ő sosem gondolta volna ezt. Leginkább a magasságával nincs kibékülve. Egyrészről jó neki, mert nagymértékben növeli harci teljesítményét, amíg másik irányból, nem tartja túlságosan csábítónak, hogy ilyen magas. Régen gúnyolták is érte, szóval ez megmaradt. Gyanakodva pillant a kék szemű arcára, de vonásai arról árulkodnak, hogy igazat beszélhet. Rögtön meg is említenek neki egy lehetséges kompozíciót, ami homlok egyenest ellent megy elveivel, de azért eljátszik a gondolattal, mert fejében felvillan a kiöltözött Nixomia képe, de hamar el is hessegeti ezt.*
- Nem is tudom. Fűző, szoknya és magassarkú? Ezeket kerültem mindig. A fűző szorít, a szoknya meg olyan kirívó. Hiszen látják benne a csupasz lába és még csak futni sem nagyon lehet benne, ahogyan a magassarkúban sem.* Fejezi ki aggályait, miközben ujjait tördeli, hogy enyhítse szorongását. Winy máris újabb lehetőséget kezd el felvázolni. Nagyon elemében lehet, mert csak úgy sziporkázik az arca. Nem is tudja Nixa, hogy szere vagy balszerencse az, hogy nem egyezik a méretük.*
- Mi a helyzet a nadrággal meg a csizmával?* Kérdezi meg félénken, mert tart attól, hogy ízléstelennek találják. A híres vadász szembenéz a pusztával, de néhány puccos ruha megrémíti. Annyira bele merülnek ebbe a beszélgetésbe, hogy a végén ő is megfeledkezik söréről.*
* Nixomia igyekszik tényleg csak annyit mesélni, amivel éppen csak kedvet add egy következő találkozáshoz. Valamit csak jól csinálhat, mert mintha innák a szavait.*
- Ebben nem kételkedem.* Vigyorog a fenyegetőzésre. Meglepő, hogy az a kitört fog milyen érdekes beszédtémává válik. Végül is érthető, ha egyszer megszeretné munkálni, mert akkor bizonyosan nagyszerűen fog mutatni. Vlendor neve is felbukkan, de csak mint eszköz, semmi többről nincs szó. Nixomia csak látásból tudja, hogy szokott farigcsálni. Nem tudhatja, hogy egy ilyen drága alapanyagból milyen jó munkát fog kihozni, de nagyon meri remélni, hogy kellően megfelelő lesz. Látja azért, hogy a lány kacér mosolyt villant, de a felé a férfi felé, már nincsenek ilyen vágyai. Ott maradtak azok a pusztában. Viszont afelett a tény felet nem suhanhat el, hogy mennyire jó Win ízlése. Nem is rest, hogy megdicsérje.*
- Igazából fogalmam sincs, mert nem ismerem a rúnákat. Én valami jelentésre gondoltam, vagy valami védő rúnára. Ebben sajnos szinte teljesen arra a barbárra vagyok utalva. De, ha van tipped, hogy mégis hova karcolja fel, akkor ne tartsd magadban!* Van éppen egy elképzelése, de örülne minden iránymutatásnak. Újból bizonygatják neki, hogy jó teste van, pedig ő sosem gondolta volna ezt. Leginkább a magasságával nincs kibékülve. Egyrészről jó neki, mert nagymértékben növeli harci teljesítményét, amíg másik irányból, nem tartja túlságosan csábítónak, hogy ilyen magas. Régen gúnyolták is érte, szóval ez megmaradt. Gyanakodva pillant a kék szemű arcára, de vonásai arról árulkodnak, hogy igazat beszélhet. Rögtön meg is említenek neki egy lehetséges kompozíciót, ami homlok egyenest ellent megy elveivel, de azért eljátszik a gondolattal, mert fejében felvillan a kiöltözött Nixomia képe, de hamar el is hessegeti ezt.*
- Nem is tudom. Fűző, szoknya és magassarkú? Ezeket kerültem mindig. A fűző szorít, a szoknya meg olyan kirívó. Hiszen látják benne a csupasz lába és még csak futni sem nagyon lehet benne, ahogyan a magassarkúban sem.* Fejezi ki aggályait, miközben ujjait tördeli, hogy enyhítse szorongását. Winy máris újabb lehetőséget kezd el felvázolni. Nagyon elemében lehet, mert csak úgy sziporkázik az arca. Nem is tudja Nixa, hogy szere vagy balszerencse az, hogy nem egyezik a méretük.*
- Mi a helyzet a nadrággal meg a csizmával?* Kérdezi meg félénken, mert tart attól, hogy ízléstelennek találják. A híres vadász szembenéz a pusztával, de néhány puccos ruha megrémíti. Annyira bele merülnek ebbe a beszélgetésbe, hogy a végén ő is megfeledkezik söréről.*
5151. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 21:05:24
Üzenet elküldve: 2020-12-18 21:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Bár eddig sem jöttek ki nehézkesen, most, hogy immár a közös kapocs is megszületett, remélni meri, nem csupán futó, üzleti ismeretségnek bizonyul az övék. Mindenesetre enni és inni már biztosan jókat fognak együtt. Mondjuk nem erjesztett tejet. Sörözgetésüket a fura ital témakörének lezárását követően derűs kacajok és jó hangulat jellemzi, aminek talán köszönhetően Nixa valamelyest megnyílik a meséléssel kapcsolatban. Na persze túlzásba nem viszi, s ahelyett, hogy Win kérdéseire kielégítő feleletet kapott volna, csak még több született meg benne. Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, véleménye szerint igazán ért a lovagnő az érdeklődés fenntartásához. Az övéhez legalábbis. Hát még, ha ilyen játékos kacsintásokkal él irányába.*
- Ahogy már korábban is mondtam, vigyázz! *Emeli fel a közelmúlthoz hasonlóan baljának mutatóujját.* Mert szavadon foglak! *Bontakozik ki újfent nevetése, ismételt fenyegetését követően.
Eztán a szó egészen gyorsan terelődik a bizonyos fogra, mi hamar központi témává növi ki magát, holmi elhullatott rágóalkalmatosságból.*
- Na igen, ha könnyű manipulálni, akkor bátran rábízhatod. *Bólint szinte cinkos mosolygással. A befolyásolhatóság valóban szolgálhat garanciaként, bár a kéz ügyességére nem feltétlenül biztosíték. Mindenesetre nem kérdőjelezi meg a továbbiakban az ékszer sorság, főleg, hogy sokkal fontosabb dolguk is akad. Eldönteni, hogy mégis hol helyezkedjen el az a rúna.*
- Köszönöm! *Hálálja meg ízlésének dicséretét.* Szerintem jól döntesz a csonttal. Amúgy milyen rúnát tervezel faragtatni? *Kérdi, ha már így kitértek erre az elemre. Mert véleménye szerint akár attól is függhet a megfelelő elhelyezkedés.*
- Jól bizony. *Erősíti meg újból a számára megkérdőjelezhetetlent. Hiszen a kincsvadász teste formás, izmai feszesek, vonásai mégis nőiesek. Ezt még a koszrétegen keresztül is látja kalmárunk. Kétsége sem fér hozzá, hogy a formás tomporról úgy pattanna vissza az aranytallér, hogy a városon kívül landolna. Vagy Wegtorenig peregne. Ebből, s a lány figyelemreméltó magasságából arra a megállapításra kell jutnia, hogy rajta nagyon sok ruha jól állna. Sokkal több, mint szerény személyén.*
- Szerintem rajtad nagyon sokféle. *Osztja is meg meglátását Nixával, őszinte mosollyal bátorítva őt. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mi már a dekoltázs említése óta fel-felbukkan.* Például egy mutatósan csipkézett fűző, hosszú, lágy esésű szoknyarésszel. És magasított sarkú cipővel. *Végig halványan bólogat, míg beszél, úgy tűnik, meg is jelenik lelki szemei előtt a lefestett öltözet.* Vagy egy ejtett vállú darab. Azoknak általában nem is túl mély a kivágásuk, de szépen hangsúlyozná a... *Tűnődőn biccenti oldalra fejét.* Ó, ha egy méretünk lenne. Annyi ruhát feladnék rád!! *Ha utóbbi felkiáltása nem lenne elég bizonyíték, már csak kékjeinek csillogásából is kiolvasható lelkesedése az öltöztetőnő szerepköre iránt. Söréről például egészen meg is feledkezett közben.*
*Bár eddig sem jöttek ki nehézkesen, most, hogy immár a közös kapocs is megszületett, remélni meri, nem csupán futó, üzleti ismeretségnek bizonyul az övék. Mindenesetre enni és inni már biztosan jókat fognak együtt. Mondjuk nem erjesztett tejet. Sörözgetésüket a fura ital témakörének lezárását követően derűs kacajok és jó hangulat jellemzi, aminek talán köszönhetően Nixa valamelyest megnyílik a meséléssel kapcsolatban. Na persze túlzásba nem viszi, s ahelyett, hogy Win kérdéseire kielégítő feleletet kapott volna, csak még több született meg benne. Persze nincs ezzel semmi gond, sőt, véleménye szerint igazán ért a lovagnő az érdeklődés fenntartásához. Az övéhez legalábbis. Hát még, ha ilyen játékos kacsintásokkal él irányába.*
- Ahogy már korábban is mondtam, vigyázz! *Emeli fel a közelmúlthoz hasonlóan baljának mutatóujját.* Mert szavadon foglak! *Bontakozik ki újfent nevetése, ismételt fenyegetését követően.
Eztán a szó egészen gyorsan terelődik a bizonyos fogra, mi hamar központi témává növi ki magát, holmi elhullatott rágóalkalmatosságból.*
- Na igen, ha könnyű manipulálni, akkor bátran rábízhatod. *Bólint szinte cinkos mosolygással. A befolyásolhatóság valóban szolgálhat garanciaként, bár a kéz ügyességére nem feltétlenül biztosíték. Mindenesetre nem kérdőjelezi meg a továbbiakban az ékszer sorság, főleg, hogy sokkal fontosabb dolguk is akad. Eldönteni, hogy mégis hol helyezkedjen el az a rúna.*
- Köszönöm! *Hálálja meg ízlésének dicséretét.* Szerintem jól döntesz a csonttal. Amúgy milyen rúnát tervezel faragtatni? *Kérdi, ha már így kitértek erre az elemre. Mert véleménye szerint akár attól is függhet a megfelelő elhelyezkedés.*
- Jól bizony. *Erősíti meg újból a számára megkérdőjelezhetetlent. Hiszen a kincsvadász teste formás, izmai feszesek, vonásai mégis nőiesek. Ezt még a koszrétegen keresztül is látja kalmárunk. Kétsége sem fér hozzá, hogy a formás tomporról úgy pattanna vissza az aranytallér, hogy a városon kívül landolna. Vagy Wegtorenig peregne. Ebből, s a lány figyelemreméltó magasságából arra a megállapításra kell jutnia, hogy rajta nagyon sok ruha jól állna. Sokkal több, mint szerény személyén.*
- Szerintem rajtad nagyon sokféle. *Osztja is meg meglátását Nixával, őszinte mosollyal bátorítva őt. Nem kerüli el figyelmét a lány zavara, mi már a dekoltázs említése óta fel-felbukkan.* Például egy mutatósan csipkézett fűző, hosszú, lágy esésű szoknyarésszel. És magasított sarkú cipővel. *Végig halványan bólogat, míg beszél, úgy tűnik, meg is jelenik lelki szemei előtt a lefestett öltözet.* Vagy egy ejtett vállú darab. Azoknak általában nem is túl mély a kivágásuk, de szépen hangsúlyozná a... *Tűnődőn biccenti oldalra fejét.* Ó, ha egy méretünk lenne. Annyi ruhát feladnék rád!! *Ha utóbbi felkiáltása nem lenne elég bizonyíték, már csak kékjeinek csillogásából is kiolvasható lelkesedése az öltöztetőnő szerepköre iránt. Söréről például egészen meg is feledkezett közben.*
5150. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 09:23:36
Üzenet elküldve: 2020-12-18 09:23:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Szerencsések, hogy a rum csak őszinte fecsegésben mutatkozik meg náluk, s nem torkollik erőszakos viselkedésbe. Így sokkal jobb érzés egy ivós estét megosztani egy jó társasággal. Winyra pedig kiváló társaságnak bizonyul. Vigyorogva bólint, mikor a nőstény cserfes mosollyal az arcán, mutatóujjal a halántékára koppint párszor, jelezve, hogy ezzel lesz a hím segítségére. Ezt nagyvonalú és értékes segítségnek tartja Darok, így hálásan biccent a cserfes emberlány felé. A lenge öltözékre való reagálása úgy látszik, meglepi Winyra-t. Ennyi ital után Ő is természetesen csinál olyan dolgokat, amiket talán ilyenkor nem tenne. A nőstény érdeklődő kérdéseit egyértelműen félreérti a hím. Így háton fekve egészen lenyugszik, főleg, hogy felpillantva az emberlányra, az már betakarózott, így félelmetes fegyverét elrejtette a hím elől. Amit Darok félreért, arra Winyra nehezen, akadozva felel, látszódik rajta a meglepettség és a szándékosság teljes hiánya. A részegség megállapítására már kedélyesebben nevet fel.*
- Az egyszer már biztos. Túlittuk magunkat, de ez jó volt! Majd csinálhatunk még ilyet. *Huncut, de őszinte lelkesedéssel vet fel a legközelebbi kikapcsoló ivászatuk lehetőségét. Az alvás gondolatával egyet kell, hogy értsen, de néhány kósza gondolat újra túlzott őszinteségben bukik ki belőle.*
- Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot vele, hogy az egyik legjobb dolog, ami az ideérkezésem óta történt velem az, hogy megismertelek. Persze a munka is jó, de egy igaz barát mindennél értékesebb. Te egy jó ember vagy, ott belül. *Hatalmas kezének mutatóujjával a nőstény szíve felé mutat, ami valahol a takaró alatt lapul az apró testben.*
- Harcos vagyok. Hamar ki kell ismernem az embereket és másokat is, a szándékukat. Ezen áll vagy bukik egy harcos sorsa. *Egy apró részlet az életből, amit talán nem olyan érdekes, de hozzátartozik a témához és megosztja a másikkal.*
- Ez az este elég volt megállapítani, hogy milyen ember is vagy. Nagyon sok mindent nem tudok rólad, de ott belül nincs rossz szándék, arra mérget is vennék. *Újra Winyra szíve felé mutogat, s közben kezeit a feje alá kulcsolja párnaként.*
- Amit értékesnek tartok, arra vigyázok, és nem akarom tönkre tenni. Te értékes vagy nekem, a barátom és nőstény ügyi szakértőm. *Utolsó mondatain már halkan nevet, de a mondat elejét komolyan gondolja. Vörös íriszeivel a kékeket keresi, s immár nyugodtabban tud elveszni bennük.*
- Értékelem, hogy nem használtad ki a csáberőd. *Könnyen megtehette volna az emberlány, bár annak következményei lehet, hogy beláthatatlanok voltak.*
- Egyszer, amikor még fiatalabb voltam, s még rabszolga, akkor együtt voltam egy ember lánnyal. Ő is rabszolga volt. Mindketten ittunk, s a vége az lett, hogy megsebeztem őt. Nem voltam ura a tetteimnek, elvesztettem a fegyelmem. Azóta is viseli szegény a hegeket, amiket én okoztam neki. Ilyet nem akarok még egyszer csinálni, tanultam belőle. *Igazat mondott korábban, hogy nem volt még ember nősténnyel, mert ezt nem nevezhetjük annak, hiszen véres kimenetele lett, amit mindkét félben sebeket ejtve ért véget.*
- Elmondok neked valamit, amit biztosan nem tudtál az orkokról. Ezt nem szokták elmondani senkinek, mert ezek hálószoba titkok. *Vigyorogva kezd mesélésbe, mellyel reméli, nem untatja az ágyban pihenő Winyrat.*
- Az orkok vérmérséklete vad, ez köztudott, és ez igaz a hálószobájukra is. Általános a végére zúzódás, kék, zöld foltok, esetenként bordatörés, rándulás, kificamodás. Ilyen az ork hév. *A végén halkan nevet fel, s kíváncsi mit reagál rá az ember leány.*
- A katonaság, zsoldos élet fegyelme sokat segített, hogy emberibb legyek. Részegen nem vállalnék felelősséget magamért, józanul már sok mindennel elboldogulok. *Megoszt egy apró momentumot viselkedésbeli fejlődéséből, amit a végén megszokottan jó humorral ad elő, persze amit mond az igaz.*
- Te mit csináltál ezelőtt? Hogy lettél az, aki most vagy? *Kíváncsian könyököl fel a padlóra és tartja meg fejét, miközben testével a nőstény ágya felé fordul, magát az aprónak tűnő prémmel betakarva. Olyan nagy őszinteség rohama volt, hogy szívesen hallgatna bármit, amit megosztana vele Winyra, s ezt az őszinte érdeklődést könnyedén kiolvashatja a vörös íriszekből.*
//Winyra//
*Szerencsések, hogy a rum csak őszinte fecsegésben mutatkozik meg náluk, s nem torkollik erőszakos viselkedésbe. Így sokkal jobb érzés egy ivós estét megosztani egy jó társasággal. Winyra pedig kiváló társaságnak bizonyul. Vigyorogva bólint, mikor a nőstény cserfes mosollyal az arcán, mutatóujjal a halántékára koppint párszor, jelezve, hogy ezzel lesz a hím segítségére. Ezt nagyvonalú és értékes segítségnek tartja Darok, így hálásan biccent a cserfes emberlány felé. A lenge öltözékre való reagálása úgy látszik, meglepi Winyra-t. Ennyi ital után Ő is természetesen csinál olyan dolgokat, amiket talán ilyenkor nem tenne. A nőstény érdeklődő kérdéseit egyértelműen félreérti a hím. Így háton fekve egészen lenyugszik, főleg, hogy felpillantva az emberlányra, az már betakarózott, így félelmetes fegyverét elrejtette a hím elől. Amit Darok félreért, arra Winyra nehezen, akadozva felel, látszódik rajta a meglepettség és a szándékosság teljes hiánya. A részegség megállapítására már kedélyesebben nevet fel.*
- Az egyszer már biztos. Túlittuk magunkat, de ez jó volt! Majd csinálhatunk még ilyet. *Huncut, de őszinte lelkesedéssel vet fel a legközelebbi kikapcsoló ivászatuk lehetőségét. Az alvás gondolatával egyet kell, hogy értsen, de néhány kósza gondolat újra túlzott őszinteségben bukik ki belőle.*
- Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot vele, hogy az egyik legjobb dolog, ami az ideérkezésem óta történt velem az, hogy megismertelek. Persze a munka is jó, de egy igaz barát mindennél értékesebb. Te egy jó ember vagy, ott belül. *Hatalmas kezének mutatóujjával a nőstény szíve felé mutat, ami valahol a takaró alatt lapul az apró testben.*
- Harcos vagyok. Hamar ki kell ismernem az embereket és másokat is, a szándékukat. Ezen áll vagy bukik egy harcos sorsa. *Egy apró részlet az életből, amit talán nem olyan érdekes, de hozzátartozik a témához és megosztja a másikkal.*
- Ez az este elég volt megállapítani, hogy milyen ember is vagy. Nagyon sok mindent nem tudok rólad, de ott belül nincs rossz szándék, arra mérget is vennék. *Újra Winyra szíve felé mutogat, s közben kezeit a feje alá kulcsolja párnaként.*
- Amit értékesnek tartok, arra vigyázok, és nem akarom tönkre tenni. Te értékes vagy nekem, a barátom és nőstény ügyi szakértőm. *Utolsó mondatain már halkan nevet, de a mondat elejét komolyan gondolja. Vörös íriszeivel a kékeket keresi, s immár nyugodtabban tud elveszni bennük.*
- Értékelem, hogy nem használtad ki a csáberőd. *Könnyen megtehette volna az emberlány, bár annak következményei lehet, hogy beláthatatlanok voltak.*
- Egyszer, amikor még fiatalabb voltam, s még rabszolga, akkor együtt voltam egy ember lánnyal. Ő is rabszolga volt. Mindketten ittunk, s a vége az lett, hogy megsebeztem őt. Nem voltam ura a tetteimnek, elvesztettem a fegyelmem. Azóta is viseli szegény a hegeket, amiket én okoztam neki. Ilyet nem akarok még egyszer csinálni, tanultam belőle. *Igazat mondott korábban, hogy nem volt még ember nősténnyel, mert ezt nem nevezhetjük annak, hiszen véres kimenetele lett, amit mindkét félben sebeket ejtve ért véget.*
- Elmondok neked valamit, amit biztosan nem tudtál az orkokról. Ezt nem szokták elmondani senkinek, mert ezek hálószoba titkok. *Vigyorogva kezd mesélésbe, mellyel reméli, nem untatja az ágyban pihenő Winyrat.*
- Az orkok vérmérséklete vad, ez köztudott, és ez igaz a hálószobájukra is. Általános a végére zúzódás, kék, zöld foltok, esetenként bordatörés, rándulás, kificamodás. Ilyen az ork hév. *A végén halkan nevet fel, s kíváncsi mit reagál rá az ember leány.*
- A katonaság, zsoldos élet fegyelme sokat segített, hogy emberibb legyek. Részegen nem vállalnék felelősséget magamért, józanul már sok mindennel elboldogulok. *Megoszt egy apró momentumot viselkedésbeli fejlődéséből, amit a végén megszokottan jó humorral ad elő, persze amit mond az igaz.*
- Te mit csináltál ezelőtt? Hogy lettél az, aki most vagy? *Kíváncsian könyököl fel a padlóra és tartja meg fejét, miközben testével a nőstény ágya felé fordul, magát az aprónak tűnő prémmel betakarva. Olyan nagy őszinteség rohama volt, hogy szívesen hallgatna bármit, amit megosztana vele Winyra, s ezt az őszinte érdeklődést könnyedén kiolvashatja a vörös íriszekből.*
5149. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-18 05:41:29
Üzenet elküldve: 2020-12-18 05:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*A vörös nem örül, hogy Krultos kapitány távozásának okai homályban maradnak, de azt sem zárja ki, hogy valóban csak a híres wegtoreni szeszélyesség ütközött ki a címefosztott bajnokon.
A bárdokkal kapcsolatos véleményre a városőr lány részéről érkező egyetértő bólogatás alaposan megtámogatja kezdődő ismeretségüket. Yeza, ha muszáj, nagyon simulékony tud lenni, de Niyssbéli húgocskáival ellentétben neki ez jóval megerőltetőbb feladat, ha valaki alapból ellenszenves. Jenarival szerencsére nem volt ilyen problémája. A lány egy kissé mufurc volt az első találkozásukkor, de a szimpátia szépen lassan, óvatosan kezdi bontogatni a szárnyait vele kapcsolatban.*
- Az. Nemes. Igazi wegtoreni méltóság *bólint hálától kenetteljes hangon, de a pillantásában ott játszik a szavak mögötti színezet is, amit a Tűz Városából származók könnyedén értelmezhetnek. Odahaza a nemesség kissé más, mint itt. Nem mintha Lanawinon bárhol egy hangzatos cím garancia lenne bármire.* - Báró Cha'yss Cano Caldorcor, a Wegtoreni Kalmár és most már kovácsműhely tulajdonosa. *Egy kicsit furcsállja, hogy a lány még nem hallott róla, bár lehet, hogy csak a nemesi cím maradt el, ami másrészről furcsa volna, mert az ilyesmit, ha nem is ízléstelenül hivalkodón, de azért kellően oda szokták csatolni a névhez.* - Mostanság alig látni színét *vonja meg a vállát, egy kicsit mentve a helyzetet a megjegyzéssel* - de a nevébe lépten-nyomon belebotlik az ember. Persze lehet, hogy csak itt. *Yeza széttárja a karjait és körbepillant a fogadóban, mely nagyjából ekkorkára szűkülő életterét jelenti egy ideje.*
- A férfiaknak a hedonizmus csupán kedvtelés. Ahhoz, hogy valaki igazán elérje őket, kevés fiatalnak és mutatósnak lenni *mondja. Nem fürdőzik látványosan a bókban, inkább álszerénység nélkül igyekszik besorolni magát Jenari mellé. A lányról lerí, hogy fontos neki a férfi, ahogy az is, hogy mélyen megbántotta azzal, hogy csak úgy lelépett. Csalódottság és elárultság sugárzik minden vele kapcsolatos szavából, amit egy wegtoreni nő büszkesége általában gúnyos dacba burkol. Nem kárhoztatja őt. Ki ne lenne védtelen egy volt bajnok iránt. Krultos ráadásul a felettese volt. Egy karakteres férfit a hatalom és a pozíció kikerülhetetlen csapdává tesz. Yeza szívesen beletúrna az ügy részleteibe, de egyelőre túl kényes téma, hogy tovább feszegesse.*
- Mindenképp *bólint Jenari zárszavaira, aki ezzel el is köszön, hogy visszatérjen az asztalához.*
// +Gaerralos//
*Hagy néhány percet a párosnak, csak aztán tér vissza hozzájuk, hogy leszedje az asztalt. Fél füllel hallja a félkarú férfi kérdését a wegtoreni nemességről, amire csak sokat sejtetően elmosolyodik, de nem pillant fel. Nem akar belekotyogni a vendégek beszélgetésébe. Csupán annyit jelez diszkréten közbeszúrva, hogy ha hozhat még valamit, csak szóljanak nyugodtan. A tányér teljesen üres, így afelől nincs kétsége, hogy az ételre nem lehetett panasz. Mosolyogva biccent a kettősnek és távozik a konyha felé, ahol lepakolja a mosogatnivalót. A fogadótérbe visszatérve továbbra is oda-odapillant Jenariék asztalára, hogy rendelkezésre állhasson, ha szeretnének még valamit.*
*A vörös nem örül, hogy Krultos kapitány távozásának okai homályban maradnak, de azt sem zárja ki, hogy valóban csak a híres wegtoreni szeszélyesség ütközött ki a címefosztott bajnokon.
A bárdokkal kapcsolatos véleményre a városőr lány részéről érkező egyetértő bólogatás alaposan megtámogatja kezdődő ismeretségüket. Yeza, ha muszáj, nagyon simulékony tud lenni, de Niyssbéli húgocskáival ellentétben neki ez jóval megerőltetőbb feladat, ha valaki alapból ellenszenves. Jenarival szerencsére nem volt ilyen problémája. A lány egy kissé mufurc volt az első találkozásukkor, de a szimpátia szépen lassan, óvatosan kezdi bontogatni a szárnyait vele kapcsolatban.*
- Az. Nemes. Igazi wegtoreni méltóság *bólint hálától kenetteljes hangon, de a pillantásában ott játszik a szavak mögötti színezet is, amit a Tűz Városából származók könnyedén értelmezhetnek. Odahaza a nemesség kissé más, mint itt. Nem mintha Lanawinon bárhol egy hangzatos cím garancia lenne bármire.* - Báró Cha'yss Cano Caldorcor, a Wegtoreni Kalmár és most már kovácsműhely tulajdonosa. *Egy kicsit furcsállja, hogy a lány még nem hallott róla, bár lehet, hogy csak a nemesi cím maradt el, ami másrészről furcsa volna, mert az ilyesmit, ha nem is ízléstelenül hivalkodón, de azért kellően oda szokták csatolni a névhez.* - Mostanság alig látni színét *vonja meg a vállát, egy kicsit mentve a helyzetet a megjegyzéssel* - de a nevébe lépten-nyomon belebotlik az ember. Persze lehet, hogy csak itt. *Yeza széttárja a karjait és körbepillant a fogadóban, mely nagyjából ekkorkára szűkülő életterét jelenti egy ideje.*
- A férfiaknak a hedonizmus csupán kedvtelés. Ahhoz, hogy valaki igazán elérje őket, kevés fiatalnak és mutatósnak lenni *mondja. Nem fürdőzik látványosan a bókban, inkább álszerénység nélkül igyekszik besorolni magát Jenari mellé. A lányról lerí, hogy fontos neki a férfi, ahogy az is, hogy mélyen megbántotta azzal, hogy csak úgy lelépett. Csalódottság és elárultság sugárzik minden vele kapcsolatos szavából, amit egy wegtoreni nő büszkesége általában gúnyos dacba burkol. Nem kárhoztatja őt. Ki ne lenne védtelen egy volt bajnok iránt. Krultos ráadásul a felettese volt. Egy karakteres férfit a hatalom és a pozíció kikerülhetetlen csapdává tesz. Yeza szívesen beletúrna az ügy részleteibe, de egyelőre túl kényes téma, hogy tovább feszegesse.*
- Mindenképp *bólint Jenari zárszavaira, aki ezzel el is köszön, hogy visszatérjen az asztalához.*
// +Gaerralos//
*Hagy néhány percet a párosnak, csak aztán tér vissza hozzájuk, hogy leszedje az asztalt. Fél füllel hallja a félkarú férfi kérdését a wegtoreni nemességről, amire csak sokat sejtetően elmosolyodik, de nem pillant fel. Nem akar belekotyogni a vendégek beszélgetésébe. Csupán annyit jelez diszkréten közbeszúrva, hogy ha hozhat még valamit, csak szóljanak nyugodtan. A tányér teljesen üres, így afelől nincs kétsége, hogy az ételre nem lehetett panasz. Mosolyogva biccent a kettősnek és távozik a konyha felé, ahol lepakolja a mosogatnivalót. A fogadótérbe visszatérve továbbra is oda-odapillant Jenariék asztalára, hogy rendelkezésre állhasson, ha szeretnének még valamit.*
5148. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 20:26:54
Üzenet elküldve: 2020-12-17 20:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Veszélyes játék az alkohol, főleg, ha túlzásba viszik annak fogyasztását. Egyesek agresszívek lesznek, gyilkos szándékokkal teli, másokból csak modortalanságukat hozza felszínre, akadnak, kik a Lanawin legokosabb teremtményének képzelik magukat befolyása alatt. Esetükben, mindkét fél szerencséjére a kiszámítható legártalmatlanabb mellékhatás figyelhető meg, nevezetesen a szószátyár, őszinteségtől áztatott fecsegés. Ebbe a kelepcébe esett bele úgy Win, ahogy Darok is, kik közül az utóbbi még ezt is megvallja.*
- Na igen, most meg aztán ittál eleget! *Helyesel először csak vigyorogva, mi lassan alakul halk kuncogássá, mikor a hím hiába fújogatja sörényét, az csak nem akar jobb belátásra térni. Nem tudná megmondani miért, de igazán komikusnak találja a jelenetet. Na jó, de, meg tudná. Ez is a rum miatt van. Mint sok minden ezen az estén, köztük játékos cserfessége, mely arra ösztönzi, hogy kézzel fogható prezentációt nyújtson a földön ücsörgő irányába, a mihaszna kisasszonyokat idéző puhaságú tenyere képében. Pedig használja ő mindkettőt, csupán kellőképpen karban is tartja. Bólint azért helyeslőn, mikor a kérgek hiányát állapítják meg, s húzza vissza máris, ahogy elengedik.
Eztán komolyabb vizek felé eveznek, mikor is ígéretet váltanak, ki-ki felajánlva saját segítségét, legjobb képességéhez mérten.*
- Akkor ezt ajánlom fel! *Mosolyodik cserfesen, bal kezének mutatóujjával koppintva rá párszor saját halántékára, utalva ezzel eszességének és fortélyának forrására. Ha pedig már ekkora lendületben van, hát az átöltözést is megejti. A lehető legnagyobb természetességgel vonul be a paraván mögé, s vonul ki takarásából immár a lenge anyagban, egyenesen ágyát véve célba. Fel sem ötlik benne a gondolat, hogy mindezzel csábító képet festhet Darok szemében, s mivel, mikor az arcát kezeibe temeti, még háttal van neki, ezt sem tudja figyelmeztető jelként értékelni. Arra, hogy szereti kihívni a sorsot, csupán kérdőn emelkedő szemöldökével reagál, szavakkal nem. Helyette teszi fel kíváncsi kérdését, már ágyába bújva.*
- De egy óriás például biztosan nem! Vagy egy sötételf nőstény. *Tűnődik el, fel sem fogva, mennyire félreérthető lehet érdeklődése. Pedig kacérságát általában szándékkal és jól irányítva szokta alkalmazni. Egész biztosan ez is a rum számlájára írható. Akkor kezdi kapiskálni a dolgot, mikor külsejét méltatják, nem is akárhogyan, ám ezt a plafont szuggerálva teszi Darok. Gyanakvó kékjeit indítja fürkészésnek, próbálva olvasni a földön fekvő gondolataiban. Törekvése mondjuk szükségtelennek bizonyul, hiszen nem kell sokat várnia, hogy azokat hangosan mondja ki a hím.*
- Én... *Ritkán fordul elő vele, hogy nem találja a szavakat, most mégsem tudja, hogyan reagálhatná le a helyzetet.* Én nem... *Erőtlen tiltakozás ez, erélyesebbe mégsem kíván bocsátkozni. Nem akarja megbántani imént barátjául fogadott cimboráját.*
- Nagyon részegek vagyunk! *Ért végül inkább egyet a tagadhatatlannal, halk nevetéssel támogatva megállapításukat.* Jobb is lesz, ha most már alszunk. *Teszi meg végkövetkeztetését új életre kelt vigyora kíséretében, fejét játékosan megingatva. Magában ekkorra már csak mulat a dolgon, gyorsan túljutva zavarán. Nem sejtette, hogy ez az este ilyen vetületeket is tartogat.*
//Darok//
*Veszélyes játék az alkohol, főleg, ha túlzásba viszik annak fogyasztását. Egyesek agresszívek lesznek, gyilkos szándékokkal teli, másokból csak modortalanságukat hozza felszínre, akadnak, kik a Lanawin legokosabb teremtményének képzelik magukat befolyása alatt. Esetükben, mindkét fél szerencséjére a kiszámítható legártalmatlanabb mellékhatás figyelhető meg, nevezetesen a szószátyár, őszinteségtől áztatott fecsegés. Ebbe a kelepcébe esett bele úgy Win, ahogy Darok is, kik közül az utóbbi még ezt is megvallja.*
- Na igen, most meg aztán ittál eleget! *Helyesel először csak vigyorogva, mi lassan alakul halk kuncogássá, mikor a hím hiába fújogatja sörényét, az csak nem akar jobb belátásra térni. Nem tudná megmondani miért, de igazán komikusnak találja a jelenetet. Na jó, de, meg tudná. Ez is a rum miatt van. Mint sok minden ezen az estén, köztük játékos cserfessége, mely arra ösztönzi, hogy kézzel fogható prezentációt nyújtson a földön ücsörgő irányába, a mihaszna kisasszonyokat idéző puhaságú tenyere képében. Pedig használja ő mindkettőt, csupán kellőképpen karban is tartja. Bólint azért helyeslőn, mikor a kérgek hiányát állapítják meg, s húzza vissza máris, ahogy elengedik.
Eztán komolyabb vizek felé eveznek, mikor is ígéretet váltanak, ki-ki felajánlva saját segítségét, legjobb képességéhez mérten.*
- Akkor ezt ajánlom fel! *Mosolyodik cserfesen, bal kezének mutatóujjával koppintva rá párszor saját halántékára, utalva ezzel eszességének és fortélyának forrására. Ha pedig már ekkora lendületben van, hát az átöltözést is megejti. A lehető legnagyobb természetességgel vonul be a paraván mögé, s vonul ki takarásából immár a lenge anyagban, egyenesen ágyát véve célba. Fel sem ötlik benne a gondolat, hogy mindezzel csábító képet festhet Darok szemében, s mivel, mikor az arcát kezeibe temeti, még háttal van neki, ezt sem tudja figyelmeztető jelként értékelni. Arra, hogy szereti kihívni a sorsot, csupán kérdőn emelkedő szemöldökével reagál, szavakkal nem. Helyette teszi fel kíváncsi kérdését, már ágyába bújva.*
- De egy óriás például biztosan nem! Vagy egy sötételf nőstény. *Tűnődik el, fel sem fogva, mennyire félreérthető lehet érdeklődése. Pedig kacérságát általában szándékkal és jól irányítva szokta alkalmazni. Egész biztosan ez is a rum számlájára írható. Akkor kezdi kapiskálni a dolgot, mikor külsejét méltatják, nem is akárhogyan, ám ezt a plafont szuggerálva teszi Darok. Gyanakvó kékjeit indítja fürkészésnek, próbálva olvasni a földön fekvő gondolataiban. Törekvése mondjuk szükségtelennek bizonyul, hiszen nem kell sokat várnia, hogy azokat hangosan mondja ki a hím.*
- Én... *Ritkán fordul elő vele, hogy nem találja a szavakat, most mégsem tudja, hogyan reagálhatná le a helyzetet.* Én nem... *Erőtlen tiltakozás ez, erélyesebbe mégsem kíván bocsátkozni. Nem akarja megbántani imént barátjául fogadott cimboráját.*
- Nagyon részegek vagyunk! *Ért végül inkább egyet a tagadhatatlannal, halk nevetéssel támogatva megállapításukat.* Jobb is lesz, ha most már alszunk. *Teszi meg végkövetkeztetését új életre kelt vigyora kíséretében, fejét játékosan megingatva. Magában ekkorra már csak mulat a dolgon, gyorsan túljutva zavarán. Nem sejtette, hogy ez az este ilyen vetületeket is tartogat.*
5147. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 19:12:55
Üzenet elküldve: 2020-12-17 19:12:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Pont mint én.* Kacag ő is vele együtt.* Vagy ha éppen a környéken nevelkedik az a lány.* Ő maga nem tűnik wegtoreenienk, mivel fehér a bőre, mármint a kosz réteg alatt. El is ismeri Win tehetségét. Végre úgy érzi, hogy Wilhorpon kívül talált valakit, akivel jól kijön. Ezen még az erjesztett tejes dolog sem ront semmit, amit végül teljesen ki is beszéltek. Hamarosan már újra együtt nevetnek az italozás anyagi részén. Winynek sikerül rávennie Nixomiát, hogy beszéljen a vadászatról. Így ital mellett ezt már nem képes megtagadni. Csepegtet is neki némi információt, amit talán csak előételnek elegendő.*
- Az is volt, de ne félj! Amint végzek a készítéssel a tiéd vagyok.* Kacsint rá pajkosan.* Akkor aztán nem tagadok meg tőled semmit.* Igazából ő maga is ég a vágytól, hogy dicsekedjék tetteivel, mert azt nagyon szeret. A fogra terelődik át a beszélgetés. Nixomia ki is kéri a tanácsát a kék szeműnek, mert láthatóan jobb ízléssel rendelkezik, mint ő.*
- Ilyen téren megbízom benne. Túl könnyen manipulálható. Elég csak a becsületével zsarolni. A becsülete nem engedné neki, hogy hanyag módon kezelje ezt a faragást. Tudod a tisztelet a puszta iránt, meg ilyesmik.* Feleli, mert tényleg nem fél Vlendor kezébe adni a fogat megmunkálásra.*
- Szóval a fogba kéne? Én is erre gondoltam elsőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy így kell lennie. Neked van ízlésed, szóval a te tanácsod mindenképpen lényeges mérlegelési szempont.* Ezen nincs mit szépíteni, mert így van.*
- Azt mondod jól mutatna?* Kérdez rá, mintha csak arra várna, hogy megint biztosítsák róla. A piperekalmár saját mellkasa elé rajzolt körvonalakat alaposan megfigyeli. Csak úgy csillog a szeme a, ahogyan bele gondol, hogy rajta ez miként mutatna. Bólogat párat egyetértően, miközben gondolatai a ruhák körül forognak. Bátortalanul meg is szólal.*
- Szerinted ööö... rajtam milyen ruha mutatna jól?* Kicsit szégyelli is, hogy ilyen kérdést fel kell tennie, de most mintha Winy társaságában sokkal inkább nőnek érezné magát, mint kóborló lovagnak.*
- Pont mint én.* Kacag ő is vele együtt.* Vagy ha éppen a környéken nevelkedik az a lány.* Ő maga nem tűnik wegtoreenienk, mivel fehér a bőre, mármint a kosz réteg alatt. El is ismeri Win tehetségét. Végre úgy érzi, hogy Wilhorpon kívül talált valakit, akivel jól kijön. Ezen még az erjesztett tejes dolog sem ront semmit, amit végül teljesen ki is beszéltek. Hamarosan már újra együtt nevetnek az italozás anyagi részén. Winynek sikerül rávennie Nixomiát, hogy beszéljen a vadászatról. Így ital mellett ezt már nem képes megtagadni. Csepegtet is neki némi információt, amit talán csak előételnek elegendő.*
- Az is volt, de ne félj! Amint végzek a készítéssel a tiéd vagyok.* Kacsint rá pajkosan.* Akkor aztán nem tagadok meg tőled semmit.* Igazából ő maga is ég a vágytól, hogy dicsekedjék tetteivel, mert azt nagyon szeret. A fogra terelődik át a beszélgetés. Nixomia ki is kéri a tanácsát a kék szeműnek, mert láthatóan jobb ízléssel rendelkezik, mint ő.*
- Ilyen téren megbízom benne. Túl könnyen manipulálható. Elég csak a becsületével zsarolni. A becsülete nem engedné neki, hogy hanyag módon kezelje ezt a faragást. Tudod a tisztelet a puszta iránt, meg ilyesmik.* Feleli, mert tényleg nem fél Vlendor kezébe adni a fogat megmunkálásra.*
- Szóval a fogba kéne? Én is erre gondoltam elsőnek, de most már biztos vagyok benne, hogy így kell lennie. Neked van ízlésed, szóval a te tanácsod mindenképpen lényeges mérlegelési szempont.* Ezen nincs mit szépíteni, mert így van.*
- Azt mondod jól mutatna?* Kérdez rá, mintha csak arra várna, hogy megint biztosítsák róla. A piperekalmár saját mellkasa elé rajzolt körvonalakat alaposan megfigyeli. Csak úgy csillog a szeme a, ahogyan bele gondol, hogy rajta ez miként mutatna. Bólogat párat egyetértően, miközben gondolatai a ruhák körül forognak. Bátortalanul meg is szólal.*
- Szerinted ööö... rajtam milyen ruha mutatna jól?* Kicsit szégyelli is, hogy ilyen kérdést fel kell tennie, de most mintha Winy társaságában sokkal inkább nőnek érezné magát, mint kóborló lovagnak.*
5146. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:29:46
Üzenet elküldve: 2020-12-17 18:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Azzal a számban nőttem fel. *Kacagja kis túlzását Nixa elismerésére.* Így jár az ember lánya, ha wegtoreni az apja. *Nevetése mosollyá szelídül, ahogy magyarázatot ad meglepő ízlésére, tekintetében pedig kiszúrható némi büszkeség, mit a szőke dicsérete csalt elő. Valójában nem sűrűn lepi meg ez az érzés, a kincsvadásznak mégis sikerül elérnie azzal, hogy egyre inkább egyenlő partnert lát benne, már ami a tivornyázást illeti. Egy ilyen amazonnak, akárhonnan nézzük is, nehéz lehet megfelelni.
Az erjesztett tej témakörét ő sem feszegetné tovább, éppen eleget égett már képe modortalan szóhasználata miatt. Nixa meghatározására csak egyetértőn bólint, nem tud és nem is akar belekötni állításába. Szerencsére hamar kedélyesebb témaköröket feszegetnek erszénye végessége képében.*
- Ez is igaz! *Nevet viszont, elismerve, hogy ez az elképzelt probléma kettejük közül valójában csak számára lenne az.
A következőkben minden figyelmét folyvást kiújuló habbajszára, na meg az annál sokkal érdekesebb történetre irányítja, mi a vadászat eseményeit fejtegeti. Egészen beleéli magát a mesélésbe a másik, ezzel adva ívet és feszültséget a cselekménynek, hogy Win szinte aggódni kezdjen a hajdani résztvevők testi épségéért. Mert, hogy az is kisül a végén, hogy a barbár mellett egyéb segítsége is volt, ami igazán nem von le a teljesítményből, sem elismerésének mértékéből. A kapott fogat ujjai között forgatva azonban egészen más foglalkoztatja már. Azt a szép "kis" pofát el is tudja képzelni, főleg, mikor a bestia egyéb testi jellegeit is lefesti Nixa.*
- Félelmetes egy fenevad lehetett! Már alig várom, hogy elmeséld! *Érdeklődése most is őszinte, s fejben már listát ír a lányon számonkérendő regék soráról. Akad már néhány. Ha pedig most nem avatják be, hát ő tesz így a lovagnővel, s elé tárja fantáziáját a bizonyos nyakékkel kapcsolatban. Ennél pontosabban pedig bele sem trafálhatott volna.*
- Legyen! Ha tud, és meg is bízol a keze ügyességében, szerintem mindenképp legyen. *Tűnődően billenti oldalra fejét, míg ujjaival továbbra is a másik mellkasa előtt tartja a fogat.* Én a csontban tudom jobban elképzelni. A fém foglalat túl szűkös lenne, nem tudom, mennyire érvényesülhetne ott egy cirkalmasabb rúna. *Osztja meg véleményét, ha már kikérték. A mély kivágásra való rácsodálkozáson halványan elmosolyodik, igazán nem szerette volna kényelmetlen helyzetbe hozni Nixomiát.*
- Attól, hogy nem szoktál, még szépen mutatna. *Áll ki képzeletének szüleménye mellett nem túl erőszakosan, de azért határozottan.* És nem kell, hogy mély legyen. *Kezét visszahúzza, s markába fogva a reménybeli függőt, két mutatóujjával rajzolja saját mellkasára egy olyan kivágás íves vonalát, mely jelenlegi öltözékénél jóval szerényebb. Kebleiből alig láttatna valamit, csupán a domborulat kiindulását sejtetné.* Egy ekkora szerintem már szépen keretezné. *Bólint kedvesen mosolyogva tovább.*
- Azzal a számban nőttem fel. *Kacagja kis túlzását Nixa elismerésére.* Így jár az ember lánya, ha wegtoreni az apja. *Nevetése mosollyá szelídül, ahogy magyarázatot ad meglepő ízlésére, tekintetében pedig kiszúrható némi büszkeség, mit a szőke dicsérete csalt elő. Valójában nem sűrűn lepi meg ez az érzés, a kincsvadásznak mégis sikerül elérnie azzal, hogy egyre inkább egyenlő partnert lát benne, már ami a tivornyázást illeti. Egy ilyen amazonnak, akárhonnan nézzük is, nehéz lehet megfelelni.
Az erjesztett tej témakörét ő sem feszegetné tovább, éppen eleget égett már képe modortalan szóhasználata miatt. Nixa meghatározására csak egyetértőn bólint, nem tud és nem is akar belekötni állításába. Szerencsére hamar kedélyesebb témaköröket feszegetnek erszénye végessége képében.*
- Ez is igaz! *Nevet viszont, elismerve, hogy ez az elképzelt probléma kettejük közül valójában csak számára lenne az.
A következőkben minden figyelmét folyvást kiújuló habbajszára, na meg az annál sokkal érdekesebb történetre irányítja, mi a vadászat eseményeit fejtegeti. Egészen beleéli magát a mesélésbe a másik, ezzel adva ívet és feszültséget a cselekménynek, hogy Win szinte aggódni kezdjen a hajdani résztvevők testi épségéért. Mert, hogy az is kisül a végén, hogy a barbár mellett egyéb segítsége is volt, ami igazán nem von le a teljesítményből, sem elismerésének mértékéből. A kapott fogat ujjai között forgatva azonban egészen más foglalkoztatja már. Azt a szép "kis" pofát el is tudja képzelni, főleg, mikor a bestia egyéb testi jellegeit is lefesti Nixa.*
- Félelmetes egy fenevad lehetett! Már alig várom, hogy elmeséld! *Érdeklődése most is őszinte, s fejben már listát ír a lányon számonkérendő regék soráról. Akad már néhány. Ha pedig most nem avatják be, hát ő tesz így a lovagnővel, s elé tárja fantáziáját a bizonyos nyakékkel kapcsolatban. Ennél pontosabban pedig bele sem trafálhatott volna.*
- Legyen! Ha tud, és meg is bízol a keze ügyességében, szerintem mindenképp legyen. *Tűnődően billenti oldalra fejét, míg ujjaival továbbra is a másik mellkasa előtt tartja a fogat.* Én a csontban tudom jobban elképzelni. A fém foglalat túl szűkös lenne, nem tudom, mennyire érvényesülhetne ott egy cirkalmasabb rúna. *Osztja meg véleményét, ha már kikérték. A mély kivágásra való rácsodálkozáson halványan elmosolyodik, igazán nem szerette volna kényelmetlen helyzetbe hozni Nixomiát.*
- Attól, hogy nem szoktál, még szépen mutatna. *Áll ki képzeletének szüleménye mellett nem túl erőszakosan, de azért határozottan.* És nem kell, hogy mély legyen. *Kezét visszahúzza, s markába fogva a reménybeli függőt, két mutatóujjával rajzolja saját mellkasára egy olyan kivágás íves vonalát, mely jelenlegi öltözékénél jóval szerényebb. Kebleiből alig láttatna valamit, csupán a domborulat kiindulását sejtetné.* Egy ekkora szerintem már szépen keretezné. *Bólint kedvesen mosolyogva tovább.*
5145. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-17 15:06:55
Üzenet elküldve: 2020-12-17 15:06:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Sikerül megfeszített izmaival mosolyt csalni a nőstény arcára, így már megérte a vicces mutatványa. A női kapzsiság általánosítását elutasítja Winyra, amire a hím csak hümmögni tud.*
- Lehet. Nem ismerek minden ember nőstényt. *Biztosan vannak kevésbé vagy talán egyáltalán nem kapzsi ember nőstények is, de olyannal ritkán találkozni. Darok arcára ezután elégedett mosoly ül, mikor Winyra kijelenti, hogy milyen szerencsés is, hogy a lehető legnagyobb védelemben van része. A prém alá kucorodás gondolatára nevetés tör ki a másikból, s ezt az ork sem tudja megállni. Ezután a lány rátapint a nagy igazságra, hogy Darok magától is elmondja, amit egyébként nem biztos, hogy csak úgy megosztana egy ivócimborával.*
- De igen. A rum is hibás. Nagyon őszinte leszek, ha sokat iszom. *Ez talán nem is annyira nagy újdonság a másiknak, hiszen a gátlások feloldásával az ember vagy éppen ork sokkal könnyebben megnyílik a beszédben is. Kissé játékos szomorúsággal az arcán hajol előre, amiatt, hogy nem tud most titkot tartani, s fekete sörénye egy része előre bukik, így fél arcát hosszú és dús haja takarja be. Fújásra nem sikerül félreseperni, így kézzel fésüli hátra a rakoncátlan hajzuhatagot. A tenyér vagdosását, s a puha kezeket érintve a nőstény előre nyújtja tenyerét, hogy Darok megvizsgálhassa annak puhaságát. Egyik kezével alulról, finoman megtartja a törékeny női kezet, mely szinte elvész a hatalmas ork kézfejben. Másik, szabad kezével végig simít a puha tenyéren, majd elismerve puhaságát igazolóan bólogat.*
- Nem egy földműves kérges keze azt már szemmel is láttam. *Vigyorogva állapítja meg a tényt, hogy Winyra feltehetően nem nehéz fizikai munkát végzett korábbi éveiben, hiszen a keze bársonyosan puha, nem úgy, mint a hím kardforgatásban edzett tenyere. Végül elengedi a felé nyújtott kezet, hogy az gazdájához visszatérhessen. Ajánlatának elfogadását széles mosollyal fogadja, főként úgy, hogy látja Winyra tekintetében, hogy ezt komoly gesztusnak veszi, mint ahogy a felajánlás is az. Hálás biccentéssel fogadja a viszont ajánlott segítséget.*
- Egy fortélyos és eszes nőstény segítsége mindig jól jöhet. *Azt már nem említi meg, hogy szép is, mert belé fagy a mondat, mikor az emberlány a paraván mögé vonul, majd fehér pántos, vékony hálóruhában megjelenik. A tekintete megdermed, hiszen sosem látott még ilyen lenge öltözetű ember nőstényt, aki egyetlen pillantásával le tudja venni a lábáról. Megfagyott ábrázata után nagyot nyel, majd arcát a kezeibe temeti.*
- Te szereted, kihívna magadra a sorsot. *Felemeli fejét, s újának rései között leselkedik ki csupán.*
- Igen ork nőstényekkel. *Végül megbabonázott állapotából már válaszolni is tud.*
- Az orkok egy kicsit másmilyenek, mint... Nagyobb az erő, nagyobb a hév, és még agyaram is van… Félnék, hogy egy ember nőstény összeroppanna a kezemben. *Tényleg nem volt dolga még ember lányával, így most is csak az igazat tudja mondani.*
- Elfelejtettem, hogy hedanista vagy. *Megrázza a fejét játékos bosszúságot színlelve. Beszaladt a pókhálóba az ork hím, amit élvezetes helyzetként könyvelhet el az emberlány. Nem gondolta volna a lenti iszogatás közben, hogy ittas állapotban itt fognak kikötni. Nehezen bír hím ösztöneivel, így a hátára vetődik, és a plafont bámulja, immáron kezeit maga mellett tartva. Nem állhatja a lenge öltözetű nőstény kihívó látványát, így a plafonra koncentrál.*
- Meg kell, hogy mondjam nagyon gyönyörű nőstény vagy ember létedre. *Ami igaz, azt el kell, hogy ismerje. Az, hogy este miként alakul az még eldől ezután.*
- De ez így nem jó. Te is meg én is részegek vagyunk. Másként nem fennéd a fogad egy magamfajta vadra. *Kusza gondolatok cikáznak fejében, miközben hím mivoltával van harcban.*
- Jobb lenne, ha megláncolnál, mert félek, hogy rád szabadulok. *Ha ittasak is, de valamennyire még van józan gondolata, ha már a gátlásai jócskán halványultak is. Fegyelmezettségét egyelőre katona mivoltának köszönheti, másként már ork hévvel cselekedett volna.*
//Winyra//
*Sikerül megfeszített izmaival mosolyt csalni a nőstény arcára, így már megérte a vicces mutatványa. A női kapzsiság általánosítását elutasítja Winyra, amire a hím csak hümmögni tud.*
- Lehet. Nem ismerek minden ember nőstényt. *Biztosan vannak kevésbé vagy talán egyáltalán nem kapzsi ember nőstények is, de olyannal ritkán találkozni. Darok arcára ezután elégedett mosoly ül, mikor Winyra kijelenti, hogy milyen szerencsés is, hogy a lehető legnagyobb védelemben van része. A prém alá kucorodás gondolatára nevetés tör ki a másikból, s ezt az ork sem tudja megállni. Ezután a lány rátapint a nagy igazságra, hogy Darok magától is elmondja, amit egyébként nem biztos, hogy csak úgy megosztana egy ivócimborával.*
- De igen. A rum is hibás. Nagyon őszinte leszek, ha sokat iszom. *Ez talán nem is annyira nagy újdonság a másiknak, hiszen a gátlások feloldásával az ember vagy éppen ork sokkal könnyebben megnyílik a beszédben is. Kissé játékos szomorúsággal az arcán hajol előre, amiatt, hogy nem tud most titkot tartani, s fekete sörénye egy része előre bukik, így fél arcát hosszú és dús haja takarja be. Fújásra nem sikerül félreseperni, így kézzel fésüli hátra a rakoncátlan hajzuhatagot. A tenyér vagdosását, s a puha kezeket érintve a nőstény előre nyújtja tenyerét, hogy Darok megvizsgálhassa annak puhaságát. Egyik kezével alulról, finoman megtartja a törékeny női kezet, mely szinte elvész a hatalmas ork kézfejben. Másik, szabad kezével végig simít a puha tenyéren, majd elismerve puhaságát igazolóan bólogat.*
- Nem egy földműves kérges keze azt már szemmel is láttam. *Vigyorogva állapítja meg a tényt, hogy Winyra feltehetően nem nehéz fizikai munkát végzett korábbi éveiben, hiszen a keze bársonyosan puha, nem úgy, mint a hím kardforgatásban edzett tenyere. Végül elengedi a felé nyújtott kezet, hogy az gazdájához visszatérhessen. Ajánlatának elfogadását széles mosollyal fogadja, főként úgy, hogy látja Winyra tekintetében, hogy ezt komoly gesztusnak veszi, mint ahogy a felajánlás is az. Hálás biccentéssel fogadja a viszont ajánlott segítséget.*
- Egy fortélyos és eszes nőstény segítsége mindig jól jöhet. *Azt már nem említi meg, hogy szép is, mert belé fagy a mondat, mikor az emberlány a paraván mögé vonul, majd fehér pántos, vékony hálóruhában megjelenik. A tekintete megdermed, hiszen sosem látott még ilyen lenge öltözetű ember nőstényt, aki egyetlen pillantásával le tudja venni a lábáról. Megfagyott ábrázata után nagyot nyel, majd arcát a kezeibe temeti.*
- Te szereted, kihívna magadra a sorsot. *Felemeli fejét, s újának rései között leselkedik ki csupán.*
- Igen ork nőstényekkel. *Végül megbabonázott állapotából már válaszolni is tud.*
- Az orkok egy kicsit másmilyenek, mint... Nagyobb az erő, nagyobb a hév, és még agyaram is van… Félnék, hogy egy ember nőstény összeroppanna a kezemben. *Tényleg nem volt dolga még ember lányával, így most is csak az igazat tudja mondani.*
- Elfelejtettem, hogy hedanista vagy. *Megrázza a fejét játékos bosszúságot színlelve. Beszaladt a pókhálóba az ork hím, amit élvezetes helyzetként könyvelhet el az emberlány. Nem gondolta volna a lenti iszogatás közben, hogy ittas állapotban itt fognak kikötni. Nehezen bír hím ösztöneivel, így a hátára vetődik, és a plafont bámulja, immáron kezeit maga mellett tartva. Nem állhatja a lenge öltözetű nőstény kihívó látványát, így a plafonra koncentrál.*
- Meg kell, hogy mondjam nagyon gyönyörű nőstény vagy ember létedre. *Ami igaz, azt el kell, hogy ismerje. Az, hogy este miként alakul az még eldől ezután.*
- De ez így nem jó. Te is meg én is részegek vagyunk. Másként nem fennéd a fogad egy magamfajta vadra. *Kusza gondolatok cikáznak fejében, miközben hím mivoltával van harcban.*
- Jobb lenne, ha megláncolnál, mert félek, hogy rád szabadulok. *Ha ittasak is, de valamennyire még van józan gondolata, ha már a gátlásai jócskán halványultak is. Fegyelmezettségét egyelőre katona mivoltának köszönheti, másként már ork hévvel cselekedett volna.*
5144. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 20:03:27
Üzenet elküldve: 2020-12-16 20:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Ne mond, hogy szereted azt az erős paprikát! Ki se néztem volna belőled csajszi. Folyton meglepsz.* Szavai elismerően csengenek, mert első ránézésre egy kis puhány városi fruskának tűnhet. Erre meg egy igazi piálós, csípős paprikázó kemény csajsziról van itt szó. Az erjesztett tejre tett megjegyzésére ne neheztel vagy ilyesmi. Inkább amolyan okítóan beszél mintsem megrovóan. Lévén, hogy törpök között nőt fel a sör készítésről van némi fogalma. Winy igyekszik leplezni ezt a baklövését, ami a szóhasználat miatt keletkezet. Nagyon jól csinálja a kufár, de Nixomia elég jó emberismerő ahhoz, hogy ezt észlelje. Csak mosolyogni tud a másik zavarán.*
- Az, érdekes. Tipikusan az az ital, amit érdemes megkóstolni, de nem fogsz rászokni, ha csak nem a pusztán nőttél fel. Annyira nem jó, mint ez a sör.* Meg is húzza és ezzel ezt a témát, ha nem feszegeti tovább társa el is engedi.*
- Az már a te bajod legyen!*Kacag ő is vidáman. na persze a törpe leivása az adhat okot az aggodalomra, de az nem élvezetből ment és a java része később a földön ki is kötött a lánnyal együtt. De a hangsúly nem ezen van. Nixa nem bajlódik a habbajszával annyit, amíg Win minden egyes alkalommal hűségesen letörli. Nixa meg is feledkezik magáról, amikor a vadászatot kezdi el mesélni. A földrengés szócskára csak bólint, miközben beszél tovább.*
- Nem voltunk egyedül. Voltak társaink is páran. Igazi pusztai nomádok.* Válaszol gyorsan, miközben már keresi elő fele a fogat, amit aztán át is ad megtekintésre.*
- Szép kis pofájuk volt az már biztos.* Helyesel neki két korty között.*
- Igen is meg nem is. Hosszú történet, majd elmesélem. A pontos nevüket nem tudom, majd megkérdezem Vlendort. Az a lényeg, hogy olyan derék magasságú négy szemű, denevérfülű macskák. Olyan hosszú a farkuk, mint a testük és bojt van a végén. Rövid sötétbarna szőrük van és a fogukban valamilyen méreg lehet, ami lebénít, mert az egyik társunkat megmarta az egyik. Jó ideig kába volt.* Akkor is ő mentette meg a csapatott, amiért nem sok hála volt a jutalom és ez a mai napig is tüske maradt benne.*
- Én is talizmánt szánok belőle. Szerinted legyen benne faragás is, mert a barbár tud rúnát faragni, csak nem tudom, hogy megéri vagy sem. Inkább a fémbe kéne?* Kérdezi, mert Winy agya is egy rúgóra járhat a lovagnőjével. Hiszen Nixa is nyakbavalónak szánta. Szabadon oda próbálhatják finom kacsói a lány mellkasához. Ő maga is érdeklődve figyeli. A kiegészítésre viszont elcsodálkozik.*
- Mély kivágással? Én nem szoktam olyan ruhát hordani.* Feleli kissé feszengve. Ha látta a pipere kalmár, hogy milyen ruhát rendelt, akkor tudhatja, hogy Nixomiának milyen az ízlése. A váltás ruha is egyszerű ing meg hosszúnadrág. Mondhatni, hogy eléggé férfiasan öltözködik. no nem mintha nem lehetne dögös a nadrág meg az ing, csak hát abból is az egyszerűbb darabokat veszi.*
- Ne mond, hogy szereted azt az erős paprikát! Ki se néztem volna belőled csajszi. Folyton meglepsz.* Szavai elismerően csengenek, mert első ránézésre egy kis puhány városi fruskának tűnhet. Erre meg egy igazi piálós, csípős paprikázó kemény csajsziról van itt szó. Az erjesztett tejre tett megjegyzésére ne neheztel vagy ilyesmi. Inkább amolyan okítóan beszél mintsem megrovóan. Lévén, hogy törpök között nőt fel a sör készítésről van némi fogalma. Winy igyekszik leplezni ezt a baklövését, ami a szóhasználat miatt keletkezet. Nagyon jól csinálja a kufár, de Nixomia elég jó emberismerő ahhoz, hogy ezt észlelje. Csak mosolyogni tud a másik zavarán.*
- Az, érdekes. Tipikusan az az ital, amit érdemes megkóstolni, de nem fogsz rászokni, ha csak nem a pusztán nőttél fel. Annyira nem jó, mint ez a sör.* Meg is húzza és ezzel ezt a témát, ha nem feszegeti tovább társa el is engedi.*
- Az már a te bajod legyen!*Kacag ő is vidáman. na persze a törpe leivása az adhat okot az aggodalomra, de az nem élvezetből ment és a java része később a földön ki is kötött a lánnyal együtt. De a hangsúly nem ezen van. Nixa nem bajlódik a habbajszával annyit, amíg Win minden egyes alkalommal hűségesen letörli. Nixa meg is feledkezik magáról, amikor a vadászatot kezdi el mesélni. A földrengés szócskára csak bólint, miközben beszél tovább.*
- Nem voltunk egyedül. Voltak társaink is páran. Igazi pusztai nomádok.* Válaszol gyorsan, miközben már keresi elő fele a fogat, amit aztán át is ad megtekintésre.*
- Szép kis pofájuk volt az már biztos.* Helyesel neki két korty között.*
- Igen is meg nem is. Hosszú történet, majd elmesélem. A pontos nevüket nem tudom, majd megkérdezem Vlendort. Az a lényeg, hogy olyan derék magasságú négy szemű, denevérfülű macskák. Olyan hosszú a farkuk, mint a testük és bojt van a végén. Rövid sötétbarna szőrük van és a fogukban valamilyen méreg lehet, ami lebénít, mert az egyik társunkat megmarta az egyik. Jó ideig kába volt.* Akkor is ő mentette meg a csapatott, amiért nem sok hála volt a jutalom és ez a mai napig is tüske maradt benne.*
- Én is talizmánt szánok belőle. Szerinted legyen benne faragás is, mert a barbár tud rúnát faragni, csak nem tudom, hogy megéri vagy sem. Inkább a fémbe kéne?* Kérdezi, mert Winy agya is egy rúgóra járhat a lovagnőjével. Hiszen Nixa is nyakbavalónak szánta. Szabadon oda próbálhatják finom kacsói a lány mellkasához. Ő maga is érdeklődve figyeli. A kiegészítésre viszont elcsodálkozik.*
- Mély kivágással? Én nem szoktam olyan ruhát hordani.* Feleli kissé feszengve. Ha látta a pipere kalmár, hogy milyen ruhát rendelt, akkor tudhatja, hogy Nixomiának milyen az ízlése. A váltás ruha is egyszerű ing meg hosszúnadrág. Mondhatni, hogy eléggé férfiasan öltözködik. no nem mintha nem lehetne dögös a nadrág meg az ing, csak hát abból is az egyszerűbb darabokat veszi.*
5143. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 17:00:47
Üzenet elküldve: 2020-12-16 17:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*A megfeszített izmokon jót mosolyog, egészen olyannak hat így az ork, akár egy vásári erőember. Jelen esetben erőork.*
- Na látod! *Nyugtázza saját igazát, egy kacsintással kísérve.
A szépérzékben hiányos nőstény képén együtt nevet Darokkal, ám, mikor az anyagi javakra terelődik a szó, egyet nem értésében rázza meg fejét finoman.*
- Azért nem mind vagyunk olyan kapzsik. *Halványan mosolyodik csupán, érezve, mekkora képmutatás ez, pont az ő szájából. Na nem, mintha egy férfitől várná anyagi biztonságát, de az egykori gazdagnegyedbéli háza romaji fölül könnyelműen prédikál. Azért hiányzik neki az az élet.
Afelől, hogy most ő van a legnagyobb biztonságban széles e világon csupán attól, hogy a hímet tudhatja szobatársának, semmi kétsége nem akad. Még aztán sem, hogy kisül, mindezt mókának szánta a másik.*
- Nincs is nálam szerencsésebb ezen az éjszakán. *Ért is egyet az alap tézissel vigyorogva. Jó házigazdához méltón keríti elő a bizonyos prémet, mi ugyan méretben jócskán alul marad a termetes test követelte viszonylatoktól, meleget azért így is fog adni. A kicsire kucorodó ork képén nem tud fapofát vágni, mondjuk nem is akar. Hangos nevetés bukik ki belőle, miközben visszahelyezkedik ágyára. A kék íriszek pedig valóban Darokra fókuszálnak, bár nem az általa említett szándékkal.*
- Nem kell kifürkésznem, elmondod te mindet magadtól is, nemde? *Hanyagul biccenti oldalra fejét, szemöldökeit kérdő ívbe vonva. Ajkai huncut ívbe görbülnek, ezzel jelezve, csupán évődik, nem gondolja ezt komolyan. Szerencsére a másik sem a vérszerződés dolgát, ami azért megnyugvással tölti el, hiába ő hozakodott elő vele.*
- Ugye? Nagy kár lenne érte! *Bólogat bőszen, említett tenyerét némi ügyeskedést követően a földön ücsörgő felé nyújtva ki, hogy, ha akarja, meggyőződhessen feltételezett puhaságáról. Mindezt bódult kuncogása övezi, s nem is tart túl soká, hamar visszahalássza maga alá karját, ha módja van rá. Nevetése csak fokozódik a baráti ajánlatba burkolt halálos fenyegetés szemléltetésére. Nem tudja komolyan venni azt, bár, ahogy elnézi az agyaras ábrázatot, nem is annak szánták. Annál inkább az ezt követő fogadalmat. Arcáról el is tűnnek a móka ráncai, helyette hálát tükröznek vonásai, ahogy tekintete is. Kiérzi a vállalkozás mögötti szándékot és annak tiszta őszinteségét.*
- Bolond lennék visszautasítani. *Mosolyodik halványan.* És, ha nem is ugyan ezt, de viszont ajánlom a segítségem. Már, ha akad olyan problémád, amiben rám lehet szükséged. *Ezen már nem állja, hogy ne nevesse el magát ismét. Ettől függetlenül az ő ígérete is áll.
Közben lassan feltápászkodik fekvő helyzetéből, hogy utazóládájából hálóruhát halásszon elő, mit felmarkolva a paraván mögé vonul. Hamar átveszi az alkalmatosság takarásában a fehér, vékony pántos, combközépig érő, bő, vékony anyagú, megfelelő megvilágításban szinte áttetsző kelmét, majd különösebb zavartatás nélkül telepszik vissza ágyára. Ezúttal már takarója alá bújik, törökülésben helyezkedve.*
- Szóval, csak ork nőstényekkel volt eddig dolgod? *Kérdése a semmiből jön, ajkain elterülő, huncut vigyora azonban a szokásos. Úgy tűnik nem ment még ki belőle a sok tömény okozta részeg kíváncsiság.*
//Darok//
*A megfeszített izmokon jót mosolyog, egészen olyannak hat így az ork, akár egy vásári erőember. Jelen esetben erőork.*
- Na látod! *Nyugtázza saját igazát, egy kacsintással kísérve.
A szépérzékben hiányos nőstény képén együtt nevet Darokkal, ám, mikor az anyagi javakra terelődik a szó, egyet nem értésében rázza meg fejét finoman.*
- Azért nem mind vagyunk olyan kapzsik. *Halványan mosolyodik csupán, érezve, mekkora képmutatás ez, pont az ő szájából. Na nem, mintha egy férfitől várná anyagi biztonságát, de az egykori gazdagnegyedbéli háza romaji fölül könnyelműen prédikál. Azért hiányzik neki az az élet.
Afelől, hogy most ő van a legnagyobb biztonságban széles e világon csupán attól, hogy a hímet tudhatja szobatársának, semmi kétsége nem akad. Még aztán sem, hogy kisül, mindezt mókának szánta a másik.*
- Nincs is nálam szerencsésebb ezen az éjszakán. *Ért is egyet az alap tézissel vigyorogva. Jó házigazdához méltón keríti elő a bizonyos prémet, mi ugyan méretben jócskán alul marad a termetes test követelte viszonylatoktól, meleget azért így is fog adni. A kicsire kucorodó ork képén nem tud fapofát vágni, mondjuk nem is akar. Hangos nevetés bukik ki belőle, miközben visszahelyezkedik ágyára. A kék íriszek pedig valóban Darokra fókuszálnak, bár nem az általa említett szándékkal.*
- Nem kell kifürkésznem, elmondod te mindet magadtól is, nemde? *Hanyagul biccenti oldalra fejét, szemöldökeit kérdő ívbe vonva. Ajkai huncut ívbe görbülnek, ezzel jelezve, csupán évődik, nem gondolja ezt komolyan. Szerencsére a másik sem a vérszerződés dolgát, ami azért megnyugvással tölti el, hiába ő hozakodott elő vele.*
- Ugye? Nagy kár lenne érte! *Bólogat bőszen, említett tenyerét némi ügyeskedést követően a földön ücsörgő felé nyújtva ki, hogy, ha akarja, meggyőződhessen feltételezett puhaságáról. Mindezt bódult kuncogása övezi, s nem is tart túl soká, hamar visszahalássza maga alá karját, ha módja van rá. Nevetése csak fokozódik a baráti ajánlatba burkolt halálos fenyegetés szemléltetésére. Nem tudja komolyan venni azt, bár, ahogy elnézi az agyaras ábrázatot, nem is annak szánták. Annál inkább az ezt követő fogadalmat. Arcáról el is tűnnek a móka ráncai, helyette hálát tükröznek vonásai, ahogy tekintete is. Kiérzi a vállalkozás mögötti szándékot és annak tiszta őszinteségét.*
- Bolond lennék visszautasítani. *Mosolyodik halványan.* És, ha nem is ugyan ezt, de viszont ajánlom a segítségem. Már, ha akad olyan problémád, amiben rám lehet szükséged. *Ezen már nem állja, hogy ne nevesse el magát ismét. Ettől függetlenül az ő ígérete is áll.
Közben lassan feltápászkodik fekvő helyzetéből, hogy utazóládájából hálóruhát halásszon elő, mit felmarkolva a paraván mögé vonul. Hamar átveszi az alkalmatosság takarásában a fehér, vékony pántos, combközépig érő, bő, vékony anyagú, megfelelő megvilágításban szinte áttetsző kelmét, majd különösebb zavartatás nélkül telepszik vissza ágyára. Ezúttal már takarója alá bújik, törökülésben helyezkedve.*
- Szóval, csak ork nőstényekkel volt eddig dolgod? *Kérdése a semmiből jön, ajkain elterülő, huncut vigyora azonban a szokásos. Úgy tűnik nem ment még ki belőle a sok tömény okozta részeg kíváncsiság.*
5142. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 16:49:58
Üzenet elküldve: 2020-12-16 16:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Ha a báró említésére nem is, a wegtoreni paprika emlegetésére összefut a nyál a szájában. Ifjúkora ízei rémlenek fel benne, szinte a csípős zamattal karöltve serdült felnőtté.*
- Az verhetetlen! *Helyesel lelkesen.* El se tudnék képzelni ragut nélküle. *Folytatja elragadtatva az áradozást. Így talán még élesebb a váltás, mivel az erjesztett tej kérdéskörére kanyarodnak. Hamar megbánja szóhasználatát, s ahogy Nixa, már ő maga is erősnek tartja választott kifejezését. Okfejtésére restelkedő vonásokkal arcán bólogat, s bár nem ért egyet minden tételével, esze ágában sincs kötözködni.*
- Édeskés is? Érdekes lehet! *Igyekszik meggyőző mértékben mosolyba vonni ajkait, s bízva benne, hogy az előtte lévő ital segít neki ebben, meghúzza sörét. Reményeit be is váltja az arany nedű, minek hagyatékát letörölve nevet együtt újra immár ivócimborájával.*
- De még mekkora baj! *Kacagja játékosan.* Még a végén kiinnál mindenemből! *Két tenyerét védekezőn emeli fel maga mellé mókázva. Bár, ha az imént igazat mondott, s még törpöket is képes asztal alá inni a lovagnő, akkor nem is túlzott akkorát.
Néhány korty után be kell látnia, a szőkének volt igaza, ami a habbajusz dolgát illeti. Törölgetheti ő napestig, amíg a pohárban úszkál, addig bizony szája peremére is jut belőle. Ennek ellenére szabadul meg minden adandó alkalommal talmi bajszától, ahányszor csak létezését érzékelni véli. Persze közben minden figyelme a vadászat történetéé, ami vitathatatlanul izgalmasnak ígérezik.*
- Földrengés? *Mormogja közbe halkan, csak úgy, az orra alatt, kifejezve álmélkodását. Szemei akkor kerekednek el igazán, mikor a csordát hasonlítja a lány egy homokviharhoz. Mindezek fényében teljesen világossá válik számára társnője kinézete. Sőt, most már inkább azt furcsállja, hogy csupán ennyire megviselt a kincsvadász.*
- Nem lehetett semmi leteríteni egy ilyen vadat! *Biccent elismerően, egy újabb kortyot megelőzve.* Főleg, hogy csak ketten voltatok! *Mondjuk ezt csak feltételezi, s az sem von le sokat csodálatából, ha tévesen. A kezébe nyomott fogat meglepett némasággal fogadja, elengedve mindkét kezével korsóját. Ujjai között forgatja meg párszor a trófeát, hogy odamérve egyikhez képedjen el méretén.*
- Jó nagy lehetett a szája, ha ez belefért! *Jegyzi meg tréfásan, de látszik rajta megrökönyödése.* Azt ne mondd, hogy ezt is levadásztad! Amúgy minek a foga ez? *Amíg válaszát megkapja, tovább mustrálja az állkapocs szökevényt, hogy meghozhassa igazán lányos végkövetkeztetését.*
- Szépen mutatna a nyakadban, mondjuk egy bőr zsinegen, meg valami fémbe foglalva. *Mosolyodik, s két ujja közé csippentve oda is tartja Nixa mellkasa elé a majdani függőt, szemléltetve gondolatát. Persze, csak, ha az nem hajol el bizalmaskodó mozdulata elől.* Egy kivágott ruhával. *Fűzi tovább a víziót.*
*Ha a báró említésére nem is, a wegtoreni paprika emlegetésére összefut a nyál a szájában. Ifjúkora ízei rémlenek fel benne, szinte a csípős zamattal karöltve serdült felnőtté.*
- Az verhetetlen! *Helyesel lelkesen.* El se tudnék képzelni ragut nélküle. *Folytatja elragadtatva az áradozást. Így talán még élesebb a váltás, mivel az erjesztett tej kérdéskörére kanyarodnak. Hamar megbánja szóhasználatát, s ahogy Nixa, már ő maga is erősnek tartja választott kifejezését. Okfejtésére restelkedő vonásokkal arcán bólogat, s bár nem ért egyet minden tételével, esze ágában sincs kötözködni.*
- Édeskés is? Érdekes lehet! *Igyekszik meggyőző mértékben mosolyba vonni ajkait, s bízva benne, hogy az előtte lévő ital segít neki ebben, meghúzza sörét. Reményeit be is váltja az arany nedű, minek hagyatékát letörölve nevet együtt újra immár ivócimborájával.*
- De még mekkora baj! *Kacagja játékosan.* Még a végén kiinnál mindenemből! *Két tenyerét védekezőn emeli fel maga mellé mókázva. Bár, ha az imént igazat mondott, s még törpöket is képes asztal alá inni a lovagnő, akkor nem is túlzott akkorát.
Néhány korty után be kell látnia, a szőkének volt igaza, ami a habbajusz dolgát illeti. Törölgetheti ő napestig, amíg a pohárban úszkál, addig bizony szája peremére is jut belőle. Ennek ellenére szabadul meg minden adandó alkalommal talmi bajszától, ahányszor csak létezését érzékelni véli. Persze közben minden figyelme a vadászat történetéé, ami vitathatatlanul izgalmasnak ígérezik.*
- Földrengés? *Mormogja közbe halkan, csak úgy, az orra alatt, kifejezve álmélkodását. Szemei akkor kerekednek el igazán, mikor a csordát hasonlítja a lány egy homokviharhoz. Mindezek fényében teljesen világossá válik számára társnője kinézete. Sőt, most már inkább azt furcsállja, hogy csupán ennyire megviselt a kincsvadász.*
- Nem lehetett semmi leteríteni egy ilyen vadat! *Biccent elismerően, egy újabb kortyot megelőzve.* Főleg, hogy csak ketten voltatok! *Mondjuk ezt csak feltételezi, s az sem von le sokat csodálatából, ha tévesen. A kezébe nyomott fogat meglepett némasággal fogadja, elengedve mindkét kezével korsóját. Ujjai között forgatja meg párszor a trófeát, hogy odamérve egyikhez képedjen el méretén.*
- Jó nagy lehetett a szája, ha ez belefért! *Jegyzi meg tréfásan, de látszik rajta megrökönyödése.* Azt ne mondd, hogy ezt is levadásztad! Amúgy minek a foga ez? *Amíg válaszát megkapja, tovább mustrálja az állkapocs szökevényt, hogy meghozhassa igazán lányos végkövetkeztetését.*
- Szépen mutatna a nyakadban, mondjuk egy bőr zsinegen, meg valami fémbe foglalva. *Mosolyodik, s két ujja közé csippentve oda is tartja Nixa mellkasa elé a majdani függőt, szemléltetve gondolatát. Persze, csak, ha az nem hajol el bizalmaskodó mozdulata elől.* Egy kivágott ruhával. *Fűzi tovább a víziót.*
5141. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-16 14:04:05
Üzenet elküldve: 2020-12-16 14:04:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jenari//
*Mire Jenari visszatér az asztalhoz, Gaerralos előtt már üres a tányér, ahogy a Wegtoreni Rummal is végzett. Éppen a söre utolsó cseppjeit élvezi ki, hogy aztán letehesse a korsóját, és elégedett sóhajjal dőlhessen hátra székében. Jenari így tökéletesen láthatja, ahogy a félkarú katona szemében csak egy pillanatra megvillan a lelkesedés, ám érthető okokból ez azonnal erősen mérséklődik.*
-Tényleg? Kíváncsi vagyok, mi szükségük lehet rá... Fizetni kell, hogy beengedjenek?
*Gondolkozik el, hiszen tisztában van vele, hogy egy gyakorlótér fenntartása általában nem olcsó.*
-Mindenesetre ha semmi sem akadályoz meg benne, szívesen meglátogatnám. Jól jön bármi lehetőség arra, hogy megtanuljak így is harcolni.
*A báró említésére csak bólint, kezével kicsit megemelve az étlapot.*
-Kíváncsi vagyok, miféle báró lehet az, aki hátrahagyja a földeit, hogy nyisson egy fogadót.
*Rövid ideig töprengő arcot vág, majd kérdéssel folytat.*
-Tényleg... hogy működnek a nemesi címek Wegtorenben? Vannak egyáltalán hűbéresek?
*Végül is a "báró" kifejezés hűbérrendszerből van kiragadva, egy anarchiában pedig nem jelenthet sokat.*
*Mire Jenari visszatér az asztalhoz, Gaerralos előtt már üres a tányér, ahogy a Wegtoreni Rummal is végzett. Éppen a söre utolsó cseppjeit élvezi ki, hogy aztán letehesse a korsóját, és elégedett sóhajjal dőlhessen hátra székében. Jenari így tökéletesen láthatja, ahogy a félkarú katona szemében csak egy pillanatra megvillan a lelkesedés, ám érthető okokból ez azonnal erősen mérséklődik.*
-Tényleg? Kíváncsi vagyok, mi szükségük lehet rá... Fizetni kell, hogy beengedjenek?
*Gondolkozik el, hiszen tisztában van vele, hogy egy gyakorlótér fenntartása általában nem olcsó.*
-Mindenesetre ha semmi sem akadályoz meg benne, szívesen meglátogatnám. Jól jön bármi lehetőség arra, hogy megtanuljak így is harcolni.
*A báró említésére csak bólint, kezével kicsit megemelve az étlapot.*
-Kíváncsi vagyok, miféle báró lehet az, aki hátrahagyja a földeit, hogy nyisson egy fogadót.
*Rövid ideig töprengő arcot vág, majd kérdéssel folytat.*
-Tényleg... hogy működnek a nemesi címek Wegtorenben? Vannak egyáltalán hűbéresek?
*Végül is a "báró" kifejezés hűbérrendszerből van kiragadva, egy anarchiában pedig nem jelenthet sokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123