Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-10 22:46:12
Üzenet elküldve: 2022-04-10 22:46:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Társra várva//
*Kellemes elégedettséggel, s táskájában vadiúj fegyverekkel tér be a Kalmárba. Arcát most nem takarja csuklya, nem áll szándékában ráijeszteni a népre. Körbehordozza jeges szemeit a társaságon, majd érdektelen ábrázattal veszi tudomásul, hogy akot keres, sajnos még nem található itt. S mivel jobb dolga nincs a várakozáson kívül, hát keres egy szimpatikus üres asztalt, s úriasan befoglalja. Nem szándékozik osztozni a helyen, csakis Wrexannal, így ha valaki netán elkövetné azt a hibát, hogy kinézni a titokzatos mélységit, olyan hideg pillantást kap viszonzásul, hogy azt is átgondolja, érdemes volt-e megszületnie. Ha ily módon bebiztosította kisajátított helyét, étlap után nyúl, hogy átnézze a kínálatot. Még az is lehet, hogy iszik, vagy netán eszik valamit.*
*Kellemes elégedettséggel, s táskájában vadiúj fegyverekkel tér be a Kalmárba. Arcát most nem takarja csuklya, nem áll szándékában ráijeszteni a népre. Körbehordozza jeges szemeit a társaságon, majd érdektelen ábrázattal veszi tudomásul, hogy akot keres, sajnos még nem található itt. S mivel jobb dolga nincs a várakozáson kívül, hát keres egy szimpatikus üres asztalt, s úriasan befoglalja. Nem szándékozik osztozni a helyen, csakis Wrexannal, így ha valaki netán elkövetné azt a hibát, hogy kinézni a titokzatos mélységit, olyan hideg pillantást kap viszonzásul, hogy azt is átgondolja, érdemes volt-e megszületnie. Ha ily módon bebiztosította kisajátított helyét, étlap után nyúl, hogy átnézze a kínálatot. Még az is lehet, hogy iszik, vagy netán eszik valamit.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 22:14:22
Üzenet elküldve: 2022-04-08 22:14:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt _ Shen és Bris + Xavy + Fynlisse + Mikar + akit értint és hallja, hosszúvá kezd válni a lista//
*Örül, hogy a tündér mindenféle vitatkozás nélkül, kérés nélküli kérésének megfelelően tesz, amit egy pár másodpercig kevesebb ráncokból álló arcáról is le lehet olvasni. A Miknek bemutatkozott személy bocsánatkérésére egy lusta biccentéssel felel; ilyen kis döccenéseket illetően ugyan nem haragtartó, főleg hogy ilyen hamar sor került a simításokra. Az élet megy tovább.* - Majd lenne pár kérdésem. De előbb... *fordul is az asztalok felé, ahol már javában uralkodik a káosz; első órái itt igencsak dolgosnak ígérkeznek, legalább bőven van esélye hasznát bizonyítani. Hát rendben, ezelőtt valami történést akart, most megkapja.
Xavy kannibalizmusos kijelentésére először valami szitkos de tanító jellegű kommentálással akar válaszolni, de inkább csak a szemeit forgatja; az eddigi vele együtt töltött idők alatt lehet hogy azt kellett volna kivennie, hogy nem minden szavát kell komolyan venni. Talán a munka által okozott stresszt oldja le így, amit meg tud érteni. Vagy ha nem, akkor muszáj lenne elviselni, hisz habár a teljes hierarchiát még nem ismeri, azt azért sejti, hogy több időt töltött itt nála, és a nagyobb tapasztalat szabadabb légteret jelent. Viszont ösztönösen követi őt a vizet kiloccsantó uraság felé, gyomrában rejlik az érzés hogy szüksége lehet rá. Na meg a vöröshajú nő bátor kijelentéseire is lenne egy pár szava. És a sok kiabálás közte szemtanúja annak, hogy amaz elf egy más helyzetben még őt is megnevettetően komikus, most katasztrofális, székforgásból padlót nyalásos mozdulatsort hajt végre, amire még ő is önnön homlokára csap tenyerével, tágra nyílt szemekkel. Az esés az egy dolog, a kupleráj és a kárba veszett lötty, az viszont egy másik. Az még neki is fáj.
Ha gnóm munkatársa nem fogja a kettő balszerencsés vendéget elpusztítani dühében, akkor úgy próbál javítani a helyzeten, hogy segíti lábára állítani az elfet: odalép hozzá, és ha ő is hagyja, kellemesnek nem éppen mondható, de legalább határozott és erőteljes karral megfogja egyik hónaljánál fogva, és megemeli: Ha már nem alélt a látszólagos részegségtől, nem sérült meg, és nem vak a könnyektől, akkor a további nem lehet számára probléma. A valószínűleg felborult széket könnyedén visszateszi a helyére, és elsötétült tekintettel méregeti a padlón szétszóródott edénydarabokat és a borfoltokat. Nincsen ínyére az a feladat, ami sejtése szerint vár rá, de egy miniatűr rend fenntartására segédkeznie kell. Végül is, ezért van itt.*
- Hol a rohadt rongy és seprű... *Bizony, készen áll arra, hogy feltakarítsa ezt a rumlit. Nem tudja még mennyi lesz a fizetése, de legyen az megemelve, ha ezen végigmegy.*
*Örül, hogy a tündér mindenféle vitatkozás nélkül, kérés nélküli kérésének megfelelően tesz, amit egy pár másodpercig kevesebb ráncokból álló arcáról is le lehet olvasni. A Miknek bemutatkozott személy bocsánatkérésére egy lusta biccentéssel felel; ilyen kis döccenéseket illetően ugyan nem haragtartó, főleg hogy ilyen hamar sor került a simításokra. Az élet megy tovább.* - Majd lenne pár kérdésem. De előbb... *fordul is az asztalok felé, ahol már javában uralkodik a káosz; első órái itt igencsak dolgosnak ígérkeznek, legalább bőven van esélye hasznát bizonyítani. Hát rendben, ezelőtt valami történést akart, most megkapja.
Xavy kannibalizmusos kijelentésére először valami szitkos de tanító jellegű kommentálással akar válaszolni, de inkább csak a szemeit forgatja; az eddigi vele együtt töltött idők alatt lehet hogy azt kellett volna kivennie, hogy nem minden szavát kell komolyan venni. Talán a munka által okozott stresszt oldja le így, amit meg tud érteni. Vagy ha nem, akkor muszáj lenne elviselni, hisz habár a teljes hierarchiát még nem ismeri, azt azért sejti, hogy több időt töltött itt nála, és a nagyobb tapasztalat szabadabb légteret jelent. Viszont ösztönösen követi őt a vizet kiloccsantó uraság felé, gyomrában rejlik az érzés hogy szüksége lehet rá. Na meg a vöröshajú nő bátor kijelentéseire is lenne egy pár szava. És a sok kiabálás közte szemtanúja annak, hogy amaz elf egy más helyzetben még őt is megnevettetően komikus, most katasztrofális, székforgásból padlót nyalásos mozdulatsort hajt végre, amire még ő is önnön homlokára csap tenyerével, tágra nyílt szemekkel. Az esés az egy dolog, a kupleráj és a kárba veszett lötty, az viszont egy másik. Az még neki is fáj.
Ha gnóm munkatársa nem fogja a kettő balszerencsés vendéget elpusztítani dühében, akkor úgy próbál javítani a helyzeten, hogy segíti lábára állítani az elfet: odalép hozzá, és ha ő is hagyja, kellemesnek nem éppen mondható, de legalább határozott és erőteljes karral megfogja egyik hónaljánál fogva, és megemeli: Ha már nem alélt a látszólagos részegségtől, nem sérült meg, és nem vak a könnyektől, akkor a további nem lehet számára probléma. A valószínűleg felborult széket könnyedén visszateszi a helyére, és elsötétült tekintettel méregeti a padlón szétszóródott edénydarabokat és a borfoltokat. Nincsen ínyére az a feladat, ami sejtése szerint vár rá, de egy miniatűr rend fenntartására segédkeznie kell. Végül is, ezért van itt.*
- Hol a rohadt rongy és seprű... *Bizony, készen áll arra, hogy feltakarítsa ezt a rumlit. Nem tudja még mennyi lesz a fizetése, de legyen az megemelve, ha ezen végigmegy.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 19:50:53
Üzenet elküldve: 2022-04-08 19:50:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr//
//érintőlegesen Fynlisse, és az események//
*Fynlisse tekintetét még épp elkapja, s nem átall visszamosolyogni a tündérre. Márpedig tündér, ezt mérete és szárnyai kiválóan bizonyítják. Nincs meglepve, nem az első már, amit lát, s mivel sohasem viseltetett a kirekesztés mellett, nem restelli maga is poharát emelni a lány felé, még, ha csak víz van benne, akkor is.*
- Festőre! Táncosra! De főként a dalnokokra, s bárdokra! *Kiált vissza félhangosan, szélesedő mosollyal, s egy kacsintással. A jóindulatából és tetszésének kifejezéséből ugyan a tündér nem gazdagszik meg, de sokszor tán ennek még lehet jobban is örülnek.
Mikarr megérkezik a levessel, s hogy az jól esik-e? A legjobban. Valójában nem is tudja, hogy a kedvesség, vagy az íz a finomabb, úgy hiszi, mindkettőt egyformán értékeli. Nem habzsol, miközben Mikarr beszél, figyel, csak olykor, egy-egy levegővételnyi szünetben fújja meg, s veszi a szájába a meleg étket.*
- Ne szorulj soha rám, de ha kellek, ott leszek, barátom. *Ígéri meg mosolyogva, s mivel sejti, hogy Mikarr bőségesen megelégszik egy köszönömmel, nem is forszírozza tovább. ~ Az utcát nem felejtheted, de az utca sem felejt téged... ~ Ezt a mondást egy vén csavargótól hallotta és valamiért megjegyezte, találónak tartja.*
- Ilyen fogadtatás után nagy eséllyel megkeresem azt az Intézőt, s ha azt mondod nagy szíve van, talán egy ilyen rongyos, mint én, is belefér. *kuncog fel.
Megértően biccent, valahogyan sejtette, hogy munka közben nem ildomos üldögélve beszélgetni, valójában már így is több időt szánt rá Mikarr, mint lehet kellene és bizony sokan vannak a fogadóban. Egyre nagyobb a ricsaj, főként a szőkétől. Összenevetnek Mikarral, aki fárasztó útjára indul. Egy ideig követi szemével, de az említett ork gondolata, majd látszata megnyugtatja, újdonsült barátja nincs egyedül. Persze fél szemét az eseményeken tartja azért. Enni tervez, de oly sok minden történik hirtelen, hogy néha-néha fel-felnevetve tud csak. Úgy látszik a szőke kiabálónak társa is akad, ki tán megpróbálja szóval tartani, vagy tán ő volt a kiindulópont? Nem tudni. A vörös lány érdekes módon illik a másikhoz, kissé kitűnik mindkettő, az egyik a részegeskedéssel, a másik meg mintha még élvezné is a helyzetet. Annyi bizonyos, a muzsikát ő is értékeli, felhívásával Sren még egyet is ért csendesen.
Épp egy falatot venne szájába, amikor egy töpörödött méregduda hirtelen felfújja magát. Nem akarja megsérteni, ezért kezét szájára tapasztva halkan és jóízűen röhög fel, még a köhögés is rájön hirtelen. Hogy hogyan fér bele ekkora hang abba a csöppnyi szájba el sem tudja képzelni, mondjuk azt sem, hogy túl nagy hatást váltana ki az elhadart áldomás. Ennek örül. Legalább nem hallatszik a lassan hahotába forduló nevetése. Időbe telik, de kissé lecsillapodik aztán, s mosolyogva, fejét csóválva fordul ismét levese fölé, tör egy darabot a kenyérből, majd azzal együtt fogyasztja el, lassú mozdulatokkal a tányér fölé hajolva. Sűrű, forró, gondosan illő ízek, szinte kedve támad minden falat után sóhajtani egyet. ~ Intéző... ~ Gondolkodik el közben. Talán még jól is jönne, ha egy pillanatra megállapodna, a város most a kedvesebbik felét mutatja, nem úgy, mint korábban. Eltolja az immár üres tányért magától, s az utolsó falat kenyeret fogyasztja mélázva, miközben az események folyását figyeli a sarokból. Nem túl konformista, hogy illeszkedjen a képbe, de nem is nárcisztikus, hogy különbnek gondolja magát, inkább csak élvezi, hogy végre életet lát, s maga is élhet. Jólesőn húzza le a maradék hűvös vizet, hogy aztán halkan koccanjon a pohár talpa az asztalon, miközben kényelmesen hátra dőlve fonja karba maga előtt kezeit, halkan kuncogva a szőke és a csorba korsó esetén.*
//érintőlegesen Fynlisse, és az események//
*Fynlisse tekintetét még épp elkapja, s nem átall visszamosolyogni a tündérre. Márpedig tündér, ezt mérete és szárnyai kiválóan bizonyítják. Nincs meglepve, nem az első már, amit lát, s mivel sohasem viseltetett a kirekesztés mellett, nem restelli maga is poharát emelni a lány felé, még, ha csak víz van benne, akkor is.*
- Festőre! Táncosra! De főként a dalnokokra, s bárdokra! *Kiált vissza félhangosan, szélesedő mosollyal, s egy kacsintással. A jóindulatából és tetszésének kifejezéséből ugyan a tündér nem gazdagszik meg, de sokszor tán ennek még lehet jobban is örülnek.
Mikarr megérkezik a levessel, s hogy az jól esik-e? A legjobban. Valójában nem is tudja, hogy a kedvesség, vagy az íz a finomabb, úgy hiszi, mindkettőt egyformán értékeli. Nem habzsol, miközben Mikarr beszél, figyel, csak olykor, egy-egy levegővételnyi szünetben fújja meg, s veszi a szájába a meleg étket.*
- Ne szorulj soha rám, de ha kellek, ott leszek, barátom. *Ígéri meg mosolyogva, s mivel sejti, hogy Mikarr bőségesen megelégszik egy köszönömmel, nem is forszírozza tovább. ~ Az utcát nem felejtheted, de az utca sem felejt téged... ~ Ezt a mondást egy vén csavargótól hallotta és valamiért megjegyezte, találónak tartja.*
- Ilyen fogadtatás után nagy eséllyel megkeresem azt az Intézőt, s ha azt mondod nagy szíve van, talán egy ilyen rongyos, mint én, is belefér. *kuncog fel.
Megértően biccent, valahogyan sejtette, hogy munka közben nem ildomos üldögélve beszélgetni, valójában már így is több időt szánt rá Mikarr, mint lehet kellene és bizony sokan vannak a fogadóban. Egyre nagyobb a ricsaj, főként a szőkétől. Összenevetnek Mikarral, aki fárasztó útjára indul. Egy ideig követi szemével, de az említett ork gondolata, majd látszata megnyugtatja, újdonsült barátja nincs egyedül. Persze fél szemét az eseményeken tartja azért. Enni tervez, de oly sok minden történik hirtelen, hogy néha-néha fel-felnevetve tud csak. Úgy látszik a szőke kiabálónak társa is akad, ki tán megpróbálja szóval tartani, vagy tán ő volt a kiindulópont? Nem tudni. A vörös lány érdekes módon illik a másikhoz, kissé kitűnik mindkettő, az egyik a részegeskedéssel, a másik meg mintha még élvezné is a helyzetet. Annyi bizonyos, a muzsikát ő is értékeli, felhívásával Sren még egyet is ért csendesen.
Épp egy falatot venne szájába, amikor egy töpörödött méregduda hirtelen felfújja magát. Nem akarja megsérteni, ezért kezét szájára tapasztva halkan és jóízűen röhög fel, még a köhögés is rájön hirtelen. Hogy hogyan fér bele ekkora hang abba a csöppnyi szájba el sem tudja képzelni, mondjuk azt sem, hogy túl nagy hatást váltana ki az elhadart áldomás. Ennek örül. Legalább nem hallatszik a lassan hahotába forduló nevetése. Időbe telik, de kissé lecsillapodik aztán, s mosolyogva, fejét csóválva fordul ismét levese fölé, tör egy darabot a kenyérből, majd azzal együtt fogyasztja el, lassú mozdulatokkal a tányér fölé hajolva. Sűrű, forró, gondosan illő ízek, szinte kedve támad minden falat után sóhajtani egyet. ~ Intéző... ~ Gondolkodik el közben. Talán még jól is jönne, ha egy pillanatra megállapodna, a város most a kedvesebbik felét mutatja, nem úgy, mint korábban. Eltolja az immár üres tányért magától, s az utolsó falat kenyeret fogyasztja mélázva, miközben az események folyását figyeli a sarokból. Nem túl konformista, hogy illeszkedjen a képbe, de nem is nárcisztikus, hogy különbnek gondolja magát, inkább csak élvezi, hogy végre életet lát, s maga is élhet. Jólesőn húzza le a maradék hűvös vizet, hogy aztán halkan koccanjon a pohár talpa az asztalon, miközben kényelmesen hátra dőlve fonja karba maga előtt kezeit, halkan kuncogva a szőke és a csorba korsó esetén.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 15:21:27
Üzenet elküldve: 2022-04-08 15:21:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt _ Shen és Bris + Xavy + Fynlisse + mindenki, aki hallja//
*Spriccelni? Shen fülén ömleni kezd az önérzet-cunami, a lombzabáló úgy pattan fel, mint egy részeg mérgeskígyó és kezd el halandzsázni, ami természetesen neki tök értelmes mondat-áradat. A zenét meg sem hallja, tudatának egy részét már az elfogyasztott alkohol, a másikat az az információ foglalja le, hogy "lehímringyózták".
A replikákat már nem is hallja, csak fátyolos szemmel beszél tovább, természetesen tökéletes tisztasággal.*
- Tizess'tess má'medoki heráplátok! HERÁPLÁTO'! *Emeli fel a hangját és vadul magyarázva hinti be borharmattal a kandalló környékét.*
- Há'hoatemper? Háhoo? HOOO'??? *Hajol kérdőn nézve Brisre, amikor megcsapja hátulról Xavy hangja. A zenére vonatkozó monológ a vöröstől teljesen kimarad neki, mert igyekszik odafordulni a gnóm lány irányába, amiből az lesz, hogy fordultában összeakad a lába és ezzel elindul előre-lefelé, neki a fotelnek, ha Bris nem vigyáz, akkor neki és lendületből átfordul a fotelen, eltaknyolva a padlón. A kezéből kiborul a bor, összetörik a kancsó és a borfoltos, csúszós padlón vonagló Sheni szomorúan, könnytől csillogó szemekkel mered a kezében maradt kancsódarabra.*
- Ehá'ető. *Mutatja fel előbb Brisnek, majd Xavynak a törött fogantyút.*
- Bozsant. *Csücsöríti le ajkait sírós szájjal.*
*Spriccelni? Shen fülén ömleni kezd az önérzet-cunami, a lombzabáló úgy pattan fel, mint egy részeg mérgeskígyó és kezd el halandzsázni, ami természetesen neki tök értelmes mondat-áradat. A zenét meg sem hallja, tudatának egy részét már az elfogyasztott alkohol, a másikat az az információ foglalja le, hogy "lehímringyózták".
A replikákat már nem is hallja, csak fátyolos szemmel beszél tovább, természetesen tökéletes tisztasággal.*
- Tizess'tess má'medoki heráplátok! HERÁPLÁTO'! *Emeli fel a hangját és vadul magyarázva hinti be borharmattal a kandalló környékét.*
- Há'hoatemper? Háhoo? HOOO'??? *Hajol kérdőn nézve Brisre, amikor megcsapja hátulról Xavy hangja. A zenére vonatkozó monológ a vöröstől teljesen kimarad neki, mert igyekszik odafordulni a gnóm lány irányába, amiből az lesz, hogy fordultában összeakad a lába és ezzel elindul előre-lefelé, neki a fotelnek, ha Bris nem vigyáz, akkor neki és lendületből átfordul a fotelen, eltaknyolva a padlón. A kezéből kiborul a bor, összetörik a kancsó és a borfoltos, csúszós padlón vonagló Sheni szomorúan, könnytől csillogó szemekkel mered a kezében maradt kancsódarabra.*
- Ehá'ető. *Mutatja fel előbb Brisnek, majd Xavynak a törött fogantyút.*
- Bozsant. *Csücsöríti le ajkait sírós szájjal.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 15:08:51
Üzenet elküldve: 2022-04-08 15:08:51
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sren//
//érintve Xavy, Fynlisse, Ukrom//
*Az ork felkapja a fejét a fajmegjelölésre, amire Mik is rápillant. Kissé zavarban válaszol.*
- Bocsánat, haver. Nem úgy értettem. *Mondja bocsánatkérőn.*
- Mik vagyok, köszöntelek a csapatban. *Mosolyog rá fátylat borítva a problémára és remélhetően Ukrom se fog sokáig neheztelni.
Xavy is magyarázattal él, ami jobb lett volna előtte, mint utána, Mik csak elfordulva az orktól zavartan jelzi neki elhúzott szájjal, hogy ebbe a verbális pofonba belesétált.
A zenélni kezdő tündérre rá is pirítanak. Mik nem bánná, ha zenélne, néha olyan csend van odabent, jó lenne egy kis muzsika, de a szabály, az szabály.
A kalaposnak jól esik a gesztus és persze a leves is, amit Mik kihoz neki és letesz elé. Nincs itt most se az intéző, de még a báró se, bár úgy hiszi, amaz sem bánná, ha néha jótékonykodnak kicsit. A nemesek elkövették azt a hibát, hogy el akarták nyomni a szegénynegyed lakóit és lám, mi lett velük. Jót tenni egy rászorulóval sosem rossz dolog.*
- Neked bizony, fogyaszd egészséggel. Jól fog esni biztosan. *Mosolyog vissza Srenre.*
- Ugyan, ha egyszer bajban leszek, lehet, hogy te fogsz kihúzni belőle. *Válaszol a hálás szavakra. Tényleg nem a háláért vagy a köszönetért teszi. Ismeri az utca életét. Ő is kapott egy esélyt és ha teheti, segít másokon.*
- A piacon túl, a régi kovácsműhely épülete. Vigyázz az intézővel, komor egy fickó, de helyén van a szíve. Állítólag. *Él egy poénnal a heges arcúról, akinél nehéz dolga lesz majd Srennek, de ha meg sem próbálja, akkor sosem derül ki.*
- Köszönöm a meghívást, de én nem ülhetek le. Dolgozom, mint látod. *Sóhajtja szomorkás mosollyal és követi a fickó pillantását a fogadón át. Neki is feltűnik a kandallónál ülő, most felpattanó elf alakja és viselkedése.*
- Teysusra már. *Nevet a láthatóan tök részeg férfin.*
- Ugyan, az a fickó azért van itt, hogy megoldja az ilyen problémákat. *Villant hüvelykujjával Ukrom felé.*
- De ahogy elnézem, nem sok ellenállást tudna tanúsítani. *Nevet és amikor látja, hogy Xavy már megindul a kandallónál ülő társaság felé, elhúzza a száját.*
- Ajjaj. *Indul el maga is a csetepaté irányába és amikor odaér a zenét berekesztő tündér mellé, barátságosan odaszól.*
- Ha szerzel engedélyt az intézőtől a Központban, akkor felőlem minden este zenélhetsz. *Súgja oda neki barátságos kacsintással toldva meg bizalmas szavait és megy tovább a pulthoz.*
- Nem hiszem, hogy gond lesz a fickóval, *Int fejével Shen felé Ukromnak címezve szavait.* de azért figyelj rájuk.
*Xavynak ritkán kell segítség, mert amilyen kicsi, olyan hangos, ám erősítésnek elkelhet az ork, ha az elf nem hallgat a jó - és hangos - szóra.*
//érintve Xavy, Fynlisse, Ukrom//
*Az ork felkapja a fejét a fajmegjelölésre, amire Mik is rápillant. Kissé zavarban válaszol.*
- Bocsánat, haver. Nem úgy értettem. *Mondja bocsánatkérőn.*
- Mik vagyok, köszöntelek a csapatban. *Mosolyog rá fátylat borítva a problémára és remélhetően Ukrom se fog sokáig neheztelni.
Xavy is magyarázattal él, ami jobb lett volna előtte, mint utána, Mik csak elfordulva az orktól zavartan jelzi neki elhúzott szájjal, hogy ebbe a verbális pofonba belesétált.
A zenélni kezdő tündérre rá is pirítanak. Mik nem bánná, ha zenélne, néha olyan csend van odabent, jó lenne egy kis muzsika, de a szabály, az szabály.
A kalaposnak jól esik a gesztus és persze a leves is, amit Mik kihoz neki és letesz elé. Nincs itt most se az intéző, de még a báró se, bár úgy hiszi, amaz sem bánná, ha néha jótékonykodnak kicsit. A nemesek elkövették azt a hibát, hogy el akarták nyomni a szegénynegyed lakóit és lám, mi lett velük. Jót tenni egy rászorulóval sosem rossz dolog.*
- Neked bizony, fogyaszd egészséggel. Jól fog esni biztosan. *Mosolyog vissza Srenre.*
- Ugyan, ha egyszer bajban leszek, lehet, hogy te fogsz kihúzni belőle. *Válaszol a hálás szavakra. Tényleg nem a háláért vagy a köszönetért teszi. Ismeri az utca életét. Ő is kapott egy esélyt és ha teheti, segít másokon.*
- A piacon túl, a régi kovácsműhely épülete. Vigyázz az intézővel, komor egy fickó, de helyén van a szíve. Állítólag. *Él egy poénnal a heges arcúról, akinél nehéz dolga lesz majd Srennek, de ha meg sem próbálja, akkor sosem derül ki.*
- Köszönöm a meghívást, de én nem ülhetek le. Dolgozom, mint látod. *Sóhajtja szomorkás mosollyal és követi a fickó pillantását a fogadón át. Neki is feltűnik a kandallónál ülő, most felpattanó elf alakja és viselkedése.*
- Teysusra már. *Nevet a láthatóan tök részeg férfin.*
- Ugyan, az a fickó azért van itt, hogy megoldja az ilyen problémákat. *Villant hüvelykujjával Ukrom felé.*
- De ahogy elnézem, nem sok ellenállást tudna tanúsítani. *Nevet és amikor látja, hogy Xavy már megindul a kandallónál ülő társaság felé, elhúzza a száját.*
- Ajjaj. *Indul el maga is a csetepaté irányába és amikor odaér a zenét berekesztő tündér mellé, barátságosan odaszól.*
- Ha szerzel engedélyt az intézőtől a Központban, akkor felőlem minden este zenélhetsz. *Súgja oda neki barátságos kacsintással toldva meg bizalmas szavait és megy tovább a pulthoz.*
- Nem hiszem, hogy gond lesz a fickóval, *Int fejével Shen felé Ukromnak címezve szavait.* de azért figyelj rájuk.
*Xavynak ritkán kell segítség, mert amilyen kicsi, olyan hangos, ám erősítésnek elkelhet az ork, ha az elf nem hallgat a jó - és hangos - szóra.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 10:20:51
Üzenet elküldve: 2022-04-08 10:20:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A legendás lista//
- Elég az, hogy elhiszem hogy léteznek? Elég ahhoz, hogy segítsenek?
* Nagy mennyiségű információt kapott rövid idő alatt, tele a feje velük. Igyekszik, azokra a tényekre fókuszálni, amik hozzásegítik őt a tudás megszerzéséhez. Hinni kell bennük ahhoz, hogy megtanulhassa a mágiát? Akkor hinni fog. Szeretni is kell őket és követni a tanaikat? Azt is megteszi. Bármit megtesz. *
- Nem hisz?
~ Hű. Még sosem találkoztam olyannal, aki ezt így kerek-perec kimondta volna. ~
- Tehát a thargok szerint csak a Szellemek vannak?
* Igyekszik összerakni a dolgokat és összeegyeztetni a saját világnézetét az övékkel. *
- Én nem szoktam imádkozni. Ez baj? * Nem igazán buzog benne a vallási lelkesedés. Elismeri, hogy vannak ilyen és olyan istenségek, miegyebek, de a gyakorlatban nem tud mit kezdeni velük. Szívesen hallgat történeteket bármelyikről, de hogy kövesse őket… azt sem tudja, hogy kellene azt.
Ha nem adnak helyet neki valahol, akkor majd csinál magának. De azért megnyugszik egy kicsit. Ha kívülállókat is befogadnak, akkor semmi gond. *
- Hű, róluk én is hallottam! Akkor ha egy legendás tharg meghal, Ősi Szellem lesz? * Álmélkodik nagyra nyílt szemmel. Ez még annál is izgalmasabb, mint ahogy elképzelte. Fejében már körvonalazódik a Legendás Nagyság felé vezető út. *
~ Szeressenek a thargok. Tanuljak meg kardozni. Tanuljak meg varázsolni. Legyek legendás harcos. Haljak meg és legyek Ősi Szellem. ~
* Lelkendezve dobog a lábával az asztal alatt. Az izgatottságtól szinte lebeg a szék lapja fölött, fehér arcbőre pirossággal telik meg. Most már a nő érintését is nyugalommal fogadja. *
~ Én aztán nem bukok el. ~
* Nincsenek a Legendás Nagyság felé vezető úton ilyesféle tervei. Egyenesen előre a célig. Semmi mellékösvény. *
- Mikor kezdjük?
* A szíve össze-vissza kalapál a mellkasában. Legszívesebben most és azonnal neki is látna, márha tudná mit is tegyen. Bár már eddig is volt célja, most végre valaki el is hitette vele hogy képes rá, és nem hiába tette meg azt a hosszú utat Lihanechből idáig. Karheia rendes célt és támogatást adott neki, ezért most kis teste minden idegvégződése efelé a cél felé fókuszál. *
- Elég az, hogy elhiszem hogy léteznek? Elég ahhoz, hogy segítsenek?
* Nagy mennyiségű információt kapott rövid idő alatt, tele a feje velük. Igyekszik, azokra a tényekre fókuszálni, amik hozzásegítik őt a tudás megszerzéséhez. Hinni kell bennük ahhoz, hogy megtanulhassa a mágiát? Akkor hinni fog. Szeretni is kell őket és követni a tanaikat? Azt is megteszi. Bármit megtesz. *
- Nem hisz?
~ Hű. Még sosem találkoztam olyannal, aki ezt így kerek-perec kimondta volna. ~
- Tehát a thargok szerint csak a Szellemek vannak?
* Igyekszik összerakni a dolgokat és összeegyeztetni a saját világnézetét az övékkel. *
- Én nem szoktam imádkozni. Ez baj? * Nem igazán buzog benne a vallási lelkesedés. Elismeri, hogy vannak ilyen és olyan istenségek, miegyebek, de a gyakorlatban nem tud mit kezdeni velük. Szívesen hallgat történeteket bármelyikről, de hogy kövesse őket… azt sem tudja, hogy kellene azt.
Ha nem adnak helyet neki valahol, akkor majd csinál magának. De azért megnyugszik egy kicsit. Ha kívülállókat is befogadnak, akkor semmi gond. *
- Hű, róluk én is hallottam! Akkor ha egy legendás tharg meghal, Ősi Szellem lesz? * Álmélkodik nagyra nyílt szemmel. Ez még annál is izgalmasabb, mint ahogy elképzelte. Fejében már körvonalazódik a Legendás Nagyság felé vezető út. *
~ Szeressenek a thargok. Tanuljak meg kardozni. Tanuljak meg varázsolni. Legyek legendás harcos. Haljak meg és legyek Ősi Szellem. ~
* Lelkendezve dobog a lábával az asztal alatt. Az izgatottságtól szinte lebeg a szék lapja fölött, fehér arcbőre pirossággal telik meg. Most már a nő érintését is nyugalommal fogadja. *
~ Én aztán nem bukok el. ~
* Nincsenek a Legendás Nagyság felé vezető úton ilyesféle tervei. Egyenesen előre a célig. Semmi mellékösvény. *
- Mikor kezdjük?
* A szíve össze-vissza kalapál a mellkasában. Legszívesebben most és azonnal neki is látna, márha tudná mit is tegyen. Bár már eddig is volt célja, most végre valaki el is hitette vele hogy képes rá, és nem hiába tette meg azt a hosszú utat Lihanechből idáig. Karheia rendes célt és támogatást adott neki, ezért most kis teste minden idegvégződése efelé a cél felé fókuszál. *
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 09:53:42
Üzenet elküldve: 2022-04-08 09:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A legendás lista//
- Elég? Mármint mihez?
*Nem teljesen érti a kérdést, de nem veszti el türelmét. Kicsit az az érzete, hogy a gyermek nem teljesen figyelt a szavaira, vagy csak ennyire nem értette meg mondandóját, amivel természetesen semmi probléma.*
- Nekem nincsen "kedvencem". Én nem hiszek a három istenben, nem követem a tanaikat.
*Ismétli meg önmagát.*
- A hit jó kezdet, igen, de cselekvés nélkül csak egyszerű szavak maradnak. Az istenek számtalan üres ígéretet, és fohászt hallgatnak meg, a figyelmüket ez már aligha kelti fel, ellenben a buzgóság igen. Cselekedni kell, hogy tekintetüket rád vessék.
*Kicsit szokatlannak érzi, hogy ő ad útmutatást erről, holott egykor törzsében fontos szerepe volt, mint szellemi vezető, de akkor szívéhez közelálló dolgokról prédikált, illetve olyan dolgokról, amiről szerinte széles ismeretei vannak. A három istenről aligha tud bármivel többet, mint egy átlag artheniori polgár.*
- Hihetsz, persze. A thargok egyébként is befogadó népek, sok városi menekültnek adtak menedéket.
*Igaz, hogy régen nem voltak ennyire barátságosak az idegenekkel, de ez az a fajta változás, amit Karheia egyáltalán nem bán. Időnként heves viselkedése ellenére ő egy rendkívül békeszerető nő.*
- Személyesen nem, de olyan sokat beszélnek róla a népek, hogy kicsit úgy érzem igen. Például ott van Leandana, Kagan Thargodar a Hadúr egykori asszonya. Ő egyike ezeknek a "Szellemeknek", és nagyon hiányolja a nép, oly sokat meséltek róla, hogy már egészen úgy érzem magam is ismertem őt. Ha méltó leszek rá, akkor talán egy nap mikor meghalok én is ilyen naggyá válhatok.
*Karheia szerényebb annál, hogy úgy vélje ez bármikor lehetséges lenne, ám reménykedik benne és törekszik efelé.
A gyermek odaadó hallgatása nyugalommal tölti meg viharos szívét. Kicsit úgy érzi magát, mint egykoron, amikor lelki támogatást kellett nyújtania a falu gyászoló asszonyainak, vagy harc előtti morált kellett növelni kiemelkedő katonáikban. Persze a sebek gyógyítása rendkívül fontos feladata volt, de vannak sebek amelyek nem láthatóak, és hasonlóan fájdalmasak vagy pusztítóak, mint amelyek véreznek.*
- Az leszel.
*Jelenti ki, és egy határozott biccentéssel szilárdítja meg Shindában a bizonyosságot. Megint bátorkodik egy gyengéd simogatással közeledni Shinda felé.*
- A segítséget pedig ne félj elfogadni majd. Lesz olyan amikor elbuksz, és ugyan neked kell majd felállni utána, de ha valaki támaszod kíván lenni ilyenkor, akkor hálával és ne elutasítással fogadd. A férfiak büszkesége gyakran diktálja ezt, pedig milyen ostoba dolog azt hinni, hogy gyengének mutatkozni szégyen. Inkább bátorság, hiszen sebezhető vagy, mégsem félsz ezt megélni.
*Egy sóhajjal zárja le hosszas beszédét, ami ismét csak kéretlenül tört elő belőle.*
- Elég? Mármint mihez?
*Nem teljesen érti a kérdést, de nem veszti el türelmét. Kicsit az az érzete, hogy a gyermek nem teljesen figyelt a szavaira, vagy csak ennyire nem értette meg mondandóját, amivel természetesen semmi probléma.*
- Nekem nincsen "kedvencem". Én nem hiszek a három istenben, nem követem a tanaikat.
*Ismétli meg önmagát.*
- A hit jó kezdet, igen, de cselekvés nélkül csak egyszerű szavak maradnak. Az istenek számtalan üres ígéretet, és fohászt hallgatnak meg, a figyelmüket ez már aligha kelti fel, ellenben a buzgóság igen. Cselekedni kell, hogy tekintetüket rád vessék.
*Kicsit szokatlannak érzi, hogy ő ad útmutatást erről, holott egykor törzsében fontos szerepe volt, mint szellemi vezető, de akkor szívéhez közelálló dolgokról prédikált, illetve olyan dolgokról, amiről szerinte széles ismeretei vannak. A három istenről aligha tud bármivel többet, mint egy átlag artheniori polgár.*
- Hihetsz, persze. A thargok egyébként is befogadó népek, sok városi menekültnek adtak menedéket.
*Igaz, hogy régen nem voltak ennyire barátságosak az idegenekkel, de ez az a fajta változás, amit Karheia egyáltalán nem bán. Időnként heves viselkedése ellenére ő egy rendkívül békeszerető nő.*
- Személyesen nem, de olyan sokat beszélnek róla a népek, hogy kicsit úgy érzem igen. Például ott van Leandana, Kagan Thargodar a Hadúr egykori asszonya. Ő egyike ezeknek a "Szellemeknek", és nagyon hiányolja a nép, oly sokat meséltek róla, hogy már egészen úgy érzem magam is ismertem őt. Ha méltó leszek rá, akkor talán egy nap mikor meghalok én is ilyen naggyá válhatok.
*Karheia szerényebb annál, hogy úgy vélje ez bármikor lehetséges lenne, ám reménykedik benne és törekszik efelé.
A gyermek odaadó hallgatása nyugalommal tölti meg viharos szívét. Kicsit úgy érzi magát, mint egykoron, amikor lelki támogatást kellett nyújtania a falu gyászoló asszonyainak, vagy harc előtti morált kellett növelni kiemelkedő katonáikban. Persze a sebek gyógyítása rendkívül fontos feladata volt, de vannak sebek amelyek nem láthatóak, és hasonlóan fájdalmasak vagy pusztítóak, mint amelyek véreznek.*
- Az leszel.
*Jelenti ki, és egy határozott biccentéssel szilárdítja meg Shindában a bizonyosságot. Megint bátorkodik egy gyengéd simogatással közeledni Shinda felé.*
- A segítséget pedig ne félj elfogadni majd. Lesz olyan amikor elbuksz, és ugyan neked kell majd felállni utána, de ha valaki támaszod kíván lenni ilyenkor, akkor hálával és ne elutasítással fogadd. A férfiak büszkesége gyakran diktálja ezt, pedig milyen ostoba dolog azt hinni, hogy gyengének mutatkozni szégyen. Inkább bátorság, hiszen sebezhető vagy, mégsem félsz ezt megélni.
*Egy sóhajjal zárja le hosszas beszédét, ami ismét csak kéretlenül tört elő belőle.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-08 08:54:52
Üzenet elküldve: 2022-04-08 08:54:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A legendás lista//
* Shinda szeretné, ha lenne valami teljesen egyértelmű módja annak, hogy kiderítsék kedvelik-e az istenek. Mondjuk, ráolvasnak valami mágikus mormolást, amitől a feje felett megjelenik az adott istenség neve. Vagy ilyesmi. Kissé csalódott, hogy ez nem ilyen egyszerű. Sajnos. *
- Hát akkor engem biztos nem kedvel egyik se, mert még sosem éreztem. * Gyermeki határozottsággal vágja rá. * Persze, hogy tudom. Mindenki tudja.
* Vagy tudni véli. Az ő tudása kimerül abban, hogy vannak istenek, és az emberek követik valamelyiknek a nézeteit. Az apja Teysust kedvelte, az anyja pedig Eeyrt, így ő mindkettőt a maga istenének vallja. *
- Én azt elhiszem, hogy léteznek. * Bólogat. * Az elég? Asszonyomnak ki a kedvenc istene?
* Nem tudja biztosan, de mintha hallott volna valamit a barbárok vallási szokásairól. *
- Szóval, ha nagyon hiszek valamelyikben, akkor segíteni fog nekem?
* Igen, valami ilyesmiről hallott odahaza. A Szellem meg hasonlók. *
- Én is hihetek az Ősi Szellemekben? Vagy az csak a thargoknak van?
* Most kicsit úgy érzi, megint kimarad valamiből. A thargoknak van saját istene, aki segít nekik. Nem is kell gondolkozniuk azon, hogy melyik istent válasszák. *
- Kik ezek a Szellemek? Ismerte őket?
* Nagyon kíváncsi erre. Talán megfoghatóbb egy Ősi Szellem, akit valaha szerettek, ismertek, és együtt harcoltak vele. Lenyűgözve hallgatja a nőt. Képlékeny elméje még nem igazán fordult egy vallás felé sem, egyelőre nem is igazán tudja megfogni ezeket a dolgokat. De ha valaki hatalmasabb, mint az általa ismert istenek, az aztán valami! A tharg asszony tüze most éppen nem a kezében, hanem a hangjában mutatkozik meg. Elfogja valamiféle irigység, hogy mi van, ha ő nem barbár, így nem is tartozhat ehhez a közösséghez és nem hihet az isteneikben. *
- Én szeretnék dolgozni érte. És szeretnék én is legendás lenni. * El se tudja a képzelni Karheia, micsoda változásokat képes előidézni a szavaival egy kis lélekben. Talán örök útravalót adott most a fiúnak. *
* Shinda szeretné, ha lenne valami teljesen egyértelmű módja annak, hogy kiderítsék kedvelik-e az istenek. Mondjuk, ráolvasnak valami mágikus mormolást, amitől a feje felett megjelenik az adott istenség neve. Vagy ilyesmi. Kissé csalódott, hogy ez nem ilyen egyszerű. Sajnos. *
- Hát akkor engem biztos nem kedvel egyik se, mert még sosem éreztem. * Gyermeki határozottsággal vágja rá. * Persze, hogy tudom. Mindenki tudja.
* Vagy tudni véli. Az ő tudása kimerül abban, hogy vannak istenek, és az emberek követik valamelyiknek a nézeteit. Az apja Teysust kedvelte, az anyja pedig Eeyrt, így ő mindkettőt a maga istenének vallja. *
- Én azt elhiszem, hogy léteznek. * Bólogat. * Az elég? Asszonyomnak ki a kedvenc istene?
* Nem tudja biztosan, de mintha hallott volna valamit a barbárok vallási szokásairól. *
- Szóval, ha nagyon hiszek valamelyikben, akkor segíteni fog nekem?
* Igen, valami ilyesmiről hallott odahaza. A Szellem meg hasonlók. *
- Én is hihetek az Ősi Szellemekben? Vagy az csak a thargoknak van?
* Most kicsit úgy érzi, megint kimarad valamiből. A thargoknak van saját istene, aki segít nekik. Nem is kell gondolkozniuk azon, hogy melyik istent válasszák. *
- Kik ezek a Szellemek? Ismerte őket?
* Nagyon kíváncsi erre. Talán megfoghatóbb egy Ősi Szellem, akit valaha szerettek, ismertek, és együtt harcoltak vele. Lenyűgözve hallgatja a nőt. Képlékeny elméje még nem igazán fordult egy vallás felé sem, egyelőre nem is igazán tudja megfogni ezeket a dolgokat. De ha valaki hatalmasabb, mint az általa ismert istenek, az aztán valami! A tharg asszony tüze most éppen nem a kezében, hanem a hangjában mutatkozik meg. Elfogja valamiféle irigység, hogy mi van, ha ő nem barbár, így nem is tartozhat ehhez a közösséghez és nem hihet az isteneikben. *
- Én szeretnék dolgozni érte. És szeretnék én is legendás lenni. * El se tudja a képzelni Karheia, micsoda változásokat képes előidézni a szavaival egy kis lélekben. Talán örök útravalót adott most a fiúnak. *
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:39:36
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt _ Shen és Bris + Xavy + Fynlisse + mindenki, aki hallja//
*Nem várta, hogy ekkora füstje lesz a szavainak. Nem is szánta valami nagy horderejű dolognak, sőt, egyáltalán nem is kerítene neki nagy feneket. Tulajdonképpen ő már rég túl is lendült rajta és a vendégteret mustrálva nyújtogatja a nyakát. Mintha valami muzsika kezdeményt hallott volna. Nem lenne rossz. Bőven elférne itt egy kis hangulat.*
- HÉÉÉÉ! *kurjant oda csalódottan, amikor látja, hogy az a szorulásos gnóm belefojtja a dallamot a szerencsétlen szárnyasba. Ámde nincs sok érkezése háborogni, mert közben Shen fülén elkezd spriccelni az önérzet.*
- Nem mondtam, hogy a szajhálkodás nem tisztességes *védekezik nagy hirtelen az ágáló elffel szemben, akinek a szavait egyre nehezebb megérteni. Bris is csak guvasztja a szemét és ráncolja a homlokát, és közben felemelt tenyérrel igyekszik csitítani a fickót.* - Hát persze *bólogat a talányos szövegkására.* - Egy igazi csődör! Ahogy mondod!
*Valahol itt toppan a képbe a kis pukkancs, akit talán időszerű lenne befizetni az elfhez egy körre, hogy egy kicsit lenyugodjon. Ezt persze nem mondja ki hangosan (még). A konfliktuskezelést Shenre hagyja, ő meg ártatlanul kitakarja magát a söröskorsóból való hörpöléssel, de nem bírja ki, beleröhög a kortyba. Megtörli a képét, aztán odafüttyent a zene helyett átlényegült burkolásba fogó tündérnek. Bris kevés dologban igazán jó, de a füttyentésben igazi istencsászár!*
- Hé, kölyök! Játszhatnál valamit! Ez a kis repedt fazék úgy forr, majd' kifut *biccent a puffogó gnóm felé* -, de valami muzsikát szívesebben hallgatnék! IGAZ-E?! *hergeli a véleményére a többi vendéget is épp elég spiccesen a szószóló szerepéhez. ~Palotaforradalmat! Muzsikát a népnek! ... vagy hatalmat ... vagy kalácsot? Tudjarosseb!~ *
*Nem várta, hogy ekkora füstje lesz a szavainak. Nem is szánta valami nagy horderejű dolognak, sőt, egyáltalán nem is kerítene neki nagy feneket. Tulajdonképpen ő már rég túl is lendült rajta és a vendégteret mustrálva nyújtogatja a nyakát. Mintha valami muzsika kezdeményt hallott volna. Nem lenne rossz. Bőven elférne itt egy kis hangulat.*
- HÉÉÉÉ! *kurjant oda csalódottan, amikor látja, hogy az a szorulásos gnóm belefojtja a dallamot a szerencsétlen szárnyasba. Ámde nincs sok érkezése háborogni, mert közben Shen fülén elkezd spriccelni az önérzet.*
- Nem mondtam, hogy a szajhálkodás nem tisztességes *védekezik nagy hirtelen az ágáló elffel szemben, akinek a szavait egyre nehezebb megérteni. Bris is csak guvasztja a szemét és ráncolja a homlokát, és közben felemelt tenyérrel igyekszik csitítani a fickót.* - Hát persze *bólogat a talányos szövegkására.* - Egy igazi csődör! Ahogy mondod!
*Valahol itt toppan a képbe a kis pukkancs, akit talán időszerű lenne befizetni az elfhez egy körre, hogy egy kicsit lenyugodjon. Ezt persze nem mondja ki hangosan (még). A konfliktuskezelést Shenre hagyja, ő meg ártatlanul kitakarja magát a söröskorsóból való hörpöléssel, de nem bírja ki, beleröhög a kortyba. Megtörli a képét, aztán odafüttyent a zene helyett átlényegült burkolásba fogó tündérnek. Bris kevés dologban igazán jó, de a füttyentésben igazi istencsászár!*
- Hé, kölyök! Játszhatnál valamit! Ez a kis repedt fazék úgy forr, majd' kifut *biccent a puffogó gnóm felé* -, de valami muzsikát szívesebben hallgatnék! IGAZ-E?! *hergeli a véleményére a többi vendéget is épp elég spiccesen a szószóló szerepéhez. ~Palotaforradalmat! Muzsikát a népnek! ... vagy hatalmat ... vagy kalácsot? Tudjarosseb!~ *
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:18:20
Üzenet elküldve: 2022-04-07 19:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A legendás lista//
*Nincs ellenére, hogy a gyermek úgy tűnik felszabadultabb a közelében, és bátorkodik a közöttük lévő távolságon csökkenteni, ám Karheia ezen nem bátorodik fel túlságosan, és nem kezdi el rögvest babusgatni őt. Pedig az istenek a tanúi, hogy lenne indíttatása erre.*
- Hát...
*Elbizonytalanodik. A gyermekek amilyen butuskák annyira frappáns, és okos kérdéseket tudnak feltenni, hogy rávilágítsanak a felnőttek lusta gondolkodásából fakadó hiányosságokra.*
- Tudni ezt biztosan sosem lehet. Érezni szokták az emberek, vagy csak elhiszik, hogy ezt érzik. Tudod mi az a hit?
*Meg sem várja a fiú válaszát, éppen csak egy levegővételnyi szünetet tart.*
- A hit az, amikor biztos vagy abban, hogy létezik valami, amiről nincsen megalapozott tudásod. Tudod azt amit látsz, hallasz, érzékelsz. Az istenek léte sosem nyerhet teljes bizonyosságot, ezért csak a hit marad meg nekünk.
*Úgy érzi elég átfogó, és érthető magyarázatot adott a kisfiúnak, akinek arcát fürkészve igyekszik megállapítani azt, hogy helyesen vélekedik erről vagy csak még inkább összekuszálta a gondolatait.*
- A hit hatalmas erőket mozgathat meg valakiben, csodálatos dolog, ám vakká is tehet. Fontos, hogy a hit ne bezárkózást eredményezzen, és az elméd meg a szíved mindig nyitott legyen a világra.
*Ruházza fel talán kissé közhelyes bölcseletével a gyermeket.*
- Engem az istenek aligha szeretnek. Én tharg vagyok, a városiak barbárnak neveznek minket. Mi az Őseink Szellemeihez fohászkodunk, az ő hőstörténeteikből nyerjük erőnket, hozzájuk fordulunk útmutatáshoz, hogy az általuk kitaposott ösvényen járjunk, és ne tévedjünk el attól. Bölcs emberek, vagy nagy harcosok vigyázzák utunkat, és vannak oly hatalmasak, ha nem hatalmasabbak, mint a három isten.
*Beszéde közben ösztönösen elfogja a büszkeség, illetve a lelkesedés. Shinda észreveheti, hogy milyen megváltozott hévvel, és rajongással mesél saját népéről, illetve hitükről, amiből magabiztosan következtethet arra, hogy ez mennyire fontos Karheia számára.*
- Nem jött csak úgy elő mindig, meg kell tanulnom. Nagyon nagyon sokat kellett tanulnom hozzá.
*Szükségét érzi annak, hogy továbbra is figyelmeztesse a fiút mennyire komoly energia befektetés az energiatanulás, ugyanakkor nem tehetség, hanem elsajátítható bárki számára, aki rendelkezik elég kitartással.*
- Mindkettőt is lehet, ha szeretnéd. Bármit lehet, amit csak kívánsz az életben, csupán meg kell dolgoznod érte. Ugyanakkor valamiben mindig jobb leszel, akár annyira kiemelkedő, hogy egy napon a te nevedet fogják tisztelettel suttogni a polgárok. Lehet hogy a mágia az, lehet, hogy a fegyverforgatás, még sok időd van, hogy ezekre rájöjj.
*Nincs ellenére, hogy Shinda nem adja fel álmát kardforgatást illetően, sőt. Ennek gyorsa hangot is ad.*
- Legyen így! Talán majd egy napon te fogsz engem tanítani, hogy jobb harcossá váljak. Nekem sem ártana némi gyakorlás.
*Nincs ellenére, hogy a gyermek úgy tűnik felszabadultabb a közelében, és bátorkodik a közöttük lévő távolságon csökkenteni, ám Karheia ezen nem bátorodik fel túlságosan, és nem kezdi el rögvest babusgatni őt. Pedig az istenek a tanúi, hogy lenne indíttatása erre.*
- Hát...
*Elbizonytalanodik. A gyermekek amilyen butuskák annyira frappáns, és okos kérdéseket tudnak feltenni, hogy rávilágítsanak a felnőttek lusta gondolkodásából fakadó hiányosságokra.*
- Tudni ezt biztosan sosem lehet. Érezni szokták az emberek, vagy csak elhiszik, hogy ezt érzik. Tudod mi az a hit?
*Meg sem várja a fiú válaszát, éppen csak egy levegővételnyi szünetet tart.*
- A hit az, amikor biztos vagy abban, hogy létezik valami, amiről nincsen megalapozott tudásod. Tudod azt amit látsz, hallasz, érzékelsz. Az istenek léte sosem nyerhet teljes bizonyosságot, ezért csak a hit marad meg nekünk.
*Úgy érzi elég átfogó, és érthető magyarázatot adott a kisfiúnak, akinek arcát fürkészve igyekszik megállapítani azt, hogy helyesen vélekedik erről vagy csak még inkább összekuszálta a gondolatait.*
- A hit hatalmas erőket mozgathat meg valakiben, csodálatos dolog, ám vakká is tehet. Fontos, hogy a hit ne bezárkózást eredményezzen, és az elméd meg a szíved mindig nyitott legyen a világra.
*Ruházza fel talán kissé közhelyes bölcseletével a gyermeket.*
- Engem az istenek aligha szeretnek. Én tharg vagyok, a városiak barbárnak neveznek minket. Mi az Őseink Szellemeihez fohászkodunk, az ő hőstörténeteikből nyerjük erőnket, hozzájuk fordulunk útmutatáshoz, hogy az általuk kitaposott ösvényen járjunk, és ne tévedjünk el attól. Bölcs emberek, vagy nagy harcosok vigyázzák utunkat, és vannak oly hatalmasak, ha nem hatalmasabbak, mint a három isten.
*Beszéde közben ösztönösen elfogja a büszkeség, illetve a lelkesedés. Shinda észreveheti, hogy milyen megváltozott hévvel, és rajongással mesél saját népéről, illetve hitükről, amiből magabiztosan következtethet arra, hogy ez mennyire fontos Karheia számára.*
- Nem jött csak úgy elő mindig, meg kell tanulnom. Nagyon nagyon sokat kellett tanulnom hozzá.
*Szükségét érzi annak, hogy továbbra is figyelmeztesse a fiút mennyire komoly energia befektetés az energiatanulás, ugyanakkor nem tehetség, hanem elsajátítható bárki számára, aki rendelkezik elég kitartással.*
- Mindkettőt is lehet, ha szeretnéd. Bármit lehet, amit csak kívánsz az életben, csupán meg kell dolgoznod érte. Ugyanakkor valamiben mindig jobb leszel, akár annyira kiemelkedő, hogy egy napon a te nevedet fogják tisztelettel suttogni a polgárok. Lehet hogy a mágia az, lehet, hogy a fegyverforgatás, még sok időd van, hogy ezekre rájöjj.
*Nincs ellenére, hogy Shinda nem adja fel álmát kardforgatást illetően, sőt. Ennek gyorsa hangot is ad.*
- Legyen így! Talán majd egy napon te fogsz engem tanítani, hogy jobb harcossá váljak. Nekem sem ártana némi gyakorlás.
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:43:21
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Egyébként nyílt //
* Nem szükséges sok ész, hogy rájöjjön a társalgó partnere a kommunikációs problémára. A nő értelmezése furcsa, de mégis tisztán hisz abban amit mond a mélységinek. ~ Még nem tudom mi üthetett bele, de úgy tűnik mintha nem értené a szavakat. ~ Egy ideig csak hallgatja a lányt, de a kérdés hallatán kirázza a hideg. *
- Félre értesz. * Nyújtja ki laposan tenyerét a levegőbe. Egy pillanatra elgondolkozik, majd megpróbálkozik vele újra. * - Vannak a termelők, azok szépen megtermelik a terményt és utána eladják a kereskedőnek. A kereskedő egy adott helyre elszállítja és ott eladja egy kereskedelmi ponton. * Egy kis szünetet hagy, hogy tudja követni a másik, de utána folytatja. * - Elégedetten drágábbért eladja a terményt a kereskedelmi pontnak, és az meg távolra elszállítja és még drágábbért eladja. Ezeket hívják kereskedelmi pontnak. Az adóbehajtás pedig csak egy szimpla fogalom, ha tartozik valaki a céhnek, akkor én azt behajtom.
* Próbálja így megvilágítani a helyzetet, de csak remélni tudja, hogy megérti a másik fél. *
- Én pedig ezeket a pontokat egy papíron szerződésbe foglalom és megalkuszok a kereskedőkkel, hogy a kereskedelmi pontnak szállítsák le a terméket.
* Az ork tekintetét próbálja megfigyelni, és a remény még mindig pislákol, hogy megérti. A rövid történetére újra a szemöldöke az ég felé veszi az irányt. *
- Hogy vesztetted el a bátyádat? Ha a városban, akkor azt még megértem, de az út alatt?
* Meglepődik a kérdés hallatán, de nem csodálkozik el rajta. *
- Nos akkor sok mindent ki próbálhatsz, a pegazusban még van egy hatalmas fürdőház is. Én? Amint mondtam a szerződések miatt vagyok itt.
* Nem szükséges sok ész, hogy rájöjjön a társalgó partnere a kommunikációs problémára. A nő értelmezése furcsa, de mégis tisztán hisz abban amit mond a mélységinek. ~ Még nem tudom mi üthetett bele, de úgy tűnik mintha nem értené a szavakat. ~ Egy ideig csak hallgatja a lányt, de a kérdés hallatán kirázza a hideg. *
- Félre értesz. * Nyújtja ki laposan tenyerét a levegőbe. Egy pillanatra elgondolkozik, majd megpróbálkozik vele újra. * - Vannak a termelők, azok szépen megtermelik a terményt és utána eladják a kereskedőnek. A kereskedő egy adott helyre elszállítja és ott eladja egy kereskedelmi ponton. * Egy kis szünetet hagy, hogy tudja követni a másik, de utána folytatja. * - Elégedetten drágábbért eladja a terményt a kereskedelmi pontnak, és az meg távolra elszállítja és még drágábbért eladja. Ezeket hívják kereskedelmi pontnak. Az adóbehajtás pedig csak egy szimpla fogalom, ha tartozik valaki a céhnek, akkor én azt behajtom.
* Próbálja így megvilágítani a helyzetet, de csak remélni tudja, hogy megérti a másik fél. *
- Én pedig ezeket a pontokat egy papíron szerződésbe foglalom és megalkuszok a kereskedőkkel, hogy a kereskedelmi pontnak szállítsák le a terméket.
* Az ork tekintetét próbálja megfigyelni, és a remény még mindig pislákol, hogy megérti. A rövid történetére újra a szemöldöke az ég felé veszi az irányt. *
- Hogy vesztetted el a bátyádat? Ha a városban, akkor azt még megértem, de az út alatt?
* Meglepődik a kérdés hallatán, de nem csodálkozik el rajta. *
- Nos akkor sok mindent ki próbálhatsz, a pegazusban még van egy hatalmas fürdőház is. Én? Amint mondtam a szerződések miatt vagyok itt.
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:23:10
Üzenet elküldve: 2022-04-06 21:23:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egyébként nyílt//
-Hát én is ezt mondom!
*Mondja kacagva, ahogy hallja hogy a másik beismeri, hogy mégsem kereskedő, sőt! Még ő maga hoz bizonyítékot rá. Aztán igencsak elgondolkodik azon, hogy nincs portékája, s közben már azon agyal, hogy vajon akkor mit árul. Talán a saját testét? De hamar felvilágosítást kap.*
-Óóóó. Vagy úgy.
*Nagy szemekkel bólogat, mintha értené hogy mi a fenéről beszél a másik. Kereskedelmi pont meg adó, teljesen idegen kifejezések a számára. Sok szót egyébként sem ismer teljesen az itteni nyelvből, ezért amúgy is akadnának nehézségei.*
-Akkor te adót adsz el az embereknek? Adókereskedő vagy?
*Kérdezi, és már szinte várja, hogy majd eldicsekedhessen valakinek azzal, hogy találkozott egy adókereskedővel, aki szerződéseket hajt be és hiteleket köt. Vagy mi. Azt nem hiszi, hogy minden másfajú így tenne, mert eddig is látott egy csomó nem orkot és senki se hordott ilyesmit, de betudja annak, hogy valami sivatagi szokás lehet és hát ott tényleg nem járatos, elhiszi amit mond az, aki állítólag onnan jött.*
-Hát ami azt illeti a báttyámmal utaztunk erre a vidékre. Én akartam jönni, ő meg jött hogy vigyázzon rám, de elveszítettem.
*Mondja szomorúan.*-
-Csak meg akartam ismerni az ittenieket, a szokásokat meg mindent. Finomakat enni és szép zenéket hallgatni. És te? Nem volt már több adó a sivatagban?
*Feleli mosolyogva és kicsit el is veszve az ábrándokban. A másik tál ételt teljesen elfelejti közben, úgyhogy ha nem emlékeztetik rá talán sosem jut eszébe.*
-Hát én is ezt mondom!
*Mondja kacagva, ahogy hallja hogy a másik beismeri, hogy mégsem kereskedő, sőt! Még ő maga hoz bizonyítékot rá. Aztán igencsak elgondolkodik azon, hogy nincs portékája, s közben már azon agyal, hogy vajon akkor mit árul. Talán a saját testét? De hamar felvilágosítást kap.*
-Óóóó. Vagy úgy.
*Nagy szemekkel bólogat, mintha értené hogy mi a fenéről beszél a másik. Kereskedelmi pont meg adó, teljesen idegen kifejezések a számára. Sok szót egyébként sem ismer teljesen az itteni nyelvből, ezért amúgy is akadnának nehézségei.*
-Akkor te adót adsz el az embereknek? Adókereskedő vagy?
*Kérdezi, és már szinte várja, hogy majd eldicsekedhessen valakinek azzal, hogy találkozott egy adókereskedővel, aki szerződéseket hajt be és hiteleket köt. Vagy mi. Azt nem hiszi, hogy minden másfajú így tenne, mert eddig is látott egy csomó nem orkot és senki se hordott ilyesmit, de betudja annak, hogy valami sivatagi szokás lehet és hát ott tényleg nem járatos, elhiszi amit mond az, aki állítólag onnan jött.*
-Hát ami azt illeti a báttyámmal utaztunk erre a vidékre. Én akartam jönni, ő meg jött hogy vigyázzon rám, de elveszítettem.
*Mondja szomorúan.*-
-Csak meg akartam ismerni az ittenieket, a szokásokat meg mindent. Finomakat enni és szép zenéket hallgatni. És te? Nem volt már több adó a sivatagban?
*Feleli mosolyogva és kicsit el is veszve az ábrándokban. A másik tál ételt teljesen elfelejti közben, úgyhogy ha nem emlékeztetik rá talán sosem jut eszébe.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-06 11:39:33
Üzenet elküldve: 2022-04-06 11:39:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Savanyú Ukrom//
//Balkócza Xavylari//
//Sren Lass//
//érintve Shen'eriel Shianon//
- Jól van, jól van, csak eluntam magam, amíg... *Maga elé húzza a leveses tányért, és mélyen beszívja az illatát. ~ Tényleg nem kellene kidobatnom magam. Különben is, tehetek én arról, hogy megszólalt a síp a kezemben? ~ Nagyot nyel, látszik rajta, hogy vagy nagyon tetszik neki az étele, vagy tényleg farkas éhes, esetleg mindkettő.* - Köszönöm... ~ Te átokfajzat. ~ *Teszi hozzá hamis mosollyal.*
*A pánsípot a dobra helyezi. Ukrom felé komoly arccal bólint, hogy megértette. ~ A gnóm egy pukkancs, viszont az orkkal tényleg nem lenne jó tengelyt akasztani. ~ Az illendőnél néhány pillanattal tovább szemléli a nagydarabot. ~ Van benne valami... filozofikus? Artheniorban az orkok is mások. ~ Könyveli el magában.*
*A kalapos férfi irányába már valódi, barátságos mosollyal biccent. ~ Egyetlen műértő lélek van ebben az egész kócerájban. Kár, hogy egy fitying adományt se nézek ki belőle. Segíteni viszont máshogyan is segíthet. Talán. ~ Köszöntés és köszönésképpen emeli a poharát Sren felé.*
- A művészetekre, barátom!
*Aprót kortyol a borából, arcáról lerí, hogy nem szokott efféle italokhoz, de azért hősiesen lenyeli. Fél szemmel követi Xavyt, ahogy a csatak részeg elfre zúdítja a haragját. ~ Bor, étel és színház. Ráadásul jónak ígérkezik az előadás. ~ Végül megmarkolja a kanalát, és a tányér fölé hajol, hogy látható és hallható élvezettel lapátolja magába a levesét.*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.06 11:41:44
//Balkócza Xavylari//
//Sren Lass//
//érintve Shen'eriel Shianon//
- Jól van, jól van, csak eluntam magam, amíg... *Maga elé húzza a leveses tányért, és mélyen beszívja az illatát. ~ Tényleg nem kellene kidobatnom magam. Különben is, tehetek én arról, hogy megszólalt a síp a kezemben? ~ Nagyot nyel, látszik rajta, hogy vagy nagyon tetszik neki az étele, vagy tényleg farkas éhes, esetleg mindkettő.* - Köszönöm... ~ Te átokfajzat. ~ *Teszi hozzá hamis mosollyal.*
*A pánsípot a dobra helyezi. Ukrom felé komoly arccal bólint, hogy megértette. ~ A gnóm egy pukkancs, viszont az orkkal tényleg nem lenne jó tengelyt akasztani. ~ Az illendőnél néhány pillanattal tovább szemléli a nagydarabot. ~ Van benne valami... filozofikus? Artheniorban az orkok is mások. ~ Könyveli el magában.*
*A kalapos férfi irányába már valódi, barátságos mosollyal biccent. ~ Egyetlen műértő lélek van ebben az egész kócerájban. Kár, hogy egy fitying adományt se nézek ki belőle. Segíteni viszont máshogyan is segíthet. Talán. ~ Köszöntés és köszönésképpen emeli a poharát Sren felé.*
- A művészetekre, barátom!
*Aprót kortyol a borából, arcáról lerí, hogy nem szokott efféle italokhoz, de azért hősiesen lenyeli. Fél szemmel követi Xavyt, ahogy a csatak részeg elfre zúdítja a haragját. ~ Bor, étel és színház. Ráadásul jónak ígérkezik az előadás. ~ Végül megmarkolja a kanalát, és a tányér fölé hajol, hogy látható és hallható élvezettel lapátolja magába a levesét.*
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.06 11:41:44
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-06 08:02:12
Üzenet elküldve: 2022-04-06 08:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Mikk//
//Ukrom//
//Fynlisse Soneret//
//Nyílt_Shen és Bris//
*Kis csalódás tükröződik az arcán, mikor a tündér szedegeti elő az aranyakat. Nagy sóhajtás kíséretében indul befelé a konyhára, hogy intézze a leves dolgát, szedet is ki egy jó nagy adagot az apróság részére. ~Ha kipukkad, akkor enyim a szárnya! ~ Hiszen próbálkozni azért lehet, nem mintha látott volna bárkit is attól szétpukkadni, hogy teleeszi magát. Mikor jön vissza a konyhából, akkor éri Mikk kérdése, látszik rajta, hogy az, hogy a tündér daloscsibébe vágta magát a fogadó közepén őt is meglepi.*
-Én ugyan dehogy! Az ork? A központból küldte Aztyan, hogy adjak neki munkát…azt hiszem meg is van az első rendeletem… *Húzza ki magát, egyelőre még csak maga elé beszél.*
-Tündérfülpörköltet mindenkinek! *Közben fél szemével látja, ahogy Shen lengeti a kancsót és felmosni valót generál számára. Egy pillanat alatt borul el az arca. ~MA MINDENKIT KIDOBUNK! Úgy, hogy a lába se érje a földet a főtérig! ~ Először azonban a tündért kell lerendezniük, így odasétál hozzá és leteszi mellé a levest, megköszörülve a torkát.*
-Hé hó vakarcs! Itt ezt nem szabad csinálnod, mert a tulaj nem adott rá engedélyt. *Magyarázza, hivatkozva egy nálánál magasabb hatalomra.*
-Inkább edd a levesedet, de ha nem tudunk jobb belátásra bírni, akkor ki kell tegyünk. *Figyelmezteti egyelőre még kedvesen és óvatosan, majd hatalmas léptekkel, mérges arccal indul oda a kandallónál dülöngélő Shenhez.*
-AZTAKUTYAMEGAFÁJÁT! MI a koszosvarjutokát csinálsz te itt?! HEH! Azt ki fogja feltakarítani?! HEEEEH?! *Legyintget dühösen a padlóra kilötykölt sör felé a kezében lévő konyharuhával.*
//Ukrom//
//Fynlisse Soneret//
//Nyílt_Shen és Bris//
*Kis csalódás tükröződik az arcán, mikor a tündér szedegeti elő az aranyakat. Nagy sóhajtás kíséretében indul befelé a konyhára, hogy intézze a leves dolgát, szedet is ki egy jó nagy adagot az apróság részére. ~Ha kipukkad, akkor enyim a szárnya! ~ Hiszen próbálkozni azért lehet, nem mintha látott volna bárkit is attól szétpukkadni, hogy teleeszi magát. Mikor jön vissza a konyhából, akkor éri Mikk kérdése, látszik rajta, hogy az, hogy a tündér daloscsibébe vágta magát a fogadó közepén őt is meglepi.*
-Én ugyan dehogy! Az ork? A központból küldte Aztyan, hogy adjak neki munkát…azt hiszem meg is van az első rendeletem… *Húzza ki magát, egyelőre még csak maga elé beszél.*
-Tündérfülpörköltet mindenkinek! *Közben fél szemével látja, ahogy Shen lengeti a kancsót és felmosni valót generál számára. Egy pillanat alatt borul el az arca. ~MA MINDENKIT KIDOBUNK! Úgy, hogy a lába se érje a földet a főtérig! ~ Először azonban a tündért kell lerendezniük, így odasétál hozzá és leteszi mellé a levest, megköszörülve a torkát.*
-Hé hó vakarcs! Itt ezt nem szabad csinálnod, mert a tulaj nem adott rá engedélyt. *Magyarázza, hivatkozva egy nálánál magasabb hatalomra.*
-Inkább edd a levesedet, de ha nem tudunk jobb belátásra bírni, akkor ki kell tegyünk. *Figyelmezteti egyelőre még kedvesen és óvatosan, majd hatalmas léptekkel, mérges arccal indul oda a kandallónál dülöngélő Shenhez.*
-AZTAKUTYAMEGAFÁJÁT! MI a koszosvarjutokát csinálsz te itt?! HEH! Azt ki fogja feltakarítani?! HEEEEH?! *Legyintget dühösen a padlóra kilötykölt sör felé a kezében lévő konyharuhával.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-06 06:05:53
Üzenet elküldve: 2022-04-06 06:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Egyébként nyílt //
* ~ Ez a nő még annyit sem tud mondani, hogy köszönöm. ~ Állapítja meg miközben nézi a pillanatok alatt megsemmisített étket. *
- Nem hiszed?
* Néz kőrbe a fogadóban látványosan. *
- Oh, igen! Minden kereskedő egy fogadón belül is magával hurcolja a portékáját. Véletlenül sem a szobájában pakolja le.
* Vár egy kicsit, hogy le essen a nőnek, és csak remélni tudja, hogy megtörténik. *
- Mellékesen nincs portékám, mivel nem csak olyan kereskedő létezik aki termékekkel kereskedik.
* Könyököl rá az asztalra, még mindig nem tudja eldönteni, hogy a nő eleget tömött magába vagy még akarja a második fogást, de erre szerencsére nem kap választ. ~ Legalább több marad. ~ Tekintetével újra végig méri az ostoba teremtményt, de ilyenkor tud csak belegondolni igazán, hogy az Orkok miképp maradnak életben hosszan ezen a világon, a válasz pedig a fosztogatásban rejlik. *
- Szerződéseket kötök és kereskedelmi pontokat hozok létre egy másik céhnek, illetve adóbehajtással foglalkozom, vagy éppen hitelezéssel.
* Türelmesen hallgatja a lány szavait, a szemöldöke megindul a maszk alatt, de egy sóhajjal folytatja is. *
- Nincs szükségem rá, hogy ismerjenek, és sivatagi területről származok, ott megszokott a maszk vagy az arcunk eltakarása. Az orkoknál ez nem így van, de a legtöbb más fajú így tesz.
* A kusza történetét hallgatva, még mindig nem érez intenzitást, hogy vissza kérdezzen rá, inkább csak tovább hallgatja. *
- Az igaz, hogy azt is kérdezted, hogy jól vagyok-e, de a segítségedet is felajánlottad, és az amire ráztam ténylegesen a fejem.
* Dől hátra a székben, de már kezdi furcsállni, hogy még mindig ezt a témát próbálja magyarázni a másiknak. ~ Miért ülök szemben egy Orkal? Miért nem állok fel és lépek le? ~ Elmélkedik, hisz a lány talán nem is ostoba csak jóindulatúan szeleburdi, célt vele szemben nem igen lát. *
- Minek köszönhető, hogy Arthenior városába jöttél? Csak nem társaiddal jöttetek páran? A nők nagy tiszteletben állnak az orkok között nem de?
* ~ Ez a nő még annyit sem tud mondani, hogy köszönöm. ~ Állapítja meg miközben nézi a pillanatok alatt megsemmisített étket. *
- Nem hiszed?
* Néz kőrbe a fogadóban látványosan. *
- Oh, igen! Minden kereskedő egy fogadón belül is magával hurcolja a portékáját. Véletlenül sem a szobájában pakolja le.
* Vár egy kicsit, hogy le essen a nőnek, és csak remélni tudja, hogy megtörténik. *
- Mellékesen nincs portékám, mivel nem csak olyan kereskedő létezik aki termékekkel kereskedik.
* Könyököl rá az asztalra, még mindig nem tudja eldönteni, hogy a nő eleget tömött magába vagy még akarja a második fogást, de erre szerencsére nem kap választ. ~ Legalább több marad. ~ Tekintetével újra végig méri az ostoba teremtményt, de ilyenkor tud csak belegondolni igazán, hogy az Orkok miképp maradnak életben hosszan ezen a világon, a válasz pedig a fosztogatásban rejlik. *
- Szerződéseket kötök és kereskedelmi pontokat hozok létre egy másik céhnek, illetve adóbehajtással foglalkozom, vagy éppen hitelezéssel.
* Türelmesen hallgatja a lány szavait, a szemöldöke megindul a maszk alatt, de egy sóhajjal folytatja is. *
- Nincs szükségem rá, hogy ismerjenek, és sivatagi területről származok, ott megszokott a maszk vagy az arcunk eltakarása. Az orkoknál ez nem így van, de a legtöbb más fajú így tesz.
* A kusza történetét hallgatva, még mindig nem érez intenzitást, hogy vissza kérdezzen rá, inkább csak tovább hallgatja. *
- Az igaz, hogy azt is kérdezted, hogy jól vagyok-e, de a segítségedet is felajánlottad, és az amire ráztam ténylegesen a fejem.
* Dől hátra a székben, de már kezdi furcsállni, hogy még mindig ezt a témát próbálja magyarázni a másiknak. ~ Miért ülök szemben egy Orkal? Miért nem állok fel és lépek le? ~ Elmélkedik, hisz a lány talán nem is ostoba csak jóindulatúan szeleburdi, célt vele szemben nem igen lát. *
- Minek köszönhető, hogy Arthenior városába jöttél? Csak nem társaiddal jöttetek páran? A nők nagy tiszteletben állnak az orkok között nem de?
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-05 21:52:45
Üzenet elküldve: 2022-04-05 21:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Egyébként nyílt //
*Kissé türelmetlenül vár, mert igazán csak most érzi, hogy mennyire is éhes. Nem tudja mennyit kell fizetnie, úgyhogy ezzel még vár, majd fizet ha kérik tőle, nem akar ám lopni vagy ilyesmi. A maszkos alak pedig ahogy kinyitja a száját, Gyldwa úgy csattan fel. Összeráncolja a szemöldökeit és az asztalra könyököl mindkét kezével.*
-Mit képzelsz te magadról? Nem vagy az apám. El tudom dönteni mit és mennyit eszek te grokk'sha!
*Persze az ork szitokszó valószínűleg nem sokat mondhat a másiknak, de a hangsúlyból könnyen következtethet rá, hogy valószínűleg semmi szépet nem jelent. Durcásan bámul maga elé, amíg az étel meg nem érkezik, s magába nem kezdi tunkolni az egész tállal úgy ahogy van. Nem kifejezetten finomkodik, talán az ork vér jön ilyenkor elő belőle? Viszont utána mintha el is felejtené haragját és elégedetten sóhajt egy nagyot, ahogy megtörölgeti vállába a száját.*
-Kereskedő? Nem hiszem.
*Ujjával kezd el mutogatni a másikra, és rögtön folytatja is.*
-De hisz nincs is nálad portéka, mit árulsz?
*Kérdezi kíváncsian, mert az ö fejében a kereskedőknél mindig van valami, kosarak, tálak, edények, ékszerek, fegyverek bármi.*
-De akkor honnan tudja valaki hogy te vagy-e az amikor téged keresnek de téged találnak helyetted?
*Egy cseppet sem érzi, hogy bármi gond lenne ezzel a kérdéssel. Nehéz neki ezt megérteni, úgyhogy igazán figyelmesen... Nos figyel.*
-Mindenfelé ritkák vagyunk.
*Legyint a levegőbe.*
-Vagyis hát ott nem ahonnan jöttem nyilván, de az nagyon messze van, a nagy vízen túl és még sok hatnyi járásra. Ott van sok ork, kevés ember. De ilyen maszkosok ott sincsenek meg máshol se ahol jártam.
*Szúrja vissza a dolgot teljesen véletlenül.*
-Hát csak láttam rajtad ezt a valamit, megkérdeztem jól vagy-e és ráztad a fejed. Tehát nem voltál jól.
*Tárja szét a karjait, mintha csak teljesen butának nézné Illidaryt, hogy mi olyan furcsa ezen.*
*Kissé türelmetlenül vár, mert igazán csak most érzi, hogy mennyire is éhes. Nem tudja mennyit kell fizetnie, úgyhogy ezzel még vár, majd fizet ha kérik tőle, nem akar ám lopni vagy ilyesmi. A maszkos alak pedig ahogy kinyitja a száját, Gyldwa úgy csattan fel. Összeráncolja a szemöldökeit és az asztalra könyököl mindkét kezével.*
-Mit képzelsz te magadról? Nem vagy az apám. El tudom dönteni mit és mennyit eszek te grokk'sha!
*Persze az ork szitokszó valószínűleg nem sokat mondhat a másiknak, de a hangsúlyból könnyen következtethet rá, hogy valószínűleg semmi szépet nem jelent. Durcásan bámul maga elé, amíg az étel meg nem érkezik, s magába nem kezdi tunkolni az egész tállal úgy ahogy van. Nem kifejezetten finomkodik, talán az ork vér jön ilyenkor elő belőle? Viszont utána mintha el is felejtené haragját és elégedetten sóhajt egy nagyot, ahogy megtörölgeti vállába a száját.*
-Kereskedő? Nem hiszem.
*Ujjával kezd el mutogatni a másikra, és rögtön folytatja is.*
-De hisz nincs is nálad portéka, mit árulsz?
*Kérdezi kíváncsian, mert az ö fejében a kereskedőknél mindig van valami, kosarak, tálak, edények, ékszerek, fegyverek bármi.*
-De akkor honnan tudja valaki hogy te vagy-e az amikor téged keresnek de téged találnak helyetted?
*Egy cseppet sem érzi, hogy bármi gond lenne ezzel a kérdéssel. Nehéz neki ezt megérteni, úgyhogy igazán figyelmesen... Nos figyel.*
-Mindenfelé ritkák vagyunk.
*Legyint a levegőbe.*
-Vagyis hát ott nem ahonnan jöttem nyilván, de az nagyon messze van, a nagy vízen túl és még sok hatnyi járásra. Ott van sok ork, kevés ember. De ilyen maszkosok ott sincsenek meg máshol se ahol jártam.
*Szúrja vissza a dolgot teljesen véletlenül.*
-Hát csak láttam rajtad ezt a valamit, megkérdeztem jól vagy-e és ráztad a fejed. Tehát nem voltál jól.
*Tárja szét a karjait, mintha csak teljesen butának nézné Illidaryt, hogy mi olyan furcsa ezen.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-05 19:20:11
Üzenet elküldve: 2022-04-05 19:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Xavy, Soneret//
//érintve Mikarr//
*Gnóm munkatársa nem mondott újat következő munkaszakja saját részletezéseivel kapcsolatban; valóban nem a vendégeket jött szórakoztatni káprázatos énjével, az áru jövés-menésében segédkezni cipekedéssel vagy számlázással, vagy buktásnak menjen a konyhába. (Bár most ha jobban belegondol, egyszer azért kipróbálná a fazék feletti tevékenykedést, de azt sem a vásárlóknak.) Nem, őt, senkinek sem a meglepetésére, rendet teremteni parancsolták ide, és ahogy látja, a változó népességű, szerény műhely vendégterével ellentétben itt igazi csatatérbe fog kelleni lépnie; itt már fog kelleni egy-két csendes kört megtennie az asztalok körül, na meg felülkerekedni kényszerén, hogy egyszer is közéjük huppanjon, egy gyors sörre. Na az lesz ám a kihívás.
Közben a tündér kérdez, választ kap és rendel, az elvárható akció egy fogadóban, amilyenben most vannak. De amikor amaz valamilyen zenei eszközöket vesz elő, Ukrom szemöldökének sűrűsége megduplázódik meglepetésében, gyors magyarázatot követelve mered is rá. Ezt persze meg is kapja furcsa hangok kíséretében, amit csak később dolgozza le agya zeneként. Megrökönyödve bámulja az előtte zajló jelenetet, majd megbámulva a felfordított dombot, visszameredve a tündérre, hamar összeköti magában a kettőt meg kettőt.*
- Ez nem az utca, kölyök. *Morog rá mély hangján a még Xavynál is alacsonyabb illetőre, mintegy máris megkezdve biztonsági megbízatását. Noha attól nem fél, hogy a síppal zenélő tündér hirtelen le próbál döfni vele valakit egy semmiből keletkezett dührohamban, azt is tudja, hogy nem az üzlethelyiségben kéne látniuk az utcai muzsikusokat. Ront a hírnévben. És reméli, kalapos társa is egyetért vele.
Az "ork" megnevezésre a hang irányába fordul, és mintha kissé megsértődne a megszólításon, mondja, hasonlóan az előbbihez, tömören:*
- Ukrom. Fel lettem véve biztonsági személynek, és ide küldve.
//Xavy, Soneret//
//érintve Mikarr//
*Gnóm munkatársa nem mondott újat következő munkaszakja saját részletezéseivel kapcsolatban; valóban nem a vendégeket jött szórakoztatni káprázatos énjével, az áru jövés-menésében segédkezni cipekedéssel vagy számlázással, vagy buktásnak menjen a konyhába. (Bár most ha jobban belegondol, egyszer azért kipróbálná a fazék feletti tevékenykedést, de azt sem a vásárlóknak.) Nem, őt, senkinek sem a meglepetésére, rendet teremteni parancsolták ide, és ahogy látja, a változó népességű, szerény műhely vendégterével ellentétben itt igazi csatatérbe fog kelleni lépnie; itt már fog kelleni egy-két csendes kört megtennie az asztalok körül, na meg felülkerekedni kényszerén, hogy egyszer is közéjük huppanjon, egy gyors sörre. Na az lesz ám a kihívás.
Közben a tündér kérdez, választ kap és rendel, az elvárható akció egy fogadóban, amilyenben most vannak. De amikor amaz valamilyen zenei eszközöket vesz elő, Ukrom szemöldökének sűrűsége megduplázódik meglepetésében, gyors magyarázatot követelve mered is rá. Ezt persze meg is kapja furcsa hangok kíséretében, amit csak később dolgozza le agya zeneként. Megrökönyödve bámulja az előtte zajló jelenetet, majd megbámulva a felfordított dombot, visszameredve a tündérre, hamar összeköti magában a kettőt meg kettőt.*
- Ez nem az utca, kölyök. *Morog rá mély hangján a még Xavynál is alacsonyabb illetőre, mintegy máris megkezdve biztonsági megbízatását. Noha attól nem fél, hogy a síppal zenélő tündér hirtelen le próbál döfni vele valakit egy semmiből keletkezett dührohamban, azt is tudja, hogy nem az üzlethelyiségben kéne látniuk az utcai muzsikusokat. Ront a hírnévben. És reméli, kalapos társa is egyetért vele.
Az "ork" megnevezésre a hang irányába fordul, és mintha kissé megsértődne a megszólításon, mondja, hasonlóan az előbbihez, tömören:*
- Ukrom. Fel lettem véve biztonsági személynek, és ide küldve.
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-05 18:54:07
Üzenet elküldve: 2022-04-05 18:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mikarr//
//érintőlegesen a környezet//
*Csillogó szemmel figyeli, vajon mennyire ül meg humora, vagy úgy általában esetleg mennyire fekszi meg a másik gyomrát, de jókedélyűn kacag rövidet a fürdésre adott replika után. Ismét biccentéssel ítéli jogosnak a megjegyzést. Ha tudná, mennyi a közös kettejükben, a kölcsönös szimpátián felül, sokkal nyugodtabban ülne, s kevésbé volna oly zavartan fészkelődő. Előfordult már, hogy egy lyukas garasa nem sok, annyi sem volt zsebében, de az ritkán, hogy egy ivóban, vagy fogadóban szembesült ezzel az érzéssel. Mikarr engedékeny, vagy talán életének ezen fejezetében magára ismer. Az eddigi heves kirohanások után Sren mosolya hálás és kissé talán komolyabb, nem oly bolondos, mint eddig volt.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, persze úgy, hogy a másik is értse, majd fürkésző tekintettel figyeli amaz távozó alakját. Halkan felsóhajt, s ismét elhelyezkedik. Két kezével haját megigazgatva sóhajt fel. Gondolataiba merülne, ámde ajtó csattanásra, majd nem sokkal aztán trillára és lágy dallamokra figyel fel. Halkan bólintgat a zene ütemére, s ha a tündér befejezi, biccent elismerésként. Ettől többel a felfordított dob nem gyarapodik, hisz nincs miből. Időközben Mikarr tér vissza, kinek már érkezését látva gyanakvón húzza fel szemöldökét, a kezében látott tál levesre.*
- Nekem? *Kérdezi elképedve, tulajdonképpen teljesen feleslegesen.*
- De hát... *Nyúlik meg arca, azonban Mikarr pont olyan természetesen teszi le elé, mintha mindennapos vendég volna, kár volna mindeféle beszéddel a pillanatot elrontani, így csak röviden válaszol, jobbjával a férfire mutatva.*
- Ezt soha nem felejtem el, barátom! Soha! *Márpedig, amit Sren megjegyez, az meg lesz jegyezve, mondaná máskor hangosan, de ezúttal hallgat róla, a tekintetében úgyis látszik minden hála.*
- Az ajánlatot pedig köszönöm... talán élek vele. *Biccent felsóhajtva, már kanállal kezében. Míg Mikarr beszél, rá figyelve, egy lágy fújás után apró falatot vesz szájába, majd elismerően csettint nyelvével, de válaszol is rögtön.*
- A lázadás idején... *ismétli meg csendesen* még az is lehet, hogy nem is voltunk olyan messze egymástól. *Szélesedik mosolya feltekintve Mikarra.* Kicsi a világ. *Szalad ki a száján, majd vállát vonva vigyorodik el.*
- Ha van időd, szívesen látnám a társaságod, a régi időkre tekintettel *hunyorít egyet a szemközti székre pillantva* persze, ha nincs, azt is megértem. Később is jó. *Néz körbe vidáman a helyiségben, majd tekintete megakad valakin, s elneveti magát.*
- Például az a szőke férfiú, úgy nézem, pont úgy érezheti magát, mint én, előző este. *Biccent nem túl feltűnően a kapatos Shen'eriel felé, hogy lehetőleg jelzését, csak Mikarr lássa.*
- Ha segítség kell... *utal a zagyváló szőkére* csak szólj és megyek. Általában a hasonlókkal, jól megértem magam. *Nevet fel jóízűen, s emeli kezébe a vizes poharat. Persze tudja, hogy Mikarr nyilván nem az első részeg vendégét csendesítené le, itt ilyen az élet, sokszor akár az utcán. Kint az élet zaja, itt meg az amiatt elfogyasztott szeszé harsog.*
A hozzászólás írója (Sren Lass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.05 19:10:46
//érintőlegesen a környezet//
*Csillogó szemmel figyeli, vajon mennyire ül meg humora, vagy úgy általában esetleg mennyire fekszi meg a másik gyomrát, de jókedélyűn kacag rövidet a fürdésre adott replika után. Ismét biccentéssel ítéli jogosnak a megjegyzést. Ha tudná, mennyi a közös kettejükben, a kölcsönös szimpátián felül, sokkal nyugodtabban ülne, s kevésbé volna oly zavartan fészkelődő. Előfordult már, hogy egy lyukas garasa nem sok, annyi sem volt zsebében, de az ritkán, hogy egy ivóban, vagy fogadóban szembesült ezzel az érzéssel. Mikarr engedékeny, vagy talán életének ezen fejezetében magára ismer. Az eddigi heves kirohanások után Sren mosolya hálás és kissé talán komolyabb, nem oly bolondos, mint eddig volt.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, persze úgy, hogy a másik is értse, majd fürkésző tekintettel figyeli amaz távozó alakját. Halkan felsóhajt, s ismét elhelyezkedik. Két kezével haját megigazgatva sóhajt fel. Gondolataiba merülne, ámde ajtó csattanásra, majd nem sokkal aztán trillára és lágy dallamokra figyel fel. Halkan bólintgat a zene ütemére, s ha a tündér befejezi, biccent elismerésként. Ettől többel a felfordított dob nem gyarapodik, hisz nincs miből. Időközben Mikarr tér vissza, kinek már érkezését látva gyanakvón húzza fel szemöldökét, a kezében látott tál levesre.*
- Nekem? *Kérdezi elképedve, tulajdonképpen teljesen feleslegesen.*
- De hát... *Nyúlik meg arca, azonban Mikarr pont olyan természetesen teszi le elé, mintha mindennapos vendég volna, kár volna mindeféle beszéddel a pillanatot elrontani, így csak röviden válaszol, jobbjával a férfire mutatva.*
- Ezt soha nem felejtem el, barátom! Soha! *Márpedig, amit Sren megjegyez, az meg lesz jegyezve, mondaná máskor hangosan, de ezúttal hallgat róla, a tekintetében úgyis látszik minden hála.*
- Az ajánlatot pedig köszönöm... talán élek vele. *Biccent felsóhajtva, már kanállal kezében. Míg Mikarr beszél, rá figyelve, egy lágy fújás után apró falatot vesz szájába, majd elismerően csettint nyelvével, de válaszol is rögtön.*
- A lázadás idején... *ismétli meg csendesen* még az is lehet, hogy nem is voltunk olyan messze egymástól. *Szélesedik mosolya feltekintve Mikarra.* Kicsi a világ. *Szalad ki a száján, majd vállát vonva vigyorodik el.*
- Ha van időd, szívesen látnám a társaságod, a régi időkre tekintettel *hunyorít egyet a szemközti székre pillantva* persze, ha nincs, azt is megértem. Később is jó. *Néz körbe vidáman a helyiségben, majd tekintete megakad valakin, s elneveti magát.*
- Például az a szőke férfiú, úgy nézem, pont úgy érezheti magát, mint én, előző este. *Biccent nem túl feltűnően a kapatos Shen'eriel felé, hogy lehetőleg jelzését, csak Mikarr lássa.*
- Ha segítség kell... *utal a zagyváló szőkére* csak szólj és megyek. Általában a hasonlókkal, jól megértem magam. *Nevet fel jóízűen, s emeli kezébe a vizes poharat. Persze tudja, hogy Mikarr nyilván nem az első részeg vendégét csendesítené le, itt ilyen az élet, sokszor akár az utcán. Kint az élet zaja, itt meg az amiatt elfogyasztott szeszé harsog.*
A hozzászólás írója (Sren Lass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.05 19:10:46
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-05 14:56:29
Üzenet elküldve: 2022-04-05 14:56:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt _ Shen és Bris//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shen bár lombzabáló, de remek állóképességgel rendelkezik, ha ivásról van szó. Nem ma kezdte és csak rövid ideig, míg Erdőmélyén élt az erdei közösséggel, szakította meg ezt a szép hagyományt. Tapasztalt alkoholista és talán Teysus vigyáz rá fentről, hogy egyszer sem zuhant bele a Meredélybe részeges delíriumban. A kelleténél több italt általában egy mozdulatlan merevrészegséggel letudja, amikor öntudatlanul fetreng valami talajközeli helyen.
Nem tűnik fel neki, hogy Bris mennyire meglepődik egyszerű bókja után. Már csak a részegség ködén át lát és érzékel, ahol minden hang és kép kicsit más, kicsit zavaros és kicsit önös. Azt látja, azt hallja, amit szeretne és ami a legfontosabb, a gondolataira telepedő súly elnyomja az önmarcangolás démonjait.
Amikor aztán Bris kifejezi, hogy érti már, miről beszél Sheni, diadalmasan dől hátra és mutatja a "navégre" egyezményes jelét.*
Vérge. *Csapja le egy szóval is, hogy aztán szinte azonnal meglepetten visszakérdezzen.*
- Ho'misoda? *A kérdése úgy folyik el, mint az újra kilöttyentett bor a mellényén. De már észre sem veszi.*
- Hím'ilgyó? *A saját értelmezése szerint tökéletesen ejtette ki a Bris által megfogalmazott titulust.*
- Deho' va'ok hiligyó. *Tiltakozik összevont szemöldökkel a kaján vigyort látva.*
- É' tizzstesgs vadzsva'ok! Me' is mut'on! *Pattan fel ültéből, ezúttal a padlót is meglocsolva a kancsóból.*
- Aggyatovamit amrelőhtök! *Dülöngél dühösen, kezében a kancsóval a kandalló előtt és kásás pillantásokkal keres valami csak számára értelmes dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Shen bár lombzabáló, de remek állóképességgel rendelkezik, ha ivásról van szó. Nem ma kezdte és csak rövid ideig, míg Erdőmélyén élt az erdei közösséggel, szakította meg ezt a szép hagyományt. Tapasztalt alkoholista és talán Teysus vigyáz rá fentről, hogy egyszer sem zuhant bele a Meredélybe részeges delíriumban. A kelleténél több italt általában egy mozdulatlan merevrészegséggel letudja, amikor öntudatlanul fetreng valami talajközeli helyen.
Nem tűnik fel neki, hogy Bris mennyire meglepődik egyszerű bókja után. Már csak a részegség ködén át lát és érzékel, ahol minden hang és kép kicsit más, kicsit zavaros és kicsit önös. Azt látja, azt hallja, amit szeretne és ami a legfontosabb, a gondolataira telepedő súly elnyomja az önmarcangolás démonjait.
Amikor aztán Bris kifejezi, hogy érti már, miről beszél Sheni, diadalmasan dől hátra és mutatja a "navégre" egyezményes jelét.*
Vérge. *Csapja le egy szóval is, hogy aztán szinte azonnal meglepetten visszakérdezzen.*
- Ho'misoda? *A kérdése úgy folyik el, mint az újra kilöttyentett bor a mellényén. De már észre sem veszi.*
- Hím'ilgyó? *A saját értelmezése szerint tökéletesen ejtette ki a Bris által megfogalmazott titulust.*
- Deho' va'ok hiligyó. *Tiltakozik összevont szemöldökkel a kaján vigyort látva.*
- É' tizzstesgs vadzsva'ok! Me' is mut'on! *Pattan fel ültéből, ezúttal a padlót is meglocsolva a kancsóból.*
- Aggyatovamit amrelőhtök! *Dülöngél dühösen, kezében a kancsóval a kandalló előtt és kásás pillantásokkal keres valami csak számára értelmes dolgot.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-04-05 14:30:20
Üzenet elküldve: 2022-04-05 14:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sren//
//érintve Xavy, Fynlisse, Ukrom//
*Ösztönös szimpátiát érez a kalapos felé. Talán csak azért, mert emlékezteti egykori cimboráira az utcán. A tiltakozásra viszont felnevet, ám nincs oka kételkedni a fickó szavában. Ha ő azt mondja, hogy nem szokott inni, akkor az úgy is van.*
- Ser kizárva, rendben. *Mondja vissza a döntést. A korgó gyomrot meghallja ugyan, de Sren másfelé tereli a szót. A fürdés irányában.*
- A múlt héten, nem mondtam volna meg. *Enged meg magának egy tréfát. Természetesen annak idején számára sem volt mindennapos a tisztálkodás. Nyáron lementek a folyóhoz, de télen és hidegben csak a legritkább alkalmakkor éltek a tisztálkodás lehetőségével.
Amikor Sren jelzi, hogy némi problémája van, türelmesen hallgat. Gyorsan kiderül, hogy azért néha mégis szokott inni és ez történt vele az előző este is, amikoris kirabolta valami nő. Mik együttérzőn mosolyog, de megenged magának egy apró fejcsóválást.*
- Megesik. *Segíti ki a fickót.*
- Maradj, semmi gond. *Sóhajtja és a kandallónál ülő hasonló állapotú, de már jócskán garatra felöntött kettős felé néz. Úgy tűnik, ma ilyen vendégek térnek be.*
- Megnézem, mit tehetek. *Válaszolja a pohár vízre és elindul a konyha felé.
Xavy épp egy tündérrel társalog, majd a szárnyas lány, aki nemrég még nagy robajjal esett be az ajtón, zenélni kezd egy síppal.*
- Hát ő? Megengedted neki? *Kérdi a tündér felé pillantva Xavytól.*
- És az ork? *Hajol le egy pohárért miközben bizalmasan újabb információt tudakol a gnóm lánytól.
Amíg megkapja a válaszokat, eddig önt egy pohár vizet Srennek és a konyháról kerít egy tál meleg levest is és kiviszi a férfinek egy jó vastag szelet kenyérrel.*
- Ez ma a személyzeti, raguleves. Sűrű és meleg és hoztam egy pohár vizet is. *Teszi le az ételeket és a poharat Sren asztalára.*
- Ha munka kellene, akkor keresd fel az intézőt a Központban, a régi Kovácsműhely épületében. Ő biztosan tud adni neked valami melót akár közöttünk is. *Ajánlja fel a lehetőséget Srennek.*
- Nekem segítettek annak idején. Én az utcán éltem, még a lázadás előtt. *Teszi hozzá, pedig a múltjáról alig beszélt valakivel azelőtt.*
//érintve Xavy, Fynlisse, Ukrom//
*Ösztönös szimpátiát érez a kalapos felé. Talán csak azért, mert emlékezteti egykori cimboráira az utcán. A tiltakozásra viszont felnevet, ám nincs oka kételkedni a fickó szavában. Ha ő azt mondja, hogy nem szokott inni, akkor az úgy is van.*
- Ser kizárva, rendben. *Mondja vissza a döntést. A korgó gyomrot meghallja ugyan, de Sren másfelé tereli a szót. A fürdés irányában.*
- A múlt héten, nem mondtam volna meg. *Enged meg magának egy tréfát. Természetesen annak idején számára sem volt mindennapos a tisztálkodás. Nyáron lementek a folyóhoz, de télen és hidegben csak a legritkább alkalmakkor éltek a tisztálkodás lehetőségével.
Amikor Sren jelzi, hogy némi problémája van, türelmesen hallgat. Gyorsan kiderül, hogy azért néha mégis szokott inni és ez történt vele az előző este is, amikoris kirabolta valami nő. Mik együttérzőn mosolyog, de megenged magának egy apró fejcsóválást.*
- Megesik. *Segíti ki a fickót.*
- Maradj, semmi gond. *Sóhajtja és a kandallónál ülő hasonló állapotú, de már jócskán garatra felöntött kettős felé néz. Úgy tűnik, ma ilyen vendégek térnek be.*
- Megnézem, mit tehetek. *Válaszolja a pohár vízre és elindul a konyha felé.
Xavy épp egy tündérrel társalog, majd a szárnyas lány, aki nemrég még nagy robajjal esett be az ajtón, zenélni kezd egy síppal.*
- Hát ő? Megengedted neki? *Kérdi a tündér felé pillantva Xavytól.*
- És az ork? *Hajol le egy pohárért miközben bizalmasan újabb információt tudakol a gnóm lánytól.
Amíg megkapja a válaszokat, eddig önt egy pohár vizet Srennek és a konyháról kerít egy tál meleg levest is és kiviszi a férfinek egy jó vastag szelet kenyérrel.*
- Ez ma a személyzeti, raguleves. Sűrű és meleg és hoztam egy pohár vizet is. *Teszi le az ételeket és a poharat Sren asztalára.*
- Ha munka kellene, akkor keresd fel az intézőt a Központban, a régi Kovácsműhely épületében. Ő biztosan tud adni neked valami melót akár közöttünk is. *Ajánlja fel a lehetőséget Srennek.*
- Nekem segítettek annak idején. Én az utcán éltem, még a lázadás előtt. *Teszi hozzá, pedig a múltjáról alig beszélt valakivel azelőtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659