Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:17:09
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:17:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
- Úgy. Küzdelem. A lélek és az elme küzdelme. Yeza hatással van D'orra, valami sugárzik Yezából, D'or most már tudja mi az, s miért. *Közli tárgyilagosan minden szemrebbenés nélkül. Talán egyéb módon is fejtegetésbe kezdene, de körbepillantva megállapítja, hogy épp elég sokan vannak ahhoz, hogy megbotránkozzanak kendőzetlen őszinteségén, ezért inkább csak hallgat egy biccentés után.* Elmesélem. *Egyezik bele, némi hallgatást követően.* Ha Yeza jobban megismeri D'ort és D'or, Yezát. *Ennyi előfeltétel bőven elég, s vélhetően egyébként is elkönyveltetett. A férfi szemöldöke akkor emelkedik meg leheletnyit, mikor Yeza felkarolva a Tkh'ter szavait, folytatja azt. Halványan elmosolyodik, érdeklődése megnő, s némi tisztelet is megcsillan:*
- Nem... *Jelenti ki határozottan, s keze tagadás vonalát húzza a levegőbe.* Kezdetben vala az Anyag, az üres Matéria lelketlenül, s a rónák vándora, az Egyetlen, ki a matériát nedvével áldotta meg végtelen és fájdalmas harca után. Csupán Ish lett, mi előtte volt... *elsötétül arca, s ismét a Tkh'tert veszi elő, közelebb húzódik a lányhoz, s ujjával mutatja:*
- ...Ihs maradt, meg a dűnék és a dűnék közt játszó forró szél, ki a tiszta napfény éltetőerejében táncolta körbe őt. Az Egyetlen, homokba hullott, s felszívódott nedvét az Árnyékban megromlott nap forrósította fel. Ihs fortyogott, de nem dühében, hiszen Ihs nem érzett semmit, ő volt a Semmi, csupán egykedvűen szemlélte munkájának gyümölcsét, az Árnyéktalant. A homokból aztán hirtelen szár szökkent, a szárból lomb, a lombból magok, s a magból szár, sok-sok szárból oázis, mely az éltető nap fényét romlottá tette, s Árnyékot vetett. Az Ihs, az Egyetlen, a Semmi megrázkódott, mert látta, hogy mit tett, Egyensúly mellé a napfényen élősködő hamis próféták gyülevész serege kerekedett. *Ökölbe szorul keze, s ismét elmereng, hogy aztán a következő pillanatban vonási megenyhülve pillantsanak Yezára.*
- Yeza szépen beszél, külseje és belseje is kedves D'or lelkének, s D'or örül, hogy csatlakozott Tkh'ter szavaihoz, még... ha nem is annyira pontosan. *Ingatja kedvesen fejét, látszik, hogy enyhíteni próbálja iménti tagadását, nem akarta megbántani a lányt, csak, ami vérébe ivódott, azt nem mossa már át semmi, sem szó, sem tett, sem szenvedély, mégis enyhít, mert azt érzi ezt kell tennie. Bólint. A hazugságot többféleképpen lehet definiálni, persze hozzáfűznivalója azért akad, elgondolkodva érinti meg állát, s iszik előtte.*
- D'or elmondaná gyermekének, hogy baj van. *Iszik ismét, s jókedélyűn a pohárba szuszog.*
- D'or anyja egyszer szép cserépedényt készített a vásárra. "Vigyázz rá fiam, D'or! Értékes!" Mondta a fiúnak. *Meséli büszkén.* Aztán elment, s D'or maradt, hogy figyelje, amint az éltető nap szívja el edény nedvét, hogy kiszáradjon. Unatkozott, ezért köveket dobált, s az egyikük pont a cserépedényt törte össze. D'or soha sem volt agyagműves előtte, s most mégis azzá kellett válnia, mielőtt anyja látván tettét, elszomorodik. Lapította, nyomta, forgatta, nedvesítette, *kezével még illusztrálja is, hogyan tett egykoron* D'or nagyon félt, hogy megbántja anyját, aztán végül elkészült... *meglepő módon egy pillanatra jóízűen felnevet* Életében nem látott még olyan ronda agyagedényt, mi lett belőle, agyag pocsékba ment csupán, nem érte meg. Anyja megjött, s D'or szégyenkezve nézte lábát, mikor mutatta az edényt, s mesélte mi volt. D'or nem hazudott, s anyja sem mondta, hogy milyen gyönyörű az edény, mert valóban randa volt, mint a csörgőkígyó feje kifordítva. Anyja pusztán annyit mondott, lám... most már tudod, hogy mi a munka, s, hogy másét a legkönnyebb tönkretenni. Aznap nem vittünk edényt a vásárba, s onnantól, D'or segített anyjának minden nap, míg el nem ment Nagy Útra, mert tudta, anyjának mi a munka egyedül. *Bólint, látszik, hogy büszke rá, hogy magától próbálta, hogy nem adta fel.*
- Irigység, önzés rossz. *Ad helyt az iménti kijelentésnek is.* Hazugság része életnek... *idézi fel* Úgy hangzik, mint, kinek bőven volt benne része... Yezának volt már, hogy hazudnia kellett, vagy Yezának hazudtak, mely fájdalmas volt? *Kérdezi kíváncsian a lány szemeit fürkészve.* D'or őriz Yeza titka, örökkön örökké egészen a halálig. *Mondja egész komolyan.* Yeza is... különben D'ornak meg kell ölnie... D'or nem agyagozott sohasem. *Emeli fel ujját, s szemei csintalan csillannak meg, mint imént a lánynak, takarítás után.*
- Úgy. Küzdelem. A lélek és az elme küzdelme. Yeza hatással van D'orra, valami sugárzik Yezából, D'or most már tudja mi az, s miért. *Közli tárgyilagosan minden szemrebbenés nélkül. Talán egyéb módon is fejtegetésbe kezdene, de körbepillantva megállapítja, hogy épp elég sokan vannak ahhoz, hogy megbotránkozzanak kendőzetlen őszinteségén, ezért inkább csak hallgat egy biccentés után.* Elmesélem. *Egyezik bele, némi hallgatást követően.* Ha Yeza jobban megismeri D'ort és D'or, Yezát. *Ennyi előfeltétel bőven elég, s vélhetően egyébként is elkönyveltetett. A férfi szemöldöke akkor emelkedik meg leheletnyit, mikor Yeza felkarolva a Tkh'ter szavait, folytatja azt. Halványan elmosolyodik, érdeklődése megnő, s némi tisztelet is megcsillan:*
- Nem... *Jelenti ki határozottan, s keze tagadás vonalát húzza a levegőbe.* Kezdetben vala az Anyag, az üres Matéria lelketlenül, s a rónák vándora, az Egyetlen, ki a matériát nedvével áldotta meg végtelen és fájdalmas harca után. Csupán Ish lett, mi előtte volt... *elsötétül arca, s ismét a Tkh'tert veszi elő, közelebb húzódik a lányhoz, s ujjával mutatja:*
- ...Ihs maradt, meg a dűnék és a dűnék közt játszó forró szél, ki a tiszta napfény éltetőerejében táncolta körbe őt. Az Egyetlen, homokba hullott, s felszívódott nedvét az Árnyékban megromlott nap forrósította fel. Ihs fortyogott, de nem dühében, hiszen Ihs nem érzett semmit, ő volt a Semmi, csupán egykedvűen szemlélte munkájának gyümölcsét, az Árnyéktalant. A homokból aztán hirtelen szár szökkent, a szárból lomb, a lombból magok, s a magból szár, sok-sok szárból oázis, mely az éltető nap fényét romlottá tette, s Árnyékot vetett. Az Ihs, az Egyetlen, a Semmi megrázkódott, mert látta, hogy mit tett, Egyensúly mellé a napfényen élősködő hamis próféták gyülevész serege kerekedett. *Ökölbe szorul keze, s ismét elmereng, hogy aztán a következő pillanatban vonási megenyhülve pillantsanak Yezára.*
- Yeza szépen beszél, külseje és belseje is kedves D'or lelkének, s D'or örül, hogy csatlakozott Tkh'ter szavaihoz, még... ha nem is annyira pontosan. *Ingatja kedvesen fejét, látszik, hogy enyhíteni próbálja iménti tagadását, nem akarta megbántani a lányt, csak, ami vérébe ivódott, azt nem mossa már át semmi, sem szó, sem tett, sem szenvedély, mégis enyhít, mert azt érzi ezt kell tennie. Bólint. A hazugságot többféleképpen lehet definiálni, persze hozzáfűznivalója azért akad, elgondolkodva érinti meg állát, s iszik előtte.*
- D'or elmondaná gyermekének, hogy baj van. *Iszik ismét, s jókedélyűn a pohárba szuszog.*
- D'or anyja egyszer szép cserépedényt készített a vásárra. "Vigyázz rá fiam, D'or! Értékes!" Mondta a fiúnak. *Meséli büszkén.* Aztán elment, s D'or maradt, hogy figyelje, amint az éltető nap szívja el edény nedvét, hogy kiszáradjon. Unatkozott, ezért köveket dobált, s az egyikük pont a cserépedényt törte össze. D'or soha sem volt agyagműves előtte, s most mégis azzá kellett válnia, mielőtt anyja látván tettét, elszomorodik. Lapította, nyomta, forgatta, nedvesítette, *kezével még illusztrálja is, hogyan tett egykoron* D'or nagyon félt, hogy megbántja anyját, aztán végül elkészült... *meglepő módon egy pillanatra jóízűen felnevet* Életében nem látott még olyan ronda agyagedényt, mi lett belőle, agyag pocsékba ment csupán, nem érte meg. Anyja megjött, s D'or szégyenkezve nézte lábát, mikor mutatta az edényt, s mesélte mi volt. D'or nem hazudott, s anyja sem mondta, hogy milyen gyönyörű az edény, mert valóban randa volt, mint a csörgőkígyó feje kifordítva. Anyja pusztán annyit mondott, lám... most már tudod, hogy mi a munka, s, hogy másét a legkönnyebb tönkretenni. Aznap nem vittünk edényt a vásárba, s onnantól, D'or segített anyjának minden nap, míg el nem ment Nagy Útra, mert tudta, anyjának mi a munka egyedül. *Bólint, látszik, hogy büszke rá, hogy magától próbálta, hogy nem adta fel.*
- Irigység, önzés rossz. *Ad helyt az iménti kijelentésnek is.* Hazugság része életnek... *idézi fel* Úgy hangzik, mint, kinek bőven volt benne része... Yezának volt már, hogy hazudnia kellett, vagy Yezának hazudtak, mely fájdalmas volt? *Kérdezi kíváncsian a lány szemeit fürkészve.* D'or őriz Yeza titka, örökkön örökké egészen a halálig. *Mondja egész komolyan.* Yeza is... különben D'ornak meg kell ölnie... D'or nem agyagozott sohasem. *Emeli fel ujját, s szemei csintalan csillannak meg, mint imént a lánynak, takarítás után.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 08:18:32
Üzenet elküldve: 2020-06-18 08:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza meglepődik a férfi válaszán. Azt mondta, étlen-szomjan gyalogolt hatokig a sivatagban gyermekként. Ez még akkor is komoly zarándoklat, ha a családjával együtt tette. Mit komoly? Ez nagyjából hitbuzgó öngyilkosság, olyasmi, ami próféták köré gyűjt számos követőt, mint a felsőbb hatalom létének élő bizonyítéka. D'or mégsem számít különlegesnek tőle ott, ahonnét jött? Az csak egy újabb furcsaság, hogy a nép szó ilyen kútba esett. Lehet, hogy arrafelé inkább a családot használják ebben az értelmezésben. Egyre inkább az az érzése, hogy a férfi sokkal messzebbről érkezett, mint elsőre feltételezte. Talán a mélysivatag dűnéi közül, ahová már a nyugat vakmerő kalandorai se merészkednek.
~Az oázis tündöklő tüzének ékköve.~ Finom mosollyal fogadja a titulust, bár valahogy még most is távolinak érzi. Távolinak, mint amilyenek a homoktenger mélyén rejtező oázisok.*
- Küzdelem D'or lelkében? *kérdez azért vissza érdeklődő hangsúllyal, s egy kicsit feljebb rebbentve egyik szemöldökét.* - Yeza remél, D'or egyszer mesél el megmenekülése. *Vállait felhúzva mosolyog, akár egy kamaszlány, aki alig várja, hogy izgalmas és romantikus történetekkel szórakoztassák.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél *ismétli a férfi szavait* - és nap a sivatag felett. Főnix szikrázó szeme, Mindenek Anyja *egészíti ki.* - Adja melegét szélnek, homoknak és gyújtja életre első lelkeket. *Véletlenül se akar teológiai vitába bonyolódni, csak van valami a férfi hanghordozásában, amikor mesél. Ez a valami közel húzza Yezát a történetéhez, és önkéntelenül is hozzáfűzi a gondolatát.
D'or fellelkesülve tölti meg mindkettejük poharát, hogy aztán rá és céhére köszöntse. A Rőt biccentve emeli meg az italt és iszik, de mosolyát kissé árnyékolja a múlt keserű emléke. Igyekszik nem gondolni most erre. Legfeljebb a jó dolgokra, hogy itteni jövőjét azokra alapozhassa.*
- Nem hazugság rossz *mondja a férfi szinte csikorgó kijelentésére.* - Hazugság része életnek. Hazud sárga csicsörke, mikor fújja fel begyét, hogy nagyobbnak látsszon. Hazud anya, mikor mond kicsinek bajban: "minden rendben lesz", pedig nem tud biztosan.* Egy keserédes sóhaj után ismét D'orra pillant.* - Nem hazugság rossz. Ami méreg, az benne rosszindulat vagy irigység, önzés.
*Yeza meglepődik a férfi válaszán. Azt mondta, étlen-szomjan gyalogolt hatokig a sivatagban gyermekként. Ez még akkor is komoly zarándoklat, ha a családjával együtt tette. Mit komoly? Ez nagyjából hitbuzgó öngyilkosság, olyasmi, ami próféták köré gyűjt számos követőt, mint a felsőbb hatalom létének élő bizonyítéka. D'or mégsem számít különlegesnek tőle ott, ahonnét jött? Az csak egy újabb furcsaság, hogy a nép szó ilyen kútba esett. Lehet, hogy arrafelé inkább a családot használják ebben az értelmezésben. Egyre inkább az az érzése, hogy a férfi sokkal messzebbről érkezett, mint elsőre feltételezte. Talán a mélysivatag dűnéi közül, ahová már a nyugat vakmerő kalandorai se merészkednek.
~Az oázis tündöklő tüzének ékköve.~ Finom mosollyal fogadja a titulust, bár valahogy még most is távolinak érzi. Távolinak, mint amilyenek a homoktenger mélyén rejtező oázisok.*
- Küzdelem D'or lelkében? *kérdez azért vissza érdeklődő hangsúllyal, s egy kicsit feljebb rebbentve egyik szemöldökét.* - Yeza remél, D'or egyszer mesél el megmenekülése. *Vállait felhúzva mosolyog, akár egy kamaszlány, aki alig várja, hogy izgalmas és romantikus történetekkel szórakoztassák.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél *ismétli a férfi szavait* - és nap a sivatag felett. Főnix szikrázó szeme, Mindenek Anyja *egészíti ki.* - Adja melegét szélnek, homoknak és gyújtja életre első lelkeket. *Véletlenül se akar teológiai vitába bonyolódni, csak van valami a férfi hanghordozásában, amikor mesél. Ez a valami közel húzza Yezát a történetéhez, és önkéntelenül is hozzáfűzi a gondolatát.
D'or fellelkesülve tölti meg mindkettejük poharát, hogy aztán rá és céhére köszöntse. A Rőt biccentve emeli meg az italt és iszik, de mosolyát kissé árnyékolja a múlt keserű emléke. Igyekszik nem gondolni most erre. Legfeljebb a jó dolgokra, hogy itteni jövőjét azokra alapozhassa.*
- Nem hazugság rossz *mondja a férfi szinte csikorgó kijelentésére.* - Hazugság része életnek. Hazud sárga csicsörke, mikor fújja fel begyét, hogy nagyobbnak látsszon. Hazud anya, mikor mond kicsinek bajban: "minden rendben lesz", pedig nem tud biztosan.* Egy keserédes sóhaj után ismét D'orra pillant.* - Nem hazugság rossz. Ami méreg, az benne rosszindulat vagy irigység, önzés.
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 03:03:14
Üzenet elküldve: 2020-06-18 03:03:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtan indult nap//
*A rangban középen álló ember csak bólint mikor a felette álló tudtára hozza, hogy ötletét a parancsnok elé viszi, ahogy Brox mondandójára is, amivel a parancsnokhelyettes kifejti, hogy a tanács szava sem kicsi. Mindeközben szépen kiissza a maradék fekete levesét és az üres tárolóját az asztalra helyezi.*
-Köszönöm uram.
*Mondja, mikor Bredoc kijelenti, hogy ő maga tesz a felveendők megválogatásáért.*
-Bölcs mondat.
*Jegyzi meg a sok irányból felfogható mondatot, amit az őrmester úgy fog fel, hogy ha jó akarsz lenni, akkor mindig a legjobbat nyújtsd.
A következő mondatokra csak figyelmesen hallgat és a végén bólint egyet. A kiegészítés képen jövő dicséretre megenged magának egy félmosolyt is. Ekkor szólal meg a most rendkívül passzív Rae egy igen meggondolandó ötlettel, mivel van alapja, de a tiszt úgy gondolja, hogy nem az elit alakulatok dolga az önkéntesek toborzása, így eme gondolatának egy kis szót is ad.*
-Szerintem, ha az elitet képezzük, akkor ugye van egy kevésbé elit is és a hozzájuk való önkéntes toborzás tán az ő dolguk lenne, de javítsatok ki ha tévedek.
*Ha ez a kérdés előbb jött volna, nagy eséllyel támogatta is volna Grük, de ez az „elit” feltűnése megkavart egy-két dolgot.*
//Egy nyugodtan indult nap//
*A rangban középen álló ember csak bólint mikor a felette álló tudtára hozza, hogy ötletét a parancsnok elé viszi, ahogy Brox mondandójára is, amivel a parancsnokhelyettes kifejti, hogy a tanács szava sem kicsi. Mindeközben szépen kiissza a maradék fekete levesét és az üres tárolóját az asztalra helyezi.*
-Köszönöm uram.
*Mondja, mikor Bredoc kijelenti, hogy ő maga tesz a felveendők megválogatásáért.*
-Bölcs mondat.
*Jegyzi meg a sok irányból felfogható mondatot, amit az őrmester úgy fog fel, hogy ha jó akarsz lenni, akkor mindig a legjobbat nyújtsd.
A következő mondatokra csak figyelmesen hallgat és a végén bólint egyet. A kiegészítés képen jövő dicséretre megenged magának egy félmosolyt is. Ekkor szólal meg a most rendkívül passzív Rae egy igen meggondolandó ötlettel, mivel van alapja, de a tiszt úgy gondolja, hogy nem az elit alakulatok dolga az önkéntesek toborzása, így eme gondolatának egy kis szót is ad.*
-Szerintem, ha az elitet képezzük, akkor ugye van egy kevésbé elit is és a hozzájuk való önkéntes toborzás tán az ő dolguk lenne, de javítsatok ki ha tévedek.
*Ha ez a kérdés előbb jött volna, nagy eséllyel támogatta is volna Grük, de ez az „elit” feltűnése megkavart egy-két dolgot.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-16 22:05:47
Üzenet elküldve: 2020-06-16 22:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
~Vajon mekkora hatalommal bírhat valójában ez a Taitos mester, ha még Kilvardot is ennyi aggodalom gyötri miatta?~ *Gondolja az ifjú, ám alighogy nekiállna erről fantáziálni, a pult mögött álló nő kizökkenti gondolataiból. Cerberumnak esélye sem nyílik beszédbe elegyedni vele, hiszen a gnóm azon nyomban elrohan, hogy elkészítse a rendeléseket.*
-Kilvard úr! *Szólítja meg a fél-elf a felvigyázót kissé közelebb hajolva.* Valóban ennyire gyakori lenne ez a név errefelé? *Kérdi tőle bizalmas hangon.* Csak mert ahonnan én jövök, ott égen-földön egy Taitost sem találhat az ember. Legalább is szerény tapasztalataim alapján.
*Alighogy ezt sikerül érthetően elsuttognia társának, a nő már vissza is ér a becsomagolt fogásokkal. A gnóm láttán Cerberum próbál minél átlagosabban viselkedni, mintha az iménti beszélgetés a felvigyázóval meg sem történt volna. A nagy színlelés közepette meg is feledkezik arról, hogy Kilvarddal ellentétben ő még nem fizette ki saját részét, és erre legelőször a nő apró, nyitott tenyerének mozgása emlékezteti.*
-Oh, elnézést! *Hadarja Cerberum hirtelen zavarában, és erszényéből megpróbálja előhalászni a kívánt aranymennyiséget.* És meg is volnánk. *Jelenti ki kissé felszabadultan, amint sikerül a pultra számolnia 12 aranyat, és átveszi a csomagot, melyben a rendelt Vándorok eledele lapul.*
*Hiába látja Kilvardon, hogy mihamarabb indulni szeretne, Cerberum habozik.* ~Nem kéne ennek utánajárnunk?~ *Gondolja magában, ahogy egyre csak a felvigyázó arcát fürkészi, bármiféle választ várva tőle ki nem mondott kérdésére.*
~Vajon mekkora hatalommal bírhat valójában ez a Taitos mester, ha még Kilvardot is ennyi aggodalom gyötri miatta?~ *Gondolja az ifjú, ám alighogy nekiállna erről fantáziálni, a pult mögött álló nő kizökkenti gondolataiból. Cerberumnak esélye sem nyílik beszédbe elegyedni vele, hiszen a gnóm azon nyomban elrohan, hogy elkészítse a rendeléseket.*
-Kilvard úr! *Szólítja meg a fél-elf a felvigyázót kissé közelebb hajolva.* Valóban ennyire gyakori lenne ez a név errefelé? *Kérdi tőle bizalmas hangon.* Csak mert ahonnan én jövök, ott égen-földön egy Taitost sem találhat az ember. Legalább is szerény tapasztalataim alapján.
*Alighogy ezt sikerül érthetően elsuttognia társának, a nő már vissza is ér a becsomagolt fogásokkal. A gnóm láttán Cerberum próbál minél átlagosabban viselkedni, mintha az iménti beszélgetés a felvigyázóval meg sem történt volna. A nagy színlelés közepette meg is feledkezik arról, hogy Kilvarddal ellentétben ő még nem fizette ki saját részét, és erre legelőször a nő apró, nyitott tenyerének mozgása emlékezteti.*
-Oh, elnézést! *Hadarja Cerberum hirtelen zavarában, és erszényéből megpróbálja előhalászni a kívánt aranymennyiséget.* És meg is volnánk. *Jelenti ki kissé felszabadultan, amint sikerül a pultra számolnia 12 aranyat, és átveszi a csomagot, melyben a rendelt Vándorok eledele lapul.*
*Hiába látja Kilvardon, hogy mihamarabb indulni szeretne, Cerberum habozik.* ~Nem kéne ennek utánajárnunk?~ *Gondolja magában, ahogy egyre csak a felvigyázó arcát fürkészi, bármiféle választ várva tőle ki nem mondott kérdésére.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:57:48
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*D'or tudna újat mondani, nem is egyet, legyen a világ teremtéséről, vagy az istenek születéséről szó, határozott elképzelése van a rendszerről, az Elsőről, a Születésről és a Csend erejéről. Nem kerül konfliktusba emiatt Yezával, érdekeik, vagy hitük ütköztetése ugyanis nem téma jelenleg, s ha téma is lenne, vélhetően nem kivont tőrrel hirdetné az igét a lány számára, mert Yeza egyszerűen Yeza, s függetlenül magának való, magányos, sivatagi, marcona ember létére, a lány lenyűgözi őt, minden tekintetben. A csípős nyelv visszavágót kíván, a felfújt arc, a durcás tekintet pedig a sivatag édes fűszere, és... emellett meglehetősen bosszantó is, de csak abból a szempontból, hogy jelenleg egyetlen ima sem jut eszébe, hogy ellenére tegyen befolyásának. Az igazat megvallva, egyelőre még nem tudja hová tenni a lány vonzerejét. Bólint: udvarra szabad, s annak rendje módja szerint innentől a korsóba öntöget, még, ha ez elég szokatlan is számára, de a szabály, az szabály, ha valamit, hát ezt megtanulta már egészen kis korától. Szusszan egy kedélyeset, a lány megvillanó tekintete apró és alig látszó komoly mosolyt csal arcára, mely elenyészik persze rögtön. Akaratlan is szűkül saját tekintete is, mintha lekövetné a lányét egy pillanatra.*
- D'or száján pecsét, Yeza ne aggódjon, csak az örök Egyetlen tüze tudja leolvasztani onnan. *Ígéri meg határozottan, még iszik is rá egyet, közben halkan cuppant nyelvével, s a pohárra néz, nem bánta meg, hogy hallgatott a javaslatra, a bor testes és finom, vízzel egyenesen itatja magát. A kérdés váratlanul éri, s előbb szemöldökét ráncolva gondolkodik el, majd állát simítva csóválja meg fejét.*
- D'or csak D'or, sivatagi homok fekete gyermeke, semmi több. Mit hinni kell, azt hiszem, s mit meg kell tennem, azt megteszem. Cél, cél után. Ha'kr fkh'a ha'kr. *Pillant a lányra végül.* Nép? Nép mi? D'ornak nincs népe, sohasem volt. D'or népe az Ish. *Szól halkan, látszólag nem is érti a "nép" kifejezést, a homokos hátságok vándorló népe, ritkán telepedik meg közösségben, jórészt csak gyermekkorban élnek, de akkor is, csak a szűk családi kötelékben. A hirtelen támadt köhögésre megint csak feljebb kúszik, élesen metszett, világló tekintete felett meghúzódó, alig látszó szemöldöke, jóformán, csak homlokráncaiból látszik a meglepetés ereje, aztán valami olyasmi tudálékos kifejezés ül ki arcára: hogy "Látod, én tudtam! Virágharcos.", mintha ez bármit is jelentene. Aztán a tudálékos kifejezés lassan, nagyon lassan vált át, kissé kerekedőre. Szívverése gyorsul, pupillája összeszűkül, a levegőt gyorsabban kezdi venni. A kéz lassan halad az igéző, imént még durcára hajló, cseresznyepiros ajakról lefelé, akaratlan is követi mozgását, persze rezzenéstelenül, csak tekintettel, s nem nyújtja nyakát sem illetlenül, mikor az, az asztal magasságában kissé kegyetlenül és varázslatos eleganciával eltűnik. Félrebiccenti a fejét, s egy pillanatnyi mozdulatlanság után, az előbb még lehunyt, s most lassan nyíló pillákra tekint. Felsóhajt. Érti, hogyne értené, azonban a sóhaj nem elítélő, nem degradáló, s nem kegyetlen.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Mondja halkan, s először támad kissé szélesebb mosoly ajkán, miközben emlékeiben fürdik meg.* Az oázis tündöklő tüzének ékköve... *suttogja aztán wegtoreni nyelvjárásban, hogy a lány is megérthesse.*
- Hát innen a vágy... innen a küzdelem, mi lelkemben tombol, D'or már érti. *Mondja meglepően kendőzetlenül, biccent, s kissé kiszáradt ajakkal kortyolva issza meg a maradékot.*
- Azt gondoltam, Yeza wegtoreni, azért. Mert rokon. De nem azért. *Teszi hozzá gondolkodva. Arca visszanyeri korábbi merevségét, s semlegességét, de még nem fejezte be, ajkán aztán halvány mosoly játszik.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene... *Megérinti szemei környékén játszó stilisztikus ábrákat, majd homlokát, s az ég felé int.* Egyszer oázis tündöklő tüzének egyik ékköve mentette meg D'ort... *Mélyül tekintete Yeza tekintetében, ismét a lelkét figyeli, kutat, s keres, talán már el is veszett benne kissé.*
- Igyunk a céhedre, s rád. *Tölt hirtelen bort a kancsóból magának, s ha tud Yezának is.* A sivatag és a tűz nem áll túl messze egymástól. *Poharából önt a korsóba háromnegyedrészt.* Yeza őszinte volt. *Rándul meg arca.*
- D'or kimondottan örül ennek. D'or megveti, s üldözi a hazugságot. *Egy pillanatra villámot szór a szempár, s elemi, ősi düh rojtozódik, izmai megfeszülnek, aztán érdekes módon úgy hal el, mintha soha nem lett volna, s marad az elmélkedő, fogadó életén idéző szempár, s a semlegesség.*
*D'or tudna újat mondani, nem is egyet, legyen a világ teremtéséről, vagy az istenek születéséről szó, határozott elképzelése van a rendszerről, az Elsőről, a Születésről és a Csend erejéről. Nem kerül konfliktusba emiatt Yezával, érdekeik, vagy hitük ütköztetése ugyanis nem téma jelenleg, s ha téma is lenne, vélhetően nem kivont tőrrel hirdetné az igét a lány számára, mert Yeza egyszerűen Yeza, s függetlenül magának való, magányos, sivatagi, marcona ember létére, a lány lenyűgözi őt, minden tekintetben. A csípős nyelv visszavágót kíván, a felfújt arc, a durcás tekintet pedig a sivatag édes fűszere, és... emellett meglehetősen bosszantó is, de csak abból a szempontból, hogy jelenleg egyetlen ima sem jut eszébe, hogy ellenére tegyen befolyásának. Az igazat megvallva, egyelőre még nem tudja hová tenni a lány vonzerejét. Bólint: udvarra szabad, s annak rendje módja szerint innentől a korsóba öntöget, még, ha ez elég szokatlan is számára, de a szabály, az szabály, ha valamit, hát ezt megtanulta már egészen kis korától. Szusszan egy kedélyeset, a lány megvillanó tekintete apró és alig látszó komoly mosolyt csal arcára, mely elenyészik persze rögtön. Akaratlan is szűkül saját tekintete is, mintha lekövetné a lányét egy pillanatra.*
- D'or száján pecsét, Yeza ne aggódjon, csak az örök Egyetlen tüze tudja leolvasztani onnan. *Ígéri meg határozottan, még iszik is rá egyet, közben halkan cuppant nyelvével, s a pohárra néz, nem bánta meg, hogy hallgatott a javaslatra, a bor testes és finom, vízzel egyenesen itatja magát. A kérdés váratlanul éri, s előbb szemöldökét ráncolva gondolkodik el, majd állát simítva csóválja meg fejét.*
- D'or csak D'or, sivatagi homok fekete gyermeke, semmi több. Mit hinni kell, azt hiszem, s mit meg kell tennem, azt megteszem. Cél, cél után. Ha'kr fkh'a ha'kr. *Pillant a lányra végül.* Nép? Nép mi? D'ornak nincs népe, sohasem volt. D'or népe az Ish. *Szól halkan, látszólag nem is érti a "nép" kifejezést, a homokos hátságok vándorló népe, ritkán telepedik meg közösségben, jórészt csak gyermekkorban élnek, de akkor is, csak a szűk családi kötelékben. A hirtelen támadt köhögésre megint csak feljebb kúszik, élesen metszett, világló tekintete felett meghúzódó, alig látszó szemöldöke, jóformán, csak homlokráncaiból látszik a meglepetés ereje, aztán valami olyasmi tudálékos kifejezés ül ki arcára: hogy "Látod, én tudtam! Virágharcos.", mintha ez bármit is jelentene. Aztán a tudálékos kifejezés lassan, nagyon lassan vált át, kissé kerekedőre. Szívverése gyorsul, pupillája összeszűkül, a levegőt gyorsabban kezdi venni. A kéz lassan halad az igéző, imént még durcára hajló, cseresznyepiros ajakról lefelé, akaratlan is követi mozgását, persze rezzenéstelenül, csak tekintettel, s nem nyújtja nyakát sem illetlenül, mikor az, az asztal magasságában kissé kegyetlenül és varázslatos eleganciával eltűnik. Félrebiccenti a fejét, s egy pillanatnyi mozdulatlanság után, az előbb még lehunyt, s most lassan nyíló pillákra tekint. Felsóhajt. Érti, hogyne értené, azonban a sóhaj nem elítélő, nem degradáló, s nem kegyetlen.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Mondja halkan, s először támad kissé szélesebb mosoly ajkán, miközben emlékeiben fürdik meg.* Az oázis tündöklő tüzének ékköve... *suttogja aztán wegtoreni nyelvjárásban, hogy a lány is megérthesse.*
- Hát innen a vágy... innen a küzdelem, mi lelkemben tombol, D'or már érti. *Mondja meglepően kendőzetlenül, biccent, s kissé kiszáradt ajakkal kortyolva issza meg a maradékot.*
- Azt gondoltam, Yeza wegtoreni, azért. Mert rokon. De nem azért. *Teszi hozzá gondolkodva. Arca visszanyeri korábbi merevségét, s semlegességét, de még nem fejezte be, ajkán aztán halvány mosoly játszik.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene... *Megérinti szemei környékén játszó stilisztikus ábrákat, majd homlokát, s az ég felé int.* Egyszer oázis tündöklő tüzének egyik ékköve mentette meg D'ort... *Mélyül tekintete Yeza tekintetében, ismét a lelkét figyeli, kutat, s keres, talán már el is veszett benne kissé.*
- Igyunk a céhedre, s rád. *Tölt hirtelen bort a kancsóból magának, s ha tud Yezának is.* A sivatag és a tűz nem áll túl messze egymástól. *Poharából önt a korsóba háromnegyedrészt.* Yeza őszinte volt. *Rándul meg arca.*
- D'or kimondottan örül ennek. D'or megveti, s üldözi a hazugságot. *Egy pillanatra villámot szór a szempár, s elemi, ősi düh rojtozódik, izmai megfeszülnek, aztán érdekes módon úgy hal el, mintha soha nem lett volna, s marad az elmélkedő, fogadó életén idéző szempár, s a semlegesség.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-15 21:13:20
Üzenet elküldve: 2020-06-15 21:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Egy Igaz Isten, Mindenek Teremtője, a Kezdet és Vég Mindenható Ura... teljesen mindegy. Az ehhez hasonló helyzetek nyomása alatt a magasztos elvek vagy a spirituális felsőbbség is szépen leveszi a sáros csizmát és kushadva oson el a seprűn támaszkodó asszonynép mellett. Lehet arról elmélkedni, hogy milyen hatalom keze van a mindenség teremtésében, de mindennemű filozófiát a földre súlyozza a tény, hogy mindenkit anya szült e világra.
A céh nem folyt bele vallási ügyekbe, de őriztek néhány ódon fóliánst e témában. Az egyik nagy becsben tartott irat aranyozott illusztrációja, mely a céh jelvényét ihlette, Yezában is elevenen él. E mitikus lény, a fenséges tűzmadár nem isten. Sosem volt az. A Főnix a tűz, melyben a lét megfogan, a Főnix az isten anyja. Így fordították az óidők nyelvén írt szöveget. Hogy melyik istené? Talán az elsőé. Talán az összesé. Talán az egyetlené.
Megmosolyogtató bája van annak, ahogy D'or vonásainak komolyságát zavar zilálja szét.*
- Udvarra szabad *hagyja helyben egy bólintással a közös metszetet, melyben senki érdeke sem sérül. A megjegyzést viszont nem hagyja szó nélkül.*
- Yeza nem takarít! Igen? *sziszegi durcás képet vágva, mutatóujját egyenesen a férfi orra irányába böki.* - Ha D'or beszél erről bárkinek *pillant körbe laposan, mint az iménti titkos művelet tréfát nem ismerő végrehajtója* - Yeza meg kell, hogy öl. *Szűkül a barna pillantás, de az összeszorított, durcás ajkakkal inkább pukkancs kölyökre hajaz a kifejezés, mint komoly fenyegetésre.
Miután a teológiai buktató folyományai elhárításra kerülnek, Yeza is nekiállhat falatozni. Elgondolkodva hallgatja a sivatagi férfi szavait a Nagy Útról, melynek próbatételét gyerekként kellett kiállnia.*
- Akkor D'or... hogy nevez... *töpreng el a helyes kifejezésen* - olyan... szent ember népében? Kiválasztott?
*Az asszonyokra vonatkozó részt közbeszólás nélkül hallgatja végig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne hozzáfűznivalója, de kivételesen hagy magának időt, hogy megforgassa a gondolatokat és hagyja kicsit leülepedni a hallottakat, mielőtt kikezdi a logikáját.
Amikor a "virágharcos" titulussal illetik, kis híján félrenyeli a kortyot. Apró köhintésekkel göcögve törli meg a száját.*
- Így is mondhatjuk. *Nem akarja félrevezetni D'ort, de nem akar belebonyolódni a céh ügyeinek részleteibe.* - Yeza céh cégére Főnixmadár *mondja.* - Karma, csőre éles, mint kard. Főnix izzása benne tűzliliom. *Mélyre szívja a levegőt, s még a szemét is lehunyja, ahogy szavait kísérve jobbjával megérinti a mellkasát. De a mozdulat jelentése több, mint a szív vagy a lélek szimbóluma, ahogy elsőre látszik. Nyitott tenyere nem áll meg, lejjebb csúszik az elnyíló ajkak sóhaja alatt, végig a keblek között, aztán tovább, eltűnve az asztal takarásában.* - Főnix tüze elemészt és kelt életre *mondja, ahogy pillantását ismét a férfira emeli.*
*Egy Igaz Isten, Mindenek Teremtője, a Kezdet és Vég Mindenható Ura... teljesen mindegy. Az ehhez hasonló helyzetek nyomása alatt a magasztos elvek vagy a spirituális felsőbbség is szépen leveszi a sáros csizmát és kushadva oson el a seprűn támaszkodó asszonynép mellett. Lehet arról elmélkedni, hogy milyen hatalom keze van a mindenség teremtésében, de mindennemű filozófiát a földre súlyozza a tény, hogy mindenkit anya szült e világra.
A céh nem folyt bele vallási ügyekbe, de őriztek néhány ódon fóliánst e témában. Az egyik nagy becsben tartott irat aranyozott illusztrációja, mely a céh jelvényét ihlette, Yezában is elevenen él. E mitikus lény, a fenséges tűzmadár nem isten. Sosem volt az. A Főnix a tűz, melyben a lét megfogan, a Főnix az isten anyja. Így fordították az óidők nyelvén írt szöveget. Hogy melyik istené? Talán az elsőé. Talán az összesé. Talán az egyetlené.
Megmosolyogtató bája van annak, ahogy D'or vonásainak komolyságát zavar zilálja szét.*
- Udvarra szabad *hagyja helyben egy bólintással a közös metszetet, melyben senki érdeke sem sérül. A megjegyzést viszont nem hagyja szó nélkül.*
- Yeza nem takarít! Igen? *sziszegi durcás képet vágva, mutatóujját egyenesen a férfi orra irányába böki.* - Ha D'or beszél erről bárkinek *pillant körbe laposan, mint az iménti titkos művelet tréfát nem ismerő végrehajtója* - Yeza meg kell, hogy öl. *Szűkül a barna pillantás, de az összeszorított, durcás ajkakkal inkább pukkancs kölyökre hajaz a kifejezés, mint komoly fenyegetésre.
Miután a teológiai buktató folyományai elhárításra kerülnek, Yeza is nekiállhat falatozni. Elgondolkodva hallgatja a sivatagi férfi szavait a Nagy Útról, melynek próbatételét gyerekként kellett kiállnia.*
- Akkor D'or... hogy nevez... *töpreng el a helyes kifejezésen* - olyan... szent ember népében? Kiválasztott?
*Az asszonyokra vonatkozó részt közbeszólás nélkül hallgatja végig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne hozzáfűznivalója, de kivételesen hagy magának időt, hogy megforgassa a gondolatokat és hagyja kicsit leülepedni a hallottakat, mielőtt kikezdi a logikáját.
Amikor a "virágharcos" titulussal illetik, kis híján félrenyeli a kortyot. Apró köhintésekkel göcögve törli meg a száját.*
- Így is mondhatjuk. *Nem akarja félrevezetni D'ort, de nem akar belebonyolódni a céh ügyeinek részleteibe.* - Yeza céh cégére Főnixmadár *mondja.* - Karma, csőre éles, mint kard. Főnix izzása benne tűzliliom. *Mélyre szívja a levegőt, s még a szemét is lehunyja, ahogy szavait kísérve jobbjával megérinti a mellkasát. De a mozdulat jelentése több, mint a szív vagy a lélek szimbóluma, ahogy elsőre látszik. Nyitott tenyere nem áll meg, lejjebb csúszik az elnyíló ajkak sóhaja alatt, végig a keblek között, aztán tovább, eltűnve az asztal takarásában.* - Főnix tüze elemészt és kelt életre *mondja, ahogy pillantását ismét a férfira emeli.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:29:39
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
*Ahogy elnézi a fiatalabb férfit, ahogy meghunyászkodik a szavaival is a másik előtt, mint mikor alá és fölé rendeltség áll fenn. Nyilván erről van szó, de attól ő még nem fog hajbókolni senkinek.*
-Vándorok eledele, lejegyeztem. *Firkant szavait meghazudtolóan apró malacfarkat a papírra, majd minden figyelmét a másik férfinak szenteli, hiszen a kisbojtár nem volt valami határozott.*
-Kovácsműhely bizony. *Erősít rá az imént mondottakra, nem igazán tudja mire vélni a kérdés lényegét, de nem szeretné kétségek között hagyni egyik vendéget sem.*
-Úgy tudom ott készülnek a fegyverek és mindig meleg van. *Csillogtatja meg hatalmas tudását, ami mindenre kiterjed, de csak éppen hogy. Majd az idősebb szájából némi okítás is kiszökik, amely nagy igazságot tartalmaz, csak bólogatni tud rá, miközben jegyzetel.*
-Tepertős pogácsa csomagolva értettem. Most még a hamu is egészen friss, nemrég volt disznó pörzsölés a szomszédban, aztán túlkészült. *Motyogja az utolsó mondatot csak úgy a papírnak, ám mikor Taitos neve elhangzik felkapja a fejét.*
-Taitos mester? Oh, nem is gondoltam, hogy ilyen gyakori ez a név errefelé. *Teszi még hozzá, mert hogy biztos nem hívhatnak mesternek egy olyan kis hebrencs lapulevélpecér fiatal férfit, mint, akivel őt összesodorta a véletlen a kikötőben. Úgy látja a párosnak sietős a dolog, így nem késlekedik, mind a két fogást becsomagoltatja, szépen masnit is kötnek rá, aztán a két csomagot, Cerberum felé még meglengeti a kacsóját, minthogy a fizetséget még várja, aztán ha elindulnak, csak integet utánuk a konyharuhájával meghatottan.*
-Viszlát! Nézzenek be legközelebb is hozzánk! *Szipog kettőt, aztán folytatja a dolgát, ha elmennek.*
//Meghívás – Sha Kaeslet//
*Közben látja, hogy ismét vendég tér be a fogadóba és egyenest a pult felé veszi az irányt, igen céltudatosan. ~Hát ma nem fogok pihenni. Csak jönnek és…~ Forgatja meg a szemeit, miközben letöröli egy mozdulattal a pultot, majd kicsit szerencsétlen mosolyt erőltet magára.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! Mit adhatok? Ne szégyenlősködjék. *Bár ezt csak úgy hozzáteszi, merthogy a férfi az egész nézőközönségnek rikkantotta el magát, mintha itt őt jól ismernék, bár kevesen viszonozzák a köszöntést. ~Talán csak jó kedve van, vagy már nem szomjas. ~ Vonja le a következtetést.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.15 14:37:32
*Ahogy elnézi a fiatalabb férfit, ahogy meghunyászkodik a szavaival is a másik előtt, mint mikor alá és fölé rendeltség áll fenn. Nyilván erről van szó, de attól ő még nem fog hajbókolni senkinek.*
-Vándorok eledele, lejegyeztem. *Firkant szavait meghazudtolóan apró malacfarkat a papírra, majd minden figyelmét a másik férfinak szenteli, hiszen a kisbojtár nem volt valami határozott.*
-Kovácsműhely bizony. *Erősít rá az imént mondottakra, nem igazán tudja mire vélni a kérdés lényegét, de nem szeretné kétségek között hagyni egyik vendéget sem.*
-Úgy tudom ott készülnek a fegyverek és mindig meleg van. *Csillogtatja meg hatalmas tudását, ami mindenre kiterjed, de csak éppen hogy. Majd az idősebb szájából némi okítás is kiszökik, amely nagy igazságot tartalmaz, csak bólogatni tud rá, miközben jegyzetel.*
-Tepertős pogácsa csomagolva értettem. Most még a hamu is egészen friss, nemrég volt disznó pörzsölés a szomszédban, aztán túlkészült. *Motyogja az utolsó mondatot csak úgy a papírnak, ám mikor Taitos neve elhangzik felkapja a fejét.*
-Taitos mester? Oh, nem is gondoltam, hogy ilyen gyakori ez a név errefelé. *Teszi még hozzá, mert hogy biztos nem hívhatnak mesternek egy olyan kis hebrencs lapulevélpecér fiatal férfit, mint, akivel őt összesodorta a véletlen a kikötőben. Úgy látja a párosnak sietős a dolog, így nem késlekedik, mind a két fogást becsomagoltatja, szépen masnit is kötnek rá, aztán a két csomagot, Cerberum felé még meglengeti a kacsóját, minthogy a fizetséget még várja, aztán ha elindulnak, csak integet utánuk a konyharuhájával meghatottan.*
-Viszlát! Nézzenek be legközelebb is hozzánk! *Szipog kettőt, aztán folytatja a dolgát, ha elmennek.*
//Meghívás – Sha Kaeslet//
*Közben látja, hogy ismét vendég tér be a fogadóba és egyenest a pult felé veszi az irányt, igen céltudatosan. ~Hát ma nem fogok pihenni. Csak jönnek és…~ Forgatja meg a szemeit, miközben letöröli egy mozdulattal a pultot, majd kicsit szerencsétlen mosolyt erőltet magára.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! Mit adhatok? Ne szégyenlősködjék. *Bár ezt csak úgy hozzáteszi, merthogy a férfi az egész nézőközönségnek rikkantotta el magát, mintha itt őt jól ismernék, bár kevesen viszonozzák a köszöntést. ~Talán csak jó kedve van, vagy már nem szomjas. ~ Vonja le a következtetést.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.15 14:37:32
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 23:40:10
Üzenet elküldve: 2020-06-14 23:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Halkan kuncog magában, fejét rázva apró mozdulattal, ahogy immár sokadjára eszmél rá, szájához emelt pohara menthetetlenül üres. Ezzel az ocsúdással pedig meg is elégeli ezidáig oly sikeresen űzött játékát, s a vendégtérről tekintetét a pult irányába tereli.
Meglepetten nyugtázza, hogy a hiányolt személy visszatért, s kékjei lomha elégedettséggel kezdik követni mozdulatait. Némi szöszmötölés, rendezkedés, kitérő egy asztalhoz, majd még több munka. Ám egyetlen rezdülésén sem véli felfedezni fájdalomnak jelét, vagy annak, hogy kis kellemetlenséget is okoznának a férfinek sérülései. Márpedig arról meg van győződve, hogy ruhái is rejtenek jó pár zúzódást, azok sora meglátása szerint nem érhet véget a valaha jobb sorsú arcon. Képtelenség. Kemény fából faraghatták hát Miket, ha ilyen megtévesztően jól viseli fájdalmát.
Ahogyan bőr kötényét is jól viseli, mi határozott léptekkel kísérve közelít asztalához ismét. Elsőként ezt, majd a teli poharat hordozó tálcát, végül az immár előtte megállapodó arcot szemléli, kellemes mosollyal fogadva az érkezőt.*
- Ugyan. *Kezdené fűzni megbocsájtó frázisait egy legyintéssel, annak biztos tudatában, hogy ez egyúttal búcsújukat is magában hordozza, a mai estére legalábbis. Ám a pultos fiú ismét meglepetéssel szolgál, egy ígéretes felvetéssel.*
- Ez esetben a kedves vendég határozottan ragaszkodik hozzá! *Pajkos mosolyra huncut sajátja a válasz, megtoldva bal szemöldökének kihívó felvonásával. Igazán hozzászokhatott volna már, hogy Miknek mindig van valami remekbe szabott ötlete, mégsem tudja kiszámolni a férfi lépéseit. Így hát, mivel már korábban is a külcsín szerepe lett kiosztva számára csapatukban, most sem tud többet beletenni az "akcióba". Pokrócát ügyes mozdulattal csúsztatja le széke háttámlájára, baljába markolja a teli poharat, jobbját pedig Mik felé nyújtja, mint ki azt várja, hogy felsegítsék.*
- Azon mód látni kívánom hát azt a Pincearénát.
*Halkan kuncog magában, fejét rázva apró mozdulattal, ahogy immár sokadjára eszmél rá, szájához emelt pohara menthetetlenül üres. Ezzel az ocsúdással pedig meg is elégeli ezidáig oly sikeresen űzött játékát, s a vendégtérről tekintetét a pult irányába tereli.
Meglepetten nyugtázza, hogy a hiányolt személy visszatért, s kékjei lomha elégedettséggel kezdik követni mozdulatait. Némi szöszmötölés, rendezkedés, kitérő egy asztalhoz, majd még több munka. Ám egyetlen rezdülésén sem véli felfedezni fájdalomnak jelét, vagy annak, hogy kis kellemetlenséget is okoznának a férfinek sérülései. Márpedig arról meg van győződve, hogy ruhái is rejtenek jó pár zúzódást, azok sora meglátása szerint nem érhet véget a valaha jobb sorsú arcon. Képtelenség. Kemény fából faraghatták hát Miket, ha ilyen megtévesztően jól viseli fájdalmát.
Ahogyan bőr kötényét is jól viseli, mi határozott léptekkel kísérve közelít asztalához ismét. Elsőként ezt, majd a teli poharat hordozó tálcát, végül az immár előtte megállapodó arcot szemléli, kellemes mosollyal fogadva az érkezőt.*
- Ugyan. *Kezdené fűzni megbocsájtó frázisait egy legyintéssel, annak biztos tudatában, hogy ez egyúttal búcsújukat is magában hordozza, a mai estére legalábbis. Ám a pultos fiú ismét meglepetéssel szolgál, egy ígéretes felvetéssel.*
- Ez esetben a kedves vendég határozottan ragaszkodik hozzá! *Pajkos mosolyra huncut sajátja a válasz, megtoldva bal szemöldökének kihívó felvonásával. Igazán hozzászokhatott volna már, hogy Miknek mindig van valami remekbe szabott ötlete, mégsem tudja kiszámolni a férfi lépéseit. Így hát, mivel már korábban is a külcsín szerepe lett kiosztva számára csapatukban, most sem tud többet beletenni az "akcióba". Pokrócát ügyes mozdulattal csúsztatja le széke háttámlájára, baljába markolja a teli poharat, jobbját pedig Mik felé nyújtja, mint ki azt várja, hogy felsegítsék.*
- Azon mód látni kívánom hát azt a Pincearénát.
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:47:27
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:47:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Már-már kedélyesen ropogtat, legalábbis az írott példa valóban azt mutatja, hogy nem különösebben mérte fel tettének következményeit. A sivatagban vélhetően mindent beivott a forró homok, s nyomtalanul szívta el a gyakori áldozatot, itt ez kevésbé igaz, de ez eszébe sem jutott. A asszonyokról alkotott megjegyzést követően csak egy pillanatra megáll a rágásban, s Yezára pillant, majd lassan újraindul, közben néhány szem sajtot is szájába vesz, igaz, mindeközben ajka ismét, mintha megrándulna kissé oldalirányba. Arcizmai akkor állnak meg ismét, mikor Yeza hirtelen közelebb hajol hozzá, s fehéren világló értetlen tekintetéből arra lehet következtetni, hogy vélhetően fel sem fogja, hogy Yeza mire gondol. Aztán lassan a földre pillant, ahol az olcsóbbnak számító, de igen nemes bor, apró patakban szivárog szerteszéjjel.*
- Homok nem itta be. *Jegyzi meg kissé zavarban, bár arcpírja nyilvánvalóan nem látszik.* Ish nem olyan, mint otthon, D'or elfelejtette. *Bólint egy apró köhintés után.*
- D'or rosszat csinált, kis Wegtorennek? *Teszi fel a felesleges kérdést, amire abban a pillanatban tudja a választ, hogy Yeza felugrik és puritán mozdulatokkal törli fel a maradékot, már, ami nem szivárgott el a deszkapadló repedésein át.*
- De... de a földre kell... *Mentegetőzik a felkínált sereskorsó láttán, majd sóhajtva egyezik bele. Kifizette, legfeljebb később kiviszi és kiönti.*
- Ha D'or udvarra önt, azért megharagszik, Yeza? *Kérdezi ismét egy köhintés után, miután a lány visszatér, majd lassan visszanyeri korábbi méltóságteljes és büszke kifejezését, arcéle megszilárdul. Nem bírja ki.*
- Yeza úgy takarít, mint D'or. *Göccen egyet, mintha nevetne, persze ez esetében azért túlzás. Miközben a lány mesélni kezd, ismét tölt magának. Kedvére szolgált a hűvös vízzel való keverés, ezért megteszi újfent, s már ösztönösen indulna a keze, hogy ismét kilöttyintse a földre, de a mozdulat megakad, s Yezára mered, aztán halk sóhajjal a söröskorsóba borítja, majd kortyol a maradékból.*
- Kard út... tűzliliom út... ezeket nem ismerem. *Ejti kezébe állát, elgondolkodva.*
- D'or a Nagy Utat járta végig, étlen-szomjan hatokig a Végtelen Síkon, gyermekként. Úgy kellett, s úgy is lett. Homok volt az ágya, s háza egyben. *Meséli.* Aztán az Ihs megkönyörült, s D'or méltónak találtatott, hogy száraz porhüvely helyett életető nedvét megőrizze. *Biccent. Büszke rá, ez látszik, generációkból, csak nagyon kevesek élik túl a Nagy Utat, D'or az egyikük. Ismét iszik egy kortyot, s faarccal hallgatja a következő kérdést, azonban a pohár megáll kezében, s Yezára pillant.*
- Asszonyok maguk adják háromnegyedüket, mikor Ihs'Maillon mellett köteleződnek el. D'or úgy adja háromnegyedrészt, hogy csak olyan asszonyt fogad örök életre, ki vele hasonlóan követi a Tkh'tert. *Megrándul ajka széle.*
- De ez csak azokra az asszonyokra igaz, kik asszonyául szegődnek... a nem asszonyok, D'or vágyának kielégítői, kikben magom vagy megfogan, vagy nem. Magvaim ajánlom Ihs'Maillonnak, s, ha érdemesnek találja az asszonyt, teherbe ejtem. Akkor lesz igazi asszonyom, s kell Ihs'Maillont szolgálnia. *Valahol minden hit megtalálja az apró kiutat, hogy adózhassanak a testi örömök oltárán, persze ez nem zárja ki azt, hogy D'or minden aktus előtt, elrebeg egy apró imát, kitartásért és hosszú kegyelemért.*
- Yeza, tehát nagy virágharcos? *Kérdezi minden komolytalanság nélkül.* Kard, tűzliliom... talán cégére a céhnek, vagy termesztéssel foglalkoznak? *Naiv és még észre sem veszi, hosszú időn át más világoktól elzárva a végtelen síkon tengette életét, oly dolgok, melyek itt egyértelműek másnak, számára nem azok.*
*Már-már kedélyesen ropogtat, legalábbis az írott példa valóban azt mutatja, hogy nem különösebben mérte fel tettének következményeit. A sivatagban vélhetően mindent beivott a forró homok, s nyomtalanul szívta el a gyakori áldozatot, itt ez kevésbé igaz, de ez eszébe sem jutott. A asszonyokról alkotott megjegyzést követően csak egy pillanatra megáll a rágásban, s Yezára pillant, majd lassan újraindul, közben néhány szem sajtot is szájába vesz, igaz, mindeközben ajka ismét, mintha megrándulna kissé oldalirányba. Arcizmai akkor állnak meg ismét, mikor Yeza hirtelen közelebb hajol hozzá, s fehéren világló értetlen tekintetéből arra lehet következtetni, hogy vélhetően fel sem fogja, hogy Yeza mire gondol. Aztán lassan a földre pillant, ahol az olcsóbbnak számító, de igen nemes bor, apró patakban szivárog szerteszéjjel.*
- Homok nem itta be. *Jegyzi meg kissé zavarban, bár arcpírja nyilvánvalóan nem látszik.* Ish nem olyan, mint otthon, D'or elfelejtette. *Bólint egy apró köhintés után.*
- D'or rosszat csinált, kis Wegtorennek? *Teszi fel a felesleges kérdést, amire abban a pillanatban tudja a választ, hogy Yeza felugrik és puritán mozdulatokkal törli fel a maradékot, már, ami nem szivárgott el a deszkapadló repedésein át.*
- De... de a földre kell... *Mentegetőzik a felkínált sereskorsó láttán, majd sóhajtva egyezik bele. Kifizette, legfeljebb később kiviszi és kiönti.*
- Ha D'or udvarra önt, azért megharagszik, Yeza? *Kérdezi ismét egy köhintés után, miután a lány visszatér, majd lassan visszanyeri korábbi méltóságteljes és büszke kifejezését, arcéle megszilárdul. Nem bírja ki.*
- Yeza úgy takarít, mint D'or. *Göccen egyet, mintha nevetne, persze ez esetében azért túlzás. Miközben a lány mesélni kezd, ismét tölt magának. Kedvére szolgált a hűvös vízzel való keverés, ezért megteszi újfent, s már ösztönösen indulna a keze, hogy ismét kilöttyintse a földre, de a mozdulat megakad, s Yezára mered, aztán halk sóhajjal a söröskorsóba borítja, majd kortyol a maradékból.*
- Kard út... tűzliliom út... ezeket nem ismerem. *Ejti kezébe állát, elgondolkodva.*
- D'or a Nagy Utat járta végig, étlen-szomjan hatokig a Végtelen Síkon, gyermekként. Úgy kellett, s úgy is lett. Homok volt az ágya, s háza egyben. *Meséli.* Aztán az Ihs megkönyörült, s D'or méltónak találtatott, hogy száraz porhüvely helyett életető nedvét megőrizze. *Biccent. Büszke rá, ez látszik, generációkból, csak nagyon kevesek élik túl a Nagy Utat, D'or az egyikük. Ismét iszik egy kortyot, s faarccal hallgatja a következő kérdést, azonban a pohár megáll kezében, s Yezára pillant.*
- Asszonyok maguk adják háromnegyedüket, mikor Ihs'Maillon mellett köteleződnek el. D'or úgy adja háromnegyedrészt, hogy csak olyan asszonyt fogad örök életre, ki vele hasonlóan követi a Tkh'tert. *Megrándul ajka széle.*
- De ez csak azokra az asszonyokra igaz, kik asszonyául szegődnek... a nem asszonyok, D'or vágyának kielégítői, kikben magom vagy megfogan, vagy nem. Magvaim ajánlom Ihs'Maillonnak, s, ha érdemesnek találja az asszonyt, teherbe ejtem. Akkor lesz igazi asszonyom, s kell Ihs'Maillont szolgálnia. *Valahol minden hit megtalálja az apró kiutat, hogy adózhassanak a testi örömök oltárán, persze ez nem zárja ki azt, hogy D'or minden aktus előtt, elrebeg egy apró imát, kitartásért és hosszú kegyelemért.*
- Yeza, tehát nagy virágharcos? *Kérdezi minden komolytalanság nélkül.* Kard, tűzliliom... talán cégére a céhnek, vagy termesztéssel foglalkoznak? *Naiv és még észre sem veszi, hosszú időn át más világoktól elzárva a végtelen síkon tengette életét, oly dolgok, melyek itt egyértelműek másnak, számára nem azok.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:07:39
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:07:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Az erőltetett, furcsa mosolygásnál már gyanús, hogy a férfi megjegyzésének nem lesz vége a vallási fennköltség strófáinál. A sivatag fia odakanyarít egy kis fricskát utána. Yeza csak prüszköl egyet, mint egy méltatlankodó macska, akinek por csiklandozza érzékeny orrocskáját. Aki szurka-piszka párbajba kezd vele, az bizony magára vessen.*
- D'or nem ismer wegtoreni asszony szerelme *böki oda a konklúziót foghegyről, aztán nem kevés rátartisággal vonja meg a vállát, mintegy nagy talány felett, amiről persze neki bennfentes információi vannak.* - D'or nem tudhat.
*A tanítás mellett nem kötelezi el magát, de nem is próbál kibújni a megtiszteltetés alól. Egyelőre úgy van vele, hogy örül a társaságnak. Így egy kicsit elterelődhetnek a gondolatai a vállait nyomó problémákról és a kihívásokról, amit a jövő tartogat. Egy idő után oldódik a feszültsége is és régóta kezd úgy hozzáállni újdonsült asztaltársaságához, hogy elég, ha csak a pillanatot tartja szem előtt. Elengedi a kényszeres puhatolózást, törleszkedést, a stratégiát, mely folyvást ezer szálon fut a játék táblájának állását követve. Az idejét sem tudja már, mikor volt utoljára csupán egy ember, aki egy másikkal beszélget és semmi több. Nem kell elérnie semmit. Különös érzés.
D'or egyébként könnyen tanul és Yeza sejtése szerint meg is jegyzi a visszamondott szavakat. De ez majd úgyis később fog kiderülni.
A kikészített aranyak láttán Yeza már épp szólna, hogy az ő részét nem kell kifizetni, hiszen mint alkalmazottnak, a vacsoráját a ház állja, de megbántott büszkesége enged a gonosz kis hangocskának, ami hallgatásra inti. Az ilyen kicsinyes bosszú meglepően hathatós gyógyír a léleknek. Később majd kompenzálja valahogy D'or költségeit, de egyelőre hagyja magát teljesen fölöslegesen meghívni.*
- Kis Wegtorenre! *emeli Yeza is a poharát a köszöntésre. Ő már kortyolna is, így elkésik vele, hogy megállítsa a váratlan mozdulatot, melynek keretében a D'or az istenének adózik. A Rőt szeme elkerekedik és gyorsan körülnéz, hogy vajon lehetett-e erre szemtanú. A férfi valószínűleg nem igazán érzi át a tettben a problémát, mert kedélyesen folytatja a csevegést, mintha mi sem történt volna.*
- D'or nem csinál ilyet többet! *fogja halkabbra a hangját, ahogy közelebb hajol. Kedve lenne most összetekerni azt az étlapot és azzal regulázni meg a löttyögető fekete jómadarat.* - Ha Ihs'Maillon akar maga része, akkor fogad pohárból, ahogy mindenki más! *Jobb híján Yeza odahúzza korábbi söröskorsóját, hogy a célnak áldozza.* - Gyűjt ide, s ha később akar, D'or kint kiönt földre, ha Tkht'ter rendelése ez, de itt, Kis Wegtorenben nincs lötykölés! *kopogtatja meg ujjával az asztalt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.* - Ért?
*Egy sóhajjal végül el is engedi a fiaskót. Remélhetőleg senki nem vette észre, de az áldozat kezd egy kis csermelyben kicsordogálni a szomszédos asztal felé, úgyhogy Yeza úgy dönt, inkább gyorsan eltünteti a nyomokat.*
- Vár! *emeli fel az ujját, aztán hamar tesz egy kitérőt a pult felé. Egyszersmind a markába söpri a kikészített aranyakat is, hogy azt is letudja, ha már arra megy. A pénzt leadja, és kerít egy vödröt meg egy rongyot, amivel feltörölheti kis kulturális különbség-balesetet. Azért nem viszi túlzásba. A lábával kicsit ide-oda húzkodja a tett helyszínére ledobott rongyot, ahogy visszaért, aztán két ujja közé csippentve a vödörbe helyezi. ~Rossz, rossz, rossz D'or!~ Ez a remekbe szabott mozdulatsor nagyjából prezentálja is Yeza házimunkában való brillírozását. A ruhájába törli a kezét, aztán visszazökkenve a helyére felhajtja a saját poharába kitöltött italt.*
- Yeza nem ismer szülei. Yeza család a céh Wegtorenben *mondja a korábbiakra reflektálva. Nem akar nagy ügyet csinálni a történtekből (amellett, hogy reméli, nem ismétlődik meg), így igyekszik visszakapcsolódni a beszélgetés folyamába.* - Ők nevel fel, tanít nekem kard útja, tanít tűzliliom útja. *Mosolygás ül ki az arcára, ahogy erről beszél, aztán egy kis csend után töprengő hunyorgással néz fel a férfira.*
- Te néped fiai hogy ad háromnegyed rész ő asszonyából? *morfondírozik. A gondolat azóta piszkálja, hogy D'or elhintette.*
*Az erőltetett, furcsa mosolygásnál már gyanús, hogy a férfi megjegyzésének nem lesz vége a vallási fennköltség strófáinál. A sivatag fia odakanyarít egy kis fricskát utána. Yeza csak prüszköl egyet, mint egy méltatlankodó macska, akinek por csiklandozza érzékeny orrocskáját. Aki szurka-piszka párbajba kezd vele, az bizony magára vessen.*
- D'or nem ismer wegtoreni asszony szerelme *böki oda a konklúziót foghegyről, aztán nem kevés rátartisággal vonja meg a vállát, mintegy nagy talány felett, amiről persze neki bennfentes információi vannak.* - D'or nem tudhat.
*A tanítás mellett nem kötelezi el magát, de nem is próbál kibújni a megtiszteltetés alól. Egyelőre úgy van vele, hogy örül a társaságnak. Így egy kicsit elterelődhetnek a gondolatai a vállait nyomó problémákról és a kihívásokról, amit a jövő tartogat. Egy idő után oldódik a feszültsége is és régóta kezd úgy hozzáállni újdonsült asztaltársaságához, hogy elég, ha csak a pillanatot tartja szem előtt. Elengedi a kényszeres puhatolózást, törleszkedést, a stratégiát, mely folyvást ezer szálon fut a játék táblájának állását követve. Az idejét sem tudja már, mikor volt utoljára csupán egy ember, aki egy másikkal beszélget és semmi több. Nem kell elérnie semmit. Különös érzés.
D'or egyébként könnyen tanul és Yeza sejtése szerint meg is jegyzi a visszamondott szavakat. De ez majd úgyis később fog kiderülni.
A kikészített aranyak láttán Yeza már épp szólna, hogy az ő részét nem kell kifizetni, hiszen mint alkalmazottnak, a vacsoráját a ház állja, de megbántott büszkesége enged a gonosz kis hangocskának, ami hallgatásra inti. Az ilyen kicsinyes bosszú meglepően hathatós gyógyír a léleknek. Később majd kompenzálja valahogy D'or költségeit, de egyelőre hagyja magát teljesen fölöslegesen meghívni.*
- Kis Wegtorenre! *emeli Yeza is a poharát a köszöntésre. Ő már kortyolna is, így elkésik vele, hogy megállítsa a váratlan mozdulatot, melynek keretében a D'or az istenének adózik. A Rőt szeme elkerekedik és gyorsan körülnéz, hogy vajon lehetett-e erre szemtanú. A férfi valószínűleg nem igazán érzi át a tettben a problémát, mert kedélyesen folytatja a csevegést, mintha mi sem történt volna.*
- D'or nem csinál ilyet többet! *fogja halkabbra a hangját, ahogy közelebb hajol. Kedve lenne most összetekerni azt az étlapot és azzal regulázni meg a löttyögető fekete jómadarat.* - Ha Ihs'Maillon akar maga része, akkor fogad pohárból, ahogy mindenki más! *Jobb híján Yeza odahúzza korábbi söröskorsóját, hogy a célnak áldozza.* - Gyűjt ide, s ha később akar, D'or kint kiönt földre, ha Tkht'ter rendelése ez, de itt, Kis Wegtorenben nincs lötykölés! *kopogtatja meg ujjával az asztalt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.* - Ért?
*Egy sóhajjal végül el is engedi a fiaskót. Remélhetőleg senki nem vette észre, de az áldozat kezd egy kis csermelyben kicsordogálni a szomszédos asztal felé, úgyhogy Yeza úgy dönt, inkább gyorsan eltünteti a nyomokat.*
- Vár! *emeli fel az ujját, aztán hamar tesz egy kitérőt a pult felé. Egyszersmind a markába söpri a kikészített aranyakat is, hogy azt is letudja, ha már arra megy. A pénzt leadja, és kerít egy vödröt meg egy rongyot, amivel feltörölheti kis kulturális különbség-balesetet. Azért nem viszi túlzásba. A lábával kicsit ide-oda húzkodja a tett helyszínére ledobott rongyot, ahogy visszaért, aztán két ujja közé csippentve a vödörbe helyezi. ~Rossz, rossz, rossz D'or!~ Ez a remekbe szabott mozdulatsor nagyjából prezentálja is Yeza házimunkában való brillírozását. A ruhájába törli a kezét, aztán visszazökkenve a helyére felhajtja a saját poharába kitöltött italt.*
- Yeza nem ismer szülei. Yeza család a céh Wegtorenben *mondja a korábbiakra reflektálva. Nem akar nagy ügyet csinálni a történtekből (amellett, hogy reméli, nem ismétlődik meg), így igyekszik visszakapcsolódni a beszélgetés folyamába.* - Ők nevel fel, tanít nekem kard útja, tanít tűzliliom útja. *Mosolygás ül ki az arcára, ahogy erről beszél, aztán egy kis csend után töprengő hunyorgással néz fel a férfira.*
- Te néped fiai hogy ad háromnegyed rész ő asszonyából? *morfondírozik. A gondolat azóta piszkálja, hogy D'or elhintette.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 15:37:28
Üzenet elküldve: 2020-06-14 15:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Egy darabig ízlelgeti a régi italok ízét, a régi élet ízét, szájában összefut a nyál. Megszokta, s nem volt nehéz, ha csupán az akadt, számára életével egyenlő az íz, de azt sem bánja, ha újabbat kell megismernie.*
- Bor. *Ismétli gondosan, majd minden egyes szót, melyet az étlapból mutatnak neki. Ugyan a betűket nem ismeri, a számok nagyjából egyetemlegesek, így azzal tisztába kerül, hogy mi mennyi aranyat kóstál. D'or kiváló tanonc, ezt annak idején mestere is megállapította, legyen szó ősi, vagy idegen nyelvekről, így jóformán betűre sincs szükség.* Határozottan biccent Yeza felé, jóformán néhány perc okítás után ért mindent. Szája önkéntelen is mozog közben, magol, s felidéz, mindent. Aztán ő következik, s a Tkh'ter borítóját szeretettel simítja végig miután végez. Nem kutat reakciókat, s azt sem bánja, ha kicsit értetlenül pillantanak rá, azonban Yeza megjegyzésére már reagál.*
- Sok. *Hagyja helyben.* Ihs'Maillon szeretete áldozattal jár, de ha velem van, erősebb vagyok. Bennem buzog, élettel tölt el. *Szokatlan módon kissé szélesebben mosolyodik el, míg Yezára pillant. Igyekszik leutánozni a hamis csillogást, a huncutságot, de, mint korábban a pultnál a vicsorgás mosoly helyett, ezúttal is kissé talán félresikerül.*
- Nagyobb élettel, mint negyedrész wegtoreni asszony. *Persze ez sok mindent jelenthet. A sivatagiak nem kóstolnak, nem aprócska szeletre vágynak. A sivatagiak birtokolnak, s mi övék, azt védik halálig, mert az övék. Negyedrész pedig nem sok, de asszonyból vélhetően nem is volna elég, ez azonban jelenleg nem derül ki.*
- Az újrakezdés jó, Yezának. Új dolog, friss, célt ad, rövidet és hosszút is. Talán D'or oktatása lehet az első cél Yezának, s D'or tanulása Yezával az első D'ornak. Persze időnként el kell mennem. *Mutatja meg, jelenleg hogyan tervezi jövőjét, kérdés persze, hogy e határozott mondatok után Yezának van-e választása, vagy örökre nyakán ragadt egy ében bőrű férfi, ki tudásra szomjas. A megvillanó tekintet, valahogy talán ezt súgja, ahogyan a távozó Yeza után néz, s a rendelését tartja szemmel. Nem zavarja, hogy mások is érkeznek. ~ Mindig csak egy célt. Mindig csak, mi érdekedhez fűződik, ne vonja figyelmed más, mi kevésbé értékes... ~ Bólint. Ez jó cél és legalább vörös is. ~ A vörös az jó. Forró, mint a tűz. A forró az jó. ~ Elmélkedik, miközben 22 aranyat számol le a két Vándorok eledeleéért. Yeza pogácsát is említett, így 45 aranyat fizet, az öt darab Hamuban sült tepertős pogácsa is megérkezzen. Egy kis kancsó Ház bora, méltón vezeti be, kis Wegtoren világába, így 28 aranyat azért is az asztalra számol. Egy pillanatra itt elgondolkodik, s megáll. Maradni tervez, kérdés, hogy mennyi időre. Megint csak Yeza felé pillant, majd 90 aranyat számol az asztalra a többi mellé, hogy egy hatra béreljen. A Szoba egyszerű lesz, erkély nélkül, mégis neki tökéletesen megfelelő. A sivatagi otthona ettől jóval puritánabb volt. Mire Yeza visszaérkezik, a kis kancsó borral, pogácsával, s a minden földi jóval terített tálcával, takaros halom gyűlik össze az asztalon, az étel láttán szemei megcsillannak, s feláll, hogy segíthessen a lánynak lepakolni.*
- D'or egyelőre egy hatra vesz ki szobát. *Jegyzi meg csendesen.* Aztán majd meglátja, az élet hosszú, a küldetés fontos. *Biccent, s helyet foglal. A kancsóból tölt magának bort, majd némi gondolkodás után kissé vízzel keveri, s megszagolja.*
- Gyümölcsös. *Mondja elégedetten csak a pohárnak.* Kis Wegtorenre! *Emeli meg poharát, s ha Yeza érti a célzást, miután ezzel végeznek, háromnegyedrészt a földre loccsantja, s megkóstolja.*
- Yeza jó idegenvezető. *Dől hátra elégedetten, s egy almát vesz le a tálcáról.* S a hely is jó, nem zavarnak feleslegesen. Azért úgy helyezkedik, hogy a pultról jól látható legyen a kikészített arany is, így bármikor el tudják vinni.*
- Amikor D'or egészen kicsi volt, nagy volt a család. *Kezd bele hirtelen.* Apám tevékkel foglalkozott, anyám agyagműves volt. Yeza szülei mit csináltak Wegtorenben? *Kérdezi felpillantva, s már egy szem diót ropogtat nem kevesebb áhítattal.*
*Egy darabig ízlelgeti a régi italok ízét, a régi élet ízét, szájában összefut a nyál. Megszokta, s nem volt nehéz, ha csupán az akadt, számára életével egyenlő az íz, de azt sem bánja, ha újabbat kell megismernie.*
- Bor. *Ismétli gondosan, majd minden egyes szót, melyet az étlapból mutatnak neki. Ugyan a betűket nem ismeri, a számok nagyjából egyetemlegesek, így azzal tisztába kerül, hogy mi mennyi aranyat kóstál. D'or kiváló tanonc, ezt annak idején mestere is megállapította, legyen szó ősi, vagy idegen nyelvekről, így jóformán betűre sincs szükség.* Határozottan biccent Yeza felé, jóformán néhány perc okítás után ért mindent. Szája önkéntelen is mozog közben, magol, s felidéz, mindent. Aztán ő következik, s a Tkh'ter borítóját szeretettel simítja végig miután végez. Nem kutat reakciókat, s azt sem bánja, ha kicsit értetlenül pillantanak rá, azonban Yeza megjegyzésére már reagál.*
- Sok. *Hagyja helyben.* Ihs'Maillon szeretete áldozattal jár, de ha velem van, erősebb vagyok. Bennem buzog, élettel tölt el. *Szokatlan módon kissé szélesebben mosolyodik el, míg Yezára pillant. Igyekszik leutánozni a hamis csillogást, a huncutságot, de, mint korábban a pultnál a vicsorgás mosoly helyett, ezúttal is kissé talán félresikerül.*
- Nagyobb élettel, mint negyedrész wegtoreni asszony. *Persze ez sok mindent jelenthet. A sivatagiak nem kóstolnak, nem aprócska szeletre vágynak. A sivatagiak birtokolnak, s mi övék, azt védik halálig, mert az övék. Negyedrész pedig nem sok, de asszonyból vélhetően nem is volna elég, ez azonban jelenleg nem derül ki.*
- Az újrakezdés jó, Yezának. Új dolog, friss, célt ad, rövidet és hosszút is. Talán D'or oktatása lehet az első cél Yezának, s D'or tanulása Yezával az első D'ornak. Persze időnként el kell mennem. *Mutatja meg, jelenleg hogyan tervezi jövőjét, kérdés persze, hogy e határozott mondatok után Yezának van-e választása, vagy örökre nyakán ragadt egy ében bőrű férfi, ki tudásra szomjas. A megvillanó tekintet, valahogy talán ezt súgja, ahogyan a távozó Yeza után néz, s a rendelését tartja szemmel. Nem zavarja, hogy mások is érkeznek. ~ Mindig csak egy célt. Mindig csak, mi érdekedhez fűződik, ne vonja figyelmed más, mi kevésbé értékes... ~ Bólint. Ez jó cél és legalább vörös is. ~ A vörös az jó. Forró, mint a tűz. A forró az jó. ~ Elmélkedik, miközben 22 aranyat számol le a két Vándorok eledeleéért.
Yeza pogácsát is említett, így 45 aranyat fizet, az öt darab Hamuban sült tepertős pogácsa is megérkezzen. Egy kis kancsó Ház bora, méltón vezeti be, kis Wegtoren világába, így 28 aranyat azért is az asztalra számol. Egy pillanatra itt elgondolkodik, s megáll. Maradni tervez, kérdés, hogy mennyi időre. Megint csak Yeza felé pillant, majd 90 aranyat számol az asztalra a többi mellé, hogy egy hatra béreljen. A Szoba egyszerű lesz, erkély nélkül, mégis neki tökéletesen megfelelő. A sivatagi otthona ettől jóval puritánabb volt. Mire Yeza visszaérkezik, a kis kancsó borral, pogácsával, s a minden földi jóval terített tálcával, takaros halom gyűlik össze az asztalon, az étel láttán szemei megcsillannak, s feláll, hogy segíthessen a lánynak lepakolni.*- D'or egyelőre egy hatra vesz ki szobát. *Jegyzi meg csendesen.* Aztán majd meglátja, az élet hosszú, a küldetés fontos. *Biccent, s helyet foglal. A kancsóból tölt magának bort, majd némi gondolkodás után kissé vízzel keveri, s megszagolja.*
- Gyümölcsös. *Mondja elégedetten csak a pohárnak.* Kis Wegtorenre! *Emeli meg poharát, s ha Yeza érti a célzást, miután ezzel végeznek, háromnegyedrészt a földre loccsantja, s megkóstolja.*
- Yeza jó idegenvezető. *Dől hátra elégedetten, s egy almát vesz le a tálcáról.* S a hely is jó, nem zavarnak feleslegesen. Azért úgy helyezkedik, hogy a pultról jól látható legyen a kikészített arany is, így bármikor el tudják vinni.*
- Amikor D'or egészen kicsi volt, nagy volt a család. *Kezd bele hirtelen.* Apám tevékkel foglalkozott, anyám agyagműves volt. Yeza szülei mit csináltak Wegtorenben? *Kérdezi felpillantva, s már egy szem diót ropogtat nem kevesebb áhítattal.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:49:54
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívás//
*A fogadóig vezető úton keletkezett jókedv az épületbe lépve is leolvasható még az arcáról. Először a férfi, majd a nő lép be a Kalmár ajtaján. Hatására pár másodperc csend léte figyelhető meg egyik-másik asztalnál, és fürkésző szempárokat is eredményez némelyeknél.*
-Szép estét kívánok!
*Üdvözli jól hallhatóan a jelenlévőket, amolyan meghajló mozdulat kíséretében. Határozott léptekkel a pult felé veszi az irányt, igyekszik minden jelenlévő szemébe nézni legalább egy röpke pillanatra. A pulthoz közelegve a lány szemébe néz, és rámosolyog, mint rá a szerencse.*
*A fogadóig vezető úton keletkezett jókedv az épületbe lépve is leolvasható még az arcáról. Először a férfi, majd a nő lép be a Kalmár ajtaján. Hatására pár másodperc csend léte figyelhető meg egyik-másik asztalnál, és fürkésző szempárokat is eredményez némelyeknél.*
-Szép estét kívánok!
*Üdvözli jól hallhatóan a jelenlévőket, amolyan meghajló mozdulat kíséretében. Határozott léptekkel a pult felé veszi az irányt, igyekszik minden jelenlévő szemébe nézni legalább egy röpke pillanatra. A pulthoz közelegve a lány szemébe néz, és rámosolyog, mint rá a szerencse.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:19:31
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:19:31
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Dokik//
*Visszatérve a fogadótérbe a megszokott munkáját végzi. Pakol, mosogat és feltölti a lefogyott dolgokat, de mást nem nagyon kell tennie, mert Mori és Xavy mindent szépen kézben tartanak. Csendesen szemlélődik, amikor a két különös nő felől az, amelyik korábban is igényt tartott volna nem munkakörébe eső szolgálataira, törpe sört rendel maguknak. Mik kicsapolja a söröket a hozzájuk illő nagy korsókba és egy tálcán kiviszi az asztalukhoz.*
- Parancsoljanak, egészségükre. *Teszi le mosolyogva a korsó törpe söröket a két nő elé és besepri az aranyakat és már indul is vissza a pulthoz, hogy azokat a megfelelő helyre tegye. Ha tud, üres tányért vagy kupát, korsót leszed az asztalukról és azokat a mosogatóba teszi.
Közben Yeza is visszatért a fogadóba és Sergretor és egy ébenbőrű szerzet társaságában múlatja az időt.*
//Nosztalgiátlanítva//
*Természetesen nem kerülheti el figyelmét a magára hagyott Win sem, de egyelőre még nem szeretné, ha bárki a fejére olvashatná, hogy egyetlen vendég figyelméért elhanyagolja saját teendőit.
Amikor már csaknem mindent elvégzett, amit szeretett volna, újra tölt egy pohár rumot a lánynak, hisz magára hagyta korábban, talán kiengeszteli ezzel és elindul az asztala felé.*
- Bocsánatot kell kérnem, sajnos itt dolgozóként nem oszthatom be magam az időmet. *Teszi le mosolyogva az újabb pohár rumot és veszi el Win elől az üres poharat.*
- De ha a kedves vendég azt szeretné, hogy mutassam meg a fogadó Pincearéna névre keresztelt helyét, amely lehetőséget kínál a betérő vendégeknek, hogy csiszolhassák fegyveres képességeiket, akkor nem mondhatnék ellent. *Ajánlja fel pajkos mosollyal a lehetőséget. A pincearénában csak a kereskedőház tagjai vagy Aztyan szokott megfordulni, így ott biztosan senki sem zavarná meg őket.*
//Dokik//
*Visszatérve a fogadótérbe a megszokott munkáját végzi. Pakol, mosogat és feltölti a lefogyott dolgokat, de mást nem nagyon kell tennie, mert Mori és Xavy mindent szépen kézben tartanak. Csendesen szemlélődik, amikor a két különös nő felől az, amelyik korábban is igényt tartott volna nem munkakörébe eső szolgálataira, törpe sört rendel maguknak. Mik kicsapolja a söröket a hozzájuk illő nagy korsókba és egy tálcán kiviszi az asztalukhoz.*
- Parancsoljanak, egészségükre. *Teszi le mosolyogva a korsó törpe söröket a két nő elé és besepri az aranyakat és már indul is vissza a pulthoz, hogy azokat a megfelelő helyre tegye. Ha tud, üres tányért vagy kupát, korsót leszed az asztalukról és azokat a mosogatóba teszi.
Közben Yeza is visszatért a fogadóba és Sergretor és egy ébenbőrű szerzet társaságában múlatja az időt.*
//Nosztalgiátlanítva//
*Természetesen nem kerülheti el figyelmét a magára hagyott Win sem, de egyelőre még nem szeretné, ha bárki a fejére olvashatná, hogy egyetlen vendég figyelméért elhanyagolja saját teendőit.
Amikor már csaknem mindent elvégzett, amit szeretett volna, újra tölt egy pohár rumot a lánynak, hisz magára hagyta korábban, talán kiengeszteli ezzel és elindul az asztala felé.*
- Bocsánatot kell kérnem, sajnos itt dolgozóként nem oszthatom be magam az időmet. *Teszi le mosolyogva az újabb pohár rumot és veszi el Win elől az üres poharat.*
- De ha a kedves vendég azt szeretné, hogy mutassam meg a fogadó Pincearéna névre keresztelt helyét, amely lehetőséget kínál a betérő vendégeknek, hogy csiszolhassák fegyveres képességeiket, akkor nem mondhatnék ellent. *Ajánlja fel pajkos mosollyal a lehetőséget. A pincearénában csak a kereskedőház tagjai vagy Aztyan szokott megfordulni, így ott biztosan senki sem zavarná meg őket.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:24:49
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//felszolgálás intézve//
//érintőlegesen Kufárok a toronyból//
*Yeza csöppet megrázkódik, mikor a sivatagi férfi újra azt az italt említi, kitérve a savanyú ízre, amit nagyon sokáig tartott a Rőtnek elfelejteni. Még egyszer régen Wäor kóstoltatta meg vele azt a borzalmat. Sosem bocsátotta meg neki. Most is komoly erőfeszítést kíván tőle, hogy ne hagyja kiülni az arcára az undort, ami már az említésével is kezdi felkavarni a gyomrát.*
- Bor *szögezi le határozottan. Esze ágában sincs utánakérdezni, hogy lenne-e esetleg mégis abból az erjesztett szörnyűségből. Amilyen szerencséje van, kiderül, hogy van, vagy tudnak beszerezni. A Kereskedőház híre alapján erre elég nagy az esély, de ha Yezán múlik, ez mindenkori hiánycikk lesz a soha fel nem vett rendelések csúsztatásba vesző listáján.* - Lehet első lépés, hogy D'or megismerje várost *mosolyodik el egy érvvel is megtámogatva a választást. Az ital- és étlapért nyúl az asztal közepén és közelebb húzza.*
- Bor *ismétli a közös nyelven, aztán a sivatagi nyelvjárásban újra, és mutatja is hozzá az italt jelölő betűket, majd az ott feltüntetett árat. Ilyen módon szépen végighalad a ház ajánlatán, beleértve a szobát is erkéllyel és anélkül. A nyelv megtanulásához első lépésnek megteszi és hasznos is, ha a férfi maradni szándékozik. Kicsit döcögősen, de elmagyarázza, hogy mi is az a tepertős pogácsa és hogy szerinte diót és szőlőt kérhetnek a Vándorok Eledele néven illetett tálon a sajt mellett.
Az előkerülő könyvecskét Yeza érdeklődve figyeli. Egy kicsit ismerősen hangzik neki. ~Tkht'ter.~ Talán hallotta már valamikor. Valahol. De nem rémlenek neki a felolvasott tanok. Őszintén szólva Yeza mindig kicsit hadilábon állt a vallásokkal. Jobban kellett volna figyelnie, amikor ezekre okították. Az viszont elmondható, hogy legalább egyikkel se kivételez. Mindegyik kapcsán nagyjából az önzés és a hajlíthatatlan, leszögezett dogmák szemellenzői maradtak meg. Yeza mindig jobban szerette a hiedelmeket. A régiek bölcs meséit, melyekben egyformán van hely mindennek.*
- A háromnegyed az sok *kerekednek el kissé a szemei.* - Még szürke papok is csak egésznek tized részét vették idején Nagy Viharoknak.
*A magyarázó példára egy pillanatra visszaszökik a parázs Yeza szemébe.*
- Wegtoreni asszony nem fér meg negyedrész helyen férfi szívében *mondja huncut mosollyal, amiben benne van minden híresztelés, amit a Tűz Városának leányairól mondanak. Csak néhány pillanatig marad az élénk csillogás. Yeza nem engedi tovább. Tekintetét elrebbenti másfelé, míg a Niyss mocorgó parazsát mélyebbre zárja.*
- Volt céh otthon. Ők... család nekem *magyarázza egy kicsit szaggatottan.* - De az már Yeza mögött *sóhajt.* - Most Yeza előtt még új minden. Kell megtalálni, mi fontos, mi érték. Kis Wegtoren *mutat körbe kurtán* - most minden nekem.
*Követi a férfi tekintetét a pult felé.*
- Yeza intéz *fordul vissza D'or felé, mikor látja, hogy a személyzet most kissé elfoglalt. Ha a férfi leszámolja az aranyakat is, a Rőt az anyagiakat is elrendezi egy piszokkal. Természetesen a saját részét ő állja, illetve a ház, hiszen kosztot és kvártélyt kapott az egyezség értelmében. Térül és fordul. A Xavyval ügyintéző kettőst azért jobban megnézi magának. Főleg az őszülő halántékú férfit az ékes betűkkel hímzett talárban. Ha találkozik a tekintetük, biccent is nekik, de nem szólítja meg őket, csak intézi a maga dolgát.
Ezúttal Mori ajánlásának megfelelően egy tálcával érkezik. A szőlő, a dió, a sajt és a pogácsa egy nagyobb tálon kap helyet, a bort pedig külön kis kancsóban hozza ki. Két poharat tesz az asztalra és két szövetszalvétát, de evőeszközzel nem bajlódott. A boroskancsó mellé kitesz egy másik ugyanolyat is, amiben hűvös víz van.*
- Ha bor túl erős *mondja.* - Hőségben sokan isszák vízzel, csak íze miatt.
*Miután lepakolt, a lány visszaül a helyére. A tálcát az asztalon hagyja. Ha végeztek, úgyis kelleni fog. Tölt magának a karmazsin italból. Yeza nem vizezi fel a sajátját, de a férfinak egy kínáló mozdulattal jelzi, hogy úgy vegyíti, ahogy az ő ízlésének megfelel.*
//felszolgálás intézve//
//érintőlegesen Kufárok a toronyból//
*Yeza csöppet megrázkódik, mikor a sivatagi férfi újra azt az italt említi, kitérve a savanyú ízre, amit nagyon sokáig tartott a Rőtnek elfelejteni. Még egyszer régen Wäor kóstoltatta meg vele azt a borzalmat. Sosem bocsátotta meg neki. Most is komoly erőfeszítést kíván tőle, hogy ne hagyja kiülni az arcára az undort, ami már az említésével is kezdi felkavarni a gyomrát.*
- Bor *szögezi le határozottan. Esze ágában sincs utánakérdezni, hogy lenne-e esetleg mégis abból az erjesztett szörnyűségből. Amilyen szerencséje van, kiderül, hogy van, vagy tudnak beszerezni. A Kereskedőház híre alapján erre elég nagy az esély, de ha Yezán múlik, ez mindenkori hiánycikk lesz a soha fel nem vett rendelések csúsztatásba vesző listáján.* - Lehet első lépés, hogy D'or megismerje várost *mosolyodik el egy érvvel is megtámogatva a választást. Az ital- és étlapért nyúl az asztal közepén és közelebb húzza.*
- Bor *ismétli a közös nyelven, aztán a sivatagi nyelvjárásban újra, és mutatja is hozzá az italt jelölő betűket, majd az ott feltüntetett árat. Ilyen módon szépen végighalad a ház ajánlatán, beleértve a szobát is erkéllyel és anélkül. A nyelv megtanulásához első lépésnek megteszi és hasznos is, ha a férfi maradni szándékozik. Kicsit döcögősen, de elmagyarázza, hogy mi is az a tepertős pogácsa és hogy szerinte diót és szőlőt kérhetnek a Vándorok Eledele néven illetett tálon a sajt mellett.
Az előkerülő könyvecskét Yeza érdeklődve figyeli. Egy kicsit ismerősen hangzik neki. ~Tkht'ter.~ Talán hallotta már valamikor. Valahol. De nem rémlenek neki a felolvasott tanok. Őszintén szólva Yeza mindig kicsit hadilábon állt a vallásokkal. Jobban kellett volna figyelnie, amikor ezekre okították. Az viszont elmondható, hogy legalább egyikkel se kivételez. Mindegyik kapcsán nagyjából az önzés és a hajlíthatatlan, leszögezett dogmák szemellenzői maradtak meg. Yeza mindig jobban szerette a hiedelmeket. A régiek bölcs meséit, melyekben egyformán van hely mindennek.*
- A háromnegyed az sok *kerekednek el kissé a szemei.* - Még szürke papok is csak egésznek tized részét vették idején Nagy Viharoknak.
*A magyarázó példára egy pillanatra visszaszökik a parázs Yeza szemébe.*
- Wegtoreni asszony nem fér meg negyedrész helyen férfi szívében *mondja huncut mosollyal, amiben benne van minden híresztelés, amit a Tűz Városának leányairól mondanak. Csak néhány pillanatig marad az élénk csillogás. Yeza nem engedi tovább. Tekintetét elrebbenti másfelé, míg a Niyss mocorgó parazsát mélyebbre zárja.*
- Volt céh otthon. Ők... család nekem *magyarázza egy kicsit szaggatottan.* - De az már Yeza mögött *sóhajt.* - Most Yeza előtt még új minden. Kell megtalálni, mi fontos, mi érték. Kis Wegtoren *mutat körbe kurtán* - most minden nekem.
*Követi a férfi tekintetét a pult felé.*
- Yeza intéz *fordul vissza D'or felé, mikor látja, hogy a személyzet most kissé elfoglalt. Ha a férfi leszámolja az aranyakat is, a Rőt az anyagiakat is elrendezi egy piszokkal. Természetesen a saját részét ő állja, illetve a ház, hiszen kosztot és kvártélyt kapott az egyezség értelmében. Térül és fordul. A Xavyval ügyintéző kettőst azért jobban megnézi magának. Főleg az őszülő halántékú férfit az ékes betűkkel hímzett talárban. Ha találkozik a tekintetük, biccent is nekik, de nem szólítja meg őket, csak intézi a maga dolgát.
Ezúttal Mori ajánlásának megfelelően egy tálcával érkezik. A szőlő, a dió, a sajt és a pogácsa egy nagyobb tálon kap helyet, a bort pedig külön kis kancsóban hozza ki. Két poharat tesz az asztalra és két szövetszalvétát, de evőeszközzel nem bajlódott. A boroskancsó mellé kitesz egy másik ugyanolyat is, amiben hűvös víz van.*
- Ha bor túl erős *mondja.* - Hőségben sokan isszák vízzel, csak íze miatt.
*Miután lepakolt, a lány visszaül a helyére. A tálcát az asztalon hagyja. Ha végeztek, úgyis kelleni fog. Tölt magának a karmazsin italból. Yeza nem vizezi fel a sajátját, de a férfinak egy kínáló mozdulattal jelzi, hogy úgy vegyíti, ahogy az ő ízlésének megfelel.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 04:18:14
Üzenet elküldve: 2020-06-13 04:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kufárok a toronyból//
-Kovácsműhely, mi? ~Persze, hol máshol székelne egy efféle wegtoreni?~
-Enni? Nos igen... Egy étkezés rám férne. A táplálkozás sosem lehet csupán formalitás, ezt jól jegyezze meg, fiatal barátom! Csomagoljon kérem el néhány pogácsát útravaló gyanánt, leányom. * Azzal a pultra helyez 18 aranyat a két Hamuban sült tepertős pogácsaért cserébe. Utolsó szavait természetesen már Balkócza Xavylari felé intézi.*
-Nem pocsékolhatjuk az időt, fiatalúr. *Azt már rég észrevette, hogy a fél-elf igen csak kényelmessé tud válni, ha hagyja neki az ember.*
-Ki tudja, mennyi idő lesz felkutatni Taitos mestert? Ha van mágus, aki képes elrejtőzni, az ő lesz... Nekünk pedig még dolgunk van itt. Méghozzá a Kovácsműhelyben. *Sosem gondolta volna, hogy ilyen körülményes üzletet kötni Artheniorban. Pedig nem akármilyen tárgyakat kínál eladásra.
A rendelt ételt természetesen megvárja, de ezt követően azonnal a kijárat felé veszi az irányt. Nem mulasztja el alaposan hátba bökni Cerberumot, ha amaz vonakodna elindulni. Sok-sok mérföld áll még előttük, s ha mindenhol ennyi időt elvesztegetnek, hát sosem érnek küldetésük végére. Neki pedig, mint a Torony felvigyázójának, a Toronyban a helye.*
-Kovácsműhely, mi? ~Persze, hol máshol székelne egy efféle wegtoreni?~
-Enni? Nos igen... Egy étkezés rám férne. A táplálkozás sosem lehet csupán formalitás, ezt jól jegyezze meg, fiatal barátom! Csomagoljon kérem el néhány pogácsát útravaló gyanánt, leányom. * Azzal a pultra helyez 18 aranyat a két Hamuban sült tepertős pogácsaért cserébe.
Utolsó szavait természetesen már Balkócza Xavylari felé intézi.*-Nem pocsékolhatjuk az időt, fiatalúr. *Azt már rég észrevette, hogy a fél-elf igen csak kényelmessé tud válni, ha hagyja neki az ember.*
-Ki tudja, mennyi idő lesz felkutatni Taitos mestert? Ha van mágus, aki képes elrejtőzni, az ő lesz... Nekünk pedig még dolgunk van itt. Méghozzá a Kovácsműhelyben. *Sosem gondolta volna, hogy ilyen körülményes üzletet kötni Artheniorban. Pedig nem akármilyen tárgyakat kínál eladásra.
A rendelt ételt természetesen megvárja, de ezt követően azonnal a kijárat felé veszi az irányt. Nem mulasztja el alaposan hátba bökni Cerberumot, ha amaz vonakodna elindulni. Sok-sok mérföld áll még előttük, s ha mindenhol ennyi időt elvesztegetnek, hát sosem érnek küldetésük végére. Neki pedig, mint a Torony felvigyázójának, a Toronyban a helye.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-12 23:37:45
Üzenet elküldve: 2020-06-12 23:37:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//közben felszolgálónak jelezve//
*A szigorú tekintet talán testet lelket átjáró, a férfi vadállatias formáit egyébként is csak az őt leplező bőr, s vászon együttese takarja el. Talán nem merészség azt állítani, hogy a mélyföldiek nem egyszerű népség, bár az is igaz, hogy a wegtoreniek egyikére sem lehet ezt mondani. D'orban kétségkívül fékevesztett vad is meghúzódhat, sokkal nagyobb eséllyel, mint a kegyes és borba mártogatott kenyérhéj romantikája. Tekintete ehhez hasonlatos, ahogyan az ajkak mozdulását, arcizmok játékát, s a kecsesen szabadon hagyott vállgödörben játszó erek táncát kíséri figyelemmel, míg válaszra vár. Az alázatra szembetűnően húzódik összébb a szemöldök, mint, ki nem örül annak, amit lát, talán utolsó kérdése is erre utalhat, azonban nem szól, mára már eleget szólt erről. Részéről a némaság nem kegy, nem alázat és nem szívesség, csupán egy tett, ami rá jellemző.*
- Bor. *Ismétli meg, miközben elhelyezkedik.* Legyen hát bor, ha már erjesztett, savanyú kancatej nincs... bár D'or nem szokta erősségét. *Talán némi csalódottság felhangja is hallatszik, valójában D'or semmilyen más italt nem ivott még azon kívül. Akad persze szőlő, még tán gabonából főtt ser is, azonban vidékén ez nem volt szokás, a vándorló életmód nem tette lehetővé a termesztést, a sivatag pedig az üzletet nem.*
- Megértem. Hiszen csak most találkoztunk, s máris idődet kérem. *Bólint, jelezvén, hogy nem sértő számára, s maga sem annak szánta korábbi mondatát.*
- Értékes a társaságod. *Emeli fel kezét.* Wegtoren erős, nem annyira, mint a sivatag, de erős. Erősebb, mint Arthenior, ki csak fél, s nem egész. A Ház, a család fontos, s első, mindenek felett az Ihs mellett. Yeza jól teszi, ha hűséges, a hűség fontos, nem ítélkezem emiatt. *Sóhajt fel, majd a pult felé pillant.*
- D'or ingyen evett, s még szállása sincs, engedd meg, hogy aranyammal adózzam. Szoba is kell éjszakára. *Felszolgálót keres, majd oldalán függő tarisznyájában keresgél, miközben Yezára figyel. A kézmozdulatokra elismerőn és köszönettel tekintetében biccent.*
- Meg kell tanulnom a közös nyelvet, talán ebben segíthetsz, ha már velem nem jössz utamra. Hogy mondják, hogy bor? Vagy szőlő, dió, közös nyelven? D'ornak megfelel, csak ma húst nem ehet. *Rázza meg fejét egy pillanatra, majd feltekint.*
- D'or céljához ért, s küldetése most kezdődik. Az út hosszú volt nekem, éhségem háromnegyede Ihs'Maillon tulajdona, nem csillapíthatja hús, csak az ő étkét. *Próbálja elmagyarázni. Majd inkább néhány mozdulattal később egy kis lapokból álló könyvecskét tesz az asztalra, melyet felnyitva tol közelebb Yezához, kissé maga is közelebb hajol, s ujjával mutatja, mit tagoltan, kissé szaggatottan felolvas.*
- Ihs vagy, s egy igaz urad az Első, Ihs'maillon, kinek létezésed köszönheted, így minden háromnegyed rész az egészből őt illeti. *Az írás jelnyelv, ez látszik, számos rajz alkot betűt, bonyolult és összetett, mégis próbálja megmutatni.*
- Ez a Tkht'ter. *Érinti meg a kis bőrkötéses könyvet tisztelettel.* Ihs'Maillon tudása. Hitem eszerint határozza meg életem. Háromnegyed rész. *Pillant fel nyomatékosítva.*
- Ha asszonyom volnál, Ihs'Maillont illetné a háromnegyed, enyém csak negyed belőled. *Rándul meg szájának sarka, vélhetően ismét viccelni próbált, aztán folytatja.*
- Tkh'ter fontos. Életem része. Mindenkinek fontos, de nem tudják. *Sóhajt fel.*
- Neked van... életed része? Ami fontos? Ami számít? Yezának mi számít? Mi a legfontosabb, még Yeza életénél is? *Szalad fel szemöldöke, majd a pult felé pillant ismét.*
//közben felszolgálónak jelezve//
*A szigorú tekintet talán testet lelket átjáró, a férfi vadállatias formáit egyébként is csak az őt leplező bőr, s vászon együttese takarja el. Talán nem merészség azt állítani, hogy a mélyföldiek nem egyszerű népség, bár az is igaz, hogy a wegtoreniek egyikére sem lehet ezt mondani. D'orban kétségkívül fékevesztett vad is meghúzódhat, sokkal nagyobb eséllyel, mint a kegyes és borba mártogatott kenyérhéj romantikája. Tekintete ehhez hasonlatos, ahogyan az ajkak mozdulását, arcizmok játékát, s a kecsesen szabadon hagyott vállgödörben játszó erek táncát kíséri figyelemmel, míg válaszra vár. Az alázatra szembetűnően húzódik összébb a szemöldök, mint, ki nem örül annak, amit lát, talán utolsó kérdése is erre utalhat, azonban nem szól, mára már eleget szólt erről. Részéről a némaság nem kegy, nem alázat és nem szívesség, csupán egy tett, ami rá jellemző.*
- Bor. *Ismétli meg, miközben elhelyezkedik.* Legyen hát bor, ha már erjesztett, savanyú kancatej nincs... bár D'or nem szokta erősségét. *Talán némi csalódottság felhangja is hallatszik, valójában D'or semmilyen más italt nem ivott még azon kívül. Akad persze szőlő, még tán gabonából főtt ser is, azonban vidékén ez nem volt szokás, a vándorló életmód nem tette lehetővé a termesztést, a sivatag pedig az üzletet nem.*
- Megértem. Hiszen csak most találkoztunk, s máris idődet kérem. *Bólint, jelezvén, hogy nem sértő számára, s maga sem annak szánta korábbi mondatát.*
- Értékes a társaságod. *Emeli fel kezét.* Wegtoren erős, nem annyira, mint a sivatag, de erős. Erősebb, mint Arthenior, ki csak fél, s nem egész. A Ház, a család fontos, s első, mindenek felett az Ihs mellett. Yeza jól teszi, ha hűséges, a hűség fontos, nem ítélkezem emiatt. *Sóhajt fel, majd a pult felé pillant.*
- D'or ingyen evett, s még szállása sincs, engedd meg, hogy aranyammal adózzam. Szoba is kell éjszakára. *Felszolgálót keres, majd oldalán függő tarisznyájában keresgél, miközben Yezára figyel. A kézmozdulatokra elismerőn és köszönettel tekintetében biccent.*
- Meg kell tanulnom a közös nyelvet, talán ebben segíthetsz, ha már velem nem jössz utamra. Hogy mondják, hogy bor? Vagy szőlő, dió, közös nyelven? D'ornak megfelel, csak ma húst nem ehet. *Rázza meg fejét egy pillanatra, majd feltekint.*
- D'or céljához ért, s küldetése most kezdődik. Az út hosszú volt nekem, éhségem háromnegyede Ihs'Maillon tulajdona, nem csillapíthatja hús, csak az ő étkét. *Próbálja elmagyarázni. Majd inkább néhány mozdulattal később egy kis lapokból álló könyvecskét tesz az asztalra, melyet felnyitva tol közelebb Yezához, kissé maga is közelebb hajol, s ujjával mutatja, mit tagoltan, kissé szaggatottan felolvas.*
- Ihs vagy, s egy igaz urad az Első, Ihs'maillon, kinek létezésed köszönheted, így minden háromnegyed rész az egészből őt illeti. *Az írás jelnyelv, ez látszik, számos rajz alkot betűt, bonyolult és összetett, mégis próbálja megmutatni.*
- Ez a Tkht'ter. *Érinti meg a kis bőrkötéses könyvet tisztelettel.* Ihs'Maillon tudása. Hitem eszerint határozza meg életem. Háromnegyed rész. *Pillant fel nyomatékosítva.*
- Ha asszonyom volnál, Ihs'Maillont illetné a háromnegyed, enyém csak negyed belőled. *Rándul meg szájának sarka, vélhetően ismét viccelni próbált, aztán folytatja.*
- Tkh'ter fontos. Életem része. Mindenkinek fontos, de nem tudják. *Sóhajt fel.*
- Neked van... életed része? Ami fontos? Ami számít? Yezának mi számít? Mi a legfontosabb, még Yeza életénél is? *Szalad fel szemöldöke, majd a pult felé pillant ismét.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-12 22:31:44
Üzenet elküldve: 2020-06-12 22:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Különös, de azzal, hogy meghúzta a maga számára a határokat, egy kicsit meg is nyugszik. Egy olyannak, mint Yeza, idegen a nyugalom, de mint a földre szorított kutya, most ő is enged. Zaklatottból kimerültté simul a lélek tavának tükre. D'or szavait nem szövi át érzelem, de a csend is beszédes. A fogalmazással karöltve hangulatot festenek. A visszautasítás a porszemeket is megcsikorgatja egymáson, legalábbis Yeza efféle karcot érez a neki szánt mondatból. Általában az ilyesmi felpiszkálná parazsát, de most tartja magát a határként kijelölt fojtóhurok korlátaihoz. Nem védi meg magát, csak lesüti a pillantását, mint ahogy az alázattal elfogadott penitenciára szokás hajlani. Korholásnak hallik, amit a sivatag fia a fejére olvas, de Yeza ajkára mégis hálás kis mosoly árnya ül ki. Az, hogy a férfi felrója ezeket a dolgokat, figyelmet leplez le, ami így vagy úgy, de jóleső kegy. Az imént olyan érzése volt, mintha D'or a napot befejezvén visszavonulást helyezett volna kilátásba. De most egyértelmű óhajként ragaszkodni látszik a társaságához; még a "borzasztóan szörnyű dialektus" ellenére is. Yeza követi a férfit a kiválasztott asztalhoz, ha már ilyen gesztust tesz és helyet foglal.*
- Talán D'or megkóstolhatná a bort inkább. Én is szívesen innék egy pohárral mellé az én vacsorám *mondja.* - Ha te nehéz ételt nem kíván, a wegtoreni nedű mellé jó szőlő, dió és sajt. De finom pogácsa is. *Ezen Yeza is elgondolkodik, mert bár kedvére volna a fűszeres vadkan, ilyenkor lehet, hogy jobban esne neki is valami könnyebb vacsora.
Most, hogy kissé leülepedtek a dolgok a lelkében, érez némi bűntudatot az iménti fordulat miatt.*
- Nem arról van szó, hogy ne lenne rád időm *szedi össze nem túl fényes dialektusa minden fellelhető cizelláltságát.* - Az én időm felett a Ház dönt, nem Yeza. *Aztán csak megvonja a vállát egy fanyar kis mosollyal.* - És én kevésbé jól ismer várost, mint beszél sivatag nyelve. D'or mással jobban jár. *Nem erőlködik tovább, hogy a fogalmazás szabályaiba törje a szavait. Tudna ennél ékesebben is szólni, de az egyszerűbb út esetlen bája valahogy jobban tetszik neki, ha tökéletesen amúgy se tudná kiejteni a feledésbe kopott dialektust.*
- Yeza elesett, mert hegyen innen is beszélnek más nyelv *mondja, bár nem igazán akaródzik. Igaz, korábban már megszólták a próbálkozást, most önkéntelenül kíséri mondandóját néhány kézmozdulattal. Ezek a jelek is elütnek, de sejthető, hogy nem hiba miatt, hanem akaratlagosan.* - Szavak ugyanazok, mégis más. *A "nyelv" és a "szavak" kísérő mozdulatai sokkal inkább az élni és az érezni kifejezésekre feleltethetők meg.* - Emberek mások. Yeza még nem ért teljesen, nem beszél itteni... dialektus jól. Idő kell, míg tanul. Addig Yeza nem ügyes. Bizonytalan tűz csak imbolyog sötétben.
*Különös, de azzal, hogy meghúzta a maga számára a határokat, egy kicsit meg is nyugszik. Egy olyannak, mint Yeza, idegen a nyugalom, de mint a földre szorított kutya, most ő is enged. Zaklatottból kimerültté simul a lélek tavának tükre. D'or szavait nem szövi át érzelem, de a csend is beszédes. A fogalmazással karöltve hangulatot festenek. A visszautasítás a porszemeket is megcsikorgatja egymáson, legalábbis Yeza efféle karcot érez a neki szánt mondatból. Általában az ilyesmi felpiszkálná parazsát, de most tartja magát a határként kijelölt fojtóhurok korlátaihoz. Nem védi meg magát, csak lesüti a pillantását, mint ahogy az alázattal elfogadott penitenciára szokás hajlani. Korholásnak hallik, amit a sivatag fia a fejére olvas, de Yeza ajkára mégis hálás kis mosoly árnya ül ki. Az, hogy a férfi felrója ezeket a dolgokat, figyelmet leplez le, ami így vagy úgy, de jóleső kegy. Az imént olyan érzése volt, mintha D'or a napot befejezvén visszavonulást helyezett volna kilátásba. De most egyértelmű óhajként ragaszkodni látszik a társaságához; még a "borzasztóan szörnyű dialektus" ellenére is. Yeza követi a férfit a kiválasztott asztalhoz, ha már ilyen gesztust tesz és helyet foglal.*
- Talán D'or megkóstolhatná a bort inkább. Én is szívesen innék egy pohárral mellé az én vacsorám *mondja.* - Ha te nehéz ételt nem kíván, a wegtoreni nedű mellé jó szőlő, dió és sajt. De finom pogácsa is. *Ezen Yeza is elgondolkodik, mert bár kedvére volna a fűszeres vadkan, ilyenkor lehet, hogy jobban esne neki is valami könnyebb vacsora.
Most, hogy kissé leülepedtek a dolgok a lelkében, érez némi bűntudatot az iménti fordulat miatt.*
- Nem arról van szó, hogy ne lenne rád időm *szedi össze nem túl fényes dialektusa minden fellelhető cizelláltságát.* - Az én időm felett a Ház dönt, nem Yeza. *Aztán csak megvonja a vállát egy fanyar kis mosollyal.* - És én kevésbé jól ismer várost, mint beszél sivatag nyelve. D'or mással jobban jár. *Nem erőlködik tovább, hogy a fogalmazás szabályaiba törje a szavait. Tudna ennél ékesebben is szólni, de az egyszerűbb út esetlen bája valahogy jobban tetszik neki, ha tökéletesen amúgy se tudná kiejteni a feledésbe kopott dialektust.*
- Yeza elesett, mert hegyen innen is beszélnek más nyelv *mondja, bár nem igazán akaródzik. Igaz, korábban már megszólták a próbálkozást, most önkéntelenül kíséri mondandóját néhány kézmozdulattal. Ezek a jelek is elütnek, de sejthető, hogy nem hiba miatt, hanem akaratlagosan.* - Szavak ugyanazok, mégis más. *A "nyelv" és a "szavak" kísérő mozdulatai sokkal inkább az élni és az érezni kifejezésekre feleltethetők meg.* - Emberek mások. Yeza még nem ért teljesen, nem beszél itteni... dialektus jól. Idő kell, míg tanul. Addig Yeza nem ügyes. Bizonytalan tűz csak imbolyog sötétben.
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-12 17:37:57
Üzenet elküldve: 2020-06-12 17:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Mintha érdeklődés csillanna az érzéketlen, fekete, apró ráncok redői között meghúzódó tekintetben. Mintha reagálna a lány megváltozott hangszínére. Megvárja, míg Sergretor távozik, de nem szól, a Csend hangján beszél. A szinte alig látszódó feketéllő szemöldök egy pillanatra összefut homloktájt, mintha gondolkodna, s továbbra is szótlan hallgatja a lányt, tekintete nem keres kiutat, s nem menekül a párbeszéd elől.
Sivatag. Mily nemes és mily végtelen, tisztelettel adózik iránta mind, ki benne él, s ez a tisztelet olykor számos áldozattal jár. A forróság nem csak kívülről viseli meg az embert, belülről is égeti, sok esetben véglegesen. Aki látott már csuklyás rablóbandát, az egyébként is emésztő forróság ellenére gyújtogatni, aki látott már sudár, ében szín tiszta vérű nőt, kit hajánál fogva vonszolnak a homokban, míg oldala ki nem vérzik, vagy férfit mandulafa törzséhez kötözve, míg kígyó, vagy skorpió martalékává válik, az nem szenvedi az érzelmeket, hasonlatossá kell válnia e világhoz. D'orban sok minden játszódik le, persze sajnos Yeza ebből sok mindent nem észlel, a sivatagi férfi ezzel nagyon is tisztában van. Nem tud megváltozni, s vélhetően már nem is fog. Érzelmet kimutatni gyengeség, a könnyek szégyen, a jajveszékelés a gyermekek kiváltsága, s Ihs'Maillon megveti a gyengéket. De D'or ember is, ami azt illeti, pont hallgatásából és életmódjából adódóan elég jó megfigyelő.*
- Úgy. *Bólint egy kis idő után.* Hát még arra sincs időd, hogy a várost megmutasd nekem? *Emelkedik meg a szemöldök, a hanghordozás változatlanul csendes, s mit ajka kínál, csupán néhány szó... de színtiszta igaz, az a néhány szó. A földre pillant, majd az ajtó felé.*
- Szóval... nekem kell maradnom ahhoz, hogy ismét láthassalak, s a borzasztóan szörnyű dialektusod hallgathassam? *Emeli meg ismét arcát, hogy tekintetük találkozhasson. Vállát vonja, mosolytalan, rezzenéstelen arccal.*
- Úgy hát akkor itt verek tanyát, ha akad hely egy magamfajtának a fogadóban. Te tűz, én homok... Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! A homok tánca kiszámíthatatlan a szélben. *Aprót rándul a széjszél.* Nem kevésbé, mint a tűzé. *Szól aztán, s a pult felé tekint, még mindig állva.*
- Milyen gyümölcsöt adnak még itt? Egy kis erjesztett kancatej is jól esne. *Végtére is semmi nem tiltja, hogy alkoholt fogyasszon, ahogyan valójában húst sem tiltja semmi.*
- Közben elmeséled, mi végre a fájdalom, s annak láttatása, mely elesettnek mutat. *D'or egyenes és őszinte, sokszor talán kíméletlenül. Maga nem rendelkezik az érzelmek széles palettájával, bár valaha lehet rendelkezett vele. Hogy most mégis miért tesz kivételt? Maga sem tudná megmondani, bár egy wegtoreni rokon ismeretsége sosem jöhet rosszul céljaihoz, főként, ha az vörös, mint a tűz, s az illata a messzi fűszerek édes világára emlékeztet. Az egyik asztal felé indul, ideje beilleszkedni, az első lépéseket már megtette.*
*Mintha érdeklődés csillanna az érzéketlen, fekete, apró ráncok redői között meghúzódó tekintetben. Mintha reagálna a lány megváltozott hangszínére. Megvárja, míg Sergretor távozik, de nem szól, a Csend hangján beszél. A szinte alig látszódó feketéllő szemöldök egy pillanatra összefut homloktájt, mintha gondolkodna, s továbbra is szótlan hallgatja a lányt, tekintete nem keres kiutat, s nem menekül a párbeszéd elől.
Sivatag. Mily nemes és mily végtelen, tisztelettel adózik iránta mind, ki benne él, s ez a tisztelet olykor számos áldozattal jár. A forróság nem csak kívülről viseli meg az embert, belülről is égeti, sok esetben véglegesen. Aki látott már csuklyás rablóbandát, az egyébként is emésztő forróság ellenére gyújtogatni, aki látott már sudár, ében szín tiszta vérű nőt, kit hajánál fogva vonszolnak a homokban, míg oldala ki nem vérzik, vagy férfit mandulafa törzséhez kötözve, míg kígyó, vagy skorpió martalékává válik, az nem szenvedi az érzelmeket, hasonlatossá kell válnia e világhoz. D'orban sok minden játszódik le, persze sajnos Yeza ebből sok mindent nem észlel, a sivatagi férfi ezzel nagyon is tisztában van. Nem tud megváltozni, s vélhetően már nem is fog. Érzelmet kimutatni gyengeség, a könnyek szégyen, a jajveszékelés a gyermekek kiváltsága, s Ihs'Maillon megveti a gyengéket. De D'or ember is, ami azt illeti, pont hallgatásából és életmódjából adódóan elég jó megfigyelő.*
- Úgy. *Bólint egy kis idő után.* Hát még arra sincs időd, hogy a várost megmutasd nekem? *Emelkedik meg a szemöldök, a hanghordozás változatlanul csendes, s mit ajka kínál, csupán néhány szó... de színtiszta igaz, az a néhány szó. A földre pillant, majd az ajtó felé.*
- Szóval... nekem kell maradnom ahhoz, hogy ismét láthassalak, s a borzasztóan szörnyű dialektusod hallgathassam? *Emeli meg ismét arcát, hogy tekintetük találkozhasson. Vállát vonja, mosolytalan, rezzenéstelen arccal.*
- Úgy hát akkor itt verek tanyát, ha akad hely egy magamfajtának a fogadóban. Te tűz, én homok... Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! A homok tánca kiszámíthatatlan a szélben. *Aprót rándul a széjszél.* Nem kevésbé, mint a tűzé. *Szól aztán, s a pult felé tekint, még mindig állva.*
- Milyen gyümölcsöt adnak még itt? Egy kis erjesztett kancatej is jól esne. *Végtére is semmi nem tiltja, hogy alkoholt fogyasszon, ahogyan valójában húst sem tiltja semmi.*
- Közben elmeséled, mi végre a fájdalom, s annak láttatása, mely elesettnek mutat. *D'or egyenes és őszinte, sokszor talán kíméletlenül. Maga nem rendelkezik az érzelmek széles palettájával, bár valaha lehet rendelkezett vele. Hogy most mégis miért tesz kivételt? Maga sem tudná megmondani, bár egy wegtoreni rokon ismeretsége sosem jöhet rosszul céljaihoz, főként, ha az vörös, mint a tűz, s az illata a messzi fűszerek édes világára emlékeztet. Az egyik asztal felé indul, ideje beilleszkedni, az első lépéseket már megtette.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-12 10:21:12
Üzenet elküldve: 2020-06-12 10:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//Részben Mik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl mindenből csak egy incselkedést érzékel, ami az idő teltével inkább kezd húspiacra hasonlítani. Mintha a fiú megkaparintásának gondolata és a tálcán kínálkozó Shan között kéne választania. Előbbire is szívesen licitálna, de a mandulaszemű szépséghez még a karját sem kell nyújtania, a sült galamb a szájába készül repülni. Persze benne lenne egy hármasban, de a hiú ábrándokat el kell kergetni, mert több, mint valószínű, hogy Miket el kell engednie. A csinos arc nem rezdül, a kellemes mosoly kitart, mélyen belenéz a mézbarna szempárba, elveszik bennük. Lassan azért szóra kéne már méltatnia a zsoldost, hiába is tetszik meg neki egyre jobban a stílusa.*
- Hát akkor engedjük elrepülni azt a madárkát, ami nem lehet a miénk. *Közben pedig a következő korsóért nyúl, hogy legurítsa azt is. Egy húzásra.*
- És fogjunk inkább vadmacskákat. *Na ennél már egyértelműbb jelet nem is tudna adni, főként, hogy kacér mosollyal is megspékeli. Persze ezek mellett a rakoncátlan csipkeváll még mindig nem akarja elfedni a csupasz bőrt ott, ahol kéne, de ez Vylt nem érdekli. A hangulat fokozódik, miközben Shan mesélni kezd neki, izgatott tekintettel kíséri végig és szívja magába a mandulaszemű minden egyes mondatát.*
- Valóban? Hát, én még nyáron érkeztem, igazság szerint Khul karolt fel. Őrjáratoztak Reyjel, meg Milhennel, de... nem is tudom. *Kicsit maga elé mered, ugyanis sem a nagyszájú testőrt, sem a tolvajt, sem pedig Ralast nem látta jó ideje.*
- Te találkoztál velük? Már hónapok óta semmi hír Ralasról és érdekes módon Khult sem láttam. *De ennél csak rosszabb lesz minden, Shanneira visszakérdez, amit elkerekedő szemekkel és meglepett tekintettel fogad. Most hazudjon? Vagy mondjon igazat, kivételesen? De ha igen, mennyit titkoljon el? Ehhez inkább megissza az utolsó korsó sörét is, fenékig, az utolsó cseppet is, hátha az segít - és azt is teszi.*
- Én... elszöktem otthonról. Apám a Vaelsyrrine örökös volt, anyám szegénynegyedi ember kurva. Én lettem a végtermék, eredetileg anyámnál éltem, de az kidobott még pár éves koromban az utcára. Eleinte nehéz volt, de találtam barátokat. Loptunk, macskát nyúztunk, a szőrméjét az orvosok és varrónők maradék cérnájából takaróvá és rongyokká ügyeskedtük, a húsukat megettük. A patkányoknál már nehezebb volt, ott csak a húsával lehet mit kezdeni. *Elmosolyodik a keserédes régi emlékeken, közben pedig észre sem veszi, hogy nem innen kérte a mesét a másik. talán egy kissé az ital miatt is, de inkább Arthenior válthatja ki ezt Vylből, a zsoldos meg az első, aki meghallhatja a félvér történetét.*
- Volt egy jó barátnőm, Shildra. Egyszer nagyon legyengültem, a fiúk mindig elvették a kajámat. Elindult nekem lopni a Piacra, de elkapták. Valami nemes birtokáról volt való az étel. Levágták a kezét, ő pedig belehalt a fertőződésbe, hiába próbáltam ápolni. Végül megelégeltem ezt és felkerestem apámat, aki valamiért befogadott. Talán úgy lehetett vele, hogy jobb szem előtt lennie a titoknak. *Felkacag. Még mindig puhapöcsnek és púderesképű fasznak tartja azt az elfet. Hányinger kerülgeti, ha csak arra a húzott, fanyali pofájára gondol.*
- Hát, nem éheztem legalább, de nem hagyhattam el a szobámat sokáig, a cselédek folyton megaláztak, apám vert, leszaggatták a ruhámat, csak nagyon ksőn léphettem ki a kertbe is. Persze a jómodort azért igyekeztek megtanítani, eléggé sikerült olyan elkényeztetett picsává nevelniük, mintha tényleg valami nemesi luvnya lennék. Aztán elszöktem, a Kikötőbe, úgy hat évvel ezelőtt. Ott találkoztam a dokival, akit most keresünk fel. *A mostani kuncogás különbözik is az előzőtől, Int kedves emlékeket hagyott benne, de hamar lelohad, mikor elkezd a történet folytatására is emlékezni.*
- Marasztalt, de hazamentem. Apám mérgében nekem esett a tőrével, a csuklómon és a combomon talált el. Végül feladtam, megint csak a szobámban raboskodhattam, amíg a részeg komorna el nem felejtette bezárni az ajtót. Elszöktem és a Sellőbe igyekeztem, az úton találtak rám. Azóta itt vagyok. *Most nehéz erre bármit is mondani, megölte a hangulatot, kegyetlenül leszúrta és ez idegesíti. Marad inkább a klasszikus megoldásnál.*
- Szépfiú, hozz nekem és a barátnőmnek két Törpe sört. Itt a pénzed! *És előveszi a 30 aranyat Miknek.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 10:22:30
//Részben Mik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl mindenből csak egy incselkedést érzékel, ami az idő teltével inkább kezd húspiacra hasonlítani. Mintha a fiú megkaparintásának gondolata és a tálcán kínálkozó Shan között kéne választania. Előbbire is szívesen licitálna, de a mandulaszemű szépséghez még a karját sem kell nyújtania, a sült galamb a szájába készül repülni. Persze benne lenne egy hármasban, de a hiú ábrándokat el kell kergetni, mert több, mint valószínű, hogy Miket el kell engednie. A csinos arc nem rezdül, a kellemes mosoly kitart, mélyen belenéz a mézbarna szempárba, elveszik bennük. Lassan azért szóra kéne már méltatnia a zsoldost, hiába is tetszik meg neki egyre jobban a stílusa.*
- Hát akkor engedjük elrepülni azt a madárkát, ami nem lehet a miénk. *Közben pedig a következő korsóért nyúl, hogy legurítsa azt is. Egy húzásra.*
- És fogjunk inkább vadmacskákat. *Na ennél már egyértelműbb jelet nem is tudna adni, főként, hogy kacér mosollyal is megspékeli. Persze ezek mellett a rakoncátlan csipkeváll még mindig nem akarja elfedni a csupasz bőrt ott, ahol kéne, de ez Vylt nem érdekli. A hangulat fokozódik, miközben Shan mesélni kezd neki, izgatott tekintettel kíséri végig és szívja magába a mandulaszemű minden egyes mondatát.*
- Valóban? Hát, én még nyáron érkeztem, igazság szerint Khul karolt fel. Őrjáratoztak Reyjel, meg Milhennel, de... nem is tudom. *Kicsit maga elé mered, ugyanis sem a nagyszájú testőrt, sem a tolvajt, sem pedig Ralast nem látta jó ideje.*
- Te találkoztál velük? Már hónapok óta semmi hír Ralasról és érdekes módon Khult sem láttam. *De ennél csak rosszabb lesz minden, Shanneira visszakérdez, amit elkerekedő szemekkel és meglepett tekintettel fogad. Most hazudjon? Vagy mondjon igazat, kivételesen? De ha igen, mennyit titkoljon el? Ehhez inkább megissza az utolsó korsó sörét is, fenékig, az utolsó cseppet is, hátha az segít - és azt is teszi.*
- Én... elszöktem otthonról. Apám a Vaelsyrrine örökös volt, anyám szegénynegyedi ember kurva. Én lettem a végtermék, eredetileg anyámnál éltem, de az kidobott még pár éves koromban az utcára. Eleinte nehéz volt, de találtam barátokat. Loptunk, macskát nyúztunk, a szőrméjét az orvosok és varrónők maradék cérnájából takaróvá és rongyokká ügyeskedtük, a húsukat megettük. A patkányoknál már nehezebb volt, ott csak a húsával lehet mit kezdeni. *Elmosolyodik a keserédes régi emlékeken, közben pedig észre sem veszi, hogy nem innen kérte a mesét a másik. talán egy kissé az ital miatt is, de inkább Arthenior válthatja ki ezt Vylből, a zsoldos meg az első, aki meghallhatja a félvér történetét.*
- Volt egy jó barátnőm, Shildra. Egyszer nagyon legyengültem, a fiúk mindig elvették a kajámat. Elindult nekem lopni a Piacra, de elkapták. Valami nemes birtokáról volt való az étel. Levágták a kezét, ő pedig belehalt a fertőződésbe, hiába próbáltam ápolni. Végül megelégeltem ezt és felkerestem apámat, aki valamiért befogadott. Talán úgy lehetett vele, hogy jobb szem előtt lennie a titoknak. *Felkacag. Még mindig puhapöcsnek és púderesképű fasznak tartja azt az elfet. Hányinger kerülgeti, ha csak arra a húzott, fanyali pofájára gondol.*
- Hát, nem éheztem legalább, de nem hagyhattam el a szobámat sokáig, a cselédek folyton megaláztak, apám vert, leszaggatták a ruhámat, csak nagyon ksőn léphettem ki a kertbe is. Persze a jómodort azért igyekeztek megtanítani, eléggé sikerült olyan elkényeztetett picsává nevelniük, mintha tényleg valami nemesi luvnya lennék. Aztán elszöktem, a Kikötőbe, úgy hat évvel ezelőtt. Ott találkoztam a dokival, akit most keresünk fel. *A mostani kuncogás különbözik is az előzőtől, Int kedves emlékeket hagyott benne, de hamar lelohad, mikor elkezd a történet folytatására is emlékezni.*
- Marasztalt, de hazamentem. Apám mérgében nekem esett a tőrével, a csuklómon és a combomon talált el. Végül feladtam, megint csak a szobámban raboskodhattam, amíg a részeg komorna el nem felejtette bezárni az ajtót. Elszöktem és a Sellőbe igyekeztem, az úton találtak rám. Azóta itt vagyok. *Most nehéz erre bármit is mondani, megölte a hangulatot, kegyetlenül leszúrta és ez idegesíti. Marad inkább a klasszikus megoldásnál.*
- Szépfiú, hozz nekem és a barátnőmnek két Törpe sört. Itt a pénzed! *És előveszi a 30 aranyat Miknek.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.12 10:22:30
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-11 21:14:05
Üzenet elküldve: 2020-06-11 21:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Beledöfsz egy villát a lábába? Akkor már biztosan nem fog fájni az arca.
*Jegyzi meg két rágás között viccelődve, kicsit talán féltékenyen, utóbbi érzelmét azonban széles vigyorral igyekszik leplezni. Na persze semmi baja azzal, ha Vyl ágyba akar bújni a fiúval, de egyelőre neki is tervei vannak a lánnyal, már persze ha azt ő is így akarja. Egyelőre pedig egészen úgy tűnt a sellő is vevő egy kis mókára, a zsoldos azonban kezd kicsit elbizonytalanodni, ahogy a másik sóvárgását hallgatja a pincér után.*
-Attól, hogy csinos még lehet, hogy olyan az ágyban, mint egy döglött hal.
*Emeli mézszín tekintetét Vylre, sajnos a tapasztalat beszél belőle. Egyszer még jó pár évvel ezelőtt sikerült nagy nehezen ledumálnia az alsóneműt egy vörös szépségről még Wegtorenben, az volt talán az egyik legkellemetlenebb és nyomasztóbb éjszakája.
A lakomázást befejezve simít végig jóllakottan teli bendőjén, s bár eléggé erős ingert érez egy öblös böfögés elengedésére, most mégsem teszi. Egész puccosnak tűnik a hely, nem érzi magát elég komfortosan ahhoz, hogy megtisztelje csodás hangjával. Ő is a korsó után nyúl hát és legurít pár nagy kortyot majd összehúzott szemöldökkel gondolkodik a feltett kérdésen.*
-Mikor először jelentkezem még nem dolgoztál ott...
*Próbál visszaemlékezni arra a rövid kis időre, amit akkor a Sellőben töltött.*
-Beszélték a dokkoknál a vének, hogy keresnek testőröket a bordélyba, aztán gondoltam jobb, mint karavánokat kísérgetni.
*Közben előhalászva csibukját és maradék dohányát lát neki pipája megtöltéséhez*
-Nem valami izgalmas történet.
*Ismeri be, s többet nem is mond, nem szívesen beszél arról, miért kellett elhagynia rövid időre a kuplerájt.*
-És te?
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 21:15:28
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Beledöfsz egy villát a lábába? Akkor már biztosan nem fog fájni az arca.
*Jegyzi meg két rágás között viccelődve, kicsit talán féltékenyen, utóbbi érzelmét azonban széles vigyorral igyekszik leplezni. Na persze semmi baja azzal, ha Vyl ágyba akar bújni a fiúval, de egyelőre neki is tervei vannak a lánnyal, már persze ha azt ő is így akarja. Egyelőre pedig egészen úgy tűnt a sellő is vevő egy kis mókára, a zsoldos azonban kezd kicsit elbizonytalanodni, ahogy a másik sóvárgását hallgatja a pincér után.*
-Attól, hogy csinos még lehet, hogy olyan az ágyban, mint egy döglött hal.
*Emeli mézszín tekintetét Vylre, sajnos a tapasztalat beszél belőle. Egyszer még jó pár évvel ezelőtt sikerült nagy nehezen ledumálnia az alsóneműt egy vörös szépségről még Wegtorenben, az volt talán az egyik legkellemetlenebb és nyomasztóbb éjszakája.
A lakomázást befejezve simít végig jóllakottan teli bendőjén, s bár eléggé erős ingert érez egy öblös böfögés elengedésére, most mégsem teszi. Egész puccosnak tűnik a hely, nem érzi magát elég komfortosan ahhoz, hogy megtisztelje csodás hangjával. Ő is a korsó után nyúl hát és legurít pár nagy kortyot majd összehúzott szemöldökkel gondolkodik a feltett kérdésen.*
-Mikor először jelentkezem még nem dolgoztál ott...
*Próbál visszaemlékezni arra a rövid kis időre, amit akkor a Sellőben töltött.*
-Beszélték a dokkoknál a vének, hogy keresnek testőröket a bordélyba, aztán gondoltam jobb, mint karavánokat kísérgetni.
*Közben előhalászva csibukját és maradék dohányát lát neki pipája megtöltéséhez*
-Nem valami izgalmas történet.
*Ismeri be, s többet nem is mond, nem szívesen beszél arról, miért kellett elhagynia rövid időre a kuplerájt.*
-És te?
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.11 21:15:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659