//Második szál//
//Winyra//
*Sok minden kiderül ivótársáról. Kellemes jelleme van, jól el lehet vele beszélgetni és viccelődni egyaránt. Megállapítása az élvhajhászatra helytállónak bizonyul, bár az emberi szóval bajban van egy kicsit. Sajnos megerősítést nyer a tény, hogy a megállapított jellemmel felruházott személyek nem akaszthatók le csak úgy a fogasról. Ezzel szomorúan, de egyet kell, hogy értsen a nősténnyel. Az italtól talán búskomorabbnak látszik, mint amennyire ez a tény valójában szíven üti. Mostanában nem volt céljai között nőstény felkutatása, de jól esik neki kivesézni egy hozzáértővel a témát. Vigyor kerül arcára, amikor megegyeznek, hogy kölcsönösen értesítik a másikat, ha olyan valakit találnak, akik a megbeszélt feltételeknek, tulajdonságoknak megfelelnek. Öklével megtámasztja a fejét és erősen gondolkodik az elf problémán. Mire a megoldás megszületik, addigra már teste hamarabb cselekedett és ölbe kapta Winyra-t. Miközben ölbe tartja a lányt, hátával, vagy inkább combjával nekitámaszkodik az asztalnak, hogy segítsen egyensúlyban maradnia, ami ennyi rum után nem könnyű. Most tud csak válaszolni az elf problémára.*
- Milyen igaz. Egy elf három-négy nőstényt is el tud venni az élete alatt. És mi lesz, ha tényleg megöregszel és már nem kellesz neki mert ő ugye fiatal marad? *Magvas gondolat, amivel igazából egyetérteni akar a nőstény gondolatmenetével.*
- Tényleg! Hogy szeretnél megöregedni? Egyedül vagy társ mellett? *Hihetetlen, hogy az ital milyen kérdéseket ki nem hoz a harcosból. Egyébként talán sosem beszélne egy ember nősténynek ilyesmiről, de most van annyira oldott állapotban, hogy szinte bármiről tud eszmecserét tartani. Winyra nem kapálózik, s ez hasznára van Darok-nak, hiszen nehezítené az egyensúlya megtartásában. A végén még fel is borulhatnának. A kérdésen, hogy hová elgondolkodik maga elé nézve, meredten.*
- Hová is?... Igen. Aludni, a szobádba. *Lassan de újra megtalálja a célt, hogy hová is akarta a nőstényt eljuttatni. Lendületet vesz, hogy az vigye előre a lépcsőn felfelé. A közepéig el is jut sikeresen, ölében a nősténnyel, amikor egy nedves sárdarabra lép, s megcsúszik.*
- Kapaszkodj! *Az egyensúlyt így már végképp elveszíti, s éppen annyi lélekjelenléte van, hogy tud jelezni a másiknak, s vaskos karjaival magához szorítja és betakarja, hogy ne essen baja a lépcsőn lefelé. Sajnos semmi sem tudja megállítani közös bukásukat, s mire a lépcső alján megérkeznek, addigra Darok szerez néhány horzsolást és kék foltot, azonban egy ekkora harcosnak, ez nem számít komoly sebesülésnek, még akkor sem ha kicsit sajognak a tagjai. Mikor stabilan a padlón megállapodnak, a lépcső alján, akkor egy darabig még magához szorítja a nőstényt, mert nem biztos még benne, hogy teljesen leértek. Amennyire tud, körülnéz, s megállapítja, hogy teljesen földet értek. Óvó karjait szét tárja, s elengedi az addig testével megőrzött Winyra-t. Zsoldosként gyakran nem csak árukat, hanem személyekre is vigyáznia kellett, így hozzá van szokva, s gyakorlott is abban, hogyan kell testével védeni valakit. Súlyos, izmai, hatalmas teste felfogott szinte minden ütést, csapódást. Ennek ellenére, mikor elengedi a másikat rákérdez, hogy van.*
- Minden rendben? *Legjobb reménye és tudása szerint Winyra nem valószínű, hogy megsérült, de mégis megkérdezi, biztos, ami biztos. Tekintetét éppen felemeli a földről és a lépcsőn kiszúrja a méretes sárdarabot.*
- Valami lucskos lábú paraszt műve. *Ezen felmérgeli magát, hiszen még ittasan is sikerült volna a feladata, de az élet kiszámíthatatlan akadályokat görgethet elénk, mint ahogy azt most is tette.*