Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-10 10:11:53
Üzenet elküldve: 2023-07-10 10:11:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Üzletnézőben//
*A nő mindent elmond neki, amire kíváncsi, ám nem erre a válaszra számított, ez látszik az arcán is. Azonban a sört, azt nem hagyja ott, jól fog esni neki.*
- Legyen méz. Köszönöm az információt, sajnálattal hallom, pedig tudom, hogy egykor nagy híre volt itt Artheniorban is. Biztos most máshol jobb üzletek vannak, itt meg pang a dolog. Érthető így is. *Von vállat, valahogy már semmi nem olyan, mint anno volt, de ez a folyamat nem most kezdődött el, ezzel is tisztában van. Ha megkapja a sört, akkor megissza, viszonylag gyorsan le is gurul a torkán, talán nő létére ez szokatlan lehet.*
- Minden jót. *Üzenetet felesleges lenne hagynia, talán mostanában ide se jön vissza többet. Megy és az istállóból kiveszi a lovat, majd kantárszáron vezeti tovább.*
*A nő mindent elmond neki, amire kíváncsi, ám nem erre a válaszra számított, ez látszik az arcán is. Azonban a sört, azt nem hagyja ott, jól fog esni neki.*
- Legyen méz. Köszönöm az információt, sajnálattal hallom, pedig tudom, hogy egykor nagy híre volt itt Artheniorban is. Biztos most máshol jobb üzletek vannak, itt meg pang a dolog. Érthető így is. *Von vállat, valahogy már semmi nem olyan, mint anno volt, de ez a folyamat nem most kezdődött el, ezzel is tisztában van. Ha megkapja a sört, akkor megissza, viszonylag gyorsan le is gurul a torkán, talán nő létére ez szokatlan lehet.*
- Minden jót. *Üzenetet felesleges lenne hagynia, talán mostanában ide se jön vissza többet. Megy és az istállóból kiveszi a lovat, majd kantárszáron vezeti tovább.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-08 18:15:10
Üzenet elküldve: 2023-07-08 18:15:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Aenae számára Wegtoren egy egzotikus, furcsa világ. A nők gyönyörűek - mint Yeza -, a férfiak lehengerőek - mint Cha'yss -, mindenki temperamentumos, talán a klímától. Persze a wegtoreni szemnek Aenae is egzotikus lehetett, ha megjelenése nem is, hát a szelíd természete mindenképpen. Meg az a tény, hogy ez a törékeny, minden bókra fülig vörösödő artheniori fruska elérte azt, hogy Cha'yss Cano Caldorcor nőül vegye. Aenae persze nem az a fajta, aki szívesen fürdőzik az ilyetén figyelemben, de azért mindenképpen legyezgette a hiúságát az a jó néhány féltékeny pillantás, amivel wegtoreni tartózkodásuk alatt végigmérték. Cha'ysst nem faggatta, hogy egyik-másik lehengerlő szépségű nő miért akarta megölni őt a pillantásával, hiszen mindig is tudta, hogy férjét szeretik a nők. Bár kicsit úgy tűnt, hogy többen szerették azelőtt, mint amennyit Aenae gondolt. De most már az övé, csakis az övé!
Jó ideje alkotnak már egy párt, így ha nem is volt mindig egyértelmű a számára, hogy mi is játszódott le a másikban, de érezte mindig, hogy valami megváltozott, de ahogy sok minden más sem, úgy ezt sem firtatta soha. Tudta, hogy egyszer véget fognak érni a mézeshetek, nyilván nem meglepő, hogy Cha'ysst ez lehangolta. Jelét sosem adta annak, hogy észrevette, lélekben felkészült arra, hogy el kell hagyják majd a várost és fel kell adják az ott megszokott életvitelüket.
Artheniorba érve már tudja, hogy nem akart visszajönni. Persze azzal is tisztában van, hogy Cha'yssnak vissza kellett jönnie, hiszen itt van az üzlete és arra gondot kell viselni, különben búcsút mondhatnak az ilyen párhónapos wegtoreni kiruccanásoknak. Majd jövőre, vagy azután, újra ellátogatnak Cha'yss szülővárosába.
A Kalmár előtt állva már nagyon nem akar itt lenni. De aztán arra is rájön hamar, hogy neki tulajdonképpen mindegy, hol van, csak Cha'yss legyen mellette. Csak akkor alszik jól, ha hallja maga mellett a másik szuszogását, csak helyrajzi kérdés, hogy hol vannak.
Széles mosoly kúszik az arcára, mikor belépnek a fogadó ajtaján. Így bent állva már egészen úgy érzi, hiányzott a hely. Vagy talán csak a hatalmas baldachinos ágy odafent.*
- Akkor beálljak a pultba sört csapolni?
*Nem mintha tudná, hogy hogyan kell sört csapolni, de szeretne Cha'yss segítségére lenni, nemcsak ülni egész nap a szobában és várni, hogy mikor érkezik meg a mindenféle munkái után.*
*Aenae számára Wegtoren egy egzotikus, furcsa világ. A nők gyönyörűek - mint Yeza -, a férfiak lehengerőek - mint Cha'yss -, mindenki temperamentumos, talán a klímától. Persze a wegtoreni szemnek Aenae is egzotikus lehetett, ha megjelenése nem is, hát a szelíd természete mindenképpen. Meg az a tény, hogy ez a törékeny, minden bókra fülig vörösödő artheniori fruska elérte azt, hogy Cha'yss Cano Caldorcor nőül vegye. Aenae persze nem az a fajta, aki szívesen fürdőzik az ilyetén figyelemben, de azért mindenképpen legyezgette a hiúságát az a jó néhány féltékeny pillantás, amivel wegtoreni tartózkodásuk alatt végigmérték. Cha'ysst nem faggatta, hogy egyik-másik lehengerlő szépségű nő miért akarta megölni őt a pillantásával, hiszen mindig is tudta, hogy férjét szeretik a nők. Bár kicsit úgy tűnt, hogy többen szerették azelőtt, mint amennyit Aenae gondolt. De most már az övé, csakis az övé!
Jó ideje alkotnak már egy párt, így ha nem is volt mindig egyértelmű a számára, hogy mi is játszódott le a másikban, de érezte mindig, hogy valami megváltozott, de ahogy sok minden más sem, úgy ezt sem firtatta soha. Tudta, hogy egyszer véget fognak érni a mézeshetek, nyilván nem meglepő, hogy Cha'ysst ez lehangolta. Jelét sosem adta annak, hogy észrevette, lélekben felkészült arra, hogy el kell hagyják majd a várost és fel kell adják az ott megszokott életvitelüket.
Artheniorba érve már tudja, hogy nem akart visszajönni. Persze azzal is tisztában van, hogy Cha'yssnak vissza kellett jönnie, hiszen itt van az üzlete és arra gondot kell viselni, különben búcsút mondhatnak az ilyen párhónapos wegtoreni kiruccanásoknak. Majd jövőre, vagy azután, újra ellátogatnak Cha'yss szülővárosába.
A Kalmár előtt állva már nagyon nem akar itt lenni. De aztán arra is rájön hamar, hogy neki tulajdonképpen mindegy, hol van, csak Cha'yss legyen mellette. Csak akkor alszik jól, ha hallja maga mellett a másik szuszogását, csak helyrajzi kérdés, hogy hol vannak.
Széles mosoly kúszik az arcára, mikor belépnek a fogadó ajtaján. Így bent állva már egészen úgy érzi, hiányzott a hely. Vagy talán csak a hatalmas baldachinos ágy odafent.*
- Akkor beálljak a pultba sört csapolni?
*Nem mintha tudná, hogy hogyan kell sört csapolni, de szeretne Cha'yss segítségére lenni, nemcsak ülni egész nap a szobában és várni, hogy mikor érkezik meg a mindenféle munkái után.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:12:30
Üzenet elküldve: 2023-07-08 16:12:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Mézeshetek eltetével...//
*Először ódzkodott tőle, hogy Wegtorenben töltsék el a mézesheteiket, de aztán rávette magát, hogy hazautazzanak. Régen elindult már és meglehetősen sok időt töltött a Tűz Városától távol. Bár Wegtorenben a bűnök ritkán évülnek el, valójában senki sem tudott rábizonyítani semmit. Egykori társai már vagy elfeledkeztek róla vagy nem tartották olyan fontosnak, hogy bárkit utána uszítsanak. Ráadásul régi patrónusai is megvoltak még, akikkel bár kapcsolatot már nem ápolt, mégis régen sokat köszönhettek neki.
Valójában szó nélkül keltek útra és bár tudta, személye betöltetlen űrt hagy maga után, mégis ellesznek figyelő tekintete nélkül is egy ideig. Wegtorenben jó ismerőseit kereste fel, akik tartoztak neki régről így elég volt pár be nem hajtott szívességet felemlíteni, hogy nemesekhez méltón élhessenek az idő alatt, míg ott tartózkodtak.
A legboldogabb akkor volt, ha Aenaet boldognak és kiegyensúlyozottnak láthatta, mert erős félelem munkált benne, hogy a lány képtelen lesz kiheverni a Vashegyen történteket. Félt, hogy a bűntudat és a megfeleléskényszer olyan tettekre sarkallja, amelyek ártanának az egészségének. Minden nappal nyugodtabb lett, amikor Aenae jót evett, jót aludt és együtt lehettek. Persze megejtett pár látogatást egyes fontos embereknél, helyeken, ahol bemutatta feleségét, de csak annyi időt töltöttek ott, ami feltétlen szükséges. Meglepő volt számára, hogy a mézesheteket olykor jobban tisztelik, mint a szerződéseket.
Naphosszat feküdtek a vályogfalak hűvösében, amely jótékonyan tartotta házon kívül a kinti forróságot. Megkóstolták Wegtoren összes különleges ételét, ami számára nem volt újdonság, de Aenae számára élményeket tartogatott. Mézes sütemény, gyümölcsök, melyek csak a Tűz Városának forróságában teremnek. Örömmel ült vagy állt modellt Aenae művészetéhez, hisz legtöbbször nem kellett mást tennie, mint pipáznia vagy olvasnia a verandán, míg a lány lerajzolta, lefestette.
A mézeshetek végéhez közeledve különös érzés ülte meg, amely lassan mérgezte jókedvét, bár jó érzékkel tettette, hogy minden rendben. Valójában nem akart visszatérni, nem akart újra belemerülni Arthenior életébe. Maradt volna, de a szívességek elfogytak, a barátok pedig újra igyekeztek kihasználni, hogy Wegtorenben van. Lassan eljött az az idő, amikor már nem mondhatott könnyű szívvel a mézeshetekre hivatkozva vissza egy-egy „kötelező” megjelenést.
Az indulás napján megírt pár bocsánatkérő hangvételű levelet, amelyben tudatja, vissza kell térniük Artheniorba, de meghagyta, hogy legközelebbi látogatása idején mindenkit felkeres. Természetesen erről szó sem volt. Nehéz szívvel indult el Aenae oldalán a Levegő Városába, bár ebből a lány semmit sem láthatott rajta, erről gondoskodott. Mosolygott és erővel teli volt, feltöltődött a pihenés alatt, bár akadtak aggályai, melyeket igyekezett elnyomni magában.
A Kalmár elé érve elégedetten látta, hogy az épület áll, működik és remélte, hogy odabent is ezt tapasztalja majd. Ahogy kell, elsőként lép be a fogadóba, hogy levéve kalapján körbenézzen.*
- Otthon, édes otthon. *Mosolyog Aenaere, ahogy beengedi maga mögött.*
*Először ódzkodott tőle, hogy Wegtorenben töltsék el a mézesheteiket, de aztán rávette magát, hogy hazautazzanak. Régen elindult már és meglehetősen sok időt töltött a Tűz Városától távol. Bár Wegtorenben a bűnök ritkán évülnek el, valójában senki sem tudott rábizonyítani semmit. Egykori társai már vagy elfeledkeztek róla vagy nem tartották olyan fontosnak, hogy bárkit utána uszítsanak. Ráadásul régi patrónusai is megvoltak még, akikkel bár kapcsolatot már nem ápolt, mégis régen sokat köszönhettek neki.
Valójában szó nélkül keltek útra és bár tudta, személye betöltetlen űrt hagy maga után, mégis ellesznek figyelő tekintete nélkül is egy ideig. Wegtorenben jó ismerőseit kereste fel, akik tartoztak neki régről így elég volt pár be nem hajtott szívességet felemlíteni, hogy nemesekhez méltón élhessenek az idő alatt, míg ott tartózkodtak.
A legboldogabb akkor volt, ha Aenaet boldognak és kiegyensúlyozottnak láthatta, mert erős félelem munkált benne, hogy a lány képtelen lesz kiheverni a Vashegyen történteket. Félt, hogy a bűntudat és a megfeleléskényszer olyan tettekre sarkallja, amelyek ártanának az egészségének. Minden nappal nyugodtabb lett, amikor Aenae jót evett, jót aludt és együtt lehettek. Persze megejtett pár látogatást egyes fontos embereknél, helyeken, ahol bemutatta feleségét, de csak annyi időt töltöttek ott, ami feltétlen szükséges. Meglepő volt számára, hogy a mézesheteket olykor jobban tisztelik, mint a szerződéseket.
Naphosszat feküdtek a vályogfalak hűvösében, amely jótékonyan tartotta házon kívül a kinti forróságot. Megkóstolták Wegtoren összes különleges ételét, ami számára nem volt újdonság, de Aenae számára élményeket tartogatott. Mézes sütemény, gyümölcsök, melyek csak a Tűz Városának forróságában teremnek. Örömmel ült vagy állt modellt Aenae művészetéhez, hisz legtöbbször nem kellett mást tennie, mint pipáznia vagy olvasnia a verandán, míg a lány lerajzolta, lefestette.
A mézeshetek végéhez közeledve különös érzés ülte meg, amely lassan mérgezte jókedvét, bár jó érzékkel tettette, hogy minden rendben. Valójában nem akart visszatérni, nem akart újra belemerülni Arthenior életébe. Maradt volna, de a szívességek elfogytak, a barátok pedig újra igyekeztek kihasználni, hogy Wegtorenben van. Lassan eljött az az idő, amikor már nem mondhatott könnyű szívvel a mézeshetekre hivatkozva vissza egy-egy „kötelező” megjelenést.
Az indulás napján megírt pár bocsánatkérő hangvételű levelet, amelyben tudatja, vissza kell térniük Artheniorba, de meghagyta, hogy legközelebbi látogatása idején mindenkit felkeres. Természetesen erről szó sem volt. Nehéz szívvel indult el Aenae oldalán a Levegő Városába, bár ebből a lány semmit sem láthatott rajta, erről gondoskodott. Mosolygott és erővel teli volt, feltöltődött a pihenés alatt, bár akadtak aggályai, melyeket igyekezett elnyomni magában.
A Kalmár elé érve elégedetten látta, hogy az épület áll, működik és remélte, hogy odabent is ezt tapasztalja majd. Ahogy kell, elsőként lép be a fogadóba, hogy levéve kalapján körbenézzen.*
- Otthon, édes otthon. *Mosolyog Aenaere, ahogy beengedi maga mögött.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-07-08 15:36:39
Üzenet elküldve: 2023-07-08 15:36:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A mézeshetek elteltével…//
*Általános igazság, hogy a jó dolgok túlságosan hamar véget érnek. Úgy tűnik, hogy különösen igaz ez a mézeshetekre - esetükben hónapokra -, pláne ha az ember lánya minden pillanatát élvezi, minden egyes léhasággal vagy semmittevéssel töltött percét. Csak elsőre volt furcsa, hogy nincsen semmi elvárás, semmi kötelezettség. Senki nem szólta meg azért, ha későn kelt, de még azért sem, ha egész nap nem másztak ki az ágyból, senki nem húzta fel az orrát, ha visszautasítottak egy-egy meghívást, vagy ha elfogadták, de végül mégsem jelentek meg, hisz szerelmesek, akik nászúton vannak. Aenae az elején még aggódott, hogy mit is gondolnak majd mások, így ezt leginkább saját magában, saját magával kellett lerendeznie, meg kellett tanulja a leckét ahhoz, hogy boldog lehessen. Az érzés pedig igazán felszabadító volt, mikor végre már nem kötötték gúzsba mások elvárásai. Ha olyan kedve volt, akkor egész nap ki sem kelt az ágyból, ha olyan kedve volt, akkor bort ivott a reggelihez és cseppet sem érdekelte, hogy mit gondolnak mások róla-róluk. Nem kísértette Kagan szelleme, ahogyan Yagnaré sem. Majdnem éjjel jól aludt, szerelmeskedéstől elpilledve, Cha'yss óvó karjai között, biztonságban. Ráadásul újabban elkezdett úgy enni, hogy alig válogat és finnyáskodik - hiába, a Lloslie-féle spenót-kúra megtette a hatást -, így sikerült magára szednie valamennyit, és bár még mindig sovány, de naponta hallgatja meg, hogy milyen jól néz ki, mennyire jót tesz és milyen jól áll neki a boldogság. Aenae pedig továbbra sem tudja pirulás nélkül fogadni mások bókjait.
Egész eddigi életének eddigi legtermékenyebb időszaka, hiszen nemigen telt úgy el nap, hogy ne vetett volna papírra legalább egy skiccet. A legtöbb kép természetesen Cha'yssról készült, de akadnak kettejüket ábrázoló művek is, néhány épületről egy-egy vázlat, elnagyolt tájkép, illetve önarcképek. Ez utóbbi meglehetősen új Aenae számára, hiszen másokat mindig sokkal érdekesebbnek talált saját magánál, azonban a saját magáról készített rajzok remekül megmutatják azt, hogy min is ment át az utóbbi időben. Az első képről egy sovány, karikás szemű, elgyötört Aenae néz vissza, míg az utolsón arca kikerekedett, látszik rajta, hogy kipihent és boldog, szája sarkában ott egy kis mosoly, de vidám tekintete az, ami a legbeszédesebb.
Ki kellett heverniük egy tragédiát, mert egy gyermek elvesztése igenis tragédia, még akkor is, ha egy meg-nem-született gyermekről van szó. Időbe telt elfogadni azt, hogy nem tehet erről a tragédiáról, elengedni azokat az érzéseket, hogy hibás lenne bármiben, vagy, hogy csalódást okozott volna. Azonban retteg attól, hogy újra megtörténhet, ezek fényében pedig nem is csoda az, hogy majdnem annyi Rhéa félelméből készült főzetet iszik az utóbbi időben, mint amennyi bort. A napirendje részévé vált, csakúgy mint a reggeli.
Nem akart hazajönni, szerette volna, ha örökké tartanak a mézeshetek, de tisztában van vele, hogy nem lehet örökké így élni, bár az első adandó alkalommal felveti majd Cha'yssnak, hogy ideje a második nászútnak, majd a harmadiknak, negyediknek és így tovább. Majd akkor, ha elfogy a lendülete, vagy ha kezdene visszatérni az azelőtti önmagához, hogy jobban érdekli mások véleménye és elvárásaik, mint saját maga. Most egyelőre hazatértek.*
*Általános igazság, hogy a jó dolgok túlságosan hamar véget érnek. Úgy tűnik, hogy különösen igaz ez a mézeshetekre - esetükben hónapokra -, pláne ha az ember lánya minden pillanatát élvezi, minden egyes léhasággal vagy semmittevéssel töltött percét. Csak elsőre volt furcsa, hogy nincsen semmi elvárás, semmi kötelezettség. Senki nem szólta meg azért, ha későn kelt, de még azért sem, ha egész nap nem másztak ki az ágyból, senki nem húzta fel az orrát, ha visszautasítottak egy-egy meghívást, vagy ha elfogadták, de végül mégsem jelentek meg, hisz szerelmesek, akik nászúton vannak. Aenae az elején még aggódott, hogy mit is gondolnak majd mások, így ezt leginkább saját magában, saját magával kellett lerendeznie, meg kellett tanulja a leckét ahhoz, hogy boldog lehessen. Az érzés pedig igazán felszabadító volt, mikor végre már nem kötötték gúzsba mások elvárásai. Ha olyan kedve volt, akkor egész nap ki sem kelt az ágyból, ha olyan kedve volt, akkor bort ivott a reggelihez és cseppet sem érdekelte, hogy mit gondolnak mások róla-róluk. Nem kísértette Kagan szelleme, ahogyan Yagnaré sem. Majdnem éjjel jól aludt, szerelmeskedéstől elpilledve, Cha'yss óvó karjai között, biztonságban. Ráadásul újabban elkezdett úgy enni, hogy alig válogat és finnyáskodik - hiába, a Lloslie-féle spenót-kúra megtette a hatást -, így sikerült magára szednie valamennyit, és bár még mindig sovány, de naponta hallgatja meg, hogy milyen jól néz ki, mennyire jót tesz és milyen jól áll neki a boldogság. Aenae pedig továbbra sem tudja pirulás nélkül fogadni mások bókjait.
Egész eddigi életének eddigi legtermékenyebb időszaka, hiszen nemigen telt úgy el nap, hogy ne vetett volna papírra legalább egy skiccet. A legtöbb kép természetesen Cha'yssról készült, de akadnak kettejüket ábrázoló művek is, néhány épületről egy-egy vázlat, elnagyolt tájkép, illetve önarcképek. Ez utóbbi meglehetősen új Aenae számára, hiszen másokat mindig sokkal érdekesebbnek talált saját magánál, azonban a saját magáról készített rajzok remekül megmutatják azt, hogy min is ment át az utóbbi időben. Az első képről egy sovány, karikás szemű, elgyötört Aenae néz vissza, míg az utolsón arca kikerekedett, látszik rajta, hogy kipihent és boldog, szája sarkában ott egy kis mosoly, de vidám tekintete az, ami a legbeszédesebb.
Ki kellett heverniük egy tragédiát, mert egy gyermek elvesztése igenis tragédia, még akkor is, ha egy meg-nem-született gyermekről van szó. Időbe telt elfogadni azt, hogy nem tehet erről a tragédiáról, elengedni azokat az érzéseket, hogy hibás lenne bármiben, vagy, hogy csalódást okozott volna. Azonban retteg attól, hogy újra megtörténhet, ezek fényében pedig nem is csoda az, hogy majdnem annyi Rhéa félelméből készült főzetet iszik az utóbbi időben, mint amennyi bort. A napirendje részévé vált, csakúgy mint a reggeli.
Nem akart hazajönni, szerette volna, ha örökké tartanak a mézeshetek, de tisztában van vele, hogy nem lehet örökké így élni, bár az első adandó alkalommal felveti majd Cha'yssnak, hogy ideje a második nászútnak, majd a harmadiknak, negyediknek és így tovább. Majd akkor, ha elfogy a lendülete, vagy ha kezdene visszatérni az azelőtti önmagához, hogy jobban érdekli mások véleménye és elvárásaik, mint saját maga. Most egyelőre hazatértek.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-28 18:41:54
Üzenet elküldve: 2023-06-28 18:41:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletnézőben//
*Fekete nap ez a mai. Yezával kezdődött, arctalan szörnyeteggel folytatódott, most meg ennek a szegény aranyhajú vendégnek nem tud semmiben a szolgálatára lenni. Mikarr itt dolgozik még, de… khm… "szabadságon van". A Kereskedőház sajnos bizonytalan ideig zárva tart. Üzleti ügyekben sajnos nem tud segíteni, ő csak a fogadót viszi. A kereskedőik mind egy szálig üzleti úton vannak. Sajnos a Ház feje sincs itt, az utóbbi időben inkább a thargoknál tartózkodik.
Nawanthiri iszonyatosan, borzasztóan hasznavehetetlennek és szerencsétlennek érzi magát a fenti kérdezz-felelek végére. Ugyan nem az ő hibája, hogy Aztyan felfüggesztette az üzletet, de annyira történhetne már valami jó is ma, és sehogyan nem akar. Még az sem ugrik be neki, miről híres ez az aranyhajú asszony. Törpe sörrel legalább tud szolgálni:*
- Sima, méz-, búza- vagy áfonyasört szeretnél belőle? *kérdi reménykedve. Látszik rajta, hogy nagyon szeretne a vendég kedvére tenni, és restelli, hogy nem tud. Már ott tart, hogy menten megkínálja valami rágcsálnivalóval is.*
*Fekete nap ez a mai. Yezával kezdődött, arctalan szörnyeteggel folytatódott, most meg ennek a szegény aranyhajú vendégnek nem tud semmiben a szolgálatára lenni. Mikarr itt dolgozik még, de… khm… "szabadságon van". A Kereskedőház sajnos bizonytalan ideig zárva tart. Üzleti ügyekben sajnos nem tud segíteni, ő csak a fogadót viszi. A kereskedőik mind egy szálig üzleti úton vannak. Sajnos a Ház feje sincs itt, az utóbbi időben inkább a thargoknál tartózkodik.
Nawanthiri iszonyatosan, borzasztóan hasznavehetetlennek és szerencsétlennek érzi magát a fenti kérdezz-felelek végére. Ugyan nem az ő hibája, hogy Aztyan felfüggesztette az üzletet, de annyira történhetne már valami jó is ma, és sehogyan nem akar. Még az sem ugrik be neki, miről híres ez az aranyhajú asszony. Törpe sörrel legalább tud szolgálni:*
- Sima, méz-, búza- vagy áfonyasört szeretnél belőle? *kérdi reménykedve. Látszik rajta, hogy nagyon szeretne a vendég kedvére tenni, és restelli, hogy nem tud. Már ott tart, hogy menten megkínálja valami rágcsálnivalóval is.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-28 11:31:52
Üzenet elküldve: 2023-06-28 11:31:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Üzletnézőben//
*A csuklya bár takarja a fejét, de mikor Nawanthiri közelebb lép, itt- ott kikandikál a szélén, hol egy arany, hol egy vörös fürt. Azért is hord ilyen takaró ruházatot, mert ha nyíltan róná az utcákat megint megállítanák folyton, hogy csecsemőket puszilgasson és öregeket áldjon meg. Az meg aztán neki nagyon nem hiányzik, bár a lovát nehezebb eltakarni, szerencsére az istállósfiú semmit se kérdezett, csak bevezette. A szélesvállú, megtermett nő kicsit meglepi, nem rá számított, így egy pillanatig haboz, főleg mert úgy sejti még morcos is, talán éjjelt nappallá téve dolgoztatják itt.*
- Mik már nem dolgozik itt? *Kérdi, közben körbe forgatja a szemeit, de hát ha nincs itt, akkor nincs itt, az oka talán nem is érdekes annyira számára.*
- Üzeltelni jöttem, úgy hallottam kereskedőház is működik az épületben. Szeretnék egy bizonyos dolgot beszereztetni, csak nem tudom milyen árfekvése van manapság. Ezen kívül van nálam három világoskék és egy sötétkék ital, vásárolnak fel ilyesmit is? *Néz érdeklődve a nőre, bár lehet nem fog tudni segíteni neki, ekkor ötlik az eszébe, hogy lehet inkább mást kéne kérnie.*
- Tudna idehívni egy kereskedőt személyesen? Nem is zargatnám ilyesmivel akkor, látom sok a dolga. *Mutat körbe, még ha kevesebben is vannak az átlagnál, ki tudja, lehet, hogy a nő végzi a mosást a mosogatást és a főzést is most már. *
- Esetleg a ház feje is itt tartózkodik? Biztos nem. Nem. Megelégszem egy szimpla kereskedővel is, ennél nagyobb gondot nem okoznék. Itt megvárom.*Mutat a pultra maga elé, majd felnéz, mert ha sokáig kell itt várakoznia, még a végén kinézik.*
- Adjon addig ki nekem egy olyan törpe sört, megszomjaztam a hosszú úton. * Le is számolja a 15 aranyat a Törpe sörért.
*
*A csuklya bár takarja a fejét, de mikor Nawanthiri közelebb lép, itt- ott kikandikál a szélén, hol egy arany, hol egy vörös fürt. Azért is hord ilyen takaró ruházatot, mert ha nyíltan róná az utcákat megint megállítanák folyton, hogy csecsemőket puszilgasson és öregeket áldjon meg. Az meg aztán neki nagyon nem hiányzik, bár a lovát nehezebb eltakarni, szerencsére az istállósfiú semmit se kérdezett, csak bevezette. A szélesvállú, megtermett nő kicsit meglepi, nem rá számított, így egy pillanatig haboz, főleg mert úgy sejti még morcos is, talán éjjelt nappallá téve dolgoztatják itt.*
- Mik már nem dolgozik itt? *Kérdi, közben körbe forgatja a szemeit, de hát ha nincs itt, akkor nincs itt, az oka talán nem is érdekes annyira számára.*
- Üzeltelni jöttem, úgy hallottam kereskedőház is működik az épületben. Szeretnék egy bizonyos dolgot beszereztetni, csak nem tudom milyen árfekvése van manapság. Ezen kívül van nálam három világoskék és egy sötétkék ital, vásárolnak fel ilyesmit is? *Néz érdeklődve a nőre, bár lehet nem fog tudni segíteni neki, ekkor ötlik az eszébe, hogy lehet inkább mást kéne kérnie.*
- Tudna idehívni egy kereskedőt személyesen? Nem is zargatnám ilyesmivel akkor, látom sok a dolga. *Mutat körbe, még ha kevesebben is vannak az átlagnál, ki tudja, lehet, hogy a nő végzi a mosást a mosogatást és a főzést is most már. *
- Esetleg a ház feje is itt tartózkodik? Biztos nem. Nem. Megelégszem egy szimpla kereskedővel is, ennél nagyobb gondot nem okoznék. Itt megvárom.*Mutat a pultra maga elé, majd felnéz, mert ha sokáig kell itt várakoznia, még a végén kinézik.*
- Adjon addig ki nekem egy olyan törpe sört, megszomjaztam a hosszú úton. * Le is számolja a 15 aranyat a Törpe sörért.
*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:05:07
Üzenet elküldve: 2023-06-27 19:05:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Dänki és Roth//
//Üzletnézőben//
*Rothawdar urat felkészületlenül éri a tündérlány által indított egészpályás letámadás. Nem találja a szavait sem. Nincsen ezzel semmi gond, az élet azonban nem áll meg: új vendég érkezik a fogadóba, méghozzá csuklyás, titokzatos, és a gyűrűi alapján gazdag. Nawanthiri tehát egy kurta meghajlással kimenti magát Rothawdar úr asztalától - azzal, hogy bármit kívánnak, szóljanak bátran - és a pult mögé siet.
YIlanda láthatja rajta, hogy nincs jól: az arca sápadt, a tekintete űzött. Ettől függetlenül tartja magát, mert a nap vége messze még, a Kalmár vendégei pedig az elérhető legjobbat érdemlik. Van is benne lelkifurdalás, hogy az… aranyhajú? …ismeretlennek ilyen állapotban kell látnia.*
- Üdvözöllek, asszonyom! Mit adhatok neked?
*Bizonytalanul rámosolyog a félelfre. Ilyen haja nincs akárkinek. A szerzetes biztos benne, hogy hallott már a gazdájáról, de mit is…?*
//Üzletnézőben//
*Rothawdar urat felkészületlenül éri a tündérlány által indított egészpályás letámadás. Nem találja a szavait sem. Nincsen ezzel semmi gond, az élet azonban nem áll meg: új vendég érkezik a fogadóba, méghozzá csuklyás, titokzatos, és a gyűrűi alapján gazdag. Nawanthiri tehát egy kurta meghajlással kimenti magát Rothawdar úr asztalától - azzal, hogy bármit kívánnak, szóljanak bátran - és a pult mögé siet.
YIlanda láthatja rajta, hogy nincs jól: az arca sápadt, a tekintete űzött. Ettől függetlenül tartja magát, mert a nap vége messze még, a Kalmár vendégei pedig az elérhető legjobbat érdemlik. Van is benne lelkifurdalás, hogy az… aranyhajú? …ismeretlennek ilyen állapotban kell látnia.*
- Üdvözöllek, asszonyom! Mit adhatok neked?
*Bizonytalanul rámosolyog a félelfre. Ilyen haja nincs akárkinek. A szerzetes biztos benne, hogy hallott már a gazdájáról, de mit is…?*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:46:12
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:46:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Üzletnézőben//
*Csuklyával takart fejjel lép be a fogdóba, kezét felemelve húzza el egyik oldalt, hogy lássa, merre is kell mennie a pult irányába. Az előbukkanó kézen több aranyszínű szűrű tetszeleg, a csizmája viszont már nem mai darab, ahogy a nadrágja sem, ám minden szépen letisztogatott. Miközben a pult felé tart, körbe- körbe jár a feje, hogy lássa mennyien tolonganak jelenleg a helyiségben, reményei szerint, pont holtidőben érkezett. Mikor odaér, felül óvatosan egy székre és várja, hogy odalépjen hozzá valaki. Reménykedik azért benne, hogy Mik még itt dolgozik és nem rúgták ki, miután távozott, csak mert kicsit hiányos volt a kassza. Azt meg főleg reméli, hogy nem köti össze a két dolgot, vagy már régen el is felejtette. Ezúttal kereskedőre lenne szüksége, a kíváncsiság végett érkezett, a lovat már bevezette az istállóba.*
*Csuklyával takart fejjel lép be a fogdóba, kezét felemelve húzza el egyik oldalt, hogy lássa, merre is kell mennie a pult irányába. Az előbukkanó kézen több aranyszínű szűrű tetszeleg, a csizmája viszont már nem mai darab, ahogy a nadrágja sem, ám minden szépen letisztogatott. Miközben a pult felé tart, körbe- körbe jár a feje, hogy lássa mennyien tolonganak jelenleg a helyiségben, reményei szerint, pont holtidőben érkezett. Mikor odaér, felül óvatosan egy székre és várja, hogy odalépjen hozzá valaki. Reménykedik azért benne, hogy Mik még itt dolgozik és nem rúgták ki, miután távozott, csak mert kicsit hiányos volt a kassza. Azt meg főleg reméli, hogy nem köti össze a két dolgot, vagy már régen el is felejtette. Ezúttal kereskedőre lenne szüksége, a kíváncsiság végett érkezett, a lovat már bevezette az istállóba.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-20 10:07:23
Üzenet elküldve: 2023-06-20 10:07:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Dänki, Roth és Nawa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mindent, mindent elborít az éj. A fények sorra hunynak ki, a levegő pedig lassan elszivárog az ivóból. Nawanthiri lehunyja a szemét, amikor megérzi a torkára szoruló, hűvös markot. Vendégüket azonban csukott szemmel is látja maga előtt. A gyolcs a világ legszebb arcú férfiját rejti, erőst és gyengédet, akinek ereiben a vérrel mégis olajos sötétség keveredik. Gyönyörű testében a nyomás (felajzottság?) egyre nő, míg robbanásig nem feszül, mint egy hatalmasra fúvódott ciszta. Egyetlen finom érintés elég…*
"Izé, uram… Uram!" *csilingeli egy sörízű kis hang. Motozás hallatszik, apró tagok koppannak fán. A szerzetes feje hirtelen kitisztul: a feneketlen éj úgy tűnik el, mintha soha nem is létezett volna. Kinyitja a szemét, sűrűn pislog, jobbjával a halántékához nyúl. Ujja alatt lüktet egy ér.
A tündérlány eközben felmászik az asztalra, és Rothawdar úrnak olyan ajánlatot tesz, amit nem könnyű visszautasítani. Nawanthiri arcára visszaóvakodik egy halotthalvány mosoly. Ha a férfi még figyel rá, természetesen jelzi, hogy nem neheztel rá a legkevésbé sem. Egyelőre nem tér vissza a pult mögé, hátha sikerül Dänki kisasszonynak meghívatnia magát valamire.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mindent, mindent elborít az éj. A fények sorra hunynak ki, a levegő pedig lassan elszivárog az ivóból. Nawanthiri lehunyja a szemét, amikor megérzi a torkára szoruló, hűvös markot. Vendégüket azonban csukott szemmel is látja maga előtt. A gyolcs a világ legszebb arcú férfiját rejti, erőst és gyengédet, akinek ereiben a vérrel mégis olajos sötétség keveredik. Gyönyörű testében a nyomás (felajzottság?) egyre nő, míg robbanásig nem feszül, mint egy hatalmasra fúvódott ciszta. Egyetlen finom érintés elég…*
"Izé, uram… Uram!" *csilingeli egy sörízű kis hang. Motozás hallatszik, apró tagok koppannak fán. A szerzetes feje hirtelen kitisztul: a feneketlen éj úgy tűnik el, mintha soha nem is létezett volna. Kinyitja a szemét, sűrűn pislog, jobbjával a halántékához nyúl. Ujja alatt lüktet egy ér.
A tündérlány eközben felmászik az asztalra, és Rothawdar úrnak olyan ajánlatot tesz, amit nem könnyű visszautasítani. Nawanthiri arcára visszaóvakodik egy halotthalvány mosoly. Ha a férfi még figyel rá, természetesen jelzi, hogy nem neheztel rá a legkevésbé sem. Egyelőre nem tér vissza a pult mögé, hátha sikerül Dänki kisasszonynak meghívatnia magát valamire.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-19 00:06:24
Üzenet elküldve: 2023-06-19 00:06:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
//Roth és Nawa//
* A bögre alján maradt méz miatt letargiába süllyedt óriást még Dänkijinkilinkilinkilinkij sem tudja felvidítani, ami nem csupán a másik szomorúsága miatt esik rosszul neki, hanem mert egy mozdulatlan óriással nem sok kalandot tud elképzelni. Legörbülnek ajkai, egy ideig még vár, hátha Pimpő jobban lesz, ám mivel a gigász tovább szomorkodik, tündérünk pedig nem akarja az egész napot itt tölteni és szegény teremtményt vigasztalni, úgy dönt, keres mást.
Sóhajt és megissza a maradék sörét. *
– Hukk! * Nagyot csuklik a végén és hátrahőköl.
~ Miért ittam meg az egészet, hiszen még majdnem tele volt! ~ Egy ilyen kis testben nem oszlik úgy el az alkohol, mint például egy óriásban, Dänkijinkilinkilinkilinkij ráadásul soha életében nem ivott még semmiféle piát. A hatás nem marad el. Nem lát még kettősen és mást se érez, legfeljebb egy kis egyensúlyzavart és a bátorságot, hogy odamenjen egy idegenhez. Nem is akármelyikhez! Nem törődik azzal, hogy az alak, aki felé tart úgy néz ki, mint egy múmia és azzal sem, hogy épp beszélget a személyzet egyik tagjával. Habár az igazat megvallva, ez koránt sem írható saját merészségének számlájára, inkább arról van szó, hogy túlságosan összpontosít arra, hogy ne dőljön el, így aztán nem jut idő arra, hogy megnézze, hova is tart. *
– Izé, uram… Uram! * Kezdi kicsit bátortalanul még így az ital hatása alatt is – mégiscsak, ez még csak egy korsó sör volt. Közben ügyetlenül felmászik egy székre, de nem ráül, hanem rátérdel, hogy rendesen felérje az asztalt – habár amit ő csinál, azt pontosabban leírja a "ráhasal az asztalra" kifejezés, ugyanis teljes testtel előredől és kissé ködös tekintetét Rothawdarra szegezi. Ekkor látja csak meg az arcát – illetve a maszkot, ami eltakarja azt. Mi tagadás, egy pillanatig kijózanul a nem tündérbarát látványtól, de ha már itt van, nem szívódhat csak úgy fel, tehát inkább belekezd mondandójába. *
– Milyen szép… jelmezed van! Én Dänkili… Dänkijinkikij… Dänki vagyok, téged hogy hívnak? Bocsi, hogy csak így ide jöttem, de tudod égető szükségem lenne egy hozzád hasonló… kalandorra. Szívesen mesélek még egy ital mellett! * A végén hatalmas mosolyt virít a kámzsás idegenre. Miközben beszél, végig a másik szemeibe néz (azokat legalább nem takarja az arc többi részét elfedő anyag) és lassan közeledik a másikhoz, egyre nagyobb területet elfoglalva az asztalból. *
//Roth és Nawa//
* A bögre alján maradt méz miatt letargiába süllyedt óriást még Dänkijinkilinkilinkilinkij sem tudja felvidítani, ami nem csupán a másik szomorúsága miatt esik rosszul neki, hanem mert egy mozdulatlan óriással nem sok kalandot tud elképzelni. Legörbülnek ajkai, egy ideig még vár, hátha Pimpő jobban lesz, ám mivel a gigász tovább szomorkodik, tündérünk pedig nem akarja az egész napot itt tölteni és szegény teremtményt vigasztalni, úgy dönt, keres mást.
Sóhajt és megissza a maradék sörét. *
– Hukk! * Nagyot csuklik a végén és hátrahőköl.
~ Miért ittam meg az egészet, hiszen még majdnem tele volt! ~ Egy ilyen kis testben nem oszlik úgy el az alkohol, mint például egy óriásban, Dänkijinkilinkilinkilinkij ráadásul soha életében nem ivott még semmiféle piát. A hatás nem marad el. Nem lát még kettősen és mást se érez, legfeljebb egy kis egyensúlyzavart és a bátorságot, hogy odamenjen egy idegenhez. Nem is akármelyikhez! Nem törődik azzal, hogy az alak, aki felé tart úgy néz ki, mint egy múmia és azzal sem, hogy épp beszélget a személyzet egyik tagjával. Habár az igazat megvallva, ez koránt sem írható saját merészségének számlájára, inkább arról van szó, hogy túlságosan összpontosít arra, hogy ne dőljön el, így aztán nem jut idő arra, hogy megnézze, hova is tart. *
– Izé, uram… Uram! * Kezdi kicsit bátortalanul még így az ital hatása alatt is – mégiscsak, ez még csak egy korsó sör volt. Közben ügyetlenül felmászik egy székre, de nem ráül, hanem rátérdel, hogy rendesen felérje az asztalt – habár amit ő csinál, azt pontosabban leírja a "ráhasal az asztalra" kifejezés, ugyanis teljes testtel előredől és kissé ködös tekintetét Rothawdarra szegezi. Ekkor látja csak meg az arcát – illetve a maszkot, ami eltakarja azt. Mi tagadás, egy pillanatig kijózanul a nem tündérbarát látványtól, de ha már itt van, nem szívódhat csak úgy fel, tehát inkább belekezd mondandójába. *
– Milyen szép… jelmezed van! Én Dänkili… Dänkijinkikij… Dänki vagyok, téged hogy hívnak? Bocsi, hogy csak így ide jöttem, de tudod égető szükségem lenne egy hozzád hasonló… kalandorra. Szívesen mesélek még egy ital mellett! * A végén hatalmas mosolyt virít a kámzsás idegenre. Miközben beszél, végig a másik szemeibe néz (azokat legalább nem takarja az arc többi részét elfedő anyag) és lassan közeledik a másikhoz, egyre nagyobb területet elfoglalva az asztalból. *
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-17 14:26:21
Üzenet elküldve: 2023-06-17 14:26:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nawa//
*Rothawdar nem tudja, vajon mi folyik vagy zajlik le Nawanthiriben, de úgy tűnik neki, hogy valami van, valamire nagyon rátaposhatott, hogy a lány mintha lecövekelt volna előtte.
~Ahm...na most mitévő legyek. Tán nem fog itt nekem esni, mert lehet kilapít.~
Jobbnak látja most nem hozzászólni, még étkéhez sem mer hozzányúlni, csak a lány kifejezését próbálja kielemezni.
~Vajon van a közelben egy kancsó víz, lelocsolhatnám, bár attól még mérgesebb lenne. Valamin biztos gondolkodik vagy emlékek törtek fel benne.~
Végül megszólal.*
-Rendben, a titoktartás szent dolog. Nem tartozik rám kinek esküdtél fel. De mondd, mi jár az eszedben? Ugye nem most akarsz kilapítani, azért mert rákérdeztem?
*Grimaszt nem vág hozzá, pedig szeretne, csak kissé aggodalmas tekintettel néz Nawanthirire.*
*Rothawdar nem tudja, vajon mi folyik vagy zajlik le Nawanthiriben, de úgy tűnik neki, hogy valami van, valamire nagyon rátaposhatott, hogy a lány mintha lecövekelt volna előtte.
~Ahm...na most mitévő legyek. Tán nem fog itt nekem esni, mert lehet kilapít.~
Jobbnak látja most nem hozzászólni, még étkéhez sem mer hozzányúlni, csak a lány kifejezését próbálja kielemezni.
~Vajon van a közelben egy kancsó víz, lelocsolhatnám, bár attól még mérgesebb lenne. Valamin biztos gondolkodik vagy emlékek törtek fel benne.~
Végül megszólal.*
-Rendben, a titoktartás szent dolog. Nem tartozik rám kinek esküdtél fel. De mondd, mi jár az eszedben? Ugye nem most akarsz kilapítani, azért mert rákérdeztem?
*Grimaszt nem vág hozzá, pedig szeretne, csak kissé aggodalmas tekintettel néz Nawanthirire.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-17 08:28:48
Üzenet elküldve: 2023-06-17 08:28:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal szemléli a vendégük mentegetőzését. Idegen vizek. Egy szerzetes, aki fogadóban dolgozik. Hát igen, milyen különös.*
- Egyiknek sem. *válaszolja, és végre pislog egyet* A tanaink régebbiek az isteneknél. *Ólmos lassúsággal az ablak felé fordítja a tekintetét. Odakint világtalan éjszaka van, és a sötétség, mint valami fekete, sűrű olaj, szivárog be az összes könyöklőn. Az ivó homályba borul, de minden kis fényforrás - a gyertyák, a fáklyák, amik az előbb nem is égtek - tűélesen, kékesfehéren izzik, mint megannyi haldokló csillag. Rothawdar úr nem láthatja mindezt: a látomás csak Nawanthiri számára létezik.
A szerzetes visszafordítja az arcát a vendégükre. Nagyon távolinak tűnik a hangja, amikor megszólal.*
- A tanokról nem beszélhetek. Titoktartást kellett fogadnom, amikor felavattak. *Valószínűleg nem először merül fel, hogy miféle szerzet. A sötétség kezdi elborítani a padlót, és felkúszik a falakon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal szemléli a vendégük mentegetőzését. Idegen vizek. Egy szerzetes, aki fogadóban dolgozik. Hát igen, milyen különös.*
- Egyiknek sem. *válaszolja, és végre pislog egyet* A tanaink régebbiek az isteneknél. *Ólmos lassúsággal az ablak felé fordítja a tekintetét. Odakint világtalan éjszaka van, és a sötétség, mint valami fekete, sűrű olaj, szivárog be az összes könyöklőn. Az ivó homályba borul, de minden kis fényforrás - a gyertyák, a fáklyák, amik az előbb nem is égtek - tűélesen, kékesfehéren izzik, mint megannyi haldokló csillag. Rothawdar úr nem láthatja mindezt: a látomás csak Nawanthiri számára létezik.
A szerzetes visszafordítja az arcát a vendégükre. Nagyon távolinak tűnik a hangja, amikor megszólal.*
- A tanokról nem beszélhetek. Titoktartást kellett fogadnom, amikor felavattak. *Valószínűleg nem először merül fel, hogy miféle szerzet. A sötétség kezdi elborítani a padlót, és felkúszik a falakon.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-14 20:57:23
Üzenet elküldve: 2023-06-14 20:57:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nawa//
*Vakmerősége lassan átfordul megfontoltságba, hiszen, ahogy kérdése után Nawanthiri bevág egy szobor kompozíciónak beillő mutatványt, Roth szemei is kikerekednek, amint megtudja, hogy a lány szerzetes.
~Ezt ki sem néztem volna belőle, legfeljebb egy kedélyes és csinos, szabad gondolkodású lánynak néztem.~
Gondolata mit sem segít azon, ahogy most Nawanthiri tekint rá, szinte megdermedni látja a lányt és furcsa érzés keríti hatalmába Rothawdart.*
-Krhm...*Köszörüli meg torkát, mert kis gombóc kerekedett ott*...ahogy látom idegen vizekre eveztem ezzel a kérdéssel.
*Válaszol Rothawdar, de több nem jön ki a torkán, csak gondolatok kavakádja tódul a fejébe.
~Mi? Ez sértés volna számára? Nem volt honnan tudnom hogy mivel foglalkozik. Ki látott már szerzetest kocsmában dolgozni? Mintha szemmel akarna verni. Áh, csak képzelődöm. Mit mondjak neki? Ha valóban szerzetes, mint mondja, akkor jobb ha nem erőltetem.~
Utolsó gondolatánál, jobbjával megdörzsöli homlokát takaró gyolcsot valamint homlokát.*
-Háháhá...hát ez hihetetlen. Szerzetes, aki egy fogadóban dolgozik. Így tartod fenn magad? Melyik istenségnek hódolsz?
*Jobbnak látja, kicsit viccesre fogni a dolgot és jobban kiismerni. Nem mintha még remélne valami komoly dolgot Nawanthiritől, már csak úgy jó illemből is.*
*Vakmerősége lassan átfordul megfontoltságba, hiszen, ahogy kérdése után Nawanthiri bevág egy szobor kompozíciónak beillő mutatványt, Roth szemei is kikerekednek, amint megtudja, hogy a lány szerzetes.
~Ezt ki sem néztem volna belőle, legfeljebb egy kedélyes és csinos, szabad gondolkodású lánynak néztem.~
Gondolata mit sem segít azon, ahogy most Nawanthiri tekint rá, szinte megdermedni látja a lányt és furcsa érzés keríti hatalmába Rothawdart.*
-Krhm...*Köszörüli meg torkát, mert kis gombóc kerekedett ott*...ahogy látom idegen vizekre eveztem ezzel a kérdéssel.
*Válaszol Rothawdar, de több nem jön ki a torkán, csak gondolatok kavakádja tódul a fejébe.
~Mi? Ez sértés volna számára? Nem volt honnan tudnom hogy mivel foglalkozik. Ki látott már szerzetest kocsmában dolgozni? Mintha szemmel akarna verni. Áh, csak képzelődöm. Mit mondjak neki? Ha valóban szerzetes, mint mondja, akkor jobb ha nem erőltetem.~
Utolsó gondolatánál, jobbjával megdörzsöli homlokát takaró gyolcsot valamint homlokát.*
-Háháhá...hát ez hihetetlen. Szerzetes, aki egy fogadóban dolgozik. Így tartod fenn magad? Melyik istenségnek hódolsz?
*Jobbnak látja, kicsit viccesre fogni a dolgot és jobban kiismerni. Nem mintha még remélne valami komoly dolgot Nawanthiritől, már csak úgy jó illemből is.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-11 07:08:21
Üzenet elküldve: 2023-06-11 07:08:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
*Rothawdar úr nem tudja, mekkora darázsfészekbe készül belenyúlni éppen. Ahogy a szájáról peregnek a szavak, úgy tűnik el lassan a lány arcáról minden érzés, átadva a helyét valami fura, időtlen éberségnek. A templomi szobrok nézik így az előttük vonuló évszázadokat.*
- Szerzetes vagyok, uram. Nincs, és nem is lehet senkim. *válaszolja udvariasan. Ember legyen a talpán, aki megmondja, mi járhat a fejében. A rezzenéstelen tekintet azonban, amivel vendégük esetleges további kérdéseit, kéréseit várja, nem éppen megnyugtató. Nawanthirishardipandra ugyanis nemcsak arcában, de méreteiben is fölveszi a versenyt a templomi szobrokkal…*
*Rothawdar úr nem tudja, mekkora darázsfészekbe készül belenyúlni éppen. Ahogy a szájáról peregnek a szavak, úgy tűnik el lassan a lány arcáról minden érzés, átadva a helyét valami fura, időtlen éberségnek. A templomi szobrok nézik így az előttük vonuló évszázadokat.*
- Szerzetes vagyok, uram. Nincs, és nem is lehet senkim. *válaszolja udvariasan. Ember legyen a talpán, aki megmondja, mi járhat a fejében. A rezzenéstelen tekintet azonban, amivel vendégük esetleges további kérdéseit, kéréseit várja, nem éppen megnyugtató. Nawanthirishardipandra ugyanis nemcsak arcában, de méreteiben is fölveszi a versenyt a templomi szobrokkal…*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-10 20:19:25
Üzenet elküldve: 2023-06-10 20:19:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nawa//
*Rothawdar elgondolkodik azon, amit Nawantishardipandra mondott, de jobbank látja egyelőre mellőzni az egész históriát. Baarcas már messze járhat, a rábízott munka is biztosan el van végezve, neki most már nincs egyéb teendője.
A lány mintha kicsit zavarba jött volna, ez feltűnik Rothnak, ezért visszább veszi a közeledést.*
-Bocsáss meg, nem akartalak zavarba hozni, biztosan nem vártad volna egy vendég közeledését, főleg olyanét, mint amilyen én vagyok. A gyolcsok igen furcsa látványt nyújthatnak. Az szent igaz.
*Meghallja, hogy a lányt szólítják és csak hamar meg is érkezik a rendelt étke.
~Milyen ínycsiklandozó látvány.~*
-Oh, milyen finomnak néz ki. Nagyon köszönöm kedves Nawanthiri.
*Hogy mit hozhatna még Nawanthiri Rothnak az most így nem jut eszébe, hiszen az étek már előtte gőzölög. Azonban valahogy rá kéne kérdezzen, hogy van-e valakije. Ezt azonban nem biztos, hogy most kéne megkérdeznie, főleg azért is, mert a lány dolgozik és akad más vendége is. De azért tesz egy próbát, legfeljebb elutasítják Rothot.*
-Egy másik kérdésem volna feléd.
*Úgy tesz, mintha gondolkodna, de csak a lány reakcióját várja, majd rákérdez.*
-Ne haragudj, hogy ezt kérdezem tőled, de van valakid?
*Gyolcsai alatt most elpirul saját kérdése miatt és amiatt is, mert nem tudja, hogy mi lesz a vége. Milyen gondolatokat vált majd ki a lányból.*
*Rothawdar elgondolkodik azon, amit Nawantishardipandra mondott, de jobbank látja egyelőre mellőzni az egész históriát. Baarcas már messze járhat, a rábízott munka is biztosan el van végezve, neki most már nincs egyéb teendője.
A lány mintha kicsit zavarba jött volna, ez feltűnik Rothnak, ezért visszább veszi a közeledést.*
-Bocsáss meg, nem akartalak zavarba hozni, biztosan nem vártad volna egy vendég közeledését, főleg olyanét, mint amilyen én vagyok. A gyolcsok igen furcsa látványt nyújthatnak. Az szent igaz.
*Meghallja, hogy a lányt szólítják és csak hamar meg is érkezik a rendelt étke.
~Milyen ínycsiklandozó látvány.~*
-Oh, milyen finomnak néz ki. Nagyon köszönöm kedves Nawanthiri.
*Hogy mit hozhatna még Nawanthiri Rothnak az most így nem jut eszébe, hiszen az étek már előtte gőzölög. Azonban valahogy rá kéne kérdezzen, hogy van-e valakije. Ezt azonban nem biztos, hogy most kéne megkérdeznie, főleg azért is, mert a lány dolgozik és akad más vendége is. De azért tesz egy próbát, legfeljebb elutasítják Rothot.*
-Egy másik kérdésem volna feléd.
*Úgy tesz, mintha gondolkodna, de csak a lány reakcióját várja, majd rákérdez.*
-Ne haragudj, hogy ezt kérdezem tőled, de van valakid?
*Gyolcsai alatt most elpirul saját kérdése miatt és amiatt is, mert nem tudja, hogy mi lesz a vége. Milyen gondolatokat vált majd ki a lányból.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-09 23:10:22
Üzenet elküldve: 2023-06-09 23:10:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
- Elmúlt, bizony! *Mármint a reggel. Ha Rothawdar úr a lányra bízza magát, egy könnyű feketeteát fog kapni. Az aromája lágy, malátás, könnyen itatja magát. A bögrében - sivatagi módra - mentalevelek is vannak, és egy kis tálkában kandiscukor jár hozzá ízesítőnek.
A férfi örömködésétől zavarba jön egy kicsit. Nem is a szavaktól, inkább, ahogy mondja… nem ültek még el a lelkében a Yeza keltette hullámok, és soknak érzik most ez a barátkozás. Főleg olyan valakitől, akinek nem láthatja az arcát.*
- Nawanthirishardipandrának. *feleli fakóbb hangon, mint szeretné* Baarcas mester… keresett, hogy merre vagy. Aztán amikor nem talált, és nem boldogult Gul' Magoorral se, borzasztó mérges lett. *bizonytalanul még hozzáteszi:* Lehet, meg kéne követned…
*Nyilván, semmi köze hozzá, meg a kereskedő talán már nincs is a városban, de visszajöhet még. Mégse kerülgethetik egymást örökké! Ekkor azonban Nyikhaj ősz feje kukkant ki a konyhaajtóból:*
- 'Hoj, nagylány!
- Megyek! *mandulaszem Rothawdar úr felé enyhén meghajol, és elsiet, hogy aztán kisvártatva visszatérjen a Vándorok eledelével. A kolbász és a szalonna leheletfinomra van szeletelve. A vaj láthatóan friss, nemrég készülhetett el. A sajt egy szürke kérgű, belül krémes jószág, nagy cikkekre vágva. Savanykás, levegős tésztájú kenyér jár hozzá, egy kosárral.*
- Hozhatok még valamit?
- Elmúlt, bizony! *Mármint a reggel. Ha Rothawdar úr a lányra bízza magát, egy könnyű feketeteát fog kapni. Az aromája lágy, malátás, könnyen itatja magát. A bögrében - sivatagi módra - mentalevelek is vannak, és egy kis tálkában kandiscukor jár hozzá ízesítőnek.
A férfi örömködésétől zavarba jön egy kicsit. Nem is a szavaktól, inkább, ahogy mondja… nem ültek még el a lelkében a Yeza keltette hullámok, és soknak érzik most ez a barátkozás. Főleg olyan valakitől, akinek nem láthatja az arcát.*
- Nawanthirishardipandrának. *feleli fakóbb hangon, mint szeretné* Baarcas mester… keresett, hogy merre vagy. Aztán amikor nem talált, és nem boldogult Gul' Magoorral se, borzasztó mérges lett. *bizonytalanul még hozzáteszi:* Lehet, meg kéne követned…
*Nyilván, semmi köze hozzá, meg a kereskedő talán már nincs is a városban, de visszajöhet még. Mégse kerülgethetik egymást örökké! Ekkor azonban Nyikhaj ősz feje kukkant ki a konyhaajtóból:*
- 'Hoj, nagylány!
- Megyek! *mandulaszem Rothawdar úr felé enyhén meghajol, és elsiet, hogy aztán kisvártatva visszatérjen a Vándorok eledelével. A kolbász és a szalonna leheletfinomra van szeletelve. A vaj láthatóan friss, nemrég készülhetett el. A sajt egy szürke kérgű, belül krémes jószág, nagy cikkekre vágva. Savanykás, levegős tésztájú kenyér jár hozzá, egy kosárral.*
- Hozhatok még valamit?
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-08 18:52:25
Üzenet elküldve: 2023-06-08 18:52:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Nawa//
*Roth nem több 25 esztendőnél, ezért még fiatal férfiúnak is nevezhető. Roth fogai látszódnak a vigyortól, amely kiül az arcára, ahogyan a mandulaszemű szépség azonnal felveszi a rendelését.*
-Te vagy a legjobb ezen a reggelen. Vagy elmúlt már reggel?
*Szól a mandulaszemű felszolgálóhoz, majd kacag egyet, mert az sem tudja megállapítani, hogy mennyi a idő. A teát megkapva, amire nem volt különösebb preferenciája, hogy milyen is legyen, lassan belekortyol és mivel az még igen forró, ajakszűkítva veszi a száját hűsítő levegőt.*
-Bocsásd meg szókimondóságomat, de valóban jó látni téged. Mivel említetted Baarcas mestert, most már minden teljesen világos, hogy a tegnap nagyon eláztam és megfeledkeztem a munkáról, amivel megbízott. No, de ezt már elmulasztottam, és még az asztalos szerszámok is a nyakamon maradtak. A vándortálat megvárom, hiszen korog a gyomrom.
*Most már kényszeredetten kacag, mivel kicsit csalódott önmagában is, hogy valamit elvállalt és nem vitte véghez.
~No, majd kerülni fogjuk a piacot egy darabig.~ Gondolja ezzel megússza a korholást vagy egyéb problémákat, amelyek Baarcas mesterrel hozhatók összefüggésbe.*
-Mondd, hogy szólíthatlak? Mondott valamit Baarcas mester?
*Nem mintha már érdekelné, hogy Baarcas mit mondott vagy mit tett, az ő megjelenésének hiányában, de jobb megkérdezni, mintsem váratlanul érje az egyik utcasarkon.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 18:53:57
*Roth nem több 25 esztendőnél, ezért még fiatal férfiúnak is nevezhető. Roth fogai látszódnak a vigyortól, amely kiül az arcára, ahogyan a mandulaszemű szépség azonnal felveszi a rendelését.*
-Te vagy a legjobb ezen a reggelen. Vagy elmúlt már reggel?
*Szól a mandulaszemű felszolgálóhoz, majd kacag egyet, mert az sem tudja megállapítani, hogy mennyi a idő. A teát megkapva, amire nem volt különösebb preferenciája, hogy milyen is legyen, lassan belekortyol és mivel az még igen forró, ajakszűkítva veszi a száját hűsítő levegőt.*
-Bocsásd meg szókimondóságomat, de valóban jó látni téged. Mivel említetted Baarcas mestert, most már minden teljesen világos, hogy a tegnap nagyon eláztam és megfeledkeztem a munkáról, amivel megbízott. No, de ezt már elmulasztottam, és még az asztalos szerszámok is a nyakamon maradtak. A vándortálat megvárom, hiszen korog a gyomrom.
*Most már kényszeredetten kacag, mivel kicsit csalódott önmagában is, hogy valamit elvállalt és nem vitte véghez.
~No, majd kerülni fogjuk a piacot egy darabig.~ Gondolja ezzel megússza a korholást vagy egyéb problémákat, amelyek Baarcas mesterrel hozhatók összefüggésbe.*
-Mondd, hogy szólíthatlak? Mondott valamit Baarcas mester?
*Nem mintha már érdekelné, hogy Baarcas mit mondott vagy mit tett, az ő megjelenésének hiányában, de jobb megkérdezni, mintsem váratlanul érje az egyik utcasarkon.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.08 18:53:57
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-08 10:25:10
Üzenet elküldve: 2023-06-08 10:25:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Roth//
*Sergretor uram nagyon eltűnődött valamin. Oda se pillant az áfonyasörre. Még a raktárkészlet felmérése sem rezzenti föl, pedig a hordóvizsgálat a törpék szakterülete, bizonyára sok bölcs megállapításra jutna általa. Mandulaszem végül magára hagyja a zsoldost a gondolataival, mert új vendég érkezik, méghozzá az emeletről: a különös, gyolcsba tekert figura, akit Baarcas mesterrel látott a minap.
Nawanthiri apró meghajlással, kis mosollyal köszön neki, megkérdezi, hogy fekete, gyógy- vagy gyümölcsteát hozhat, és már megy is a konyhába Rothawdar úr reggelijéért. A teával perceken belül visszatér.*
- A vándortálra egy kicsit még várnod kell. *mondja, mikor a férfi (fiú?) elé teszi a gőzölgő bögrét* Baarcas mester keresett téged… *a hangján érződik némi aggodalom, mert a termetes kalmár patáliát csapott, mikor az emberei reggel nem mentek dolgozni. Rothawdar úr lehet, hogy nem is tud az egészről…*
*Sergretor uram nagyon eltűnődött valamin. Oda se pillant az áfonyasörre. Még a raktárkészlet felmérése sem rezzenti föl, pedig a hordóvizsgálat a törpék szakterülete, bizonyára sok bölcs megállapításra jutna általa. Mandulaszem végül magára hagyja a zsoldost a gondolataival, mert új vendég érkezik, méghozzá az emeletről: a különös, gyolcsba tekert figura, akit Baarcas mesterrel látott a minap.
Nawanthiri apró meghajlással, kis mosollyal köszön neki, megkérdezi, hogy fekete, gyógy- vagy gyümölcsteát hozhat, és már megy is a konyhába Rothawdar úr reggelijéért. A teával perceken belül visszatér.*
- A vándortálra egy kicsit még várnod kell. *mondja, mikor a férfi (fiú?) elé teszi a gőzölgő bögrét* Baarcas mester keresett téged… *a hangján érződik némi aggodalom, mert a termetes kalmár patáliát csapott, mikor az emberei reggel nem mentek dolgozni. Rothawdar úr lehet, hogy nem is tud az egészről…*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-06-07 21:00:57
Üzenet elküldve: 2023-06-07 21:00:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
*Roth ágyban ébred, de nem a megszokott ágyban. nem tudja mire vélni a dolgot, de egy biztos, hogy nagyon fáj a feje és a szája savanyú. Nagy nehezen feltápászkodik az ágyon és körbenéz. Az erszénye a padlón, belőle kigurulva néhány arany. ~Össze kell szednem magam, arra sem emlékszem mit csináltam tegnap. Hogy kerültem ide? hol vagyok egyáltalán.~
Ahogy így gondolkodik annyi az eszébe jut, hogy tegnap este bérel egy Szobat 15 aranyért..*
-Ááááhhh...!!!
*Hangos felvilágosodás éri Roth-ot, ahogy eszébe jut ez a részlet, de azt még mindig nem jut eszébe hogy mit is csinált előtte, kivel beszélt vagy mit evett. Egy biztos, hogy ivott elég alaposan, hogy ilyen fejfájással ébredt.
Lassan rendbe teszi magát és megnézi, ugyan hol is aludta az éjjel. Kimegy a szobából és ahogy ismét körbenéz, leesik neki, hogy a Wegtoreni Kalmárnál van.*
//Nawa//
*Lemegy az ivótérbe és enni kér. Rendel egy bögre Teat 4 aranyért, majd 11 aranyért egy adag Vándorok eledelet is.
Miközben az étekre vár, mind körül tekint, hátha lát egy ismerős arcot, igaz az feltúnhet Rothnak, hogy őt egy páran megnézik, de nem tanúsítanak egyéb érdeklődést irányába.
~Hoppá! A felszolgáló hölgy! Tegnapról. Az igen kellemes teremtés. Hátha itt van ma is.~
Boldog mosolyt csal az emlék az arcára, bár ezt senki sem láthatja gyolcsai miatt, legfeljebb aki jobb emberismerő, annak feltűnhet, hogy a szeme csillog halványan az örömtől.
~Hogy is hívták? Nem jut eszembe. De mintha őt látnám?~
határozott tenkintettel figyeli a serénykedő hölgyet, aki csakugyan hasonlóan néz ki, mint aki Rothnak oly annyira megtetszett a tegnap este. Int is neki, remélve, hogy ő hozza ki neki a rendelését.*
Ahogy így gondolkodik annyi az eszébe jut, hogy tegnap este bérel egy Szobat 15 aranyért.
.*-Ááááhhh...!!!
*Hangos felvilágosodás éri Roth-ot, ahogy eszébe jut ez a részlet, de azt még mindig nem jut eszébe hogy mit is csinált előtte, kivel beszélt vagy mit evett. Egy biztos, hogy ivott elég alaposan, hogy ilyen fejfájással ébredt.
Lassan rendbe teszi magát és megnézi, ugyan hol is aludta az éjjel. Kimegy a szobából és ahogy ismét körbenéz, leesik neki, hogy a Wegtoreni Kalmárnál van.*
//Nawa//
*Lemegy az ivótérbe és enni kér. Rendel egy bögre Teat 4 aranyért,
majd 11 aranyért egy adag Vándorok eledelet is. Miközben az étekre vár, mind körül tekint, hátha lát egy ismerős arcot, igaz az feltúnhet Rothnak, hogy őt egy páran megnézik, de nem tanúsítanak egyéb érdeklődést irányába.
~Hoppá! A felszolgáló hölgy! Tegnapról. Az igen kellemes teremtés. Hátha itt van ma is.~
Boldog mosolyt csal az emlék az arcára, bár ezt senki sem láthatja gyolcsai miatt, legfeljebb aki jobb emberismerő, annak feltűnhet, hogy a szeme csillog halványan az örömtől.
~Hogy is hívták? Nem jut eszembe. De mintha őt látnám?~
határozott tenkintettel figyeli a serénykedő hölgyet, aki csakugyan hasonlóan néz ki, mint aki Rothnak oly annyira megtetszett a tegnap este. Int is neki, remélve, hogy ő hozza ki neki a rendelését.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:52:33
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:52:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
// A Sermester öröksége //
*Csak reméli, hogy szegény törpe nem veszi magára, amiért ilyen feszülten fogadja. Igazán nem áll szándékában elriasztani, hiszen nem tehet róla, hogy szerencsétlen pillanatban tért be hozzájuk. Sajnos a vörösnek sikerült akkora követ dobni a szerzetes lelkébe, aminek jó darabig nem fognak elülni a hullámai.*
- Az én nevem… *próbálná viszonozni a vendégük bemutatkozását, de összeszorul a torka. Lehunyja a szemeit, nyel egy nagyot.* Az én nevem… *mindig ezzel a formulával mondja meg a nevét, mert a szörny is e szavakat használta az első találkozásukkor - csak a neve után még folytatta a mondatot. A lány fején úgy robajlik végig a rém hangja, mint egy barlangi folyam: "eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember." Erőnek erejével kinyitja a szemeit.*
- Bocsáss meg, uram. Az én nevem Nawanthiri… *megremeg a hangja* …shardipandra.
*A törpe joviális viselkedése megnyugtatja valamennyire. Elteszi a pénzt, és megpróbál mosolyogni.*
- Utánakérdezek. *mármint a sörkészletnek. Meghajol, és a pult mögé siet. A térdei mintha kocsonyából lennének. Odatesz egy korsót az áfonyás sör csapja alá, kinyitja, és amíg a nedű folyik, megtudakolja Nyikhajtól, mennyi van még a raktárban.
A vén konyhafőnök elég furán néz rá: hát mi köze van a vendégnek ahhoz, mennyi sör van a pincében? Nawanthiri széttárja a kezét, mert hát van némi igazsága Nyikhajnak, de közben meg nem érzi akkora dolognak pár hordó bevallását. Az öreg végül előáll egy mókásnak tűnő ötlettel, mandulaszem pedig kisvártatva visszatér a törpéhez, elébe téve egy korsó szépen habzó áfonyasört.*
- Az a helyzet uram *kezdi a korábbinál sokkal összeszedettebben* hogy a raktárkészletünket sajnos nem oszthatom meg veled. *hamiskásan elmosolyodik* De van rá mód, hogy megtudd, mennyi törpe sörünk van még…
// A Sermester öröksége //
*Csak reméli, hogy szegény törpe nem veszi magára, amiért ilyen feszülten fogadja. Igazán nem áll szándékában elriasztani, hiszen nem tehet róla, hogy szerencsétlen pillanatban tért be hozzájuk. Sajnos a vörösnek sikerült akkora követ dobni a szerzetes lelkébe, aminek jó darabig nem fognak elülni a hullámai.*
- Az én nevem… *próbálná viszonozni a vendégük bemutatkozását, de összeszorul a torka. Lehunyja a szemeit, nyel egy nagyot.* Az én nevem… *mindig ezzel a formulával mondja meg a nevét, mert a szörny is e szavakat használta az első találkozásukkor - csak a neve után még folytatta a mondatot. A lány fején úgy robajlik végig a rém hangja, mint egy barlangi folyam: "eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember." Erőnek erejével kinyitja a szemeit.*
- Bocsáss meg, uram. Az én nevem Nawanthiri… *megremeg a hangja* …shardipandra.
*A törpe joviális viselkedése megnyugtatja valamennyire. Elteszi a pénzt, és megpróbál mosolyogni.*
- Utánakérdezek. *mármint a sörkészletnek. Meghajol, és a pult mögé siet. A térdei mintha kocsonyából lennének. Odatesz egy korsót az áfonyás sör csapja alá, kinyitja, és amíg a nedű folyik, megtudakolja Nyikhajtól, mennyi van még a raktárban.
A vén konyhafőnök elég furán néz rá: hát mi köze van a vendégnek ahhoz, mennyi sör van a pincében? Nawanthiri széttárja a kezét, mert hát van némi igazsága Nyikhajnak, de közben meg nem érzi akkora dolognak pár hordó bevallását. Az öreg végül előáll egy mókásnak tűnő ötlettel, mandulaszem pedig kisvártatva visszatér a törpéhez, elébe téve egy korsó szépen habzó áfonyasört.*
- Az a helyzet uram *kezdi a korábbinál sokkal összeszedettebben* hogy a raktárkészletünket sajnos nem oszthatom meg veled. *hamiskásan elmosolyodik* De van rá mód, hogy megtudd, mennyi törpe sörünk van még…
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659